A. I. SZOLZSENYICIN
EGYÜTT Oroszok és zsidók (a c{ri birodalomban és a Szovjetunióban)
WWW.ALLPRINT .HU
A fordít{s alapj{ul szolg{ló mű: ALEX ANDR E SOLJÉNITSYNE Deux siècles ensemble I (1795-1995) Juifs et Russes avant la révolution Librairie Arthème Fayard, 2002 (1. kötet) А. И. СОЛЖЕНИЦИНА Двести лет вместе Русский Путь Москва, 2001 (2. kötet)
© Librairie Arthème Fayard, 2002 © ALLPRINT Kiadó, 2004/2005
Fordította Pal{sthy M. György (2. kötet) Az orosz eredetivel egybevetette Rózs{s J{nos
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosít{st, a mű bővített, illetve rövidített v{ltozata kiad{s{nak jog{t is. A kiadó ír{sbeli hozz{j{rul{sa nélkül sem a teljes mű, sem annak egy része semmiféle form{ban (fotókópia, mikrofilm, internet vagy m{s hordozó) nem sokszorosítható.
Tartalomjegyzék SZOLZSENYICIN, ALEKSZANDR ISZAJEV ICS ............................................................5 I. OROSZOK ÉS ZSIDÓK A C[RI BIRODALOMB AN ..................................... 7 BEV EZ ETÉS ..................................................................................................................................8 A TANULM[NY KER ETEI ..................................................................................................12 1. A XVIII. SZ[ZAD FELÉ ....................................................................................................14 2. I. S[NDOR UR ALKOD[SA ............................................................................................72 3. I. MIKLÓS KORSZ AKA.................................................................................................. 124 4. A R EFOR MOK KOR A..................................................................................................... 176 5. II. S[NDOR C[R UT[N ............................................................................................... 227 6. AZ OR OSZ FORRADALMI MOZGALOM.............................................................. 266 7. A CIONIZ MUS SZ ÜLETÉSE......................................................................................... 313 8. A XIX . ÉS XX . SZ[Z AD FOR DULÓJ[N .................................................................. 330 9. AZ 1905-ÖS FORRADALOMBAN .............................................................................. 400 10. A DUMA IDŐSZAKA ................................................................................................... 482 11. AZ ESZMÉLÉS KOR A avagy zsidók és oroszok az első vil{gh{ború előtt 520 12. A NAGY H[BORÚ (1914-1916)................................................................................. 543 OROSZ UR ALKODÓK IDŐR ENDBEN (879-1917) ................................................... 576 HIVATKOZ[SOK ................................................................................................................. 586 AZ IR ODALOMJEGYZ ÉKBEN TAL[LHATÓ R ÖVIDÍTÉSEK............................ 651 IRODALOMJEGYZ ÉK ......................................................................................................... 654 II. OROSZOK ÉS ZSIDÓK A SZOVJETUNIÓB AN ....................................... 671 TISZT[Z Ó BEV EZ ETÉS ...................................................................................................... 672 1. A FEBRU[R I FORRADALOM..................................................................................... 690 2. AZ 1917-ES ESZTENDŐ ................................................................................................. 708 3. BOLSEVIKOK KÖZÖTT................................................................................................. 740 4. A POLG[R H[BOR Ú ...................................................................................................... 786 5. IDEGENBEN ....................................................................................................................... 825 6. A HÚSZAS ÉV EK ............................................................................................................. 861 7. A HARMINCAS ÉV EK ................................................................................................... 937 8. A GUL[GON ..................................................................................................................... 987 9. A NAGY H[BORÚ ........................................................................................................ 1001 10. SZT[LIN HAL[LA ..................................................................................................... 1045 11. A HATNAPOS H[BORÚ .......................................................................................... 1065 12. LESZ AKAD[S A BOLSEVIZ MUSR ÓL ................................................................ 1087 13. A V[DLOTT OROSZ ORSZ[G ................................................................................ 1106 14. KIVONUL[S .................................................................................................................. 1128 15. BEOLVAD[S ................................................................................................................. 1150 A SZ ERZŐTŐL..................................................................................................................... 1172 A SZOVJETUNIÓ V EZ ETŐI............................................................................................ 1174 A KOMMUNISTA P[RT V EZ ETŐI ............................................................................. 1181
-[3]-
SZOVJET „MINISZ TER ELNÖKÖK„ ............................................................................ 1184 HIVATKOZ[SOK ............................................................................................................... 1188 AZ IR ODALOMJEGYZ ÉKBEN TAL[LHATÓ R ÖVIDÍTÉSEK.......................... 1251 IRODALOMJEGYZ ÉK ....................................................................................................... 1255
-[4]-
SZOLZSENYICIN, ALEKSZANDR ISZAJEVICS
Koz{k értelmiségi csal{d fél{rva gyermek eként született 1918ban. Édesapja még fia születése előtt meghalt. A m{sodik vil{gh{borút a Vörös Hadsereg tisztjeként harcolta végig, b{tors{g{ért kitüntették, majd az egyik – Szt{lin hadvezéri képességeit bír{ló – leveléért letartóztatt{k, és nyolc évig különböző börtönökben és munkat{borokban raboskodott. A hatvanas években, a hruscsovi enyhülés idején jelent meg a mind a Szovjetunióban, mind külföldön nagy szenz{ciót keltő Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregénye, amely egy szt{linista munkat{borlakó egy napj{t írja le. Hruscsov buk{s{t követően 1964-ben az írószövetség kiz{rta soraiból, ír{sainak megjelentetését betiltott{k, s ezt követően műveit csak szamizdatban terjeszthették. Hírnevét a hatvanas években nyugaton megjelent könyvei (Az első körben, R{koszt{ly) alapozt{k meg. Irodalmi Nobel-díjat kapott 1970-ben, {m ennek {tvételére – attól tartva, hogy megakad{lyozz{k haz{j{ba való visszatérését – nem utazott el. A Gulag szigetcsoport című szociografikus hitelességű dokumentumregénye mely a szt{linista munkat{bor-h{lózat működését írja le – 1973-ban jelent meg P{rizsban. E műve miatt haza{rul{s címén letartóztatj{k és sz{műzik a Szovjetunióból. Először Zürichben, majd 1976-tól az Egyesült [llamokban élt. Orosz {llampolg{rs{g{t csak évtizedekkel később, 1990-ben kapta vissza, 1994-ben visszatért haz{j{ba. Ekkor az Orosz írószövetség megkövette, majd 1997-ben az Orosz Tudom{nyos Akadémia rendes tagj{v{ v{lasztott{k. Munk{ss{g{ért elnyerte az orosz Lomonoszov-aranyérmet és a Francia Erkölcs- és Politikatudom{nyi Aka-
-[5]-
démia nagydíj{t, valamint több rangos tudom{nyos és irodalmi t{rsas{g tags{g{t. Az {llami díjat 1998-ban visszautasította, mivel nem akarta attól a korm{nytól elfogadni, amelyet az ugyanabban az évben megjelent Oroszorsz{g a szakadékban című könyvében kegyetlenül bír{l. Szerinte ez a vezetés a pusztul{s felé vezeti Oroszorsz{got. Nem titkolja, hogy Oroszország számára előnyösebbnek tartaná a pravoszláv vallásra és a falusi életmódra támaszkodó jóindulatú önkényuralmat. Hazáját egyértelműen a Nyugat materialista szemlélete elleni menedéknek tekinti. Jelentősebb kitüntetései: irodalmi Nobel-díj, (1970), Templeton-díj (1983), Brancati-díj (1995), Lomonoszov aranyérem (1998).
-[6]-
I. OROSZOK ÉS ZSIDÓK A C[RI BIRODALOMBAN
-[7]-
BEVEZETÉS
Az orosz forradalom történetével foglalkozó fél évsz{zados munk{m, kutat{saim sor{n sz{mtalanszor tal{lkoztam az oroszok és zsidók viszony{nak kérdéskörével. Ezzel kapcsolatosan léptennyomon túlzó, szenvedélyes megnyilatkoz{sokba ütköztem. Mégsem lankadt bizodalmam, hogy megelőz majd egy olyan kellően széles l{tókörrel és történelmi kiegyensúlyozotts{ggal rendelkező – valaki, aki alapos, higgadt tanulm{ny t{rgy{v{ teszi ezt a hatalmas, par{zsként izzó tém{t. Sajn{latos m ódon e t{rgyban szinte kivétel nélkül csak egyoldalú véleménnyel tal{lkozhatunk. Ezek szerint vagy az oroszok bűnösök, vagy ami még rosszabb, maga az egész orosz nép zsidós{ghoz való viszonya eredendően torz. Utóbbi nézettel gyakran szembesülünk. Vagy pedig – a m{sik szélsőség hívei – úgy vélik, az oroszok többsége joggal tekinthet fensőbbséggel, a legcsekélyebb elismerés nélkül a m{sik félre. Egyébir{nt nem szűkölködünk a kérdéssel foglalkozó tollforgatókban, elsősorban az oroszorsz{gi zsidók körében nem. Mindazon{ltal, a ragyogó képességű szerzők nagysz{mú, kimerítően megírt műveinek dac{ra mind a mai napig nem született meg a két nép közös történelmének tudom{nyos igényű feldolgoz{sa. Különösen nem az, amely mindkét felet kielégíthetné. Pedig itt lenne az ideje megtanulnunk, hogy egym{sba fonód{sunk – néha túls{gosan is feszülő – sz{lait hogyan ne feszítsük tov{bb, net{n a végletekig. Bevallom, nem szívesen l{ttam hozz{ ehhez a kényes munk{hoz. Mégis úgy gondolom, meg kellett tennem, mivel együttélésünk története nem maradhat örökre „tabu”, tiltott kutat{si terület. A „zsidókérdés” története Oroszorsz{gban (és vajon csakis és kiz{rólag Oroszorsz{gban?) kivételes gazdags{gú. Ezzel a tém{val önmagam sz{m{ra is új hangokat szólaltatok meg és adok {t az olvasónak.
-[8]-
Jelen – az orosz és a zsidó nép együttélését elemző-boncoló mű megír{sa sor{n mindvégig az a cél vezérelt, hogy egyar{nt teret adhassak a kölcsönös megértésnek, valamint a múlt keserűség étől őszintén szabadulni kív{nó, és imm{r a jövőbe mutató valamennyi nézőpontnak. Munk{mban a zsidó hangok jóval gyakrabban és erőteljesebben kapnak helyet, csendülnek fel az oroszokén{l. A történelem minden népe, úgy a miénk, mint a zsidóké is egyszerre volt a vil{g tevékeny alakítója és passzív szenvedője. Jó néh{nyszor hozta úgy a sors, hogy a magasabb rendű tört énelmi sz{ndékok megvalósít{sa jutott oszt{lyrészükül. Jóllehet a legkülönfélébb l{tószögek alapj{n tanulm{nyozt{k m{r a „zsidó kérdést”, azonban azt sohasem szenvedélyektől mentesen, és gyakran ön{ltatva tették. M{rpedig az egyes népek történelmi viszontags{gaira szinte sohasem kiz{rólag csak saj{t maguk voltak befoly{ssal. Sőt, éppen ellenkezőleg, az események jelentős részére elsősorban a környezetükben élők gyakoroltak hat{st. Sz{mtalanszor tapasztaljuk a történelem menetének egyeseket szenvedélyes lelkesedéssel eltöltő értékelését, amely m{sok sz{m{ra megal{zó vagy annak tetszik. Mindenesetre együttélésünk esetében sem olyasfajta kérdések kerülnek terítékre, melyeket ne lehetne értelmesen és észérvekkel vizsg{lni, tanulm{nyozni. Erről a tém{ról véleményem szerint a kor{bbi értékítéleteknél nyíltabb, szélesebb l{tókörű, becsületesebb véleményalkot{s több mint szükségszerű! Sajn{latos módon a kölcsönös sérelmek és sebek túls{gosan is élénken élnek a nép emlékezetében. Azonban, ha elhallgatjuk a múltat, hogyan is tudn{nk meggyógyítani emlékeink sebeit? Mindaddig ugyanis, amíg a múlt történéseit, összefüggéseit nem tiszt{zzuk, addig a nép közvélekedésében fennmaradnak a zavaros, vagy ami még rosszabb, a félelmet keltő, fenyegető mendemond{k. Fontos tudnunk, nem vonatkoztathatjuk el magunkat az évsz{zadok történéseitől. A vil{g összezsugorodott, és b{rmilyenek is legyenek a politikai vagy földrajzi hat{rok, ismét szomszédok vagyunk.
-[9]-
Hosszú-hosszú éveken keresztül halogattam, hogy nek ifogjak e könyv megír{s{nak és örülnék, ha megúszhattam volna az ezzel a súlyos, nehéz feladattal való megbirkóz{st. Azonban mivel életem pohara csaknem betelt, így nem volt m{s v{laszt{som. Neki kellett ülnöm. Jól tudom, hogy b{rmilyen tém{ról, b{rmiről legyen is szó, soha senkitől sem tudtam elfogadni az elhallgat{s kényszerét. Nem kevésbé az olyan alkut sem, amely a múlt csal{rd színben való megvil{gít{s{n nyugszik. Mindkét, azaz mind az orosz, mind a zsidó felet arra kérem, sőt felszólítom, hogy a m{sik nép megértésére, saj{t bűneinek pedig a beismerésére törekedjen, és ne v{la ssza az attól való nagyon is könnyű elfordul{st. A hiba bizony{ra nem is bennünk van...őszintén, részrehajl{s nélkül kív{nom elemezni hosszú együttélésünk történelmét. Az eseményekkel akarok foglalkozni és nem a róluk szóló vélekedésekkel A bizonyítékokat tartom fontosnak. Nem kív{nom a vit{k ismertetésével tölteni az időt. Csak azon néh{ny eset kapcs{n teszem ezt, melyeket a hazugs{gok egym{sra rakódó rétegei borítanak. Remélem, hogy munk{m elsősorban a két nép kölcsönös egyetértését segíti majd elő, és nem a szélsőségesek és fanatikusok haragj{t fogja kiv{ltani. Mindkét fél – zsidók és oroszok – részéről egyar{nt sz{mítok jóindulatú szellemi partnerekre. Az orosz nép és a zsidók közös életéről szóló munk{mban az a sz{ndék vezérelt, hogy megkeressem a kölcsönös egyetértés mindazon elemeit, amelyek megszabadíthatnak a keserű múlttól és elvezethetnek a jövőbe. 1995
-[10]-
Sz{momra ezen könyv megír{s{t kiz{rólag a történeti anyag tanulm{nyoz{s{ra, és a jövőbeni üdvözítő megold{sok fellelésére sarkalló v{gy dikt{lta. Ne {mítsuk azonban magunkat. Egyértelműen l{tszik, hogy Oroszorsz{g helyzete a legutóbbi évek folyam{n olyan katasztrof{lis ir{nyba fejlődik, hogy a könyvben tanulm{nyozott kérdéskör h{ttérbe szorulni l{tszik, és kezdi aktualit{s{t veszteni a jelenlegi oroszorsz{gi valós{g egyéb gondjaihoz képest. 2000 Alekszandr Szolzsenyicin
-[11]-
A TANULM[NY KERETEI
Milyen hat{rokat {llítottunk fel ebben a könyvben? Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy a legteljesebb mértékben tiszt{ban vagyok a v{lasztott téma terjedelmével és összetettségével. Ebbe természetesen annak metafizikai mélységeit is beleértem. Tudom, gyakran elhangzanak olyasfajta {llít{sok, hogy a zsidókérdést nem lehet kiz{rólag a t{rgyszerűség eszközeivel, módozataival megérteni, csakis egyfajta misztikus és vall{sos nézőpont mentén lehet azt megkísérelni. Amellett, hogy természetesen elismerem az ilyesfajta {ll{spont létjogosults{g{t is, meggyőződésem, hogy a probléma szíve, lényege a mai napig megközelíthetetlen maradt – a kérdés gyökereit tanulm{nyozni sz{ndékozó sz{mtalan kísérlet ellenére – úgy a hétköznapi emberek, mint a téma legavatottabb szakértői sz{m{ra is. B{r elmondható, hogy az emberiség történelmének szinte valamennyi fontos eseménye rejthet mag{ban misztikus természetű {thall{sokat, ez a megközelítés azonban kor{ntsem g{tolhatja meg az adott történelmi kérdések tudom{nyos igényű vizsg{lat{t. Kétlem, hogy minden{ron magasabb rendű megfontol{sokhoz kellene folyamodnunk, ak{r a közvetlen környezetünkben tal{lható jelenségek tanulm{nyoz{sa esetén is. Földi létezésünk keretei között, innen, alulról is véleményt form{lhatunk az oroszokról csakúgy, mint a zsidókról. Ami a magasabb rendű megfontol{sok kérdését illeti – azt pedig bízzuk csak Istenre! Éppen ezért a kérdéses témakört a történelem, a politika, a mindennapi élet és a kultúra adta keretek között kív{nom tanulm{nyozni, mégpedig szinte kiz{rólag azt a körülbelül két évsz{zados korszakot, amely behat{rolja az oroszok és zsidók együttélését. Jelen kötet az 1917-es forradalom eseményeivel ér véget, teh{t az együttélést a c{ri birodalomban tanulm{nyozza. A következő kötet {llami kereteit a Szovjetunió adja. Teh{t nem kív{ntam a h{rom vagy négy -[12]-
évezredre visszanyúló zsidó történelem mélységeit vizsg{latom t{rgy{v{ tenni. Ezt amúgy is kielégítően t{rgyalja sz{mos kiv{ló munka és a kérdés részleteiben elmélyülő enciklopédia. Szintúgy nem térek ki még az oroszok {ltal lakott területekhez legk özelebb eső orsz{gok zsidó népességének történetére sem. Így a hajdani lengyelorsz{gi, a német területeken és az Osztr{k-Magyar Monarchia orsz{gaiban lakó zsidós{g történetére sem. Teh{t kiz{rólagosan az oroszok és zsidók közötti kapcsolatokra összpontosítok, különösen nagy hangsúlyt fektetve ezen belül a XX. sz{zad történéseire, melynek eseményei olyannyira lényeginek és katasztrof{lisnak tekintendők a két nép sors{nak alakul{s{ban. Ennek az együttélésnek a sokszor igen kemény, kölcsönös tapasztalataira t{maszkodva kív{nom teh{t a meg nem értésből fakadó tévedések, hib{k és hazug v{dask od{sok délib{bj{t eloszlatni. Mindeközben felhívom a figyelmet a valódi és jogos sérelmekre is. A XX. sz{zad első évtizedeiben közreadott munk{k ugyanis nemigen tekinthették {t ezt a történelmi tapasztalatot a maga teljességében és összetettségében. Mindezek mellett azonban azt is meg kell említenem, hogy imm{ron fél évsz{zada a kérdéskörrel komolyan foglalkozó egyetlen kort{rs szerző sem hagyhatja figyelmen kívül Izrael {llam létét; vagyis annak felmérhetetlen befoly{s{t mind a zsidós{g, mind a vil{g m{s népeinek életére. Ezzel együtt, b{rmennyire is szeretném, nem {ll módomban, hogy Izrael életének történéseit és annak spiritu{lis törekvéseit bemutassam, ak{r közvetett visszfény form{j{ban is l{thatóv{ tegyem. Megkülönböztetett figyelmet szentelek viszont azoknak a művelt, Izraelbe történt kiv{ndorl{suk előtt évtizedeken keresztül a Szovjetunióban élő oroszorsz{gi zsidófaiak az ír{saira, akiknek azóta – mindenekelőtt saj{t tapasztalataik alapj{n – alkalmuk nyílt sz{mos, a zsidós{got érintő kérdés újragondol{s{ra.
-[13]-
1. A XVIII. SZ[ZAD FELÉ
Könyvünknek nem tém{ja a zsidók 1772 előtti oroszorsz{gi jelenlétének tanulm{nyoz{sa. Megelégszünk teh{t annyival, hogy a kor{bbi történéseket néh{ny oldalon összefoglaljuk. Kiv{ló kiindulópont lehetne a zsidók és az oroszok közötti viszony tanulm{nyoz{sa szempontj{ból a kijevi Rusz és a kaz{rok 1 közötti h{borúskod{sok kora. Ez azonban mégsem fedi teljesen a valós{got, hiszen a kaz{roknak csak a vezető rétege zsidó, maguk a kaz{rok türk eredetűek voltak. A sz{zadunk derek{n élt, ebben a tém{ban t{jékozott zsidó szerző, Juliusz D. Bruckusz kutat{sai szerint a perzsiai zsidók egyik része a derbenti szorostól kiindulva vette birtok{ba a Volga alsó foly{s{t, ahol Kr. u. 724-től kezdve emelkedett Itil v{rosa, a későbbi kaz{r főv{ros. [1] Ez idő t{jt a még b{lv{nyim{dó [2], türk eredetű kaz{rok törzsfőnökei vonakodtak mind az iszl{m (nem akarv{n al{vetni magukat a bagdadi kalifa fennhatós{g{nak), mind pedig a kereszténység (a biz{nci cs{sz{r gy{mkod{s{tól tartva) elfogad{s{tól. Ilyen előzmények ut{n teh{t végül közel 732 törzsük vet te fel a zsidó vall{st. Zsidó kolónia jött létre ugyanis a boszporuszi kir{lys{g területén (a Krímben, a tanvari félszigeten), ahov{ Hadrianus cs{sz{r 137-ben {ttelepítette a zsidó foglyokat a Bar-Kochba-féle felkelés leverését követően. 2
Kaz{rok: az Alsó-Volga térségében az ókor végén megtelepedett, türk etnikumú nép. A VII. sz{zadban az Ur{l és a Dnyeper között jelentős kiterjedésű birodalmat hoztak létre, amely majd csak a X. sz{zadban, a Szvjatoszl{v kijevi fejedelemtől elszenvedett vereség ut{n hanyatlott le. 2 A görögök {ltal Kr. e. 480-ban alapított Krím-félszigeti gyarmatot Kr. e. 107-ben foglalta el Mithriadész, és egészen a Kr. u. IV. sz{zadig római pr otektor{tus alatt {llt. 1
-[14]-
A Krím félsziget zsidó lakoss{ga később is tartósan fennmaradt, a gótok idején ugyanúgy, mint a hunok uralma alatt. Különösen Kafa (Keres) v{ros{ban élt sok zsidó. Ezt követően Igor fejedelem kerítette hatalm{ba Keres v{ros{t 933-ban. Fia, Szvjatoszlav pedig a Don vidékéről szorította ki a kaz{rokat. Majd 969-ben a kijevi oroszok az egész Volga-medencét, Itil v{ros{val egyetemben birtokukba vették, és hajóik feltűntek a drebenti tengerpart részét képező Szemender környékén is. A Kaz{r Birodalom egykori népei közül egyedül a kumikok 3 maradtak a Kauk{zus térségében, hogy később a Krím félsziget területén a kunokkal 4 együtt alkoss{k majd a krími tat{rok népcsoportj{t. Mindenesetre a karaimok 5 és a Krím félszigeti zsidók nem tértek {t az iszl{mra. Végül pedig Timur-Lenk (Tamerl{n) 6 hódít{sai tettek végérvényesen pontot a kaz{rok népként való létezésére. Egyes kutatók szerint, b{r nem {llnak rendelkezésükre pontosabb adatok, sok zsidó v{ndorolt a térségbe nyugati és északnyugati ir{nyhól a középső orosz területeket {tszelve. Az orientalista és szemitológus Abraham Garkavi azt írja, hogy a leendő Oroszorsz{g zsidó közösségei „azokból a zsidókból tevődtek össze, akik a Feketetenger és a Kauk{zus partjai mellől települtek {t, ahol őseik imm{r a babiloni és asszír fogs{g ideje óta éltek”. *3+ Ju. D. Bruckusz sem {ll messze attól, hogy ezzel a nézettel egyetértsen. Egyes elméletek szerint ők lennének az Izraeli Kir{lys{g „eltűnt” tíz törzsének 7 lesz{rmazottai. Ez a népmozg{s folytatódhatott 3
4
5
6
Kumikok: a XV sz{zadban ön{lló {llamot is alkotó török nyelvű nép, akik majd 1784 ben kerülnek orosz fennhatós{g al{. Kunok: Belső-[zsi{ból érkező, a XI. sz{zadban Oroszorsz{g déli sztyeppéit fennhat ós{guk alatt tartó török nyelvű nép. Karaimok: a zsidó vall{st gyakorló, b{r a Talmudot elutasító, török nyelvű nép 1959ben 5.900 főre volt tehető a létsz{muk. Tamerl{n, Timur („vas”) Timur-Lenk („s{nta”): (1336 körül–1405), mongol uralkodó. 1369-ben Szamarkandban emírré ki{ltatta ki mag{t. Egy évtized múlva meghódította Perzsi{t. 1394-ben elfoglalta Bagdadot, majd a kipcsaki k{nt verte le és egészen Moszkv{ig nyomult. 1398-ban Delhit fosztotta ki, 1400-ban Szíri{t hódította meg. Kína elleni hadj{ratra készült, de az előkészületek közben meghalt. Szamarkandban temették el. Hal{la ut{n birodalma felbomlott.
-[15]-
néh{ny évvel azut{n is, hogy a kunok elfoglalt{k Tmutarkanyt (1097). Garkavi nézete szerint a nyelv, amit ezek a zsidók beszéltek, legal{bbis a IX. sz{zad óta, a szl{v volt, és csak a XVII. sz{zad folyam{n, amikor is az ukr{n területeken lakó zsidókat Hmelnyickij 8 pogromjai9 lengyel területre üldözték, tértek volna {t a lengyelorsz{gi zsidók anyanyelvére, a jiddis haszn{lat{ra. A zsidók Kijevbe kerülése és ottani letelepedése különböző módon történt. M{r Igor nagyfejedelem idejében Kozarynak nevezték Kijev alsóv{ros{t. Igor ugyanis oda telepítette 933-ban a kercsi zsidó foglyokat, akiket 965-ben a Krím félszigeti t{rsaik, 969-ben az ihli és szemenderi, 989-ben Korszuniból (cserszoneszi), 1017-ben pedig a tmutarkanyi kaz{r foglyok követtek. Kijev zsidó népessége mindazon{ltal nyugati betelepülőkkel is bővült. A nyugati ir{nyból érkező kereskedelmi karav{nokkal, illetve, tal{n m{r a XI. sz{zadtól kezdve, az első keresztes hadj{rat idején az európai üldözések elől menekülőkkel. *4] Jóval későbbi kutatók megerősítették a XI. sz{zadi Kijevben élt „zsidó elemek” kaz{r eredetének elméletét. Sőt, még k or{bbról, m{r a IX. és X. sz{zad fordulój{ról tal{ltak feljegyzéseket, am elyek „kaz{r tisztviselők és helyőrség” +étérő+ tanúskodnak Kijevben, valamint arról, hogy a v{rosban „m{r a XI. sz{zad első felétől fogva a zsidó és kaz{r elem...komoly szerepet töltött be. *5+ Kijev a IX. és a X. sz{zadban ugyanis valódi többetnikumú, a különféle népeket befogadó, türelmes v{ros volt.
Salamon hal{la és Robo{m uralkod{sa alatt a zsidók tizenkét törzséből tíz elkül önült a d{vidi dinasztia uralm{tól, ez{ltal alapítva meg az Izraeli Kir{lys{got, amely a későbbiekben büntetésre és szétszórat{sra ítéltetett. 8 Hmelnyickij: koz{k hetman (1593-1657), az ukr{n területeken élő koz{kok felkelés ének vezetője, melyet a krími tat{rok segítségével vívtak meg siker esen a lengyel {llammal szemben. Hm elnyickij 1654-ben elnyeri a moszkvai {llam protektor{tus{t és Alekszej c{r hűbérese lesz. 9 Pogrom (orosz): pusztít{s, fosztogat{s. Oroszorsz{gban különösen a zsidóüldöz éseket nevezték így. 7
-[16]-
Így teh{t a X. sz{zad vége felé, amikor I. Vlagyimir 10 egyistenhitre kív{nta téríteni az oroszokat, akkor Kijev zsidó lakoss{g{nak művelt vezetőrétege a zsidó vall{s felvételét javasolta az ő sz{m{ra is. Vlagyimir azonban m{sként v{lasztott, nem úgy, mint ahogy két évsz{zaddal kor{bban a Kaz{r Birodalom vezetői döntöttek. Karamzin így adja vissza az elképzelt korabeli p{rbeszédet: „Miut{n végighallgatta a zsidók mondandój{t, az al{bbi kérdést intézte hozz{juk: Hol vagyon a haz{tok? – Jeruzs{lemben – feleleték neki a prédik{torok –, azonban Isten, megharagudva r{nk, az idegenek földjén szórta szét népünket. – Isten {ltal vagytok büntetve, és még m{sokat merészeltek oktatni? – v{gott vissza nekik Vlagyimir. Mi nem kív{njuk, hogy hozz{tok hasonlóan bennünket is megfosszanak a haz{nktól.” *6+ Bruckusz közlése alapj{n, miut{n a kijevi Oroszorsz{g k eresztény hitre tért, a kaz{r zsidók nagy része is megkeresztelkedett, sőt mi több, az egyik első keresztény novgorodi püspöknek és több kegyességi munka szerzőjének sz{mító Zsidjata Luk{cs *7+ is az ő soraikból került ki. A keresztény és a zsidó vall{s egym{s mellett élése Kijevben elkerülhetetlenül oda vezetett, hogy a két vall{s legtanultabbjai feszültségekkel teli összehasonlító tanulm{nyokba kezdtek. Ennek egyik eredménye a híres, XI. sz{zad közepi orosz nyelvemlék, a Prédik{ció az isteni törvényről és kegyről című ír{s megszületése, amelynek a jelentőségét az a tény adja, hogy az oroszoknak a későbbi évsz{zadokban tanúsított mélységes keresztényi öntudata lényegében ezen ír{smű köré szerveződik: „Olyan friss és életteli hitvita hatja {t, mint az apostoli leveleket.” *8+ És ez csup{n az oroszorsz{gi kereszténység első évsz{zad{ban történt. Akkoriban a zsidók vall{si elképzelései élénk érdeklődést keltettek az oroszok körében, és a két közösség közötti érintkezés mindennapos dolognak sz{mított a korabeli Kijevben. Ez az élénk érdeklődés még a XVIII. sz{zadi ismételt együttélésük sor{n újra sz{rba szökkent p{rbeszéd intenzit{s{n{l is magasabb szintű volt.
10
Szent Vlagyimir: (956-1015), Szvjatoszlav fia, a kijevi Rusz t erületeinek egyesítője, így az egységes kijevi {llam megalapítója. A biz{nci kereszténységet felvéve, azt orsz{ga sz{m{ra is kötelezővé tette (988).
-[17]-
Emellett a zsidók több, mint sz{z éven keresztül komoly szerepet töltöttek be a kijevi kereskedelmi életben is. „A v{ros 1037-ben befejezett, új védőfal{ban több Zsidó Kapu elnevezésű lej{rat is volt, amelyek a zsidók {ltal lakott negyedre nyíltak.” [9+ A kijevi zsidóknak semmiféle megszorít{ssal vagy erőszakkal nem Fellett szembesülni a nagyfejedelmek részéről, különösen Szvjatopolk Izjaszlavics11 védelme alatt {lltak, mivel a zsidók {ltal folytatott kereskedelmi tevékenységből és {ltal{nos v{llalkozói szellemüknek köszönhetően a kincst{r tetemes bevételt könyvelhetett el. II. Szvjatopolk hal{l{t követően, 1113-ban (a későbbiekben Monomahnak nevezett) II. Vlagyimir habozott egy ideig, hogy elfoglalja-e a II. Szvjatoszlav hal{la ut{n kiskorú gyermekeire maradt uralkodói széket. Ekkor „a trón megüresedését kihaszn{ló zendülők kifosztott{k a v{rosi őrség vezetőinek (tyszjacsnyiki), valamint a kapzsi Szvjatopolk védelme alatt {lló zsidók h{zait. ...Úgy l{tszik, a felkelés kiv{ltó oka a zsidó uzsor{sok kapzsis{g{ban keresendő. Azok ugyanis kihaszn{lva, hogy akkoriban még ritk{nak sz{mított a pénz, az adósaikat mértéktelen uzsorakamattal sanyargatt{k.” [10] A Vlagyimir Monomah-féle törvények tanús{ga szerint a kijevi uzsor{sok ak{r 50 sz{zalékos éves kamatot is követeltek hiteleik fejében. Karamzin ezzel kapcsolatban a krónik{kra és V. N. Tatyiscsev meg{llapít{saira hivatkozik. Ahogy Tatyiscsev írja: „A későbbiekben több zsidót megöltek, h{zaikat pedig kifosztott{k, mivel ez utóbbiak sz{mos esetben alkalmaztak pénzbehajt{st, és sokat {rtottak a keresztényeknek a velük való kereskedelmi ügyleteik sor{n. Sokan közülük a zsinagóg{juk körül csoportosulva igyekeztek magukat els{ncolni, és az erejükhöz képest védekezni, miközben Vlagyimir helyszínre érkezésében reménykedtek.” Amikor azonban a fejedelem megérkezett, a kijeviek „fennen kérlelték őt, hogy tanítan{ tisztességre a zsidókat, mivel azok megfosztott{k a keresztényeket a kereskedelem mindenfajta +ehetőségétől, lévén, hogy Szvjatopolk alatt nagyfokú szabads{got és hatalmat élveztek...r{ad{sul, még jó néh{ny kijevit is sikerült zsidó hitre téríteniük.” [11]
11
Szvjatopolk Izjaszlavics: egym{s ut{n Polock, Tomov és Kijev fejedelme (1050-1113)
-[18]-
M. N. Pokrovszkij nézete szerint az 1113-as kijevi pogrom jellegzetesen szoci{lis; nem pedig etnikai jellegű fell{ngol{s volt. Mindazon{ltal az is igaz, hogy az „oszt{lyjellegű történész” elkötelezettsége a szocialista értelmezésű magyar{zatok ir{nt jól ismert. A kijevi trón elfoglal{s{t követően Vlagyimir Monomah így adott feleletet a hozz{ intézett panaszokra: „Mi {ltal (a zsidók) sz{mos fejedelemségbe eljutottak, és ott tartósan nagy sz{mban telepedtek meg, nemtetszőnek tal{lom a fejedelmek véleményének kikérése nélkül és a törvényekkel ellenkezően történő...kifoszt{sukat és meggyilkol{sukat, ami egyébként sz{mtalan {rtatlan hal{l{t is mag{val vonhatja. Evégből teh{t, haladéktalanul tan{csba hívom a fejedelmeket.” [12] Nevezett tan{cs az uzsora korl{toz{s{ról hozott törvényt, melyet Vlagyimir az ún. Jaroszlav-féle törvénykönyv rendelkezései közé iktatott be. Karamzin Tatyiscsevet követve ebben a kérdésben sejtetni engedi, hogy a tan{cs döntésének hat{s{ra Vlagyimir „sz{műzte az összes zsidót és azon időtől kezdve egy sincs belőlünk haz{nk földjén”. Jóllehet azon nyomban helyesbíti is mag{t: „A krónik{ban ezzel szemben az {ll, hogy 1124-ben (mikor is nagy tűzvész keletkezett) megégtek a kijevi zsidók. Így teh{t előzőleg mégsem üldözhették ki őket.” [13] Bruckusz szerint „egész kerületük a v{ros legszebb részén volt...közel a Zsidók Kapuj{hoz, kétlépésnyire az Aranykaputól”. [14] Ami a vlagyimiri területeket 12 illeti, az egyik ottani zsidó elnyerte Andrej Bogoljubszkij fejedelem 13 bizalm{t. „Andrej bizalmasai közé tartozott ugyanis egy Jefrem Mojzics nevű ember, akinek a Mojzics vagy Mojszejevics atyai neve zsidó eredetre enged következtetni.” Ha hinni lehet a krónik{knak, ő volt az egyike azoknak az öszszeesküvőknek, akik megszervezték az Andrej Bogoljubszkij életét kioltó merényletet. *15+ A krónikaírók azonban azt is feljegyezték, hogy még Andrej Bogoljubszkij uralkod{sa alatt „a Volga mellékéről sz{mos bolg{r és zsidó érkezett, akik felvették a keresztséget” és,
Vlagyimiri terület: orosz részfejedelemség, melyet a XV. sz{zadban csatolt mag{hoz Moszkva. 13 Andrej Bogoljubszkij fejedelem: Vlagyimir és Szuzdal nagyfej edelme (1110 körül–1174). 12
-[19]-
hogy Andrej hal{la ut{n fi{nak, Gregorijnak dageszt{ni területre, az egyik zsidó fejedelem udvar{ba kellett menekülnie. [16] Mindezek ellenére {ltal{nosan meg{llapítható, hogy a szuzdali Oroszorsz{g 14 időszaka alatt a zsidókra vonatkozó inform{ciók mennyisége mindvégig ugyanolyan szórv{nyos, mint amilyen valószínűleg a léleksz{muk is lehetett. A Zsidó Enciklopédia meg{llapít{sa szerint az óorosz eposzokban szereplő „zsidók kir{lya” formula a keresztény hit ellenségeinek leír{s{ra szolg{ló kedvelt elnevezések egyikeként tűnt fel, éppúgy, mint a vitéz zsidó alakja az Ilij{ról és Dobrin{ról szóló *17] bilin{kban. 15 Lehetséges, hogy ezek az elnevezések a Kaz{r Kagan{tussal való küzdelmek t{voli emlékét tükrözik. Persze m{r felfedezhető bennük a későbbi moszkvai Oroszorsz{gban megtelepedni kív{nó zsidókkal kapcsolatos vall{si ellenségesség és elhat{rolód{s is. A kijevi Ruszban a vir{gzó kereskedelmi tevékenységnek a tat{rj{r{s forgószele vet véget, és sz{mos zsidó ekkor települ {t Lengyelorsz{gba. (Ennek ellenére a volhíniai és galíciai zsidó népességnek sikerült a térségben megmaradni, mivel őket kevésbé sújtott{k a tat{rok pusztít{sai.) A Zsidó Enciklopédia szerint „A tat{rok inv{ziój{nak (1239) és Kijev kifoszt{s{nak idején a zsidók az oroszokhoz hasonló szenvedéseken mentek keresztül, jóllehet a XIII. sz{zad m{sodik felében az imm{r tat{r fennhatós{g alatt {lló nagyfejedelmek ismét hívt{k a zsidókat, hogy telepedjenek +e Kijevben. Azonban a tat{rok {ltal uralt térségekhez hasonlóan a kijevi zsidók is kiv{lts{gos helyzetbe kerültek, magukra vont{k teh{t v{rosi polg{rt{rsaik haragj{t.” [18+ Hasonló jelenségek tapasztalhatóak nem csak Kijevben, hanem az északi orosz v{rosokban is. Ezeken a helyeken a tat{r uralom „széles kapukat nyitott nem csak a kereskedelmi élet, de a fort élyos pénzszerzésben j{rtas külföldi kereskedők előtt is, mint amilyenek péld{ul a beszermeni, harazi vagy hívai kalm{rok voltak, akik megv{s{rolva a tat{roktól a fejedelmi adószedés jog{t, elképesztő méretű Szuzdali Oroszorsz{g: orosz részfejedelemség, melyet a XV sz{zadban csatolt mag{hoz Moszkva. 15 Bil ina: orosz hősi ének. 14
-[20]-
uzsor{kkal terhelték a szegényeket. Egyúttal a saj{t rabszolg{ikk{ téve és fogs{gba vetve a fizetni nem tudókat. Vlagyimir, Szuzdal és Rosztov lakói azonban hamarosan elvesztették türelmüket, és a megkonduló harangok jelad{s{ra felkeltek ezen kíméletlen uzsor{sok zsarnokoskod{sa ellen, amelyek közül egyeseket megöltek, m{sokat pedig elűztek.” [19+ A l{zadókat a k{n fegyvereseinek kellett volna lecsendesíteniük, azonban – h{la Alekszandr Nyevszkij 16 közbenj{r{s{nak – erre mégsem került sor. Végül pedig „a XV. sz{zadi forr{sok adószedőként tevékenykedő és jelentős vagyonnal rendelkező kijevi zsidókról tesznek említést”. [20] „A lengyelorsz{gi zsidók keleti ir{nyú mozg{sa”, többek között a beloruszok {ltal lakott területek felé, „a XV. sz{zadban m{r nyilv{nvaló volt: tal{lunk v{m- és m{sfajta adók szedését kisaj{tító zsidókat Minszkben, Polockban”, Szmolenszkban, jóllehet ebben az időben nem alkottak még {llandóan letelepült közösségeket. Elmondható azonban az is, hogy a zsidóknak a Litv{n Nagyfejedelemség területéről történő tiszavir{g-életű kiutasít{s{t (1495) követően „a kelet felé ir{nyuló mozg{suk a XVI. sz{zad elején nagy ar{nyú lendületet vett”. [21] Mindazon{ltal ekkoriban a zsidók moszkvai {llamba történő behatol{sa teljesen jelentéktelennek mondható, noha „a befoly{sos zsidók Moszkv{ba érkezése semmiféle akad{lyba nem ütközött”. *22+ Azonban a XV. sz{zad végén olyasfajta események történtek, melyek – jóllehet nem keltettek nagy visszhangot – az oroszorsz{gi vezetők és egyh{zi hatalmass{gok legbelsőbb köreit sem hagyt{k hidegen. E dolgok fenyegető örvényeket kavartak maguk körül, valamint mélyreható hat{sokat idéztek elő az orosz nép lelki életében. A „zsidózó eretnekség” kérdéséről van itt szó. Annak buzgó üldözője, Joszif Volockij szavaival élve: „A szent orosz föld nem került még szembe hasonló kísértéssel Olga 17 és Vlagyimir ideje óta”. [23] 16
17
Alekszandr Nyevszkij: novgorodi, majd vlagyimiri nagyfejedelem (1220–1263), később szentté avatt{k. Győzelmet aratott 1240-ben a svédeken a Néva jegén, majd 1242ben a Német Lovagrend serege felett. A mongolok vazallusaként ir{nyította orsz{g{t, de sikerült elérnie, hogy a sz{mukra fizetendő adó összege lecsökkenjen. Szent Olga: kijevi fejedelemné (?-969). Férje, Igor fejedelem 945-ben bekövetkezett hal{la ut{n özvegyként gyakorolt régensi hatalmat fia, I. Szvjatoszl{v trónra lépé-
-[21]-
Karamzin így sz{mol be az események kezdetéről: az 1470-ben a Novgorodba érkező Szharija nevű kijevi zsidónak „Dmitrij és Alekszej keresztény papokat sikerülvén elszédíteni, meggyőzte siket, hogy egyedül Mózes hite tekinthető isteni eredetűnek, az üdvtörténet nem m{s, mint kital{ció. A Megv{ltó még nem született meg, az ikontisztelet felesleges stb. Így született meg teh{t a zsidózó eretnekség.” *24+ Sz. Szolovjov hozz{fűzi, hogy Szharija sikerét „öt zsidó vall{sú cinkost{rsa segítségének köszönheti” és, hogy ezen eretnekség „nyilv{nvalóan a zsidó vall{s és a keresztény racionalizmus tanít{sainak egyvelege volt, amely tagadta a Szenth{roms{g misztérium{t és Jézus Krisztus isteni mivolt{t”. *25+ Minek következtében „Alekszej pópa felvette az [brah{m nevet, feleségét pedig S{r{nak nevezte el, valamint Dioniszij segítségével sz{mos egyh{zi embert és laikust sikerült megrontania. ...Rosszul gondoljuk azonban, ha azt hisszük, hogy Szharija olyan könnyedén meg tudta volna sokszorozni Novgorodban híveinek sz{m{t, ha minden bölcsessége abban merült volna ki, hogy kiz{rólag a kereszténység elvetésére és a zsidó hit felvételére buzdítja honfit{rsait. ...Valószínűnek l{tszik, hogy Szharija a kabbala, a XV. sz{zadban rendkívül népszerű, a tudatlanokat és kív{ncsiakat olyannyira vonzó tudom{ny segítségével csalta lépre az oroszokat, hiszen akkoriban a legnagyobb tudósok...is abban kerestek v{laszt az emberi értelem sz{m{ra megfejthetetlen kérdéseikre. A kabbalist{k azzal {mított{k ugyanis a népet, hogy...a természet valamennyi misztériuma ismeretének a birtok{ban vannak így teh{t meg tudj{k magyar{zni az {lmokat, a jövőbe l{tnak és parancsolni képesek a szellemeknek. ...” [26] Éppen ellenkező véleményen van – {mb{r egyetlen forr{sra sem hivatkozik – a XX. sz{zadi zsidó történész, Ju. I. Gesszen: „teljes mértékben beigazolódott, hogy a zsidók sem az eretnekség keletkezésekor, sem résztvevői szinten, vagy későbbi elterjesztéséből nem vették ki a részüket”. [27] A Brochaus-féle enciklopédia megerősíti, hogy „a zsidó eredet ebben a tanít{sban valój{ban nem j{tszott külöséig. B{r ő maga 954-ben keresztény hitre tért, a keresztény vall{st mégsem sikerült orsz{g{ban elterjesztenie.
-[22]-
nösebben jelentékeny szerepet, hat{sa csup{n bizonyos szertart{sokra korl{tozódott”. [28] A vele egy időben keletkezett Zsidó Enciklopédia azt írja: „a szekt{ra gyakorolt zsidó behat{s vitatott kérdése ma m{r, a Zsidózók zsolt{roskönyve és m{s ír{sok megjelenése ut{n ...bizonyított ténynek, vagyis eldöntöttnek tekintendő”. [29] „A novgorodi eretnekek, tisztes külsőt öltve, al{zatos aszkét{knak és j{mbor cselekedeteket buzgón gyakorló embereknek l{tszottak” [30], ezzel „magukra vonva a nép figyelmét, az eretnekség gyors elterjedését idézték elő”. [31] Amikor III. Iv{n 18 a v{ros elestét követően bevonult Novgorodba, az eretnekmozgalom két kezdem ényező kulcsfigur{j{t, Alekszejt és Dioniszijt mag{val vitte Moszkv{ba, és – tekintettel j{mbors{guk érdemeire – 1480-ban a Kremlben tal{lható Szentséges Szűz és Mennyei Üdvözlet székesegyh{zak espereseivé tette meg őket. „Ezek teh{t magukkal vitték oda schismaticus 19 nézeteiket, melynek gyökerei Novgorodban tal{lhatóak. Alekszej az uralkodó különös kegyét élvezve szabad bej{r{ ssal bírt a c{r színe elé.” R{ad{sul titokban terjesztett tanainak köszönhetően nemcsak, hogy az {llam és az egyh{z néh{ny nagy méltós{gú tisztviselőjét fertőzte meg, hanem mag{t az akkor még nagyfejedelemi rangú uralkodót is sikerült r{vennie arra, hogy a zsidózó eretnekség tanait m{r régebb óta követő archimandrit{t 20 , bizonyos Zoszim{t 21 nevezze ki metropolit{nak, azaz az egész orosz egyh{z fejévé! R{ad{sul sikerült eretnek hitre térítenie Jelenőt; a nagyfejedelem sógornőjét, ifjú Iv{n özvegyét, a trónörökös és „szeretett unoka”, Dmitrij 22 édesanyj{t is. [32] Nincs mit csod{lkozni a mozgalom gyors és könnyű sikerén, ami bizony{ra az érdekek kölcsönös tal{lkoz{s{n alapult. „Azt gonIII. (Nagy) Iv{n: (1441-1505), moszkvai nagyfejedelem, 1502-től a mongol hűbéruralomtól való függés megszüntetője. 19 Schismaticus (görög, latin): az (orosz) {llamvall{s szertart{s{tól vagy hittételeitől és parancsaitól elszakadó. 20 Archimandrita (görög): a keleti egyh{zak nagyobb kolostorainak főnöke. 21 Zoszima: 1490-ben emelkedett a moszkvai metropolita méltós{g{ra, melyről 1514ben kényszerült lemondani, a hivatalos indokl{s szerint egészségügyi okokból. 22 Dmitrij: ifjú Iv{n fia (1483-1509), a nagyapj{nak m{sodik, Palaiologosz Zsófia b iz{nci hercegnővel kötött h{zass{g{ból született fia, akit III. Vaszilij fosztott meg trónöröklési jog{tól. Dmitrij börtönben halt meg. 18
-[23]-
dolhatn{nk, hogy a Zsidózók zsolt{roskönyvének és m{s, tökéletesen keresztényellenes és az orosz olvasókat mégis megragadni képes ír{soknak az oroszra fordít{s{hoz kiz{rólag a zsidóknak és a zsidó vall{s képviselőinek fűződött érdekük.” Azonban „az orosz olvasó úgyszintén érdekelt volt a zsidó vall{si szövegek lefordít{s{ban”, amit az a tény t{maszt al{, hogy „a »zsidózók« prédik{ciója gyakorlatilag valamennyi t{rsadalmi réteg körében hatalmas sikerre tett szert”. [33] A két etnikum közötti kapcsolat élénksége és intenzit{sa a XI. sz{zadi kijevi {llapotokat juttathatja eszünkbe. Mégis 1487 körül Gennagyij novgorodi érsek az eretnekség nyom{ra bukkant, és a megc{folhatatlan bizonyítékok Moszkv{ba küldése ut{n erőteljes nyomoz{sba és az eretnek nézetek elleni érvelésbe kezdett. Egészen addig, míg 1490-ben az események megvitat{s{ra zsinatot nem hívtak össze (mégpedig a frissen metropolit{v{ kinevezett Zoszima elnöklete alatt). „A zsinat résztvevői félelemmel a szívükben hallgatt{k végig Gennagyij v{dpontjait: a reneg{tok megtagadt{k Krisztust és a Szűzany{t, leköpdösték a feszületet, azt {llított{k, hogy az ikonok csup{n b{lv{nyok, így azokat fogaikkal ízekre szedvén tiszt{talan helyekre vetették őket. Ezenkívül nem hisznek sem a Mennyei Birodalomban, sem a holtak felt{mad{s{ban. Végül pedig a buzgó keresztények előtt csendes élethódot színlelve szemérmetlenül kicsapong{sra buzdított{k a gyengéket. *34] ...A zsinati hat{rozat végzései arról tanúskodnak, hogy a »zsidózók« Krisztust nem fogadt{k el Isten fiaként...azt tanított{k, hogy a Messi{s még nem érkezett el...az ószövetségi sabbath 23 megtart{s{t többre becsülték, mint »az Úr felt{mad{s{nak napj{t«.” [35] A zsinat végeztével teh{t az eretnekek kivégzését javasolt{k az uralkodónak. Azok III. Iv{n akarat{ból mindazon{ltal csak börtönbüntetésre ítéltettek, eretnekségük pedig ki{tkoz{ssal sújtatott. „Az effajta fenyítés, tekintve a korban gyakorolt szigor {ltal{nos mértékét és az elkövetett gonosztett kirívó volt{t, a lehető legkegyesebbnek 23
Sabbath (héber): szombat, melyet a zsidók Mózes m{sodik könyve 31.13-17 versei szerint, mint Jehov{val kötött örök szerződés jelét, a vil{g teremtésének emlékére ünnepeltek, még pedig oly módon, hogy péntek estétől szombat estig a testi és szellemi munk{tól tartózkodtak.
-[24]-
sz{mított.” *36+ A történészek egyhangúan azzal magyar{zz{k Iv{n elnéző magatart{s{t az eretnekséggel szemben, amely imm{r a saj{t csal{dj{ban is felütötte a fejét, hogy ez a tan péld{ul olyan ismert, befoly{sos személyeket is mag{val tudott ragadni, mint Fjodor Kuricin, aki az első tényleges orosz külügyminiszternek tekintendő, és aki „tud{s{ról és munkabír{s{ról volt híres”. [37] „Moszkva különös liberalizmusa F. Kuricin szavaival »l{gyszívű diktatúr{nak« nevezhető, b{r csak a rövid életű hatalomgyakorl{si módnak volt köszönhető. A legbelsőbb bizalmi appar{tus{nak viselkedése mag{ra a nagyfejedelemre és menyére is nagy hat{ssal volt. ...Az eretnekség, nem hogy hervadt volna, hanem ink{bb h{borítatlanul vir{gozhatott, sőt terjeszkedhetett. ...A moszkvai udvarban...divatoss{ v{lt az asztrológia és a m{gia, sőt a vil{gról vallott középkori elméletek, kv{zi {ltudom{nyos felülvizsg{lata”; valamint „a divat befoly{sa és a tud{sv{gy {ltal t{mogatva maga a szabadgondolkod{s” *38+ is széles körben terjedt el. A Zsidó Enciklopédia meg{llapít{sai szerint III. Iv{n „elsősorban politikai megfontol{sokból nem ellenezte az eretnekséget. Szharija t{mogat{s{val kív{nta ugyanis növelni a befoly{s{t Litv{ni{ban”, valamint a Krím félszigeten élő zsidók jóindulat{t fenntartani, nevezetesen „a Tamany félsziget fejedelme és birtokosa, Zaharij de Gvizolfiét,” csakúgy mint a Mengli-Girej krími k{nhoz közel {lló krími zsidóét, Hozi Kokoszét. *39+ Hab{r az 1490-es zsinat ut{n Zoszima még néh{ny éven {t fenntartotta titkos t{rsas{g{t, végül őt is leleplezték. Majd 1494-ben maga a nagyherceg utasította őt, minden ítélet és feltűnés nélkül, hogy úgymond önsz{nt{ból vonuljon vissza egy monostorba. „Ezzel együtt azonban kor{ntsem gyengült az eretnekség hatóköre. Sőt volt olyan időszak (1498-ban), amikor a követőinek maj dhogynem sikerült minden hatalmat a kezükbe kaparintaniuk Moszkv{ban, és saj{t jelöltjüket, Dimitrijt, Jelem hercegnő fi{t, a birodalom c{rj{v{ koron{ztatt{k.” [40] III. Iv{n viszont nem késlekedett sok{ig a feleségével, Palaiologosz Zsófi{val való kibéküléssel, és 1502-ben végül az ő fiuk, Vaszilij örökölte a trónt (ekkor Kuricin m{r halott volt). Az 1504-es zsinat ut{n az eretnekek jelentős részét élve megégették, m{sokat be-[25]-
börtönöztek, némelyikük pedig a Litv{n Nagyfejedelemség területére menekült, ahol „form{lisan is a zsidó vall{s követőivé v{ltak”. [41] Megjegyezném, hogy a „zsidózó” eretnekség elleni küzdelem jelentős lendületet adott a XV. sz{zad végi és XVI. sz{zad eleji moszkovita Oroszorsz{g szellemi életének, és lényeg ében felismertette az orosz egyh{z vezetőivel az egyh{zi oktat{s és papképzők fel{llít{s{nak szükségességét. Gennagyij érsek neve péld{ul összefüggésbe hozható az első szl{v nyelvű Biblia össze{llít{s{val és kiad{s{val, amely eladdig az ortodoxok sz{m{ra nem volt saj{t anyanyelvükön hozz{férhető. A könyvnyomtat{s feltal{l{sa ut{n „nyolcvan ével később kiadt{k ezen Gennagyij -féle Bibli{t Osztrogban (1580-1582), amely az első egyh{zi szl{v nyelvű Bibliaként megelőzte a többi görögkeleti nép bibliafordít{sait”. [42+ Sz. F. Platonov akadémikus az al{bbi következtetéseket l{tta szerencsésnek a kérdés kapcs{n levonni: „A »zsidózók« mozgalma minden kétséget kiz{róan rejtette mag{ban a nyugati célszerűség elemeit...; b{r az eretnekséget elítélték, szószólói megszenvedtek érte, azonban a dogm{kkal 24 , az egyh{zi dogm{kkal és a hierarchi{val 25 szembeni kritikai szellem és a kételkedés légköre, amelynek gerjesztője ez a mozgalom volt, imm{ron nem tűnt el.” [43] A legújabb Zsidó Enciklopédia megjegyzi: „,a judaizmus és a zsidók elleni jelentős elutasító érzelmek – amelyek egyébként a XVI. sz{zadig ismeretlenek voltak az orosz földön – kialakul{sa a moszkovita Oroszorsz{gban” a „zsidózók” elleni küzdelemre vezethetők ossza. [44+ Mindez elég valószínűnek tűnik, tekintettel ezen eretnekmozgalom spiritu{lis és politikai vonatkoz{saira. Ju. I. Gesszen azonban ellentmond ennek a véleménynek: „Jelentőségteli a tény, hogy még a »zsidózók« eretnekségének saj{ts{gos színezete sem {llta útj{t a szekta sikeres elterjedésének és, hogy ez {ltal{ban nem v{lt a zsidók elleni erőszakos indulatok gerjesztőjévé”. [45] A szomszédos lengyel {llamban, ugyanebben az időszakban – a XIII. sz{zadtól a XVIII. sz{zadig – fejlődött ki és szil{rdult meg az az igencsak jelentős súlyú zsidó népesség, amely k ésőbb az oroszorsz{24 25
Dog ma (görög, latin): bizonyít{s nélküli kötelező hittétel. Hierarch ia (görög): rangsor, szigorúan megszabott al{-, és fölérendeltségi sor.
-[26]-
gi jelentős zsidó közösség b{zis{t alkotta, a XX. sz{zadra pedig a vil{g zsidós{g{nak legjelentősebb részét jelentette. A XVI. sz{zadban „a Lengyel és Cseh Kir{lys{gban élő zsidók jelentős méretű migr{ciója26 következett be”, nevezetesen a Litv{n Nagyfejedelemség ukr{n és belorusz területei felé. *46] A lengyel-litv{n {llam zsidó kereskedőinek a XV. sz{zad folyam{n még szabad bej{r{suk volt Moszkv{ba. Azonban ez a helyzet IV. (Rettegett) Iv{n uralkod{sa alatt gyökeresen megv{ltozott. Ekkor a zsidó kereskedők sz{m{ra megtiltott{k a belépést Moszkv{ba. Amikor pedig 1550 -ben a lengyel uralkodó, Zsigmond [gost síkrasz{llt azért, hogy biztosíts{k sz{mukra az Oroszorsz{gba való szabad belépést, IV. Iv{n az al{bbi szavakkal utasította vissza az uralkodói kérést. „Nem engedjük meg, hogy a zsidók orsz{gunk területére tegyék l{bukat, mivel nem akarunk orsz{gainkban semmiféle bajt tapasztalni; ellenk ezőleg, nagyon is azt kív{njuk, hogy Isten orsz{gunk népei sz{m{ra gondtalan és békés életet biztosítson. És Te, fivérünk, ezentúl soha többé ne írj nekünk a zsidók ügyében” [47+, mivel azok megprób{lt{k „az oroszokat a kereszténységtől elfordítani, {rtalmas mételyt terjesztve orsz{gunkban és megsz{ml{lhatatlan nyomorús{got okozva népeink sz{m{ra”. [48] Az egyik legenda szerint Polock 1563 -as elfoglal{sakor engedve az orosz lakosok panaszainak, akik a lengyel m{gn{sok bizalmi embereinek és bérlőinek sz{mító zsidók „k{ros tevékenysége és elnyom{suk ellen” tiltakoztak – IV. Iv{n megparancsolta, hogy a v{rosban lakó zsidók azon nyomban keresztelkedjenek ki. Ezt követően a parancsnak ellenszegülő, egészen pontosan h{romsz{z zsidót a c{r jelenlétében ott a helyszínen a Dvina vizébe fojtottak. A neves történészek azonban, mint péld{ul Ju. I. (.esszen, nemhogy nem erősítik meg ezt a történetet, hanem még a finomított v{ltozatairól sem tesznek említést. Sőt, Gesszen azt írja, hogy I. [l-Dmitrij (1605-1606) 27 idején „viszonylag jelentős sz{mban” tűntek fel zsidók Moszkv{ban, ak{rcsak
26 27
Migr{ció (latin): költözés, v{ndorl{s. I. Ál-Dmitrij: rejtélyes történelmi figura, aki mag{t IV. Iv{n fi{nak mondva Lengyelorsz{gból, lengyel zsoldosokból {lló seregére t{maszkodva hatalm{ba kerítette
-[27]-
m{s különféle idegenek. A zűrzavaros időszak 28 végén széles körben elterjedt az a nézet, hogy a II. [l-Dmitrij 29 – az ún. „tusinói tolvaj” – szintén „zsidó sz{rmaz{sú” volt. [49] Ami a „tusinói tolvaj” sz{rmaz{s{t illeti, a forr{sok megoszlanak a kérdés kapcs{n. Némelyek amellett a feltételezés mellett teszik le a voksot, hogy nevezett a Matvej Verjovkin névre hallgató ukr{n pap fia volt; „vagy pedig zsidó..., ahogy azt a hivatalos iratok {llítj{k; aki egyébként – ha hihetünk a külföldi történésznek ismerte a héber nyelvet, valamint a Talmudot30 és m{s rabbinikus ír{sokat olvasott...Zsigmond lengyel kir{ly ezt a zsidót indította útnak, aki Dmitrij c{revicsnek {llította mag{t.” [50] A Zsidó Enciklopédia szerint: „A csaló kíséretében zsidók is voltak, így buk{s{nak következményeit nekik is viselniük kellett. Némely tudósít{s szerint...II. [l-Dmitrij kikeresztelkedett zsidó volt, aki kor{bban I. [l-Dmitrij kíséretében teljesített szolg{latot.” [51] Mivel a zavaros idők alatt nagy sz{mban érkeztek zsidók Oroszorsz{gba, annak lez{rult{val a lengyel-litv{n {llamból érkezőket korl{tozni kezdték jogaikban. „Az innen érkező zsidóknak honfit{rsaik sors{ban kellet osztozniuk”, és megtiltott{k nekik, hogy Moszkva és a szomszédos v{rosok területére lépjenek és kereskedjenek. [52] A moszkvaiak és lengyelek közötti egyezmény, amelyet Ul{szlónak az orosz trónra lépéséről kötöttek, kimondta: „Senkit sem szabad arra kényszeríteni, hogy római hitre vagy m{s felekezetre térjen, és a zsidóknak tilos a moszkvai {llam területére lépniük kereskedelmi tevékenység célj{ból.” [53] M{s forr{sok viszont arra mutatnak, hogy a zsidó kereskedőknek még a zavaros időket követően is szabad bej{r{suk volt Moszkv{ba. *54+ „Az egym{snak ellentmondó
28
29
30
Moszkv{t, ahol 1605 június{tól 1606 m{jus{ig uralkodott, amikor végül ellenfelei meggyilkolt{k. Zűrzavaros időszak: (oroszul szmuta) (1598-1613), ami a Rurik dinaszti{ból sz{rmazó uralkodók kihal{s{tól a Romanovok trónra kerüléséig tartott. II. Ál-Dmitrij: az elsőhöz hasonlóan rejtélyes történelmi figura, aki 1607-ben szintén azt {llítv{n mag{ról, hogy ő az igazi Dmitrij különböző Moszkva körn yéki v{rosokat foglalt el és tartott a hatalm{ban egészen 1610 -ig Kalug{ban történt meggyilkol{s{ig. Talmud (héber): a zsidóhagyom{nyok és bibliamagyar{zatok szent iratként elismert gyűjteménye.
-[28]-
dekrétumok arra engednek következtetni, hogy Romanov Mih{ly 31 korm{nyzat{nak egy{ltal{n nem volt vil{gosan körvonalazott politik{ja a zsidókkal kapcsolatban...noha, jóllehet ink{bb türelmesnek mutatkozott az ir{nyukban.” [55] „Szelíd Alekszej Mihajlovics 32 uralkod{sa idején ismét vannak a zsidók oroszorsz{gi tartózk od{s{ra utaló nyomok – törvénykönyve semmifajta megszorít{st nem tartalmazott a zsidókra nézve...így teh{t minden orosz v{rosba, beleértve Moszkv{t is, szabad bej{r{suk volt.” [56+ Gesszen megerősíti, hogy a XVII. sz{zad 30-as éveiben történt litv{niai orosz betörések sor{n foglyul ejtettek soraiban szép sz{mmal voltak zsidók is, és „az őket érintő intézkedések nem különböztek a többi népre érvényesektől”. Az 1650-es és 1660-as évek hadműveletei következtében „újból kerültek a moszkvai {llam területére fogs{gba esett zsidók, akikkel szemben semmivel sem tanúsítottak rosszabb b{n{smódot, mint a többi fogoly esetében”. Az 1667es andrusovói béke al{ír{s{t követően „a zsidók sz{m{ra felaj{nlott{k, hogy az orsz{gban maradhatnak. Közülük sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, tov{bb{ néh{nyan ki is keresztelkedtek. A kor{bban fogs{gba esettek közül némelyikük pedig későbbi orosz nemesi csal{dok őse volt.” [57] (Néh{ny kikeresztelkedett zsidótól, akik a Don mentén a XVII. sz{zadi koz{k faluban, Sztarocserkaszkban telepedtek le, eredeztette mag{t körülbelül tíz koz{k csal{d.) Az 1667 körüli évekből sz{rmazik az angol Collins feljegyzése, miszerint „a zsidók sz{ma az utóbbi időben szaporodott meg Moszkv{ban és az udvarban”. Nyilv{nvalóan az udvarban tevékenykedő zsidó orvos {ltal kieszközölt védelmüknek köszönhetően. [58] A Fjodor Alekszejevics 33 orsz{gl{sa alatti dekrétumok kimondt{k, hogy „ha a zsidók porték{ikkal együtt titokban Moszkva v{r os{ba lépnek”, akkor a v{mnak feladata feltartóztatni {ruikat, mivel Moszkva területén „porték{ikkal vagy anélkül, de a Szmolenszkből
Romanov Mih{ly: az első Romanov c{r (1569-1645), akit népgyűlésen v{lasztottak uralkodóv{ 1613-ban. 32 Szelíd Alekszej Mihajlovics: Mih{ly c{r fia, orosz c{r 165-től 1676-ig. 33 Fjodor Alekszejev ics: Alekszej c{r fia, Oroszorsz{g c{rja (III. Fjodor) 1676 és 1682 között. 31
-[29]-
sz{rmazó zsidók sz{m{ra tilos az {thalad{s”. *59+ Mindazon{ltal, „a gyakorlat aligha volt összhangban ennek a rendelkezésnek a szellemével”. [60] Nagy Péter uralkod{s{nak első éveiben (1702), a képzett idegeneket Oroszorsz{gba cs{bító ki{ltv{ny{ban az al{bbi, a zsidókra vonatkozó kitételt tal{lhatjuk: „Ink{bb szeretnék...az orsz{gaimban Mohamed hitén levőket vagy pog{nyokat l{tni, mintsem zsidókat. Azok mind csalók és szélh{mosok. Gyökerestől irtom ki a rosszat, nem engedem, hogy elszaporodjon; nem lesz teh{t sz{mukra Oroszorsz{gban sem fedél, sem kereskedésre való lehetőség. Hi{ba minden erőfeszítésük és mesterkedésük, hogy környezetemet pénzzel beh{lózva puhíts{k meg.” [61] Mindazon{ltal, semmiféle tudom{sunk nincs arról, hogy Nagy Péter regn{l{sa alatt sor került volna b{rmiféle oroszorsz{gi zsidóüldözésre, vagy ak{r a jogaikat csorbító törvényt hoztak volna. Éppen ellenkezőleg, a valamennyi külföldi ir{nt tanúsított {ltal{nos jóindulat jegyében a zsidók sz{m{ra is lehetővé v{lt mesterségeik széles körű gyakorl{sa, sőt tekintettel „nélkülözhetetlenségükre”, a c{r legszűkebb bizalmasai körébe való férkőzés lehetősége is nyitott volt sz{mukra. Erre példa az alkancell{r személye, Pjotr Safirov b{ró (kreatív és jelentős {llamférfi, akit hajlamos lévén csal{sra, maga P éter részesített még életében személyesen büntetésben. Péter hal{la ut{n a szen{tus is végzett vizsg{latot *62+) és unokaöccsei: Abram Veszelovszkij, Péter közeli bizalmasa és Iszaak Veszelovszkij; Anton Gyevjer, szentpéterv{ri rendőrfőnök; Vivjer, titkosszolg{lati főnök; a bohóc Akoszta és még sokan m{sok. Ahogy P éter egyik, Abram Veszelovszkijhoz írott levelében leszögezte: „Sz{momra teljesen közömbös, hogy az illető meg van-e keresztelve avagy körül van metélve. Feltéve, hogy tudja a dolg{t és becsületessége {ltal különbözteti meg mag{t előttem.” *63+ Mindazon{ltal a zsidók németorsz{gi kereskedőh{zainak azon kérése, hogy az Oroszorsz{gon keresztül Perzsi{val folytatandó kereskedelmük biztons{g{t szavatolj{k, az orosz korm{nyn{l nem került meghallgat{sra. *64+ A XVIII. sz{zad kezdetén a zsidók m{r jelentős kereskedelmi tevékenységet fejtettek ki Kis-Oroszorsz{gban egy évvel azt megelő-[30]-
zően, hogy a nagyorosz kereskedők is részesültek volna ugyanezen jogokban. B{r Szkoropadszkij hetman34 több ízben adott ki a zsidók k iűzésére utasító rendeletet, ezek azonban a gyakorlatban soha sem kerültek végrehajt{sra. Sőt ellenkezőleg, a kis-oroszorsz{gi zsidók sz{ma folyamatosan nőtt. *65+ A c{rnő, I. Katalin 35 1727-ben, kevéssel a hal{la előtt, Mensikov36 sürgetésének engedve rendelte el az ukr{n területeken és az orosz v{rosokban élő zsidók kiűzését (amiben „meglehet, hogy szerepet j{tszott a zsidóknak a vodka készítésében és annak élénk kereskedelmében való jelentős mértékű részvétele”). Ez, az intézkedés, még ha el is kezdték a megvalósít{s{t, csup{n egy évig volt érvényben. *66+ Őt követően 1728-ban pedig, imm{r II. Péter 37 uralkod{sa alatt, „a Kis-Oroszorsz{g sz{m{ra hasznos tevékenységet folytató zsidók részére az orsz{g területére lépésüket szavatoló engedély adatott”, először csak „ideiglenes tartózkod{s célj{ból”, amiből „természetesen szép lassan {llandó tartózkod{s lett”. Majd Anna Ivanovna c{rnő38 uralkod{s{nak idején, 1731-ben ezen jogot kiterjesztik a szmolenszki körzet, 1734-ben pedig a moszkvai {llam területén lévő (Poltav{tól északkeletre fekvő) Ukrajna39 térségére is. Ezenkívül a zsidók sz{m{ra engedélyezték, hogy földet béreljenek a földbirtokosoktól, a szeszes italokkal kereskedjenek, és 1736-ban még azt a jogot is elnyerték, hogy valamennyi – így a Nagy-Oroszorsz{gban tal{lhatókat is beleértve – nyilv{nos italmérés sz{m{ra lengyelorsz{gi vodk{t sz{llíthassanak. [67] Szintén itt említhetjük a balti területekről sz{rmazó pénzembert, Lev Lipmant. Az idő t{jt, amikor a hamarosan trónra kerülő c{rnő, Anna Ivanovna még Kurlandban élt, és nagy szüksége volt pénzre, „Lipmannak valószínűleg m{r ekkoriban alkalma adódott Szkoropadszkij hetman: a koz{kok katonai vezetője 1648-tól 1704-ig. I. Katalin: férje, Nagy Péter hal{la ut{n Oroszorsz{g c{rnője 1725 -1727 között. 36 Alekszandr Mensikov: (1670 -1729), Nagy Péter és I. Katalin c{rnő kegyence. 37 II. Péter: Alekszej c{revics 1715-ben született fia, 1727-től 1730-ig orosz c{r. 38 Anna Ivanovna: Szelíd Alekszej c{r unok{ja, Oroszorsz{g c{rnője 1730-1740. 39 A Dnyeper bal partj{n tal{lható Ukrajna. 34 35
-[31]-
haszn{ra lennie”. Lipman I. Péter uralkod{sa alatt telepedett le Szentpéterv{rott. II. Péter idején „lesz az orosz udvar pénzv{ltója, illetve udvari ékszerésze”. Anna Ivanovna trónra léptével pedig „értékes udvari kapcsolatainak köszönhetően” imm{r udvari főbiztosi rangra emelkedik. „A c{rnővel való közvetlen kapcsolat{nak köszönhetőn különösen annak kegyencével, Bironnal40 {llt szoros kapcsolatban. ...A kort{rsak meg{llapít{sa szerint... Biron az orosz {llammal kapcsolatos kérdésekben is kikérte a véleményét. Az orosz udvarba akkredit{lt egyik nagykövet szerint: »Kijelenthető, hogy tulajdonképp Lipman ir{nyítja Oroszorsz{got.« A későbbiekben a kort{rsak megítélése Lipmannal kapcsolatban {rnyaltabb{ v{lt.” [68] Mégis Biron „Lipmannak engedte {t csaknem a teljes pénzügyi adminisztr{ciót és a különböző kereskedelmi kiv{lts{gokat”. [69] „Lipmannak sikerült megőrizni udvari pozícióit azut{n is, hogy Anna Leopoldovna 41 ...sz{műzte Biront.” [70] Lipman minden bizonnyal nagyban befoly{solta Anna Ivanovna c{rnő zsidókkal szemben tanúsított magatart{s{t. B{r még így is, 1730-ban trónra léptekor a kis-oroszorsz{gi hetman mellé kiküldött követéhez írott levelében hangot adott abbéli nyugtalans{g{nak, hogy „a kisoroszoknak csak elenyésző kisebbsége adja fejét kereskedelmi tevékenységre, és különben is főként görögök, törökök és zsidók foglalkoznak kereskedelemmel” [71] – amiből újfent leszűrhető teh{t az a következtetés, hogy a zsidók 1727 -es kitilt{s{t nem követte gyakorlati végrehajt{s, mint ahogyan Anna Ivanovna dekrétumait sem – b{r 1739-ben megtiltott{k a zsidók sz{m{ra a kisoroszorsz{gi földbérletet; és 1760-ban elrendelték körülbelül hatsz{z zsidó *72+ külföldre toloncol{s{t (ez azonban a földbirtokosok érdekeivel is ellentétes volt). S e rendeletek nagy valószínűséggel szintén csak hamv{ba holt kezdeményezések maradtak.
40
41
Biron: Anna c{rnő kegyence, akire gyakorlatilag Oroszororsz{g korm{nyz{s{t bízta. Anna hal{la ut{n régensnek ki{ltotta ki mag{t, ami miatt azt{n kegyvesztett lett és egészen II. Péter c{r trónra lépéséig Szibéri{ba sz{műzték. Anna Leopoldovna: I. Alekszej c{r dédunok{ja (1718-1746). Abbéli terve, hogy Biron sz{műzetése ut{n c{rnőként fogadtassa el mag{t, nem vezetett sikerre.
-[32]-
Egy évvel a trónra lépése ut{n, 1742 decemberében Erzsébet 42 az al{bbi dekrétumot bocs{totta ki: „Birodalmunk területéről a zsidók ki vannak tiltva. Tudom{sunkra jutott azonban, hogy különösen Kis-Oroszorsz{gban a legkülönfélébb ürügyekkel tov{bbra is megtal{lhatóak ezen zsidók. Mivel Krisztus nevének ezen ellenségeitől a legcsekélyebb gyümölcsöket sem v{rhatjuk, sőt ink{bb hithű alattvalóink {rtalm{ra vannak, ennek következtében elrendeljük teh{t, hogy birodalmunk egész területéről mind a férfi, mind a nőnemű zsidók haladék nélkül, javaikkal együtt külföldre toloncoltassanak, és soha többé ne legyenek orsz{gunk területén megtűrve. Kivéve azokat, akik a görögkeleti keresztény hit felvételét óhajtj{k.” [73] Olyasfajta vall{si türelmetlenségről van itt szó, amely évsz{zadokon keresztül forrong{sban tartotta egész Európ{t. A korszak gondolkod{smódj{ban nem volt semmiféle specifikusan csak az oroszokra jellemző ellenséges érzület, vagy olyan, ami kiz{rólag a zsidó nép és vall{s ellen ir{nyult volna. A kereszténység kebelén belül a vall{si türelmetlenség nem kevésbé kegyetlen módon nyilv{nult meg, éppúgy, mint a kor Oroszorsz{géban. A vas és t űz {ltali üldöztetés lecsapott az óorosz rítust követőkre, vagyis az éppenséggel azonosan pravoszl{v hitűekre is. Erzsébet dekrétuma „nagy közfigyelemben részesült. Mégis, azon nyomban különféle prób{lkoz{sokkal kív{nt{k r{venni az uralkodónőt engedmények megtételére.” A kis-oroszorsz{gi katonai igazgat{s jelentette a szen{tusnak, hogy imm{r sz{znegyven személyt kiutasítottak az orsz{gból, azonban „a zsidók portékainak betilt{sa következményeképpen az {llami jövedelmek csökkenni kezdtek”. [74+ A szen{tus pedig olyan jelentéssel j{rult az uralkodónő elé, amely meg{llapította, hogy „a zsidók kitilt{s{t elrendelő tavalyi dekrétum súlyos csap{st mért Kis-Oroszorsz{g és a balti területek kereskedelmére egyar{nt, Ezzel összhangban a kincst{r v{mbevételei m{rpedig csökkenni fognak.” A c{rnő viszont az al{bbi módon adott hangot hat{rozott sz{ndék{nak: „Krisztus ellenségeitől m{rpedig semmilyen érdeket vagy hasznot nem v{rok.” [75]
42
Erzsébet: I. Péter c{r és I. Katalin c{rnő l{nyaként 1741-ben foglalta el a trónt.
-[33]-
Gesszen ebből az al{bbi végkövetkeztetést vonja le: „Erzsébet uralkod{sa alatt Oroszorsz{g zsidó lakoss{g nélkül maradt.” [76] A zsidó sz{rmaz{sú történész, Sz. Dubnov megerősíti, hogy Erzsébet alatt „a korszak egyik történészének becslései szerint..., 1753 körül 35 ezer zsidót űztek ki az Orosz Birodalom területéről.” *77+ Ez a sz{m azonban túls{gosan eltér az Erzsébet {ltal h{rom évvel kor{bban hozott (és alkalmaz{sra sem került) rendelkezés előir{nyzott sz{maitól, amely szerint körülbelül hatsz{z zsidót kellett Ukrajna egész területéről kilakoltatni, és túlzottan is k ülönbözik az Erzsébethez íródott szen{tusi jelentésben szereplő – és a valós{gban is kitoloncolt – öszszesen 142 zsidó létsz{m{tól. *78+ V. I. Telnyikov azzal a feltételezéssel él *79+, hogy a fentebbi események ún. „kort{rs történésze” nem is létezett a valós{gban, és hogy az a történész, akinek Dubnov sem a nevét, sem művének a címét nem tünteti fel, nem m{s, mint E. Herrman. Aki egyébként a nevezetes sz{madatot nem hogy nem abban a korban, hanem pontosan sz{z évvel később, 1853-ban tette közkinccsé, r{ad{sul szintén anélkül, hogy forr{s{t közelebbről is megjelölte volna. ...R{ad{sul hozz{teszi, hogy „a zsidók sz{m{ra hal{lbüntetés fejében írta elő az orsz{g elhagy{s{t a rendelet” [80],ami jól mutatja, hogy a fentebbi történész (pontosabban mindkettő) egyszerűen figyelmen kívül hagyta még azt a tényt is, hogy éppen Erzsébet volt az, aki – mégpedig m{r trónra lépte pillanat{ban – eltörölte a hal{lbüntetést egész Oroszorsz{g területén (éppen, hogy vall{sos lelkiismereti megfontol{sokból). Telnyikov r{mutat tov{bb{, hogy Heinrich Graetz, aki az egyik legnagyobb zsidó történésznek tekinthető, egyetlen szóval sem említi, hogy Erzsébet ezen rendeleteit végrehajtott{k volna. Összehasonlít{sképpen azt is jeleznénk azonban, hogy G. Szliozberg szerint Erzsébet uralkod{sa alatt „az ukrajnai zsidók üldözésére csak kísérletek történtek”. [81] Sokkal ink{bb azt kell valószínűnek tartani, hogy tekintve a zsidók és a földbirtokosok, illetve mag{nak az {llamappar{tusnak a körében felmerülő ellenkezésre, az erzsébeti rendeletet csak alig-alig hajtott{k végre, vagy csup{n ugyanolyan kevéssé, mint a kor{bbi hasonló értelmű dekrétumokat.
-[34]-
Az érem m{sik oldal{t vizsg{lva viszont meg{llapítható, hogy Erzsébet kor{tól kezdve a zsidók kimagasló {llami pozíciókat nyertek el. A diplomata Iszaak Veszelovszkij péld{ul felelősségteljes megbíz{sokat kapott és az uralkodónő valós{ggal elhalmozta őt kegyeivel. Ő is t{mogatta A. Besztuzsev-Rjumin 43 kancell{rnak azt a kérelmét, hogy ne utasíts{k ki a zsidókat az orsz{gból. (A későbbiekben a trónörököst, a majdani III. Pétert 44 tanította orosz nyelvre; ami pedig b{tyj{t, Fjodort illeti, Erzsébet uralkod{s{nak végén a moszkvai egyetem kur{tor{v{ neveznek ki. *82+) Felhívn{nk tov{bb{ a figyelmet arra a luther{nus szísz kereskedőre, Grünsteinre, aki egy balsikerű perzsiai kereskedőútj{t követően, ahol is fogs{gba esett, tért {t ortodox hitre. Belépve a Preobrazsenszkij ezredbe, 45 tevékeny részt v{llalt Erzsébet {llamcsínyjében, 46 amiért viszonz{sként örökletes nemességet, sz{rnysegédi rangot és se több, se kevesebb, mint 927 „léleknyi” jobb{gy örökös haszonélvezetét kapta. (Milyen nagylelkűen osztogatt{k ezeket a „lelkeket” buzgó ortodox uralkodóink!) A későbbiekben azonban „karrierjének sikere megszédítette.” Megesett, hogy hal{llal fenyegette meg a főügyészt, majd egyik éjszakai útja sor{n felelősségre vonta és megverte Alekszej Razumovszkij kegyencnőjének közeli rokon{t (anélkül, hogy annak kilétéről tudom{sa lett volna). „Ez az útszéli gar{zd{lkod{s azonban m{r nem maradt büntetlenül, Grünsteint Usztjugba sz{műzték.” [83] Majd III. Péternek – aki sz{m{ra mindösszesen hat hónap adatott csak regn{l{sra – aligha volt ideje arra, hogy {ll{st foglaljon a zsidók ügyében. Jóllehet tal{n mégiscsak maradt néh{ny tüske a szívében a zsidókkal szemben, annak a „zsidó Muszafajnak” köszönhe43
44
45
46
A. Besztuzsev-Rjumin: 1744-ben főkancell{rr{ kinevezve ir{nyította Oroszorsz{got, egészen 1758-as kegyvesztéséig. III. Péter: Nagy Péter c{r Anna nevű l{ny{tól és K{roly Frigyes holsteini hercegtől született unok{ja, akinek trónöröklését 1742-ben ismerték el. Miut{n azonban feleségül vette unokatestvérét, Sophie Auguste Friderike Anhalt -Zerbst hercegnőt, a későbbi II. Katalint, ez utóbbi 1762-ben letaszította őt a trónról, majd intern{lta és meggyilkoltatta. Preobrazsenszkij ezred: Nagy Péter {ltal 1687-ben alapított g{rdaezred, amely a Moszkva közeli faluról, Preobrazsenszkojéról kapta a nevét. Trónra lépése érdekében Erzsébet félre{llította és sz{műz etésbe kényszerítette Anna Leopoldovn{t.
-[35]-
tően, aki még Péter Holsteinben töltött ifjabb éveiben „j{tszott közvetítő szerepet olyan kölcsönügyletekben, amelyeknek következtében a Holstein-h{z kincst{ra kiürült; Muszafaj pedig a nagyherceg nagykorús{g{nak bejelentésekor egyszerűen kereket oldott”. [84] Annyi bizonyos (és vajon véletlen-e?), hogy a frissen trónra lépő Nagy Katalinnak a cs{sz{ri tan{cs ülését elsőként megtisztelő l{togat{sakor a napirendi pontok egyike a zsidók sz{m{ra az Oroszorsz{gba lépési jog engedélyezése volt. (A cs{sz{ri tan{cs többsége imm{r hajlott az engedékenységre.) Nyilv{nvalóan azért, hogy az európai közvélemény előtt tiszt{zza mag{t, Nagy Katalin besz{molót jelentetett meg arról, miképpen zajlottak a dolgok az ő trónra lépéséig az orsz{gban. A tan{cs tagjainak egyike teh{t tüstént felolvasta Erzsébetet elítélő hat{rozat javaslat{t. B{r Katalin nagyon erősen p{rtolta, hogy beengedjék a zsidókat az orsz{gba, mindazon{ltal az {llamcsíny ut{n még nem egészen érezte a helyzetét kellően biztons{gosnak, és arra kényszerült, hogy ekkor még neofita 47 ortodoxi{j{nak hangoztat{s{ra helyezze a hangsúlyt. „Hogy uralkod{s{t a zsidók szabad be{raml{s{t engedélyező rendelettel kezdje, nem szolg{lta volna a kedélyek lecsillapít{s{t; mivel ebben az időben azt kijelenteni, hogy a zsidók beengedése nem +enne {rtalmas, valós{ggal elképzelhetetlen volt.” [85] Katalin megparancsolta teh{t, hogy halassz{k későbbre a tervezet megvitat{s{t. Néh{ny hónappal később kibocs{totta a külföldiek oroszorsz{gi letelepedését engedélyező manifesztum{t, 48 aminek kapcs{n azonban kikötötte, hogy mindez „a zsidókra nem érvényes”. Tíz évvel később azt{n majd kifejti Diderot-nak, hogy az alkalmas idő a zsidók ügyének rendezésre akkoriban még nem jött el. *86+ Mindez persze nem azt jelenti, hogy a kellő időpontot nem jól v{lasztott{k volna meg. A külföldi zsidók ragaszkodtak hozz{, hogy beengedjék őket az orsz{gba, r{ad{sul tették ezt a Szentpéterv{rról, Rig{ból és Kis-Oroszorsz{gból érkező, érdekükben közbenj{ró sürgetésekre t{maszkodva. Ezek azt bizonygatt{k, hogy a helyi keresNeofita (görög, latin): egyh{zi szóhaszn{lat szerint az olyan keresztény aki nemrég keresztelkedett meg. 48 Manifesztum (latin): fontosabb alkalmakkor kibocs{tott nyilatkozat. 47
-[36]-
kedelem „nagymértékben fellendült, amióta a zsidók, a többi külföldi kereskedőhöz hasonlóan, engedélyt kaptak a kereskedelmi tevékenység szabad gyakorl{s{ra Kis Oroszorsz{g területén”. [87] B{r az uralkodónő teljes mértékben hajlott e lépések megtételére, azonban még mindig féltve ortodoxi{j{nak hírnevét, arra kényszerült, hogy konspir{cióhoz folyamodjék! Saj{t törvényeit megszegve od{ig elment, hogy a frissen megszerzett, és még lényegéhen lakatlan Új-Oroszorsz{g 49 koloniz{ciój{val zsidó kereskedőket bízott meg, és később a rigai üzleti élet ir{nyít{s{t is az ő körükben összpontosította. Persze gondosan pal{stolva p{rtfogoltjai nemzetiségét. Ezek a zsidók ugyanis minden dokumentumban szigorúan „újoroszorsz{gi kereskedőkként” voltak megnevezve. A Rig{ba telepedésre buzdított zsidók „ténylegesen a szok{sos kereskedelmi tevékenységeiket gyakorolt{k”. Ezenkívül „Katalin egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy zsidókat telepítsen Új-Oroszorsz{gba, azzal az egyetlen feltétellel, hogy ott ne k eltsenek túl nagy hírverést maguk körül”. Ottani letelepedést engedélyezett a török fogs{gból szabadultak, vagy a hajdamakok 50 {ltal üldözött litv{niai és lengyelorsz{gi zsidóknak is. *88+ Ezek ut{n jött el az 1772-es év, amikor Lengyelorsz{g első feloszt{sa *ehetővé tette az Orosz Birodalom sz{m{ra, hogy bekebelezze a mintegy sz{zezernyi zsidó lakoss{ggal rendelkező belorusz területeket. Ettől az évtől kezdve kell teh{t sz{molni a zsidók és oroszok történetének első jelentős egybekapcsolód{s{t. * A zsidós{g lengyel földön való megjelenése a XI. sz{zad elejétől kezdve v{lt érzékelhetővé. A lengyel fejedelmek és a későbbi kir{lyok védelmet biztosítottak ugyanis „mindenfajta Nyugat-Európ{ból érkező hasznos tevékenységet folytató jövevénynek. A zsidók több 49
50
Új-Oroszorsz{g: a Krím félszigetből és a jelenlegi Mold{via területéből {lló, kevéssé lakott területnek az 1764-ben adott új elnevezése, amelyet ekkortól kezdtek el telepesekkel benépesíteni. Hajdamakok (török): helyi parasztokból, koz{kokból, orosz katon{kból stb. form {lódó különítmények, akik a lengyel földesurak és a zsidók ellen harcoltak KisOroszorsz{gban.
-[37]-
alkalommal részesültek kir{lyi t{mogat{sban és különféle privilégiumokat nyertek el *a XIII. sz{zadban V. (Tiszta) Boleszl{vtól, a XIV. sz{zadban III. (Nagy) K{zmértól, a XVI. sz{zadban pedig I. (Öreg) Zsigmondtól és B{thory Istv{ntól+. Jóllehet, időnként az is megesett, hogy a t{mogat{suk kényszerintézkedésekkel is p{rosult (a XV. sz{zadban Jagelló Ul{szló és IV. K{zmér alatt; valamint ebben az évsz{zadban két zsidópogrom is volt Krakkóban). A XVI. sz{zadban a lengyel v{rosok egész sor{ban {llítottak fel gettókat, {llítólag a zsidók biztons{ga célj{ból. A zsidókra ezen kívül mindvégig ellenségesen tekintett a katolikus klérus. A lengyelorsz{gi körülmények mérlege mégis kétségtelenül ink{bb előnyösnek, mint h{ tr{nyosnak volt mondható a zsidós{g sz{m{ra, mivel „a XVI. sz{zad első felében Lengyelorsz{g zsidó lakoss{ga figyelemreméltó növekedésen ment keresztül a nagyar{nyú bev{ndorl{snak köszönhetően”. A zsidók „jelentős mértékben j{rultak hozz{ a mezőgazdas{g fellendítéséhez elősegítve a földbirtokosok földjeinek megművelését – rajtuk földbérleteket kialakítva – ...mindenekelőtt pedig a szeszfőzés {ltal.” [89] A tat{r hódít{s miatt megsemmisült Kijevi Nagyfejedelemség hajdani maradv{nyai a XIV. sz{zad folyam{n a Litv{n Nagyfejedelemség, majd pedig a perszon{lunióban 51 egyesült lengyel-litv{n {llam részévé v{ltak. Erre az időszakra tehető, hogy „a zsidók Podóli{ból és Volhíni{ból elkezdtek apr{nként az ukr{n területekre besziv{rogni” Kijev, Poltava és Csernyigov térségében. Ez a folyamat gyorsult azt{n fel a lublini unió létrejöttét 52 (1569) követően, amikor is hatalmas kiterjedésű ukr{n területek kerültek közvetlenül a lengyel korona igazgat{sa al{. Ezeket a területeket alapvetően az ortodox paraszts{g lakta, amely hosszú időn keresztül élvezett bizonyos szabads{gjogokat és mentességet a fejadó fizetése alól. Ebben az időben kezdődött az ukr{n területek intenzív betelepítése, a lengyel földesurak kezdeményezésére és a zsidók közreműködésével. „A koz{kokat röghöz kötötték, robotra és adófizetésre kényszeríttették. ...A katolikus Birtokosok súlyos adóterhekkel és kötelezettségekkel sa51
52
Perszon{lunió: több {llamnak olyan közjogi viszonya, amikor mindegyik {lla mban ugyanaz a személy uralkodik. Lubl ini unió: Lublin v{rosa adott otthont annak az orsz{ggyűlésnek, amely kimondta Lengyelorsz{g és Litv{nia uniój{t.
-[38]-
nyargatt{k ortodox jobb{gyaikat, a zsidók sz{m{ra gy{szos szerep jutott, elnyerték uraiktól a vodka elő{llít{s{nak és {rusít{s{nak kiz{rólagos jog{t”, és a gazdas{g m{s {gazatait. „A zsidó földbérlő, {tvéve az uras{g szerepét, bizonyos mértékig földesúri jogokra tett szert a földesúr hatós{ga al{ tartozó jobb{gyok felett, és mivel a zsidó földbérlő a lehető legnagyobb hasznot igyekezett a parasztokból kihúzni, a parasztok haragja ugyanúgy ir{nyult a katolikus földesuruk, mint a zsidó földbérlő ellen. Ezért azt{n, amikor 1648-ban kitört a Hmelnyickij {ltal vezetett, borzalmas koz{k felkelés, annak a zsidók és a lengyelek egyar{nt {ldozat{ul estek” zsidók tízezrei vesztették ekkor életüket. [90] A zsidók „az ukr{n területek természeti gazdags{g{nak cs{bít{s{ra és a területet benépesítő lengyel m{gn{sok hívó szav{ra letelepedve, az ottani gazdas{gi élet meghat{rozó tényezőivé v{ltak. ...Lévén, hogy a földbirtokosok és a korm{nyzat szolg{lat{ban {lltak..., a zsidók a népharag célpontjai lettek.” [91] N. I. Kosztomarov ezt azzal egészíti ki, hogy a zsidók „nemcsak sz{mos, a (lengyel) birtokosok hat{skörébe tartozó jogot vettek bérbe, hanem az újszülöttek megkeresztelésére is adót vetettek ki”. [92] A felkelést követően, a belocerkovszki szerződés (1651) értelmében „a zsidóknak újra jogukban {ll letelepedni Ukrajna b{rmely területén: »azok a zsidók, akik kor{bban v{roslakók vagy földbérlők voltak őfelsége, avagy a nemesség földjein; a t ov{bbiakban is azok maradnak«„. *93+ A XVIII. sz{zadra azonban gyakorlatilag a szeszfőzés v{lt a helyi zsidók főfoglalkoz{s{v{. „Ezen tevékenység gyakran v{lt a zsidók és a jogfosztott parasztok közötti összeütközés mozgatórugój{v{, mivel az utóbbiak nem csup{n jókedvükben l{togatt{k a csapszékeket, hanem {ltal{nos szorults{guk és nélkülözésük miatt.” [94] A sz{mtalan korl{toz{s között, amelyekkel a katolikus egyh{z időről időre sújtotta a zsidókat, szerepelt annak tilalma is, hogy keresztényeket alkalmazzanak személyi sz olg{latukra. Ha a lengyelekre ez igaz is volt, semmi esetre se vonatkozott azokra a betelepültekre, akik a szomszédos Oroszorsz{gból menekültek {t a katonai összeír{s és az adók elől. Ezek ugyanis Lengyelorsz{gban semmilyen jog-[39]-
gal nem bírtak és minden bizonnyal egyetértettek volna a Nagy Katalin-féle Bizotts{g (1767-1768) megjegyzésével, miszerint Lengyelorsz{gban „a zsidók sz{mos orosz menekültet tartottak a szolg{latukban”. [95] Aktív gazdas{gi kapcsolatokat {polva környezetük lakoss{g{val a lengyelorsz{gi zsidós{g ekkor m{r nem tűrt meg külső hat{sokat. Hi{ba v{ltott{k egym{st az évsz{zadok a kora újkori Európ{ban, bez{rkózotts{g{ban ez a lengyelorsz{gi közösség egyre kevésbé tartott lépést az őt körülvevő vil{ggal. A lengyel zsidók vil{ga tudniillik teljesen egynemű volt, és szil{rd t{rsadalmi berendezkedést mondhatott mag{énak. Saj{tos életkörülményeik, amelyek egészen a XIX. sz{zad közepéig v{ltozatlanul fennmaradtak azt{n Oroszorsz{gban, m{r a diaszpóra 53 születésének kezdete óta rendkívüli módon kedveztek mindenekelőtt vall{sos és nemzeti identit{suk megőrzésének. A zsidós{g életét minden körülményre kiterjedően a rabbik és a helyi kehalimok54 ir{nyított{k és felügyelték. Utóbbiak intézménye a helyi zsidós{g életének alapzat{t alkotta. Lengyelorsz{g területén a kahal töltötte be egyfelől a közvetítő szerepet a zsidók és a külvil{g, m{sfelől a hatós{gok és az igazs{gszolg{ltat{s funkciój{t a zsidós{gon belül. Ez a szervezet vetette ki a koron{nak j{ró adót, míg cserébe a hatós{g védelmében részesítette a k özösséget. Pénzösszegeket halmozott fel a zsidós{g szoci{lis problém{inak enyhítésére, valamint a kereskedelmi életet és a kézműipart szab{lyozó rendeleteket hozott. A javak viszontelad{sa, a földbérlet visszav{s{rl{sa vagy kibérlése kiz{rólag csak a kahal hozz{j{rul{s{val volt lehetséges. Ezek mellett a legidősebb kehalimtagoknak {llt jog{ban a zsidó lakoss{g körében bír{skodni. A zsidók közötti perek kiz{rólag a kehalimok {ltal elrendelt rendszer keretei között zajlottak. Az a személy, aki a kahal előtt lefolytatott perét elvesztve {llami bírós{ghoz nyújtott be fellebbezést, a cheremnek (a vall{sos közösségből való ki{tkoz{s és a közösségi életből való kiz{r{s) szolg{ltatta ki mag{t. Mindazon{ltal „a kahal alap-
Diaszpóra (görög): szétszóród{s. Eredetileg a görögül b eszélő zsidókn{l a babiloni sz{mkivetés óta a pog{ny népek közt, különösen Egyiptomban és Kis -[zsi{ban elszórva élt zsidók elnevezése. 54 Kehalimok: a zsidó közösségek központi szervezetének, tan{cs{nak, a kahal tagjai. 53
-[40]-
jaiban rejlő demokratikus elveket gyorsan eltiporta az oligarchia 55 ...” – jegyzi meg a szabadelvű történetíró, Ju. I. Gesszen. „A kahal gyakran útj{ban {llt a nép fejlődésének. Valój{ban a nép alsóbb rétegeinek nem volt lehetőségük a t{rsadalom önigazgat{s{ban részt venni. A régi kehalimtagok és a rabbik saj{t tekintélyüket féltve...az alsóbb néptömegeket a h{ttérbe szorított{k.” „Amíg a rabbik a vall{si kérdésekben teljes körű függetlenséget élveztek, addig egyéb téren ők is az egyes szolg{ltat{sok bérbe ad{s{t intéző kahaltól függtek.” M{sfelől azonban „a kehalimok rendeletei csak abban az esetben léptek érvénybe, ha értük a rabbi egyszer m{r kezességet v{llalt”. „A kehalimok nem örvendtek nagy tekintélynek a nép körében, fennhatós{guk fennmarad{s{t csakis a korm{nyzat t{mogat{s{nak köszönhették.” [96] A belső zavarok alapjaiban rengették meg egész Lengyelorsz{got a XVII. sz{zad végén és a XVIII. sz{zad folyam{n. A gazdas{gi élet romokban hevert és a m{gn{sok önkénye, mivel semmi sem {llt az útj{ba, egyre csak fokozódott. „Lengyelorsz{g két évsz{zadon {t húzódó lassú agóni{ja folyam{n...a zsidós{g nyomorba süllyedt, erkölcsileg lezüllött, és – középkori {llapot{ban merevedve – óri{si lemarad{sba került Európa népeihez képest.” [97] H. Graetz kiemeli tov{bb{: „Semmilyen m{s korszakban nem mutat a zsidós{g olyan nyomorús{gos képet, mint a XVII. sz{zad végétől a XVIII. sz{zad közepéig terjedő időszakban. A t{rsadalom legmegvetettebb alsó régiój{ból való felemelkedésük pedig valós{gos isteni csod{nak tekinthető. A sz{zadok tragikus sodr{ban Európa egykori szellemi tanítói az infantilizmusig, sőt a szenilis elhülyülésig süllyedtek.” [98] „A XVI. sz{zadban a zsidó vil{gon belüli szellemi elsőbbség a nemet-lengyel zsidókat illette meg. ...Megelőzendő a zsidó népesség teljes körű beolvad{s{t a környező népekbe, szellemi vezetőik m{r régóta fel{llítottak olyan szab{lyokat, amelyek biztosítj{k tökéletes elkülönülésüket szomszédaiktól. A Talmud tekintélyét felhaszn{lva...a rabbik olyasfajta h{lót szőttek a zsidók mindennapjai és t{rsadalmi érintkezései köré, amely a maga vall{sos és ritu{lis jellegéből 55
Oligarchia (görög): kevesek uralma. Így nevezték az arisztokr{cia zsarnoks{gg{ fajult uralm{t.
-[41]-
adódóan közeledésüket m{s vall{súakhoz eleve megg{tolta.” A kézzelfogható és szellemi szükségleteiket „a közösségi élet elavult form{inak olt{r{n {ldozt{k fel”. „A szertart{sok elvakult követése a nép szemében a zsidós{g túlélését öncélúan szavatoló eszközzé v{lt. ...A rabbinizmus, saj{t élettelen kliséibe merevedve, a nép gondolkod{s{t és akaraterejét verte bilincsekbe.” [99] * A zsidó népnek a diaszpóra keretei között két évezreden {t megvalósuló fennmarad{sa csod{latot és tiszteletet érdemel. Azonban közelebbről is szemügyre véve ezt az igyekezetet, bizonyos történelmi korszakokban, mint péld{ul a XVI-tól a XIX. sz{zad közepéig terjedő orosz-lengyel időszak sor{n, ezt a vall{si és etnikai sérthetetlenséget kiz{rólag a kehalimok tekintélyuralmi módszereivel sikerült fenntartani, ami csakis abból a nézőpontból érdemel tiszteletet, hogy az egyben vall{sos hagyom{nyt is hordozott mag{ban. Legyen b{r szó ak{r csak gyenge adag izolacionalizmusról56 is, amikor az velünk, oroszokkal kapcsolatban kerül szóba, akkor azt m{sok mindig szörnyű fogyatékoss{gunkként fogj{k fel. Ahogy a zsidós{g az orosz korm{nyzat fennhatós{ga al{ került, közösségük a kahal {ltal uralt merev belső szerveződésével együtt őrződött meg. Ez pedig, ahogy Gesszen feltételezi, ugyanúgy ingerültséget keltett a XIX. sz{zad közepén a felvil{gosult zsidók körében, mint a talmudikus hagyom{nyok megkövesedése. „A zsidós{g vezető rétege minden igyekezetével azon volt, hogy meggyőzze az (orosz) korm{nyzatot annak a több évsz{zados intézménynek a fontoss{g{ról, amelynek fenntart{sa egyar{nt megfelelt az orosz hatalom és a zsidós{got vezető réteg érdekeinek.” A rabbikkal szövetkező kahal a hatalom teljességét birtokolta és azzal gyakran vissza is élt. „Eltékozolta a közösségi vagyont, megsértette a szegények jogait, jogosulatlanul vetett ki adókat, bosszút {llt személyes ellenségein.” [100+ A XVIII. sz{zad folyam{n az Orosz Birodalomhoz csatolt területeket korm{nyzók egyike az al{bbi sorokat írta jelentésében: „A rabbi, az egyh{zi bírós{g és a kahal, »szoros sz{lakkal fonódva össze,
56
Izolacionalizmus (latin): elkülönülés.
-[42]-
egészen a zsidók lelke fölött való rendelkezésig terjedő abszolút tekintély birtokl{s{ig, a zsidóktól teljesen független hatalommal bír és a polg{ri hatós{goknak felelőséggel nem tartozik«.” [101] Amikor a XVIII. sz{zad folyam{n a kelet-európai zsidós{g szívében életre kelt egyfelől a vall{sos haszidizmus 57 erőteljes ir{nyruta,m{sfelől Mojszej Mendelszon a vil{gi oktat{s mellett síkrasz{lló mozgalma, a kehalimok minden energi{jukkal azon voltak, hogy mindkét kezdeményezést csír{j{ban elfojts{k. A vilniuszi rabbin{tus 1781-ben ki{tkozta a haszidizmust; 1784-ben a Mogiljovban összegyűlt rabbik kongresszusa a mozgalom tagjait „törvényen kívülieknek”, vagyonukat pedig „nem örökíthetőnek” nyilv{nította. Ennek következtében egyes, zsidók lakta v{rosokban „a csőcselék a haszidok h{zainak kifoszt{s{ra vetemedett, valós{gos belső zsidópogromot idézve elő”. [102] A haszidokat kegyetlenül üldözték, néha kifejezetten {lnokul, mivel egyesek nem {tallottak miattuk r{galmazó politikai feljelentéseket küldeni az orosz, hatós{goknak. Ez azonban fordítva is megesett. Péld{ul a haszidok feljelentései hat{s{ra tartóztatt{k le a vilniuszi kahal tagjait 1799-ben az {ltaluk beszedett adó rejtegetése miatt. A haszidizmus ugyanakkor nagy sikerrel terjedt egyes régiókban. A rabbik nyilv{nos autodafék 58 keretében égették el a haszidok könyveit, mialatt a haszidizmus a nép érdekében lépett fel a kahal hatalmi visszaéléseivel szemben. „Ebben a korszakban a vall{si küzdelem h{ttérbe szorította a zsidós{g minden m{s természetű problém{j{t.” [103] Az 1772-ben az Orosz Birodalomba bekebelezett beloruszok lakta területek alkott{k a polocki (a későbbi vityebszki) és a mogiljovi korm{nyzós{got. Nagy Katalin a korm{nyzóknak küldött üzeneteiben hat{rozottan felhívta a figyelmet arra, hogy a térség lakói „b{rmely eredetűek vagy rangúak is legyenek, nyilv{nosan gyakorolhass{k vall{sukat és bírhass{k javaikat”, ezen kívül „mindazon jogok, szabads{gok és privilégiumok, amelyeket legrégibb alattvalóink élveznek”, őket is megillesse. A zsidókra kitérve Nagy Katalin megköHaszidizmus (héber. latin): az 1750 körül Izraelben Eliezer rabbi {ltal Ukrajn{ban alapított misztikus-vall{sos mozgalom. 58 Autodafé (portug{l): könyvégetés. 57
-[43]-
vetelte, hogy a zsidók sz{m{ra is ugyanazokat a jogokat ismerjék el, melyekkel a keresztények bírnak, és amelyekkel nem rendelkeztek Lengyelorsz{gban. A zsidókat érintő speci{lis z{radék sz erint: „adassék meg és legyen fenntartva közösségük sz{m{ra mindazon szabads{gjog, amelyeket ez id{ig is élveztek” [104] – m{sként fogalmazva, semmilyen, a lengyelek {ltal sz{mukra elismert jogot nem vont meg tőlük a c{rnő. Az is igaz azonban, hogy ez{ltal a kehalimok hatalma is érintetlen maradt az örökkévalós{gig, és hogy a kahal rendszerének tulajdoníthatóan a zsidók tov{bbra is elz{rva éltek az őket körülvevő népességtől. Ez egyben lehetetlené tette sz{mukra, hogy a gazdas{gi tevékenységeikkel összhangban v{ljanak szerves részévé az oroszorsz{gi kereskedő- és kézműves-rendeknek. Katalin eleinte ugyanannyira tartott a hatalm{t fokozatosan elvesztő lengyel elit 59 ellenséges v{laszaitól, mint az ortodox alattvalóit érő kellemetlen benyom{stól. Mégis a zsidók ir{nti jóindulatból és az orsz{g sz{m{ra tőlük v{rt gazdas{gi haszontól sarkallva elhat{rozta, hogy kiszélesíti jogaikat. Így 1778-tól kezdve m{r a beloruszok {ltal lakott régióra is kiterjesztette az Oroszorsz{g egészére vonatkozó rendeletét. Ennek értelmében az ötsz{z rubelnél kevesebb tőkével bírók a polg{rok rendjét képezik; az ann{l magasabb tőkével rendelkezők pedig a kereskedők oszt{ly{t (mégpedig azt h{rom gildére60 osztva tagjaik vagyon{nak összege alapj{n). A két rend tagjait mentesítette a fejadó fizetése alól avval a kikötéssel, hogy tőkéjük egy sz{zalék{t kötelesek voltak az {llamkincst{r jav{ra bef izetni, „melyet lelkiismeretesen kellett bevallaniuk”. [105] Ez a rendelet különleges jelentőséggel bír, ugyanis al{{sta a zsidók nemzeti elkülönülését (éppen ez volt az, amire Nagy Katalin törekedni kív{nt). Ezzel pedig elvetette a lengyelek hagyom{nyos koncepciój{t is, amely az {llam sz{m{ra idegen elemekként tekintett a zsidókra. Emellett megingatta a kehalimok rendszerét és a kahal korl{tozó érvényű hatalm{t. „Ettől az évsz{mtól kezdve sz{mítható teh{t a zsidós{g beilleszkedési folyamata az orosz t{rsadalom szervezetébe. ...A zsidók jócsk{n kihaszn{lt{k azt a lehetőséget, hogy fel59 60
Elit (f rancia): v{logatott, előkelő t{rsas{g, valaminek a színe-java. Gilde (német): kereskedőcéh .
-[44]-
iratkozhattak a kereskedők rendjébe”, annyira, hogy péld{ul a mogiljovi korm{nyzós{gban a zsidó lakoss{g 10 sz{zaléka jelentkezett a kereskedők rendjébe (szemben a keresztény népesség 5,5 sz{zalék{val *106+). A zsidó kereskedők teh{t ettől fogva felmentést kaptak a kahalnak fizetendő adókötelezettség alól. Különösen jelentős volt a sz{mukra az is, hogy többé nem kellett m{r a kahalhoz fordulniuk azért, hogy elt{voz{suk engedélyeztetését kérjék. A többi alattvalóhoz hasonlóan ettől kezdve nekik is csak a helyi {llami hivatalokkal kellett intézniük külföldi utaz{saikat. (A mogiljovi és sklovi zsidók 1780-ban Nagy Katalin dicsőségéről ód{kat zengve j{rultak a c{rné színe elé.) Ann{l a néh{ny zsidón{l, akiknek sikerült a kereskedők rendjébe beilleszkedniük, még a hivatalos megnevezésükből is eltűnt „zsidó” kifejezés. A rendelet kiterjesztésétől kezdve teh{t a többi zsidónak Oroszorsz{gban nyilv{nvalóan és kiz{rólagosan a polg{rok t{rsadalmi rendjébe kellett tartoznia. Kezdetben azonban egy{ltal{n nem volt sok önkéntes közöttük, mivel a minden egyes polg{r sz{m{ra előírt éves fejadó akkoriban elérte a hatvan kopeket, míg ezen a címen a zsidóknak addig csak ötvenet kellett fizetniük. M{s lehetőség azonban nem nyílt a sz{mukra. A zsidó kereskedők teh{t 1783tól fogva, csakúgy, mint a zsidó polg{rok, adóterheiket nem a kahalnak fizették, hanem a v{rosi hatós{goknak. Ezt eredményezte az {ltal{nos kötelezettség, s az utaz{si engedélyeket is ugyanonnan kapt{k. Az 1785-ben kibocs{tott új {ltal{nos v{rosi rendelkezés még ennél is tov{bb ment. Az új törvény csak a t{rsadalmi rétegződést vette figyelembe, de a nemzetiséget egy{ltal{n nem. A rendelkezés szerint minden egyes polg{r (azaz valamennyi zsidó sz{rmaz{sú is) jogot kapott arra, hogy részt vehessen a v{rosok igazgat{s{ban, és hogy közhivatalt tölthessen be. „Ez a rendelkezés a kor körülményeit sz{mít{sba véve nyilv{nvalóv{ tette, hogy a zsidók jogaikat tekintve egyenrangú {llampolg{rokk{ v{ltak. ...Annak lehetősége, hogy a kereskedők vagy a polg{rok rendjébe léphettek, döntő jelentőségű t{rsadalmi esemény volt”, ez ugyanis a zsidókat „olyan t{rsadalmi erővé form{lta, amelyet ettől kezdve nem lehetett sz{mít{son kívül -[45]-
hagyni, és ez{ltal erkölcsi tudatuk is jelentős mértékben megnövekedett”. [107+ Hiszen alapvető érdekeiket imm{r könnyebben tudt{k védelmezni. „Ebben az időszakban a kereskedők és iparosok rendje, valamint a törvényhatós{gi egyesületek vezetése is nagymértékű autonómi{t élvezett. ...Így a zsidók a keresztényekkel egyenlő módon részesültek az adminisztratív és bírói autonómi{ban, amelynek jóvolt{ból közigazgat{si és t{rsadalmi téren törvényes hatalomra és képviseletre tettek szert.” [108+ A zsidók köréből polg{rmesterek, helyi tan{csosok, bír{k kerülhettek ki. A nagyobb v{rosokban kezdetben korl{toz{sokat vezettek be, hogy a v{lasztott tisztségekre kevesebb zsidót v{lasszanak, mint keresztényt. Mindazon{ ltal 1786-ban „Katalin a saj{t kezével ellenjegyzett rendeletet küldött a belorusz területek {ltal{nos korm{nyzój{nak, azt követelve, hogy »a zsidók sz{m{ra a v{rosok közigazgat{s{ban biztosított egyenjogús{got rögvest biztosíts{k, a legkisebb halogat{s nélkül«, mégpedig »az ellenkezők megbüntetésének« terhe mellett.” [109] Megjegyeznénk, hogy ebből fakadóan a zsidók az {llampolg{ri jogok egyenjogús{g{ra tettek szert, eltérően nemcsak a Lengyelorsz{gban szok{sos gyakorlattól, de ebben a tekintetben Franciaorsz{got vagy a német területeket is megelőzték. Egyébként II. (Nagy) Frigyes uralkod{sa alatt péld{ul a zsidók súlyos korl{toz{sokat voltak kénytelenek elszenvedni. Még fontosabb azonban, hogy az oroszorsz{gi zsidók egy csap{sra megszerezték azokat az egyén i szabads{gjogokat, amelyektől az orosz parasztokat még tov{bbi nyolcvan évig megfosztott{k. Tov{bb{, paradox módon, a zsidók sz{m{ra az orosz kereskedőknél és polg{rokn{l nagyobb szabads{g jutott oszt{lyrészül. Ez utóbbiak ugyanis kiz{rólag a v{rosokban való lakhat{sra voltak korl{tozva, miközben a zsidó lakoss{g „letelepedhetett a j{r{sokban, ahol, többek között szeszfőzéssel is foglalkozhatott”. [110] „B{r zsidók nagy tömegben nem csak a v{rosokban, hanem a kisv{rosokban és a falvakban is éltek, mindenesetre elsősorban mégis a v{rosi közösségekhez fűzték őket szorosabb sz{lak, n evezetesen a polg{rok és a kereskedők rendjéhez tartozókhoz.” [111] A jogfosztott paraszti lakoss{g körében élő zsidók m{r tevékeny ségi körükből adódóan is jelentős gazdas{gi szerepet töltöttek be. A vidék kereske-[46]-
delme az ő kezükben összpontosult, a földbirtokosoktól bérelt földeken pedig sz{mos jövedelmező tevékenységet folytattak, mint péld{ul vodka{rusít{s a kocsm{kban – „hozz{j{rulva ez{ltal az isz{koss{g terjedéséhez”. A beloruszok lakta területek tisztviselői ennek kapcs{n nem is mulasztott{k el megjegyezni: „A zsidók vidéki jelenléte k{ros hat{ssal van a paraszti lakoss{g anyagi és erkölcsi {llapot{ra, mivel a zsidók jelenléte...a helyi lakosok isz{koss{g{nak kedvez.” A hivatalnokok jelentései arra engednek következtetni, hogy a zsidók hitelre adva el a vodk{t a parasztoknak (majd a parasztok értékeit foglalva le annak fej ében), az italba, tétlenségbe és nyomorba taszított{k őket. [112] M{sfelől viszont „a szeszfőzés nagyon is cs{bító jövedelemforr{snak bizonyult” [113] a lengyel földbirtokosok sz{m{ra csakúgy, mint zsidó adóbérlőik szemszögéből nézve. A zsidók polg{ri egyenjogús{g{nak elismerése, amelyből sz{mukra megannyi előny sz{rmazott, logikusan tartogatott azonban néh{ny veszélyt is. A központi rendeletek értelmében péld{ul al{ kellett vetniük magukat a falvakra érvényes szeszfőzési tilalomnak – ez{ltal sokuknak kellett régi tevékenységét abbahagynia. Mint azt 1783-ban elrendelték „»minden egyes {llampolg{r a saj{t {ll{s{nak megfelelő kereskedelmi tevékenységet vagy mesterséget köteles folytatni, kivéve a szeszfőzést, amely nem illendő elfoglalts{got jelent«, ha pedig a falvakban »kereskedő, polg{r vagy zsidó« adóbérlő lenne a vodka elő{llítója, akkor azon személy a törvény ek {th{gój{nak minősül”. [114] M{s szóval „a zsidókat felszólított{k, hogy évsz{zadok óta űzött tevékenységüknek, a szeszfőzdék és kimérések haszonbérletének h{tat fordítva, hagyj{k el a kisv{rosokat és a falvakat”. [115] A falvakból való kiűzésük nem csup{n egységes korm{nyzati intézkedés volt. Egyben nemzeti és vall{si közösségüket célzó diszkriminatív lépésnek is sz{mított. A jövedelmező vidéki tevékenységüktől megfosztott és a v{rosokba kényszerített zsidó polg{rok imm{r a v{rosbeliek és a saj{t hitt{rsaik {ltal dikt{lt kemény verseny miatt kerülhettek nehéz helyzetbe. Ezért 1784-ben erőteljes agit{ció indult a zsidók körében, amelynek hat{s{n: a kehalimok követséget menesztettek Szentpéterv{rra a törvény visszavon{s{ért. A kehalimok egyébként a zsidós{g felett kor{bban gyakorolt teljes hata lmuk visz-[47]-
sza{llít{s{t is el akart{k érni a korm{nyn{l. Az uralkodónő nevében azonban az al{bbi v{laszt kapt{k a korm{nytól: „Mivel a zsidó vall{súakra a többiekével azonos feltételek vonatkoznak, illendő teh{t, hogy az őfelsége {ltal elrendelt törvényeket minden egyes alattvaló tiszteletben tartsa, aki jog{ll{sa szerint, de mindenfajta vall{si és nemzeti megkülönböztetéstől mentesen élvezi jogait és privilégiumait.” [116] Nem hanyagolható el ennek kapcs{n a vidéki zsidókkal érdekközösséget alkotó lengyel birtokosok kérdése sem: B{r 1783-ban a beloruszok lakta régiót igazgató {llami tisztviselők megtiltott{k a sz{mukra, hogy a szeszlep{rl{st bérletbe kiadj{k olyanoknak, „akiknek arra nem volt joguk, »különösen a zsidók sz{m{ra«..., a földbirtokosok azonban tov{bbra is fenntartott{k a zsidókkal kötött bérleti szerződéseiket. Ezt előjogukként gyakorolt{k” [117+, mégpedig az évsz{zados lengyel szok{sok örökségeképpen. Még a cs{sz{ri tan{cs sem mert nekik ellentmondani. Ezek ut{n 1786-ban visszavont{k a zsidók v{rosokba költöztetését elrendelő hat{rozatot. Ezt a gyakorlatban következőképpen oldott{k meg: a vidéki zsidókra úgy tekintettek, mint akik m{r véglegesen a v{rosokba települtek, jogukban volt viszont ideiglenesen tov{bbra is vidéken tartózkodniuk. M{s szavakkal: minden egyes zsidó abban a faluban maradhatott, ahol éppen lakott. A cs{sz{ri tan{cs 1786-os dekrétuma teh{t engedélyezte a zsidók sz{m{ra a falvakban marad{st, „valamint azt, hogy tov{bbra is szeszt főzzenek és { rusítsanak, míg a keresztény kereskedőknek és polg{roknak ez nem {llt jog{ban”. [118] A kehalimok szentpéterv{ri küldetése teh{t sikerrel j{rt. B{r kérésükre nem {llítottak fel külön{lló zsidó bírós{gokat a zsidók közötti valamennyi peres ügy rendezésére, visszakapt{k viszont (1786ban) a zsidós{g feletti felügyeleti szerepük és adminisztr{ciós jogkörük jelentős részét. Ez nem csak azt jelentette, hogy újra ők oszthatt{k el a zsidós{g körében a különféle t{rsadalmi kötelezettségeket, hanem újra mag{ban foglalta a fejadó begyűjtését, valamint azt a jogosítv{nyt, hogy az orsz{gból esetlegesen kiutazni kív{nók kérelmét is újból ők bír{lhatt{k el. Nyugodt szívvel vonhatjuk le teh{t azt -[48]-
a következtetést, hogy a korm{nyzat gyakorlati érdekei szerint a kahal hatalm{t valój{ban nem kív{nta gyengíteni. Az Orosz Birodalom egészére {ltal{noss{gban volt igaz, hogy a kereskedőknek és a polg{roknak nem {llt jogukban lakhelyük szabad v{ltoztat{sa. Lényegében életük végéig az adott lakhelyükhöz voltak kötve (mindenekelőtt azért, hogy esetleges t{voz{sukkal ne gyengítsék v{rosuk lakoss{g{nak fizetőképességét). A belorusz területekre vonatkozóan viszont a cs{sz{ri tan{cs 1782-ben az, al{bbi kivételt fogalmazta meg: a kereskedők m{s v{rosba költözhetnek, „ha azt kereskedelmi érdekeik úgy kív{nj{k”. Ez a rendelkezés teh{t ismét kiv{lts{gban részesítette a zsidó kereskedőket. M{rpedig ők még a megengedettnél is jobban igyekeztek élni a sz{mukra juttatott jogokkal, „zsidó kereskedők jelentek-meg Moszkv{ban és Szmolenszkben”. [119] „Röviddel a beloruszok lakta területek 1772-es annexiój{t 61 követően a zsidók m{r Moszkv{ban is megvetették a l{bukat. ...A XVIII. sz{zad végén pedig a moszkvai zsidók sz{ma imm{r nem volt elhanyagolhatónak mondható. ...Néh{ny, a moszkvai kereskedők soraiba lépő zsidó jelentősnek tekinthető kereskedelmi v{llalkoz{st tudhatott mag{énak. ...M{sok külföldi porték{kkal kereskedtek saj{t lak{sukon, a fogadókban vagy; ami a korban elvileg tiltott dolognak sz{mított, azokkal h{zról h{zra j{rva.” [120] Emiatt azt{n 1790-ben „a moszkvai kereskedők egyesülete v{dló hangnemű kiadv{nyt tett közzé”. A kiadv{ny szerint „»tekintélyes sz{mú« külföldről és a belorusz területekről érkező zsidó tűnt fel Moszkv{ban”; akik közül néh{nyan közvetlenül a kereskedők rendjébe iratkoztak és meg nem engedett eszközökkel élnek a kereskedelemben, „annak komoly k{rokat és súlyos felfordul{st okozva”. Porték{ik alacsony {ra azok csempészett eredetét mutatja; r{ad{sul, „köztudón, hogy a zsidók {ltal{ban pénzt hamisítanak, és nem z{rható ki, hogy ezen szok{sukkal Moszkv{ban is élnek”. „Fortélyaikra és cselfog{saikra” v{laszul a moszkvai kereskedők a zsidók Moszkv{ból való kiűzését követelték. A zsidók a maguk részéről arról pa61
Annexió (latin): hozz{kapcsol{s. Az {llami főhatalom kiterjesztése valamely idegen területre.
-[49]-
naszkodtak, hogy „a moszkvai és a szmolenszki kereskedő testületek nem hajlandóak tov{bb megtűrni őket”. [121] A panaszok kivizsg{l{sa az „uralkodónő tan{cs{”-hoz került. A testület végül meg{llapította, hogy az egységes orosz jogrend értelmében a zsidóknak nem {ll jog{ban „Oroszorsz{g v{rosaiban és kikötőiben a kereskedők sor{ba iratkozni”. Ezen joggal kiz{rólagosan a belorusz területeken élhetnek. *122] Különös tekintettel arra, hogy a zsidók Moszkv{ban való tevékenykedése egyébként is „semmifajta haszonnal nem j{rt”. Ezt követően 1791 decemberében olyan birodalmi dekrétum l{tott napvil{got, amely „megtiltotta a zsidók sz{m{ra, hogy a központi orosz területek kereskedőtestületeibe iratkozzanak”, és eltiltotta őket, hogy Moszkva területére lépjenek „kereskedelmi tevékenység célj{ból, még ak{r csak korl{tozott időre is”. A zsidók csak a beloruszok lakta területek hat{rain belül élhettek a kereskedők és polg{rok jogaival. *123] Katalin azonban, mintegy mérséklendő a dekrétum szigor{t, az al{bbi z{radékkal egész ítette azt ki: az újonnan Új-Oroszorsz{ghoz csatolt területeken, azaz a jekatyerinoszlavi főkorm{nyzós{g és tavridi területén (ami hamarosan a jekatyerinoszlavi, tavridi és herszoni korm{nyzós{gg{ alakult), engedélyezte a zsidók sz{m{ra, hogy polg{r jog{ll{súként telepedjenek le; m{sként szólva, olyan óri{si és újonnan bekebelezett térségeket nyitott meg a sz{mukra, ahol a törvények értelmében – ha a központi területekről érkeztek – a keresztény kereskedők és polg{rok nem is telepedhettek le. Később, 1796-ban, amikor zsidók m{r csoportosan megvetették l{bukat a kijevi, a csernyigovi és a novgorodszeverszkiji korm{nyzós{g területén, szintén engedélyezték ezen korm{nyzós{gok zsidós{ga sz{m{ra is, hogy „a kereskedők és a polg{rok jogait élvezzék”. [124] A forradalom előtt napvil{got l{tott Zsidó Enciklopédia az 1791es dekrétumot így komment{lja: „a letelepedési övezet körvonalait alapozta meg, jóllehet nem előre eltervezett sz{ndékkal. Sz{mít{sba véve a birodalom korabeli t{rsadalmi és korm{nyzati jellemzőit, különösen pedig a zsidós{gét, a korm{nyzatnak egy{ltal{n nem {llt sz{ndék{ban az oroszorsz{gi zsidós{got b{rmilyen mértékben is kényszeríteni, vagy letelepedésük körét kivételes törvényekkel korl{-[50]-
tozni. A korabeli körülményeket figyelembe véve tekintetben a dekrétum semmi olyat nem tartalmazott, ami a zsidókat a keresztényekhez képest h{tr{nyos helyzetbe hozta volna. ...Az 1791-es dekrétum semmilyen akad{lyt nem {llított a zsidós{g szabad lakhelyv{laszt{sa útj{ba, nem hozott létre semmifajta különleges övezetet, épp ellenkezőleg, „a zsidók éppen hogy megtelepedhettek azokon az új területeken is, amelyek az {ltal{nos szab{lyrendelet m{sok sz{m{ra tiltott”; „az 1791-es dekrétum nem zsidó mivoltuk, hanem az {ltaluk gyakorolt kereskedelmi tevékenység miatt vett célba embercsoportokat. A felmerülő problém{kat nem nemzeti vagy vall{si, hanem tiszt{n gyakorlati nézőpontból közelítették meg a kor döntéshozói.” [125] Az 1791-es dekrétum azonban, amely pedig előnyben részesítette a zsidó kereskedőket keresztény kort{rsaikkal szemben, az évek folyam{n a jövőbeli letelepedési övezet alapj{v{ v{ltozott, ami egészen a forradalomig vetült sötét {rnyékként a zsidós{g oroszorsz{gi történetére. Az 1791-es dekrétum ennek ellenére sem tudta útj{t {llni annak, hogy „Katalin uralkod{s{nak végén Szentpéterv{rott egy kicsiny (zsidó) kolónia form{lódjék amelynek tagja volt többek között »a széles körben ismert adóbérlő, Abram Peretc«, és a környezetében tal{lható jó p{r kereskedő; a vall{si küzdelmek fell{ngol{s{nak idejében itt élt Avigdor Haimovics rabbi, valamint ellenfele, a híres haszid bölcs, Zalman Boruhovics rabbi.” [126] Lengyelorsz{g m{sodik és harmadik feloszt{sa 1793-ban és 1795-ben azt{n az Orosz Birodalom sz{m{ra tov{bbi, mintegy négymillió fős Litv{ni{ban, Podóli{ban és Volhíni{ban élő zsidó népességű terület bekebelezésével j{rt. A zsidó lakta t erületek betagozód{sa az Orosz Birodalom kereteibe olyan döntő jelentőségű történelmi esemény volt (jóllehet ez csak jóval később lett vil{gos),amely a későbbiekben azut{n mind az oroszorsz{gi, mind pedig a kelet-európai zsidós{g sors{ra is hatalmas befoly{st gyakorolt. „Hosszú évsz{zadokig tartó különutas fejlődés ut{n imm{r egyazon {llam keretei között, egyetlen hatalmas közösséget” [127] alkotva egyesültek teh{t a zsidók. -[51]-
A zsidók lakta oroszorsz{gi térségek imm{r hatalmasra t{gult területén a régi problém{kkal kellett szembenézni. Igaz, minden egyes zsidó olyan, az oroszorsz{gi kereskedőket és polg{rokat megillető jogokkal bírt, amelyekkel kor{bban Lengyelorsz{gban nem rendelkezett. Péld{ul joga volt v{rosi hivatalt betölteni. Ennek ellenére mégiscsak a re{juk kényszerített mozg{stéren belül kellett maradniuk. Kiz{rólag az oroszorsz{gi peremterületek v{rosaiban telepedhettek meg, és bele kellett törődniük a falvakból való kiűzetésükbe. A hirtelen jelenős méretűre duzzadt zsidó lakoss{ggal az orosz adminisztr{ció m{r nem tudta a falvak „ideiglenes l{togat{si” jog{ra építő módszert alkalmazni. „Égető problém{t jelentett..., hogy a gazdas{gi élet egyelőre képtelen volt megemészteni a hatalmas mennyiségű kereskedő és kézműves jelenlétét a paraszts{g között.” [128] Hogy e kérdésre megold{st tal{ljanak, sz{mos kisebb települést a környékbeli v{rosokhoz csatoltak, mi{ltal zsidó lak osaik helyben maradhattak. Tekintve azonban a vidéki zsidós{g tényleges sz{m{t és a v{rosok t-{lnépesedettségét, ez az intézkedés nem igaz{n jelentett megold{st. Azt gondolhatn{nk, hogy Nagy Katalin engedélyező rendelete szinte „doppingolta” a zsidókat, hogy a hatalmas és gyéren lakott újoroszorsz{gi területeken telepedjenek le. Hiszen az újonnan érkezők addig p{ratlan kiv{lts{gokban részesültek. Ennek ellenére ki kell jelentenünk: ezek a kedvezmények „nem gerjesztettek koloniz{ciós mozgalmat a zsidós{g körében. Sőt, még az adómentesség ígérete sem hatott eléggé ösztönzően” az ilyesfajta helyv{ltoztat{sukra. *129] Szintén 1794-ben történt, hogy Nagy Katalin a zsidók {tköltöztetésének kérdését a kor{bbitól homlokegyenest eltérő elj{r{ssal kív{nta megoldani. Először kitiltotta őket a falvakból, hogy a v{rosba településre kényszerítse őket. Ezzel p{rhuzamosan döntött a zsidó lakoss{g egészét sújtó adó kivetéséről, amely a keresztények {ltal fizetett összeg dupl{ja volt. (Erre a kétszeres adóra amúgy m{r régóta kötelezték Oroszorsz{gban az óorosz hitűeket; a zsidókra viszont alig alkalmazz{k a törvényt, így az nem is maradt sok{ig érvényben.) -[52]-
Ezek voltak teh{t Nagy Katalinnak a zsidókkal kapcsolatos intézkedései, amelyeket egyébként az utolsó rendelkezéseiként hozott. Őt követően, 1796 végén, I. P{l lépett a c{ri trónra. A Zsidó Enciklopédia az ő uralkod{s{val kapcsolatban az al{bbi mérleget vonja: „I. P{l kegyetlen korm{nyzata a zsidók sz{m{ra nem tartogatott megprób{ltat{sokat. ...I. P{lnak a zsidókkal kapcsolatos összes lépése elnéző magatart{sról tanúskodik, valamint a zsidós{g ir{nti jóakarat{ról ...amikor zsidók és keresztények érdekellentétbe kerültek egym{ssal, I. P{l egyszer sem kelt a zsidókkal szemben a keresztények p{rtj{ra.” Amikor pedig 1797-ben elrendelte, hogy „intézkedéseket kell hozni a zsidók és a papok parasztok feletti hatalma korl{toz{s{ra”, azok „valój{ban nem a zsidók ellen ir{nyultak, hanem a parasztok védelmét célozt{k. P{l „elismerte a haszidok létezéshez való jog{t”. [130] A kurlandi korm{nyzós{gban is megengedte a zsidóknak, hogy kereskedők és polg{rok lehessenek. Ez a terület ugyanis nem a lengyel korona feloszt{sa révén került az Orosz Birodalom birtok{ba, és a későbbiekben sem lett a letelepedési övezet része. Egym{s ut{n utasította el a kaunasi, kamenyec-podolszkiji, kijevi és vilniusi („ahol a zsidók teljesen szabadon uralkodhattak a keresztények felett”) keresztény közösségek arra ir{nyuló kérelmét, hogy utasítsa ki v{rosaikból a zsidókat. *131] P{l türelmes politik{j{t nehezítette, hogy folyamatosan szembe kellett néznie a lengyel földesurak nemtetszésével. A lengyel nemesek minden olyan intézkedéssel szemben, amely ősi jogaikat b{rmiféle módon csorbította, makacs szívóss{ggal sz{lltak szembe. Ennek a rétegnek szent meggyőződése volt, hogy a zsidók fölötti joghatós{ggal bírnak és bír{skodhatnak felettük – amely vélt jogukkal mértéktelenül vissza is éltek. Így péld{ul a bergyicsevi zsidók Radzivil hercege elleni panasz{ban azt olvashatjuk, hogy „azért, hogy tov{bb gyakorolhassuk hivat{sunkat, kénytelenek vagyunk pénzt fizetni azok sz{m{ra, akiknek a herceg bérbe adta vall{sunkat”. Zoricsról, Nagy Katalin egykori kegyencéről egyébként az al{bbi meg{llapít{st tette: „n{la tal{n egyedül csak a levegőért nem kell adót fizetni”. [132] A lengyel időkben ugyanis néh{ny v{ros és település mag{nkézben volt, így azok tulajdonosai önkényesen vethettek ki és kényszeríthettek pótadókat a lakosokra. -[53]-
I. P{l uralkod{s{nak első éveitől kezdve súlyos éhínség sújtotta a belorusz területeket, különösen Minszk környékét. Az abban az időben szen{tori tisztséget betöltő Gavril Romanovics Gyerzsavint 62 bízt{k meg a feladattal, hogy a helyszínen derítse fel az éhínség kiv{ltó okait és küszöbölje ki azokat. B{r gabonav{s{rl{s nem {llt módj{ban, arra viszont felhatalmaz{sa volt, hogy ha szükségesnek ítéli, akkor a gondatlan birtokosok vagyon{nak lefoglal{sa {r{n is kioszthassa azok tartalékait a r{szorulók között. Gyerzsavin, aki nem csup{n egyike a legnagyobb orosz költőknek, de elsőrangú {llamférfi is volt, a maga nemében egyedül{lló és kiv{ló tanúvallom{st hagyott h{tra erről az éhínségről. Érdemes azt teh{t egy kicsit közelebbről is szemügyre venni! A helyszínre érkező Gyerzsavin előtt szörnyűséges kép t{rult fel. „Belorusszi{ba érkezvén személyesen kellett megtapasztalnom, hogy a lakosok mennyire szűkében vannak a kenyérnek. ...Akkora volt az éhínség, hogy szinte mindenki a liszttel és dar{val úgy-ahogy behintett főtt füveken tengődött”; a parasztok „hull{khoz hasonlóan s{padtak és vértelenek voltak”. „A helyzet súlyoss{g{n enyhítendő, a gazdag birtokosoktól azt kezdtem tudak olni, hogy van-e még n{luk tartalékban gabona a rakt{rakban, hogy azokat kölcsönvéve a szegények közt szétoszthatn{m.” Gyerzsavin az egyik lengyel arisztokrata birtok{n a következő lépésre sz{nta el mag{t „l{tv{n embertelen kapzsis{g{t, a birtok{t kényszerfelügyelet al{ vétettem”. „Híre sz{llv{n ezen szigorús{gomnak, a nemesség felriadt addigi szunyók{l{s{ból, jobban mondva felebar{tai ir{nti közönyösségéből, és minden lehetséges módon a paraszts{g élelemmel való ell{t{s{ba fogott. Annak {r{n is ak{r, hogy a szükséges gabon{t esetleg a szomszédos területekről kellett beszereznie. Mivel...két hónap múlva megjött az arat{s ideje ...az megszüntette az éhínséget.” A térségbeli l{togat{sa sor{n Gyerzsavin „olyan félelmet ültetett” el maga ir{nt a nemesek vezetői és a rendőrfőnökök között, hogy a helyi nemesség 62
Gav ril Romanovics Gyerzsavin: (1743-1816), a Puskin előtti orosz költők legnagyobb ika szédületes {llami karriert futott be. Egyszerű katon{ból küzdötte fel m ag{t előbb Tambov korm{nyzój{v{, szen{torr{, majd II. Katalin különleges titk{r{v{, végül pedig I. S{ndor uralkod{sa alatt igazs{gügy-miniszterré.
-[54]-
„összeesküdött ellene és r{galmakkal teli feljelentést jutatott el a c{rhoz”. [133] Gyerzsavin arra a következtetésre jut, hogy a zsidó szeszfőzdék nagymértékben húznak hasznot a parasztok isz{koss{g{ból. „Felismervén, hogy a zsidók, nyereségszerzés célj{tól hajtva, a nagy iv{szatok alkalm{val csalj{k el a parasztoktól a gabon{t, amiből azt{n p{link{t főzve éheztetik ki azokat, megparancsolta teh{t, hogy a Liozno faluban tal{lható szeszfőzdéjük bez{rassék.” A következő lépésben „az egyszerű, de józan paraszti ésszel b író köznép” köréből csakúgy, mint a nemesek, kereskedők és falusiak soraiból gyűjtött egybe inform{ciókat arra nézvést „hogyan élnek a zsidók, milyen tevékenységet űznek, milyen csalafinta és körmönfont módszerekkel taszítj{k éhínségbe a szegényeket és az ostoba falusiakat, hogyan hat{rolj{k el magukat az esztelen tömegtől, és szereznek tőlük tekintélyes summ{t, majd ez{ltal hasznos {llampolg{r képében tudj{k magukat feltüntetni”. [134] A lengyel földesurak és zsidó bérlőik sorozatos visszaélései képezték teh{t a t{rgy{t Gyerzsavin azon beadv{ny{nak, amelyet az őszi hónapok sor{n az éhínség sújtotta térségben töltve vetett papírra. E tanulm{ny{t az uralkodó és az {llam magas rangú tisztviselőinek a figyelmébe aj{nlotta Vélemény a belorusz területeket sújtó éhínség megelőzésének módjairól a zsidók mindennapjainak leír{s{val (Mnenyije...) címen. Az értekezés a különböző nézőpontok olyan széles l{tókörű bemutat{sa, amely mag{ban foglalja az ősi lengyel szok{sok értékelését csakúgy, mint azokat módszereket, melyek szerinte véget tudn{nak vetni a parasztok nyomor{nak. Ezeken kívül az értekezés tartalmazta a zsidó saj{toss{gok ismertetését, valamint az azok megv{ltoztat{s{t előmozdító tervezetet, amelyet a Poroszorsz{g és a cs{sz{rs{g területén (Ausztria) hozott intézkedések inspir{ltak. E munka fő tém{ja azok a zsidó népesség életviteléből fakadó problém{k, amelyek eddig nem igen jelentkeztek, mivel a zsidók hatalmas tömegeit csup{n néh{ny évvel azelőtt kebelezte be az Orosz Birodalom. A helyzetelemzés egyben rendkívül mélyreható tanulm{ny is, amely a felvil{gosult orosz {llamférfi valós érdeklődéséről, valamint megold{si javaslatairól ad sz{mot. -[55]-
A Vélemény két részre tagolódik. Az első az „[ltal{nos észrevételek a belorusz területek lakóiról” címet viseli (a Véleményt elítélő bír{latok egyike sem foglalkozik ezzel az igencsak jelentős résszel), a m{sodik pedig a „Zsidók” címen híresült el. Gyerzsavin annak meg{llapít{s{val kezdi munk{j{t, hogy a belorusz területek földművelésének {llapota hihetetlen mértékben elhanyagolt. Az ottani parasztok „lust{k, ügyetlenek, az ipari tevékenységeket még hírből sem ismerik, és egy{ltal{n nem fordítanak gondot a föld ésszerű megművelésére”. Évről évre ugyanazokat a „kirost{latlan gabon{ból készült ételeket fogyasztj{k. Tavasszal a kolotukh{t vagy rozslisztből kavart löttyöt, ny{ron pedig „apróra v{gott füveket főznek össze, kevés gabonalisztet szórva r{. ...Ezek a parasztok olyan elcsig{zottak, hogy alig bírnak m ozogni”. [135] Ami pedig a települések lengyel földesurait illeti, „egy{ltal{n nem jó gazd{k, nem törődnek birtokaik saj{t kezű igazgat{s{val..., amit csak bérlőik {ltal gyakorolnak”. Íme az évsz{zados lengyel szok{s leír{sa. M{rpedig a földbérlet „semmiféleképp nem teszi lehetővé a súlyos robottal terhelt jobb{gyok sz{m{ra a takarékoskod{st és az ésszerű gazd{lkod{st”. Gyerzsavin így folytatja: „sz{mos kapzsi földbérlő zsigereli ki a parasztokat az őket földbe taposó adópréssel és munkakényszerrel, akik gyakran v{lnak nincstelen földönfutóv{, sokszor csal{djukat is elvesztve”. A földbérlet pedig ann{l is ink{bb romboló hat{sú, mivel rövid idő csup{n egytől h{rom évig terjedő időtartamra – szólt, ezért a földbérlő „igyekezett maxim{lis haszonra szert tenni... nem törődve a bírtok kiszipolyoz{s{nak következményeivel”. [136] A parasztok kizsigerelését az is nagyban elősegítette, hogy némely „földbirtokos, aki falvaiban bérbe adta a vodk{val való kereskedelmet, úgy intézkedett, hogy parasztjai minden szükséges dolgot kiz{rólag a bérlőtől v{s{rolhassanak, kölcsönt is csak tőle kaphassanak (h{romszor dr{g{bban persze), és csakis neki adhass{k, el terményeiket...messze azok valós értéke alatt”. „Nyomorba taszítj{k ez{ltal a falusiakat, különösen azzal, hogy a kölcsönzött gabon{t dupl{n kell visszaadni. Aki pedig közülük ezt nem teljesíti, büntetésben -[56]-
részesül... a tisztes megélhetés és a kielégítő t{pl{lkoz{s minden lehetőségétől megfoszttatik h{t ekképpen a falusi ember.” [137] Ahogy később Gyerzsavintól megtudjuk, a vodkafőzés nagy népszerűségnek örvendett úgy a földbirtokosok, mint a környék nemesei, de szintúgy a póp{k, a szerzetesek és a zsidók körében is. Az oroszorsz{gi zsidó népesség sz{ma megközelítette az egymilliót, akik közül „két-h{romsz{zezer” élt vidéken [138], és elsősorban vodkagy{rt{ssal foglalkozott. A parasztok „mihelyst az arat{s befejeződik, minden mértéken felül vetik magukat evésbe-iv{sba és mulatoz{sba, valamint visszafizetik adós{gaikat zsidó kölcsönzőiknek. Ezt követően pedig, hogy az iv{szat költségeit {llni tudj{k, ak{rmit hajlandók fizetni a zsidóknak. Végül is, ahogy a tél beköszönt, lényegében m{r semmilyük sincs. ...Minden faluban tal{lhatunk legal{bb egy, de néhol ak{r több kocsm{t is, amelyet a földbirtokos létesített, és amelyekben éjjel-nappal kapható a vodka – a zsidó bérlő haszn{ra. ...Ily módon teh{t a zsidók m{r nem csup{n a mindennapi kenyeret csalj{k ki sz{jukból, hanem még az elvetendő magot is, ahogy a földműves szersz{maikat, javaikat, idejüket, egészségüket, azaz egész életüket is.” A koleda (a nyugati területeken szok{sos adónem) kivetése csak tov{bb súlyosbította a helyzetet: „A zsidók, főként őszszel, végigj{rva a vidéket az arat{sok alkalm{val, a parasztokat és rokonaikat leitatva hajtj{k be az adóss{gaikat, megfosztva ez{ltal a falvakat az utolsó élelemforr{suktól is... becsapj{k a részeg embereket, azokat tetőtől talpig megkopasztva és teljes nincstelenségbe taszítva”. [139+ Ezut{n a paraszti nyomor egyéb okozóit részletezi. Kétségtelen, hogy ezek a pusztító kimenetelű tevékenységek végső soron a lengyel földesurak sz{ml{j{ra írandók. A kocsm{rosok és bérlők valój{ban a tulajdonosok instrukciói alapj{n és az ő hasznuk érdekében cselekedtek. Ahogy Gesszen megjegyzi: „közöttük nemcsak zsidók, hanem keresztények is voltak”, különösen papok. [140+ Mindazon{ltal a jogfosztott, műveletlen és t{m ogatók nélküli parasztok köré szőtt h{ló a rendszer nélkülözhetetlen, leleményes és nagyon is hatékonyan működő része volt. Ha a belorusz parasztok nem lettek volna a zsidók, a kocsm{rosok és a bérlők {ltal ily mértékben lépre csalva, lehetetlen lett volna ezt a finom hajsz{lerekkel -[57]-
olyannyira {thatott kizs{km{nyoló rendszert működtetni. A zsidó részvétel kiiktat{sa a rendszer összeoml{s{t vonta volna maga ut{n. Gyerzsavin a parasztok életét megkeserítő bajok gyökeres megszüntetésére erőteljes intézkedéseket sürgetett. Szerinte a helyzeten való v{ltoztat{s kulcsa a birtokosok kez ében van. Egyedül ők felelősek a jobb{gyaikért. Éppen ezért a szeszfőzdéknek „az ő...személyes felügyeletük alatt, és nem félreeső helyeken” kell működniük, mégpedig úgy, hogy a földbirtokos „minden évben biztosít szigorúan mag{n{l és a parasztjain{l elégséges mennyiségű tartalékgabon{t”, amellyel a jobb{gyok szükségletei kielégíthető. „Ha felmerülne az alapos gyanú, hogy nem a fentebbiek szerint j{r el, törvényes úton kell vagyon{t z{rlat al{ helyezni.” A szeszfőzést kiz{rólag szeptember közepe ut{n szabad elkezdeni, és legföljebb {prilis közepéig folytatható, teh{t a mezőgazdas{gi munk{k időszak{ban kiküszöbölendő az alkoholfogyaszt{s. Ezzel p{rhuzamban be kell tiltani az alkohol{rusít{st a templomi istentiszteletek alatt, valamint az éjszakai ór{kban. „Kocsm{k nyit{s{t kiz{rólag az orsz{gutak mentén, v{s{rokban, malmok mellett és a rakpartokon” szabad engedélyezni, „olyan helyeken, melyek főleg az idegenek tal{lkozóhelyeinek tekinthetők”. A túl nagy sz{mban tal{lható kiméréseket, amelyek a fentebb említett helyeken kívül újabban épültek, „miut{n ezen területet (Belorusszia) a birodalomhoz csatolt{k, és m{r addig a napig is túl sok volt belőlük... haladék nélkül fel kell sz{molni, és meg kell tiltani bennük a vodka{rusít{st”. „Falvakban, valamint az elhagyatott vagy t{voli helységekben egy{ltal{n ne lehessen k ocsm{t nyitni avégett, hogy a parasztok nehogy részegeskedésre adj{k a fejüket.” Tilts{k meg a zsidók sz{m{ra „a vodka{rusít{st, ak{r talpatlan poh{rban vagy vödörben kimérve, és szeszfőzdékben se dolgozhassanak”, és mostantól kezdve bérletbe ne adj{k nekik szeszkimérést. Szüntessék meg a koled{kat, a rövid lej{ratú földbérleteket, és pontos szerződések {ltal „{llj{k útj{t a birtokosok tönkremenetelének”. Retorziót helyezve kil{t{sba sz{molj{k fel az olyasfajta „visszaéléseket..., melyekkel titkon élnek”. Vagyis, hogy a birtokosok nem engedik jobb{gyaikat, hogy rajtuk kívül m{sn{l is v{s{roljanak, és hogy feleslegüket a kocsmabérlőkön kívül m{snak is eladhass{k. Tov{bbi konkrét intézkedéseinek felsorol{sa ut{n „ily módon, ak{r m{r a közeli j övő-[58]-
ben is, lehetővé v{lna teh{t a beloruszok lakta térségtől mindenféle ínség és nélkülözés t{voltart{sa”. [141] Gyerzsavin Véleményének m{sodik részében (a szen{tus sz{m{ra elküldött besz{molój{nak és küldetésének célkitűzésén imm{r túllépve), az egész Orosz Birodalom területén élő zsidós{got érintő {tfogó reformra kív{nt javaslatot tenni. Nem csup{n önmagukért a zsidókért, hanem a belorusz területek elszegényedésének orvosl{sa miatt is. Mindenekelőtt hasznosnak tartotta a teljes zsidó történelem rövid összefoglal{s{t, különös tekintettel a lengyel korszak történéseire. Így kor{nak zsidó életmódj{t a lehető legjobban megérthette, mégpedig annak gyökereitől kiindulva. Ebben a kérdésben sokat profit{lt I+ja Frankkal – a Berlinben végzett zsidó orvossal – folytatott eszmecseréiből, aki r{ad{sul ír{sban is kifejtette neki gondolatait. Frank meggyőződése szerint „a zsidó iskol{k rabbijai a Biblia hamis, misztikust, talmudi értelmezés révén elferdítették a zsidó vall{si tanít{sok igazi szellemét”. Túlontúl szigorú szab{lyokat léptettek érvénybe, hogy {ltaluk hermetikusan z{rj{k el a zsidós{got a m{s népekkel való érintkezéstől. Ez{ltal undort és megvetést keltenek a zsidókban a m{s vall{sok képviselőivel szemben, „ahelyett, hogy az együttélést b{torított{k volna”. R{ad{sul „értelmetlenül üres szertart{sokat... vezettek be”; így „a megelőző sz{zadok folyam{n a zsidós{g erkölcsi tart{sa meggyengült, aminek következtében rossz {llampolg{rokk{ v{ltak”. Megold{sként „a zsidók erkölcsi és {llampolg{ri újj{születése érdekében vissza kell {llítani hitük eredeti tisztas{g{t...a zsidós{g oroszorsz{gi reformj{t azzal kell elkezdeni, hogy {llami iskol{kat {llítanak fel sz{mukra, melyekben orosz, német és héber nyelvet oktatnak”. Téves előítélet azt gondolni, hogy a vil{gi tudom{nyok elsaj{tít{sa a zsidó vall{stól és zsidó néptől való elfordul{sukhoz vezet, valamint az is tévedés, hogy a földművelés nem zsidóknak való tevékenység. *142] Véleményében Gyerzsavin felhaszn{lta egyik jelentős sklovi kereskedő ismerőse, Haimovics Notkin jegyzeteinek tervezetét is. Hab{r Notkin nem osztozott sem Gyerzsavin zsidókat illető alapvető meg{llapod{saiban, sem megold{si javaslataiban, mindazon{ltal szükségesnek tartotta, hogy a zsidós{g, amennyire csak lehet, hagyjon fel a szeszfőzéssel, és vegyen részt az {llami oktat{sban és a hasznos termelőmunk{ban, mindenekelőtt az -[59]-
iparban. Azt is hasznosnak tal{lta volna, hogy engedjék a zsidókat megtelepedni „a termékeny sztyeppéken, hogy ott juhot tarthassanak és a földet míveljék”. [143] A kehalimrendszer ellenfelének tekinthető Gyerzsavin, Frank észrevételeit felhaszn{lva, abból az {ltal{nos következtetésből indult ki, hogy „a zsidó vall{s és erkölcs eredendő alapjai napjainkra »téves értelmezések«-ké alakultak {t”. Ennek következtében az egyszerű zsidó „mostanra m{r olyannyira elvakultt{ v{lt, köszönhetően a köré emelt, mondhatni szétrombolhatatlan falnak, amely b{r népét egységbe kov{csolja, de egyszersmind őket – sötétségben tartva – el is szigeteli a velük együtt élő népektől”. Ilyen értelemben nyilatkozik a zsidó iskol{k szerepéről is, „a szülők szemrebbenés nélkül hajlandók komoly {ldozatokat hozni azért, hogy gyermekeiket a Talmudra taníts{k..., pedig amíg iskol{ik a jelenlegi színvonalon maradnak, reményünk sem lehet arra, hogy életmódjuk megv{ltozzon. ...Azon babon{s meggyőződésük, hogy egyedül és kiz{rólagosan ők im{dj{k helyesen az Istent, csak tov{bbi megerősítést nyer {ltaluk, és csak azt szüli, hogy minden m{s hiten lévő embert megvetnek. ...Az iskol{k a Messi{s v{r{s{t verik a nép fejéhe..., és azt az elképzelést, hogy Messi{suk, miut{n minden élő embert a hatalma al{ hajtott, lesz a vezetőjük ezen a vil{gon, aki vissza fogja {llítani hajdani kir{lys{gukat, dicsőségüket és nagyszerűségüket.” Korai h{zasod{suk kapcs{n jegyzi meg: „Rendkívül kor{n megh{zasodnak, néha m{r tízéves koruk előtt, így – ha termékenynek bizonyulnak is a h{zasfelek – egészen gyengék.” A kehalimrendszerről kifejti, hogy az a zsidók körében az éves pénzösszegek behajt{sa folyt{n „a jövedelmek nem elhanyagolandó forr{sa felett rendelkezik, amely összehasonlíthatatlanul nagyobb összeget tesz ki, mint az {llamnak fizetendő adó, amit öszszeír{suk révén kell befizetniük. Amíg a rangidős kehalimok n em taroznak felelősséggel senkinek, addig a köznép legnagyobb h{nyada súlyos nélkülözést és nyomort tapasztalva él. A kehalimtagok ellenben jómódban és bőségben élnek, köszönhetően annak, hogy ügyesen manipul{lva spiritu{lis és vil{gi tekintélyük hat{skörével... nagy hatalommal bírnak a nép felett. A hatalmuk {ltal pedig képesek... mélységes szolgas{gban és félelemben tartani az egyszerű népet.” A kehalimoktól „csak úgy {radnak népük felé a mindenféle utasít{-[60]-
sok...melyeket olyan pontoss{ggal és gyorsas{ggal teljesítenek, hogy egyszerűen csod{latra méltó.” [144] A kérdés igazi gyökerét Gyerzsavin így l{tja: „A belorusz területeken lakók (zsidók) nagy része, mivel a földművesektől elt érő teljesen m{s kategóri{k szerint élnek, súlyos terhet jelentenek a nyomorús{gos vidéknek. ...A terület ugyanis azon hatalmas térségekhez tartozik, ahol túl kevés terem gab on{ból és m{s terményből. ...Egyikük sem adja a fejét földművelésre, mégis mindannyian több gabon{t fogyasztanak és birtokolnak, mint az a paraszt és h{znépe, aki homloka izzads{g{val megtermelte azt. ...Elsődleges foglalkoz{suk a falvakban...a parasztoknak való hitelnyújt{s, ami azonban mindig embertelen uzsora form{j{ban történik; aminek csapd{j{ba elég csak egyszer belelépni a parasztnak ahhoz, hogy soha többé ne tudjon az adóss{gaiból kikeveredni.” R{ad{sul „ezek az együgyű földbirtokosok teljességgel {tengedték falvaikat a zsidóknak... és nem csak ideiglenesen, de mindörökre”. Ezenkívül a földesurak túlontúl megelégednek azzal, hogy minden bajért a zsidókra h{ríts{k a felelősséget, „a földesurak jobb{gyainak elnyomorod{sa egyedül abban gyökerezik, hogy uraik saj{t körmönfont okoskod{saiért a zsidókat hib{ztatj{k”. Ritka ugyanis az olyan földesúr, aki be merné ismerni, hogy „ha saj{t birtok{ról elűzné a zsidókat, akkor a valódi k{rvallott ő lenne, hiszen a földbérlet sz{m{ra alapvető fontoss{gú jövedelemforr{st jelent”. [145] L{thatjuk teh{t, hogy Gyerzsavin nem habozik minden lehetséges nézőpontból körülj{rni a problém{t: „Az utóbbiak (ti. a zsidók) érdekében is szót kell azonban emelnünk, a gabonaínségek alkalm{val ugyanis ők l{tj{k el élelemmel a falusiakat; b{r az is igaz, és mindenki előtt nyilv{nvaló, hogy ezt abból a sz{mít{sból teszik, hogy arat{s ut{n az egyszeri kölcsön sz{zszoros{t is visszaka pj{k a falusi néptől.” [146+ A főügyészhez írott mag{nlevelében Gyerzsavin az al{bbi módon fogalmaz „Nem könnyű az ügyben tévedések nélkül és mélt{nyosnak maradva elsődleges bűnöst keresni. A parasztok mértéktelen isz{koss{guk {ltal fosztj{k meg saj{t magukat az élelemtől a zsidók haszn{ra. A földesurak nem tilthatj{k be a részegeskedést, mivel jövedelmeik csaknem egésze a szeszforgalmaz{sból -[61]-
sz{rmazik. A zsidókat sem ítélhetjük azonban el, mivel ők is a saj{t élelmezésük miatt fosztj{k meg a parasztot utolsó szem gabon{j{tól.” [147] „Attól kezdve, hogy a gondviselés ezen szétszórt, kis nép napjainkig való megőrzése mellett döntött, nekünk is kötelességül adatott gondoskodnunk a megóv{sukról.” [148] – vallotta meg egy napon Gyerzsavin I. Franknak. Hivatalos jelentésében viszont a korszak érdes, nyílt nyelvezetén fejezi ki ez ir{nyú gondolatait: „Ha a legfelső isteni gondviselés kifürkészhetetlen sz{ndékai szerint életben kív{nja tartani ezt a k{rtékony erkölcsű népet, nem törölvén el őket a föld színéről, akkor ők is azon uralkodói jogar al{ kell, hogy martozzanak, amely al{ szenvedni rendeltettek. ...Szélesebbre kell t{rni teh{t a zsidók gondolkoz{smódj{t, hogy az mind a maguk, mind azon t{rsadalom jav{t szolg{lhassa, melynek körében sz{mukra élni rendeltett.” [149] Minden egyes, a belorusz területekre vonatkozó észrevételéből nyilv{nvalóan következnek az al{bbi gondolatok, melyek {ltal „a nagyszerű orosz uralkodók éles elméje..., ami szigorúan megtiltotta ezen agyafúrt tolvajoknak a birodalom t erületére való lépését *150+ valós{ggal az egekbe magasztaltatik. Gyerzsavinra a „fanatikus zsidógyűlölő” és kérlelhetetlen antiszemita 63 bélyegét sütötték. Azzal v{dolt{k (mint l{ttuk, alaptalanul), hogy „a hivatalos iratokban a parasztok isz{koss{g{ért és nyomor{ért egyedül zsidókra h{rítja a felelőséget... az {ltala javasolt konkrét intézkedésekről” pedig – minden bizonyíték nélkül – azt {llított{k, hogy azok kiz{rólag saj{t személyes indítékait követik. *151] M{rpedig Gyerzsavint semmifajta zsidókkal szembeni, javíthatatlan előítélet nem fűtötte. Sőt, az 1800-ban ír{sba öntött Vélemény abból indul ki, hogy ugyanúgy segítsen a belorusz parasztokon, mint ahogy a zsidókon is, lazítva a két csoportot egym{shoz l{ncoló gazdas{gi kötelékeken. A zsidós{gnak hasznosabb és értelmesebb tevékenységet javasolt, mindenekelőtt azzal, hogy Nagy Katalin {ltal m{r
63
Antiszemita (görög, német): zsidóellenes, zsidógyűlölő személy.
-[62]-
megvalósítani sz{ndékozott tervet, a még szinte lakatlan területeken való letelepedésüket p{rtfogolta. Gyerzsavin az elsődleges gondot abban l{tta, hogy a zsidók {llandóan v{ltoztatt{k lakhelyüket, valós sz{muk felmérhetetlen volt. Így közülük csup{n minden hatodik volt hivatalosan összeírva. „Különleges és kivételes intézkedések meghozatala nélkül képtelenség valós {llapotot tükröző népesség -összeír{st készíteni róluk. Lévén, hogy lakhelyük szüntelen v{ltoztat{s{val úgy élnek a v{rosokban, tanyasi településeken, földesúri kúri{kban, falvakban és vendégfogadókban, hogy nem {llandó lakosként, hanem m{s j{r{sokból vagy idegenből érkező {tutazókként tekintenek r{juk.” R{ad{sul „lehetetlenség megkülönböztetni őket, mivel mind ugyanolyan ragadv{nynevet viselnek”, hiszen nincs hivatalos csal{dnevük. Emellett egységesen feketébe vannak öltözve. Így azt{n, ha össze akarjuk sz{molni, vagy ak{r csak egym{stól megkülönböztetni őket, akkor az emlékezet összezavarodik és csak összevisszas{g sül ki a dologb ól. ...A kehalimok pedig rettegnek az összeírattat{stól, nehogy súlyos adókkal terheljék agyon azon jómódú zsidókat, akik {llami nyilv{ntart{sba vetetik magukat.” [152] Gyerzsavin mindazon{ltal {tfogó megold{st kív{nt tal{lni arra, hogyan lehetne „b{rkinek a sérelme nélkül... (a belorusz falvakban élő zsidók sz{m{t) csökkenteni, és így lehetővé tenni, hogy az őslakoss{ggal békességben éljenek. Tov{bb{, azok sz{m{ra, akik a térségben maradn{nak, a legjobb megélhetési lehetőségeket biztosítani, anélkül, hogy azzal m{sok érdekeit sértenénk.” Valamint: „meg kell zabol{zni fanatizmusukat 64 , mindenfajta finomkod{s nélkül civiliz{lni kell őket avégett, hogy ne z{rkózhassanak el a m{s vall{sok ir{nti megértés, türelem követelményeitől. [ltal{noss{gban is eltörlendő a m{s vall{sú népek ir{nti gyűlöletük, mint ahogy a m{sok jav{nak megkaparint{s{ra {hítozó alattomos buzgalmuk is.” [153] Ilyen módon v{lasztandó teh{t külön a vall{sos lelkiismereti szabads{g... és a „gaztettek büntetlensége”.
64
Fanatizmus (latin): vakbuzgós{g, elvakults{g.
-[63]-
Ez a részletes, lépésről lépésre kidolgozott tanulm{ny az {llamérdekre és a gazdas{gi célszerűségre épít. Először is „a célból kifolyólag, hogy ne keltsen ezeknek (ti. a zsidóknak) körében zavarodotts{got, menekülési kísérletet, sem az elégedetlenségnek ak{r csír{j{t is”, uralkodói rendeleteknek kellene sz{mukra védelmet és gondoskod{st biztosítani, újból megerősítve a vall{suk ir{nti türelmet és a Nagy Katalin {ltal sz{mukra nyújtott privilégiumaik tov{bbi fenntart{s{t, „felkín{lva sz{mukra néh{ny régi uralkodói rendelkezés hat{lyon kívül helyezését”. Ami pedig azokat a zsidókat illette, „akik nem kív{ntak ezen rendelkezések előtt fejet hajtani, engedtessen meg sz{mukra a lehetőség, hogy külföldre t{vozhassanak”. Ezzel a kijelentésével Gyerzsavin furcsa módon megelőlegezi a huszadik sz{zadi szovjet idők szabadkezű „engedékenységét”. Csakhogy Gyerzsavin precíz ütemezése alapj{n ezeket az intézkedéseket követően ideiglenesen megtiltan{nak sz{mukra újabb hiteltevékenységet. Elképzelése szerint hiteles dokumentumokra t{maszkodva vizsg{ln{nak végig minden, a zsidók és keresztények közötti kölcsönös sérelmek alapj{ul szolg{ló kölcsönügyletet. Így lenne lehetőség megtal{lni a kulcs{t annak, hogy „a hajdani kölcsönös bizalom helyre{llítódjék, oly módon azonban, hogy az a jövőben ne {lljon a zsidós{g életének {talakít{sa útj{ba... m{s vidékekre való költöztetésüket ne g{tolja”, vagy azokat se h{tr{ltassa, akik eredeti lakhelyükön maradva „kezdenek el új módon élni... A lehető leggyorsabban kell a zsidók hiteleit tehermentesíteni, és képessé tenni őket a megújult életre.” M{r a rendelet kibocs{t{s{nak pillanat{tól fogva az összes, a zsidókra rótt és {ltaluk begyűjtött adóból sz{rmazó pénzösszeg „a legink{bb szükséget szenvedők gy{molít{s{ra” kell fordítani. Teh{t a pénzt egyrészt a nyomorgó zsidók részére kell adni, hogy a kehalimokkal szembeni hiteleket törleszthessék, m{srészt fel kell haszn{lni az elv{ndorlók letelepítésére. Egyedi esetenként v{ltakozva, de h{rom vagy hat hónapnyi időt{vra mentsék fel őket az adófizetési kötelezettség alól. Ezzel p{rhuzamosan ösztönözzék őket gy{rak vagy műhelyek alapít{s{ra. Ha pedig vidéken élnek, akkor a földbirtokosok kötelezettséget v{llalnak értük, hogy ténylegesen földműveléssel foglalkozzanak, „ez{ltal a saj{t kezük munk{j{val tarts{k el magukat”. Viszont „semmiféleképpen se foglalkozhas-[64]-
sanak vodk{val, beleértve annak mind a titokban, mind a nyilv{nosan történő {rusít{s{t”, még akkor se, ha a földesurak ez{ltal saj{t szeszfőzdéiket teszik kock{ra. Fontos tov{bb{, hogy a rangidős kehalimokat haladéktalanul r{ kell bírni a zsidós{g pontos, és a lehető legteljesebb összeír{s{ra. Ne legyen örökérvényű, hogy zsidó csak a kereskedők és a v{rosi polg{rs{g rendjeinek lehessen tagja, hanem a kevésbé gazdagokat tömörítő újabb rendeknek is. Így engedélyezni kell sz{mukra a falusi polg{rok vagy a „parasztbirtokosok” [mivel a kresztyanyin (paraszt) név a hrisztianyin (keresztény) szóhoz olyanynyira hasonlít, ez{ltal sz{mukra elfogadhatatlannak minősül+ soraiba való lépést is. A zsidó lakos „szabad embernek és nem jobb{gynak” tekintendő; mégsem szabad azonban, hogy keresztény férfiakat vagy nőket alkalmazzanak a szolg{latukban, keresztény falvakat birtokoljanak, legyen annak b{r csak egyetlen lakosa. Ahogy azt sem szabad engedélyezni sz{mukra, hogy polg{rmesterré vagy a települések vezetőivé v{lhassanak, nehogy jogukban {lljon keresztények felett ítélkezni. „Ha egyikőjük sem mutatna hajlandós{got kor{bbi életvitele megv{ltoztat{s{ra”, küldessék közülük „néh{ny, arra alkalmasnak l{tszó ifjú Szentpéterv{rra, Moszkv{ba, Rig{ba”, avégett, hogy „megtaníttassék néh{nyuknak a helyes kereskedelmi magatart{s, m{soknak ilyen vagy olyan mesterség”. Megint m{sokat pedig „agronómiai iskol{kban vagy a mezőgazdas{gi épületek építésére oktató szakiskol{kban” képezzenek ki. Addig is v{lasszanak ki „a legügyesebb és legszorgalmasabb zsidók közül néh{nyat, hogy azokat, a b{rhol fellelhető még gazd{tlan területek felderítésével... és koloniz{l{s{val bízz{k meg.” A későbbiekben Gyerzsavin türelmesen k idolgozta azokat a részletekbe menő terveit, amelyeknek megvizsg{l{s{ra most nincs időnk, így azokkal nem is foglalkozunk. Ezek térképeket, telekkönyveket, h{zak tervrajzait, a majdani telepesek {ltal követendő útiterveket, azoknak az utaz{s alatti jogait és az adómentességük évei alatti privilégiumaikat részletező tanulm{ny okat ölelnek fel. „Ami a zsidó közösségek önigazgat{s{t illeti, és azt a sz{ndékot, hogy (a zsidók) Oroszorsz{g többi alattvalój{hoz hasonlóan egységes, központi korm{nyzatnak vettessenek al{, a kehalimtagok többé nem működhetnek abban a form{ban, ahogy az id{ig történt.” Ez utóbbiak haté-[65]-
kony korl{toz{s{val „a múltban a zsidó népességre a kehalimok {ltal kivetett valamennyi mértéktelen adófajta eltöröltessék... A zsidós{g pedig közvetlenül az {llamnak fizesse az adót, ahogy azt az orsz{g többi {llampolg{ra is teszi.” (Vagyis ne kétszeres adóztat{ssal.) „Iskol{ik és a zsinagóg{k felett az {llam törvényei gyakoroljanak felügyeletet.” H{zass{got kiz{rólag a 17 évnél idősebb (férfiak), és 15 év feletti nők köthessenek. A gyerekeknek 12 éves korig kötelező legyen zsidó iskol{ba j{rni, azut{n pedig az {llami iskol{ba, hogy a nem zsidókkal is közelebbi ismeretségbe kerülhessenek. „A tanulm{nyaikban legjobb eredményeket elérők akadémi{kra és egyetemekre j{rhassanak, valamint magasabb méltós{gokba vagy a doktorok és professzorok közé emelkedhessenek. ...Kivéve a katonatiszti és vezérkari méltós{gokat”, mivel, „jóllehet katonai karrierre lehetőséget kaphatnak... előfordulhat, péld{nak ok{ért, hogy, ak{r az ellenséggel való ütközet sor{n is, megtagadj{k a fegyverhaszn{latot szombati napokon, ahogy az m{r több ízben is előfordult.” A zsidók sz{m{ra könyveket biztosító nyomd{kat szükséges fel{llítani; a zsinagóg{k mellé zsidó kórh{zakat, az idősek sz{m{ra menhelyet, valamint {rvah{zakat kell építeni. *154] Nem kis magabiztoss{ggal vonja le Gyerzsavin a végkövetkeztetést: „a zsidó csökönyös nép. ...Nyomorús{gos {llapot{ból adódóan (ti. szétszórattat{sa miatt), ahol tud, könnyíteni igyekszik a saj{t helyzetén.” Mindenekelőtt a nevelés pozitív hat{s{nak köszönhetően azt v{rja azonban, hogy: „ez az egyetlen módszer is – b{rmennyire érzéketlennek tűnjék a sz{mukra kezdetben –, és ha b{r nem is egyik napról a m{sikra, hanem tal{n csak néh{ ny gener{ció múlva, de biztosan meg fogja hozni gyümölcseit, és akkortól fogva a zsidók ténylegesen az orosz trón alattvalói lesz nek.” [155] Mielőtt Véleményének kiad{s{ra sor került volna, Gyerzsavin minden bizonnyal kikérte a kehalimok véleményét, b{r azokat Gyerzsavin javaslatai egy{ltal{n nem derítették túlzottan j ókedvre. Hivatalos v{laszukban még mérsékelt hangnemben utasított{k vissza a Gyerzsavin-féle tervezetet: „A zsidók – ahogy fogalmaztak – sem a megfelelő alkalmass{ggal nem bírnak, sem hozz{szokva nincsenek ahhoz, hogy paraszti tevékenységet műveljenek, ami r{ad{sul vall{si -[66]-
szok{saik részéről is akad{lyokba ütközne” [156]; „jelenleg folytatott tevékenységi körükön kívül nem kív{nnak m{sfajta megélhetési lehetőségekre szert tenni, emellett arra nincs is szükségük, és nem {ll sz{ndékukban régtől fogva fenn{lló {llapotaikon v{ltoztatni”. [157] A kehalimok a legteljesebb mértékben tiszt{ban voltak azzal, hogy Gyerzsavin tervezetének megvalósít{sa a kahal teljes rendszerét döntené romba, és egyszersmind jövedelmeiket is ellenőrizhetnék – így teh{t arra az elhat{roz{sra jutottak, hogy süket fülekkel, együttesen {llnak ellen a Gyerzsavin-féle tervezetnek. Ehhez a magatart{shoz pedig szil{rd eltökéltséggel és konok módon tartani is fogj{k magukat. Gyerzsavin kor{n szembesült ezzel a fajta ellenséges magatart{ssal, mégpedig az egyik ljoznói zsidó részéről, aki feljelentette őt a c{rn{l. Az irat szerint a helyi szeszfőzdében Gyerzsavin „terhes zsidó asszonyt botoztatott meg, aki ennek következtében elvetélte magzat{t”. A cs{sz{ri tan{cs vizsg{latot rendelt el az ügyben. Gyerzsavin viszont az al{bbi módon felelt a személyét ért v{dakra: „Ebben a szeszfőzdében mindössze egy fert{lyór{t tartózkodtam, mialatt is, nemcsak hogy semmiféle zsidó nőt nem botoztattam meg, hanem azon idő alatt ott eggyel sem tal{lkoztam”, és mindent megprób{lt elkövetni annak érdekében, hogy a c{r személyes kihallgat{son fogadja. „Még ha az v{rbörtönbe z{ratnak is engem, be fogom bizonyítani r{galmazóim esztelenségét. ...Hogyan is adhatnak hitelt elannyira ostoba és hóbortos feljelentésnek?” (A zsidót, aki az asszony nevében ezeket a r{galmakat ír{sba öntötte, a későbbiekben egyéves fogh{zra ítélték. Gyerzsavin azonban, ahogy egy helyütt írja, két vagy h{rom hónappal később, azaz m{r I. S{ndor 65 uralkod{sa alatt „közbenj{rt a szabadon bocs{t{sa érdekében”. [158]) Mivel 1802 m{rcius{ban I. P{l gyilkoss{g {ldozata lett, nem volt imm{r ideje a Gyerzsavin-féle Véleménynyel kapcsolatban döntést hoznia. Gyerzsavin jelentése pedig „sokkal kevesebb gyakorlati eredményt hozott, mint ahogy arra sz{mítani lehetett, mivel a trónv{lt{s következtével Gyerzsavin tekintélye megcsappant”. [159]
65
I. S{ndor: (1777-1825), I. P{l fia, Oroszorsz{g c{rja 1801 és 1825 között.
-[67]-
Csak az 1802-es esztendő végén {llított{k fel a „zsidóügyi bizotts{got”, hogy megvizsg{lja, és végeredményben döntést hozzon a Gyerzsavin-féle Vélemény t{rgy{ban. A bizotts{g tagjai voltak többek közt I. S{ndor c{r lengyel m{gn{s bar{tai is. Így Adam Csart orizsszkij herceg, Szeverin Potockij gróf és Valerjan Zubov gróf. E h{rom arisztokrata kapcs{n Gyerzsavin nem mulasztja el megjegyezni, hogy jelentős lengyelorsz{gi birtokok fölött rendelkeznek. Éppen ezért, ha a zsidós{g elhagyn{ a falvakat, az „jelentős jövedelemkiesést eredményezne a sz{mukra”. Vagyis „ezen főurak személyes érdekei nagyobb súlyt nyomnak a latba, mint az {llamérdek maga”. [160] Mellettük bizotts{gi tag volt még Kocsubej gróf (aki abban az időben a belügyminiszteri posztot töltötte be), és Gyerzsavin (akit nemrégiben neveztek ki – az orosz történelem folyam{n első – igazs{gügy-miniszterré); valamint Mihail Szperanszkij 66 . A bizotts{g sz{m{ra előírt{k, hogy valamennyi vidéki kehalim küldötteit is hívj{k meg üléseikre; akik persze nem is haboztak azokon részt venni. Ők egyébként nagyrészt a kereskedők legfelsőbb oszt{ly{ba tartozó üzletemberek voltak. „Ezenkívül a bizotts{g felhatalmaz{st kapott, hogy tagjai közé koopt{ljon 67 néh{nyat a legink{bb felvil{gosult és legjobb sz{ndékú zsidók közül.” [161] Ilyen minőségben került a meghívottak közé a belorusz területekről imm{r Moszkv{ba költözött Nota Notkin (akivel a kor{bbiakban m{r volt alkalmunk megismerkedni; a Szperanszkij körüli bar{tj{nak tekinthető szentpéterv{ri adóbérlő, Abram Peretc; valamint Peretc bar{tai: Lejba Nyevakovics és Mengyel Szatanover, illetve még több m{s zsidó: Hab{r mindanynyian nem vettek közvetlenül részt a bizotts{g ülésein, azonban nagyon is befoly{ssal voltak az események menetére a bizotts{g tagjainak közvetítése {ltal.
66
67
Mihail Szperanszkij: (1772-1839), 1808 és 1812 között az Orosz Birodalom igazs{ gügyminisztere. Szabadelvű volt, aki 1826 és 1833 között kodifik{lta az orsz{g a ddigi törvényeit. Koopt{l (latin): valamely v{lasztott szervbe a v{lasztók megkérdezése nélkül új tagokat vesz fel.
-[68]-
Érdekes itt megjegyezni, mert m{shol nem lesz r{ hely: Abram Peretc fi{t, Grigorijt elítélték és sz{műzték a dekabrist{k 68 ügyében – lehetséges, hogy csup{n azért, mert Pesztellel együtt megvitatta a zsidós{g kérdését, miközben neki sejtelme sem volt azoknak az öszszeesküvéséről *162], az unoka pedig oroszorsz{gi {llamtitk{r volt, ami meglehetősen magas tisztségnek minősült. Nyevakovics a felvil{gosult humanist{k közül való volt, de nem kozmopolita, hanem az orosz kultur{lis értékekhez kötődő, ami ritka jelenség az akkori zsidók között. „Jajki{lt{s a judeaiak mélységéből” című munk{j{t 1803ban jelentette meg orosz nyelven. Ebben az orosz t{rsadalmat arra emlékeztette, hogy a zsidós{g jogfosztott, valamint azt a felfog{st sugalmazta az orosz emberek felé, hogy tekintsék a zsidókat „honfit{rsaiknak”, s az orosz t{rsadalom fogadja be soraiba a zsidókat. [163] A Bizotts{g tagjai az al{bbi kérdésekben jutottak egyezségre: „a zsidóknak részt kell venniük a közügyekben és az {llami okta t{sban... hasznos termelőtevékenységet kell folytatniuk”. [164] Meg kell könnyíteni sz{mukra a kereskedelmi és ipari tevékenységekbe való bekapcsolód{s lehetőségét. Csökkenteni kell a költözködésük és lakóhelyv{laszt{suk elé akad{lyokat gördítő korl{toz{sokat. A zsidóknak hozz{ kell szokniuk ahhoz, hogy európai öltözéket viseljenek, „mivel a viseletükhöz való konok ragaszkod{suk, ami szükségszerűen v{lt ki m{sokból ellenszenvet, csak arra jó, hogy ezt a megvetést erősítse, és elfogadott{ tegye”. [165+ A legégetőbb problém{t, szorosan kapcsolódva a vodkakereskedelem kérdéséhez, a zsidós{g lakóhelye jelentette. Notkin „megkísérelte meggyőzni a bizotts{got, hogy a zsidók hadd maradjanak az addigi lakóhelyükön, mindazon{ltal hozzanak hathatós intézkedéseket a részükről esetlegesen előforduló visszaélések szankcion{l{s{ra”. [166] „A bizotts{g fel{llít{sa komoly zavart keltett a kehalimok soraiban” – írja Gesszen. A küldötteik 1802-ben Minszkben összeülő rendkívüli gyűlése kinyilv{nította: „Kérelmezzük uralkodónkat, di68
Dekabrist{k: oroszorsz{gi nemesek és katonatisztek csoportja, akik titkos t{rsas{g form{j{ban kísérelték meg {llamcsíny útj{n 1825 decemberében (innen kapt{k n evüket Oroszorsz{got alkotm{nyos monarchi{v{ v{ltoztatni.
-[69]-
csőség övezze őfelsége nevét, hogy ezek (a méltós{gviselők) semmifajta újít{st ne vezethessenek be a zsidós{g sz{m{ra.” Döntést hoztak arról, hogy közbenj{rókat menesztenek Szentpéterv{rra, e célból pénzgyűjtést rendeltek el, valamint h{romnapos {ltal{nos böjtöt „az aggodalom... az egész {ltaluk lakott övezetet hatalm{ba kerítette”. Nem beszélve arról a veszélyről, ami a zsidóknak a falvakból való kiűzetéséből sz{rmazhatott volna, „a közösség szok{sainak épsége felett őrködő kehalimok... ellenséges érzelmeket t{pl{ltak a földműveléssel szemben”. A tervezet lényegesebb pontjai kapcs{n „a kehalimok testülete a reformok tizenöt-húsz évvel történő elhalaszt{sa mellett foglalt {ll{st”. [167] Ha hihetünk Gyerzsavinnak, ettől a pillanattól sz{mítható, hogy az előbbiek különféle intrik{kba kezdtek. Céljuk az volt, hogy az oroszorsz{gi zsidós{g h{za t{j{n minden a régiben maradjon. Azonban a Gurko nevezetű belorusz földbirtokos elfogott levelet jutatott el Gyerzsavinhoz. Ennek zsidó írója az al{bbiakat írta szentpéterv{ri meghatalmazottj{nak: „Miut{n ki{tkozt{k Gyerzsavint mint a zsidó nép üldözőjét, összegyűjtöttek egymillió rubelt abból a célból, hogy azt adom{ny form{j{ban Szentpéterv{rra küldjék. A pénzzel az {llamügyészt szeretnék megnyerni, hogy kezdeményezze Gyerzsavin visszahív{s{t az uralkodón{l. Amennyiben ez lehetetlennek bizonyulna, akkor közvetlenül Gyerzsavin életére törnek. ...Mivel az ő érdekük az, hogy a vidéki fogadók vodka{rusít{s{t nehogy valamilyen módon betilts{k. ...E célt elérendő, azt tervezik, hogy „a zsidóknak a lehető legjobb életvitelét tanúsító, mindenféle külföldi helyről sz{rmazó besz{molókat”, legink{bb francia vagy német nyelven írottakat juttatnak el a bizotts{ghoz. *168] Időközben Nota Notkin „a szerény méretű (szentpéterv{ri) zsidó közösség központi személyiségei sor{ba avanzs{lt”. Ő 1803-ban „olyan jegyzéket terjesztett a bizotts{g elé, amellyel Gyerzsavin tervezetének befoly{s{t kív{nta meggyengíteni, és annak sz{mít{sait keresztülhúzni”. [169+ Gyerzsavin a maga részéről azt a tényt hozta nyilv{noss{gra, hogy az egyik nap Notkin felkereste őt. Jó sz{ndékot színlelve azt {llított{, hogy Gyerzsavin sohasem kerekedhet egyedüli véleményével a bizotts{g összes többi tagja fölé, akik mind a zsidók -[70]-
ügyének elkötelezett védelmezői. Éppen ezért sz{zezer rubelt, ha pedig azt kevésnek tal{ln{, akkor kétsz{zezret aj{nlott fel a sz{m{ra, hogy ő is csatlakozzon a bizotts{g többi tagj{nak {ll{spontj{hoz. Gyerzsavin azonban „úgy hat{rozott, hogy a megvesztegetési kísérletről értesíti a c{rt, {llít{sait pedig a Gurkó-féle levéllel t{masztja al{”. Abban bízott, hogy, az ilyen fajsúlyú bizonyítékok nem maradhatnak hat{s nélkül, és az uralkodó ezut{n majd megvonja a bizalm{t azoktól a személyektől, akik zsidókkal veszik körül mag ukat”. Ez azonban nem következett be. Sőt, az uralkodó ut{n Szperanszkij is tudom{st szerzett róla, aki „teljességgel a zsidók p{rtj{t fogta”, és a „zsidóügyi bizotts{g” első ülése alkalm{val a bizotts{g minden egyes tagja egyetértett abban, hogy – ak{rcsak a múltban – a zsidók sz{m{ra engedélyezni kel+ a vodka{rusít{st. *170] Gyerzsavin ennek ellenére megprób{lta tov{bb folytatni a küzdelmet. I. S{ndor viszont egyre hidegebben b{nt vele. Végül (1803ban) le is mondatta igazs{gügy-miniszteri tisztségéből. Gyerzsavin Véleménye mindenesetre jól mutatja, hogy a költő mind a hadseregben, mind a politikai életben felesleges lobbanékonys{ggal szolg{lta haz{j{t, aminek következtében rendre mindig le is v{ltott{k. Mindezek ellenére azt kétségtelenül el kell ismerni, hogy Gyerzsavin sz{mos olyan problém{t sejtett meg előre, amelyek a XIX. sz{zad folyam{n mindvégig a felszínre fognak törni, még ha nem is pontosan azokban a v{ratlan form{kban, amilyeneket a valós{g produk{lt. B{r kifejezésmódja néhol nyersnek tűnik – ak{rcsak a kor ízlése volt – , tervezetével nem a zsidós{g elnyom{s{ra tört. Éppen ellenkezőleg, szabadabb{ szerette volna őket tenni, miközben az életüket hasznosabb{ tevő, jövőbe vezető utat kív{nt sz{mukra nyitni.
-[71]-
2. I. S[NDOR URALKOD[SA
Az oroszorsz{gi zsidók kérdésének vizsg{lat{val megbízott bizotts{g 1804 végén fejezte be feladat{t. A közös munka eredményét „A zsidókról szóló szab{lyrendelet” című, az oroszorsz{gi zsidós{gra vonatkozóan első ízben össze{llított törvénygyűjteményben foglalt{k össze (ami legink{bb az „1804-es szab{lyrendelet” elnevezés alatt v{lt ismertté). A szab{lyrendelet kifejti, hogy a bizotts{got a zsidók helyzetének javít{sa, valamint az a sz{ndék vezérelte, hogy olyan hasznos tevékenységek felé ir{ nyíts{k őket, amelyek „kiz{rólag az ő javukat szolg{lva nyitnak meg új lehetőségeket sz{mukra... elh{rítva egyben azon akad{lyokat, amelyek ezen új lehetőségektől t{vol tarthatn{k őket, anélkül azonban, hogy ezenközben b{ rmiféle kényszerítő eszközökhöz is folyamodn{nak”. [1+ A szab{lyrendelet szavatolta tov{bb{ a zsidók sz{m{ra a polg{ri jogegyenlőség elvét (42. bekezdés): „Minden Oroszorsz{gban lakó zsidó, csakúgy, mint az ott nemrégiben letelepedettek, valamint az idegen orsz{gokból, kereskedelmi célból érkezők egyar{nt teljesen szabad {llapotúnak nyilv{níttatnak, és ugyanolyan mértékben tartoznak a törvények szigorú védelme al{, mint a többi orosz alattvaló.” Gradovszkij profeszszor megl{t{sa szerint: „ebből a bekezdésből a napn{l is vil{gosabban kiolvasható... a zsidó nép befogad{s{ra {hítozó heves v{gy a hatalmas orosz birodalom össznépességébe.” [2] A szab{lyrendelet még több lehetőséget kín{lt fel a zsidók sz{m{ra, mint a Gyerzsavin-féle javaslatok egykori kezdeményezései. Lehetőségük nyílt textil- vagy bőripari üzemek nyit{s{ra, a szűzföldek mezőgazdas{gi megművelésére, sőt még közvetlen korm{nyzati t{mogat{s lehetőségét is biztosította sz{mukra. A zsidóknak imm{r jogukban {llt földbirtokot szerezniük anélkül azonban, hogy saj{t jobb{gyokra tehettek volna szert – keresztény bérmunk{sokat ellenben felfogadhattak földjeik megművelésére. A manufaktúratulajdonos, kereskedő és kézműves zsidók ettől kezdve elhagyhatt{k a lete-[72]-
lepedési övezet területét „arra az időre, mely sor{n üzleti ügyeikben tevékenykedve kényszerültek helyv{ltoztat{sra”. Ez a kitétel teh{t kissé rugalmasabb{ tette a nem is olyan régen fel{llított övezet hat{rait. Jóllehet a szab{lyrendelet csup{n ígéretet tett az őket sújtó kétszeres mennyiségű adó 69 következő év folyam{n történő eltörlésére, annak végleges megszüntetésére mégsem kellett sokat v{rniuk. Mindezek mellett újból megerősítették a zsidók kor{bban élvezett valamennyi szabads{gjog{t. Így javaik sérthetetlenségét, személyes szabads{gukat, vall{suk szabad gyakorl{s{nak lehetőségét, közösségi szervezeteik érinthetetlenségét – vagyis a kahalok eddigi rendszerét jóform{n v{ltoztat{s nélkül hagyt{k tov{bb működni. Ez a körülmény azonban lehetetlenné tette az Orosz Birodalom keretein belül élő zsidó közösségek egységesülését. A kahalok testülete ugyanis megtarthatta azt az ősi j og{t, hogy a zsidók körében beszedhesse a különféle j{randós{gokat – ez pedig tov{bbra is komoly tekintélyt kölcsönzött a sz{m{ra. Viszont ettől kezdve m{r nem emelhették fel önhatalmúlag annak összegét. A kahalok eddigi hatalm{t tov{bb kurtította az az intézkedés is, amelyben megtiltott{k tagjainak az egyh{zi büntetések és ki{tkoz{sok (cherem) elrendelését. Ezzel a korm{nyzat szabad vall{sgyakorlatot biztosított a haszidoknak. A kahalok {llandó követeléseivel összhangban a korm{nyzat lemondott a zsidó iskol{k {ltal{nos h{lózat{nak fel{llít{s{ról. Emellett azonban kimondt{k, hogy „minden egyes zsidó gyermek, mindenfajta megkülönböztetés nélkül nyerhessen felvételt b{rmely oroszorsz{gi iskol{ba, gimn{ziumba vagy egyetemre”. Fontos volt még az is, hogy ezekben az oktat{si intézményekben egyetlen gyermek sem, „semmilyen ürüggyel ne fordíttathassék szembe a saj{t vall{s{val, vagy kényszeríttessen arra, hogy olyasmit tanuljon, ami sz{m{ra {rtalmasnak bizonyulhat vagy a hitével ellentétben {ll”. Azok a zsidók, „akik – képességeiknek h{la – dicséretre méltó eredményeket érnek el az orvostudom{nyi, a sebészeti, a matematikai vagy b{rmely m{s, egyetemi szakokon, ezen érdemeik szerint ismertessenek el és halad69
A Nagy Katalin {ltal bevezetett, a zsidókra kirótt, a keresztényekéhez képest kétsz eres nagys{gú adóteher. Ugyanezzel az adónemmel sújtott{k régóta az úgynev ezett „óhitű”, szakad{r pravoszl{v alattvalókat is – ezt azonban a valós{gban alig vetették ki.
-[73]-
hassanak előre egyetemi tanulm{nyaikban és egyetemi fokozataik elnyerését tekintve”. Elengedhetetlennek ítélték viszont, hogy a zsidók elsaj{títs{k lakóhelyük népességének a nyelvét, hogy v{ltoztassanak öltözködési szok{saikon és, hogy tulajdonneveket vegyenek fel. A bizotts{g összefoglal{sként fontosnak tartotta kiemelni, hogy m{s orsz{gokban „sehol sem tal{lhatni a zsidók szükségleteihez enynyire jól alkalmazkodó, ilyen kiegyensúlyozott és szabadelvű rendelkezéseket”. Ju. I. Gesszen szintén egyetért evvel. Véleménye szerint az 1804-es szab{lyrendelet kevesebb korl{toz{st erőltetett a zsidókra, mint a hasonló tartalmú 1797-es poroszorsz{gi rendelet. Ann{l is ink{bb, mivel a zsidók szabadon birtokolhatt{k és tartha tt{k meg azon személyes és szabads{gjogaikat, amelyekkel a jobb{gysorba kényszerített orosz parasztok milliós tömegei egy{ltal{n nem rendelkeztek. [3] „Az 1804-es szab{lyrendelet sz{mos intézkedését kétségtelenül a megértés szelleme j{rta {t.” [4] A korszak egyik legolvasottabb lapja, a Le Messager de l'Europe pedig az al{bbiakat írta az újonnan elfogadott szab{lyrendelet kapcs{n. „S{ndor tudat{ban van annak, hogy a zsidós{gnak tulaj donított bűnök elkerülhetetlenül csup{n az erre a népre nehezedő sok évsz{zados elnyom{s terheiből fakadnak. Az új törvény célja teh{t nem m{s, mint az {llam sz{m{ra hasznos {llampolg{rokat biztosítani, a zsidóknak pedig egyúttal végre valódi haz{t teremteni.” [5] Mindazon{ltal, a szab{lyrendelet kor{ntsem oldotta meg azokat a legégetőbb gondokat, amelyeket a zsidók valamennyi csoportja – az orosz birodalmon belüli zsidó népesség, a kahaltestületek küldöttei és a bizotts{g munk{j{ban részt vevő zsidók egyar{nt – a legink{bb orvosolni kív{nt. A szab{lyrendelet kiköt ötte ugyanis: „Egyetlen zsidó sem..., semmilyen faluban vagy mezőv{rosban semmifajta úton-módon nem birtokolhat kocsm{t, szeszkimérést, avagy fogadót, mégpedig sem a saj{t, sem pedig, harmadik személy neve alatt sem. Tov{bb{, a fentebb említett célra szolg{ló épületben zsidó sem vodk{t nem {rusíthat, sem pedig ott nem lakhat.” *6+ A szab{lyzat tov{bb{ azt is előírta, hogy 1808 végéig a birodalom teljes zsidó népessége hagyja el az oroszorsz{gi vidéki településeket és költözzön a v{rosokba. -[74]-
Emlékeztetünk arra, hogy egy hasonló intézkedés m{r P{l uralkod{sa alatt 1797-ben is erőteljes p{rtfog{sban részesüli. Mindez még azelőtt történt, hogy a Gyerzsavin-féle tervezet egy{ltal{n napvil{got l{tott volna. Nem arról volt teh{t szó, hogy valamennyi zsidót el akart{k t{volítani a falvakból. Azt akart{k elérni, hogy „a tömeges zsidó népesség ne nyomja agyon súly{val a parasztok gazdas{gi lehetőségeit, lévén igencsak termelékeny oszt{ly az övék. Javasolt{k teh{t sz{muknak erőteljes csökkentését a j{r{si településeken.” [7] Az új rendelettel ezúttal a zsidó lakoss{g többségét arra akart{k r{bírni, hogy a letelepedési övezet és Új-Oroszorsz{g szűzföldjeinek, valamint a Kauk{zus és az egykori asztrah{ni k{ns{pbeli területek feltörésével kezdjenek, mezőgazdas{gi tevékenységbe. Ennek fejében tíz évig adómentességben részesültek, majd ennek leteltével „a kincst{r {ltal tevékenységeik sz{m{ra nyújtott kölcsönt” fokozatosan kellett volna visszafizetniük. Emellett a vagyonosabbak sz{m{ra lehetővé tették, hogy személyes tulajdonként örökíthető földbirtokot szerezzenek, azzal a joggal tetézve, hogy birtokaikat felfogadott munk{sokkal műveltethetik. [8] A szeszfőzést tiltó rendeletét a bizotts{g az al{bbi módon indokolta: „Addig az ideig, amíg ezen mesterség gyakorl{s{nak lehetősége nyitva {ll a sz{mukra..., ami, végeredményét tekintve a helybeli lakosok keserű v{djainak, megvetésének, sőt gyűlöletük t{rgy{nak teszi ki őket, az ir{nyukba megnyilv{nuló {ltal{nos felh{borod{s egy cseppet sem fog szűnni.” [9+ Tov{bb{, „tarthatjuk-e vajon ezen intézkedést (tudniillik ami a zsidóknak a falvaktól való t{voltart{s{t ir{nyozza elő) elnyomó jellegűnek, amikor annyi m{s lehetőség {ll nyitva sz{mukra, nem csup{n, hogy jó módban. éljenek, hanem, hogy még jelentősen gazdagodjanak is a földműveléssel kapcsolatos ipari vagy kézműipari tevékenységek gyakorl{sa {ltal? R{ad{sul, az is megengedtetett sz{mukra, hogy földbirtokok teljes értékű tulajdonosaiv{ v{lhassanak. Hogyan is tekinthetnénk elnyomottnak azt a népet, amely csup{n az orsz{gban folyó gazdas{gi tevékenységek egyetlen {g{tól tiltatik el, amely {llam ugyanakkor ezerféle megélhetési lehetőséget biztosít sz{m{ra a termékeny, ritk{n lakott, gabonafélék és m{s mezőgazdas{gi termények termesztésére kiv{lóan alkalmas területein...?” [10] -[75]-
Ezek az érvek valóban komoly súllyal esnek a latba. Gesszen mégis úgy véli, hogy a bizotts{g szövege „naiv nézőpontról tesz tanúbizonys{got... egy nép gazdas{gi életének természetével kapcsolatban, amikor is azt prób{lja elhitetni, hogy a gazdas{gi jelenségek tiszt{n mechanikus intézkedések {ltal, csup{n rendeletek útj{n megv{ltoztathatók.” [11+ A zsidók szemében ugyanis a falvakból való kiköltöztetésük és az – „évsz{zados foglalatoss{guknak” sz{mító – szeszfőzéstől való eltilt{suk [12] különösen kegyetlen és szörnyűséges döntésnek tűnt. A dolog súlyoss{g{t jelzi, hogy a fentebb említett korm{nyzati lépéseket hasonlóan elutasító kifejezésekkel ítéli el még ötven, sőt sz{z évvel később is a zsidó történetír{s. Tekintetbe véve I. S{ndor uralkod{s{nak szabadelvűségét, a zsidók ir{ny{ban tanúsított {ltal{nos jóindulat{t, illetve zavart kedély{llapotú jellemét és gyenge akaraterejét (amire nagy hat{ssal lehetett a tény, hogy apja erőszakos hal{la {r{n került a c{ri trónra), nem tűnik nagyon valószínűnek, hogy a rendelet nyom{n a zsidós{g kitelepítése a falvakból azonnal megkezdődött volna. Mivel uralkod{sa igaz{n békés időszakkal vette kezdetét, a kitelepítési akció valószínűleg a későbbi időkre halasztódott. R{ad{sul közvetlenül az 1804-es szab{lyrendelet életbe lépése ut{n ott vibr{lt a Napóleon elleni h{ború lehetősége, amely Európ{ban m{r megkezdődött. Ehhez j{rult még hozz{, hogy Franciaorsz{gban a zsidók érdekében hozott napóleoni rendelkezések nyom{n összeült a zsidó küldöttekből {lló p{rizsi szanhedrin. 70 „Az egész zsidókérdés teljesen v{ratlan fordulatot l{tszott venni. Bonaparte gyűlést hívott ugyanis össze a zsidók sz{m{ra P{rizsban, mégpedig azzal az elsődleges sz{ndékkal, hogy különféle kedvezményekben részesítse őket, és hogy az Európa legkülönfélébb területein szétszóródott csoportjaik között szoros kapcsolatot alakítson ki.” Mindezek következtében 1806-ban I. S{ndor c{r új bizotts{g összehív{s{t rendeli el, melynek feladata, hogy „megvizsg{ltassék, vajon szükséges-e különleges rendszab{lyok életbe léptetése, és a zsidók {ttelepítésének későbbi időkre halaszt{-
70
Szanhedrin (görög): az ókori Jeruzs{lemben a zsidók legfőbb törvényszékének tan {csa.
-[76]-
sa”. [13+ Az orosz korm{nynak is érdekében {llt, hogy ne tűnjön ki a zsidós{ggal szembeni megszorít{sokkal. Az 1804-ben hozott rendelet értelmében, a zsidóknak 1808 végéig kellett elhagyniuk addigi falusi lakhelyeiket. Ezen a téren azonban gyakorlati akad{lyok merültek fel, és m{r 1807 -től kezdve sz{mos olyan jelentés érkezett I. S{ndorhoz, amelyek a kitelepítések későbbre halaszt{sa mellett emeltek szót. Birodalmi rendelet l{tott teh{t napvil{got, hogy „felkérje valamennyi zsidó közösséget... deleg{tusok v{laszt{s{ra, és a közvetítésük {ltal történő javaslattételre azon lépések kapcs{n, amelyek sz{mukra a legink{bb alkalmazhatóaknak l{tszanak avégett, hogy az 1804. december 9-i szab{lyrendelet intézkedéseinek a gyakorlatban is, mégpedig sikerrel, lehessen érvényt szerezni.” Ezen zsidó küldötteket mindenekelőtt a birodalom nyugati területein v{lasztott{k meg, véleménynyilv{nít{suk eredményét pedig eljutatt{k Szentpéterv{rra. „Mag{tól értetődik, hogy a küldöttek hangot adtak abbéli véleményüknek, hogy a falvakban élő zsidós{g adói gi lakóhelyeitől való elt{voz{sa a későbbiekre halasztandó.” Érveik egyike arra a tényre hívta fel a figyelmet, hogy míg a falvakban a kocsm{rosok ingyen lakhattak a kocsma épületében, addig a mezőv{rosokban vagy v{rosokban imm{r fizetniük kellett volna lakhat{sukért. A maga részéről a belügym iniszter pedig az al{bbi meg{llapít{st vetette papírra hivatalos jelentésében „a jelenleg még falvakban élő zsidóknak az {llami tulajdonú területekre költöztetése jó néh{ny évtizedet vehet még igénybe, tekintetbe véve azoknak túls{gosan is bőséges létsz{m{t”. [14] Az 1808-as esztendő vége felé j{rt m{r az idő, amikor is a c{r parancsba adta a zsidók sz{m{ra a bérletet és szeszfőzést megtiltó cikkely felfüggesztését, és meghagyta, hogy a zsidók tov{bbra is ott lakhassanak, ahol az adott pillanatban is tartózkodnak, „egészen a későbbi döntésig”. [15] Azon nyomban (m{r 1809-ben) fel{llított{k tov{bb{ az új bizotts{got – amely a „Popov szen{tor-féle bizotts{g” néven lett közismert – a kérdések együttesének tanulm{nyoz{s{ra, és a zsidó küldöttek {ltal megf ogalmazott kérelmek megvizsg{l{s{ra. Ez az új bizotts{g „elengedhetetlennek ítélte”, hogy „hathatósan” véget vessenek a zsidók {ttelepítésének és, hogy tov{bbra is fenntarts{k sz{mukra a jogot bérletek létre-[77]-
hoz{s{ra és a vodk{val való kereskedelemre. *16+ A bizotts{g nem kevesebb, mint h{rom éven keresztül ülésezett, hogy végül azt{n 1812-ben az uralkodó elé terjessze jelentését. Ennek ellenére I. S{ndor c{r nem hagyta jóv{ a jelentést, mivel nem kív{nta kor{bbi rendelkezésének érvényét csökkenteni. Fontos célj{nak tartotta ugyanis, hogy ne csak a zsidók, hanem a birodalom területén élő parasztok érdekét is védje. „Arra kész volt, hogy a kitelepítésről hozott rendelkezései {ltal kavart indulatokat lecsillapítsa, arra azonban m{r nem, hogy véglegesen le is mondjon róluk.” [17] Ennek döntő indoka az volt, hogy ebben az időben tört ki a Napóleonnal szembeni h{ború, amely igen hamar európai méretűvé szélesedett. Így teh{t S{ndor érdekeinek priorit{sa gyökeres v{ltoz{son ment keresztül. Ettől az időtől kezdve nem nyert m{r {ltal{nos érvényű végrehajt{st a zsidók falvakból való kitelepítése a letelepedési övezet teljes területén. A c{ri törvény alkalmaz{sa legfeljebb csak néh{ny helyi eset kapcs{n hozott egyedi rendelet form{j{ban öltött testet. *18] A h{ború alatt – a forr{sok tanús{ga szerint – a zsidók voltak az egyedüliek, akik az oroszorsz{gi lakoss{g köréből nem menekültek a francia hadsereg elől sem az erdőségekbe, sem pedig a birodalom belső területei ir{ny{ba. Vilniusz környékén péld{ul nem voltak hajlandóak al{vetni magukat Napóleon azon rendeletének, amellyel az a francia hadseregbe való besoroz{sukat rendelte el. Igaz azonban az is, hogy a legkisebb vonakod{s nélkül l{tt{k el takarm{nnyal és élelemmel a francia csapatokat. Ennek ellenére egyes térségekben erőszakos rekvir{l{sra 71 kényszerültek a franci{k. *19] M{s forr{s szintén arról tanúskodik, hogy „a zsidó népesség sokat szenvedett Napóleon katon{inak gar{zd{lkod{saitól”, valamint, hogy az utóbbiak „sz{mos zsinagóg{t felgyújtottak”. Sőt, még tov{bb is megy egy lépéssel, amennyiben kijelenti, hogy „az orosz csapatokat nagyban segítette az az intézmény, amely az idő t{jt a „zsidó posta” elnevezés alatt híresült el – melyeket tudni illik zsidó kereskedők {llítottak fel, és amely a korban ismeretlen gyorsas{ggal volt képes tov{bbítani az inform{ciókat (a vendégfogadók töltötték be a „posta{llom{sok” szerepét). Mindezek mellett a zsidóknak „az 71
Rekvir{l{s (latin): erőszakos katonai igénybevétel, összeszedés, összehar{csol{s.
-[78]-
egyes orosz csapattestek közötti összekötő fut{r minőségében is komolyan hasznukat vették”. Amikor pedig az orosz seregek végül ismét birtokukba vették a franci{k {ltal kor{bban tőlük elfoglalt területeket, „a zsidók kitörő örömmel fogadt{k az orosz csapatokat, kenyérrel és vodk{val j{rulva a katon{k üdvözlésére”. Az ekkor nagyherceg, későbbi I. Miklós c{r ezzel kapcsolatban az al{bbi gondolatokat vetette papírra saj{t lapj{ban; „Meghökkentő volt konstat{lni, hogy (ti. a zsidók) csod{latos módon hűségesek maradtak hozz{nk és, hogy még segítettek is, ahol csak tudtak, mégpedig ak{r életük kock{ztat{sa {r{n is.” [20] A francia csapatok Oroszorsz{gból való kivonul{s{nak legkritikusabb pontj{n, a borogyinói {tkelés alkalm{val, a helybeli zsidók értesítették az orosz vezérkart a franci{k {tkelésének feltételezhető helyszínéről. Valój{ban azonban ebben az esetben Laurançay gener{lis jól sikerült cselfog{s{ról volt csup{n szó: meg volt győződve, hogy a zsidók eljuttatj{k ezt a t{jékoztat{st az oroszoknak, a francia csapatok pedig természetesen m{sik helyszínt v{lasztottak ki {tkelési helyként. *21] Mindenesetre 1814-et követően, amikor az egykori lengyel {llam középső területeit is az Orosz Birodalomhoz csatolt{k, újabb 400 ezer zsidóval gyarapodott Oroszorsz{g lakoss{ga. A zsidós{g gondjai ettől kezdve még ink{bb égető és bonyolult helyzet elé {llította az orosz korm{nyzatot. Az egykori Lengyel Kir{lys{g területeinek korm{nyzat{val megbízott tan{cs – amely sz{mos területen szinte különleges {llami hat{skört élvezett – 1816-ban elrendelte a zsidós{g elt{volít{s{t a falvakból. Ezek a zsidók eddig lakóhelyükön maradhattak, b{r kiz{rólag azzal a feltétellel, hogy földet művelnek, mégpedig szigorúan keresztény munk{sok segítségének igénybevétele nélkül. A lengyel korm{nyzótan{cs teh{t meghozta {ttelepítési rendeletét. Azonban a varsói kahal kérelmének engedve – melyet haladéktalanul a c{r asztal{ra jutattak – I. S{ndor engedélyezte a zsidók sz{m{ra a helyben marad{st, Lengyelorsz{gban is csakúgy, mint a vodk{val való kereskedelmet, azon egyedüli megszorít{ssal, hogy eltiltotta őket annak hitelre történő {rusít{s{tól. *22+
-[79]-
Ennek ellenére a cs{sz{ri tan{cs {ltal 1818-ban kibocs{tott újabb szab{lyrendeletben ismét az al{bbi szakaszokat olvashatjuk: „Véget kell vetni a földbirtokosok kényszerintézkedéseinek, melyekkel elnyomorítj{k a parasztokat, amikor azok nem tudj{k visszafizetni kölcsöneiket a zsidóknak, mivel {ltaluk arra szorítj{k őket, hogy az utolsó javaikat is {ruba bocs{ss{k... A vendégfogadóval bíró zsidók sz{m{ra ezentúl megtiltatik, hogy kamatra nyújtsanak kölcsönt, vagy hogy hitelre {rusíts{k a vodk{t, hogy azt{n kényükre-kedvükre foszthass{k meg a parasztokat jósz{gaiktól vagy a többi, sz{mukra valóban nélkülözhetetlen javaktól.” [23] [ltal{noss{gban teh{t I. S{ndor c{r uralkod{s{nak egészét akként lehet jellemezni, hogy a meghozott intézkedéseket semmifajta következetes végrehajt{s nem követte. Így azt{n b{r különféle rendeletek születtek, mégis semmifajta hatékony ellenőrzés al{ nem helyezték azok végrehajt{s{t. Ez lett a sorsa az 1817-es statútumnak 72 is, amely a szeszes italokra kivetett adóról rendelkezett. Ennek értelmében a c{r megtiltotta a nagyorosz területeken a szeszlep{rl{st a zsidók sz{m{ra. Csakhogy m{r 1819-től ezt a tilalmat ismét felfüggesztették, legal{bbis „addig az ideig, amíg az orosz kézművesek elégséges mértékben el nem saj{títj{k ezen mesterséget”. [24] A szeszfőzés betilt{sa a nyugati területeken élő zsidók sz{m{t rendkívül rosszul érintette a lengyel földesurakat, akik hevesen tiltakoztak is ez ellen. M{rpedig az orosz korm{nyzat ekkor még semmiképpen nem akart konfront{lódni ezzel a réteggel. Mégis, abban a csernyigovi tartom{nyban, amelyben a zsidók csak nemrégiben vetették meg a l{bukat, a korm{nyzatnak 1821-ben sikerült megszüntetni a földesurak és a zsidók kezén lévő lep{rlókat. Mindezt közvetlenül azut{n, hogy a gyenge arat{st követő vizsg{lat sor{n a korm{nyzat meg{llapította, hogy „a zsidók súlyos szolgas{gban tartj{k a korona parasztjait és a koz{kokat”. [25] Hasonló intézkedésre került sor 1822-ben a poltavai körzetben is, amelynek hat{ly{t pedig 1823-ban részlegesen kiterjesztették a mogiljovi és vityebszki területekre is. Az ilyesfajta intézkedések tov{bbterjedését azonban erősen g{tolt{k a kahalok testületeinek fokozott közbenj{r{sai. 72
Statútum (latin): szab{lyrendelet.
-[80]-
Így teh{t jól l{tható, hogy b{r S{ndor korm{nyzat{nak huszonöt éve alatt mindvégig küzdelem folyt a zsidók {ltal folytatott szeszfőzés ellen (elsősorban azok {ttelepítését l{tva megold{snak), a gyakorlatban ezek a tervek nem hoztak tartós sikert. A letelepedési övezet területén azonban k or{ntsem a szeszfőzés volt a zsidós{g egyetlen kifog{solt tevékenysége. A földesurak a gaz das{gi élet különböző területeinek különféle összetevőit bocs{tott{k {rend{ba 73 , így hol malmot, m{sutt a hal{szatot, m egint m{sutt a hidakat, vagy ak{r egy egész birtokot is. R{ad{sul ilyen módon nem csup{n a jobb{gyokat adt{k bérbe (amely esetek egyébként nagymértékben megszaporodtak a XVIII. sz{zad végétől) *26+, hanem még az úgynevezett „jobb{gyi” egyh{zakat is. Azaz a pravoszl{v templomokat, ahogy azt több szerző is leírja, mint péld{ul Ny. I. Kosztomarov, M. Ny. Katkov vagy V. V. Sulgin. Ezekre a templomokra, lévén, hogy azok a birtokok szerves részét képezték, {ltal{nosan úgy tekintettek, mint amelyek a katolikus földbirtokos saj{t tulajdon{ba tartoznak. Haszonélvezeti jogukból adódóan éppen ezért a zsidók a maguk sz{m{ra tartott{k fenn a jogot, hogy pénzt követeljenek azoktól, akik ezeket a templomokat l{togatt{k vagy ott mag{njellegű egyh{zi szolg{ltat{st vettek igénybe. Keresztelés, h{zass{gkötés vagy temetési szertart{sok esetén teh{t el kellett nyerni, mégpedig „ellenszolg{ltat{s ellenében a zsidó” jóv{hagy{s{t. A feljegyzés tanuls{ga szerint: „a kis-oroszorsz{gi epikus költészet csak úgy ontja a »zsidó {rend{ssal« szembeni keserű panaszokat, aki elnyomja a lakoss{got”. [27] Az orosz korm{nyok régóta tudat{ban voltak annak a veszélynek, hogy a bérleti jog kiterjedhet egészen a paraszt személyéig, valamint közvetlen munkaképességére vonatkozóan is. Éppen ezért, „nem szabad, hogy a zsidók rendelkezzenek közvetlenül a parasztok személyes munk{j{val, és hogy haszonbérleti szerződés ürügyével, b{r a legkevésbé sem lévén keresztények, mégis jobb{gyparasztok birtokosaiv{ v{ljanak”. Ennek a veszélynek a megakad{lyoz{s{ra sokszor prób{ltak hathatós intézkedéseket hozni. Így jött létre az 1784-es c{ri rendelet, mint ahogy a cs{sz{ri tan{cs 1801-es és 1813-as 73
Árenda (latin): bérlet.
-[81]-
rendeletei is. Céljuk ezzel az volt, hogy „ne birtokolhassanak zsidók se falvakat, se parasztokat, tov{bb{ azok felett szabadon ne rendelkezhessenek semmiféle címen, sem pedig b{rmely m{sfajta megnevezés leple alatt”. [28] Az is igaz azonban, hogy a zsidók és a földesurak tal{lékonys{ga valahogy mindig elérte azt, hogy az ilyesfajta tilalmakat sikerrel kerüljék meg. Mint péld{ul 1816-ban, amikor is a cs{sz{ri tan{cs tudom{s{ra jutott, hogy „a zsidók a kresztyencija 74 leplét haszn{lva, a földbirtokosok egyetértésével, módot tal{ltak a földesurak jogainak gyakorl{s{ra, hogy ennek révén a parasztok {ltal elvetett gabon{t, valamint szén{t begyűjthessék, hogy azt a parasztokkal előbb kicsépeltessék, majd az {ltaluk bérbe vett szeszfőzdékbe sz{llítass{k. Ezeknek a parasztoknak kellett vigy{znia és etetnie az {llatokat, valamint munkaerővel és szekerekkel {llni a zsidók rendelkezésére. ...Így teh{t teljes mértékben a zsidók rendelkeztek az uradalom fölött... ellenben a földesurak – a kresztyencija néven élvezett bérleti díjat zsebre rakv{n gyal{zatos módon adt{k el a zsidóknak még a földjeiken a következő évben elvetendő gabonatermést is. Meg{llapíthatjuk teh{t, hogy ezen kiskapuval a földesurak tulajdonképpen éhínségbe taszított{k saj{t parasztjaikat.” [29] B{r kétségtelen, hogy de jure 75 nem a parasztok voltak a zsidó földbérlőnek bérbe adva, hanem csakis az úgynevezett kresztyencija, ami azonban gyakorlatilag ugyanarra az eredményre vezetett. Mindenfajta tilt{s ellenére a kresztyencija gyakorlata nem csökkenő lendülettel folytatta tov{bb a maga kacskaringós útjait. A kreszcencij{ba való szélsőséges belebonyolód{sok között még az is előfordult, hogy jó néh{ny földesúr lett maga is saj{t földbérlője adós{v{, akik pénzt húztak ki belőlük z{logba adott uradalmaik fejében, ami azut{n így m{r lehetővé tette a zsidók sz{m{ra, hogy szabadon rendelkezhessenek a jobb{gyok munk{j{val és az {ltaluk, megművelt földekkel is. Így azt{n 1816-ban a cs{sz{ri tan{cs m{r rendeletben szab{lyozta, hogy „a zsidók kezére jutott uradalmakat vissza kell szolg{ltatni”, r{ad{sul a rendelet magukat a zsidókat kötelezte az {l74 75
Kresztyencija (orosz): birtokjövedelmek haszonbérlete. De jure (latin): a törvény betűje, azaz jog szerint.
-[82]-
taluk kölcsönadott összegek behajt{s{ra is. A kahalok küldöttei azonban egy percig sem késlekedtek a l{zatos hangnemű kérvénnyel folyamodni őfelségéhez, hogy ezen rendelet érvénytelenítését sikeresen kieszközöljék n{la. A. Ny. Golicin herceg, az idegen vall{sok ügyeinek intézésével megbízott birodalmi tisztségviselő meggyőzte a c{rt, hogy „igazs{gtalans{g volna büntetéssel sújtani egyedüli bűnösökként őket, anélkül, hogy nem vizsg{lj{k ki az ügyben j{tszott felelősségüket” a földesuraknak és a közhivatalnokoknak is. A földesurak „még nyerhetnek is, azon, ha lemondanak jövedelmeiknek a kresztyencij{ra fordít{s{ról, és a maguk sz{m{ra tartj{k meg az abból sz{rmazó hasznot”, ha pedig a törvény ellenére {tengedik földjeiket a zsidók sz{m{ra, akkor m{r a jelenben is nekik tartoznak pénzzel. [30] P. I. Pesztyel, a későbbi dekabrista, aki ez idő t{jt a birodalom nyugati területein {llom{sozott katonatisztként, egy{ltal{n nem volt az autokr{cia 76 híve, hanem éppen ellenkezőleg – m{r ekkor is nagyon is tüzes republik{nusnak sz{mított –, az al{bbi feljegyzéseket vetette papírra az itt élő zsidókkal kapcsolatban. Ír{s{nak egy része egyébként később korm{nyzati programtervezetének („Javaslatok az ideiglenes legfelsőbb korm{nyzat fel{llít{s{ra”) preambulum{ba77 is bekerült: „A Messi{s eljövetele ir{nti töretlen v{rakoz{suk az okozója annak, hogy a zsidók az {ltaluk benépesített térségeknek csup{n csak ideiglenes lakosainak tartj{k magukat, hogy semmiféleképpen nem hajlandóak mezőgazdas{ggal foglalkozni, valamint hogy hajlamosak még a kézműves mesterségek megvetésére is, és így teh{t m{ssal nem is foglalkoznak, mint kereskedelemmel. ...A zsidók szellemi vezetői, a rabbik elképzelhetetlen mértékben tartj{k befoly{suk alatt saj{t népüket, mivel a zsidó vall{s nevében a Talmudon kívül gyakorlatilag minden m{s könyv olvas{s{t megtiltj{k sz{m{ra. ...Azon nép, amelyik nem törekszik önmaga kiművelésére, mindörökre bez{rva marad a saj{t előítéletei építőköveiből emelt börtön falai közé.” Emellett „a zsidós{g al{rendeltsége a rabbiknak hova tov{bb addig fajul, hogy azok minden egyes rendelete a legnagyobb
76 77
Autokr{cia (görög): ön kényuralom; zsarnoki egyedur alom. Preambulum (latin): előszó, bevezetés.
-[83]-
buzgalommal és a zúgolód{s legkisebb jele nélkül hajtatik végre. ...A zsidók közötti szoros kapcsolatok azt eredményezik, hogy azok jelentős összegeket tudnak felhalmozni a kezeik között..., amelyekkel ugyan egyfelől a saj{t közösségi szükségletet elégítik ki, mindazon{ltal azok sok esetben arra is hasznos szolg{latot tesznek, hogy {ltaluk a legkülönfélébb hatós{gokat tudj{k megkörnyékezni és a sz{mukra – teh{t a zsidók sz{m{ra előnyös hivatali visszaélésekre r{venni.” Mi{ltal a zsidók könnyűszerrel tesznek szert vagyonra, „minden, {ltaluk lakóhelyül kiv{lasztott településen napn{l vil{gosabb a jelenlétük. A kereskedelmi élet egésze gyakorlatilag az ő kezükben van, és kevés az olyan paraszt, aki adóss{goktól sújtva ne volna szintúgy a zsidók hatalm{ban. Ezért azt{n m{r teljesen nyilv{nvaló, hogy miért is döntik pusztul{sba a zsidók mindazokat térségeket, ahol megvetik a l{bukat. ...Az előző korm{nyzat (azaz Nagy Kataliné) jelentős jogokat és előjogokat szavatolt a zsidók sz{m{ra, amivel csak tov{bb súlyosbította a bajt, amelyet k{ros tevékenységükkel m{r amúgy is okoztak.” Így péld{ul annak kiv{lts{g{t, hogy nekik nem kell katon{t ki{llítaniuk vagy a körükben történő elhal{loz{sok bejelentési kötelezettsége alóli felmentés vagy, hogy saj{t hat{skörükben {llíthatnak fel bírós{gokat, amelyek kiz{rólag a rabbik felügyelete alatt működnek. E kiv{lts{gok mellett „mindazon jogokat egyar{nt élvezik, amely a birodalom keresztény vall{sú népeit illeti meg. ...Ebből is vil{gosan kitűnik teh{t, hogy a zsidók gyakorlatilag {llamot képeznek az {llamban, és egyébir{nt több jogot élveznek, mint maguk a birodalom keresztény alattvalói. ...M{rpedig ez az {llapot nem folytatódhat tov{bb, mivel a zsidók hovatov{bb m{r ellenséges magatart{st fognak tanúsítani a keresztények ir{ny{ba, és előbb-utóbb szembe fognak helyezkedni még mag{val az {llam közrendjével is.” [31] I . S{ndor c{r uralkod{s{nak utolsó éveiben megszaporodtak a zsidók tevékenységét korl{tozó és tiltó gazdas{gi és m{s jellegű intézkedések. Péld{ul 1818-ban a cs{sz{ri tan{cs egyik hat{rozata elrendelte, hogy attól kezdve „semmiféleképpen sem lehet adós{g fejében az {llam polg{rai közül keresztényt zsidó szolg{lat{ra kényszeríteni”. [32] Majd 1819-ben imm{ron m{sodik rendelet vetett vé-[84]-
gett annak a gyakorlatnak, amely szerint „parasztok és cselédek dolgozzanak vagy szolg{ljanak a zsidókn{l”. [33] A kor{bbiakból m{r ismert Golicin a minisztertan{cs egyik ülésén az al{bbi jelenségekre hívta fel a figyelmet, hogy „a zsidók h{zaiban szolg{latot teljesítők nem csup{n megfeledkeznek ókeresztényi kötelezettségeikről, hanem még r{ad{sul zsidó szok{sokat is vesznek fel, és maguk is a zsidó szertart{sokat kezdik el gyakorolni”. *34+ Hat{rozat született teh{t arról, hogy „zsidók ezentúl ne fogadhassanak fel h{ztart{sukba keresztényt”. [35] R{ad{sul úgy ítélték meg, hogy ez az intézkedés „a szükséget szenvedő zsidók sz{m{ra is hasznos lehet, mi{ltal ők v{lthatn{k fel ezen a téren a kor{bban alkalmazott keresztény h{zi szolg{kat”. *36+ Ezt a döntést azonban mégsem valósított{k meg a gyakorlatban. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet egy tal{n nem is meglepő tényre. B{r a v{rosi zsidó lakoss{g egy része szint én súlyos nyomorban és nélkülözések közepette élt – olyannyira, hogy „ezen nyomorús{gos körülmények között élők döntő többséges alig tudta mag{t ak{r élelemmel is ell{tni” [37] –, mégis, aligha tal{ltak volna keresztények szolg{lat{ban dolgozó zsidókat. Ennek okaként egyrészt jó néh{ny megfontol{s kényszerítene a zsidókat arra, hogy el{lljanak az ilyen jellegű tevékenységek kock{zat{tól. M{sfelől a zsidó közösségek körében {ltal{nosan jellemző szolidarit{s 78 miatt még ezek a kifejezetten szegény rétegek is rendszeresen hozz{jutottak a létfenntart{sukhoz elégséges jövedelem forr{sokhoz. Később, 1823-tól kezdődően ismét engedélyezték a zsidó bérlők sz{m{ra, hogy keresztényeket fogadjanak fel a szolg{latukba. Valój{ban ugyanis az történt, ami oly sokszor m{r addig is. Vagyis a „tiltó rendelkezések szigorú ellenőrzését túl nehéz volt a gyakorlatba {tültetni”. [38] Ugyanebben az időszakban hoztak intézkedéseket arra vonatkozóan is, hogy a zsidókkal szigorúbban tartass{k tiszteletben a letelepedési övezet hat{rait. Tekintetbe véve a voronyezsi, szamarai, a tufai és m{s területeken is nagy ütemben terjedő, ún. Szubotnyik79 78 79
Szolidarit{s (latin, f rancia): összetart{s, közösségv{llal{s közös érdekek alapj{n. Szubotny ik (orosz): Szombatosok, vagy szabbatist{k. A XV. sz{zadban Kijevben, majd Novgorodban és Moszkv{ban is létrejött, úgynevezett zsidózó szekta tagjai. Az
-[85]-
szekta sikereit. Tov{bb{ „1821-ben az a v{d érte a zsidókat, hogy »súlyosan kizs{km{nyolj{k« a parasztokat és koz{kokat, így azt{n ki is űzték őket a csernyigovi térség mezőgazdas{gi területeiről, 1822ben pedig a poltavai térség falvaiból is”. [39] Az 1824-es, Uralban tett l{togat{sa sor{n I. S{ndor c{r arra a következtetésre jutott, hogy sz{mos zsidó a helybeli gy{rakban „az {llamkincst{r és a manufaktúratulajdonosok k{r{ra v{s{rolja fel titokban a gy{rak munk{saitól a nagyértékű nemesfémeket, elzüllesztve ezzel a helyi lakosokat”. Elrendelte teh{t, hogy „ne tűrjék meg a tov{bbiakban a zsidók jelenlétlét a b{ny{szattal foglalkozó mag{n- vagy {llami üzemekben”. [40] Ezzel p{rhuzamosan abból is komoly h{tr{nya sz{rmazott az {llamkincst{rnak, hogy az orosz hat{r teljes nyugati hossz{ban lényegében zavartalan és vir{gzó csempésztevékenység folyt. Ennek sor{n a két főv{ros között gyakorlatilag a v{mok teljes megkerülésével cserélt gazd{t a legkülönfélébb portéka és termény. A hat{r menti területek korm{nyzói nem hagytak kétséget afelől, hogy a csempésztevékenységek legnagyobb részét gyakorlatilag a zsidók bonyolítj{k le, akik sűrűn belakt{k a nyugati hat{rvidékeket. Így 1816-ban rendelet született arról, hogy a volinyi korm{nyzós{gban a hat{rtól sz{mított hatvan kilométer szélességű s{vból költöztessék ki a zsidókat, mégpedig h{rom héten belül. Ez a kitelepítési akció azonban mintegy öt éven keresztül húzódott, és a gyakorlatban nem is történt meg teljes mértékű végrehajt{sa. R{ad{sul az új korm{nyzó m{r 1821-től kezdődően engedélyezte, hogy a zsidók visszatelepülhessenek kor{bbi lakóterületeikre. Ezt követően 1825-ben m{r jóval {tfogóbb, ennek ellenére sokkal b{tortalanabb döntést hoztak. Csak azoknak a zsidóknak a kitelepítését ir{nyozt{k elő, akik nem tartoztak a helyi kahalrendszerhez, és akik lényegében nem rendelkeztek ingatlannal a hat{r menti övezetben. [41] Vagyis csup{n a hívatlan vendégeket kív{nt{k elt{volítani a terepről. Amúgy csak a rend kedvéért említjük meg, hogy ez a rendelkezés sem ment {t a gyakorlatba. Ószövetségre visszanyúlva, a kereszténységben kisebb-nagyobb mértékben vissza akart{k helyezni az egyh{z {ltal eltörölt zsidó vall{sos törvényeket.
-[86]-
Az 1804-es szab{lyrendelet – és annak legink{bb az a cikkelye. amely a zsidós{g kitelepítését rendeli e) az Orosz Birodalom nyugati területein tal{lható falvakból – komoly kérdés elé {llította az orosz korm{nyzatot. Nevezetesen, hov{ is költöztessék {t őket? A térség falvai és mezőv{rosai m{r amúgy is túlnépesedettek voltak és a nagyar{nyú népesség gondjait tov{bb súlyosbította a helyi kereskedelmi életet nehezítő komoly versengés. Lévén, hogy ebben a korban a térség tényleges termelőtevékenysége meglehetősen gyengécske volt. Ellenben a Dél-Ukrajn{ban óri{si szélességben terültek el a hatalmas, rendkívül termékeny, viszont gyakorlatilag még teljesen néptelen új-oroszorsz{gi sztyeppék. Természetes h{t, hogy a korm{nyzat egyre több erőfeszítési tett arra, hogy az {llam szemszögéből hasznos termelőtevékenységet nem folytató zsidók tömegeit az új-oroszorsz{gi földel; megművelésére ösztönözze. Tíz évvel k or{bban Nagy Katalin úgy prób{lkozott ezzel, hogy a zsidókat kétszeres mennyiségű adóval sújtotta – kivéve, ha hajlandóak voltak Új-Oroszorsz{gba {ttelepedni. Csakhogy ez a kétszeres adóztat{s (amelyet egyébként olyan nagy előszeretettel emlegetnek fel a zsidó törtéhé szekta valós{gban nem sok gyakorlati értékkel bírt. Ugyanis abban a korban az Orosz Birodalom zsidó népességéről még nem {llt rendelkezésre népsz{ml{l{s {ltali összeír{s. Egyedül a kahalnak lehetett valamennyire pontos inform{ciója a valós létsz{mról, mivel a birodalomban élő zsidós{g felét ők rejtegették folyamatosan a hatós{gok szeméi elől. R{ad{sul 1808-tól m{r senki sem kérdezett r{ erre a sz{mra. Következésképpen az elvben megdupl{zott adóz{si kötelezettség m{r egyetlen zsidót sem ösztönzött a lakóhelyéről való elv{ndorl{sra. Az új orosz korm{nyzat éppen ezért m{s form{ban prób{ lta a zsidós{g {ttelepülését előremozdítani. Kiz{rólag a zsidók sz{m{ra több mint 30 ezer hekt{rnyi örökölhető – b{r mag{ntulajdonba nem kerülő – földbirtokot biztosított Új-Oroszorsz{gban. Ez csal{donként negyvenhekt{rnyi telket jelentett. Mindez történt abban az időben, amikor az oroszorsz{gi parasztok {ltal megművelt teleknagys{g mindössze néh{ny hekt{rra rúgott, és amely igen ritk{n haladta meg a tíz hekt{rt. -[87]-
A korm{ny emellett pénzbeli hitelt ny újtott költözködésük és letelepedésük költségeinek fedezésére, jósz{gok, felszerelések stb. v{s{rl{sa. R{ad{sul ezeket a kölcsönöket csak a hatéves adómentességi periódust követő, tízéves törlesztés sor{n kellett visszafizetniük. Mindezeken túl a zsidókat m{r a helyszínre érkezésükkor f{ból épült paraszth{zakból („izba”) {lló kész telepekkel fogadt{k. Amidőn ebben a térségben nem csup{n a parasztok, de m{r néh{ny földesúr is v{lyogból rakott h{zakban élt. Mint m{r említettük, tíz évig felmentésben részesültek min denféle adóteher viselése alól, miközben személyes szabads{guk semmiben sem szenvedett csorb{t (a jobb{gyvil{g fénykor{ban!), és a hatós{gok messzemenő védelemben részesítették őket. [42] 1804-es szab{lyrendelet m{r kor{bban felmentette a zsidókat a hadkötelezettség alól, az ez alól való mentességük megv{lt{sa pedig a j{randós{gaikba belefoglaltatott. A korszak felvil{gosult zsidó értelmiségijei (Notkin, Levinzon) – jóllehet ez idő t{jt még meglehetősen kevesen voltak – t{mogat{sukról biztosított{k ezeket a korm{nyzati intézkedéseket – „a kijelölt célokat mindazon{ltal elsősorban jóindulatú ösztönző intézkedések útj{n, nem pedig kényszerrel lenne kív{natos elérni” – és vil{gosan megértették annak szükségességét, hogy népük ettől fogva hasznos termelőmunk{ra adja a fejét. Az oroszorsz{gi zsidók mezőgazdas{gban eltöltött 80 évig tartó h{nyattat{sokkal teli szövevényes történetét a szintén zsidó V. Ny. Nyikityin (akit gyermekként „kantonist{k” 80 neveltek, ahonnan a nevét is kapta) írta meg vaskos és rendkívül aprólékosan részletezett monogr{fi{j{ban. Nyikityin f{radts{got nem kímélve hosszú éveken {t kutatta a Szentpéterv{r és Új-Oroszorsz{g közötti kiadatlan hivatalos levelezéseket őrző levélt{rak anyag{t. Könyve éppen ezért rendkívül részletes, {mb{r – minden törekvése ellenére – tökéletlen tabló. B{r jócsk{n bővelkedik eredeti forr{sokban és statisztikai t{bl{zatokban csakúgy, mint eltérő nézőpontokat képviselő felügyelők toll{ból íródott, ezért néha ellentmond{sos jelentésekben – mégis a 80
Kantonista (orosz): alsóbb fokú katonaiskol{kban nevelődő, {llandó hadiszolg{la tra kötelezett katonaifjak elnevezése a XIX. sz{zad eleji Oroszorsz{gban.
-[88]-
könyv kusza és rendezetlen módon t{rja elénk a szövevényes téma összképét. Ennek ellenére Nyikityin segítségével mégis megkíséreljük – elsősorban az idézetek révén – egyfajta széles körű, de vil{gos panor{m{j{t adnia valós{gos történéseknek. Amint azt Nyikityin is beismeri, az orosz korm{nyzat célja – azon a kézenfekvő sz{ndékon túl, hogy betelepítse a hatalmas lakatlan területeket – lényegében az volt, hogy t{gasabb teret biztosítson a zsidós{g sz{m{ra. Emellett szerették volna a zsidós{g tagjait hozz{szoktatni a birodalom sz{m{ra hasznos fizikai munk{hoz, amivel p{rhuzamosan leszoktatt{k volna őket azon „k{ros tevékenységeik” gyakorl{s{ról, amelyekkel „akarva-akaratlanul, de sokan közülük még keményebbé teszik a parasztok amúgy sem éppen irigylésre méltó életét. ...A korm{nyzat... – életfeltételeik javít{s{t szem előtt tartva – arra kív{nta r{venni őket, hogy kezdjenek mezőgazdas{gi tevékenységbe...; a korm{ny... nem könnyelmű ígérgetések {ltal akarta mag{hoz édesgetni a zsidókat. Éppen ellenkezőleg, arra törekedett, hogy évente nem több mint h{romsz{z csal{d költözhessék {t az újonnan kijelölt lakóhelyére.” [43+ Addig pedig, amíg a helyszínen be nem fejeződött az új h{zak felépítése, elhalasztott{k az {tköltözést, miközben igyekeztek felderítőket toborozni a zsidós{g köréből. Jóllehet a kezdeti ötlet egy{ltal{n nem volt rossz, súlyos hiba volt azonban, hogy nem vették kellő mértékben figyelembe a zsidó telepesek mentalit{s{t és az orosz adminisztr{ció gyenge szervezői képességét. R{ad{sul a terv előre buk{ sra volt k{rhoztatva, egészen egyszerűen m{r abból a tényből fakadóan is, hogy a földművelés mesterségének elsaj{tít{sa legal{bb is többgener{ciónyi időt vesz igénybe. A földdel történő foglalatoss{ghoz való ragaszkod{s pedig nem fejleszthető ki olyan embereknél, akik azt nem óhajtj{k, vagy a kérdéshez közönyösen viszonyulnak. A zsidók sz{m{ra kijelölt új -oroszorsz{gi 30 ezer hekt{r a következő évtizedekben is elidegeníthetetlenül volt az ő sz{mukra fenntartva. A későbbiekben a publicista I. G. Orsanszkij meg is kock{ztatta azt a feltételezést, hogy a zsidók oroszorsz{gi földművelésre szoktat{s{t ak{r siker is koron{zhatta volna. [mde csak abban az esetben, ha a zsidók sz{m{ra a lakóhelyük közelében a beloruszok -[89]-
lakta térségben tal{lható {llami földeket utalt{k volna ki haszn{latra. Ily módon a környékbeli parasztok életmódja gyakorlatilag közvetlen péld{val szolg{lt volna az újdonsült földműveseknek. *44] Ilyen földeket a térségben azonban igencsak bajos volt tal{lni péld{ul a grodnói korm{nyzós{g területén mindösszesen csak 200 hekt{rnyi termőterület volt, a földek amúgy is rossz minőségűek és terméketlenek voltak, „ahol a népesség egészét a szegényes termés{tlagok sanyargatt{k”). [45] Azonban „a zsidók egy{ltal{n nem iparkodtak földművelőkké v{lni”, kezdetben csup{n csak h{rom tucat csal{d v{llalkozott arra, hogy az új területekre költözzön. A zsidók ugyanis abban reménykedtek, hogy kitelepítésük végrehajt{sa a nyugati területekről ismét elhalasztódik; hiszen 1804-ben eredetileg még az a hat{rozat született, hogy h{rom éven belül kezdik el a rendelet végrehajt{s{t, l{thattuk azonban, hogy mégis késlekedve fogtak csak hozz{. Ahogy azonban a végzetes 1808. janu{r 1-ei hat{rnap közeledett, imm{r nekifogtak a falvak kiürítéséhez és a zsidók kísérettel történő kitelepítéséhez. Egyébként 1806-tól kezdve m{r a zsidók körében is kezdte bontogatni a sz{rnyait az elv{ndorl{st p{rtfogoló mozgalom. Népszerűsége annak volt köszönhető, hogy szépen elterjedtek a zsidóknak ígért kecsegtető kedvezményekről szóló híresztelések. Ebben az időszakban az emigr{ciós kérvények bőségesen {ramlottak a hatós{gokhoz „olyan mohós{ggal vetették r{ magukat..., mintha az ígéret földjéről lett volna szó...; a K{lde{ból a K{na{n felé tartó őseik mint{j{ra egész csoportok kerekedtek fel mindenféle iratok, hivatali engedély, sőt ak{r úti okm{nyok híj{n is.” Az is előfordult, hogy némelyek egész egyszerűen eladt{k a kor{bban megszerzett úti okm{nyaikat m{s, szintén elköltöző csoportokhoz tartozó szem élyeknek, hogy azt{n annak az ürügyén, hogy elvesztették azokat, újabb papírokért folyamodhassanak. Az indulni sz{ndékozót; „napról napra népesebb csoportot alkottak”, és a helyi hatós{goktól mindannyian „kitartóan igényelték a földjeiket, h{zaikat és a megélhetéshez szükséges egyéb javakat”. [46] Az újdonsült telepesek {radata azonban meghaladta a zsidók ügyével megbízott hivatal ügyintéző képességét a herszoni kor-[90]-
m{nyzós{gban. A hatós{gok egész egyszerűen nem rendelkeztet: elég idővel a h{zak felépítésére, a kutak meg{s{s{ra, mivel a szervezőmunka sokszor akadt el a sztyeppei térség nagy t{vols{gai miatt, valamint a megfelelő sz{mú mesterember, orvos és {llatorvos hi{ny{ban. Az illetékes korm{nyzós{g nem fukarkodott sem a pénzzel, sem a gondos előkészületekkel, csakúgy, mint a bev{ndorlókkal szembeni szimp{ti{val sem. Mégis Richelieu, ogyesszai korm{nyzó 1807-ben azt kérvényezte a korm{nytól, hogy legfeljebb évi 200 és 300 közöttire korl{tozz{k a betelepülni kív{nó csal{dok sz{m{t. Eltekintve természetesen azokétól, akik a saj{t költségükön kív{nnak tartósan megtelepedni a térségben. „Rossz termés esetén ugyanis ezt az egész népességet kellene ak{r hossz ú éveken keresztül is élelemmel ell{tni.” Ugyanis a legink{bb r{szoruló telepesek egyfajta napi segélyben részesültek. A fentebb említett okok miatt bizonyos idő ut{n a korm{nyzók engedélyt adtak arra, hogy szabadon elhagyhass{k a költözködő telepesek csoportj{t az azt megtenni sz{ndékozók – ez{ltal viszont m{r nem rendelkeztek pontos adatokkal az útra kelők valós{gos létsz{m{ról. Amit persze még ink{bb bizonytalann{ tettek a hosszadalmas utaz{s viszontags{gai, a különféle betegségek, az ínség és az esetleges elhal{loz{sok. *47] Néh{nyuknak pedig egész egyszerűen a helyszínre utaz{s alatt nyomuk veszett. A dél-oroszorsz{gi sztyeppe hatalmas t{vols{gai – sz{z és h{romsz{z kilométer közötti t{vok az egyes kolóni{k sz{m{ra kijelölt helyek és a hivatal székhelye között –, valamint az adminisztr{ció elégtelensége, hogy pontos elsz{mol{sokat készítsen, és hogy kiegyensúlyozottan ossza el a telepesek csoportjai között a rendelkezésre {lló javakat, zűrzavarhoz vezetett. Egyes telepesek így több segélyben részesültek, mint m{sok, míg a hoppon maradtak arról panaszkodtak, hogy egy{ltal{n nem kaptak sem segélyt, sem pedig kölcsönt. A telepek felügyelői túls{gosan is kevesen voltak. Ezért nem volt elegendő idejük és lehetőségük a kölcsönök kérdésével foglalkozni. R{ad{sul nevetségesen alacsony fizetésben részesültek, és mivel lovat sem kaptak a korm{nytól, kénytelenek voltak gyalogszerrel bej{rni a terepet. Két év ott-tartózkod{s ut{n némely zsidó telepes-[91]-
nek még mindig nem volt sem birtoka, sem vetem énye, sem pedig kenyere. Éppen mért a hatós{gok oda engedték elköltözni a legink{bb nélkülözőket, ahov{ azok jónak l{tt{k, valamint „azokat, akik lemondtak arról, hogy földet műveljenek, és kor{bbi v{rosi foglalkoz{sukat akart{k folytatni”. Az elt{vozók közül azonban sokan egészen m{shov{ vették az ir{nyt. A hatós{gok sz{ndékaival ellenkezve csup{n az egyötödük t{vozott a sz{mukra eredetileg kijelölt lakóhelyekre, a többiek gyakorlatilag csavarg{sra adt{k a fejüket. A felvett kölcsönök ugyanis lehetőséget nyújtottak erre, és ezeket az elkóboroltakat azt{n idővel törölték a telepesek névsor{ból, végérvényesen eltűntnek nyilv{nítva őket. Közülük némelyek persze bizonyos idő elteltével ismét felbukkantak a telepeken, m{sok viszont eltűntek „anélkül, hogy a még h{tralévő j{randós{gaikat kérték, vagy hogy maguk ut{n nyomot hagytak volna”. Megint m{sok pedig a szomszédos v{rosok utc{it koptatt{k „régi, megrögzött szok{saikat követve kezdtek különféle üzletelésekbe”. [48] A hivatal és a felügyelők {ltal kibocs{tott sz{mtalan jelentés Eléggé jellegzetes képet nyújt arról, hogy hogyan is vezették gazdas{gaikat ezek az újdonsült telepesek. A mezőgazdas{gi tevékenységek végzésében teljesen j{ratlan telepesek földművelésre oktat{sa végett az orosz koronabirtokolt parasztjait fogadt{k fel, akik gyakorlatilag az első mezei munk{kat teljes egészében maguk végezték el. „A felfogadott munkaerő feladata volt a telepesek hib{inak kijavít{sa.” Ez utóbbiak ugyanis a sz{mukra kiutalt parcell{knak csak a töredékét vetették be, r{ad{sul rossz minőségű vetőmagot haszn{lva. Amíg m{sok – b{r jó minőségű vetőmaghoz jutottak – mégsem sz{ntott{k és vetették be a földjeiket. Ismét m{sok pedig vetés vagy arat{s idején a vetőmag jelentős h{nyad{t elpazarolt{k. Gyakorlat hi{ny{ban sokan tönkre tették szersz{maikat, vagy egész egyszerűen túladtak rajtuk. Szintén {ltal{nos jelenség volt közöttük, hogy nem értettek a ny{jak őrzéséhez. „Némelyek lev{gt{k a jósz{got és megették, később pedig arra panaszkodtak, hogy nincsenek m{r jósz{gaik.” M{sok eladt{k jósz{gukat, hogy gabon{t v{s{roljanak az {r{n. Gyakorta előfordult az is, hogy nem tették félre a tr{gy{t, vagy pedig a rosszul fűtött h{zaik falai {tvizesedtek, és lévén, hogy nem tartott{k karban h{zaikat, azok szép lassan roskadozni kezdtek. Ismét gyakori -[92]-
hi{nyoss{g volt, hogy egyesek nem tartottak fenn konyhakertet, vagy hogy az {llatoknak takarm{nyul félretett szén{val fűtöttek télen. Tekintve, hogy nem értettek sem az arat{shoz, sem a kasz{l{shoz, sem pedig a csépléshez, a telepeseket a környékbeli tany{kon sem szívesen fogadt{k fel idénymunk{ra. Teh{t szolg{ltatósaikat gyakorlatilag senki sem kív{nta igénybe venni. Mivel nem tartott{k higiénikusan lakóhelyüket, az komoly betegségeket meleg{gy{v{ v{lt. „Egy{ltal{n nem sz{mítottak arra, hogy valódi földműves munk{ra kív{nj{k őket fogni. Valószínűleg abban a hiszemben voltak, hogy majd m{s fogja helyettük ténylegesen elvégezni mezőgazdas{gi tevékenységeket; és amint kezeik közé kapt{k a ny{jakat, m{r mentek is értékesíteni azokat.” A telepesek ugyan-is „abban reménykedtek, hogy folyamatosan {llami segélyben fogj{k őket részesíteni”. Sokszor tört ki belőlük az elkeseredés, hogy „siralmas {llapotra jutottak” – , ami valój{ban igaz is volt; hogy „szinte m{r rongyokban kell j{rniuk” – ami persze ténylegesen be is következett. A felügyeletükkel megbízott tisztviselők azonban nem késlekedtek a csattanós v{lasszal: „Azért nincsen m{r megfelelő ruh{zatuk, mert lust{k és nem tartanak juhokat, nem vetnek sem lent, sem kendert”, asszonyaik pedig „se nem szőnek, se nem fonnak”. Ahogy az egyik felügyelő nyíltan hangot adott véleményének az {ltala írt egyik jelentésben, bizonyos, hogy a zsidóknak nem sikerült ez id{ig birtokaikon elboldogulniuk. Ennek magyar{zata pedig „az {ltaluk megszokott fesztelen életmódban rejlik, valamint abban, hogy kevés ügybuzgalmat tanúsítanak a földműves munka ir{nt, r{ad{sként pedig még tapasztalatlanok is”. Mélt{nyos módon megítélve helyzetüket hozz{fűzi azonban, hogy „a nehéz földműves munk{hoz m{r zsenge gyermekkorban kell hozz{szokni. M{rpedig a zsidók 45-50 éves korukig dologtalans{gban élve, nincsenek abban a helyzetben, hogy ilyen kevés időn belül jó földművesekké v{lhassanak.” [49] Az {llamkincst{r következésképpen arra kényszerült, hogy kétszer-h{romszor annyit költsön a telepesekre, mint amit előzetesen elterveztek. Vége-hossza nem volt ugyanis a pótlólagos forr{sok ir{ nti igényeknek. Richelieu azonban sietett megerősíteni, hogy „a semmit-[93]-
tevő zsidók köréből sz{rmaztak a panaszok, nem pedig a jó gazd{któl”. Mindazon{ltal az egyik jelentés azt sem mulasztja el megjegyezni, hogy „érkezésük óta, balszerencséjükre, még egyetlen valamire való bőséges arat{st sem értek meg ez id{ig”. [50] Az illetékes minisztérium az al{bbi módon reag{lt arra a tényre, hogy „sz{mos jel mutatott arra, hogy a zsidók végérvényesen lemondtak mindenféle földműves tevékenységről. A korm{ny azt remélve utalt ki sz{mukra {llami segélyt, hogy nem csup{n névleg, hanem a valós{gban is földművelőkké v{lnak. Sok, a térségbe v{ndorolt telepest fenyeget az a veszély, amennyiben sürgősen nem l{t munk{hoz, hogy hosszú időre az {llam adósa marad.” [51] Következésképpen 1810-ben fel is függesztették az {llami költségen Új-Oroszorsz{gba {ramló zsidó telepesek térségbe telepítését. Ez a folyamat amúgy is szab{lyozatlan és szervezetlen módon ment addig végbe. A cs{sz{ri tan{cs r{ad{sul 1811-ben ismét engedélyezte a zsidók sz{m{ra a bérleti jog megszerzését a koronabirtokok területén tal{lható helységekben. Még a szeszlep{rl{st illetően is, azzal az egyedüli megszorít{ssal, hogy az csak a letelepedési övezet területére vonatkozhat. Mihelyst a rendelet híre Új-Oroszorsz{g területén l{bra kapott, a v{gy, hogy földműveléssel foglalatoskodjon, egy csap{sra komolyan megingott sz{mos zsidó telepes szívében. Jóllehet tilos volt elhagyniuk a térséget, mégis némelyek ak{r hivatalos papírok, és b{rmiféle úti okm{ny hi{ny{ban is felkerekedtek, hogy a korona falvaiban újra kocsm{kat nyissanak. Így 1812-ben vil{goss{ v{lt, hogy a 848 letelepített csal{dból mindösszesen 538 maradt ténylegesen a lakóhelyén; 88-ra úgy tekintettek, mint akik lakóhelyüktől ideiglenesen t{vol tartózkodnak. Akik valój{ban Herszonban, Nyikolajevban, Ogyessz{ban vagy ak{r Lengyelorsz{gban keresték a kenyerüket. Ami pedig a többi csal{dot illette, róluk nemes egyszerűséggel elismerték, hogy eltűntnek nyilv{nított{k őket. A kudarc ellenére azonban ne feledjük el: a „csal{dok tervutasít{sos letelepítése és földműves munk{ra vezénylésének” programja hallatlanul új és eleddig példa nélkül {lló jelenség volt nemcsak Oroszorsz{gban, hanem egész Európ{ban is. *52+ -[94]-
A korm{nyzat teh{t ebben az időben úgy ítélte meg, hogy „a zsidóknak a földdel kapcsolatos tevékenységektől való nagyfokú undor{ra, és arra való tekintettel, hogy azt sem tudj{k, hogy hogyan fogjanak hozz{, valamint a felügyelők hanyags{g{ból fakadóan” nyilv{nvalóv{ v{lt, hogy az {ttelepítési akció végeredményben jobb{ra csak hatalmas felfordul{st eredményezett. Tov{bb{, hogy ezentúl a „zsidós{g ir{ny{ba engedékenység tanúsítandó”. Felvetődött azonban annak a kérdése is, hogy „hogyan biztosíts{k az {llami kölcsönök visszafizetését azok révén, akiknek a jövőben majdan engedélyeztetik a földmíves st{tusuk elhagy{sa, hogyan enyhíttessenek – az {llamkincst{r legcsekélyebb megk{rosít{sa nélkül – azok nehézségei, akik mégis a földművelés mellett kív{nnak maradni, és hogyan orvosoltassanak végül azoknak a panaszai is, akik annyiféle nehézségen mentek keresztül és gyakorlatilag a legvégső szükség{llapotra jutottak?” [53] Ami a felügyelőket illeti, ők nem csup{n a létsz{mhi{ny és a sz{mukra juttatott csekély anyagi eszközök miatt szenvedtek. Nyilv{nvalóv{ v{lt, hogy munk{jukat sokszor hanyagul végezték, munkakörzetüktől gyakran t{volmaradtak. R{ad{sul a gabona és az eszközök kioszt{s{n{l is késlekedve j{rtak el. Közönyösen tűrték, hogy a zsidók {ruba bocs{ss{k saj{t javaikat, miközben hivatali viszszaélésekbe bonyolódtak, anyagi ellenszolg{ltat{sok fejében nagyvonalúan engedélyezték egyes telepesek hosszú t{vú t{volmarad{s{t, beleértve még a csal{dok legink{bb munkaképes tagjainak elt{voz{s{t is. Mindezen tényezők a parasztgazdas{gok gyors leroml{s{t eredményezték. M{r közvetlenül az 1810-1812-es esztendőket követően vil{goss{ v{lt, hogy még jelei sem mutatkoznak a zsidók alapította telepek helyzetének javul{s{ra. Ahogy Nyikityin leír{sa szemléletesen t{rja elénk a korabeli {llapotokat: „elkallódott, hasznavehetetlen vagy a zsidók {ltal jelz{logba adott szersz{mok... m{r lev{gott, ellopott vagy eladott marh{k... melegebb időj{r{sra v{rva, túl későn bevetett földek... hitv{ny minőségű vetőmagok” haszn{lata, amelyeket r{ad{sul a h{zakhoz túl közel, ugar meghagy{sa nélkül, és minduntalan ugyanazon földarabba vetettek el. Nem törtek fel új földeket, „az ötödik évben is ugyanazt, a csak egyszer megművelt földet vetették be egym{s ut{n”. Nem alkalmaztak vetésforgót a gabona- és a bur-[95]-
gonyavetéseknél; évről évre gyenge terméshozamok követték egym{st, sokszor „még az elvetett magot sem sikerült learatni”. A gyenge terméshozamokból ugyanakkor persze előnyük is sz{rmazott a telepeseknek: ilyen esetekben ugyanis hosszabb szabads{gra tettek szert. A h{zi{llatoknak nem viselték gondj{t, a marh{kat kiadt{k bérleménybe, amelynek sor{n „igavon{sra fogva őket... gyakran hal{lra f{rasztott{k. Nem t{pl{lt{k eléggé a marh{t, az is gyakran megesett, hogy cserébe adt{k vagy lev{gt{k őket, majd elfogyaszt{suk ut{n azt híresztelték, hogy azok betegségben hullottak el.” A hatós{gok ekkor új marh{kkal k{rpótolt{k a zsidó telepeseket, vagy pedig egész egyszerűen hagyt{k, hogy azok m{s kenyérkereset ut{n nézzenek. „Nem gondoskodtak szil{rd marhaist{llók felépítéséről, ahonnan éjszak{nként az {llatokat ellopni nehezebb lett volna, így teh{t az egész éjszak{t {taludt{k és gyakorlatilag nem felügyeltek a jósz{gaikra. P{sztorokként gyermekeket vagy naplopókat fogadtak fel, akik természetszerűen nem olyan hatékonyan őrködni a ny{j épsége felett.” Ünnepnapokon és a szombatok idején egész egyszerűen őrizetlenül hagyt{k a legelő ny{jakat. Mindennek tetejében a szombat idején még a tolvajok üldözése is tiltott tevékenységnek sz{mított a sz{mukra! Emellett viszont rossz szemmel tekintettek azon ritka kivételnek sz{mító hitsorsosaikra, aki saj{t homlokuk verejtéke {r{n b{r, de bőséges termést takaríthattak be. Ez utóbbiak teh{t óhatatlanul is ótestamentumi {tkokat, az úgynevezett cheremet vont{k a saj{t fejükre, „mivel ezek azt bizonyítj{k a hatós{goknak, hogy a zsidók is alkalmasak a földműves munk{ra, ami végül oda fog vezetni, hogy mindannyian arra kényszeríttetnek”. „Lévén, hogy kevéssé hajlanak a földműves tevékenységekre..., a munka elhanyagol{s{val valój{ban azt kív{nt{k a hatós{gok felé bizonygatni, hogy folyamatos segélykéréseik ok{n alkalmatlanok a földműves életre.” Arra v{gytak, hogy „mindenekfelett ismét a vodka{rusít{ssal foglalkozhassanak, ami a többi hitsorsosaik sz{m{ra imm{r újból engedélyeztetett”. Mégis, a tov{bbiakban is sokszor kaptak a hatós{goktól késedelem nélkül jósz{got, szersz{mokat, vetőmagot, valamint újabb kölcsönöket a tov{bbi megélhetésük biztosít{s{ra. „Közülük jó néh{-[96]-
nyan, miut{n a telepeseket megillető kölcsönökben részesültek, csak arra az időre tartózkodtak a telepeken, amíg az anyagi és egyéb eszközöket szétosztott{k, hogy azt követően azt{n azon nyomban tov{bb is {lljanak... és a kapott pénzzel a szomszédos v{rosokban és helységekben nézzenek új tevékenység ut{n... Sokan közülük {ruba bocs{tott{k a sz{mukra kiutalt parcell{kat, csavarg{sra adt{k a fejüket, és az oroszok {ltal lakott településeken töltötték a mezőgazdas{gi munk{k legink{bb embert prób{ló hónapjait, vagy pedig a kenyerüket gyakorlatilag ...a parasztok r{szedésével keresték meg.” A felügyelők t{bl{zataiból egyértelműen kiderül, hogy a csal{dok fele a hatós{gok jóv{hagy{s{val vagy azt nélkülözve, de gyakorlatilag a saj{t birtok{tól t{vollevőnek minősíttetett, néh{nyuknak pedig örökre nyoma veszett. Egyetlen példa a sz{mtalan eset közül: a herszoni korm{nyzós{g területén tal{lható Izrailevka nevű falu „lakói, akik mivel mind egy sz{lig a saj{t költségükön telepedtek meg, úgy gondolt{k teh{t, hogy joguk va n m{sféle tevékenységet is folytatni, mint a földművelés. Teh{t csup{n csak azért telepedtek meg l{tszólag földművesként, hogy a telepeseknek j{ró {llami előjogokból sikeresen hasznot húzzanak. R{ad{sul a 32 csal{dból mindösszesen 13 élt {llandóan letelepedett életmódot, és ők is csak a hatós{gok megtévesztése végett tettek így, a többiek ugyanis lényegében a környező körzetekben tartottak fenn csapszékeket.” [54] A felügyelők sokszor tesznek arról szót jelentéseikben, hogy különösen „a zsidó nők földműves tevékenységtől való irtóz{sa... komoly akad{lyokat {llít a telepek sikere útj{ba”. Még azok a zsidó nők is, akik természetükből adódóan a mezőgazdas{gi munk{ra alkalmasnak l{tszottak, hamar h{tat fordítottak a földnek. „A zsidók között az a szok{s dívik a h{zass{gkötés idején, hogy a menyasszony szülei meg{llapodnak a jövendőbeli vejükkel, hogy az nem kényszeríti majd nehéz földműves munk{ra jövendőbeli feleségét, még vízhord{sra vagy a h{z kimeszelésére sem, ink{bb munk{sokat fogad fel e célból... Tov{bb{ ígéretet tesznek arra, hogy ünnepek idején ékszerekkel, róka- és nyúlprémmel, karkötőkkel, díszes fejfedővel, sőt még gyöngyökkel is felcicom{zz{k őket.” Az, hogy hitvesük szeszélyeinek kielégítését v{rt{k el a h{zasulandó fiatalemberektől, nem-[97]-
egyszer „birtokaik tönkremenetelét” is előidézte. A zsidó férjek a h{zass{gi szerződések betart{sa érdekében igyekeztek, hogy „olyan holmikra prób{ljanak szert tenni, amivel kielégíthették feleségeik selyemből, ezüstből vagy aranyból készült luxust{rgyak ir{nti mértéktelen mohós{g{t”. Mindezt olyan t{rsadalmi viszonyok között, amikor m{s telepeseknek még megfelelő téli ruh{ra sem tellett. Emellett a zsidó fiatalok közötti szélsőségesen korai h{zass{gkötések azt eredményezték, hogy „a zsidók jóval szapor{bbak voltak, mint szomszédaik”. R{ad{sul a fiatalok jelentős része elv{ndorolt, így a munkaerő kiesése miatt a zsidó csal{dok egyszerűen képtelenek voltak hatékonyan dolgozni. Az {ldatlan {llapotot csak tetézte, hogy a túls{gosan is kevés h{zba összezsúfolódó népes csal{dok enyhén szólva sem éltek higiénikus körülmények k özepette – ami viszont a skorbut elharapódz{s{nak kedvezett. Nem csoda teh{t, hogy jó néh{ny zsidó nő igyekezett polg{ri st{ tusú férjet fogni mag{nak, és {ltala inteni mindörökre búcsút a telepes életnek. [55] Az ellenőrző hivatal {ltal készített jelentésekből arra is fény derül, hogy a különböző telepeken élő zsidók folyv{st panaszkodtak a sztyeppei földek sok szempontból kifog{solható minőségére, miszerint azok „olyan kemények, hogy négy p{r ökör kell a megmunk{l{sukhoz”. Ugyanígy panasz{radat t{rgya volt a siralmas terméshozam, a víz és a tüzelőfa {ltal{nos hi{nya, az egészségtelen éghajlat, jégeső, s{skaj{r{s. A természeti körülmények mellett panaszkodtak a felügyelőkre is, jócsk{n eltúlozva a tényeket. Az utólagos vizsg{latok azonban nem igazolt{k ezen panaszok helyt{llós{g{t. A bev{ndorlók „mindenfajta szemérem nélkül panaszt tettek az őket ért legcsekélyebb kellemetlenségekre is< folyton túlbecsülték követeléseik valós{galapj{t” – r{ad{sul „még akkor is, amikor a hivatal közbenj{r{s{ra jogosan megkapt{k a jussukat”. Ellenben egy{ltal{n nem volt okuk panaszra a hitéletük korl{toz{sa kapcs{n vagy a telepeken nyitott iskol{k sz{m{t illetően (1829-ben péld{ul a nyolc zsidó kolóni{ra mintegy negyvenfőnyi tanító jutott). *56] Mindezzel p{rhuzamosan azonban, ahogy azt Nyikityin is kiemeli, ugyanezen a sztyeppén, ugyanebben az időben, az ugyanezen -[98]-
s{skahadak {ltal fenyegetett szűzföldeket német, mennonita 81 és bolg{r telepesek is művelés al{ fogt{k. Ők ugyanúgy szenvedtek a gyenge terméshozamoktól, betegségektől, mégis többségük soha nem szűkölködött a kenyérben és a jósz{gban. Sőt, gazdas{gi melléképületekkel megtoldott módos gazdas{gokban éltek, vir{gzó veteményessel és p{zsittal körülölelt h{zaikban. A különbség legink{bb a német telepesekkel való összehasonlít{sban volt jól l{tható. Előbbieket éppen azért cs{bított{k a helyi hatós{gok a térségbe, hogy a zsidó telepesek között élve nekik mintegy élő péld{ul szolg{ljanak. A mintaszerű német gazdas{gok ugyanis m{r messziről jól megkülönböztethetőek voltak a m{s telepesek {ltal működtetett majoroktól. Mindezek dac{ra még az orosz telepesek h{zai is jobb {llapotban voltak, mint a zsidóké, a termény-betakarít{suk is jobb volt a zsidókén{l. A sors furcsa fintoraként mégis az oroszok adósodtak el a zsidóknak. Törlesztésképpen pedig a n{luk gazdagabb zsidók földjeit kényszerültek megművelni. Az orosz paraszt ugyanis, fejtegeti Nyikityin, „lévén hozz{szokva a jobb{gyi elnyom{shoz, kész volt minden lehetséges rosszat sztoikus egykedvűséggel elviselni”. Viszont a mindenfajta megal{ztat{snak al{vetett, egyik veszteséget a m{sik ut{n elkönyvelni kénytelen zsidó telepesek nagymértékű segítségben részesültek a „hatalmas sztyeppei térségek jóvolt{ból, ami minden környékbeli terület szökött jobb{gyait m{gnesként vonzotta mag{hoz. ...A m{r megtelepedett telepesek {ltal szintén üldözött menekültek azonban gyakran folyamodtak rabl{shoz, az {llatok eltulajdonít{s{hoz, gyújtogat{shoz; – ha viszont szívélyes fogadtat{sban részesítették őket, akkor szívesen {lltak munk{ba értékes hozz{értésüket kamatoztatva alkalmazóik szolg{lat{ban. Lévén megfontolt és gyakorlatias gondolkod{sú emberek, és mivel a fejlett létfenntart{si ösztönükre is szerettek hallgatni, a zsidó földművesek ink{bb bar{ts{gos és szolg{latkész fogadtat{sban részesítették a szökött jobb{gyokat. Akik pedig viszonz{sképpen szívesen segítették jóakaróikat a szűzföldek feltörésében, a vetésben és az arat{sok idej én.” Sőt közülük egyesek még a zsidó vall{sra is {ttértek, hogy sikeresebben el-
81
Mennonita: anabaptista (újrakeresztelő) szekta tagjai, akik ma is jelentős sz{mban élnek Hollandi{ban és az Egyesült [llamokban.
-[99]-
rejtőzködhessenek a hatós{gok szeme elől. „Az ilyen eseteknek azonban híre kelt”, így azt{n 1820-ban az orosz korm{nyzat újfent megtiltotta a zsidók sz{m{ra, hogy keresztény munkaerőt foglalkoztassanak. [57] Így jött el az 1817-es év, és ezzel lej{rt az adófizetés alóli mentesség hat{rideje. A törvény értelmében a korona többi parasztj{hoz hasonlóan ezentúl a zsidó telepeseknek is adózniuk kellett. Ekkor azonban nem csak maguk a telepesek, hanem a velük foglalkozó tisztviselők is kollektív petícióval 82 fordultak a korm{nyhoz, azt kérelmezve, hogy tov{bbi tizenöt évre hosszabbítsa meg a telepesek előjogait. Ekkor I. S{ndor c{r személyes bar{tja, Golicin herceg, művelődési és oktat{si miniszter, valamint a zsidókkal kapcsolatos valamennyi kérdés birodalmi megbízottja úgy döntött, hogy a zsidókat tov{bbi öt év leteltéig felmenti az adófizetési kötelezettség alól. Mindemellett harminc ével elhalasztotta az {llamtól kapott kölcsöneik teljes visszafizetésének a hat{ridejét is. „Lényegesnek tartom megjegyezni, hogy a szentpéterv{ri hatós{gok becsületére legyen mondva, hogy sem a múltban, sem pedig a jelenben a zsidós{gnak egyetlen kérelmét sem hagyt{k figyelmen kívül.” [58] A zsidó telepesek {ltal írott kérelmek között Nyikityin felhívta a figyelmet egy különösen jellegzetesre: „A gyakorlat bebizonyította, hogy a földművelés elengedhetetlenül szükséges az emberi nem sz{m{ra, és ez{ltal a legelemibb tevékenységek között tartatik sz{mon. Azonban elsősorban fizikai erőnlétet, mintsem tal{lékonys{got és műveltséget feltételez. Ezért {ltal{ban az egész vil{gon csak azon személyek éreznek hajlandós{got ir{nta, akik együgyűségük folyt{n nem alkalmasak a komolyabb dolgokkal való foglalatoss{gra, nem úgy, mint azok, akik a polg{rok és a kereskedők rendjébe tartoznak. Különösen pedig ez utóbbi csoport az, amelyhez a legtöbb talentum és iskol{zotts{g szükségeltetik. Egyébként is ők teszik a legtöbbet a nemzet vir{gz{sa érdekében, és e dolgokat minden korszakban többre becsültek és jobban tiszteltek, mint a földművelést. A zsidók elleni, a korm{nyzatn{l történő r{galmaz{sok vezettek oda, hogy ismét 82
Petíció (latin): folyamodv{ny; valamilyen szervhez, intézményhez benyújtott kérés, panasz, tiltakoz{s.
-[100]-
megfosztott{k őket a kedvelt foglalkoz{suk gyakorl{s{tól, azaz a kereskedelemtől. Majd arra szorított{k őket, hogy v{ltoztassanak t{rsadalmi helyzetükön, és földművesekké v{ljanak, akiket közönségesen plebsznek 83 hívunk. Így 1807 és 1809 között több mint 200 ezer embert űztek ki a falvakból (akiknek nagy része szeszfőzésből és kereskedelemből élt), és kényszerítették őket... a lakatlan térségekben való megtelepedésre.” Emiatt teh{t a zsidók jogosan követelték, hogy „kapj{k vissza kor{bbi polg{ri st{tusukat, annak törvényes jog{ll{s{val együtt, és biztosítsanak sz{mukra úti okm{nyokat, hogy akad{ly nélkül t{vozhassanak el, aki és ahov{ óhajtana”. [59] Ezek voltak teh{t a telepes zsidós{g kérvényeinek mindenfajta kétértelműségtől mentes, nyomós okokkal al{t{masztott érvei. Mindenesetre 1814 és 1823 között a zsidó telepesek {ltal vezetett gazdas{gok bizony alig-alig boldogultak. A statisztikai t{bl{zatokból szembetűnően kivil{glik, hogy az összeírt zsidó gazd{lkodók személyekre vetítve kevesebb, mint kétharmad hekt{rt vontak művelés al{. Mivel „igyekeztek kihúzni magukat a legnehezebb munk{k alól” (mégpedig a felügyelők szeme l{tt{ra), így a kereskedelemben és különféle egyéb gazdas{gi tevékenységben tal{ltak maguknak k{rpótl{st. [60] Egy fél évsz{zad múlt{n a zsidó sz{rmaz{sú újs{gíró, I. G. Orsanszkij az al{bbi magyar{zattal {llt elő: „Teljesen természetes, hogy a földművelésre idetelepített zsidók, megl{tva maguk előtt a t{gas és műveleten földeket, valamint a r{juk v{ró termelőtevékenységet, szívvel lélekkel törekedtek a hozz{juk közel{lló és szívesen űzött tevékenységek folytat{s{ra. Ezek jóval ink{bb kecsegtető eredménnyel j{rhattak volna a térség v{rosaiban, mint az a tevékenység, amit földműves mivolt{ban v{rtak el a telepes z sidótól... Miért kell h{t olyannyira erőltetni, hogy olyasfajta földműves tevékenységekkel bajlódjanak, ami minden kétséget kiz{róan úgysem fog nekik sikerülni”, r{ad{sul akkor, amikor „a kialakulóban lévő v{rosokban megannyi pénzkereseti lehetőség vonzza mag{hoz a zsidókat.” [61]
83
Plebsz (latin): politikai jogokkal nem rendelkező köznép.
-[101]-
A korszak orosz hatós{gai azonban m{sként ítélték meg a helyzetet: véleményük szerint az idő teltével a zsidókból „hasznos földművelők v{lhatnak”, ha viszont ismét visszanyerik kor{bbi „polg{ri st{tusukat, csak a v{rosi semmittevők sz{m{t gyarapítan{k”. [62] Összesen 300 ezer rubelt költöttek a kilenc zsidó kolóni{ra. Ez rendkívül hatalmas összeg az akkori, kopejk{ban sz{mított {rakat tekintve. B{r jóllehet 1822-ben letelt a tov{bbi adómentességükre engedélyezett öt év is, a zsidó telepesek gazdas{gai még mindig olyan lehetetlen {llapotban voltak, amely tov{bbi adómentességet és {llami beavatkoz{st tett szükségessé. Ismét beb izonyosodott teh{t a „telepek kirívó szegénysége”, ami szoros kapcsolatban {llt lakosainak „megrögzött munkakerülésével, a j{rv{nyos betegségekkel, a magas halandós{ggal, a gyenge terméshozamokkal és a földműves munk{k terén való tökéletes tudatlans{gukkal”. [63] Többek között azonban voltak meglehetősen jó termések az 1816-os, az 1817-es és az 1822-es esztendőkben, amelyek a zsidók sz{m{ra is eredményeket hoztak. A fiatalabb zsidó gener{ciók lassacsk{n mégiscsak némi j{rtass{gra kezdtek szert tenni a földművelésben. Felismerve, hogy a rendszeresen magas terméshozamok elérése nem tartozik a lehetetlen dolgok csoportj{ba, a térségbeli telepesek még a t{volabbi belorusz és litv{niai területeken élő honfit{rsaikat is arra buzdított{k, hogy hozz{juk csatlakozva települjenek {t az Új-oroszorsz{gi szűzföldekre. Ann{l is ink{bb, mivel a belorusz és litv{niai földeken {ltal{nos jelenség volt a gyenge terméshozam. Így azt{n engedéllyel vagy anélkül, zsidó csal{dok t ömegei kezdtek a térségbe {ramlani. Tették mindezt azért is, mivel egyre ink{bb féltek az 1824-es hat{ridőtől, amikor is a törvények sz erint a birodalom nyugati feléből való végleges kiutasít{s v{rt r{juk. Ahogy fentebb m{r említettük, 1821-ben elrendelték előbb a csernyigovi, majd tov{bbi két-h{rom m{sik korm{nyzós{g területén is a zsidók {ltal működtetett szeszfőzdék beszüntetését. M{rpedig a nyugati körzetek korm{nyzói túlzottan is szabadon hagytak elköltözni minden önkéntest, anélkül, hogy b{rmenyire is tudakozódtak volna az -[102]-
Új-Oroszorsz{g térségein a zsidók sz{m{ra kijelölt parcell{k pontos sz{m{ról. Gyorsan kiderült azonban, hogy az új-oroszorsz{gi térség befogadóképessége mind össze évi kétsz{z csal{dra korl{tozódott, jóllehet akkorra m{r mintegy 1.800 csal{d kelt útra a déli sztyeppék ir{ny{ba. Akik közül egyesek természetesen szétszóródtak a puszt{ban, m{sok pedig lényegében m{r út közben letelepedtek valahol. Ettől az időszaktól fogva azonban a hatós{gok mindenféle {llami segítségnyújt{st megvontak a telepesektől, fenntartva azonban a tízévi adómentességet. Ugyanakkor a kahaloknak nem kevés érdekük fűződött ahhoz., hogy a közösség legszegényebbjei útra keljenek. Ez{ltal ugyani; j elentősen csökkenthették az {llamnak fizetendő adóalapot. E cél érdekében még némi anyagi t{mogat{st is nyújtottak a közösségből elköltözni hajlandók sz{m{ra. Mindenekelőtt az idősek, betegek, valamint a sokgyermekes, de kevés mezőgazdas{gi munk{ra alkalmas taggal rendelkező csal{dok útra kelését b{torított{k. Amikor viszont az orosz hatós{gok az útra indulók ír{sbeli beleegyezését kérték sz{mon a kahalokon, akkor azok lényegéb en olvashatatlan al{ír{sokat tartalmazó list{kat mutattak be. *64] Sokatmondó adat, hogy abból a 453 csal{dból, amely 1822-ben Jekatyerinoszlav környékére megérkezett, mindössze csak kettő volt képes a saj{t költségén letelepedni. M{rpedig indul{sukkor legink{bb az a bolond remény hajtotta őket az újonnan megnyitott térségek megművelésére, hogy majd ők is bus{s {llami segélyekben részesülnek. Így péld{ul 1822 -ben 1.016 csal{d tódult a belorusz területekről Új-Oroszorsz{gba. A régi kolóni{k teh{t gyorsan feltöltötték soraikat az újonnan érkező bev{ndorlókkal, akik ir{nt a hatós{gok ideiglenes vendégszeretetet tanúsítottak. A kitelepítés körülményei és a higiénia komoly hi{nyoss{gai azonban újabb j{rv{nyokat idéztek elő. [65] Azonban újabb fordulat következett be 1823 -ban, mivel m{r maga I. S{ndor c{r tiltotta meg a zsidók tov{bbi {tköltöztetését. Majd 1824 és 1825 folyam{n az ismételten gyenge terméshozam ok miatt a zsidók újra {llami kölcsönökben részesültek. Viszont hogy ne ringass{k a zsidó telepeseket túlzottan hiú reményekben, gondosan eltitkolt{k a pénzösszegek pontos eredetét. Az egészet ezért úgy tüntet-[103]-
ték fel, mintha az a felügyelők mag{njellegű döntése lett volna. Ezt követően újból úti okm{nyokat {llítottak ki a telepes zsidók sz{m{ra, hogy szabadon költözhessenek be a v{rosokba. Ami pedig az {ltaluk fizetendő adók és j{randós{gok megfizetésének az ügyét illeti – beleértve még a tizennyolc évvel kor{bban letelepítettekét is –, ez a kérdés azt{n soha többé nem került terítékre. *66] Ezzel p{rhuzamosan 1823-ban őfelsége törvényben rendelte el, hogy< a belorusz területeken m{r 1824-től kezdve szűnjenek meg a zsidók szeszfőzdéi, tiltassanak be a zsidók kezében lévő adóbérletek és postakocsi-{llom{sok”, és a zsidók 1825-ig „végérvényesen telepedjenek meg a falvakban és a v{rosok külterületein”. Nekil{ttak teh{t a zsidók {ttelepítését célzó program végrehajt{s{nak. M{r 1824 janu{rj{ban mintegy 20 ezer embert telepíttek {t. A c{r külön hangsúlyozta, hogy éberen őrködjenek afelett, hogy a zsidók „tényleges munkalehetőségben és ell{t{sban részesüljenek” az {ttelepítés sor{n „avégett, hogy – lévén ideiglenesen hontalann{ v{lva – semmiben ne szenvedjenek a kor{bbin{l is nagyobb szükséget, főleg ami az élelmezésüket illeti”. [67] B{r fel{llított{k a négy miniszterből {lló különleges bizotts{got az ún. négyes „minisztertan{cs”-ot), imm{ron m{r a negyediket a zsidókkal kapcsolatos ügyek intézésére, annak tevékenysége mégsem vezetett semmifajta kézzel fogható eredményhez. Sem a pénzügyi kérdések rendezése, sem az adminisztr{ció jogképessége szempontj{ból, az oroszorsz{gi zsidó t{rsadalom szerkezetének {talakít{s{ról nem is beszélve. Ez utóbbit valóban lehetetlennek tűnt kívülről megreform{lni. Azonban, mint annyi m{s hasonló esetben, I. S{ndor kezdeti nekibuzdul{sa ismét semmivé foszlott. A c{r sok tekintetben valóban tehetetlen uralkodó volt, mivel rendszerint csapongónak és következetlennek bizonyult végső sz{ndékait illetően. Ahogy az többek közt a saj{t koron{s elődjét megbuktató titkos t{rsas{g ügyének kapcs{n is bebizonyosodott róla. Mégis meg kell jegyeznünk, hogy egyetlen elhat{roz{s{t sem szabad úgy értékelni, hogy a döntéseiből hi{nyzott volna a jóindulat a zsidók ügyével kapcsolatban. Még az 1812-14-es h{ború idején is készséggel {lli rendelkez ésükre, mikor képviselőik -[104]-
útj{n a szerintük nélkülözött szükségeikről adtak sz{mot. I. S{ndor a c{ri főhadisz{ll{son fogadta a zsidós{g küldötteit Zundel Zonnenberg és Lejzer Dillon személyében, akik „a zsidós{g érdekeit védelmezték”. Igaz, hogy Dillont később megv{dolt{k azzal, hogy 250 ezer rubelnyi közpénzt tartott mag{n{l és hogy pénzeket csikart ki a földesuraktól is. Vele ellentétben Zonnenberg azonban hosszú időn keresztül I. S{ndor c{r bizalmasai közé tartozott. A c{r 1814-es rendeletét követve több éven keresztül működött Szentpéterv{ron a zsidókból {lló {llandó bizotts{g, amelyr e a pénzt maguk gyűjtötték össze, „mivel sz{mít{sba vétetett a korm{nyzati adminisztr{ció munk{ja sor{n felmerülő sz{mtalan titkos kiad{s szüksége”. A küldöttek teh{t kérelmezték, hogy „az egész Orosz Birodalom területén jogukban {llhasson a zsidóknak »a kereskedelemmel, a földbérléssel és a vodka-elő{llít{ssal való foglalatoskod{s«, hogy engedélyeztessék sz{mukra »az adókivetés előjoga« és meglévő »h{tralékaik elengedése, valamint, hogy ne korl{toztassék többé a magisztr{tusok 84 tagjainak sor{ba v{lasztható zsidók sz{ma”. A c{r kegyes jóindulattal hallgatta meg kéréseiket, és íg éretet tett azok gyors és hathatós orvosl{s{ra. Ezt követően viszont ez ügyben semmilyen valós intézkedés nem történt. [68] Az angol misszion{riusok t{rsas{ga 1817-ben Oroszorsz{gba küldte Louis Weilt, aki közismerten a zsidók egyenjogúsít{s{nak elkötelezett t{mogatója volt. Az ügyvéd speci{lis megbízat{sa az volt, hogy közelebbről is megismerkedjen az orosz birodalom területén élő zsidók helyzetével. Weil még a c{rral is tal{lkozott, akinek jegyzéket nyújtott {t. „Mélységesen meggyökerezve abban szil{rd meggyőződésben, hogy a zsidós{g ön{lló nemzetet alk ot, Weil abbéli véleményének adott hangot, hogy minden keresztény nemzet, miut{n a zsidós{g kezéből nyerte el az üdvösséget, a legmagasabb rangú tisztelettel és elismeréssel kellene, hogy adózzon nekik, mégpedig aktív jócselekedetek véghezvitele {ltal.” Életének ebben az utolsó szakasz{ban S{ndor, aki egyre ink{bb misztikus hajlamai befoly{sa al{ került, igen fogékony volt az effajta érvek ir{nt. Saj{t maga – éppúgy, mint korm{nyzata –, kínosan óvakodott attól, hogy „elővigy{zatlan 84
Magisztr{tus (latin): elölj{rós{g, v{rosi hatós{g.
-[105]-
kézzel bolygassa meg a vall{s azon szab{lyait”,amelyek a zsidó népre vonatkoznak. S{ndor nagy becsben tartotta az Ószövetség tiszteletre méltó népét és megesett szível tekintett annak jelenbeli {llapot{ra. Innen eredtek abbéli utópikus törekvései, hogy meggyorsítsa a zsidó népesség szellemi fejlődését az Újszövetség elfogad{s{ra. Ebből a célból jött létre azt{n 1817-ben mag{nak a c{rnak a részvételével, az Izraeli Keresztények T{rsas{ga, amely a kikeresztelkedett zsidókat tömörítette soraiban (b{r nem csak a pravoszl{v hitre térteket, hanem valamennyi kikeresztelkedett kor{bbi izraelit{t is). A t{rsas{g tagjai figyelemre méltóan nagylelkű előjogokban részesültek. Így péld{ul b{rhol Oroszorsz{g területén módjukban {llt „kereskedelmi vagy b{rmely gazdas{gi tevékenységet folytatni, anélkül, hogy céh vagy szakmai testület tagjai lettek volna”, tov{bb{ „örök időkre felmentést kapnak mind ők, mind pedig utódaik, mindenféle {llampolg{ri és hadkötelezettségtől”. Mindezek dac{ra e t{rsas{g működése nem eredményezett semmiféle tömeges kikeresztelkedési hull{mot az Orosz Birodalom területén és csakhamar be is szüntette működését. *69] A zsidók ir{nti c{ri szimp{tia 85 újabb bizonyítéka volt, hogy I. S{ndor teljes meggyőződéssel vetett véget a zsidók ellen ir{nyuló vérv{daknak. Az ilyesfajta vérv{dak kor{bban ismeretlenek voltak az orosz {llam területén, egészen a lengyel nemesi közt{rsas{g feloszt{s{ig. Innen kiindulva azt{n elterjedtek az Orosz Birodalomban is. Lengyel területeken először a XVI. sz{zadban ütötte fel a fejét ez a Nyugat-Európ{ból sz{rmazó v{dtípus” amely a történelemben először Angli{ban, az 1144-es évben bukkant fel, hogy azt{n az Ibérfélszigeten, a francia kir{lys{gban, a német területeken, majd ismét a brit szigeteken is elterjedjen. B{r p{p{k és koron{s fők küzdöttek ellene, mégsem tűnt el sem a XIV. sem pedig a XVI. sz{zadban. Oroszorsz{gban az első vérv{don alapuló perre 1799-ben a Vityebszk környéki Szennóban került sor, ahol azonban bizony íték hi{ny{ban a v{dlottakat felmentették. Az 1816-os grodnói per pedig m{r nemcsak azt eredményezte, hogy egyenesen „őfelsége akarat{-
85
Szimp{tia (görög-latin): együttérzés, rokonszenv.
-[106]-
ból” függesztették fel a procedúr{t, hanem azt is, hogy a kultuszminiszter, Golicin különleges parancsot küldött valamennyi orosz korm{nyzós{gnak. Ebből kitűnik, hogy, nem lehet v{d al{ helyezni zsidót „keresztény gyermekek meggyilkol{s{nak v{dj{val, ha arra, az előítéletből fakadó hiedelmen kívül nincs m{s bizonyíték”. [70] Ennek ellenére 1822 és 1823 folyam{n mégis sor került ilyen esetre a szintén a vityebszki területen tal{lható Velizsjében. A bírós{g azonban 1824-ben úgy rendelkezett, hogy: „A bizonytalan hitelű keresztény gyanúsítgat{sok {ltal bev{dolt zsidók, akik ezen gyermek meggyilkol{s{val és kiontott vérének bűnös felhaszn{l{s{val v{doltattak meg, mindennemű gyanú alól felmentessenek.” [71] Mindent összevetve I. S{ndor c{rnak huszonöt éves uralkod{sa alatt nem sikerült az Orosz Birodalom sz{m{ra igenis komoly tehertételt jelentő zsidókérdést kellőképpen {tgondolnia és ezzel együtt működőképes, minden fél sz{m{ra kielégítő megold{st kidolgoznia. De h{t milyen üdvözítő {ll{spontot is kellene kialakítani ezzel az elz{rkózó és Oroszorsz{gban igaz{ból még gyökeret sem eresztett, hab{r dinamikusan növekvő létsz{mú néppel kapcsolatban? – íme így hangzik a fogós kérdés, amelyre a c{rral szembesz{lló, és mag{t a jövőbeli Oroszorsz{g ir{nyítójaként aposztrof{ló Pesztyel is kereste a v{laszt. Az Oroszorsz{g igazs{ga című ír{sa kétfajta megold{st is az olvasó figyelmébe aj{nl. Vagy abba az ir{nyba kell lépéseket tenni, hogy az oroszorsz{gi keresztények körébe jobban beilleszkedjenek a zsidók. „Mindenekelőtt annak a keresztényekre olyannyira k{ros jelenségnek kell hat{rt szabni, ami a zsidók közötti túlzottan erős összetart{sból fakad és ami a keresztények ellen hangolja őket, ami m{rpedig teljességgel elkülöníti a zsidókat az összes többi alattvalótól. ...Egybe kell hívni h{t a zsidós{g legtudósabb rabbijait és a legink{bb előrel{tó zsidó személyiségeket, hogy véleményük és javaslataik meghallgat{s{t követően eredményes döntéseket lehessen tenni. ...Ha és amennyiben Oroszorsz{g nem utasítja ki területéről a zsidókat, ez utóbbiak ann{l kevésbé kényszerülnek ba r{ts{gtalan magatart{st tanúsítani a keresztények ir{ny{ba.” A m{sik megold{si lehetőség „annak fontolóra vétele, hogy nem lenne-e szerencsésebb a zsidóknak segítséget nyújtani abban, hogy ön{lló {llamot alakítsanak -[107]-
valahol Kis{zsia térségein? Ebből a célból szükségesnek l{tszik valamely gyülekezési körzet kijelölése a zsidó nép sz{m{ra, amelyet több, oda kivezényelt hadsereg védelmezhetne meg” (e gondolat{val egyébként Pesztyel mar nincs is olyan nagyon messze a cionizmus jövőbeli eszméjétől). Az ilyen módon együvé gyűjtött orosz és lengyel zsidók több mint kétmillió fős népet alkothattak volna. „Ilyen tömegű és haz{t kereső nép sz{m{ra nem jelentene m{r komoly nehézséget a törökök jelenléte {ltal t{masztott akad{lyokon való felülkerekedés. [tkelvén az európai Törökorsz{gon és ez{ltal az {zsiai török területekre érkezve elégséges mennyiségben hódíthatn{nak maguknak helyet és földeket a kiz{rólagosan zsidó {llam megteremtése célj{ból.” Jóllehet azt maga Pesztyel is kénytelen volt elismerni, hogy „egy ennyire nagyszab{sú v{llalkoz{s valóban kivételes körülményeket és l{ngelméből fakadó v{llalkozói szellemet feltételez”. [72] A szintén dekabrista Nyikita Muravjov pedig a saj{t alkotm{nytervezetében ahhoz a tézishez ragaszkodott, hogy „a zsidók teljes értékű polg{rjogot élvezzenek azokon a településeken, ahol élnek, a m{s településeken való megtelepedésük joga viszont kiz{rólag a legfelsőbb népgyűlés rendeletétől függjön”. [73] Többféle vélemény és elképzelés is volt teh{t. Csakhogy mindenfajta, a zsidó népesség {llapot{nak megv{ltoztat{s{ra ir{nyuló sz{ndék rövid úton szembe tal{lta mag{t az ügyeikbe való b{rminemű korm{nyzati beavatkoz{st és mindenféle külső befoly{sol{si kísérletet mereven elutasító kahalok vehemens ellenkezésével. E kérdésben azonban m{r jelentős mértékben meg oszlanak a különféle oldalról sz{rmazó vélemények. Szigorúan ortodox vall{si nézőpontból nézve a dolgot – ahogy sz{mos zsidó szerző magyar{zza – a diaszpórabeli lét kiz{rólag történelmi büntetésnek tekintendő, ami a kor{bbi bűneiért nehezedik a zsidó népre. V{llalni kell h{t a szétszórattat{s terheit, hogy a zsidós{g elnyerhesse Isten bocs{nat{t és Palesztin{ba való visszatérését. Emiatt kell teh{t a törvény szig orú tiszteletén alapuló életei folytatni, és a lehető legkevésbé elkeveredni a környezetükben élő népekkel. Ebben rejlik ugyanis az igazi megprób{ltat{s és az isteni próba valódi ki{ll{sa.
-[108]-
A XX. sz{zad eleji szabadelvű történetíró azonban m{r úgy l{tta, hogy „a kreatív munk{ra a legcsekélyebb mértékben sem alkalmas, és a korszellem felismerésére tökéletesen süket vezetőr éteg minden energi{j{val azon f{radozott, hogy az idők sorscsap{sait {llandóan emlegető magatart{shoz való makacs ragaszkod{s{val a zsidós{g nemzeti és vall{si életét a végletek ig megmerevedett {llapotban tartsa.” A kahal ugyanis erőszakosan fojtotta el a leggyengébbek részéről érkező ellenkezéseket. „Az 1804-es művelődési és oktat{si reform kiz{rólagosan arra korl{tozódott, hogy csup{n a felszínen tompítsa a zsidós{g idegenszerű és elkülönülő karakterjegyeit, nem foglalt mag{ban azonban kényszerintézkedéseket”, sőt, „még a meggyökeresedett előítéleteket is érvényben hagyta. ...Rendelkezései mégis komoly nyugtalans{got keltettek a kahal berkeiben..., mivel bizonyos veszélyt rejtettek magukban a zsidó lakoss{g fölött gyakorolt hatalm{ra nézvést”. A szab{lyrendeletnek a kahal szempontj{ból legink{bb f{jdalmas pontja ugyanis az volt, hogy „megtiltotta az engedetleneket sújtó cherem {ltaluk történő elrendelését”, vagy – tal{n még ink{bb veszélyesként – az a meg{llapít{sa, miszerint „avégett, hogy a népet a szolgai al{rendeltség és egy évsz{zadokkal kor{bban kialakult t{rsadalmi rend {llapotban tudj{k mesterségesen tartani, megtiltott{k sz{m{ra a hagyom{nyos ruhaviselet megv{ltoztat{s{t”. [74] Az sem tagadható le azonban, hogy a kahalok a zsidós{g életét ésszerűen szab{lyozó előír{sokat is elrendeltek, mint péld{ul az úgynevezett khaszakiszab{lyt, ami a zsidó közösség tagjai sz{m{ra megengedte vagy tiltotta bizonyos bérletek, vagy foglalkoz{si {gak űzését avégett, hogy a közösségen belüli k{ros kihat{sú versengésnek hathatósan g{tat szabjon. *75+ „Embert{rsad mezsgyekövét, amelyet az ősök raktak le, ne told odébb örökrészed hat{r{n{l, azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked tulajdonul.” (M{sodik törvénykönyv, 19, 14.) A kahal megtorl{saitól tartó, ezért a neve elhallgat{s{val író zsidó toll{ból 1808-ban a „Néh{ny megjegyzés a zsidók életmódj{val kapcsolatosan” című ír{smű került az orosz belügyminiszter asztal{ra. Íme néh{ny gondolat megjegyzései köréből: „Sz{mosan vannak olyanok, akik nem hiszik, hogy szent lenne az a megsz{ml{lhatatlan szertart{s és szab{ly..., ami elvonja a figyelmet mindenről, ami hasznos, előíté-[109]-
letek martalék{ul szolg{ltatja ki a népet, töménytelenül veszi el az időt folyamatos szaporod{s{val és megfosztja a zsidókat attól a lehetőségtől, hogy hasznos {llampolg{rokk{ v{lhassanak.” R{mutat tov{bb{, hogy „a kiz{rólag a saj{t érdekeiket hajh{szó rabbik kényszerítik az életet a különféle szab{lyok kibogozhatatlan h{lój{ba”. Teszik mindezt pedig azért, hogy a rendfenntartói, bírói és spiritu{lis hatalmat a saj{t kezeikben összpontosíthass{k. Azaz, pontosabban szólva, a Talmud tanulm{nyoz{sa és a szertart{sok eltanul{sa v{lt az egyedüli eszközzé, hogy a fiatalok kitűnhessenek és anyagi biztons{gba kerülhessenek. Ez{ltal ez a tevékenység v{lt az „első sz{mú zsidó v{gy{lomm{ és célkitűzéssé”; és jóllehet a korm{ny {ltal kiadott szab{lyrendelet „korl{tok közé szorította a rabbik és a kahalok előjogait, »a nép gondolkod{smódja maradt a rég iben«„. Az ír{smű szerzője mindenekelőtt „a rabbikat és a kahalt jelöli meg a nyomor és a nép tudatlans{g{nak első sz{mú felelőseiként”. [76] A zsidó közéleti emberek közül az eredetileg porosz sz{rmaz{sú Giller Markevics azt írta, hogy a vilniuszi kahal tagjai – a h{ttérben a helyi hatós{gok cinkos segítségével – szigorúan letörnek minden, a törvénytelen mesterkedéseik leleplezésére ir{nyuló prób{lkoz{st. Mivel pedig a cherem elrendelésétől imm{ron megfosztattak, ezért hosszú évekre bebörtönzik az őket feljelentőket. Ha pedig történetesen azok közül valakinek mégis sikerül valamilyen úton-módon a cell{j{ból üzenetet kicsempésznie és a felsőbb hatós{gokat értesíteni, akkor „az illetőt minden különösebb bírói elj{r{s nélkül azon nyomban a túlvil{gra juttatj{k”. Ha pedig egy ilyesfajta bűntény ennek ellenére is napvil{gra kerül, „a kahal nem sajn{l ak{r hatalmas összegeket is fordítani az ügy eltusol{s{ra”. Ju. I. Gesszen is úgy véli, hogy ez a t{jékoztat{s „nem üres beszéd, és több-kevesebb mértékben a többi kahal vonatkoz{s{ban is helyt{lló”. [77] M{s zsidó történészek pedig kifejezetten a kahal {ltal pénzelt orvgyilkoss{gokról sz{molnak be. A korm{nyzati intézkedésekkel szembeni ellen{ll{suk sor{n a kahalok lényegében magatart{suk vall{si értelmére helyezték a hangsúlyt, azaz „a kahalban egyesültek és a rabbik tov{bbra is rendelkezni kív{nnak a nép feletti hatalmukkal, és sikerült meggyőzniük a kor-[110]-
m{nyt, hogy minden egyes cselekedet, amely et b{rmely zsidó tesz, pontosan körülhat{rolt vall{si előír{sokb ól következik. A zsidó vall{s szerepe ez{ltal a lehető legmagasabb polcra {llítatott. Ebből a tényből következően teh{t az egyszerű tisztviselők nem puszt{n egyfajta t{rsadalmi réteghez tartozó embereket l{ttak a zsidókban, hanem egyenesen valamely szorosan összeforrott külön t{rsadalmi entit{sként 86 tekintettek r{juk. Ennek következtében a zsidók mor{lis fogyatékoss{gai és törvényszegései nem egyéni indítékok al{ besorolandó esetekként lettek értelmezve, hanem »a zsidó vall{st velejéig {tható, úgynevezett amor{lis 87 hajlamként«.” [78] „A kahalok gyülekezete és a rabbik egész egyszerűen nem voltak hajlandóak beismerni és egyetérteni a működésükkel kapcsolatos kritik{kkal. Éppen ellenkezőleg. Tov{bbra is vasmarokkal kív{nt{k hatalmukban tartani a tömegeket.” Jóllehet az 1804-es szab{lyrendelet „korl{tozta a vének és a rabbik jogait a közösség felett, a kahal azonban még ink{bb kiszélesítette hatalm{t. Az előbbiek hatalm{nak csökkenését úgy igyekeztek ellensúlyozni, hogy a kahal – igaz, hogy csak bizonyos keretek között- szert tett egyfajta olyan reprezentatív hivatali szerepre, amelyet kor{bbon a lengyel nemesi közt{rsas{g kebelében m{r betöltött. Fennhatós{g{nak ilyen fajta megerősítését a kahal az úgynevezett küldötti intézményrendszer fel{llít{s{nak köszönhette.” A zsidó közösségek v{lasztott küldötteinek intézménye – amelyre 1807-ben hoztak létre, és amely kihagy{sokkal b{r, de tizennyolc éven keresztül ülésezett – a birodalom nyugati területein {llított{k fel, és lényegében az volt a feladata, hogy tetszése szer int folytathasson t{rgyal{sokat a korm{nyzattal az oroszorsz{gi zsidós{g életét érintő ügyekben. Ezek a küldöttek azonban mindenekelőtt arra törekedtek, hogy visszaszerezzék a rabbik sz{m{ ra a cherem kimond{s{nak jog{t. „Kijelentették ugyanis, hogy a rabbik megfoszt{sa attól a jogtól, hogy az engedetleneket megfenyíthessék, a »vall{sos elvek tiszteletben tart{s{ba ütközik«, és hogy »a zsidók kötelesek betartani a rabbiknak adatott törvényt«.” Ezeknek a küldötteknek r{86 87
Entit{s (latin): létező; valamely dolog létező volta. Amor{l is (latin, f rancia): az erkölcsi érzéknek teljes híj{n való.
-[111]-
ad{sul sikerült meggyőzni az 1809-es, Popov szen{tor-féle bizotts{g tagjait arról, hogy a rabbik zsidók feletti fennhatós{ga az orosz korm{nyzati hatalom sz{m{ra is hathatós t{maszt j elent. „A bizotts{g tagjai nem v{llalhatt{k annak a veszélyét, hogy a rabbik fennhatós{ga alól kicsúszó zsidók az erkölcsi züllés mocsar{ba süllyedjenek.” A bizotts{g teh{t „késznek mutatkozott a tov{bbiakban is a maga egészében érintetlenül hagyni ezen archaikus szervezetet avégett, hogy elkerülhetők legyenek a küldöttek {ltal beharangozott borzalmas következmények. ...Ugyanakkor a bizotts{g tagjai nem túls{gosan mutattak érdeklődést azon kérdés megvizsg{l{s{ra, hogy kik is lennének azok a küldöttek {ltal hangoztatott, »a vall{si törvények ellen vétők«, hanem készpénznek vették, hogy velük kapcsolatban lényegében az oktat{sügy szószólóiról beszélnek.” A küldöttek m{rpedig „minden erejüket megfeszítették, hogy megerősítsék a kahal hat{skörét és hogy teljesen elfojts{k a kultur{lis célkitűzéseket felv{llaló mozgalmat”. *79+ Sikerült mindazon{ltal azt is elérniük, hogy elhalassz{k a hagyom{nyos zsidó öltözettel kapcsolatos, kor{bban hozott döntések érvénybe léptetését. M{rpedig a tradicion{lis zsidó viselet egészen a középkorig nyúlt vissza, amely a gyakorlati életben l{thatóan arra szolg{lt, hogy l{tv{nyosan elkülönítse a zsidós{got mindenkori környezetétől. Még mag{ban Rig{ban sem sikerült érvényt szerezni a ruharendeletnek, mivel „a zsidók sz{m{ra m{sfajta viselet hord{s{t előíró törvények egy{ltal{ban nem hajtattak végre”. Így azt{n később azokat mag{nak a c{rnak kellett személyesen visszavonnia – reménykedve abban, hogy a későbbiek folyam{n legal{bb ezen a fronton tal{n sikeres {ttörést történik...[80] Mindezek ellenére messze {llt a valós{gtól a zsidó küldötteknek az az {lma, hogy valamennyi kérelmük gyors és kielégítő orvosl{st nyerjen. Ehhez tov{bbi pénzekre volt szükségük, és hogy ezt „megszerezzék, igyekeztek megfélemlíteni a k özösséget az{ltal, hogy sötét színekkel ecsetelték sz{mukra a tervezett korm{nyzati intézkedéseket és felfújt{k a főv{rosi mendemond{kat”. Markevics 1820-ban azzal is megv{dolta a küldötteket, hogy „sz{ndékosan terjesztenek valótlans{gokat..., hogy tov{bbi magas summ{kat préseljenek ki a kahal sz{m{ra a lakoss{gból”. [81] -[112]-
A zsidó küldöttek intézményét végül 1825-ben megszüntették. Az orosz hatós{gok és a kahalok közötti egy ik legnagyobb feszültségforr{s az volt, hogy a kahalok – akik lényegében a zsidó lakoss{g tagjainak adóbehajt{s{t végezték –, „az összeír{sok idején eltitkolt{k a »lelkek« valódi sz{m{t”, méghozz{ jelentős mértékben. M{rpedig „a korm{ny tudni kív{nta a zsidó lakoss{g tényleges és pontos létsz{m{t, hogy a tényleges léleksz{mnak megfelelő fejadót kérhesse rajtuk sz{mon”, nagy gondot okozott a valós{gos létsz{m megismerése. *82+ Az eltitkolt zsidók miatt péld{ul Bergyicsevben „az össze nem írott zsidó lakoss{g... rendesen a zsidó lakosok valós sz{m{nak a felére rúgott”. [83] A korm{nyzat {ltal sikeresen felt{rt hivatalos adatok alapj{n 1818-ban az Orosz Birodalom területén 677 ezer zsidó élt – ami persze m{r önmag{ban is elég szép sz{m, péld{ul 1812-höz viszonyítva a férfiak sz{ma hirtelen megkétszereződött. Ez azonban csak korl{tozott érvényű ir{nysz{m volt. Ehhez ugyanis még hozz{ kellett sz{mítani többek között azt a legal{bb 400 ezer főnyi zsidót, akik az egykori Lengyel Kir{lys{g területén éltek. Mindennek a tetejében, még ezekhez a kahalok {ltal jócsk{n megkurtított sz{madatokhoz képest is kevesebb adót sikerült behajtani évről évre. Ennek kapcs{n a fő gond az volt, hogy nem csak, hogy nem sikerült az adókat ténylegesen behajtani, hanem még ennek sz{ndéka is egyre lehetetlenebbnek tűnt. Tekintettel honfit{rsaik rejtegetésére és tetemes adóh{tralékaikra (és akkor még nem is említettük a szinte m{r iparszerű mértekben űzött csempészet kérdését), I. S{ndor elégedetlenség ének adott hangot a zsidós{g képviselői előtt. Ennek ellenére 1817-ben rendeletben mondt{k ki valamennyi adó és adónövelés, pénzbeli büntetés és h{tralék elengedését, valamint a felelősségre von{s alóli mentesítését mindazoknak, akik eltitkolt{k az összeírandó „lelkek” valódi sz{m{t. Ennek azonban az volt a feltétele, hogy attól fogva a kahalok szigorúan a valós adatokat közlik majd a hatós{gokkal. [84] A helyzet azonban egy{ltal{n nem javult. „A pénzügyminisztérium 1820-ban közleményben adta hírül, hogy a zsidók gazdas{gi helyzetének rendbetételére hozott intézkedések kézzelfogható eredmény nélkül maradtak. ...Sz{mtalan zsidó -[113]-
rótta az utakat személyazonoss{got igazoló okm{ny nélkül. Egy újabb népesség-összeír{s kétszeresére vagy h{romszoros{ra rögzítette (ha nem ann{l is többre) a zsidók valós létsz{m{t a – hivatalos – statisztik{khoz képest, melyeket a hatós{gnak a különböző zsidó szervezetek adatszolg{ltat{sa alapj{n készítettek.” [85] Mindeközben pedig az oroszorsz{gi zsidós{g létsz{ma folyamatosan emelkedett. A kérdés kutatóinak többsége ennek az emelkedésnek fő ok{t abban l{tja, hogy ekkoriban a zsidók körében hagyom{nyosan gyakori volt a korai h{zass{gkötések sz{ma. N{luk m{r tizenh{rom éves fiúk és tizenkét éves l{nyok is h{zass{got köthettek. A fentebb m{r idézett, 1808-as névtelen jegyzék ismeretlen zsidó szerzője abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy ezekben a túls{gosan korai h{zass{gokban „keresendő annak a tengernyi bajnak a forr{sa”, amelyek megakad{lyozt{k a zsidókat abban, hogy meg tudjanak szabadulni „azon szok{soktól és elavult fondorlatoktól, amelyek szintúgy {ltal{nos megvetést idéznek a zsidók fejére, mint ahogy ugyanolyan k{ros hat{ssal vannak maguknak a zsidóknak a sz{m{ra, mint a környezetükben élő m{s népekre is”. A zsidós{gnak ezek a tradíciói kikényszerítik, hogy „a kor{n meg nem h{zasodókat maguk között megvetik, valamint, hogy éppen a legink{bb nyomorultak törekedtek utolsó erejük megfeszítésével arra, hogy a lehető legkor{bban kih{zasíts{k gyermekeiket, dac{ra annak, hogy ezzel éppen a zsenge korban össz eh{zasítottakra örökítik tov{bb nyomorús{gos létük kiszolg{ltatotts{g{t. M{rpedig a korai h{zass{g intézményét éppen az abból bus{s hasznot húzó rabbik vezették be. Az is igaz azonban, hogy ak{rmelyik fiatal zsidó sz{m{ra jobban megérte valamely előnyös h{zass{g nyélbe ütése, valamint a Talmud tanulm{nyoz{sa, mint a valós élet feladataira készülni. Tudniillik a fiatal korban megnősült zsidóknak valój{ban semmi néven nevezendő m{sfajta kötelezettségük nem volt, mint elmélyedniük a Talmud megismerésében. Így teh{t ezek a fiatal csal{dap{k a munk{s hétköznapokra és az aktív életre való tökéletes felkészületlenség {llapot{ban nőttek fel. Ezért fordultak teh{t szeszfőzéshez és a kiskereskedelem nyújtotta könnyű jövedelem forr{sok felé.” Ugyanez volt érvényes a kézműves mesterségek terén is. „H{zasulandó korba érve -[114]-
a tizenöt éves inas abbahagyta a mesterség kitanul{s{t, és saj{t maga főnökévé v{lva, gyakorlatilag csak kont{rmunk{t bocs{tott ki a kezei közül.” [86] A sz{zad húszas éveinek közepén „a Grodno és Vityebszk környéki régiókban az a szóbeszéd j{rta, hogy meg fogj{k tiltani a nagykorús{g elérése előtti h{zass{gkötéseket”, ezért azt{n a környékbeliek „arra hat{rozt{k el magukat, hogy sietve összeh{zasíts{k még a kilenc évet alig betöltő gyermekeket is”. [87] A korai h{zass{gnak ez a rendszere komoly veszélyeket tartogatott a zsidó népesedés szempontj{ból. Vajon a népességnövekedés ilyesfajta felfut{sa, annak tömörülése, valamint a hasonló foglalkoz{súak nagy sz{ma {ltal gerjesztett verseny nem volt-e a legink{bb felelős a zsidó lakoss{g körében tapasztalható {ltal{nos nyomorért? A kahalok képviselte politika teh{t csak „a zsidós{g anyagi {llapot{nak egyre súlyosbodó roml{s{hoz vezetett”. [88] Menase Iljer felvil{gosult és eleg{ns stílusú talmudista 88 toll{ból 1807-ben l{tott napvil{got az a könyv, amelyet egyébként szerzője a korabeli rabbikhoz is eljuttatott, akik természetesen vill{mgyorsan kivont{k azt a forgalomból. Szerzője m{sodik könyvét pedig m{r egyenesen autodaféra ítéltek. Iljer művéből felt{rul „a zsidós{g életének sötét oldala. A körükben tapasztalható nyomor és nélkülözés szinte elképzelhetetlenül nagy, de vajon lehetne-e ez m{shogyan, ha egyszer sokkal több közöttük a t{pl{lékra {hítozó éhes sz{j, mint a dolgozni tudó kéz? Elengedhetetlenül szükséges h{t meggyőzni a népet arról, hogy mindennapi kenyerét a saj{t homloka verejtékével keresse meg. ...A mindenfajta jövedelem híj{val lévő fiatalok az Isten irgalm{ban bízva kötnek h{zass{got a saj{t apjuk kontój{ra, majd pedig amikor végére érnek a szülői apan{zsnak, lévén imm{ron csal{dos emberek, szükségképpen vetik magukat az első adandó pénzszerzési alkalomra, lett légyen az ak{r tisztességtelen is. Töm egével adj{k a fejüket kereskedelemre, azonban mivel az nem képes mindannyiuk üres sz{j{t betömni, kénytelenek csal{sra fanyalodni. Íme az ésszerű magyar{zata annak, hogy miért is lenne kív{natos,
88
Talmudista (héber, latin): a Talmud alapos ismerője.
-[115]-
hogy a zsidók is földművelésbe kezdjenek. A dologtalan naplopók egész {rm{di{ja élősködik – az úgynevezett tanult emberek mellett« – a közösség könyörületességéből és költségén. Senki sem törődik a néppel. A gazdagok csakis a saj{t vagyonuk gyarapít{s{val foglalkoznak, a rabbik a haszidokkal és a mitnagdokkal (ortodox zsidók) folytatott hitvit{ikkal bajlódnak, és csakis a zsidó aktivist{k törekednek arra, hogy elejét vegyék »a bajoknak, amelyek egyébként a nép jóléte érdekében született szerencsétlen korm{nyzati intézkedésekből sz{rmaznak«.” [89] R{ad{sul „az oroszorsz{gi zsidók túlnyomó többsége kiskereskedésből, kézművességből és kisiparból él, vagy pedig közvetítő tevékenységet folytat”; m{rpedig „a zsidók mértéken felül el{rasztott{k a v{rosokat manufaktúr{kkal és kiskereskedésekkel”. [90] Hogyan is folyhatott volna a zsidó nép gazdas{gi élete rendes mederben ilyen körülmények közepette? Hab{r az al{bbi, a vizsg{lt korszakot bemutató gondolat imm{r a huszadik sz{zad közepén, teh{t egy jóval később élt zsidó szerzőtoll{ból sz{rmazik, mégis az a korra nagyon is jellemző. „Igaz ugyan, hogy a zsidós{g tömegei szegényen, igen szerény körülmények között tengették életüket. De a zsidós{g mint kollektíva egészét tekintve nem volt koldusszegény.” [91] Vannak azonban olyan, a kérdéssel foglalkozó vallom{sok is, amelyek m{r ink{bb érhetnek bennünket v{ratlanul, péld{ul az 1812es napóleoni haderő résztvevői {ltal készített feljegyzések a nyugati orosz területeken élő zsidós{g életéről. A Grande Armée éppen ezen a vidéken vonult keresztül. Első pillant{sra ugyanis a dosicai zsidók „gazdagok és jómódban élnek, élénk kereskedelmi kapcsolatot tartanak fel az oroszorsz{gi lengyel területekkel, sőt még a lipcsei v{s{ron is megfordulnak.” A glubokjei „zsidóknak pedig jog{ban {llt szeszes italt, vodk{t és mézsört főzni... kocsm{kat, vendégfogadókat és posta{llom{sokat vehettek bérbe, vagy egyenesen birtokoltak az orsz{gutak mentén”. A mogiljovi zsidók tov{bb{ jólétben éltek és nagy tételben kereskedtek. Jóllehet azt „borzalmas nyomortól körülölelve” folytatt{k. „Szinte valamennyi, a mondott településeken élő zsidó birtok{ban van a sz{m{ra vodka{rusít{st szavatoló engedélyeknek. -[116]-
Erősen fejlett közöttük a pénzügyi műveletek bonyolít{sa.” Végezetül pedig egy elfogulatlan megfigyelő észrevétele: „Kijevben... sz{mtalan tömegű zsidós{g él.” A zsidós{g életét sz{mukra teh{t a jólét fémjelezte – {mb{r az szemmel l{thatóan nem jutott mindannyiójuk oszt{lyrészéül. (92+ Az oroszorsz{gi zsidós{g fiziológi{j{nak és mindennapi életének terén a megfigyelők az al{bbi „jellegzetes ismertetőjegyeket” észrevételezték: „{ltal{nos gondterheltség jellemzi őket... sorsukkal, identit{sukkal kapcsolatban..., és azzal, hogy hogyan tudn{k eredményesebben megvédeni magukat. ...Összetart{sul; ereje a mesterségesen kialakított hagyom{nyaikból fakad, amelyért az életmódjuk eredetiségének megőrzéséért tekintélyelvű és életerős t{rsadalmi berendezkedésük a felelős... az új körülményekhez való fejlett alkalmazkod{si képességük nagymértékben kollektív jellegű”, nem pedig individu{lis természetű. [93] Igazs{got kell szolg{ltatni azonban annak az alapvetően szervezett egységnek is, amely a XIX. sz{zad első felében „nagymértékben hozz{j{rult az orosz zsidós{g egyediségéhez. Ez beszűkült és behat{rolt volt, kitéve különböző megszorít{soknak. B{r szenvedésekkel és nélkülözésekkel teli, mégis külön{lló vil{got képezett. Amely r{ad{sul nem gyűrte szükségképpen maga al{ a mindennapi embert. E vil{gon belül mindenki megtal{lhatta mag{nak a boldogs{got, valamint egyszerre lelhetett anyagi és lelki t{pl{lékra. Ezek mellett pedig mindenki élhette a maga életét, úgy és olyan módon, ahogy azt a saj{t ízlése dikt{lta. ...Kulcsfontoss{gú körülmény az, hogy a közösség spiritu{lis dimenziója a hagyom{nyos ősi tud{ shoz és a héber nyelvhez kapcsolódott.” [94] Jóllehet éppen az egyik, a szóban forgó zsidó vil{g bemutat{s{nak szentelt gyűjtemény szerzője azért azt is fontosnak l{tta kiemelni, hogy „a jogfosztotts{g, az anyagi javakban való szűkölködés, a t{rsadalmi kiszolg{ltatotts{g nem hagyott nagy teret az önbecsülés kiteljesedéséhez a nép tagjai körében”. [95]
-[117]-
Az I. S{ndor c{r uralkod{sa alatti évek sz{mbavétele sor{n teh{t ugyanolyan bonyolult kép bontakozott ki, mint ahogy egyébként a zsidós{g vil{g{hoz kapcsolódó valamennyi kérdés nyugodt lelkiismerettel nevezhető összetettnek. Ezt figyelembe véve nem aj{nlatos h{t munk{nk tov{bbi menete sor{n sem szem elől téveszteni a zsidós{ggal kapcsolatos dolgok összetettségét. Így kell megprób{lnunk zavar nélkül tanulm{nyozni a különböző szerzők nyilv{nvaló ellentmond{sait. „Hajdan{ban, mielőtt kiűzettek volna Spanyolorsz{gból, a (kelet-európai) zsidókat az első hely illette meg a többi néphez képest; napjainkban azonban (ti. a XVIII. sz{zad első felében) a műveltségbeli elmaradotts{guk leírhatatlan. Jogaiktól megfosztva, az őket körülvevő vil{gtól teljesen elreteszelve, kiz{rólag a saj{t kultúr{jukba z{rkóztak be. A renesz{nsz vívm{nyai csakúgy, mint a XVIII. sz{zadi Európa szellemi mozgalmai gyakorlatilag érintetlenül hagyj{k őket. Ez az önmag{ba z{rkózó zsidó vil{g azonban egyedül is életerős. A megsz{ml{lhatatlan sokas{gú parancsolattal és tilt{ssal béklyóba vert zsidó azonban nemcsak hogy nem szenved a korl{toktól, hanem még hat{rtalan örömet tal{l bennük. A zsidó értelmiség tökéletes kielégülést tal{lt a Talmud szőrsz{lhasogató dialektik{j{ban és a Kabbala miszticizmus{ban. És teszi ezt abban az időben, amikor még a Biblia tanulm{nyoz{sa is m{sodrendű foglalatoss{gnak sz{mított, a nyelvtani ismeretek elsaj{tít{sa pedig csaknem bűntény sz{mba ment”. [96] A zsidós{g részéről a felvil{gosod{s eszméi ir{nti erőteljes érdeklődés Poroszorsz{gban vette kezdetét a XVIII. sz{zad m{sodik felében. Ez a korszak a haszkala elnevezés alatt híresült el. Ez az intellektu{lis ébredés kifejezésre jutatta a nyugati zsidós{g abbéli óhaj{t, hogy be{gyazódjék az európai kultúr{ba, és hogy a judaizmus megtép{zott presztízsét ismét felragyogtassa a többi európai nép szemében. A zsidó múlt önkritikus tanulm{nyoz{s{val p{rhuzamban, a haszkala elkötelezettjei 89 harmonikus egységbe kív{nt{k hozni a zsi89
Haszkala: héber felvil{gosod{s. Az 1780-as évektől a XIX. sz{zad végéig tartó, Poroszorsz{gból kiindult zsidó reformmozgalom. A keresztény és zsidó etika és néh{ny vall{si alapelv azonoss{g{ra vagy hasonlós{g{ra hívt{k fel a figyelmet.
-[118]-
dó kultúr{t az európai tudom{nyoss{ggal. *97] A kezdeti időkben még hűségesek kív{ntak maradni a judaizmus hagyom{nyaihoz, azonban minél ink{bb belemerültek a nem zsidókkal folytatott eszmecserébe, ann{l ink{bb szembetal{lt{k magukat a zsidó tradíció fel{ldoz{s{nak gondolat{val, miközben kinyilv{nított{k „lekicsinylő hozz{{ll{sukat... a népi nyelv (azaz a jiddis) ir{nt”. [98] A haszkala mozgalma Poroszorsz{gban közel egy emberöltőn keresztül tartott, gyorsan teret hódított azonban a Habsburg-birodalom különböző, szl{vok lakta tartom{nyaiban, így a cseh korona orsz{gainak területein és Galíci{ban is. Galíci{ban péld{ul a haszkala résztvevői még ink{bb hajlamosak voltak az beolvad{sra, és olykor a felvil{gosod{s eszméinek erőszak {ltali bevezetésére is készek voltak, ahogy „elég gyakran folyamodtak is a hatalom segítségéért” e célból *99] – mégpedig a hatós{gok szíves közreműködésével. M{rpedig Galícia és az Orosz Birodalom nyugati területei közötti hat{rvonal nagyon is {tj{rható volt, mind az egyének, mind pedig a szellemi hat{sok sz{m{ra. Egész évsz{zados késéssel b{r, de végül a mozgalom Oroszorsz{gban is végérvényesen megvetette a l{b{t. Oroszorsz{gban m{r a XIX. sz{zad kezdete óta prób{lkozott a korm{nyzat „minden erejével elejét venni a vall{sos és kultikust ól eltérő b{rmiféle zsidó »külön{ll{snak«„. Erre nagyar{nyú eufemizmussal90 utal az egyik zsidó szerző *100] – megerősítve ugyanakkor, hogy az orosz korm{nyok nem gördítettek akad{lyokat sem a zsidó vall{s, sem a zsidók vall{si életének útj{ba. Fentebb jól l{thattuk, hogy az 1804-es szab{lyrendelet – lényegében komolyabb korl{toz{sok és fenntart{sok nélkül – t{rta szélesre az elemi iskol{k, középfokú oktat{si intézmények és egyetemek kapuit a zsidók gyermekei előtt. Ne feledjük el azonban azt a tényt sem, hogy „éppen a zsidós{g uralkodó rétegeinek a törekvései vezettek abba az ir{nyba, hogy még lehetőleg csír{j{ban fojtassanak el ezek az oktat{si és kultur{lis reformtörekvések”. [101] Tov{bb{, hogy „a kahal még a felvil{gosod{s Későbbi követőik m{r elvetették a Talmudot, sőt az isteni kinyilatkoztat{s jelent őségét is megkérdőjelezték. Sokan a kereszténység felé sodródtak, m{sok az atei zmus hat{sa al{ kerültek. A haszkala elkötelezettei a maszkil (egyes sz{mban: maszkilim): „felvil{gosult” zsidó értelmiségiek. 90 Eufemizmus (görög, latin): szépítő körülír{s.
-[119]-
legpar{nyibb szikr{it na cl akarta fojtani”. [102] Éspedig avégett, hogy „a maga teljességében tudja fenntartani a szigorúan körülb{sty{zott vall{si és t{rsadalmi rendet... a rabbik és a haszidok együttes erővel azon voltak, hogy ak{r foggal-körömmel is, de gyökerestől tépjék ki a vil{gi oktat{s első zsenge hajt{sait”. [103] Így teh{t „a letelepedési övezet jelentős tömegei irtózattal és gyanakv{ssal tekintettek az orosz iskola intézményére, és még beszélni sem voltak hajlandóak róla”. [104] A kérdéses körzetekben 1817-ben, majd pedig 1821-ben is olyan esetekre derült fény, némelyek szerint a kahalok megakad{lyozt{k, hogy a zsidó kisiskol{ sok elsaj{títs{k az orosz nyelvet, lett légyen szó b{rmilyen típusú iskol{ról is. A Szentpéterv{rra deleg{lt zsidó küldöttek nem lanyhuló kitart{ssal ismételgették, hogy „nem ítélik szükségesnek semmiféle zsidó iskola megnyit{s{t”, amelyben m{s nyelvet is tanítan{nak, mint a hébert. [105] Kiz{rólagosan a héder (héber nyelven oktató zsidó elemi iskola) és a jesiva (a Talmud elmélyültebb tanulm{nyoz{s{ra szolg{ló felsőbb szintű iskola) illetékességét voltak hajlandóak elismerni; r{ad{sul „csaknem valamennyi jelentősebb közösségnek” megvolt a maga jesiv{ja. [106] Így teh{t az oroszorsz{gi zsidós{g tömegei béklyóba voltak verve, és kétség kívül nem tudtak a saj{t erejükből szabadulni ebből a csapd{ból. Mégis, a tömegek soraiban m{r kezdtek megjelenni a kultur{lis megújul{s első vezéralakjai, jóllehet gyengék voltak még ahhoz, hogy a saj{t erejükre t{maszkodva, az orosz hatós{gok segítsége nélkül hozz{k mozg{sba a dolgokat. Elsőként kell közülük megemlíteni Iszaak Ber Levinzon nevét, aki Galíci{ban születve m{r ott kapcsolatba került a haszkala szószólóival. Levinzonnak az volt a meggyőződése, hogy a népre nehezedő sz{mtalan nyomor okozójaként nem csup{n a rabbik, hanem velük együtt a haszidok is felelősnek tekintendők. Az Izraelhez intézett tanít{sok című művében a Talmudra és a rabbinikus irodalomra t{maszkodva bizonyítja be, hogy egy{ltal{n nincs sehol sem megtiltva a zsidók sz{m{ra az idegen-nyelvek ismerete. Különösen nem az, amely annak az orsz{gnak a hivatalos nyelve, amelyben élnek, mivel annak ismerete úgy a mag{n-, mint a köz-[120]-
életben szükségesnek mutatkozik. Emellett a tudom{nyokban való j{rtass{g semmiféle veszélyt nem hordoz mag{ban a nemzeti és vall{sos érzület szempontj{ból. Végezetül pedig a kereskedelemnek b{rmely közösségen belüli túlsúlya úgy a Tór{val, mint a józan észszel is ellentétben {ll. R{mutat arra is, hogy milyen fontos lenne a zsidós{g körében nagyobb hangsúlyt fektetni a termelő gazdas{gi tevékenységekre. Mindazon{ltal, hogy ki tudja adni művét, Levinzonnak az oktat{si minisztériumhoz kellett anyagi t{mogat{sért folyamodnia. Egyébként ő maga is meg volt győződve arról, hogy a zsidós{g kebelében végbemenő kultur{lis reform csakis a felsőbb hatós{gok t{mogat{s{val valósulhat meg. [107] Levinzon mellett a varsói tanító, Gezeanovszkij is jegyzékben fordult a hatós{gokhoz. Ebben azonban nem a Talmudnak, hanem a kahal és a rabbik bűnének tulajdonította „a nép gondolkod{s{t megmerevítő szellemi pang{st”. Véleménye szerint teh{t egyedül csak azok hatalm{nak a meggyengítése vezethet el a vil{gi iskola fel{llít{s{ig. Tov{bb{ felügyelni kell a melamedek (elemi iskolai tanítók) tevékenységét, és mind pedagógiai, mind erkölcsi szempontból egyar{nt alkalmas személyeknek szabad csak engedélyezni az iskol{kban való tanít{st. Végül pedig meg kell vonni a kahaltól a pénzügyi adminisztr{ció jog{t, és egyszer és mindenkorra meg kell emelni a megengedhető életkor hat{r{t a h{zass{gkötéshez. A m{r említett Giller Markevics jóval ezt megelőzően szintén leírta a pénzügyminiszternek címzett jegyzékében azon javaslatait, amelyek alkalmaz{s{val meg{llíthatónak ítélte a zsidós{g szellemi és gazdas{gi hanyatl{s{t. Ezek szerint el kell törölni a kahalok rendszerét, lehetővé kell tenni a zsidók sz{m{ra a nyelvtanul{st, gy{ri munk{ra is ösztönözni kell őket, amellett, hogy szabad kereskedelmet is engedélyeznek sz{mukra a birodalom egész területén, valamint azt, hogy keresztényeket is felfogadhassanak a szolg{latukba. Harminc évvel később a csernyigovi kereskedő és nagybani sz{llító, Litman Fejgin ugyanezen érveket vette újra sz{mba, azonban imm{r erélyesebben. Az {ltala írt jegyzék Benkendorff 91 közbennj{r{91
Benkendorff g róf: (1783-1844) I. Miklós c{r 1814-ben nevezte ki a későbbi csendőrség és a III. szekció (az orosz hírszerző szolg{lat) parancsnok{v{.
-[121]-
s{ra m{r mag{nak a c{rnak, I. Miklósnak a kezébe is eljutott. Megjegyezendő egyébként, hogy Fejgin a bürokrat{k hathatós t{mogat{s{t élvezte. B{r Fejgin a védelmébe vette a Talmudot, azonban a melamedek szemére vetette, hogy „a lehető legtudatlanabb emberek”..., „fanatizmusra épülő” teológi{t tanítnak, és hogy a gyerekek fejébe verik „a m{s t{rgyaktól való idegenkedést, csakúgy, mint a m{s vall{súak ir{nti gyűlöletet”. Ő is elengedhetetlenül fontosnak ítélte tov{bb{ a kahalok működésének beszüntetését. A kahalrendszer esküdt ellenségének sz{mító Gesszen megerősíti, hogy a kahal „despotizmus{ból kifolyólag” szít „babon{s neheztelést” a zsidós{g körében a m{s népek ir{nt. [108] Hosszú, nagyon is hosszú út vezetett od{ig, hogy a zsidós{g körében ténylegesen is gyökeret ereszthessen a vil{gi iskolarendszer. Addig is üdítő egyedüli kivételt jelentett Vilniusz v{rosa, ahol a német területekkel való kapcsolatok hat{s{ra az úgynevezett maszkil értelmiségiek megerősödő csoportja alapított vil{gi iskol{t M{sik ilyen helyszín volt a korabeli Új-Oroszorsz{g főv{ros{nak sz{mító Ogyessza. E v{ros amellett, hogy – nagyrészt a hat{rok {tj{rhatós{g{nak köszönhetően – sz{mos galíciai zsidónak adott menedéket, rendkívül heterogén település volt, tele sz{mtalan különféle nemzetiségű lakossal és vir{gzó kereskedelmi élettel. Ennek következtében a helyi kahal nem érezte túls{gosan szil{rdnak a saj{t helyzetét. Vele szemben viszont a helyi zsidó értelmiségiek igencsak függetlenek voltak, és sok sz{llal kötődtek (többek között a teljes külső megjelenésükben is) a helyi népesség kultur{lis környezetéhez. Ez a különbség különösen a m{s oroszorsz{gii zsidó közösségekkel való összehasonlít{sban ütközött ki. *109] És b{r jóllehet „az ogyesszai zsidók nagyobbik része ellenezte valamely {ltal{nos oktat{si intézmény fel{llít{s{t” [110+, mégis lényegében a helyi adminisztr{ció erőfeszítéseinek köszönhetően, a harmincas években Ogyessz{ban csakúgy, mint Kisinyovban, mégiscsak alakultak mag{nkézben lévő vil{gi zsidó iskol{k, amelyek r{ad{sul sikeresen működtek. *111] A későbbiekben azt{n a XIX. sz{zad folyam{n a zsidók oktat{s felé fordul{sa imm{r feltartóztathatatlanul nagy méreteket kezdett -[122]-
ölteni. Ez pedig később nemcsak Oroszorsz{g, hanem az egész vil{gtörténelem szempontj{ból komoly következményekei vont maga ut{n. Sz{ndékos és komoly erőfeszítéseinek köszönhetően az oroszorsz{gi zsidós{g kil{balt az őt kor{bban fenyegető nyomasztó szellemi pang{sból, és sikeresen kezdte el valóban gazdag és v{ltozatos új életét élni. M{r a XIX. sz{zad közepétől kezdve vil{gosan megmutatkoznak az orosz zsidós{g életében a hamarosan bekövetkező megújul{s és ígéretes kibontakoz{s jelei. E folyamatok azt{n olyan nagy és történelmi jelentőségű mozgalomhoz vezettek, amelyet a maga kor{ban senki még {lm{ban sem sejtett előre.
-[123]-
3. I. MIKLÓS KORSZAKA
I. Miklós c{r zsidós{ggal kapcsolatos magatart{sa nagyfokú eltökéltséggel jellemezhető. Amint az a forr{sokból egyértelműen kivil{glik, a Szelíd Alekszej hatalomra jut{s{tól egészen II. S{ndor 92 hal{l{ig tartó hosszú korszakban, I. Miklós uralk od{sa alatt született a zsidós{gra vonatkozó hivatalos rendelkezések több mint a fele. R{ad{sul I. Miklós személyes szívügyének tekintette, hogy maga ir{nyítsa ezt az impon{ló, jogszab{lyalkotó tevékenységet. *1] A zsidó történetír{s különösen kegyetlennek és sötétnek ítéli meg I. Miklós zsidós{ggal kapcsolatos politik{j{t. Pedig a c{r személyes lépései t{vol {lltak attól, hogy ellenük ir{nyuljanak. Így péld{ul az ezzel a kérdéssel kapcsolatos első fejlemény az az igen nagy port felkavaró eset volt, melyet az új uralkodó még elődjétől örökölt. A „velizsjei eset” néven elhíresült incidenst I. S{ndor c{r nem sokkal a Taganrog felé tartó útj{n b ekövetkezett hal{la előtt vizsg{ltatott újra. Az ügyben ritu{lis gyermekgyilkoss{ggal v{doltak meg zsidókat. Ez a per azt{n tíz évig elhúzódott. Az új c{rnak, I. Miklósnak teh{t közel sem volt könnyű dolga. Ahogy azt a Zsidó Enciklopédia is megerősíti, „a zsidókat nagymértékb en kötelezte h{l{ra az uralkodójuk ir{nt a c{r azon lépése, melynek sor{n az az igazs{g érvényesülése ir{nti elkötelezettsége miatt felmentő ítéletet hozott. Tette ezt dac{ra az azon személyek részéről tapasztalható obstrukciónak, 93 akikben az uralkodó megbízott.” Egy m{sik, a zsidókat ért v{daskod{sok közé tarII. S{ndor: (1818-1881) az ún. „felszabadító” c{r, akinek a neve az 1860-as évek „nagy reformjaival” – a jobb{gys{g eltörlése, igazs{gszolg{ltat{si reform, cenzúra korl{toz{sa, közigazgat{si (ún. zemsztvo-) reform stb. – kapcsolódott össze, egészen a forradalmi mozgalmak korszak{ig. S{ndor 1881. m{rcius 13-{n vesztette életét a Népakarat (Narodnaja Volja) nevű összeesküvő szervezet {ltal elkövetett merénylet következtében. 93 Obstrukció (latin): agyonbeszélés; az orsz{ggyűlés hat{rozathozatal{ nak megakad{lyoz{sa, késleltetése a hozz{szól{sok végel{thatatlan sorozat{val, főleg a kisebbség részéről. 92
-[124]-
tozó, szintén közismert esetben – az úgynevezett „Msztyiszlav-gyilkoss{g” ügyében – az uralkodó ugyancsak teljes mellszélességgel {llt ki az igazs{g érvényesülése mellett. Miut{n első haragj{ban még szankciókkal sújtotta a helyi zsidó közösséget, a későbbiekben egy{ltal{n nem habozott beismerni kor{bbi tévedését. [2+ Ennek ellenére a velizsjei esettel kapcsolatos felmentő ítéletet kézjegyével ell{tó Miklós azt írta, hogy „a törvényes bizonyítékok hom{lyos volta nem tett lehetővé sz{momra m{sfajta döntést”. Viszont azt is hozz{tette, hogy „nincs és nem is lehet olyan belső meggyőződésem, hogy a zsidók nem követtek el ilyen gyilkoss{gokat. Ilyesfajta, mindig ugyanolyan bűnjelekkel j{ró, ismétlődő gyilkoss{gokat”, amelyek azonban minden esetben nélkülözték a szükséges sz{mú bizonyítékot, azt engedték sejteni sz{m{ra, hogy tal{n létezhetett a zsidók körében valamely fanatikus szekta. Azonban, „sajn{latos módon, közöttünk, keresztények körében is megtal{lhatóak az ugyanolyan mértékben rémisztő és érthetetlen szekt{k”. [3] „I. Miklós c{r és közeli munkat{rsai tov{bbra is abban a hiszemben voltak, hogy némely zsidó szekta ritu{lis gyilkoss{gokat folytat.” [4] „Hosszú éveken keresztül tartotta mark{ban a c{rt a vérgőzös r{galom..., mint ahogy mélységesen meg volt győződve abbéli előítéletében is, hogy a zsidó vall{s doktrín{i köztudom{súlag veszélyt jelentenek a keresztény lakoss{gra.” [5] Ezt a veszélyt I. Miklós mindenekelőtt abban a körülményben l{tta, hogy a zsidók képesek voltak saj{t hitükre téríteni a keresztényeket. A XVIII. sz{zadban emlékezetes volt a birodalmi hadsereg kapit{ny{nak, bizonyos Voznyicin nevű teng erésztisztnek nagy visszhangot kiv{ltó {ttérése a judaizmusra. „Oroszorsz{g területén a XVII. sz{zad m{sodik fele óta megszaporodott a »zsidózó« csoportok létsz{ma.” Az orosz belügyminiszter egyik jelentése 1823-ban pedig m{r arra hívta fel a figyelmet, hogy „nagymértékben terjed Oroszorsz{gban a »zsidózó« eretnekség, és ezen szekta követőinek a létsz{m{t mintegy 20 ezer főnyire becsülte”. Üldözésük azonban hamarosan kezdetét vette, főleg azt követően, hogy „a szekta sz{mos tagja – azt színlelve, hogy visszatért a pravoszl{v anyaszentegyh{z kebelébe – titkon tov{bbra is saj{t, kor{bbi szekt{ja szertart{sait űzte”. [6]
-[125]-
„Mindez azzal a következménnyel j{rt, hogy a zsidókkal kapcsolatos törvényhoz{s I. Miklós c{r uralkod{sa alatt... egyfajta saj{tos, vall{sos színezetet kapott”. *7+ E gondolatis{g igencsak jól érzékelhető I. Miklósnak a zsidós{ggal kapcsolatosan hozott döntései és törvényei kapcs{n. Ez abbéli buzgalm{ból is élesen kivil{glik, amelylyel mindvégig tiltotta, hogy zsidók keresztény h{ztart{sbelieket, legink{bb keresztény dajk{kat fogadjanak szolg{latukba, mivel „a zsidóknak végzett munka veszélyt rejt mag{ban és gyengíti a nők körében a keresztény hit ir{nti odaad{st”. Ez a rendelkezés azonban az ismétlődő tilt{sok ellenére „sem került {ltal{nos körű alkalmaz{sra... és tov{bbra is szolg{ltak keresztények” a zsidó h{ztart{sokban. *8+ Az első zsidókkal szembeni erőteljes intézkedés – amelyről I. Miklós c{r m{r trónra lépése pillanat{tól {br{ndozott – az volt, hogy az {llami kötelezettségek teljesítése terén egyenrangúv{ tette őket a többi orosz alattvalóval. Mit is jelentett ez valój{ban? Nem m{st, mint azt, hogy a zsidóknak is be kellett kapcsolódniuk a katona{llít{s terheibe. Ezzel m{r elsőre igen kényes kér déskört érintett, mivel e kellemetlen kötelezettség alól a zsidók az Orosz Birodalomhoz való csatol{suk óta sikeresen kibújtak. A kor{bbi gyakorlat szerint ugyanis a zsidó polg{rok körében nem került sor újonctoborz{sra, amit azok fejenként 500 rubelnyi összeg lefizetésével v{lthattak meg. *9+ Az új intézkedést azonban nem kiz{rólag a birodalom népességének egységes kötelezettségv{llal{s{ra indító sz{ndék dikt{lta. Az oroszorsz{gi zsidó közösségek j{randós{gaik törlesztésének kapcs{n amúgy is jókora késésben voltak. R{ad{sul Oroszorsz{g sz{mos Galíci{ból sz{rmazó zsidót fogadott be, m{rpedig ez utóbbiak m{r saj{t szülőföldjükön is katonai szolg{latra voltak kötelezve. Mint ahogy az az elv sem motiv{lta, hogy az újonc{llít{si kötelezettség majd „csökkenti a nem hasznos tevékenységet folytató zsidók létsz{m{t”. A katonai szolg{lati idő egyébként abban a korban 25 évre szólt. A törvény megalkot{s{t sokkal ink{bb az az uralkodói elgondol{s szülte, hogy a környezetétől kiszakított, elszigetelt zsidó újonc erősebben v{lik hajlamoss{ arra, hogy az orsz{g egésze {ltal el-[126]-
fogadott és folytatott életmódot tegye mag{év{, sőt, ak{r mag{t a pravoszl{v hitet is felvegye. *10] A fentieket figyelembe véve elmondhatjuk teh{t, hogy a zsidók körében folyó katonai összeír{s feltételei rendkívüli módon megszigorodtak. Mindez maga ut{n vonta a zsidó újoncok sz{m{nak nagyar{nyú növekedését és az összeírtak alsó korhat{r{nak kiszélesedését. Ez a hat{rozott uralkodói magatart{s azonban közel sem jelenti azt, hogy I. Miklós c{rnak ellen{ll{s nélkül sikerült volna alkalmaznia a gyakorlatban is a zsidós{g hadkötelezettségét elrendelő dekrétum{t. Ennek éppen az ellenkezője történt – ugyanis a törvény valamennyi elemének a végrehajt{sa kínos lassús{ggal haladt. A minisztertan{cs ülésein hosszasan vitatt{k annak a kérdésnek az erkölcsi szempontjait, miszerint lépéseket kell tenni „abból a sz{ndékból, hogy korl{tozz{k a zsidó túlnépesedést”. Ahogy azt a pénzügyminiszter E. F. Kankrin egy ízben ki is fejtette: „teljes mértékben illetlen dolog ink{bb az egyént megadóztatni, mintsem a vagyont”. A kahalok persze nem késlekedtek, hogy a zsidós{g feje fölül elh{ríts{k, vagy legal{bbis későbbre halassz{k ezt az újonnan felmerült fenyegetést. Amikor pedig a végrehajt{s lassús{ga miatt a végsőkig felingerelt I. Miklós c{r elrendelte, hogy a lehető legrövidebb hat{ridőn belül készítsenek sz{m{ra végérvényes jelentést, „ezen uralkodói rendelet csak még ink{bb arra ösztönözte a kahalokat, hogy tov{bb fokozz{k a kulissz{k mögötti tevékenységüket az ügy menetének késleltetése érdekében. És valóban sikerült is megnyerniük a magas rangú {llami tisztségviselők egyikét”, mégpedig olyannyira, hogy a fentebbi „jelentés végül sohasem készült el”! Ahogy azt Ju. I. Gesszen megjegyzi, „ezen titokzatos epizód” még az {llamappar{tus csúcsain is megtörténhetett teh{t, azonban „kiz{rólag és csakis a kahal hathatós közreműködésével”. Így, mivel az anynyira óhajtott jelentés a későbbiekben sem került az asztal{ra, I. Miklós nem v{rt tov{bb annak elkészültére. Az uralkodó 1827-ben dekrétum útj{n rendelte el a zsidók körében {ltal{nosan kötelező katonai összeír{s bevezetését. *11] Majd 1866-ban pedig az arról rendelkezőt, miszerint a magukat kiv{lós{guk {ltal megkülönböztető zsidók is a -[127]-
keresztény bajt{rsaikkal egyenrangúan nyerhessenek el katonai érdemrendeket. [12] Teljes mértékben mentesültek azonban az újoncoz{si kényszer alól „a b{rmely gildébe és oszt{lyba tartoz ó kereskedők, a mezőgazdas{gi kolóni{k lakosai, a műhelytulajdonosok, a gy{rakban dolgozó gépészek, a rabbik, valamint mindazon zsidók, akik közép- vagy felsőfokú oktat{sban részesültek”. [13] Innen fakadt teh{t sz{mos zsidó polg{rnak az az óhaja, hogy valamilyen módon megprób{ljon a kereskedők oszt{ly{ba avanzs{lni. A zsidó polg{rs{g ugyanis igencsak viszolygott attól a gondolattól, hogy tagjait körükből kivonj{k, „ami al{{sn{ a közösség erejét, az{ltal, hogy az kényszereknek vagy újonc{llít{si kötelezettségnek vettetne al{”. Ami a kereskedőket illette, ők úgy prób{lt{k meg csökkenteni saj{t anyagi felelősségüket, hogy az adófizetési kötelezettséget a polg{rokra kív{nt{k {th{rítani. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, mivel a zsidó kereskedők és polg{rok közötti viszonyt m{r amúgy is feszült hangulat jellemezte. Ugyanis „erre az időszakra az imm{r egyre nagyobb létsz{mú és gazdags{gú zsidó kereskedők komoly kapcsolati h{lót építettek ki a felsőbb korm{nyzati körökkel”. A grodnói kahal péld{ul azzal a kéréssel fordult Szentpéterv{rhoz, hogy az oroszorsz{gi zsidó lakoss{g ezentúl négy „oszt{lyba” soroltassék – úgymint kereskedők, polg{rok, kézművesek és földművelők –, valamint, hogy ezek egyike se legyen felelős a m{sikért. *14] Itt jegyeznénk meg, hogy az 1830-as évek kezdetén maguk a kahalok {ltal javasolt elgondol{sban fedezhető fel az első lépés abba az ir{nyban, amelyet a jövőben maga a c{r, I. Miklós v{ltott valóra „t{rsadalmi kategoriz{l{s” elnevezés alatt az 1840-es években, és amely egyébként majd a maga idején olyannyira rossz fogadtat{sban részesül a zsidós{g köreiben. Az orosz hatós{gok a kahalokat azzal is megbízt{k, hogy emeljék meg az újoncok sz{m{t azokban oroszorsz{gi zsidó közösségekben is, amelyeknek pontos „taglétsz{m{ról” a korm{nyzatnak még csak hozz{vetőleges adatai sem voltak. M{rpedig a kahal „ezen létsz{memelés egész terhével a legszegényebbek v{llaira nehezedett”. Mivel „előnyösebbnek l{tszott sz{mukra, hogy a legink{bb védtelenek ke-[128]-
rüljenek ki a közösségből, hiszen a jómódúak sz{m{nak csökkenése {ltal{nos hanyatl{st vonhatott volna maga ut{n”. A kahalok tov{bbra is azzal a kéréssel fordultak a helyi hatós{gokhoz (b{r óhajukat elutasított{k), hogy mentesüljenek a sz{mbavétel alól, „avégett, hogy az újoncoz{s céljaira azok a »mezítl{basok« adassanak, akik nem fizetik a fejadót és akik a zavarg{sok és zendülések mindenkori ki{llhatatlan bajkeverői” – mivel, hogy „a tulajdonosi rétegek, ...akik a közösség valamennyi kötelezettségeit viselik, nem v{llalhatj{k, hogy saj{t csal{dtagjaik is besoroztassanak”. Ezenkívül, ugyanilyen módon maradt tov{bbra is a kahalok kiv{lts{ga az a lehetőség, hogy a közösség sz{mukra nem tetsző tagjai ellen szabadon felléphessenek. [15] Történelmi tény, hogy a katonai szolg{lat a zsidós{g körében való bevezetésekor a hadköteles férfiak igyekeztek minden útonmódon kivonni magukat az alól. Ez{ltal pedig az orosz hatós{gok {ltal előzetesen megszabott teljes létsz{mot soha sem sikerült feltölteni. E kérdéssel együtt került napirendre az a gond is, hogy hab{r a kivetett adó névértéke az évek sor{n jelentős mértékben csökkent, ennek dac{ra csak nagyon is részlegesen sikerült annak behajt{sa. Így azt{n I. Miklós c{r 1829-ben helyt adott azon grodnói kérvénynek, hogy egyes térségekben a kötelezően előírt létsz{m fölé emeljék a besorozandó újoncok sz{m{t – ezzel ellensúlyozva a kintlévő adóh{tralékokat. „1830-ban szen{tusi rendelet mondta ki, hogy minden egyes tov{bbi hadköteles tartalékos felnőtt behív{sa estén 1.000, kiskorú esetén pedig 500 rubellel kell csökkenti a kahal {ltal befizetendő adó összegét.” [16+ Azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy a korm{nyzók alkalmatlan időben kifejtett ügybuzgalma miatt hamarosan elhalasztott{k ennek az intézkedésnek végrehajt{s{t. Olyannyira, hogy azt{n „maguk a zsidó közösségek kilincseltek a későbbiekben a korm{nyzatn{l, hogy az újoncok besoroz{sa fejében engedjék el adóh{tralékaikat”. A korm{nyzati körökben viszont „hidegen fogadt{k ezt az aj{nlattételt, mivel nagyon is nyilv{nvalónak l{tszott, hogy ez{ltal csak újabb lehetőség nyílna a kahaloknak a visszaélésre”. [17] Az mindenesetre jól l{tható, hogy a zsidó újoncok kérdése mindkét oldalon egyar{nt felvetődött. -[129]-
A zsidók körében történő, a birodalom egyéb népeihez képest jóval szigorúbb újoncoz{st felidézve írja Gesszen, hogy a kérdésben egyfajta „égbeki{ltó egyenetlenség” jellemezte a korabeli orosz jogalkot{st. Ez szerinte m{r csak azért is meglepő, mivel Oroszorsz{gban „a zsidókkal kapcsolatos jogalkot{st nem jellemezte az a sz{ndék, hogy a többi orosz {llampolg{rhoz képest többletterhekkel sújtsa őket”. [18] I. Miklós c{r merev gondolkod{smódja nagyon is hajlamos volt a sz{m{ra könnyen bel{tható t{vlatok egyszerű felv{zol{s{ra. A legenda szerint péld{ul a Szentpéterv{r és Moszkva közötti vasútvonal kijelölése vonalzóval történt! Az uralkodó így ahhoz is makacsul ragaszkodott, hogy a partikularista 94 zsidós{got {tlagos orosz alattvalóv{, vagy ha lehet, még ink{bb pravoszl{v kereszténnyé form{lja {t. Így azt{n az orosz hadseregbe történő besoroz{s ide{ja helyett kis idő ut{n a kantonista zsidókkal kapcsolatos elgondol{s{t erőltette. Az úgynevezett kantonist{k intézménye (az elnevezés egészen 180-ig nyúlik vissza) az oroszorsz{gi katon{k kiskorú fiúgyermekeinek nyújtott menedéket (megkönnyítve ez{ltal a katon{skodó ap{k csal{di terheit az ekkor huszonöt esztendeig tartó szolg{lati idő alatt!). Az intézményt azzal a célzattal hozt{k létre, hogy a Nagy Péter alatt fel{llított „hadi{rv{k szekciói” nevű kezdeményezést éltessék tov{bb. Ez lényegében olyan, az {llam költségén működtetett iskol{kat ölelt fel, ahol a növendékek sz{m{ra a későbbi katonai szolg{latuk sor{n jól hasznosítható technikai ismereteket oktattak. Ez az iskolatípus az orosz tisztviselők szemében nagyon is alkalmas eszköznek l{tszott arra, hogy a zsidó gyermekeket m{r kiskoruktól kezdve és hosszú éveken keresztül tartósan elszakíts{k csal{di környezetüktől. Tekintettel a m{r fel{llított kantonista intézményre, az 1827-es rendeletével az uralkodó így m{r ahhoz is hozz{j{rult, hogy „a zsidó közösségek jogot kapjanak arra, hogy szabad v{laszt{suk szerint küldhessenek az újoncsoroz{sra felnőtt helyett kiskorú személyt is”, mégpedig tizenkét éves kortól kezdődően. [19] Azaz a zsidó szok{sok szerint a h{zasul{sra való érettségnél fiatalabbakat. Az Új Zsidó Enciklopédia értékelése szerint ez utóbbi uralkodói lépés 94
Partikularista (latin): a köz rov{s{ra a saj{t érdekeit képviselő.
-[130]-
„túl érzékeny csap{st” jelentett a zsidós{g sz{m{ra. Ez a lehetőség azonban kor{ntsem jelentette a tizenkét éves kortól kezdődő {ltal{nos zsidó hadkötelezettség bevezetését. Semmi köze nem volt a „a zsidó gyermekek kötelező összeír{s{hoz” [20] sem, ahogy azt az Enciklopédi{ban hib{san írja, és ahogy az végül széles körű hitelre tal{ltaz oroszorsz{gi zsidóknak szentelt szakirodalomban, majd később a kollektív emlékezetben is. A kahalok r{ad{sul még hasznosnak is tal{lt{k ezt a felnőtt újoncok helyettesítésére lehetőséget nyújtó kitételt – élve azzal, hogy újoncoz{sra „{rv{kat, özvegyek gyermekeit – néha annak a törvénynek a megkerülésével is, amely az egygyermekes csal{dok egyedüli gyermekeit vette védelmébe –, vagy ínséges helyzetben levőket” küldték el. Gyakorta cselekedve így „a gazdagok gyermekeinek jav{ra”. [21] A tizennyolc éves kor elérésétől azut{n a kantonist{k az akkoriban szok{sos, meglehetősen hosszú katonai szolg{latukat kezdték letölteni. Ne feledjük azonban, hogy az idő t{jt ez nem korl{tozódott puszt{n kasz{rnyai szolg{latra. A katon{k szolg{lati idejükben megh{zasodtak, csal{djuk körében éltek, különféle mesterségeket saj{títottak el. Valamint jogukban {llt az is, hogy ak{r a birodalom belső tartom{nyaiban telepedjenek le, ott, ahol éppen a szolg{lati idejüket végül befejezték. Kétségtelen mindenestre az is, hogy a vall{sukhoz és szertart{saikhoz hűségesen ragaszkodni kív{nó zsidó sz{rmaz{sú katon{kat súlyosan érintette az a körülmény, hogy nem tudt{k tartani a s{beszt, 95 és hogy {th{gni kényszerültek ritu{lis étkezési szok{saikat is. A csal{di környezetüktől elszakított, kantonista intézményekben elhelyezett kiskorúak sz{m{ra természetes módon gondot okozott, hogy ellen{lljanak nevelőik nyom{s{nak az orosz -, az aritmetika-, de főként a hittanór{k alkalm{val. Tudniillik a növendékeit kikeresztelkedésre r{venni tudó nevelők mark{t komoly jutalom ütötte. Sőt, maguk a zsidó tanulók is bőséges jutalomban részesültek a keresztény vall{sra való {ttérés esetén. E folyamatot az is könnyítette, hogy ezek a fiatalok feltehetőleg erősen nehezteltek arra a zsidó közösségre, amely őket újoncnak adta. Mindezek ellenére a hajthatat95
S{besz (jiddis): a szombat ünnepe.
-[131]-
lan zsidó jellem és a m{r egészen kiskoruk óta beléjük t{pl{lt vall{s ir{nti hűség együttesen eredményezték, hogy közülük sz{mosan {lltak ellen a cs{bít{snak. Tal{n fölösleges is részletezni, hogy a keresztény hitre való {ttérésük érdekében gyakorolt praktik{kban valój{ban semmilyen keresztényi nem volt, és, hogy azok pont a lényeget tekintve tévesztettek célt. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a kegyeden erőszakkal kicsikart {ttérési nyilatkozatok, a hal{los fenyegetések, sőt ak{r a keresztelést megtagadók tömeges vízbe fojt{sa – ilyesfajta tudósít{sok keltek ugyanis sz{rnyra a kantonist{kkal kapcsolatban az akkori évtizedekben – kétségtelenül az üres fikciók vil{g{ba tartoznak, ahogy a forradalom előtt megjelent Enciklopédia is kifejti, az {llítólag folyóba ölt néh{ny sz{z főnyi kantonista „népszerű mond{ja” azt követően született, hogy napvil{got l{tott az egyik korabeli német újs{gban, miszerint „miut{n egy szép napon nyolcsz{z kantonist{t vittek megkeresztelésük célj{ból a folyóhoz, közülük kettő vízbe fúlt ...”. [22] A vezérkari katonai nyilv{ntart{s levélt{raiban fellelhető hivatalos statisztik{k alapj{n az 1847 és 1854 közötű időszakban *23+ – amikor is a kantonist{k toborz{sa a zsidós{g körében különösen is nagymértékű volt –, a zsidó sz{rmaz{súak csup{n az összlétsz{m 2,4%-{t képviselték az összoroszorsz{gi kantonist{k soraiban. Vagyis a zsidós{g ar{nya a kantonist{k körében nem lépte túl a zsidóknak az orsz{g lakoss{g{hoz viszony ított ar{ny{t – még akkor sem, ha sz{mít{sba vesszük, hogy a kahalok sz{ndékosan is alulbecsült adatokkal {lltak elő a katonai célú népesség-összeír{sok idején. Valószínűleg a kikeresztelkedetteknek szintén érdekükben {llt, hogy egykori hitsorsosaikkal szemben tiszt{zz{k magukat. M{r csak azért is, mert szolg{latuk alatt jó néh{ny előnnyel j{rt, ha sikerült őket végleg a kereszténység felvételére r{bírni. Mindent összevetve azonban, „sz{mos kikeresztelkedett kantonista maradt tov{bbra is titkon hűséges eredeti hitéhez, sőt néh{nyan közülük hamarosan újból visszatértek a zsidós{ghoz”. [24] I. S{ndor c{r uralkod{s{nak utolsó esztendejében a beloruszok lakta területeket sújtó újabb éhínséghull{m (1822) ügyében ismét -[132]-
szen{tort küldtek a helyzet kiviz sg{l{s{ra. A szen{tor ugyanazokat a következtetéseket vonta le, mint negyedsz{zaddal kor{bban Gyerzsavin. Az 1823-ban létrehívott és négy miniszterből {lló „zsidóügyi bizotts{g” tanulm{nyozta, hogy „milyen alapokon v{lhatna kedvezővé és kifizetődővé a zsidók orosz {llaméletbe való bekapcsolód{sa és annak megszervezése”. Emellett céljuk volt az is, hogy „ír{sba fektetendő mindaz, ami ezen nép {llapot{ban bekövetkező javul{shoz vezethet”. Hamarosan nyilv{nvalóv{ v{lt azonban, hogy a felvetett kérdés megold{sa a bizotts{g erejét messze meghaladja. Így azt{n 1825-ben ezt a „zsidóügyi bizotts{got” miniszteri szinten felv{ltotta az úgynevezett „ir{nyítóbizotts{g” (imm{r az ötödik), amely ezúttal magukat az egyes minisztériumok ir{nyítóit tömörítette mag{ban, és amely tov{bbi nyolc évet szentelt a kérdéskör tanulm{nyoz{s{nak. [25] A türelmetlen Miklós c{r azonban ismét a saj{t döntéseivel v{gott elébe a bizotts{g munk{j{nak. Így teh{t, ahogy azt fentebb m{r l{ttuk, elrendelte a zsidós{g katonai összeír{s{t. Ő h{roméves hat{ridőt szabott meg arra, hogy valamennyi nyugati birodalmi terület falvaiból kiutasíts{k a zsidókat, és hogy véget vessenek az {ltaluk űzött szeszfőzésnek. Azonban, csakúgy, mint az ezt megelőző hasonló intézkedések esetében, a gyakorlati végrehajt{s előbb csak lassabb iramot vett, majd meg-megtorpant, végül pedig későbbre lett halasztva. Pedig a c{r ezut{n még azt is megtiltotta, hogy a kocsm{t vagy szeszkiméréseket fenntartó zsidók azok épületében lakhassanak, és hogy részletre {rusíthass{k az alkoholt. Ez utóbbi intézkedése azonban szintén nem került végrehajt{sra. *26+ A m{sik prób{lkoz{s azt célozta, hogy megtilts{k a zsidók körében legkedvesebbnek sz{mító foglalkoz{st, azaz a postai fogatv{ltók intézményét. Melyek természetesen egyszersmind fogadókat és kocsm{kat is jelentettek. Azonban ez az elgondol{s ismételten sikertelennek bizonyult, mivel a zsidókon kívül nemigen tal{ltak elegendő sz{mú v{llalkozót e fontos tevékenység ell{t{s{ra. *27+ Az egész birodalom területén 1827-ben léptették életbe a szeszlep{rl{s haszonbérleti rendszerét. Mikor azonban abból a zsidókat t{vol tartott{k, akkor az {rverési {rak meredek esése következett be. -[133]-
R{ad{sul az is gyakorta „előfordult, hogy rajtuk kívül semmilyen m{s jelentkező nem akadt ezen bérlemények működtetésére”. Olyannyira nem, hogy azokat végül ismét csak a zsidók sz{nf{ra kellett bérbe adni, legyen szó faluról vagy v{rosról, beleértve még a letelepedési övezeten kívüli térségeket is. Ezenkívül az orosz korm{nyzat a zsidókra h{rította annak a terhét is, hogy megszervezzék az alkoholtermékekre kirótt adók összegyűjtését – akik viszont így rendszeres jövedelemforr{shoz jutottak. [28] „M{r jóval azelőtt, hogy az első gildébe tartozó kereskedők jogot szereztek volna arra, hogy a birodalom b{rmely térségében megtelepedhessenek, valamennyi bérlőnek szabads{g{ban {llt a letelepedési övezeten kívüli főv{rosokba és m{s v{rosokba való költözködés és az ottani hosszas tartózkod{s. ...A bérlők környezetéből sz{rmaztak a kiemelkedő zsidó közéleti személyiségek”, mint a m{r a fentebbiekben említett Litman Fejgin és Jevzel Gincburg. Ez utóbbi „az ostromlott Szevasztopol v{ros{ban bérelt szeszgy{rat”; majd pedig „1859-ben Szentpéterv{ron alapított bankintézetet..., amely a maga nemében egyike volt a legjelentősebbeknek Oroszorsz{gban”. Ő a későbbiekben „részt vett az orosz {llamkincst{r európai banki tőkekihelyezésében”; és végül a Gincburg- (b{rói) dinasztia megalapítójaként híresült el. *29] Ezt követően pedig 1848tól kezdve valamennyi az „első gildébe tartozó zsidó kereskedő jogot kapott arra, hogy italkereskedést béreljen azon helyéltekben is, ahol nem rendelkeztek {llandó tartózkod{si engedéllyel”. [30] Ami a szeszlep{rl{s ügyét illeti, nos azzal kapcsolatban szintén kiszélesedtek a zsidók jogosítv{nyai. Ahogy visszaemlékezh etünk r{, 1819-ben engedélyezték a sz{mukra, hogy a nagy oroszorsz{gi térségekben is foglalkozhassanak vele, „amíg az orosz mesteremberek is el nem saj{títj{k az annak elvégzéséhez szükséges ismereteket”. B{r 1826-ban I. Miklós c{r elrendelte visszatelepítésüket a letelepedési övezet hat{rai közé, {m m{r 1827-től kezdve sz{mos egyedi kérvénynek engedett, amelyek a szeszlep{rl{ssal foglalkozók helyszínen marad{s{ért j{rtak közbe, mint péld{ul az irkutszki {llami gy{rak esetében is. *31+ Vlagyimir Szolovjov a fentiek kapcs{n M. N. Katkov észrevételeit idézi: „A nyugati területeken a zsidók foglalkoznak a vodk{val, -[134]-
de vajon jobb-e a helyzet Oroszorsz{g egyéb térségeiben?
-[135]-
Orsanszkij azonban folytatja bizonyít{s{t, és a szeszlep{rló tulajdonosa és a részeg paraszt közé helyezi a zsidót aki l{tszólag a parasztnak kedvez, mivel {ron alul adja el neki a vodk{t. Viszont az is igaz, hogy z{logképpen lefoglalja a paraszt személyes holmij{t. Ahogy írja, b{r egyesek szerint a zsidó bérlők „nyomorús{gos hat{ssal vannak a parasztok {llapot{ra”, ez azonban csak abból a tényből fakad, hogy „a kocsm{ros mesterségben csakúgy, mint m{s tevékenységekben is, azok bizony messze kitűnnek hozz{értésükkel, ügyességükkel és dinamizmusukkal”. [34] Azt is meg kell említenünk azonban, hogy ugyanezen gyűjteményes kötet egyik esszéjében a szerző m{r beismeri a létezését „a parasztokkal való csal{rd ügyletek” meglétének. Mint írja: „le kell szögezni, hogy a zsidó kereskedők sokszor r{szedik az embereket, és hogy a zsidó viszonteladó, uzsor{s és kocsm{ros kizs{km{nyolja a nyomorgó népet, különösen vidéken. Amilyen makacsul megkéri az {rat a birtokossal szemben a paraszt, ugyanakkor meglepően hajlékonynak és jóhiszeműnek mutatkozik akkor, amikor a zsidóval köt üzletet, főleg, ha ez utóbbi még egy üveg vodk{t is ad r{ad{sként a sz{m{ra. ...A paraszt bizony sokszor kényszerül arra, hogy gyal{zatosan {ron alul adja el gabon{j{t a zsidónak.” [35] Mindezek mellett Orsanszkij enyhítő körülményeket is keres. M{rpedig a paraszti életerőt ennyire elnyomorító bajt hogyan is lehetett volna igazolhatónak tekinteni?... Mindenesetre I. Miklós c{r uralkod{sa alatt – dac{ra hajthatatlan személyes erőfeszítéseinek – mindvégig kudarcot vallott az a törekvése, hogy a saj{t szempontjai szerint form{lja {t az oroszorsz{gi zsidós{g életét. Ahogy kudarcot vallott a zsidó földművesség ügyében is. Az 1827-es keltezésű, „a zsidók újonc{llít{si kötelezettségről és katonai szolg{lat{ról'' szóló szab{lyrendelet értelmében a mag{nkézben lévő parcell{kra „{ttelepített” zsidó földművesek, valamint azok gyermekei ötven évre mentesültek az újonc{llít{si kötelezettség alól. Ez a kivételezett {llapot attól az időponttól lépett érvénybe, amint a zsidó telepes ténylegesen belekezdett „a földműves tevékenységek gyakorl{s{ba”. A rendelet figyelemreméltó hat{st v{ltott ki az orosz-[136]-
orsz{gi zsidók körében. Szinte m{r a kihirdetés pillanat{ban is sz{mos olyan zsidó tért vissza a földműves kolóni{kra, akik kor{bban a saj{tszak{llukra hagyt{k el lakhelyüket. Sőt, a visszatérők sz{ma meglepő módon még meg is haladta azt az adatot, mint amit a zsidók addig maguk tartottak nyilv{n a t{vollevőkről. *36] Azut{n 1829-ben imm{r napvil{got l{tott a zsidó földművesekkel kapcsolatos, még ink{bb kiforrott és részletesebb szab{lyrendelet is. Ez utóbbi lehetővé tette sz{mukra a polg{rok oszt{ly{ba való előlépést azzal a feltétellel, hogy valamennyi tartoz{sukat rendezik. Tov{bb{ engedélyezte sz{mukra a földjeik elhagy{s{t h{rom hónap időtartamra a kenyérrevalójuk megkeresése végett – igaz, csakis akkor, amikor azt a mezőgazdas{gi munk{k {llapota lehetővé tette. Emellett szankciókkal sújtotta egyfelől az engedély nélkül földjeiktől t{vollevőket, jutalmat ir{nyzott viszont elő azon földműves gazdas{gok vezetőinek, akik a legkiv{lóbbnak bizonyultak. V. Nyikityin ugyanakkor azt is elismeri: „Összehasonlítva a zsidó földműveseket sújtó szigorú korl{toz{sokat m{sokéval – »de egyszersmind a kiz{rólagosan a zsidóknak biztosított jogok és előjogok figyelembevételével«, és mindezeket a többi adózó réteg kapcs{n is sz{mbavéve –, meg kell {llapítsuk, hogy a korm{nyzat összességében nagy jóindulattal viseltetett a zsidós{g ir{ny{ban.” [37] És íme l{ss csod{t! Végre 1823 és 1833 között „a zsidók nagy buzgalommal művelték a földjeiket, a szerencse bőséges ter més{tlagokkal k{rpótolta őket, ők pedig elégedettséggel töltötték el munk{jukkal a hatós{gokat, és viszont. Az {ltal{nos fellendülést csup{n néh{ny, jelentéktelennek bizonyuló kisebb incidens {rnyékolta be. A törökkel vívott, 1829-es h{ború ut{n pedig „az adóh{tralékokat teljes mértékben elengedték a zsidó lakosok sz{m{ra csakúgy, mint az öszszes telepes sz{m{ra... lévén, hogy azok »elszenvedni kényszerültek a hadak {tvonul{s{t«.” A felügyeletükkel megbízottak jelentése szerint azonban „az 1833. évi rossz termés lehetetlen v{llalkoz{ss{ tette, hogy (a zsidókat) tov{bbi marad{sra bírj{k a kolóni{kon. Így teh{t a felügyelőbizotts{g közülük sokaknak megengedte azok köréből, akiknek sem kedvük, sem b{tors{guk nem volt a földműveléssel való foglalatoss{gra, hogy -[137]-
többé egy{ltal{n ne, vagy csak félig-meddig vessék be földjeiket. Valamint, hogy megszabaduljanak jósz{gaiktól, engedélyezte, hogy útra keljenek, és ak{r {llami segélyért folyamodjanak, valamint hogy ne fizessék tov{bb a tartoz{saikat.” M{r 1834-ben több ízben is előfordult, hogy ezek a telepesek „{ruba bocs{tott{k a kapott vetőmagot és leölték a jósz{gaikat”. Ehhez a megold{shoz azonban nem csak a szükséget szenvedők folyamodtak. Elmondható ugyanis, hogy a zsidóknak gyakrabban jutott ki a rossz termésből, mint a m{s nemzetiségű parasztoknak. Ebben a hitv{ny minőségű vetőmag haszn{lat{n kívül az is szerepet j{tszott, hogy a zsidók többnyire rendszertelenül és alkalmatlan időközönként művelték meg a talajt. Ez többnyire annak volt köszönhető, hogy „gener{cióról gener{cióra örökítve életform{jukat, könnyű mesterségekhez voltak szok va, {ltal{ban gondatlanok voltak, és hanyagnak bizonyultak a jósz{g felügyeletében is”. [38] Azt hihetnénk, hogy az a h{rom évtizednyi balszerencsés prób{lkoz{s és tapasztalat, ami a zsidós{g földművelésre való „{tszoktat{s{t” kísérte, elegendő volt a korm{nyzatnak ahhoz, hogy lemondjon a haszontalan és igencsak költséges tov{bbi kísérletezésről. Csakhogy ez nem így történt! Vajon ezek a ki{br{ndító jelentések nem jutottak el I. Miklós asztal{ig? Vagy ha el is jutottak, a sz{mtalan feljegyzést és helyzetjelentést a miniszterek tal{n kissé megszépítették? Vagy ink{bb az uralkodó kimeríthetetlen energi{ja és az ügyhöz fűzött hat{rtalan bizalma sarkallta őt újabb és újabb kísérletekbe? Ki tudja ma m{r... Mindenesetre biztos, hogy az 1835-ös keltezésű, a zsidós{g életét ismét újra rendezni kív{nó szab{lyrendelet (ami az úgynevezett „ir{nyítóbizotts{g” anyagaként l{tott napvil{got) sem söpörte le az asztalról a zsidó földművelés kérdését, sőt, éppen ellenkezőleg, még ki is szélesítette azt. „Olyan szab{lyok {ltal kell megszervezni a zsidók életét, amelyek lehetővé teszik sz{mukra, hogy a földet művelve és ipart űzve nyerhessenek megfelelő m{don megélhetést. Emellett pedig a fiataljaik sz{m{ra haladó szellemű oktat{s biztosítandó, ami g{tj{t {llja majd annak, hogy dologtalans{gra vagy tiltott tevékenységek gyakorl{s{ra adj{k fejüket.” Mivel a kor{bbiakban a zsidó kö-[138]-
zösségektől előzetesen négysz{z rubel megfizetését követelték tűzhelyenként, ettől fogva „b{rmely zsidó sz{m{ra lehetővé tették, hogy b{rmikor földművelésbe kezdjen. Ennek valamennyi adóh{traléka egyszeriben eltöröltetett, csakúgy, mint a közössége {ltal felhalmozott adóh{tralék is.” Megengedték tov{bb{ sz{mukra, hogy {llatni földeket birtokoljanak meghat{rozatlan idejű haszonélvezet form{j{ban (azonban csak a letelepedési övezet hat{rain belül). Így teh{t azokból parcell{kat birtokolhattak, értékesíthettek és adhattak vagy vehettek bérbe. Mindazok pedig, akik közülük a földművelésre adt{k a fejüket, huszonöt évre felmentést kaptak a fejadó fizetése aló+, tíz évig a földadó alól, és a m{r említett ötven évre az újoncoz{s alól. Viszont a törvény arról is rendelkezett, hogy egyetlen zsidó sem „kényszeríttethetett földművessé v{lni”. „A falusi élet keretei között gyakorolt kézműipari és kézművesi tevékenységek pedig tov{bbra is engedélyeztettek a sz{mukra.” [39] Sz{zötven évvel a fenti intézkedések meghozatala ut{n a múltról megfeledkező kiv{ló zsidó fizikus – aki egyébként a legink{bb t{jékozott szerzők közé tartozik –, az al{bbi szavakkal fogalmazza meg az oroszorsz{gi zsidós{g életéről alkotott képét: „A letelepedési övezet a földművelés gyakorl{s{nak megtilt{s{val (!) j{rt együtt.” [40] A történész és gondolkodó, M. Gersenzon legal{bb {ltal{nos megfogalmaz{st haszn{l ebben a kérdésben: „A zsidó sz{m{ra a földművelést a saj{t népszelleme tiltotta meg, mivel a földhöz tapadva az ember sokkal könnyebben ereszt gyökeret és kezd kötődni valamely helyhez.” [41] Az 1835-ös rendelet megalkot{sa ut{n a c{r befoly{sos pénzügyminisztere, Kankrin azzal a javaslattal {llt elő, hogy Szibéria elhagyatott földjeit bocs{ss{k a zsidó földművesek rendelkez ésére. I. Miklós nem sokat habozott, és még ugyanezen év végén {ld{s{t adta a tervre. Eszerint a zsidó telepesek „tizenöt hekt{rig részesültek volna jó minőségű földekben”, valamint eszközökben és jósz{gban – mindezt az {llamkincst{r terhére. Ezenkívül kész gerendah{zakat aj{nlottak fel sz{mukra. R{ad{sul még a helyszínre sz{llít{suk költségeit is fedezték volna, beleértve az élelmezést is. Rövid ideig úgy l{tszott, hogy a szegény sorban élő, valamint a nagycsal{dos zsidók -[139]-
megkísérlik a szibériai utaz{st. Csakhogy a kahalok ismét keresztülhúzt{k a sz{mít{saikat. Ezek a szegény sorban élő zsidók ugyanis az újonc{llít{si kötelezettségek kielégítése miatt elengedhetetlenül szükségesek voltak a kahalok sz{m{ra. Vagyis, hogy a gazdag zsidó csal{dok hadköteles fiait helyettesítsék a szegényekkel. Így teh{t a szegényeket elrejtették a hatós{gok szeme elől. Ezzel egy időben adóh{tralékukat a hivatalok {ltal semmisnek nyilv{nítatt{k, miközben azt előzőleg a szegényekkel gondosan befizettették. A szibériai {ttelepítéssel kapcsolatos terv azonban nemcsak emiatt dőlt dug{ba. Időközben ugyanis a korm{nyzat is m{s bel{t{sra jutott. Egyszerűen megijedtek a túlzottan is hosszúra nyúló sz{llít{s nehézségeitől, valamint attól a lehetőségtől, hogy a tapasztalatlan és a földműves munka ir{nti szeretetükről am úgy sem igaz{n híres zsidók a helyszínen is nekil{tnak „a haszontalan üzérkedésnek, ami lényegét tekintve tisztességtelen fog{sokon alapulva m{r amúgy is annyi bajnak volt okozója a birodalom nyugati tartom{nyaiban”. Tekintettel arra, hogy „fogadósi tevékenységük jobb{ra a helyi lakosok tönkretételéből {llt, kielégítve azok poh{r ut{n nyúl{s ir{nti hajlam{t”, 1837-ben véget vetettek a Szibéri{ba való {ttelepítési akciónak. Anélkül, hogy annak valódi okait a közvélemény tudom{s{ra hozt{k volna. [42] Még ugyanezen évben a felügyelőbizotts{g arra a meg{llapít{sra jutott, hogy Új-Oroszorsz{g területén „a zsidó telepesek sz{m{ra kiutalt parcell{k a legjobb minőségű fekete földből valók, amelyek »tökéletesen alkalmasak a gabonafélék termesztésére és, hogy a sztyeppei földek kiv{lóak szénatermesztésre és {llattart{sra«„. [43] Az is igaz azonban, hogy a helyi hatós{gok vitatt{k a fentebbi értékelést. Tov{bb{ még ugyancsak 1837 folyam{n fel{llít ott{k az {llami vagyonügyi minisztériumot, élén az arisztokrata E. Kiszeljovval. Ez a *égés, a tervek szerint, szerves része volt a jobb{gyrendszer oroszorsz{gi majdani eltörlését célzó {tmenetnek. Ennek az új minisztériumnak a feladatai közé tartozott, hogy „védelmezze a szabad földműveseket” (azaz az {llami parasztokat, az úgynevezett „korona parasztjait”, melyeknek sz{ma ez idő t{jt hét és fél millióra rúgott), va-[140]-
lamint a zsidó földműveseket (akik összesen h{rom és ötezer körüli csal{dot tettek ki, azaz sz{mar{nyuk összehasonlítva az {llami parasztok sz{m{val nem volt egyéb, mint „csepp a tengerben”). mindazon{ltal épp, hogy csak létrehívt{k az új minisztériumot, azt m{ris el{rasztott{k a zsidók mindenféle t{rgyú kérvényei és panaszai. „Hat hónap leforg{sa alatt nyilv{nvalóv{ v{lt, hogy csak a zsidókra ugyanannyi figyelmet kellett fordítani, mint a minisztériumot nyomasztó összes többi elsőrendű fontoss{gú ügyre.” [44] Ezen az új minisztériumon kívül 1840-ben Kiszeljovot még egy m{sik újonnan létrehozott bizotts{g (imm{r a hatodik ebben a kérdéskörben) *45+ elnöki székébe is kinevezték, azzal a céllal, hogy „meghat{roztassanak a zsidók élete újj{szervezésének lez{r{sa érdekében szükséges lépések”. Azaz, hogy a hivatalnokok ismét nekigyürkőzzenek az oroszorsz{gi zsidókérdés dossziéj{nak. Kiszeljov 1839-ben elfogadtatta az {llamtan{cs törvényjavaslat{t, amelynek értelmében a földművesekké lehettek azok a zsidók, akik az újoncoz{si v{rólist{n szerepeltek, ami alól így mentesültek. Ez{ltal lényegében mentességet kaptak az adókötelezettség terén is, de csakis azzal a feltétellel, ha a földművelésben az egész csal{djuk részt vesz. Ezt követően 1844-ben „a zsidókkal kapcsolatos, még részletesebb szab{lyrendelet” imm{r azt a jogot is megadta a sz{mukra – a letelepedési övezet területét is beleértve –, hogy h{rom éven keresztül keresztény munkaerőt foglalkoztassanak. Ettől azt remélték, hogy a keresztényektől majd elsaj{títj{k a zsidók a helyes földműves magatart{st. Ezt megelőzően, 1840-ben „sz{mos zsidó érkezett, {llítólag a saj{t költségén (ők valój{ban a helyszínre érkezésükkor készítettek a maguk sz{m{ra »tanúsítv{nyokat«, amelyek szerint saj{t anyagi eszközökkel rendelkeznek) Új-Oroszorsz{g térségébe, akiknek azonban a valós{gban semmijük sem volt, és a hatós{gok sz{m{ra m{r az első pillanattól fogva nyilv{nvalóv{ tették, hogy »anyagi forr{saik kimerültek«. ...Ekkor 1.800 ilyen csal{d érkezett, amelyek többsége sem papírokkal nem rendelkezett, sem pedig azt nem tudta igazolni, hogy honnan jött és hogy hogyan jutott el ÚjOroszorsz{gba. ...R{ad{sul szakadatlanul {ramlottak a térségbe olyanok is, akik azért rim{nkodtak a hatós{gokn{l, hogy ne hagyj{k őket a nyomorban élve elrohadni.” Kiszeljov parancsba adta, hogy az -[141]-
érkezőket megfelelő fogadtat{sban részesítsék, és hogy „{ltal{ban a telepesek részére mindenfajta etnikai megkülönböztetés nélkül” a kiutalandó összegekből különítsenek el tartalékot erre a célra. M{s szavakkal, ezeket a nincsteleneket valój{ban jócsk{n az előir{nyzott kiad{sokon felüli összegekkel segélyezték. Ezt követően 1847-ben újabb, úgynevezett „kiegészítő rendeleteket” fogadtak el, amelyek a zsidóknak a mezőgazdas{gi munk{ra való {t{ll{s{t kív{nt{k t{mogatni. [46] Kiszeljov az {ltala vezetett minisztérium ténykedésével azt az ambíciót dédelgette, hogy mintagazdas{gokra épülő telepeket létesít, amelyek péld{ja révén azt{n „széles sk{l{jú mezőgazdas{gi termelékenységhez juttatja ezt a népet”. Ebből a célból a jekatyerinoszlavi korm{nyzós{gban egyik mintagazdas{got a m{sik ut{n szereltette fel, mégpedig a termékeny földek övezetében. Ezen a területen a sz{ntóföldeket bőven öntözték a folyók és a patakok, és igaz{n elsőrendű legelők és kasz{lók tarkított{k a széles vidéket. Mindezt pedig tették abban a vérmes reményben, hogy az új telepesek bőségesen t{maszkodni fognak majd a térség régebbi német telepeseinek értékes tapasztalataira. [m mivel elég nehéz volt ez utóbbiak körében olyanokat tal{lni, akik v{llalkoztak volna a zsidókkal való megtelepedésre, úgy döntöttek, hogy a helybeli német lakoss{got ink{bb fizetett alkalmazottként fogadj{k fel. A jövőbeli zsidó mintagazdas{gok telepesei részére – összes kor{bbi adóh{tralékukat eltörölve – új hiteleket utaltak ki. Letelepítésük m{sodik évétől v{rt{k el a zsidó telepes csal{doktól, hogy legal{bb egy veteményeskertjük és egy hekt{rnyi bevetett sz{ntójuk legyen, majd a későbbiekben fokozatosan bővítsék földjeiken a bevetett felület ar{ny{t. Azon telepeseket, akiknek egy{ltal{n nem volt tapasztalatuk a megfelelő haszonjósz{gok kiv{laszt{s{ban, pedig az e célból kinevezett gondnokokra bízt{k. Kiszeljov minden erejével azon volt, hogy megkönnyítse a telepes csal{dok helyv{ltoztat{s{t (kisebb sz{mban napsz{mosoknak is, csal{djaikkal együtt), és hogy legal{bb a telepesek bizonyos h{nyada sz{m{ra biztosíthatóv{ v{ljék valamilyen mezőgazdas{gi képzés. Mindazon{ltal a telepes csal{dok jó részétől nagyon is t{vol {llt a mezőgazdas{ggal való foglalatoss{g -[142]-
gondolata. Nagy fagyok idején még a jósz{g megetetése végett sem mozdultak ki h{zaikból – így azt{n minden egyes csal{dnak meleg, hosszú, kapucnis posztóköpenyt osztottak ki! [47] Mindeközben a mezőgazdas{gba {ramló zsidó telepesek {radata cseppet sem apadt, pl{ne, hogy a birodalom nyugati területeit egyre-m{sra sújtottuk a gyenge terméshozamok. Gyakran megesett, hogy éppen emiatt a gyengén termő területekről egyszerűen úrnak indított{k azokat a csal{dokat, amelyekben nem volt meg az elegendő sz{mú férfi munk{skéz. „A kahalok erővel bírt{k t{voz{sra a nyomorban tengődőket és a munkaképteleneket, nem engedték viszont t{vozni a gazdagokat és az egészségeseket, abból az indítékból, hogy a lehető legtöbb adót tudj{k kipréselni, azaz hogy fizetni tudj{k adóh{tralékaikat, és hogy szil{rdan kézben tarts{k saj{t hatalmi intézményüket. ...A legínségesebb nyomorban tengődők túlzott felgyülemlését megakad{lyozandó” a minisztériumnak utasítania kellett a nyugati területek korm{nyzós{gait, hogy szigorúan ellenőrizzék az útra kelni sz{ndékozókat. Csakhogy a nyugati korm{nyzós{gokban annyira sürgették a felesleges embertömeg mielőbbi t{voz{s{t, hogy még azt sem v{rt{k meg, hogy hírt kapjanak a jövőbeli telepesek új sz{ll{shelyeinek elkészültéről. R{ad{sul, még a t{vozóknak kiutalt pénzösszegeket is visszatartott{k, amivel így gyakran egy teljes év mezőgazdas{gi munk{t tettek lehetetlenné. És ez még mind semmi! A jekatyerinoszlavi korm{nyzós{gban péld{ul még arra sem volt idejük a hatós{goknak, hogy az önkéntesek sz{m{ra kiossz{k a kijelölt földeket. Így kétsz{zötven csal{d költözött önkényesen Ogyessz{ba és ott is maradt. *48] Mindezek ellenére mégis leszögezhető, hogy a legkülönbözőbb helyekről érkező, különböző felügyelők toll{ból sz{rmazó jelentések ugyanazokról a jelenségekről sz{molnak be. „Az ilyesfajta szélsőségekre hajlamosak lévén (ti. a zsidók) tal{n jó, sőt kiv{ló földművesekké v{lhatn{nak. Ők azonban m{r az első kín{lkozó lehetőséget is mohón megragadj{k, hogy otthagyj{k az eke szarv{t, felhagyjanak a gazd{lkod{ssal, és visszatérjenek az üzérkedéshez és m{s, sz{mukra olyannyira kedves foglalatoss{gokhoz. ...A zsidók sz{m{ra az elsőrangú tevékenység az ipar, lett légyen az ak{r a legszerényebb mére-[143]-
tű vagy alt{r a legjelentéktelenebb is. Feltétel, hogy az a lehető legbus{sabb hasznot hozza a sz{multra. ...A zsidók gondolkod{smódja a legmesszebbmenőkig leleményes, ami pedig a legkevésbé sem tal{l kielégülést a békés földműves életben”. Így az „még a leghalv{nyabb fokú v{gyat sem t{pl{lja beléjük a földműveléssel való foglalatoss{g ir{nt”. „Ami azonban ennek dac{ra a térségbe {raml{suk felé ir{nyítja a figyelmüket, az a földek bősége, az ottani zsidó lakoss{g gyér volta, a hat{rok közelsége és a helyi kereskedelem és ipar jövedelmező volta. Nem feledve tov{bb{ a sz{mukra adom{nyozott adó és újonc{llít{s alóli mentesség {ld{sait.” A legtöbbjük r{ad{sul abban a hitben élt, hogy nem lesz m{s kötelezettségük, mint a saj{t h{zaik felszerelése. Ami pedig a földek kérdését illette, azt remélték, hogy „azokat jelentős összegekért adhatj{k majd bérbe, mialatt ők maguk, mint ahogy azt a kor{bbiakban is tették, iparral és kereskedelemmel fognak foglalkozni”. Ezt r{ad{suk ők maguk vallott{k be teljes naivit{ssal a felügyelők kérdéseire v{laszolv{n. Mindez „a földművelésbe való belekezdést illetően tökéletes undorral p{rosult sz{mukra”. Ezeken felül „vall{si előír{saik... nem igaz{n kedveztek a zsidó földművelés megszil{rdul{s{nak”, mivel azok sok esetben kényszeríttették őket hosszú inaktív szakaszokra, mint péld{nak ok{ért a tavaszi vetések idejére eső p{szka hosszadalmas megünneplésére. Szeptemberben pedig a s{toros ünnep tartott tizennégy napon {t „abban az időszakban, amikor a legink{bb intenzív mezőgazdas{gi tevékenységek vannak soron, mint a talaj előkészítése és a veteményezés. Mindazon{ltal, ha és amennyiben »hinni lehet a minden bizalmat megérdemlő, legink{bb kiművelt zsidók véleményének, a Szentír{s csak az ünnepek első és utolsó két napj{nak szigorú megtart{s{t írja elő«. M{sfelől azonban, a zsidók {ltal lakott térségek spiritu{lis vezetői (gyakorta előfordult ugyanis, hogy két imah{z is megtal{lható volt egy községben: egy az ortodox zsidók – a mitnagdok – sz{m{ra, egy pedig a haszidok követői részére) a zsidós{g körében {ltal{nosan fenntartott{k azt az elképzelést, hogy lévén a zsidó lev{lasztott nép, ezért neki nem való a nehézségekkel terhes
-[144]-
földműves munka. Az valój{ban a gojok 96 sanyarú oszt{lyrészéül adatott.” Emellett: „a zsidók amúgy is későn kelnek, egész ór{t szentelnek a reggeli im{dkoz{sra, és akkor indulnak csak munk{ba, amikor a nap m{r magasan delel az égbolton”. Amihez j{rul még a s{besz megtart{sa, azaz a péntek estétől vas{rnap reggelig tartó pihenés. [49] A zsidós{g nézőpontj{ból kiindulva I. Orsanszkij gyakorlatilag ugyanazon következtetések levon{s{ig jut el, mint amelyeket m{r a felügyelők is megtettek: „földek bérlése és annak fizetett munk{sokkal való megműveltetése... sokkal ink{bb elnyeri a zsidók tetszését, mint a gyors hasznot hajtó üzérkedésről a kemény földműves munk{ra való {ttérés. ...Észrevehető az egyre ink{bb megerősödő tendencia a földműveléssel foglalkozó zsidók körében, akik mindenekelőtt bérbe adj{k földjeiket és fizetett bérmunk{sokkal műveltetik meg azokat.” Új-Oroszorsz{gban a zsidó földművesek kudarcai teh{t elsősorban abból fakadtak, hogy „nem voltak hozz{szokva a nehéz földműves munk{hoz. Valamint hogy ink{bb a déli orosz v{rosokba mentek v{rosi mesterségek gyakorl{sa {ltal hasznot húzni.” Orsanszkij azonban olyan eseteket is kiemel, amikor az adott zsidó földművestelepeken belül a zsidók „saj{t két kezük munk{j{val emeltek maguknak zsinagóg{t”, vagy m{sokhoz hasonlóan a „saj{t kezükkel” művelték meg a veteményeseiket. *50+ Mindazon{ltal a felügyelők {ltal készített besz{molók egyetértenek abban, hogy a fentebb vizsg{lt negyven esztendő leforg{sa alatt ezen „mintagazdas{gokban” csakúgy, mint a múltban is „a telepesek életszínvonala, tevékenységi körük és v{llalkoz{saik sikere jócsk{n elmaradt a korona vagy a földesurak parasztjainak szintjétől”. A herszoni korm{nyzós{gban péld{ul az 1845-ös évben a zsidó földművesek körében „a földművelés {llapota nem igaz{n volt kielégítőnek mondható, lévén, hogy a telepesek legnagyobb h{nyada szegénységben tengődött. A zsidó telepesek gyakorlatilag ódzkodtak a földműves munk{tól, közülük nagyon kevesen művelték megfelelően a földjeiket. Még a legjobb termésű években is csup{n szerény jö96
Goj (héber): idegen nép, {tvitt értelemben nem zsidó, b{rmely m{s, nem zsidó felekezethez tatozó személy.
-[145]-
vedelmet mondhattak a magukénak... veteményes kertjeik talaj{t alig mozgatt{k meg”, az asszonyok és a gyermekek szinte sohasem mutatkoztak a földeken, és „egy harminchekt{rnyi földdarab alig volt elegendő a sz{mukra a mindennapos szükségleteik megtermelésére. A német földművesek péld{j{t csak törpe kisebbség követte a zsidó telepesek köréből. Többségük ugyanis »L{tv{nyos undort mutatott« mindenfajta földműves tevékenységgel szemben, és »kiz{rólag azzal fordultak a hatós{gokhoz, hogy a lehető leghamarabb {llítsanak. ki sz{mukra útlevelet, amely lehetővé teszi a térségből való t{voz{sukat«... „. Sok területet hagytak parlagon, csak imitt-amott műveltek egy-egy darab földet, kinek hogy jutott eszébe. „A jósz{gnak hanyagul viselték a gondj{t... a lovaikat hal{lra f{rasztott{k, szinte nem is etették őket, különösen így volt ez a sabbath idején.” A kényes és kiv{ló fajt{jú német teheneket rendszertelenül fejték, addig, amíg azok végül m{r nem is adtak többé tejet. „Hab{r a zsidók ingyen kaptak gyümölcsf{kat, nem tudt{k, hogy hogyan is kellene gyümölcsöskertet telepíteni.” Előre felépített h{zakkal fogadt{k őket – melyek közül néh{ny „eleg{ns kivitelű, kellően sz{raz, meleg és szil{rd alapzatú volt”. És b{r m{s helyeken a sz{mukra épített h{zak m{r jóval rozog{bbak és dr{g{k is voltak, azonban még ott is, ahol megbízható minőségben, a legjobb anyagokat felhaszn{lva húzt{k fel h{zaikat..., a zsidók gondatlans{ga, arra való képtelenségük, hogy sz{ll{sukat jó {lla potban őrizzék meg... od{ig vezetett, hogy azok előbb-utóbb annyira leromlott {llapotba kerültek, hogy nem lehetett bennük tov{bb tartózkodni sürgős felújít{si munk{latok elvégzése nélkül. „Ezek a h{zak vizesedtek, ami tov{bbi leroml{sukat eredményezte, és betegségek előidézője lett. Jó néh{ny h{zat egyszerűen üresen hagytak, amíg m{sokban több csal{d lakott egyszerre »anélkül, hogy közöttük b{rmiféle rokoni kapcsolat {llott volna fenn, ami pedig, tekintetbe véve ezen nép féktelen jellemét és civakod{sra való hajlam{t« végel{thatatlan panaszok {radat{ra adott okot.” [51] Ennek az előkészítetlenül végrehajtott nagy {ttelepítési hull{mnak a felelőssége persze mindkét felet egyar{nt érinti. Következett ez egyfelől az adminisztr{ció rossz szervezőképességéből és lassús{g{ból, ami mag{ban foglalta, hogy helyenként nem ügyeltek eléggé a -[146]-
lakhelyek kellő felszereltségére – azok sok kív{nnivalót hagytak maguk ut{n –, nem beszélve arról, hogy a rendszer emellett sz{mtalan visszaélésre és pazarl{sra adott lehetőséget. A fiaskók miatt több felelőst helyeztek {t m{s térségekbe, m{sokat közülük pedig bírós{g elé is {llítottak. M{sfelől viszont a zsidók {ltal lakott falvakban a régebb óta ott élők húzódoztak attól, hogy hatékonyabb ellenőrzést gyakoroljanak azon gondatlan gazd{k felett, akiknek gazdas{ga és szersz{mai leromlottak. R{ad{sul {ltal{ban nyugalmazott altiszteket neveztek ki a telepesek felügyeletére, akiket a zsidók könnyű szerrel tudtak leitatni, vagy m{s módon lekenyerezni. Az ilyen fejlemények miatt azt{n lehetetlen v{llalkoz{s volt a telepesektől behajtani a hatós{gok j{randós{gait. Avagy azt egész egyszerűen az őket sújtó ínség húzta keresztül – „a közösségekben összesen sem tal{ltatott néh{ny tíznél több földműves, aki a saj{t erejéből képes lett volna a j{randós{g rendezésére” – avagy „a zsidók szok{sos hajlama miatt a mindenféle fizetés alól maguknak való kivon{s{nak volt tulajdonítható”. M{rpedig az adóh{tralékaik az évek alatt csak növekedtek, míg ezeket azt{n újfent el nem törölték anélkül, hogy a kedvezményezettek azoknak ak{r a felét is viszszafizették volna. Minden egyes engedély nélküli teleptől t{vol töltött nap ut{n a telepes csup{n egyetlen kopek97 büntetést fizetett, amelynek megfizetése gyakorlatilag meg sem kottyant neki, és azt meglehetősen könnyedén pótolhatta a v{rosban az idő alatt szerzett nyereségével. Érdemes összehasonlít{sképpen megjegyezni, hogy a falvakban a melamedek évente h{rom és tízezer rubel között terjedő összeget kerestek meg. A melamedek intézményével p{rhuzamosan a hatós{gok azonban törekedtek arra is, hogy a zsidó földművelők {ltal lakott telepek iskol{iban, a zsidó nyelvvel való ismerkedésen túl, bevezessék az {ltal{nos elemi szintű tankönyvek haszn{lat{t orosz nyelvből és aritmetik{ból. Jóllehet az „együgyű népnek” aligha volt „bizalma az {llam {ltal létesített iskol{kban”. [52]
97
Kopek, kopejka (orosz): v{ltópénz Oroszorsz{gban, a rubel sz{zadrésze.
-[147]-
„Mindink{bb vitathatatlann{ kezdett v{lni, hogy a Kiszeljov {ltal olyannyira hőn {hított »mintagazdas{gok« léte aligha lehet több {lomn{l.” [m a hatós{gok – noha 1849-ben le{llított{k a csal{dok tov{bbi telepítését a kolóni{kba – mégsem fogytak ki reményeikből, és még 1852-ben is eredeti sz{ndékaik eltökéltségét hangsúlyozt{k. „Minél súlyosabb a helyzet, ann{l ink{bb szil{rds{got kell mutatni és nem szabad az embernek elb{tortalanodni az első kudarcok {ltal.” Attól az időtől kezdve viszont, hogy a telepekre felügyelő gondnok m{r nem volt a telep tényleges vezetője, „gyakran fordult elő, hogy ez utóbbi kénytelen volt eltűrni a telepesek gúnyolód{s{t és szemtelenségét, akik nagyon is tiszt{ban voltak azzal, hogy valój{ban annak semmilyen hatalma sincs m{r felettük”. Attól fogva ugyanis az csup{n tan{csokkal szolg{lhatott nekik. Éppen emiatt a hatós{gok többször is előterjesztettek olyan tervezeteket, amelyek értelmében a telepeseket két-h{rom napos kötelező tanfolyamokon képezték volna az eredményes gazd{lkod{sra. A tervek szerint emellett megfosztott{k volna őket attól, hogy a saj{t tapasztalatlan fejük ut{n menve rendelkezzenek földjeikkel. Szerették volna gyökeresen eltörölni a földjeiktől való t{vollét engedélyezését, valamint példaértékű fenyítéseket tereztek bevezetni. Első alkalommal harminc ostorcsap{s kiszab{s{t, ami visszaesés esetén a dupl{j{ra nőtt volna. Aki ezt is túllépte, arra börtönbüntetés v{rt volna, valamint a szab{lyszegés súlyoss{g{val ar{nyban, végső esetben ak{r a hadseregbe való kényszerbesoroz{s is. Nyikityin megerősíti, hogy ez az oktat{si tervezet, m{r attól a pillanattól kezdve, hogy ismertté v{lt, „olyan rémisztő hat{st gyakorolt a zsidó földművesekre..., hogy azok megdupl{zt{k az erőfeszítéseiket..., sürgősen nekil{ttak jósz{gaik gondoz{s{nak és felszerelkeztek földműves szersz{mokkal ..., és megdöbbentő buzgalmat kezdtek el tanúsítani a mezei munk{k és a h{zaikra fordított gondoss{g terén.» Végül azonban Kiszeljov ink{bb a finomított v{ltozatú tervezetre adta az {ld{s{t 1853-ban. „A tanfolyamoknak, teljes mértékben összhangban kellett lenniük a tanítandók tehetségével és tapasztalataival”; a mezőgazdas{gi munk{k szervezésével megbízott oktató csak a telepesek feladatainak könnyítése érdekében térhetett el az oktatott t{rgytól. Az első ízben történő szab{lysértés esetén szóba sem -[148]-
jött a büntetés, a m{sodik és harmadik alkalommal is csak tíztől húszig terjedő ostorcsap{sról lehetett szó, nem többről. A hadseregbe való besoroz{s elrendelését valój{ban soha nem vezették be a gyakorlathun. „Soha... senkiből nem lett katona a munkavégzésében mutatkozó hi{nyoss{gai miatt.” Egyébként ezt a törvényt 1860-ban végérvényesen hat{lyon kívül is helyezték. *53+ Ne feledkezzünk meg azonban arról a tényről sem, hogy ez az időszak még jócsk{n a jobb{gys{g kora volt Oroszorsz{gban. Valamint arról sem, hogy egy évsz{zaddal a korm{ny azon tudatos törekvései ut{n, amelyekkel megkísérelték a zsidós{got r{venni arra, hogy a szűzföldek feltörésével végezzen hasznos tevékenységet, kezdtek létrejönni az úgynevezett Arakcsejev-falvak 98 körvonalai. Meglepődve kell azonban konstat{lnunk, hogy az orosz korm{nyzat még ekkor sem fogta fel az addig meghozott intézkedéseinek sikertelenségét, valamint azt, hogy az orosz zsidós{g földműves munk{ra való kényszerítése teljességgel kudarcra van ítélve. Nem fogt{k fel, így azt{n még jó ideig tov{bb prób{lkoztak vele... A kötelező katonai szolg{lat bevezetését követően nyugtalanító híresztelések kaptak l{bra a birodalom zsidó lakoss{g{nak körében. Az innen-onnan sz{rmazó „biztos értesülések” mind a „zsidóügyi bizotts{g” {ltal előkészített új és félelmetes törvényekről szóltak. Végül azt{n a mendemond{kból valós{g lett, és 1835-ben életbe lépett a zsidókra vonatkopó {ltal{nos szab{lyrendelet (azzal a célzattal, hogy felv{ltsa az 1804-ik évi szab{lyrendeletet). Az új rendelkezés azonban, ahogy azt a Zsidó Enciklopédia is diszkréten megjegyzi, „nem tartalmazott semmifajta új keletű korl{toz{st a zsidós{gra nézve”. [54] Ha pedig közelebbről is meg akarjuk ismerni ezt a szab{lyrendeletet, akkor ki kell emelnünk, hogy „az udvarh{z kivételével megadta a zsidók sz{m{ra a jogot minden fajta ingatlan birtokl{s{ra, engedé98
Arakcsejev falvak: Alekszej Arakcsejev gróf (1769-1834) I. S{ndor c{r kegyeltjeként hozta létre az úgynevezett „katonai telepeket”, amelyeknek feladata a katon{k és csal{djaik elsz{ll{sol{sa volt, ez{ltal helyettesítve a kasz{rny{kat.
-[149]-
lyezte sz{mukra az összes többi orosz alattvalóval azonos feltételek mellett a létező összes kereskedelmi tevékenységet, mindezt azonban kiz{rólagosan a letelepedési övezet hat{rain belül”. [55] Ez az 1835-ös szab{lyrendelet megerősített minden, kor{bban a zsidó felekezet gyakorlói sz{m{ra m{r elismert jogot, r{ad{sul még megadta sz{mukra az első gildébe tartozó kereskedőket 99 megillető jogosítv{nyokat is. Emellett a m{r viszonylag érett életkor elérése ut{nra engedélyezte sz{mukra a h{zasul{st (18 és 16 éves korban), és intézkedéseket foganatosított avégett, hogy a zsidós{g öltözete egy{ltal{n ne térjen el, és ez{ltal ne is szigetelje el közösségüket a környezetétől. Tov{bb{ afelé kív{nta őket terelni, hogy elsősorban termelő tevékenység folytat{s{val keressék meg mindennapi kenyerüket (csak a hitelre történő vagy a h{ztart{si kellékek z{logba vételén nyugvó italkereskedelemtől tiltotta el őket). Lényegében mindennemű ipari tevékenységet engedélyezett sz{mukra (beleérnie a szeszfőzést is). Ugyanakkor csak az {llandó szolg{latra szerződő keresztény munkaerő alkalmaz{s{t tiltott{k meg a sz{mukra, engedélyezték viszont „rövid t{vú munk{kra” (anélkül, hogy pontos hat{ridőket szabtak volna meg), vagy „gy{ri vagy üzemi munk{ra” keresztények felfogad{s{t, csakúgy, mint „mezei, kerti vagy veteményesbeli munk{kban való segítség címén” [56], amely meg{llapít{s mindenesetre még a „zsidó földművelés” gondolat{val összehasonlítva is nevetségesen hangzott. Az 1835-ös szab{lyrendelet előírta a tov{bbiakban a zsidó fiatalok iskol{ztat{s{t. Egy{ltal{n nem gördített akad{lyokat a zsidók gimn{ziumokba vagy egyetemekre történő beiratkoz{ s{nak az útj{ba. *571 Azok a zsidók, akik tanulm{nyaik sor{n b{rmely t{rgyban doktori címre tettek szert, vagy tanulm{nyaik sor{n valamikor (form{lisan is) elismerésben részesítették kiv{lós{gukat, {llami szolg{latba léphettek.
99
A kereskedők oszt{ly{ba tartozó személyeket 1742-ben h{rom gildébe osztott{k aszerint, hogy mennyi volt a saj{t maguk {ltal bevallott t őkéjük; 1863-ban pedig ez a h{rmas feloszt{s kettő gildére csökkent.
-[150]-
A zsidó orvosok ez idő t{jt m{r élvezték ezt a jogot. Ami pedig a helyi adminisztr{ció szintjét illeti, a szab{lyrendelet hat{lyon kívül helyezte a kor{bbi megszorító érvényű rendelkezéseket. Ettől kezdve a zsidók is alkalmass{ v{ltak mindenfajta tisztség betöltésére a helyi dum{kban 100 , magisztratúr{kban 101 és önkorm{nyzatokban „ugyanolyan feltételek mellett, mintha ezekre a tisztségekre a m{s felekezetekbe tartozók köréből v{lasztott{k volna őket”. Az is igaz azonban, hogy bizonyos helyi hatós{gok – különösen Litv{ni{ban – kifog{sokat emeltek e rendelkezés ellen. Sőt, egyes helyeken arra kötelezték a polg{rmestert, hogy templomba vezesse az {ltala ir{nyítottakat, ami természetes módon a zsidók sz{m{ra teljesíthetetlen követelmény volt. De az is gondot jelentett péld{ul, hogy zsidó a bír{k között nehezen foglalhatott helyet, hiszen azoknak sok esetben a keresztre kellett felesküdniük. Ezekre az erős helyi ellenlépésekre v{laszul azt{n az 1836-os uralkodói rendelet meg is fogalmazta, hogy a nyugati korm{nyzós{gok területén zsidó sz{rmaz{súak csak a magisztratúrai és önkorm{nyzati tisztségek egyharmad{t tölthessék be. *58+ Végül pedig, ami az orosz {llam anyagi érdekeit olyannyira k{rosító hat{r menti csempésztevékenységet és az abból fakadó érzékeny gazdas{gi probléma kérdését illeti, a szab{lyrendelet tov{bbra is engedélyezte azoknak a zsidóknak a sz{m{ra a helyben lak{st, akik m{r kor{bban is a hat{r menti zón{ban éltek, de megtiltotta a hat{r menti térségekbe mindenféle újonnan történő betelepedést. *59+ Mindazon{ltal az is megjegyezendő, hogy egy olyan {llam esetében, amely alattvalóit még mindig milliósz{mra tartotta a jobb{gyrendszer súlyos j{rma alatt, a fentebb említett intézkedéseket tal{n nem lehet a kegyetlen rendszer kényszerintézkedéseiként értékelni. Amikor pedig a szab{lyrendelet szövege megvitat{s célj{ból az {llamtan{cs színe elé került, ott a vita legink{bb amiatt zajlott, hogyan lehetne a zsidók sz{m{ra lehetővé tenni, hogy NagyOroszorsz{g belső területeire is {tköltözhessenek. E kérdésben renge100 101
Duma (orosz): tartom{nygyűlés; népképviseleti testület. Magisztratúra (latin): közhivatal.
-[151]-
teg {ll{spont és nézet létezett. Néh{nyan péld{ul azzal {lltak elő, hogy „a zsidóknak a központi korm{nyzós{gok területére történő beengedése mindenekelőtt azt követelné meg, hogy ez utóbbiak hat{rozott erkölcsi jellemvon{sokat mutassanak fel, és hogy kellő iskol{zotts{gi szinten {lljanak”. M{sok viszont erre a felvetésre azzal v{gtak vissza, hogy „a zsidók igenis nagymértékben hajtan{nak hasznot, h{la kereskedelmi és ipari tevékenységeiknek, és hogy a gazdas{gi versenynek nem lehet elejét venni a lakhelyre és kereskedelmi tevékenységek gyakorl{s{ra vonatkozó tilalmakkal”. Ezt követően pedig az a kérdés is elhangzott, hogy „a gondokkal... mindenfajta kertelés és köntörfalaz{s nélkül kell szembenézni: eltűrhetjük-e a zsidók jelenlétlét ebben az orsz{gban? Ha pedig úgy ítéljük meg, hogy nem szabadna itt élniük, nos, akkor mindannyiukat ki kell utasítani egy sz{lig” ink{bb, mint hogy „a nemzet kebelében hagyjunk élni olyan népességet, amelynek {llapota hajlamosnak mutatkozik minden pillanatban újabb elégedetlenségre és zúgolód{sra okot adni”. Ha viszont „el kell tűrnünk a jelenlétüket, akkor pediglen mindenfajta korl{toz{s alól fel kell őket menteni, amelyek ez ideig jogaik útj{ba t{masztattak”. [60] „Az ősi lengyel előjogok (amelyeket lényegében Nagy Katalin uralkod{sa óta elhanyagoltak) lehetővé tették a v{rosi közösségek sz{m{ra, hogy akad{lyokat gördítsenek a zsidók v{rosba telepedési sz{ndéka elé.” Ezek a mozgalmak ez idő t{jt kezdtek újj{éledni Vilniuszban, majd pedig Kijevben is. Vilniuszban péld{ul egész egyszerűen megtiltatott a zsidóknak, hogy a v{ros bizonyos kerületeiben letelepedhessenek. A helyi kijevi kereskedők pedig azon h{borodtak fel, hogy „a zsidók, mindenki nagy k{r{ra és bosszús{g{ra, kereskedelmi és m{sfajta ügyletekbe kezdhettek a pecserszki monostor 102 ősi falai között. ...Tov{bb{, hogy megkaparintottak minden egyes kereskedelmi létesítményt Pecserszkben”, és onnan kiz{rtak „minden keresztényt a kereskedelemből”. Emiatt azt{n a kijevi kereskedők arra ösztönözték az {ltal{nos korm{nyzót (1827-ben), hogy tiltsa ki „az {llandó jelleggel Kijevben élő zsidókat a v{ros területéről. ...Csup{n
102
Pecserszki monostor: m{s néven „Sziklamonostor”. Egészen a XI. sz{zad közepéig visszanyúló hagyom{nyokkal rendelkező, ma is {lló monostoregyüttes.
-[152]-
csak néh{ny foglalkoz{st űző térhetett vissza a v{rosba közülük, de ők is csak kiz{rólagosan ideiglenes jelleggel.” Az is igaz azonban, „mint ahogy az hasonló körülmények között mindig történni szokott, hogy a korm{nyzat több ízben is hat{rozottan elutasította a kiűzetésük hat{ridejének meghat{roz{s{t”. A vit{k végül egészen az „ir{nyítóbizotts{gig” jutottak. Két egyenrangú p{rtra osztva ez{ltal az {llamtan{csot. Végül azt{n 1835-ben I. Miklós c{r, a szab{lyrendelet rendelkezéseinek értelmében szentesítette a kijevi zsidók kiutasít{s{t. Ennek ellenére kis idő múlt{n „bizonyos foglalkoz{sokat űző zsidók ismételten ideiglenes engedményben részesültek a Kijevben való lakhat{suk t{rgy{ban”. Érdemes tal{n azon is elgondolkozni, hogy mitől voltak a zsidók olyannyira sikeresek a kereskedelmi versenyben? Gyakran történt, hogy {ruikon olcsóbban adtak túl, mint keresztény vetélyt{rsaik, ez{ltal „kisebb nyereséggel” dolgozva, mint a keresztény kereskedők. Sokszor ez csak azért volt így, mert porték{ik közismerten csempészetből sz{rmaztak. A zsidók védelmére kelő kijevi korm{nyzó azonban azt is b{torkodott megjegyezni a kereskedelmi verseny kérdésével kapcsolatban, hogy „ha a keresztények vennék maguknak a f{rads{got, akkor kényszerintézkedések nélkül is győzelmet arathatn{nak”. [61] Ilyen körülmények között „Belorusszi{ban a zsidók csak v{rosokban lakhattak, Kis-Oroszorsz{gban viszont m{r mindenhol megtelepedhettek, kivéve Kijevet és néh{ny, az {llamkincst{r birtok{ban lévő falut. Új-Oroszorsz{gban pedig valamennyi településen lakhattak Nyikolajev és Szevasztopol kivételével” [62], amely v{rosok ugyanis hadikikötőnek sz{mítottak, ezért innen a zsidókat szigorú {llambiztons{gi indokból tartott{k t{vol. „Az 1835-ös szab{lyrendelet lehetővé tette a (zsidó) kereskedők és manufaktúratulajdonosok részére, hogy a belső korm{nyzós{gok orsz{gos v{s{rain is részt vehessenek és ott meghat{rozott ideig kereskedelmi tevékenységet folytathassanak. Azt is engedélyezték sz{mura, hogy bizonyos {rucikkeket a letelepedési övezet hat{rain kívül is értékesíthessenek.” [63+ R{ad{sul a zsidó kézműveseket sem -[153]-
tiltott{k ki egyértelműen a központi orosz területekről, ezek a korl{toz{sok csak ideiglenes jelleggel vonatkoztak r{juk. Az 1827-es szab{lyrendeletet követően „a letelepedési övezeten kívüli korm{nyzós{gok hatós{gainak j og{ban {llt, hogy területükön engedély ezzék a zsidók helyben tartózkod{s{t hat hónap időtartamra”. [64] Ennek kapcs{n Gesszen még pontosabban fogalmaz: az 1835-ös szab{lyrendelet „és a későbbi törvények egy léssé szélesebbre nyitott{k a kapukat a zsidók előtt, hogy ideiglenesen a letelepedési övezet hat{rain kívül tartózkodhassanak”. Ann{l is ink{bb, mivel a helyi hatós{gok {ltal{ban szemet hunytak a felett, „amikor a zsidók úgymond a tilosba g{zoltak”. [65] Ezt a tényt erősíti meg Leszkov egyik jegyzéke, amelyet a korm{nyzói bizotts{g kérésére írt: „A negyvenes években” a zsidók „megjelentek Nagy-Oroszorsz{g nagybirtokosainak falvaiban, hogy ott szolg{ltat{saikat felkín{lj{k. ...Egész év folyam{n szívesen l{tott vendégnek sz{mítottak az »ismerős uras{gok« udvarh{zaiban a Nagy-Oroszorsz{ggal hat{ros térségekben, és mindenfelé nagy élénkséggel kereskedtek és forgolódtak.” Sőt! „Nemhogy üldözték volna a zsidókat, hanem éppen hogy mindenütt marasztalt{k őket. ...Rendszerint igen szívesen fogadt{k őket, sőt még menedéket is nyújtottak a zsidó kézművesek sz{m{ra...; és a helyi hatós{gok mindenfelé jóindulattal viseltettek ir{ntuk, tudniillik a zsidók mind nekik, mint pedig a többi lakos sz{m{ra jelentős előnyökkel szolg{ltak. [66+ A zsidók jelenlétéből hasznot húzó keresztények közreműködésével a zsidók könnyedén h{gt{k {t a különféle korl{tozó rendelkezéseket. A hatós{gok pedig úgyszintén késztetést éreztek arra, hogy a törvények ellenében cselekedjenek. ...Így azt{n a felsőbb szerveknek végül ahhoz kellett folyamodniuk, hogy Oroszorsz{g központi korm{nyzós{gaiban pénzbírs{gokkal sújts{k azokat a birtokosokat, akik eltűrték, hogy zsidók telepedjenek meg birtokaikon.” [67] Így történhetett meg teh{t az, hogy b{r az orosz {llam hatós{gai – mindenekelőtt konzervatív (de legfőképpen vall{si) meg fontol{sokból – minden{ron meg kív{nt{k akad{lyozni a keresztények és a zsidók közötti b{rmiféle keveredést és összeolvad{st, azonban ez a törekvésük imm{r jócsk{n szembetal{lta mag{t a korabeli gazdas{gi -[154]-
élet érdekeivel. Ennek felhajtóereje ugyanis m{r m{gnesként vonzotta a zsidókat a letelepedési övezet hat{rain túlra is. A jelenség következtében a hatós{gok sem vil{gos döntéseket nem tudtak az ügyben hozni, sem a törvényeket nem tudt{k a gyakorlatban alkalmazni. Ami pedig a zsidós{g dinamikus és v{llalkozó szellemű jelleméből fakadó problém{t illeti, sz{mukra igenis komoly gondot jelentett, hogy túlzott területi koncentr{cióra kényszerültek, ami egyúttal nagyon erőteljes belső versengést gerjesztett. Mag{tól értetődőnek tekintették teh{t, hogy olyan mértékben prób{lt{k {tlépni a sz{mukra megszabott szűkös hat{rokat, ahogyan csak tudt{k. Orsanszkij megfogalmaz{sa szerint „minél több zsidó tud keresztények körében élni..., ann{l magasabb életszínvonal v{lik elérhetővé a sz{mukra”. [68] Azonban azt a tényt is nehezen lehet vitatni, hogy az oroszorsz{gi zsidók sz{m{ra lakóhelyül t{jelölt letelepedési övezet még a hivatalos hat{rain belül is hatalmas térségeket ölelt fel. Az egykori lengyel {llam sűrű zsidó népességű területein kívül – mint a vilniuszi, grodnói, kaunasi, vityebszki, minszki, mogiljovi, volhíniai, podóliai és kijevi korm{nyzós{gok, amelyekhez r{ad{sul hozz{j{rult még a szűkebb értelemben vett Lengyelorsz{gon felül a kurlandi korm{nyzós{g is – hozz{csatolt{k még a hatalmas és termékeny poltavai, jekatyerinoszlavi, csernyigovi, tauridai, herszoni és besszar{biai korm{nyzós{gok területeit is. Így e régió ak{rmelyik európai orsz{gn{l, sőt ak{r még orsz{gcsoportokn{l is nagyobb kiterjedést ölelt fel. Kis idővel 1804 ut{n, pontosabban az 1830-as években a letelepedési övezethez csatolt{k még az asztrah{ni és a kauk{zusi korm{nyzós{gokat is. Azonban ezekben a korm{nyzós{gokban alig telepedtek le zsidók. Az egyik 1824-ből sz{rmazó feljegyzés szerint az asztrah{ni korm{nyzós{gban „egyetlen adóköteles zsidóról sincs tudom{sunk”. [69] A letelepedési övezet területe teh{t egészen pontosan tizenöt korm{nyzós{gból tevődött össze, a „Belső-Oroszorsz{g” harmincegy korm{nyzós{g{val szemben. R{ad{sul kevés olyan korm{nyzós{g volt megtal{lható az övezeten belül, amelyek sűrűbben lakottak voltak, mint a belsőoroszorsz{gi korm{nyzós{gok területei. Ami pedig a zsidós{gnak a -[155]-
népességen belüli ar{ny{t illeti, nos az nem haladta meg a muzulm{nok sz{mar{ny{t az ur{li vagy a volgai korm{nyzós{gokéban. Az is meg{llapítható, hogy nem a helyenkénti nagy zsidó népsűrűség eredményezte a zsidós{g egyfajta relatív túlnépesedettségét, hanem az sokkal ink{bb az {ltaluk kedvelt tevékenységek egyneműségéből következett. Summa summarum, egész egyszerűen Oroszorsz{g gig{szi méreteihez képest lehet csak ezt a hatalmas övezetet szűkösnek nevezni. A szemünkre lehet vetni, hogy illúzió készpénznek tekinteni a letelepedési övezet földrajzi kiterjedését. Abból ugyanis kiz{rt{k a v{rosi és egyéb agglomer{ciókon kívüli hatalmas térségeket. Ne feledjük azonban, hogy ez utóbbiak jobb{ra mezőgazdas{gi művelés alatt {lló vagy arra sz{nt területek voltak, valamint azt is l{thattuk, hogy ezeket egy{ltal{n nem z{rt{k el a zsidók elől, akik azonban egy cseppet sem tanúsítottak érdeklődést az ilyesfajta életforma ir{nt. Legnagyobb gondjuk ugyanis abban {llt, hogyan tudn{k minél hatékonyabban kihaszn{lni ezeket a mezőgazdas{gi térségeket – az égetett szesszel való üzletelés103 céljaira. Ha pedig annak előtte nem keltek volna útra igen jelentős nagys{gú zsidó tömegek a szűkebb értelemben vett Lengyelorsz{gból a hatalmas orosz térségek ir{ny{ba, tal{n még a letelepedési övezet gondolata sem ötlött volna fel soha senkinek az eszében. M{rpedig az övezet nélkül Lengyelorsz{gban a zsidós{g még ink{bb összezsúfolódva, még nagyobb nyomorban tengette volna tov{bb az életét. Úgy érve el közben magas népszaporulatot, hogy b{rmiféle termelőtevékenységet folytatott volna. A zsidó népesség nyolcvan sz{zaléka ugyanis kiskereskedelemből és m{sfajta közvetítőtevékenységből tartotta fenn mag{t. Egyetlen olyan esetről sincs tudom{sunk, hogy orosz v{rosokban {llítottak volna fel a zsidók sz{m{ra kötelezően emelt gettót,104 ami pedig olyannyira ismeretes az európai történelemből. Hab{r
103 104
Ez a szó itt sajn{latos módon kimaradt az eredeti szövegből – pótoltam, (a dig.) Gettó (olasz): eredetileg a XVI. sz{zadi velencei zsidóneved elnevezése. Zsidók lakta, elkülönített v{rosrész.
-[156]-
Moszkv{ban, az {tutazók sz{m{ra, ott voltak a glebovói v{rosrész besz{ll{sol{si helyei. Ha vesszük még egyszer a f{rads{got, és az emlékezetünkbe idézzük, hogy ez a bizonyos övezet mintegy h{romnegyed évsz{zadon keresztül létezett p{rhuzamosan azzal a jobb{gyrendszerrel, aminek a j{rma al{ volt kényszerítve az orosz agr{rnépesség döntő h{nyada, a zsidós{g pedig nem, nos, akkor az összehasonlít{s fényében tal{n m{r kor{ntsem tűnik fel annyira sötét színekben az a néh{ny helyv{ltoztat{st korl{tozó megszorít{s. Az Orosz Birodalom kebelén jó néh{ny nép milliói éltek sűrűn lakott, egym{stól elkülönülő térségekben és tömör etnikai tömbökbe szerveződve. A soknemzetiségű {llamok keretein belül a különböző népek gyakran alkotnak ilyesféle, a m{sokétól többé-kevésbé jól elkülöníthető etnikai tömböket. Ez a jelenség volt megfigyelhető péld{ul a karaimok és az úgynevezett „hegyi” zsidók esetében is. Közülük az utóbbiaknak még a szabad helyv{ltoztat{s lehetősége is fel volt kín{lva, ők azonban gyakorlatilag szinte egy{ltal{n nem éltek vele. Mindezek mellett a területi korl{toz{sok kapcs{n semmiféle összehasonlít{sra alkalmas történelmi péld{ról nincs tudom{sunk. Az európai gyarmatosítók {ltal fel{llított „rezerv{tumok” ide{ja egészen m{s gyökerekből t{pl{lkozott, azokat a (spanyol vagy angolsz{sz) gyarmatosítók kényszeríttették r{ az {ltaluk meghódított területek őslakoss{g{ra. Éppen a zsidók saj{t nemzeti területének a hi{nya volt az a kiv{ltó tényező, ami – p{rosulva a helyv{ltoztat{s terén tanúsított dinamizmusukkal, fejlett gyakorlati érzékükkel, valamint a gazdas{gi tevékenységek ir{nti buzgalmukkal – gyakorlatilag ahhoz vezetett, hogy z{ros hat{ridőn belül képesek voltak valamely orsz{g életének jelentős és befoly{sos tényezőivé v{lni. Következésképpen az az {llít{s is megkock{zatható, hogy egyfelől a zsidó diaszpóra belső igényéből fakadt a törekvés, amellyel mindenfajta létező gazdas{gi funkció gyakorl{s{t elérhetővé kív{nt{k tenni a maguk sz{m{ra, m{sfelől viszont nagyon is tartottak attól, hogy az egyes gazdas{gi tevékenységek gyakorl{sa sor{n előbb-utóbb mértéket tévesztenek, amivel pedig automatikusan vonhatt{k magukra a mindenkori orosz korm{nyzat megszorító jellegű intézkedéseit. -[157]-
Igen, az nagyon is elmondható, hogy az oroszorsz{gi zsidós{g egésze idegenkedett a mezőgazdas{gtól. A kézműiparban mindenekelőtt előszeretettel űzték a szabó, cipész, ór{s és ékszerész mesterséget. Mégis, dac{ra az övezet {ltal r{juk kényszerített korl{toz{soknak, aktív gazdas{gi tevékenység-ük kor{ntsem merült ki az ilyesfajta kis léptékű mesterségek gyakorl{s{ban. A forradalom előtt napvil{got l{tott Zsidó Enciklopédia írja, hogy a nehézipar felfejlődése előtt a zsidók sz{m{ra „a legfontosabb foglalatoss{g a pénzkölcsönzés volt. Az kevéssé volt lényeges, hogy a zsidók kölcsönző uzsor{sként vagy pénzv{ltóként, {llami vagy mag{njövedelmek bérlőjeként, tulajdonosként vagy bérlőként tűntek e fel. Sz{mukra csak annak volt jelentősége, hogy elsősorban és mindenekelőtt pénzügyi műveletekkel foglalkozzanak.” M{rpedig, még az ipari forradalom előtti Oroszorsz{gban is, „a pénzeszközök ir{nti kereslet folyamatosan és megszakít{sok nélkül egyre ink{bb növekedett”. [70] Így természetes módon {ramlott {t a zsidós{g tőkéje azokba a kézműipari tevékenységekbe is, amelyekkel hitsorst{rsaik vagy ők maguk is foglalkoztak. A korm{nyszervek m{r I. S{ndor c{r uralkod{sa alatt komoly erőfeszítéseket tettek az ir{nt, hogy lehetőleg minél ink{bb ösztönözzék a zsidók bekapcsolód{s{t az ipari termelésbe, mindenekelőtt a posztógy{rt{sba. „Ez utóbbi a későbbiek folyam{n jelentős szerepet j{tszott abban, hogy komoly tőke halmozódjék fel a zsidók kezében”, akik azut{n „nem késlekedtek ezt a tőkét fokozatosan befektetni a különféle gy{rakba és üzemekbe, a b{ny{szatba, a közlekedésbe és a bankszektorba. Így kezdett h{t kiform{lódni imm{r a jómódú zsidó középoszt{ly és nagypolg{rs{g.” [71] Az 1835-ös szab{lyrendelet ezért azt{n „előjogokat is előir{nyzott a gy{rtulajdonos zsidók részére”. [72] A XIX. sz{zad negyvenes éveiben a cukoripar komoly felfut{s{t tapasztalt{k az orsz{g dél-nyugati részének korm{nyzós{gai. A zsidó kapitalist{k első lépésben pénzbeli segítséget nyújtottak cukorfinomítók építésére a saj{t földjeiken v{llalkozni kezdő földbirtokosoknak. Később azt{n maguk lettek ezen v{llalkoz{sok ir{nyítói, majd végül azok tulajdonosaiv{ is v{ltak. végül pedig m{r saj{t maguk alapítottak újabb üzemeket. Hamarosan Ukrajna és Új-Oroszorsz{g -[158]-
területén valós{gos „cukorkir{lys{gok” jöttek létre, élükön többek között olyan m{gn{sokkal, mint Lazar és Lev Brodszkij. „Ezen cukorgy{ros zsidók döntő többsége szeszfőzéssel... vagy kocsmatulajdonosként kezdte p{ly{j{t.” A fentebbihez hasonló volt a helyzet a malomipar területén is. *73+ Jóllehet az adott történelmi pillanatban még egyetlen kort{rs sem volt annak tudat{ban, vagy j{tszott el a gondolattal, hogy milyen hatalmas anyagi, majd pedig szellemi erőforr{ sok kezdtek el az idő t{jt felhalmozódni a zsidós{g körében. Szinte felesleges is említeni, hogy I. Miklós c{r volt a legutolsó, aki képes volt {tl{tni vagy felfogni a kezdődő v{ltoz{sok horderejét. Neki ugyanis túlzottan is elfogult véleménye volt a c{ri hatalom mindenhatós{g{ról és a katonai típusú {llamigazgat{si elj{r{sok hatékonys{g{ról. A c{r mindenesetre makacs {llhatatoss{ggal v{gyott arra, hogy sikereket érjen el a zsidók beiskol{z{sa terén. Mindezt abból a célból, hogy a birodalom egyéb népességétől eltérő, különböző zsidók végre mindörökre megszabaduljanak felem{s kívül{llós{guktól. A c{r ugyanis e kívül{llós{gukban l{tta a legnagyobb fenyegetést. M{r 1831-től kezdődően az „ir{nyítóbizotts{g” feladat{ul adta ki, hogy „a zsidós{g helyzetének javít{sa érdekében hozandó intézkedések sor{ba kell illeszteni olyanokat, amelyek különös figyelmet szentelnek a zsidók oktat{s {ltali felemelésére..., gy{rak a lapít{s{ra, a körükben dívó túlzottan korai h{zass{gok betilt{s{ra, a kahalrendszer hatékonyabb {tszervezésére..., öltözködési szols{saik megv{ltoztat{s{ra”. [74] Ilyen előzmények ut{n {llított{k fel 1840-ben az „Oroszorsz{gban élő zsidók életének gyökeres {talakít{sa célj{ból hozandó intézkedések kidolgoz{s{val megbízott bizotts{got”. A bizotts{g {ltal tervbe vett priorit{sok egyike azt célozta, hogy „előmozdíts{k a felnövekvő gener{ciók mor{lis emelkedését zsidó iskol{k alapít{sa révén, amelyek szögesen ellentétes szellemet képviselnének a Talmudiskol{kkal szemben”. [75] A korszak valamennyi haladó gondolkod{sú zsidója egyetértett abban, hogy egyfajta {ltal{nos képzést nyújtó zsidó iskolarendszerre szükség van. Megosztotts{guk csup{n abban {llt, hogy a Talmud oktat{s{t vajon teljesen ki kellene-e z{rni a tanmenetből, avagy azt csu-[159]-
p{n a felsőbb oszt{lyokban kellene-e tanítani. „Egyfajta tudom{nyos megvil{gít{s szemszögéből, ez{ltal szabadítva azt meg mindenféle nemkív{natos hozz{told{stól.” [76] Ennek megvalósít{sa érdekében a hatós{gok a nemrégiben Rig{ban fel{ llott {ltal{nosan képző zsidó iskola fejévé azt a müncheni egyetemen diplom{t szerzett fiatal Max Lilientalt nevezték ki, aki minden igyekezetével azon volt, hogy „elterjessze az iskol{zotts{got az orosz zsidók körében”. Lilientalt 1840ben rendkívül szívélyesen fogadt{k Szentpéterv{rott az oktat{si és belügyminisztérium képviselői. A fiatal szakember a „zsidók életének {talakít{sa célj{ból fel{llított bizotts{g” figyelmébe aj{nlotta azt a tervezetét, amely szerint, szemben „a begyepesedett Talmudiskol{kkal», a rabbik és iskolamesterek képzésére {llítsanak fel „tiszt{n etikai alapokon nyugvó” teológiai konzervatóriumokat és szemin{riumokat. Mindazon{ltal azt is kifejtette, hogy „az alapvető hitigazs{gok elsaj{tít{sa előtt nem szabad a di{kok sz{m{ra engedélyezni a prof{n t{rgyak tanulm{nyoz{s{t”. Liliental nyom{n azt{n a minisztériumi tervezetet is módosított{k és megemelték a zsidó vall{ssal kapcsolatos tant{rgyakra jutó órasz{mot. [77] Liliental ezen túlmenően még arra is megkísérelte r{venni az orosz korm{nyzatot, hogy az hozzon megelőző jellegű intézkedéseket a haszidokkal szemben. Azonban e kérdésben nem ért el sikert, ugyanis a hatalom „fenn kív{nta tartani a hadban {lló zsidó t{rsadalmi rétegeket egym{stól elv{lasztó falat”. [78] A Rig{ban „elképesztő sikerrel'' iskol{t működtető Lilientalt a letelepedési övezet korm{nyzós{gainak megl{togat{s{ra invit{lta az illetékes minisztérium. Nem is titkolt sz{ndékuk az volt, hogy a helyi zsidó elittel való tal{lkoz{sok és összejövetelek alkalm{val Liliental segédkezzen a zsidó oktat{sügy hatékonyabb{ tételében. Liliental utaz{sa – kívülről legal{bbis úgy tűnt – komoly sikert aratott. {ltal{ban alig tal{lkozott b{rmiféle nyílt ellenségességgel és úgy l{tszott, hogy sikerült végleg meggyőzni elképzelései helyességéről az oroszorsz{gi zsidó vil{g befoly{sos köreit. „A reform... ellenzői... a felszínen a beleegyezésük kinyilv{nít{s{ra kényszerültek.” Mindezek ellenére a lilientali reformok rejtett ellenzéke mag{tól értetődően igencsak jelentős volt. Amikor pedig az oktat{si reform végül bevezetésre került, Liliental v{ratlanul visszaadta a megbízat{s{t és 1844-ben -[160]-
még ennél is v{ratlanabbul az Egyesült [llamokba t{vozott, hogy onnan azt{n soha többé ne is térjen vissza. „Oroszorsz{gból való elutaz{s{t – avagy ink{bb elmenekülését – még mindig rejtélyes hom{ly lengi körül.” [79] Így teh{t I. Miklós c{r uralkod{sa sor{n az orosz hatós{gok éppen hogy nem ellenezték a zsidós{g beolvad{s{t, hanem m ég ösztönözni is kív{nt{k azt. Azonban a még erősen a kahal befoly{sa alatt élő zsidó tömegek, félve a vall{suk terén r{juk nehezedő kényszerektől, alig-alig hajlottak e sz{ndék ir{ny{ba. Dac{ra a kahalok részéről tapasztalható szélsőséges ellen{ll{snak, az 1844-es esztendőben az oktat{si reform mégiscsak elindult a maga útj{n. És b{r jóllehet „ön{lló zsidó iskol{kat {llítottak fel, ezt csöppet sem attól a sz{ndékföl vezérelve tették, hogy az {ltal{nos {llami oktat{sban részesülő zsidó di{kok létsz{m{t csökkentsék. Éppen ellenkezőleg, nagyon is nyilv{nvalóv{ tették, hogy ez utóbbiak kapui, csakúgy, mint ahogy a múltban is, tov{bbra is nyitva {llnak a zsidós{g fiai előtt.” [80] hét különböző iskolatípust {llítottak fel – „az osztr{k cs{sz{rs{g zsidó elemi iskol{inak a mint{j{ra” [81] –, a kétéveset, megegyezve az orosz egyh{zközségi iskol{k hagyom{ny{val, és a négyéveset, az úgynevezett kerületi iskol{k mint{j{ra. Ezekben az iskolatípusokban viszont zsidó tan{rok egyedül a szorosabb értelemben vett zsidó t{rgyakat oktatt{k (mégpedig héber nyelven). Az összes többi t{rgy elsaj{tít{s{t orosz tan{rok ir{nyított{k. A fanatikus forradalm{r, Lev Dejcs szerint: „a koron{s fenevad parancsba adta nekik (tudniillik a zsidó gyerekeknek), hogy oroszul tanuljanak”. [82] Ezeket az iskol{kat teh{t hosszú éveken keresztül kiz{rólag keresztények ir{nyított{k, és még sokat kellett v{rni arra az időre, amikor zsidó igazgatók kerültek az élükre. „A zsidó tradíciókhoz hűséges, illetve (az oktat{si miniszter) Uvarov titkos sz{ndék{ra r{jövő, vagy azt kiszimatoló zsidó lakoss{g ezekben a korm{nyzati intézkedésekben sem l{tott m{st, mint újabb, az ő üldözésükre szolg{ló eszközt.” [83] A fentebb említett Uvarov, aki egyébként a maga részéről azzal kív{nta a zsidók gondolkod{smódj{t a keresztény lakoss{géhoz közelebb vinni, hogy bennük kiirtja „a talmudi utasít{sok {ltal t{pl{lt előítéleteket”, min-[161]-
den erejével azon volt, hogy az {ltala keresztényellenes gyűjteménynek tartott Talmudot teljes egészében kiszorítsa az iskolai oktat{sból. [84] Az oroszorsz{gi zsidó népesség azonban még hosszú éveken {t bizalmatlanul viseltetett az orosz hatós{gok törekvéseivel szemben, és nemcsak, hogy elfordult annak iskol{itól, hanem valós{gos fóbi{t t{pl{lt azokkal szemben. „Ahogyan a népesség minden{ron menekül a katonai összeír{sok elől, ugyanúgy fél az {llam iskol{itól és ódzkodik még a gondolat{tól is, hogy gyermekeit a »szabadgondolkod{s« ezen meleg{gyaiba küldje.” A jómódú zsidó csal{dok gyakran a saj{t gyermekeik helyett idegeneket küldtek {llami iskol{ba, vagyis a szegényebb csal{dok ivadékait. [85] Pontosan ilyen módon adt{k {ll;;mi iskol{ba P B. Akszelrodot 105 is. O azt{n későbbi tanulm{nyait szintén {llami középiskol{ban folytatta, míg végül azon az {ron tett szert orsz{gos hírű ismertségre, hogy a Munka Felszabadít{sa Csoport nevű politikai mozgalomban Plehanov és Dejcs harcost{rs{v{ v{lt. *86+ Sokatmondó tény azonban, hogy amíg a pontos statisztik{kkal rendelkező héder iskola 1855-ben 70 ezer zsidó tanulót sz{molt, addig a két {llami zsidó iskolatípus intézményeit mindösszesen is csak alig több mint 3 ezer zsidó di{k l{togatta. [87] Az {llami oktat{stól való félelem a zsidók körében még hosszú időn keresztül élt. Ahogy erre és az 1860-as évekre L. Dejcs visszaemlékezik, r{ad{sul nem valami isten h{ta mögötti hely; hanem Kijev kapcs{n: „jól emlékszem még azokra az időkre, amikor a kort{rsaim szemében valós{gos bűnnek sz{mított, ha valaki oroszul tanult”. Amelynek haszn{lat{t nem is tűrték, „csak a gojokkal való érintkezések sor{n”. [88] A. G. Szliozberg pedig arra emlékezik vissza, hogy az 1870-es évekig az {llami középiskol{ban való tov{bbtanul{s a zsidó közvélemény szemében a judaizmus lényegének el{rul{s{t jelentette. A középiskolai egyenruha viselése pedig a nyilv{nvaló aposzt{zia 106 jePavel Akszel rod: (1850–1928) a Genfben megalakult kis csoportosul{s, a „Munka Felszabadít{sa Csoport” nevű szervezet egyik alapítója, amely majd a későbbi, 1898-ban létrejövő orosz szoci{ldemokrata p{rt magj{nak t ekinthető. 106 Aposzt{zia (görög): a hittől való teljes elszakad{s. 105
-[162]-
le volt. „Zsidók és keresztények között olyan mély volt a szakadék, hogy azt csak igen kevés zsidó tudta {tlépni. Azt is csakis és kiz{rólag a nagy{rosokban, ahol a zsidó közvéleménynek m{r nem volt a közösség minden egyes tagj{ra annyira bénító hat{sa.” [89] R{ad{sul a tradíciókhoz erősen kötődő zsidó fiatals{got egy{ltal{n nem vonzotta az orosz egyetemeken való tov{bbtanul{s lehetősége. B{r jóllehet a tanulm{nyok végén elnyerhető diploma az 1827-es újonc{llít{si törvény értelmében egész életére felmentette birtokos{t a hadkötelezettség alól. Azonban – ahogy Gesszen megjegyzi – éppen „a jómódú környezetből sz{rmazó” oroszorsz{gi zsidók körében ébredt fel „a spont{n v{gy arra nézvést, hogy integr{lódjanak... az egyre gyarapodó sz{mú {llami iskol{k révén”. [90] Tov{bb bonyolította a helyzetet, hogy a zsidó {llami iskol{kban „nem csup{n a keresztény felügyelők, de a tant{rgyakat német nyelven oktató tan{rok nagy többségének tud{sa is igencsak messze volt a kív{natos színvonaltól”. Ezért azt{n, „ezen {llami iskol{k létrehoz{s{val p{rhuzamosan arról is döntés született, hogy főiskol{t {llítanak fel zsidó tanítók..., valamint tanultabb rabbik képzésére, altié így fogékonyabb és haladóbb szellemben tudnak befoly{st gyakorolni a zsidó tömegekre. Ezért hoztak teh{t létre 1847 folyam{n »rabbiképzőket« Vilniuszban és Zsitomirban.” Ha hinni lehet a szabadelvű be{llítotts{gú Gesszen tanúbizonys{g{nak, akkor „minden hib{juk ellenére, ezek az iskol{k némi hasznot is hajtottak... a bennük felnövekvő nemzedékek legal{bb közeli kapcsolatba kerültek az orosz nyelvvel és nyelvtannal”. [91+ A forradalm{r M. Krol, b{r teljes mértékben és minden fenntart{st félretéve ítéli el a korabeli orosz korm{nyzatot, ebben a kérdésben mégis teljesen azonos véleményen van Gesszennel. „Az I. Miklós törvényei {ltal létesített {llapú iskol{k és rabbiképzők hi{ba voltak minden ízükben reakciósak és a zsidós{ggal szemben ellenségesek. Mindezek ellenére, akarva-akaratlanul, mégiscsak lehetővé tették a zsidók sz{m{ra a vil{gi műveltséget.” Ami pedig a „felvil{gosult” zsidó értelmiségieket (az úgynevezett maszkilim) és azokat illeti, akik imm{r megvetéssel teltintettek a „népi babon{kra”, ők – ugyancsak Krol szerint – „nem tal{lt{k a saj{t helyüket”, ez{ltal idegeneké lettek az övéik körében. „Ez a fejlemény nem kis szerepet j{tszott a XIX. sz{zad m{sodik felében az oroszor-[163]-
sz{gi zsidós{g szellemi ébredésében”, még akkor is, ha a maszkilim, a zsidós{g tömegeinek felvil{gosít{s{ra {hítozv{n, gyakran szembetal{lt{k magukat „a fanatikus zsidó hívők vad ellen{ll{s{val, akik szemében a vil{gi tudom{ny egyfajta démoni téboly képét öltötte”. [92] Így 1850-ben m{r alapvető fontoss{gú intézmények, az úgynevezett „zsidó tudósok” t{rsas{ga, valamint az akadémiai megbízottak mellé deleg{lt zsidó felügyelő konzulensek testülete kerültek megalapít{sra. Az újonnan alapított {llami rabbiképzőket frissen elvégzők 1857-től úgynevezett „{llami rabbikként” tevékenykedhettek. Őket közösségük rossz sz{jízzel v{lasztotta rabbijukk{, mivel kinevezésükhöz a helyi korm{nyzós{g hatós{gainak jóv{hagy{sa is szükséges volt. Feladatkörük azonban puszt{n adminisztratív teendőkre korl{tozódott. A zsidó közösségek ugyanis a héber tudom{nyokban teljesen j{ratlannak tartott{k őket, és kiz{rólag a hagyom{nyos képzésben részesült rabbikat voltak hajlandók ízig-vérig valódi és hiteles „spiritu{lis” rabbikként elismerni. *93+ Az {llami rabbiképzőkben diplom{zottak k özül sokan, akik „nem tal{lv{n maguknak {ll{st sem rabbiként, sem pedig tanítóként”, folytatt{k egyetemi tanulm{nyaikat *94], majd pedig orvoss{ vagy ügyvéddé lettek. I. Miklós c{r azonban cseppet sem engedett vesszőparip{j{ból, azaz abból hogy az oroszorsz{gi zsidó közösségek belső életét rendeleteivel szab{lyozza. A kahal, amely m{r kor{bban is hihetetlen erejű hatalmat gyakorolt az egyes közösségek felett, viszont csak még tov{bb erősödött attól a pillanattól fogva, hogy az uralkodó elrendelte a kötelező katonai összeír{st. A kahal bírt ugyanis felhatalmaz{ssal arra, hogy „b{rmikor soroz{sra küldje azokat a zsidókat, akik nem egyenlítették ki h{tralékaikat, nem rendelkeztek {llandó lakhellyel, vagy a zsidó t{rsadalom sz{m{ra elfogadhatatlan, különc magatart{st folytattak”. A kahal pedig e jog{val élve mindig a gazdagok jav{ra cselekedett. Azonban „mindezen újkeletű ténykedésük csak tov{bb t{pl{lta a nép haragj{t a kahalok ir{nt. Ez v{lt végeredményben a kahalrendszer óhatatlan buk{s{nak egyik előidézőjévé.” Még -[164]-
ugyancsak 1844 folyam{n megtörtént ugyanis, hogy a kahalok rendszerét „mindenütt feloszlatt{k, az {ltaluk betöltött funkciókat pedig az önkorm{nyzatokra és a v{rosi tan{csokra bízt{k”. [95] M{s szavakkal szólva: a v{rosi zsidó közösségek ezen lépés {ltal egyik pillanatról a m{sikra az egységes {llami törvényhatós{g fennhatós{ga al{ kerültek {t. Ezt a reformot sem vitték végig azonban következetesen. Az örökösen meglévő és fokozatosan feledésbe merülő adóh{tralékok begyűjtését és az újonc{llít{si kötelezettséget ismételten a zsidó közösségek gondjaira bízt{k. Ezek „újoncozóbiztosai” és adószedői léptek a kahalok egykori rangidőseinek a helyébe. Ami pedig a közösség tagjainak létsz{m{ról szóló lajstromok vezetését illette, nos, az tov{bbra is a rabbik feladata maradt. Miklós c{r korm{nyzata ezen kívül megprób{lt rendet teremteni a zsidó közösségek kusza belső adórendszerében is. Ebben az ügyben első helyre a kaszet (a kóser hús fogyaszt{s{ra kirótt közvetlen adó) került. Rendelet írta elő 1844-ben, hogy ennek a belső adónak az egy h{nyad{t kötelező az adott közösség {llami adóh{tralék{nak törlesztésére fordítani. M{srészről ebből kellett pénzelni a zsidó iskol{kat, harmadrészt pedig ebből kellett segélyezni a magukat földműves tevékenységnek szentelő zsidókat is. *96+ Ez utóbbi miatt azonban v{ratlan bonyodalom t{madt. Jóllehet a zsidók „ugyanazon jogcím alapj{n voltak kötelesek fejadót fizetni, mint a keresztény polg{rok”, azaz egyfajta egyenes adót, „a zsidó lakoss{g azonban, h{la a kaszet miatt fizetendő összegnek, úgymond egyfajta különleges helyzetben tal{lta mag{t az adófizetés alóli mentesítése kapcs{n”. Az történt ugyanis, hogy ettől kezdve „a zsidók, beleértve a legmódosabb csal{dból sz{rmazókat is, csup{n egy jelentéktelen h{nyad{t fizették be személyi adóiknak az {llamkincst{r részére, annak döntő h{nyad{t adóh{tralékként kezelték”. Ennek mértéke pedig egyre ink{bb növekedett, olyannyira, hogy az 1850-es évek derek{n imm{r meghaladta a nyolcmillió rubeles tételt is. És ekkor újabb ingerült c{ri rendelet következett. Ennek értelmében: „minden kétezer rubelnyi” új adóh{tralékért a zsidók „újabb felnőtt újoncot voltak kötelesek ki{llítani”. [97]
-[165]-
Újabb erőteljes – és persze megint halva született – kísérlet történt 1844-ben. Ennek célja a zsidók falvakból való kiűzése volt. Gesszen érzékletes leír{s{ban tudatja olvasóival, hogy „a zsidók életkörülményeinek javít{s{ra hivatott orosz törvényeket egyfajta kétségbeesett sikolyként értékelhetjük. Minden tekintélyének dac{ra az orosz korm{nyzat kudarcot vallott ugyanis azon törekvésében, hogy gyökerestől megfossza a zsidós{got lételemétől az orosz élet közegében.” [98] Nem, az orosz birodalom ir{nyítói még ekkor sem ébredtek tudat{ra a Lengyelorsz{g feloszt{sai sor{n aj{ndékként az ölükbe hullott hatalmas zsidó tömegek valós jelentőségére, sőt „beolvaszthatatlans{g{ra”. Sejtelmük sem volt, hogy mi is lett volna a teendő ezzel a szívós belső ellen{lló és gyors terj eszkedő képességgel rendelkező néptömeggel az orosz nemzet testén belül. Egy{ltal{n nem voltak képesek biztos döntéseket hozni e kérdéskörrel kapcsolatban, és még ann{l is kevésbé a jövőbe tekinteni. Hab{r egym{st érték I. Miklós c{r erőteljesnél erőteljesebb intézkedései, a helyzet azonban – a napn{l is vil{gosabban – egyre bonyolultabb{ v{lt. Hasonló és egyre t{volabb gyűrűző kudarc: kísérte I. Miklós c{r azon prób{lkoz{s{t is, hogy felvegye a küzdelmet a hat{rmenti zsidó csempészband{kkal. Tudniillik 1843-ban parancsba adta, hogy minden zsidót tiltsanak ki a porosz és az osztr{k hat{roktól sz{mított ötven kilométer szélességű ütközőzóna területéről. Tette ezt annak dac{ra, hogy „jó néh{ny v{mövezetben gyakorlatilag az összes kereskedő zsidó volt”. [99] A rendeleti úton hozott intézkedés hat{ly{t emiatt azon nyomban sz{mos kivétel bír{lta felül. Először kétévnyi hat{ridőt adtak a kitelepítendők sz{m{ra ingatlanaik {ruba bocs{t{sa célj{ból, majd ezt az időtartamot is tov{bb bővítették. A kitelepítendőknek anyagi segítséget aj{nlottak, hogy m{sutt tudjanak új életet kezdeni. Mindezek tetejében még öt évig terjedő mentességet kaptak mindenféle adófizetési kötelezettség alól. B{r a rendelet kibocs{t{sa óta jóp{r év eltelt, még csak el sem kezdődött az {ttelepítési akció. Majd egy idő elteltével „I. Miklós korm{nyzata el{llt annak a sürgetésétől, hogy kitelepítsék a zsidókat ezen ötven kilométer széles hat{r -[166]-
menti s{vból, ami jelentős részük sz{m{ra lehetővé tette, hogy ott maradjanak kor{bbi lakhelyeiken”. [100] Ezen intézkedése kapcs{n Miklós újabb figyelmeztetést kapott, amelynek persze ismét csak nem tudta felmérni sem horderejét, sem pedig Oroszorsz{g egészére gyakorolt következményeit. A zsidós{g hat{r menti zón{ból a csempésztevékenység miatt történő kiűzetése olyan mértékű felh{borod{st keltett Európ{ban, ami elgondolkodtathat bennünket arról: vajon nem ez az incidens hangolta-e Oroszorsz{g ellen az európai közvéleményt? Tal{n ettől a különös 1843-as c{ri rendelettől keltezhető annak a korszaknak a kezdete, amelytől fogva a hitsorsosainak védelmében fellépő nyugati zsidós{g köz véleményt form{ló, döntő befoly{st kezdett szerezni, s amely hatalmat innentől kezdve következetesen ki is haszn{lta. Ennek az új keletű figyelemnek egyik megnyilv{nul{sa volt 1846-ban Sir Moses Montefiore Oroszorsz{gba érkezése. Ő, Viktória kir{lynő aj{nlólevelének {tadójaként azzal a küldetéssel volt megbízva, hogy kieszközölje az oroszorsz{gi „zsidó lakoss{g helyzetének javít{s{t''. Montefiore sz{mos, zsidók {ltal sűrűn lakott oroszorsz{gi v{rosban tett l{togat{st. Majd Angli{ba való visszatérte ut{n hosszú levelet küldött a c{rnak, amelyben egész sor javaslatot tett. Így péld{ul a zsidóknak a valamennyi r{juk vonatkozó törvényi megszorít{s alóli felszabadít{s{ra, valamint, hogy sz{mukra „az összes többi alattvalóval azonos jogok” biztosíttassanak (természetesen a jobb{gyokat nem értve az összes többi alattvaló kifejezés alatt). „Haladéktalanul töröltessék el mindenfajta kényszeres korl{toz{s a letelepedési övezeten kívülre való költözésükhöz való joguk gyakorl{s{nak útj{ból”, engedélyeztessék a zsidó kereskedők és kézművesek sz{m{ra, hogy a birodalom központi korm{nyzós{gaiba utazhassanak, „foglalkoztathassanak keresztény szolg{kat is a zsidók..., {llíttassék viszsza a kahal intézménye...” [101] I. Miklós c{r azonban mindenfajta ellenkezés dac{ra sem volt hajlandó engedni abból, hogy erővel teremtsen rendet az oroszorsz{gi zsidók életében. Nagy Péterhez hasonlóan korm{nyrendeletekkel kív{nta az {llam és a t{rsadalom eg észét {tszervezni a saj{t tervei alapj{n. A t{rsadalom összetettségét egyszerű csoportokra kív{nta -[167]-
csökkenteni, amelyek imm{r könnyedén kezelhetőekké v{ltak volna. Miklós ugyanúgy cselekedett, mint ahogy hajdan{n Péter „nyeste le a szak{ll{t” mindazoknak, aki összezavart{k az adóköteles csoportok uralkodó {ltal elképzelt krist{lytiszta képletét. Miklós ez alkalommal a v{rosi zsidó lakoss{got – az úgynevezett polg{rokat – kív{nta kisebb egységekre bontani. E tervezet 1840ben l{tott napvil{got. Ettől az időtől kezdve kív{ntak teh{t a hatós{gok túllépni a zsidók nemzeti és vall{si elkülönülésén (Levinzon, Fejgin és Gezeanovszkij {ll{spontj{nak tanulm{nyoz{s{ba kezdtek). Komoly erőfeszítések történtek h{t, hogy „tanulm{nyozz{k a zsidós{g makacs elszigeteltségének gyökereit” szemben „a civil t{rsadalom egészével”. Valamint azt, hogy a zsidók „miért nem foglalkoznak egy{ltal{n termelő tevékenységekkel”. Sőt még azt a jelenséget is, hogy „az {ltaluk gyakorolt apró-cseprő mesterségek miért p{rosulnak mindig k{rtékony csal{ssal és fortéllyal?” A zsidók jelentős részére jellemző „dologtalans{gon” a korm{nyzati körök a zsidók „megrögzött szok{sai” rov{s{ra írt{k. Az volt a meggyőződésük, hogy a zsidó b{r „könnyen meg tudja keresni a mindennapi betevőjét, mégsem hajlandó azonban bizonyos mesterségekre adni a fejét, a hagyom{nyaik erejére t{maszkodva”. [102] Ennek kapcs{n Kiszeljov gróf az al{bbi megold{st javasolta a c{rnak. Anélkül, hogy az orosz t{rsadalom szövetébe m{r minden gond nélkül beépült zsidó kereskedőréteghez nyúln{nak, az úgynevezett polg{rcsoportba tartozó zsidókra kell összpontosítani a korm{nyzati figyelmet. Mégpedig úgy, hogy két oszt{lyra osztj{k őket. Amíg az elsőbe azok kerülnének, akik minden kétséget kiz{róan biztos és {llandó lakhellyel és javakkal rendelkeznek, addig a m{sodik azokat a zsidókat foglaln{ mag{ba, akik a fentebbi feltételeknek nem felelnek meg, és akik sz{m{ra ötéves hat{ridőt kell megszabni, amely időintervallum alatt vagy valamely műhelyben kellene mesterség kitanul{s{val kézművessé, vagy pedig m{skülönben földművessé v{lniuk. A hat{lyos törvények értelmében az a személy minősült kézművesnek, aki valamely céh nyilv{ntart{sba vett tagja volt élete végéig. [llandó lakhellyel bíró polg{rnak pedig az, aki meghat{rozott -[168]-
időre volt egy műhelynek a hivatalos nyilv{ntart{s{ba vett tagja. [103] Ami pedig azoknak az alattvalóknak az ügyét illette, akik az ötévnyi haladék lej{rt{val sem feleltek meg a fentebb ismertetett követelményeknek, nos azok a t{rsadalmilag „hasznavehetetlen” egyének oszt{ly{ba kerültek. Így teh{t egyfelől a hadseregbe soroztattak, m{srészt pedig bizonyos időre katonai munkaszolg{lattal terhelték őket. Először besorozt{k őket a hadseregbe (húszéves kortól kezdődően). Mégpedig h{romszor nagyobb sz{mban, mint ahogyan a norma m{s esetben előírta, de nem a szok{sos huszonöt éves katonai szolg{latra, hanem csup{n tíz évre. Ezalatt viszont a m{sodik lépésben „a sz{razföldi vagy a tengeri haderőnél helyezve el őket, különféle mesterségeket tanítottak meg nekik, hogy hajlamuk szerint képezzék ki azokat kézművesnek vagy pedig földművelőnek”. M{sként szólva, ez utóbbiakat parancsszóra, mintegy kényszerrel tanított{k valamilyen termelő foglalkoz{sra. A korm{nyzat azonban nem rendelkezett elegendő forr{ssal e tervezet levitelére. Ezért a kaszet jövedelmeit kív{nta erre a célra fordítani, arra sz{mítva, hogy a zsidó t{rsadalomnak érdekében {ll, hogy saj{t tagjai a munka {ltal illeszkedhessenek vissza annak saj{t szövetébe. *104+ Még ugyanabban az évben, 1840-ben I. Miklós c{r {ld{s{t is adta a tervezetre. Annyi v{ltoztat{s mindaz on{ltal történt, hogy a „hasznavehetetlen zsidó” kifejezést a „termelőtevékenységet nem végző” kifejezéssel helyettesítették. A zsidós{g életmódj{t {talakítani kív{nó valamennyi intézkedés ezúttal a következő {llom{sokat előir{nyzó egyetlen rendeletre korl{tozódott. 1. 2. 3. 4.
A kaszet begyejtésének szab{lyoz{sa és a kahal felsz{mol{sa; {ltal{nos képzést adó {llami zsidó iskol{k fel{ llít{sa; intézet létrehoz{sa a „vidéken élő rabbik” sz{m{ra; „a zsidók letelepítése {llami földbirtokokon” mezőgazdas{gi termelés folytat{sa célj{ból; 5. új t{rsadalmi oszt{lyokra bont{suk; 6. a zsidók sz{m{ra a hosszú szab{sú ruh{k viselésének megtilt{sa. Megjegyezendő azonban, hogy Kiszeljov mindenesetre a maga részéről meglehetősen hosszú t{vú folyamat részeként képzelte el a zsidó t{rsadalom új oszt{lyokra való bont{s{t. Miklós c{r viszont a -[169]-
mezőgazdas{g kérdését helyezte az első helyre. Teh{t azt a kérdést, amelynek megold{s{ra ir{nyuló erőfeszítések imm{ron negyed évsz{zada folyamatosan kudarcba fulladtak. [105] A zsidó t{rsadalom új oszt{lyokra bont{s{ról szóló rendelet ötévnyi haladékot adott a különböző foglalkoz{sok közötti v{laszt{sra. Mivel az intézkedést csak 1846-ban hozt{k nyilv{noss{gra, következésképpen az csak 1852 janu{rj{tól léphetett érvénybe. M. Voroncov gróf, Új-Oroszorsz{g {ltal{nos korm{nyzója nemtetszését fejezte ki a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatban. Ahogy arra felhívta a figyelmet: „a kereskedők és a »kétes hírnévnek örvendő« egyéb közvetítő tevékenységeket folytatók népes oszt{lya, amelyet a zsidó lakoss{g »hasznavehetetlen« elemeiként r{galmaztak meg a hatós{gok”, alkotj{k a zsidós{g nyolcvan sz{zalék{t, amely ugyanis döntően kereskedelemből élt. Voroncov, l{tv{n az új-oroszorsz{gi gazdas{gi potenci{lban rejlő hatalmas lehetőségeket, abban reménykedett, hogy „elkerülhetőek lesznek a korl{tozó jellegű intézkedések”.Emellett szükségtelennek ítélte meg a zsidók kiutasít{s{t a falvakból, azonban azt is alapvető fontoss{gúnak tartotta, hogy fokozz{k az oktat{sukra fordított erőfeszítéseket. R{ad{sul nem mulasztott el arra sem figyelmeztetni, hogy ez a kategoriz{l{si rendelet előrel{thatólag széles körű európai felh{borod{st idézhet elő. *106] A zsidók hat{r menti zón{ból való kitelepítésének kísérletére v{laszul érkező európai reakciók hangnemétől leforr{zva az orosz korm{ny 1846-ban részletes kommünikében bocs{totta közzé soron következő intézkedését. Mivel az egykori Lengyel Kir{ly s{g területén a zsidóknak sem {llampolg{rs{guk, sem pedig ingatlan javakat bírhat{si joguk nem volt, ez{ltal kényszerültek h{t kiskereskedelmi tevékenységek űzésére és szesz{rusít{sra. A lengyel területek Oroszorsz{g {ltali bekebelezése ut{n viszont lényegesen kit{rultak a letelepedésre alkalmas területeik hat{rai. Ezenkívül {llampolg{ri jogokban részesültek, bebocs{t{st nyertek a v{rosi kereskedők oszt{ly{ba, valamint ingatlanbírhat{si jogosítv{nyokhoz is jutottak. Emellett még földművesekké lehettek, és szabadon művelődhettek, beleértve az egyetemekre és az akadémi{kra való bebocs{ttat{sukat is. [107] -[170]-
El kell ismernünk, teh{t azt a tényt, hogy a zsidós{g bekerülve a „népek börtöneként” elhíresült birodalomba, m{r az első évtizedektől fogva részesült a fentebb felsorolt jogokban. Mindezek ellenére az egyik, évsz{zaddal később napvil{got l{tó, zsidó szerzők {ltal össze{llított gyűjteményes kötetben az al{bbi értékeléssel tal{lkozhatunk e kérdés kapcs{n. „A lengyel tartom{nyok a maguk zsidó népességével egyetemben ígéreteket kaptak jogaik biztosít{s{ra nézvést, valamint a későbbiekben megvalósítandó kísérletekről t{jékoztatt{k őket az orosz birodalomhoz való csatol{suk pillanat{ban (kiemelések tőlem – A. Sz.; a hivatkozott ígéreteket megtartott{ k, a felv{zolt kísérletek pedig nem maradtak eredmény nélkül). Ezzel szemben viszont a hatós{gok részéről megkezdődött a zsidós{g kiűzése a falvakból (a valós{gban ezt mindig csak tervezték, de soha nem valósított{k meg). Majd hozz{fogtak a kétszeres adóztat{sukhoz (amit nem hajtottak szisztematikusan végre, majd pedig hamarosan meg is szüntették). Tov{bb{ fel{llított{k a letelepedési övezetet (ahogy azt a fentebbiekben m{r l{ttuk, ennek az övezetnek a hat{rait kezdetben puszt{n a földrajzi örökség alakította ki).” *108+ Ha teh{t úgy gondoljuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló történelmi magyar{zatok elfogulatlannak tekinthetőek, akkor sohasem fogunk közelebb kerülni az igazs{ghoz. Sajn{latos módon azonban, ahogy azt a későbbiekben az 1846os korm{nyzati kommüniké is al{húzta, a zsidók nem éltek ezen intézkedések jelentős részével. „[llandóan bizalmatlanul tekintve az őket körülvevő t{rsadalomba való beilleszkedést szolg{ló felkín{lt lehetőségekre, a legnagyobb részük megragadt ősi életmódjuk szok{sain{l. Azaz tov{bbra is m{sok munk{j{n élősködtek, amely jelenség jogosan v{ltotta ki az orosz lakoss{g panaszait. ...Ugyanennyire fontos volt a kitűzött cél (hogy a zsidók életszínvonala emelkedhessen) szempontj{ból..., hogy megszűnjék függőségük a közösség rangidős vezetőitől, akik a kor{bbi kahal ir{nyítóinak helyébe léptek, hogy terjedjen a zsidó népesség körében az iskol{zotts{g és a gyakorlati ismeretek. Vagyis, hogy {ltal{nos képzést adó zsidó iskol{k nyittassanak, anyagi eszközökkel tétessék lehetővé földművessé v{l{sukat. Valamint öltözködésbeli különbségeik, melyek sok zsidó sz{m{ra kellemetlenségeket okoznak, elhalv{nyodjanak.” Az orosz korm{ny -[171]-
viszont „joggal remélte, hogy a zsidók felhagynak kifog{solható életmódjukkal, valóban termelő és hasznos tevékenységekbe fognak”. Csup{n az ezzel a sz{ndékkal szembeszegülőkre voltak érvényesek azok az „intézkedések, amelyeket a t{rsadalmon élősködő és azt k{rosító elemekkel szemben foganatosítottak”. [109] Az ezen ír{sműre adott v{lasz{ban Montefiore mélységesen elítélte a zsidó t{rsadalom csoportokra oszt{s{t, ragaszkodva ahhoz az elképzeléshez, miszerint minden gond gyökere a zsidók szabad mozg{s{nak és szabad kereskedelmének a korl{toz{s{ból ered. A c{r (I. Miklós) viszont azzal v{gott vissza, hogy ha az oroszorsz{gi zsidók végre sikeresen fogn{nak hozz{ a termelő tevékenységekhez, akkor idővel „bennük is fokozatosan feloldódna az ezen korl{tokkal szembeni ellenérzés”. [110] Az. uralkodó teh{t a hasznos munka nevelő hat{s{tól v{rta a helyzet fokozatos javul{s{t. ...A c{rt, miut{n gyakorlatilag minden fronton kudarcot szenvedett a zsidók életmódj{nak megv{ltozat{s{ért folytatott küzdelmében, végül az az amb íció kerítette hatalm{ba, hogy szétzúzza a zsidóknak azt a lehetőségét, hogy saj{t kultúr{juk hat{rai közé húzódhassanak, és a kérdést a zsidók munk{ra szaktat{s{val, az őket körülvevő t{rsadalmi környezetbe való egyesülésükkel oldja meg. A c{r sz{m{ra a termelőmunka kérdéskörére a kíméletlen módszerekkel végrehajtott katonai összeír{s adta meg a v{laszt. A zsidók hozz{{ll{s{t az összeír{shoz nem igaz{n befoly{solta a sz{mukra előírt katonai szolg{lat hossz{nak csökkentése (huszonöt évről tízre), valamint az a sz{ndék, hogy részükre szakmai képzést biztosítanak a katonaévek alatt. Amit viszont m{r ann{l ink{bb a saj{t bőrükön érzékeltek, az az intézkedés volt, amelyik ettől fogva közel h{romszoros{ra emelte a besorozandók sz{m{t a keresztényekhez képest. „Tíz zsidó újonc besoroz{sa ezer férfi lakosból évente, amíg hét keresztény újonc ezer lakosonként kétévente.” [111] A besorozandók sz{m{nak növelésére v{laszul az emberek megprób{ltak menedéket keresni. Azok, akiket soroz{sra jelöltek ki, többnyire elrejtőztek. A megtorló intézkedések foganatosít{sa érdekében 1850 végén újabb rendelet azt adta parancsba, hogy minden -[172]-
egyes, a megszabott hat{ridőre nem jelentkező újonc hely ett h{rom m{sik póthadkötelest kell a t{vollevő személyén kívül a katonai hatós{gok rendelkezésére bocs{tani! Ettől az időtől kezdve a zsidó közösségek m{r jóval nagyobb figyelmet tanúsítottak a katonaszökevények elfog{s{ra, vagy azok {rtatlanokkal való helyettesítésére. Egy m{sik uralkodói rendelet 1853-ban r{ad{sul „engedélyezte a zsidó közösségek, de ak{r az egyszerű mag{nszemélyek sz{m{ra is, hogy újoncként b{rmely okm{nyokkal nem rendelkező személyt adjanak {t a hatós{goknak”. Ebben az időben jelentek meg a zsidó közösségek kebelén belül a jutalomért dolgozó úgynevezett „fogdmegek” vagy „rabejtők”, akik a „fog{saikra” [112] vad{sztak. Ezek a fejvad{szok ugyanis {tadt{k a hatós{goknak a soroz{sra nem jelentkezőket csakúgy, mint azokat, akik úti okm{nyai lej{rtak – akkor is, ha azok net{n m{s korm{nyzós{gból valók voltak –, de szintúgy ak{r a csal{djukat elvesztő serdülőkorúakat is. R{ad{sul ezek a korabeli „fejvad{szok” még hivatalos elismervényt is kaptak attól a közösségtől, amelyik igénybe vette szolg{ltat{saikat. Ezek az intézkedések azonban még mindig nem voltak elegendőek a hi{nyzó újoncok pótl{s{ra. Ezért azt{n 1852-ben újabb két rendelet l{tott napvil{got. Az első előir{nyozta, hogy minden egyes, a kötelezően előírt h{nyad fölött beszolg{ltatott újoncért cserébe elengednek h{romsz{z rubelt a közösség adóh{tralék{ból *113], a m{sodik pedig „megtiltotta azon zsidók rejtegetését, akik kivont{k magukat a katonai szolg{lat alól. Ezen kívül megparancsolta a kor{bban összeírt, de soroz{son meg nem jelentek péld{s megbüntetését, valamint pénzbírs{g fizetésére kötelezte az őket bújtató közösségeket. A hi{nyzó újoncok helyett pedig rokonaikat vagy azokat a személyeket kellett besorozni, akik az adott közösségeken belül az újoncoknak az előírt hat{ridőig történő besoroz{s{ért felelős vezetők voltak. Persze a besoroz{s minden {ron való elkerülése végett sz{mos zsidó menekült külföldre, vagy kelt útra, hogy m{sik korm{nyzós{g területére költözzön.” [114] Attól az időtől kezdve az újoncoz{s valós{gos bacchan{li{v{ v{ltozott. A „rabejtők” egyre bőszebben vetették magvukat lehetséges {ldozataik ut{n, a m{sik oldalon viszont az életerős és munk{ra -[173]-
termett férfiak kezdtek kereket oldani vagy szinte a föld al{ bújni. A zsidó közösségek adóh{traléka pedig mindeközben egyre csak nőtt. A közösségek rendezett körülmények között élő és termelő része pedig panasziratokat és kérvényeket szövegezett. „Ha az újoncoz{s a tov{bbiakban is azonos mértékben sújtja a »hasznos elemeket«, valamint azokat, akik nem végeznek termelő tevékenységet, akkor a csavargók sz{m{ra mindig nyitva fog {llni a lehetőség, hogy megtal{lj{k a kibúvókat, az újoncoz{s pedig teljes súly{val a »hasznos egyének« v{llaira nehezedik. Ami m{rpedig csakis a közösség felboml{s{t és teljes leroml{s{t eredményezheti.” [115] A túlzó hatós{gi intézkedések csak növelték a helyzet lehetetlenségét, nem is beszélve az egész zsidó lakoss{gban növekvő feszültségről – különösen a re{juk v{ró kategoriz{l{sok miatt. Péld{ul a hatós{gok elkezdték sz{mba venni, hogy a gazdas{gi tevékenységek mely fajt{i tekinthetők egy{ltal{n „hasznosnak”? Ettől azt{n m{r a szentpéterv{ri minisztériumok is felfortyantak. [116] Az {llamtan{cs kérvényezte teh{t, hogy halassz{k el a zsidó népesség csoportokra oszt{s{t addig, amíg el nem készülnek a céhek szab{lyzatai. A c{rnak azonban nem {llt sz{ndék{ban v{rakozni. Így azt{n 1851-ben napvil{got l{tott az „{tmeneti szab{lyoz{s a zsidó népesség t{rsadalmi csoportjairól” című törvény, 1852-ben pedig „a zsidó céhek különleges szab{lyzatairól” szóló, a kor{bbiak megerősítése célj{ból. B{r a zsidó lakoss{g élénk nyugtalans{got tanúsított az ügy kapcs{n, mégis, a délnyugati területek {ltal{nos korm{nyzój{nak nyilatkozata szerint ebben az időben m{r nem tartott{k valószínűnek, hogy nevezett t{rsadalmi kategoriz{l{s valaha is hat{lyba lépnie. *117+ És valóban, „...nem lépett érvén-be; a zsidó lakoss{got nem osztott{k fel t{rsadalmi csoportokra”. [118] Történt ugyanis, hogy 1855ben I. Miklós c{r v{ratlan hirtelenséggel elhagyta az élők vil{g{t, a t{rsadalmi csoportokra oszt{s gondolata pedig örökre feledésbe merült. Az 1850 és 1855 közötti esztendők alatt az orosz uralkodó mindvégig olyan hatalmi gőgről és minően elképzelhető korl{ton túllépő magabiztoss{gról tett tanúbizonys{got – mindezt r{ad{sul vaskos melléfog{sokkal tarkítva –, ami végül Oroszorsz{got teljes {l-[174]-
lamszövetséggel szemben r{ngatta az ostoba krími h{borúba. Majd pedig a c{r az összecsap{s kibontakoz{sakor hirtelen meghalt. Az uralkodó v{ratlan gyorsas{gú elhal{loz{sa megmentette az imm{r meglehetősen nehéz helyzetbe került oroszorsz{gi zsidókat, teljesen hasonló módon ahhoz, ahogy majd sz{z év múlt{val éppen Szt{lin hal{la menti majd meg őket. Ezzel fejeződött be a zsidós{g tömeges letelepedésének első hatvan éve Oroszorsz{gban. A történtek alapj{n be kell l{tnunk, hogy még ha az orosz döntéshozók nagyobb élesl{t{ssal lettek volna is meg{ldva, nos még akkor sem tudt{k volna kibogozni, és egyben megoldani, ezt a mélyen gyökerező, ennyire összekusz{lt és összetett kérdéskört. Ennek ellenére az akkori orosz vezetők re a „zsidóüldöző” címke r{sütése egyenlő azzal, hogy a jelenből visszapillantva eltorzítjuk eredeti sz{ndékaikat, valamint hogy valós lehetőségeiket indokolatlanul nagyítjuk fel.
-[175]-
4. A REFORMOK KORA
II. S{ndor trónra kerülésének idején a jobb{gys{g helyzete Oroszorsz{gban m{r több mint sz{z éve tarthatatlan volt, és azonnali megold{st követelt. Hamarosan azonban az is kiderült, hogy a zsidókérdés megold{sa legal{bb ennyire sürgős, b{r ez nem húzódott oly régóta, mint az ősi és kegyetlen jobb{gyrendszer. Ezért a zsidókérdést sokan az orsz{g sz{m{ra kisebb jelentőségűnek tartott{k. Innentől fogva a XIX. sz{zadon keresztül és az {llami dum{ban, egészen 1917-ig a két nehéz ügy – zsidós{g és jobb{gys{g – összekapcsolódott, és szinte egym{ssal verseng ve prób{ltak sz{mukra megfelelő megold{st tal{lni. Mindezek mellett II. S{ndor olyan orsz{g uralkodója lett, ami a Krím félszigeten h{borúba bonyolódott az erőit egyesítő Európ{val. Hatalomra kerülésekor a küzdelem felad{sa vagy a tov{bbi kitart{s nehéz kérdésére a v{lasz még nem született meg. Trónra lépését követően „megszólaltak egyes hangok a zsidó népesség védelmében”, majd néh{ny héttel később az uralkodó úgy döntött, hogy „a zsidókkal a soroz{st illetően a népesség többi részével megegyező módon kell b{nni, és a kiskorúak toborz{s{t meg kell szüntetni”. Kis idő múlva felhagytak a zsidó polg{rs{g „csoportokra oszt{s{nak” gyakorlat{val, azaz „innentől fogva a zsidó népesség mindegyik oszt{ly{t egyform{n érintette a soroz{s”. [1] A döntést az 1856-os koron{z{si ki{ltv{nyban is megerősítették. „A besorozott zsidónak ugyanolyan követelményeknek kell megfelelniük, mint a többi besorozottnak, a kiskorú zsidók besoroz{s{t pedig meg kell szüntetni.” [2] Ekkor törölték el végérvényesen a katonai kényszerletelepítések intézményét, úgyhogy a húsz évnél fiatalabb zsidókat, még a katonaviselteket is, visszaengedték szüleikhez. A teljes szolg{lati időt kitöltött altisztek utódaikkal együtt jogot kaptak arra, hogy az Orosz Birodalom területén b{rhol lakjanak. Ezek a zsidók azt{n rendszerint ott telepedtek le, ahol a szolg{lati időt kitöltötték, és – -[176]-
m{r, mint {llandó lakosok – orsz{gszerte sok új zsidó közösséget alapítottak. *3] A történelem fricsk{ja, vagy büntetése, hogy az ő utódaik aj{ndékozt{k meg Oroszorsz{got és a Romanov-dinaszti{t Jakov Szverdlovval 107 . [4] Ugyanezen 1856-os ki{ltv{ny elengedte a zsidó lakosok „összes be nem fizetett adój{t” (mely igen jelentős összegre rúgott), amit az elmúlt években halmoztak fel. „Azonban öt évre r{ az újabban be nem fizetett adó m{r elérte a teljes elengedett adó 22%-{t.” [5] II. S{ndor tulajdonképpen arra törekedett, hogy a zsidókérdést összességében kedvezően oldja meg. A megfogalmaz{s módja azonban teljesen megv{ltozott. I. Miklós uralkod{sa idején a korm{nyzat azt kapta legfontosabb feladat{ul, hogy a termelőmunka és az oktat{s eszközeivel a zsidók életmódj{t egyre rugalmasabb{ tegye, majd ezut{n következhet az adminisztr{ciós korl{toz{sok eltörlése. II. S{ndor alatt viszont éppen fordítva történt, a korm{nyzat megkezdte a korl{toz{sok és kényszerítések gyors felold{s{t. Nem törődött a zsidók elszigeteltségének valódi okaival, abban a reményben, hogy az összes többi gond így majd mag{tól megoldódik. Ténykedésének kezdeti célja „a feltett sz{ndék, hogy ezt a népet a fő népcsoportba egyesítse”, amint az 1856-os uralkodói rendeletben {ll. *6+ Ennek hat{s{ra bizotts{got alapítottak a „zsidók életének megszervezésére” (ez volt a hetedik a zsidó ügyekkel foglalkozó bizotts{gok sor{ban, de kor{ntsem az utolsó). Elnöke ismét Kiszeljov gróf lett, aki az uralkodónak szóló jelentésében leírta, hogy a cél „a zsidók hasonul{sa a népesség többségéhez... különböző ideiglenesen meghozott korl{toz{sok akad{lyaiba ütközik, mert ezek a fő törvényekkel összevetve sz{mos ellentmond{st rejtenek magvukban, és zavart keltenek”. Az uralkodó v{laszul elrendelte, hogy „vizsg{lj{k felül az összes zsidót érintő szab{lyoz{st úgy, hogy azok összhangba kerüljenek a zsidók beolvaszt{s{nak alapvető sz{ndék{val, m{r amennyire ezt a zsidók magatart{sbeli {llapota lehetővé teszi”. Itt a „zsidóknak tulajdonított fanatizmusra és gazdas{gi k{rtékonys{gukra” [7] célzott. 107
Jakov Mihajlovics Szverdlov: (1885-1919) bolsevik forradalm{r, 1917-1919 között az Összoroszorsz{gi Központi Végrehajtó Bizotts{g elnöke, és a legfelső vezetés ta gja.
-[177]-
Nem küzdött h{t hi{ba Herzen a Kolokollal (Harang) 108 , valamint Bjelinszkij 109 , Granovszkij és Gogol (mert ő is – b{r nem ugyanazon ir{nyzatot követve – ugyanabban az ir{nyban hatott, mint a többiek). I. Miklós szigorú uralkod{sa alatt egyre nőtt a döntő reformok ir{nti igény, így az ebbe az ir{nyba ható erők és a megvalósít{sukért küzdők sz{ma is növekedett. Meglepő módon pont a magasrangú {llami tisztviselők bizonyultak érzékenyebbnek az új ir{nyzat ir{nt, nem pedig az {llamappar{tuson kívül {lló művelt elit. A zsidókérdésre azonnali volt az intézkedés hat{sa. A belügyminiszterek (előbb Lanszkoj, majd Valujev), valamint a nyugati és délnyugati régiók korm{nyzói pedig folyamatosan felterjesztették észrevételeiket az uralkodónak, aki a jelentéseket nagy érdeklődéssel fogadta. „A korm{nyzat saj{t kezdeményezésére, az uralkodó t{mogat{s{val” több területen javította a zsidók jogi helyzetét *8], ehhez még hozz{adódtak a zsidókat és a népesség többi részét egyform{n érintő felszabadító reformok. Sztroganov, Új-Oroszorsz{g korm{nyzója 1858-ban azt javasolta, hogy a zsidóknak minden jogot adjanak meg azonnali hat{llyal. Az akkoriban Bludov elnöksége al{ rendelt bizotts{g azonban habozott, nem mutatkozott késznek arra, hogy az ilyen horderejű intézkedés gondolat{t mag{év{ tegye. Bludov 1859-ben megjegyezte, hogy „míg a nyugat-európai zsidók korm{nyzatuk első felhív{s{ra hajlandóak voltak gyermekeiket a közoktat{s iskol{iba küldeni, ők maguk pedig hasznos foglalatoss{gok felé fordulni, addig az orosz korm{nyzat kénytelen a zsidók előítéleteivel és fanatizmus{val harcolni”. Ezért „a zsidóknak csak fokozatosan lehet egyenlő jogokat adni. Mégpedig abban az ütemben, ahogy az oktat{s, az életmód megv{ltoz{sa és a hasznos foglalkoz{sok ir{nti érdeklődés kezd elterjedni köreikben”. [9]
108
109
Alekszandr Herzen: (1812-1870), orosz író és publicista, 1847-ben az angliai emigr{ciót v{lasztja, ahol kiadja a Kolokolt (Harang), amelynek, b{r betiltott{k, mégis nagy hat{sa volt Oroszorsz{gban. Viszarjon Bjelinszkij: (1811-1848), orosz kritikus, irodalm{r és publicista, előbb r omantikus, majd az utópisztikus szocializmus híve.
-[178]-
A bizotts{g sz{mos, a szorgalmazott jogi egyenlőséget ellenző érvbe ütközött. Egyesek azt vallott{k, hogy a vitatott kérdés ink{bb orosz, mint zsidó, vagyis óvatlans{g volna az orosz népesség műveltségi és kultur{lis színvonal{nak emelkedése előtt teljes jogegyenlőséget adni, mivel a tanulatlan tömegek nem bírn{nak a teljesen beolvadt zsidós{g gazdas{gi szorít{s{val. M{sok szerint a zsidók egy{ltal{n nem kív{nnak az orsz{g polg{rs{g{ba be{gyazódni, hanem az egyenlő jogok adta előnyök mellett fenn akarj{k tartani elkülönült helyzetüket és megbonthatatlan egységüket, ami az oroszokra viszont nem jellemző. Ezeknek a hangoknak végül azonban semmiféle hat{suk nem lett, s a zsidókat sújtó intézkedéseket egynős ut{n szüntették meg. Azt az 1835-ben bevezetett intézkedést, mely megtiltotta a zsidóknak, hogy haszonbérbe vegyenek lakott földtulajdont, 1859-ben eltörölték. Ez{ltal jogot kaptak a parasztok feletti rendelkezésre – igaz ugyan, hogy m{r a tilalom idején is „egyes esetekben ezt a tilt{st... {th{gj{k”. Viszont a tulajdonosok kezén lévő földek 1861-től nem voltak többé „lakottnak” tekinthetők. A v{ltoztat{s célja az volt, hogy „a tulajdonosok könnyebben és nyíltabban vehessék igénybe a zsidók segítségét”, amire a birtokok egyre rosszabb gazdas{gi helyzete miatt volt szükség, de azért is, hogy „egy kicsinykét kiszélesítsék a zsidók túls{gosan is szűk gazdas{gi tevékenységi körét”. Ezut{n a zsidók ezeket a földeket haszonbérbe vehették és ott le is telepedhettek, de tulajdonosukk{ nem v{lhattak. [10] A délnyugati területeken „egyes zsidók kezében – feltehetően földv{s{rl{si céllal – jelentős tőke összpontosult, ...a zsidók azonban csak akkor hajlandók a birtok fedezetére kölcsönt adni, ha szükség esetén tulajdonosukk{ v{lhatnak”. Nem sokkal később viszont – a letelepedési övezet hat{rain belül – a zsidók jogot kaptak a földv{s{rl{sra. [11] A vasutak és a folyatni hajóz{s fejlődésével hanyatl{snak indult az egyik fontos zsidó foglalkoz{s, a fogadók és posta{llom{sok működtetése. Az új, szabadabb v{mtarif{k bevezetése 1857-ben és 1868ban pedig jelentősen csökkentette az „iparszerűen végzett csempészetből keletkező hasznot”. [12] -[179]-
Azt az intézkedést, mely megtiltotta a zsidóknak, hogy egyes birtokjövedelmeket haszonbérbe vegyenek, 1861-ben törölték el. Ugyanezen évben szüntették meg az {llami jövedelmek haszonbérletének rendszerét, köztük a p{linkafőzését is. Ez hatalmas csap{s volt a zsidó nagyv{llalkoz{sokra. „Haszonbérlő v{llalkozó a zsidókn{l egyet jelent a pénzeszs{kkal”; attól fogva azonban – írja Ursanszkij – „csak nosztalgi{val gondoltak a krími h{borús időbe, amikor a v{llalkozók – bizonyos lelkiismereti egyezségekért cserébe, és esetenként a közérdek saj{tos értelmezésével – milliókat zsebelhettek be. ...Zsidók ezrei éltek és gyarapodtak a haszonbérlet védelmező sz{rnyai alatt.” Mígnem a közérdek diadalmaskodott, így ezek a v{llalkoz{sok m{r nem voltak annyira jövedelmezőek. Az „alkohollal való kereskedés” sem volt m{r „annyira nyereséges, mint a haszonbérleti rendszer idején. *13+ A p{linkafőzés esetében a fogyaszt{si adó110 rendszere lassan lev{ltotta a haszonbérleti rendszert, a zsidókat nem sújtott{k különleges korl{toz{sok, így lakóhelyükön az {ltal{nos feltételek mellett {rusíthattak szeszes italt és vehettek haszonbérbe szeszfőzdéket. [14] Az elkövetkező húsz évben bőségesen profit{ltak a haszonbérleti és v{s{rl{si jogokból. A nyolcvanas évek t{j{n a letelepedési övezetben a p{linkafőzőket 32-76%-ban zsidók birtokolt{k, és majd mindegyik „nagyv{llalat” benyom{s{t keltette. *15+ A délnyugati vidékeken m{r 1872-ben a zsidók a szeszfőzdék 89%-{t ir{nyított{k a haszonbér eszközével. [16] Szibéria keleti és nyugati felén a szeszfőzdék nyit{s{t 1863-tól engedélyezték a zsidóknak (mivel „a p{linkafőzés legjobb szakemberei szinte kiz{rólag zsidók”), és 1865-től a zsidó p{linkafőzők b{rhol szabadon működhettek. *17+ Ami a vidéki szeszesital-{rusít{st illeti, emlékezzünk vissza, hagy a fogadós múlt maradv{nyaként a nyolcvanas évek elején az »övezet” zsidó lakoss{g{nak egy-harmada vidéken élt, falunként kéth{rom csal{d. [18] A korm{nyzat hivatalos közleménye 1870-ben kiemeli, hogy „a nyugati területen a szeszes italok {rusít{sa kiz{rólag a
110
Fogyaszt{si adó: egyes fogyaszt{si cikkekre, többek között a szeszes italokra kiv etett {ttételes adó.
-[180]-
zsidók kezében összpontosult, és az ezekben a létesítményekben tapasztalható visszaélések sz{ma elfogadhatatlanul magas”. [19] Ezért azt{n előírt{k a zsidóknak, hogy szeszes italt csakis a saj{t port{jukon {rusíthatnak. G. B. Szliozberg magyar{zata sz erint KisOroszorsz{gban, azaz a Lengyelorsz{gtól örökölt területeket lesz{mítva a falvakban a földtulajdonosoknak nem {llt jog{ban a szeszesital-{rusít{s; következésképpen a zsidók nem is vehették azt meg tőlük. A zsidók azonban földet sem vehettek meg tőlük, így azt{n a parasztok h{zait vették bérbe, és ott kezdtek vodk{t {rulni. Amikor az ilyenfajta – nem saj{t h{zban történő – kereskedést megtiltott{k nekik, a tilalmat gyakran „kölcsönnéven” történő kereskedéssel kerülték meg. Az italmérés jog{t ugyanis keresztény névre {llított{k ki, a zsidó pedig csak bérlőként volt bejelentve. [20] Ugyanígy eltörölték 1865-ben a Zsidó Enciklopédia {ltal csak „büntetőcikkelynek” nevezett rendelkezést, mely a személyes szolg{latukra keresztényeket alkalmazó zsidókat büntette, mivel „a megértéssel kapcsolatban hozott {ltal{nos intézkedésekkel összeférhetetlen” volt. Ezut{n „sz{mos zsidó csal{d... a hatvanas évek végétől keresztények szolg{lat{t vette igénybe”. [21] Az oroszorsz{gi zsidó történetír{s egyik sajn{latosan jellemző von{sa, hogy ha valamely létfontoss{gúnak tűnő jogot elkeseredett küzdelemmel végül sikerül kicsikarni, azt utólag m{r csak semmiségnek tekintik. Így péld{ul rengeteg jegyzet született a zsidókat sújtó „kettős adóz{s”-ról, mintha az néh{ny éves időszak helyett évsz{zadokon {t tartott volna. Egyébként valój{ban be sem szedték. Az 1835-ös rendeletet, amelyet a maga idejében a zsidók nagy megkönynyebbüléssel fogadtak, a sz{zadfordulón Dubnov viszont m{r csak „jogtalans{gi charta” néven emlegeti. Lev Dejcs, a leendő forradalm{r 1865-ben – feltehetően kiskorús{ga miatt akkoriban még hűséges alattvaló – úgy tal{lta, hogy a közigazgat{s „egyes, a zsidók jogait korl{tozó intézkedéseket nem tart be szigorúan”, hanem „szemet hunynak azok megszegése felett... a hatvanas években a zsidók mindent összevéve egy{ltal{n nem éltek rosszul. Zsidó kort{rsaimon nem l{tszott, hogy elnyomt{k vagy félre{llított{k” keresztény t{rsaik. [22] M{shol viszont forradalm{r-[181]-
hoz méltó módon helyesbíti mag{t, és az I. S{ndor ideje alatt a zsidóknak adott „enyhítéseket alapvetően jelentéktelennek” tartja. Nem mellőzve az olyan sablonokat sem, mint „II. S{ndor bűntettei”, b{r véleménye szerint az uralkodót jobb lett volna nem meggyilkolni. [23] Végezetül pedig íme, hogyan l{tt{k a dolgokat a XX. sz{zad közepén. A XIX. sz{zad folyam{n bizotts{gokat hoztak létre, hogy a zsidók jogainak korl{toz{s{t felülvizsg{lj{k, „és arra a következtetésre jutottak, hogy a fenn{lló korl{toz{sok nem érik el céljukat, és el kellene törölni őket. ...Azonban a bizotts{gok {ltal kidolgozott tervek egyikét sem vezették be a gyakorlatba.” [24] Túlhaladva, elfelejtve és végül persze m{r fütyülnek az egészre! A II. S{ndor {ltal bevezetett első kedvezmények ut{n a legsúlyosabb korl{toz{st a letelepedési övezet kényszere jelentette. „Amint felcsillant az egész nemzetet érintő reformok reménye, amint érezhetővé v{lt az {llam oly régóta v{rt megújul{sa, úgy kezdett erősödni a zsidó értelmiség köreiben az a merész sz{ndék, hogy letelepedési övezet eltörlésének kérdését felvessék.”[25] A zsidók azonban nem felejtették még el az oszt{lyoz{s tervét, az {llandó lakhellyel nem rendelkezőket, és termelőmunk{t nem végzőket sújtó kötelező szolg{latokat. A Szentpéterv{rott és m{s nagyobb v{rosokban élő kereskedők, olyan zsidók, akik „t{rsadalmi helyzetükből fakadóan szorosabb kapcsolatban {lltak a központi hatalommal” [26] 1856-ban kérelmet nyújtottak be az uralkodóhoz. Ebben „kérvényezik, hogy a kért engedmények ne a zsidó népesség egészére, hanem annak csak egyes kijelölt csoportjaira terjedjenek ki”. A „korm{nyzat szellemében, annak felügyelete alatt nevelődött” fiatal gener{cióra, „a nagykereskedőkre... azokra az öntudatos kézművesekre, akik kemény munk{val keresik kenyerüket”. Oly módon, hogy „a korm{nyzat jogaik körét kiszélesítve különböztesse meg őket azoktól, akik még nem tettek tanúbizonys{got megkülönböztetett jó sz{ndékukról, a munkaszeretetük kinyilv{nít{s{val. ...A jóindulatú elbír{l{s reményében kérelmezzük az irgalmas uralkodót, hogy jóv{hagy{s{val, a búz{t a konkolytól elv{lasztva, a jóra és a dicséretes cselekedetekre b{torítva adom{nyozzon egynémely szerény
-[182]-
engedményt azoknak, kik közülünk a legérdemesebbek és a legtanultabbak.” [27] Az erősödő remények ellenére még ők sem gondolt{k, hogy a zsidók helyzete milyen gyors fejlődésnek fog indulni, és 1862 ut{n a folyamodók közül többen m{r kérvényezhették „a jogok egyenlőségét minden középfokú végzettségű egyénre terjesszék ki”, mivel a kollégist{k „semmiképp sem tekinthetők olyan személyeknek, alak ne részesültek volna középiskolai oktat{sban”. [28] R{ad{sul „A c{r nem z{rkózott el a gondolattól, hogy a letelepedési övezet törvényét a zsidó lakoss{g egyes rétegeire vonatkozóan módosíts{k”. Az első céhhez tartozó zsidó kereskedők egész Oroszorsz{g területére megkapt{k a letelepedési jogot 1859-ben (1861-től Kijevben a m{sodik céh is, Nyikolajevben, Szevasztopolban és Jalt{ban pedig mindh{rom céh *29+). E jog gy{r- és v{llalatalapít{si joggal, valamint ingatlanok birtokl{si lehetőségével j{rt. Az orvosok és tudós doktorok is élvezhették az {ltal{nos letelepedési jogot (ehhez j{rult az {llami hivatalok betöltésének lehetősége is, példaként említhetjük G. A. Zaharin orvosprofesszort, aki később III. S{ndor betegségét oly végzetesen félrediagnosztiz{lta). Ezt a jogot az egyetemet végzettek is megkapt{k 1861-től *30+, és azok is, akik „szabadfoglalkoz{súak voltak”. *31+ A lakhat{si terület kényszere imm{r nem vonatkozott azokra, akik „felsőbb szintű képzésben kív{ntak részesülni..., pontosabban azokra, akik beiratkoztak az orvosi akadémi{ra vagy a műszaki egyetemekre”. [32] Nem sokkal később, 1865-től különböző miniszterek és korm{nyzók, valamint befoly{sos zsidó kereskedők (Jevzel Gincburg) közbenj{r{s{nak hat{s{ra egész Oroszorsz{g területe – beleértve Szentpéterv{rt is – megnyílt a zsidó kézművesek előtt, m{r amenynyiben gyakorolt{k is mesterségüket. A kézművesek fogalm{t később kiterjesztették, így az akkor m{r mag{ba foglalta a különböző szakembereket, szedőket és m{s nyomdai munk{sokat is. *33+ Sz{mít{sba kell venni ezeken kívül a kereskedőkkel együtt letelepedő zsidó segédeket, alkalmazottakat, a kézművesek tanoncait és mesterlegényeit. Az a zsidó, aki engedélyt kapott, hogy a letelepedési övezeten kívül vesse meg hib{t, szabadon mag{val vihette egész csa-[183]-
l{dj{t is. Mindezeket együttvéve az elv{ndorlók sz{ma ekkorra jelentősen megnőtt. Az új engedményeket újabb és újabb kérelmek követték. Közvetlenül az egyetemi diplom{sokat érintő kedvezmények ut{n 1861ben a délnyugati területek korm{nyzója kérvényezte, hogy az övezetből való szabad elköltözés jog{t engedélyezzék azoknak is, akik a zsidó köziskol{t elvégezték. Ékes szavakkal ecsetelte a végzős di{kok helyzetét: „Az ezen intézményekből kikerülő fiatalemberek teljesen elszigetelődnek a zsidó közösségektől...; mivel közösségeikben nem tal{lnak a végzettségükhöz méltó munk{t, lassan hozz{szoknak a semmittevéshez, és igen gyakran lej{ratj{k a t{rsadalom szemében azt az oktat{st, melynek képviselői.” [34] Ugyanebben az évben az oktat{si és a belügyminiszter egyetértően kijelenti, hogy „a zsidók nyomorús{gos helyzetének elsődleges oka a lényegében csak iparral és kereskedéssel foglalkozó zsidós{g és a paraszti tömegek között fenn{lló természetellenes ar{nyban rejlik”. Aminél fogva „a parasztok elkerülhetetlenül a zsidók {ldozataiv{ v{lnak, mert kénytelenek anyagi forr{saik egy részét a zsidók eltart{s{ra {ldozni”. Azonban a zsidók sz{m{ra a belső versenyt{rsak is „ellehetetlenítik a törvényes úton való boldogul{st”. Ezért szükséges, „hogy engedélyezzék a szabad letelepedést a m{sodik és harmadik céh kereskedőinek, valamint a középiskol{t végzetteknek is”. [35] Új-Oroszorsz{g korm{nyzója 1862-ben ismét kérvényezte a „letelepedési övezet teljes megszüntetését”, kezdve azzal, hogy „a szabad letelepedést a zsidó népesség egészének engedélyezzék. *36+ Ha nem is ilyen tempóban, de a kiadott letelepedési engedélyek sz{ma egyre nőtt. A t{bori orvosi hivatalt 1865-ben engedélyezték a zsidóknak, és nem sokkal később (1866, 1867) lehetővé tették a zsidó orvosok közoktat{si és belügyminisztériumi szolg{lat{t is. [37] Ezt a jogot 1879-ben kiterjesztették a gyógyszerészekre, {llatorvosokra, illetve azokra is, akik „ilyenfajta tevékenység végzésére készülnek” [38], valamint a szülésznőkre, {polókra „és azokra, akik ezt a foglalkoz{st kív{nj{k elsaj{títani”. [39]
-[184]-
Végül 1880-ban a belügyminiszter (Makov) elrendelte, hogy a letelepedési övezeten kívül illeg{lisan letelepedett zsidók imm{r törvényesen maradhassanak új lakhelyükön. [40] Ehhez kapcsolódva érdemes megemlíteni, hogy a hatvanas években „a zsidó jog{szok... tekintettel az ügyvédi intézmény teljes hi{ny{ra, gond nélkül tal{lhattak {ll{st a közszolg{latban”. [41] A hat{r menti övezetek rendszerében is történtek bizonyos enyhítések. Mikor 1856-ban a p{rizsi szerződést 111 követően az új orosz hat{rvonalak beljebb húzódtak, Kisinyovhoz és Akkermannhoz közeledtek, a zsidókat m{r nem kötelezték az újonnan kialakult hat{rs{v elhagy{s{ra. Majd 1858-ban „végleg eltörölték azokat a rendeleteket, melyekkel I. Miklós megparancsolta a zsidóknak a hat{rs{vok 50 verszt{nyira 112 való elhagy{s{t”. [42] Végül 1868-tól megengedték a zsidóknak (a régebbi tilalmat sem tartatt{k be minden esetben), hogy a nyugati orsz{grészekből a lengyel kir{lys{gba költözzenek, és fordítva. [43] A zsidók a jogaikat korl{tozó intézkedések hivatalos enyhítésével p{rhuzamosan sz{mos esetben kij{tszott{k a szab{lyokat, vagy megszegték a törvényt. Péld{ul a főv{rosban, Szentpéterv{ron „a tilalmak ellenére... egyes zsidóknak mégis sikerült meglehetősen hoszszú időre letelepedniük... II. S{ndor trónra lépését követően... a szentpéterv{ri zsidós{g léleksz{ma gyorsan növekedett. Megjelentek a nagytőkések, akik megkülönböztetett figyelemmel kísérték a helyi közösség szerveződését..., mint péld{ul Goracij Gincburg b{ró, L. Rozental, A. Varsavszkij és m{sok.” [44] II. S{ndor uralkod{s{nak végén E. A. Peretc (Abram Peretc adóbérlő fia) foglalta el az {llamtitk{ri széket. 113 A XIX. sz{zad 60-as éveiben „Péterv{r sz{mos zsidó kereskedőt, gy{rost, és értelmiségiek körét vonzotta”. [45] A zsidók életkörülményeinek rendezésére alakult bizotts{g adatai szerint 1880-1881 között a v{rosban hivatalosan 6.290 zsidót tartottak nyilv{n *46]; m{s P{rizsi szerződés: a krími h{ború végén született szerződés. A legyőzött Oroszorsz{g {tengedte Belorusszia déli részét és Mold{v i{t. 112 Verszta: orosz hosszmérték. 1 verszta = 500 szazseny = 1080 m. 113 Oroszorsz{gban az {llamtitk{r vezette az [llami Tan{cs ügyeit ir{nyító kancell{ri{t. 111
-[185]-
adatok szerint 8.993; az 1881-ben végzett népsz{ml{l{s szerint pedig 16.826 zsidó élt a v{rosban, ami a lakoss{g 2%-a volt. [47] Moszkv{ban 1856-tól eltörölték az ideiglenesen a v{rosban tartózkodó zsidó kereskedőkre vonatkozó kötelezettséget, miszerint kiz{rólag Glebovo külv{ros{ban sz{llhatnak meg. Vagyis „a zsidók megkapt{k a jogot, hogy a v{ros b{rmely kerületében lakóhelyet v{laszthassanak. II. S{ndor alatt... a zsidó népesség gyorsan növekedett, 1880-ban közel 16 ezer lelket sz{ml{lhattak”. [48] Kijevben hasonlóan történtek a dolgok. M{r 1861-től „a kijevi zsidó közösség gyors növekedésének lehetünk tanúi” (létsz{muk az 1862-beni félezerről, 1913-ra 81 ezerre ugrott). A 80-as évektől kezdve Kijevbe valós{ggal özönlöttek a zsidók. „Az akkoriban Kijevben szok{sos gyakori rendőri ellenőrzések dac{ra a zsidók létsz{ma jóval meghaladta a hivatalos becsléseket. A XIX. sz{zad végén a kijevi kereskedők 44%-a zsidó volt.” [49] Ju. I. Gesszen megítélése szerint „kiemelkedő fontoss{gú volt” a kézművesek korl{toz{s nélküli lakhat{si engedélye (1865). Azonban ők vonakodtak elköltözni. „Összezsúfolva, összesűrítve, az {ruik sz{m{ra piaci lehetőség, így jövedelem nélkül éltek. Miért nem haszn{lt{k ki jogukat, hogy elhagyj{k a tartózkod{si övezetet?” A harminch{rom központi tartom{nyban 1881-ben csak 28 ezer kézműves volt (összesen 34 ezer zsidóból). Gesszen erre az ellentmond{sra a következő magyar{zatot adja. A vagyonos kézműveseknek aligha kellett m{shova menni, a szegényeknek pedig nem volt meg ehhez az anyagi lehetőségük. Az {tlagos keresetűek, „akik egyik napról a m{sikra jól-rosszul megéltek nyomorg{s nélkül”, féltek hogy elindul{suk ut{n kor{bbi közösségük, adófizetési megfontol{sból, visszautasítja majd éves útlevelük meghosszabbít{s{t vagy ak{r megkövetelheti, hogy az {ttelepültek térjenek vissza haz{jukba. *50+ Természetesen ezekben az adatokban komolyan kételkedhetünk is. Hiszen l{thattuk, hagy Szentpéterv{rott legal{bb kétszer annyi zsidó volt, mint azt a hivatalos sz{mok mutatt{k. Sz{mba tudt{k e venni a higanyként mozgékony zsidó lakoss{got a nehézkes oroszorsz{gi adminisztr{ciós szervek – valamely meghat{rozott időpontban – mindenütt az orsz{gban? -[186]-
R{ad{sul az orosz zsidó népesség {llandó ütemben, sőt, egyre gyorsabban növekedett. Lengyelorsz{got nem sz{molva, sz{muk m{sfél milliót tett ki 1804-ben. [51+ Lengyelorsz{got is beleértve, 1850-ben 2.350.000, míg 1880-ban 3.980.000 volt. A Lengyelorsz{g első feloszt{s{ból örökölt egymilliótól az 1897-es népsz{ml{l{s {ltal sz{molt 5.175.000-ig teh{t az oroszorsz{gi zsidó népesség sz{z év alatt az ötszörösére növekedett. A XIX. sz{zad elején Oroszorsz{g zsidói a vil{g zsidóss{g{nak a 30%-{t tették ki, ami 1880-ban 51%-ra nőtt. *52+ Ennek a történelmi jelenségnek a fontoss{git annak idején sem a t{rsadalom, sem az orosz adminisztr{ció nem vette eléggé fontolóra. A zsidókérdés, m{s velej{ró saj{toss{g{t nem sz{mít va, m{r csak a gyors demogr{fiai növekedés miatt is komoly korm{nyzati nehézségeket okozott Oroszorsz{g sz{m{ra. És itt, mint mindig és minden kérdéssel kapcsolatban, feltétlenül meg kell prób{lnunk megérteni mindkét nézőpontot. Az oroszorsz{gi zsidós{g hatalmas növekedési üteme mellett egyre ink{bb ütköztek egym{ssal a két nemzet érdekei. A zsidók érdeke volt – a dinamikus, h{romezer éves saj{ts{gos életform{juk miatt – minél szétszórtabban megtelepedni m{s nemzetiségek között, hogy a lehetőségekhez képest minél több zsidó sz{m{ra legyen elérhető, hogy kereskedéssel, közvetítéssel és termeléssel foglalkozhasson (kibontakoz{si lehetőség a környező lakoss{g kultúr{j{ban). A korm{ny szemében azonban az oroszok feladata lett volna a gazdas{gi élet dinamik{j{t (és ezt követően a kultúr{t) fenntartani és a fejlődést a saj{t erejükből biztosítani. Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy a zsidók életét javító intézkedéseivel p{rhuzamosan, II. S{ndor nagy felszabadító reformjai egym{s ut{n j{rt{k {t Oroszorsz{got, aminek jótékony hat{s{ t a zsidók is élvezhették. Péld{ul: 1863-ban, a v{rosiakat – és ennélfogva a zsidók nagy részét is – mentesítették a fejadótól. Ennek helyébe később csak a tartom{nyi j{randós{g került, amit a zsidók a „pénzes l{dikó” 114 gyűjtéséből fizettek. *53+
114
„Pénzes l{dikó”: a kehalimok {ltal szedett belső adó.
-[187]-
II. S{ndor legjelentősebb reformja azonban az orosz történelem fordulópontja – és, amelyik az orsz{g sz{m{ra történelmileg a legtöbbet jelentette – a parasztok felszabadít{sa, a jobb{gytörvény eltörlése volt 1861-ben. Ez viszont az oroszorsz{gi zsidók sz{m{ra előnytelen volt, közülük sokak sz{m{ra a tönkremenést jelentette. Az {ltal{nos szoci{lis-közgazdas{gi v{ltoz{sok, amelyek a parasztok jobb{gyi függőségének a megszüntetésével kapcsolatban lezajlottak, jelentősen rontotta ebben az {tmeneti időszakban a zsidó közösség nagy többségének anyagi helyzetét. *54+ A szoci{lis v{ltoz{st az jelentette, hogy a földművelő oszt{ly – millió és millió olyan ember, akiket eddig minden joguktól megfosztottak, beleértve a szabad költözés j og{t is – megszűnt létezni. Ez pedig a zsidók eddig elért személyes szabads{g{nak viszonylagos fok{t erősen csökkentette. A gazdas{gi v{ltoz{s abban mutatkozott meg, hogy a parasztnak, „függőségéből szabadulva, ezentúl kevésbé volt szüksége a zsidók {ltal nyújtott szolg{ltat{sokra”. A földműves ugyanis felszabadult az azelőtt szigorúan előírt szab{ly alól, miszerint {rui elad{s{t és m{s {ru megvételét kiz{rólag az erre a célra meghat{rozott közvetítőn keresztül bonyolíthatta le (aki a nyugati tartom{nyokban majdnem minden esetben zsidó volt). A dr{mai v{ltoz{sok erejét fokozta az a körülmény is, hogy a jobb{gyok eddigi ingyen munk{j{nak megszűnésével a földbirtokosok kénytelenek voltak a csődöt elkerülendő „saj{t maguk ir{nyítani a gazd{lkod{st, amiben a zsidóknak id{ig kiemelkedő szerepük volt, földbérlőként éppúgy, mint a legkülönbözőbb kereskedelmi ügyek intézésében”. [55] Meg kell jegyezzük, hogy az akkoriban bevezetett földv{s{rl{sra nyújtott hitel megfosztotta a zsidókat „a birtokosok hitelezője szereptől”. [56] Az egym{st t{mogató és önsegélyező szervezetek fejlődésének eredményeképpen „a nép felszabadult a zsarnoks{g és az uzsora alól”. [57] Íme a korabeli zsidók köréb en uralkodó hangulatról besz{moló, jól t{jékozott kort{rs véleménye: B{r ezentúl m{r elérhetőek sz{ntukra a közhivatalnoki {ll{sok és a szabad foglalkoz{sok. „Jóllehet az iparban is kiszélesedett jogokkal bírnak... m{r módjukban {ll tanulni is” és szinte mindenhol érezhető „a zsidó és keresztény népesség kö-[188]-
zeledése egym{shoz... igaz, m{r kevesebb szigorral alkalmazz{k a még fenn{lló megszorít{sokat... a törvény végrehajtói m{r sokkal több tiszteletet mutatnak ir{nyukba”, mégis az oroszorsz{gi zsidók korabeli helyetti még mindig a „legsanyarúbb sorsúak” kifejezéssel illethető és „joggal sírj{k vissza a régi szép időket. Az egész letelepedési övezetben azt hallani, hogy a zsidók »sajn{lkoznak az idők v{ltoz{s{n«.” Hiszen a jobb{gys{g idejében „a közvetítő foglalkoz{s óri{si fejlődésen ment keresztül”. A zsidó kereskedő és ügynök nélkül „a lusta földbirtokos képtelen volt ak{r egy lépést is tenni egyedül, és a szegény paraszt sem tudott meglenni nélküle. Hiszen búz{j{t csak a zsidó ügynök közvetítésével tudta eladni, és kölcsönt is csak tőle vehetett fel.” Kor{bban a zsidók „leleményesebbjei” óri{si hasznot húztak a földbirtokosok alkalmatlans{g{ból, hanyags{g{ból és hozz{ nem értéséből. A földbirtokos imm{r saj{t maga gyürkőzött neki a munk{nak. Ekkoriban m{r a paraszt sem „annyira félénk és engedékeny”. Gyakran egyenesen a nagykereskedőhöz fordul, kevesebbet iszik, ami „természetesen visszahat a sz{mos zsidó megélhetését biztosító alkoholkereskedelemre”. A szerző befejezésképpen azt kív{nja, hogy Európa többi orsz{g{hoz hasonlóan a zsidók „beilleszkedjenek a termelőrétegekbe azért, hogy ne maradjanak ki a nemzeti gazd{lkod{sból”. [58] A zsidók teh{t belevetették magukat a földbérléssel és bérbead{ssal kapcsolatos ügyletekbe és a földv{s{rl{sba. Ezzel kapcsolatban ugyanazt olvashatjuk két különböző besz{molóban is. Így a keleti provinci{k régóta érvényben lévő gyakorlat{hoz hason lóan a zsidók földv{s{rl{s{t ellenző, Új-Oroszorsz{g tartom{nyi korm{nyzój{nak ír{s{ban (1869), valamint a délnyugati tartom{ny korm{nyzój{nak besz{molój{ban (1872) is. Azt írj{k, hogy „a zsidók földeket bérelnek, de nem megművelés célj{ból, hanem kiz{rólag spekulatív sz{ndékkal; a bérelt földeket a parasztokra bízz{k, és cserébe nem pénzt, hanem különböző munk{kat kérnek, melyek értéke meghaladja az aktu{lis földbérleti díjat, és »így a jobb{gys{ghoz hasonló függést hoznak létre«„. B{r „tőkéjük és kereskedelmük révén ösztönzően hatnak a paraszti rétegre”, a tartom{nyi korm{nyzó „nem tal{l-[189]-
ja szerencsésnek, hogy ily módon az ipar és a mezőgazdas{g néh{ny befoly{sos ember kezében összpontosuljon”. A parasztok csak a mezőgazdas{g és az ipar szabad versenye révén kerülhetnék el azt, „hogy munk{juk és földjeik oly erősen függjenek a zsidó tőkétől, mert ez a függés anyagi és erkölcsi roml{sba taszítja őket”. Mégis, annak ellenére, hogy a térségében bizonyos hat{rokat prób{lt szabni a zsidó földbérléseknek, azt javasolta, hogy adj{k meg nekik „a lehetőséget arra, hogy Nagy-Oroszorsz{g valamennyi tartom{ny{ban letelepedhessenek”. [59] Az említett ír{s címzettje a nemrégiben alapított „zsidók életének rendezése bizotts{g” (a nyolcadik a „zsidóügyi bizotts{gok” sor{ból), mely rendkívül jó sz{ndékhal {llt a zsidók helyzetéhez. A javaslatokat a bizotts{g elutasította, és döntését később a korm{ny is jóv{hagyta. Ennek értelmében a földbérléses ügyletek megtilt{sa a zsidóknak „a tulajdonosi jogok közvetlen megsértése lenne a földbirtokosokkal szemben”. Azonkívül a nagyobb földterületeket bérlő zsidó – a saj{t érdekeire tekintettel – teljesen szolid{ris a többi földbirtokossal. Igaz, hogy a nagyobb földbérlők körül csoportosuló zsidók a vidéki népesség munk{j{ból és forr{saiból élnek, de hasonló a helyzet a „földbirtokosok igazgatta területeken is, akik szintén képtelenek ma még a zsidó segítség nélkülözésére”. [60] Mindemellett a doni hadseregnek adom{nyozott területen 115 a zsidók robban{sszerű gazdas{gi kibontakoz{s{t erősen visszavetette az ingatlanvagyonok tulaj donl{s{val és bérlésével kapcsolatos, r{juk vonatkozó tilalom (1880). A térség igazgat{sa azt remélte, hogy ily módon „figyelembe véve a koz{k népesség kivételes helyzetét, miszerint a katonai szolg{lati kötelezettség mindannyiukra vonatkozott, az említett intézkedés lehetne a legbiztosabb módszer a térségben újonnan alakult koz{k v{llalkoz{sok – gy{rak és kereskedések – megmentésére..., mivel a természeti kincsek gyors ütemű kitermelése és az ipar rohamos fejlődése... {ltal{ban a tőke erősen egyenlőtlen megoszl{s{t, így egyesek gyors meggazdagod{s{t és m{sok elszegényedését vonja maga ut{n. A koz{kok pedig szép jövedelemmel kell, 115
Doni hadseregnek adom{nyozott terület: a Don m edencéjében fekvő, nagy ön{llós{got élvező terület, ami a koz{k hadsereg fennhat ós{ga alatt {llt.
-[190]-
hogy rendelkezzenek, hiszen katonai kötelezettségeik ell{t{s{hoz saj{t lovaikat és felszerelésüket haszn{lj{k.” [61] Ily módon v{lt elkerülhetővé b{rmely esetleges koz{k felkelés. Vajon a besorozott, katonai szolg{latra kötelezett zsidókra mi vonatkozott az 1856-os enyhítéseket követően? A 60-as években helyzetük a következőképpen alakult: „amikor kihirdették őfelsége ki{ltv{ny{t az újoncok toborz{s{ról, akkor, ha a zsidókat előre t{jékoztatt{k volna, még mielőtt a ki{ltv{ny elnyerte végleges megfelelő form{j{t, minden szolg{latra alkalmas zsidó csal{dtag elhagyta volna lakóhelyét és szétszéledtek volna a szélrózsa minden ir{ny{ba”. Vall{suk elv{r{sai „a bajt{rsiass{g hi{nya, a zsidó katona örökös elz{rkóz{sa... szemükben a katonai szolg{latot a legnehezebb, legnyomorús{gosabb, legborzalmasabb kötelezettségként tüntette fel”. [62+ Zsidók 1860-tól fogva szolg{lhattak a g{rd{ban; 1861-től tölthettek be altiszti és törvényszéki írnoki [63+ {ll{sokat is, de a magasabb rangok tov{bbra is elérhetetlenek voltak sz{mukra. I. G. Orsanszkij a 60-as évek tapasztalatai alapj{n {llítja: „Valóban sok tény erősíti azt az érzést, hogy a zsidók az utóbbi években nem »igaz{n« tettek eleget a besoroz{snak. Ebből a célból v{s{roltak néh{ny régi katonai szolg{latot igazoló nyugt{t, és azt mutatt{k be az adóhivatalnak.” Ezeket egyes parasztok 1812 óta őrizgették anélkül, hogy értékükkel tiszt{ban +ettek volna, a leleményes zsidók pedig behozt{k a forgalomba. Emellett a zsidók önkénteseket is béreltek saj{t helyettesítésükre. Ezenkívül még „igyekeztek a csal{dot kis egységekre bontani”. Ily módon mindegyik bejelenthette azt a kiv{lts{gos helyzetet, hogy a csal{dban „egyetlen fiúgyermek” van. (Ez pedig felmentést jelentett a katonai szolg{lat alól.) Mindamellett Orsanszkij azt is megjegyzi, hogy „a katonai szolg{lat elkerülésére kiötölt összes hasonló csel..., ugyanúgy fellelhető a tiszt{n orosz sz{rmaz{sú falusi embereknél is”, és ennek kapcs{n idézi a Jekatyerinoszlav korm{nyzós{g sz{madatait. Még meglepődésének is hangot ad azzal kapcsolatban, hogy az orosz parasztok a bus{s fizetés ellenére sem maradnak a hadseregben, hanem „csak arra {hítoznak, hogy visszatérjenek a nép legkedvesebb elfoglalts{g{hoz, a földműveléshez”. [64] -[191]-
* A soroz{sos rendszer helyett 1874-ben kiz{rólagos törvényben rögzítették az egységesen mindenkire kötelező katonai szolg{lat bevezetését, ami a zsidók sz{m{ra „jelentős könnyítést eredményezett. „A törvény szövege nem tartalmazott semmilyen, a zsidókra nézve megkülönböztető cikkelyt.” [65] Ha viszont a katonai szolg{latot központi korm{nyzós{gokban teljesítették, ott m{r nem engedélyezték a letelepedésüket. Az előír{sokat úgy alakított{k ki, hogy „pontosan meg lehessen {llapítani a férfinemű zsidó lakoss{g sz{m{t”, mivel az eléggé eltitkolt és ismeretlen volt. A korm{nyzós{gok felelős vezetői „felvil{gosít{st kaptak azokról az esetekről, amikor egyes zsidók megprób{ltak kibújni a katonai szolg{lat kötelezettsége alól”. [66] Az 1876-os évben „zsidókra vonatkozóan a katonai szolg{lat tényleges teljesítésének szavatol{s{t szolg{ló intézkedéseket” [67] hoztak. A Zsidó Enciklopédia ebben „az elnyomó intézkedések súlyos sorozat{t” l{tja: „az előír{sok megkövetelték, hogy a toborzóirod{k nyilv{ntart{sba vegyék a zsidókat, és hogy a szolg{latra alkalmatlan zsidókat m{s zsidókkal helyettesítsék”. Valamint sérelmezi azt, hogy a csal{d összetételének függvényében ellenőrizhetik a mentességek jogoss{g{t és abban az esetben, ha {th{gj{k ezeket az intézkedéseket „felhatalmaz{st adnak az... egyetlen fiúgyermek besoroz{s{ra is”. [68] A kérdéses évtizedekben befoly{sos Golosz (Hang) című péterv{ri napilap elképesztő, hivatalos korm{nyzati sz{madatot közöl: az „1880-as soroz{si behív{sok eredményeit tartalmazó besz{moló r{mutat arra, hogy (az egész Orosz Birodalomra vonatkozóan) nem jelent meg 3.309 újonc; és ebből a létsz{mból 3.054 fő volt zsidó, teh{t így 92%-ot sz{moltak”. [69] A. Smakov, a zsidókkal kapcsolatban túl jóindulatú híres ügyvéd a Pravityelsztvennij Vesztnyikre (Korm{nyzati Hírlevél) hivatkozva a következő adatokról sz{mol be: az 1876 és 1883 közötti időszakban „a 282.466 behívott zsidó közül nem jelent meg 89.105, teh{t 31,6%” (szemben a 0,19%-os ar{nnyal, ami a birodalom összes alattvalój{ra vonatkozik). Az {llamigazgat{s erről szükségszerűen említést is tett és „egész sorozat intézkedést hoztak a visszaélések csök-[192]-
kentése érdekében”. Volt hat{suk, de csak pillanatnyi. Az 1889-es évben 46.190 zsidó kapott behívót; közülük 425, teh{t 9,2% nem jelent meg, de 1891-ben „az összes behívott közül, így 51.248-ból... 7.658, teh{t 14,94%-uk vonta ki mag{t a soroz{s alól, míg a hi{nyzó keresztények ar{nya csak 2,67%-ot tett ki”. A következő évben, 1892ben a zsidók 10,38%-os ar{nyban, a keresztények pedig 3,18%-os ar{nyban hi{nyoztak a behív{sn{l, majd 1894-ben a hi{nyzó zsidók sz{ma 6.289 főre volt tehető, teh{t 13,6%-ra (2,6%-os teljes hi{nyz{si ar{ny mellett). *70+ Mindamellett ugyanezen íratok azt is tartalmazz{k 1894-re vonatkozóan, hogy „a teljes behív{si lista 873.143 keresztényre, 45.801 zsidóra, 27.424 mohamed{nra és 1.135 pog{nyra vonatkozott”. A sz{mok összevetésénél meglepve tapasztalhatjuk: a mohamed{nok Oroszorsz{gban (az 1870-es népsz{ml{l{s adatai szerint) a népesség 8,7%-{t tették ki, és csak a behívók 2,9%-{t kapt{k. A zsidók teh{t előnytelenebb helyzetben voltak mind a mohamed{nokkal, mind az egész népességgel szemben. Behívottaik ar{nya ugyanis 4,8%, míg sz{muk az egész népességre vonatkoztatva (1870-ben) csak 3,2% volt. [71] Természetesen ne gondoljuk azt, hogy az 1877-1878-as orosztörök h{borúban a zsidó katon{k ne tettek volna tanúbizonys{got b{tors{gukról és harci kezdeményező szellemükről. A Russzkij Jevrei (Orosz Zsidó) című folyóirat mindkét jelenségről említ meggyőző péld{kat. *72+ Mindezek ellenére a szóban forgó h{ború alatt sz{mos ellenérzést jegyeztek fel a zsidókkal szemben, tóv{ltképp a hadt{pparancsnoks{g néh{ny sz{llítój{nak becstelensége miatt, „akik szinte kivétel nélkül zsidók voltak, mint péld{ul a Gorovic, Greger és Kagan *73+ t{rsas{gok sz{llítói” (akik tudom{sunk szerint magasabb rangú hivatalnokok védelme alatt {lltak). Túlbecsült {ron rossz minőségű felszereléseket sz{llítottak, ilyen volt a híres „karton cipőtalp”, ami miatt a katon{k l{ba a Sipka-h{gón{l116 folyó ütközetben megfagyott. * 116
Sipka-h{gó: a Balk{n térségében tal{lható hegyi {tkelő, 1877 telén az oroszok és a törökök közti kem ény összecsap{sok helyszíne.
-[193]-
A zsidókat földművelésre {tir{nyítani, megtanítani sz{ndékozó fél évsz{zadon keresztül t{mogatott elképzelés II. S{ndor idejében teljes kudarccal végződött. A mezőgazdas{g „egy csap{sra elvesztette minden vonzerejét” a zsidók sz{m{ra, miut{n 1856-ban eltörölték a r{juk vonatkozó szigorított soroz{st. Az egyik korm{nyhivatalnok megfogalmaz{s{t idézve „a ki{ltv{ny téves értelmezéséből adódóan, imm{r úgy tekintettek magukra, mint akik felmentést élveznek a földművelés alól”, s kedvük szerint t{vol maradhattak. „A zsidók gyakorlatilag teljesen felhagytak a mezőgazdas{gi j{rtass{g megszerzésére ir{nyuló kéréseikkel.” A meglévő kolóni{k helyzete ugyanolyan ingatag maradt, ha nem rosszabbodott „a földek... nevetségesen, csak l{tszatra voltak megművelve és bevetve”. Az 1859-es évben „néh{ny kolónia még vetőmagot sem szerzett be mag{nak”. Ami az {llatokat illeti, tov{bbra sincs se ist{lló, se valamilyen fedél, se körülz{rt terület, és mindez vonatkozik a mintakolóni{kra is. A zsidó telepesek földjeik legnagyobb részét tov{bbra is parasztoknak, vagy német telepeseknek adj{k ki. Sokan engedélyért folyamodnak azért, hogy keresztény munk{sokat is alkalmazhassanak, különben félő, hogy a bevetett területek felülete még tov{bb csökken. [75] Természetesen a telepesek között akadt néh{ny tehetősebb földműves is, akik sikerrel gazd{lkodtak földjükön. A német telepesek közelében történt elhelyezés, amely azt célozta, hogy azok {tadhass{k tapasztalataikat, tökéletesen bev{lt. Az itt született fiatal gener{ció m{r sokkal fogékonyabbnak mutatkozott a földművelés és a német tapasztalatok ir{nt. „Meggyőződhettek arról, hogy a földműveléssel jövedelmezőbb helyzetbe jutnak, mint a v{rosokban és a kisebb mezőv{rosokban”, ahol szűk korl{tok közé szorítva, erős versennyel kerülnek szembe. [76] Mégis, a zsidók döntő többsége minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy felhagyhasson a földműveléssel. A felügyelők mind ugyanarról sz{molnak be. „A zsidók mindenhol szembeötlő undorral viszonyulnak a földműves munk{khoz, és l{tv{nyosan sajn{lj{k a múltbéli kézműves és kereskedői foglalkoz{saikat.” Pél-[194]-
d{ul, „amikor a legtöbb munka van a földeken... képesek mindent otthagyni, ha megtudj{k, hogy a közelben lovat, marh{t, vagy b{rmi m{st lehet v{s{rolni vagy eladni”. Lelkesednek a kisebb kereskedelmi műveletekért, melyek „meggyőződésük szerint kevesebb munk{val j{rnak, és jobban biztosítj{k a megélhetést”. A zsidók „lényegesen könnyebben keresték meg a kenyérrevalót a szomszédos német, orosz vagy görög falvakban, ahol is a zsidók telepesek, fogadósok, vagy Jóskereskedők voltak”. A földek {llapot{ra nézve ennél súlyosabb volt a t{vollétük: elutaztak messzire és hosszú időre. Egy vagy két csal{dtagot otthon hagynak a kolóni{ban, és m{s kenyérkereseti vagy üzletelési lehetőség ut{n néztek. A 60-as években (egy fél évsz{zaddal a kolóni{k létrehoz{s{t követően) engedélyt kaptak arra, hogy t{vol maradhassanak a kolóni{tól egész csal{djukkal, vagy annak legtöbb tagj{val. Ennek következtében a kolóni{kban elég olyanokat is sz{mon tartottak, alak soha be sem tették oda a l{bukat. Gyakran előfordult az is, hogy elhagyhatt{k a kolóni{t anélkül, hogy megadott időn belül be kellett volna jelentkezniük új lakhelyükre és t{rsadalmi oszt{lyukba, és így „sokan éveken keresztül nem voltak bejegyezve egyik t{rsadalmi oszt{lyba se, nem fizettek semmilyen j{randós{got, és minden kötelezettségtől mentesen éltek”. A kolóni{kban a sz{mukra épített h{zak üresen {lltak, és {llapotuk leromlott. Az 1861-es évtől kezdődően azt is engedélyezték, hogy a zsidók italmérő h{zakat tartsanak fenn a kolóni{kban. *77+ Végül is a szentpéterv{ri hatós{gok meg{llapított{k, hogy a zsidók {ltal végzett földművelés, mint olyan, erősen csődöt mondott. A h{tralékok, az elengedett adóss{gok (az {llam vagy az udvar különböző eseményeire tekintettel, mint péld{ul a c{r esküvője alkalm{val) ellenére egyre csak növekedtek. R{ad{sul minden eltörlő intézkedés a zsidókat csak egyre ink{bb arra ösztönözte, hogyne fizessék be az újabb j{rulékokat, és hogy ne törlesszék a kölcsönöket. Az 1857-es évben fejeződött be az újabb tízéves adómentesség és az elhalasztott esedékességek, amelyet még öt évvel meg is hoszszabbítottak. Az adóss{gokra azonban 1863-ban sem tal{ltak fedeze-[195]-
tet. Mire volt jó akkor a zsidók betelepítésének elősegítése? Mi haszna volt ennyi előnyhöz és kölcsönhöz juttatni őket? Az egész hatvan évet {tfogó történet egyrészt „módot adott a zsidó földművelőknek, hogy időlegesen kivonj{k a magukat a különböző {llami szolg{latok alól”, m{srészt pedig túlnyomó többségüknél nem fejlesztette ki „a földművelésre való hajlandós{got... az eredményesség semmi esetre sem {llt ar{nyban a kiad{sokkal”. Sőt, „egyszerűn annak engedélyezése, hogy a központi tartom{nyokban tartózkodhattak, még ha minden előny juttat{sa nélkül is, összehasonlíthatatlanul nagyobb sz{mú zsidó {ttelepülőt vonzott ezekbe a tartom{nyokba, nagy igyekezettel törekedtek ezekre a vidékekre”. [78] . Papíron 1858-ban még 64 ezer zsidó telepest tartottak sz{mon, feltehetően 8-10 ezer csal{dban. Két évtizeddel később, 1880-ban, a minisztérium nem sz{ml{lt 14 ezer zsidó telepesnél többet, teh{t nagyj{ból kevesebb, mint 2 ezer csal{dot. *79+ A helyi ellenőrző bizotts{gok – amelyeknek az volt a feladata, hogy megvizsg{lj{k, hogy a földeket megművelték, vagy ugaron hagyt{k-e – 1872-ben az egész délnyugati térségben csak nagyj{ból 800 csal{dot *80+ tal{ltak. Az orosz hatós{gok kénytelenek voltak bel{tni, hogy a zsidók földművesként való letelepítése teljes kudarccal végződött. Nem lehetett tov{bb hinni abban, hogy „a kolóni{k felvir{gz{s{nak régóta dédelgetett v{gya megvalósulhat”. Egyébként „a zsidók kezében maradtak nagyon termékeny talajú, jelentős területek, melyeken egy{ltal{n nem folyt termelés”. Hiszen kor{bban a legjobb földeket v{lasztott{k ki, és adt{k oda a zsidóknak. Ezek a földek, melyeket j{randós{g fejében adtak ki, jelentős jövedelmet hoztak (a zsidó kolóni{k megéltek belőle). A déli területek népességének növekedésével pedig mindenki földet követelt. Ebben az időben megnőtt az értéke *81+még a zsidóknak adott földeken kívül a tartaléknak megőrzött kevésbé termékeny területeknek is. Új-Oroszorsz{g tartom{nya m{r sok tettre kész bev{ndorlót mag{ba olvasztott és „m{r nem volt szüksége mesterséges betelepítésre”. [82] -[196]-
Az {llamnak m{r semmilyen érdeke nem fűződött a zsidók betelepítéséhez. II. S{ndor 1866-ban elhat{rozta, hogy a zsidókat földművelőkké {tsorolni kív{nó, különleges hat{rozatok végrehajt{s{t le kell {llítani. Felmerült azonban az a kérdés, hogy milyen módon teszi őket jogilag egyenrangúv{ a c{ri birodalom a többi földművessel. A zsidó kolóni{k képtelennek bizonyultak a mindenütt kialakulóban lévő ön{lló földművelő életre. Nem lehetett m{st tenni, mint megengedni nekik, hogy részlegesen felhagyjanak azzal, és ez{ltal a csal{djuk egyik része (1868) kézműves- vagy kereskedőfoglalkoz{st űzhessen. Engedélyezték sz{mukra saj{t parcell{ik megvételét, amit meg is tettek, abból a célból, hogy később jó nagy haszonnal tov{bbadj{k azokat. *83+ Mindezek ellenére a népjóléti minisztériumban a legkülönbözőbb tém{ban folyó vit{k sor{n a zsidó kolóni{k {talakít{s{nak ügyére sok{ig nem tal{ltak megold{st. Mindez végül olyan sok{ig húzódott, hogy 1880-ban teljesen felhagytak vele. Mindeközben a katonai szolg{latról szóló 1874-es törvény révén a zsidó földművesek elvesztették a soroz{shoz kapcsolódó előnyeiket, és így a földműveléshez fűződő összes érdeküket is. Az 1881-es évben „a kolóni{kban »kiz{rólag olyan birtokokat l{thattunk, melyeken csak egyetlen lakóh{z {llt, anélkül, hogy a gazd{lkod{s b{rmilyen nyom{t felfedezhettük volna, m{sképpen fogalmazva kerítés, ist{lló, munkaépület, konyhakert nélkül, legyen az csak egyetlen fa vagy bokor; tisztelet a kivételnek«„. [84] A földművelésben negyvenéves tapasztalattal rendelkező hivatalnok (a kolóni{k tanulm{nyoz{s{ra 1880-ban küldött {llamtan{csos Ivasincsev) így ír: egész Oroszorsz{gban „nincs egyetlen olyan paraszti közösség sem, mely olyan nagyvonalú t{mogat{st kapott volna..., amelyek nem maradhattak ismeretlenek a parasztok előtt sem, akiknél nyilv{n ellenérzést v{ltottak ki”. A zsidó kolóni{k szomszéds{g{ban élő parasztok „»azon méltatlankodtak, hogy ők maguk, akik föld híj{n voltak, arra kényszerültek, hogy dr{ga pénzért a zsidóktól béreljék azokat a földeket, melyeket ez utóbbiaknak az {llam juttatott potom {rért, és a valós igényeiket messze meghaladó mennyiségben«. Éppen ez a magyar{zata »nagyrészt a parasztok néh{ny zsidó -[197]-
fölműves ir{nt t{pl{lt haragj{nak, ami több tanya kifoszt{s{ban is megnyilv{nult (1881-1882 sor{n)«.” [85] Ezekben az években bizotts{gok üléseztek annak meg{llapít{s{ra, hogy a zsidó kolóni{k tulajdon{ban lévő többletföldeket milyen mértékben lehet újraosztani a parasztok között. A nem haszn{lt, vagy elhagyott területeket a korm{ny visszavette a zsidó telepesektől. „Voliny korm{nyzós{gban, Podolszktól Kijevig, 39 ezer hekt{rból csak 4.082 maradt (a zsidók megművelésében)”. [86] Jelentősebb, földműveléssel foglalkozó zsidó falvak mégis fennmaradtak. A Minszk korm{nyzós{gban tal{lható Jakcica péld{ul földben olyan szegény volt, hogy 46 csal{dra jutott 740 hekt{r *87], hozz{vetőleg 16 hekt{r csal{donként, ami Közép-Oroszorsz{g parasztjain{l sehol nem volt tapasztalható. Ugyanígy a Mogiljov korm{nyzós{gban fekvő Annengof sem bővelkedett egy{ltal{n földben: 1848-ban 20 zsidó csal{d kapott egyenként 20 hekt{r földet az {llamtól, de 1872-ben ebből m{r csak 10 maradt, és azoknak is nagy részét parlagon hagyt{k. [88] Említhetjük a szintén Mogiljov korm{nyzós{gban tal{lható Visenk{t is csal{donként 16 *89+; vagy a grodnói Orgyinovsin{t 12 hekt{rral. A délvidéki korm{nyzós{gokban természetesen még nagyobb területek voltak; az első településekben, így Balsoj Nagartavban csal{donként 17 hekt{rt, Szejdemenuhban 16-ot, Novo-Beriszlavban 17et sz{moltak meg. A Roszkosnaja tany{ban Jekatyerinoszlav korm{nyzós{gban 15 hekt{r jutott, de a „kolóni{ra v{ró” földekkel együtt ez 42 hekt{rt tett ki. *90] Veszjolojban (1897-ben) 28 hekt{r volt csal{donként. Szagajdakban 9 hekt{r, de ezek nagyon kicsi területeknek sz{mítottak. *91] Végül Kijev korm{nyzós{gban Eljuvk{ban 400 hekt{ron 6 zsidó csal{d osztozott, egy csal{dra így 67 hekt{r jutott! Ezt „a földet a németek bérelték”. [92] E tények ellenére a 20-as években az egyik szovjet író hat{rozott hangnemben a következőket jelentette h-i: „a c{rizmus szinte teljesen megtiltotta a zsidóknak a földművelés gyakorl{s{t”. [93] V. N. Nyikityin kutató terjedelmes és részletes művében a zsidó földművelésről összegzésként az al{bbi következt etést vonja le: „Azok a szemreh{ny{sok, melyekkel a zsidókat illetik azért, mert -[198]-
nem voltak elég szorgalmasak a mezőgazdas{gi munk{kban, valamint azért, mert engedély nélkül t{vol maradtak kijelölt földjeikről, hogy így a v{rosokban a kereskedelemnek és a kézművességnek szentelhessék idejüket, teljesen megalapozottak. ...Nem tagadjuk egy{ltal{n a zsidók felelősségét abban, hogy az utóbbi nyolc évvizedben viszonylag kevesen v{ltak közülük igazi földművessé.” A zsidó földművesek védelmére azonban a következő érveket hozza fel: „Semmilyen téren sem bíztak bennük; több alkalommal megv{ltoztatt{k azt a rendszert, amely szerint betelepülhettek a kolóni{kba”, néha „megbíztak olyan embereket, akiknek fogalmuk se volt a mezőgazdas{ghoz, vagy alak teljesen közömbösen viselkedtek velük szemben, azzal a céllal, hogy eligazíts{k őket a mindennapi életükben. ...A független v{roslakó zsidók vidéken tal{lt{k magukat, anélkül, hogy fel lettek volna készülve az ottani életre Nagyj{ból ez idő t{jt, 1884-ben, a korm{ny {ltal létrehozott, még teljesen új „Palen-bizotts{g” 117 sz{m{ra írt feljegyzésben, N. S. Leszkov úgy tartotta, hogy „a zsidók felkészületlensége a mezőgazdas{gi munk{ba nem köthető kiz{rólag egy gener{cióhoz”. Ez anynyira jelentős, hogy „egyet jelent a földművelésre való teljes alkalmatlans{ggal”; zsidó csak valamely fokozatos folyamat eredményeként v{lhat földművessé. *95+ Lev Tolsztoj – szavainak m{s {ltali {tad{s{val – a következőképpen vélekedett: kik azok, akik „egy egész népet a v{rosi élet szorít{s{ban tartanak, és nem adj{k meg neki a lehetőséget, hogy falvakban telepedjen le és elkezdje az egyetlen, a saj{ts{gosan emberi földművelői tevékenységet? Hiszen ez annyit jelent, hogy ennek a népnek nem adj{k meg a lehetőséget a lélegzetvételre... kinek a sz{m{ra lenne az rossz... ha a zsidók letelepednek a falvakban és teljes munk{s életet élnek meg? Mely ut{n minden bizonnyal m{r heves v{gyat érez ez a régi, okos és kiv{ló nép...” [96] – Milyen {lomvil{gban élt ő? Mit tudott a földművelő telepek létesítésének nyolcvanéves gyakorlat{ról? 117
Palen-bizotts{g: 1883-ban a zsidókkal kapcsolatos törvénykezés felülbír{lat{val megbízott bizotts{g elnökévé Konsztantin Palen gróf {llamtitk{rt nevezték ki, aki egyben az {llamtan{cs tagja is volt.
-[199]-
Mit is mondhatn{nk a palesztinai betelepítés tapasztalatait követően, ahol az új oroszorsz{gi viszonyokhoz képest jóval kedvezőtlenebb körülmények között a zsidó emigr{nsok otthon érezték magukat, és tökéletesen űzték a földművelés mest erségét? Holott kudarcba fulladt minden arra ir{nyuló kísérlet, hogy az oroszorsz{gi (később szovjet) földeken munk{ra késztessék vagy kényszerítsék őket (innen eredeztethető a megal{zó legenda, hogy a zsidók egy{ltal{n nem termettek a földművelésre). Befejezvén az orosz korm{ny nyolcvanévnyi erőfeszítéseinek {ttekintését, ügy tűnik, hogy az egész betelepítés valóban óri{si, de sajnos teljesen hi{bavaló kísérlet volt csup{n. Kitartó erőfeszítések, kudarcra ítélt intézkedések sokas{ga Új-Oroszorsz{g fejlődése érdekében – valój{ban szinte a semmiért. A v{llalkoz{s szomorú tapasztalata arra mutat r{, hogy tal{n jobb lett volna bele se fogni. A zsidók kereskedelmi és ipari tevékenységének nagy vonalakban történő {ttekintését követően I. G. Orsanszkij nagyon helyesen azt írja a 70-es évek elején, hogy ez a tevékenység „a zsidókérdés alapja, és minden orsz{gban meghat{rozó a zsidó nép sors{t illetően”. Meg{llapít{sa szerint itt olyan élő, kereskedő, leleményes népcsoportról van szó „míg az orosznak a rubel a kétszeresét, addig a zsidónak az ötszörösét hozza vissza”. Az orosz {rust az egyhelyben {ll{s, {lmatags{g, a monopolhelyzet jellemzi (péld{ul Kijevben a zsidók kitoloncol{s{t követően sokkal dr{g{bb lett az élet). A zsidók részvételének jelentősége a kereskedelmi életben a legjelentéktelenebb tőke gyors megforgat{s{n alapszik. Orsanszkij c{folja azt az elképzelést, hogy a zsidók „korpor{ciós szellemük” révén képesek a versenyhelyzet minden form{j{ban győzedelmeskedni, valamint azt, hogy „a zsidó {rusok mindig egym{st segítik, mivel megvannak a saj{t bank{rjaik, gy{rtóik, sz{llítóik”. Orsanszkij a korpor{ciós118 szellemükhöz csak két területet, a t{rsadalmi és vall{sos területet köti, és nem a kereskedelmet, ahol a zsidók kíméletlen versenyhelyzetben vannak.
118
Korpor{ció (latin): összetart{s.
-[200]-
Ez részben ellentmond a khazaknak, a tevékenységi körök kötelező feloszt{s{nak, amely csak folyamatosan tűnt el, p{rhuzamosan a zsidók leg{lis helyétének fejlődésével. [97] Sőt, megemlíti azt a véleményt is, amely sz erint nem minden zsidó kereskedelem gazdagítja szükségszerűen az orsz{got, mivel az kiz{rólag a termelő és földművelő oszt{lyok kizs{km{nyol{s{ból {ll, és „a zsidók haszna az orsz{g sz{m{ra tiszta veszteség”. Ez megc{folandó, hiszen a zsidók folyamatosan keresnek és tal{lnak is új utakat, és ez{ltal „új előnyszerzési lehetőségekhez juttatj{k a szerencsétlen keresztény népességet”. [98] A zsidók kereskedelmi és ipari v{llalkozós{t 1861-ben érzékenyen érintette a jobb{gys{g, valamint a p{linkatermeléshez és -{rusít{shoz kötődő bérbead{s eltörlése. Ez utóbbit azonban hamarosan vissza{llított{k. „A zsidók pénzügyi szerepe a 60-as években különösen meghat{rozóv{ v{lt. A kor{bbi tevékenységük révén komoly tőke halmozódott fel a kezükben, mivel a jobb{gyok felszabadít{sa, és ebből következően a »nemesi fészkek« 119 tönkremenetele a földbirtokosi oszt{ly köreiben jelentős tőkeigényt eredményezett. Ekkort{jt jelentek meg az első mezőgazdas{gi bankok is, melyek szervezésében a kapitalista zsidók döntő szerepet j{tszottak.” [99] Az orsz{g gazdas{gi életének egésze ekkor minden ir{nyba kiterjedő gyors gazdas{gi {talakul{son ment keresztül. A zsidók kív{ncsi szelleme és {llandó tal{lékonys{ga, így befektetéseik is csod{latraméltó módon p{rosultak ezekkel a v{ ltoz{sokkal, sőt időnként meg is előzték azokat. Mint ahogy azt m{r említettük, a szóban forgó tőke egyebek között a délnyugati cukoripart t{pl{lta (olyannyira, hogy 1872-ben m{r az {gazatban lévő finomítók negyede, a részvényt{rsas{gok pedig harmada zsidók tulajdonba került *100]), valamint a malomipart és különböző m{s ipar{gakat is a letelepedési övezetben és azon kívül egyar{nt. A krimi h{ború ut{n „teljes gőzzel nekil{ttak a vasútvonal kiépítésének, nagy sz{mban születtek különböző kereskedelmi és ipari v{llalatok, valamint részvényt{rsas{gok és bankok is”, és „sz{mos zsidó... erősségeinek és tehetségének meg119
Nemesi fészkek: vagyis az úri birtokok. A kifejezés Turgenyev Nemesi fészek című regénye alapj{n terjedt el.
-[201]-
felelő alkalmaz{si lehetőségek széles körére tal{lt az említett v{llalatokban..., amely folyamat egyesek hihetetlenül gyors meggazdagod{s{hoz vezetett”. [101] „A zsidók m{r régóta foglalkoztak gabonak ereskedelemmel, de különösen fontoss{ v{lt a szerepük a jobb{gys{g eltörlését követően, és a vasútvonalak megépítésekor... 1878-at követően a gabonaexport 60%-a a zsidók közvetítésével zajlott; majd ez az ar{ny hamarosan elérte a 100%-ot.” Később „az iparos zsidóknak köszönhetően, az export m{sodik helyére (a gabona ut{n) a fa került”. Az 1835-ös évtől kezdve a f{k kiv{g{s{ra, és a f{s területek kitermelésére vonatkozó szerződésektől m{r nem tiltott{k el őket. „Az erdőgazd{lkod{st és a fakereskedelmet a zsidók vir{goztatt{k fel. A fa külföldi exportj{t szintén a zsidók bontakoztatt{k ki... A fakereskedelem a zsidó kereskedelem egyik legfontosabb {ga, és egyúttal az egeik legfigyelemreméltóbb a tőkekoncentr{ció szempontj{ból. A zsidók {ltal folytatott intenzív fakereskedelem kezdete a 1860-1870-es évekre tehető, amikor a jobb{gys{g eltörlését követően a tulajdonosok el{rasztott{k a piacot földekkel és erdőkkel. A zsidók először a 70-es években kezdtek tömegesen ipari tevékenységeket űzni. Így egyik pillanatról a m{sikra fellendítették a szövetek, a len, az élelmiszerek, a szűcs{ru, az asztalosmunk{k, a bútorzat kereskedelmét. „Ami a doh{nyt illeti, a termelése régtől fogva a zsidók kezében összpontosult.” [102] Adjuk itt {t a szót a zsidó szerzőknek: „II. S{ndor idejében az egész gazdag zsidó burzso{zia... hűséges volt... a monarchi{hoz. Ebben a korban halmozódtak fel a Gincburg-, Poljakov-, Brodszkij-, Zajcevics-, Balahovszkij- és Askenazi-féle hatalmas vagyonok.” Mint m{r említettük, „a bérbead{ssal foglalkozó Jevzel Gincburg Szentpéterv{rott megalapította saj{t bankj{t”. Szamuil Poljakov hat vasútvonalat épített és Poljakov mindh{rom testvére örökös nemességet kapott. [103] „Az {llam {ltal biztosított és részben t{mogatott vasútvonalak építésének köszönhetően tettek szert Poljakov, I. Blioh, A. Varsavszkij és többen m{sok óri{si vagyonokra.” Hogyan is sorolhatn{nk fel a szerényebb vagyonokat, mint péld{ul A. I. Zak vagyon{t, aki T. Gincburggal együtt foglalkozott a bérbead{ssal: Szent-
-[202]-
péterv{rra jött, ahol lesz{mítoló, 120 hitelező bankot alapított és „miut{n elég széles körű rokons{ga volt, mind a saj{t oldalon, mind a felesége révén, munk{t adott nekik a v{llalataiban, melyeknek ő l{tta el az igazgat{s{t”. [104] Lassanként hat{lyba léptek II. S{ndor reformjai, teljes egészében kicserélődött a t{rsadalmi élet, és ez{ltal új perspektív{k nyíltak meg a zsidó v{llalkozók előtt. „A korm{nyrendeletek az{ltal, hogy engedélyezték a felsőoktat{sban végzett zsidók egyes csoportjainak az {llami szolg{latba lépést, m{r egy{ltal{n nem korl{tozt{k őket fejlődésükben. A tényleges st{tusú tan{csosi rang 121 elnyerésével a zsidók is a szok{snak megfelelően örökös nemességet kaptak.” [105] Az 1864-es év sor{n {ttekintették a vidéki reformot (a körzetek vagy zemsztvók 122 gyűlésein). A reform „a népesség minden rétegére vonatkozott. A szab{lyoz{s... nem tartalmazott semmiféle korl{toz{st a zsidók azon jogaira vonatkozóan, hogy a j{r{si tan{csokban részt vehessenek a szavaz{sokon, vagy a zemsztvókban hivatalt tölthessenek be. Huszonhat éven keresztül, amíg a rendelkezés érvényben volt, sz{mos helyen tal{lhattunk zsidókat képviselői minőségben, de ugyanígy a helyi korm{nyzati irod{k tagjai között is.” [106] Az ugyanebben az évben kihirdetett bírós{gi törvények sem tartalmaztak semmiféle korl{toz{st a zsidókra vonatkozóan. A reform független bírói szerv létrehoz{s{t tervezte. A régi mag{núton dolgozó jogi képviselők helyére ügyvédi testületet, mint ön{lló oszt{lyt {llítottak fel, melyet speci{lis testületi szervezettel l{ttak el. (Amely mellesleg olyan elévülhetetlen joggal rendelkezett, miszerint megtagadhatta a segítségnyújt{st b{rmelyik kérvényezőnek „személyes erkölcsi megítélésének függvényében”. E lehetőséget politikai 120 121
122
Lesz{mítol: (pénzintézet) a v{ltót lej{rata előtt a kamat lev on{s{val megv{s{rol. Tényleges st{tusú tan{csosi rang: a hivatalnokoknak és a katon{knak Nagy Péter {ltal össze{llított hierarchiai ranglétra tizennégy: rangot, vagy címet ismer el; a tényleges st{tusú tan{csosi rang a tizennegyedik helyen szerepelt, és örökös nem esi címmel j{rt. Zemsztvo (orosz): a c{ri Oroszorsz{gban a j{r{si és korm{nyzós{gi gyűléses képvis elet. A j{r{si, illetőleg korm{nyzós{gi földbirtokosok s a v{rosi és községi képvisel eteknek h{rom évre v{lasztott tagjai alkott{k. Csak helyi közgazdas{gi kérd ésekben volt illetékes.
-[203]-
okokból is felhaszn{lhatt{k.) A zsidók sz{m{ra semmilyen korl{toz{s nem tiltotta a szóban forgó szervezetben való részvételt. tesszen így ír: „...nem is beszélve az ügyvédi testületről, ahol a zsidók kiemelkedő helyet foglaltak el. Időnként vizsg{lati hivatalnokként bukkantak fel a bírós{gi kancell{ri{kon, de ugyanígy az ügyészség soraiban is. Itt vagy ott, tisztségeket töltöttek be a békebírók tan{cs{ban és az ülnöki tan{csban.” L{thattuk őket az esküdtszék tagjai között is. *107] R{ad{sul az első évtizedekben b{rmiféle előírt h{nyad nélkül. Megjegyzendő, hogy a zsidók eskütétele a civil bírós{gok előtt a zsidó vall{s elv{r{sainak vizsg{lata nélkül történt meg. Ugyanezekben az években hozz{kezdtek az önkorm{nyzati közigazgat{s megreform{l{s{hoz. Eleinte azt javasolt{k, hogy az önkorm{nyzati tan{cs (duma) és annak végrehajtó irod{j{nak tagjai között lévő zsidók sz{ma ne haladja meg az összlétsz{m felét. A belügyminisztérium tiltakoz{s{nak engedve, az 1870-es önkorm{nyzati rendelkezés egyharmad{ra szorította vissza ezt az ar{nyt; ezen kívül a zsidóknak nem {llt jogukban a polg{rmesteri tisztség betöltése. [108] Attól tartottak, „hogy m{sképp a zsidók belső szolidarit{sa és külső elszigetelődése vezetői szerepet biztosít sz{mukra az önkorm{nyzati szervekben, valamint t{rsadalmi ügyekben előnyhöz juttatja őket”. [109] Mindazon{ltal a zsidók innentől fogva m{r teljes egyenjogús{got élveztek a v{laszt{si elj{r{sok sor{n (régebben külön, testületileg szavaztak), „ami megerősítette befoly{sukat az önkorm{nyzati ügyekben”. Egyébként, a szabad Ogyessz{ban kezdetektől fogva közös szavaz{st folytattak, és ugyanígy volt Kisinyovban is. „[ltal{noss{gban véve Dél-Oroszorsz{gban a zsidók nem voltak hitéve t{rsadalmi megvetésnek, amelyet kor{bban Lengyelorsz{gban még szítottak is.” [110] Ez volt „kétségtelenül... a zsidók sz{m{ra az egész orosz történelem legjobb korszaka. ...Hozz{férhettek a közszolg{lati {ll{sokhoz. A jogi helyzet javul{sa és a »nagy reformok kor{nak« közhangulata jó hat{st gyakorolt a zsidó népesség lelki{llapot{ra”. [111] A nagy reformok ideje alatt úgy tűnt, hogy „a zsidó népesség a hagyom{nyos -[204]-
életmódból kitekintve tömegesen a környező vil{g felé fordult”. A zsidók „lehetőségeikhez mérten kivették részüket a jogért és a szabads{gért folyó küzdelemben. Nincs teh{t olyan területe az orosz gazdas{gi, t{rsadalmi és szellemi életnek, ahol az orosz zsidók ne tettek volna teremtő erőfeszítéseket.” [112] Végezetül a sz{zad eleje óta az {ltal{nos oktat{sban szélesen nyitva {lltak az ajtók a zsidók sz{m{ra is. Mégis kevesen voltak, akik időt sz{ntak e lehetőség kihaszn{l{s{ra. A később nagyon híressé v{lt bírós{gi szakember, J. L. Tejtel így emlékszik a 60-as évekbeli Mozir v{ros{ra. „A gimn{zium igazgatója... gyakran fordult... a moziri zsidókhoz, és ismételten r{mutatott az oktat{s előnyeire, valamint arra, hogy a korm{ny szeretne több zsidót l{tni a gimn{ziumban. Sajnos a zsidókat nem hajtotta hasonló v{gy.” [113+ Valój{ban a reformok kihirdetését közvetlenül követő években egy{ltal{n nem is v{laszoltak, még akkor sem, amikor azt javasolt{k nekik, hogy az {llam költségén tanulhatnak. R{ad{sul az iskolatörvény (1864) ünnepélyesen kimondta, hogy az oktat{si intézmények mind a hosszabb, mind a rövidebb ciklust illetően, vall{stól és körzettől függetlenül mindenki előtt nyitva {llnak. *114] „Az oktat{sügyi miniszter... igyekezett megkönnyíteni a zsidók sz{m{ra a közokatat{si intézményekbe való bekerülést” és „nagy jóindulatot” tanúsított „az iskol{skorú zsidó fiatals{g ir{ny{ba”. [115] L. Dejcs erősen hangsúlyozza a novorosszijszki középiskola igazgatój{nak, a híres I. N. Pirogov123 sebész szerepét: „ő volt az, aki nagyon nagymértékben hozz{j{rult ahhoz, hogy elcsitítsa honfit{rsaim ellenséges érzületeit a goj oktat{ssal és tudom{nnyal szemben”. [116] Nem sokkal II. S{ndor megkoron{z{sa ut{n az oktat{sügyi miniszter a következő korm{nyprogramot fogalmazta meg: „Elengedhetetlen, hogy minden lehetséges eszközzel terjeszteni kell az {ltal{nos műveltség tant{rgyainak ok-tat{s{t, és ezzel egy időben minél kisebb mértékben beavatkozni a gyermekek vall{sos nevelésébe, me-
123
Nyikolaj Pirogov: (1810-1881) a katonai sebészet egyik alapítója, és az éter fertőtlen ítőként és altatóként való haszn{lat{nak úttörője, pedagógus és orosz szabadelvű gondolkodó.
-[205]-
lyet a szülők gondoz{s{ra bízunk, anélkül, hogy a korm{ny b{rmilyen kényszert vagy ir{nyt szabna meg sz{mukra.” [117] A közoktat{si intézményekben folyó oktat{st a zsidó kereskedők és a v{rosi díszpolg{rokk{ 124 v{lt zsidók gyerekeinek egyar{nt kötelezővé nyilv{nított{k (1859). [118] Mindezen rendeleteknek és előnyöknek mégsem volt elsöprő sikere. A legjobb eredmény, amit a hatós{gok 1863-ban el tudt{k érni az orosz iskol{kban, a zsidók 3,2%-os részvételi ar{nya volt [119], ami m{r elfogadható ar{nynak mondható (a teljes népességhez képest). Nem csak a zsidó közeg maradt ellenséges az orosz oktat{ssal szemben, de vezetőik tolm{csol{s{ban megv{ltoztak a zsidó közösségek céljai is. „A nagy reformok idejével, a »felvil{gosod{s bar{tai« a népoktat{s gondjait a saj{t törvényes helyzetük kérdéseihez kötötték.” [120] Vagyis az összes létező kényszer eltörléséhez. Ilyen horderejű szabadelvű intézkedésekre csak a könyörtelen krími h{ború végső vereségét követően nyílhatott lehetőség. Az oktat{s ügyében szinte csod{val hat{ros v{lt oz{s következett be, amikor 1874-ben közzétették az új katonai szolg{latról szóló törvényt. Ez „az iskol{zott személyeket előnyökhöz juttatta”. Innentől kezdve „csak úgy {ramlottak a zsidók az {ltal{nos oktat{si intézményekbe”. [121] Az 1874-es katonai reformot követően még az ortodox zsidó csal{dok is közép- és felsőoktat{si intézményekbe küldték fiaikat azért, hogy kihaszn{lhass{k a csökkentett katonai szolg{lat lehetőségét. *122+ Az előnyök nem csak a szolg{lat halaszt{s{ra és könnyítésére vonatkoztak, hanem mint ahogy arra Mark Aldanov125 felhívja a figyelmet, a zsidók tiszti vizsg{t tehettek, „és elnyerhették a tiszti rangot. Nem volt ritka az sem, hagy még nemességet is kaptak.” [123] A 70-es években hihetetlenül megemelkedett a közoktat{si intézményekben beiratkozott zsidók sz{ma, és széles kö124
125
Díszpolg{r: olyan különleges t{rsadalmi rang, melyet Katalin c{rnő alakított ki – „nevezetes polg{rok” –, majd 1832-ben törvénybe foglalt, s az erre érdemes polg{rok sz{m{ra különböző kiv{lts{gokat juttatott. Mark Al danov {lneve Landau: (1886-1957) orosz sz{rmaz{sú zsidó író, sz{mos tört énelmi regény szerzője P{rizsba emigr{lt 1919-ben, ahol 1940-ig, majd ezt követően hal{l{ig az Egyesült [llamokban élt.
-[206]-
rű diplom{s zsidó értelmiségi réteg alakult ki. Az orsz{g összes egyetemén 1881-ben a di{kok közel 9%-{t zsidók tették ki, majd sz{muk 1887-ben m{r felkúszott 13,5%-ra, vagyis nagyj{ból hét di{kból egy zsidó sz{rmaz{sú volt. Néh{ny egyetemen az ar{ny még ennél is jóval magasabb. A harkovi orvosi egyetemen 42%-os zsidó részvételt jegyeztek fel, az ogyesszai orvosi egyetemen 31 %-os, a jogi karon pedig 41%-os ar{nyt tapasztaltak. *124] Az orsz{g összes gimn{zium{ban, előkészítő gimn{zium{ban a zsidók sz{zalékos ar{nya 1870 és 1880 között gyakorlatilag megdupl{zódott, és így elérte a 12%-ot (1865-höz képest teh{t megnégyszereződött). Az ogyesszai akadémi{n 32%-os volt az ar{nyuk, és néh{ny iskolai intézményben ez még 75%-ot, vagy többet is elért. *125] Amikor pedig Dmitrij Tolsztoj – 1866-tól oktat{sügyi miniszter 1871-ben azt javasolta, hogy a klasszikus műveltség előtérbe helyezésével az orosz iskol{t a „hagyom{nyos” oktat{si rendszer keretei közé kellene szorítani, az orosz értelmiség felh{borodott, míg a zsidók között az említett reform semmilyen ellenérzést nem v{ltott ki, ahogy erről több emlékiratíró is megemlékezik. Mindezek ellenére az oktat{s ir{ny{ba tett lépések még „csak a zsidó burzso{zi{t és az értelmiséget érintették. A hatalmas, többségben lévő tömegek hűségesek maradtak... a héderhez és a jesiv{hoz, mivel az orosz {ltal{nos iskola... semmiféle kiv{lts{got nem nyújtott. [126+ ...Az orosz zsidók nagy {tlaga, életmódja külső-belső feltételeinek megfelelően a régi elz{rkóz{s falai között maradt. *127] ...A letelepedési övezet v{rosainak és településeinek népessége tömegesen olyan légkörben élt, melyet a hagyom{nyőrzés és a nagyon szigorú vall{sos nevelés hat{roztak meg. A modern civiliz{cióval nagyon kis lépésekben ismerkedett, és a fiatal hajt{sok alig tudtak kifakadni. [128+ ...A letelepedési övezetben összezsúfolódott zsidók tömegei a hétköznapi életben nem érezték szükségét az orosz nyelv ismeretének. ...Nagy részük tov{bbra is a sz{m{ra ismert eredeti héder {ltal{nos iskolai falai között maradt” [129+ és aki valamennyire m{r tudott olvasni, annak rögtön a bibli{t kellett olvasnia, r{ad{sul héberül. [130] -[207]-
Vizsg{ljuk most a kérdést a korm{ny oldal{ról. Mivel a közoktat{s szélesen nyitva {llt a zsidók előtt, ezért a nyilv{nos zsidó iskol{k fenntart{sa értelmetlenné v{lt. Az 1862-es év sor{n úgy döntöttek, hogy az iskolaigazgatói posztot zsidók is betölthetik. Innentől fogva ezekben az iskol{kban „a tan{rok a felvil{gosult zsidó pedagógusok köréből kerültek ki: a kor szellemét képviselve komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a zsidó t{rgyak tanít{s{nak visszaszorít{s{val emeljék az orosz oktat{s színvonal{t''. [131] Az 1873-as évben az említett intézményeket vagy megszüntették, vagy {talakított{k a köznek szóló, h{romtól hatéves korig tartó iskol{ztat{st biztosító zsidó {ltal{nos iskol{kk{. A vilniuszi és zsitomiri rabbiképzőket pedig pedagógiai intézetté alakított{k. *132] A korm{ny elhat{rozta, hogy a közoktat{s révén prób{lja majd megszüntetni a zsidók elszigetelődését. A „zsidók életének rendezésére” létrehozott zsidóügyi bizotts{g azonban olyan besz{molókat kapott – némelyek magas beoszt{sú hivatalnokoktól sz{rmaztak –, melyek a specializ{lt oktat{st részesítették előnyben. Valamint még ezenkívül is sok olyan vélemény juttattak el hozz{, melyek h{tr{ltatt{k a korm{ny politik{j{nak megvalósít{s{t. „Nem kezelhetjük a zsidókat a birodalom többi etnikum{hoz hasonlóan... nem hagyhatjuk jóv{, hogy megkötések nélkül éljenek egész Oroszorsz{g területén... nem fogadhatjuk el, csak amennyiben előzetesen minden lehetséges intézkedést megtettünk annak érdekében, hogy a jelenlegi letelepedési helyeiken hasznos és termelő polg{rok v{ljanak belőlük, valamint ha ezen intézkedések eredményessége bebizonyosodik.” [133] Az összes lezajlóban lévő reform következményei, így különösképpen (1856) a szigorított katonai szolg{lat eltörlése (ami azonban együtt j{rt a régi zsidó közösségek előjogainak a megszüntetésével is), valamint 1863-ban a hozz{kötődő különleges j{rulék eltörlése erősen megkérdőjelezte „a közösségek adminisztr{ciós vezetőinek hatalm{t... Különösen a szinte korl{tlan hatalmú hatós{ggal összevetve”, amely az 1844-ben eltörölt kahal lesz{rmazottja. Ez kor{bban szinte kiz{rólagosan uralkodott a zsidók életének minden területe felett. [134]
-[208]-
Éppen ebben a korban – az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején – egy kikeresztelkedett zsidó, Jakov Brafman dolgozott ki nagyobb horderejű reformtervezetet a zsidók életkörülmény eivel kapcsolatban. Ebnek érdekében kitartóan közbenj{rt a korm{nyn{l, majd később a nagy nyilv{noss{g elvitt is eléterjesztette azt. Levelet intézett a c{rhoz, mire a péterv{ri szinódus megbeszélésre híva. Saj{t kötelességének érezte a kahalrendszer leleplezését és magyar{zat{t, és annak eltörléséért folyamodott (túl későn, mivel azt közben m{r eltörölték). Lefordította oroszra a minszki kehalimok tetteit, egészen a XVIII. sz{zad vége, XIX. sz{zad elejéig, és azt előbb kivonatokban, majd később (1869, 1874) kiadv{ny form{j{ban jelentette meg A kahal könyve (Knyige kahala) címmel. A könyv a kommun{t alkotó emberek és javak fölött {lló tot{lis önkényuralmat mutatja be. Ír{sa „tekintélyre tett szert az {llamigazgat{s szemében, amely gyakran hivatalos kézikönyvként utalt r{, polg{rjogot nyert (leggyakrabban csak hallom{sból) az orosz t{rsadalom széles köreiben. ...Brafman győzedelmes útja... kivételes siker”. [135] Később a könyvet franci{ra, németre és lengyelre is lefordítj{k. [136] „A kahal könyve sok embert a zsidó nép, mint a »kereszténység egyetemes ellensége« fanatikus gyűlöletére ösztönzött, és sikerült torz képet elterjesztenie a zsidók belső életéről.” [137] A zsidó t{rsadalmat felkavarta Brafman ezen „missziója”, mely abból {llt, hogy összeírta és oroszul megörökítette a kehalimok tetteit. A zsidók kérésére és közbenj{r{s{ra korm{nyzati ellenőrző bizotts{got hoztak létre. A „zsidó írók igyekeztek bebizonyítani, hogy a Brafman {ltal kiadott, a kehalimokra vonatkozó dokumentumok részben hamisak, részben pedig félreértelmezésen alapulnak”. Az egyik kritikus „még a szövegek eredetiségét is megkérdőjelezi”. [138+ Sz{z évvel később (1976) az Új Zsidó Enciklopédia mégis kijelenti, hogy „a Brafman {ltal haszn{lt anyagok eredetiek, és a fordít{saik is pontosak, hab{r hib{j{ul rója fel a megjelenítés {ls{gos volt{t”. [139] A még újabb kiad{sú Orosz Zsidó Enciklopédia 1994-ben úgy tartja, hogy „a XVIII. és XIX. sz{zadforduló körüli orosz zsidók történelmének tanulm{nyoz{s{hoz a Brafman {ltal kiadott dokumentumok értékes forr{sként szolg{lnak”. [140] -[209]-
Mellesleg nem {rt tudni, hogy a költő Hodaszevics 126 Brafman unokaöccse volt. Brafman azt {llítja, hogy „a korm{nyrendeletek gyengék ahhoz, hogy semlegesítsék a sötétség hatalm{t, mely a zsidó önigazgat{sba beivódott... szerinte ez a szervezet nem korl{tózódik a helyi kehalimokra... de célja, hogy összefogja az egész vil{g zsidó népességét... minek következtében a keresztény népek mindaddig nem lesznek képesek felszabadulni a zsidó kizs{km{nyol{s alól, amíg meg nem semmisül minden, ami a zsidók elszigetelődéséhez vezet”. Brafman igyekezett megerősíteni azt „az elképzelést, hogy a Talmud nem nemzeti és vall{sos természetű, hanem polg{ri és politikai törvénykönyv, amely a »keresztény {llamok politikai és erkölcsi fejlődésével szemben« [141+ {ll”, és egy „talmudi közt{rsas{got” prób{l teremteni. Kitartóan ismételgeti, hogy „a zsidók {llamot építenek az {llamban”, és „úgy gondolj{k, hogy a korm{ny döntései r{juk nézve nem kötelező érvényűek”. [142] A zsidó közösség egyik fő célja, hogy „{tverje a keresztényeket, hogy azok javaiknak puszt{n fiktív tulajdonosaiv{ v{ljanak”. [143] Sőt, „a t{rsadalmat azzal v{dolja, hogy az oktat{st elterjesztette az oroszorsz{gi zsidók között. A Zsidó Vil{gszövetséget pedig azzal, hogy részt vesz az „egyetemes zsidó összeesküvésben”. [144] Gesszen a maga részéről úgy tartja, hogy „A kahal könyve... csak azt követelte, hogy a zsidó t{rsadalom önigazgat{sa gyökerestül legyen kiirtva”, r{ad{sul függetlenül attól, hogy „rendelkeztek e {llampolg{ri jogokkal”. [145] „Enyhítve A kahal könyvének eltúlzott szóhaszn{lat{t” az {llamtan{cs kijelentette, hogy még ha sikerül is a korm{ny intézkedések révén eltüntetni a zsidókat a népesség többi részétől megkülönböztető külső jeleket, az sem fogja szavatolni az elz{rkózó mayatart{s megszűnését, l{sd a zsidó közösségek szinte ellenséges hozz{{ll{s{t a keresztények ir{ny{ba. Az {llam sz{m{ra oly igen {rtalmas zsidó elszigetelődés letörhető „egyrészt a zsidókat a zsidós{g elölj{róinak rosszindulatú hatalm{hoz kötő sz{lak (ehetőség szerinti elgyengíté126
Vlagyiszlav Hodaszevics: (1886-1939) 1922-ben emigr{lt, és 1925-ben P{rizsban telepedett le. Nem túl terjedelmes költői munk{ss{ga nagyon figyelemreméltó.
-[210]-
sével, m{srészt, ami még fontosabb, az oktat{s elterjesztésével a zsidók között”. [146] Azonban ez a – „felvil{gosod{s elterjesztése” – folyamat m{r mag{ban a zsidó t{rsadalomban is úrnak indult. Az ezt megelőző Haszkala-mozgalom a 40-es években többnyire a német kultúr{n nevelődött, az orosz nyelv ismeretlen maradt a sz{m{ra (ismerték Goethét és Schillert, de nem ismerték Puskint vagy Lermontovot). [147] A XIX. sz{zad közepéig, tisztelet a kivételnek, még a tanult zsidók sem ismerték se az orosz nyelvet, se az orosz irodalmat, miközben tökéletesen beszéltek németül. *148] A maszkilim127 mozgalom szerint azonban, saj{t kultúr{juk jobban foglalkoztatta őket, mint a zsidóké. *149] „Az orosz beszéd a XIX. sz{zad 60-as éveiben jelent meg zsidó közegben. Kor{bban a zsidók nem éltek Oroszorsz{gban, beérték azzal, hogy ott laktak” [150+, és gondjaikat az orosz valós{gtól függetlennek tartott{k. Egészen a krími h{borúig az orosz zsidó értelmiség csak a német kultúr{t ismerte, de a reformokat követően valamennyire az orosz kultúra is foglalkoztatni kezdte őket. Az orosz nyelv tökéletes ismerete „növelte az önbecsülésüket”. [151+ Innentől kezdve a zsidó oktat{s fejlődését erősen befoly{solta az orosz kultúra. „A legjobbak... az orosz értelmiségi zsidók közül nem felejtették el népüket” és nem z{rkóztak el kiz{rólag „személyes érdekeik körébe”, hanem gondoskodtak a „sors enyhítéséről” is. Egyébként az orosz irodalom arra buzdít, hogy „t{mogassuk a kisebb testvéreinket”. [152] Mindazon{ltal ami az új „felvil{gosod{si mozgalmat” illeti, ennek a néptömegek ir{ny{ba mutatott figyelmét korl{tozta az, hogy tov{bbra is bensőségesen kötődtek a vall{shoz. *153] A kor szellemének megfelelően a zsidó kultur{lis mozgalom teljesen vil{gi. A t{rsadalmi tucat elvi{giasod{s{nak folyamata a zsidó körökben „sokkal nehezebben haladt, mivel a kor{bbi sz{zadok sor{n a vall{s különleges szerepet töltött be a diaszpóra életében, ahol r{ad{sul a zsidó nemzeti öntudat alapj{t képezte”. Ezenkívül olyan mértékben és olyan jól, hogy „a vil{gi zsidó nemzeti öntudat kialakul{sa” nem 127
Maszkilim: „felvil{gosodottak” XVIII. és XIX. sz{zadi zsidó vil{gi mozgalom a vil{gi és ésszerű oktat{sért; maszkil: zsidó értelmiségi.
-[211]-
igaz{n tudott fejlődni, csak a sz{zad vége felé. *154] „Nem halad{sellenes hagyom{nyról, hanem teljesen tudatos folyamatról van szó: a zsidók nem kock{ztatt{k meg az Istentől való elv{l{st.” [155] A orosz zsidó értelmiség m{r rögtön az elején szembetal{lta mag{t az orosz kultúr{val, abban a korban, amikor az orosz értelmiség hihetetlen fejlődésen ment keresztül, és amikor Oroszorsz{got elözönlötte a nyugati kultúra {radata (Bök l, Hegel, Heine, Hugo, valamint Comte és Spencer is). Felfigyelhetünk arra *156], hogy az orosz zsidó értelmiség első gener{ciój{nak tőszereplői, akik később nem elhanyagolható befoly{st gyakoroltak az egész zsidó vil{gra, szinte mind ugyanazokban az években, 1860 és 1866 között születtek. Péld{ul Sz. Dubnov, M. Krol, G. Szliozberg, o. Gruzenberg, Saul Ginzburg. Rajtuk kívül még említsük meg kort{rsaikat, azaz a következ ő kiemelkedő zsidó forradalm{rokat: M. Goc, G. Gersuni, F. Dan, Azef, az „ortodox” L. Akszelrod és az utóbbin{l még jelentősebb P. Akszelrod, L. Dejcs. És még sz{mos, az 50-es években született zsidó forradalm{r. Szentpéterv{rott 1863-ban a dúsgazdag Jevzel Gincburg és A. M. Brodszkij t{mogat{s{nak köszönhetően engedélyezték a „zsidók közti oktat{s fejlesztését szolg{ló t{rsas{g” (orosz rövidítése: OPE) megalapít{s{t, így az kis létsz{mmal bele is kezdhetett tevékenységébe. Fenn{ll{s{nak első évtizedében nem is annyira oktat{si, hanem ink{bb kiadói tevékenységet végzett, de ez elegendő volt ahhoz, hogy kiv{ltsa az ortodox zsidók „erőszakos tiltakoz{s{t” [157], akik még – a szent Tóra istenk{romló megsértésének tartott – orosz Pentateuchus128 kiad{sa ellen is tiltakoztak. A 70-es évektől az OPE pénzügyi t{mogat{st biztosított a zsidó iskol{k részére. B{r tevékenysége eloroszosodott, csak héber nyelven tett kedvezményeket, és nem „köznyelven” [158], amelynek akkor közös megegyezéssel mindannyian a jiddist tartott{k. Oszip Rabinovics író véleménye szerint „a romlott »köznyelv«, amit az oroszorsz{gi zsidók beszélnek, nem lehet »előnyös az oktat{sra néz128
Pentateuchus (görög): Mózes öt könyve, a Tóra.
-[212]-
ve, mivel az nem csak az elvont fogalmak, hanem még a kicsit tudatosabb gondolatok kifejezésére is alkalmatlan«„. [159] „Mi, oroszorsz{gi zsidók, ahelyett, hogy megtanuln{nk. a csod{latos orosz nyelvet, a romlott, nem túl dallantos, hib{s, szegényes nyelvünkhöz ragaszkodunk.” [160+ Egyébként annak idején a német maszkilim csoportja még élesebben gúnyolódott a köznyelv kontój{ra. Ilyen módon az orosz zsidó vil{gban a szabadelvű Ju. I. Gesszen elmond{sa szerint „új t{rsadalmi erő született, amely hamarosan harcba keveredett a szövetséggel... a tőke és a zsinagóg{k ügyét illetően”. Az orosz nyelvű zsidó folyóiratok testesítették meg ezt, a születésekor még meglehetősen félénk erőt. *161] Az első ilyen folyóirat az ogyesszai Rasszvet (A Hajnal) volt, amely két évig (1859-1861) jelent meg, a fent említett o. Rabinovics kiad{s{ban. Az újs{g célja a „»hasznos ismeretek, autentikus vall{soss{g, a t{rsadalmi és etnikai élet szab{lyainak« terjesztése” lett volna, „tov{bb{ az, hogy az orosz zsidós{g kedvet kapjon az orosz nyelv elsaj{tít{s{hoz, és »közel érezze mag{t haz{j{nak kultúr{j{hoz«„. [162] A Rasszvet minden figyelmét a politik{nak szentelte, a „hazaszeretetének” elterjesztésére, valamint feltett sz{ndéka volt, hogy „a korm{ny politikai elképzeléseinek kialakít{s{ban részt vehessen”. [163] „Minden néppel közös életet élni, fejlődésük részesei lenni, de ugyanakkor megőrizni, fejleszteni és tökéletesíteni az identit{sukat és a nemzeti értékeiket.” [164] A Rasszvet egyik főmunkat{rsa, az újs{gíró L. Levanda ennek megfelelően alakította ki az újs{g kettős célj{t: „egyszerre t{madni és védekezni, amikor az {llampolg{ri jogainkért és hitvall{sunk érdekében kell harcolnunk, védekezni a külső t{mad{sokkal szemben, és t{mad{st intézni belső ellenségeink ellen, mint a maradis{g, a megszok{s, a t{rsadalmi feszültségek, valamint etnikai fogyatékoss{gaink és gyengéink”. [165] Ez utóbbi ir{ny – „a zsidó élet érzékeny pontjainak felt{r{sa” – azt a félelmet v{ltotta ki a zsidó körökben, „hogy az új, törvénykezéssel j{ró megtorl{sokat fog maga ut{n vonni”. A kor (jiddis nyelven írt) zsidó újs{gai „túl radik{lisnak tal{lt{k a Rasszvet be{llítotts{g{t”. Még ezek a mérsékeltebb újs{gok is csup{n a megjelenésükkel -[213]-
megdöntötték „a közösségi élet »patriark{lis 129 felépítését«, amit a nép ír{studatlans{ga tartott fenn”. [166+ A zsidó t{rsadalmon belül a rabbihivatal és a haszidimek130 között, természetesen folytatódott a harc, sőt a 60-as évektől még ink{bb felerősödött, a hétköznapi élet megszok{sai ellen harcoló avantgarde publicist{k hat{s{ra. Gesszen is megjegyzi, hogy „az ideológiai ellentétet célzó, viszszafogó intézkedések t{rh{za még a legműveltebb értelmiségieket sem tudta elbizonytalanítani”. Így ír erről A. Kovner publicista, „a zsidó Piszarev” 131 , aki nem fogta ossza mag{t, és még zsidó újs{got is feljelentett Új-Oroszorsz{g tartom{nyi korm{nyzój{n{l. *167] Azt is meg kell jegyezni, hogy Piszarev a 70-es években „a zsidó értelmiség körében... hatalmas népszerűségnek örvendett”. [168] M. Aldanov szerint a zsidók részvételét az orosz kultúr{ban és politikai életben a 70-es évektől kiindulva lehet csak vizsg{lni. *169] A forradalmi mozgalomban – tal{n tíz évvel kor{bban valój{ban a 70-es évektől kezdődik az új zsidó publicist{k közreműködése – mint a m{r idézett L. Levanda, a kritikus Sz. Vengerov és a költő N. Minszkij – a nagyorosz sajtóban. A korabeli oktat{sügyi miniszter Ignatyev gróf kifejtette, hogy hisz az orosz zsidók Oroszorsz{ghoz való kötődésében. Az 1877-78-as orosz-török h{borút követően a zsidó körökben hírek terjengtek arról, hogy sz{mukra kedvező reformok bevezetését tervezik. Eközben a zsidó értelmiség központja {ttevődött Ogyessz{ból Szentpéterv{rra, ahol az újonnan érkezett írók és ügyvédek a közvéleményre komoly hat{st gyakoroltak. Ebben a reményteli légkörben kezdték el 1879-ben a Rasszvet újranyom{s{t. Vezércikkében M. I. Kuliser azt írta, hogy: „Az orosz zsidós{g igényeinek és elv{r{sainak: org{numa 132 akarunk lenni... azért, hogy az óri{si zsidó tömegeket kihozzuk szellemi közönyükből..., ami egyben Oroszorsz{g jav{t is szolg{lja... Ebből a szemszögből az orosz zsidók intelligens fele nem akar különbözni az orosz polg{roktól.” [170]
Patriark{lis (görög, latin): hagyom{nyőrző. Haszidim (héber): a haszidizmus (misztikus-vall{sos mozgalom) követője. 131 Dmitrij Piszarev: (1841-1868) irodalomkritikus, a nihilizmus képviselője Oroszorsz{gban. 132 Org{num (görög, latin): időszaki sajtótermék; folyóirat, közlöny. 129 130
-[214]-
A zsidó sajtó nyom{ban a zsidó irodalom is fejlődésnek indult, az orosz irodalom mint{j{ra először héber, később jiddis és vég ül orosz nyelven az orosz irodalom péld{ja {ltal ösztönözve. [171] II. S{ndor c{r uralkod{sa alatt „sz{mos zsidó költő akarta meggyőzni hittestvéreit, hogy tanuljanak oroszul és tekintsék haz{juknak Oroszorsz{got”. [172] Az orosz kultúra {ltal körülvett, felvil{gosult zsidóknak, akik a 60-as, 70-es években még kevesen voltak, nem maradt m{s lehetőségük, mint hogy elfogadj{k a beilleszkedés gondolat{t, és hogy „r{térjenek a nyugat-európai zsidó értelmiség útj{ra, amely hasonló körülmények között m{r beilleszkedett a helyi nép közé”. [173] Ez abban különbözött csak az orosz helyzettől, hogy az európai néprétegek műveltségi szintje jóval magasabb volt, míg Oroszorsz{gban nem a kultúra {ltal alig érintett orosz nép közé, nem is az orosz uralkodó oszt{lyba (ellenségeskedés, visszautasít{s miatt), hanem csak a kis létsz{mú, de m{r teljesen elvil{giasodott, istentagadó értelmiség vékony rétegébe kellett beilleszkedniük. Hasonló módon a felvil{gosult szellemiségű zsidók szintén felhagytak a zsidó vall{ssal, és „mintha m{s kötelékek nem fűznék őket a népükhöz, teljesen elt{volodtak tőlük, lelki értelembe véve, m{r csak orosz polg{roknak tekintették magukat”. [174] „Lassanként kialakult az életközösség a zsidó és az orosz t{rsadalom értelmiségi körei között.” [175] A zsidók egyik rétegének, a letelepedési övezeten kívül tapasztalható {ltal{nos élénksége, mozgalmas élete, valamint a vasút fejlődése (a külföldi utaz{sok) egyar{nt „elősegítették az elszigetelt zsidók és a környező vil{g közötti szorosabb kapcsolatok kialakul{s{t”. [176] A 60-as évek elején Ogyessz{ban még „csak a zsidós{g egyharmada... beszélt oroszul”. [177] A népesség gyorsan növekedett „az orosz zsidók nagy tömegének, és a külföldi, főként Németorsz{gból és Galíci{ból jött zsidók bev{ndorl{s{nak köszönhetően”. [178] Ogyessza fellendülése a sz{zad közepén előfut{ra volt a teljes orosz zsidó vil{g következő sz{zad hajnal{n bekövetkező vir{gz{s{nak. A szabad Ogyessza m{r a FIX. sz{zad elejétől a saj{t törvényei szerint fejlődött, melyek különböztek az orosz előír{soktól. E jelentős szabad kikötő nyitva {llt a tö-[215]-
rök hajók sz{m{ra még a Törökorsz{g elleni h{ború idején is. „Ebben az időszakban az ogyesszai zsidók gabonakereskedelemmel foglalkoztak. Sokan közülük szerény közvetítő kereskedők (főként a földbirtokosok és az exportőrök között) voltak, vagy nagyobb külföldi gabonaüzemek – főként görög gabonakereskedő cégek – helyi közvetítői, ügynökei, becslők, pénzt{rosok, mérők, rakodómunk{sok a gabonatőzsdén. Mindenesetre fontos szerepet töltöttek be a gabonakereskedelemben. Az 1870-es év sor{n a gabonaexport jelentős része {tment a kezükön, majd 1910-ben... az exportok 89,2%-{t ők bonyolított{k [179] ...Összehasonlítva m{s letelepedési övezetekkel, Ogyessz{ban m{r sok zsidónak szabad foglalkoz{sa volt. ...Kiv{ló kapcsolatot alakítottak ki a művelt orosz t{rsadalom képviselőivel, és a v{ros felső vezetésének p{rtfog{s{t élvezték. ...N. Pirogov, aki 1856-1858 között az ogyesszai akadémia igazgatója volt, különösen rokonszenvezett velük.” [180] A kor egyik művésze felettébb költői módon festette le a népek keveredését Ogyessz{ban. A v{rosban leélezett versenyben mérik össze erejüket zsidók és görögök, és „a jó arat{s éveiben a fél v{ros a gabona elad{s{ból élt, a gabona -nagykereskedőtől kezdve egészen az utolsó ócsk{sig”. Itt, ebben a kavargó olvasztótégelyben az orosz nyelv haszn{lata {ltal eggyé v{ lva „nehéz volt meghúzni a v{lasztóvonalat a gabona-nagykereskedő, a banki alkalmazott és b{rmely értelmiségi között”. [181] Így „a felvil{gosult zsidók között az alkalmazkod{s folyamata mindenhez, ami orosz... csak tov{bb erősödött”. [182] „Az európai oktat{s és az orosznyelv-ismeret alapvető szükségletekké v{ltak... minden zsidó elkezdett orosz nyelvet és irodalmat tanulni, és mindannyian szerettek volna a környezetükhöz közelebb kerülni, egészen addig, míg el nem érik a teljes egybeolvad{s {llapot{t.” Nem csak az orosz nyelv tökéletes elsaj{tít{sa miatt, hanem azért is, hogy harcolhassanak „a teljes oroszosít{sért, hogy annyira magukba szívj{k az »orosz szellemet«, hogy a zsidók ne különbözzenek semmiben, hacsak nem vall{sukban a többi polg{rtól”. A kort{rs M. G. Morgulisz a kővetkezőket írja erről: „Kezdték mindannyian az orsz{guk polg{rainak érezni magukat, érezni, hogy mind egy haz{hoz tartoznak. -[216]-
*183+ ...A zsidó értelmiség képviselői úgy gondolt{k, hogy »az {llam érdekében le kell mondaniuk a nemzeti saj{toss{gaikról... be kell olvadniuk az orsz{g népébe, amelyik többségben van az adott orsz{gban«. A kor egyik haladó szellemiségű zsidója azt írta, hogy »a zsidós{g, mint nemzet nem létezik«, valamint, hogy »Mózes-hívő oroszoknak tartj{k magukat... A zsidós{g felismerte, hogy menedéküket az orosz néppel való egybeolvad{sban tal{lj{k meg«.” [184] Itt meg kell említeni Venjamin Portugalov orvos és publicista nevét. Fiatal éveiben a felforgat{s cs{bította, Petropavlovban le is csukt{k, majd 1871-ben Szamar{ban telepedett le. „Fontos szerepet j{tszott a zemsztvók orvostudom{ny{nak fejlődésében, és az egészség-ügyi intézkedések terén..., úttörő munk{t végzett az alkoholizmus gyógyít{s{ban és az ellene való oroszorsz{gi küzdelemben”, népi olvasóköröket szervezett. „Fiatal kor{tól kezdve vallotta a narodnyikok 133 meggyőződését a zsidók gy{szos szerepéről az orosz parasztok gazdas{gi helyzetében. Gondolataival megalapozta az 1880-as évektől kezdődő »judeo-keresztény mozgalom« dogm{it” (szellemi és bibliai testvériség). Portugalov úgy ítélte meg, hogy a zsidók életét mentesíteni kell a szertart{soktól, szerinte „a zsidók csak Európa népeivel elvegyülve (ami alatt az orosz népet értette) képesek részt venni a kultúra és a civiliz{ció fejlődésében és hozz{j{rulni ahhoz”. [185] Ezzel p{rhuzamosan II. S{ndor uralkod{sa alatt észrevehetjük a keresztelők sz{m{nak jelentős csökkenését. *186] Ekkor a zsidókhoz
133
Narodny ik: orosz értelmiségiek politikai mozgalma a XIX. sz{zad m{sodik felében a szabads{g és az egyenlőség elérésére. A mozgalom hamarosan a narodnyik nevet kapta, az orosz narod szóból, amely népet jelent, szemben m{s szl{v nyelvekkel, ahol ez jelenti a nemzetet a szó modern értelmében. A mozgalom vezetői az értelmiség kötelességét emlegették a néppel szemben, amely eltartja őket. Az utópikus szocializmus hat{sa alatt {lltak, a legtöbben szocialist{knak is vallott{k magukat. „A nép közé j{r{s” lett a mozgalom jelszava, és a nép természetesen a parasztokat jelentette, és lakhelyüket. Az 1870-es évek dereka volt a vir{gkor, a di{kok mesterségeket tanultak, hogy így is segítsék a parasztokat. Fehér kezükről azonban többnyire felismerték, hogy nem a népből valók, s így sokszor éppen a paras ztok adt{k őket rendőrkézre.
-[217]-
közeli szekt{k sz{m{ra is lehetővé v{lt a szabad vall{sgyakorlat. [187] Érdemes megemlíteni és kiemelni a tehetős zsidók – kiv{ltképp a letelepedési övezeten kívül élők –, valamint az orosz oktat{sban részesült zsidók Oroszorsz{ghoz való hozz{{ll{s{t, hiszen ezek figyelemreméltóak. „A nagy reformok t{vlat{ban elmondhatjuk minden öntudatos orosz zsidóról kivétel nélkül, hogy orosz hazafi és monarchista volt, és szó szerint im{dt{k II. S{ndor c{rt. A lengyelekkel szemben (az 1863-as forradalom idején) tanúsított kegyetlenségéről hírhedt M. N. Muravjov (az északkeleti tartom{ny korm{nyzója) t{mogatta a zsidókat. Ez ésszerű politik{nak bizonyult arra, hogy a keleti területek népességének nagy részét, főleg a zsidós{got orosz korm{nyz{s al{ vonja.” [188+ Hab{r az 1863-as felkelés alatt a lengyel zsidók egyöntetűen a lengyeleket t{mogatt{k *189], a Vilniusz, Kaunas és Grodno tartom{nybeli „zsidók ésszerű ösztöntől vezérelve megértették, hogy Oroszorsz{got kell t{mogatniuk. M{r csak azért is, mivel itt több mélt{nyoss{got és emberséget v{rhattak, mint a lengyelek részéről, akik hab{r régtől fog va megtűrték, mindig is alsóbbrendű fajként kezelték a zsidós{got”. [190] (J. Tejtel ezt így magyar{zza: „a lengyel zsidós{g mindig is elhat{rolódott az orosz zsidós{gtól... igazi lengyel módj{ra” tekintettek r{juk. Maguk a lengyelek is, egym{s között így beszéltek a lengyelorsz{gi orosz zsidós{gról: „A zsidók közül a legjobbak az ellenségeink. A Varsót, Lódzot és m{s nagy lengyel központokat el{rasztó orosz zsidók a sz{munkra oly ellenszenves orosz kultúra terjesztői.” [191]) Ebben az időszakban az orosz zsidós{g oroszosít{sa megfelelt az orosz korm{ny kív{nalmainak. *192+ Az orosz hatalom úgy gondolta, hogy „a zsidók {tnevelésének, valamint annak, hogy a »keresztények ir{ny{ban tanúsított ellenséges érzületeiket« gyökerestül kiirts{k, a legbiztosabb módja az orosz fiatals{ggal való kapcsolatteremtés”. [193] M{skülönben az orosz zsidós{g újonnan született patriotizmus{nak megvoltak a maga éles hat{rai. A jog{sz és publicista I. G. Orsanszkij azt hangoztatta, hogy a folyamat felgyorsít{sa érdekében „elengedhetetlen olyan helyzet teremtése, amikor a zsidók szabad és -[218]-
civiliz{lt orsz{g szabad polg{rainak érezzék és tarts{k magukat”. [194] Lev Levanda, a m{r idézett „zsidó tud{s”, a vilniuszi korm{nyzó munkat{rsa így ír: „Csak akkor fogok orosz hazafiv{ v{lni, ha a zsidókérdésre végleges és kielégítő megold{st tal{lnak”. A gyötrelmek hosszú sor{t megélt, és ezt követően Izraelbe emigr{lt kort{rs zsidó szerző sz{z évvel később a következőképpen v{laszolt erre: „Levanda nem gondol bele abba, hogy a szülőföld szeretetét nem köthetjük feltételekhez. Korl{tlanul, maradéktalanul, előzetes megkötések nélkül szeretjük, mert ő az anya. A feltételekhez kötött szeretet gondolat{nak megvalósít{s{t nem túl kitartóan gyakorolta az orosz zsidó értelmiség egy sz{zadon keresztül. B{r az minden m{s szempontból nézve kifog{stalan »oroszs{gnak« l{tszott.” [195] Az {ltalunk leírt korszakban „a zsidós{g csak kis létsz{mú, elkülönült csoportokban j{rult hozz{ az »orosz polg{rs{ghoz«, főként a nagy kereskedelmi és ipari központokban... az orosz nyelv diadalmas útja, mely szerint az orosz nyelv eljutott a zsidók életének egészen mély rétegeibe, szintén csak túlzó elképzelés volt”. Valój{ban „a nagy tömegek t{vol maradtak az effajta új ir{nyzatoktól... akik nemcsak az orosz t{rsadalomtól, hanem a zsidó értelmiségtől is el voltak v{gva”. [196] A 60-70-es évekig a nagy zsidó tömegek tov{bbra sem illeszkedtek be, és fenn{llt annak a veszélye, hogy elszigetelődnek a zsidó értelmiségtől is. Németorsz{gban a zsidók beilleszkedése sor{n nem tapasztaltak hasonló jelenséget „zsidó néptömeg” hi{ny{ban. Itt a szoci{lis ranglétr{n mindannyian magasabb helyet foglaltak el, és nem éltek ilyen történelmileg kialakult összezsúfolts{gban. *197] A 60-as évek végén a zsidó értelmiség köreiben komoly agg{lyokat szült az, hogy egyszerű orosz hazafiakk{ v{lhatnak. Elsőként Perec Szmolenszkin beszélt erről 1868-ban: a beilleszkedés az oroszok közé, a zsidók sz{m{ra „nemzeti veszély jellegét” öltötte. Egyértelmű, hogy a felvil{gosod{stól nem kell félni, ugyanakkor viszont nem szabad szakítani a történelmi múlttal sem, ami az {ltal{nos kultúr{ba {gyazódva a saj{t szellemi arculat megőrzésében j{tszik fontos szerepet *198]; „a zsidós{g nem vall{sos szekta, hanem nép”. [199] Ha a zsidó értelmiség elv{gja mag{t a népétől, akkor ez utóbbi nem fogja kiszabadítani mag{t sem a közigazgat{si elnyom{s, -[219]-
sem a szellemi k{bults{g alól. (I. Gordon író ezt a kifejezést haszn{lta: „Az utc{n ember, otthon pedig zsidó legyél.”) A szentpéterv{ri újs{gok a Rasszvet és a Russzkij Jevrei m{r ebbe az ir{nyba tartottak. [200+ Fokozt{k a zsidó fiatals{g bevon{s{t a zsidó múlt és a jelenlegi életkörülmények tanulm{nyoz{s{ba. A 70-80as évek fordulój{n az orosz zsidó vil{gban szakadék képződött a nacionalista és a kozmopolita törekvések között. [201] „Valój{ban a Rasszvet szerkesztői m{r nem hittek a beilleszkedés előnyösségében... a Rasszvet, anélkül, hogy igaz{n tiszt{ban lett volna vele, elősegítette... a nemzeti öntudat ébredését... és érezhetően egyre ink{bb a nacionalizmus felé hajlott. ...Az oroszosít{s illúziója... szertefoszlott.” [202] Ez a törekvés felfogható a XIX. sz{zad m{sodik felében történt európai történelmi események leképezésének is. Péld{ul a heves lengyel felkelés; Olaszorsz{gnak, majd Németorsz{gnak, és később a Balk{n térségében élő szl{voknak az erőszakos újra egyesítése. Mindenhol megmutatkozott és győzedelmeskedett a nemzeti eszmény. Minden való színűség szerint ezt a törekvést erősítette volna meg a zsidó értelmiség ínég akkor is, ha 1881-1882-es események nem következtek volna be. Eközben még mindig a 70-es évek folyatn{m megv{ltozott az orosz t{rsadalom hozz{{ll{sa is a zsidós{g ir{ny{ban. II. S{ndor legfontosabb reformjai idején nagyon jóindulatúak voltak velük szemben. Gyanakodva figyelt fel azonban az orosz t{rsa dalom Brafman publik{cióira, amelyeket nagyon komolyan vett. Egy m{sik egybeesés: 1860-ban az Izraelita Vil{gszövetség (Alliance Israélite Universelle) nagy port kavaró létrehoz{sa P{rizsban. Célja „a zsidós{g érdekeinek megvédése” az egész vil{gon. A vil{gszövetséget a központi bizotts{g ir{nyította, amely nek vezetésére kevéssel létrehoz{s{t követően Adolphe Crémieux-t 134 jelölték ki. [203] Mivel az Izraelita Vil{gszövetség „nem igaz{n volt t{jékozott...
134
Adolphe Isaac C rémieux: (1799-1880) Francia zsidó jog{sz és politikus. 1870 -től igazs{gügy-miniszter, 1872-től ürükül {llamtan{csos, az Izraelita Vil{gszövetség alapítója.
-[220]-
az oroszorsz{gi zsidók helyzetét illetően”, ezért érdekelődött az orosz zsidó vil{g ir{nt és nagy {llhatatoss{ggal vetette be mag{t az orosz zsidós{g érdekében”. Oroszorsz{gban nem voltak irod{i és a hat{rokon belül nem is működött. A jó cselekedeteken és az oktat{st érintő intézkedéseken felül az orosz zsidós{g védelmében többször egyenesen az orosz korm{nyhoz fordult, és gyakran tévesen. Péld{ul 1866-ban meg akarta akad{lyozni Jitszka Borodaj kivégzését, altit előre megfontolt sz{ndékból elkövetett gyújtogat{ssal v{doltak, holott nem is ítélték hal{lra; és a többi, az ügyben érintett zsidót is, még jóval az érdek-ükben való közbenj{r{s előtt, felmentették. Említhetjük azt az esetet is, amikor Crémieux a zsidós{g Kauk{zusba vagy az Amuri tartom{nyba való elsz{llít{sa ellen tiltakozott, noha az orosz korm{nynak nem is volt ilyen sz{ndéka. Az 1869-es év sor{n pedig a zsidós{g szentpéterv{ri üldözése miatt sajn{lkozott *204+, noha ebből semmi sem volt igaz. Még az Egyesült [llamok elnökének is panaszkodott azt {llítva, hogy az orosz korm{ny egyenesen üldözi a zsidó vall{st. A p{rizsi orosz nagykövet besz{molója szerint az újonnan alakított szövetség (emblém{j{n Mózes a Földet uraló két kőt{bl{ja szerepelt) „minden orsz{g zsidó t{rsadalm{ra óri{si befoly{ssal volt”. Mindez hozz{j{rult az orosz t{rsadalom, valamint korm{nya megbolygat{s{hoz is. J. Brafman sok energi{t fektetett abba, hogy szembesz{lljon az Izraelita Vil{gszövetséggel. Megerősíti, hogy a szövetségre „mint az összes zsidó szervezetre, a kettősség volt a jellemző” (a korm{nynak sz{nt hivatalos irataiban m{st mond, mint a titkos irataiban). Ennek az volt a célja, hogy „megvédje a zsidós{got a sz{m{ra hal{los keresztény civiliz{ció hat{s{tól”. [205] Ezek a v{dak közvetve az 1863ban alapított OPE-re (orosz rövidítés), „az oroszorsz{gi zsidók között az oktat{s elterjesztését szolg{ló t{rsas{g”-ra is vonatkoztak. E szervezet azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy „elősegíti és megerősíti az egyetemes zsidó szolidarit{st és a kasztszellemet”. [206] A szövetség {ltal kiv{ltott félelmet az első, a „vil{g összes zsidój{nak” sz{nt, és a szervezők részéről érzelmesen megfogalmazott felhív{s, és még m{s valótlan dolgok t{pl{lt{k. A zsidó egység gon-[221]-
dolat{t a felhív{s a következőképen mutatta be: „Zsidók! Ha hisztek abban, hogy a szövetség a javatokat szolg{lja és hogy annak ellenére, hogy mindannyian m{s néphez tartoztok, lehetnek közös érzéseitek, v{gyaitok, reményeitek... ha úgy gondolj{tok, hogy az elszigetelt emberek különféle törekvései, jó sz{ndékai és v{gyai mindent egyesítve, azonos utat és célt követve hatalmas erővé v{lhat... t{mogassatok minket szimp{ti{tokkal és erőfeszítésetekkel”. [207] Franciaorsz{gban később napvil{got l{tott az ehhez kapcsolódó dokumentum – {llítólag Adolphe Crémieux személyes felhív{sa „a vil{gmindenség zsidós{g{hoz”. Jóllehet valószínűleg hamisítv{nyról van szó. „Idegen földön élünk, és amíg mor{lis és anyagi érdekeink veszélyeztetve vannak, addig nem lehetünk érintettek ezen orsz{gok v{ltozó érdekeivel kapcsolatban... A zsidó tanoknak el kell terjedni az egész vil{gban...” A felhív{s alkalmat adott az orosz sajtó heves vit{j{ra, aminek befejezéseként I. Sz. Akszakov135 így vélekedett az Rusz (Oroszorsz{g) címmel ismertté v{lt újs{gj{ban „a jelen esetben nincs nagy jelentősége, hogy a felhív{s valódi-e, mivel az abban kifejtett eszmények és v{gyak valódiak”. [208] A forradalom előtt kiadott Zsidó Enciklopédia azt írta, hogy a 70es évek óta az orosz sajtóban „egyre ritk{bban emelik fel a hangjukat a zsidók védelmében... Megerősödött az oroszok között az a feltevés, hogy a vil{g összes zsidój{t erős politikai szervezet fogja egyesíteni, melynek központi ir{nyít{s{t az Izraelita Vil{gszövetség l{tja majd el”. [209] Így azt{n Oroszorsz{gban – és kétségtelenül nem csak Oroszorsz{gban – a szövetség létrehoz{sa az {ltala kitűzött céllal éppen ellentétes hat{st ért el. ...Ha a szövetség szervezői előre l{thatt{k volna a nemzetközi zsidó szolidarit{st helytelenítők sz{m{t – l{sd a szövetség {ltal kiv{ltott összeesküvésekkel kapcsolatos v{dakat –, akkor tal{n tartózkodtak volna annak létrehoz{ s{tól. Ann{l is ink{bb, mivel működése egy{ltal{n nem v{ltoztatta meg az európai kontinens történelmét.
135
Ivan Akszakov: (1828-1886) orosz költő és publicista a szlav ofilek (p{nszl{vizmus orosz v{ltozat{nak hívei) vezetője, megsz{llottan harcolt a szl{v népek egyenjogúv{ tételéért a Balk{non.
-[222]-
Az 1874-es évet követően, mikor az új katonai törvény bevezeti a mindenkire egyar{nt vonathozó szolg{latot, „a sajtóban megjelent sz{mos, a zsidókat a soroz{s elkerülésével v{doló cikk, gyűlölködést szított ellenük az orosz t{rsadalomban. *210+ A szövetség szemére vetették, hogy gondoskodni prób{lt azokról a zsidókról, akik az új katonai szolg{latról hozott törvény miatt elhagyt{k Oroszorsz{got”, mivel így „külföldi t{mogat{sban bízva, a zsidóknak több lehetőségük volt elhagyni az orsz{got, mint m{s {llampolg{roknak”. Ez a jelenség sz{z ével később, a XX. sz{zad 70-es éveiben ismét komoly gondként jelenik meg... Crémieux azt v{laszolta, hogy a szövetség feladata, hogy harcoljon a „vall{si üldöztetések” ellen. Ezenkívül elhat{rozt{k, hogy „a jövőben nem nyújtanak segítséget azok nak a zsidóknak, akik megprób{lnak kibújni a katonai szolg{lat alól” Oroszorsz{gban. Kiadni sz{ndékozzuk „azt a felhív{st oroszorsz{gi hittestvéreinkhez, amely az új törvénybe foglalt összes kötelezettségük lelkiismeretes teljesítésére ösztönzi őket”. [211] A külföldre való t{voz{son kívül a katonai szolg{lat elkerülésének m{sik módja az öncsonkít{s volt. Gyenyikin szabadelvű t{bornok (a forradalom előtt és alatt is) saj{t tapasztalata ala pj{n – több évig vett részt a sorköteles zsidók orvosi vizsg{lat{n volinyi tartom{nyban – több mint sz{z effajta esetről tesz említést. Igaz, hogy ez a XX. sz{zad elején történt, de vallom{sa a nagysz{mú és borzalmas öncsonkít{sokról ezért még megdöbbentőbb. *212+ Mint ahogy azt m{r említettük, ettől az évtől, teh{t 1874-től kezdve az új katonai törvény és az oktat{shoz kötődő, r{juk vonatkozó kiv{lts{gok bevezetésétől sz{mítva a zsidók elözönlötték a közép- és felsőfokú közoktat{si intézményeket. Ez a feltűnő mennyiségi ugr{s ma túlzónak tűnhet. Az északkeleti tartom{nyban ezt megelőzően „m{r kérték a zsidók beiratkoz{s{nak korl{toz{s{t a közoktat{si intézményekbe”. Az oktat{sügyi miniszter még 1875-ben jelezte a korm{nynak, „hogy lehetetlen helyet tal{lni minden közoktat{si intézménybe beiratkozni kív{nó zsidónak a keresztény lakoss{g viszszaszorít{sa nélkül”. [213]
-[223]-
Itt még utalhatunk G. Aronszon rosszalló kij elentésére is, mely szerint Mengyelejev136 a szentpéterv{ri egyetemen „tanújelét adta antiszemitizmus{nak”. [214+ A Zsidó Enciklopédia mindebből arra következtet, hogy „az orosz értelmiség egy része fordulóponthoz érkezett... így voltak, akik m{r elutasított{k az előző évtized eszményeit, főként a zsidókérdés vonatkoz{s{ban”. [215] A korszak egyik meghat{rozó jellemzője: a sajtó – és ink{bb a jobboldali sajtó, és nem a korm{nyp{rti körök – a zsidók teljes egyenjogús{g{nak elképzelésével kapcsolatban egyfajta gyanakvó (de egy{ltal{n nem ellenséges) hozz{{ll{st mutat. Az újs{gokban a következők voltak olvashatóak: „hogyan adhatn{nk meg minden polg{ri jogot... ennek a hat{rozottan fanatikus etnikumnak, és a lehetőséget arra, hogy betölthessenek magas rangú közigazgat{si tisztségeket? ...Egyedül az oktat{s... és a t{rsadalmi fejlődés tudn{ komolyabban közelebb hozni a zsidókat a keresztényekhez... Vezessétek be őket a civiliz{lt népek közös csal{dj{ba, és mi leszünk az elsők, akik szeretettel és megbékéléssel fordulunk feléjük... A civiliz{ció csak nyerhetne ezen a közeledésen, amelyet az energikus és értelmes néppel való egyesülést ígérhet. ...A zsidók... arra a következtetésre fognak jutni, hogy épp itt az ideje ledobni a türelmetlenség ig{j{t, amelyhez a Talmud-hívők túl szigorú értelmezései vezették őket.” Illetve, „amíg a tanít{s révén a zsidók nem jönnek r{ arra, hogy nem csak az oroszok nyak{n kell élni, hanem tenni is kell értük valamit, addig nem is lehet kérdés a mostanin{l nagyobb jogegyenlőség”. Tov{bb{: „ha lehetséges, hogy a zsidóknak mag{njogokat adjunk, akkor sem engedhetjük meg, hogy betölthessenek bizonyos tisztségeket, »ahol al{juk lenne rendelve a keresztények élete és szok{sai, és ahol befoly{ssal lehetnének valamely keresztény orsz{g közigazgat{s{ra és törvény hoz{s{ra«„. [216] Sokat el{rul a korabeli orosz sajtó hangvételéről, ha belelapozunk a péterv{ri újs{gok közül az egyik legjelentősebb lapba, a m{r említett Goloszba. „.Az orosz zsidós{gnak egy{ltal{n nem kellett azért panaszkodnia, hogy az orosz sajtó nem viseltetik jóindulattal az 136
Dmitrij Mengyelejev: (1834–1907), kiv{ló orosz kémikus, a perodikus rendszer megalkotója.
-[224]-
érdekeikkel szemben. Az orosz sajtó nagy része szép és jó dolognak tartan{, ha a zsidókra is ugyanolyan polg{ri jogok vonatkozn{nak”, bizony{ra megértjük, „hogy a zsidók maguk is v{gynak a jogaik kiterjesztésére, és a többi orosz {llampolg{rral való egyenlőségre”, de... „milyen alattomos erő hajtja a zsidó fiatals{got az őrült politikai l{zít{s felé? Miért nincs szinte egyetlen olyan per sem, amiben ne szerepelnének zsidók és r{ad{sul a főbb szerepekben? ...Az a tény pedig, hogy majdnem az egész zsidós{g kibújik a katonai szolg{lat alól, vagy ak{r a zsidó nők és férfiak rendszeres belekeveredése minden politikai perbe, semmilyen szinten nem adhat okot a jogegyenlőség bevezetésére. ...Ha jogokat akarsz, akkor a tetteiddel előtte bizonyítanod kell, hogy a jogokhoz elv{laszthatatlanul kapcsolódó kötelezettségeknek is eleget tudsz tenni. ...Oly módon, hogy a zsidó nép a korm{ny és a t{rsadalom {ltal{nos érdekeivel kapcsolatban ne fessen olyan előnytelen és elkeserítően sötét képet.” [217] Ezzel kapcsolatban a Zsidó Enciklopédia a következő megjegyzést teszi: „e propaganda ellenére a közigazgat{s felsőbb körei tudat{ban voltak, hogy a zsidókérdés megold{sa szükségszerűen csak egyenjogúsít{ssal történhet. A zsidók életének rendezésével foglalkozó bizotts{g tagjainak nagy része 1880 m{rcius{ban úgy gondolta, hogy elengedhetetlen a zsidók szalm{ra, hogy egyenjogús{got élvezzenek a népesség többi részével.” [218+ A II. S{ndor reformjainak 20 éve alatt képzett bürokrat{k megrészegültek a diadalmas előrelépéstől. M{r említettünk néh{nyat az eléggé alapvető – és a zsidók ir{ny{ban jó sz{ndékú – javaslataik közül a letelepedési övezet tartom{nyi korm{nyzóinak besz{molóiból. Ne hagyjuk figyelmen kívül az 1872-ben Oroszorsz{gba visszatért Sir Moses Montefiore hat{sos, új intézkedéseit se. Az 1872-es berlini kongresszus alkalm{val Benjamin Disraeli és Bismarck Gorcsakovra 137 Poroszorsz{gon keresztül gyakorolt nyom{st. Gorcsakov zavar{ban azzal védekezett, hogy „Oroszorsz{g egy{ltal{n nem ellenezte a vall{sszabads{got, sőt teljességgel engedélyezte, de ezt nem kell összekeverni a mag{n és politikai jogok megad{s{val”. [219]
137
Alekszandr Gorcsakov: (1798-1883), orosz {llamférfi, külügyminiszter (1856-1882).
-[225]-
Pedig az oroszorsz{gi helyzet pontosan ebbe az ir{nyba ha ladt. Az 1880-as évben bevezetik a Lorisz-Melikov-féle138 „szívdiktatúr{j{t” és ezzel megnőttek és megalapozottak lettek az orosz zsidók reményei, arra nézve, hogy rövid időn belül jog egyenlőséget fognak élvezni. Ekkor történt, hogy a Narodnaja Volja (Népakarat) 139 tagjai meggyilkolt{k II. S{ndort, és ezzel véget vetettek sz{mos liber{lis folyamatnak – többek közt a zsidók teljes jogegyenlőséghez való jut{s{nak. Szliozberg megjegyzi, hogy a c{rt a Purim 140 előestéjén ölték meg. Az ekkor m{r sorozatban elkövetett nagy sz{mú, véres merényletek idején a zsidók a hír hallat{n egy{ltal{n nem lepődtek meg... csak hirtelen elkezdtek félni a jövőtől. *220+
138
139
140
Lorisz-Melikov: (1826-1888+ liber{lis szellemű belügyminiszter. Alkotm{nyjavaslat előkészítésén dolgozott, amelyet II. S{ndor meggyilkol{sa szakított félbe. Narodnaja Volja (orosz): Népakarat. Az utolsó nagy narodnyik titkos forradalmi szervezet, amely a terrorra épülő forradalmi módszerek élharcosa volt, a Föld és Szabads{g (Zemlja i Volja) elnevezésű forradalmi szervezet 1879-es szakad{sakor jött létre. Vezetője Lenin b{tyja, Dmitrij Uljanov. A központi hatalom elleni erőszakos úton történő küzdelem módszerét a későbbiekben a forradalmi szocialist{k új ított{k fel. Purim (héber): sors ünnepe, a zsidóknak a bibliai Eszter könyvében leírt, ellens égeik feletti győzelme emlékére.
-[226]-
5. II. S[NDOR C[R UT[N
A „felszabadító” c{r meggyilkol{sa valós{ggal fejbe v{gta az orosz közvéleményt. A Népakarat (Narodnaja Volja) nevű szervezet terrorist{i pontosan erre a v{laszra sz{mítottak. Ezt a megr{zó tényt azt{n évtizedekig elhallgatt{k a történészek, voltak alak tudatosan, m{sok pedig minden h{tsó sz{ndék nélkül. A kor{bbi évsz{zadok sor{n az orosz nép nagy részének jórészt fogalma sem volt arról, hogy h{ny kor{bbi orosz c{r vagy trónörökös esett merénylet {ldozat{ul – mint péld{ul Nagy Péter c{r fia, Alekszej c{revics, VI. Iv{n c{r vagy m{s néven Iv{n Antonovics, III. Péter c{r és I. P{l c{r. Az 1881. m{rcius elsejei hal{los kimenetelű terrorakció következtében azonban m{r szinte viharos erejű megr{zkódtat{s söpört végig egész Oroszorsz{gon. A gyilkoss{g miatt ugyanis a népi rétegek, de legfőképpen a hatalmas paraszti tömegek érezték úgy, hogy a c{r hirtelen hal{l{val saj{t életük id{ig szil{rdnak hitt alapjai is a semmivé v{lhatnak. Ez a helyzet szinte mag{tól értetődővé tette, hogy hamarosan valamiféle robban{s következik majd be a felbolydult orsz{gban. És a merénylők elképzelése éppen ez volt. Arra azonban tal{n még az elkövetők sem gondoltak, hogy ez a t{rsadalmi v{ltoz{sokat is okozó fordulat milyen v{ratlan form{ban ölt majd testet. A merényletet követően ugyanis egeik pillanatról a m{sikra zsidóellenes pogromok kaptak l{ngra mindenütt Új-Oroszorsz{g és Ukrajna területén. Hat héttel a c{r meggyilkol{sa ut{n „bel{thatatlan kiterjedésű térségekben lobbant Fel és terjedt j{rv{nyos sebességgel” a zsidó tulajdonban lévő boltok, kocsm{k és h{zak kifoszt{sa. [1] „Az események... valós{ggal olyb{ tűntek, mintha elemi erők szaka dtak volna el l{ncaiktól... A helyi lakoss{g, amely különféle megfontol{sokból sz{ndékozott összeütközésbe kerülni a zsidókkal, (ki{ltv{nyok és felhív{sok kifüggesztésébe, valamint pogromra bujtogató toborz{sba kezdett. Utóbbihoz hamarosan szép sz{mmal csatlakoztak is az ön-[227]-
kéntesek. Elsősorban a könnyű préda megszerzésének cs{bít{sa és az {ltal{nosan terjedő izgat{s légkörétől fűtve. Mindezek az események pedig hamarosan m{r-m{r ellenőrizhetetlen t{rsadalmi jelenséggé nőtték ki magukat. Mindazon{ltal... ezeknek az alkoholm{mortól is jócsk{n Feltüzelt tömegeknek a haragja, akiknek a sz{ml{j{ra a fosztogat{sok és erőszakoskod{sok íródtak, mindegyre ugyanabba az ir{nyba nyert szabad foly{st. Mégpedig a zsidók javai ellen, amikor pedig a megvadult tömegek útj{ba a keresztények port{i kerültek, azoknak haragja csod{latos módon valamiképpen mindig al{bbhagyott.” [2] Az első pogromra a Jelizabetgrad nevű településen 1881. {prilis 15-én került sor. „A zavarg{sok akkor kezdtek el nagyobb méreteket ölteni, amikor a környékbeli falvak parasztjai a v{rosba özönlöttek azzal a hat{rozott sz{ndékkal, hogy a zsidók javaira tegyék a kezüket.” R{ad{sul az első pillanatokban a v{rosbeli katonas{g, nem tudv{n mitévő legyen, csup{n passzív semmittevéssel szemlélte az eseményeket. Végül azonban „komolyabb lovashadoszt{lynak sikerült megfékeznie a rendbont{st. *3+ ...Az újabb csapatok helyszínre érkezése pedig imm{r véget is vetett a pogromnak.” [4] Megjegyezendő tov{bb{, hogy: „sem női szemérem elleni erőszak, sem pedig gyilkoss{g nem történt ezen pogrom sor{n”. *5+ M{s forr{sok szerint azonban mégis „megöltek egy zsidót. A pogromnak a katonas{g fellépése vetett véget {prilis 17-én, amikor is azok tüzet nyitottak a fosztogatókra.” [6] A rend vissza{llít{s{ra tett erőfeszítések ellenére „a Jelizabetgradról kiinduló mozgalom mégis elharapódzott a környező településeken is. De az esetek döntő többségében a zavarg{sok nagyrészt a helybeli kocsm{k kifoszt{s{ra korl{tozódtak.” Egy héttel később azonban m{r az ogyesszai korm{nyzós{ghoz tartozó ananyevi kerületben is zsidóellenes pogrom ütötte fel a fejét. Ez pedig hamarosan mag{ra Ananyev v{ros{ra is {tterjedt, „ahol tudniillik egy helybeli lakos – aki azt a híresztelést keltette, hogy a zsidók gyilkolt{k meg a c{rt – izgat{s{ra kapott l{bra az erőszak. Azt is tudni vélték, hogy a zsidók elleni fellépésre ösztönző korm{nyrendelet van érvényben, amelyet azonban a helyi hatós{gok nem hajlandók kihirdetni.” [7] -[228]-
[prilis 23-{n ezut{n m{r Kijev v{ros{ban is felszínre tört a zsidóellenesség és tömeges mozgolód{s izzó parazsa. Ezt azonban a katonas{g hamarosan elfojtotta. Mégis {prilis 26-{n és 27-én újabb incidensek történtek a v{ros területén, és a zavarg{sok hamarosan elérték a külv{rosokat is. végül azt{n ezek a kijevi események bizonyultak az egész pogromsorozat legerőszakosabbik{nak. Ennek ellenére egyetlen pogrom „sem j{rt emberi életet követelő {ldozattal”. [8] A m{r többször említett enciklopédia egyik kötetében viszont azt a somm{s meg{llapít{st olvashatjuk ezeknek a pogromoknak a kapcs{n, hogy azokban: „néh{ny zsidó életét vesztette”. [9] A kijevi eseményeket követően azonban még tov{bbi mintegy ötven helységben került sor zsidóellenes pogromra, amelyek sor{n „a zsidók javai kifosztattak, néh{ny elszigetelt esetben pedig még tettlegességre is sor került”. [prilis végén tört ki péld{ul a konotopoli pogrom, „amelynek résztvevői többnyire vasúti alkalmazottak és munk{sok voltak, és történései egy hal{los {ldozatot is követeltek. Újdons{g volt tov{bb{, hogy Konotopolban m{r védekezett a zsidós{g.” A kijevi pogrom teh{t újabbak előidézőjévé v{lt – mint péld{ul a Zsmerink{ban és m{s, a csernyigovi korm{nyzós{g területén tal{lható helységekben fell{ngolóknak. Majd pedig a későbbiekben, imm{r m{jus elején, a Szmela nevű mezőv{rosban, ahol azonban az erőszaknak „m{r kitörésének m{snapj{n véget vetett a sürgősséggel helyszínre vezényelt katonas{g”. Itt egyébként „a katonas{g... az egyik ruhakereskedés kifoszt{s{t akad{lyozta meg”. M{jus folyam{n, valamint a ny{r kezdetén az erőszakhull{m a jekatyerinoszlavi és poltavai korm{nyzós{g területén söpört végig. Péld{ul olyan településeken, mint Alekszandrovszk, Romni, Nyezsiny, Perejaszlav, Boriszov. „Néh{ny jelentéktelenebb összetűzés imitt-amott a melitopolszki kerületben is fell{ngolt. Elmondható azonban, hogy egyes esetekben a helyi parasztok szinte azon nyomban k{rtalanított{k a zsidókat az {ltaluk elszenvedett veszteségekért.” [10] „Kisinyovban pedig, ahol {prilis 20-{n szintén csaknem pogrom alakult ki, m{r csír{j{ban elfojtott{k a mozgolód{st.” [11] Sem ekkor, sem pedig a következő években egész Belorusszi{ban nem -[229]-
történtek pogromok. *12] Ez a meg{llapít{s még annak ellenére is helyt{lló, hogy a minszki zsidók körében p{nik alakult ki az orsz{g délnyugati részeiben tomboló pogromokról szóló hírek kapcs{n. Ezek a hírek teljességgel v{ratlanul érték őket. *13] Ezek ut{n vették kezdetüket azt{n a hírhedt ogyesszai események. Tudnunk kell azonban, hogy Ogyessza v{ros{ban m{r az ezt megelőző évtizedekben is sz{mos alkalommal került sor zsidóellenes pogromokra – 1821-ben, 1859-ben és 1871-ben. „Mindezek jól körülhat{rolható egyedi incidensek voltak, amelyeket az esetek döntő többségében a helyi görög közösségnek a zsidók ellen t{pl{lt indulata v{ltott ki” [14+, vagyis a zsidó és a görög kereskedők közötti kereskedelmi verseny. Így péld{ul 1871-ben a zsidó üzleteket, itallerakatokat és lakóépületeket fosztottak ki anélkül azonban, hogy ezek egyetlen hal{los {ldozatot is követeltek volna. * Ez utóbbi pogromról egyébként részletesen sz{mol be ír{s{ban I. G. Orsanszkij. N{la azt olvashatjuk, hogy a zsidók javait a pogromban részt vevők nem csup{n elragadt{k, de tönkre is tették – mint annak az ékszerésznek a karór{it, amelyeket az utcakövekre hajítottak és összetapostak. Ennek a helyi pogromnak a kiv{ltó oka minden bizonnyal a görög kereskedők a zsidók ir{nt viseltetett ellenszenvében keresendő. Különösen azt követően, hogy a krími h{ború végén az ogyesszai zsidók teljes mértékben {tvették a görögök kezéből a fűszer és a tengerentúli {ruk kereskedelmét. Emellett azonban „{ltal{nos érvényű ellenszenv t{pl{ltatott a zsidók ir{nt az ogyesszai keresztény lakoss{g részéről is. Ez az érzés r{ad{sul sokkal ink{bb a jómódban élők fejében volt tudatos és mélyen gyökerező, mint az egyszerű nép körében.” Ebben az időben Ogyessza v{rosa sz{mos különböző etnikumú népnek adott otthont, akik {ltal{ban kiegyensúlyozott egyetértésben tudtak egym{ssal együtt élni. Akkor vajon miből következett, hogy a zsidókkal szemben mégis olyan mérvű ellenszenv alakulhatott ki, amely azut{n ilyesfajta kegyetlen gyűlöletté volt képes torzulni? Az -[230]-
egyik helyi gimn{ziumi tan{r erről az al{bbi magyar{zatot adta növendékeinek: „A zsidók egyenetlen gazdas{gi kapcsolatokat tartanak fenn az orsz{g többi lakos{val szemben.” Orsanszkij ír{s{ban viszont az al{bbi módon utasította vissza az előbbi tan{r szavait: az ilyesfajta magyar{zat „egyfajta súlyos erkölcsi felelősség súly{t” h{rítja el. Ő maga viszont – egyéb m{s tényezők mellett – legink{bb abban l{tta e helyzet kialakul{s{nak az ok{t, hogy az orosz törvényhoz{s a zsidókat egyfajta különleges, alacsonyabb st{tusba helyezte, ami azonban a zsidók mellett az oroszok lelkivil{g{ra is erősen kedvezőtlen hat{st gyakorolt. Ugyanis azokban az egyenjogúsít{si törekvésekben, amelyek révén a zsidók megkíséreltek megszabadulni a kiz{rólag a zsidós{got sújtó korl{tozó intézkedések alól, a hétköznapi orosz emberek nem l{ttak m{st, mint „arc{tlans{got, telhetetlenséget és jogbitorl{st”. [15] * Ilyen előzmények ut{n az ogyesszai vezetés 1881-ben – az orsz{gban egyedül{llónak mondható kor{bbi évtizedes tapasztalatainak birtok{ban – egy csap{sra elfojtotta a több helyütt fell{ngoló zavarg{sokat. „A rendbontók nagy részét hajóra rakva t{volított{k el és a kikötőv{ros partjaitól biztos t{vols{gra sz{llított{k őket” [16] – ez a megold{s felettébb leleményes elj{r{snak bizonyult. Itt érdemes felhívni a figyelmet a jelenlegi Zsidó Enciklopédia ama pontatlans{g{ra, amely szerint – ellentétben egyébként a forradalom előtti kiad{s{nak meg{llapít{s{val – még tov{bbi h{rom napig tartott az ogyesszai pogrom. [17] Emellett a forradalom előtt napvil{got l{tott Zsidó Enciklopédia azt a tényt is elismeri, hogy „a korm{nyzat szükségesnek tartotta, hogy végérvényesen véget vessen a zsidók elleni erőszakos cselekményeknek”. [18+ Ahogy az egyébként a valós{gban is történt. A korm{ny újdonsült belügyminisztere, Ny. P Ignatyev141 – aki 1881 m{jus{tól követte a miniszteri b{rsonyszékben hivatali elődjét, Lorisz-Melikovot –, ugyanis kétségkívül hat{rozott politik{ba kez141
Nyikolaj Pavlovics Ignatyev: (1832-1908) orosz diplomata. 1867-ben konstantin{polyi nagykövet. 1882-ben rövid ideig belügyminiszter. A bolsevikok agyonlőtték.
-[231]-
dett a pogromok sikeres elfojt{sa érdekében. Csakhogy a j{rv{nyos gyorsas{ggal elharapódzó zavarg{sok megfékezése akkorra m{r nem tűnt könnyűnek. Elsősorban a jelenség teljességgel előrel{thatatlan természetéből fakadóan, m{srészt az orosz rendőrség végletesen kicsiny létsz{ma miatt. (Utóbbihoz nem {rt megjegyezni, hogy abban az időben az orosz rendőrség összehasonlíthatatlanul gyengébb volt, mint a korabeli európai orsz{goké, nem is beszélve a késő szovjet idők rendőrségének hatékonys{g{ról.) Harmadik okként ide kell sorolnunk még, hogy a pogromok {ltal sújtott területeken a katonai helyőrségek sz{ma közel sem volt elegendő. „A pogromra felbujtók ellen a hatós{g sok helyütt a tűzfegyverhez folyamodott, hogy megvédje a zsidókat.” [19+ A helyszínre vezényelt katon{k pedig sokszor a tömeg közé lőttek, többeket meg is öltek. Ahogy az péld{ul Boriszovban is történt, ahol „a katon{k lelőttek néh{ny rendbontó parasztot”. [20+ Szintúgy „Nyezsinyben, ahol a katonas{g a fosztogató parasztok közé lövetéssel vetett véget a pogromnak, és ahol a rendzavarók közül néh{nyan meghaltak, többen pedig megsebesültek”. [21+ Kijevben pedig m{r 1.400 embert vett őrizetbe a rendőrség. [22+ Vagyis a forr{sok meglehetősen erőteljes korm{nyzati v{laszintézkedésekről sz{molnak be. Ennek ellenére az orosz korm{nyzat mégsem mulasztotta el beismerni az {ltala meghozott intézkedések elégtelenségét. A hivatalos korm{nyzati nyilatkozat a kijevi pogrom idején péld{ul az al{bbi kijelentést tette: „a csőcselék megfékezésére előir{nyzott intézkedések túl későn jöttek, és túlzottan erélytelennek mutatkoztak”. [23] V. K. Pleve142 , a rendőrségi ügyoszt{ly igazgatója, 1881 június{ban a kijevi korm{nyzós{g területén kialakult helyzetről szóló, a c{rnak címzett jelentésében „a zavarg{sok sz{m{nak megnövekedését és az elfojt{suk lassús{g{t” kiv{ltó okok közül a következőt hozza fel magyar{zatul: a hadbírós{gok „túlzottan elnézőeknek bizonyultak a v{dlottakkal szemben, és egészében véve könynyelmű magatart{st tanúsítottak az egész ügy kapcs{n”. III. S{ndor c{r a jelentésre a következőt jegyezte fel: „Megbocs{thatatlan”. [24]
142
Vjacseszlav Konsztantyinov ics Pleve: (1846-1900) orosz {llamférfi. 1902-től belügyminiszter, S. R. Sozonov terrorista lőtte le.
-[232]-
A fegyveres erők bevetése ellenére – mind az események sűrűjében, mind a későbbiekben – sokak körében meghallgat{sra tal{ltak azok a v{dak, amelyek szerint a pogromok l{bra kap{sa mögött valój{ban maga az orosz korm{ny {llt. Ez – az egyébként teljes mértékben önkényes v{daskod{s – ann{l is ink{bb megalapozatlan, mivel 1881 {prilis{ban az orosz korm{nyzat élén a szabadelvű reformpolitikus Lorisz-Melikov {llt, és a legfelsőbb {llamigazgat{s sz{mos tisztségét is az ő emberei töltötték be. A fenti v{dak bizonyítékainak fellelése érdekében 1917 ut{n történészekből (Sz. Dubnov; G. Krasznij-Admoni és Sz. Lozinszkij) {lló csoport végzett aprólékos kutat{st a nyilv{noss{g előtt megnyitott {llami levélt{rakban. Ok azonban éppen e v{dak ellenkezőjét bizonyító anyagokra akadtak. A kutatók többek között azt is történelmi tényként {llapított{k meg, hogy az uralkodó, III. S{ndor c{r személyesen lépett fel annak az érdekében, hogy a pogromok okinak felderítése ügyében alapos vizsg{lód{s történjék. (Persze az is igaz, hogy ismeretlen kilétű illető kiötlötte, majd a köztudatban sikerrel útj{ra indította azt a r{galmazó mesét, amely szerint III. S{ndor c{r {llítólag azt a kijelentést tette: „őszintén megvallva, én személy szerint elégedett vagyok, amikor a zsidókon csattan az ostor”. Hogy ezt a c{r pontosan kinek, mikor és milyen körülmények között mondta volna, azt persze azóta sem tudja senki. M{rpedig ez a mondat gyökeret eresztve újra és újra napvil{got l{tott az emigr{nsok szabados felfog{sú röpirataiban, behatolt a szabadelvű folklórba, és még napjainkban, sz{z évvel az események ut{n is sz{mos kiadv{nyban l{tjuk viszont. R{ad{sul olyan t{lal{sban, mintha az a valós{gban is igazolható tény volna. [25] A Zsidó Enciklopédia pedig még meg is fejeli ezt a következő szavakkal: „a hatós{gok a felbujtókkal teljes egyetértésben cselekedtek”. [26] Annyira persze, hogy Tolsztoj saj{t maga is „tiszt{n” l{tta a helyzetet a maga jasznaja-poljanai mag{ny{nak mélyén időzve. Véleménye szerint ugyanis a hatalom Oroszorsz{gban teljesen a legfelsőbb szervek kezében volt. „Ha akart{k, akkor pogromot szítottak; ha nem akart{k, akkor pedig nem kaphatott l{bra semmiféle pogrom.” [27] Az igazs{g azonban az, hogy az orosz korm{nyzat részéről semmiféle pogromra való bujtogat{s nem történt. Ahogy azt Gesszen is megjegyzi: „a rövid időn belüli fellobban{sa, valamint a pogromot -[233]-
szítók sz{mtalan csoportj{nak a hatalmas térségekben való egyidejű felbukkan{sa csakúgy, mint cselekvési módjuk mivolta kiz{rja annak a gondolat{t, hogy mindezt egyetlen ir{nyítóközpontból vezérelték volna”. [28] Mindezeken túlmenően érdemes egy pillant{st venni a korabeli események menetéről tanúbizonys{gul szolg{ló egyik tov{bbi forr{stípusra is. Ez r{ad{sul olyan helyről sz{rmazik, ahol tal{n a legkevésbé sz{mítan{nk r{: nevezetesen a Fekete Földoszt{s (Csornij Peregyel) 143 nevű forradalmi csoportosul{s {ltal kiadott munk{sgúnyiratból, illetve annak a néphez szóló 1881. júniusi keltezésű ki{ltv{ny{nak a szövegéből. Ez a forradalmi röpirat a következő módon önt ugyanis tiszta vizet a poh{rba: „Nem csup{n az egész korm{nyzat, de sz{mos tisztviselő, rendőr, katona, a póp{k, bír{k és az újs{gírók is mindannyian a zsidó kizs{km{nyolók p{rtj{t fogt{k. ...A korm{ny védelmezi a zsidót, annak életével és javaival egyetemben.” R{ad{sul a korm{nyzók – hívja fel figyelmet a közelgő veszélyre a röpirat – az al{bbi fenyegetéseket tették: „a zavarok szítóival szemben a törvények teljes szigor{val j{rnak el..., a rendőrség fel fogja kutatni őket a nép körében, majd letartóztatja a bűnösöket... azt{n a rendőrőrsökön elő{llítj{k. ...A katon{k és a koz{kok korb{ccsal és puskatussal fogj{k megfékezni a bandit{kat... egyeseket bírós{g elé {llítanak, ahol börtönbüntetés vagy pedig fegyenct{bor v{r r{juk, m{sokat pedig a rendőrkapit{nys{gokon korb{csolnak meg.” [29] Egy évvel később, 1882-ben ismét a tavasz folyam{n „a pogromok újra erőre kaptak, b{r kisebb erővel és kevesebb erőszakkal tombolva”. [30] Ezúttal „a zsidók a legtöbb szenvedést Balta v{ros{ban szenvedték el”. Később ismét zavarg{sok törtek ki Balt{ban, és néh{ny m{s településen is. „Mindazon{ltal meg{llapítható, hogy sz{mukat és kiterjedésüket tekintve az 1882. évi pogromok jócsk{n
143
Fekete Föl doszt{s (Csornij Peregyel): a narodnyik mozgalom, Föld és Szabads{g (Zemlja i Volja) szervezetéből, arcnak 1878-as kettév{l{sakor a Népakarat mellett létrejött csoport. Elnevezésében a fekete jelző az illegalit{st jelentette. Célja a teljes p araszti földtulajdon elérése volt, elvetették a Népakarat terrorista módszereit. Mindezek miatt a későbbi (mensevik) marxista p{rt csír{j{t jelentették.
-[234]-
alulmaradtak az 1881-esekhez képest. A zsidók javainak kifoszt{sa m{r kevésbé volt gyakori jelenség.” [31] A forradalom előtt napvil{got l{tott Zsidó Enciklopédia azonban mindenesetre tud egy, a baltai zavarg{sok sor{n az életét vesztő zsidóról. [32] Egy korabeli elismert zsidótól sz{rmazik az a meg{llapít{s, amely szerint az 1880-as években végbement pogromok sor{n „a szerencsétlen zsidókat kifosztott{k, sokakat alaposan helybenhagytak, de gyilkoss{gra nem került sor”. [33] M{s forr{sok mindazon{ltal tudnak hat vagy hét hal{los {ldozatról. Ennek ellenére az 1880-as és 1890-es évek folyam{n senki sem beszélt még tömeges gyilkoss{gról vagy nemi erőszakról. Azonban fél évsz{zad elmúlt{val imm{r sz{mos tollforgató – akik nagyon is népes és módfelett hiszékeny hallgatós{g sz{m{ra írtak – felmentette mag{t a múlttal kapcsolatos igazs{g túlzott keresésének kötelezettsége alól. Így ahhoz a lépéshez folyamodtak, hogy a korabeli események kapcs{n tömeges és előre megfontolt sz{ndékkal elkövetett kegyetlenkedések képét idézték fel. A Max Raisin nevű szerző többször újranyomott munk{j{ban péld{ul az al{bbi sorokat olvashatjuk: az 1881-es pogromok folyam{n mindennapos l{tv{ny volt a „megerőszakolt nők, a legyilkolt vagy megcsonkított ezernyi férfi, asszony és gyermek képe. A későbbiekben igazol{st nyert, hogy a zavarg{sokat maga a korm{ny szította, aki a bujtogatókat feltüzelte, és megakad{lyozta, hogy a zsidók a saj{t védelmükre keljenek.” [34] Ami pedig Szliozberget illeti – aki mégiscsak valamelyest tényszerűbben volt inform{lva az orosz {llamappar{tus {ltal alkalmazott módszerek tekintetében –, nos ő 1933-ban, imm{r külföldön tartózkodva, abbéli véleményének adott hangot, hogy az 1881. évi pogromok keletkezését cseppet sem az alsóbb nép rétegek körében kell kutatnunk, hanem igenis a hatalom csúcsain, mégpedig egészen Ignatyev miniszteri kabinetjében (...aki akkor még nem is volt miniszter: felvetődik teh{t a jogos kérdés, hogy csak nem j{ratta a bolondj{t a memóri{ja az idős szerzővel?). Valamint hogy „minden kétséget kiz{róan, ettől az időtől kezdve jelentek meg a legfelsőbb rendőrségi ügyoszt{lyon azok a személyek, akikhez a pogromok sz{lai -[235]-
vezetnek”. [35] Íme egy tisztességben megőszült jogtudós szavai, amint súlyos jelentőségű, {mde csekély értékű tal{lgat{sokba kezd bocs{tkozni. Nincs azonban még vége a különös véleményalkot{soknak. Az egyik kort{rs és egyébként meglehetősen színvonalasnak t ekinthető zsidó szemlében az újkori szerző azt adja tudtunkra (a tényeknek teljesen ellentmondva, és egyetlen új dokumentumot sem t{rna az olvasó elé), hogy 1881-ben Ogyessz{ban h{rom napig dühöngő pogrom dúlt. Emellett Balt{ban „a katon{k és a rendőrök közvetlenül is részt vettek” a pogromban, amely sor{n „40 zsidó vesztette életét vagy szerzett súlyos sebesüléseket, tov{bbi 170 pedig könnyebb sérüléseket szenvedett”. [36] Amikor épp az imént olvashattuk a régi Zsidó Enciklopédi{ban, hogy Balt{ban csak egyetlen hal{leset, és csup{n néh{ny sebesülés történt. Ugyanakkor az események ut{n egy évsz{zaddal még mindig azt írj{k a különféle tudósít{sokban, hogy Balt{ban „a zendülök mellé {lltak a katon{k is. ...Néh{ny zsidót legyilkoltak, sz{zak szenvedtek sebesülést, és sz{mos nő v{lt nemi erőszak {ldozat{v{.” Kijevben emellett „csaknem húsz nőt erőszakoltak meg”. [37] Egyet azért nem {rt minden ilyesfajta híresztelés kapcs{n egyszer s mindenkorra leszögezni. A pogromok ahhoz túls{gosan is barb{r és kegyetlen megnyilv{nul{si form{i az esztelen erőszaknak, hogy b{rki vegye mag{nak a b{tors{got az adatok és az {ldozatok végleges sz{m{nak utólagos manipul{l{s{ra. És ha m{r el{st{k, elgereblyézték a nyomokat, miért kell újra kezdeni az {sat{sokat? Pedig az első pogromok okait türelmesen felt{rt{k, és gondosan komment{lt{k – mégpedig az események egykori kort{rsainak köszönhetően. R{ad{sul m{r 1882-től kezdve – közvetlenül az ogyesszai pogromot követően – a délnyugati területek {ltal{nos korm{nyzója hivatalos jelentésben előre kil{t{sba kielvezte annak az esélyét, hogy a kor{bbihoz hasonló pogrom ütheti fel a fejét a térségben. Mindezt arra vezette vissza, hogy „a zsidókkal szembeni gyűlöletnek és ellenségességnek komoly történelmi gyökerei vannak, és a jelen pillanatban is egyedül csak a parasztoknak a zsidóktól való -[236]-
anyagi függése, valamint a hatós{gok {ltal meghozott intézkedések {llj{k az útj{t annak, hogy ne szabaduljon el az orosz lakoss{gvak a zsidó kisebbséggel szembeni elégedetlensége”. Az {ltal{nos korm{nyzó megl{t{sa szerint egyfajta gazdas{gi jellegű küzdelemben rejlettek a feszültség igazi okai. „A zsidók kereskedelmi és ipari vagyon{nak gondos kisz{mít{sa és felbecsülése az orsz{g délnyugati területein megtörtént. Ugyancsak r{mutattunk arra is, hogy a zsidók bérbe veszik a térség földbirtokosainak földjeit, amelyeket azut{n igen kemény feltételek mellett adnak ki megművelésre a helyi parasztoknak.” M{rpedig ez az okozati l{ncolat „nyert {ltal{noss{gokban igazol{st a pogromoktól zajos nyolcvanegyedik esztendőben”. [38] Lorisz-Melikov 1881 elején a maga részéről az egész pogromjelenséggel kapcsolatban az al{bbi j elentést tette le a c{r asztal{ra. „A jelenlegi zavarg{sok gyökerei a helyi lakoss{gnak a zsidók ir{nt t{pl{lt engesztelhetetlen gyűlöletében keresendők, akik ugyanis valós{ggal szolgasorban tartj{k a népet. Az is bizonyos azonban, hogy sz{mos rossz sz{ndékú ember igyekszik minél ink{bb hasznot húzni ebből a szomorú körülményből.” [39] A korabeli oroszorsz{gi sajtó gyakorlatilag ugyanezzel a magyar{zattal szolg{lt. „A pogromok kiv{ltó okainak vizsg{lata kapcs{n csak kevés volt az olyan sajtóorg{num, amely faji vagy pedig vall{si jellegű gyűlöletről beszélt volna. Az összes többi viszont lényegében gazdas{gi eredetűnek ítélte meg a megmozdul{s eredetét. Egyesek ezeket a kicsapong{sokat az orosz lakoss{g feletti zsidó gazdas{gi uralom ellen ir{nyuló különleges tiltakoz{sként értékelték... m{sok úgy ítélték meg azokat, hogy a gazdas{gilag teljes mértékben tönkretett népi tömegek valój{ban csak bűnbakot kerestek, akire r{zúdíthatt{k haragjukat.” A zsidók csak kapóra jöttek, lévén, hogy nem voltak velük teljesen egyenjogú {llampolg{rok. *40+ Az egyik kort{rs (és a fentebbiekben m{r idézett) szerző, a humanista be{llítotts{gú V. Portugalov ugyancsak úgy l{tta, hogy „az 1880-as évek zsidóellenes pogromjai voltaképpen a parasztoknak és a nélkülöző v{rosi lakoss{gnak a t{rsadalmi igazs{gtalans{gokkal szembeni tiltakoz{s{t fejezték ki”. [41] -[237]-
Néh{ny évtizeddel az események lej{tszód{sa ut{n Gesszen az al{bbi módon erősítette meg a fentebb ismertetett véleményeket. „A déli korm{nyzós{gok zsidó lakoss{ga szükségleteik kielégítésének terén komoly anyagi t{mogat{sban részesült a zsidó tőkések jóvolt{ból. Amikor egyébként a térség paraszti tömegei különösen nehéz időket éltek meg.” Ez utóbbiak sz{m{ra ugyanis nem volt elegendő mennyiségű föld, „amely körülmény részben azoknak a jómódú zsidóknak kedvezett, akik a földbirtokosok {ltaluk kibérelt földjeit adtak ki ismételten bérbe, sőt emelték fel az azokat valój{ban megművelők j{randós{gait olyan összeg ekig, amelyek m{r megfizethetetlenek voltak a parasztok sz{m{ra”. [42] Mindezek mellett érdemes fokozottabb figyelmet szentelni Gleb Uszpenszkij korabeli szemtanú véleményére is, aki széles körben ismert volt p{rtatlans{g{ról és szavahihetőségéről, és akire soha sem vetődött ak{r „reakciós szemlélet” vagy ak{r „antiszemitizmus” {rnyéka. Ő ugyanis az al{bbi gondolatokat vetette papírra az 1880-as évek kezdetén. „A zsidó pontosan azért esett erőszak {ldozat{ul, mert hasznot húzott a m{sok nyomor{ból és a m{sok munk{j{ból ahelyett, hogy a saj{t homlok{nak verejtékével kereste volna meg a kenyerét. ...Legyen az botoz{s vagy korb{csol{s, jöhetett a tat{r vagy a német – a nép mindent el tudott viselni. De amikor a zsidó elkezdte az utolsó kopekot is kicsalni a kezei közül, akkor azt m{r ő sem szenvedhette!” [43] Ennél a pontn{l érdemesnek l{tszik egy időre meg{llni az al{bbiak megjegyzése kedvéért. Történt ugyanis, hogy a pogromokat követően, az 1881-es év m{jus{nak elején, a főv{rosi zsidós{g elitjének küldöttsége, G. Gincburg b{róval az élén tiszteletét tette az uralkodón{l. A c{r ekkor vil{gosan a küldöttség tudom{s{ra hozta, hogy „az orosz birodalom déli területein tomboló bűnös zavarg{sokban a zsidók valój{ban csak ürügyként szerepeltek. A bomlaszt{sok igazi értelmi szerzői ugyanis az anarchist{k voltak.” [44+ R{ad{sul ugyanabban az időben a c{r fivére, Vlagyimir Alekszandrovics nagyherceg Gincburgnak kijelentette, miszerint az orosz „korm{nyzat nem csak annak a ténynek akadt a nyom{ra, hogy a zavarg{sok egy{ltal{n nem a zsidók ellen ir{nyuló népi felkelésben gyökereztek, hanem -[238]-
éppenséggel azoknak az egyéneknek a törekvéseiben lelik indítékaikat, akik – kerüljön, amibe kerül – minden{ron zavarg{sokat akartak kirobbantani”. Ugyancsak ebbe a logik{ba illeszthető az orsz{g délnyugati területeit felügyelő {ltal{nos korm{nyzó jelentése, amely szerint: „a nép felizgat{sa bujtogatók ténykedésének köszönhető”. [45] Ezt erősíti az a tény is, hogy a hatós{gokat előre értesítették erről. A hatós{gok részéről történő vill{mgyors v{lasz azt is jól mutatja, hogy az illetékesek nem kív{nt{k halogatni az ügyben lefolytatandó vizsg{latok megindul{s{t. Azonban az orosz közigazgat{s szok{sos nehézkessége és a korabeli közvélemény valós szerepének al{becslése együttesen azt eredményezte, hogy a vizsg{latok eredményét egy{ltal{n nem hozt{k az orosz közvélemény tudom{s{ra. Szliozberg éppen ezért az orosz központi korm{nyzat szemére is vetette, hogy miért nem „kísérelte meg tiszt{zni mag{t legal{bb azok alól a v{dak alól, amelyek szerint szabad foly{st engedett volna a pogromok kialakul{s{nak”? {46] Igen, ez a korabeli szemreh{ny{s teljes mértékben helyt{lló volt. De vajon nem érte-e az orosz korm{nyt annak a v{dja, hogy kifejezetten saj{t maga volt a szítója a pogromoknak, sőt abban még ir{nyító szerepet is j{tszott? M{rpedig meglehetősen furcsa lett volna annak bizonyít{s{val kezdeni, hogy „hiszen nem is vagyok bűnöző”. Csakhogy néh{nyan kifejezetten irtóztak m{r arciak gondolat{tól is, hogy a forradalm{rok kezdeményező szerepében hinni tudjanak. Többek között egy visszaemlékező minszki zsidó azt eleveníti fel, hogy a minszki zsidós{g sz{m{ra II. S{ndor c{r uralkod{sa egy{ltal{n nem volt „felszabadító”, mivel nem sz{molta fel a letelepedési övezetet. Amiből persze egy{ltal{n nem következik, hogy a zsidós{g a többi oroszorsz{gi népnél kevésbé siratta volna meg a c{r hal{l{t. 144 Mindennek ellenére azonban egyetlen, a forradalm{rok tevékenysége elleni, méltatlankodó szó nem hagyta el a minszki zsidók sz{j{t. Sőt egészen od{ig mentek el, hogy hovatov{bb a forradalm{rok hősiességéről és sz{ndékaik tiszta volt{ról beszéltek. Majd pedig az 1881 tavasz{n és nyar{n folyó pogromok idején ugyanezek a 144
1881. m{rcius elsején II. S{ndor orosz c{r a narodnyik forradalmi terrorist{k szervezte merényletben vesztette életét.
-[239]-
minszki zsidók m{r kifejezetten visszautasított{k azokat a feltételezéseket, hogy azokban a szocialist{knak b{rmiféle szerepük lehetett. Szerintük minden rossz csakis a c{rtól és korm{ny{tól sz{rmazhatott. „A korm{ny akarta a pogromokat, neki volt szüksége arra, hogy bűnbakot tal{ljon mag{nak.” Azt követően pedig, amikor a délről érkező szavahihető szemtanúk igenis megerősítették, hogy egyenesen a szocialist{k voltak a bujtogatók, nos még tov{bbra is kötötték az ebet a karóhoz, és azt hangoztatt{k, hogy ez is a korm{ny hib{j{ból történt így. *47+ Mégis, a huszadik sz{zad kezdetének lelkiismeretes szerzői m{r készek voltak a forradalm{roknak a pogromok kialakul{s{ban j{tszott szerepét elismerni. „A sajtóban szó esik a Népakarat néh{ny tagj{nak a pogromokban felbujtóként való részvételéről. Sz{mukról azonban még mindig nincsenek elégséges ismereteink. ...A p{rt sajtóorg{numaiban szereplő ír{sok alapj{n, ezen szervezkedés résztvevői a pogromokat – lényegét tekintve – a forradalmi mozgalom részének tekintették. Azzal a feltevéssel éltek ugyanis, hogy ezek a pogromok majd a felforgató akcióik nyit{ny{t fogj{k a nép sz{m{ra jelezni.” [48] Valamint, hogy ezek „a megmozdul{sok, melyeket a legkönnyebb volt a zsidókkal szemben beindítani, később majd könnyebben csaphatnak {t a nemesek és az {llamhivatalnokok elleni küzdelembe is”. Ebben a szellemben jelentették meg teh{t ki{ltv{nyaikat, amelyek a zsidók elsz{moltat{s{ra ösztönözték a népet. *49] Manaps{g viszont futólag úgy esik szó ezekről az eseményekről, mintha azok imm{r valamilyen nagyon is jól ismert dolgok lennének. „A narodnyik populist{k aktív propagandatevékenységet fejtettek ki, csakúgy a Népakarat, mint a Fekete Földoszt{s tagjai. Ők ugyanis b{rmifajta népi megmozdul{s szít{s{ra készek voltak, többek k özött az antiszemitizmus talaj{n is.” [50] Az is igaz azonban, hogy az akkoriban imm{r sz{műzetésbe kényszerült Tkacsov145 , a taktika és az összeesküvés bajnoka – aki e
145
Pjotr Nyikityics Tkacsov: (1844-1885) orosz publicista, ideológus és narodnyik forr adalm{r. Több ízben bebörtönözték majd 1873-ban P{rizsba emigr{lt. A Nabat (Riadó) című, Genfben megjelenő lap főszerkesztőjeként hunyt el P{rizsban.
-[240]-
módszerek alkalmaz{s{ban Lenin előfut{r{nak bizonyult – élénk helyesléssel reag{lt a születő félben levő pogromokra. A Népakarat tagjai (csakúgy, mint a meggyengült Fekete Földoszt{séi) azonban m{r alig tudtak késleltető akciókba kezdeni, miut{n a c{r meggyilkol{sa nem v{ltotta ki azt a fajta spont{n {ltal{nos népfelkelést, amelyre ők sz{mítottak. A zavarodotts{g érzése a népi tömegek körében olyannyira erőteljesnek biz onyult a „felszabadító c{r” hal{la ut{n, hogy nem sok kellett volna ahhoz, hogy a talajvesztett kedélyek valamelyik véglet felé sodródjanak. M{rpedig az abban a korban {ltal{nosan jellemző nagy tudatlans{gban ez a kedélyingadoz{s különböző hőfokon ment végbe. (Így péld{ul ekkor tal{lt hitelre a nép körében az a meggyőződés is, amely szerint a c{r a nemesek összeesküvésének esett {ldozatul, akik a jobb{gyfelszabadít{s miatt {lltak bosszút az uralkodón.) Ukrajn{ban viszont tagadhatatlanul komoly szerepet j{tszottak a zsidóellenes motiv{ciók. És b{r tal{n az első, 1881 tavaszi zavarg{sok még a Népakart szélsőségeseinek a sz{ndékait is meghaladt{k, egyben azt is jelezték a sz{mukra, hogy merrefele kell szítani a parazsat. Amikor ugyanis a nép a zsidók elsz{moltat{s{ra ragadott fegyvert, akkor m{r senki sem maradhatott télen! Lévén pedig, hogy a megmozdul{st a népi tömegek kezdeményezték – akkor hogyan is ne húztak volna abból hasznot?! Üsd-v{gd a zsidót! –, hangzott a jelszó, hogy azt{n a földesurak következzenek a sorban! Nagyon is valószínűnek l{tszik teh{t, hogy a végeredményben elvetélt ogyesszai és jekatyerinoszlavi pogromok szít{s{nak a h{tterében ténylegesen a narodnyik bujtogatók {lltak. Ahogy az a tény is – tekintve, hogy a zavarg{sok terjedésének útvonala a vasútvonalak mentén haladt –, hogy abban a vasutasok igencsak komoly szerepet j{tszottak, arra enged következtetni, hogy a zavarg{sok terjedése kapcs{n utazó l{zítókkal érdemes sz{molni. Ezek a bujtogatók azzal lehettek megbízva, hogy a „c{ri rendelet eltitkol{s{nak” a hírét keltsék a nép körében. Ebben az {llítólagos „rendeletben” az apja meggyilkol{s{ért az új c{r a zsidók elleni bosszú{ll{sra szólított fel mindenkit. Az ogyesszai bírós{g ügyésze ennek kapcs{n abbéli véleményének adott hangot, miszerint: „a zsidóellenes pogromokban aktívan közreműködő nép mély-[241]-
ségesen meg volt győződve arról, hogy a törvényeknek megfelelően j{r el. M{r csak azért is, mivel sziklaszil{rdan hittek annak a c{ri rendeletnek a létében, amelyik felhatalmazta, sőt mi több, javasolta is sz{mukra a zsidók javainak pusztít{s{t.” [51+ Gesszen megl{t{sa szerint ebben a jelenségen az „a nép körében mélyen gyökerező meggyőződés” fejeződött ki, hogy „a zsidók törvényen kívüli alattvalók, és hogy a c{ri hatalom sohasem emelné a kezét az orosz népre a zsidók megvédése miatt”. *52+ Ez a népi közvélekedés cs{bította teh{t arra a politikai szélsőségeseket, hogy azt a lehető legjobban kiakn{zz{k a saj{t céljaiknak megfelelően. A későbbi korokban élő történészek szerencséjére fennmaradt néh{ny forradalmi röpirat ebből a korból. Így péld{ul az 1881. augusztus 30-i keltezésű propagandairat, amelyet a Népakarat végrehajtó bizotts{ga bocs{tott ki. Az anyagot saj{t nyomd{jukban nyomtattak, mégpedig ukr{n nyelven. Íme néh{ny szemelvény a röpiratból: „Kik ragadt{k magukhoz a földeket, az erdőket és a vendégfogadókat? – A zsidók! Kik azok, akik a muzsikot, néha a könnyei {r{n a földje {tad{s{ra bírj{k? – A zsidók. ...Ak{rmerre nézünk, ak{rhov{ fordulunk, mindenhol a zsidókat tal{ljuk! A zsidók kigúnyolnak, becsapnak és a véredet issz{k...” És végül az al{bbi felhív{ssal z{rul: „Fegyverbe h{t mind, aki b{tor földműves!” *53+ A Népakarat hatodik sz{m{ban pedig az al{bbi sokatmondó sorokat olvashatjuk: „A nép, amikor minden erejével mag{t kív{nja védelmezni most a kereskedőre, a kocsm{rosra, az uzsor{sra: egyszóval a zsidóra, erre a helyi, és mohó új »burzsujra« figyel. Aki olyannyira buzgó igyekezettel kopasztja meg a dolgozó népet.” Jóllehet kis idő elteltével (imm{r 1883-ban) ennek a sz{mnak az utólagos mellékletében m{r az al{bbi gondolatokkal tal{lkozhatunk a „helyreigazít{s” címszó alatt: a pogromok csak a széles körű népi mozgalom nyit{ny{t jelezték, ami azonban „valój{ban nem a zsidók mint olyanok, hanem a nép kizs{km{nyolói ellen ir{nyult”. [54] A Fekete Földoszt{s lapj{ban, a Zernóban pedig az al{bbi stílusú meg{llapít{sokkal tal{lkozhatunk. „A szegény nép nem tűrhette m{r tov{bb, hogy a zsidók megkopassz{k. Ak{rmerre is fordult, mindenfelé zsidó kizs{km{nyolókat tal{lt. Zsidók kezében voltak az italméré-[242]-
sek és a vendéglők, az ő kezükben voltak bérlet form{j{ban a földek, melyeket szintén bérletként adtak tov{bb a parasztoknak. Ők voltak azok is, akik a még l{bon {lló gabon{t fölv{s{rolt{k, és ők adtak uzsorakölcsönöket mértéktelen kamatokra... »Ez a mi vérünk munk{ja!« – ki{ltottak fel egyként a parasztok, amikor a rendőrök a zsidók tulajdon{nak a visszaszolg{ltat{s{ra kisz{lltak hozz{juk.” Majd a Zerno is hamarosan hasonló „helyreigazít{st” közölt le, mint amilyennel fentebb m{r tal{lkozhattunk. „Nem minden zsidó gazdag – szó sincs róla... nem mindegyikük kizs{km{nyoló... Utasíts{tok el h{t a m{s népek és m{s vall{sok ir{nti ellenszenvet magatoktól – és lépjetek velük egységre »a közös ellenség«: a c{r, a rendőrség, a földesurak és a tőkések ellen.” [55] Azonban csup{n ennyi történt, és ezek a „kiigazít{sok” egyébként is m{r túlzottan későn l{ttak napvil{got. R{ad{sul tov{bbra is ilyen és ehhez hasonló hangnemben íródott röpiratokat terjesztett a Dél-oroszorsz{gi Munk{sszövetség széles körben Jelizabetgradban és m{s déli v{rosokban, valamint Kijevben. A pogromok m{r rég a múlté voltak, amikor a narodnyikok 1883-ban még mindig prób{lt{k őket felszítani, annak hiú reményében, hogy azok újj{élesztésével azt{n kezdetét veheti a v{rva v{rt összoroszorsz{gi forradalom. Mindazon{ltal az orsz{g déli részét el{rasztó pogromok hull{mai erőteljes visszhangot v{ltottak ki a főv{rosi sajtóban. Péld{ul a Moszkovszkije Vjedomoszti (Moszkvai Hírek) – a „reakciós” hírnévnek örvendő sajtóorg{num, amely ugyanakkor a zsidós{g t{ntoríthatatlan védelmezőjének sz{mított – az al{bbi módon ostorozta azokat a pogromokat, amelyeket értékelése szerint „cselszövő gonosztevők idéztek elő..., akik sz{ntsz{ndékkal zavarj{k össze a nép fejét, és alak nem a problém{k elmélyült tanulm{nyoz{sa {r{n, hanem ink{bb puszta ököllel kív{nj{k megoldani a zsidókérdést”. [56] Az orosz közvélemény a kort{rs írók cikkeit egyenesen kitüntető figyelemben részesítette. I. Sz. Akszakov – aki egyébként a zsidós{g egyenjogúsít{s{nak elsz{nt ellenzője volt – m{r az 1850-es évek végétől megkísérelte a korm{nyt visszatartani „a túlzottan radik{lis intézkedésektől”.Amikor péld{ul 1862-ben megszületett a diplom{s zsidók {llami szolg{latba lépését engedélyező törvény, Akszakov sie-[243]-
tett ellenvetéseinek hangot adni azzal érvelve, hogy az oroszorsz{gi zsidós{g lényegében „maroknyi emberből {ll, akik teljes mértékben tagadj{k a keresztény elveket, a keresztény erkölcs eszményeit és szab{lyait (teh{t az orsz{g t{rsadalmi életének alapjait), és akik egy ezzel ellenkező és ellenséges tant vallanak magukénak”. Emiatt azt{n Akszakov politikai téren nem kív{nta engedni a zsidók jogegyenlőségét, b{r polg{ri jogegyenlőségüket teljes mértékben elismerte. Mindössze azonban csup{n annyit akart, hogy a zsidó népnek „biztosíts{k a szabads{got szok{saik, belső szerveződésük, gyarapod{suk, iskol{ztat{suk és a kereskedelmi életük tekintetében..., sőt még abból a szempontból is, hogy Oroszorsz{g egész területén szabadon megtelepedhessenek”. később 1867-ben pedig azt írta, hogy gazdas{gi szempontból tekintve az ügyet „nem a zsidós{g emancip{ciój{ról kellene vit{zni, hanem sokkal ink{bb az oroszoknak a zsidók ir{ny{ba történő egyenjogúsít{s{nak nézőpontj{ból”. Szóv{ tette tov{bb{ a szabadelvű orosz sajtó érzéketlenségét és közönyét, amikor a paraszts{g {llapot{ra és szükségleteire terelődött a szó. Az 1881-es pogromhull{mban ezut{n Akszakov vil{gos jelét l{tta a nép azon dühkitörésének, ami „a helyi orosz lakoss{g nyak{ba a zsidók {ltal akasztott j{rom viselésével szemben” fakadt. Erre szerinte az a jelenség is jól r{vil{gított, hogy a pogromok sor{n „nyoma sem volt fosztogat{snak”, egyszerűen csak a zsidó javak felforgat{sa történt, annak a „naiv meggyőződésnek a tudat{ban, hogy mindezt jogos jussuk birtok{ban teszik” a parasztok. R{ad{sul, több ízben vetődött fel az a kérdés, hogy nem a zsidók kereszténysekkel szembeni egyenjogús{g{ról, hanem a keresztények zsidókkal szembeni egyenjogús{g{ról kell szólni. Vagyis a zsidós{g helyzetéhez mérten az orosz lakoss{g jogfosztotts{g{nak a kiküszöböléséről. *57+ M. E. Szaltikov-Scsedrin cikke viszont éppen ellenkezőleg, a megbotr{nkoz{s tónusaitól tark{llik. „A történelem lapjai még sohasem l{ttak f{jóbb, az emberiességgel ellentétesebb és kínzóbb problém{t, mint a zsidókérdés. ...Semmi sem embertelenebb, esztelenebb, mint az a gy{szos régmúltból sz{rmazó legenda, ...amely a szégyen, az elidegenedés és a gyűlölet pecsétjét hordozza mag{n. ...Ak{rmit is tesznek, a zsidók, mindörökre megbélyegezettek maradnak az emberek között.” [58] Mindazon{ltal Scsedrin sem tagadta a tényt, hogy -[244]-
„jó néh{ny uzsor{s és kizs{km{nyoló a zsidók köréből került ki”. Ő azonban éles hangon kelt ki az olyasfajta nézőpont ellen, ami az egyének egyes típusai miatt képes egész népet bűnösnek kiki{ltani. [59] Egy modern zsidó szerző a korabeli vit{k {ttekintése ut{n az al{bbi meg{llapít{sban összegzi véleményét. „A szabadelvű és progresszív sajtó (ahogy azt nevezni illik) voltaképpen igyekezett felmentést adni a bujtogatóknak.” [60+ Érdekes módon lényegében a forradalom előtti Zsidó Enciklopédia is ugyanerre a végkövetkeztetésre jut. „Azonban, még mag{ban a progresszív miliőben is csak alig érzékelhetően mutatkozott szimp{tia a zsidó nép szerencsétlensége ir{nt... Még ők is a fosztogatók nézőpontj{ból tekintettek erre a katasztróf{ra. Aminek kapcs{n ők is csak a nélkülöző és szegény orosz népet vették észre, és semmibe vették, megfeledkeztek az {ldozatul esett zsidó nép erkölcsi szenvedéséről és annak anyagi helyzetét ért csap{sról.” [61] A radik{lis hangvételű Otyecsesztvenyje Zapiszki (A Haza Évkönyvei) pedig az al{bbi módon értékelte az eseményeket. A nép felkelt a zsidók ellenében, mivel „ez utóbbiak illetéktelenül maguknak követelték a kapitalizmus úttörőinek szerepét, mivel a zsidók új törvények (pravda) szerint kezdtek el élni, és mivel bőségesen hasznot húztak ebből az újfajta forr{sból. Tették mindezt avégett, hogy – a környezetükben élők szerencsétlenségére – kiépíthessék a maguk jómódú életmódj{t.” Ezért azt{n „elengedhetetlenül szükséges, hogy a nép megvédessék a zsidótól, a zsidó pedig a néptől”. Amelynek érdekében azt{n „javítani kell a parasztok körülményein”- hangzik a végkövetkeztetés. A zsidókkal rokonszenvező orosz író, D. Mordovcev viszont éppen, hogy nagyfokú pesszimizmus{nak adott hangot az „Egy keresztény levele a zsidókérdéssel kapcsolatban” címet viselő cikkében, amelyet a Rasszvet című zsidó szemlében tett közzé. Ebben az ír{s{ban arra buzdította a zsidókat, hogy „emigr{ljanak Palesztin{ba vagy Amerik{ba, mivel ez az egyedül lehetséges módja az oroszorsz{gi zsidókérdés megold{s{nak”. [62] -[245]-
A korszak zsidó publicist{i és emlékiratírói szintén mélységes felh{borod{suknak adnak hangot ír{saikban a korabeli orosz orsz{gi közbeszéd jellegével kapcsolatban. Szerintük a sajtóban a zsidókkal szembeni t{mad{sok – amelyek akkoriban a politikai élet jobboldal{ról ugyanúgy sorakoznak, mint a balról – megerősödtek közvetlenül a pogromokat követően, amelyek miatt az orosz korm{nyzat ismét szigorított a zsidók elleni megszorító jellegű intézkedésein. Az olvasó figyelmét fel kell teh{t hívei erre a felh{borod{sra is, és meg is kell azt érteni. Mindazon{ltal érdemes röviden {ttekinteni a korabeli orosz korm{nyzat helyesetét is. Az {llamélet és a hatalom magasabb köreiben ugyanis ennek a kérdésnek a meg vitat{sa folyamatosan napirenden volt, és l{zasan keresték is annak teljes körű megold{s{t. A c{rhoz intézett jelentésében az újdonsült belügyminiszter, Ny. P. Ignatyev péld{ul úgy mutatta be a kérdést, ahogy az m{r az előző c{r uralkod{sa alatt is mindvégig jelen volt. „Teljes mértékben elismerve a zsidók gazdas{gi tevékeny ségének, kultur{lis elkülönülésének, vall{si fanatizmus{nak az orsz{g keresztény lakoss{g{ra gyakorolt kedvezőtlen következményeit, a korm{nyzat az utóbbi húsz esztendő folyam{n intézkedések sorozat{val kív{nta elősegíteni a lakoss{g többségéhez való idomul{sukat. Erőfeszítései következtében csaknem sikerrel valósította meg zsidók és az őshonos lakoss{g jogegyenlőségét.” Mégis, ahogy azt a jelentés írója is beismeri, a jelenlegi zsidóellenes mozgalom „kétségtelen bizonyítékkal szolg{l a felől, hogy a korm{nyzat minden erőfeszítése dac{ra a zsidó közösségek és a helyi lakoss{g közötti viszony tov{bbra is rendellenes”. M{rpedig ez a jelenség elsősorban gazdas{gi tényezőkön alapult. Attól kezdve ugyanis, hogy a zsidók jogainak korl{toz{sa t{rgy{ban jelentős engedmények történtek, ez utóbbiak nem csup{n a kereskedelmet és m{s kulcsfontoss{gú mesterségek gyakorl{s{t kaparintott{k meg nagy gyorsas{ggal, de sz{mos nagybirtokra is szert tettek. „Ez{ltal, köszönhetően az őket szoros egységbe tömörítő összetart{suknak is – kevés kivétellel –, erejüket egy{ltal{n nem az orosz gazdas{g produktivit{s{nak fejlesztésére, mint sokkal ink{bb a környezetükben élők kizsigerelésére fordított{k, különös tekintettel a legszegényebb rétegekre.” -[246]-
Most pedig, hogy a rendzavar{soknak véget vetettek, és hogy a zsidók imm{r biztons{gban érezhették magukat, „mélt{nyosnak és sürgetőnek ítéltetik nem kevésbé erélyes intézkedések meghozatal{t abból a célból, hogy megszűnjenek azok a rendellenes viszonyok, amelyek az őshonos lakoss{g és a zsidók között fenn{llanak. Avégett, hogy az őshonos lakoss{g a zsidók végzetes kimenetelű tevékenységeitől hathatós védelemben részesüljön.” [63] Ezzel az igénnyel összhangban {llítottak fel teh{t 1881 novemberében újabb letelepedési övezeteket tizenöt korm{nyzós{gban, valamint a harkovi korm{nyzós{g területén. *64] Emellett olyan korm{nyzós{gi szintű bizotts{gokat hoztak létre, amelyek tagjai „valamennyi t{rsadalmi oszt{ly és közösség (beleértve a zsidókét is) képviselőiből tevődtek össze, és amelyeknek feladat{ ul szabt{k a zsidókérdés mibenlétének tiszt{z{s{t, és arra vonatkozó hatékony megold{si javaslatok kidolgoz{s{t”. [65] E bizotts{goknak teh{t az al{bbi kérdésekre – a többi, legink{bb ténybeli természetűnek nevezhető kérdés mellett – kellett v{laszt tal{lniuk: „Melyek azok a k{ros oldalai a zsidók gazdas{gi tevékenységének, amelyek az örök lakóhelye tősgyökeres lakoss{g{nak az életét nehezebbé teszik? Milyen tényezők g{tolj{k meg, hogy a törvény szigor{t érvényesíteni lehessen azon zsidók esetében, alak földeket v{s{rolnak vagy bérelnek, itallal kereskednek vagy z{logkölcsönzést folytatnak? Milyen v{ltoztat{sok szükségeltetnek ahhoz, hogy a zsidók ne tudjanak kibújni a törvények hat{lya alól? Miféle törvényhoz{si és közigazgat{si intézkedések meghozatala szükséges abból a célból, hogy hat{stalanítani lehessen a zsidók t{masztotta veszedelmes versengést a gazdas{gi élet különféle területein?” [66] Két évvel később, a szabadelvű Palen elnökletével, minisztériumközi „főbizotts{got” {llítottak fel, amelyet azzal a feladattal bíztak meg, hogy vizsg{lja felül a zsidókra vonatkozó összes kor{bbi oroszorsz{gi törvényt. Ez a bizotts{g m{rpedig b{torkodott megjegyezni, hogy az egyes korm{nyzós{gi bizotts{gok {ltal felügyelt munka-
-[247]-
program m{r eleve a priori 146 módon feltételezte a zsidós{g rossz sz{ndék{t, valamint elkülönülésre hajlamos népi karakterét. *67+ A fentiek ellenére azonban azt is meg kell említenünk, hogy azok az {llami tisztviselők, akik még alapvetően II. S{ndor c{r nagy horderejű reformjainak idején nevelkedtek, nagy többségükben alapvetően szabadelvű szemléletűek voltak. Emellett ezekben a bizotts{gokban helyet kapott sz{mos t{rsadalmi szervezet képviselője is. Így teh{t Ignatyev hivatali asztal{ra meglehetősen eltérő jellegű v{laszokat tartalmazó gyűjtemény került. Egyesek péld{ul egyenesen a letelepedési övezet eltörlésével kapcsolatos véleményüknek adtak hangot. „(Ezen korm{nyzós{gi szintű bizotts{gok) néh{ny tagja – akik m{rpedig tudvalevőleg sokan voltak” – hat{rozottan ragaszkodott ahhoz, hogy minden zsidóles-a vonathozó korl{toz{st szüntessenek meg. Mivel véleményük szerint ez a zsidókérdés megold{s{nak egyeden lehetséges módja. *68] M{sok pedig, éppen ellenkezőleg – mint péld{ul a vilniusi bizotts{g –, azt hangsúlyozt{k, hogy a zsidóknak „sikerült az egyenjogús{g csal{rd értelmezésű, de széles körben elterjedt fogalma értelmében gazdas{gi uralmat kiépíteniük. Amely fogalom mindaddig végzetes, ameddig azt a zsidók érdekében az őshonos lakoss{g h{tr{ny{ra alkalmazz{k.” Lévén, hogy a zsidók életének belső szab{lyai megengedik, hogy „hasznot húzzanak a nem zsidók gyengeségeiből és hiszékenységéből. ...Nagyon is kív{natos, hogy a zsidók lemondjanak elkülönülésükről, és a m{soktól őket megkülönböztető saj{toss{gaiktól. Valamint arról, hogy fellebbentsék a leplet t{rsadalmi szerveződésük titkairól, és bepillant{st engedjenek oda, ahol a vil{gi {llam kívülről csak szellemi sötétséget l{t. Csak ezt követően lehet arra a lehetőségre gondolni, hogy m{s tevékenységi területek is megnyíljanak a zsidók sz{m{ra. Mégpedig az attól való félelem nélkül, hogy ők nem törnek majd az újdonsült {llampolg{rs{gukból eredendően haszonhúz{sra, hiszen ők még nem lévén a nemzet tagjai, nem hordozz{k v{llaikon a nemzet terheit sem.” [69]
146
a priori (latin): tapasztalatoktól független.
-[248]-
„A zsidóknak a vidéken és a falvakban való letelepedéséről rendelkező joggal kapcsolatban a helyi, korm{nyzós{gi szintű bizotts{gok szükségesnek l{tt{k annak a korl{toz{s{t.” Vagy úgy; hogy vil{gosan és hat{rozottan megtiltj{k a jelenlétüket, vagy pedig olyan form{ban, hogy annak jog{t a falusi szervezetek engedélyezésétől teszik függővé. A zsidóknak a v{rosokon és a nagyobb mezőv{rosokon kívüli ingadanai kapcs{n a bizotts{gok egy része azt aj{nlotta, hogy a zsidókat fossz{k meg azoktól, m{sok pedig a sz{mukra történő szigorú korl{toz{sok bevezetésére tettek javaslatot. A bizotts{gokban abban a kérdésben alakult ki a legnagyobb egyetértés, hogy mi történjék a vidéki szeszkereskedelem terén. Nos, mindannyian egyhangúan annak betilt{s{ra adt{k a voksukat. A minisztérium emellett persze kív{ncsi volt az érintett korm{nyzók véleményére is. M{rpedig „igen ritka kivételektől eltekintve, a helyi hatós{gok kevéssé voltak kedvező véleménnyel a zsidók ir{ny{ban”. A korm{nyzók {ltal{ban úgy vélték, hogy meg kell tal{lni azokat a módszereket, amelyekkel hatékonyabban lehetne védeni a keresztény lakoss{got „az olyan gőgös néppel szemben, mint a zsidó . Mégpedig azért, mert „a zsidók nemzetétől nem v{rhatni azt, hogy tehetségét a haza jav{ra {ldozn{”; mivel „a talmudi erkölcs semmiféle korl{tot nem {llít a zsidók elé, hogy azok örökösen ne a m{s nemzetek k{r{n gazdagodjanak meg”. Persze a korm{nyzók között is mutatkoztak érezhető véleménykülönbségek. Így péld{ul a harkovi {ltal{nos korm{nyzó nem tartotta lehetségesnek, hogy megszorító jellegű intézkedéseket léptessenek életbe a teljes zsidó lakoss{ggal szemben „anélkül, hogy vil{gosan különbséget tennének a bűnösök és az {rtatlanok között”. Emellett péld{ul még azt is indítv{nyozta, hogy „a zsidók mozg{sszabads{ghoz való joga kiterjesztessék és, hogy hathatósan fejlesszék körükben az iskol{ztat{st”. [70] Ignatyev javaslat{ra még ugyanebben az évben létrejött egy speci{lis bizotts{g, amely ezúttal a „zsidók érdekében létesült bizotts{g” nevet kapta (és ami mellékesen imm{r a kilencedik bizotts{g volt ebben a kérdéskörben). Ez a frissen fel{llított bizotts{g ezúttal h{rom {llandó tagból tevődött össze, akik közül kettő professzori cím birtokosa volt. A testület megbízat{sa abban {llt, hogy a kor-[249]-
m{nyzós{gi szintű bizotts{gok {ltal összegyűjtött iratanyagokat {tvizsg{lj{k, és azok felhaszn{l{s{val egységes törvénytervezetet készítsenek elő. *71] A kor{bbi, „a zsidók életének megszervezésére létrehozott bizottm{ny” nevet viselő bizotts{got (vagyis a nyolcadikat) – amely m{r 1872 óta fejtette ki a tevékenységét – azonnali hat{llyal feloszlatt{k. Az indokl{s szerint azért, mert „az m{r nem tekinthető illetékesnek a zsidókérdés jelenlegi {llapot{ban”. Az újdonsült bizotts{g teh{t m{r abból a szil{rd meggyőződésből indult ki, hogy a zsidós{g hasonul{sa az orosz birodalmat alkotó többi népességhez – araelvnek a megvalósít{s{ra az orosz korm{nyzat az utóbbi 25 évben mindvégig törekedett – lényegét tekintve elérhetetlen célkitűzésnek bizonyult. *72+ Ennélfogva meg{llapít{st nyert, hogy „a rendkívül kényes zsidókérdés megold{s{nak nehézsége előírja sz{munkra, hogy elforduljunk végre a múlt kudarcot vallott gyakorlat{tól. Tekintsünk ink{bb a jelen korba, amikor is a sz{mos törvényalkot{sbeli újít{s – m{s orsz{gokéhoz hasonlóan a miénkben is – nem nyert még egészen teret. Így azok még nem gyakorolj{k szomorú következményeiket, amelyek kétségtelenül létre fognak jönni akkoron, amidőn olyan elveket akarunk az orsz{g lakoss{g{ra r{kényszeríteni, amelyek az orsz{g népének szellemével tökéletesen ellentétben vannak”. M{rpedig a zsidókara mindenkor úgy tekintettek, mint akik az orsz{gban idegen elemnek sz{mítanak, és akik végérvényesen is azoknak tekintendők. [73] Gesszen mindazon{ltal a fentieket az al{bbi módon komment{lja: „...A legink{bb ellentétes nézetek sem merészkedtek azonban túlzottan messzire.” Ami m{rpedig a nemzet alapvető kérdéseinek a megfontol{s{t illeti, felvetődik a kérdés, hogy vajon nem kellett volna-e az utóbbi húsz esztendő folyam{n ink{bb a parasztok valós{gos felszabadít{s{ra összpontosítani a törvényhozók potenci{lj{t? Az ugyanis tény; hogy a II. S{ndor c{r {ltal keresztülvitt jobb{gyfelszabadít{s lényegében nem eredményezett m{st, mint olyan zavaros és kaotikus helyzetet, amely jóform{n csak züllesztő hat{ssal volt a paraszts{gra. -[250]-
Mindezek ellenére azonban „a hatalom felsőbb szfér{iban még mindig tal{lni lehetett olyanokat, akik lehetetlennek gondolt{k, hogy ak{r csak egy jott{nyit is elhat{rolódjanak az előző uralkodók politik{j{tól”. [74] M{rpedig ezek az emberek éppen a legfontosabb pozíciók birtokosai voltak, a befoly{sos és komoly hatalommal bíró politikusok sorai közül kerültek ki. A miniszterek jelentős h{nyada teh{t egyszerűen szembehelyezkedett Ignatyev javaslataival. Ezért Ignatyevnek két csoportra kellet bontania az {ltala javasolt intézkedési csomagot. Úgynevezett lényegi intézkedésekre (amelyek norm{lis elj{r{si keret útj{n folytak volna le, a korm{ny és az {llamtan{cs jóv{hagy{s{nak kikérése {ltal) és ideiglenes intézkedések-re (amelyek viszont egy egyszerűsített és gyorsított elj{r{s keretében léptek volna érvényre). „Azzal a feltett sz{ndékkal, hogy a vidéki lakoss{g megnyugodjék afelől, hogy a központi korm{nyzat hathatós védelmében részesíti őket a zsidók kizs{km{nyol{s{val szemben” a korm{nyzat a következő a döntést hozta. Egyfelől megtiltotta a zsidók sz{m{ra a v{rosokon és a nagyobb mezőv{rosokon kívüli letelepedést (teh{t azokban a helységekben, ahol „a helyi hatalom képtelen lenne megvédeni őket azokkal a pogromokkal szemben, amelyek a szétszórt tanyasi n{dékeken v{rhatóan bekövetkezhetnének)”. M{sfelől eltiltotta őket ingatlan javak v{s{rl{s{tól és bérbevételétől, valamint a szesz{rusít{ssal való foglalatoss{goktól. Mindezek mellett a korm{ny azt is tervbe vette, hogy a vidéki t{rsadalmi önszerveződések hat{skörébe utalja a m{r tartósan vidéken megtelepedett zsidók sorsa feletti döntés jog{t, azaz azt a jogot, hogy szabadon űzhessék el a zsidókat, „ha ilyen értelemben hat{roz a helyi falusi községtan{cs”. Mindazon{ltal ezekhez a korm{nyzati sz{ndékokhoz azt is hozz{ kell fűzni, hogy a Ny. H. Bunge vezette pénzügy-minisztérium, valamint a D. Ny. Nabokov felügyelete alatt {lló igazs{gügy-minisztérium megakad{lyozta Ignatyevet abban, hogy életbe léptesse ezeket az intézkedéseket. Ők ugyanis elvetették az ominózus törvénytervezetet. Azzal érveltek, hogy ilyen mértékű kényszerítő intézkedéseket nem lehet anélkül meghozni, hogy „azokat előbb a szok{sos törvényes elj{r{snak megfelelően ne vitatn{k meg”. [75] -[251]-
Ezek ut{n merjen még valaki az orosz önkényuralmi rendszer bosszú{lló és korl{tlan zsarnoki jellegéről messzemenő értekezésekbe bocs{tkozni ! Ignatyev lényegi intézkedései teh{t nem léptek életbe, ideiglenes rendelkezései viszont ann{l ink{bb, b{r jelentős mértékben megcsonkítva. Így az al{bbi lépéseket vetették el végül: annak a lehetőségét, hogy kiűzzék a falvakból a m{r azokban megtelepedett zsidókat, a szeszes italok {rusít{si jog{nak tilalm{t, valamint a földv{s{rl{s és földbérlet korl{toz{sait. Tov{bb{ – attól félve, hogy 1882 húsvétjakor a pogromok újra fell{ngolnak – kihirdették egy következő rendeletet is (jóllehet csak ideiglenes jellegű intézkedésként, ami addig a pillanatig volt érvényben, amíg a zsidókról szóló {ltal{nos törvényalkot{s végére pont nem került). Ennek értelmében megtiltatott a zsidók sz{m{ra a v{rosokon vagy nagyobb mezőv{rosokon kívüli újbóli és ettől fogva történő letelepedés. Valamint az ilyen mezőgazdas{gi területeken tal{lható ingatlanok megv{s{rl{sa vagy bérbevétele, kereskedelmi tevékenységek kifejtése vas{r- és ünnepnapokon”. [76+ G{tat szabtak tov{bb{ „a zsidók nevében történő ad{svételi szerződések és z{loglevelek szign{l{s{nak csakúgy, mint ahogy kimondatott az ingatlanokra vonatkozó bérleti szerződések töményesítésének, és a fentebb mondott javak igazgat{s{ról vagy megoszt{s{ról szóló meghatalmaz{soknak az ideiglenes felfüggesztése is”. *77+ Teh{t Ignatyev eredetileg tett javaslatainak lényegében csak a romjai léphettek érvénybe. Ezeket a szétszabdalt maradv{nyokat azt{n „ideiglenes szab{lyok” elnevezés alatt 188?. m{jus 3-{n hagyt{k jóv{. Ezért úgynevezett „m{jusi rendszab{lyok” néven is ismertek. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni azonban a tényt, hogy ezek a rendszab{lyok csup{n az eredeti korm{nytervezet romjai voltak, amit azt{n csak tov{bb tetézett a következő hónap folyam{n Ignatyev lemond{sa, majd az {ltala alapított bizotts{g működésének a felfüggesztése. Az új belügyminiszter, D. A. Tolsztoj gróf viszont azon nyomban erőteljes megfogalmaz{sú körrendeletet bocs{tott ki az esetleges zsidóellenes pogromok megfékezése célj{ból. Az újdonsült belügyminiszter minden felelősséget a helyi hatós{gok hat{skörébe utalt, és arra kötelezte őket, hogy még kellő időben útj{t {llj{k mindenféle lehetséges zavarg{snak. *78+ -[252]-
Ebből kifolyólag teh{t azokat a zsidókat, akik m{r a m{jus harmadika előtti hat{ridőt megelőzően vidéken telepedtek le, imm{r nem fenyegette az elűzetés veszélye. Gazdas{gi tevékenységeik folytat{s{ban pedig lényegében m{r egy{ltal{n nem korl{tozt{k őket. Ezenkívül azt is javasolt{k, hogy „ezen szab{lyrendeletnek az alkalmaz{sa kiz{rólagosan a zsidók {ltal {llandó jelleggel lakott korm{nyzós{gokra vonatkozzék”, ne érintse viszont a belsőoroszorsz{gi korm{nyzós{gokat. A rendszab{lyok hat{lya al{ r{ad{sul nem tartoztak sem az orvosok, sem az ügy védek, sem pedig a mérnökök – azaz semmilyen „olyan személy, akiknek az iskol{zotts{gi foka lehetővé tette, hogy az orsz{gban b{rhol letelepedjen” –, valamint „a mezőgazdas{gi termeléssel foglalkozó zsidó telepek lakói” sem. A fenti kategóri{kba tartozókon kívül azonban létezett még egy meglehetősen hosszú lista is – amely r{ad{sul egyre csak bővült –, amelyen azon falvak nevei szerepeltek, ahol engedélyezték a zsidók letelepedését. *79+ Miut{n ez a szab{lyrendelet napvil{got l{tott, az egyes korm{nyzós{gokból csak úgy {ramlottak a központi korm{nyzatot ostromló kérdések, amelyekre a szen{tus szinte alig győzött v{laszolni. Így azt{n pontosabb meghat{roz{sra került péld{nak ok{ért, hogy „azoknak a személyeknek a vidéken történő rövid idejű és úti pihenő célj{t szolg{ló tartózkod{sa, akiknek nincsen az adott településen való letelepedéshez joguk, nincsen az 1882. évi m{jus 3-i törvény {ltal megtiltva”. Tov{bb{, hogy „egyedül a földek és a mezőgazdas{gi javak bérlete tiltatott meg a zsidók sz{m{ra, amíg viszont a m{s jellegű ingatlanok úgy, mint szeszfőzdék, kereskedelmi helyiségek, műhelyek és lakóhelyek bérlete egy{ltal{ban nincs megtiltva”. Valamint: „a szen{tus törvényesítette a zsidók {ltal kötött, a fakitermelésre vonatkozó szerződéseket, még abban az esetben is, ha a tevékenység előrel{thatóan hosszú időt venne igénybe, vagy ha a v{s{rló haszonélvezeti jogot kív{nna form{lni az irt{si területre”. Ahogy azt is vil{goss{ tette a szen{tus, hogy a m{jus 3-i törvény szövegének b{rmiféle {th{g{sa nem von maga ut{n büntetőintézkedéseket. [80] Kétségkívül el kell teh{t ismerni, hogy az ilyen tiszt{zó értelmű pontosít{sok sokkal ink{bb enyhítésre törekedtek, és voltaképpen a -[253]-
szen{tus jóindulat{ról tanúskodtak. „A szen{tus az 1880-as évek folyam{n hat{rozottan szembesz{llt minden olyasfajta prób{lkoz{ssal, amely a törvények önkényes értelmezését kív{nta megvalósítani.” [81+ Mindezek ellenére az is kiemelendő ezeknek a rendelkezéseknek a kapcs{n, hogy azok mégiscsak megtiltott{k a zsidóknak, hogy „a v{rosokon és nagyobb mezőv{rosokon kívül újból megtelepedhessenek, hogy ingatlanok tulaj donosaiv{ v{lhassanak, valamint alaposan g{tolt{k a zsidókat abbéli tevékenységükben, hogy vodk{t főzzenek”. M{rpedig a zsidók részesedése az oroszorsz{gi vodkafőzésben a m{jus 3-i szab{lyrendelet megjelenése előtt különösen nagymértékű volt. [82] Megjegyeznénk azonban, hogy a zsidók korl{toz{s{t a vidéki szeszkereskedelemben m{r 1804-ben is tervbe vették. Lényegében teh{t 1882-ben nem történt m{s, minthogy részlegesen ugyan, de elkezdték alkalmazni azokat. A „m{jus 3-i szab{lyrendelet... kivételes szigora” mégis {ltal{nos felzúdul{st keltett. A korm{nyzat emiatt elég nehéz v{laszt{s elé került. Vagy arra kellett volna r{sz{nnia mag{t, hogy szélesebb kapukat nyit a vidéki szeszesital-termelés előtt – azt a valószínű következményt kock{ztatva, hogy ez{ltal még tov{bb súlyosbítja a parasztok nyomor{t. Vagy pedig éppen ellenkezőleg, minden erővel g{tat vet a szeszfőzés szabad alakul{s{nak, és hat{rozottan elrendeli, hogy kiz{rólag a m{r vidéken megtelepedett zsidók folytathatj{k ebbéli tevékenységüket. A korm{nyzat v{laszt{s{t – vagyis a korl{toz{st – kegyetlenségnek tekintették. Persze felvetődik az a kérdés is, hogy 1882 -ben valój{ban h{ny zsidó is élt az agr{r jellegű oroszorsz{gi térségekben? Az orosz {llami levélt{rak végigböngészése ut{n az al{bbi, a forradalmat megelőző időszakra vonatkozó sz{madatokkal tal{lkozhatunk. Vidéken élt az „övezet” zsidó össznépességének mintegy a harmada; szintén egyharmadnyi zsidó élt a mezőv{rosokban; 29%-uk pedig a közepes méretű v{rosok, és végül 5%-uk a nagyv{rosi térségek lakosa volt. [83] Mindezek ut{n elgondolkodtató, hogy az újdonsült szab{lyrendelet elejét vette-e a „vidéki” egyharmad tov{bbnövekedésének? Mindezektől függetlenül – minden fenti okfejtés és történelmi forr{s ellenére – az úgynevezett „m{jusi szab{lyrendelet” megjelené-[254]-
se az orosz {llam történetének egyfajta korszakhat{r{t jelenti. Ettől kezdődően ugyanis beköszöntött a represszív 147 és visszavonhatatlan döntésekre épülő c{ri politika korszaka. Ennek kapcs{n az egyik zsidó szerző péld{ul az al{bbi sorokat vetette a későbbiekben papírra: ez a szab{lyrendelet v{lt az oroszorsz{gi zsidó emigr{ció első ösztönzőjével – ami először egyfajta „belső” migr{cióban öltött testet, majd pedig bekövetkezett az orsz{gból óce{non túlra induló tömeges zsidó emigr{ciós hull{m. *84+ Vagyis a zsidók kiv{ndorl{s{nak elsődleges kiv{ltói „Ignatyev »ideiglenes szab{lyai« voltak az{ltal, hogy erőszakkal löktek ki, űztek el közel egymillió zsidót a köz ségekből és falvakból a v{rosokba és a letelepedési övezet helységeibe”. [85] No l{m, nem győzi az olvasó eléggé dörzsölni a szemét: hogyan is történhetett az meg, hogy az utc{ra lökjenek... és r{ad{sul kereken egymillió zsidót? Tal{n nem úgy tűnik, hogy nem engedtek betelepedni újabbakat? De nem, nem! – ez a vonat m{r egyszer elment, mégpedig mindörökre. Hiszen 1882-ben, mintha nem csak, hogy megtiltatott volna a zsidók sz{m{ra, hogy agr{rtevékenységet folytató térségekben lakjanak, de ugyanez volt érvényes valamennyi v{rosra is, tizenh{rom korm{nyzós{g kivételével; őket visszatelepítették az „övezet kis mezőv{rosaiba, és persze éppen emiatt kezdődött meg a zsidók első nagy ki{raml{sa az orsz{gból. *86+ Nem {rtana azonban, imm{r kissé higgadtabb fejjel, az al{bbi tényeket is szép sorban emlékezetbe idézni. Az Amerik{ba történő kiv{ndorl{s eszméje az oroszorsz{gi zsidók fejében első ízben az 1869-től kezdődően összeülő szövetség (a vil{gban élő zsidós{g uniója) kongresszus{nak résztvevői körében jelent meg. Az volt ugyanis ez utóbbiak elgondol{sa, hogy az első Amerik{ban letelepülők, a szövetség és a befogadó orsz{g zsidós{g{nak a segítségére t{maszkodva „jelentékeny mértékben képviselnének egyfajta vonzerőt az Oroszorsz{gban maradt hitsorsosaik sz{m{ra”. *87+ Arra sem {rt emlékeztetnünk tov{bb{, hogy „az Oroszorsz{gból történt zsidó kiv{ndorl{s kezdete a XIX. sz{zad közepére nyúlik vissza; és hogy különös tekintettel az 1881. évi pogromokat követően szélesedett ki. Mind147
Represszív (latin): akad{lyozó, megtorló.
-[255]-
azon{ltal az csak a sz{zad kilencvenes éveinek a közepétől fog va v{lik lényeges, imm{r a zsidós{g gazdas{gi életét is érintő, ez{ltal tömegméretűnek tekinthető jelenséggé”. *88+ Megjegyzendő: a gazdas{gi élet tekintetében, nem pedig politikai vonatkoz{sban. A későbbiek folyam{n pedig, a maga helyén és az egész vil{gra kiterjedően kezelve a kérdés súly{t: a zsidós{gnak az Egyesült [llamok területére való be{raml{sa a XIX. sz{zad folyam{n az óri{si léptékű történelmi folyamat részének tekintendő. Ezzel kapcsolatban a történészek h{rom, egym{st követő bev{ndorl{si hull{mmal sz{molnak. Az első, spanyol és portug{l eredetű hull{mra következett a döntően németajkú zsidók bev{ndorl{sa az Osztr{k-Magyar Monarchia területéről, amely m{sodik hull{mot végül az utolsó, a keleteurópai és oroszorsz{gi zsidók be{raml{sa tetézte. *89+ Itt most nem részletezett okok miatt, a XIII. sz{zad folyam{n a zsidós{g körében erőteljes mozgalom alakult ki, amely az Egyesült [llamok területére történő bev{ndorl{st szorgalmazta. Ez a folyamat pedig messzemessze nem csak egyedül Oroszorsz{gra vonatkozott. Mindenesetre az sem l{tszana túlzottan szerencsésnek, hogy túlértékeljük ennek az utolsó emigr{ciós hull{mnak a zsidós{g évezredes történelmében j{tszott szerepét. Érdekes adalék ebből a szempontból, hogy b{r az oroszorsz{gi „zsidó kiv{ndorlók {radat{t a letelepedési övezet valamennyi térsége egyar{nt duzzasztotta, létsz{muk döntő h{nyada azonban elsősorban a lengyel, litv{n és belorusz lakta térségekből sz{rmazott”. [90] Teh{t nem azokból az ukr{n térségekből, amelyeket a pogromok sújtottak. Emellett a kiv{ndorl{si okok h{tterében lényegében mindig ugyanazon motiv{ciók {lltak. Nevezetesen az az imm{r fojtogató méretű népességtömörödés, amely túlzóan kiélezett versenyhelyzetet gerjesztett az oroszorsz{gi zsidó közösségek gazdas{gi életében. Sőt mi több, a neves orosz statisztikus, V. Telnyikov meg{llapít{sai szerint a XIX. sz{zad utolsó két évtizedében, azaz az 1881-1882-es pogromokat követő időszak folyam{n a nyugat-oroszorsz{gi régiót – ahol lényegében nem voltak pogromok – elhagyó zsidók DélnyugatOroszorsz{gba – ahol m{rpedig az ominózus pogromok lezajlottak – ir{nyuló migr{ciója kezdetben sz{mbelileg megegyezett, sőt meg is -[256]-
haladta az Oroszorsz{g hat{rain kívülre települők tömegét. *91] És amíg 1880-ban az orsz{g központi korm{nyzós{gaiban – a hivatalos adatok szerint – harmincnégyezer zsidó lakos élt, addig az 1897-es népsz{ml{l{s m{r h{romsz{ztizenötezer zsidót sz{molt össze ugyanott, azaz imm{ron kilencszer annyit! *92+ B{r kétségbevonhatatlan tény, hogy az 1881-1882. évi pogromok komoly megr{zkódtat{st jelentettek az orsz{g zsidó lakoss{ga sz{m{ra – felmerül azonban az a kérdés is, hogy vajon egész Ukrajn{t érintették-e a sajn{latos események? A példa kedvéért ismét Szliozberghez forduln{nk segítségért. „Az 1881-es pogrom nem hozta forrong{s közeli {llapotba a poltavai zsidós{got, és lényegében gyorsan feledésbe merült körükben annak emléke.” Az 1880-as évek Poltavaj{ban r{ad{sul „a zsidó fiatalok nem is tudtak a zsidós{ggal kapcsolatos kérdések létezéséről, és semmiben sem érezték magrakat különbözőnek az orosz fiatalokhoz képest”. [93] Úgy l{tszik, hogy az 1881-1882. évi pogromok hirtelensége azt sugallta a sz{mukra, hogy az folytat{s nélkül marad. Ezért lényegesebb problém{nak tűnt a zsidós{g sz{m{ra az olyan térségekben való megtelepedésük gondja, ahol kevesebb hitsorsosuk élt, és ahol ez{ltal hatékonyabban tudt{k gazdas{gi tevékenységüket kifejteni. Egyvalami azonban tagadhatatlanul minden {zta felett {ll: 1881 olyan időbeli hat{rt jelez, amely ut{n a kiművelt zsidó elit többé m{r nem t{pl{lt reményeket az ir{nt, hogy „Oroszorsz{g” és az annak +akói között élő zsidós{g tökéletesnek mondható jövőbeli egybeolvad{sa valaha is létrejöhet. Sőt, és egy kissé elsietve, G. Aronszon m{r egyenesen arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy „az 1881-es ogyesszai pogrom nyom{n a beolvad{s illúziói egy csap{sra semmivé foszlottak”. *94+ De ezzel a véleményével nem volt egyedül. Ha fellapozzuk az oroszorsz{gi zsidók művelt elitjéről szóló biogr{fi{kat, fény derül arra, hogy sokan közülük, éppen 1881-1882-től kezdve v{ltoztatt{k meg gyökeresen a véleményüket Oroszorsz{ggal, és a tökéletes oroszorsz{gi beolvad{s lehetőségével kapcsolatban. Hab{r a korszakban m{r nem vitatt{k többé a pogromok spont{n és mindenfajta felsőbb ir{nyít{st nélkülöző jellegét, valamint azt sem, hogy semmiféle bizonyítékot sem tal{ltak az orosz hatós{gok cinkos ma-[257]-
gatart{s{ra vonatkozóan (és hogy azokban éppen ellenkezőleg a narodnyik forradalm{rok j{tszottak komoly szerepet), attól még nem kevésbé igaz az, hogy éppen az orosz korm{nynak nem bocs{tottak meg soha a nevezetes pogromokért. Ezek a pogromok teh{t hi{ba íródtak, az esetek túlnyomó többségében a helybeli ukr{n lakoss{g sz{ml{j{ra, mégis szerencséden módon mindörökre az „orosz” névhez tapadtak hozz{. „A nyolcvanas évek pogromjai... az oroszorsz{gi beolvad{si folyamat jó néh{ny (résztvevőjét) józanított{k ki” (azonban kor{ntsem az összeset: maga az eszme ugyanis nagyon is életerős maradt). M{sfelől viszont sz{mos zsidó közírót sodortak a m{sik szélsőség ir{ny{ba. Ennek következtében azt kezdték el hangoztatni, hogy a zsidós{g sz{m{ra egész egyszerűen lehetetlen a m{s népekkel való együttélés, mivel m{sok {ltal mindörökre idegeneknek tal{ltatnak. Következésképpen „a Palesztin{ba történő kiv{ndorl{si mozgalom ...rohamos méretekben erősödött fel”. [95] Ugyancsak az 1881-es pogromok hatós{nak tudható be, hogy Lev Pinszker ogyesszai orvos 1882-ben Berlinben az Önemancip{ció. Egy orosz zsidó felhív{sa testvérei sz{m{ra címmel névtelen röpiratot tett közzé. Ez az anyag „igencsak komoly hat{st gyakorolt az oroszorsz{gi és kelet-európai zsidós{g közvéleményére”. M{rpedig ebben a ki{ltv{nyban a szerző fennen hangoztatta azon véleményét, hogy „a zsidó nép megv{ltoztathatatlan módon nem hozható közös nevezőre semmilyen m{s néppel”. [96+ Erre a kérdésre még bővebben visszatérünk a későbbiekben. P. Akszelrod szintén annak az {ll{spontnak ad hangot, amely szerint a radik{lis be{llítotts{gú zsidó fiatals{g ugyanebben a korszakban ébredt r{ saj{t maga is, hogy az orosz t{rsadalom sohasem ismerné el őket a saj{t fiaiként. A felismerésnek ettől a pillanat{tól dat{lható a zsidó fiatals{gnak az oroszorsz{gi forradalmi mozgalomtól való elt{volod{sa. Mindazon{ltal e kijelentés kissé elhamarkodottnak tűnik a mi sz{munkra. Lévén ugyanis, hogy a forradalmi mozgalmak résztvevői a zsidókra mindvégig, mint a saj{t potenci{lis b{zisukként tekintettek (természetesen ez alól kivételt képezett a Népakarat nevű szervezet m{r fentebb említett kísérlete). -[258]-
Miközben az oroszorsz{gi zsidó értelmiségiek köreiben csökkenő érdeklődés mutatkozott az orosz t{rsadalomba való beolvad{s lehetőségei ir{nt, addig az {llami szintű vezetés csúcsain éppen ellenkező hat{s mutatkozott. A II. S{ndor c{r korszak{ra jellemző tehetetlenségi elv folyom{nyaként néh{ny esztendőn keresztül egyfajta megértő hozz{{ll{s jellemezte a zsidós{g problém{ival kapcsolatos orosz hatalmi döntéseket. Ignatyev gróf azonban csup{n egy évig maradhatott az {ltala vezetett minisztérium élén. Riad{sul a zsidókérdéssel kapcsolatban {d{z ellen{ll{sba is ütközött a hatalom legfelsőbb régióiban jelenlévő szabadelvűek részéről. Ignatyev menesztése ut{n, 1883 elején újabb, ezúttal „Főbizotts{g a birodalomban élő zsidókkal kapcsolatos törvények felülvizsg{l{s{ra” elnevezésű, {m hamarosan annak elnökéről egyszerűen csak „Palen-féle bizotts{gként” elhíresült (imm{ron a tizedik „zsidóügyi bizotts{g”) testület kezdte meg a működését. A Palen-féle bizotts{g tagjainak sz{ma tizenöt és húsz fő között mozgott. A bizotts{gban magas rangú {llami tisztségviselők, minisztertan{csosok, kabinetirodai igazgatók (akik közül néh{nyan előkelő csengésű neveket viseltek úgy, mint BesztuzsevRjumin, Golicin, Szperanszkij) mellett hét „zsidó sz{rmaz{sú szakértő” kapott helyet. közöttük péld{ul olyan befoly{sos pénzemberek mint, Goracij Gincburg b{ró és Szamuil Poljakov; valamint olyan híres közéleti emberek, mint J. Halpern vagy a fiziológus és publicista N. Bakszt, valamint A. Drabkin rabbi. [97] „Nagyon is valószínűnek l{tszik, hogy a bizotts{gi tagok többségének jóakarata és a zsidókérdés lehető legjobb rendezésére vonatkozó óhaja nagymértékben tulajdonítható annak a befoly{snak”, amit Bakszt személye gyakorolt a bizotts{gra. Ezeknek a zsidó szakértőknek r{ad{sul komoly szerepük volt azoknak a tényanyagoknak, dokument{cióknak az előkészítésében, amelyek a bizotts{g munk{j{t lehetővé tették. A Palen-féle bizotts{g tagjainak többsége m{rpedig nyíltan annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „a zsidókat érintő oroszorsz{gi törvénykezés végső célja nem lehet m{s, mint a korl{toz{sok eltörlése”. Tov{bb{ „egyetlen egy végkimenetel és egyetlen egy megold{si mód létezik csup{n: ez pedig a zsidós{g felszabadít{-[259]-
sa és az oroszorsz{gi lakoss{g többi rétegeivel való egyesülése ugyanazon törvények oltalma alatt”. [98] Az orosz jog történetében semmilyen m{s kérdéskörrel kapcsolatban nem született annyi ellentmond{sos jogi szöveg az évtizedek folyam{n, megannyi egym{sra rakodó kusza réteget képezve, mint a zsidókkal kapcsolatos törvényekben. M{r 1885-ben ez a kérdéskör 625 törvénycikket foglalt mag{ba! Sz{muk azonban tov{bbra is csak egyre szaporodott, és végleges form{ba öntésük {llandó tanulm{nyoz{si, megvitat{si és értelmezési kötelezettségeket rótt az orosz szen{tusra... A bizotts{g felvetette azt a javaslatot, hogy b{r a zsidók nem tesznek eleget a többi {llampolg{rral egyenrangú kötelezettségnek feltételeinek, mégsem szabad „megfosztani őket attól az alaptól, amire a többi birodalmi alattvalókkal egyenrangú jogegyenlőségük és megélhetésük alapul”. És b{r teljes mértékben elismerték, hogy „a zsidós{g közösségi életének némely aspektusa v{ltoz{sra érett, valamint hogy a zsidós{g gazdas{gi tevékenységének némely jellegzetessége a környezetükben élő keresztény lakoss{g kihaszn{l{s{ra épül”, a bizotts{g döntő többsége mégis elítélte a „kivételesen elnyomó jellegű intézkedések” rendszerét. A bizotts{g ezen túlmenően célul tűzte ki az orosz törvényhoz{s sz{m{ra, „hogy a zsidók jogai a többi {llampolg{rokéval egyenrangúv{ tétessenek”. Mindazon{ltal azt is ugyanolyan fontoss{gúnak ítélte, hogy ez „kivételes elővigy{zatoss{ggal, fokozatos cselekvés útj{n lépjen életbe”. [99] A törvényhoz{si gyakorlatban azonban a bizotts{g ténykedése csup{n ahhoz j{rult hozz{, hogy a hat{lyban lévő jogszab{lyok némelyikét, elsősorban az 1882. évi ideiglenes szab{lyrendelet intézkedései közül néh{nyat kissé rugalmasabb{ tegyék. Elsősorban is a zsidók földbérlésére vonatkozóan. Tudniillik a bizotts{g olyan énekkel {llt elő, melyek nem kiz{rólag a zsidós{g, hanem a földbirtokosok védelmét célozt{k. Lévén, hogy a zsidók sz{rv{ra a földbérleti lehetőséget megtiltó intézkedések nem csup{n a mezőgazdas{g fejlődését fékezték le, hanem az orsz{g nyugati területein néh{ny mezőgazdas{gi {gazatra is k{ros hat{st gyakoroltak. Ez{ltal a helyi földbirtokosoknak komoly veszteségeket okoztak, azok ugyanis nem tal{ltak a zsidók helyébe m{s, javaikat bérbe venni sz{ndékozó potenci{lis jelentkezőket. Mindezek dac{ra azonban a belügyminiszter, A. D. -[260]-
Tolsztoj mégis a bizotts{g kisebbségbe került tagjait biztosította t{mogat{s{ról, és végül olyan értelmű döntés született, amely megtiltott a földbérlet kapcs{n b{rmiféle újonnan létrejövő ügyletet. *100] A Palen-féle bizotts{g egyébként öt éven k eresztül, egészen 1888-ig működött. Ez alatt a hosszú idő alatt a bizotts{g szabadelvű többsége és konzervatív kisebbsége mindvégig harcban volt egym{ssal. És b{r az ülések kezdetétől fogva „Tolsztoj gróf nem sz{ndékozta szükségképpen megszorító értelemben felülvizsg{lni a hat{lyos törvényeket”, a bizotts{g öt évre nyíló vizsg{lód{sai azonban végül mégis erre az eredményre vezettek. M{rpedig abban a korszakban „a c{r a zsidókkal kapcsolatban m{r többé nem óhajtott személyesen szigorító és megszorító értelemben befoly{st gyakorolni a saj{t korm{ny{ra”. A dr{maibbnak m{r nem is képzelhető körülmények között trónra lépett III. S{ndor c{r ugyanis semmilyen döntését nem szerette elkapkodni. A c{r sem a liber{lis hivatalnokokat nem küldte kényszernyugdíjba, sem pedig túlzottan keményvonalas politik{ra nem törekedett. Így teh{t politik{j{t lényegében a higgadt {tgondolts{g jellemezte. „III. S{ndor uralkod{sa alatt mindvégig függőben maradt a zsidókkal kapcsolatos törvénykezés {ltal{nos felülvizsg{lata.” [101] Mindezek ellenére azonban a c{r az 1886-1887-es évek t{jék{n mégis hajlott bizonyos fajta keménységre a zsidók jogainak speci{lis korl{toz{s{t illető kérdésekben. Végül is teh{t a bizotts{g munk{latai b{rmiféle komolyabb eredmény nélkül z{rultak. A zsidós{g körében történő katona{llít{s ügye volt az első, amelyben a c{r az apja uralkod{sa alatti szok{sokn{l erőteljesebb {llami kontrolt prób{lt gyakorolni. A zsidó újoncoz{s ugyanis vil{gosan alatta maradt a keresztényekéhez képest. M{rpedig – az 1874-es szab{lyrendelet rendelkezéseinek megfelelően, amely eltörölte a kényszerbesoroz{s intézményét – a katonai szolg{lat kiterjedt az orsz{g összes {llampolg{r{ra, mindenféle oszt{lykülönbségtől függetlenül. Azzal a megszorít{ssal azonban, hogy a katonai szolg{lat alól mentesülő személyek helyett újakat kellett a hadsereg rendelkezésére bocs{tani. Mégpedig keresztény helyébe keresztény újoncot, zsidó helyébe pedig zsidót. Ez utóbbit a zsidókra vonatkozóan a gyakorlatban meglehetősen erélytelenül alkalmazt{k. Ebben persze komoly -[261]-
szerepet j{tszott a soroz{sra behívottak kiv{ndorl{sa vagy dezert{l{sa is. Ezt egyébként nagymértékben elősegítette az a fejetlenség és hanyags{g, ahogyan a korabeli oroszorsz{gi születési anyakönyvi kivonatokat kezelték. Bizonytalan volt ugyanis a behívandók csal{di {llapot{ra vonatkozó adatok hitelessége és mindegyikük pontos lakóhelyének az ismerete is. Itt szeretnénk ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a becsléseken alapuló adatfelvételek még a kahalok korszak{ba nyúltak vissza, mivel azok lehetővé tették, hogy könnyítsenek a fejadó fizetésének a terhein. „Nem ritk{n esett meg 1883-1884 folyam{n, hogy fiatal zsidó újoncokat tartóztattak le, ak{r a törvények megcsúfol{sa {r{n is, puszt{n annak a gyanúja alapj{n, hogy az illetők a hatós{gok elől bujk{lnak.” [102+ (Egyébként ugyanilyen b{n{smódban részesültek a keresztény újoncok is.) Néha még az is előfordult, hogy a személyazonoss{got igazoló fényképet kértek a zsidó újoncoktól, ami pedig ebben a korszakban még kor{ntsem volt haszn{latban. Végül azt{n 1886-ban olyan értelmű törvényt fogadtak el, amely „erőtejesen korl{tozó jelleggel bírt, lévén, hogy sz{mos olyan intézkedést rendelt el, amelyek azt a célt szolg{lt{k, hogy hatékonyan biztosíts{k a zsidók hadkötelezettségének teljesítését”. A törvény teh{t „h{romsz{z rubeles bírs{got rótt ki mindazon csal{dok részére, amelyeknek újoncköteles tagja kivonta mag{t a soroz{si kötelezettség alól” [103] ...Az 1887-es esztendőtől kezdve pedig mindazok a zsidók, akik iskolai tanulm{nyaik befejezéséig haladékban részesültek a kat onai szolg{lat alól, ezentúl m{r nem tehettek tiszti rangra feljogosító vizsg{t. *104] (II. S{ndor c{r uralkod{sa alatt ugyanis még katonatisztekké v{lhattak.) A katonai szervek egyébként kiz{rólag a katonaorvosok esetében engedélyezték, hogy zsidó sz{rmaz{sú tiszteket alkalmazzanak. Ha azonban mindezek mellett azt is sz{mít{ sba vesszük, hogy a vizsg{lt években az orosz birodalomnak közel húszmilliónyi „betelepült” alattvalója vonta ki mag{t a katonai szolg{lat alól, akkor mégiscsak felvetődik az al{bbi kérdés: nem lett volna-e célszerűbb ink{bb kollektív mentességben részesíteni a zsidós{got is? Ezzel az előjoggal egyben k{rpótolhatt{k volna őket azoknak a kötelezettségeknek a terheivel szemben, amely eket egyébként m{s területeken -[262]-
r{juk kényszerítettek. Valószínűnek l{tszik azonban, hogy ezen korm{nyzati intézkedések mögött a h{ttérben még mindig a jól ismert „miklósi” törekvések húzódtak meg. Nevezetesen, hogy az orsz{g zsidós{g{t a katonai szolg{lat ürügyével prób{lj{k meg az orosz t{rsadalomba beolvasztani és, hogy hasz nos munk{ra tudj{k fogni az úgynevezett „terméketlen” elemeket. Ugyanebben az időszakban azonban m{r tömeges méretekben kapcsolódtak be a zsidók az orosz oktat{si intézményekben folyó tevékenységekbe. Olyannyira, hogy 1876 és 1883 között csaknem megdupl{zódott a gimn{ziumba és m{s középiskol{kba j{ró zsidó di{kok sz{ma. Az egyetemi oktat{sban részt vevő zsidó hallgatók sz{rny pedig nyolc év alatt (1878 és 1886 között) a hatszoros{ra nőtt, hogy rövidesen elérje az oroszorsz{gi egyetemi hallgatók összlétsz{m{nak a 14,5%-{t. *105+ Ez utóbbival kapcsolatban, m{r az előző c{r uralkod{sa alatt is komoly nyugtalans{g fogta el a helyi hatós{gokat, akik nem győztek felindults{guknak hangot adni. A minszki korm{nyzó péld{ul 1878-ban készült jelentésében többek között az al{bbiakra hívta fel a figyelmet: „...anyagi erőforr{saiknak köszönhetően a zsidók jobb színvonalú iskol{ztat{st engedhetnek meg gyermekeiknek, mint az oroszok. A zsidó tanulók anyagi helyzete jobb, mint a keresztényeké; ebből kifolyólag azt{n mindenképpen cél annak a megakad{lyoz{sa, hogy a zsidók magasabb ar{nyban legyenek iskol{zottak, mint az orsz{g többi népessége, numerus clausust 148 kell teh{t a középiskol{ba lépni sz{ndékozó zsidó tanulók létsz{m{nak szab{lyoz{sa érdekében fel{llítani”. [106+ Azt követően pedig, hogy a dél-oroszorsz{gi régió néh{ny gimn{zium{ban zavarg{sok törtek ki, 1880-ban m{r az ogyesszai körzet tanfelügyelője is a fentebbivel azonos értelmű meg{llapít{sokra jutott. Végül pedig 1883-ban és 1885ben az a két, egym{st követő új-oroszorsz{gi (azaz ogyesszai) korm{nyzó is r{mutatott „az orosz oktat{si rendszerben részt vevő zsidók sz{m{nak a túltengésére”. Egybehangzóan úgy ítélték meg, hogy szükségesnek mutatkozik „a gimn{ziumi és Iv{s középfokú oktat{si intézményekben részt vevő zsidók létsz{m{t korl{tozni. Vagy
148
Numerus clausus: (latin): z{rt, meg{llapított sz{m. Ezt a kifej ezést haszn{ljuk, amikor arról van szó, hogy valamely testületbe csak bizonyos sz{mú tagot vesznek fel.
-[263]-
a teljes tanulói létsz{m 15%-{ra, vagy pedig valamely mélt{nyos részar{ny fel{llít{sa {ltal. Ez ar{nyosan megfelelne a zsidók népességhez képest képviselt sz{mar{ny{nak”. [107] Megjegyezendő, hogy 1881-ben péld{ul az ogyesszai körzet néh{ny gimn{zium{ban a zsidók ar{nya a tanulók körében néhol a 75%-ot is elérte. *108] A harkovi korm{nyzó 1886-ban pedig hangot adott keserű panasz{nak, miszerint „az {ltal{nosan képző iskol{kat valós{ggal el{rasztott{k a zsidó tanulók”. [109] Elmondható azonban, hogy a fentebb idézett esetek egyike kapcs{n sem ítélte lehetséges és j{rható útnak az orosz minisztertan{cs, hogy a felmerülő problém{kra {ltal{nos horderejű megszorító intézkedések foganatosít{s{val v{laszoljon. Ezeket és az ehhez hasonló jelentéseket egyszelűen a Palen-féle bizotts{g hat{skörébe utalt{k, ott pedig azok semmiféle különösebb visszhangot nem keltettek. Egyébir{nt, és ez imm{r az 1870-es évektől kezdve így volt, az oroszorsz{gi forradalmi készülődések nagymértékben kapcsolódtak a di{ks{ghoz. II. S{ndor c{r meggyilkol{s{t követően teh{t a forradalmi mozgolód{sok elfojt{s{nak sz{ndéka szükségszerűen vezetett az egyetemist{k és a végzős gimnazist{k {ltal működtetett „forradalmi fészkek” felsz{mol{s{hoz. Ezen a ponton azonban m{sfajta összefüggés sz{lai is kezdtek körvonalazódni, amelyek nem kevés nyugtalans{ggal töltötték el az orosz korm{nyköröket. Ez az összefüggés pedig nevezetesen a zsidók növekvő ar{nya az egyetemi hallgatók között, és egyben növekvő részvételük a forradalmi mozgalmakban. Az orosz felsőoktat{si intézmények közül a legink{bb forradalminak az orvosi és sebészeti akadémia sz{mított (amely a későbbiek sor{n katonaorvosi akadémi{v{ alakult). Erre az akadémi{ra a zsidók igen szívesen iratkoztak be, és m{r az 1870-es évek bírós{gi vizsg{lati anyag{ban fel-feltünedeznek az akadémia zsidó hallgatói. A katonaorvosi akadémi{val szemben hozott első, specifikus korl{tozó intézkedésre 1882-ben sor került. Ekkor rendelet útj{n kimondt{k, hogy az intézménybe beiratkozni sz{ndékozó zsidók létsz{ma nem haladhatja meg az 5%-ot. A b{ny{szati főiskol{ba vonatkozóan 1883-ban lépett életbe hasonló rendelkezés; majd pedig 1884-ben a híd- és útépítő főiskol{kra -[264]-
is. [110] A sor azonban tov{bb folytatódott. A harkovi technológiai intézetbe beiratkozni sz{ndékozók zsidók létsz{m{t 1885-ben 10%ban korl{tozt{k, 1886-ban pedig a helyi {llatorvosi egyetem imm{r teljesen bez{rta a kapuit a zsidó sz{rmaz{sú tanulni v{gyók előtt. Magyar{zatként azt hozt{k fel, hogy „Harkov v{rosa örökösen politikai propaganda központja volt, és hogy az intézmény kebelén a zsidók többé-kevésbé jelentős sz{mban való jelenléte nem kív{natos, sőt veszélyes elemnek tekintendő”. [111] Vagyis a XIX. sz{zad végén ilyen adminisztratív módon igyekeztek g{tak közé szorítani a forradalmi dag{ly egyre magasabbra csapó hull{mait...
-[265]-
6. AZ OROSZ FORRADALMI MOZGALOM
A XIX. sz{zad 60-as, 70-es éveinek Oroszorsz{g{ban, ahol a reformok nagy lépésekben haladtak, nem volt sem gazdas{gi, sem t{rsadalmi alapja nagyszab{sú forradalmi mozgalomnak. Ennek ellenére – m{r II. S{ndor uralkod{sa idején, éppen amikor újító műve megjelenik – az ideológia túl kor{n érett gyümölcseként ilyen ir{nyzat l{t napvil{got. Az 1861-ben lezajlott szentpéterv{ri egyetemi di{ktüntetések, az 1862-ben végrehajtott sz{ndékos gyújtogat{sok, a Fiatal Oroszorsz{g (Molodaja Rosszija) 149 véres ki{ltv{nya, valamint 1866ban Karakozov150 lövése – mind-mind a későbbi terrorista korszak fél évsz{zaddal kor{bbi előjelei. Ugyancsak II. S{ndor alatt történt – amikor is a zsidók jogainak korl{toz{sa igencsak lazulóban volt –, hogy zsidó nevek tűntek fel a forradalm{rok között. Annak előtte sem Sztankijevics151 , Herzen és Ogarjov152 , sem pedig Petrasevszkij környezetében nem tal{lunk egyedén zsidót sem. (Lengyelorsz{gról itt nem beszélünk.) De Mikhoels, Utin 153 és Gen részt vesznek az 1861-es péterv{ri egyetemi di{k-tüntetéseken. És megtal{ljuk Utint Nyecsajev154 körében is. 149
150
151
152
153
Fiatal Oroszorsz{g (Molodaja Rosszija): az orosz „jakobinusok” forradalmi ki{ltv{nya 1862-ből, szerkesztette P G. Zajcsnyevszkij. Dmitrij Vlagyimirovics Karakozov: (1810-1866) 1866. {prilis 16-{n egy hosszú merényletsorozat kezdeteként r{lőtt II. S{ndorra. Hal{lra ítélték és kivégezték. Nyikolaj Vlagyimirovics Sztankijev ics: (1813-1840) filozófus, költő, humanista 1831ben megalapítja a „Sztankijevics-kört”, amelybe olyan nagy értelmiségiek tartoztak, mint Belinszkij, Akszakov, Granovszkij, Katkov stb., 1837-ben emigr{lt. Nyikolaj Platonovics Ogarjov: (1813-1877) költő, orosz forradalmi publicista. Herzen barnítja és fegyvert{rsa. 1856-ban emigr{lt. Részt vesz a Föld és Szabads{g m egalapít{s{ban. Nyikolaj Iszaakovics Utin: (1841-1883) forradalm{r, a Föld és Szabads{g vezetős égi tagja. T{vollétéhen hal{lra ítélik, 1863-ban emigr{l, 1878-ban visszatér Oroszorsz{gba.
-[266]-
A zsidók részvétele az orosz forradalmi mozgalomban fel kell hogy keltse a figyelmünket, mivel a fiatal zsidók között a felforgató forradalmi megmozdul{s egyre elterjedtebb tevékenységi forma lesz. A zsidó forradalmi mozgalom {ltal{ban az orosz forradalmi mozgalomnak minőségileg is jelentős része. A mozgalomban részt vevő zsidó és orosz forradalm{rok sz{m{nak alakul{sa az évek folyam{n igen meglepő. Természetesen az, hogy a következő oldalakon főképp zsidókról beszélünk, egy{ltal{n nem jelenti azt, hogy ne tudn{nk, az oroszok között is jelentős sz{mú befoly{sos forradalm{r volt. Ami azt illeti, a 70-es évek elejéig a forradalmi mozgalomhoz csak kevés zsidó csatlakozott, és ők is csup{n m{sodlagos szerepet töltöttek be. (Részben azért is, mert az egyetemi di{kok között ekkor még nem sok zsidó volt.) Tudjuk péld{ul, hogy Lev Dejcset 10 éves kor{ban teljességgel felh{borította Karakozov lövése, mivel „hazafinak” érezte mag{t. A 60-as évek orosz nihilizmus{hoz is kevés zsidó csatlakozik, pedig racionalizmusukn{l fogva azt könnyen magukév{ tehették. „A nihilizmus jótékonyabb szerepet j{tszott a fiatal zsidó di{kok körében, mint a keresztény fiatalokn{l.” [1] Ugyanakkor a 70-es évek elejétől kezdve a vilniuszi rabbiiskola fiatal zsidóinak köre fontos szerepet kezdett j{tszani. (Köztük volt V. Johelszon, akiről majd még a későbbiekben szólunk, illetve a jól ismert leendő terrorista, A. Zungyelevics – mindketten kiv{ló tanulók, akiknek fényes jövőt jósoltak rabbiként –, valamint A. Liberman, a bécsi Pravda leendő kiadója, tov{bb{ Anna Epstein, Makszim Romm, Finkelstein.) Ez a kör fontos volt abból a szempontból, hogy közvetlen kapcsolatban {llt a zsidó „csempészekkel” 155 és lehetővé tette az illeg{lis irodalom, valamint illeg{lis személyek {tjut{s{t a birodalom hat{rain. *2+
154
155
Szergej Gennagyijevics Nyecsajev: (1847-1882) forradalm{r és orosz összeesküvő, a híres Forradal m{r katekizmusa című mű szerzője. 1869-ben megszervezi a c{ri titkosrendőrség {rulój{nak tartott Ivanov di{k meggyilkol{s{t (ami Dosztojevszkijt inspir{lta a Démonok megír{sa sor{n). Külföldre megy. Sv{jc kiadta Oroszorsz{gnak, 20 éves szigorított fogs{gra ítélik. A börtönben hal meg. Csempészek: itt azok a személyek, akik illeg{lisan juttatt{k {t a hat{rokon az Oros zorsz{gban betiltott forradalmi ír{sokat.
-[267]-
A gimn{zium elvégzése ut{n 1868-ban Mark Natanszon beiratkozott az orvosi és sebészeti akadémi{ra (később katonaorvosi akadémia). Itt azt{n nem csup{n rendkívül ambiciózus szervezővé v{lik, de a forradalmi mozgalom elsőrendű főszereplőjévé is. Nem sokkal ezut{n, későbbi feleségével, Olga Slejsznerrel együtt (akit Tyihomirov „m{sodik Szofja Perovszkaj{nak” 156 ) hív, jóllehet ekkor még élt az első – néh{ny nagyv{rosban leteszi az alapjait a „pedagógiainak” nevezett propagandisztikus kör rendszerének. („Előkészítő, kultur{lis, forradalmi munka a fiatal entellektüelek körében.” *3+ Ezeket a köröket tévesen nevezték el „Csajkovszkijoknak” az egyik legkevésbé befoly{sos tagjukról, N. V. Csajkovszkijról.) Natanszon igen hamar és élesen elhat{rolódik a Nyecsajev-féle körtől (és ezt követően sem sokat habozik kifejteni idevonatkozó nézeteit a vizsg{lóbíró előtt). Elmegy Pjotr Lavrovhoz 157 Zürichbe 1872ben a „vil{gméretű propaganda ir{nyzat{nak” főképviselőjéhez, aki személy szerint elutasította a l{zad{st. Natanszon itt akarta létrehozni az {llandó forradalmi szemet. Még ugyanabban az évben Senkurszkba sz{műzik, majd apósa közbenj{r{s{nak köszönhetően {tkerül Voronyezsbe, később Finnorsz{gba, végül Szentpéterv{rott szabadl{bra helyezik. Itt csup{n csüggedtséggel, levertséggel és tétlenséggel tal{lja mag{t szemben. Igyekezett megl{togatni a külön{lló csoportokat, azt{n újraegyesíteni és összeolvasztani őket. Így hozta létre az első Föld és Szabads{got (Zemlja i Volja) 158 (kevésbé ismert, a m{sodik h{ttérbe szorította) Nyugat-Európ{ban utazgatva össze-
156
157
158
Szofija Lvovna Perovszkaja: (1853-1881) forradalmi népp{rti, a Föld és Szabads{g tagja és a Népakarat vezetőségi tagja. Merényleteket szervez II. S{ndor ellen. Elít élik és 1881 {prilis{ban kivégzik. Pjotr Lav rovics Lavrov: (1823-1900) a népp{rt híres teoretikusa, 1870-ben emigr{l kiadja a Vperjod (Előre) című lapot. Zemlja i Volja (orosz): Föld és Szabads{g. A narodnyik mozgalom Ogarjov {ltal megfogalmazott jelszava. Később a mozgalom megnevezésére is haszn{lt{k. Az utópikus szocializmus hat{sa alatt {llóknak vallott{k magukat. 1. Az első: 1861 1864 közötti titkos szervezetet Herzen, Ogarjov, Csernyisevszkij gondolatai insp ir{lj{k; 2. a m{sodikat 1876-ban alapított{k és 1878-től kapja ezt a nevet. Ez utóbbi 1879-ben azt{n két csoportra oszlik, a Népakaratra és a megalapít{s{n{l feledésre ítélt Fekete Földoszt{sra.
-[268]-
gyűjtötte az alapokat a szervezetéhez, miközben több sz{zmillió rubelt el is költött. * Az orosz népp{rt fő szervezői közül a 70-es évek első felében Natanszon a legkiemelkedőbb forradalm{r. Az ő t{rsas{g{ban tűnik fel Lev Dejcs, valamint Alekszandr Mihajlov, aki a népp{rti „Bölcs M{rk” hűséges követőjének mondta mag{t. Natanszon személyesen ismert sz{mtalan forradalm{rt. B{r nem szónok és nem író, mégis hihetetlen tehetséggel meg{ldott ember és született szervező, altit nem befoly{soltak sem vélemények, sem ideológia. Nem nyitott senkivel teóriai vit{t, minden ir{nyzatot elfogadott (kivéve a Lenin elődje, Tkacsev-féle szélsőséges {ll{spontokat), mindenkit oda helyezett, ahol haszn{t vehette. Ezekben az években, amikor Bakunyin és Lavrov partiz{njai kibékíthetetlen ellentétben voltak egym{ssal, Natanszon azt javasolta, hogy vessenek véget a „jövő zenéjéről szóló vit{nak” és foglalkozzanak ink{bb a küzdelem valós feladataival. Ő volt az, aki 1876 nyar{n megszervezte Pjotr Kropotkin 159 szenz{ciós szökését a katonai kórh{zból a „Barb{r” nevű (a későbbiekben ismételten híressé v{lt) versenylovon. 160 Még ez év decemberében kiterveli és megszervezi az első nyilv{nos tal{lkozót, melyre a kazanyi Mi asszonyunk-katedr{lis előtt, a Szent Miklós-napi misét követően kerül sor. Az eseményen minden forradalm{r megjelent, és első ízben bontott{k ki a Föld és Szabads{g vörös z{szlaj{t. Natanszont 1877-ben letartóztatj{k, 3 évi fogh{zbüntetésre ítélik, majd Jakutföldre deport{lj{k 161 . Így 1890-ig t{vol marad a forradalmi eseményektől. *4] Itt meg kell említenünk, hogy néh{ny zsidó ugyanúgy megtal{lható Szentpéterv{ron a „csajkovszkijok” körében, mint a moszkvai, kijevi, ogyesszai „alegységeiknél” is. (A kijeviben nevezetesen: P B. Akszelrod, akiről m{r szóltunk; a jövőbeni kiadó és d{n diplomata Pjotr Alekszejevics K ropotkin: (1842-1921) orosz forradalm{r, az anarchizmus teoret ikusa. Földrajzspecialista és geológus, 1876 -1917-ig emigr{cióban él. Megírja az Egy forradal m{ r feljegyzéseit. 160 A szökés részletesen leírva A. J. Kornyilova-Moriz önéletrajz{ban és Kropotkin saj{t emlékeiben. 161 Deport{l{s (latin): kényszerlakóhelyre hurcol{s. 159
-[269]-
Grigorij Gurevics; olyan leendő tan{rok, mint Szemjon Lurier és Lejzer Levental, valamint annak testvére, Nahman Levental, illetve a Kaminer nővérek.) Ami Lev Dejcs első kijevi nihilista körét illeti, azt „kiz{rólag fiatal zsidó di{kok alkott{k”. *5+ A kazani katedr{lis előtt lezajlott tüntetés ut{n h{rom zsidót elítéltek, de Natanszont nem. Az „ötvenek” perében 162 , ami 1877 nyar{n zajlott Moszkv{ban, néh{ny zsidót is megv{doltak, aki rendszerellenes propagand{t folytatott a gy{ri munk{sok között. A „sz{zkilencvenh{rmak” perében 163 13 zsidót ítéltek el. Az első népp{rtiak körében megemlíthetjük még Joszif Aptekman és Alekszandr Hotyinszkij nevét, mint nagy befoly{ssal rendelkező személyekét. *6] Natanszon elképzelése az volt, hogy a forradalm{rok mintegy lesz{llnak a nép közé (a paraszts{g körébe), így az evil{gi dolgaikban vezetőik lesznek. Ez a nevezetes „lépés a nép felé”, ami attól fogva olyannyira híressé v{lt, valój{ban 1873-ban született meg a „dolgusincek” körében (Dolgusin 164 , Dmohovszkij, Gamov stb.), ahol egyetlen zsidót sem tartottak sz{mon. Később azonban a zsidók is „nyitottak a nép felé”. Az ellenkezője is megtörtént: Ogyessz{ban, P. Akszelrod megprób{lta Zseljabovot 165 az egyik titkos forradalmi szervezetbe bevonni, de ő visszautasította, mivel ekkor még Kulturträger166 volt. A 70-es évek közepén ezeknek a „népp{rtiaknak” a sz{ma azonban csup{n 20 körüli volt , és mindegyikük vagy szinte mind-
„Ötvenek” pere: moszkovit{k perének is nevezik, a perbefogottak között 16 nő is volt. 163 „Sz{zkilencvenh{rmak” pere: 1877 októberétől 1878 febru{rj {ig tartott, 1917 előtt a legfontosabb politikai per Oroszorsz{gban (40 ezer letartóztatott a narodnyikok körében). 164 Alekszandr Vaszilevics Dolgusin: (1848-1885) politikus, {rtatlanul ítélték el „Nyecsajev perében”. Munk{sköröket szervezett (ők a dolgusincek), akik azt{n elkezdték a széles körű „népi” propagand{t és szervezkedést. Moszkv{ban megszervezte az első népi-forradalmi csoportot. egy titkos nyomd{ban plak{tokat és egyéb prop agandaanyagot nyomtatott t{rsaival, letartóztatt{k őket. 165 Andrej Ivanovics Zseljabov: (1851-1881) a Népakarat egyik alapítója, az „orosz Robespierre”. A II. S{ndor elleni merényletek szervezője. Kivégezték 1881 {prilis {ban. 166 Kulturträger (német): népművelő, ismeretterjesztő. 162
-[270]-
egyikük Lavrov és nem Bakunyin híve. (Csup{n a legszélsőségesebbek hallgatt{k meg Bakunyin l{zad{sra való felhív{sait. Ez történt Dejcs esetében is, aki Stefanovics segítségével felszította a „csigirinszki l{zad{st” 167 , elhitetve a parasztokkal, hogy az ellenségeitől körülvett c{r azt üzente a népnek: döntsétek meg a helyi hatalmasokat, kaparints{tok meg a földet, és vezessetek be szabad rendszert. Érdemes megjegyezni, hogy szinte egyetlen zsidó forradalm{r sem azért vett részt a forradalomban, ment szegény volt, hiszen a legtöbbjük igen jómódú csal{dból sz{rmazott. (Az orosz Zsidó Enciklopédia első h{rom kötetében az erre vonatkozó péld{k sem hi{nyoznak.) Egyedül Pavel Akszelrod jött szegény csal{dból, és mint ahogy azt m{r említettük, a kahal küldte őt {llami intézménybe, kiz{rólag azért, hogy a r{juk eső kötelező tanulósz{mot teljesítse. Innen később a mogiljevi gimn{ziumba, azt{n a nyezsinszki líceumba ment. Natanszon, Dejcs, Aptekman (aki felmenői közt sz{mos talmudtudóst és ügyvédet tartott sz{mon), jómódú kereskedő csal{dokból sz{rmaztak. A. Hotyinszkij, Gurevics, Szemjon Lure (akinek a csal{dj{t még a zsidók körében is „arisztokrat{nak” tartott{k; és akik „a kis Simont is rabbinak sz{nt{k”, {m a felvil{gosod{s hull{m{nak hat{s{ra apja – Gerc Lure – gimn{ziumba adta a fi{t, hadd legyen belőle professzor); az első olasz marxista, Anna Rozenstein (gyerekkor{tól több nyelven beszélő nevelőnőkre bízt{k); Mojszej Rabinovics és Betti Kamenszkaja tragikus figur{i, valamint Felicia Seftel és Joszif Gecov és sokan m{sok. Hrisztina (Haszja) Grinberg, „jómódú hagyom{nyokhoz hű kereskedő csal{dból” sz{rmazik. Ő 1880-ban belép a Népakaratba: lak{sa az illeg{lis összejöveteleknek szolg{lt helyszínéül. Részt vesz a II. S{ndor cs{sz{r ellen elkövetett merényletekben, közben 1882-ben titkos dinamitgy{rtó üzem tulajdonosa. Különben megússza a dolgot csup{n sz{műzetéssel. *7+ Fanni Morejnisz szintén nem szegény csal{dból érkezett; ő is „részt vett a II. S{ndor cs{sz{r elleni merényletek előkészítésében”, a
167
Csigirinszki l{zad{s: 1876-1877-ben a forradalmi népp{rtiak egyik csoportja Ukrajn {ban, a csigirini j{r{sban megkísérelt paraszti elégedetlenséget kirobbantani.
-[271]-
karijszki börtönben két évig katorga 168 büntetést ült le. *8+ Egyesek rabbicsal{dból sz{rmaztak, úgymint a leendő filozófiadoktor Ljubov Akszelrod169 vagy Ida Akszelrod. Sőt olyan kispolg{ri csal{dokból is, amelyek elég gazdagok voltak ahhoz, hogy a gyereküket gimn{ziumba írass{k, mint péld{ul Ajzik Aroncsikot (a gimn{zium ut{n a szentpéterv{ri közlekedési mérnöki karra ment, amelyet nem sokkal azut{n azért hagy ott, hogy részt vegyen a forradalmi megmozdul{sokban), de ide sorolhatók Alekszandr Bibergal, Vlagyimir Bogoraz 170 , Lazar Goldenberg és a Levental testvérek is. A zsidó forradalm{rok életrajzukban sokszor tesznek említést arról a kiv{lts{gos katonaorvosi akadémi{ról, amelyről m{r mi is szóltunk. Így tal{lkozhatunk többek között Natanszonéban, Bibergaléban, a leendő ellenforradalm{r Isznak Pavlovszkijéban171 , M. Rabinovicséban, A. Hotyinszkijéban, Szolomon Csudnovszkijében, Szolomon Aronzonéban (aki véletlenül keveredik ebbe a t{rsas{gba) és m{sokéban. *9] Teh{t nem anyagi szükséglet hajtja őket, hanem meggyőződésük ereje. Érdemes megemlíteni, hogy azokban a zsidó csal{dokban, ahol a fiatalok csatlakoztak a forradalomhoz, ez a csatlakoz{s csak ritk{n, vagy egy{ltal{n nem okozott törést „apa és fia”, szülők és gyerekek között. „Az »ap{k« nem túls{gosan estek neki a »gyerekeknek«. Ellenben ez a kérdés szétszakította akkoriban a keresztény csal{dokat.” Noha Geszja Gelfmannak titokban el kellett hagynia az övéit, egy ószövetségi hagyom{nyőrző csal{dot. A „zsidó ap{k” gyakran egy{ltal{n nem voltak kibékíthetetlen ellentétben a „gyerekekkel”. Így 168
169
170
171
Katorga (orosz): életfogytiglani vagy hosszú idein tartó szabads{gvesztés-büntetés munkakényszerrel vagy anélkül, melyet az elítéltnek t{voli, {ltal{ban szibériai v idékeken kellett letöltenie. Ljubov Akszel rod: filozófus, író, a mensevik p{rt tagja. Írói {lneve „Ortodox” (nem a szó vall{si értelmében). Vlagyimir Germanovics „Tan” Bogoraz: (1847-1936) neves orosz antropológus és forradalm{r. Iszaak Jakovlevics Pavlovszkij, m{s néven I. Jakovlev: újs{gíró, a sz{zkilencvenh{rmak perének egyik v{dlottja. Emigr{l, Turgenyev védelme alatt {ll, a Novoje Vremja (Új Idők) p{rizsi levelezője lesz.
-[272]-
péld{ul Gerc Lure vagy pedig Iszaak Kaminer. Utóbbi kijevi orvos és a 70-es években az egész csal{d részt vett a forradalmi mozgalomban, miközben ő maga, „szimpatiz{nsként..., tett nagy szolg{latokat” a forradalm{roknak; ugyanis közülük h{rom feleségül veszi a l{nyait. A 90-es években csatlakozik a cionista 172 mozgalomhoz és AhadHaam173 bar{tja lesz. *10] Ezekre az első zsidó forradalm{rokra a XIX. sz{zad 70-es éveiből nem lehet r{fogni, hogy elsz{ntan oroszellenesek lettek volna, amint az egyesek sz{m{ra jelenleg Oroszorsz{gban elképzelhetőnek tűnik. Egy{ltal{n nem. Az azonban tény, hogy az egész folyamat a mindent {titató „nihilizmussal” kezdődött a 60-as években. Miut{n Oroszorsz{gban csatlakoztak, felz{rkóztak a „goj felvil{gosod{shoz”, belemélyedtek az orosz irodalmi művek olvas{s{ba, „a zsidó fiatals{g gyorsan csatlakozott az akkori legprogresszívebb mozgalomhoz”, a nihilizmushoz, még ann{l is könnyebben, ahogyan elt{volodtak a régi zsidó hagyom{nyoktól. „A legfanatikusabb jesiva di{k, aki belemerült a Talmud tanulm{nyoz{s{ba... a nihilizmussal való két- vagy h{rompercnyi ismeretség” ut{n szakított a „patriark{lis gondolkod{smóddal”, sőt még külsőségeivel is. „Ez a di{k (zsidó, ugyanakkor va ll{sos) még csak érintette a »goj« kultúr{t, még csak morzs{nyit alkalmaz belőle vil{gl{t{s{ban, de m{ris kész, hogy messzebbre menjen, nagyon messze, egészen a szélsőségességig.” [11] Ezeket a fiatalembereket hirtelen mag{val ragadj{k a nagy egyetemes eszményképek. Arról {lmodnak, hogy minden ember testvére lesz egym{snak és mindenki ugyanazt a jólétet élvezi majd. A feladat fennkölt, felszabadítani az emberiséget a nyomorból és a szolgas{gból!
172
173
Cion (Sion): annak a dombnak és hegyi erődnek a neve, melynek bevétele {ltal D{vid Jeruzs{lemet meghódította. A XIX. sz{zad végén létrejött zsidó nacionalista mozgalom, a cionizmus a vil{gon szétszórva élő zsidós{got egységes nemzetnek hirdeti, és célul tűzte ki, hogy a vil{g zsidós{g{t „ősi haz{j{ban”, Palesztin{ban telepítse le. Ennek jegyében jött létre 1948-ban Izrael [llam. Ahad-Haam (jelentése „egy a népéből”): Aser Cvi Ginzberg: jiddis író, a cionista mozgalom elkötelezettje.
-[273]-
És ebben j{tszott hatalmas szerepet az orosz irodalom. Péld{ul Pavel Akszelrodnak a gimn{ziumban olyan tanítómesterei voltak, mint Turgenyev, Belinszkij, Dobroljubov (és később, Lassal 174 , aki a forradalom felé fordította). Aptekman Csernyisevszkijért, Dobroljubovért, Piszarevért bolondult (és ugyanúgy Bukle-ért). Lazar Goldberg nemcsak elolvasta, hanem újra és újra olvasta Dobroljubovot, Csernyisevszkijt, Piszarevet, Nyekraszovot; Rugyin 175 pedig, aki a barik{dokon halt meg, egyenesen az eszményképévé v{lik. Szolomon Csudnovszkij Piszarev olyan nagy csod{lója volt, hogy könnyeit nem szégyellve hangosan zokogott annak hal{lakor. Szemjon Lure nihilizmusa szintén az orosz irodalomból született, és abból t{pl{lkozott. És a felsorol{st még sok{ig lehetne folytatni. Ma azonban m{r, két évsz{zad t{vol{ból, kevesen vannak, akik emlékezhetnének ezeknek az éveknek a hangulat{ra. Mindazon{ltal azt is meg kell jegyeznünk, hogy az említett fiatalemberek (zsidók utc{ja – ahogyan akkor mondt{k) egyetlen komoly politikai akciót sem vezettek mindaddig, amíg a népp{rtosok (oroszok utc{ja) fel nem l{zadtak. Ezut{n azonban minden gyorsan ment. Elég volt csup{n „beférkőzni, beleolvadni az orosz felszabadít{si mozgalomba”! [12] M{rpedig ezt az egyesülést jobban nem is könnyíthette és gyorsíthatta volna meg m{s, mint az orosz irodalom és a felforgató publicist{k ír{sai. Miközben ezek a fiatalemberek az orosz vil{g felé tekintettek, elfordultak a zsidó vil{gtól. „Sokan közülük ellenségességet, megvetést mutattak ap{ik zsidó vall{s{val, mint valami parazita rendellenességgel szemben.” [13] A 70-es években „radik{lis zsidó fiatalok, akik a népp{n-fis{g ide{ljainak nevében egyre jobban elt{volodtak a népüktől, kis csoportokat hoztak létre, ...kezdtek erőteljesen beolvadni és közelíteni az orosz nemzeti eszméhez”. [14] A 70-es évek közepéig a szocialista zsidók nem tartott{k fontosnak, hogy politikai munk{t végezzenek felebar{taik mellett. Mivel úgy gondolt{k, a zsidók soha nem birtokoltak földet és így nem is tudj{k magukév{ tenni 174 175
Ferdinand Lassal: (1825-1864) német filozófus, közgazd{sz, jog{sz és híres szocialista. Rugyin: Turgenyev Ap{k és fiúk című regényének (1856) orosz hőse, akit a szerző a p{rizsi barik{dokon 1848-ban hal{lra ítél.
-[274]-
a szocialista gondolatokat. A zsidóknak maguknak soha nem voltak parasztjaik. „Egyetlen 70-es évekbeli zsidó forradalm{rnak sem jutott soha az eszébe, hogy csup{n a saj{t nemzetéért tegyen valamit.” Sz{mukra napn{l is vil{gosabb volt, hogy az uralkodó (orosz) nyelvet beszélőkért tesznek valamit és csak az orosz parasztokért. Mint egyikük írja: „Sz{munkra..., nem léteztek zsidó munk{sok. Egy eloroszosodott szemével néztük őket. A zsidónak a törzsgyökeres lakoss{gba kell beolvadnia.”. Így még a kézműiparosokat is úgy tekintették, mint potenci{lis kizs{km{nyolókat, mivel segédeket és tanulókat foglalkoztattak. Ami azt illeti, az orosz munk{soknak és kézműiparosoknak sem tulajdonítottak különösebb fontoss{got, mint ön{lló oszt{lynak. Sz{mukra csak mint leendő szocialist{k léteztek, akiken keresztül könnyebb lesz a parasztok közötti tevékenykedni. *15] Miut{n a beolvad{st elfogadt{k ezek a fiatalok, helyzetüknél fogva természetesen a felforgat{s eszméi felé haladtak. Elveszítve ezen az új talajon szil{rd gyökereiket, amelyek hajdani hagyom{nyaikhoz kötötték őket. „Felkészülünk a néphez és természetesen az orosz néphez való közeledésre. Megtagadjuk a zsidó vall{st, mint ahogyan egyébként a többi vall{st is. A zsargonunk mesterséges nyelvnek sz{mított, és a héber holt nyelvnek. ...Őszinte hívei voltunk az asszimil{ciónak, és az orosz felvil{gosod{sban l{ttuk a mentséget a zsidók szóm{ra. ...Miért igyekeztünk az orosz nép között tevékenykedni, s nem pedig a zsidók között? Azért, mert az oroszorsz{gi zsidók spiritu{lis kultúr{ja idegenné v{lt, és mert tagadóan viszonyultunk azok ortodox és burzso{ vezetőihez, ínelv közegből mi magunk is sz{rmaztunk. ...Úgy gondoljuk, hogy amikor az orosz nép felszabadul a despotizmusból és a birtokos oszt{lyok ig{j{ból, eljön majd Oroszorsz{g öszszes népének – beleértve a zsidó népet is – gazdas{gi és politikai szabads{ga. És el kell ismerni, hogy az orosz irodalom....némileg bevéste belénk is a gondolatot, hogy a zsidó nem volt nép, csup{n csak élősködő oszt{ly.” [16] Ugyanakkor fellépett a nagy-orosz néppel szemben az adóss{g érzése is, mint „népp{rti rebellisek hite a népi l{zad{s közelségében”. [17] A 70-es években „a fiatal zsidó értelmiség... »a nép felé indult« -[275]-
abban a reményben, hogy gyenge kezeivel kirobbantja a parasztl{zad{st Oroszorsz{gban”. [18] Aptekman és Natanszon gondolatait idézve: „ahogy Lermontov176 Mcirijének hőse, Csak egy gondolat hat{s{t ismerte, Csak egyét, de l{ngoló szenvedéllyel. Ez a gondolat a nép boldogs{ga volt; ez a szenvedély harc a szabads{gért”. [19] Aptekman maga – ahogyan Dejcs leírja – „lesov{nyodott, alacsony, s{padt... igen hat{rozott nemzeti von{sokkal” rendelkező falusi felcser 177 lett, és az evangéliumon keresztül hirdette a szocializmust a parasztoknak. [20] Az első zsidó népieseknél kialakult a kereszténységre való t{maszkod{s gondolata, annak alkalmaz{sa. Elsősorban az előttünk j{rt dolgusincek köreinek hat{s{ra, akik egyértelműen felírt{k a feszület keresztf{j{ra: „Krisztus szabads{g, egyenlőség, testvériség nevében”, és majdnem mindegyikük sz{m{ra t{mpontul szolg{lt az evangélium. Aptekman így ír önmag{ról: „Keresztény hitre tértem, a szívemből kiinduló hat{s és a Krisztus ir{nt érzett szeretet {ltal”. [21] Ezt azonban ne keverjük össze sem Tan Bogoraz motiv{cióival, aki a 80-as években keresztény hitre tért, „hogy elkerülje a sértéseket, amelyek zsidó sz{rmaz{sa miatt érték” [22], sem pedig Dejcs tettetésével, aki elment hirdetni a molok{nok178 tanait, miközben „jó ortodoxnak mutatta mag{t”. De – teszi hozz{ Aptekman –, „hogy odaadjuk magunkat a népnek, nincs szükség bűnb{natra”: az orosz néppel szemben, „nem volt megb{nni való emlékem. Egyébként honnan is lett volna? Ink{bb nekem, az elnyomott nemzet lesz{rmazottj{nak kellene kérnem a v{ltók rendezését, ahelyett hogy fizetném az adóss{g{t egy nem
Mihail Jurevics Lermontov: (1814-1841) nagy orosz romantikus költő. Mciri című versének hőse a szabads{gra v{gyó novícius. 177 Felcser (német): orvossegéd, (katonai) t{bori orvos. 178 Molok{nok vagy „tejivók”: (böjt idején tejet isznak) orosz szekta, amelyetek eredete a XVIII. sz{zadig nyúlik ossza. Üldözték, majd 1800-ban az Azovi-tenger északi részére sz{műzték őket, egyesek Amerik{ba emigr{ltak. 176
-[276]-
tudom miféle furcsa kölcsönnek? Úgyszintén nem figyeltem meg ezt a bűnb{nó érzést a nemesi sz{rmaz{sú oszt{lyt{rsaimn{l, akik velem együtt haladtak az úton.” [23] Ennek kapcs{n jegyezzük meg, hogy az orosz forradalm{rok sor{ban ekkor az óhajtott szocializmus és a történelmi kereszténység közötti közeledés gondolata nem volt idegen, sem tetteik igazol{s{ra, sem mindennapi gyakorlatukban. V. V. Flerovszkij 179 így ír erről: „Mindig észben tartottam ennek a tettre kész fiatals{gnak és az első keresztényeknek hasonlós{g{t.” És nem sokkal később: „Miközben folytonosan érleltem ezt a gondolatot, meggyőződésemmé v{lt, hogy nem érjük el a célunkat, csup{n egyetlen módon – ha új vall{st hozunk létre. ...Meg kell tanítani a népnek, hogy minden erejét kiz{rólagosan mag{ra fordítsa. ...Meg akartam alkotni a testvériség vall{s{t.” És Flerovszkij fiatal tanítv{nyai meg is prób{ltak „úgy tapasztalatot szerezni, hogy maguknak tették fel a kérdést. Milyen lesz a fogadtat{sa a nép körében egy olyan vall{snak, amelynek nincs sem Istene sem szentjei?” Tanítv{nya, Gamov – a Dolgusin-féle kör tagja – még nyersebben fogalmaz. „Olyan vall{st kell kital{lni, amely c{r- és korm{nyellenes. ...Ebben a szellemben kell írni katekizmust és im{ds{gokat.” [24] Oroszorsz{gban a zsidók forradalmi szerepv{llal{sa m{s módon is magyar{zható. Mindezt megtal{ljuk A. Szerebrennyikovn{l előbb megt{madva, majd megc{folva is. „Létezik olyan nézőpont, mely szerint, ha az 1861-1863-as évek reformjainak segítségével a letelepedési övezet nem létezett volna, úgy egész történelmünk m{sképpen alakul... Ha II. S{ndor megszünteti a letelepedési övezetet, akkor nincs sem Bund 180 , sem trockizmus!181 „ Majd felhaszn{lja a Vaszilij Vasziljevics Bervi-Flerovszkij: (1829-1919) orosz publicista, szociológus, közgazd{sz. Részt vesz a 60-as évek népp{rtj{ban. 1862-től 1887-ig sz{műzetésben van. Megírta az Egy utópista forradal m{r című művét. 180 Bund (jiddis): unió, a litv{n, lengyel és orosz zsidó munk{sok {ltal{nos szövets ége, 1897-ben alapított{k Vilniuszban, 1898-1901-ig a szoci{ldemokrata p{rttal r okon, majd 1906-1918-ig mensevizmus közeli. 1921-ben feloszlatj{k. 181 Trockizmus: a marxizmus Lev Trockij (Lev Davidovics Bronstein 1879-1940) bolsevik forradalm{r {ltal képviselt ir{nyzata. Trockij a permanens forradalom elm életét 179
-[277]-
nemzetközi és szocialista gondolatokat, melyek Nyugatról {ramlottak be, és így vélekedik: „Ha a letelepedési övezet megszüntetése lényeges lett volna sz{mura, minden harcuk az ellen ir{nyult volna. M{rpedig minden m{ssal foglalkoztak: arról {lmodoztak, hogy megdöntik a c{rizmust!” [25] Így azt{n egyik zsidó fiatal a m{sik ut{n, ugyanattól a szenvedélytől hajtva, abbahagyja a tanul{st, ak{r a negyedik évfolyamon, a katonaorvosi akadémi{n vagy m{s tanintézetben, hogy a „nép közé menjen”. Minden diploma, mint a nép kizs{km{nyol{s{nak egyik eszköze, mag{n viselte a becstelenség bélyegét. Lemondtak mindennemű karrierről, és egyesek szakítottak a csal{djukkal is. Sz{mukra „minden olyan nap, ami nem a kisemmizettek jóllétének és boldogs{g{nak a megvalósít{s{ban telt el, kijavíthatatlan, büntetendő veszteségnek sz{mított”. [26] De ahhoz, hogy a „néphez menjenek... egyszerűnek kellett lenni” egyszerre belsőleg, önmaguk miatt; és a gyakorlatban is, „hogy megnyerjék a néptömegek bizalm{t. Muzsiknak vagy munk{snak {lc{zva kellet beépülni.” [27] Csakhogy, írja Dejcs, hogyan menjünk a néphez, hallgattassuk meg magunkat, és hogy higgyenek nekünk zsidóknak, amikor a beszédünk, megjelenésünk, modorunk mindmind gyorsan el{rul minket? És ahhoz, hogy meghódíthassuk a hallgatókat, vicceket és a népnyelvből vett szellemességeket kellene mondanunk! És j{rtasnak kellene mutatkozni a mezei munk{ban, ami a v{roslakó zsidók sz{m{ra igencsak f{rads{gos. Ezért volt az, hogy Hotyinszkij, mint földműves a testvérénél dolgozott a gazdas{gban. Így tanulta meg a sz{ntóvetők munk{j{t. A Levental testvérek kitanult{k a cipész és az asztalos mesterséget. Betti Kamenszkaja munk{sként dolgozott nagyon kemény helyen az egyik fonalgy{rban, míg m{s fiatal zsidó nők közül sokam felcsernőként tevékenykedtek. Dejcs úgy értékeli, hogy sokkal jobban sikerült a zsidó forradalm{roknak a körön belüli tevékenység. Hiszen ebben megtal{lható volt p{rtmunka, összeesküvés, kommunik{ció, nyomd{szat, hat{r{tkelés. [28] képviselte Leninnel és Szt{linnal szemben, akik lehetségesnek ta rtott{k a szocializmusnak egy orsz{gban történő megvalósít{s{t is.
-[278]-
A „néphez való menetelés” rövid l{togat{sokkal (ún. „hat{rozott” lépéssel) kezdődött, ami többnyire néh{ny hónapos időszakot jelentett. „A kezdetekkor csak a l{zító munk{ra összpontosítunk. Úgy gondoltuk elég csup{n meggyőzni a parasztokat, felnyitni a szemüket a hivatalban lévő hatalomra és a tömegek kizs{km{nyol{s{ra, és megígérni, hogy a föld és a termelési eszközök mindenki tulajdona lesz – a parasztok rögtön meggyőződnek róla.” Végül is a népp{rtiak minden ilyen „nép felé menetelése” kudarccal z{rult. És nem csup{n a néh{ny, a c{rra rosszkor leadott (1879, Szolovjov) lövés miatt történt az, hogy mindannyijuknak menekülniük kellett a falvakból, mert „elkaphatj{k őket”, és a v{rosok {rnyék{ban megbújniuk. Főleg azért, Inert a prédik{ciójukra teljesen süket parasztok készek voltak néh{nyszor ak{r még fel is adni őket a hatós{golajak. Teh{t ami a parasztok l{zad{sra va ló buzdít{s{t illeti – nos, igen messze voltak ettől a sikertől! ...Így azt{n idővel a népp{rtiak, az oroszok (akik e téren nem j{rtak sokkal több szerencsével), valamint a zsidók elvesztették „a hitet... a spont{n forradalmi akaratban és a paraszts{g szocialista ösztöneiben”, és konok pesszimist{kk{ v{ltak. [29] A nép felé menetelésnél a földalatti akciók m{r jóval sikeresebben működtek. Péld{ul Minszk h{rom lakój{nak, Joszif Gecovnak, Szaul Levkovnak és Szaul Grinfesztnek sikerült a v{rosukban létrehozni egy titkos újs{got, ami később elterjedt az egész orsz{gban, és egészen 1881-ig sikeresen működött is. Többek között itt nyomtatj{k ki aranybetűkkel a röpiratot „II. S{ndor kivégzéséről”. Itt nyomtatj{k a Fekete Földoszt{st (Csornij Peregyel)182 , valamint a Népakarat ki{ltv{nyait. Dejcs ezeket a zsidókat „a békés propagandist{k” közé sorolja. Az első pillant{sra tal{n megtévesztő „békés” szó valój{ban felölelte mindazokat a rendszerellenes tevékenységeket, amelyeknek nem volt közük kifejezetten a robbant{shoz – vagyis csempészet, illeg{lis hat{r{tlépés ugyanabban a vilniuszi rabbiképző intézményben működő körben. Vagy Lazar Goldenberg felhív{sa a parasztokhoz az adófizetés megtagad{s{ra. 182
Csornyij Peregyel: Fekete Földoszt{s, illeg{lis újs{g, ugyanazt a nevet viselte, mint a szervezet öt sz{mot ért meg 1880 és 1881 között (Minszk-Genf).
-[279]-
Ezek közül a „békés” zsidó forradalm{rok közül többet súlyosan elítéltek (még a mi korunkhoz képest is súlyosan). Igaz, egyesek kaptak enyhítést a büntetésükből – úgymint Szemjon Lure az apj{nak köszönhetően, aki enyhébb elb{n{st j{rt ki sz{m{ra a börtönben. Előfordulnak még engedmények a kor t{rsadalmi hangulat{nak következtében is. Aptekman péld{ul azt írja, hogy 1881-ben – pedig II. S{ndor meggyilkol{sa ut{n vagyunk – „viszonylag szabadon éltek a krasznojarszki börtönben”, ahol „a börtön igazgatója, egy valódi vad{llat, hirtelen megszelídült és mindenféle kedvezményt biztosított, hogy érintkezésbe lépjünk a deport{ltakkal és bar{tainkkal”. Később pedig m{r „nem mint foglyot fogadtak minket az ideiglenes börtönben, hanem mint előkelő rabolyat. Midőn a napi út megtétele közben {t{ztunk, akkor a börtönigazgató belépett katon{k kíséretében, akik t{lc{n te{t, süteményt, lekv{rt hoztak mindegyik ünknek, és egy kis poh{r vodk{t. Ez ne lett volna idillikus? Megérintett minket.” [30] Ezeknek az első népp{rtiaknak életrajzai rajong{st, bizonyos szellemi egyensúly hi{ny{t mutatj{k. Lev Dejcs tanúsítja: Lev Zlatopolszkij, a megrögzött terrorista „nem volt pszichikailag kiegyensúlyozott személy”. Aptekman maga a letartóztat{sa ut{n 1879-ben a „cell{j{ban nem {llt messze a megőrüléstől, annyira meggyengültek az idegei”. Betti Kameszkaja „...a fogs{g{nak m{sodik hónapj{tól... eszét veszti”; kórh{zba sz{llítj{k, azt{n nagykereskedő apja v{llal, érte kezességet. Pedig a v{diratok szerint leromlott egészségi {llapota miatt nem kellett volna bírós{g elé {llnia, de ő azt mondta az ügyésznek, hogy igenis jó egészségnek örvend, és hogy igenis meg tud jelenni a bírós{g előtt. Ezut{n nem sokkal később megmérgezte mag{t és meghalt. [31] Mojszej Rabinovicsnak a cell{j{ban „hallucin{ciói voltak, idegei a végét j{rt{k”. Éppen ezért elhat{rozta: megb{n{st színlel, hogy feladja azokat, akiket a vizsg{lat biztosan ismert, csak hogy végre szabad legyen. Rabinovics teh{t megfoga lmazza vallom{s{t, melyben megígéri, hogy mindent elmond, amit csak tud és a börtönből való szabadul{sa ut{n is inform{ciókat keres és ad {t. Ennek eredményeként mindent bevallattak vele anélkül, hogy szabadon engedték vol-[280]-
na. Együttműködésének jutalmaként azt{n sz{műzték Irkutszk környékére, ahol „alig 20 éves kor{ban” megbolondult és meghalt. Ilyen és ehhez hasonló esetek több m{s forradalm{rral is megtörténtek. Leizer Cukerman New Yorkba emigr{lt, és hamarosan agyonlőtte mag{t. Nahman Levental, miut{n Berlinbe emigr{lt, „súlyos depresszióba esett”, amihez 19 éves kora körül még boldogtalan szerelem is t{rsult; így azt{n „kénsavat ivott és a folyóba vetette mag{t”. [32+ Ezek a fiatalemberek erejüket és idegeik ellen{ll{s{t túlértékelve vetették magukat a nem kevés veszélyt hordozó forradalmi v{llalkoz{sba. Ebbe a tragikus körbe sorolható Grigorij Goldenberg is, aki pedig hidegvérrel meggyilkolta Harkov korm{nyzój{t, és azt kérte a bajt{rsaitól, mint élete legfőbb megtiszteltetését, hogy saj{t kezűleg ölhesse meg a c{rt. T{rsai azonban, félve a nép haragj{tól zsidó sz{rmaz{sa miatt, ink{bb sürgősen elt{volított{k. Ez az érv bizony gyakran ösztönözte a népp{rtiakat arra, hogy a merényletek elkövetésére legink{bb oroszokat jelöljenek ki. Goldenberget, miut{n 1879ben dinamit sz{llít{s{ért elfogt{k, a Trubeckoj-b{stya egyik cell{j{ba z{rt{k, ahol hal{los szorong{s fogta el. Ellen{ll{sa megtört, vallom{st tett, ami az egész mozgalmat érintette. Ezut{n folyamodv{nyokat küldött a hatós{gokhoz, amelyekben azt kérte, hogy Aron Zungyelevics ossza meg vele a cell{j{t (aki több elnézést tanúsított a tette ir{nt, mint a többiek). Amikor ezt megtagadt{k tőle, öngyilkos lett. *33+ De nemcsak az aktív forradalm{rok között tal{lunk megrendítő eseteket. Olyanok is sok szenvedésen mentek keresztül, akik nem is keveredtek közvetlenül a mozgalomba. Ilyen személy volt az egy{ltal{n nem ideológus Mojszej Jedelstein, aki csup{n pénzszerzés célj{ból csempészte a titkos irodalmat. Sokat szenvedett a börtönben, Jahvéhoz im{dkozott mag{ért és csal{dj{ért. Teljes megb{n{st mutatott az ítélet kihirdetésekor, mint mondta: „Nem gondoltam, hogy léteznek ennyire rossz könyvek.” Vagy ott volt péld{ul Sz. Aronzon, aki a „sz{zkilencvenh{rmak” pere ut{n teljesen eltűnt a forradalom színpad{ról. *34] Azonban érdemes m{s szempontot is figyelembe vennünk. A fiatal zsidó forradalm{rok k özül nagyon sokan, nagyon könnyedén -[281]-
hagyn{k ott azt az Oroszorsz{got, amit nem is olyan kis idővel azelőtt még meg kív{ntak menteni. Végül od{ig fajult a dolog, hogy a 70-es években a forradalmi körökben az emigr{ciót m{r dezert{l{snak tekintették. Az elv ekkor m{r ez volt: még ha a rendőrség keres is téged, vonulj ink{bb illegalit{sba, de ne menekülj külföldre! [35] Ettől függetlenül Tan-Bogoraz 20 évig él New Yorkban, míg Lazar Goldenberg-Getrojtman „1885-ben szintén New Yorkba megy, ahol az oroszorsz{gi forradalmi mozgalomról tart előad{sokat”. Innen 1906-ban az amnesztia ut{n visszatér Oroszorsz{gba, hogy azt{n nem sokkal ezut{n ismét külföldre t{vozzon, méghozz{ NagyBritanni{ba, ahol végképp letelepszik és a hal{l is ott éri utol. 1361 Londonban a Vajner testvérek egyike bútorműhely-tulajdonos lesz, és ott is éli le h{tralévő éveit. M. Aronzon és M. Romm klinikai orvosokként New Yorkban telepednek le. Néh{ny Sv{jcban eltöltött év ut{n I. Gecov Amerik{ba megy szerencsét prób{lni. Lejzer Levental Sv{jcba emigr{l, Genfben befejezi orvosi tanulm{nyait, majd az egyik nagy fiziológus asszisztense, végül Lausanne-ban az egyetemen kap {ll{st a szövettani tanszéken és a szocialista mozgalomtól teljesen elt{volodik. Maga Szemjon Lure is befejezi tanulm{nyait az egyik olasz orvosi karon, de nem sokra r{ meghal. Ljubov Akszelrod („Ortodox”) sok{ig emigr{cióban maradt, megkapta a berlini egyetem filozófiadoktori fokozat{t (később a szovjet főiskola di{kjainak az emlékezetébe vési a dialektikus materializmust). A. Hotyinszkij felvételt nyer az orvosi karra Bernben, de egy évre r{ hirtelen lezajló tüdővészben meghal. Grigorij Gurevics D{ni{ban szép karriert futott be majd, mint ennek az orsz{gnak a nagykövete visszatért Oroszorsz{gba, pontosabban Kijevbe, ahol egészen 1918-ig élt. *37] Mindez a felsorol{s azt is megmutatja, milyen sok, igaz{n tehetséges férfi volt az ellen{llók között. Persze voltak olyanok is, akik hasonlóan ragyogó intelligenci{val rendelkeztek, csakhogy amikor ők hirtelen Szibéri{ban tal{lt{k magukat (többévnyi sz{műzetésre ítélve), egy{ltal{n nem roskadtak össze, nem bolondultak meg, hanem ink{bb kinyitott{k szemüket azokra az ősi kultúr{jú törzsekre, amelyek körülvették őket. Ezek az ellen{llók az öngyilkoss{g helyett ink{bb tanulm{nyozni kezdték ezeknek a birodalom központj{tól t{voli népcsoportoknak a nyelveit, erkölcseit, és etnogr{fiai értekezé-[282]-
seket írtak róluk. Így péld{ul Lev Sternberg a gillj{kokról183 , Tan Boguraz a csukcsokról 184 , Vlagyimir Johelszon a jukagirokról185 , Naum Gekher a jakutok 186 fiziológiai típusjegyeiről. *38] Néh{ny tanulm{ny a burj{tokról 187 Mojszej Krolnak köszönhető. Eközben néh{nyan a zsidó forradalm{rok közül Nyugaton önként csatlakoztak a szocialista mozgalomhoz. Így V. Johelszon és A. Zungyelevics a német birodalmi gyűlés képviselői helyeiért indultak a v{laszt{si kamp{nyban a szoci{ldemokrat{k színeiben. Zungyelevicset még le is tartóztatt{k, mert v{laszt{si csal{st követett el. Anna Rozensteint Franciaorsz{gban elítélik az egyik utcai felvonul{s szervezése alkalm{val a szab{lyok megsértése miatt. Turgenyev közbenj{rt az érdekében és Anna Rozenstein ekkor Olaszorsz{gba tette {t székhelyét, ahol két alkalommal is elítélték anarchista l{zít{sért, majd kiutasított{k az orsz{gból. (később feleségül ment F. Turatihoz 188 , {ttérítette a szocializmusra és mindketten Olaszorsz{g vezető marxist{iv{ v{ltak.) A minszki születésű Abram (Abraham) ValtLeszin New Yorkban 17 éven keresztül jelentetett meg cikkeket a Vorwärts (Előre) című amerikai szocialista lapban és nagy hat{ssal volt az amerikai munk{smozgalom kialakul{s{ra. [39] Természetesen nem egyszer az is megtörtént, hogy az emigr{ns forradalm{rok mélységesen csalódtak a forradalomban. Így volt ezzel Mojszej Veller is, s miut{n elt{volodott a mozgalomtól, sikerült Turgenyev közbenj{r{s{nak köszönhetően Lorisz -Melikov t{rsas{g{ban visszatérnie Oroszorsz{gba. (Ahol hamarosan öngyilkoss{got követ el.) Iszaak Pavlovszkij útja még furcs{bb: P{rizsban „híres for-
Gillj{kok: kis nép a Szahalin-szigeten és az Amúr folyó északi területén. Csukcsok: Kelet-Szibéria népe a Bering-tengertől a Kolima folyóig húzódó területen. Nom{d, egyben letelepült nép. Ellen{llnak az orosz hódít{snak. 185 Jukagir: kis népcsoport Szibéria északkeleti vidékén, sz{muk igen csak megfogyatkozott. 186 Jakut: n épcsoport Szibéria északkeleti vidékén, a Léna folyó két partj{n, keleten a Kolima folyóig, északon az Északi-tengerig, délen pedig a jablunkovi hegyekig élnek. 187 Burj{t: szibériai nép a Bajk{l-tó körül, részben Mongólia felé eső területen. 188 Fil ippo Turati: (1857-1932) egyike az olasz szocialista p{rt megalapítóinak, 1926 -ban emigr{l. 183 184
-[283]-
radalm{r” minőségében bej{ratos Turgenyevhez, aki megismertette őt Emil Zol{val és Alfonz Daudet-val. Ennek hat{s{ra novell{t ír az orosz nihilizmusról, amit Turgenyev publik{lt a Vestnik Evropyban (Európai Hírnök) 189 , később a Novoje Vremja (Új Idők) 190 levelezője P{rizsban I. Jakovlev {lnéven. Amint azt Dejcs írta, „antiszemit{nak” mutatta mag{t, kérelmet küldött felsőbb helyre, kegyelmet kapott és visszatért Oroszorsz{gba. Ami azt illeti, a zsidó forradalm{rok nagy többsége beleolvadt tömegbe, ugyanúgy, ahogy az oroszok, és nyomuk veszett. „Kivéve két-h{rom elsőrendű személyt..., a többi honfit{rsam m{sodrangú, sőt harmadrangú szereplő volt” írja Dejcs. *41] A forradalom m{snapj{tól kezdve „Történelmi és forradalmi gyűjtemény” címmel megjelenő kiadv{ny *42+ megnevezi a forradalom sz{mos ismeretlen egyszerű katon{j{t. Abban különböző oldalakon tal{lhatók zsidó nevek tízes, sőt sz{zas nagys{grendben. Ki emlékszik most m{r r{juk? Pedig mindny{jan cselekedtek, mindny{jan tettek valami keveset, mindny{jan többé-kevésbé hozz{j{rultak az {llam felépítményének megrendítéséhez. Mindazon{ltal tegyük hozz{ azt is, hogy a zsidó forradalm{rok legelső csapata sem csatlakozott teljes egészében az orosz forradalm{rokhoz, nem mindenki tagadta meg a zsidós{g{t. A Talmud nagy ismerője, népp{rti t{rsain{l kissé idősebb A. Liberman m{r 1875-től javasolta, hogy folytassanak kamp{nyt a zsidó lakoss{g körében a szocializmus népszerűsítéséért. G. Gurevics segítségével 1877-ben Bécsben jiddis nyelvű szocialista újs{got ad ki Emes (Pravda = Igazs{g) címmel. Kor{bban, a 70-es években A. Zungyelevics „kezdett bele a héber nyelvű publik{cióba” ugyancsak Pravda (Igazs{g) címmel. (L. Sapiro azt a nézetét hangoztatta, hogy ez volt „a Trockij-féle Pravda [43+ t{voli előfut{ra”.) Ennek az elnevezésnek sok{ig hagyom{nya volt. Egyesek, mint péld{ul Valt-Leszin, ragaszkodtak a nemzetköziség és a zsidó haza189
190
Vestnik Ev ropy (Európai Hírnök): liber{lis be{llítotts{gú havilap, amely 1866-tól 1918ig Péterv{rott került kiad{sra. Novoje Vremja (Új Idők): péterv{ri ultrakonzervatív napilap, a publicista Szuvorin alapította, 1868-tól 1917-ig jelent meg.
-[284]-
fiass{g együttes törekvéséhez. „Előad{saiban és rögtönzött prédik{cióiban Izsai{s próféta és Karl Marx mint egyenrangú fontoss{gú személyek szerepelnek.” [44] Genfben megalapítj{k a szabad zsidó nyomd{t [45+, a zsidó munk{s lakoss{gnak címzett röpiratok nyomtat{s{ra. Mindemellett specifikusan zsidó körök alakultak sok v{rosban. Az 1876-os év elején megjelent „Szab{lyzat az oroszorsz{gi zsidók szoci{lforradalmi uniój{nak megszervezéséhez” mutatta meg a héber nyelvű propaganda készítésének a fontoss{g{t. Megkezdték a szervezését a nyugati vidék zsidóinak körében „a szoci{lforradalmi tagozatok h{lózat{nak, melyek egym{snak és az ugyanolyan típusú külföldi tagozatoknak szövetségesei” lettek. „Az egész vil{g szocialist{i egyetlen törzsszervezetet alkottak”, és ezt a „szervezetet az Orosz Szoci{lforradalmi P{rt zsidó szekciój{nak kellett hívni”. [46] Gesszen ezt így komment{lja: ennek a szövetségnek az akciója a zsidó tömegek körében „nem tal{lt kellő szimp{ti{ra”, és ezért a zsidó szocialist{k többségükben „erejüket a közös ügyelek szentelték”, vagyis az összoroszorsz{ginak. *47] És tényleg, egym{s ut{n alakított{k meg a köröket Vilniuszban, Grodnóban, Minszkben, Dvinszkben, Ogyessz{ban, de ugyanúgy Elcben, Szaratovban és a Don melletti Rosztovban is. Ennek a „Minden Oroszorsz{gi Szoci{lforradalm{r Zsidók Szövetségének” igen részletesen kidolgozott alapító okirat{ban meglepő gondolatokat, {llít{sokat olvashatunk, mint péld{ul: „semmi megszokott dolognak nincs joga létezni, kivéve, ha van r{ racion{lis indokl{s”. [48] A 70-es évek végén az orosz forradalmi mozgalom elmozdult a terrorizmus felé. A Bakunyin-féle l{zad{sra való felhív{s végérvényesen elsöpörte Lavrov sok gondot okozó békésebb téziseit a tömegek fokozatos képzéséről. A Népakaratban 1879-től eluralkodott az a gondolat, hogy a népp{rtis{g a nép körében hat{s nélkül maradt, s ez a gondolat felülkerekedett a fekete földoszt{s elmélet terrort tagadó felfog{s{n. A jelszó imm{r teh{t ez: Terror, semmi m{s csak terror! – r{ad{sul: rendszeres terror! (Hogy a nép körében nem volt ennek -[285]-
visszhangja és az értelmiség soraiban sem nagyon, az nem nyugtalanította őket.) A terrorista cselekedetek – beleértve ebbe a c{r elleni merényletet is! – teh{t egym{st követték. Ez a születőben lévő terrorizmus, melyben Lev Dejcs felmérése alapj{n csup{n 10-12 zsidó vett részt, a m{r említett Aron Gobszttal (kivégezték), Szolomon Vittenberggel (II. S{ndor ellen 1878-ban merényletet készített elő, kivégezték 1879-ben), Ajzik Aroncsikkal (részt vett a c{ri vonat felrobbant{s{ban; életfogytiglani kényszermunk{ra ítélték) és Gregorij Goldenberggel kezdődött. Goldenberget éppen úgy; mint A. Zungyelevicset (a terror kiemelkedő szervezője, akinek nem volt módja, hogy részt vegyen a c{r meggyilkol{s{ban) nagyon kor{n letartóztatt{k. Rajtuk kívül szintén rendkívül aktív terrorista: Mlodeckij. Ami Roza Grosszmant, Hrisztina Grinberget és a Zlatopolszkij testvéreket, Levet és Szavelijt illeti, nos ők m{sodlagos szerepet j{tszanak (igaz, hogy Szavelij 1881. m{rcius elsején 191 a végrehajtó bizotts{g tagja volt); míg Geszja Gelfman, a „m{rcius elsejeiek” [49] alapcsoportj{ban szerepelt. Azt{n jöttek a 80-as évek, melyek a narodnyik mozgalom gyengüléséhez és feloszl{s{hoz vezettek. A k orm{nyhatalom felülkerekedett; a forradalmi szervezethez való tartoz{st 8-10 évi szigorított fogs{ggal büntették. De ha a forradalmi mozgalom, mint szervezet tétlenné is v{lt, a tagjaik maguk egyenként folytatt{k tevékenységüket. Megemlíthetjük itt Szofja Gincburgot, aki csup{n 1877-ben kezdett forradalmi akciókba, {m ennek ellenére megprób{lta felvir{goztatni a Népakaratot, melyet a letartóztat{sok megtizedeltek. Majd nem sokkal az Uljanov-csoport 192 ut{n szervez t{mad{st III. S{ndor *50+ ellen. A népiesek közül egyeseket sz{műzetésbe kényszerítenek, volt aki visszatért onnan, m{sokat éppen akkor sz{műztek, de folytatt{k a harcot. 191 192
1881. m{rcius 1.: II. S{ndor meggyilkol{s{nak a napja. Uljanov-csoport: a Népakaratnak Alekszandr Iljics Uljanovról, Lenin b{ty{ról eln evezett frakciója. Uljanov 1887-ben készített elő merényletet III. S{ndor ellen. Hal{lra ítélték és kivégezték.
-[286]-
Ezeknek az akcióknak a sor{ba tartozik az a zendülés, amelyet emlékírók feljegyeztek, és amely az 1889-es jakutszki börtönl{zad{shoz vezetett. A visszaemlékezések szerint a politikai foglyok jelentős csoportja tudom{st szerzett arról, hogy {tsz{llítj{k őket Verhojanszkba és onnan még messzebb, Szrednye-Kolimszkba, amit minden{ron el akartak kerülni. A csoport főleg zsidó politikai foglyokból {llt. Ezenkívül tudom{sukra hozt{k, hogy lecsökkentik az engedélyezett csomagok mennyiségét. Az eredetileg öt pud193 súlyú könyv; ruha, fehérnemű, szintén öt pud súlyú kenyér és keményítőtartalmú élelmiszerek, két pud súlyú hús, olaj, cukor és tea mennyiséget (az egész természetesen lovakon és szarvasokon sz{llítva) mindösszesen öt pudra csökkentették. A deport{ltak elhat{rozt{k, hogy ellen{ll{sba kezdenek. Fogs{guk ellenére ennek igenis megvolt a re{lis alapja, hiszen közel hat hónapja m{r szabadon j{rtak-keltek Jakutszkban, és egyesek fegyvert és robbanóanyagot is v{s{roltak az ott lakóktól. „Ami a pusztul{st illeti, ink{bb pusztuljanak el úgy, hogy pusztul{suk szellemi harcként éledjen az élőknél, amíg a vil{g felfedezi az orosz korm{ny összes szörnyűségét!” Így teh{t, amikor értük jöttek, hogy a rendőrségre vigyék őket, tüzet nyitottak az altisztekre. A nem v{rt t{mad{sra azt{n a katon{k sortűzzel v{laszoltak. A fegyveres zendülés leverése ut{n hal{lraítélték azokat, alak az első lövést leadt{k a korm{nyzóhelyettesre: N. Zotovot, L. Kogan-Bernsteint és A. Gauszmant. Életfogytig tartó kényszermunk{ra ítélték az emlékiratíró o. Minort is, tov{bb{ M. Gocot 194 , illetve „A. Gurevicset és M. Orlovot, M. Bramszont, M. Braginszkijt, M. Fundaminszkijt, M. Uflandot, S. Ratyint, o. Esztrovicsot, Szofja Gurevicset, Vera Gocot, Polina Perlit, A. Bolotin{t, N. Kogan-Bernsteint”. A Zsidó Enciklopédia arról t{jékoztat minket, hogy ezért a zendülésért 26 zsidót és 6 oroszt ítéltek el. *51] Még ugyanebben az évben, 1889-ben Mark Natanszon visszatért a sz{műzetésből, és a volt népp{rti szervezetek helyett új szervezet összekov{csol{s{ba kezd Narodnoje Pravo (Nép Joga) néven.
193 194
Egy pud 16,38 kilónak felel meg. Mihail Rafailovics Goc: (1866-1906) az SZR-p{rt (Szoci{lforradalmi P{rt orosz rövidítése) tagja, 1900-ban emigr{lt.
-[287]-
Natanszon m{r tapasztalhatta a marxizmus megjelenését Oroszorsz{gban (amelyet Európ{ból „hoztak be”), és annak a népp{rttal való vetélkedését. Natanszon minden erejét latba vetette, hogy megmentse a forradalmi mozgalmat a hanyatl{stól, és hogy megőrizze a kapcsolatot a szabadelvűekkel („a legjobb liber{lisok ugyanakkor félszocialist{k is”). Mint azelőtt, most sem szentelt nagyobb figyelmet a meggyőződésbeli {rnyalatokra. Csak az volt fontos sz{m{ra, hogy mindenki egyesüljön a zsarnoks{g eltörlésére, amíg Oroszorsz{g észrevehetően demokratikus nem lesz, azt{n majd megl{tjuk... De a fel{llított szervezet form{tlannak, apatikusnak és tiszavir{g-életűnek mutatkozott. R{ad{sul imm{r az összeesküvés íratlan szab{lyainak a betart{sa sem volt m{r oly annyira fontos. Mint azt Iszaak Gurvics ékesszólóan kiemelte, a kölcsönös erőfeszítés hi{nya miatt sz{mos ember jut rendőrkézre. :{mde a forradalm{rok most m{r olyan sokan vannak, hogy „ez a veszteség nem sz{mít, ahol f{t v{gnak, ott repülnek a forg{csok!” [52] A fiatal zsidók fejében 1881-1882 ut{n kezdődött a v{ltoz{s, és ez az oroszorsz{gi forradalm{r zsidók tudati fejlődésén is megmutatkozott. Ezek a fiatalok kezdtek elt{volodni a zsidós{gtól, azt{n sokan visszatértek; „otthagyt{k a »zsidók utc{j{t«, majd visszatértek népükhöz”. „Minden történelmi célunk a zsidó gettóhoz kapcsolódik, tőle indul le a nemzeti lényegünk összekov{csolód{sa.” [53] Az 1881-1882-es pogromig „közülünk, forradalm{rok közül egy{ltal{n senki nem {lmodta egy percig sem”, hogy nyilv{nosan el kellene vetni nézetünket a zsidóknak a forradalmi mozgalomban való részvételéről. De a pogromok „honfit{rsaink többségénél felh{borod{s kirobban{s{t” okozta. És íme „most m{r nem csup{n a művelt zsidók, de sok zsidó forradalm{r is, akiknek azelőtt semmi kapcsolata nem volt nemzetükkel, hirtelen késztetést érzett, hogy erejét, tehetségét fel{ldozza igazs{gtalanul üldözött testvéreikért”. [54] „A pogromok felébresztették az alvó érzelmeket, érzékenyebbé tették a fiatalokat népük szenvedésével szemben, és a népet fogékonyabb{ a forradalmi gondolatok-a, hogy ez szolg{ljon alapul a zsidó tömeg ön{l-[288]-
ló akciój{hoz. ...Makacsul követjük a célunkat: az aktu{lis politikai rendszer lerombol{s{t.” [55] Íme a Népakarat röpirataiban v{ratlanul t{mogatja a zsidóellenes pogromokat! Ebben a „róka fogta csuka helyzetben” Lev Dejcs egyik Akszelrodnak írt levelében lefejti tan{cstalans{g{t, mire az v{laszlevelében megkérdezi: „A zsidókérdés most a gyakorlatban valóban megoldhatatlan a forradalm{r sz{m{ra. Mit fog csin{lni péld{ul Balt{n, ahol t{madj{k a zsidókat? A védelmük... gyűlöletet szít a forradalm{rok ellen, akik nem csup{n a c{rt ölték meg, de r{ad{sul t{mogatt{k a zsidókat is.” ... A kibékülés propagand{j{nak megalkot{sa ma nagyon nehéz feladata a p{rtnak. [56] Az istenített elnök, P L. Lavrov maga is töpreng ezen a kérdésen. „Elismerem, hogy a zsidókérdés nagyon összetett, és hogy a p{rt sz{m{ra, amely közeledik a néphez és fell{zítja őt a korm{ny ellen, a legnagyobb mértékben nehéz. ...a nép felfokozott hangulata, és amink szükségessége miatt, hogy a mi oldalunkon legyen.” [57] Nem ő volt az egyetlen orosz forradalm{r, aki így gondolkozott. A 80-as években újra feltűnik a szocialist{kn{l az a vonal, amely a figyelmet és a propagand{t a lefejezetten zsidó körök, és ezen belül is a munk{sok felé ir{nyítja. De a zsidók között a prolet{rok nem voltak sokan – csup{n néh{ny asztalos, könyvkötő, cipész. Megfelelőbb azonban a nyomd{szokkal dolgozni. Hiszen azok műveltebbek. Iszaak Gurvics visszaemlékezése szerint: Mojszej Hurginnal, Lev Rogallerrel, Joszif Reznyikkel „Minszkben azt tűztük fő célul egym{snak, hogy hozzunk létre egy művelt munk{smagot”. De, ha péld{ul Belosztokot vagy Grodnót vesszük, „nem tal{ltunk ott egyetlen munk{skört sem”. Így teh{t az új tagok toborz{sa túl nehézkes volt. Ezen körök létrehoz{sa nem ment nyíltan, összeesküvést kellett szőni. Az összejövetelt a v{roson kívül kellett megszervezni, vagy esetleg a v{rosban, mag{nlak{son megtartani. Az összej öveteleken az ideológiai harcot rendszerint orosz nyelvtan- vagy természettudom{ny-leckékkel kezdték, és csup{n kis idő elteltével kezdtek olyan önkénteseket toborozni, akik sz{m{ra a szocializmust hirdették.
-[289]-
Ahogyan azt I. Martov elmondja, ezek a bevezető leckék voltak azok, amelyek vonzott{k az embereket a forradalm i körök közelébe. „Ügyeseknek és okosaknak bizonyultak”, képesnek arra, hogy saj{t mesterükké v{ljanak. „Azok, akik pontosan l{togatt{k a mi összejöveteleinket, megkapt{k a képzést, nevezetesen az orosz nyelv ismeretét, mivel a nyelv ismerete igen értékes fegyver a f{skereskedők és az ipar versenyében”; ezut{n „»a mi kis szerencséseink«, felszabadulva a bérmunk{s szerepkörből, ünnepélyesen megígérték, hogy ők maguk sem fogj{k alkalmazni a bérmunk{t. Mindezek persze szép és jó ígéretek voltak, csakhogy a piac egészen m{st követelt meg”. [58] Így azt{n az is megtörtént, hogy miut{n kiképezték ezekben a körökben, „a munk{s otthagyta a szakm{j{t és elment mag{ntanulónak”. [59] A helyi zsidó polg{rs{g egy{ltal{n nem nézte jó szemmel ezen fiatalok forradalmi körökben való részvételét, mivel megértette – hamarabb és jobban, mint a rendőrség –, hogy mindez hov{ vezethet. [60] Közben a dolgok szinte mag{llíthatatlanul haladtak előre. Mégpedig a fiatal forradalm{rok {ltal „minden felmerülő kérdésről és a szoci{ldemokrata alapelvekről” írt, és a londoni nyomda {ltal sz{llított szocialista ki{ltv{nyok és brosúr{k segítségével. Ennek a szívós lótartó munk{nak volt köszönhető, hogy a 10 évig tartó, lassú propaganda elvezetett a Bund megalakul{s{hoz. Itt meg kell említenünk egy m{sik fontos tényez őt is, amelyről így sz{mol be az egyik elkeseredett forradalm{r: „még a rendőri zaklat{sokn{l is jobban lassította munk{nkat az Amerika ir{ny{ba induló, egyre növekvő emigr{ció. Végül is Amerika sz{m{ra képzünk szocialista munk{sokat.” Iszaak Gurvics az első zsidó munk{skörökről szóló rövid megemlékezéseit közbevetett megjegyzésekkel tarkítja: „azut{n Amerik{ba emigr{lt; New Yorkban élt”. Vagy pedig az egyik Reznyik lak{s{n tartott összejövetel alkalm{val: „Két munk{s volt jelen, egy {cs és egy asztalos, most mindketten Amerik{ban vannak.” És két oldallal később, megtudjuk, hogy Reznyik maga is, miut{n visszatért a sz{műzetésből, „Amerik{ba ment”. -[290]-
És azt is meg kell említenünk, hogy ennek a fordítottja is igaz volt. Egy Girsfeld nevezetű fiatal férfi, aki Amerik{ból jött forradalmi munk{t végezni. Girsfeld kor{bban „Minneapolisban orvos” volt, valamint a szocialist{k jelöltje a korm{nyzói posztra. Persze ez az „import{lt forradalm{r” folyamat egy{ltal{n nem volt sz{mottevő és tulajdonképpen az ellenkezője volt az igaz. Így péld{ul „Abramovics első körének egyik legaktívabb tagja, bizonyos Jakov Zvirin... miut{n 12 hónapot ült a kresztyi börtönben..., Amerikaiba emigr{lt, és jelenleg New Yorkban él. „Kivel” Smulevicset... 1889-ben... kényszerítenék Oroszorsz{g elhagy{s{ra; 1896 -ig Sv{jcban élt, ahol is a szoci{ldemokrata szervezet aktív tagj{v{ v{lt. Azt{n „letelepül Amerik{ban... és Chicagóban él”. Végül maga az emlékezés írója így fejezi be: „1890-ben én magam is elhagytam Oroszorsz{got”, még annak ellenére is, hogy néh{ny ével azelőtt „m{sképp l{ttuk a dolgokat”. A munk{sok körében szocialista propagand{t folytatni minden művelt, becsületes férfinak kötelessége. Így fizetjük meg „történelmi tartoz{sunkat” a nép felé. És mivel rajtam nyugszik a propaganda elkészítésének feladata, ezért ebből nagyon is természetesen következik, hogy jogom van követelni a lehetőséget, hogy ezt a kötelességet betölthessem.” New Yorkba érkezvén 1890-ben, Gurvics tal{lt „egy önképző orosz munk{sszövetséget”, amelyet majdnem kiz{rólag minszki illetőségű kézművesek alkottak, és az orosz újévet megünnepelendő, megszervezték „a minszki szocialist{k b{lj{t”. [61] Abban a New Yorkban, ahol akkoriban „a helyi szocialista mozgalom... tagjainak többsége zsidó volt”. [62] Mint ahogy azt ettől a kortól kezdve l{tjuk, az óce{n nem jelentett sz{mottevő akad{lyt az összekov{csolód{sra, és a zsidók vezette forradalmi akciók folytat{s{ra. Ennek az élő kapcsolatnak később még igen fontos hat{sa lesz Oroszorsz{gra. Igazs{gtalanok lennénk azonban, ha az előbbiekhez kapcsolódva azt {llítan{nk, hogy majd minden fiatal zsidó elhagyta az orosz forradalmi tradíciót. Sokan még a 80-as, 90-es években is ragaszkodtak hozz{. R{ad{sul, ahogy azt D. Sub kifejti, a pogromok és a III. S{ndor korl{tozó intézkedései esetenként még jobban fel is tüzelték őket a harcra. -[291]-
* Ekkor azonban m{r szükségessé v{lt elmagyar{zni az orosz népnek, hogy miért is vett részt annyi zsidó a forradalmi mozgalomban. A nélkülöző emberekhez fordulva a népies röpiratok lassan öszsze{llítottak egy egész fr{zisgyűjteményt, amely 1917-ig igen erős hat{st v{ltott ki. Nézzünk most meg teh{t egy ilyen röpiratot, amely segít megismerni érvelésüket. Nehéz az orosz sorsa, a c{r, s a korm{ny vasmarokban tartja. De még tal{n ennél is keserűbb a nélkülöző zsidó oszt{lyrésze. „A hatalom gúnyolódik rajta és hal{l{ig sanyargatja. Létezése csup{n ínséges élet, hosszú agónia”, és „testvérei a nyomorban és a f{rads{gos munk{ban a parasztok és az orosz munk{sok..., addig amíg tudatlans{gban vannak idegenként kezelik őt”. Egym{st követik a didaktikus kérdés-feleletek: „a zsidó kapitalist{k ellenségei a dolgozó orosz népnek?” Ellenségek, de minden kapitalista megkülönböztetés nélkül és kevéssé fontos a munk{s népnek, hogy ez, vagy az fosztja ki. Nem kell a dühöt a zsidókra összpontosítani – „a zsidó nem rendelkezik földdel... nincs egyetlen módja sem a boldogul{sra”. Ha a zsidók nem művelik a földet, az azért van, mert „az orosz korm{ny nem engedélyezi nekik a vidéken való letelepülést”; de a kolóni{ikban „remek földművesek. A földek nagyszerűen hasznosítottak... a kezük munk{ja {ltal. Nem kérnek semmiféle külső segítséget és nem művelnek semmilyen kiegészítő mesterséget. ...Szeretik a nehéz munk{t a földeken. ...A nélkülöző zsidók megk{rosítj{k az orosz munk{sok gazdas{gi érdekeit?” Ha a zsidók kereskednek, „ezt szükségből és nem jókedvből teszik; minden m{s út z{rna van előttük, és valamiből meg kell élni; szívesen abbahagyn{k a kereskedést, ha megengednék nekik, hogy elhagyj{k ketrecüket”. Ha van is köztük csirkefogó, ezért a c{ri korm{nyt kell hib{ztatni. – „A zsidó munk{sok megkezdték a harcot, hogy jobb{ tegyék teltételeik et abban a korban, amikor Oroszorsz{gban a munk{s nép elnyomott volt.” A zsidó munk{sok „minden lelnél hamarabb elvesztették a türelmüket... és még most is, több tízezer zsidó a tagja az orosz szocialista p{rtnak. Propag{lt{k az orsz{gban a kapitalista rendszer és a c{ri korm{ny gyűlöletét.” Ezzel pedig „merész szolg{latot tettek az orosz -[292]-
dolgozó népnek”, és ezért van az, hogy az orosz kapitalist{k ut{ lj{k j őket. A korm{ny „a rendőrség közbeiktat{s{val segítette a pogromok előkészítését; odaküldte a rendőrséget, a hadsereget, hogy fegyveres segítséget nyújtsanak a fosztogatóknak... szerencsére, nagyon kevés munk{s és paraszt volt közöttük... igen, a zsidó népi tömeg gyűlöli ezt a felelőtlen c{rista korm{nyt”, mivel „az a korm{ny akarata volt, hogy a zsidó gyerekek fejét szétverjék a falon ...hogy az utc{n megerőszakolj{k a zsidó nőket, az időseket ugyanúgy, mint a kisl{nyokat. És eközben arc{tlanul hazudik az, aki a zsidókat az orosz nép ellenségének tartja... és ezut{n hogyan gyűlölhetnék Oroszorsz{got? Van m{sik haz{juk?” [63] * A forradalmi tradícióban meglepő ismétlődések vannak. A. Bibergalt 1876-ban elítélték, mert részt vett a kazani templom előtti tüntetésen. És milyen meglepő, hogy l{ny{t, a szentpéterv{ri egyetem di{kj{t, 25 évvel később, 1901-ben ugyancsak ezen a kazani téren, ennek a tüntetésnek az emléknapj{n tartóztatt{k le. (Majd 1908ban, az SZR-p{rt 195 tagjaként a Vlagyimir Alekszandrovics nagyherceg 196 ellen elkövetett merénylet miatt ítélik kényszermunk{ra.) Az idő múl{s{val az orosz forradalm{rok egyre ink{bb igényelték a zsidók közreműködését. Ugyanis egyre jobban megértették, hogy milyen előnyöket húzhatnak belőlük, mint valami „gyújtószerkezetből”, a forradalom sz{m{ra. (Gondoljunk csak kettős harcukra, amelyet a nemzeti kérdések terén és a gazdas{gi rend ellen folytattak.) Azt{n 1883-ban Genfben feltűnik a Munkafelszabadít{s Csoport (Gruppa Oszvobozsdjenija Truda) nevű szervezet, amelyre úgy tekinthetünk, mint a születendő oroszorsz{gi szoci{ldemokr{cia agy-
195
196
SZR-p{rt: Oroszorsz{gban 1901-ben alaklelt Szoci{lforradalmi P{rt. Az értelmiség körében erős befoly{ssal bírt. A terrort hirdette. 1905 ut{n kettészakadt. Vlagyimir Alekszandrovics nagyherceg: (1847-1909) III. S{ndor fivére és Cirill nagyherceg apja.
-[293]-
központj{ra. Alapítói között volt Plehanov197 , Vera Zaszulics, L. Dejcs és P Akszelrod. [64] A szervezet a sv{jci központ ellenére nincs h{torsz{g nélkül. Ugyanis Oroszorsz{gban testet ölt az az eszmei {ramlat, amely igencsak hathatós t{mogat{st nyújt sz{mukra. A lerombolt Fekete Földoszt{s régi tagjaiból alakult szerveződést (amely tagsz{m{t tekintve igencsak meghaladta a Népakaratét), „felszabadítók”-nak (oszvobojdencsij) hívj{k. Ha megnézzük a tagok list{j{t, igen sok fiatal zsidót tal{lunk közöttük. A két legismertebb személy: Izrail Gelfand (a leendő híres Parvus) és Rafail Szolovejcsik. Utóbbi bej{rta Oroszorsz{got, hogy a v{rosokban beindítson egy-egy forradalmi csoportot vagy akciót. Éppen ezért 1889-ben letartóztatj{k. Amikor azt{n a Munkafelszabadít{s m{s tagjaival együtt perbe fogj{k és elítélik, a v{dlottak padj{n zsidókat is tal{lunk mellette. *65+ Ehhez a szoci{lforradalmi ir{nyhoz tartozott David Goldendah is, a majdani bolsevik 198 „Rjazanov” (aki Ogyessz{ból 1889-ben elmenekült és külföldre emigr{lt, hogy kikerülje a katonai szolg{latot.) [66] Azt is fontos megemlíteni, hogy a Népakarat összeoml{sa ut{n is igen jelentős létsz{mú csoport maradt. Tagjai között van: Dembo, Rugyevics, Mandelstam, Borisz Rejnstejn, Ludvig Nagel, Bek, Szolja Sencisz, Filippeo, Leventisz, Seftel, Varnehovszkij és sokan m{sok). [67] A kis csoportocsk{k – Népakarat, Fekete Földoszt{s, Munkafelszabadít{s – tagjai nagy erőket fordítottak az egym{s közötti versengésre és az elméleti összecsap{sokra.
197
198
Georgij Valentyinovics Plehanov: (1856-1918) marxista szoci{ldemokrata, a Népakarat vezető tagja, 1880-ban emigr{l. A mensevik p{rt vezére. Bolsevik (orosz): többség. Az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt forradalmi (kommunista) sz{rny{nak, illetve tagjainak elnevezése. A p{rt II. kongresszus{n (1903) Londonban a p{rt szervezeti szab{lyzat{nak kérdésében tartott vita sor{n a forradalmi ir{nyvonal képviselői, a bolsevikok Lenin vezetésével többségi t{mogat{st kaptak a kisebbségben maradt mensevikek („kisebbség”) platformj{val szemben.
-[294]-
A 20-as években megjelent h{romkötetes „Történelmi és forradalmi gyűjtemény” végtelenül hosszú és unalmas leír{sokban ad képet ezekről a szóbeli versengésekről, melyek {llítólag sokkal fontosabbak voltak sz{mul-a, mint az összes egyetemes történelmet és gondolkod{st érintő kérdések halmaza együttvéve. Ez a munka – részleteiben az 1880-1890-es évek oroszorsz{gi forradalm{rjainak lelki be{llítotts{g{ról szóló hal{losan unalmas anyag – tal{n kiv{rja még a maga kutatóit. Azt{n eljött az az időszak is, a szovjet korszak 30-as éveitől, amikor m{r egy{ltal{n nem sorolt{k föl büszkén és részletesen azokat a férfiakat és nőket, akik részt vettek a forradalomban. A történelmi és politikai publik{ciókban a forradalmi múltnak ez a része többnyire tabunak sz{nút és sz{mított. Így azt{n, többet nem idézték fel a szerepüket és a nevüket azoknak a zsidóknak, akik részt vettek az orosz forradalmi mozgalomban. Ez a szemlélet még a mai napig is él – így az ilyen fajta felidézés rossz érzéseket kelt. M{rpedig amikor a történelmet írjuk, semmi sem erkölcstelenebb és veszélyesebb, mint ak{rmit is elhallgatni. Ez később azt{n ellenkező értelmű torzul{st okoz. Mint azt a Zsidó Enciklopédi{ban olvashatjuk, ha „pontos sz{mokkal besz{molni a zsidó elem valós fontoss{g{ról az orosz felszabadít{si mozgalomban nem tűnik lehetségesnek” [68], erről sz{mos m{s forr{s alapj{n mégis megközelítő képet festhetünk. Gesszen arról t{jékoztat minket, hogy „az 1879-es év első félévében az {llamellenes bűncselekmények miatt megv{dolt 376 v{dlottnak csak 4%-a volt zsidó” és „az 1880-as évek folyam{n a szen{tus előtt elítélt 1054 személyből..., 6,5% volt zsidó”. [69] M{s szerzőknél is hasonló becsléseket tal{lunk. A forradalmi mozgalomban részt vevő zsidók sz{ma évtizedről évtizedre nő, szerepük egyre nagyobb hat{sú és egyre közismertebb. A szovjethatalom első évei alatt, amikor ez még büszkeség kérdése volt, az egyik, az érdeklődés középpontj{ban lévő kommunista, Lure-Larin így vélekedett: „A c{ri börtönökben és sz{műzetésben a zsidók gyakran a bebörtönzöttek és a sz{műzetésben élők egynegyedét tették ki.” [70] A marxista M. N. Pokrovszkij a különböző kong-[295]-
resszusok adataira t{maszkodva összegzi, hogy „a zsidók az összes forradalmi p{rt tags{g{nak egynegyed és egyharmad közötti részét teszik le”. [71] Mindenesetre Az Új Zsidó Enciklopédia ezeket a becsléseket némi fenntart{ssal kezeli. Vitte, a Herzlel való egyik tal{lkoz{sa alkalm{val 1903-ban azt igyekezett bebizonyítani, hogy noha a zsidós{g Oroszorsz{g lakoss{g{nak csak 5%-{t, vagyis a 136 millióból körülbelül 6 milliót tesz le, a forradalm{roknak viszont csaknem 50%-a az ő köreikből kerül ki. [72] N. N. Szuhotyin t{bornok, a szibériai régió főparancsnoka 1905. janu{r elsején nemzetiség szerinti statisztik{t készített az egész Szibéri{ban felügyelete al{ helyezett politikai elítéltekről. Statisztik{ja szerint a politikai elítéltek megoszl{sa a következő volt: 1898 orosz (42%), 1678 zsidó (37%), 624 lengyel (14%), 147 kauk{zusi, 85 balti és 94 m{s nemzethez tartozó. M{rpedig, ezek az adatok csup{n a sz{műzöttekre és az 1904-es évre vonatkoznak, vagyis nem tartalmazz{k a börtönök és fegyh{zak foglyait. Mégis lehetővé teszik, hogy {tfogó képet kapjunk a helyzetről. Tal{lható itt egyébként egy érdekes kiegészítés azokkal kapcsolatban, „akik megbújtak valahol”, nevezetesen 17% orosz, 64% zsidó és 19% m{s nemzetiségű. *73+ És ha m{r a v{dlottakn{l és elítélteknél tartunk, íme V. Sulgin199 tanúvallom{sa: Kijevbe 1899-ben érkeznek el a di{ktüntetésekről szóló hírek. „Az egyetem hosszú folyosója forrongó fiatalok tömegétől nyüzsgött. Meglepett a zsidók túlnyomó többsége. Hogy többen vagy kevesebben voltak, mint az oroszok, nem tudom megmondani, de kétségtelenül ők »domin{ltak«, mivel ők voltak azok, akik vezették ezt az egyenruh{s tumultust.” Nem sokkal ezut{n kezdték lelökdösni a tan{rokat és a nem sztr{jkoló di{kokat az előadótermekből. Azt{n ez a „tiszta és szent ifjús{g hamis képeket készített, amelyeken l{ttuk a koz{kokat, amint verik a di{kokat. Ezek a klisék, olyanok 199
Vaszilij Sulgin: (1878-1976) a duma jobb sz{rny{nak vezetője, amellyel szakít Bejlisz ügy idején. Részt vesz a Haladó Blokkban; Gucskovval együtt veszi {t II. Miklós lemond{s{t, 1944-ig Jugoszl{vi{ban politikai menekült , ahol elfogj{k és 12 évet munkat{borban tölt. Közel 100 évesen hunyt el.
-[296]-
voltak, mintha a »valós{gról« készítették volna”, pedig rajzok ut{n készítették. „Nem minden zsidó di{k balos..., egyesek a mi oldalunkon voltak, de ezek azt{n sokat szenvedtek, a közösség üldözte őket.” Sulgin hozz{teszi: „a zsidók szerepe a forradalmi forrong{sban az egyetemeken köztudom{sú volt, és egy{ltal{n nem volt kapcsolatban az orsz{g népességében tal{lható sz{mar{nyukkal”. [74] Miljukov ezt úgy minősítette, mint „a zsidók forradalmi szellemére vonathozó legend{kat. ...Ugyanis nekik (korm{nyhivatalnokoknak) szükségük van legend{kra, mint ahogy a primitív embereknek is szükségük van rímelő próz{ra.” [75] G. P Fedotov ellenben így ír: „a zsidó n{ció a 80-as évektől mor{lisan szabad... hasonlóan a Péter korabeli orosz intelligenci{hoz, mégis a legmagasabb fokon hontalan, így internacionalista és aktív ...Éppen ezért pillanatok alatt {tveszi a vezető szerepet az orosz forradalomban. ...Ez{ltal rendkívül erősen r{nyomta a bélyegét, éles és komor karakterét az orosz forradalom mor{lis keresztmetszetére.” [76] A 80-as években a zsidó és orosz elit nem csup{n közös forradalmi akciókban, de minden lelki vonzalomban, és főleg különösen l{ngoló gyökértelenségében érzett együtt. Az egyik kort{rs nő, az események egyszerű szemtanúja szerint (Zinaida Altanszkaja, Fjodor Krjukov 200 író orlovi levelezője) ez a sz{zad eleji zsidó fiatals{g így tűnt fel: „...n{luk van a harc művészete és szerelme. És micsoda tervek! Nagyszab{súak és merészek! Van valami saj{toss{guk, a szenvedés értékes dicsfénye. Vonzódunk hozz{ és bosszankodunk” (ti. hogy az orosz fiatals{g nem ugyanolyan). M. Agurszkij a következő feltételezését hangoztatja: „A forradalmi mozgalomban való részvétel bizonyos szinten egyfajta beolvad{st jelentett, megfelelőbb) volt, mint a keresztelés útj{n történő befogad{s”; és ann{l is értékesebbnek tűnt, mert egyfajta l{zad{st jelentett a saj{t zsidó burzso{zi{jukkal *77+ és vall{ sukkal szemben, amelyek ezentúl semmit sem sz{mítottak a forradalm{roknak.
200
Fjodor Dmitrievics K rjukov: (1870-1920) koz{k író, populista. A polg{rh{borúban hal meg tífuszban. Neki tulajdonítj{k a Nobel-díjas (Solohov) Csendes Don című könyv megír{s{t.
-[297]-
Eközben ez a „megfelelő(bb)” egybeolvad{s nem volt sem teljes, sem valós{gos: ezek közül a fiatalemberek közül sokan sietségükben kitépték gyökereiket a saj{t földjükből anélkül, hogy igaz{ból gyökeret eresztettek volna az orosz földbe. Így mindkét nemzeten és kultúr{n kívül maradtak, hogy ne legyenek m{sok, mint az internacionalizmus eszközei. De, ahogyan a zsidókra vonatkozóan a jogegyenlőség maradt az orosz forradalmi mozgalom egyik fő követelése, ezek a fiatalemberek, belevetve magukat a forradalomba, szívükben és szellemükben megőrizték azt a gondolatot, hogy mindig népük érdekeit szolg{lj{k. Az oroszorsz{gi zsidós{g felszabadít{sa csak a c{ri hatalom megdöntésével történhet meg ! Ez volt az a tézis, amit Parvus mag{év{ tett, mint az egész életét ir{nyító vezérfonalat, amelyet megfogalmazott, védett és bevésett a fiatalok emlékez etébe. Ez a tézis jelentős t{mogat{sra lelt a zsidó t{rsadalom egyik különleges rétegében. Nevezettek nagyj{ból mind olyan érett, jómódú, megfontolt emberek, akik sz{m{ra teljesen idegen a szellemi kalandoz{s, de akik a XIX. sz{zad végétől {llandó indulatot t{pl{ltak az orosz korm{nyok módszerei ellen. Ebben az ideológiai közegben nőttek fel a gyermekeik még azelőtt, hogy tal{lkoztak volna a zsidó vall{s erejével. A Bund egyik jelentős tagja, M. Rafesz felhívja a figyelmet arra, hogy a XIX. sz{zad és a XX. sz{zad tal{lkoz{s{n{l „a zsidó burzso{zia nem rejtette véka al{ a reményeit és a forradalmi mozgalom halad{s{ra vonatkozó elv{r{sait. ...Amit annak előtte elvetettek, abban most reménykedtek.” [78] G. Gersuni a bír{inak a következőképpen prób{lta ezt a jelenséget megmagyar{zni: „Az önök zaklat{sai kényszerítenek minket a forradalomba.” A valós{gban a magyar{zat egyszerre keresendő a zsidó és orosz történelemben – vagyis a kettő metszéspontj{ban. Hallgassuk meg G. A. Landaut, a híres zsidó publicist{t. Ő 1917 ut{n a következőket írta: „Sokan voltak azok a zsidó csal{ dok, kispolg{riak ugyanúgy, mint nagypolg{riak, ahol a szülők – maguk is polg{rok –, jóindulatúan nézték, sőt, néha büszkén is, szélsőséges -[298]-
esetben közömbösen a sarjaikat, ah-ikeri az egyik éppen népszerű szoci{lforradalmi ideológia divatjegye nyomot hagyott.” Mindez azért történhetett, mert maguk a szülők is „bizonyos mértékig e felé az ideológia felé hajlottak, amely az üldözők ellen l{zadt de anélkül, hogy megkérdezték volna maguktól, hogy milyen természetű volt ez a tiltakoz{s és milyenek voltak ezek az üldözések”. És így történt, „hogy egyre jobban helyet kapott a zsidó t{ rsadalomban a szocializmus hegemóni{ja. ...A civil t{rsadalom és az {llam tagad{sa, a polg{ri kultúra, az elmúlt sz{zadok örökségének az elutasít{sa, annak az örökségnek, amelyet a zsidóknak nem kevésbé volt nehéz eltaszítani, mint amennyire, eleurópaisodva, lemondani saj{t örökségükről.” A forradalmi gondolatok „a zsidó miliőben... dupl{n rombolóak... voltak”, mind Oroszorsz{g, mind pedig önmaguk sz{m{ra is. M{rpedig „ezek a gondolatok behatoltak a zsidó miliőbe, sokkal mélyebben, mint az oroszba”. [79] Marsak kijevi ékszerész (aki a v{ros templom{nak a díszítéséhez sz{mos alkot{st készített), tanúsítja, hogy „a nagypolg{rs{ggal való kapcsolattart{s sor{n megfertőződtem (a forradalmi szellemiséggel)”. [80] A többieknél ugyanaz történik, amit a fiatal Bogrovn{l201 l{tunk. Igen gazdag csal{dban nőtt fel, s fiatals{ga alatt a feszültség és a szenvedély csak növekszik benne. Apja a vagyonos szabadelvű nagy szabads{got engedett terrorista fi{nak. A szintén terrorista Goc fivérek nagyapjai, a két moszkvai Krőzus – egyik {gról Goc, m{sik {gról Viszockij, a multimilli{rdos teagy{ros – t{vol {lltak tőle, hogy visszatarts{k unok{ikat, és több sz{zmillió rubelt juttattak az SZR-p{rtnak. (Az 1917-es bolsevista győzelem ut{n ez a riv{lis, szélsőbaloldali szoci{lforradalm{r p{rt Leninéé hal{los ellensége, és kivégzőosztag, valamint Szibéria jutott tagjainak oszt{lyrészéül.) „Sok zsidó érkezett, hogy a szocialist{k sorait bővítse”, folytatja Landau. [81] A. I. Gucskov202 1909-ben a dum{ban tartott egyik be-
201
202
Dmitrij Grigorjev ics Bog rov: a titkosszolg{latok fiatal besúgója, 1911-ben Kijevben lelövi A. Stolipin minisztert. Hal{lra ítélik és kivégzik. Alekszandr Gucskov: (1882-1936), az Októbrista (mérsékelten baloldali) p{rt alapítója és vezetője, a harmadik Duma elnöke (1910. m{rcius–1911. m{rcius), a hadi ipar-
-[299]-
szédében megemlíti az egyik fiatal eszer (SZR-p{rt tagja) l{ny tanúvallom{s{t, egyéb m{s dolgok mellett ki{br{ndults{g{ról. „Ő mondta, hogy a forradalmi mozgalmat a zsidók teljes egészében felv{s{rolt{k, és hogy a forradalom győzelmében a saj{t győzelmüket l{tt{k.” [82] A forradalom ir{nti elragadtat{s hatalm{ba kerítette a zsidó t{rsadalmat, az alsóbb rétegektől a felsőkig, mondja I. o. Levin: „Nem csup{n az oroszorsz{gi zsidó t{rsadalom alsóbb oszt{lyait ragadta mag{val a forradalmi szenvedély”, de ez a mozgalom „{tfogta a zsidó nép műveltjeinek és félműveltjeinek nagy részét is” (a félműveltek – írja – a 20-as években majd a szovjet rezsim aktív vezetőit adj{k). „Még többen voltak a szabad foglalkoz{súak között a fogorvosoktól egészen az egyetemi oktatókig azok, akik le tudtak telepedni az övezeten kívül. A hagyom{nyos zsidó vall{s kultur{lis örökségét elvesztve ezek az emberek nem maradtak kevésbé idegenek az orosz kultúr{val és m{s nemzetek kultúr{j{val szemben sem. Ez a szellemi üresség, amely a felületesen elsaj{tított európai kultúra mögé volt rejtve, tette a zsidókat – akik m{r hajlottak a materializmusra – a kézműves és kereskedői fog lalkoz{suk révén is nagyion fogékonny{ a materialista politika elméletei ir{nt. ...A zsidók saj{tos racionalista gondolkod{smódja... teszi őket érzékennyé az olyan elméletek befogad{s{ra, mint a forradalmi marxizmus.” [83] V. Sz. Mandel, e gyűjtemény t{rsszerzője megjegyzi: „Az orosz marxizmus – amelyet a német eredetiről m{soltak – tiszta {llapot{ban soha nem volt orosz nacionalista mozgalom, és a zsidók, akik sz{m{ra semmi sem volt könnyebb, mint Oroszorsz{gban befogadni és életre kelteni a könyvekben német nyelven megírt doktrín{t 203 , teljesen természetesnek tartott{k, hogy jelentős részt v{llaljanak ennek az idegen gyümölcsnek orosz földbe való {tültetésében.” [84] F. A. Sztyepun így magyar{zza a dolgot: „A zsidó fiatals{g Marxidézetekkel al{t{masztva keményen vitatkozott arról a kérdésről, hogy az orosz muzsiknak milyen form{ban kell birtokolnia a földet. {gak p{norosz (összorosz) bizotts{gainak elnöke, hadügyi és haditengerészeti m iniszter az első ideiglenes korm{nyban, 1918-ban emigr{l. P{rizsban hal meg. 203 Doktrína (latin): tan, elmélet, elv, rendszer.
-[300]-
A marxista mozgalom Oroszorsz{gban még az övezeten belül is a zsidó fiatals{ggal kezdődött.” Ezt a gondolatot tov{bbfejlesztve, V. Sz. Mandel emlékeztet, hogy „ezek a zsidók a jegyzőkönyvek – „Cion bölcseinek jegyzőkönyve”..., ez az ostoba és ut{latos hamisítv{ny – fant{zi{l{s{ban l{tj{k az antiszemit{k ravasz sz{ndék{t, hogy gyökerestül kiirts{k a zsidó vall{st. Éppen ezért, de ők maguk „készek különböző fokon, a vil{g új elvek alapj{n történő megszervezésére és hiszik, hogy a forradalom komoly lépést jelent előre az égi kir{lys{g megalapít{sa felé a földön, és a zsidó népnek az ő legnagyobb dicsőségére a népi mozgalmak vezetőjének a szerepét adj{k a szabads{gért, egyenlőségért és igazs{gért. És a vezető természetesen nem tétov{zik a meglévő politikai és szoci{lis rezsimek ledöntéséhez l{tni.” E gondolathoz ad példaként Fritz Kahn A héberek, mint kultur{lis faj és nép című könyvéből vett idézetet: „Mózes volt az első a történelemben Krisztus előtt 1250 évvel, aki kiki{ltotta az emberi jogokat. ...Krisztus az életével fizetett a kommunista ki{ltv{nyok prédik{ciój{ért kora kapitalista {llam{ban”, azt{n 1848-ban az égbolton m{sodszorra is felemelkedett a betlehemi csillag. ...”És felemelkedett a Júdeai tetők fölött: Marx.” [85] Így „ebből a forradalom ir{nt nagy tiszteletet tanúsító közösségből bontakozik ki és különül el a zsidó t{rsadalomban, és nem csup{n Oroszorsz{gban, sz{mos ir{nyzat. Mindegyik reménytelenül irrealista és gyerekesen elbizakodott, mag{ba szívva ellen{llhatatlanul a zavaros kort, de mag{ba foglalva az egész sz{zadot is.” [861 Milyen könnyedséggel és ugyanakkor milyen nehézséggel, milyen szép ígéretekkel hatol a marxizmus a művelt Oroszorsz{g tudat{ba! Végül a forradalom a csalhatatlan következtetések és az elkerülhetetlen jóslatok hadj{rat{val megtal{lta a tudom{nyos alapj{t! A fiatal marxist{k között ott van Julij Cederbaum; azt{n Martov, a mensevikek 204 jövőbeni nagy p{rtvezére, aki a legjobb bar{tj{val, Leninnel megalakítja az uniót „az egész oroszorsz{gi mun204
Mensevik (orosz): kisebbség. Az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt II. kongresszus{n (1903) Londonban a p{rt szervezeti szab{ly tat{nak kérdésében tartott vita sor{n a Lenin vezette ir{nyzat képviselőivel szemben kisebbségben m aradt platform és tagjainak elnevezése.
-[301]-
k{soszt{ly felszabadít{sainak harc{ért”. Martov azonban nem élvezheti azt a védelmet, mint Lenin, akit sz{műztek a minuszinszki kedves t{jra. Martovnak h{rom évet kell leülnie, méghozz{ a turuh{ni kegyetlen vidéken. És szintén Martov az, aki mindig Leninnel együttműködve szerkesztette az Iszkr{t 205 és létrehozta a terjesztésével foglalkozó h{lózatot. De mielőtt Leninnel együttműködött volna a minden oroszok Szoci{ldemokrata P{rtj{nak megalapít{s{ban, Martov, aki Vilniuszban ekkor sz{műzetésben volt, 1895 körül letette az ideológiai és szervezeti alapjait az „oroszorsz{gi, lengyel, litv{n közös zsidó munk{sunió”-nak. Martovi ötlete volt az, hogy mostantól többre kell becsülni a körökben való munk{t és a tömeg között végzett propagand{t, és ezért azt „zsidóbb{ kell tenni”, azaz jiddisre kell fordítani. A bemutatott tervezetében Martov leírta az új unió szab{lyait. „Mindent elv{runk az orosz munk{soszt{ly mozgalm{tól és mozgalmunkat úgy tekintjük, mint az orosz munk{smozgalom függelékét..., elfelejtettünk kapcsolatot tartani azzal a zsidó tömeggel, amely nem beszéli az orosz nyelvet.” De ugyanakkor „sz{munkra észrevétlenül a zsidók mozgalm{t olyan magas szintre emeltük, melyet az orosz mozgalom még el sem ért”. A pillanat most jött el, hogy felszabadítsuk a zsidó mozgalmat „a ment{lis elnyom{sból, amelynek al{vetette őt a burzso{zia”, amely „a legsz{nalmasabb burzso{zia és a vil{g legalja... hogy létrehozzuk a kifejezetten zsidó munk{sszervezetet, amely vezetőként és instruktorként szolg{l a zsidó proletari{tusnak. ...A mozgalom nemzeti karakteré”-ben Martov a győzelmet l{tta a burzso{zia felett, és ezzel „tökéletesen mentesekké v{ltunk... a nacionalizmustól.” [87] A következő, 1896-os évben Plehanov a szocialist{k nemzetközi kongresszus{n a zsidók szoci{ldemokrata mozgalm{t „az oroszorsz{gi munk{shadsereg előőrsének” *88+ minősítette. Ez lesz azt{n a Bund (Vilniusz, 1897), 6 hónappal az oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata P{rt megalakít{sa előtt. A következő lépcsőfok az orosz Szoci{ldemokrata P{rt első kongresszusa, amelyet 1898-ban Minszkben (ahol a 205
Iszkra (Szikra): az első marxista újs{g, Lenin alapította külföldön, 1900 és 1903 között jelent meg. A mensevikek ezt követően még 1905-ig jelentetik meg.
-[302]-
Bund központi bizotts{g{nak központja tal{lható) tartanak. A Zsidó Enciklopédia írja, hogy „8 küldöttből 5 zsidó volt: a Rabocsaja Gazeta (Munk{sújs{g) című kijevi lap küldöttei B. Ejdelmann, N. Vigdorcsik és a Bund tagjai: A. Kremer, A. Mutnyik, S. Kac (ugyancsak részt vettek Radcsenko, Petruszevics és Vannovszkij). A p{rt h{romtagú központi bizotts{g{nak – amelyet ezen a kongresszuson hoztak létre – A. Kremer és B. Ejdelmann is tagja lett.” [89+ Így született meg az Orosz Szoci{ldemokrata Munk{s P{rt (orosz rövidítés: RSZDRP). Közvetlen rokons{gban a Bunddal. (Tegyük hozz{, hogy Leninnek még az Iszkra létrehoz{sa előtt felaj{nlott{k a Bund újs{gj{nak a vezetését. [90]) Hogy a Bund Vilniuszban született meg, ebben semmi meglepő nincs. Vilniusz volt ugyanis „a litv{niai Jeruzs{lem”. Az a v{ros, ahol a művelt zsidó elit élt, és ahonnan Péterv{rra és Moszkv{ba címezve nyugati ir{nyból sz{llított{k az illeg{lis irodalmat. *91] De a Bund internacionalista ideológi{ja ellenére „a zsidó élet nemzeti uniój{nak egyik fontos tényezője lesz”. Még ha vezetői úgy óvakodtak is a nacionalizmustól, mint a pestistől. Hi{ba folytak külföldről, a gazdag zsidó körökből az adom{nyok, a Bund azt az elvet hirdette, amely szerint nincsen egységes zsidó nép és elvetette az „egyetemes zsidó nemzet” [92+ gondolat{t. Ellenkezőleg, azt hangoztatta, hogy a zsidó népben két antagonisztikus206 oszt{ly létezik (a Bund vigy{zott r{, hogy a nemzeti hangulatok ne „sötétítsék el a prolet{r oszt{ly öntudat{t”). Eközben, az igazat megvallva, zsidó proletari{tus nem is létezett. A zsidók ritk{n léptek a gy{rakba, mint munk{sok, mivel mint azt F. Kon elmagyar{zza, „megszégyenítőnek tartott{k, hogy nem a saj{t uraik”. Ink{bb nagyon szerényen működtek kézművesként vagy ak{r segédként, amíg reményük be nem teljesedett saj{t műhely nyit{s{ra. „A gy{rban dolgozni minden illúzió elvesztését jelentette azzal szemben, hogy egy szép napon saj{t főnöke lehet, és ezért a gy{rba belépni megal{zó és megszégyenítő dolog volt.” [93] Persze akad{ly volt a főnökök ellenszenve is, hogy olyan munk{sokat al-
206
Antaganisztikus (görög, latin): kibékíthetetlenül ellentétes, ellenkező gondolk od{sú.
-[303]-
kalmazzanak, akiknek a szabadnapja a szombat és nem a vas{rnap. Következésképpen a Bund kijelentette, hogy a „zsidó proletari{tus” körébe tartoznak a kézművesek és a kiskereskedők, a kereskedősegédek és a kereskedelmi közvetítők is. (Marx szerint egyébként minden alkalmaz{sban lévő egyén prolet{r.) Ezekbe az emberekbe teh{t mind be tudt{k vésni a forradalmi szellemet, és be lehetett vetni őket a zsarnoks{g elleni harcba. A Bund kijelentette, hogy a zsidók „a vil{g legjobb prolet{rjai”. [94] Egyébként a Bund soha nem mondott le arról a sz{ndék{ról, hogy „fokozza tevékenységét a keresztény munk{sok körében”. G. B. Szliozberg, aki egy{ltal{n nem gyanúsítható a szocializmussal való szimp{ti{val, ennek kapcs{n írta, hogy a Bund {ltal kifejtett hatalmas propaganda és sz{mos beavatkoz{s „nehézségeket okozott a zsidók kereskedelmében és az éppen fejlődőben lévő iparukban”. A Bund a mester ellen uszította az inasokat, 14–15 éves gyerekeket. Ezek azt{n „a többé kevésbé gazdag zsidók h{zainak” betörték az ablakait. Így „a Jom-Kipur 207 napj{n a Bund fiataljai forgószélként rontottak be a vilniuszi nagy zsinagóg{ba, megszakítottaik az istentiszteletet és botr{nyosan viselkedtek, miközben sört ittak...” [95] De az oszt{ly fanatizmusa ellenére a Bund mindig is beleolvadt a polg{ri szabadelvűség megfelelő egyetemes {ramlat{ba. „A művelt vil{gban egyre gyakrabban gondolt{k azt, hogy a nemzeti gondolat az öntudat felébredésében minden embernél alapvető szerepet j{tszik. Ez arra kényszerítette a prolet{r körök teoretikusait is, hogy szélesebb értelemben foglalkozzanak a nemzeti kérdéssel.” Így történt, hogy a Bundban „a beolvad{si törekvéseket kiszorított{k a nemzeti törekvések”. [96] Ezt a folyamatot Zsabotinszkij a következőképpen magyar{zza. „Ahogyan nőtt, a Bund egyre ink{bb a nemzeti ideológi{t helyezte a kozmopolitizmus helyébe.” *97+ A kor{n elhunyt Abram Amsterdam, „egyike a Bund első fontos vezetőinek” folyamatosan „megkísérelte kibékíteni a marxista doktrín{kat a nacionalizmus gondolataival”.[98]
207
Jom-Kippur (héber): engesztelőnap, zsidó ünnep.
-[304]-
A Bund 1901-ben tartott kongresszus{nak alkalm{val Mark Liber (M. I. Goldman), a 17-es év egyik jövőbeni p{rtvezére – ekkor még 20 éves fiatalember – kijelentette: „Mindeddig meggyőződéses kozmopolit{k voltunk. Nemzetivé kell v{ lnunk. Nem kell félni ettől a szótól. A nemzeti nem jelenti azt, hogy nacionalista.” (Jó lenne ezt megérteni és magunkév{ tenni, legal{bb 90 év múlt{n!) És noha ez a kongresszus kinyilv{nította sz{ndék{t „a sovinizmushoz vezető nemzeti érzés dicsőítése ellen”, hat{rozottan nyilatkozott a zsidók nemzeti autonómi{ja mellett, „függetlenül az {ltaluk lakott helytől”. [99] Ezt a nemzeti autonómi{ra 208 vonatkozó szlogent a Bund néh{ny év alatt kifejlesztette, és alkalmazta a propagand{j{ban, valamint az 1904-es politikai kamp{ny{ban... noha kétségtelenül senki sem tudta pontosan mit jelenthet az autonómia, terület nélkül. Így minden zsidó személynek biztosított{k volna a jogot, hogy a saj{t nyelvét haszn{lja a helyi adminisztr{cióval való érintkezésében és az {llami szervezetekben... de hogyan is? (Nem kellene-e ezt a jogot akkor m{s nemzetek {llampolg{rai sz{m{ra is biztosítani?) Húzzuk al{ ugyancsak, hogy tekintet nélkül a szocialista színezetére, a Bund „szoci{ldemokrata programj{ban” a szocialista törekvések ellenére tiltakozott „a Lengyelorsz{g vissza{llít{s{ra és az alkotm{nyozó gyűlések bevezetésére ir{nyuló oroszorsz{gi lépések ellen”. [100] Nacionalizmus igen, de csak saj{t magunk sz{m{ra? Így teh{t a Bund csak zsidókat engedett a köreibe. És b{r ez az ir{nyults{g egyszer s mindenkorra elfogadott lett, noha hat{rozottan antiklerik{lis209 volt, nem fogadta be azokat a zsidókat, akik vall{sukat megtagadt{k. A p{rhuzamos orosz szoci{ldemokrata szervezeteket a Bund „kereszténynek” minősítette, de hogyan is lehetne őket m{sként jellemezni? És ezzel tulajdonképpen a legnyersebben megsértette Lenint *101], hogyan is lehetett őt a „keresztények” közé sorolni?! ...
208 209
Autonómia (görög): ön{lló, független, m{stól nem függő. Antiklerik{l is (görög, latin): az egyh{z vil{gi hatalma, befoly {sa ellen küzdő.
-[305]-
A Bund így azt a kísérletet testesíti meg, amely megvédi a zsidó érdekeket, nevezetesen az orosz érdekek ellenében. Szliozberg szintén elismerte: „a Bund tevékenysége a zsidó munk{sokban felébresztette a méltós{gérzetet és jogaik tudat{t”. [102] Mindezek következtében a Bund kapcsolata az Orosz Szoci{ldemokrata Munk{s P{rttal nem volt jó. Mint ahogyan a Lengyel Szocialista P{rttal (orosz rövidítés: PPSZ) sem, amely m{r a Bund születésétől fogva „rendkívül óvatos” magatart{ssal fordult felé, és kijelentette, hogy „a Bund izol{ciós politik{ja ellenséges pozícióba helyezi mag{t velünk szemben”. [103+ A maga növekvő nacionalista öntudat{val a Bund az orosz szoci{ldemokr{cia többi {g{val csak ellentmond{sos kapcsolatokat tudott kialakítani. Lenin azt a vit{t, amelyet ő és Martov 1900 szeptemberében folytatott Plehanovval Genfben, így írja le: „G. V. (Georgij Valentyinovics) tanúbizonys{g{t adta elképesztő türelmetlenségének, amikor kijelentette, hogy a szervezet (m{rmint a Bund) egy{ltal{n nem szoci{ldemokrata, hanem egész egyszerűen kizs{km{nyoló szervezet, amely az orosz népet zs{km{nyolja ki. Azt {llítja, hogy az a célunk, hogy kiűzzük ezt a Bundot a p{rtból. Valamint, hogy a zsidók kivétel nélkül mind soviniszt{k 210 és nacionalist{k, hogy az orosz p{rtnak orosznak kell lennie, és nem kell {tadni mag{t „teljesen tehetetlenül” Gad törzsének211 ...G. V. ragaszkodott az {ll{spontj{hoz, mondv{n, hogy egészen egyszerűen hi{nyoznak az ismereteink a zsidó vil{gról és tapasztalataink a velük való kapcsolatokban.” [104] Milyen érzés ]ehetett Martovnak, a Bund első alapítój{nak hallgatnia ezt az éles bír{latot?!) A Bund, annak ellenére, hogy ő volt a régebbi, 1898-ban elfogadta, hogy beépüljön az Orosz Szoci{ldemokrata Munk{s P{rtba, de csakis egységes egészként, megőrizve teljes autonómi{j{t, m{r legal{bb is a zsidó ügyek vonatkoz{s{ban. Elfogadta teh{t, hogy az orosz p{rt tagja legyen, de k iz{rólag azzal a feltétellel, hogy ez nem fedi semmiben az ő ügyeit. Így jött létre köztük teh{t a meg{llapoSoviniszta (f rancia): m{s népek ellen gyűlöletet szító, a nemzeti felsőbbrendűséget hirdető szélsőséges nacionalista. 211 Gad: J{kob 12 fia közül az egyik. Egyike Izrael 12 törzsének. 210
-[306]-
d{s. Eközben, 1902 elején, a Bund úgy érezte, hogy az az autonómia, amelyet a Szoci{ldemokrata P{rt első kongresszus{n olyan könnyen megkapott, m{r nem elégséges sz{m{ra, és hogy mostantól szövetségi módon kív{nt a p{rthoz csatlakozni, teljes szabads{got élvezve a program kérdéseinek egészében. Ennek apropój{ból megjelentette kiadv{ny{t az Iszkra ellen. [105+ a központi érv, ismerteti velünk Lenin, az volt, hogy a zsidó proletari{tus „a nemzetek körén kívül helyet foglaló zsidó nép egy- része”. [106] Itt Lenin elveszti a fejét, és kötelességének érzi, hogy ő maga vitatkozzon a Bunddal. M{r nem csup{n felhív a „(zsarnoks{g elleni) nyom{s fenntart{s{ra, elkerülvén a p{rt szétforg{csolód{s{t több külön{lló egységre” [107+, de szenvedélyes érvelésbe veti mag{t bele, mellyel bizonyítani törekszik (igaz, Kautskyt követve), hogy a zsidók egy{ltal{n nem tekinthetők nemzetnek. Ugyanis nincs sem közös nyelvük, sem közös területük. (Ez nyíltan materialista 212 ítélet, mivel a zsidók az egyik legautentikusabb 213 nép, a legösszeforrottabbak, akik a Földön léteztek. Hiszen a szellemükben forrtak össze. Lenin a felszínes és közönséges internacionalizmus{val 214 semmit sem értett meg a kérdés mélységéből, sem a zsidó nép történelmi gyökereiből.) „A külön{lló zsidó nép gondolata politikailag reakciós 215 „ [108], mivel igazolja a zsidó egyéni érvényesülési törekvést. (És még ink{bb „reakciósok” voltak sz{m{ra a cionist{k!) Lenin a zsidók sz{m{ra a megold{st csak a teljes beolvad{sukban l{tta. Ami végül is azt jelenti: teljesen szűnjenek meg zsidónak lenni. Az RSZDRP Brüsszelben összehívott II. kongresszus{n 1903 nyar{n 43 deleg{ltból csup{n 5-en képviselték a Bundot (pedig a t{rgyal{sokon „sok zsidó vett részt”). És Martov, akit „tizenkét zsidó t{mogatott” (köztük Trockj, Dejcs, Martinov, Ljadov, hogy csak ezeket a neveket említsük), a p{rt nevében felszólalt a Bund {ltal óhajtott „szövetségi” elv ellen. A Bund tagjai ekkor elhagyt{k a kongresszust Materializmus (latin): az anyag, a lét elsődlegességét és a t udat, a gondolkod{s m{sodlagoss{g{t valló filozófiai ir{nyzat. Material ista: a materializmuson alapuló. 213 Autentikus (latin): valódi, hiteles, itt: hivatott. 214 Internacional izmus (latin): nemzetköziség, a népek bar{ts{g{nak, szabads{g{nak, együttműködésének és egyenlőségének elve. 215 Reakciós (latin): itt önkényes, erőszakos. 212
-[307]-
(ami lehetővé teszi a Lenin {ltal javasolt 1. sz{mú paragrafus rendelkezései alapj{n a kérdés elnapol{s{t), majd a p{rtból is t{voztak. *109+ (Az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{s P{rt bolsevikokra és mensevikekre való szakad{sa ut{n „a mensevik p{rtvezérek – A. Akszelrod, A. Dejcs, L. Martov, M. Liber, L. Trockij [110] voltak” –, valamint F. Dan, P. Abramovics és Plehanov kívül{llók maradtak.) A Bund, vagy ahogy akkoriban mondt{k, a „zsidók utc{ja”, gyorsan erős és tevékeny szervezetté v{lt. „Az 1905-ös események hajnal{ig a Bund a legerősebb szoci{ldemokrata szervezet volt Oroszorsz{gban, jól bej{ratott gépezetével, szil{rd fegyelemmel, öszszeforrott tags{ggal, hajlékonys{ggal és a konspir{cióban való nagy tapasztalattal. ...Sehol m{shol nem tal{lunk olyan fegyelmet, mint a Bundban.” A Bund „b{sty{ja” ekkor az északnyugati régió volt. *111] Mindamellett félelmetes vetélyt{rs bukkan fel a Bunddal szemben. Ez pedig nem m{s, mint az 1901-ben létrejött „Független Zsidó Munk{sp{rt”. Ez a p{rt Zubatov216 hat{s{ra és b{torító szónoklatai nyom{n meggyőzte a zsidó munk{sokat – és mindazokat, akik ezt hallani akart{k –, hogy nem szoci{ldemokrata ideológi{ra van szükségük, mert e nélkül is harcolhatnak és harcolniuk is kell a burzso{zia ellen, megvédve így saj{t gazdas{gi érdekeiket. R{ad{sul nemcsak a munk{sok, de a korm{ny is érdekelt a Független Zsidó Munk{sp{rt sikerében, így teh{t törvényesen cselekedhetnek majd, a hatalom csak jóindulatú bíró lesz. Ennek a mozgalomnak az élére az elsz{nt Maria Vilbusevics, egy moln{r l{nya {llt. „Zubatov követői... nagy sikert élveztek Minszkben a (zsidó) munk{sok körében.” Szenvedélyesen szembehelyezkedtek a Bund tagjaival és sokakat megnyertek gazdas{gi jellegű sztr{jkok szervezésével. Ogyessz{ban is tevékenykedtek, nem is sikertelenül. A kezdeti sikerek ellenére azonban kis idő elteltével minden a p{rt ellen dolgozott; mint péld{ul az orsz{g méretei, de legink{bb a beijedt korm{ny. Így azt{n Pleve a „függetlenekkel” együtt végül is megbuktatta Zubatov tervét. Sajevicsot 1903-ban letartóztatt{k, b{r elég rövid büntetésre ítélték. Ekkor
216
Szergej Vaszil ijevics Zubatov: (1864-1917) a moszkvai rendőrség, valamint a rendőrség különleges ügyoszt{ly{nak vezetője.
-[308]-
azonban megérkeztek a kisinyovi pogrom 217 hírei, és a „függetlenek” hirtelen lehetetlenné v{ltak. [112] Ezalatt az idő alatt „a Bund külföldi csoportoktól kapott segítséget”. Elsősorban Sv{jcból, azt{n P{rizsból, Londonból és az Egyesült [llamokból, ahol az „akciócsoportok elég jelentős méreteket értek el”. Szerveztek „klubokat, bar{ti köröket és a Bund oroszorsz{gi tevékenységét segítő szervezeteket. Ez főleg anyagi természetű segítség volt.” [113] A Bund 1901-től lemondott a „gazdas{gi terror”-ról (a tulajdonosok, a gy{ri adminisztr{ció elleni t{mad{s{ról, megveréséről), mint indokl{sukban szerepet azért, mert a terror „elhom{lyosította a munk{sok szoci{ldemokrata tudat{t”. A p{rt emellett úgy tett, mintha ugyanakkor elítélné a politikai terrort is. [114] Ami nem akad{lyozta meg a Girs Lekkert nevű cipészt, a Bund tagj{t, hogy r{lőjön Vilniusz korm{nyzój{ra – őt ezért elfog{sa ut{n perbe fogt{k, majd felakasztott{k. A fiatal, még kiskorú Mendel Dejcs szintén adott le lövéseket, melyek „a zsidó tömegek mozgalm{nak tetőpontj{t” [115] jelezték. Ekkor a Bund feltette mag{nak a kérdést, hogy nem kellenee visszatérnie a terrorhoz. Ezt követően hozott 1902 nyar{n a berdicsevi konferenci{n hat{rozatot a „szervezett bosszú{ll{sról”. De erről igen kemény vita bontakozik ki a Bund köreiben, és a következő évben a kongresszus form{lisan törölte a berdicsevi konferencia ezen kitételét. *116+ Lenin {llít{sa szerint a Bund 1903-ban felhagyott a „terrorista kísérletek engedélyezésével”. [117] A terror, amely m{r többször is bemutatkozott Oroszorsz{gban, {ltal{nos t{mogatotts{got élvezett. Benne volt a kor levegőjében, és a fiatals{g körében egyre ink{bb elterjedt a szok{s, hogy „arra az esetre”, lőfegyvert birtokoljanak (amit igen könnyen beszerezhettek a csempészektől). Ez a szinte divatt{ v{lt „őrület” felkeltette az övezet fiataljaiban a gondolatot, hogy megalakíts{k saj{t harci csoportjaikat. De a Bundnak – az Ön{lló Zsidó Munk{sp{rt tiszavir{g-életű tevékenysége mellett – igen hatékony és veszélyes vetélyt{rsai is vol217
Kisinyovi pog rom: az antiszemita pogromok legvéresebbike 1903 {prilis{ban Kis inyovban, Besszar{bia székhelyén történt.
-[309]-
tak. Vajon véletlen történelmi egybeesés-e, vagy az idő tényleg elérkezett a zsidó nemzeti öntudat újj{éledésére? Mindenesetre 1897ben, egy hónappal a Bund megalapít{sa előtt tartott{k a cionist{k első egyetemes kongresszus{t. Így történt, hogy az 1900-as évek elején a fiatal zsidók új utat kezdtek kitaposni maguknak, mégpedig „a közszolg{lat útj{t ...így az Iszkra és Bnej Mose (»Mózes fiai«) kereszteződésében egyikük jobb, m{sikuk bal felé fordult”. [118] „Csoportjaink programj{ban feltűnt a nemzeti téma képviselete 1904 és 1906 között.” [119] M{r l{ttuk, hogy ezt a tém{t nem hagyhatta figyelmen kívül a szocialista Bund sem, és nem maradt m{s h{tra, mint hogy egyre élesebben kritiz{ljon. Hiszen a cionizmus felszítja a nacionalista érzést és ez{ltal akad{lyozza az oszt{lyöntudat kifejlődését. Az új nemzeti mozgalom sikerét az is jól jelzi, hogy „a cionista körök tagjainak létsz{ma a fiatals{g között meghaladta a forradalmi szocialista p{rtokba belépett fiatalok sz{m{t”. [120+ (Hab{r voltak ellenkező péld{k is. G. Gurevics, a genfi szocialista zsidó „Pravda” kiadója ir{nyt v{ltoztatva, teljesen a zsidók Palesztin{ba való {ttelepítésének a szószólója lett.) A Bund és a cionizmus között elmélyített {rok lassanként megtelt újabb és újabb p{rtokkal – Poalej Cion218 , Ceirej Cion 219 , „cionista-szocialist{k”, a szerpovci (szejmovci). Mindegyik a saj{t módj{n ragozta a cionizmust és a szocializmust. Érthető, hogy az egym{shoz ilyen közel {lló p{rtok között elkeseredett harc kezdődik, ami egy{ltal{n nem könnyítette meg a Bund dolg{t. R{ad{sul ezekben az években ugr{sszerűen megnőtt az Oroszorsz{gból történő zsidó kiv{ndorl{s. Miért kellene emigr{lni? Mi ennek az értelme? Hiszen a zsidó proletari{tusnak fej-fej mellett kell küzdenie minden orsz{g munk{soszt{ly{val együtt a szocializmusért, ami majd mindenhol automatikusan megoldja a zsidókérdést! 218
219
Poalej Cion (héber): Cion munk{sai. Az 1905-ben Lengyelorsz{gban alakult Zsidó Szocialista Munk{sp{rt elnevezése. A marxista elveket valló szoci{ldemokrata ci onista zsidók szervezete volt. Ceirej Cion (héber): ifjú cionist{k. A XIX. sz{zad végén Lengyelorsz{gban alakult, a főiskolai zsidó csoportokat egyesítő mozgalom.
-[310]-
* A történelem folyam{n gyakran v{dolt{k a zsidókat azzal a ténnyel, hogy közülük sokan uzsor{sok, bank{rok, nagykereskedők voltak. Igaz, ezzel a zsidók a kapitalista vil{g megteremtőjeként elősegítették az idejétmúlt gazdas{gi rendszerek {talakul{s{t (legfőképpen pénzügyi keretek között). Ezt Werner Sombart, a nagy politikai közgazd{sz írta le meggyőző és heves stílusban. A forradalom első éveiben ezt a körülményt egyébként a zsidók érdemének tudt{k be, és úgy kezelték, mint egy elkerülhetetlen, és kihagyhatatlan lépcsőfokot a szocializmus útj{n. Krilenko 1919-ben v{diratainak egyikében igen fontosnak tartja meg jegyezni, hogy „a zsidó nép a középkor óta az új hat{snak, a tőkének köszönhetően elhagyta sorait és... siettette... a kor gazdas{gi form{inak a megszűntetését”. [121+ Igen, gazdas{gi és kereskedelmi téren a kapitalista rendszer, politikai téren pedig a demokratikus rendszer sokat köszönhetnek a zsidók építő hozz{j{rul{s{nak. Cserében ezek a rendszerek a legkedvezőbbek a zsidó kultúra és élet kibontakoz{s{ra. Csakhogy van itt egy megmagyar{zhatatlannak tűnő történelmi rejtély, miszerint nem csup{n ezek a rendszerek voltak az egyedüliek, amelyeket a zsidók előnyben részesítettek. Ha a Bibli{t tanulm{nyozzuk – emlékeztet minket V. Sz. Mandel –, felfedezzük, hogy még a monarchia gondolat{t is nem m{s, mint a héberek tal{lt{k ki, és adt{k {t a keresztény vil{gnak. Az uralkodót nem a nép v{lasztja meg, ő az Isten v{lasztottja... innen sz{rmazik a rítus, amelyet a keresztény népek örököltek, a koron{z{s és a kir{lyok felkenése.” [122+ (Helyesbíthetnénk persze ezt azzal, hogy a f{raókat m{r sokkal régebben fölkenték és ők is az isteni akarat birtokosai voltak.) A. Valt-Leszin volt orosz forradalm{r így- emlékezik vissza: „A zsidók nem tulajdonítottak túlzott jelentőséget a forradalmi mozgalomnak. Minden reményüket a Péterv{rra címzett kérelmekbe, vagy a minisztériumok tisztviselőinek jutatott baksisokba220 vetették – és egy{ltal{n nem a forradalomba.” [123] Ezt a befoly{sos körök közelébe igyekvő, a m{shonnan jövő segítségre v{ró
220
Baksis (perzsa): m egvesztegetési pénz.
-[311]-
magatart{st a nyughatatlan zsidó fiatalok m{r a középkortól a megal{zó „stadlan” 221 gúnynévvel illették. G. B. Szliozberg, aki hossz ú évekig a szen{tusban és a belügyminisztériumban dolgozott, ahol türelmesen kellett megoldania a mag{ntermészetű zsidó problém{kat, úgy ítélte meg, hogy a zsidók jövőjének szempontj{ból ez az út a legbiztosabb és legeredményesebb. Ő elkeseredetten nyugt{zta a fiatalok türelmetlenségét. Igen, minden bizonnyal tökéletesen oktalan dolog volt a zsidók részéről csatlakozni a forradalmi mozgalomhoz, amely Oroszorsz{gban szétrombolta a norm{lis élet menetét, következésképpen az oroszorsz{gi zsidókét is. Ment a monarchia és a burzso{ rend ledöntésében – mint nem sokkal kor{bban ezek megerősítésében – a zsidók az előőrsben tal{lt{k magukat. Ilyen a zsidó karakter veleszületett mozgékonys{ga, a szoci{lis {ramlatok és a jövő ir{nti túlzott érzékenysége. Azonban nem először esik meg az emberiség történetében, hogy az emberek legtermészetesebb lendülete hirtelen a természetükkel legellentétesebb szörnyűségekhez vezeti őket.
221
Stadlan: zsidó tisztviselők, a középkorban a zsidó közösség és az {llami hatós{gok között közvetítettek.
-[312]-
7. A CIONIZMUS SZÜLETÉSE
Hogyan alakult a zsidó öntudat Oroszorsz{gban a XIX. sz{zadm{sodik felében? V. E. Zsabotinszkij 1910 körül ezt az {talakul{st az ő kissé túlfűtött módj{n így írja le: kezdetben a zsidós{g nagy része ellenszegült a felvil{gosít{si törekvéseknek „a saj{t eredetiségének túlzottan felértékelt és fanatikus előítéleteivel”. De az idő megtette a maga jótékony hat{s{t és „ahogyan eddig menekültek a zsidók a humanista kultúra elől, most úgy törekednek r{... és ennek a tud{sszomjnak az eluralkod{sa tett minket, orosz zsidókat a vil{g tal{n első nemzetévé”. Azonban „a cél felé szaladtunkban túlha ladtunk azon. Célunk olyan zsidóember kialakít{sa volt, aki zsidós{g{t megtartva, az egyetemes ember életét élné”, és „íme, m{ra m{r teljesen elfelejtettük, hogy meg kellett volna maradnunk zsidónak.
Bigott (f rancia, német): vakbuzgó, vakhitű, szenteskedő ember.
-[313]-
got; vagyis a nemzeti kultúra csakis a nyelvnek, az óhébernek köszönhetően maradhat fenn. Ez ann{l ink{bb fontos, mivel „a zsidósig meg van fosztva saj{t földterületétől, haz{j{tól”, így különleges helyzetben „szellemiségében képez nemzetet”. *2+ A zsidós{g igenis nemzet, nem pedig vall{si felekezet. Szmolenszkin a „haladó zsidó nacionalista” doktrína z{szlóvivője volt. *3+ A 70-es években Szmolenszkin hangja gyakorlatilag v{lasz nélkül maradt. De ennek a periódusnak a végén, a balk{ni szl{vok felszabadul{sa elősegítette az oroszorsz{gi zsidók nemzeti ébredését. Azonban az 1881-1882-es pogromok összeomlasztott{k a haszkalai ide{kat. „Az a meggyőződés, hogy a civiliz{ció le fogja z{rni a valamikori zsidózaklat{sokat, és hogy a zsidós{g – a felvil{gosultaknak köszönhetően – elkezdhet közeledni az európai népekhez, jelentősen megingott.” *4+ (A dél-ukrajnai pogrom tapasztalata ily módon kivetítődni l{tszik minden európai zsidóra?) Az orosz zsidós{g körében azok között, akik a tradicion{lis judaizmushoz igyekeztek visszatérni, megjelent a „bűnb{nó értelmiség típusa”. [5] Ezalatt történt, hogy a m{r 60-as éveiben j{ró Lev Pinszker, a jó hírű orvos és publicista hat{rozottan felszólította az orosz és németorsz{gi zsidókat az autoemancipacióra 223 . Pinszker leírta, hogy az egyenjogús{gba vetett hit összeomlott és hogy ezentúl el kell fojtani a népek közötti testvériségbe vetett legkisebb reményt is. „Ma a zsidók nem léteznek nemzetként; mindenhol idegennek sz{mítanak, a körülöttük élő népek elnyom{s{t és megvetését kell elviselniük.” A zsidó nép „bolyongó halott szellem az élők között. ...Csak a vak nem veszi észre, hogy a zsidós{g »kiv{lasztott népe« egyetemes ut{latnak örvend.” A zsidók nem tudnak „beolvadni egyetlen nemzetségbe sem és ebből következően, egyik nemzet sem képes megértést tanúsítani ir{ntuk. ...M{s népekkel való összeolvad{si törekvésük miatt jócsk{n fel{ldozt{k saj{t nemzeti jellegüket”, de „mindenhol csak azt érték el hogy, azonos sz{rmaz{sú lakólmok tekintik őket”. A zsidó nép sorsa m{s népek jóindulat{nak függvényévé v{lik. A gyakorlati megold{s teh{t „a saj{t területén élő nemzet” megalakít{s{ban rejlik. 223
Autoemancip{ció: önfelszabadít{s, önegyenjogúsít{s; ez egyben híres munk{j{nak a címe.
-[314]-
Következésképpen alkalmas földterületet kell tal{lni a „vil{g b{rmely pontj{n” [6], amelyet a zsidók benépesítenek. Egyébként az 1860-as (egyetemes izraelita) szövetség megalakít{sa a zsidók egységes {ll{sfoglal{s{nak első jele volt a beolvad{s visszautasít{s{nak tekintetében. Ugyanakkor az oroszorsz{gi zsidókn{l m{r létrejött a palesztinai visszatérést szorgalmazó mozgalom: törekvésük a Palesztin{ba való letelepedés volt. (Alapj{ban véve a hagyom{nyos vall{si köszönésnek megfelelően: „Jövőre Jeruzs{lemben”.) Ez a mozgalom 1881-1882 ut{n kezdett el jelentősen bővülni. „Erőfeszítéseket kell tenni Palesztina gyarmatosít{s{ra... azért, hogy egy évsz{zadon belül a zsidók végleg elhagyhass{k Eur óp{t, aki rossz vendégl{tó. ...A tradicionalizmus, a szekt{ss{g és a vall{si előítéletek megg{tol{s{ra” ösztönző felvil{gosítók kor{bban terjesztett tanait, miszerint „küzdeni kell az ortodoxia, a haszidizmus és a vall{si előítéletekkel szemben – a kiengesztelésre és a zsidó életközösségek szövetségére, a palesztinai gondolat megvalósít{s{ra, ap{ink Júde{j{ba való visszatérésre való felhív{s v{ltotta fel”. „Oroszorsz{g több v{ros{ban »Sion-rajongóknak« 224 nevezett körök alakultak.” [7] Egyik ötlet a m{sikat érte, illetve oltotta ki. Elmenni, valahova letelepedni, de nem mindegy hova: Palesztin{ba! De nézzük meg, mi is történt mag{ban Palesztin{ban? „Az első keresztes hadj{rat szinte teljesen kiirtotta még azt a kevés hébert is, aki Palesztin{ban volt.” Mégis „egy nagyon kicsi vall{sos zsidó közösségnek sikerült túlélnie a keresztes {llam buk{s{t, valamint azt is, hogy a mamelukok elfoglalt{k az orsz{got és a mongol hord{k inv{ziój{t is”. A különböző orsz{gokból érkező hívek gyenge migr{ciós hull{m{nak köszönhetően, az ezt követő évsz{zadok sor{n a zsidó népesség újra talajt érzett a l{ba alatt. A XVIII. sz{zad végén bizonyos sz{mú zsidó haszidista emigr{lt Oroszorsz{gból. „A XIX. sz{zad
224
Sion-rajongók (Kovevej Cion) (héber): Sion bar{tai. 1881-ben Lengyelorsz{gban alakult cionista mozgalom.
-[315]-
közepén Palesztin{ban 12 ezer zsidót tartanak sz{mon”, míg a XI. sz{zad végén 25 ezren voltak. „Ezek az egykori Izrael területén szétszórt zsidó települések megalapított{k az úgynevezett Jisuvot.” Az összes (férfi) lakója nem tett m{s egyebet, mint a zsidó vall{st tanulm{nyozta. A Haluk{ból – az európai zsidóközösségek {ltal küldött t{mogat{sból – éltek. Ezt a pénzt a rabbik osztott{k szét, innen ered az ő abszolút tekintélyük. A Jisuv-vezetők „minden produktív munka végzésére ir{nyuló kezdeményezést csír{j{ban elfojtottak”. Csak a Talmudot tanulm{nyozt{k, semmi m{st, és ezt is csak elemi szinten. „A nagy zsidó történész G. Grec 1872-ben megl{togatta Palesztin{t” és úgy tal{lta, hogy valój{ban csak a zsidók kisebb h{nyada tanul, a többiek tétlenkednek, szívesebben lófr{lnak és pletyk{lkodnak. „Úgy ítélte meg, hogy ez a rendszer halad{sellenes, és a palesztinai zsidó népesség szegénységét és elfajul{s{t idézi elő.” Éppen ezért őneki is „el kellet viselnie a cheremet 225 „. [8] Harkovban a palesztinai visszatérést szorgalmazók 1882-ben megalapított{k az egyetemist{k „Biluim” körét. Javaslatuk „mezőgazdas{gi mintakolónia létrehoz{sa volt, életmód-mintaad{s a Palesztin{ba települő zsidók részére”. Oroszorsz{g több v{ros{ban magukra v{llalt{k hasonló körök létrehoz{s{t. (Később, jól-rosszul megalakított{k az első palesztin települést, de beleütköztek a hagyom{nyt követő Jisuvok ellen{ll{s{ba. A hagyom{nyokat mindenekfölött tartó rabbik ugyanis azt követelték, hogy az ősi szok{soknak megfelelően, minden hetedik évben függesszék föl a földművelést.) *9] Pinszker lelkesen t{mogatta a „partiz{nok” visszatérését Palesztin{ba. Éppen ezért 1887-ben nagy buzgós{ggal összehívta Katowicében az első palesztinai visszatéréssel szimpatiz{lók kongreszszus{t, majd 1887-ben, mindj{rt a m{sodikat is Druszkenyic{ban. A Palesztin{ba való visszatérési program terjesztése érdekében propagandist{k kezdték bej{rni az egész orosz letelepedési övezetet, és be225
Cherem (héber): a közösségből tiszt{talans{g vagy felszenteltség ok{n való kiz{r ts{g st{tusza. A Cherem {llapotban levő egyén sz{műzött, kiközösített.
-[316]-
szédeket mondtak a zsinagóg{kban és a gyűléseken. (Dejcs tanúsítja, hogy 1881 ut{n P. Akszelrod maga is t{mogatta a Palesztin{ba való visszatérés gondolat{t hirdető mozgalmat...) *10] Természetesen Szmolenszkin is egyik szenvedélyes apostola a Palesztin{ba való visszatérésnek. Lelkesen kapcsolatba lép zsidóangol politikai szereplőkkel, de beleütközik a szövetség ellenségeskedésébe, amely a Palesztin{ba térés helyett ink{bb Amerika felé indítan{ a kiv{ndorl{si hull{mot. Ezért a szövetség taktik{j{t „a nép ügyének el{rul{sa”-ként jellemzi. Korai hal{la kevés időt hagyott erőfeszítései kiteljesítésére. *11] Ezalatt megfigyelhető, hogy a Palesztina felé ir{nyuló mozg{s az orosz zsidós{g körében elég gyenge visszhangot, sőt szemben{ll{st keltett. „A zsidó nép politikai újj{születésének gondolata annak idején mindössze egy maroknyi értelmiségit vonzott, akik elég hamar beleütköztek a felbőszült ellent{borba.” [12] A konzervatívok körében a rabbik és a cadikok 226 ebben, a Palesztina felé {raml{sban az isteni akarat elleni t{mad{st vélték l{tni. „Vagyis a Messi{sban való hit elleni t{mad{st, mivel egyedül ő az, aki a zsidókat Palesztin{ba vezetheti. Ami a haladó, beolvad{s mellett {lló zsidókat illeti, ők reakciós törekvést l{ttak ebben az {ramlatban, amelynek célja a zsidók különv{laszt{sa a felvil{gosult emberiségtől.” [13] Itt kell megjegyeznünk, hogy az európai zsidós{g döntő része szintén nem t{mogatta ezt a mozgalmat. Ott helyben pedig, vagyis Palesztin{ban, a visszatérés sikere „meglehetősen mérsékelt” volt. „Sz{mos telepes felismerte a földmunk{hoz való alkalmatlans{g{t. ...Az óhaz{ba való visszatérés gondolata kimerült a tiszta jó sz{ndék néh{ny megnyilv{nul{s{ban.” Vagyis „a kolóni{k csak Edmond Rothschild b{ró {ltal (P{rizsból) küldött t{mogat{soknak köszönhetően tudtak fennmaradni”. De ezzel együtt a kolónia tagjai „zsellérekké v{ltak, akiket szigorú fegyelmezéssel gy{molítottak és al{vetett helyzetbe kerültek”. Éppen ezért a 90-es évek elején „a koloniz{ció nagy krízisen ment {t, amely a földv{s{rlós anarchikus rendszeréből adódott”, valamint Törökorsz{g (Palesztina tulajdonosa) azon
226
Cadik (héber): különleges tiszteletben részesülő, csodatevő hírében {lló zsidó bölcs.
-[317]-
hat{rozatóból, amely megtiltotta az orosz zsidóknak a palesztin kikötőkben való partrasz{ll{st. (14] Ebben az időben – 1889-ben – tűnt fel az Ahad Haam („a nép fia”) {lnév alatt szónokló publicista, gondolkodó és szervező: User Gincberg. Élesen bír{lta a palesztinai visszatérés melletti mozgalom gyakorlat{t és felépülését. Több helyen is hangoztatott véleménye szerint „mielőtt erőfeszítések történnének »a területi újj{születés érdekében«, azelőtt »a szívek újj{születéséről« kell gondoskodni, a nép intellektu{lis és erkölcsi Fejlődéséről. ...A zsidó élet középpontj{ba kell helyezni a nemzeti szellemű törekvést, óhajt a n{ció összetart{s{ra, ébredésére, szabad fejlődésére. Mindezt azonban olyan alapra helyezve, amely saj{tja minden embernek”. [15] Ez a l{t{smód később a „szellemi cionizmus” nevet kapja (amely nem „vall{si „ és ez adja jelentőségét). Még ugyanebben az évben, vagyis 1889-ben, Ahad Haam lig{t alapít – vagy ahogy ő nevezte rendet – Bnej-Mose 227 néven. Szervezetét abból a célból hívja életre, hogy mindazok egyesülhessenek, akik sz{m{ra a nemzeti érzés újj{születésének gondolata értékes. A BnejMose alapító okirata „nagyon hasonlított a szabadkőműves p{holyokéra. Az új belépő ünnepélyesen ígéretet tett arra, hogy a rendnek minden elv{r{s{t szigorúan végrehajtja. Az új tagokat a mester, a »nagy testvér« vette fel. Emellett az új belépő kötelezte mag{t a nemzeti újj{születés gondolat{nak feltétel nélküli szolg{lat{ra még abban az esetben is, ha annak közeli megvalósul{s{ra kevés volt a remény.” [16] A rend manifesztum{ban rögzítették, hogy a „nemzeti tudat megelőzi a vall{soss{got; a személyes érdekek a nemzeti érdekeknek al{ vannak vetve”; és meghagyt{k a judaizmus feltétel nélküli im{dat{t, a mozgalom minden egyéb célkitűzése fölött. Így lett teh{t a „talaj előkészítve Herzl [17] ...cionista politik{j{nak a befogad{s{ra”, amelyet Ahad Haam egy{ltal{n nem kív{nt. Itt kell megjegyeznünk, hogy Ahad Haam több utaz{st is tett Palesztin{ban. Nevezetesen 1891-ben, 1893-ban és 1900-ban. Személyes tapasztalatai alapj{n r{mutatott a koloniz{ció anarchikus és ha-
227
Bnej-Mose: Mózes fiai.
-[318]-
gyom{nyokhoz alig kötődő jellegére *18+ és „szigorú kritika al{ vette Rothschild b{ró alkalmazottainak diktatórikus vezetését”. [19] Így született meg a Cionizmus Európ{ban egy évtizednyi késéssel Oroszorsz{ghoz képest. A cionizmus első vezéregyénisége, Teodor Herzl író, dramaturg és újs{gíró volt. Tal{n meglepő, de 36 éves kor{ig (mindössze csak 44 évet élt) sosem érdeklődött sem a zsidó történelem, sem a héber nyelv ir{nt. R{ad{sul jó osztr{k szabadelvű létére reakciósnak ítélte az Osztr{k-Magyar Monarchia különböző „etnikai kisebbségeinek” önrendelkezésre, ön{lló nemzeti létre való törekvését, és természetesnek tal{lta ezek elfojt{s{t. [20] ahogy Stefan Zweig írja: Herzl azt az {lmot dédelgette, hogy a bécsi zsidók megkeresztelkednek a székesegyh{zban és ebben l{tta „egyszer és mindenkorra a zsidókérdés megold{s{t – a judaizmus és a kereszténység fúziój{val 228 „. Csakhogy az Osztr{k-Magyar Monarchi{ban a p{n-germanizmus növekedésével együtt az antiszemita érzelmek is fejlődtek. Ekkor robbant ki a Dreyfus-ügy 230 P{rizsban, ahol Herzl lakott, így alkalma volt figyelemmel kísérnie „Dreyfus kapit{ny köznépi megal{z{s{t”, aki {rtatlans{g{ról meggyőződve teljesen megrendült és ir{nyt v{ltott. „Ha a szétv{l{s elkerülhetetlen, mondta, akkor az legyen felforgató! ... Ha szenvedünk a hazanélküliségtől, építsük fel saj{t magvunk a haz{nkat!” [21] Herzlet szinte megvil{gosod{sként érintett meg új életcélja: meg kell alakítani a zsidó {llamot! vill{mcsap{sként érte ez az új gondolat. 229
Fúzió (latin): egyesülés, egybeolvad{s. P{n-germanizmus: a germ{n népek kultur{lis, gazdas{gi és politikai érdekközösségének megvalósítós{ra, a nemzeti érzület erősít ésére, valamint az Ausztri{val való egyesülésre törekvő szellemi és politikai mozgalom. Kifejeződött benne a ném eteknek az a meggyőződése, hogy kultur{lis felsőbbrendűségük és szervező er ejük folyt{n vil{ghatalomra hivatottak. 230 Dreyfus-ügy: Dreyfus, Alfred (1859-1930) zsidó sz{rmaz{sú francia tüzértiszt. 1891 ben, mint sz{zadost, Németorsz{g jav{ra történt kémkedés és ha za{rul{s v{dja miatt lefokozt{k és életfogytiglani, az Ördög-szigeteken töltendő sz{műzetésre ítélték. Emile Zola vezetésével mozgalom indult perének felülvizsg{lata érdekében. Ügyének 1906-ban történt m{sodik revíziója sor{n felmentették, őrnaggy{ léptették elő és megkapta a becsületrendet. 228 229
-[319]-
Az antiszemitizmus nem véletlen jelenség, ami különleges feltételek miatt jön létre, hanem ez a folyamatos rossz, az örök hiba {llandó t{rsa. A zsidókérdés egyetlen lehetséges megold{sa az ön{lló zsidó {llam.” [22] (Mekkora képzelőerő és merészség kellett, kétezer éves szétszóród{s ut{n egy ilyen terv kigondol{s{hoz!) Az elgondol{st tett követte, és Herzl megírta és megjelentette az Egy zsidó {llamcímű füzetét. Stefin Z weig szerint ez a kiadv{ny „megdöbbenést és indulatot v{ltott ki a bécsi zsidó burzso{zia körében. ...Mi ütött ebbe az intelligens és művelt, szellemi emberbe? Milyen őrültségek ír{s{ra adta a fejét? Miért mennénk mi Palesztin{ba, amikor a mi nyelvünk a német és nem a héber, a mi orsz{gunk a szép Ausztria?” Az értetlenkedő kérdéseket nyomban gyanakvóak követik. Herzl „csak nem hoz ellenünk érveket a leg{d{zabb ellenségeink sz{m{ra? El akar minket szigetelni ?” „A bécsi zsidós{g teh{t nemcsak hogy nem t{mogatta Herzl »ötletét«, hanem hat{rozottan elfordult tőle, mag{ra hagyta és igyekezett kigúnyolva a nevetség t{rgy{v{ is tenni. Herzl sz{m{ra a kedvező v{lasz éppen ezért egészen m{shonnan jött. Ez viszont olyan hat{ssal bírt, mint a mennydörgés. A v{lasz annyira hirtelen és szenvedéllyel, ext{zissal telített volt, hogy Herzl szinte meg is ijedt tőle és teljesen szétfeszítette az érzés. Valóban lehetséges lenne, hogy ez a néh{ny tucatnyi oldal, Kelet-Európa hatalmas zsidó tömegeiben felélesztett egy ilyen erejű mozgalmat? Herzl, b{r eredetileg tal{n nem is sz{molt ezzel, de a kiadv{nynyal felszította a zsidós{gnak ezt a hamu alatt szunnyadó külhoni parazs{t.” [23] Ettől kezdve élete h{tralévő részében Herzl testestől, lelkestől új eszméjének élt. „Szakít hozz{tartozóival, csak a zsidós{ggal tal{lkozik. ...Ő, aki nem is olyan régen még lenézte a politik{t, most politikai mozgalmat alapít. Megrajzolja a p{rt arculat{t, bevezeti szab{lyzat{t. Megalkotja a kereteit egy jövőbeli erős hadseregnek és a (cionista) kongresszusokat a zsidó nép valódi parlamentjévé alakítja {t.” 1897-ben az első Baseli kongresszuson nagyon nagy hat{st gyakorol „azokra a zsidókra, alak először tal{lj{k magukat parlamenti szerepkörben”, és „első beszédei hat{s{ra egyöntetűen kiki{ltj{k... a cionis-[320]-
ta mozgalom vezérének és vezetőjének. ...Művészi érzékéről ad tanúbizonys{got, ahogy megtal{lja a megbékélés módj{t”, de ugyanakkor, „aki kritiz{lja a célj{t... vagy lej{ratja az {ltala hozott intézkedéseket, az nemcsak a cionizmusnak, de az egész zsidó népnek az ellensége.” [24] A szipork{zóan jó tollú író, Max Nordau az egyenjogús{g csal{rds{g{ról írt eszmefuttat{s{val t{mogatta őt, mert az egyenjogús{g visz{lyt szít a zsidós{g körében. Mint Nordau írja, az emancip{lt zsidó úgy hiszi, hogy végre haz{t tal{lt mag{nak. Holott „minden ami élő és életerős a zsidó vall{sban, ami a zsidó ide{t képviseli, a b{tors{g és az előrejut{sra való törekvés, az csakis a cionizmus”. [25] Ezen az első kongresszuson az orosz cionist{k deleg{ciója a „részvevők egyharmad{t tette ki... 66-an voltak a 197-ből”. Igaz, némelyek szerint jelenlétük az orosz korm{nnyal való szemben{ll{s gesztusa volt. A cionizmus eszméjéhez csatlakozott minden orosz Kovevej-Cion, „elősegítve ez{ltal a vil{gméretű cionista mozgalom megalapoz{s{t”. [26] Így „a cionizmus az elnyomott keleti zsidó közösségekből mentette erejét, mivel a nyugati zsidós{gnak csak egy elég szűk körű t{mogat{s{t kapta meg”. [27] Herzl azonban ezt úgy értékelte, hogy az orosz cionizmus képviseli az egyik legnagyobb ellen{ll{st is. Ahad Haam szenvedélyes harcot folytatott Herzl cionista politikaíja ellen (amely mellé ugyanakkor a palesztinai visszatérést szorgalmazók döntő többsége felsorakozott), élesen kritiz{lta Herzl és Nordau pragmatizmus{t 231 r{mutatva „a zsidó hagyom{ny és kultúra szellemi értékeivel szembeni elidegenedésükre”. [28] Illuzórikusnak tartotta azt a reményt, melyet a cionista politika a közeljövőben megvalósuló ön{lló zsidó {llamról t{pl{lt. Éppen ezért az egész mozgalmat végletesen k{rosnak ítélte a nemzet szellemi újj{születésére. ...”Egy{ltal{n nem törődnek a judaizmus üdvözülésének elvesztésével, mert egy{ltal{n nem foglalkoznak a szellemi és kultur{lis örökséggel; az ősi nemzet újj{éledésére sem törekednek, hanem az eredeti alkotó elemek szétforg{csolódott maradv{nyaiból egy új nép kialakít{sa a céljuk.” [29] (Amikor a „judaizmus” szót haszn{lja, sőt 231
Prag matizmus (görög, angol): ügyekhez, problém{khoz való hozz{{ll{sban elsősorban a gyakorlati hasznoss{g oldal{ról való megközelítés.
-[321]-
kiemeli, akkor eléggé egyértelmű, hogy ez nem vall{si értelemben, hanem az ősöktől örökölt szellemi rendszer értelmében tekintendő. Ahad Haam kapcs{n a Zsidó Enciklopédia azt írja, hogy a 70-es években „egyre ink{bb {titatódott racionalit{ssal és ez elt{volította a vall{stól”. [30]) Ha Palesztina egyetlen elhivatotts{ga „szellemi centrumm{ v{lni, amely a nemzeti és szellemi kapcsolatok révén egyesítheti a szétszóródott nemzeteket” [31], egy központ, mely „ontan{ »fényét« a vil{g zsidóira”, létrehozva az „új szellemi kapcsolatot a nép szétszóródott tagjaival”, így ink{bb az „elit szellemi közösségévé” v{lna mintsem a „zsidó {lamm{”. [32] A vit{k nagyon feltüzelték a cionist{kat. Ahad Haam élesen kritiz{lta Herzlt, akit Nordau azzal védett meg, hogy Ahad Haamot „titkolt cionizmussal” v{dolta. Ebben a vit{któl heves, felforrósodott hangulatban évente kerültek megrendezésre nemzetközi cionista fórumok. Mindezek ellenére az egyap{st ostorozó t{borok nézőpontja jott{nyit sem közeledett egym{shoz. Olyannyira nem, hogy 1902ben, Minszkben, az orosz cionist{k kongresszus{n, Ahad Haam felolvasta híres előad{s{t: Szellemi újj{születés címmel. *33+ A cionizmus azonban nemcsak a zsidós{g körében, hanem azon kívül sem tal{lt kedvezőbb fogadtat{sra. Herzl erre előre sz{mított. Igaz ugyan, hogy amint a cionizmus konkrét form{t ölt, s amint megtörténik a Palesztin{ba indul{s, az antiszemitizmus mindenütt véget fog érni. [m sajnos előbb a független {llam megalkot{s{val a zsidók mindenütt polg{ri hűtlenséggel és ideológiai elszigetelődésre( lennének gyanúsítva és v{dolva, amivel ellenségeik mindig is gyanúsított{k és v{dolt{k őket. Éppen ezért mindenkinél erősebben fog hallatszani azoknak a hangja, akik< „attól félnek, hogy a meghirdetett {ll{spont a beolvadt zsidóval kapcsolatban nehogy okot adjon az antiszemit{knak arra, hogy azt mondj{k, minden beolvadt zsidó maszkja alatt autentikus zsidó lakozik... és képtelen beolvadni a helyi népességbe”. [34] A II. cionista kongresszuson, 1898-ban Nordau v{laszul kinyilatkoztatta: „Mi megvetéssel visszautasítjuk a »p{rt« elnevezést, a cionist{k nem p{rt, hanem maga a zsidó nép. ...Akik ezzel ellentétben kényelmesen érzik magukat a szolgalelkűségben és a megvetettség-[322]-
ben, ők tarts{k magukat gondosan t{vol tőlünk, hacsak nem sz{llnak kegyetlenül harcba velünk.” [35] Ahogy ezt egy angol történész tényként jegyezte meg: igen a „cionizmus – önbecsülésük visszaad{s{val – nagy szolg{latot tett a zsidóknak”, ugyanakkor „megoldatlanul hagyja azt a kérdést, hogy hogyan viselkedjenek abban orsz{gban, ahol élnek”. [36] Ausztri{ban egyik honfit{rsa, Otto Weininger vit{ba sz{llt Herzllel. „A cionizmus és a judaizmus összeférhetetlenek, mivel a cionizmus mag{tól értetődőnek tartja, hogy a zsidóknak magukra kell v{llalni a saj{t {llam felelősségét, ami teljesen ellentmond mag{nak a zsidós{g lényegének.” *37+ Ezzel egyben megjósolta a cionizmus buk{s{t. Oroszorsz{gban 1899-ben, I. M. Bikerman hat{rozottan ki{llt a cionizmus ellen, mondv{n, hogy „ködös, az antiszemitizmus {ltal inspir{lt, forradalmi ihletettségű, természetétől fogva k{ros természetű. ...El kell utasítani a cionist{k illúziój{t, de a vil{gért sem megtagadni a zsidók szellemi külön{ll{s{t és küzdeni kéz a kézben Oroszorsz{g kultur{lis és haladó erejével a közös haza megújhod{s{n.” [38] A sz{zad elején N. Minszkij költő a kővétkező kritik{val él: a cionizmus az egyetemes ember fogalm{nak elvesztését hangsúlyozza, csökkenti a kozmopolita t{vlatokat, a zsidós{g egyetemes elhivatotts{g{t az {ltal{nos nacionalizmus szintjére süllyeszti. „A cionist{k f{radhatatlanul a nacionalizmusról beszélnek, de valój{ban elfordulnak a judaizmus autentikusan nemzeti arc{tól. Valój{ban csak olyanok szeretnének lenni, mint mindenki m{s.” [39] Érdekes összeverni ezeket a gondolatokat Sz. Bulgakov; az orosz ortodox gondolkodó forradalom előtti megjegyzésével. „A cionizmus legnagyobb nehézsége abból adódik, hogy nem képes újra megtal{lni az ősök elveszett hitét és kénytelen valamilyen elvre t{maszkodni, legyen az nemzeti, kultur{lis vagy etnikai elv. Olyanra, amelyre semmilyen igazi nagy n{ció sem tudna kiz{rólagosan hivatkozni.” [40]
-[323]-
Ennek ellenére az első orosz cionist{k – m{rpedig „Oroszorsz{gból mentek ki a legtöbben, hogy megalapíts{k és felépítsék Izrael {llamot” [41+ és „a cionista újs{gír{s legjobb cikkei is orosz nyelven íródtak” [42] – tele voltak lelkesedéssel attól a gondolattól, hogy viszszaadj{k népüknek az elveszett haz{t, a Biblia és az ősök földjét, így a zsidók mor{lis felemelkedésével kivételes {llamot alapítanak. Vajon ez a lelkesedés, ez a mindenkihez szóló felhív{s a fizikai munk{ra, valamint a földműveléshez való visszatérésre – nem visszhangozza-e Tolsztoj visszaegyszerűsödés doktrín{j{nak buzdító beszédeit? Persze, mint tudjuk, minden folyó a tengerbe ömlik. Most pedig vizsg{ljuk meg azt a kérdést: hogyan viselkedhet a cionista azzal az orsz{ggal szemben, ahol {tmenetileg lakik? Az {ltal{nos nézet szerint az orosz cionist{knak, akik minden erejükkel a palesztin {lom megvalósul{s{n dolgoztak, el kellett hat{rolniuk magukat az Oroszorsz{gban folyó t{rsadalmi forrong{stól, b{rmi legyen is az. Szab{lyzataik így szóltak: „t{volmarad{s a kül- és belpolitik{tól”. Csak lanyh{n, meggyőződés nélk ül tudtak az oroszorsz{gi jogegyenlőségért folytatott harcban részt venni. És ami a nemzeti felszabadító mozgalomban való részvételt illeti? – azzal pedig m{soknak kaparn{k ki a gesztenyét! *44] Azonban ezt a fajta hozz{{ll{st Zsabotinszkij l{ngoló v{dakkal illette. „Még az {tutazóknak is érdekében {ll h{zuk t{j{t tiszt{n tartani.” [45] Mindeközben újabb alapvető kérdés merült fel. Vajon milyen nyelven kellene a cionist{knak propagand{jukat kifejteni? A héber nyelvet nem ismerték és r{ad{sul ki értené meg? Teh{t: leven az orosz vagy a jiddis. És ez még ink{bb közelítette egym{shoz a felforgató oroszokat *46+ és a forradalmi zsidókat. Ennek ellenére a fiatal zsidó forradalm{rok természetesen megszakított{k a kapcsolatot a cionist{kkal. Mint mondt{k: nem és nem! A zsidókérdés megold{sa nem Oroszorsz{g elhagy{s{ban rejlik, hanem a jogegyenlőség-[324]-
ért folytatott küzdelmekben itt helyben! Ink{bb ebben az orsz{gban kell megragadni a lehetőséget az új vil{g megteremtésére, mint elmenni és a tengeren túl letelepedni. Vil{gos érveikkel sok embert megingattak. A bolsevik t{borban rendkívül hevesen bír{lt{k a cionist{kat, „ellendrukkereknek” nevezve és a „legsötétebben l{tó, legelkeseredettebb pesszimista p{rtnak” tartva őket. *47+ Mindeközben elkerülhetetlen volt a közbülső {ramlatok felbukkan{sa. Így a baloldali cionista p{rté (Poalej-Cion vagyis „Sion munk{sai” néven). A p{rt Oroszorsz{gban alakult meg 1899-ben, és összekötötte a cionista politik{t a szocialista ideológi{val. Kísérletet tettek arra, hogy közös hangot tal{ljanak a kiz{rólag oszt{lygondokkal, és a csak nemzeti gondokkal küszködők között. „A Poalej-Cion p{rton belül jelentős megosztotts{g uralkodott az oroszorsz{gi forradalmi akciókban való részvétel kérdésében.” [48] (Maguk a forradalom mellett {llók is megosztottak voltak, egyik részük a szoci{ldemokrat{k felé húzott, a m{sik pedig a szoci{lforradalm{rok felé.) „Az ideológi{jukban nem marxista, a szocialista cionizmushoz közel {lló, Ceirej-Cion-csoportok 1903-tól kezdtek alakulni.” [49] A Poalej-Cionban 1904-ben történt p{rtszakad{s eredményeként született meg „a szocialista cionist{k p{rtja”, mely elutasította a palesztinai gondolatot. Mint vallott{k, cél „a jiddis nyelv beszélt nyelvvé v{l{s{nak elterjedése a teljes zsidós{g körében”, ez bőven elég és pokolba a nemzeti autonómia gondolat{val! Véleményük szerint a cionizmus burzso{ és reakciós színezetet kezd ölteni. A feladat ebből kiindulva a szocialista mozgalom megalakít{sa, és a zsidó tömegekben a forradalmi politikai ösztön felébresztése. A p{rt „megragadta a cionizmus »szocialista és gazdas{gi tartalm{t«, de tagadta szükségességét a »júdeai föld újj{születésének, a héber kultúr{nak és hagyom{nyoknak«„. Igaz, a zsidó emigr{ció túlzott kaotikuss{ga miatt egységesíteni kellene az erőket, de „nincs lényeges kapcsolód{s a cionizmus és Palesztina között”. A zsidó {llamnak szocialista és nem kapitalista alapokon kell nyugodnia, és ez a legfontosabb. M{rpedig az ilyen jellegű emigr{ció hosszan tartó történelmi folyamat, viszont a zsidó tömegek nagy része még sok{ig -[325]-
a jelenlegi tartózkod{si helyén fog maradni. „A p{rt jóv{hagyta a zsidók részvételét az oroszorsz{gi politikai csat{roz{sokban” [50], vagyis a jogaikért folytatott harcban. Ami a judaizmust illeti, azt hat{rozottan elutasított{k, sőt megvetették. Ez a zűrzavar szülte a „zsidó szocialist{k úgynevezett „renesz{nsz” csoportj{t, mely úgy tartotta, „a nemzeti tényező természeténél fogva haladó”. Ennek a csoportnak tagjai, akik szakítottak a szocialista cionist{kkal, 1906-ban megalapított{k a Zsidó Szocialista Munk{s P{rtot (orosz rövidítése SZERP). (Szerpovcinak vagy szejmovcinak nevezték őket, mivel a zsidó nemzeti gyűlés – Seim – megv{laszt{s{t reklam{lt{k, mely a „zsidó nemzeti önigazgat{s felső szerve lenne.” [51+) Sz{mukra az orosz és a héber nyelv között, beszélt nyelvi minőségben nincs különbség. Az orosz {llamon belüli „autonómia” megszerzésének gondolat{val, a szocialista SZERP elkülönítette mag{t a szintén szocialista Bundtól. *52+ A cionist{kat megosztó egyet nem értés dac{ra Oroszorsz{gban érezhetővé v{lt a cionizmus {ltal{nos elcsúsz{sa a szocializmus ir{ny{ba. Erre a jelenségre az orosz korm{ny is felfigyelt. Mindeddig nem akad{lyozt{k a cionista propagand{t, de 1903-ban a belügyminiszter, Pleve a tartom{nyok korm{nyzóihoz és a nagyv{rosok polg{rmestereihez körlevelet intézett. Ebben kijelentett, hogy a cionist{k m{sodrangúnak ítélik a Palesztin{ba való indul{s tervét, és arra összpontosítanak, hogy a zsidó életet lakóhelyükön szervezzék meg. Ezt a birodalom sz{m{ra felettébb k{ros felfog{st m{r nem lehet eltűrni, éppen ezért, ezentúl minden nemű cionizmus mellett kifejtett népi propaganda betilt{sra kerül, úgymint a gyűlések, konferenci{k stb. [53] A fenti, belső utasít{sról tudom{st szerezve Herzl (aki m{r 1899-ben kihallgat{st kért II. Miklóstól – eredménytelenül) Péterv{rra sietett remélve, hogy Pleve fogadja őt. (Ez a Herzl {ltal annyira óhajtott tal{lkozó pont a v{ratlan tavaszi kisinyovi pogrom ut{n történt, amelyért Plevét kíméletlenül v{dolt{k – mag{ra vonva ezzel az orosz cionist{k rosszall{s{t és sz itkait...) Egy későbbi feljegyzés szerint Pleve a következőket igyekezett megértetni Herzllel: a zsidó kérdés Oroszorsz{g sz{m{ra súlyos, sőt -[326]-
életbev{gó. Éppen ezért „mi prób{lunk erőfeszítéseket tenni a tisztességes megold{sra. ...Az orosz {llamnak érdeke, hogy a népe homogén legyen”, és mindenkitől hazafias magatart{st v{r el. „...Mi szeretnénk beolvasztani a zsidókat, de a beolvad{s... lassú folyamat. ...Én magam nem vagyok a zsidók ellensége, jól ismerem őket. Fiatals{gomat Varsóban töltöttem és gyerekk oromban zsidó gyerekekkel j{tszottam együtt. Nagyon szereznék tenni valamit értük. Nem akarom tagadni..., hogy Oroszorsz{gban a zsidók helyzete nem szerencsés. Ha én zsidó volnék, valószínűleg én is a korm{ny ellenfele lennék. ...A zsidó {llam megalakít{sa, mely be tudn{ fogadni emigr{nsok millióit, végtelenül kív{natos lenne sz{munkra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minően zsidó lakosunkat el akarjuk veszíteni. A tanult és tehetős embereket szívesen megtartan{nk. A képzettség nélküli szegényeket örömmel hagyjuk elmenni.” Semmi gondunk nem volt a cionizmussal, amíg az emigr{ciót hirdették, de most, „nagy v{ltoz{st észlelünk” *54+ a céljaikban. Vagyis az orosz korm{ny jóindulattal nézi a cionist{k Palesztin{ba való kiv{ndorl{s{t, és ha a cionist{k visszatérnek eredeti tervükhöz, hajlandó t{mogatni őket az oszm{n birodalom ellen. Viszont egy pillanatig sem tűrheti a cionizmus aktu{lis propagandaíj{t, amely az Oroszorsz{g területén belüli, nemzeti inspir{ciójú elszigetelődést t{mogatja. [55] Ez ugyanis az itt élők olyan csoportj{t hozn{ létre, akik sz{m{ra a hazafiass{g – mely az {llam alapja – idegen dolog. (Ha hiszünk N. D. Ljubimovnak, aki abban az időben a miniszteri kabinet igazgatója volt, Pleve később azt hozta bizalmasan a tudom{s{ra, hogy Herzl a t{rgyal{s alatt beismerte: a nyugati bankok segítséget nyújtottak az orosz forradalmi p{rtoknak. Szliozberg szerint ez valószínűtlen volt. *56+) A t{rgyal{st követően Pleve jelentés tett a tal{lkozóról a c{rnak, aki a jelentést elfogadta, és Herzl is kapott visszaigazoló levelet. Herzl a l{togat{s{t Pleve-nél rendkívül sikeresnek könyvelte el. Ekkor azonban még sem egyik, sem m{sik fél nem is sejtette, hogy mindössze m{r csak 11 hónapjuk van h{tra az életükből... Miközben ideológiai és egyéb vit{k folytak a cionizmusról a nemzetközi porondon és Oroszorsz{gban, addig a kérdésben egyik legérdekeltebb Törökorsz{gnak egy{ltal{n nem {llt sz{ndék{ban en-[327]-
gedményt tenni a cionist{k sz{mara. Éppen ezért a brit korm{ny 1903-ban v{ratlanul azt aj{nlotta, hogyne Palesztina legyen a letelepedés színhelye, hanem ink{bb... Uganda. A meglepő ötlet ellenére 1903 augusztus{ban B{zelban a VI. cionista kongresszuson Herzl ennek a v{ltozatnak lett a szószólója. „Ami, természetesen nem Sion”, de el lehetne fogadni ideiglenes megold{sként, a zsidó {llam lehető leggyorsabb megalakul{sa érdekében. *57] Ez a terv természetesen viharos vit{kat szított. Úgy tűnik, hogy némi t{mogat{st kapott a Jisuvok körében az új emigr{nsoktól, akik elb{tortalanodtak a palesztinai nehéz körülményektől. Az orosz cionist{k – akiknek igénye nagyobb volt valamely sürgős menedékhelynél – {d{zul szembesz{lltak a tervvel. Vezetőjükkel, M. M. Usziskinnel (a Biluim-kör alapítója, majd Ahad Haam jobbkeze a Bnej-Mose lig{ban) együtt emlékeztettek arra, hogy a cionizmus elv{laszthatatlan Siontól, és azt semmi m{s nem helyettesítheti! *58+ A kongresszus azért mégis meghatalmazta egyik bizotts{g{t, hogy Ugand{ba utazzon, és tanulm{nyozza a területet. *59+ A terepszemlét követően az 1905-ös VII. kongresszus meghallgatta a bizotts{g jelentését, és az ugandai tervet hat{rozottan elvetette. *60+ Az újabb akad{lyoktól lesújtva Herzl 1904-ben szívinfarktust kapott, még mielőtt a végső döntést megismerhette volna. [61] B{r az ugandai letelepedés gondolata lekerült a napirendről, az {ltala felvetett kérdés újabb törést okozott a cionizmuson belül. Ennek következtében kiv{ltak az ún. „területhez ragaszkodók”, vezetőjükkel Izrail Zangvillal az élen, akihez az angol képviselők is csatlakoztak. Megalkott{k nemzetközi tan{csukat; gyűléseiket Jakov Schiff és Rothschild b{ró t{mogat{s{val tartott{k. Lemondtak a „Palesztina és semmi m{s” igényéről. Igen, szükség van valahol a zsidók tömeges letelepedésére, de ott, ahol erre megvannak a feltételek. A több éven {t tartó keresés alatt tucatnyi, szerintük sz{mít{sba vehető orsz{got megvizsg{ltak. Angola esetében m{r majdnem közös nevezőre is jutottak, de azt{n szomorúan meg kellett {llapítaniuk, hogy a gyarmat akkori ura, „Portug{lia túl gyenge ahhoz, hogy megvédje a -[328]-
zsidókat”, így teh{t „a zsidók ki lennének téve annak, hogy a szomszédos népcsoportok {ldozataiv{ v{ljanak”. [62] Végső elkeseredésükben még arra is készek voltak, hogy Oroszorsz{g területén belül fogadjanak el olyan területet, amelyben független adminisztr{ciójú, ön{lló egységet alakíthatnak ki. Azt az érvet, hogy szükség van erős orsz{gra, arcelv megvédi az emigr{nsokat az új területükön, elfogadt{k azok is, akik a független {llam gyors megalakít{s{t szorgalmazt{k, amely alkalmas az emigr{ciós tömeg befogad{s{ra. Ezt sugallta – és sugallja később – Max Nordau, amikor azt mondta, hogy nem kell megijedni az új érkezőknek „a befogadó {llam (teh{t Palesztina) gazdas{gi felkészületlenségétől”. [63] De ehhez le kellett volna győzni Törökorsz{got, és valamilyen megold{st tal{lni az arab kérdéskörre is. Ennek az elméletnek a hívei bel{tt{k, hogy a terv megvalósít{s{hoz a nagyhatalmak egyesült t{mogat{sa szükséges. M{rpedig ezt a segítséget pillanatnyilag egyik orsz{g sem aj{nlotta fel. Mindenesetre Izrael [llam megalkot{s{hoz még két vil{gh{borút kellett {télni.
-[329]-
8. A XIX. ÉS XX. SZ[ZAD FORDULÓJ[N
Hat évig tartó végtelennek tűnő elmélkedés és tan{cstalan tétov{z{s ut{n III. S{ndor c{r azt a visszavonhatatlannak tűnő döntést hozta, hogy az oroszorsz{gi zsidós{got közéleti és politikai megszorít{sokkal tov{bbra is elnyom{s alatt tartja. A c{r ehhez a politik{j{hoz egészen hal{l{ig görcsösen ragaszkodott. Ennek valószínűleg egén-észt az lehetett oka, hogy a forradalm{rok között nagy sz{mban voltak zsidók, m{srészt pedig az, hogy sok zsidó fiatal kitért a katonai szolg{lat elől. „A besorozottaknak csak a h{romnegyede jelentkezett szolg{latra.” *1+ R{ad{sul a behívóra nem reag{ló zsidók sz{ma „folyamatosan növekedett”, és ezzel p{rhuzamosan az emiatt kirótt büntetéseket is egyre kevesebben fizették be. A kivetett 30 millió rubelből évente csak 3 millió folyt be az {llamkassz{ba. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a korm{ny még mindig nem rendelkezett pontos adatokkal a zsidó népességről, a sz ületések sz{m{ról és a 21 éves kor előtti hal{loz{si ar{nyokról. Emlékezzünk r{, hogy 1876-ban a szolg{lat tömeges megtagad{sa miatt (l{sd 4. fejezet), korl{toz{sra került az a „kiv{lts{g, melyet egyesek csal{di helyzetükből adódóan élveztek”. Vagyis a zsidó csal{dok egyszülött fiúgyermeke is bekerült az {ltal{nos katonai összeír{sba. Így a sorköteles zsidók ar{nya ugr{sszerűen magasabb{ v{lt a nem zsidókén{l. A helyzet v{ltoztat{s{ra csak az 1900-as évek elején II. Miklós *2] uralkod{sa alatt került sor. Ami a közoktat{st illeti, a c{r 1885-ben megfogalmazott indítv{nya szerint, a letelepedési övezeten kívüli közoktat{si intézményekbe felvett zsidók sz{m{nak ar{nyban kellett lennie a teljes népességben levő zsidók sz{m{val. Ezzel szemben a hatós{gok két fontos célt tartottak szem előtt: a tanulni v{gyó zsidók növekvő sz{m{nak megfékezését, illetve a forradalmi eszmék elleni küzdelmet. Jól -[330]-
péld{zza ez utóbbit az a megfogalmaz{s, miszerint az iskol{t a „forradalom meleg{gy{ból a tudom{nyok meleg{gy{v{ kell v{ltoztatni”. *3+ E célok elérése érdekében a kancell{ri{kon egyre radik{lisabb lépéseket készítettek elő, melyek megtiltott{k a felvételét azokinak a gyanús elemeknek, akik a forradalmat szolg{lhatj{k. Ezek a Lomonoszov232 szellemiségével ellentétes lépések mélységesen elhib{zottak voltak az {llamérdek vonatkoz{s{ban is, mivel a népesség kedvezőtlen helyzetű, {m rendkívül tehetséges tagjainak felvételi kérelmét („a szak{csnők gyermekeit”) egyszerűen visszautasított{k a gimn{ziumokból. Ez az alattomos elj{r{s a józans{g és tisztesség leple alatt valój{ban nem jelentett m{st, mint hogy „szabad kezet adtak az intézmények vezetőinek, hogy csak olyan gyerekeket vegyenek fel, akiknek a h{ttere biztosítja a gyermek jó előmenetelét és mindent meg tud sz{m{ra adni, ami a tanul{shoz szükséges”. A felsőoktat{si intézményekben egyébként tervbe vették a tandíj emelését is. *4+ Ez a lépés felh{borod{st v{ltott ki a liber{lis körökben, de közel sem olyan komolyat és jóval rövidebb ideig tartót, mint 1887-ben, amikor csökkentették a zsidók felvételi sz{m{t a gimn{ziumokban és az egyetemeken. Az eredeti tervek szerint ez a két rendelet egyazon törvény részeként jelent volna meg, de a minisztertan{cs végül is elvetette. Azzal érveltek, hogy „a zsidókat érintő {ltal{nos érvényű tiltó rendelkezés nyilv{noss{gra hozatala rossz vért szülne”. Végül is 1887 júniusaiban csak azt a részét hirdették ki, amely a nem zsidókra vonatkozott. „A tanulók összetételének rendszerezésére vonathozó intézkedések a közép- és felsőfokú tanintézményekben” – az alsóbb néposzt{lyok elleni intézkedésként< A zsidó részar{ny csökkentésének kidolgoz{s{t Gyeljanov oktat{sügyi miniszterre bízt{k, hogy azt a rektoroknak és a kur{toroknak címezve bizalmasan tov{bbított körlevélben adja közre. Ezt a szab{lyoz{st Gyeljanov végre is hajtotta 1887 július{ban. A letelepedési övezet közép- és felsőoktat{si intézményeiben 10%-ban hat{rozta meg a zsidók numerus clausus{t, az
232
Mihail Vasziljevics Lomonoszov: (1711-1765), nagy orosz tudós és költő, az orosz orsz{gi felvil{gosultak képviselője. Egyszerű sz{rmaz{sú, jellemző péld{ja a népből jövő zseninek. Az egyik moszkvai egyetemet róla nevezték el.
-[331]-
övezeten kívül 5 %-ban, a két főv{rosban pedig 3 % volt a kijelölt ar{ny. „Az oktat{sügyi minisztérium mint{ja szerint több m{s szervezet is megkísérelte a felvételi h{nyad bevezetését intézményében, bizonyos iskol{k pedig kiz{rt{k a zsidókat.” Így a villamosmérnöki kar, a szentpéterv{ri közúth{lózati iskola és – ami a legmegdöbbentőbb – a katonaorvosi akadémia, amely ugyan ideiglenesen, de „hosszú évekre” kiz{rta a zsidókat tanulói sor{ból. *5+ Ez a numerus clausus törvény az oroszorsz{gi zsidók tömeges feltűnése óta, vagyis majdnem sz{z éven keresztül teljesen ismeretlen volt. Ezért is érintette f{jdalmasan a zsidó t{rsadalmat a majd 29 évig (gyakorlatilag 1916-ig) érvényben lévő törvény. R{ad{sul pont akkor került bevezetésre, az 1870-1880-as években, amikor igen jelentős fellendülés mutatkozott a „zsidók gimn{ziumba és szakközépiskol{ba való bekerülési sz{ndék{ban”. Ezt a jelenséget Szliozberg egyébként egy{ltal{n nem azzal magyar{zza, hogy a tömegek r{ébredtek a tanul{s szükségességére, hanem azzal, hogy a tőkeszegény zsidók sz{m{ra a gazdas{gi élet területén a lehetőségek erősen korl{tozottak voltak. Mindemellett a tanul{s bizonyos felmentést adott a mindenki sz{m{ra kötelezővé tett katonai szolg{lat alól is. „Míg azelőtt csak a jómódú zsidó fiatals{g folytatott tanulm{nyokat, most kialakult a „zsidó tanulóproletari{tus”; míg az oroszokn{l most is – mint eddig is – csak a jobb módú rétegek kaptak felsőoktat{si képzést, addig a zsidókn{l a jómódban élőkön kívül a kedvezőtlen helyzetű rétegek is nekil{thattak a tanul{snak.” [6] Itt kell megjegyeznünk, hogy ezekben az években az egész vil{gon jellemzővé v{lt az elit képzése helyett az {ltal{nos képzés felé való elmozdul{s. Ezt a folyamatot a zsidók – különösen érzékeny és intuitív233 lényükkel – elsőként ösztönösen megérezték. De vajon hogyan lehet módot tal{lni a zsidók e folyamatosan erősödő tanul{si törekvésének kielégítésére, összezördülések és öszszetűzések provok{l{sa nélkül?
233
Intuitív (f rancia, német): ösztönös megérzésre alapuló.
-[332]-
Figyelembe véve az orosz birodalom „törzsnépességének” meglehetős renyheségét és visszamaradotts{g{t, mit kellene ahhoz tenni, hogy se egeik, se m{sik fél ne szenvedjen h{tr{nyt? Ne feledkezzünk el arról sem, hogy az orosz korm{ny egyik fő feladata a forradalom elleni küzdelem volt. Csakhogy a tanulóifjús{g köréből sz{mos zsidó tűnt ki aktivit{s{val és a fenn{lló diktatúra abszolút ellenzőjeként. Ugyanakkor, K. P Pobedonoszcev234 III. S{ndor uralkod{sa alatti befoly{s{t ismerve be kell l{tni, hogy meg akart{k védeni az orosz nemzetet az oktat{s területén felmerülő kiegyensúlyozatlans{gtól. Ezt a törekvést a híres zsidó bank{r, Moritz von Hirsch b{ró oroszorsz{gi l{togat{sakor Pobedonoszcev így fejtette ki. A korm{ny politik{j{t nem az inspir{lja, hogy a zsidók „fenyegetést” jelenthetnek, hanem az a tény; hogy ők a több ezer éves múltú kultúr{jukból adódóan mind szellemileg, mind intelligenci{ban 235 nagyobb hatalommal bírnak, mint az orosz nép, amely még tuda tlan és csiszolatlan. A jogi intézkedésekre azért van szükség, hogy a helyi népesség „gyenge képessége egyensúlyba kerüljön”. Éppen ezért Pobedonoszcev a humanizmus{ról ismert Hirscht kérte meg, hogy t{mogassa az orosz nép tanul{s{t. Ezzel szerinte ugyanis az oroszorsz{gi zsidók jogegyenlősége is megvalósulhat. Szliozbergtől tudjuk, hogy Hirsch b{ró l millió rubelt utalt {t az orosz iskol{k szalm{ra. *7+ De mint minden történelmi jelenséget, a numerus clausus törvényét is több szemszögből lehet nézni, különös figyelmet szentelve az al{bbi kettőnek: B{rmely fiatal zsidó tanuló sz{m{ra a legalapvetőbb emberi jog megsértése volt, hogyha képességét, r{termettségét bizonyította és ennek ellenére sem vették fel abba az iskol{ba, ahov{ jelentkezett. Természetesen ezeknek a tehetséges és dinamikus fiataloknak több, mint megal{zó volt ilyen akad{lyokba ütközni; ez a kegyetlen b{n{smód felh{borította őket. Ők, akik mindeddig csak kereskedői és kézművesiparos szakm{k korl{tai közt mozoghattak, most jobb életKonsztanty in Petrovics Pobedonoszcev: (1827-1907) {llamférfi, 1872-től a birodalmi tan{cs tagja, a szent szinódus {ltal{nos megb ízottja, II. Miklós h{zitanítója, nagy befoly{st gyakorolt III. S{ndorra. 235 Intelligencia (latin): műveltség. 234
-[333]-
re v{gytak, de megakad{lyozt{k őket a hőn {hított tov{bbtanul{sban. Ezzel ellentétben a ,,törzsnépesség” egy{ltal{n nem érezte a kvótarendszerben az egyenlőség elvének megsértését, sőt ellenkezőleg. A kérdéses intézmények pénzügy t{mogat{sa a közkincst{r, teh{t a népesség {ltal történt. Így ha a zsidók többen lettek volna, az annyit jelentene, hogy t{mogat{suk mindannyiuk pénzéből történik. Emellett azt is mindenki tudta, hogy a magasabban képzett réteg kiv{lts{gos pozíciót tölt be a t{rsadalomban. Arról nem is beszélve, hogy mi vau a többi etnikai csoporttal? Nekik nem kellene részar{nyosan megjelenni a „tanult réteg” körében? A birodalom minden m{s népétől eltérően a zsidók szinte kiz{rólagosan a tanul{sra törekedtek. Ez bizonyos helyeken azt jelentette, hogy a z sidó h{nyad az oktat{si intézményekben meghaladta az 50%-ot. Véleményem szerint éppen ezért kétségtelen, hogy a numerus clausus az oroszok és az etnikai kisebbségek érdekeinek védelmére került beiktat{sra, nem pedig a zsidós{g elnyom{s{ra. Egyébként a XX. sz{zad 20-as éveiben az USA-ban is kerestek hasonló megold{st a zsidó részvétel korl{toz{s{ra az egyetemeken, sőt bev{ndorl{si kvót{kat is szabtak, de erre majd még visszatérünk. Nagy {ltal{noss{gban a „nem kevesebb mint” kifejezéssel élő kvóta kérdése236 manaps{g is napirenden lévő ügy Amerik{ban. Oroszorsz{gban valój{ban a numerus clausus alkalmaz{s{ban sz{mos kivételre volt példa. A le{nygimn{ziumokban péld{ul alig vették figyelembe. „A legtöbb le{nygimn{ziumban a kvót{k nem kerültek bevezetésre, és ugyanígy több szakosodott felsőoktat{si közintézményben sem. Péld{ul a szentpéterv{ri és a moszkvai konzervatóriumban, a moszkvai festő-, szobr{sz- és építésziskol{ban, a szentpéterv{ri pszichoneurológiai egyetemen, a kijevi kereskedelmi iskol{ban stb.” [8] Ugyanígy nem alkalmazt{k a kvót{kat egyetlen mag{nintézményben sem, pedig sok volt belőlük és igaz{n magas színvonalat képviseltek. [9] Péld{nak ott van a Kirpicsnyikova vegyes gimn{zium, amely Moszkva legjobb iskol{i közé tartozott, növendé236
Utal{s arra a rendelkezésre, mely az USA-ban az etnikai kisebbségek minim{lis ar{ny{t szabja meg.
-[334]-
keinek egynegyede zsidó tanulókból {llt. *10+ Sok zsidó tanulója volt ínég a híres moszkvai Polivanovszkaja gimn{ziumnak is. Ami pedig a rosztovi Andrejeva gimn{ziumot illeti, ahol az édesany{m is tanult, az oszt{ly fele zsidó l{nyokból {llt. A kereskedelmi iskol{k (amelyek a pénzügyminisztériumtól függtek), s ahov{ a zsidó gyerekek különösen v{gytak beiratkozni, alapvetően minden megkötés nélkül nyitva {lltak előttük, és ezekbe még az 1895 ut{ni intézkedések ellenére sem volt nehéz bejutniuk. Így péld{ul a letelepedési övezeten belüli kereskedelmi iskol{kn{l – amelyeket mag{nalapok t{mogattak –, a felvett zsidók sz{ma a zsidó nagykereskedők {ltal az iskol{k karbantart{s{ra utalt pénzösszegtől függött. Éppen ezért a legtöbb ilyen tanintézményben a zsidó tanulók sz{ma elérte, vagy meghala dta az 50%-ot. Amíg a felvételkor a hivatalos norm{t szigorúan betartott{k, addig az ar{ny a felsőbb oszt{lyokban nem egyszer jócsk{n meghaladta a numerus clausus {ltal előírt értéket. Szliozberg ezt azzal a ténnyel magyar{zza, hogy azok a zsidó gyerekek, alak gimn{ziumi felvételt nyertek, kitartóan végig is vitték tanulm{nyaikat, míg a nem zsidók gyakran félbehagyt{k azt. Ezért történhetett meg az, hogy a felsőbb oszt{lyokban gyakran 10%-kal több zsidó tanulót jegyeztek. [11+ Azt is {llítja, hogy elég sok zsidó tanult péld{ul a poltavai gimn{ziumban. Vjazm{ban pedig, amint egy m{sik emlékirat szerzője tanúskodik, az iskol{ban a saj{t oszt{ ly{ban 30 fiúból 8 volt zsidó. [12] Mariopolban, ahol abban az időben m{r működött hely duma, a fiúgimn{ziumokban a tanulóknak megközelítőleg 14-15%-a volt zsidó, a l{nygimn{ziumokban ez az ar{ny még magasabb volt. *13] Ogyessz{ban, ahol a zsidók alkott{k a népesség egyharmad{t *14], 1894-ben a tekintélyes Richelieu gimn{ziumban a tanulók több mint 14%-a, a m{sodik sz{múnak tartott gimn{ziumban több mint 20%-a, míg a harmadik sz{múban 37%-a volt zsidó. Az ar{ny a l{nygimn{ziumokban 40%, a kereskedelmi iskol{kban 72 %, m íg az egyetemeken 19% volt. [15] Természetesen, ahol az anyagi helyzet azt megengedte, ott szinte semmilyen akad{ly nem gördült a zsidók tud{sszomj{nak az útj{ba. „Ebben az időben, a közép-oroszorsz{gi tartom{nyok középisko-[335]-
l{iban kevés zsidó tanuló volt. A zsidó szülők ezt kihaszn{lva odaküldték gyermekeiket. ...A legtehetősebbek azonban otthon taníttatt{k gyermekeiket. Azok mindig az eggyel magasabb oszt{ly különbözeti vizsg{j{ra felkészülve jutottak el az utolsóig. ...[16+ Az 1887 és 1909 közötti időszak alatt a zsidó gyerekek teljesen szabadon tehették le z{róvizsg{ikat és ugyanolyan diplom{t kaptak, mint azok, akik részt vettek a kurzusokon.” [17] A „külsős” di{kok nagy része egyébként zsidó volt. Nem volt ritka a forradalom előtt az olyan csal{d, mint Jakov Marsaké (nagyobb vagyon nélküli ékszerész, a költő237 apja), akinek mind az öt fia felsőfokú iskol{t végzett. R{ad{sul „sorra nyíltak a mag{nintézmények, vegyesen zsidók és keresztények, vagy csak zsidók sz{m{ra. ...Ezek közül néh{ny intézmény ugyanazokat a jogokat élvezte, mint a közoktat{si intézmények. M{sok olyan bizony ítv{nyt adhattak ki, mely a felsőoktat{si intézményekbe való beiratkoz{sra adott jogot. ...[18] Létrehozt{k azt a zsidó mag{nintézmény-h{lózatot, amely nemzeti jellegű nevelésen alapult. ...[19+ A zsidók a külföldi felsőoktat{si intézmények felé is orient{lódtak, majd visszaérkezve Oroszorsz{gba, nagy részük sikerrel vizsg{zott az {llami bizotts{g előtt.” [20] Szliozberg a 80-as években megfigyelte a heidelbergi egyetemen, hogy „az orosz hallgatók nagy h{nyada volt zsidó” és olyan is volt köztük, aki nem rendelkezett érettségivel. *21] Teljes joggal el lehetne azon gondolkodni, hogy azok a korl{toz{sok, amelyeket a forradalmi hangulattól való félelemből hoztak, nem éppen annak a felszít{s{hoz j{rultak e hozz{? Nem segítette-e ezt elő a numerus clausus miatti felh{borod{s, és a nyugati tanulm{nyok sor{n a forradalmi be{llítotts{gú emigr{nsokkal való kapcsolattart{s? Az mindenesetre tény; hogy a körlevél nyilv{noss{gra hozatala ut{n nem történt azonnal jelentős csökkenés az orosz egyetemeken. Igaz azonban, hogy ezut{n a zsidók sz{ma évről évre csökkent. Így az 1893-as 13,8%-os ar{ny 1902-re m{r 7%-ra v{ltozott. A moszkvai és szentpéterv{ri egyetemek zsidó tanulóinak az ar{nya nem lett ke237
Szamuil Jakovlevics Marsak: (1887-1964) orosz irodalm{r a szovjet ér{ban. Költő, fordító, gyerekek sz{m{ra írt.
-[336]-
vesebb, mint a megadott norma feletti 3%, és ez így maradt egészen végig, a nevezett norma érvényességi ideje alatt. [ Azt is meg kell említeni, hogy Gyeljanov miniszter nem egyszer helyt adott a hozz{ címzett kérvényeknek. Ily módon került sor zsidó tanulók sz{zainak rendkívüli felvételére. Ennek jó néh{ny szemtanúja volt. [23] Gyeljanov rugalmass{g{t később Bogolepov238 merevsége követte, és nem kiz{rt, hogy ezért v{lt terrorist{k célt{bl{j{v{. *24] Szliozberg ehhez a következő megjegyzést fűzi: az oktat{sban a felső szintű női orvosok képzésének sz{zalékar{nya magasan fölébe került a katonaorvosi akadémi{n és meghaladta az egyetemen lévő férfiakét... „mivel a birodalom minden fiatal zsidól{nya” orvostanhallgató akart lenni. Így péld{ul a péterv{ri pszichoneuro-pathologiai iskol{ba, ahova érettségi nélkül is be lehetett jutni, és ahov{ évfolyamonként nem ritk{n több sz{z zsidó is b eiratkozott, az évek sor{n pedig több ezer. Igaz, az intézményt neuro-pathologiai iskol{nak hívt{k de emellett jogi karnak is helyt adott. M{sik példaként ott volt a péterv{ri birodalmi konzervatórium, amely „tele volt mindkét nembeli zsidó tanulókkal”. Jekatyerinoszlavban pedig 1911-ben mag{n b{ny{szati egyetem nyílt. *25+ A specializ{lódott iskol{kba – mint péld{i+ a felcseriskol{ba – szabadon lehetett bejutni. J. Tejtel meséli, hogy a szaratovi nővérképzőbe (jó felszereltség, magas színvonal) a letelepedési övezetből érkező zsidókat a legkisebb korl{toz{s nélkül felvették, anélkül, hogy az övezet elhagy{s{hoz szükség lett volna előzetes rendőrségi engedélyre. Ebből adódóan a felvételt nyertek kiz{rólagos jogokkal élhettek. Ezt a gyakorlatot Szaratov akkori korm{nyzója, Sztolipin szentesítette oly módon, hogy a zsidó tanulók sz{ma 70%-ig emelkedhetett. Szaratov többi technikai szakiskol{ja a letelepedési övezetben élő zsidókat a legkisebb megkötés nélkül felvette és sok közülük felsőoktat{si intézményekben folytatta tanulm{nyait. ...A letelepedési övezetekből „nagysz{mú külsős di{k is érkezett, akik nem nyertek felvételt az egyetemekre, és a v{ros zsidó közössége igyekezett sz{mukra munk{t tal{lni”. [26] 238
Nyikolaj Pavlovics Bogolepov: (1847-1901) közoktat{si miniszter, P. Karpovics m erényletében hal{losan megsérült.
-[337]-
Megjegyzendő, hogy az olyan intézményekben, ahol az oktat{s héber nyelven folyt, szintén nem volt korl{toz{s. A XIX. sz{zad utolsó nevedében a letelepedési övezetben 25 ezer elemi iskol{t (héber) sz{moltak össze, 363 ezer tanulóval (az összes zsidó gyermek 64%-a). [27] Igaz, hogy 1883-ban a régi „{llami zsidó intézményeket” bez{rt{k, mint az új korszaknak „meg nem felelőket”. (De érdemes összevetni: a zsidó publicist{k annak idején az intézmények megnyit{s{t „reakciós tettnek könyvelték el”, és most a bez{r{sukat is „reakciós tényként” kezelték!) Összefoglalva: a kvótarendszer bevezetése egy{ltal{n nem szabott g{tat a zsidók tanul{si törekvéseinek. Mindazon{ltal ahhoz sem j{rult hozz{, hogy a birodalom nem zsidó rétegeinek műveltségi színvonala megemelkedjék. Mégis a zsidó fiatals{g körében haragot és keserűséget ébresztett. M{rpedig ők a tilt{sok dac{ra kezdték el az értelmiségi élcsapat létrehoz{s{t. Az Oroszorsz{gból elsz{rmazott bev{ndorlók lesznek azok, akik a majdani Izrael {llam első elit értelmiségének a magj{t alkotj{k. (H{ny szor olvassuk az orosz Zsidó Enciklopédi{ban: „kisiparos fia”, „kiskereskedő fia”, „{rus fia”, és kicsit messzebb: „egyetemet végzett”?) Az egyetemi diploma alapvető jogot biztosított a birodalmon belüli tetszőleges letelepedésre és közigazgat{si szolg{latra (később újra korl{tozt{k az akadémi{kra, egyetemekre és az {llami gimn{ziumokba való bejut{st). Az orvosi karon diplom{zottaknak – orvosok és gyógyszerészek – engedélyezett volt „b{rhol tartózkodni”, függetlenül attól, hogy gyakorolt{k-e szakm{jukat. R{ad{sul mindazok, akik felsőfokú kurzust végeztek, „foglalkozhattak kereskedelemmel vagy egyéb mesterségekkel”. Ezen kívül „a kereskedők testületének tagjai lehettek, anélkül, hogy előtte 5 évet a letelepedési övezet első céhében kellett volna letölteniük”. Ez utóbbi egyébként a többi kereskedőnek kötelező volt. „Az orvosdoktor címmel rendelkező zsidók” szabadon gyakorolhatt{k szakm{jukat a birodalom b{rmely j{r{s{ban, egy egészségügyi titk{rt, és két segítőt alkalmazva a letelepedési övezetből érkező hitt{rsaik közül. B{rhol tartózkodhattak és kereskedelmi tevékenységi joggal élhettek azok a zsidók is, akik egészségügyi kisegítő -[338]-
szakm{kat gyakoroltak felső fokú végzettség nélkül – fogorvosok, nővérek, b{b{k. E vonatkoz{sban 1903-tól azonban azzal egészítették ki a törvényt, hogy ezek a személyek kötelesek a szakm{jukat gyakorolni. [28] A megszorít{sok az ügyvédi kamar{t, az ügyvédek 1864-ben alakult független testületét is érintették. Ez a szakma érvényesülési lehetőséget nyújtott mind pénzügyi, mind személyes téren és eszmék terjesztésére is alkalmat adott. Az ügyvédek bírós{gi perbeszéde ugyanis nem volt cenzúra al{ vetve, az újs{gban is közzétették; mégpedig oly módon, hogy a szónokok nagyobb szól{sszabads{got élveztek, mint maga az újs{g. Ezt jól ki is haszn{lt{k szoci{lis kritik{kra és a t{rsadalom „épülésére”. Az ügyvédek oszt{lya egy negyedsz{zad leforg{sa alatt hatékony ellenzékké alakult. Emlékezzünk a terrorista Vera Zaszulics239 diadalmas felmentésére 1878-ban. Az az erkölcsi lazas{g, mely az ügyvédek érveléseiben megmutatkozott, nagyon nyugtalanította akkoriban Dosztojevszkijt. Ezt ki is fejtette ír{saiban. 240 M{rpedig a befoly{sos területeken a zsidók nagyon gyorsan elfoglalt{k a vezető {ll{sokat, és mindenkinél tehetségesebbnek bizonyultak. Amikor a szentpéterv{ri felesküdött ügyvédek kamaratan{csa 1889-ben először publik{lta szakmai testületének adagit a zsidós{g sz{mar{ny{ra vonatkozóan, akkor A. J. Passzover, a nagy péterv{ri ügyvéd lemondott tan{csi tags{g{ról és soha többé nem jelöltette mag{t a v{laszt{sokon. [29] Ugyanebben az 1889-es évben Manaszein, az igazs{gügy miniszter olyan tartalmú jelentést adott {t III. S{ndor c{rnak, hogy „a kamar{t az oroszokat kiszorítva a zsidók foglalt{k el. Saj{tos módszereket alkalmaznak, megsértve ezzel az etika törvénykönyvét, melyre felesküdtek.” (A jelentés egyébként semmilyen konkrét felvil{gosít{ssal nem szolg{l. *30+) A c{r parancs{ra 1889 novemberében Vera Ivanovna Zaszulics: (1849-1919) Nyecsajevhez kötődő népi forradalm{r, 1873ban r{lőtt Szentpéterv{r helyőrsé-parancsnok{ra. Felmentették. Később a marxista és a mensevik p{rt egyik vezetőj eként v{lt ismerté. 240 Az Egy író naplój{ban, 1876 febru{r hónapn{l. 239
-[339]-
egy ideiglenesnek mondott rendeletet hoztak (elkerülve így a leg{lis elj{r{si módot). Ez előírja, hogy az „ügyvédek és meghatalmazottak sor{ba nem keresztény felekezethez tartozók felvétele mostantól..., csak az igazs{gügy-minisztérium előzetes engedélyével lehetséges, egészen az erre vonatkozó törvény hat{lyba lépéséig. *31] De, mivel úgy tűnt, hogy sem a muzulm{nok, sem a buddhist{k nem törekszenek nagy sz{mban az ügyvédi kamar{ba, ez a rendelet a zsidók ellen ir{nyuló cselekedetnek bizonyult. Ettől az évtől kezdve, és még 15 évig gyakorlatilag egyetlenegy nem kikeresztelkedett zsidó sem kapott miniszteri engedélyt, még az olyan szipork{zó egyéniségek – később híres ügyvédek sem –, mint M. M. Vinaver 241 vagy o. o. Gruzenberg. M{sfél évtizedig csak az ügyédbojt{ri szerepkör keretei közt mozoghattak. Vinaver egyébként többször is mondott védőbeszédet a szen{tusban, ahol nagy befoly{st gyakorolt.) Mindemellett azt tudnunk kell, hogy az ügyvédbojt{rok valój{ban ugyanazzal a szabads{ggal és sikerrel védekezhettek, mint maguk az ügyvédek. Ezen a téren a zsidókra nézve nem voltak megszorít{sok. *32+ N. V. Muravjov, az új igazs{gügy-miniszter ezt az ideiglenes tilt{st 1894-ben törvényben akarta véglegesíteni. Érvelése a következő volt: „az igazi veszélyt nem az ügy védi testületnek egy bizonyos sz{mú zsidó felekezethez tartozó tagja jelenti, akik végeredményben elfogadj{k a keresztény vall{ssal ellentétes ismereteket, amely nemzetük saj{tja. Ink{bb az, hogyha sz{rasuk jelentősen megnő, félő, hogy szerepük nyomatékoss{ v{l{s{val bomlasztó hat{st gyakorolnak majd az {ltal{nos erkölcsi színvonalra és a testület tevékenységére.” [33+ A törvénytervezetben azt javasoltak, hogy a nem keresztény ügyvédek ar{nya minden bírós{gon 10%-ra korl{tozódjék. A c{ri korm{ny visszautasította ezt a tervet, de ahogy Krohl mondja, „ez az elképzelés... az orosz nép felfog{s{ban nem fogja a megérdemelt ítéletet kapni”, és a szentpéterv{ri jog{szt{rsadalom körében is csak néh{nyan tiltakoztak erőteljesen...; a nagy többség – m{r megvitat{sa 241
Makszim Moiszejevics Vinaver: (1860-1926+ varsói születésű ügyvéd, 1905-ben egyik alapító tagja az Alkotm{nyos Demokr{cia P{rtnak, a Kadet P{rinak, 1906 -ban dumaképviselő, 1919-ben Franciaorsz{gba emigr{l.
-[340]-
idején – l{thatóan kedvezőnek tal{lta a töményjavaslatot”. [34] Milyen v{ratlan bepillant{st nyújt ez a 90-es évek értelmiségének hangulat{ra. (A szentpéterv{ri bírós{gokon az ügyészek 13,5%-a volt zsidó, a moszkvain ugyanez a sz{m – kevesebb, mint 5%. [35]) A tilt{s, amely gyakorlatilag az ügyvédbojt{rok ügyvéddé v{l{s{t akad{lyozta meg, ugyanolyan lesújtó volt, mint az azt követő korl{toz{sok a tudom{nyos p{ly{kon és az {llami szolg{latok terén. [36] Visszavon{sina-a csak 1904-ben kerül sor. A 80-as években a letelepedési övezet tartom{nyaiban bevezették a zsidó esküdtszéki tagok sz{m{nak korl{toz{s{t, oly módon, hogy ne lehessenek többségben az esküdtbírós{gokon. Szintén a 80-as évektől kezdve szüntették meg a zsidók foglalkoztat{s{t a bírós{g valamennyi elj{r{s{ban. De kivétel is akadt: így J. Tejtel – akit m{r említettünk – egyetemi tanulm{nyai befejeztével még 25 évig ott dolgozott. Fényes karrierjét nemesi előjogokkal, polg{ri st{tusú t{bornok fokozat{val fejezte be. (Hozz{ kell tenni, hogy később Scseglovitov242 „önsz{nt{ból” nyugdíjba kényszerítette őt.) Szakm{ja gyakorl{sa közben izraelitaként gyakran kellett ortodox tanúkat felesketnie, {m ezt a gyakorlatot a paps{g soha nem kifog{solta. Megnevezi J. M. Galpernt is, aki szintén törvényszéki hivatalnok volt, az igazs{gügy-minisztérium oszt{lyvezető-helyettesi rangj{ig, és a titkos tan{csosi fokozatig vitte. [37] Galpern a Pahlenbizotts{gban vett részt, szakértői tisztségben. (Ezelőtt az első sz{mú szen{tusi megbízott G. I. Trahtenberg volt és helyettese G. B. Szliozberg, akiket a zsidó jogok védelmére neveztek ki.) Szintén a szen{tus főügyésze volt Sz. J. Utin, de ő kikeresztelkedett, és így nem jöhetett sz{mít{sba. A vall{si szempontok mindig is valódi okként jelentek meg és sosem szolg{ltak ürügyként a c{ri korm{nyzatnak. Ezért üldözték kegyetlenül két és fél évsz{zadon keresztül az etnikailag teljesen
242
Ivan Grigorjevics Scseglovitov: (1861-1918) 1906 és 1915 között igazs{gügyminiszter, a birodalmi tan{cs elnöke. A bolsevikok a – Fanni Kaplan {ltal elkövetett – Lenin elleni elhib{zott merényleténél bírói ítélet nélkül kivégezték.
-[341]-
orosz óhitűek 243 közösségének tagjait, maj d később a duhoborokat244 és a molokanokat, akik szintén oroszok voltak. Sok {tkeresztelkedett zsidó dolgozott orosz {llami szolg{latban. E kérdést könyvünkben nem t{rgyaljuk. Itt említhető I. P{l h{ziorvosa, Blok, a költő őse. I. Miklós idejéből emlékezzünk gróf Kankrin miniszterre, al{ rabbi fia volt, K. Nesselrod grófra, aki hosszú karriert futott be külügyminiszterként, Ludvig Stiglicre, aki b{rói rangot kapott Oroszorsz{gban *38+; Maximilien Heinére, a költő és hadiorvos testvérére, aki {llamtan{csosi fokozattal fejezte be p{lyafut{s{t, Bezak főkorm{nyzóra, Adelbert udvari t{bornokra, a lovasg{rdista ezredes Mevesztre, Girokra, akik diplomat{k voltak, egyikük miniszteri posztot is betöltött III. S{ndor uralkod{sa alatt. A későbbi {llamtitk{r Perec (Abram Perec főadóbérlő unok{ja *39+), Kaufman-Turkesztanszkij és Hruljov t{bornokok, az alekszandrovszki líceum igazgatója, a pecsétőr Szalonion, Gredinger, Pozen szen{torok, a rendőrségi ügyoszt{lyon Gurovics, Visszarionov és még sokan m{sok. Egyesek sz{m{ra ennyire egyszerű lett volna a kereszténységre – pontosabban lutheranizmusra – való {ttérés? Ezzel minden út megnyílhatott volna előttük. Szliozberg ebben az időben a fiatalok „tömeges hitmegtagad{s{t” figyelte meg. [40] De természetesen a zsidók szemszögéből ez súlyos {rul{st jelentett, „jutalmat a hit megtagad{s{ért... Ha mindazokra a zsidókra gondolunk, akik ellen{lltak a kikeresztelkedés kísértésének, nagy tisztelettel kell adóznunk ennek a szerencsétlen népnek.” [41] Azelőtt egyszelű, vil{gosan {tl{tható, tiszta helyet uralkodott ezen a téren, mivel az embereket két csoportba osztott{k a hit egyetlen kritériuma szerint: „mieink”-re és „m{sok”-ra. Ezt a lelki{llapotot az orosz {llam rendelkezései még visszatükrözték. De a XX. sz{zad hajnal{n nem lett volna-e időszerű {tgondolni és megkérdőjelezni az ilyen elj{r{s mor{lis elfogadhatós{g{t és gyakorlati hatékonys{g{t? Folytatható volt-e az a zsidóknak tett felaj{n243
244
Óhitűek: a XVII. sz{zadi Nyikon p{tri{rka reformjai előtt i „ősi szertart{srend felekezete”. Duhoborok: XVII. sz{zadban kialakult, az egyh{zat, mint intézményt tagadó, egyfa jta racionalista spiritualizmust hirdető szekta. Tükörfordít{sban: „lélekért küzdők”.
-[342]-
l{s, hogy az anyagi jólét érdekében tagadj{k meg a hitüket? Egyébként is, milyen előnyöket szerzett ebből a keresztény ség? Hiszen az {tfordul{sok nagy része csup{n kényelemszeretetből történt. (Némelyek így hitegették saj{t magukat: „így sokkal hasznosabb tudok lenni a népemnek”. [42]) Akik az {llami szolg{latban jogegyenlőséget értek el, azokra a tov{bbiakban „semmilyen rendeleti megszorít{s nem vonatkozott, amely az örökös nemesi cím” és magasabb jutalmak szerzését akad{lyozta volna. „A zsidók könnyedén feliratkoztak a genealógiai245 jegyzékekbe.” [43] Sőt, ahogy az 1897-es összeír{s ut{n l{tható, az örökös nemesi címet viselő zsidók 196 tagja tartotta az anyanyelvét hébernek (a személyes jogon nemesi címet elnyerők és az {llami hivatalnokok közül 3371-en vallott{k ugyanezt). *44+ A szerény, kézműves Brodski csal{dban Jekatyerinoszlav tartom{nyból még nemességi marsallok is voltak. De a XIX. sz{zad 70-es éveiben az {llamigazgat{si posztokra törekedő zsidók kezdtek akad{lyokba ütközni (és a helyzet 1896-tól kezdődően súlyosbodott). Persze azt is meg kell említeni, hogy közülük {ltal{ban kevesen v{gytak a többnyire unalmasan egyhangú, rosszul fizető {llami szolg{latra. Az azonban mélyen érintette a zsidókat, hogy a 90-es évektől a v{laszt{ssal elnyerhető t{rsadalmi tisztségekre egyre nehezebben p{ly{zhattak. Ugyanis 1890-ben új zemsztvo-szab{lyzat jelent meg, melynek értelmében elt{volított{k a zsidókat a zemsztvo-önigazgat{sból – vagyis a korm{nyzós{gok és j{r{sok v{rosi övezetein kívülre. Tervbe vették, hogy „(a zsidók) ne vehessenek részt a zemsztvo ülésein, és a v{laszt{si gyűléseken”. [45] (Zemsztvo a nyugati korm{nyzós{gokban még nem létezett.) Az ok abban rejlett, hogy a „zsidók, akik {ltal{ban a saj{t érdekeiket tartott{k szem előtt, nem feleltek meg a helyi életközösség valódi, élő, szoci{lis kapcsolatra sz{mot tartó igényeinek”. [46] Ugyanakkor, az nem volt megtiltva a zsidóknak, hogy úgynevezett „harmadik elem” minőségben alkalmi munk{t végezze-
245
Genealógia (görög, latin): valamely csal{d, nemzetségi lesz{rmaz{si rendje.
-[343]-
nek a zemsztvóban (ami az eljövendőkre nézve azt{n be is oltotta oda a radikalizmus töltetét). Sokan éltek is ezzel a lehetőséggel. A zemsztvóban bevezetett megszorít{sok nem igaz{n érintették a központi korm{nyzós{gok zsidós{g{t, mivel ezek többnyire a v{rosokban éltek és m{r a v{rosi igazgat{s érdekelte őket. Csakhogy 1892-ben a v{rosokra vonatkozóan is új rendelkezés l{tott napvil{got. A zsidókat megfosztott{k a dum{ra és a helyi önkorm{nyzati szervek-e vonatkozó v{lasztójoguktól, és őket sem v{laszthatt{k be oda. Ugyanígy felelős {ll{st sem tölthettek be, és nem végezhettek gazdas{gi és igazgat{si szolg{latokat sem. Ez a korl{toz{s nagyon érzékenyen érintette a zsidókat. Az új törvény értelmében a zsidók csak a letelepedési övezetben jelöltethették magukat képviselőnek, és ott is csak megkötésekkel. Sz{muk a helyi önkorm{nyzati duma létsz{m{nak csak a 10 sz{zalék{t érhette el. R{ad{sul a helyi adminisztr{ció kénye-kedve szerint v{logatta a zsidó jelölteket, ami tov{bb sértette jogaikat és önérzetüket. (A főleg a burzso{ csal{dap{k körében kialakult véleményt Szliozberg így vil{gítja meg: „Milyen megal{zó ez sz{mukra a saj{t ifjabb nemzedékük előtt, hogyan maradjanak ezut{n hűségesek a korm{nyhoz?” [47]) „Az oroszorsz{gi zsidók egész történelmében nem voltak ennél nehezebb idők. Elűzték őket minden megszerzett pozíciójukból.” [48] (Egy m{sik helyen ugyanő kételkedés nélkül ír azokról a csúszópénzekről, amelyekkel megv{s{rolt{k a belügyminisztériumi tisztségviselőket, hogy a zsidók érdekében cselekedjenek. [49+ Mindenesetre ez erősen enyhíti és {rnyalja a korszak megítélését.) Vitathatatlan tény teh{t, hogy az oroszorsz{gi zsidók (3 %) a polg{ri jogok egyenlőtlenségének {ldozatai voltak. V. A. Maklakov, a kiv{ló katona – aki a forradalom ut{n emigr{cióba kényszerült – a következőket mondja el: „A zsidók »jogegyenlőtlensége« teljesen elvesztette az élét abban az {llamban, ahol a népesség óri{si h{nyada (82%) szintén le volt z{rva a közjogokból. Jóllehet ettől a jelentéktelen, néma és al{zatos paraszti rétegtől függött az orsz{g felvir{gz{sa.” [50] A paraszts{g helyzete ugyanis a jobb{gys{g megszűnése ut{n sem v{ltozott. Sz{mukra is elkerülhetetlen volt a katonai szolg{lat, a közép- és felsőfokú képzés pedig szinte elképzelhetetlen. Ők -[344]-
sem rendelkezhettek saj{t önigazgat{ssal, amelyre nekik is nagy szükségük lett volna. D. o. Linszkij forradalom ut{ni zsidó emigr{ns most így fogalmaz keserűen, miut{n beteljesedett „egész Oroszorsz{g lakoss{g{nak (szovjetmódra 246 történt) egyenlő jogfosztotts{ga”, ehhez képest ,,a zsidó lakoss{g korl{tozott jogi helyzete a forradalom előtt csup{n elérhetetlen v{gy{lomnak tűnt”. [51] Ebben az időszakban megszokott{ v{lt az „oroszorsz{gi zsidóüldözés” kifejezés haszn{lata, amely azonban ilyen form{ban nem fedte a valós{got. Ugyanis nem zsidóüldözés volt Oroszorsz{gban, hanem tilt{sok és sanyargat{sok egész sora. Persze b{ntóak, f{jdalmasak és megbotr{nkoztatóak. A letelepedési övezet évről évre {tj{rhatóbb{ v{lt. Az 1897-es összeír{s szerint m{r 315 ezer zsidó lakott az övezet hat{rain kívül, ami a 16 évvel azelőttinek a kilencszeresét tette ki... (és ez a teljes oroszorsz{gi zsidó popul{ció 9%-a, sz{mít{son kívül hagyva a Lengyel Kir{lys{got. *52+) Összehasonlítva: 1900-ban Franciaorsz{gban 115 ezer zsidót tartottak nyilv{n, míg Nagy-Britanni{ban 200 ezret. *53+ Azt is vegyük figyelembe, hogy az oroszorsz{gi összeír{s eredménye alulbecsült, ha sz{mon tartjuk azt a tényt, hogy sok v{rosban az „arra jogosult” zsidók szolg{lat{ban sz{mos iparosember és személyzet dolgozott, akik nem rendelkeztek hivatalos egzisztenci{val és kimaradtak a sz{ml{l{sból. Sem a pénzvil{g színe-java, sem a tanult elitréteg nem volt „övezeti” korl{toz{sok al{ vetve, szabadon letelepedhettek a közép-
246
Szovjet (orosz): tan{cs. A szovjetek eredetileg {llamhatalmi-népképviseleti szervek az orosz c{ri hatalom 1917-es felboml{sa ut{n amelyek közigazgat{si funkciókat töltöttek be. Kezdetben nem feltétlenül {lltak a Lenin vezette bolsevik p{rt oldal{n. Személyi összetételüktől függően voltak munk{s -, paraszt- és katonatan{csok. Az 1917. novemberi bolsevik hatalom{tvétel ut{n a szovjetek egyre ink{bb a bürokratikus, teljesen hierarchiz{lt kommunista központi hatalom végrehajtó szerveivé v{ltak, alulról építkező, önigazgató és önkorm{nyzati jellegüket egyszer s mindenkorra elveszítették.
-[345]-
oroszorsz{gi korm{nyós{gok területén és a főv{rosokban. Megjegyzendő, hogy a zsidó lakoss{g 14%-a gyakorolt ,,szabad szakm{t” [54] – nem feltétlen intellektu{lis jellegűt. Egy dolog azonban biztos: a forradalom előtti Oroszorsz{gban a zsidók jelentős szerepet töltöttek be az értelmiségi szakm{kban. A hírhedt letelepedési övezet sem akad{lyozta többé, hogy a zsidók jó része egyre nagyobb sz{mban a közép-oroszorsz{gi tartom{nyokban telepedjen le. [55] Az úgynevezett „kisiparos” céhek közül a következőkben lehetett a legtöbb zsidót tal{lni: fogorvosok, szabók, nővérek, patikusok és egyéb olyan szakm{k, amelyekre mindenhol szükség volt és nagy örömmel fogadt{k őket. Oroszorsz{gban több mint 1,3 millió zsidó gyakorolt iparos tevékenységet 1905-ben [56],ami azt jelenti, hogy ők az övezeten kívül élhettek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a törvényekben „sehol nem szerepelt kikötésként, hogy a szakm{j{t gyakorló kisiparosnak nincsen joga egy időben kereskedelemmel is foglalkoznia”. Végül is „a kereskedni” meghat{roz{s jelentése „nincs pontosítva a törvényben”. Péld{ul a „rakt{rról értékesítés jutalékkal” kereskedelem-e? Ilyen módon a kereskedelem (sőt, a nagykereskedelem) b{rmely form{j{nak a gyakorl{s{t – mint ingatlanvagyon vétele, vagy gy{ri berendezés vétele – kézműves (vagy „fogorvosi”) minőségben kellett végezni. Péld{ul „a kézműves” Neymarknak 60 fős gy{ra volt; és így nyitott{k meg a nyomd{szok a nyomd{ikat is. *57+ M{s lehetőség is létezett: több személy össze{ll, egyikük fizeti a céh adój{t, a többieket pedig „alkalmazottnak” tünteti fel. Vagy m{s: öreg zsidó katon{k {ltal valamelyik közép-oroszorsz{gi tartom{nyban örökbe fogadtatni magukat (amiért az „örökbefogadó” ap{nak nyugdíjat fizettek). [58] Rig{ban zsidó csal{dok ezrei éltek fakereskedelemből, amíg hamis dokumentumok miatt nem sz{műzték őket. *59] A XX. sz{zad elején minden jelentősebb orosz v{rosban lehetett tal{lni zsidó kolóni{t. J. Tejtel tanúsítja, ,,hogy a Szamara-Orenburg vasútvonal építése sok zsidó beözönlését vonta maga ut{n Szamar{ba. A vasútvonal építésének főv{llalkozói zsidók: Varsavszkij és Gorvic. Sok{ig ők voltak a tulajdonosok is. Zsidók voltak a vez etők és ugyanígy sz{mosan az alacsony szintű {ll{s betöltői is. Csal{djaikat magukhoz hívt{k a -[346]-
letelepedési övezetből, és így nagy létsz{mú zsidó kolónia alakult ki. ...A gazdag szamarai korm{nyzós{g külföldi búzaexportj{t is fölv{llalt{k. Megjegyzendő, hogy Nyugat-Európ{ba ők export{ltak először toj{st Oroszorsz{gból. Mindezen tevékenységeket az úgynevezett »kézművesek« gyakorolt{k”. Tejtel felsorolta a szamarai terület h{rom olyan, egym{st követő korm{nyzój{t és egy rendőrfőnököt, akik szemet hunytak e kézművesek dolgai fölött (egyébként a rendőrfőnököt 1863-ban „di{kzavarg{sokban való részvétele miatt a szentpéterv{ri egyetemről kiz{rt{k”), „mindegyikük megértően viseltetett ezekkel az {llítólagos kézművesekkel szemben”. Így történt, hogy 1889 körül „több mint h{romsz{z zsidó csal{d élt lakhat{si engedély nélkül Szamar{ban” [60], ami azt mutatja, hogy Szamar{ban a hivatalosan összeírtakon felül körülbelül 2 ezer zsidó volt. Oroszorsz{g m{sik végéből is vannak hasonló adataink. Vjazm{ban „a h{rom gyógyszerész, a hat fogorvos, az orvosoknak egy bizonyos sz{ma, a jegyzők, sok boltos, majdnem az összes fodr{sz, a szabók és a cipészek zsidók voltak. Mindezek közül a fogorvosokat és a szabókat kivéve sokan foglalkoztak kereskedelemmel és ebben senki nem akad{lyozta őket. Vjazma 35 ezer lakos{ból 2 ezer körüli volt a zsidó.” [61] A doni hadsereg területén 1880-ban olyan szigorú megszorít{sokat vezettek be, amelyek megtiltott{k, hogy a mintegy 25 ezer főre tehető zsidós{g a koz{k v{rosrészekben és a külv{rosokban lakjon, vagyis a kis hotelek, kocsm{k tulajdonosai, borbélyok, ór{sok és szabók. Miközben minden egyes {rucikk sz{llít{sa – b{rmi legyen is az – tőlük függött. A zsidókra vonatkozó törvények megszorító intézkedéseinek rendszere – az idevonatkozó kikötések, javít{sok, módosít{sok teljes sk{l{j{val – az évek sor{n rétegről rétegre épült egym{sra. A zsidókat érintő rendelkezések különböző korszakok törvénygyűjteményeiben szóródtak szét, nem alkotva összhangot egym{ssal, és rosszul keveredtek a birodalom {ltal{nos törvényeivel. A korm{nyzók is panaszkodtak emiatt. [62] Aki egyszer is megprób{lt {thatolni a sz{mos, hat{lyon kívül helyezett jogszab{ly, különleges kivételek kivé-[347]-
teleinek útvesztőjében – amelyektől hemzsegtek a zsidó törvények –, az tal{n megértheti milyen küzdelmet is jelenthetett ez egy {tlagos zsidónak, és milyen fejf{j{st okozhatott az {llamigazgat{sban. Ilyen méretű bonyolults{g nem vonhatott maga ut{n m{st csak kegyetlenséggel ötvözött formalizmust. Ily módon péld{ul, amikor egy középoroszorsz{gi korm{nyzós{gi csal{dfőnek megszűnt a lakhat{si engedélye (hal{la következtében, vagy szakmav{lt{s miatt), az egész csal{d vele együtt elvesztette ezt a jog{t. A csal{dfő elhal{loz{sa ut{n a csal{dtagokat egyszerűen kiutasított{k (felmentést ez alól csak az egyedül élő 70 év fölötti személyek kaptak). Ugyanakkor ez a bonyolult helyzet nem volt mindig a zsidók k{r{ra. Jó néh{nyszor kedvezett nekik. Zsidó szerzők említik, hogy „a rendőrbiztosok és helyetteseik feleltek azért, hogy a megszorító intézkedések alkalmaz{s{n{l döntsenek a minduntalan felbukkanó vissz{ss{gok ügyében”. Ez a csúszópénz előtérbe kerülését és a törvények elferdítését hozta mag{val *63] – kedvezve a zsidóknak. De léteztek teljesen hivatalosan j{rható utak is. „A zsidókra vonatkozó sz{mtalan tömény és rendelkezés ellentmond{sos jellege az értelmezések széles lehetőségét adta” a szen{tusnak... Ezeknek a legnagyobb részét a 90-es években – miut{n a zsidók megfellebbezték azokat – a szen{tus eltörölte. *64] A legmagasabb rangú tisztviselők gyakran szemet hunytak a zsidóellenes megszorít{sok elmulaszt{sa felett – ezt tanúsítja Szliozberg egyé péld{ja is. „Legfelső fokon a zsidók ügyei a rendészeti főoszt{lyvezetőtől függtek, mely {ll{st Pjotr Nyikolajevics Durnovo töltötte be. ...Ez az ember mindig nyitottnak mutatkozott a panaszosok érvei előtt, és a tisztesség kedvéért meg kell mondani, hogy ha egyik-m{sik megszorító szab{lyzat az emberi természettel ellentétes volt, akkor biztos, hogy (Durnovo) jobban megvizsg{lta az ügyet, és végül kedvező döntést hozott.” [65] Nem annyira az új törvények, ink{bb a régi rendelkezések szigorúbb alkalmaz{sa érintette f{jdalmasan a zsidó népesség széles rétegeit. [66] A zsidók Közép-Oroszorsz{gba való fokozatos behatol{s{nak csendes, de visszafordíthatatlan folyamat{t a közigazgat{s nem egyszer hat{rozottan meg{llította, és ennek néh{ny mozzanata beírta mag{t a történelembe. -[348]-
Így történt Moszkv{ban is, az {ll{s{ból gyakorlatilag elmoz díthatatlan főkorm{nyzó, V. A. Dolgorukov nyugdíjba vonul{sa ut{n, aki nagyon jó szemmel nézte v{ros{ban a zsidók letelepedését és gazdas{gi tevékenységüket. (Ez a magatart{s természetesen Lazar Salomonovics Poljakov banktulajdonossal hozható összefüggésbe, „akivel Dolorukov herceg bar{ti viszonyban volt, és aki – ahogy azt a rossz nyelvek beszélik – korl{tlan hitelkeretet biztosított sz{m{ra a bankj{ban. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a hercegnek szüksége volt pénzre, mivel ő az egész vagyon{t vejének engedte {t, míg maga is szeretett nagyl{bon élni és bőkezűen aj{ndékokat osztogatni.” Következésképp L. Poljakovot „éveken keresztül tisztelet és dicsőség övezte”. Ennek köszönhetően a moszkvai zsidók szil{rd talajt érezhettek a l{buk alatt. „Minden zsidó kaphatott letelepedési jogot a főv{rosban anélkül, hogy valóban beléptek volna valamelyik első céhben kereskedő hitt{rsuk szolg{lat{ba.” [67]) G. Szliozbergtől tudjuk azt is, „hogy Dolgorukovot megv{dolt{k, hogy túlzottan Poljakov befoly{sa al{ került”. A magyar{zat szerint: Poljakov a moszkvai földhitelintézet tulajdonosa volt, és annyira értette a dolg{t, hogy sem Moszkva korm{nyzós{ga, sem m{s korm{nyzós{gok nem tudtak mellette m{sik földhitelintézetet működtetni. (Ez az elj{r{s ingatlanvagyon jelz{log al{ vétele ellenében történő kölcsön folyósít{s{t jelenti.) M{rpedig „nem volt olyan földdel rendelkező nemes, aki ne z{logosította volna el az ingadanait”. (Így csúszott lefelé az orosz nemesség a XIX. sz{zad végén. Ezek ut{n miben l{thatta Oroszorsz{g a hasznukat?...) „Ezek a nemesek bizonyos függőségi viszonyba kerültek a bankokkal szemben”, nagyobb kölcsönök kiutal{sa érdekében mindegyikük Lazar Poljakov kegyeit kereste. [68] Dolgorukov hivatali ideje alatt, a 90-es évekhez közeledve, „nagy sz{mban voltak zsidók az első kereskedőcéh tagjai között. Ennek az a magyar{zata, hogy a keresztény vall{sú moszkvai kereskedők vonakodtak megfizetni azt a magas költséget, ami az első kereskedőcéhbe való belépési joggal j{rt”. A zsidók érkezése előtt a moszkvai ipar csak az orsz{g keleti részének, Szibéri{nak dolgozott, és termékeik nem voltak ismertek Nyugaton. A zsidó kereskedők és -[349]-
iparosok lesznek azok, akik biztosítani fogj{k az összeköttetést Moszkva és az orsz{g nyugati része között. (Tejtel leszögezi: a moszkvai zsidók sz{mítottak a leggazdagabbnak és legbefoly{sosabbnak Oroszorsz{gban.) A német kereskedők felh{borodottan fogadt{k a verseny fenyegetését és Dolgorukovot a zsidókat t{mogató protekcionizmussal 247 v{dolt{k. *69] De a helyzet gyökeresen megv{ltozott 1891-ben. Az új moszkvai főkorm{nyzó, Szergej Alekszandrovics248 nagyherceg pozíciój{ból adódóan teljhatalmat élvezett és vagyon{nak köszönhet ően senkitől sem függött. Úgy döntött, hogy kiutasítja Moszkv{ból az összes zsidó kézművest, annak előzetes megvizsg{l{sa nélkül, hogy valój{ban ki gyakorolta a szakm{j{t, és ki az, aki csak színlelte. Teljes negyedek – Zaradje és Marinaroscsa – ürültek ki. Becslések szerint legal{bb 20 ezer zsidót utasítottak ki. Hat hónapos türelmi időt kaptak, hogy felsz{molj{k tulajdonaikat és megszervezzék elutaz{sukat. Akik bejelentették, hogy nem tudj{k biztosítani az utaz{s feltételeit, azokat börtöni rendszab{lyok szerint sz{llított{k el. A kiutasít{sok kellős közepén a végrehajt{s módj{nak ellenőrzésére amerikai korm{nyzati bizotts{g – Weber t{bornok és Kamster doktor l{togatott Oroszorsz{gba. Meglepő, hogy az orosz rendőrség semmit nem vett abból észre, hogy Szliozberg Moszkv{ba vezette őket, ahol az eseményeket és azokat az intézkedéseket tanulm{nyozt{k, melyeket a „zsidóbeözönlés” megfékezésére alkalmaztak. Inkognitóban a Butirszk börtönét is megnézték, sőt még néh{ny p{r bilincset is aj{ndékoztak nekik, és fotókat is kaptak a deport{ltakról...! (Ak{rcsak Krilov249 t{rsadalmi regényeiben!) Hetekig l{togatt{k még az oroszorsz{gi v{rosokat. A bizotts{g jelentését 1892-ben az amerikai kongresszus dokumentumaiban publik{lt{k. ...Oroszorsz{g legnagyobb szégyenére és az Egyesült [llamokba emigr{lt zsidók nagy megkönnyebbülésére. *70+ A zsidókat sanyargató b{n{smód miatt a zsidó pénzügyi körök, élü247
248
249
Protekció (latin): befoly{sos személy {ltal nyújtott t{mogat{s, segítség, közbenj {r{s. Protekcionizmus: olyan rendszer, ahol csak pr otekcióval lehet érvényesülni. Szergej Alekszandrovics nagyherceg: III. S{ndor testvére, Moszkva főkorm{nyzója, 1905 febru{rj{ban gyilkoss{g {ldozat{v{ v{lik. Ivan Andrejev ics K rilov: (1769-1844) híres orosz publicista és meseíró, ír{saiban a t{rsadalmi fogyatékoss{gokat és az uralkodók mulaszt{sait kritiz{lja.
-[350]-
kön Rothschild b{róval, 1892-ben megtagadt{k Oroszorsz{g külföldi kölcsönfelvételeinek t{mogat{s{t. *71] Európ{ban m{r 1891-ben történtek arra kísérletek, hogy megfékezzék a moszkvai zsidók kiutasít{s{t. Zeligman amierikai-zsidó banktulajdonos péld{ul a Vatik{nba sietett a p{pa közbenj{r{s{t kérni III. S{ndor mérsékletességre intése ügyében. [72] „A zsidók egyik leutasított csoportja (1891-ben) engedély nélkül letelepedett Moszkva külv{ros{ban.” Azonban 1892 őszén az addig hozott intézkedések kiegészítéseként parancsot adtak a „had{llom{ny nyugdíjba vonult katon{inak és a közigazgat{sba be nem jelentett csal{dtagjainak Moszkv{ból való kiutasít{s{ra”. [73] (Itt kell megjegyeznünk, hogy 1893-ban a nagyobb orosz k ereskedelmi és ipari v{llalatok felemelték szavukat az intézkedések enyhítése végett.) Így 1899 ut{n szinte egyetlen újabb zsidó sem került az első moszkvai kereskedőcéhek jegyzékébe. *74+ A zsidók feje fölött 1893-ban újabb súlyosbító intézkedés réme lebegett. A szen{tus r{bukkant egy 1880 óta érvényben lévő belügyminiszteri körlevélre (a „zsidó szabads{g chart{j{ra”), amely jóv{hagyta azoknak a zsidóknak a helyben marad{s{t, akik a letelepedési övezeteken kívül illeg{lisan m{r letelepedtek. A körlevél tartalm{t azonnal hat{lyon kívül helyezték Kurland és Livland kivételével, ahol meghagyt{k őket. M{rpedig az ezt megelőző tizenkét évben az ily módon letelepedett csal{dok sz{ma 70 ezerre volt tehető! Szerencsére Durnov „üdvös cikkelyeinek köszönhetően végül megakad{lyozt{k ezt a vészesen fenyegető katasztróf{t”.[75] „A zsidók bizonyos csoportjait” kiutasított{k Jalt{ból 1893-ban, a c{ri uralkodó csal{d ny{ri rezidenci{j{nak közelsége miatt. M{srészt, ezeken a helyeken minden újabb letelepedést betiltottak. „Az egyre növekvő be{raml{s, a jaltai zsidók sz{m{nak növekedése, ingatlanv{s{rló kedvükről tett tanúbizonys{guk, mind-mind azzal fenyegettek, hogy e nyaralóhely tiszt{n és egyszerűen zsidó v{ross{ v{lik.” [76] (A kor{bbi oroszorsz{gi terrorista t{mad{sok tényét figyelembe véve, ebben a döntésben erősen szerepet j{tszhatott a livadiai rezidenci{n tartózkodó c{ri csal{d biztons{g{ért való aggodalom. III. S{ndornak minden oka megvolt azt gondolni – mindössze -[351]-
egy évvel a hal{la előtt –, hogy a zsidók szívből gyűlölik. Így azt sem lehetett kiz{rni, hogy a zsidóüldözés miatt bosszú{lló terrorist{k célt{bl{j{v{ v{lhat, miként Szipjagin, Pleve és Szergej Alekszandrovics.) Ez azonban nem akad{lyozta meg, hogy a rendelkezés ellenére is sz{mos zsidó maradjon Jalta területén. Ezt t{masztj{k al{ az Alustin lakói {ltal 1909-ben írottak, amelyben arról panaszkodtak, hogy a zsidók a gyümölcsösöket és a szőlőket megszerezve „saj{t nyereségükre dolgoztatj{k a helybélieket”, és azok súlyos anyagi helyzetét kihaszn{lva „mértéktelen kamatra” adnak kölcsönöket, tönkretéve ezzel a helyi lakosokat, a tat{rokat. *77+ De m{s intézkedések is történtek. Így péld{ul a csempészés elleni küzdelem részeként korl{tozt{k a zsidók tartózkod{si jog{t a nyugati hat{rövezetben. Valój{ban tömeges kiutasít{s nem történt, mivel csup{n azokat az egyéneket toloncolt{k ki, akiket nyilv{nvaló csempészeten értek tetten. (Az emlékiratírók elbeszéléseiben ez a csempészés a forradalm{rok és nyomtatv{nyaik hat{ron való {tjuttat{s{t szolg{lta, és az első vil{gh{borúig fenn{lló gyakorlat volt.) Majd 1903-1904-ben vita robbant ki. A szen{tus rendelete alapj{n ugyanis az 1882-es {tmeneti szab{lyzat nem vonatkozott a hat{rmenti övezetre és ebből következően az itt tartózkodó zsidók „szabadon letelepedhettek a vidéki községekben. A besszar{biai korm{nyzótan{cs tiltakoz{s{t fejezte ki, jelezve a szen{tusnak, hogy a hat{rzóna »teljes zsidó népessége«, beleértve az illeg{lisan letelepedett zsidókat is, meg akarja hódítani azokat a vidékeket is, ahol m{r amúgy is »több zsidó van mint kéne«„. Valamint, hogy a hat{r menti övezet „félő, hogy mostantól fogva a zsidók sz{m{ra »az ígéret Földjévé«„ v{lik. A tiltakoz{s az {llamtan{cs elé került, amely sz{mba véve a vidéki községek egyedi esetét, megszüntette a hat{rzóna speci{lis igazgat{s{t és bevonta a lakóövezetek {ltal{nos szab{lyoz{sa al{. *78+ Ez a könnyebbség semmilyen érdemleges visszhangot nem keltett sem az újs{gokban, sem a t{rsadalomban. körülbelül akkora reakciót v{ltott ki, mint az 1887-es törvény eltörlése, amely megtiltja a zsidóknak keresztény személyzet alkalmaz{s{t. Nem nagyobbat, mint az 1891-es törvény, mely új cikkelyt vezetett be a büntetőtör-[352]-
vénykönyvbe a „népesség egyik részének a m{sik nyílt megt{mad{sa esetére szóló felelősségről”. Pedig ez utóbbi olyan cikkely volt, amely rettenetesen hi{nyzott az 1881-es pogrom alatt, és amely meghozatal{t az oroszorsz{gi életkörülmények azelőtt sohasem tették szükségessé. Most elővigy{zatoss{gból került ez is bevezetésre. Érdemes még egyszer leszögezni, hogy a zsidókat érintő korl{toz{sok Oroszorsz{gban sosem öltöttek faji jelleget. Nem vonatkoztak sem a karaimok, sem a hegyekben élő zsidókra, sem a szétszóródott és a közép-{zsiai hely népességgel keveredett zsidókra, akik mindig is szabadon v{lasztott{k meg tevékenységeiket. A legkülönbözőbb forr{sok prób{lj{k egym{st túllicit{lva magyar{zni nekünk, hogy Oroszorsz{gban a zsidók {ltal elszenvedett megszorít{sok okai gazdas{gi jellegűek. A megszorít{sok nagy ellenl{basaként ismert angol J. Parks mégis a következő megjegyzést teszi: „a (1914-1918-as) h{ború előtt, egyes zsidók kezében jelentős gazdags{g összpontosult. ...Ezért attól lehetett tartani, hogy a korl{toz{sok eltörlésével {tengedik a zsidók kezébe az egész orsz{got”. [791 V. Leontovics professzor következetes szabadelvűként jegyzi meg: „Egészen id{ig, mintha nem tudtunk volna arról, hogy a zsidókat érintő megszorító intézkedések sokkal ink{bb antikapitalista, mint faji indíttat{súak. A faj fogalma Oroszorsz{gban senkit nem érdekelt azokban az időkben, hacsak az etnológusokkal nem teszünk kivételt. ...A kapitalista elemek megerősödésétől és a paraszts{g és {ltal{ban a munk{snép egyre fokozódó kihaszn{l{s{tól való félelem a döntő. Sz{mos forr{s bizonyítja ezt.” [80] Azt se felejtsük el, hogy az orosz paraszts{g éppen jelentős v{ls{got élt {t. Nevezetesen a feud{lis viszonyokról a piaci viszonyokra való {ttérés v{ls{g{t, amelyre egy{ltal{n nem volt felkészülve és amely beletaszította a „sokszor még a rabszolgas{gn{l is sz{nalmasabb” gazdas{gi helyzetbe. Sulgin ezzel kapcsolatban az al{bbiakat írja: „Oroszorsz{gban a zsidók jogainak korl{toz{sa »humanista gondolaton« alapult. ...Beismerték, hogy az orosz nép teljes mértékben (de legal{bbis bi-[353]-
zonyos szoci{lis rétegeit tekintve) éretlen és »elany{tlanodott« {llapotban volt... könnyen hagyt{k magukat kihaszn{lni, és ezért {llami intézkedésekkel kellett őket megvédeni a n{luk erősebb elemek hat{saival szemben. ...Oroszorsz{g északi része elkezdte a zsidókat déloroszorsz{gi szemmel nézni, m{rpedig a kisoroszok jól ismerték a zsidókat a Lengyelorsz{ggal való együttélés idejéből, a »kocsm{ros uzsor{sok« jellemvon{s{val, akik kiszívj{k a szerencsétlen Oroszorsz{g vérét. [81+ A megszorít{sokat teh{t korm{nyzati kezdeményezésre vitték véghez, az {llam alappilléreit veszélyeztető gazdas{gi nyom{s megfékezésére. Ebben a l{tom{sban Parks is l{t valós elemeket, észreveszi „az emberek kihaszn{l{s{ban rej lő veszélyeket, ...az uzsor{sok és kocsm{k túlzott szerepét Kelet-Európa vidéki övezeteiben” és r{ébred, hogy a kialakult {llapot „sokkal ink{bb a paraszts{g természetéből ered, mint a zsidókéból”. Véleménye szerint a zsidók kelet-európai „legfőbb tevékenysége”, a vodkakereskedelem, gyűlöletet ébresztett környezetükben, és ez legerősebben a paraszts{g körében volt érezhető. Több pogrom kirobban{sa fűződik ehhez, mély és t{g heget hagyva az ukr{n és belorusz nép lelkiismeretében és a zsidó nép emlékezetében. [82] Sz{mos szerzőnél olvashatjuk, hogy a zsidó kocsm{rosok nagyon nehezen éltek, egy {rva fillérük sem volt, tulajdonképpen koldusbotra jutottak. De vajon az alkoholpiac valóban ilyen sov{ny kenyér volt? Sokan meggazdagodtak az orosz nép mértéktelenségén – a nyugat-oroszorsz{gi nagybirtokosok, szeszgy{rosok az italboltok tulajdonosai... valamint a korm{ny! A bevételi összegeket attól a pillanattól fogva lehetséges meghat{rozni amikortól azt nemzeti bevételként jegyezték. Oroszorsz{gban a szeszes italok forgalmaz{sa csak 1896-tól lett {llami monopólium a mag{nitalboltok eltörlésével és az italok jövedéki adóval megemelt kereskedelmével. A következő évben a kincst{r 285 millió rubelt bevételezett a néptől beszedett 98 millió rubeles közvetlen adón felül. Mindez sz{munkra azt igazolja, hogy nemcsak a p{linka gy{rt{sa jelentette „a közvetett adóterhek” forr{s{t, hanem a szeszgy{raktól befolyt adó is, ami 1890-ig csup{n „4 kopejka fogyaszt{si adót jelentett alkoholfokonként”, és jóval meghaladta a birodalom közvetlen bevételeit. *83+ -[354]-
De milyen részar{nyban képviselték magukat a zsidók ebben a szektorban? E tém{ban a Pahlen-bizotts{g munk{ss{ga alatt statisztik{k kerültek nyilv{noss{gra 1886-ban. Ez alapj{n Oroszorsz{g európai területén a szeszgy{rak 27%-a volt a zsidók tulajdon{ban (mindenhol kerekített értékek szerepelnek), 53%-a pedig a letelepedési övezetben. (Ezen belül a podolszki korm{nyzós{gban 83%, a grodnyenszkijben 76%, a herszoniban 72%.) A zsidók az Orosz Birodalom európai sörgy{rainak 41%-{t birtokolt{k, míg ennek 71%-{t a letelepedési övezetben (a minszki korm{nys{gban 94%, a vilenszkijben 91 %, a grodnyenszkijben 85%). Ami a zsidó kézben lévő alkoholkereskedelmet illeti, az Oroszorsz{g európai részén a gy{rt{si és „elad{si helyek ar{nya 29%, a letelepedési övezetben 61% (a grodnyenszkijben 95%, a mogiljovszkiben 93 %, a minszkiben 91 %) volt. [84] Érthető, hogy a letelepedési övezet zsidói „szörnyülködve fogadt{k a szeszes italok {llami monopólium{ra vonatkozó reformot”. [85] Vitathatatlan, hogy az alkohol {llami monopólium{nak bevezetése nagy csap{st mért a zsidók gazdas{gi tevékenységére. Ez a monopólium, egészen az első vil{gh{borúig (ameddig érvényben volt), az {ltal{nos felh{borod{s első sz{mú célt{bl{j{v{ v{lt – pedig nem jelentett m{st, mint az orsz{gban elő{llított alkohol mennyiségének és minőségének szigorú ellenőrzését. Elfeledkezve arról, hogy ez ugyanúgy érintette a keresztény vall{sú tulajdonosokat is (+{sd a fentiekben idézett statisztik{kat), mindig antiszemita intézkedésnek tüntetik fel. „Az {llami monopóliumm{ v{lt alkoholértékesítés a 90 es évek végén a letelepedési övezeten több mint 100 ezer zsidót fosztott meg a kenyérkeresettől... a hatalom célja a zsidók vidéki övezetekből való kiszorít{sa volt,” és innen sz{mítva „a zsidók sz{m{ra az alkoholkereskedelem elvesztette valamikori jelentőségét.” [86] Ez volt valój{ban az a pillanat – a XIX sz. végétől kezdődően –, amikor jelentősen megnövekedett az Oroszorsz{g hat{rain kívülre ir{nyuló zsidó emigr{ció. Hogy lehetett-e kapcsolat az emigr{ció és a szeszes italok {llami monopólium{nak bevezetése között, azt nehéz lenne megmondani, de a fenti 100 ezres sz{m ezt sugallja. Tény az, -[355]-
hogy a zsidó emigr{ció (Amerik{ba) 1886-1887-ig gyenge maradt; 1891-1892-ben rövid emelkedés volt tapasztalható, de igaz{ból csak 1897 ut{n v{lt tömegessé és folyamatoss{. *87+ Az 1882-es „ideiglenes szab{lyoz{s” ellenére a szeszesital kereskedelem újra besziv{rgott a falvakba. Ugyanúgy, mint a 70-es években, mivel nem lehetett m{shol kereskedni, csak otthon, ellenlépésként kital{lt{k a „titkos” kereskedelmet, és az 188?. m{jus 3-i törvény megkerülésére (amelyben megtiltott{k a zsidóval kötött szerződés szerinti vodkakereskedelmet is), kital{lt{k a „titkos” bérleti szerződést. A kocsm{k fel{llít{s{hoz szóbeli szerződés alapj{n földet béreltek oly módon, hogy a bérleti díj a tulajdonost illette, az italelad{sból sz{rmazó bevétel pedig a zsidót. *88] Ilyen és még m{s kerülő utak segítségével telepedtek le a zsidók a falvakban az 1882-es hat{rozott tilt{s ellenére is. Ahogy Szliozberg írja: 1889-ben kezdődött el a zsidók „kiutasít{s{nak hull{ma” a letelepedési övezetek falvaiból, melynek következményeként megjelent a sz{nalmas versengés és a besúg{s rettenetes gyakorlata. Vagyis a zsidók elkezdték maguk közül feladni a letelepedési övezetben illeg{lisan tevékenykedő hitt{rsaikat. De beszéljenek ink{bb a P N. Miljukov {ltal közreadott sz{mok. Míg 1881-ben 580 ezer zsidót sz{moltak a falvakban, 1897ben m{r 711 ezren voltak, ami azt igazolja, hogy az újonnan érkezettek és a születések sz{ma bőven meghaladta a kiutasítottakét és az elhunytakét. Újabb zsidóügyi bizotts{g alakult 1899-ben – sz{m szerint a tizenegyedik –, amely Ivan Ixkul von Hildenbrandt b{ró vezetésével az ideiglenes szab{lyoz{sok felülvizsg{lat{t tűzte ki célj{ul. Ez a bizotts{g, Miljukov szerint, nem értett egyet a falvakban illeg{lisan letelepedett zsidók kiutasít{s{val, és mérsékelte az 1882-es törvényi szab{lyoz{st. *89+ „Felismerték, hogy a visszamaradott, fejlődési lehetőségétől megfosztott, minden v{llalkoz{si szellemet nélkülöző paraszts{g védelemre szorul a zsidókkal való üzleti érintkezésben.” Ugyanakkor a bizotts{g kitartott azon p{ll{spontja mellett, hogy a „nagybirtokosoknak nincs szüksége a korm{ny gy{mkod{s{ra. A nagybirtoki ingatlanra vonatkozó korl{toz{sok leértékelik a vagyont és arra kényszeríti a birtokosokat, hogy a zsidókkal egyetértésben minden esz-[356]-
közt felhaszn{ljanak a törvény megk erülésére.” A zsidókat érintő tilt{sok megszűnésével a birtokosok nagyobb hasznot húzhatn{nak az ingatlanjaikból. [90] Azonban a birtokosoknak nem volt akkora tekintélyük és olyan szerte{gazó kapcsolatrendszerük, amely kellőképpen érvényre jutathatta volna akaratukat az akkori adminisztr{ción{l. Az 1882-es ideiglenes szab{lyoz{sok felülvizsg{lat{val gyakorlatilag csak az 1903-1904-es esztendőkben kezdtek el érdemben foglalkozni. A jelentésekben, amelyek a korm{nyzós{gokból érkeztek (nevezetesen Szvjatopolk-Mirszkij főkorm{nyzótól, aki majd szabadelvű belügyminiszter lesz) az {llt, hogy a szab{lyoz{ sok nem voltak helyt{llóak. A zsidók sz{m{ra engedélyezni kell a v{rosok és a kisebb mezőv{rosok elhagy{s{t, ahol m{r úgyis túl nagy sz{mban vannak. Viszont a szeszes italok {llami monopólium{nak bevezetésével elh{rult a veszélye annak, hogy a zsidók kihaszn{lj{k a falusi népességet. Az indítv{nyokat D. Sz. Szipjagin miniszter teljes egyetértésével hagyta jóv{ (ettől függetlenül nem sokkal később, 1902-ben egy terrorista meggyilkolta), majd 1903-ban V. K. Pleve (nemsok{ra, 1904-ben szintén gyilkoss{g {ldozata lesz) is elfogadta valamennyit. Ezek ut{n össze{llítottak és megjelentették a list{t azzal a sz{zegy mezőv{rossal, ahol a zsidók mind a letelepedésre, mind az ingatlanvételre és bérletre jogosults{got szereztek. Ezt a list{t nem sokkal később újabb 57 településsel egészítették ki. A forradalom előtti Zsidó Enciklopédi{ban szerepel a neve ezeknek a helységeknek, közülük néh{ny m{r akkor igen jelentős volt, {m az új rendelet hat{s{ra most mind egy csap{sra l{tv{nyosan vir{gzó fejlődésnek indult. Ilyenek voltak péld{ul: Juzovka, Lozovaja, Jenakijevo, Krivoj Rog, Szinyelnykov, Szlavgorod, Kahovka, Zsmerinka, Sepetovka, Zdolbunovo, Novie Szenzsari és még sz{mos m{s település. A list{n szereplő településeken kívül, a mezőgazd{sz zsidó kolóni{kat kivéve, a zsidóknak nem volt joguk a földszerzésre. Ugyanakkor ez a letelepedési szab{lyoz{s bizonyos csoportokra nem vonatkozott. Így a felsőfokú diplom{val rendelkezőkre, a gyógyszerész-asszisztensekre, iparosokra és a nyugdíjba vonult katon{kra.
-[357]-
Ezeknek az embereknek jogukban {llt vidéken lakik, és kereskedelemmel vagy el{s szakin{val foglalkozni. [91] A szeszesipar-kereskedelem és a haszonbérbead{s – a föld bérbead{s{t is beleértve – a zsidók első sz{mú bevételi forr{sa volt. Emellett azonban a földbirtokl{s is megélhetést jelentett. A zsidó földbirtokosok nagy földterületek megszerzésére törekedtek, amelyek többféle tevékenységre nyújtottak lehetőséget, míg a kis parcell{kat maga a tulajdonos tette teanővé. *92+ Amikor a föld {ra – amely a paraszt megélhetését biztosítja – meghaladta a tiszt{n mezőgazdas{gi földét, akkor sz{mos esetben zsidó v{llalkozó szerezte azt meg. L{ttuk, hogy a föld bérlése és közvetlen megv{s{rl{sa 1881-ig nem volt tiltott a zsidók sz{m{ra, és az újonnan bevezetett tilt{sok sem fosztott{k meg a tulajdonosokat kor{bban szerzett jogaiktól. Ilyen módon péld{ul Trockij apja, David Bronstejn Herszon korm{nyzós{gban, nem messze Jelizavetgradtól, egészen a forradalomig birtokolt jelentős telepet („gazdas{got”, ahogy azt délen mondt{k). Később a Krivoj Rogtól délre elterülő „Nagyezsda” b{nya is a tulajdon{ba került. *93+ Arra t{maszkodva, amit az apja gazdas{g{ban figyelt meg – és ha hinni lehet neki, „ez ugyanígy volt minden gazdas{gban” – Trockij elmeséli, hogy az idénymunk{sok gyalogosan érkeztek a központi tartom{nyokból, hogy alkalmazz{k őket. Nagyon rossz ell{t{st kaptak. Húst, szalonn{t sosem, olajat nagyon fukarul, többnyire zöldséget és k{s{kat. Mindezt a kemény ny{ri munk{k alatt, amikor hajnaltól szürkületig kínlódtak. „Egyik ny{ron, a munk{sok sorozatosan farkasvaks{got kaptak. *94+ Részemről itt fontos ellenvetést tennék. Ugyanis Scserbak nevű nagyap{m ugyanilyen jellegű „gazdas{g{ban” Kub{nban a napsz{mosok az arat{s alatt naponta h{romszor kaptak húst. Igaz, ő mezőgazdas{gi munk{scsal{dból sz{rmazott. Azonban 1903-ban a következő korl{toz{s lépett érvénybe. „Minisztertan{csi rendelet tiltotta meg a zsidóknak az egész birodalomban a v{rosi övezeteken kívül – teh{t a vidéki övezetekben – ingatlanvagyon szerzését. *95+ Ez bizonyos mértékben korl{tozta a zsidók Ipari tevékenységét, {m – amint azt a Zsidó Enciklopédia hangsúlyozza – a mezőgazdas{gi tevékenységüket egy{ltal{n nem. És „élve -[358]-
a földtulajdon szerzési jogukkal a zsidók valószínű nem annyira a földművelők jogait érvényesítették maguk között, mint ink{bb a földtulajdonosok és földbérlők lehetőségét. Kétségesnek tűnik, hogy egy ennyire v{rosi nép, mint a zsidó, nagysz{mú földművelőt tudott volna felmutatni.” [96] A XX. sz{zad első évei a következő képet mutatt{k: „megközelítőleg 2 millió hekt{ron, amelyet jelenleg (1908) zsidók bérelnek, vagy birtokolnak a birodalomban, vagy a Lengyel Kir{lys{gban... csak 113 ezer tal{lható mezőgazd{sz zsidó kolóni{k kezében”. [97] B{r az 1882-es ideiglenes szab{lyoz{s megtiltotta a zsidók részére minden bérleti – illetve ad{svételi – szerződés megkötését a v{rosokon kívül, a kiskapulelt itt is megtal{lt{k. Nevezetesen a cukorgy{rak létesítése miatti földszerzések útj{n. A zsidók, gyakran nagy alapterületű földek tulajdonosai lévén, szemben {lltak Sztolipin 250 agr{rreformjaival, aki a parasztok személyes jogosults{g{nak ismerte el a földet. Ebben a kérdésben azonban nem csup{n a zsidók voltak az egyedüli zúgolódók. Meglepő az az elégedetlenség, amellyel az akkori újs{gok fogadt{k az agr{rreformot. És nemcsak a szélsőjobboldali lapok, hanem a liber{lisok is – a forradalmi sajtóorg{numokról nem is beszélve. E t{rgyban a Zsidó Enciklopédia a következő érveket hozza fel: „Az agr{rreformok, amelyek arról intézkedtek, hogy a föld kiz{rólagosan azoknak a kezében legyen, akik megművelik, sértette a zsidó népesség egy részének érdekeit. Azokét, akik zsidó tulaj donú nagy gazdas{gokban dolgoztak.” [98] A forradalomra volt ahhoz szükség,
250
Peter Arkagyevics Sztolipin: (1863-1911) orosz {llamférfi. Előbb a belügyminisztér iumban szolg{lt, azut{n korm{nyzós{gi tisztségeket viselt. 1903 -ban Szaratov korm{nyzója. 1906-ban előbb belügyminiszter, majd miniszterelnök lesz. Az 1906. októberi c{ri manifesztum kiad{s{ban, mely Oroszorsz{gnak alkotm{nyt adott, fő része volt. Az alkotm{nyoss{g híveként megfékezte a terrort és földet biztosított a parasztoknak. Ezért bizonyos népszerűségnek örvendett, de a duma kétszeri feloszlat{sa ut{n ő is mag{ra vonta a forradalmiak haragj{t. 1911 szeptemberében Kijevben a c{r szeme l{tt{ra ölte meg egy Bogrov nevű rendőrségi ügynök.
-[359]-
hogy az egyik zsidó szerző egy pillant{st h{tra vetve, a prolet{r251 eszméktől felhevülve így írjon. „A zsidó földbirtokosok a c{ri rezsim alatt több mint 2 millió hekt{r földet mondhattak a magukénak.” (Főleg az ukrajnai cukorgy{rak körül, valamint a Krím félsziget és Beloruszszia nagy területein.) R{ad{sul ezt a „több mint 2 millió hekt{rt a legjobb földekből birtokolt{k, a feketeföldből”. Így péld{ul Gincburg b{ró 87 ezer hekt{r földet tudhatott mag{énak a dzsanszkoji j{r{sban, míg a Brodszkij üzem cukorgy{rai szintén több tízezer hekt{rt. Mellettük m{sok is közel hasonló nagys{gú területeket birtokoltak, az összes zsidó kapitalista tulajdon{ban 872 ezer hekt{r mezőgazdas{gi terület volt tal{lható.” [99] A földtulajdont a gabona és a gabonatermékek kereskedelme követte. (Emlékezzünk vissza: „a gabonaexport elsősorban a zsidók nevéhez fűződött”. [100]) „A forradalom előtt Oroszorsz{g teljes zsidó népességének nem kevesebb, mint a 18%-a (ami több mint 1 millió embert jelent!) foglalkozott gabonakereskedelemmel (természetesen főnökök és alkalmazottak együttvéve). A paraszts{g haragra gerjedt a zsidós{ggal szemben”, mivel a kereskedők mindent megtettek azért, hogy a gabona felv{s{rl{si {r{t lenyomj{k a minél nagyobb anyagi haszon érdekében. [101] A nyugati tartom{nyokban és Ukrajn{ban a zsidók m{s mezőgazdas{gi terményeket is felv{s{roltak. (Különben megjegyzendő, hogy a tevékeny és munkaszerető óhitűek Klinc{ban, Zlinkében, Sztarodubban, Jelenovk{ban, Novozibkovban nem engedték {t a kereskedelmet idegen kezekbe.) Bikerman szerint az a rendelet, mely megtiltotta zsidó gabonakereskedők tevékenységét egész Oroszorsz{g területén, ap{ti{t 252 , tehetetlenséget v{ltott ki és a kul{kok 253 hatalm{t eredményezte. „M{rpedig, hogy az orosz búza a vil{gkereskedelem szerves részévé v{lt, azt Oroszorsz{g a zsidóknak köszönheti.” Az előzőekben m{r említettük, hogy „1878-tól kezdve az Ogyessza kikötőjén {tmenő gabonaexport 60%-{t zsidók végezték. Ők futtatt{k föl elsőként a nyikolajevi, a herszoni, a Don menti rosztovi gabonakereskedelmet. Ugyanez évvényes az orlovi, a Prolet{r (latin): vagyontalan ipari munk{s (vagy mezőgazdas{gi munk{s, agr{rpr olet{r), aki csak munkaerejének {ruba bocs{t{s{val tarthatja fenn mag{t. 252 Ap{tia (görög): egykedvűség, érzéketlenség, nemtörődömség. 253 Kul{k (orosz): pejoratív, zsírosparaszt. 251
-[360]-
kurszki, a csernyigovi korm{nyzós{gok területén. A szentpéterv{ri gabonakereskedelemben is jelentős szerepet töltöttek be. Az északnyugati régiókban pedig 1000 gabonatermék-kereskedőből 930 zsidó volt.” [102] Ugyanakkor a rendelkezésre {lló forr{saink legtöbbje nem mutat r{ a zsidóknak a kereskedelmi partnereikkel szembeni viselkedésére. Valój{ban gyakran nagyon durv{k voltak, és olyan elj{r{sokhoz folyamodtak, amelyek manaps{g tilosak. Ilyen volt péld{ul az, hogy megegyeztek egym{s között és a termés felv{s{rl{s{nak visszautasít{s{val {rzuhan{st idéztek elő. Érthető, hogy a 90-es években a déli korm{nyzós{gokban Oroszorsz{gban elsőként – Európ{t ezzel időben jóval megelőzve – (Heiden gróf és Behtyejev ir{nyít{s{val) földművelő szövetkezetek alakultak. Céljuhként a paraszti gabona monopolista tömegfelv{s{rl{s{nak megakad{lyoz{s{t tűzték ki. Itt kell megemlítenünk a zsidó kézben tartott kereskedelem egy m{sik területét. A „gabonaexport ut{n a faexport volt a m{sodik a sorban”. [103] M{rpedig 1813-tól 1913-ig a faexport mértéke 140szeresére nőtt! A kommunista Larin így fakadt ki: „A zsidó tulajdonosok hatalmas erdőterületeket birtokoltak, illetve béreltek azokban a tartom{nyokban is, ahol nem volt tartózkod{si joguk.” [104] Ezt a Zsidó Enciklopédia is megerősíti. „A zsidók földet v{s{roltak a központi korm{nyzós{gokban, elsősorban az erdők természeti kincseinek a kiakn{z{s{ra.” [105] Az olyan helyekről, ahol nem volt joguk fűrészüzemet létesíteni, a fa nyers {llapot{ban került külföldre, ami tiszta veszteséget jelentett az orsz{g sz{m{ra. (Ennek megfékezésére különböző tilt{sok is voltak: péld{ul Riga, Revel és Péterv{r kikötőit nem hagyhatta el exportcélú fasz{llítm{ny és a vasutak teljes hossz{ban tiltott volt rakt{rak telepítése. *106]) Ezekben a rendeletekben minden benne van. A zsidó kereskedelem f{radhatatlan dinamizmusa, amely egész {llamokat mozgat meg. Az aggodalmaskodó, a halad{s útj{ban {lló merev bürokr{cia tilt{sai. A tilt{sok miatti egyre nagyobb felh{borod{s a zsidók körében. Az orosz erdők eltékozl{sa, a f{k nyers {llapotú, alapanyagként való külföldi exportja. Az egyszerű paraszt és gazd{lkodó sz{nalmas csapd{ba került, mert nem rendelkezett kapcsolatokkal és nem vol-[361]-
tak megfelelő ismeretei a m{s form{jú kereskedelemben való részvételre. És ne felejtsük ki a pénzügyminisztériumot, amely segíti az ipart és a vasútfejlesztést, ugyanakkor megvonja t{mogat{sait a mezőgazdas{gtól, pedig az adóterheket a fölművelők oszt{lya viseli és nem a kereskedők. Emellett jogosan felvetődik a kérdés: az líj, dinamikus gazdas{gi feltételek között ugyan ki töltötte meg az {llamkincst{rat? Kétségtelen, hogy ez nagy részben a zsidóknak köszönhető. De vajon foglalkozott-e valaki a kisembernek okozott kórokkal, az {ltala elszenvedett töréssel, amely az életmódj{ban és egész létében keletkezett? Fél évsz{zadon keresztül v{dolt{k Oroszorsz{got – úgy kívülről, mint belülről –, hogy gazdas{gilag elnyomta a zsidókat, és nyomorba döntötte őket. Evelinek kellett még eltelnie ahhoz, hogy ez a sz{nalmas Oroszorsz{g eltűnjön a föld színéről. [t kellett élnie a forradalom vihar{t ahhoz, hogy a 30-as évek egyik zsidó szerzője a forradalom vérrel borított fal{n {t egy pillant{st vessen a múltra és beismerje: „A c{ri korm{ny gazdas{gpolitik{ja nem mellőzte teljesen a zsidókat. tsz ismert korl{toz{sokon kívül... a falvakban..., mindent egybevéve a c{ri korm{ny megtűrte a zsidók gazdas{gi tevékenységét.” A nemzeti küzdelemből adódó feszültségeket a zsidók gazdas{gi tevékenységükben nem érezték meg. Az {llamalkotó nemzetiségnek nem {llt sz{ndék{ban egyik vagy m{sik etnikai csoport mellőzése, ink{bb bírói, illetve közvetítő szerepet kív{nt betölteni közöttük. *107] Persze arra is volt példa, hogy a korm{ny, a nemzeti érdekeket tartva szem előtt, beleavatkozott a gazdas{gba. Az ilyen esetekben tett lépései azonban legink{bb kudarcba fulladtak. Így történt ez akkor is, amikor „1890-ben a kiküldött körlevél szerint a zsidók nem tölthettek be többé igazgatói tisztséget azokban a részvényt{rsas{gokban, melyek földv{s{rl{ssal vagy bérlettel foglalkoztak”. [108] De ezt a törvényt gyerekj{ték volt megkerülni, mégpedig névtelennek maradva. Az ilyenfajta tilt{s egy{ltal{ban nem g{tolta a zsidó v{llalkozók tevékenyégét.
-[362]-
„A zsidók szerepe különösen jelentős volt a külkereskedelemben, ahol hegemóni{juk 254 a földrajzi helyzetükből (hat{rközeli) adódóan külföldi kapcsolataik révén és kereskedelmi közvetítő jogosults{guk miatt is biztosítva volt.” [109] Ami a cukoripart illeti, nos, az üzemek több mint egyharmada a sz{zad végére zsidó kézbe került. *110+ Az előző fejezetekben l{thattuk, hogyan indult fejlődésnek ez az ipar Izrael Brodszkij és fiai Lazar és Lev ösztönzésével. (A XX. sz{zad elején közvettre, vagy közvetlenül, 17 üzem volt az ellenőrzésük alatt. [111]) Mojszej Galperin „a XX. sz{zad elején nyolc répacukor gy{rtóüzem és h{rom finomító tulajdonosa volt. ...Szintén hozz{tartozott 50 ezer hekt{r cukorrép{val beültetett föld. ...[112+ Zsidó csal{dok sz{zezrei élnek a cukoriparból, közvetítőként, eladóként stb.” A verseny megjelenésével a cukor {ra esni kezdett, ezért Kijevben cukortermelői szakszervezet alakult, követelve, hogy a termelés és az elad{s felügyelet al{ kerüljön úgy, hogy az {rak ne eshessenek le. *113+ Egyébként a finomítók szakszervezetének megalapítói a Brodszkij testvérek voltak 1903-ban. [114] A gabona-, a fakereskedelmen és a cukoriparon kívül, ahol a zsidók döntő szerepet j{tszottak, még fel kell sorolni azokat a területeket, amelyek fejlődéséhez a zsidók nagyban hozz{j{rultak. Ezek a malomipar, bőripar, fonalgy{rt{s, konfekcióipar, doh{ny- és söripar. [115+ M{r 1835-ben jelen voltak a nyizsnij-novgorodi nagyv{s{ron. [116+ Beindított{k a transz-bajk{li marhakereskedelmet, melynek fellendülése a 90-es évekre tehető. Sőt Szibéri{ba is eljutottak a szénkitermelés révén, Andzsero-Szudzsenszkij kőszén, valamint az arany b{ny{szat{ban is jelentős, meghat{rozó szerepük volt. A Gincburgok 1892 ut{n „szinte kiz{rólagosan az aranyb{ny{szat felé fordultak”. A legjobban a Lénai aranyb{ny{szattal foglalkozó v{llalat prosper{lt, „amelyet (1896-tól, 1909-ben történt hal{l{ig) Jevzel Gincburg fia, Goracij Gincburg b{ró ellenőrzött. Jevzel Gincburg a nevét viselő bank alapítója és a szentpéterv{ri fiókv{llalat elnöke volt. (Goracij fia, David, aki szintén b{rói címet viselt, a szentpéter-
254
Hegemónia (görög): döntő hatalmi fölény, vezető szerep.
-[363]-
v{ri gyülekezetet vezette egészen 1910-ben bekövetkezett hal{l{ig. fiai, Alekszandr és Alfred az aranyb{ny{szati v{llalat Lénai igazgatótan{cs{nak voltak tagjai. Egy m{sik fia, Vlagyimir feleségül vette L. I. Brodszkij, a kijevi cukorgy{ros l{ny{t.) Goracij Gincburg is alapított aranyb{ny{kat, nevezetesen a transz-bajk{li, a miasszki, berezovszki, altaji és néh{ny m{s aranyb{ny{szati v{llalatot.” [117+ Orsz{gos botr{ny tört ki a Lénai b{ny{k körül 1912-ben. A termelés körülményei sz{nalmasak voltak, a dolgozókat becsapt{k... Annak rendje és módja szerint ezzel is a c{ri korm{nyt v{dolt{k és hurcolt{k meg. A felbőszült szabadelvű sajtóban azonban senki nem nevezte meg az első sz{mú részvényeseket, nevezetesen a Gincburg-fiúkat. A XX. sz{zad elején a zsidós{g az orosz kereskedői réteg 35%-{t képviselte. *118] Sulgin megosztja velünk a délnyugati területen szerzett tapasztalat{t: „Hova tűntek az orosz kereskedők, hov{ lett az orosz t{rsadalmi rend egyharmada? ...valamikor erős, orosz kispolg{rs{gunk volt. ...Mi lett velük? ...A zsidók kitúrt{k őket, és a t{rsadalmi ranglétr{n lejjebb csúszva, muzsiksorba jutottak.” [119] A délnyugati területen élő oroszok maguk v{lasztott{k meg sorsukat, ez vil{gos. És a sz{zad elején a kiv{ló politikus V. J. Gurko255 meg{llapította: „az orosz kereskedő helyét egyre gyakrabban veszi {t zsidó”. [120] A zsidók jelentős befoly{st és tekintélyt szereztek a fejlődésben lévő szövetkezeti rendszerben is. A hitelintézeteknek és a takarék- és kölcsönszövetkezeteknek több mint a fele a letelepedési övezetben működött (1911-ben tagjaik 86%-a zsidó). *121] M{r szót ejtettünk a Blioh, a Varsavszkij és a Poljakov testvérek {ltal megindított oroszorsz{gi vasútépítésről és üzemeltetésről. A legelső vasútvonalakat kivéve (carszkoszelói és nyikolajevszki vonalak) majdnem az összes vasútvonalat koncessziós v{llalatok építettek, amelyekben zsidók töltötték be a vezető posztokat. „De az 1890es évektől sz{mítva az {llam lett az első sz{mú kivitelező.” Ellenlépésként David Margolin vezetésével és zsidó főrészvényesekkel 1883-ban létrehozt{k „a Dnyeper és mellékfolyóira” ir{nyuló nagy 255
Vlagyimir Joszifovics Gurko: (1863-1017) 1906-ban belügyminiszter-helyettes, 1912-től a birodalmi tan{cs v{lasztott tagja. A polg{rh{ború ut{n emigr{lt.
-[364]-
hajóz{si v{llalatot. A v{llalat 1911-ben 78 hajóból {lló hajórajjal rendelkezett, mely a Dnyeperen folyó sz{llít{sok 71%-{t mondhatta a mag{énak.” [122] M{s t{rsas{gok működtek a nyugati Dvin{n, a Nyemanon, melyek a marijinszki csatorn{ba, illetve a Volg{ba ömlöttek. A bakui zsidók tucatnyi olajv{llalattal is rendelkeztek. „a legnagyobb az S. és M. Poljak és Rothschild tulajdon{ban levő »Mazut« cég és a Kaszpi-Fekete-tengeri Részvényt{rsas{g, melynek h{tterében szintén Rothschild neve húzódott meg.” Mivel olaj-kitermelési engedéllyel nem rendelkeztek, ezek a v{llalatok az olajfinomít{sra és az exportra szakosodtak. [123] A pénzvil{gban mutatkozott legragyogóbbnak a zsidók gazdas{gi tevékenysége. „A hitelügylet az a terület, ahol a zsidók hosszú idő óta otthon érzik magukat. Új konstrukciókat hoztak létre, a régieket pedig tökéletesítették. A kereskedelmi bankok tőkebefektetésügyleteiben néh{ny nagytőkés személyében elsőrangú szerepet töltöttek be. A zsidók nem csak a bankarisztokr{ci{t termelték ki soraikból, hanem a banki alkalmazottak nagy részét is.” [124] Jevzel Gincburg 1859-ben alapított bankja a berlini Mendelssohnokkal, a hamburgi Warburgokkal, valamint a p{rizsi és bécsi Rothschildokkal való kapcsolat{nak köszönhetően terjeszkedett és erősödött. De az 1892-es pénzügyi v{ls{g kirobban{sa miatt, „és abból az okból, hogy az {llam – amely azelőtt m{r két ízben is megsegítette –, most nem t{mogatta” kölcsönnel a bankot, Gincburg visszavonult. [125] A 70es évektől kezdve a h{rom Poljakov testvér: Jakov, Szamuil és Lazar {ltal alapította egész bankh{lózat működött. Hozz{juk tartozott az azov-doni kereskedelmi bank (melyet a későbbiekben B. Kaminkul vezet), a moszkvai földhitelbank, a doni földhitelbank, a Poljakovbank, a nemzetközi bank és „m{s bankok, melyek később megalakítj{k az egyesült bankot”. A szibériai kereskedelmi bank élén A. Szolovejcsik, a varsói kereskedelmi bankén I. Blioh {llt. M{s nagyv{llalatokn{l a zsidók jelentős {ll{sokat foglaltak el (Zak, Utin, Heszin, A. Dobrij, Vavelberg, Landau, Epstejn, Krongold). „Csup{n két nagy bankban, a moszkvai, illetve a volga-k{mai kereskedelmi bankban nem volt zsidó sem az igazgatós{gban, sem az alkalmazottak kö-[365]-
zött.” [126] Mindh{rom Poljakov testvér titkos tan{csosi fokozattal rendelkezett, és ahogy ny{r említettük, mind a h{rman megkapt{k az örökös nemesi címet is. *127+ Így történt, hogy a XX. sz{zad hajnal{n a letelepedési övezet teljes mértékben elvesztette jelentőségét. Nem akad{lyozta többé a zsidókat abban, hogy fontos pozíciókat töltsenek be az orsz{g életének meghat{rozó területein, a gazdas{gtól kezdve a pénzvil{gon {t egészen a szellemi szfér{kig. Az „övezetnek” többé semmilyen gyakorlati haszna nem volt. Gazdas{gi és politikai célszerűsége lej{rt. Nem tett m{st, mint keserűséget és korm{nyellenes érzületet t{pl{lt a zsidó lakoss{gban, olajat öntött a t{rsadalmi elégedetlenség tüzére, és a Nyugat szemében a gyal{zat pecsétjét nyomta az orosz korm{nyra. De legyünk t{rgyilagosak. Ez a merev, nehézkes bürokr{ci{jú Orosz Birodalom, az orsz{g élenj{róinak mentalit{s{val, hol és milyen téren nem volt visszamaradott a XIX. sz{zad egészén, és a forradalmat megelőző évtizedekben? Az orsz{g életével kapcsolatos kérdések tucatjaival nem tudott megbirkózni. Nem tudta megszervezni sem a helyi civil lakoss{g önrendelkezési jogainak gyakorl{s{t, sem a zemsztvók fel{llít{s{t a vidéki j{r{sokban, sem az agr{rreformok keresztülvitelét. Ugyanígy nem tudta megszüntetni az egyh{z rettenetesen megal{zott helyzetét, és a civil t{rsadalommal sem tudott kommunik{lni, hogy intézkedéseit elfogadtassa. Nem tudott mit kezdeni a tömeges tanul{si igény kirobban{s{val és az ukr{n kultúra fejlődésével. A mulaszt{sok felsorol{shoz még egyet fűzünk, amely katasztróf{hoz vezetett: a letelepedési övezet valós {llapot{nak a felülvizsg{lat{t, hat{sait az {llam minden területére kivetítve. Az orosz hatalomnak jó sz{zegynéh{ny éve volt arra, hogy megoldja a zsidós{g problém{it, de ez nem sikerült. Sem a szaba d beolvad{s terén, sem pedig a zsidók önkéntes elszigetelődésének jóv{hagy{s{val, amit pedig- egy évsz{zaddal azelőtt még magukénak mondhattak. És ez idő alatt, pontosabban a 70-es évek és a XX. sz{zad kezdete közti évtizedekben az orosz zsidós{g nagy fejlődésnek indult. Elit -[366]-
rétege vitathatatlanul kibontakozott és szűknek tal{lta nemcsak a letelepedési övezet hat{rait, de a birodalmét is. Amikor az oroszorsz{gi zsidós{g jogegyenlőtlenségének a letelepedési övezetet és a numerus clausust illető konkrét szempontjait vizsg{ljuk, nem szabad szem elől tévesztenünk ezt az {ltal{nos körképet. B{r az amerikai zsidó népesség fontoss{ga növekvőben volt, a XX. sz{zad elején az oroszorsz{gi zsidós{g még közel a felét tette ki Földünk zsidó népességének. *128] Ez a tény óri{si jelentőségű a zsidós{g történelmében. És megint M. Bikerman az, aki a forradalom szakadék{n {t h{trapillantva, 1924-ben a következőt írja. „A c{ri Oroszorsz{g a zsidó nép több mint felének adott otthont. ...Következésképp természetes, hogy az időben hozz{nk legközelebb eső zsidó gener{ció történelme elsősorban az orosz zsidós{g történelmét jelenti.” B{r a XX. sz{zadban „a nyugati zsidók gazdagabbak, befoly{sosabbak és műveltebbek voltak n{lunk, a zsidós{g életereje mégis Oroszorsz{gban összpontosult. És ez a növekvő vitalit{s az Orosz Birodalom kibontakoz{s{val egyidejűleg nyilv{nult meg. ...És csak amikor Oroszorsz{ggal egyesültek a zsidók lakta tartom{nyok, akkor kezdődött meg ez az újj{születés. A zsidós{g sz{ma gyorsan gyarapodott, olyannyira, hogy megengedhette mag{nak sz{mos kolónia óce{non túlra való t{voz{s{t. Komoly tőkét gyűjtött össze és tartott kézben. Középoszt{lyt nevelt ki és juttatott hatalomhoz; valamint az alsóbb néposzt{lyok életszínvonala is folyamatosan növekedett. Sorozatos erőfeszítések {r{n az oroszorsz{gi zsidós{g felül tudott emelkedni a Lengyelorsz{gból hozott fizikai és erkölcsi lealacsonyod{son. Az európai kultúra és képzés zsidók ezreit nyerte meg... és akkor{t haladtunk ezen az úton, annyi szellemi gazdags{got gyűjtöttünk össze, hogy megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy h{romnyelvű irodalmunk legyen...” Mindehhez a gazdags{ghoz és kultúr{hoz, a kelet-európai zsidók Oroszorsz{gban juthattak hozz{. Az orosz zsidós{g „létsz{m{ból és a benne rejlő fiatalos lendületéből adódóan, gerincét alkotta a zsidós{g egészének”. [129] Egyik kort{rsunk is megerősíti a fölv{zolt kép hitelességét 1989ben. „A zsidó közélet a két évsz{zad fordulópontj{n olyan érettségi -[367]-
fokot és nagys{got ért el, hogy azt sz{mos európai kisnemzet megirigyelhette volna.” [130] De amiben nem lehet szemreh{ny{st tenni a „népek börtönének”, az az, hogy sem a zsidókat, sem m{s népeket nem fosztott meg nemzeti jellegüktől. Igaz, bizonyos zsidó szerzők panaszkodnak arról, hogy a 80-as években a „főv{ros művelt zsidói lényegében szinte egy{ltal{n nem vettek részt a zsidók érdekképviseletében”, és csak Gincburg b{ró és néh{ny m{s vagyonos, kapcsolatokkal rendelkező zsidó vívta ezt a küzdelmet. *131] „A szentpéterv{ri zsidók (1900-ban 30-40 ezren voltak) nem érintkeztek egym{ssal, a zsidó értelmiség nagy része t{vol maradt és közönyös volt a közösség egészének szükségletei és érdekei ir{nt.” [132] Pedig ez is ahhoz az időszakhoz tartozott, amikor a „renesz{nsz szent eszméje körüllengte a letelepedési övezetet és fölélesztette a fiatal gener{ció erejét, amely hosszú évsz{zadok óta szunnyadt a zsidós{g körében. ...Ez valódi szellemi forradalom volt.” A fiatal zsidó l{nyok „tanul{si v{gya a szó szoros értelmében vall{si jelleget öltött”. És m{r Szentpéterv{ron is „zsidó di{kok és di{kl{nyok nagy sz{mban l{togatt{k a felsőoktat{si intézményeket”. A XX. sz{zad elején „a zsidó értelmiség nagy része... úgy érezte, ...hogy vissza kell térnie népéhez”. [133] Ennek a XIX. sz{zad végén bekövetkező szellemi ébredésnek következményeként az orosz zsidós{g körében igen különböző, és néha ellentmond{sos ir{nyzatok törtek felszínre. Közülük egynéh{ny hivatott lesz földünk egész XX. sz{zadi sors{t jelentős részben meghat{rozni. Annak idején az orosz zsidós{g legal{bb hat lehetséges – de egym{ssal összeférhetetlen – ir{nyt l{tott maga előtt. Mégpedig a következőket:
vall{si identit{s védelme elszigetelődés útj{n, mint ahogy az évsz{zadokon keresztül gyakorlat volt (de ez az út egyre népszerűtlenebbé v{lt);
beolvad{s; -[368]-
harc a nemzeti és kultur{lis autonómi{ért, a judaizmus, mint alapvető jogként való, aktív jelenlétéért Oroszorsz{gban;
emigr{ció;
csatlakoz{s a cionizmushoz;
csatlakoz{s a forradalomhoz.
Ezek a különböző törekvések gyakran összetal{lkoztak a zsidó tömegek h{rom nyelven – héber, jiddis és orosz – történő kultúr{lód{sa és a szoci{lis t{mogat{s gyakorlat{ban, amely a 80-as évek oroszorsz{gi divatj{nak megfelelően a „kis gesztusok” elvét hirdette. A zsidó egyletek – amelyek közül néh{ny a forradalom ut{n, emigr{cióban folytatta tevékenységét – kölcsönösen segítették egym{st. Ez történt az oroszorsz{gi zsidó képzés terjesztésére létrejött t{rsas{ggal is, amelyet 1866-ban alapítottak. A 90-es évek közepén ez a t{rsas{g m{r megnyitotta saj{t iskol{it, ahol az orosz nyelvű tanór{k mellett héber tanfolyam is indult. A zsidó népoktat{s tém{j{ban összoroszorsz{gi konferenci{kat hívott össze. *134+ A zsidó történelmi és etnogr{fiai bizotts{g 1891 -ben kezdte meg működését, majd 1908-ban zsidó történelmi és etnogr{fiai hivatall{ alaklelt. Az oroszorsz{gi zsidó történelmi ismeretek oktat{s{t és az archív gyűjtemények munk{j{t hangolta össze. *135+ Szamuil Poljakov, a „vasút kir{lya” 1880-ban megalapította a zsidó mezőgazdas{gi és ipari munka t{rsas{g{t (orosz rövidítés: ORT). Nem csekély anyagi alapot gyűjtöttek össze. Tevékenységük kezdetén erőfeszítéseik nagy részét a zsidó kézművesek letelepedési övezetből a központi tartom{nyok felé történő {thelyezésére összpontosított{k. *136] L{ttuk, hogy az 1865-ben kiadott kezdeti engedélyek hat{sóra csak kevés sz{mú kézműves telepedett {t a belső korm{nyzós{gokba. És mi történt az 1881-1882-es pogromok ut{n? Azt gondoln{nk, hogy most biztos el fognak menni, sz{míthatnak az ORT segítségére, és a korm{ny költözési t{mogat{s{ra. Nem fognak itt maradni gyöt-[369]-
rődni, szorgoskodni ebben az {tkozott övezetben, ahol csak nyomorogni lehet. De nem: az ORT 10 éves erőfeszítése ut{n mindössze 170 kézműves költözött {t! Az ORT teh{t úgy hat{rozott, hogy az övezeten belül fogja segíteni az iparosokat, mégpedig szersz{m- és műhelyberendezés v{s{rl{s{val és szakiskol{k létrehoz{s{val. *137+ Az emigr{ciót a zsidó letelepedési t{rsas{g (orosz rövidítés: EKO) tartotta kézben, melynek a megalakul{sa fordított ir{nyban történt. Előbb külföldön, majd Oroszorsz{gban. Moritz von Hirsch b{ró alapította 1891-ben, aki erre a célra 2 millió font sterlinget sz{nt. Elgondol{sa az volt, hogy a kelet-európai zsidós{g kaotikus emigr{l{sa helyett jól megszervezett {ttelepítés történne a földművesekre igényt tartó orsz{gokba. Így a zsidós{gak legal{bb egy részét visszavezetve a földműveléshez, meg lehet szabadítani őket az „európai népek értelmetlen indulataitól”. [138] „Az Oroszorsz{got elhagyó zsidók sz{m{ra új haz{t kell keresni, ahol őket a kereskedelemtől elfordítva, első sz{mú tevékenységükké a földművességet kell tenni, így hozz{j{rulva a zsidós{g újj{születésének az ügyéhez.” [139] Ez az új haza Argentína lesz. (Egy m{sik célkitűzés szerint, el kell kerülni az USA partrészeit, ment a tömeges bev{ndorl{s a verseny fokozód{s{t eredményezve a munkabér csökkenéséh ez vezet, amely feléleszti az antiszemitizmus kísértetét.) A t{rsas{g 1892-ben hivatalt nyitott Szentpéterv{rott azzal a céllal, hogy a zsidóknak az argentínai letelepedést népszerűsítse. „A t{rsas{g 450 inform{ciós irod{t {llított fel és 20 kerületi bizotts{got. Az emigr{cióra jelentkezőknek a kiutaz{si papírok megszerzésének gyors elintézését biztosított{k, gondoskodtak a tengeri hajókról, az utasok kedvezményes jegyéről és ismertetőket adtak ki az új telepesek befogad{s{ra alkalmas orsz{gokról.” [140] (Szliozberg mellékesen r{mutat arra a tényre, hogy „a jelentkezők közül senki olyan nem kapott engedélyt, aki nem rendelkezett kitűnő bank{ri kapcsolatokkal, illetve milliókkal.” [141]) A XIX. sz{zad végétől az Oroszorsz{gi zsidók emigr{ciója nem csökkent, és ennek több oka volt, ezekből néh{nyat m{r említettünk. Az egyé legfontosabb a kötelező katonas{g ténye. Ha annyi fiatal (ezt -[370]-
Gyenyikin írja) v{lasztja ink{bb az öncsonkít{st, nem jobb-e emigr{lni? Főleg annak tudat{ban, hogy az Egyesült [llamokban abban az időben a sorkötelezettség nem is létezett! (Érdekes módon, a zsidó szerzők hallgatnak erről az okról és maga a Zsidó Enciklopédia „az oroszorsz{gi zsidók emigr{l{sa” fejezetnél sem említi egy {rva szóval sem. [142] Igaz, hogy nem is indokolja a kilencvenes évek emigr{ciós hull{m{nak növekedését.) Itt van azonban egy m{sik sz{mba vehető ok. Ez pedig az 1882-es ideiglenes törvénykezés. Harmadik fontos tényező: a zsidó kézművesek 1891-ben történt kiutasít{sa. És tal{n a legmegr{zóbb ok: 1896-ban az {llami monopólium bevezetése a szeszes italokra, amely megfosztott minden ital{rust a bevételétől és csökkentette a szeszgy{rakét is. (Szliozberg szerint a falvakból és belső tartom{nyokból kiutasítottak, önként mentek emigr{lni.) G. Aronszon megjegyzi, hogy a 80-as években {tlagosan 15 ezer zsidó emigr{lt évente és ez a sz{m a 90-es években 30 ezerre emelkedett. [143] Az orosz hatós{gok kedvezően fogadt{k az egyre növekvő emigr{ciót, amely a hatalom szempontj{ból valóban kedvező folyamatnak sz{mított. Éppen ezért az orosz korm{ny szívesen fogadta az EKO Péterv{rra való települését, és azon lépéseit is, melyeket az emigr{ció érdekében tett. Így azt{n semmilyen tevékenységébe nem avatkozott bele, és még a behívandó koroszt{lyt is engedte emigr{lni, a csal{djukkal való közös emigr{l{s z{szlaja alatt. Ehhez r{ad{sul ingyenes kiutaz{si engedélyeket adott ki, és különleges vasúti tarif{kat biztosított. Azonban mindehhez szabtak egy feltételt. Nevezetesen, hogy a kiv{ndorlók soha többé nem térhetnek vissza Oroszorsz{gba. *144] Az óce{non való {tkelés annak idején Anglia érintésével történt, s így az angliai kikötőv{rosokban {tmenetileg összegyűlt egy jelentős zsidó emigr{ns tömeg, amelyből néh{nyan kiv{ltak és NagyBritanni{ban maradtak, míg m{sok az egyesült {llamokbeli letelepedési kísérlet ut{n jöttek vissza ide. Így azt{n 1890-től kezdve az angol közvélemény ellenszegült az orosz korm{ny politik{j{val. „A zsidókérdés taglal{sa folyamatosan leköti az angol újs{gok has{bjait. ...Az oroszorsz{gi zsidós{g helyzetének kérdése napról napra aktu{lis -[371]-
Amerik{ban is.” [145] Miut{n Nagy-Britannia felbecsülte a migr{ciós {radat lehetséges méreteit, hamarosan hat{rozottan bez{rta kapuit. [116] Később – 1894-től – az argentínai bev{ndorl{st is le{llított{k. A Zsidó Enciklopédia ezt a tényt az argentin térségben lappangó v{ls{gnak tudja be. [117+ Ami Szliozberget illeti, ő az „Argentín{ba bev{ndorlók ki{br{ndul{s{ról” beszél. (Az elégedetlenek fell{zadtak és közös petíciót írtak Hirsch b{ró igazgatós{g{ra.) A duma t{rgyal{sai az esetet p{rhuzamba vont{k új-oroszorsz{gi tapasztalatokkal. „Az Argentín{ba való bev{ndorl{s péld{ja azt igazolja, hogy a legtöbb esetben, ha az emberek kedvező feltételekkel földet kaptak, elhagyt{k azt a képességeiknek megfelelőbb szakm{kért.” [148] Ezek ut{n a kitelepítésügyei t{rsas{g, „hab{r tov{bbra is küldetésének tekintette a gyarmatosít{si v{llalkoz{sokban a zsidók földművelőkké v{l{s{t, de fokozatosan lemondott erről”. Mag{ra v{llalta a segítséget „a zsidóknak Oroszorsz{gból történő rendkívül rendszertelen emigr{l{s{val” kapcsolatban, hogy „érdekeik védelmében biztosítandó t{jékoztat{sokat tov{bbít sz{mukra, az immigr{ciós orsz{gok 256 viszonylat{ban”. Ehhez viszont meg kellett v{ltoztatnia azokat az alapszab{lyokat, melyeket Hirsch b{ró lelkesedése hagyott örökül r{juk. Jelentős összegeket utaltak ki „a zsidók tartózkod{si helyükön való életszínvonal{nak a javít{s{ra”; 1898-tól „mozgalmat folytattak az Oroszorsz{gon belül élő népesség” és a m{r meglevő zsidó mezőgazdas{gi kolóni{k sz{m{ra „modernebb eszközök és korszerűbb földművelési elj{r{sok bevezetésével”, és „kedvezményes hitelek juttat{s{val a földek feljavít{sa végett”. Ugyanakkor, a „szektor jelentős pénzügyi t{mogat{sa ellenére a mezőgazdas{gi tevékenység viszonylagosan stagn{lt.” 257 [149] Ezzel ellentétben az oroszorsz{gi kiv{ndorl{si {radat egyre szélesedett. „Összefüggésben a kézművesek v{ls{ghelyzetével és a kiskereskedelmi, valamint a külkereskedelmi ügynökségek növekvő félre{llít{s{val.” Ez az {radat 1906-ban érte el a csúcspontj{t, anélkül, hogy „módj{ban lett volna elnyelni a zsidó népesség évi feleslegét”. 256 257
Immig r{ciós orsz{gok: bev{ndorlókat fogadó orsz{gok. Stagn{l (latin): pang, egyhelyben {ll.
-[372]-
Megjegyzendő, „hogy az emigr{nsok tömege a USA felé vette az ir{nyt” – péld{ul 1910-ben 73%-uk. [150] „Összességében 1881 és 1914 között az oroszorsz{gi emigr{nsok 78,6%-a sz{llt partra az USA-ban.” [151] Ettől az időszaktól kezdve körvonalazódik az, amii a XX. sz{zad {ltal{nos mozgalm{v{ v{lik. Megjegyezzük, hogy amerikai földre lépve semmilyen kisiparosi bizonyítv{ny nem volt megfelelő, ami azt eredményezte, hogy a sz{zad első hat évében az orosz bev{ndorlók 63%-{t „az iparban alkalmazt{k”. Vajon ez azt jelenti-e, hogy Oroszorsz{gból legink{bb csak az iparosok emigr{ltak Amerik{ba? Ez adna magyar{zatot arra a kérdésre, hogy miért nem települtek {t nagy sz{mban a kisiparosok az oroszorsz{gi központi tartom{nyokba, amelyek m{r nyitottak voltak sz{mukra? Tal{n igen. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy sok emigr{ns sz{rv{ra, különösen azoknak, akik vagyontalanok vagy foglalkoz{s nélküliek voltak, az „amerikai elbír{l{sok szerinti csoportosít{son kívül” nem volt m{s v{laszt{sa. [152] Megdöbbentő, hogy az emigr{nsoknak mily csekély h{nyada tartozott ahhoz a művelt réteghez, amelyet {llítólag a legink{bb üldöztek Oroszorsz{gban. Éppen ezek az emberek nem t{voztak. Adataink szerint 1899 és 1907 között, nem több, mint 1%-uk hagyta el az orsz{got. *153+ A zsidó értelmiség egy{ltal{ban nem hajlott az emigr{cióra: az ő szemükben ez a problém{k elől való menekülést jelentette, az oroszorsz{gi sors előli elszalad{st, éppen akkor, amikor cselekvési lehetőségek nyíltak. A zsidó közéleti személyiségek kongresszusa 1882-ben felhív{st tett közzé „az emigr{ció szervezésének hat{rozott elutasít{s{ra, mivel ez a gondolat sérti az orosz {llam méltós{g{t”. [154] A XIX. sz{zad utolsó éveinek folyam{n „az új gener{ció részt kív{nt venni a történelemben ..., minden vonalon, kívülről, és belülről is, védekezésből t{mad{sba lendült {t. ...A fiatal zsidók ezentúl maguk kív{nj{k írni történelmüket és akaratuk pecsétjét r{nyomni sorsukra, és bizonyos mértékben az otthonukat jelentő orsz{g sors{ra is”. [155] Az orosz zsidós{g vall{sos sz{rnya szintén lemondott az emigr{cióról, mert azt a kelet-európai zsidós{g éltető gyökereitől va ló elszakad{snak tartotta. -[373]-
A új gener{ció szekulariz{ciós 258 erőfeszítései elsősorban egy saj{tos zsidóoktat{snak, jiddis ny elvű irodalmi és kultur{lis képzésnek kiterjedt programj{t szorgalmazt{k, mint egyetlen lehetséges utat a néptömegekkel való kapcsolat létesítésére. (Az 1897-es összeír{sok sor{n az orosz zsidóknak csak 3%-a vallotta az oroszt anyanyelvének, a héber nyelv elfelejtettnek tűnt és senki sem gondolta, hogy újraéledhet.) Különleges könyvt{rh{lózat és jiddis nyelvű újs{gok kiad{s{t vették tervbe zsidók sz{m{ra {a Der Frajnd (Bar{t) című napilap 1903-tól jelent meg; a v{rosokban elkapkodt{k, nem tartozott semelyik p{rthoz, mégis igyekezett politikai képzést adni [156]}. Ezekben a 90-es években történik meg az „alaktalan zsidó tömeg nemzetté való nagy {talakul{sa, a zsidó újj{születés”. [157] A jiddis nyelvű írók egyre-m{sra v{ltak népszerűvé: Mengyele Mojher-Szforim, Solomon-Alejhem, Ichak-Lejbus Perec. A költő Bjalik a mozgalom követése jeleként saj{t verseit héberről jiddisre fordította. Ez az {ramlat 1908-ban a csernovici konferenci{n érte el a tetőpontj{t, amely kiki{ltotta a jiddist „a zsidós{g nemzeti nyelvének”. És javasolta, hogy minden nyomtatott szöveget fordítsanak le jiddisre. [158] Ezzel p{rhuzamosan figyelemre méltó erőfeszítések történtek a zsidó kultúra orosz nyelvre fordít{s{t illetően is. Így a történelmi és irodalmi t{rgyú 10 kötetes Zsidó könyvt{ré *159]; az 1881-ben létrejött péterv{ri folyóiratoké, mint a Rasszvet (Hajnal), a Ruszkij Jevrej (Orosz Zsidó). [mde ezek kiad{sa elég hamar megszűnik, „ezeket a publik{ciókat maga a zsidó közönség nem t{mogatta”. [160] A Voszhod (Napkelte) megnyitotta lapjait minden zsidó író sz{m{ra, minden újdons{g lefordít{s{ra, helyet adva zsidó történelmi tanulm{nyoknak is. [161+ (B{r mi oroszok tudn{nk ilyen érdeklődést tanúsítani a saj{t történelmünk ir{nt!) Akkort{jt „az orosz zsidós{g közéletében az uralkodó szerepet” a „péterv{ri zsidós{g” töltötte be. „A 90-es évek közepe felé Péterv{r volt az, ahol majdnem a teljes felső k{derréteg 259 , a zsidó értelmiségi arisztokr{cia kialakult”; így 258 259
Szekulariz{ció (latin): tömeges elfordul{s a vall{stól és az egyh{ztól, elvil{giasod{s. K{der (f rancia): itt olyan személy, akire t{rsadalmi szinten feltétlenül sz{mítani lehet.
-[374]-
minden tehetség Péterv{rra került. *162+ Hozz{vetőleges sz{mít{sok szerint 1897-ben mindössze 67 ezer zsidó beszélt folyékonyan oroszul, de ez a művelt elitet jelentette. Ugyanakkor Ukrajn{ban a 90-es években m{r „az egész fiatal gener{ció” orosz nyelvű nevelést kapott, és azok akik gimn{ziumban tanultak tov{bb, minden kapcsolatukat elvesztették a zsidó oktat{ssal. [163] Az igazat megvallva, nem léteztek olyan jellegű jelszavak, hogy: Beolvad{s! Be kell olvadni az orosz közegbe!, és olyanok sem, amelyek a saj{t nemzetségről való lemond{sra biztattak volna. A beolvad{s egy mindennapos, köznapi jelenség volt, amely kapcsolatot szőtt az orosz judaizmus és Oroszorsz{g jövője között. *164] Egyébként Szliozberg megc{folja az beolvad{s kifejezést: „Igazs{g elleni vétség volt az a kijelentés, hogy a beolvadtakat a mózesi törvény al{ tartozó oroszoknak tekintették.” Éppen ellenkezőleg, „az orosz kultúra ir{nti vonzalom nem z{rta ki a héber kultúra hagyom{nyainak megvall{s{t”. [165] Ugyanakkor a 80-as évek ki{br{ndul{sai ut{n „a beolvad{s gondolat{val teljesen {titatott bizonyos zsidó értelmiségiek meghasonlottak közéleti felfog{sukban”. [166] Nemsok{ra „szinte egyetlen zsidó szervezet sem maradt, egyetlen egy p{rt sem, amely ki{llt volna az beolvad{s mellett. Mégis..., amíg a hasonul{s elvileg megadta mag{t, az oroszorsz{gi zsidók életének nagyon is valós tényezője maradt, legal{bbis a nagyv{rosokban élők körében.” [167] Azonban elhat{rozt{k, hogy az egyenjogús{got... és a beolvad{st... „élesen különv{lasztj{k egym{stól.” Pontosabban egyiket megtartani, a m{sikat nem, egyenlővé v{lni, de nem a judaizmus elvesztése {r{n. *168] A 90-es években a Voszhod fő célkitűzése az oroszorsz{gi zsidók jogegyenlőségének kivív{sa volt. *169] Az oroszorsz{gi zsidók a sz{zad elején Péterv{rott „védelmi irod{t” hoztak létre, amelyetek tagjai neves írók és ügyvédek voltak. (Előzőleg ezt a feladatot Gincburg b{ró l{tta el. N{la futottak össze a zsidók összes sérelmei.) Szliozberg részletesen beszél az alapítókról. [170] Ezekben az években „a zsidó küzdőszellem feléledt ...az öntudatra ébredés erős nyom{sa j elentkezett mind népi, mind nemzeti szinten”. Mégpedig a vall{snak minden form{j{tól megfosztott tuda-[375]-
té: „a tehetősebbek a mezőv{rosokat, a fiatalok a falvakat hagyt{k el, hogy a nagy v{rosokhoz csatlakozzanak..., a nagy léptékű urbaniz{lód{shoz. ...Mindez al{{sta, a 90-es évektől kezdve a zsidós{g széles néprétegeiben a vall{soss{got”, és megbuktatta a rabbik hatalm{t. A Talmud tanítv{nyai maguk is hagyt{k elcs{bítani magukat a szekulariz{ció {ltal. *171] (A XIX-XX. sz{zad fordulój{n a felnőtt nemzedékről szóló, életrajzokn{l a Zsidó Enciklopédia {ltal{ban a következő megjegyzést teszi: „hagyom{nyos, vall{sos neveltetésben részesült”.) Viszont, ahogy m{r utaltunk r{, felmérhetetlen erővel és v{ratlan form{ban fejlődésnek indult a Palesztin{ba való visszatérés v{gya, mozgalma. Az oroszorsz{gi eseményeket mind az oroszorsz{gi zsidók, mind a közélet orosz szereplői csak az európai folyamatok tükrében észlelhették. Akkor szabad és folyamatos kapcsolat volt a művelt emberek között, a hat{rok pedig {tj{rhatóak voltak, úgy a gondolatok, mint a tettek szempontj{ból. Az európai történészek a XIX. sz{zadban fellépő antiszemitizmusról tesznek megjegyzést „egyre növekvő zsidóellenes indulatról Nyugat-Európ{ban, pont ott, ahol úgy tűnt, hogy az antiszemitizmus nagy lépésekben halad az eltűnés ir{ny{ba”. [172] Egészen Sv{jcig terjedt ez a jelenség, ahol az évsz{zad közepén a zsidók nem tudtak a kantonokban szabad tartózkod{st szerezni. Itt szabad kereskedelmi joguk sem volt, és iparosi tevékenységet sem folytathattak. Franciaorsz{gban ez a robbanékony Dreyfus-perben mutatkozott meg. Magyarorsz{gon „a régi földbirtokos arisztokr{cia... azzal v{dolta a zsidókat, hogy... tönkretették őket”; Ausztri{ban és az akkori Csehorsz{gban a XIX. sz{zad végén elterjedt az „antiszemita mozgalom” és „a kispolg{rs{g... a szoci{ldemokrata proletari{tust t{madta, zsidóellenes jelszavakat hangoztatva”. [173+ Galíci{ban 1898-ban véres zsidópogromok történtek. A polg{rs{g minden orsz{gra kiterjedő fejlődése „növelte a főv{rosokban és az ipari központokban nagy sz{mban összegyűlt zsidók befoly{s{t. ...Az olyan v{rosokban, mint Bécs és Budapest..., a sajtó, a szính{z, az ügyvédi, az egészségügyi testület a népességben mutatkozó ar{nyokn{l jóval magasabb sz{mban tud-[376]-
hatott zsidókat a soraiban. Ezekre az évekre dat{lható egyes zsidó kereskedők és bank{rok hatalmas vagyon{nak a meg születése.” [114] De igaz{ból Németorsz{g volt az, ahol a zsidóellenes törekvések a legkitartóbban megnyilv{nultak. Nevezzük a meg elsőként (1869-ben) Richard Wagnert. A 70-es években a konzervatívok és a papok körében azt indítv{nyozt{k, hogy korl{tozz{k a német zsidók jogait, és tilts{k be újabb zsidók bev{ndorl{s{t. A 70-es évek végétől az „értelmiségi körök” maguk is bekerültek ebbe az {ramlatba, szószólójuk a porosz történész, Heinrich von Treitschke volt. „A ma l{zítói jól l{tj{k, hogy a t{rsadalmi légkör a zsidókat nemzeti szerencsétlenségünknek fogja fel; ...a zsidóknak sosem sikerül összeolvadni a nyugat-európai népekkel”, és kimutatj{k a germanizmussal szembeni gyűlöletüket. Majd jön Karl Eugen Dühring 260 , aki Marxszal és Engelsszel folytatott vit{ja kapcs{n v{lt híressé. „A zsidókérdés tiszt{n faji kérdés, és a zsidós{g olyan faj, mely sz{munkra nem csak idegen, hanem helyrehozhatatlanul és ontologikusan 261 romlott.” Majd a filozófus Eduard Hartman következik. A politikai szfér{ban ez a mozgalom vezetett az 1882-es (drezdai) első nemzetközi antiszemita kongresszushoz, amely elfogadta „a zsidós{gtól szenvedő néphez és a keresztény korm{nyokhoz szóló manifesztumot és követelte a zsidók Németorsz{gból való kiutasít{s{t. De a 90-es évek elején a zsidóellenes p{rtokat visszaszorított{k, és sorozatos v{ laszcsap{sokat kaptak a politika terén.” [175] Franciaorsz{g is színtere volt a t{madó fajelméleti nyom{snak, de legal{bbis a széles zsidóellenes politikai propaganda felbukkan{s{nak. Ezt Edouard Drumont terjesztette lapj{ban, az 1892-től megjelenő Libre Parole-ban (Szabad Szó). Majd „valódi versengés kezdődik a szocializmus és az antiszemitizmus között. ...A szocialist{k nem tétov{ztak ékesszóló zsidóellenes kirohan{sokat tenni, amelyek színvonal{t egészen az antiszemita demag ógi{ig süllyesztették. ...Egész Franciaorsz{got ellepte a szocio-antiszemita köd.” [176] (kísértetiesen Karl Eugen Düh ring: (1833-1921) német filozófus, tanai szemben {lltak Marx és Engels t{rsadalmi és gazdas{gi elméleteivel. Az utóbbitól éles bír{latot kapott az Anti-Düh ring című munk{ban. 261 Ontologikusan (görög, latin): az egyéntől függetlenül. 260
-[377]-
hasonlóan az 1881-1882-es évek Oroszorsz{g{nak narodnyik mozgalom propagand{j{hoz.) Ilyen körülmények között tört ki 1894-ben az eget verő Dreyfus-ügy. „Az antiszemitizmus egész NyugatEuróp{ban – Németorsz{gban, Franciaorsz{gban, Nagy-Britanni{ban – és a Egyesült [llamokban a tetőfok{ra h{gott 1898 körül.” [177] Az 1870-1890-es évek orosz sajtója szintén közzétett néh{ny antiszemita nyilatkozatot, de nem azzal az erős elméleti színezettel, mint ahogy az Németorsz{gban történt. És nem is azzal a szélsőséges t{rsadalmi erőszakkal, ahogy az az Osztr{k-Magyar Monarchi{ban és Franciaorsz{gban zajlott. Említsük meg Vszevolod Kresztovszkij elbeszéléseit (többek között az Egyiptomi sötétséget) és néh{ny csiszolatlan újs{gcikket. Külön kell kezelni a Novoje Vremja (Új Idők) című lapot, amely sikerét a – Balk{n megvédéséért folyó orosz-török h{borúval összefüggő – „szl{v mozgalommal” való elkötelezettségének köszönhette. De, „amikor fény derült a hadbiztosok és a sz{llítók, vagy ahogy nevezték »zsidó sz{rmaz{sú sz{llítók« {ltal elkövetett lop{sokra, akiket a teljes orosz zsidós{g megtestesítőjeként tüntettek föl, akkor a Novoje Vremja nyílt antiszemita hangot ütött meg”. A 80-as évektől kezdve az újs{g messzebb ment „a reakciós t{borba való {t{ll{sn{l” és a zsidókérdésben a gyűlölet és a becstelenség minden hat{r{t {tlépte. A „Tűnés zsidók!” felszólít{s először a Novoje Vremja has{bjain harsogott. Az újs{g hat{rozott intézkedéseket követelt az ellen, hogy a zsidók „r{tették a kezüket” a tudom{nyra, az orosz művészetekre és az irodalomra. ...Egy alkalmat sem hagytak ki, hogy a „sorkatonas{g alól való kibúj{s tényére r{mutassanak”. [178] Ezek az oroszorsz{gi és külföldi zsidóellenes t{mad{sok felh{borított{k Vlagyimir Szolovjovot, és 1884-től hevesen kritiz{lta valamennyit. „A zsidók mindig zsidóként viselkedtek velünk szemben, és mi keresztények még nem tanultunk meg keresztény módra b{nni a zsidókkal... a zsidókkal szemben a keresztény vil{g tömegében nem viseltetett m{sképp, mint irracion{lis irigységgel, vagy gyenge közönnyel... Nem, nem a keresztény Európa toler{ns a zsidókhoz, hanem a nem hívő Európa.” [179] -[378]-
Oroszorsz{gban a zsidókérdés növek vő fontoss{g{t a t{rsadalom csak fél évsz{zaddal a korm{ny ut{n értette meg. Csak a krími h{ború ut{n, az orosz közvélemény kialakul{s{val kezdték felfogni az oroszorsz{gi zsidók súlyos t{rsadalmi gondjait. *180+ De még el kell telnie néh{ny értizednek, Hogy megértsék ennek a kérdésnek az elsődlegességét. „Az isteni gondviselés az, amely a zsidók legnagyobb és legerősebb részét a mi haz{nkba hozta” – írta 1891-ben Vlagyimir Szolovjov. [181] Egy évvel előtte Szolovjov szimpatiz{nsok hatékony t{mogat{s{val megfogalmazta a „Tiltakoz{st”,amelyben kifejezte, hogy „az úgynevezett zsidókérdés egyetlen oka” az emberiesség és az igazs{goss{g teljes elhagy{sa, „őrült elragadtat{s a vak nemzeti egoizmusért. ...Faji és vall{sos gyűlöletet éleszteni, teljesen ellentétes a kereszténység eszméjével..., alapjaiban teszi romlott{ a t{rsadalmat, és mag{val vonhatja a barb{rs{g visszatérését. ...Erővel kell meg{llítani az antiszemitizmust. ...Vajon nem a nemzeti túlélés egyszerű ösztönéről van-e szó?” [182] S. M. Dubnov elbeszélése alapj{n Szolovjov összegyűjtött sz{zn{l több al{ír{st, köztük Tolsztojét és Korolenkóét 262 is. De az összes újs{g szerkesztősége azt az utasít{st kapta, hogy ezt a tiltakoz{st ne jelentesse meg. Szolovjov „heves hangvételű levelet juttatott el III. S{ndor c{rhoz”, de azt a v{laszt kapta a rendőrségen keresztül, hogy ha tov{bbra is kitart {ll{spontja mellett, annak megtorló intézkedés lesz a következménye. Végül feladta. *183] A zsidók ezerféleképpen megnyilv{nuló ambíciói Európ{ban is, az orosz közélet szereplőiben is hol nyugtalans{got, hol {d{z ellenkezést, de olyan is volt, hogy szimp{ti{t v{ltottak ki. És némelyek esetében politikai sz{mít{st. Az 1881-es Narodnaja Volja hasznot kív{nt húzni a zsidókérdésből. Ez a gondolat a radik{lisok és szabadelvűek körében, teh{t a t{rsadalom balsz{rny{n fogant. Sok{ig foglalkoztatta őket, hogy ezt polit ikai aduként fel lehetne haszn{lni az egyeduralom elleni küzdelemben. Minden lehetőséget meg kellett ragadni annak ismétlésére, hogy a zsidós{g jogegyenlősége csak a c{ri egyeduralom végleges megdön-
262
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko: (1853-1921) író, narodnyik publicista.
-[379]-
tésével valósulhat meg. A szabadelvűektől a bolsevikokig, az eszereken (SZR-p{rt tagjai) {t, megszakít{s nélkül a zsidós{got haszn{lt{k fel. Egyesek a zsidók ir{nti őszinte együttérzéssel, de mindannyian kényelmes aduként a monarchia ellen küzdelemben. Ezt az ütők{rty{t a forradalm{rok sohasem engedték ki a kezükből, és egészen 1917-ig a legkisebb g{tl{s nélkül éltek is vele. 263 Ugyanakkor ezek az eltérő {ramlatok, valamint sajtóvit{k egy{ltal{n nem befoly{solt{k a nép zsidókhoz való viszonyul{s{t a NagyOroszorsz{gban. Ezt több tanúbizonys{g is igazolja. J. Tejtel, aki sok{ig élt Oroszorsz{g sűrűjében és kapcsolata volt a kisemberekkel, azt írja, hogy „a kisembertől minden faji vagy nemzeti ellenségeskedés t{vol {ll”. [184+ Vagy nézzük Vjazemszkij herceg emlékirataiból a következő részletet: „Az Uszmanszkij j{r{s korobovkai kórh{z{ban az egyik orosz orvost, a kissé g{tl{stalan Szmirnov doktort a parasztok nem szerették. De a helyébe lépő, teljesen odaadó zsidó Safran doktor rögtön élvezte az összes környékbeli paraszt h{l{j{t és a szeretetét.” Egy m{sik vallom{sban az 1880-1890 közötti fegyintézeti tapasztalatok alapj{n P F. Jakubovics-Melsin így ír: „H{l{tlan feladat lenne felkutatni az egyszerű népnek ak{rcsak a söpredékében is az antiszemitizmus legkisebb nyom{t is.” [185+ Természetesen ugyanezt lehetett érezni, akkor is, amikor az egyik belorussziai település zsidói a XX. sz{zad elején t{viratot fogalmaztak meg M. F. Morozova jótékonykod{ssal foglalkozó gazdag kereskedő feleségének. „Küldj nekünk ennyi meg ennyi adom{nyt. A zsinagóga leégett. Tudod jól, hogy ugyanaz az Istenünk.” És a kért összeget a hölgy elküldte. Valój{ban sem a szabadelvű, sem a zsidó sajtó nem v{dolta sohasem az orosz népet b{rmilyen benne gyökerező antiszemitizmussal. Viszont mindkettő meg{ll{s nélkül a korm{nyt v{dolta azzal, hogy antiszemita érzelmeket ébresztett és szított a néptömegben. Maga az „egyeduralom, pravoszl{v hit, nemzet” képlete a művelt zsidók körében a zsidós{g ellen ir{nyuló kifejezésnek hatott.
263
Az aduszerep és g{tl{stalan felhaszn{l{sa azóta is fenn{ll vice-versa. (a dig.)
-[380]-
A XX. sz{zad közepén az egyik zsidó írón{l a következőt olvashatjuk. „A c{ri Oroszorsz{gban az antiszemitizmusnak nem voltak mély gyökerei a népben... a széles néptömegiekben gyakorlatilag nem létezett antiszemitizmus; egyébként a judaizmussal való kapcsolat kérdése sem vetődött fel. ...Csak némely részeken, melyet letelepedési övezetnek hívtak, és főként Ukrajn{ban a lengyel uralom óta, bizonyos körülményekből adódóan – amelyekbe most semmi szükség belebonyolódni –, egyfajta antiszemita törekvés nyilv{nult meg a paraszts{g körében.” [186] Ez a vélemény teljes mértékben helyt{lló. És még hozz{tehetnénk Besszar{bi{t. Megfigyelhetjük ezeknek az érzéseknek az ősi mivolt{t és körülményeit Karamzin 264 műveit olvasva. Az [l-Dmitrijt körülvevő doni koz{kok teljesen egyértelműen az oroszokat zsidinek (zsidónak) nevezték. *187] Ez is mutatja, hogy a nyugati tartom{nyokban ez a szó, sértő kifejezésnek minősült. És vajon mi a helyzet az orosz folklórban? A Dahl-szót{r 265 egybeveszi a Nagy-Oroszorsz{got, a nyugati tartom{nyokat és Ukrajn{t. A forradalmit megelőző kiad{sok nagy sz{mban tartalmaznak zsidógyökerű szavakat és kifejezéseket. (Nem {rt tudni, hogy az 1955-ös szovjet kiad{sban minden olyan oldal, ahol a „zsid” szó szerepelt, {tdolgoz{s al{ került. *188] A zsidkij és a zsigalo közötti teljes lexikai részt pedig kitörölték.) M{rpedig a Dahl {ltal felsorolt kifejezések között vannak olyanok, melyek szl{v egyh{zi nyelvi 266 örökségek, ahol a zsid szó egy{ltal{n nem volt pejoratív. Csup{n népnevet jelentett. Olyanok is varnak, melyek a lengyel és lengyelek ut{ni sz{zadok szóhaszn{latból kerültek {t a letelepedési övezetbe. M{sok a XVII. sz{zadi zavaros időkből sz{rmaznak, teh{t abból a korszakból, ami264
265
266
Nyikolaj Mihajlovics Karamzin: (1766-1826) orosz író, nagy műve Az orosz {llam története. Ezzel kapcsolatban Puskin a „hajdani Oroszorsz{g Kolombusz Kristófj{nak” nevezte. Dahl-szót{r: V. Dahl: Az élő nagyorosz nyelv értel mező szót{ra, Wolff, Szentpéterv{rMoszkva 1882. Ma úgy mondjuk templomi szl{v nyelv szavai, ugyanis ahogy a katolikusokn{l a latin volt a templomi nyelv, a görögkeletieknél Cirill és Metód szl{v nyelvezete rögzült egyh{zi nyelvként jórészt mind a mai napig. L{sd a mai „orosz nyelvű” Bibli{t, amelynek szókincsét, kifejezéseit külön érteni kell!
-[381]-
kor Nagy-oroszorsz{gnak jóform{n semmilyen kapcsolata nem volt a zsidókkal. Ezek az örökségek visszatükröződnek a Dahl {ltal feljegyzett közmond{sokban, oroszos kifejezésmóddal, de ezek alapj{n ki lehet tal{lni a délvidéki alakot is. (Teh{t az mindenesetre bizonyos, hogy ezek a kifejezések nem az orosz belügyminisztérium berkeiben születtek meg!) Hasonlítsuk össze ezeket a mond{sokat péld{ul a pravoszl{v paps{ggal kapcsolatban haszn{ltakkal! Itt azt tapasztalhatjuk, hogy a nép körében keletkezett szól{sok szinte egyike sem hordoz kedvező véleményt. Az egyik mariupoli kort{rs *189+ (egyébként ez közismert dolog) meséli, hogy n{luk a forradalom előtt tiszt{n elkülönítették a két szót evrei (héber) és zsíd (zsidó). Az evrei törvénytisztelő {llampolg{r volt, akinek az erkölcsei, a viselkedése, a m{sokhoz való hozz{{ll{sa semmiben sem különbözött a környezetétől. A zsid pedig a zsivoder volt, a népnyúzó 267 . És nem volt ritka azt hallani: „Én nem zsid vagyok, hanem egy tisztességes evrei, nincs sz{ndékomban becsapni önöket.” (Zsidók sz{j{ba adott hasonló mond{sokra tal{lunk még péld{t az irodalomban; olvastunk ilyeneket a népi mozgalmak anyagaiban is.) Ezt a szemantikai 268 különbséget soha nem szabad szem elől téveszteni, amikor közmond{sokat értékelünk. Mindezek a déli és a délnyugati területek közti hajdani civakod{sok nyomait őrzik. Mert sem Közép-Oroszorsz{gban, sem az északi, vagy keleti részen még az 1905-ös októberi megr{zkódtat{sok idején sem volt zsidó ellenes pogrom (amennyiben felh{borod{s tört ki, az {ltal{ban a forradalmi értelmiségiek ellen tör tért, az ellen a mód ellen, ahogy kigúnyolt{k és kinevették az október 17-i ki{ltv{nyt). Mindez azonban nem akad{lyozza meg azt, hogy a forradalom előtti Oroszorsz{g – nem a birodalom, hanem Oroszorsz{g – az egész vil{g emlékezeté-
267 268
Orosz szój{ték, „zsidó” – „zsidvo djor” = elevenen megnyúzó”. Szemantika (görög): jelentésv{ltoz{s.
-[382]-
ben örökre hordja a pogrom és a Fekete sz{zak269 gyal{zat{nak pecsétjét. Vajon ez a rögeszme és tévhit h{ny évsz{zadon keresztül marad még be{gyazódva? A zsidóellenes pogromok mindig és kiz{rólag Oroszorsz{g délnyugati részén törtek ki. Ne felejtsük el, hogy az akkori besszar{biai népesség egészében véve meglehetősen műveletlen volt, és hogy Kisinyovban 50 ezer zsidó, 50 ezer mold{v és 8 ezer orosz (igaz{ból főleg ukr{nok, de közöttük nem tettek különbséget) és néh{ny ezer m{s nemzetiségű lakos élt. Mely főerők voltak felelősek a pogromokért? „A pogromok felbujtói elsősorban mold{vok voltak.” [190] A kisinyovi pogrom 1903. {prilis 6-{n kezdődött, a zsidó húsvét utolsó, az ortodox húsvét első napj{n. Nem ez az első eset, hogy kapcsolatot fedezünk fel a zsidóellenes pogromok és a keresztény húsvét között. Hiszen így történt ez 1881-ben, 1882-ben és 1899-ben Nyikolajevben is. [191] Ez pedig kimondhatatlan f{jdalommal és nyugtalans{ggal tölti el az embert. Forduljunk ahhoz az egyeden okirathoz, amely melegében, rögtön az események ut{n, egy szigorú hivatalos vizsg{lat eredményeként készült. A helyi bírós{g ügyésze, V. N. Goremikin {ltal elkészített v{diratról van szó, amely „egyeden zsidót sem nevezett meg v{dlotti minőségben, és ezért a reakciós sajtó keményen bemocskolta”. [192+ Ahogy majd l{tni fogjuk, a bírós{g előbb z{rt ajtók mögött ülésezett, hogy ne „fokozza végletekig a szenvedélyeket”, és a v{dirat eredetileg külföldön, a stuttgarti emigr{ns sajtóorg{numban, az Oszvobozsgyenyijeben (Felszabadul{s) került publik{l{sra. *193+ A v{dirat az elején arról a tényről sz{mol be, „hogy az utóbbi évek húsvétjain {ltal{nos összeütközések jelentkeztek a zsidók és a keresztények között”, és „besz{mol a helyi népesség zsidókkal szemben kimutatott indulatairól is”. Említi, hogy „m{r két héttel
269
Fekete sz{zak: a sz{zadfordulón kialakult konzervatív, nacionalista és vall{sos szellemiségő orosz mozgalom (Orosz Népi Szövetség) elnev ezése.
-[383]-
húsvét előtt... olyan hírek keringtek a v{rosban, hogy az elkövetkező ünnepen zsidóellenes erőszakos akciók lesznek”. A Besszarabec (Besszar{biai) című újs{g (szerkesztő Krusevan) l{zító szerepet töltött be ekkoriban. „Az utolsó hetekben nap mint nap keményen zsidóellenes, uszító cikkeket közölt, amelyek nem maradtak észrevétlenek az egyszerű alkalmazottak, kishivatalnokok, a kevésbé tanult besszar{biai kisemberek sz{m{ra. Az újs{g egyik utolsó provok{ciós cikke egy keresztény fiúnak Dubosszar kisv{ros{ban történt meggyilkol{s{ról tudósított, akit ritu{lis céllal zsidók öltek meg.” R{ad{sul híre ment annak is, hogy egy zsidó meggyilkolta keresztény szolg{lój{t. Pedig mint kiderült, valój{ban öngyilkoss{g volt. [194] És mit tett a kisinyovi rendőrség? „Nem adott hitelt a szóbeszédeknek”, és annak ellenére, hogy „az utóbbi években gyakran törtek ki ezekben a napokban verekedések zsidók és keresztények között, a kisinyovi rendőrség semmilyen komoly megelőző intézkedést nem foganatosított”. Nem tett m{st, mint hogy az ünnepek idejére, azokon a helyeken, ahol a legnagyobb tömeg ígérkezett, a helyőrség alkalmazottaiból megerősítette az őrj{ratokat. [195] A rendőrkapit{ny semmilyen vil{gos utasít{st nem adott a beosztottjainak. Ami pedig a legmegbocs{thatatlanabb, az az, hogy húsvétkor évről évre megismétlődő verekedések, hasonló jellegű forrong{sok történnek és a rendőrség mégis karba tett kézzel tétlenk edik. Ez a korm{nyzó appar{tus szétesésének újabb jele. Mert két út lehetséges: vagy feladjuk a birodalom eszméjét (mennyi h{borút folytattak, mennyi erőfeszítést tettek, hogy Mold{vi{t valami módon egyesítsék Oroszorsz{ggal), vagy pedig feleljünk ott is mindenben a rend fenntart{s{ért. [prilis 6-{n délut{n négy óra t{jban a v{ros utc{it el{rasztotta az „ünneplő nép”, a tömegben „sok kamasszal” és részeggel. A fiúk köveket kezdtek dob{lni a közeli zsidó h{zakra, egyre erősebbeket dobva, és amikor a komissz{r 270 és inspektorai271 megprób{ltak egyet közülük meg{llítani, „őket is megdob{lt{k”. Teh{t a felnőttek is beleavatkoztak. „A rendőrség semmilyen hat{rozott intézkedést nem 270 271
Komissz{r (orosz): politikai biztos. Inspektor (latin): felügyelő, ellenőr.
-[384]-
tett a zavarg{s meg{llít{s{ra”, és ez od{ig fajult, hogy „két zsidó boltot és néh{ny rakt{rt kiraboltak. Estére a zavarg{sok elcsendesedtek és később semmilyen zsidók elleni tettlegesség nem történt”; a rendőrség a nap folyam{n hatvan személyt tartóztatott le. „Ezalatt {prilis 7-én hajnalban a keresztény népesség... kis csoportjai felbőszülve kezdtek gyülekezni a v{ros és a külv{rosok különböző pontjain, egyre erősödő összecsap{sokat provok{lva a zsidókkal.” Ugyanígy az egészen korai ór{któl kezdve az új piacon „több mint 100, karóval és kasz{val felfegyverkezett zsidó gyülekezett, sőt néh{nyukn{l puska is volt, amelyből p{r lövés el is dördült”. A keresztényeknek nem volt lőfegyverük. A zsidók azt mondt{k: „tegnap nem oszlatt{k szét az oroszokat, ma magunkat fogjuk megvédeni”. Néh{nyukn{l vitriolos üveg volt, aminek a tartalm{t a szembejövő keresztényekre locsolt{k. (A gyógyszert{rak hagyom{nyosan zsidó kézben voltak.) Olyan hírek terjedtek szét az egész v{rosban, miszerint a keresztényeket megt{madt{k a zsidók; és ez sz{jról sz{jra j{rva egyre növekedett végleg elkeserítve a keresztényeket. A „megverték” közben {tv{ltozott „agyonverték''-re, és azt beszélték, hogy a zsidók kifosztott{k a katedr{list és megölték a papot. És így történt, hogy „a v{ros különböző pontjain 15-20 főből, főleg munk{sokból {lló csoportok – élükön kamaszokkal, akik köveket dob{ltak az ablakokra – elkezdték kirabolni a boltokat, és a zsidók lak{sait, mindent széttörve bennük. Ezek a csoportok lassacsk{n felduzza dtak a hozz{juk csatlakozó j{rókelőkkel.” Hajnali kettő-h{rom óra t{jban „a zavarg{sok, forrong{sok egyre szélesebb körben terjedtek... azokat a h{zakat, melyek ablak{ba ikonokat vagy kereszteket tettek ki, nem h{borgatt{k”. A kirabolt lak{sokban mindent összeromboltak, a boltokból az {rukat kiszórt{k, „részben a helyszínen megsemmisítették, részben eltulajdonított{k azok, akik a rombolók nyom{ban j{rtak”. Ez egészen „a zsidó imah{zak kirabl{s{ig és a széttépett tóratekercsek kihajít{s{ig fajult”. Az italboltokat természetesen kirabolt{k; a bort az utc{ra öntötték vagy a betörők helyben megitt{k. „A rendőrség tétlensége, amely abból adódott, hogy nem volt megfelelő, felelős vezetősége, azt eredményezte, hogy az elkövetett gaztettek büntetlenül maradtak, és ez természetesen felb{torította a -[385]-
gonosztevőket. A rendőrség messze volt attól, hogy egyesítse erőit, így ösztönösen cselekedett. ...A beosztott rendőrök gyakran néma szemlélői maradtak a pogromnak.” A helyőrségre is telefon{ltak erősítést kérni, „de ak{rh{nyszor a katon{k egy megadott helyre megérkeztek, m{r senkit nem tal{ltak ott... és az új utasít{sok hi{ny{ban tétlenek maradtak... elszigetelt csoportokban szétszéledtek, vil{gos cél és koordin{ció nélkül... nem tettek m{st, mint szétoszlatt{k a felajzott tömeget.” (Ez persze nem a legkiv{lóbb helyőrségek közé tartozott, és r{ad{sul éppen húsvét ut{n, sok tiszt és katona szabads{gon tartózkodott. *196]) „A rendőrség tehetetlensége... újabb forrong{sokat v{ltott ki. R{ad{sul az a hír j{rta, hogy a korm{ny hozz{j{rult a zsidók zaklat{s{hoz, mivel ők a haza ellenségei” – és a dühöngő, borral {tfűtött pogrom elmérgesedett. „A vagyonukat és életüket féltő zsidók elvesztették hidegvérüket, a félelem megőrjítette őket. Többen közülük revolverrel felszerelkezve t{mad{sba lendültek {t. Utcasarkokon, falak mögé bújva balkonokról kezdték el lőni a hőbörgőket, de olyan ügyetlenül, célz{s nélkül, hogy nem értek el vele m{st, mint kiv{ltott{k a pogrom felbujtóinak féktelen haragj{t. A romboló tömeg dühbe gurult és a lövések zaj{nak helyszínére sietve mindny{jan az ott lévő zsidókra t{madtak. ...A zsidók egyik lövése végzetesre sikerült; az, amelyik az orosz kisfiút, Osztapovot ölte meg.” Ezt követően délut{n 1-2 ór{tól kezdve „a zsidókkal szembeni erőszakoskod{s egyre súlyosabb form{t öltött” és ez ór{tól kezdve „gyilkoss{gok sorozat{t vonta mag{val”. Délut{n fél négykor Von Raaben korm{nyzó – aki egy{ltal{n nem volt ura a helyzetnek – parancsot adott a helyőrség parancsnok{nak, Bekman gener{lisnak a „fegyverhaszn{lat” engedélyezésére. ...Bekman rögtön {tfésülte a v{rost és az „akcióba bevetett csapatok” ettől kezdve egységesen léptek fel. „Ekkortól a katonas{g tömegesen tartóztatta le az embereket”, és erőteljesen intézkedett. Az éjszaka be{lltakor megfékezték a pogromot. Az esemény {ldozatainak mérlege a következő, „42 halott, akikből 38 zsidó... minden résztvevő teste ütések – furkósbot, lap{t, kövek – nyom{t viselte és néh{nyan fejszecsap{sét... majdnem mindenki a fején sérült, néh{nyan a mellkasukon is. Nem voltak golyó-[386]-
nyomok, és kínz{s vagy erőszak nyomai sem voltak felfedezhetőek (ezt orvosi szakértő, boncol{s és a besszar{biai központi orvostani igazgatós{g jelentése is igazolta)... 456 sebesültet sz{moltak, ezekből 62 keresztény... ebből 8 golyó {ltal sérült. ...A 394 zsidó sebesültből csak 5-en sérültek súlyosan. Semmilyen kegyetlenkedés nyom{t nem tal{lt{k..., hacsak nem azt a félszemű embert, akinek kinyomt{k az ép szemét. ...A sérülteknek körülbelül a h{romnegyede férfi volt, néh{ny kivételtől eltekintve mind felnőttek. Megerőszakol{ssal kapcsolatban h{rom bejelentés érkezett, kettőnél v{dirat készült.” Az események alatt 7 katona sebesült meg, „egyikük arca vitrioltól égett meg”; 68 rendőrt ért könynyű sérülés. Pontosan 1350 h{zat raboltak ki, vagyis a kisinyovi h{zak egyharmad{t. Ami a letartóztatottak sz{m{t illeti „{prilis 9-én 816-ot sz{ml{ltak” és a gyilkoss{gokkal kapcsolatos nyomoz{sokon kívül 664 embert vontak felelősségre bűnügy elkövetésében. Bizonyos forr{sok szerint a zsidó {ldozatok sz{ma nem egyezik a hivatalos statisztik{éval, de a különbség nem túl jelentős. A Könyv az oroszorsz{gi zsidókról című kötet szerint 45 zsidót öltek meg, 86-an súlyosan sebesültek, 1500 h{z és boltot fosztottak ki vagy romboltak le. [197] Bikerman 53 halottat említ, de ezek tal{n nem mindegyike zsidó. *198] Az 1988-as kiad{sú Zsidó Enciklopédia szerint: „49 embert öltek meg, 586 sebesült meg és 1500 h{zat vagy boltot fosztottak k i”. [199] Ez a hivatalos leír{s. De jól érezzük, mi húzódik meg mögötte. Azt mondj{k: „egyetlen embernek, egy félszemű zsidónak kinyomt{k az ép szemét”. Egy kicsit többet tudunk meg Korolenkón{l A 13. sz{mú h{z című esszéjében. *200+ Ezt a szerencsétlen embert Mejer Veiszmannak hívt{k. „Arra a kérdésemre – írja Korolenko –, hogy tudja-e ki tette ezt vele? –, teljesen derűsen azt felelte, hogy nem tudja, de egy »kissr{c«, a szomszédék fia azzal dicsekedett, hogy tettét zsinórhoz kapcsolódó ólomgolyó segítségével követte el.” Miként Korolenko leír{s{ból, úgy a hivatalos jegyzőkönyvekből is nyilv{nvaló, hogy a gyilkosok és {ldozatok gyakran jól ismerték egym{st. Korolenko magyar{zza: „Igaz, hogy én a zsidóktól tudom mindezt, de nincs r{ ok, hogy ne adjak hitelt az {ltaluk elmondottak-[387]-
nak. ...Miért tal{lt{k volna ki ezeket a részleteket? ...” És tényleg, milyen okból tal{ln{ ki a hal{los fejütést kapott Bencion Galanter csal{dja azt, hogy a gyilkosok az egész testébe szög eket vertek? Niszenzon könyvelő csal{dja tal{n nem volt eléggé megdöbbenve, miért tódította volna hozz{, hogy a meggyilkol{sa előtt egy pocsoly{ban „{ztatt{k”? Nem kital{lt dolgokról beszéltek. De a közvélemény bujtogatóinak, akik az eseményektől t{vol voltak, mindez a szörnyűség nem volt elég. Ami őket foglalkoztatta, az nem a tragédia, a szerencsétlenség, a gyilkoss{g volt, hanem, hogy milyen módon lehetne ezt felhaszn{lni a c{ri hatalom megdöntésére? Ennek érdekében egészen hajmeresztő túlz{sokhoz folyamodtak. Nem lehetett volna fölülemelkedni ezeken a szörnyűségeken, megkísérelni a következő hónapokban és években vil{gosan eligazodni a temérdek {llít{s között? Nem csökkentette volna-e ez a tragédi{t? És minek gerjeszteni a dühös visszav{g{st? De kötelességünk tiszt{n l{tni, mivel a kisinyovi pogromot felhaszn{lt{k Oroszorsz{g befeketítésére, és ezzel örökre becstelenséggel bélyegezték meg. Ma minden tisztességes történelmi munka megköveteli, hogy különbség tétessék a szörnyű igazs{g és az {lnok hazugs{gok között. A v{diratok következtetése a következő: „Megfelelő parancsnok hi{ny{ban a rendőrség tétlenné v{lt és csak ezért érhették el a zavarg{sok a leírt mértéket. ...Az előzetes vizsg{latok nem tal{lt{k bizonyítottnak a sz{ndékoss{got, az előre megfontolts{got a zavarg{sok kialakul{s{ban.” [201] Erre utaló jeleket a tov{bbi nyomoz{sok sem tal{ltak. De mindezt sz{mít{son kívül hagyta a m{r említett zsidóvédelmi hivatal (olyan emberek részvételével, mint a rendkívül befoly{sos M. Vinaver, G. Szliozberg, L. Bramszon, M. Kuliser, A. Braido, Sz. Pozner, M. Krolj). *202+ A kisinyovi pogrom hírére a felülről szított összeesküvésen kívül minden m{s eshetőséget kiz{rtak. „Ki adott parancsot a pogrom megszervezésére, ki utasította a titokzatos erőket, h-ik az elkövetők?” [203] „Amint megtudtuk, hogy milyen légkörben zajlott a kisinyovi mész{rl{s, nem volt kétséges sz{munkra, hogy ez az ördögi merénylet nem valósulhatott volna meg a rendőri közigazgat{s előkészítése és vezetése nélkül.” Persze „a -[388]-
nyomorultak titokban tartott{k a tervüket”, írja M. Krolj a XX. sz{zad 40-es éveiben. *204] „De annak ellenére, hogy meg vagyunk győződve arról, hogy a kisinyovi mész{rl{s kezdeményezése – Pleve hallgatólagos egyetértésével, vagy tal{n az ő indíttat{s{ra – fentről jött, nem tudjuk leleplezni és orsz{g-vil{g előtt bűnösnek nyilv{nítani őket, csak ha a legvitathatatlanabb bizonyítékokat tudjuk ellenük felmutatni. Ezért hat{roztuk el, hogy gyorsan Kisinyovba küldjük Zarudnyijt, a híres ügyvédet. ...[205] Őt tartjuk a legalkalmasabb embernek erre a feladatra. ...Elv{llalta, hogy felt{rja a rejtett mozgatórugóit annak a kisinyovi mész{rl{snak, ami ut{n a rendőrség a figyelem elterelésére néh{ny tucat rablót és fosztogatót tartóztatott le.” [206] (Emlékezzünk arra, hogy a pogrom m{snapj{n 816 személyt tartóztattak le.) Zarudnyij az inform{ciókból „kivételes anyagot gyűjtött össze”. Tudni kell, hogy „a pogrom szervezéséért a helyi biztons{gi szolg{lat vezetője, K. Levendal volt a felelős”, aki csendőrtiszt volt és a pogrom előtt kevéssel nevezték ki Kisinyovba. Az „ő parancs{ra adott a rendőrség és a helyőrség csapata nyíltan t{mogat{st a gyilkosok és a fosztogatók részére”. [207] Ő volt az, al{ „teljesen lehetetlenné tette a korm{nyzó közbeavatkoz{s{t”. [208] (Miközben köztudott, hogy Oroszorsz{gban a rendőrség nem, a katonas{g pedig még kevésbé tartozott a biztons{gi szolg{lat – Ohrana 272 – parancsnoks{ga al{.) Az úgymond „kivételes jelentőségű anyag”, amely „teljes bizonyoss{ggal” leleplezte a bűnösöket, sosem került publik{l{sra, sem akkor, sem később. Miért nem? Hiszen akkor nem kerülhették volna el Levendal és a hozz{ hasonlók a büntetést és a szégyent? Erről az anyagról csak hallom{sból tudunk. [llítólag bizonyos Pronyin nevű kereskedő és a Pisszarzsevszkij nevű jegyző többször tal{lkoztak egy meghat{rozott k{vézóban, hogy Levendal utasít{sai alapj{n megszervezzék a pogromot. [209]
272
Ohrana: a II. S{ndor c{r elleni sikeres merénylet hat{s{ra fia, III. S{ndor {lt al „az {llami rend és közbiztons{g megóv{sa” érdekében 1882-ben létrehozott új, {tszenezett titkosrendőrség rövid elnevezése. Széles jogköre és aktív fellépése tette hí rhedtté.
-[389]-
És ezek voltak azok a tal{lkozók, amelyek ut{n az egész rendőrség és a katonas{g a pogrom mellett döntött. Mindenesetre Goremikin főügyész megvizsg{lta a Levendal elleni v{dakat és alaptalannak nyilv{nította őket. *210] (Krusevant, akinek bujtogató újs{gcikkei valóban elősegítették a pogromot, két hónap múlva Szentpéterv{rott Pinhasz Dasevszkij késsel le akarta szúrni, két sebet ejtve rajta. [211]) A hatalom ezalatt folytatta a nyomoz{st. A rendőri közigazgat{s igazgatój{t, A. A. Lopuhint sietve Kisinyovba küldték. (Szabadelvű szimpatiz{ns lévén a közvélemény szemében minden gyanú fölött {llt.) Von Raaben korm{nyzót több magas rangú besszar{biai tisztviselővel együtt elmozdított{k tisztség éből; korm{nyzónak Sz. Uruszov herceget nevezték le (aki nem sok{ra nagyon sokat szereplő Kadet p{rti273 lett, és al{írta a l{zad{sra felhívó úgynevezett „viborgi felhív{st”). Pleve belügyminiszter az {prilis ?9-i korm{nyzati híradóban körlevelet tett közzé, amelyben méltatlankod{s{t fejezte le a kisinyovi hatalom tehetetlensége felett; felkérte az összes tartom{ny korm{nyzój{t, és a v{rosi rendőrkapit{nyokat, hogy minden lehetséges eszközzel hat{rozottan {llítsanak meg minden erőszakoskod{st. [212] Az ortodox egyh{z is nyilatkozott. A szent szinódus körlevelet adott közre, kérve Isten nevében a klérust 274 , tegye meg a szükséges lépéseket a zsidóellenes érzelmek körf{sa érdekében. Néh{ny főpap, köztük Joann Kronstadtszkij a hívek {ltal igen tisztelt atya, a keresztény néphez fordulva rosszall{s{t fejezte le, és megbékélésre buzdított. „...Véres és s{t{ni orgi{val helyettesítették a keresztény ünnepet.” [213] Antonyij (Hrapovickij) püspök pedig kinyilatkozta: „Isten büntetése le fog sújtani azok-a a nyomorultakra, akik azt a vért ontj{k, mely közös az Isten-emberével, az ő anyj{éval, a szeplőtlen Szűz M{ri{éval, az apostolokéval és a prófét{kéval..., hogy megtudj{tok mennyire dr{ga az isteni lélek sz{m{ra a napjainkban levetett zsidó Kadet P{rt: orosz politikai p{rt, mely nevét a K és D betűk össz etételéből kapta (K = konstitucion{lis (alkotm{nyos), D = demokr ata). Politikai törekvése az, hogy Oroszorsz{g demokratikus alkotm{nyt kapjon. 274 Klérus (görög, latin): a keresztény ({ltal{ban katolikus) egyh{zak papi rendje. 273
-[390]-
nép és milyen az ő haragja azzal szemben, aki meg akarja t{madni azt.” (214+ A lakoss{gnak szórólapokat osztottak le. (Az egyh{z szónoklatai és magyar{zatai nem mindig nélkülözték az évsz{zadok folyam{n {llandósult archaikus lelki {llapot visszatükröződését, amely a félelmetes fejlődés időszakban kissé m{r idejétmúltnak hatott.) M{jus első napjaiban – teh{t 1 hónappal az események ut{n – úgy az orosz, mint az európai és az amerikai sajtóban is t{jékoztató hadj{rat tört ki a pogrommal kapcsolatban. Péterv{rott őrjöngő cikkek beszéltek asszonyok és csecsemők meggyilkol{s{ról, és hol fiatalkorú l{nyok, hol asszonyok megerőszakol{s{ról, férjük vagy apjuk és anyjuk jelenlétében. Szó esett „kitépett nyelvekről; férfiról, akinek fölv{gt{k a has{t, asszonyról, akinek orrüregén keresztül szöggel fúrt{k {t a fejét”. [215+ Egy hét sem telt bele és ezek a szörnyű részletek a nyugati lapokban is megjelentek. A nyugati közvélemény teljes mértékben hitelt adott ezeknek az ír{soknak. A befoly{sos angliai zsidók felhaszn{lt{k ezeket a meséket, és szóról szóra belevették közös tiltakoz{sukba. *216] Meg kell ismételnünk: „Semmilyen kegyetlenség vagy erőszak nyoma nem volt meg figyelhető a testeken.” Az újabb újs{gcikkhull{m ut{n törvényszéki orvosokat kértek föl kiegészítő szakértői vizsg{lat lefolytat{s{ra. A v{ros egészségügyi szervezetének orvosa, dr. Frenkel – aki a zsidó temetőben vizsg{lta meg a testeket – és dr. Csorba – aki a halottakat és a sebesülteket fogadta a kisinyovi zemsztvo kórh{z{ban, majd a zsidó kórh{zban húsvét m{sodik napj{n 5 ór{tól a harmadik nap délig –, valamint Vasziljevics doktor – aki 35 halott boncol{s{t végezte el – mind-mind, egyöntetűen azt tanúsított{k, hogy a testeken nem voltak megtal{lhatók az újs{gcikkek {ltal leírt erőszakoss{gok, kínz{sok nyomai. [217] Később, a per alatt derült ki, hogy Dorosevszkij doktornak – akiről azt gondolt{k, hogy ezeket a rémisztő inform{ciókat sz{llította – semmi köze nem volt ezekhez a kegyetlenkedésekhez, sőt a botr{nyos cikkek publik{l{s{t illetően semmiféle felelősséget nem v{llalt. [218] Ami az ogyesszai bírós{gi palota főügyészét illeti, Lopuhin erőszakra vonatkozó kérdéseinél „a saj{t kihallgat{s{t titkosan kezelte”: maguknak az {ldozatok csal{djainak az elbeszélései sem igazoltak -[391]-
egyetlenegy erőszakos esetet sem. A vizsg{lat konkrétumai pedig hat{rozottan kiz{rt{k ezt a lehetőséget. *219] De kinek volt gondja a vizsg{latokra, és az orvosok leleteire? Ki vette figyelembe a főügyész nyomoz{s{nak eredményeit? Mindezek az okiratok hadd s{rguljanak a hivatalok dossziéi között! Mindazt, amit a tanúk nem igazoltak, mindazt, amit Korolenko nem mesélt el, a hatós{golajak nem volt lélekjelenléte megc{folni. És mindezek a részletek vil{gszerte elterjedtek, és tényként gyökereztek meg, és meg is maradnak az egész XX. sz{zad alatt, sőt valószínűleg a XXI. sz{zadban is – megdermedve, megmerevedve, örökre Oroszorsz{g nevéhez fűződve. M{rpedig Oroszorsz{g m{r hosszú ideje egyre élesebben felismerte a „polg{ri t{rsadalom” és a korm{ny között húzódó őrült, végzetes szakadékot. Hal{los küzdelemről volt szó. A liber{lisok, a radik{lisok és a forradalm{rok köreinek minden a korm{ny hitelét rontó incidens (lett légyen az igaz vagy hamis) {ld{snak sz{mított. Sz{mukra minden megengedett volt – b{rmilyen túlz{s, torzít{s, a tények meghamisít{sa. A fontos a hatalom minél súlyosabb lej{rat{sa volt. Ilyen súlyos pogrom „megtörténte” az orosz radik{lisok sz{m{ra harcuk esélyét növelte! A korm{ny betiltotta a pogrommal kapcsolatos cikkek publik{l{s{t, de ez ügyetlen lépésnek bizonyult. Az intézkedés visszhangja ugyanolyan erővel verődött vissza az európai és az amerikai sajtóból. Sőt, még büntetlenebbül ontott{k a fércmunk{kat, agyszüleményeket, pontosan úgy, mintha a rendőrség sohasem {llapította volna meg a pontos tényeket. És elkezdődött a c{ri korm{ny elleni nagy hadj{rat. A zsidóvédelmi hivatal t{viratokat juttatott el minden főv{rosba. Szervezzenek mindenhol tiltakozó gyűléseket! *220] A hivatal egyik tagja a következőket írta: „Mi egyar{nt részletes t{jékoztat{st küldtünk a szörnyű kegyetlenségekről... Németorsz{gba, Franciaorsz{gba, Angli{ba, az Egyesült [llamokba. Inform{cióink hat{sa rendkívüli volt. P{rizsban, Berlinben, Londonban és New Yorkban tiltakozó gyűléseket szerveztek, melyek sor{n a szónokok a c{ri korm{ny {ltal elkövetett gyilkoss{gok h{tborzongató képeit ecsetelték.” [221] „L{m csak, -[392]-
mondt{k, az orosz medve kimutatta foga fehérjét!” Ezek a kegyetlenkedések teljesen megdöbbentették az embereket. „És minden viszszafogotts{g nélkül: a rendőrség és a katon{k minden eszközzel segítségére voltak a gyilkosoknak és a rablóknak embertelen cselekedeteik véghezvitelében.” [222] Az „el{tkozott egyeduralom” saj{t mag{ra pecsételt kitörölhetetlen szégyenfoltot! A gyűléseken a c{rizmus új gaztetteire az „előre megfontolts{g sz{ndék{nak” bélyegét nyomt{k. A londoni zsinagóg{kban... a szent szinódust azzal v{dolt{k, hogy a gyilkoss{gokat vall{si sugallati-a tették. Néh{ny katolikus egyh{zi főpap is hangot adott rosszall{s{nak. De messzemenően az európai és az amerikai sajtó mutatkozott a legszenvedélyesebbnek (nevezetesen William Hearst sajtóm{gn{s). „A c{ri hatalmat a kisinyovi mész{rl{s felelősségével v{doljuk. Kijelentjük, hogy teljességgel vétkes ebben a holokausztban 275 . Csakis az ő lelkén sz{radnak a gyilkoss{gok. ...Az igazs{gszolg{ltat{s Istene jöjjön le közénk, és végezzen Oroszorsz{ggal, úgy ahogy azt Szodom{val és Gomorr{val276 tette... és tüntesse el a föld színéről ezt a pestises gócot. A kisinyovi mész{rl{s arc{tlan kegyetlenségében túltesz mindenen, amit valaha is civiliz{lt nemzetnél feljegyeztek...” [223] (Vajon ide értendőek e a középkori Európa zsidóirt{sai is?) És sajnos az események ilyenfajta megítéléséhez csatlakoztak a többé-kevésbé megfontolt, de az elhamarkodottan ítélkező zsidók is. És nem sokkal kevesebb, mint 30 évvel az események ut{n, a nagy tiszteletnek örvendő G. Szliozberg szolg{l emigr{ciós publik{cióiban ugyanazokkal a részletekkel (m{rpedig ő maga sosem volt Kisinyovban sem a történtekkor, sem később). Megjelennek n{la az {ldozat fejébe vert szögek (addig az {llít{sig merészkedik, hogy Korolenko elbeszéléseiből merítette ezt az adatot!), a megerőszakol{sok, és a
275
276
Holokauszt (görög): teljesen elégett (holokausztosz). Az úrnak bemutatott égő tűz{ldozat megnevezése volt. A XX. sz{zadban a régi holokauszt szó új jelentést kap: a zsidós{gnak a n{cik {ltal történő; tömeges és szisztematikus megsemmisít ését értik alatta. Szodoma és Gomorra: legend{s v{rosok Palesztin{ban, amelyekről Mózes első könyve (18-19.) elbeszéli, hogy lakóiknak égbeki{ltó gonoszs{ga miatt Isten kénköves esőt bocs{tott r{juk s a föld is megnyílt alattuk. Ahol elsüllyedtek, ott keletkezett a Holt-tenger.
-[393]-
„több ezer katona” (a szerény kisinyovi laktanya sohasem l{thatott ilyen létsz{mot!), amely „úgy tűnt, hogy a pogrom tetteseinek t{mogat{s{ra van jelen”. [224] De Oroszorsz{g a nemzetközi t{jékoztat{s területén nem rendelkezett tapasztalatokkal, ennek semmilyen bevett módszerét nem ismerte. Így képtelen volt megfelelő módon igazolni mag{t. Közben az elszabadult r{galomhadj{rat az {llítólagos „előre megfontolt sz{ndékoss{got” semmilyen szil{rd bizonyítékhal nem t{masztotta al{. És b{r Zarudnij ügyvéd „lez{rta a vizsg{latot és... hat{rozottan kimondta, hogy a pogrom fő szervezője és t{mogatója nem m{s volt, mint a helyi Ohrana parancsnoka, Levendal b{ró” [225], még ez a v{ltozat sem volt elegendő, ugyanis Levendal alakja nem volt elég közel a korm{nyhoz; még nyomulni kellett egy kicsit a hatalom központj{hoz való eljut{shoz. És tessék mi történik! Hat héttel a pogrom ut{n, éppen időben, hogy még fel lehessen szítani az {ltal{nos felh{borod{st és megszégyeníteni a hatalom kulcsfigur{j{t, „felfedezték” (senki sem tudja hol, senki sem tudja ki {ltal, de nagyon jókor) Pleve belügyminiszter egyik, von Raaben kisinyovi korm{nyzóhoz intézett, szigorúan titkos ír{s{t. (Még csak nem is minden letelepedési övezet korm{nyzój{nak küldött körlevélről van szó, hanem egy, csak neki címezettről, éppen 10 nappal a pogrom előtt.) Ebben a miniszter mintegy mellékesen tan{csot ad. Amennyiben Besszar{bia tartom{ny{ban súlyos zavarg{sok törnének ki, azokat ne fojts{k el fegyverrel, csak meggyőzéssel éljenek. Valaki pedig Péterv{rott éppen jókor adja {t a levél szövegét az angol tudósítónak, D. D. Brahamnak, aki sietve közzéteszi ezt Londonban a Times 1903. m{jusi sz{m{ban. *226+ Egy{ltal{n, milyen jelentősége, súlya lehet egyetlen újs{g egyetlen cikkének, amelyet semmi sem erősít meg sem most, sem később? Bizony, akkora jelentősége lehet, amennyit csak akarnak! Sőt óri{si! És ebben az esetben a Times publik{ciója alapj{t jelentette neves brit zsidók tiltakoz{s{nak, élükön Montefiore-val (a híres csal{d lesz{rmazottj{val). *227+
-[394]-
A vil{gszerte uralkodó kedvező légkör hat{s{ra ez a levél hatalmas „sikert” aratott. A c{rizmus egyetemes irtóz{st kiv{ltó zsidós{ggal szembeni vérengző sz{ndéka eladdig nem nyert bizonyít{st. Most pedig egyszercsak „hirtelen, okm{nyok t{masztott{k al{”. Cikkek és gyűlések újabb hull{ma kezdődött az egész vil{gon. A cikk közzétételének harmadik napj{n a New York Times megjegyezte, hogy „m{r h{rom napja annak, hogy a levél nyilv{noss{gra került, és semmilyen c{folata nem érkezett”. Eközben a brit sajtó m{r deklar{lta a levél autentikuss{g{t. „Mit mondhatunk egy olyan orsz{g civiliz{ciós szintjéről, amelynek a minisztere ilyen túlzó, korl{tlan felhatalmaz{st ad?” [228] Az orosz korm{ny ügyetlenségében, és nem érezve a dolog fajsúly{t, nem tal{lt jobb megold{st, mint a területi rendőrfőnök, Lopuhin al{ír{s{val ell{tott, félv{llról vett szűkszavú c{folat eljuttat{s{t, és ezt is csak a Times publik{ciój{t követő 9. napon. *229+ Újabb baklövésként pedig ahelyett, hogy okirat-hamisít{s ügyében vizsg{latot folytattak volna, ink{bb kiutasított{k Brahamot. M{rpedig több okból is biztosak lehetünk abban, hogy hamisítv{nyról volt szó. Nem csak azért, mert Braham soha a legkisebb bizonyíték{t sem mutatta fel a levél hitelességének. Még csak azért sem, mert A. A. Lopuhin, eleve nyilv{nvaló ellensége létére és ellenére maga is c{folta a levelet. És azért sem mert Uruszov herceg – von Raabent követte a korm{nyzói székben – nagy zsidószimpatiz{ns volt, ellenőrizte a korm{nyzói archívumokat, és semmilyen „Pleveféle levelet” nem tal{lt. És nem csak azért, mert a szerencsétlen félre{llított Von Raabennek az élete és a karrierje összetört, és soha többé, reménytelen erőfeszítések ellenére sem tudta jó hírnevét vissza{llítani, de mindezek ellenére mégsem panaszkodott, hogy „föntről” kapta az utasít{sokat, ami nyomban helyre tette volna a karrierjét és a liber{lis t{rsadalom eszményképévé emelte volna. Az elsőrendű ok valój{ban abban rejlik, hogy Oroszorsz{g {llami levélt{r{nak semmi köze nem volt a szovjet éra hamisított archívumaihoz, ahol kérésre b{rmilyen okm{nyt elkészítettek, vagy b{rmelyiket titokban elégették. Nem, az orosz birodalmi levélt{rakban minden sérthetetlenül és örökre megőrzésre került. Rögtön a febru{ri forradalom ut{n a kor-[395]-
m{ny rendkívüli vizsg{ló bizotts{ga és a még ennél is buzgóbb a „pogrom történetének tanulm{nyoz{s{ra fel{llított különbizotts{g” olyan jelentős vizsg{lóbiztosokkal, mint Sz. Dubnov, G. KrasznijAdmoni, nem tal{lt{k sem Péterv{rott, sem Kisinyovban a kifog{solt okm{nyt és annak beviteli és k iviteli bejegyzését sem. Mindössze az orosz fordít{s{t tal{lt{k meg Braham angol szövegének. (Ugyanígy papírokat, amelyek tartalma: „Komoly büntetésekre és elbocs{t{sok végrehajt{s{ra utaló rendelkezések... zsidókérdésben felelős szervek illeg{lis akciója esetén”.) [230+ Egyébként 1917 ut{n kellett volna-e még tartami valamitől? M{rpedig egyetlenegy tanú, egyetlen emlékiratíró sem tal{ltatott, aki elmondta volna, honnan jött ez a végzetes t{virat; vagy azzal kérkedett volna, hogy közvetítő szerepet töltött be. És maga Braham – sem akkor, sem később – egy {rva szót sem szólt erről. Mindez azonban nem akad{lyozta meg a Recs (Beszéd) alkotm{nyos-demokrata lapot abban, hogy 1917. m{rcius 19-én bizonyoss{ggal írja: „A kisinyovi vérfürdő, a forradalomellenes pogrom 1905ben szerveződött, ahogy ezt a területi rendőrség hat{rozottan meg{llapította.” És 1917 augusztus{ban a moszkvai {llam konferenci{j{n a rendkívüli vizsg{lóbizotts{g elnöke nyilv{noss{g előtt kijelentette: „nemsok{ra bemutatja a rendőrügyoszt{ly okm{nyait, a zsidóellenes pogrom szervezésére vonatkozóan”. M{s kérdés, hogy sem akkor, sem később, sem a bizotts{g, sem ut{na a bolsevikok nem mutattak be ilyen jellegű okm{nyt. Szóval így gyökeresedtek meg a hazugs{gok egészen napjainkig!... (Az én November 16-{mban az egyik személy felidézi a kisinyovi pogromot. Mire 1986-ban művem német kiadója ehhez a részhez az al{bbi magyar{zatul szolg{ló megjegyzést teszi hozz{: „Jól előkészített, két napig tartó zsidóellenes pogrom. Pleve belügyminiszter szövetkezett a besszar{biai korm{nyzóval, hogy ne lépjenek fegyverrel közbe.” [231+) A legújabb (1996-os) Zsidó Enciklopédi{ban a következő meg{llapít{s olvasható: „Az új belügyminiszter V. Pleve szervezte 1903 {prilis{ban ügynökeivel a kisinyovi progromot.” [232 ] (Ezzel ellentétben, az Enciklopédia előző kötetében a következőket olvassuk: „Pleve t{virati szövegét, amelyet a londoni Times publik{lt... a legtöbb szakember hamisnak tartja”. [233]) -[396]-
H{t, íme! A kisinyovi pogrom hamis története sokkal nagyobb zajjal j{rt, mint az igazi, kegyetlen és hiteles. Tiszt{zni fogj{k-e valaha ezt az egészet? Vagy erre még újabb évsz{zadot kell v{rni? A c{ri korm{ny ügyetlensége, hatalm{nak elavults{ga sz{mos alkalommal megmutatkozott. P éld{ul a Transzkauk{zusban, amikor 1905-ben öldöklés tört ki az örmények és az azeriek között, de a korm{nyt csak a kisinyovi ügyben nyilv{nított{k bűnösnek. D. Paszmanyik ír{sa szerint „a zsidók sosem a népnek rótt{k fel a pogromot, hanem mindig is kiz{rólagosan a hatalmat, a vezetést v{dolt{k érte. ...Ezt a véleményt, amely végeredményben tökéletesen felületes volt, semmilyen tény nem tudta megingatni”. [234] Bikerman hangsúlyozza, hogy köztudom{sú volt, hogy a pogromot a korm{ny a forradalom elleni küzdelemnek tekintette. A körültekintőbbed úgy gondolkoztak, hogy ha az utóbbi pogromokat valóban nem előzte meg korm{nyzati előkészület, „akkor a Szentpéterv{rott uralkodó közhangulat alapj{n a hatalom, a minisztertől az utolsó rendőrig a zsidógyűlölet minden megnyilv{nul{s{t jó néven venné”. Mégis az 1903-as őszi kisinyovi per ennek pontosan az ellenkezőjét mutatta. A radik{lis és liber{lis ellenzék sz{m{ra ennek a pernek az egyeduralom elleni harcc{ kellett volna {talakulnia. Olyan neves keresztény és zsidó ügyvédek v{llaltak mag{nv{dlói szerepet, mint M. Karabcsevszkij, o. Gruzenberg, Sz. Kalamanovics, A. Zarudnij, N. Szokolov. A „baloldal zseni{lis ügyvédje”, P. Pereverzev és néh{nyan m{sok, hajlandóak voltak a v{dlottak védőjeként elj{rni, hogy „azok ne féljenek a bírós{gon azt a ta núvallom{st tenni ..., hogy felbujtott{k őket a mész{rl{sra” [235] – vagyis, hogy a hatalom fegyverezte föl őket. A „mag{nv{dlók” kiegészítő nyomoz{s lefolytat{s{t követelték, és azt, hogy a v{dlottak padj{ra az „igazi bűnösöket” ültessék! A hatalom nem tette közzé a kihallgat{s jegyzőkönyveit, hogy ne borzolja sem a kisinyovi szenvedélyeket, sem a m{r amúgy is vil{gszerte fortyogó közvéleményt. Ez megkönnyebbítette a helyzetet: a mag{nv{dlókat körülvevő aktivista csoportok saj{t besz{molót készítettek, amit Rom{ni{n keresztül juttattak ki a vil{g t{jékoztat{s{ra. Azonban ez a perek lefoly{s{n semmit sem v{ltoztatott: nem győzték -[397]-
kutatni a gyilkosokat, de a kétségkívül bűnös hatalom, csak a késői beavatkoz{sban tekinthető vétkesnek. V{laszlépésként az ügyvédek csoportja közös nyilatkozatot adott közre. „Ha a bírós{g visszautasítja a pogrom valódi bűnöseinek törvény szék elé való {llít{s{t és megbüntetését”, nem csak a jelentéktelen Von Raaben korm{nyzót (az ő személye m{r senkit sem érdekelt), hanem egyértelműen Pleve minisztert és Oroszorsz{g központi korm{ny{t – „akkor a védőknek semmi keresnivalójuk nincs ebben a perben”. Ugyanis a „bírós{g olyan szintű ellenségeskedésébe ütköztek, amely semmilyen lehetőséget nem biztosított sz{mukra..., hogy szabadon és lelkiismeretesen védhessék ügyfeleik és az igazs{gszolg{ltat{s érdekeit”. [236] Az ügyvédek ezen új taktik{ja, amely teljes mértékben politikai indíttat{sú volt, ígéretesnek és termékenynek bizonyult; nagy hat{st gyakorolt az egész vil{gra. „Az ügyvédek elj{r{s{t Oroszorsz{g legkitűnőbb szellemei jóv{hagyt{k.” [237] Az ogyesszai bűnügyi oszt{ly rendkívüli törvényszéki pere teljesen rendben, következetesen zajlott le. A nyugati lapok jóslata, miszerint a kisinyovi per „csak komédia, az igazs{gszolg{ltat{s paródi{ja lesz” *238+, nem igazolódott be. A v{dlottakat nagy sz{muk miatt kisebb csoportoka-a osztott{k vétkességük súlya szerint. Mint az m{r feljebb említésre került, zsidó nem volt a v{dlottak között. *239] A tartom{nyi csendőrfőnök m{r {prilisban bejelentette, hogy a 816 letartóztatott személyből 250 esetében alaptalan v{dak miatt beszüntették az elj{r{st, 446-ot a bíró kisebb vétség miatt ítélte el (a tanúvallom{sokból a Times leközölt néh{nyat), és „azokra a személyekre, akiket a bírós{g bűnösnek tal{lt, súlyosabb ítéletet szabtak k i”. Körülbelül sz{z embert v{doltak meg súlyosan. Ebből 36 személyt gyilkoss{ggal és erőszakkal (novemberre ez a sz{m 37-re emelkedik). Decemberben ugyanez a rendőrfőnök bejelenti a perek eredményeit: minden jogtól való megfoszt{s, vagyonelkobz{s és fegyintézet (hét vagy öt év), jogoktól való megfoszt{s és büntetősz{zad (egy és m{sfél évre). Összesen 25 elítélő és 12 felmentő ítélet születik. *240+ Valódi gyilkoss{gok (amelyekről kor{bban írtunk) valódi bűnöseit ítélték el. Az ítéletek ugyanakkor nem voltak enyhék – „a kisinyovi dr{ma az Oroszorsz{gban szok{sos ellentmond{ssal végződik, úgy -[398]-
tűnik, hogy a tettesek szigorú bírói megtorl{s {ldozatai”, fejezi ki csod{lkoz{s{t az amerikai Zsidó évkönyv. [241] Péterv{rott a bírós{gi t{rgyal{sok befejeződése 1904 tavasz{n v{lt köztudom{súv{. *242+ Ennek ellenére 1905-ben a kisinyovi pogrom kivizsg{l{sa még egyszer a szen{tus elé került; Vinaver felszólalt és újra nem bizonyított be semmit. A valós{gban a kisinyovi pogrom tanúbizonys{got tett a c{ri hatalom – mint egy ilyen mértékű gyal{zatot eltűrő {llam – botr{nyos tehetetlenségéről. De ez a lecke ugyanolyan egyértelmű lett volna a mindent megmérgező hamisít{sok és hazugs{gok nélkül is. Miért nem volt elegendő a kisinyovi pogrom egyszerű valós{ga? Bizonyosan azért, mert ez az igazs{g visszatükrözte volna a korm{ny igazi arc{t – megmerevedett szervezetét, amely bűnös a zsidók sanyargat{s{ban, ugyanakkor bizonytalan és következetlen. Viszont a hazugs{gok segítségével úgy tűnt föl, mint valami felkészült, hozz{értő elnyomó szervezet, amely végtelenül magabiztos és gonosz. M{rpedig az ehhez fogható ellenség nem érdemel m{st, mint megsemmisítést. Az orosz korm{ny, amely m{r régóta hagyta, hogy a nemzetközi porondon legyőzzék, nem értette sem akkor, sem azut{n, milyen megsemmisítő vereséget is szenvedett. Ez a pogrom bes{rozta Oroszorsz{g egész történelmét, és minden elképzelést, gondolatot, amelyet a vil{g Oroszorsz{gról b{rmely vonatkoz{sban alkotott. Az {ltala fellobbantott fenyegető tűzvész l{ngja megvil{gította és siettette az egész orsz{gon hamarosan végigsöprő v{ltoz{sokat.
-[399]-
9. AZ 1905-ÖS FORRADALOMBAN
A kisinyovi pogrom megr{zó és kitörölhetetlen hat{ssal volt Oroszorsz{g zsidó közösségére. Zsabotinszkij erről így szól: Kisinyov jelenti „a hat{rvonalat két korszak, két gondolkoz{smód között”. Oroszorsz{g zsidós{g{t a mélységes f{jdalom mellett sokkal súlyosabb érzés j{rta {t, „amely még a f{jdalmat is majdhogynem elfeledtette – és ez a szégyen volt”. [1] „Ha a kisinyovi mész{rl{snak volt is valami szerepe a helyzetünk felismerésében, ez abban nyilv{nult meg, hogy r{ébredtünk a zsidós{g gy{vas{g{ra.” [2] Előzőleg m{r felidéztük a rendőrség mulaszt{sait és az illetékesek balfog{sait – így azt{n teljesen természetes, hogy a zsidók feltették maguknak a kérdést: érdemes-e ezek ut{n is sz{mítani a közhatalom védelmére? Miért nem alapítunk ink{bb saj{t milíci{t 277 és védjük meg magunkat fegyverrel? Sz{mos neves író és köz életi személyiség – köztük Dubnov, Ahad Haam, Rovnickij, Ben-Ami, Bjalik – buzdította őket cselekvésre. „Testvérek..., hagyj{tok a sir{nkoz{st és könyörgést! Ne v{rj{tok ellenségeitektől a segítséget! Ne sz{mítsatok m{sra, csak a saj{t két karotokra!” [3] Ezek a felhív{sok „felvillanyozt{k a zsidó fiatals{got”. [4] A kisinyovi pogrom ut{n kialakult túlfűtött légkörben „fegyveres önvédelmi egységek” jöttek létre a letelepedési övezet k ülönböző pontjain. Ezeket a csapatokat {ltal{ban a „zsidó közösség” [5] pénzelte, és a törvénytelen külföldi fegyverbehozatal sem okozott különösebb gondot sz{mukra. Az sem volt ritka, hogy a fegyverek nagyon fiatal gyerekek kezébe kerültek. A hivatalos jelentések nem utaltak fegyveres csoportok jelenlétére a keresztény lakoss{g körében. A korm{ny minden erejével küzdött a terrorist{k ellen. A fegyveres csapatok sz{m{nak növeke277
Milícia (latin): fegyveres szolg{latot teljesítő polg{rokból {lló karhatalmi szerv ezet; polg{rőrség.
-[400]-
dését a korm{ny – ami teljesen természetes is – a tiltott tüntetések és a polg{rh{ború előzményének ítélte, és a birtok{ban levő minden inform{ciót és eszközt bevett-e tiltotta, akad{lyozta azt. (Mind a mai napig az egész vil{gon elítélik és tiltj{k „földalatti paramilit{ris278 egységek” létrejöttét) Különösen jól működő fegyveres csoportosul{s jött létre Gomelben, a Bund helyi tan{cs{nak ir{nyít{s{val. Nevezett tan{cs 1903. m{rcius elsejétől „ünnepséget” rendezett „II. S{ndor kivégzésének” évfordulój{ra. *6+ A v{rosban – ahol keresztények és zsidók nagyj{ból azonos sz{mban éltek együtt [7] és emellett a zsidó szocialist{k rendkívül elsz{ntak voltak – különösen jó volt az önvédelem fegyveres csapatainak szervezettsége. Ez az 1903. augusztus 29-i és szeptember 1-jei események – a gomeli pogrom – idején is jól l{tható volt. A hivatalos nyomoz{s eredménye szerint a gomeli pogrom ügyében a felelősség megoszlott, vagyis keresztények és zsidók egyform{n egym{sra t{madtak. Vizsg{ljuk meg most közelebbről a kor okiratait, jelen esetben a Gomel-ügy v{dirat{t, amely a helyszínen készített rendőri jelentéseken alapult. (A XX. sz{zad eleji Oroszorsz{gban készült rendőri jelentések többszörösen bizonyított{k pontoss{gukat és kétséget kiz{ró megbízhatós{gukat. Így volt ez egészen az 1917-es febru{ri felfordul{sig, pontosabban addig a pillanatig, amikor Péterv{r rendőrőrseit elfoglalt{k és felégették a felkelők. Ettől kezdve az ilyen típusú, részletes pontoss{gú adatforr{s megszűnt mindannyiunk sz{m{ra.) A gomeli per sor{n a következő v{dirat született. „A zsidó lakoss{g... elkezdte a fegyvergyűjtést és önvédelmi köröket szervezett arra az esetre, ha net{n zsidóellenes zavarg{sok alakuln{nak ki. ...Néh{ny gomeli lakosnak alkalma nyílt megfigyelni a zsidó fiatalok v{roson kívül tartott összejöveteleit, amelyeken a revolverrel végrehajtott lőgyakorlatot végző személyek sz{ma időnként ak{r sz{z fő is volt. [8] ...Egyfelől a fegyverviselés {ltal{noss{ v{l{sa, m{sfelől pedig a sz{mbeli fölény és az összetartoz{s tudata b{torította fel annyira a 278
Paramilit{ris (görög, latin): katonai jellegű, katonailag megszervezett.
-[401]-
zsidó lakoss{got, hogy a fiatals{g között nemcsak önvédelemről kezdtek el beszélni, hanem a kisinyovi pogrom elmaradhatatlan megtorl{s{ról is.” Így van ez, ha b{rhol felüti a fejét a gyűlölet, később annak hat{sa valahol m{sokon csapódik le – és többnyire az {rtatlanokon. „Egy idő ut{n Gomel zsidós{g{nak viselkedése nemcsak viszszatetsző, de nagyon kihívó és sértő is kezdett lenni. A parasztokat és munk{sokat érő – mind szóbeli, mind tettleges – t{mad{sok egyre gyakoribb{ v{ltak, és a zsidók minden módon, még az orosz felsőbb rétegek felé is kinyilv{nított{k megvetésüket. Péld{ul kényszerítették a katon{kat, hogy menjenek {t az út m{sik oldal{ra, ha ők jönnek.” Végül 1903. augusztus 29-én kis, egyszerű piaci incidenssel kezdődött minden. Malickaja hering{rusnő és vevője, Salikov közt heves szóv{lt{s alakult ki; a nő arcul köpte a m{sikat, s a vita verekedésig fajult. „Azon nyomban több zsidó is Salikovra vetette mag{t, a földre r{ntott{k és elkezdték verni mindennel, ami a kezük ügyébe került. Több mint tíz paraszt... prób{lt Salikov védelmére kelni, de a zsidók azonnal leadt{k a megbeszélt k özös füttyjelet, erre jelentős létsz{mú zsidó csapat verődött össze. ...Nem kétséges, hogy ezek a segélyhívó füttyjelek... az egész v{ros zsidó lakoss{g{t mozgósított{k... gyalog, kocsival, ki ahogy tudott, felfegyverkezve, mindenhonnan összesereglettek a zsidók a piacra. Rövid időn belül a piac útj{n, mag{n a piacon és a környező utc{kban feketéllett a tömeg. kövekkel, botokkal, kalap{csokkal, vagy egyszerű vasrudakkal és kifejezetten erre a célra készített bunkósbotokkal voltak felszerelkezve. Mindenhonnan ki{lt{sok hangzottak »Gyerünk zsidók! A piacra! Ez az oroszok pogromja!« És a tömeg kis csoportonként üldözőbe vette a parasztokat, hogy megverje őket.” – Pedig ez utóbbiak nagyon sokan voltak, piacnap volt. „Porték{ikat h{trahagyva – amennyi idejük maradt – a parasztok felugrottak a szekerükre és igyekeztek minél előbb elhagyni a v{rost. ...A szemtanúk azt mesélik, hogy amikor elkapt{k az oroszokat, a zsidók irgalom nélkül ütöttek öregeket, asszonyokat, még a gyerekeket is. Péld{ul leszedtek a szekérről egy kisl{nyt és a haj{n{l fogva húzt{k a földön. .... Az egyik paraszt, bizonyos Szilkov kellő t{vols{gra húzódva kenyérvéget r{gcs{lva figyelte az esemé-[402]-
nyeket. Egyszercsak az egyik h{tulról futva közelítő zsidó hal{los v{g{st ejtett késével a tork{n, majd eltűnt a tömegben.” M{s részleteket is elbeszéltek. A v{ros egyik tisztségviselője csak Majanc rabbi és a szomszédos h{ztulajdonos, Rudzievszkij közbeavatkoz{s{nak köszönhetően tudott megmenekülni. A helyszínre érő rendőrséget zsidó oldalról „kőz{por és pisztolygolyók fogadt{k... a t{mad{s nemcsak a tömegből, hanem a környező h{zak ablakaiból is érkezett. ...A keresztények elleni erőszak egészen estig tartott, és csak a katonas{g egyik alakulat{nak megérkezésekor oszlottak fel a zsidó csoportosul{sok... a zsidók az oroszokat verték és elsősorban a parasztokat, akik a legkisebb ellen{ll{sra sem voltak képesek. Ez annak tudható be, hogy a zsidókhoz képest elenyésző volt a sz{muk, emellett pedig semmiféle önvédelmi eszközzel nem rendelkeztek. ...Ezen a napon az {ldozatok az oroszok voltak..., nagyon sok volt a sebesült, félholtra vert ember.” [9] A v{dirat ezzel fejezi be az augusztus 29 -i események leír{s{t „mindennek vitathatatlanul »oroszellenes pogrom« jellege volt”. [10] A tettek „a keresztény lakoss{gban mélységes felh{borod{st keltettek”, amelyet csak felerősített a zsidók „m{moros örömujjong{sa” és „fellelkesült hangulata”, amely így fejeződött ki: „M{r nem vagyunk többé Kisinyovban!” Szeptember elsején, a déli sziréna ut{n, a vasúti munk{sok különösen hangosak voltak, kilépve a műhelyek ajtaj{n kiab{l{sokat és felki{lt{sokat lehetett hallani, a rendőrfőnök pedig parancsot adott a v{rosba vezető híd lez{r{s{ra. Erre a munk{sok a környező utc{kon szétszéledtek és „kövek röpködtek a zsidók h{zainak ablakai felé”, miközben „a v{rosban jelentős sz{mban gyülekeztek a zsidók”, akik „kellő t{vols{gból fadarabokat és köveket dob{ltak a munk{sok tömegei felé. ...Két nagyobb, a zsidó tömegből sz{rmazó, kődarab” úgy h{tba tal{lta az egyik rendőrtisztet, hogy az {jultan esett össze. Az orosz tömeg elkezdett üvölteni: „Ezek a piszkos zsidók megölték a főtörzset!” és megkezdte a zsidó h{zak és boltok fosztogat{s{t. A katonas{g – amely szétv{lasztotta az ellenfeleket és a két t{bor közé {llt – közbeavatkoz{sa akad{lyozta meg a véront{st. A zsidók oldal{ról köveket hajig{ltak és „szitokszavak mellett” pisztoly-[403]-
golyók is repültek a katon{k felé. A parancsnok megkérte Majanc rabbit és Zalkind doktort, hogy tegyenek lépéseket a zsidókn{l, de „békességre, nyugalomra intő szavaknak nem volt semmiféle hat{sa a tov{bb h{borgó tömegre”. A bajonettek felcsatol{s{val sikerült csak visszavonul{sra kényszeríteni őket. A katonas{g bevetésének legfőbb eredménye az volt, hogy „megakad{lyozta a belv{rosba igyekvő törni-zúzni v{gyókat az odajut{sban, hisz ott voltak a legtehetősebb zsidók boltjai és h{zai”. Így a pogrom a külv{ros felé terjedt. A rendőrfőnök még egyszer megprób{lta jobb bel{t{sra bírni a tömeget, de visszakiab{ltak neki. „Te a zsidókkal vagy, el{rult{l minket!” Egy, mind az oroszokra, mind a zsidókra kilőtt katonai sortűz akasztotta meg a pogromot, de két ór{val később a külv{rosban minden kezdődött elölről. Ismét tüzet nyitottak a tömegre, többen megsebesültek vagy meghaltak. A pogrom abbamaradt. Mindamellett a v{dirat besz{mol „zsidó csoportok” belv{rosi jelenlétéről, „akik nagyon provokatívan viselkedtek és szembeszegültek a katonas{ggal és a rendőrséggel. ...Mint augusztus 29-én, ekkor is fel voltak fegyverezve... pisztollyal és késsel a kezükben fenyegetőztek... egészen addig merészkedtek, hogy lőttek és köveket hajig{ltak azok felé a katon{k felé, akik ingós{gaikat védték. ...Az utc{kon a mag{nyos orosz j{rókelőkre és katon{kra is r{t{madtak.” Egy parasztot és egy koldust is megöltek. A nap folyam{n h{rom középoszt{lybeli zsidó nem élte túl „hal{los sérüléseit”. Estefelé a zavarg{sok elcsitultak. Öt zsidó és négy keresztény halt meg. „Közel 250 zsidó tulajdonban lévő kereskedelmi vagy lakóingatlant érintett a pogrom.” Zsidó oldalról „az események cselekvő résztvevői elsöprő többségben kifejezetten... fiatalok voltak”, de sz{mos „középkorú” is részt vett, ahogy gyerekek is, akik adogatt{k nekik a köveket, deszkadarabokat és hus{ngokat. [11] Ezekinek az eseményeknek a leír{s{t egyetlen zsidó szerzőnél sem tal{ljuk meg. „A gomeli pogrom szervezői nem rögtönöztek, m{r régóta készültek r{. Az önvédelmi egységeket közvetlenül a kisinyovi pogrom ut{n hoztuk létre.” [12] -[404]-
Kisinyov ut{n p{r hónappal a zsidóknak m{r nem kellett magukat megvetni a j{mbors{guk miatt, amivel többek közt a költő Bjalik is v{dolta őket. És, ahogy {ltal{ban ez elő szokott fordulni az ilyen önszemeződő csoportokn{l, az önvédelmi és t{madó jelleg között elmosódott a hat{r. Az első típus a kisinyovi pogromból t{pl{lkozott, míg a m{sodik a szervezők forradalmi szellemiségéből. A zsidó fiatals{gi ellen{ll{sa, tettrekészsége m{r kor{bban is megmutatkozott. Így került sor 1899-ben a „sklovi ütlegelésre” is. Ebben a v{rosban, ahol minden kilencedik zsidóra jutott csak egy orosz, a zsidók a szolg{latból elbocs{tott, fegyvertelen orosz katon{kat kegyetlenül megverték. Az esemény kivizsg{l{s{n{l a szen{tus meg{llapította, hogy a zsidók részéről oroszellenes vall{si és etnikai gyűlöletről volt szó, és a büntető törvénykönyv ugyanazon a cikkelye vonatkozik ide is, mint amelyet a kisinyovi pogrom felelőseinek perében is alkalmaztak. E cselekmények nem csup{n a Bund sz{ml{j{ra írhatóak. „Az egész folyamat kútfői (legyen szó ak{r az önvédelmi szervezetek folyamatos létrehoz{s{ról) a cionist{k és a cionizmushoz közeli p{rtok voltak – a cionista-szocialist{k és a Poalej Cion.” Így történt, hogy Gomelben 1903-ban „a különítmények többségét a Poalej Cion [13] p{rt szervezte.” (Ez teljesen ellentmond Buchbindernek, a Bund lelkes csod{lój{nak. Nem is tudom, kinek higgyek?) Amint a gomeli pogrom híre eljutott Szentpéterv{rra, a zsidó védelmi hivatal nyomban két ügysédet is kiküldött – még mindig Zarudnij és N. D. Szokolov jött szóba –, hogy a legrövidebb időn belül kezdjenek mag{nnyomoz{st. Zarudnij újfent „hamisítatlan tényekkel” {llt elő arról, hogy a pogromot a védelmi minisztérium szervezte [14], de a bizonyítékok itt sem kerültek nyilv{noss{gra. Harminc ével később Szliozberg, aki maga is részt vett a gomeli perben, ugyanezt a nézetet vallja h{romkötetes „visszaemlékezéseiben”, és megerősíti, hogy a gomeli pogromot a rendőrség szervezte. Mindezt a legcsekélyebb bizonyíték bemutat{sa nélkül, ami érthetetlen egy jog{sz esetében. R{ad{sul a d{tumokban is tévedések vannak, sőt egyéb hib{k is tal{lhatók n{la, melyek Szliozberg kor{val is magyar{zhatóak, hisz m{r nem tal{lt senkit, aki kijavíthatn{. Ugyan-[405]-
akkor Szliozberg mindenfajta ellen{ll{si akciót kiz{r a Bund és Poalej Cion önvédelmi különítményeinek részéről. Egészen összefüggéstelenül és zavarosan beszél erről az ügyről. Péld{ul ilyenform{n: „Az önvédelmi csoportok fiataljai gyorsan fölébe kerekedtek a túlerőnek és elkergették a parasztokat... a fiatal zsidók felsorakoztak, és többszöri nekifut{sra visszaverték a vand{lokat” [15] – csak úgy, fegyvertelenül? Komoly előrelépések történtek a vizsg{latban, miközben Oroszorsz{g belemerült a Jap{n elleni halborúba. A gomeli perre csak 1904 októberében került sor – forró légkörű politikai helyzetben. A bírós{g 44 keresztény és 36 zsidó esetét vizsg{lta meg. „Több mint ezer ember tett tanúvallom{st. *16+ A védelmi hivatalt több ügyvéd is képviselte: Szliozberg, Kupernyik, Mandelstam, Kalmanovics, Ratner, Krol. Az ő nézőpontjukból igazs{gtalannak tűnt, hogy a v{dlottak padj{n ak{r egyetlen zsidó is helyet foglaljon. Oroszorsz{g egész zsidó közössége sz{m{ra ez olyan volt, mintha az „önvédelem b{rmiféle lehetőségétől megfosztott{k volna őket”. [17] A korm{ny nézőpontj{ból ebben az esetben szó sem lehetett „önvédelemről”. De a zsidó v{dlottak ügyvédjei nem foglalkoztak részletekkel, így a zsidó vagyonnal, javakkal sem, ami igaz{n k{rt szenvedett – csak egyetlen egy dologgal. Nevezetesen azzal, hogy napvil{gra hozz{k a pogrom „politikai indítékait”, kiemelve péld{ul, hogy a zsidó fiatals{g azt kiab{lta a dulakod{s alatt: „Le a zsarnoks{ggal!”. Egyébként nem sokkal ezut{n úgy döntöttek, hogy ügyfeleiket magukra hagyj{k, és együttesen t{voztak a t{rgyalóteremből egy utolsó, sokkal keményebb üzenetet hagyva h{tra: kérik a Kisinyovper per-újrafelvételét. *18] Az ügyes és egyben forradalmi per tükrözte a kor közéletének légkörét 1904 decemberében. Ezek a szabadelvű ügyvédek mag{t a jogi rendszert szerették volna felrobbantani! Kivonul{suk ut{n „a per gyorsan véget ért” abban az értelemben, hogy most a tettek vizsg{lat{ra került sor. A zsidók egy részét felmentették, m{sik részüket elítélték, de nem kaptak többet, mint öt
-[406]-
hónapot; „a büntetések, amelyek a keresztényekre vonatkoztak azonos mértéhűek voltak a zsidókéval”. [19] Végeredményben ugyanannyi büntetés született mindkét oldalon. [20] A jap{n h{borúba bonyolódva, valamint a Kore{ra vonatkozó jogi konfliktusban rövidl{tó módon makacskodva, sem II. Miklós uralkodó, sem az őt körülvevő magas rangú méltós{gok egy{ltal{n nem érzékelték, hogy Oroszorsz{g a nemzetközi színtéren mennyire sebezhető a Nyugat, és főként a „hagyom{nyosan bar{ti” Amerika oldal{ról. Annak sem tulajdonítottak jelentőséget, hogy nyugaton a tőkések hatalma folyamatosan nőtt, és a nagyhatalmak politik{j{t m{r egyre érezhetőbben befoly{solt{k, mivel azok egyre ink{bb függtek a hitelektől. A XIX. sz{zadban még nem ez volt a dolgok rendje, és az orosz korm{ny, amely mindig is lassan reag{lt, nem vette észre ezeket a v{ltoz{sokat. Mindenesetre a kisinyovi pogrom ut{n a nyugat sok{ig ellenszenvvel viseltetett Oroszorsz{ggal szemben. Öreg mad{rijesztőként tekintett r{. Mint olyan {zsiai és despotikus orsz{gra, ahol sötétség és maradis{g uralkodik. Ahol a népet nemcsak kizs{km{nyolj{k és kihaszn{lj{k, de a forradalm{rokkal is irgalmatlanul elb{nnak, embertelen szenvedésnek és nélkülözésnek teszik ki őket. R{ad{sul tessék, most még a zsidókat is „ezrével” gyilkolj{k, és mindezen dolgok mögött a korm{ny {ll! (Amint azt l{ttuk, a korm{ny nem tudta még időben szigorral és hatékonys{ggal helyreigazítani a tények ilyen jellegű elferdítését.) Ezek szerint teh{t, nyugaton kezdték helyesnek, pontosabban megfontol{sra méltónak tartani annak eshetőségét, hogy Oroszorsz{gban a legrövidebb időn belül kitörhet a forradalom. Ez persze az egész vil{g sz{m{ra jó lenne – és különösen Oroszorsz{g zsidós{ga sz{m{ra. És mindennek tetejébe a hozz{ nem értés, a j{ratlans{g, a felkészületlenség, hogy hadműveleteket ir{nyítsanak egy t{voli, kicsinek és gyengének l{tszó orsz{g ellen. Mindez pedig olyan felfokozott
-[407]-
hangulatú, nyíltan ellenséges közvélemény előtt történik, amely bőszen kív{nja saj{t orsz{g{nak vereségét. Az Egyesült [llamok együttérzése Jap{n ügyével érezhetően kifejeződött az amerikai sajtóban. Az amerikai újs{gok „melegen üdvözöltek minden jap{n sikert és nem titkolt{k abbéli reményüket, hogy Oroszorsz{g gyors és döntő vereséget fog szenvedni”. [21] Witte két helyen is megemlíti emlékirataiban, hogy az elnök, Theodore Roosevelt Jap{n oldal{n {llt, és t{mogat{s{ról is biztosította. [22] Roosevelt szavaival: „Amint kitört ez a h{ború, a legnagyobb udvariass{g és diszkréció mellett tudom{s{ra hoztam Németorsz{gnak és Franciaorsz{gnak is, hogy ha Jap{n elleni szövetségre kerülne sor” Oroszorsz{ggal, „azonnal Jap{n p{rtj{t fogn{m, és mindent megtennék, hogy az érdekeit szolg{ljam.” [23] Feltételezhetjük, hogy Roosevelt sz{ndékai nem maradtak ismeretlenek Jap{n előtt. Ekkor jelent meg a színen a nagy hatalommal bíró bank{r, Jakob Schiff – egyike „a zsidók legnagyobbjainak, aki meg tudta valósítani elképzeléseit a gazdas{g szfér{j{ban betöltött különleges helyzetének köszönhetően”. [24] „Schiff egész fiatal kora óta üzleti ügyekkel foglalkozott.” Kiv{ndorolt Németorsz{gból New Yorkba, és hamarosan a Kuhn, Loeb and Co. Bank fejévé v{lt. M{r 1912-ben „Amerik{ban ő a vasút kir{lya, huszonkétezer mérföldes vasúti h{lózat tulajdonosa. ...Híres, nagyvonalú és tetterős emberbar{tként tartj{k sz{mon; ezen belül kifejezetten érzékenyen reag{l a zsidó közösség szükségleteire.” [25] Schiff különösen szívén viselte az orosz zsidók sors{t – innen erednek ellenséges érzelmei Oroszorsz{g ir{nt egészen 1917-ig. Az Encyclopaedia Judaica (angol nyelvű) szerint „Schiff p{ratlan módon t{mogatta különféle hitelekkel úgy saj{t korm{ny{t, mint m{s orsz{gok korm{nyait. Különösen kiemelkedő volt 200 millió doll{ros kölcsöne, amelyet Jap{nnak nyújtott az 1904-1905-ös, Oroszorsz{g elleni konfliktusa idején. Az oroszorsz{gi c{rista uralom antiszemita politik{j{n felh{borodva, buzgón t{mogatta Jap{n h{borús erőfeszítéseit. Folyamatosan elutasította, hogy Oroszorsz{gnak nyújtandó kölcsönökhöz j{ruljon hozz{, és befoly{s{val élve m{s intézményeket is le-[408]-
beszélt arról, hogy ilyenben részt vegyenek, miközben pénzügyi t{mogat{st nyújtott az orosz zsidók önvédelmi csoportjainak.” [26] De, ha igaz, hogy ez a pénz tette lehetővé a Bund és a Poalej Cion sz{m{ra a fegyverkezést, nem kevésbé valószínű az sem, hogy Oroszorsz{g m{s forradalmi szervezetei is hasznot húztak ebből (ide tartoznak az eszesek is, akik ekkoriban terrorista akciókat hajtottak végre). Létezik olyan tanúvallom{s, amely szerint az oroszorsz{gi pénzügyminisztérium egyik alkalmazottja, G. A. Vilenkin és Schiff között történt beszélgetés sor{n – Vilenkin egyébként t{voli rokona volt –, Schiff bevallotta, „hogy részt vett az oroszorsz{gi forradalmi mozgalom pénzügyi t{mogat{s{ban” és hogy „a dolgok túl messzire mentek” [27] ahhoz, hogy véget lehessen nekik vetni. Mindeközben Oroszorsz{gban b{ró G. o. Gincburg tov{bbra is közbenj{rt a zsidók egyenj ogús{ga érdekében. E célból zsidó deleg{ció élén l{togat{st tett Witte-nél 1903-ban. Utóbbi (aki korm{nytagként maga is foglalkozott m{r a zsidó kérdéssel) így v{laszolt neki: a zsidók egyenjogús{ga csak fokozatosan vívható ki, de „ahhoz, hogy a kérdés megoldódjon, a zsidós{gnak »egészen m{s magatart{st« kell tanúsítania”, vagyis le kell mondaniuk arról, hogy beavatkozzanak az orsz{g politikai életébe. „Ez ugyanis nem tartozik önökre, hagyj{k ezt meg azoknak, akik vér szerint és {llampolg{rs{g szerint is oroszok. Nem az önök feladata, hogy leckéztessenek, foglalkozzanak ink{bb a saj{t dolgaikkal.” Gincburg, Szliozberg és Kuliser meghajlottak ez előtt a vélemény előtt, a többiek nem. Különösen Vinaver nem, akii ellenvetést is tett. „Eljött a pillanat, hogy (a birodalom) minden alattvalója élvezhesse egyenjogús{g{t. ...A zsidóknak minden erejükkel azokat az oroszokat kell t{mogatniuk, akik harcolnak ezért, vagyis a jelen hatalom ellen.” [28] A jap{n h{ború megkezdésétől, 1904 elejétől, az orosz korm{ny pénzügyi t{mogat{st keresett Nyugaton, és hogy ezt megkapja, hajlandónak mutatkozott arra is, hogy a zsidók jogait kiterjessze. Pleve kérésére az ügyben magas rangú személyiségek is felvették a kapcsolatot Gincburg b{róval. Szliozberg kapta azt a feladatot, hogy külföldre utazzon puhatolózni a legnagyobb zsidó pénzemberekhez. Alapelvként J. Schiff „elh{rított minden alkut a zsidók jogainak -[409]-
mennyiségéről és minőségéről”. Nem kív{nt csak „olyan korm{nynyal kapcsolatba lépni, amely minden polg{r{nak elismeri politikai és {llampolg{ri egyenjogús{g{t. ...Csak a civiliz{lt orsz{gokkal lehet pénzügyi kapcsolatot fenntartani”. P{rizsban Rothschild b{ró is viszszautasította, mondv{n: „Nem vagyok hajlandó semmiféle pénzügyi akcióra, még akkor sem, ha az orosz korm{ny hajlandó volna bizonyos, a zsidók életét megkönnyítő intézkedések megtételére.” [29] Witte-nek a zsidó bank{rkörök segítsége nélkül is jelentős kölcsönt sikerült szereznie. Eközben 1903-ban és 1904-ben az orosz korm{ny lépéseket tett a zsidók jogait korl{tozó rendelkezések megszüntetésére (erre m{r részben utaltunk is). Az első és legfontosabb lépés még Pleve életében megtörtént. Ennek sor{n eltörölték a zsidók 1882-es szab{lyrendelet szerinti letelepedési tilalm{t 101 olyan, sok lakosú településen, amelyeket – ellentétben ipari és gazdas{gi jelentőségükkel, különösen, ami a búzakereskedelmet illeti – nem tekintettek v{rosolajak. *30+ Majd döntés született sz{mos zsidó védőügyvédi kinevezéséről, amelyre 1889 óta nem került sor. *31] Pleve meggyilkol{sa ut{n a Szyatopolk-Mirszkij rövid belügyminiszterségével fémjelzett „bizalom” kor{ban a folyamat tov{bb bővült. Megszüntették a felsőoktat{s diplom{s izraelit{ira vonatkozó 1882-es korl{tozó intézkedéseket, megadt{k a szabad lakhelyv{ltoztat{s jog{t azokban a tartom{nyokban is, amelyek eddig tilosak voltak sz{mukra, mint a doni, a kubanyi és a terszki katonai tartom{nyok. Feloldott{k a tartózkod{si jog tilalm{t az ötvenverszt{nyi hat{rs{vban; újra hat{lyba helyezték azt a törvényt (amitől megfosztott{k őket II. S{ndor alatt, 1874 ut{n), amely lehetővé teszi a birodalom egész területén való tartózkod{st a hadsereg kötelékébe tartozó zsidó sz{rmaz{sú altisztek, közkaton{k sz{m{ra... akik kifog{stalanul teljesítették szolg{latuhut a hadseregben”. [32] Valamint a trónörökös születésének alkalm{ból, 1904-ben, kihirdették a sorkatonas{g alól kibújó zsidók pénzbüntetéseinek elengedését. De mindezek a kedvezmények m{r későn jöttek. A Jap{n elleni h{ború szorító h{lój{ban, amely Oroszorsz{got körbevette, m{r senki sem fogadta el a korm{ny jóindulat{t. Amint azt m{r l{ttuk, sem a nyugati zsidó bank{rvil{g, sem az oroszorsz{gi zsidó politikusok, mi -[410]-
több, még a hazai zsidó fiatals{g sem. És v{laszul a belügyminiszter nyilatkozat{ra, amelyet székfoglalójakor tett – amikor is olyan kedvezményeket igém meg, amelyek érintették a letelepedési övezetet és a munkav{llal{s szabads{g{t is –, „több mint hatezer személy” közleményt jelentetett meg (az al{ír{sokat a zsidó demokratikus csoport gyűjtötte össze). Eszerint „minden, a zsidók helyzetén részlegesen javító kísérletet, amely a zsidó lakoss{g kielégítésére és lecsendesítésére szolg{l, hi{bavalónak tartunk. Meg nem történtnek tekintjük a minket súlyosan érintő korl{toz{sok fokozott felold{s{ra ir{nyuló politik{t. ...Az egyenjogús{g elnyerését v{rjuk..., mint sz{munkra becsületbeli és igazs{gos cselekedetet.” [33] Mindenesetre az biztos, hogy h{borúba bonyolódott korm{nyra sokkal könnyebb nyom{st gyakorolni... Az is mag{tól értetődő, hogy abban a helyzetben, amelyben a művelt orosz t{rsadalom csak megvetést tanúsított a hatalom ir{nt, nehezen lehetett azt elképzelni, hogy éppen a zsidó fiatals{g tömegeiben nyilv{nuljon meg a hazafias érzelem. Azon adatok szerint, amelyek Kuropatkin t{bornoktól – hosszú időn {t hadügyminiszter, majd a keleti front főparancsnoka – sz{rmaznak, „1904-re a be nem vonult zsidók sz{ma megkétszereződött 1903-hoz képest. Behívót kapott 66 ezer zsidó, közülük több mint 20 ezer minden valós indok nélkül kibújt a katonai kötelezettségv{llal{s alól. Minden ezer behívott közül több mint 300 nem jelent meg a soroz{son, míg az orosz behívottak közül, 1000 főre csak 2 jutott. Ami a zsidó tartalékosokat illeti, a hadműveletek színhelyéről a katon{k tömegével szöktek meg.” [34] Közvetett módon az amerikai statisztika is utal arra, hogy a Jap{n h{ború kezdete ut{n a katonaköteles zsidók tömeges kiv{ndorl{sa indult meg. A h{ború két éve alatt az Egyesült [llamokba v{ndorló zsidó menekültek sz{ma ugr{sszerűen megnőtt, főként ami az aktív korú (14-44 év) férfiakat illeti. Az adatok szerint 1904-ben és 1905-ben az aktív korúak közül a v{rm{l (a többi emigr{nssal összehasonlítva) 29 ezerrel, férfiből pedig 28 ezerrel több érkezett, mint v{rható lett volna (a nőkkel összehasonlítva). A h{ború ut{n ismét az {tlagos megoszl{s tapasztalható. *35+ A Kijevljanyin (Kijevi) című lap ez időben megerősíti, hogy „ 20 és 30 ezer közé tehető azoknak a zsi-[411]-
dó katon{knak és tartalékosoknak a sz{ma, akik bujk{ltak vagy külföldre menekültek a jap{n h{ború ideje alatt”. [36] A Zsidó Enciklopédia „A katonai szolg{lat Oroszorsz{gban” című szócikkében tal{lható egy zsidó és keresztény dezertőröket öszszehasonlító t{bl{zat. A hivatalos sz{mok alapj{n az előbbiek ar{nya ez utóbbihoz 1902-ben 30:1, míg 1903-ban 34:1. A Zsidó Enciklopédia megjegyzése alapj{n ezek a sz{madatok magyar{zhatóak a kiv{ndorl{ssal, a sz{mít{sokn{l figyelembe nem vett elhal{loz{sokkal, vagy hib{kkal. De az 1904-es és 1905-ös évek statisztikai adataiban tal{lható megmagyar{zhatatlan űr semmiféle lehetőséget nem ad arra, hogy pontos elképzelésünk legyen a h{ború alatti dezert{l{s mértékéről. *37+ Ami a zsidó katon{kat illeti, a Zsidó Enciklopédia megerősíti, hogy a h{ború alatt sz{lasuk 20 és 30 ezer között volt, nem sz{mítva azt a 3 ezret, akik orvosként szolg{ltak. Majd kijelenti, hogy még a zsidókkal ellenséges érzelmű Novoje Vremja (Új Idők) című lap is elismerte a harcok sor{n tanúsított b{tor magatart{sukat. *38+ Ezeket a tényeket t{masztotta al{ Gyenyikin t{bornok vallom{sa is. „Az orosz hadseregbe jól beilleszkedtek a derék és lelkiismeretes zsidó katon{k, még békés időben, tűzszünetekben is. A harcok sor{n minden különbség mag{tól értetődően eltörpült, intelligenci{juk és személyes b{tors{guk egyform{n elismerésre méltónak mutatkozott.” *39+ Történelmi tény péld{ul Joszif Trumpeldor hősiessége, aki, miut{n elvesztette fél karj{t, visszakérte mag{t a hadba. *40] Nem ő az egyetlen zsidó, aki kiemelkedett harcost{rsai sor{ból. Az Oroszorsz{g {ltal elveszített h{ború végén Theodore Roosevelt elnök elfogadta a közvetítő szerepét a Jap{nnal folytatott béket{rgyal{sokon (Portsmouth, Egyesült [llamok). A t{rgyal{sokat vezető Witte idevonatkozó tapasztalatai „a prominens zsidók deleg{ciój{nak tagjai jutnak eszembe, akik kétszer is felkerestek Amerik{ban, hogy a zsidókérdésről beszéljünk”. Ott volt többek közt Jakob Schiff, Louis Marshall, a kitűnő jog{sz és Oszkar Straus is. Oroszorsz{g helyzete mindink{bb kényelmetlenné kezdett v{lni, ami miatt az orosz miniszternek sokkal engedékenyebb hangnemet kellett megütnie, mint 1903-ban. Witte érvei „heves ellen{ll{st v{ltottak ki, külö-[412]-
nösen Schiff részéről”. *41+ A deleg{ció egyik tagja Krausz – 1920-tól a B'nai B'rith 279 szövetség elnöke – tizenöt évvel később így emlékezett vissza. „Ha a c{r nem adja meg a népének az őt megillető szabads{gjogokat, akkor majd a forradalom fog létrehozni olyan közt{rsas{got, amely ezeket a jogokat biztosítja.” [42] Ezekben a hetekben ifjabb veszély fenyegette az orosz-amerikai kapcsolatokat. Visszakísérvén Witte-t, Theodore Roosevelt megkérte, hogy hozza az orosz uralkodó tudom{s{ra: az Oroszorsz{got az Egyesült [llamokkal régóta (1832) összekötő kereskedelmi meg{llapod{s fogja k{r{t l{tni annak, ha az orsz{gba l{togató amerikai üzletembereket korl{toz{sok érik vall{suk gyakorl{s{ban. *43] Ez a tiltakoz{s, amely alapvető, elv kérdéseket vetett fel, gyakorlatilag azt a jelentős sz{mú, Amerik{ba emigr{lt orosz zsidót érintette, akik m{r amerikai {llampolg{rr{ v{ltak. Kereskedőként visszatérve Oroszorsz{gba – gyakran azért, hogy a forradalmi szervezkedésekben részt vegyenek – semmiféle földrajzi vagy foglalkoz{sbeli korl{toz{snak nem lehettek al{vetve. Ez az „időzített bomba” nem vezethetett m{shoz, mint a p{r évvel későbbi robban{shoz. M{r több éve megjelent Stuttgartban az Oszvobozsgyenyije (Felszabadul{s) 280 és a művelt oroszok nagy tömegei nem is igen leplezték rokonszenvüket a Unió a Felszabadul{sért 281 nevű törvénytelen szervezet ir{nt. Oroszorsz{g minden nagy v{ros{ban megrendezték a „bankettek kamp{ny{t” 1904 őszén, amelyek sor{n a jövőről sokat sejtetően lelkes, a „rezsim” megdöntésére felhívó beszédek hangzottak el. Külföldről érkező résztvevők is felszólaltak (mint ahogy péld{ul Tan Bogoraz). A politikai meggyőzés módszere a zsidó közösség minden rétegébe behatolt.” Ez forrong{sba torkollott t{rsadalmi és politikai hoB'nai B'rith (héber): szövetség fiai. A vil{g legrégibb és legnagyobb zsidó szerv ezete, amelyet 1843-ban New Yorkban alapítottak német sz{rmaz{sú zsidók azzal a céllal, hogy a zsidók érdekeltségeit védje szerte a vil{gban. Szervezete hasonló a szabadkőművesekéhez, de ennek titokzatoss{ga és ceremóni{i nélkül. Jelszava: jót ékonys{g, testvéri szeretet, egyetértés. 280 Oszvobozsgyenyie (Felszabadul{s): az „Unió a felszabadul{sért” szövetség org{numa. 281 „Unió a Felszabadul{sért”: a liber{lis ellenzék szervezete, amelyből 1905-ben megalakult az Alkotm{nyos Demokrata P{rt (KD vagy kadet P{rt). 279
-[413]-
vatartoz{stól függetlenül. „Sz{mos zsidó közéleti személyiség, még a hazafias érzelműek közül is belépett az Unió a Felszabadul{sért p{rtba.” [44] ahogy az orosz szabadelvű gondolkodók, úgy ők is „defetist{knak”282 mutatkoztak a jap{n h{ború alatt. Hozz{juk hasonlóan ők is megtapsolt{k Bogolepov, Szipjagin és Pleve miniszterek „elt{volít{s{t”. A „haladó” gondolkod{sú orosz t{rsadalom is ebbe az ir{nyba befoly{solta a zsidós{got. Nem tudta elfogadni, hogy zsidó ugyanúgy lehet jobboldali, mint baloldali demokrata, hanem úgy ítélte, hogy a zsidó természeténél fogva alapvetően szocialista érzelmű kell, hogy legyen. Zsidó és konzervatív? Na nem! Még az olyan akadémikus intézményben is, mint a zsidó néprajztörténeti bizotts{g, „ezekben a mozgalmas években, nem lehetett gondtalanul tudom{nyos kutat{sokra sz{nni az időt. ...»Történelmet kellett csin{lni«„. [45] „A zsidó közösségen belüli forradalmi és radik{lis csoportok mindig abból az elgondol{sból indultak ki, hogy az egyenjogús{g problém{ja..., Oroszorsz{g zsidós{g{nak alapvető történelmi kérdése, csak akkor fog megoldódni, ha a medúza feje egyszer és mindenkorra a porba hull, a hozz{tartozó összes kígyókarj{val együtt.” [46] Az évek sor{n Szentpéterv{rott a zsidó védelmi hivatal erőteljesen kibővítette a tevékenységi körét, célul tűzve ki, hogy „felvegyék a harcot az antiszemita irodalom ellen, és hogy a zsidós{g jogi helyzetéről megfelelő t{jékoztat{ssal szolg{ljanak, befoly{st gyakorolva ezzel az orosz liber{lis körök véleményére”. (Szliozberg r{mutat, hogy ezt a tevékenységet elsősorban a nemzetközi EKO 283 [47] szervezete t{mogatta.) De nem is annyira az orosz t{rsadalom befoly{sol{s{ról volt szó. A védelmi hivatal nem nyitott irod{kat Oroszorsz{gban, sem Kijevben, sem Ogyessz{ban, de még Moszkv{ban sem. Egyrészt a cionista mozgalom a legműveltebb zsidós{g minden energi{j{t felemésztette, m{sfelől „a Bund propagand{ja az értelmiségi zsidó fiatalok legnagyobb részét mozgósította”. (Szliozberg ragaszkodott hozz{, hogy a Bundot ítéljék el. Vinaver ellenben nem akarta össze282 283
Defetista (f rancia): kishitű, buk{st jósló. EKO (orosz röv idítés): a segélyekért felelős zsidó tan{cs.
-[414]-
rúgni velük a port. „Ők adj{k az energi{t, a mozgalomhoz szükséges erőt.” *48+ Mindamellett, a hivatal rövidesen {llandó kapcsolatot tart fenn az inform{ció cseréjével és a t{mogat{sok útj{n az amerikai zsidó tan{ccsal (élén J. Schiffel, majd Louis Marshallal), az angliai zsidó tan{ccsal (Claude Montefiore, Lucine Woolf, a p{rizsi szövetséggel és a német zsidók segélyszervezetével (Hilfsverein der Deutschen Juden: James Simon, Paul Nathan). [49]) A mozgalomról így szól M. Krol vallom{sa. „Csoportunk központi szerve a »sajtóiroda« volt, melynek feladata orosz és külföldi közvetítőkön keresztül az oroszorsz{gi zsidós{g helyzetével kapcsolatos fontos adatok szolg{ltat{sa volt.” A. I. Braudo volt az, aki elv{llalta ezt a feladatot. „Tökéletes munk{t végzett. Az akkori orosz {llapotok között ez a munka nagy elővigy{zatoss{got igényelt” és „a legnagyobb titokban kellett végezni. Még a védelmi hivatal emberei sem tudt{k, hogy milyen eszközökkel és milyen úton szervezték meg az egyes kamp{nyok híreinek terjesztését. ...Az ekkoriban – az orosz vagy a külföldi sajtóban – megjelenő és gyakran nagy benyom{st keltő cikkek döntő többségében a t{jékoztat{st vagy személyesen, vagy közvetítőjén keresztül juttatta e+ Braudo az újs{goknak és hetilapoknak”. [50] „Hiteles anyagok eljuttat{sa”, hogy beinduljon „a sajtókamp{ny” – kicsit végigfut erre a h{tunkon a hideg, különösen a XX. sz{zad tapasztalatainak fényében. Mai kifejezéssel élve ezt „a média ügyes manipul{l{s{nak” neveznénk. A védelmi hivatal 1905 m{rcius{ban kongresszust hívott össze Vilniuszban az „oroszorsz{gi zsidós{g egyenjogús{g{nak eléréséért szövetség” megalapít{sa célj{ból *51], de ez hamarosan mag{tól felbomlott és {talakult a teljes jogús{g szövetségébe. (A „teljes jogús{g” fogalm{t, mint az „egyenjogús{g”-n{l sokkal erősebbet, Vinaver javasolta. Manaps{g enyhébben vélekednek róla, és vegyes szóhaszn{lattal úgy említik, mint a „teljes egyenjogús{g eléréséért szövetségét”. [52]) Az új szövetség terveik szerint egyesítette volna az összes zsidó p{rtot és csoportosul{st. [53] A Bund viszont polg{rinak tartotta ezt a kongresszust és elítélte. Mindamellett a cionist{k közül egyre keve-[415]-
sebben tudt{k ön{llóan fenntartani „fényes elszigeteltségüket”. Az orosz forradalom előfut{rai egyik p{rtszakad{st a m{sik ut{n élték sít. És néh{ny frakció nem tudta meg{llni, hogy ne vegyen részt a szeme előtt zajló nagyszab{sú eseményekben! Megerősödött az a gondolat, hogy harcolniuk kell nemcsak az {llampolg{ri jogok, hanem egyúttal a nemzetiségi jogok megszerzéséért is. [54] Szliozberg küzdött a cionist{k befoly{sa ellen, „akik szerették volna a zsidókat elv{lasztani Oroszorsz{g többi {llampolg{r{tól” és akiknek a követelései „gyakran csak nép{mító érveken alapultak”. Ugyanis Oroszorsz{g zsidó közösségét „semmilyen módon nem korl{tozt{k, hogy szabadon gyakorolhassa nyelvét és kultúr{j{t. ...valóban érdemes volt-e előhozni a zsidók nemzeti autonómi{j{nak kérdését, amikor az Oroszorsz{gban élő nemzetiségek közül egyik sem élhetett ezzel a joggal? Amikor még maga az orosz nép is t{vol {llt attól, hogy szabadon gyakorolhassa vall{si vagy {llampolg{ri jogait saj{t ortodox haz{j{ban?”. Mégis, „ekkoriban a népbutít{s egészen saj{tos színezetet kapott a szűk zsidó utc{csk{kban”. [55] Így, a mindenki sz{m{ra vil{gos „egyenjogús{g” kifejezés helyébe – melynek b{r még nem volt itt az ideje, a politikai halad{ssal viszont l{tszólag nem tartott lépést – a zsidó szóhaszn{latban a teljes jogús{g jelszav{t vezették be. Ez alatt azt értették, hogy a jogok egyenlőségén felül a „nemzeti autonómi{t” is ismerjék el. „Azt kell mondani, hogy azoknak sem volt egészen egyértelmű, mit is akarnak, akik megfogalmazt{k ezeket a követeléseket. A zsidó iskol{k létesítését egyik törvény sem korl{ tozta. Az orosz nyelv oktat{sa minden iskol{ban kötelező volt, a héderek kivételével. M{s, sokkal civiliz{ltabb orsz{gok is kötelezővé tették az {llami nyelv haszn{lat{t úgy a közhivatalokban, mint az iskol{kban.” *56+ Ilyeténképpen semmilyen „nemzeti autonómia” nem létezett a zsidók sz{m{ra az Egyesült [llamokban sem. De a szövetség „harcosai” Oroszorsz{g testületén „nemzeti és kultur{lis önrendelkezést” követeltek, a zsidó közösségek széles kövű autonómi{ja mellett (és ezzel együtt még a vall{si hat{skörök elvil{giasít{s{t is, azaz kivonni a judaizmus befoly{sa alól a közösségeket, ami megfelelt mind a cionist{k, mind a szocialist{k elv{r{sainak). Később ezt hívt{k „személyes nemzeti autonómi{-[416]-
nak” (azzal a követeléssel egyetemben, hogy a zsidó kultur{lis és szoci{lis intézményeket az {llam t{mogassa, anélkül, hogy beleszólna a működésükbe). És hogyan is tudna „autonómként” működni olyan nemzetiség, amely földrajzilag ennyire szétszóródott? A szövetség II. kongresszusa 1905 novemberében oroszorsz{gi zsidók nemzeti parlamentjének fel{llít{s{ról hozott hat{rozatot. (57] Mindezek az elképzelések, beleértve az oroszorsz{gi zsidós{g „személyes nemzeti autonómi{j{t” is, megfogalmazódtak és különböző form{ban folyamatosan jelen voltak 1917 -ig. Mindennek ellenére a teljes jogús{g szövetsége rövid életűnek bizonyult. A szövetségből 1906 végén kiv{lt a cionista ellenes zsidó népi csoport (Vinaver, Szliozberg, Kuliser, Sternberg), miut{n nem fogadt{k el a zsidó nemzeti parlament gondolat{t. Nem sokkal később követte őket a zsidó népp{rt (Sz. Dubnov vezetésével, aki szerint a vall{si és kultur{lis nacionalizmus, valamint főképp a zsidó nyelv haszn{lata a közéletben, az orsz{g egész területén, mint cél rendben van, de milyen eszközökkel és milyen módon érhető ez el?). Ezut{n a zsidó demokrata csoport következett (Bramson, Landau), mely közel {llt a munk{sp{rthoz. [58] A teljes jogús{g szövetségét azzal is v{dolt{k, hogy csatlakozott a kadet p{rthoz 284 , és emiatt „nem tudja képviselni többé az oroszorsz{gi zsidó népet”. A cionist{k a szövetség tagjaira úgy tekintettek, mint „tulajdonképpen a beolvaszt{s katon{ira”, míg a szocialist{k tőkéseknek tartott{k őket. [59+ Röviden szólva, 1907 elején a szövetség megszűnt létezni. *60+ A cionist{kat egyre ink{bb mag{val ragadta a forradalmi hevület, és 1906 novemberében, a Helsinkiben megtartott nagyorosz kongresszusuk sor{n kijelentették: „Nem csak az elengedhetetlen, hogy Oroszorsz{g zsidós{g{nak mindennapi szükségélete és jogainak követelése mellé {lljunk, de minden erőnkkel bele kell vetnünk magunkat szoci{lis és politikai csat{ikba is.” [61] Zsabotinszkij ragaszkodott ahhoz, hogy a cionista programban szerepeljen az oroszorsz{gi nép szuverenit{s{nak 285 követelése. D. Paszmanyik ellenezte ezt: „csak azok {llhatnak elő ilyen k öveteléssel, 284 285
A kadet p{rt a demokrata p{rthoz tartozott. Szuverenit{s (f rancia): teljes {llami függetlenség.
-[417]-
akik készek kimenni a barik{dokra is”. *62+ Munk{ja végén a kongresszus hivatalosan is jóv{hagyta „a cionist{k csatlakoz{s{t az Unió a felszabadul{sért mozgalm{hoz”. [63] Pedig ez utóbbi éppen a kifullad{s hat{r{n volt a viborgi manifesztum 286 kudarca ut{n. A program szerzője, Zsabotinszkij a következő szempontokat emelte ki. A cél, amelyet a cionizmus mag{nak kijelölt, nem érhető el csak évtizedek múlt{n. [mde a teljes jogús{gért folyó küzdelemben a zsidók még jobban meg fogj{k érteni mit is jelent a cionizmus. [64] Mindenesetre r{mutatott: „Az első sorokat meghagyjuk a nemzet többségének képviselői sz{m{ra. Nem akarjuk elj{tszani a vezető szerepét, de öszszefogunk.” [65] M{sképpen mondva, Palesztina ügye fontos sz{munkra; de amíg erre v{rakozunk, küzdjünk itt Oroszorsz{gban! H{rom évvel kor{bban Pleve kifejtette Herzlnek, hogy pontosan ettől a cionista vadhajt{stól tart. Szliozbergtől t{vol {ll, hogy lekicsinyelje a cionist{k szerepét. „A helsinki kongresszus ut{n elhat{rozt{k, hogy minden zsidó közéleti tevékenységet ők fognak ir{nyítani” azzal; hogy „helyi szinten r{juk kényszerítik a befoly{sukat”. (Az első dum{ban a 12 zsidó képviselő közül 5 cionista volt.) De megjegyzi, hogy a p{rt ilyenfajta túltengése „kis intellektu{lis körök ügye volt”, és nem a zsidó tömegeké. A propagand{juk „nem tett m{st, csak összezavarta a fejeket”. [66] Tény, hogy ez a szétforg{csolód{s nem segített a {zta tiszt{z{s{ban. M{r nem lehetett tiszt{n l{tni, miért is harcolt az orosz zsidós{g, milyen jogokért – egyenlőkért vagy integr{ltakért? –, sem azt, hogy milyen szinten folyik a harc, {llampolg{ri vagy nemzeti szinten? És ne feledjük: „egyetlen ilyen kiz{rólag értelmiségiekből {lló csoportosul{s sem vonta mag{hoz az ortodox zsidós{got, akik végül is r{jöttek, hogy fontos szervezkedniük annak érdekében, hogy viszszaverjék azt az egyre növekvő vall{sellenes befoly{st, amely a zsidó fiatals{gra nehezedett”. Így „született meg az, ami majd később az 286
Viborgi manifesztum: az első duma feloszl{sa ut{n megközelítőleg kétsz{z képv iselő gyűlt össze Viborgban, és manifesztum form{j{ban fejezte ki korm{nyellenességét. Ez a közvéleményben semmiféle visszhangot nem keltett.
-[418]-
»Agudat Jisrael« 287 -ben bontakozik ki”. Ezt a mozgalmat aggasztotta az a tény, hogy „a zsidó forradalmi elemek azok közül a fiatalok közül kerülnek ki, akik elt{volodtak a vall{stól”, m{rpedig „a zsidók többségükben vall{sosak, és mindamellett, hogy jogaik elismerését és az őket sújtó tilalmak eltörlését kérik, az uralkodó hű alattvalói maradnak, és t{vol {ll tőlük minden, a mostani rendszer felforgat{s{t célzó gondolat”. [67] Amikor az orosz zsidós{g XX. sz{zad eleji történetét tanulm{nyozzuk, nagyon kevés utal{st tal{lunk az ortodoxokra. Szliozberg egyszer, a Bund haragj{t felkeltve, a következőket fejtette ki: „a melamedek t{mogat{s{val a zsidós{g sokkal jelentősebb rétegére t{maszkodhatom, mint a Bund vezetői, mert több melamed van a zsidók között, mint munk{s”. [68+ V{lóban, a zsidó t{rsadalom elvil{giasod{sa semmilyen form{ban nem hatott a gettókban élő hagyom{nyos közösségek életére. Sz{mukra minden ősi kérdés, ami az életvitelt, a hitoktat{st, a rabbin{tust illeti, mindennapi feladat maradt. tsz 1909-es {tmeneti nyugalom idején a hagyom{nyos zsidó közösség reformj{ról komoly tan{cskoz{s folyt a kovnói kongresszuson. „A kongresszus munk{ja igen gyümölcsözőnek mutatkozott, kevés zsidó gyűlés tud felmutatni ilyen komoly és bölcs megold{sokat, mint amilyenek itt születtek.” (69] „Az ortodox judaizmus {llandóan konfliktushelyzetben tal{lta mag{t – nem mindig l{thatóan, ink{bb a felszín alatt – a zsidó értelmiséggel. Vil{gosan l{tszott, hogy ez utóbbi a zsidó felszabadító mozgalom elítélésével a korm{ny jóindulat{t kív{nta megszerezni.” [70+ De ehhez m{r túl késő volt, az 1905-ös forradalom előestéjén l{tható volt, hogy a zsarnok uralom m{r elvesztette az orsz{g feletti hatalm{t. A hagyom{nyos judaizmus pedig erre az időre m{r egész gener{ciót veszített el – ez egyébként nem az első eset volt –, ezek a fiatalok a cionizmus, a laikus liberalizmus, ritk{bban a felvil{gosult konzervativizmus ínellett a még súlyosabb következményekkel j{ró forradalmi mozgalom felé fordultak. 287
Agudat Jisrael: a mozgalom még a sz{zadforduló t{j{n alakult Lengyelorsz{gban, hogy a modern politika eszközeivel képviselje az ortodox és haszid zsidós{g érdekeit. Izraelben p{rtként ma is működik.
-[419]-
A forradalm{rok új gener{ciója a sz{zadfordulón bukkant fel. Vezetőik, Grigorij Gersuni és Mihail Goc elhat{rozt{k, hogy felújítj{k a „népakaratosok” terrorizmus{t. „Gersuni mag{ra v{llalta az új forradalmi p{rt létrehoz{s{val j{ró feladatot, amelynek neve elődjéhez méltóan Népakarat”, és „szervezőkézségének köszönhetően ez a p{rt m{r 1901 végén létre is jött. ...Ugyanekkor... megalakult a fegyveres részleg is. Ennek kezdeményezője és megteremtője sem volt m{s, mint Gersuni.” [71] Az SZR-nél is „rögtön kiemelt szerepet j{tszottak” a zsidók. Ott volt „An-szkij-Rappoport, H. Zsitlovszkij, Oszip Minor, I. Rubanovics” és – még mindig! – Mark Natanszon. A fegyveres részleg tagjai közt volt „Abraham Goc, Dora Brilliant, L. Zilberberg”, nem beszélve a híres Azefről 288 . Az SZR harcosai közt kapott kiképzést M. Trilisszer is, aki később a Csek{ban 289 szerzett mag{nak hírnevet. „Az SZR katonai magj{ban is szép sz{mmal voltak zsidók” még akkor is – teszi hozz{ D. Sub –, „ha mindig is csak gyenge kisebbséget alkottak”. Szerinte ez a „legoroszabb” a forradalmi p{rtok között. *72+ Biztons{gi okokból a p{rt székhelyét {thelyezték külföldre (ez az, amit péld{ul a Bund nem tett meg) Genfbe, pontosabban M. Gochoz és o. Minorhoz. Ami Gersunit, ezt a hajlíthatatlan, semmilyen hatalomnak nem engedelmeskedő „tigrist” illeti, ő miut{n sikerült kij{tszania Zubatov éberségét, elindult, hogy B. Szavinov mint{j{ra, terrorista tevékenységre buzdít és az akciók pontos végrehajt{s{t is ellenőrizve keresztbe-kasul beutazza Oroszorsz{got. Így történt, hogy jelen volt a Szent Izs{k téren Szipjagin meggyilkol{s{n{l, valamint Ufóban, amikor megölték Bogdanovics korm{nyzót *73+; és Harkovban, amikor Obolenszkijre került a sor. De ott volt a Nyevszkij Proszpekten a Pobedonoszcev elleni sikertelen merénylet sor{n is. A végrehajt{s mindig „keresztények-re” volt bízva. Ilyen neveket tal{lunk közöt288
289
Azef Evno: (1869-1918), terrorista, az eszerek és az Ohrana kettős ügynöke, A. Burcev leplezte le. Cseka: az (összoroszorsz{gi) rendkívüli bizotts{g orosz nev ének rövidítése: (V)CSEKA. A bolsevik p{rt {ltal a hatalom megszerzése, megta rt{sa érdekében 1917 decemberében létrehozott titkosszolg{lati feladatokkal megbízott terrorista, megfélemlítő osztagok szervezetének elnevezése.
-[420]-
tük, mint P. Karpovics, S. Balmasev, E. Szozonov stb. (a bomb{kat, melyek Pleve és Szergej Alekszandrovics nagyherceg hal{l{t okozt{k, és szerepük volt Vlagyimir Alekszandrovics nagyherceg, Buligin és Durnovo belügyminiszterek ellen tervezett merényletben is, mind Maximilian Schweitzer készítette. Ő maga is egyik, éppen készülő szerkezetének {ldozat{v{ v{lt 1905-ben. [74]) Gersunit véletlenül sikerült letartóztatni, hal{lra ítélték, de az uralkodó kegyelmet adott neki anélkül, hogy ő kérte volna. Majd 1907-ben – k{poszt{s hordóba rejtőzve – módot tal{lt arra, hogy megszabaduljon az akatuji börtönből. Ezt követően Vlagyivosztokon keresztül eljutott Amerik{ba és Európ{ba. Az orosz korm{ny követelte kiadat{s{t Olaszorsz{gtól, de Európa szabadelvű véleményform{ló elitje egy emberként utasította ezt vissza. Még Clemenceau is élt a befoly{s{val, s mint tudjuk, ő is olyan volt, mint a „tigris”. Nem sokkal ezut{n Gersuni tüdőr{kban meghalt. Az SZR élvonalbeli terrorist{i közt meg kell még említeni Abram Gocot is, aki aktívan részt vett a Durnovo, Akimov, Suvalov és Trepov elleni merényletekben, és szerepe volt Min és Riman meggyilkol{s{ban is. 290 A történelemmel való j{tszadoz{sban ezut{n sokkal g{tl{stalanabb{ v{lt a helyzet, mint az előző forradalmi gener{ció idején. A m{sokn{l kevésbé ismert Pinhusz (Pjotr) Rutenberg is jelentős érdemekkel büszkélkedhet e téren. Ő 1905-ben harcoló csapatokat képzett ki Péterv{rott, és fegyverrel l{tta el őket. Tan{csadóként szerepelt Gapon 291 oldal{n 1905. janu{r 9-én; mégis ő az, aki 1906-ban „a forradalmi szocialista p{rt utasít{s{ra megszervezte és levezényelte annak kivégzését” (az ő toll{ból később születő könyv címe: Gapon meggyilkol{sa). *75+ Majd 1919-ben kiv{ndorolt Palesztin{ba, ahol az orsz{gos villamos h{lózat létrehoz{s{n dolgozott. Ott megmutatta, hogy képes építeni is; b{r fiatalabb éveiben Oroszorsz{gban valój{ban semmiféle hasznos munk{t nem végzett, csak rombolt! Egyéb-
290
291
P. Durnovo (1845-1915) belügyminiszter 1905-1906; P. Suvalov (1830-1906) orosz diplomata és politikus; D. Trepov (1855-1906) a belügyminiszter helyettese, egyike az 1905-1907-es forradalom leveréséért felelősöknek (de szerencsétlenségére, jóval tov{bb élt kor{n elhunyt b{tyj{n{l – a bolsevikok később alaposan megkeserítették az életét). G. Gapon: (1870-1906) pap és a titkosrendőrség ügynöke, a szentpéterv{ri tünt etők lemész{rl{s{nak (1905. janu{r 9.) egyik felelőse.
-[421]-
ként nyoma veszett „Sion di{kj{nak”, a sveaborgi l{zad{s felelőtlen felbujtój{nak, aki természetesen megúszta az ezt követő mész{rl{st. Az SZR-en kívül is minden év meghozta a maga új szoci{ldemokrata harcosait, elméleti szakembereit és szószólóit. Közülük p{ran {rmenetileg, szűk körben elismertségre tettek szert, mint péld{ul Alekszandra Szokolovszkaja, akiről a történelem nem jegyzett fel egyebet, mint, hogy Trockij első felesége és két l{ny{nak anyja volt. M{sok neve igazs{gtalanul merült a feledés hom{ly{ba: Zinovij Lityin-Szedoj, a moszkvai fegyveres felkelés sor{n Krasznaja Presznya függetlenségért harcoló negyedének vezetője; Zinovij Dosszer, a felkelést vezető „trojka”292 tagja. A vezető személyiségek közül említsük még meg V. L. Sancer, Lev Kafenhauzen, Lubockij-Zagorszkij *aki majdnem egy évsz{zadnyi időre kölcsönözte {lnevét (Zagorszk) a Szenth{roms{g Szent Szergej-monostortól+ és Martin Mandelstam-Ljadov nevét, aki az RSZDRP-ben 293 a fegyveres felkelés megszervezéséért felelős végrehajtó bizotts{gnak a tagja volt. *76+ M{sok – mint F. Dan vagy o. Nahamkisz – a későbbiekben, pontosabban 1917-ben j{tszanak majd fontos szerepet. Bakunyin zsidókkal szembeni ellenérzései ellenére azok mégis nagy sz{mban jelen vannak az anarchista vezetők és teoretikusok között is. De „m{s anarchist{k, mint péld{ul Kropotkin, egy{ltal{n nem voltak ellenséges érzülettel ir{nyukban, és igyekezett őket megnyerni az ügy érdekében”. [77] A vezetők közül kiemelhető Jakov Novomirszkij, Alekszandra Ge, Lev Csernij, V. Gorgyin. [78] I. Grosszmann-Roscsin – aki szintén közéjük sorolható – a legnagyobb tisztelettel emlegeti fel a belosztoki Aron Elint: „kiv{ló terrorista”, de nem csup{n a „véres akciók szakértője... soha nem esik... a „mechanikus megold{sok” hib{j{ba. *79+ „A legkevésbé türelmesek a zsidók közül... a szocializmus eléréséhez vezető leggyorsabb módszert keresik. És az e célhoz segítő eszközt, a »rohamkocsit«, az anarchizmusban tal{lj{k meg.” [80] 292 293
Trojka (orosz): eredetileg h{rmas lovasfogat, de a kifejezést emberekre is haszn{lj{k. RSZDRP: az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt orosz rövidítése. Form{l isan 1898-ban alakult meg, illeg{lis tevékenységet folyt ató p{rt.
-[422]-
Ezek a kijevi és dél-oroszorsz{gi zsidók azok, akiket a legink{bb vonzott az anarchizmus, akikről a Bogrov-üggyel kapcsolatos okiratok (l{sd a 10. fejezetben) gyakran mint a történelem {ltal elfeledett, kisebb kaliberű anarchist{król tesznek említést. A zsidók, mint ahogy azt m{r kor{bban megvizsg{ltuk – {mde nem {rt felidézni –, nem csak az őket ért jogtalans{gok miatt {lltak a forradalom mellé. „A zsidók részvétele az egész Oroszorsz{gban tért nyerő forradalmi mozgalomban csak nagyon kis részben magyar{zható egyenlőtlen helyzetükkel. ...A zsidók nem tettek egyebet, mint kivették részüket abból az {ltal{nos hangulatból”, amely ellenségesen fordult a zsarnoks{g felé. *81] Meg kell-e ezen lepődni? Az értelmiségi csal{dból sz{rmazó fiatalok, legyenek oroszok vagy zsidók, hosszú évekig n em hallottak m{sról a csal{dban, mint „a hatalom {ltal elkövetett bűntényekről”, a „gyilkosokból {lló korm{nyról”, így minden dühükkel igyekeztek belevetni magukat a forradalmi mozgalomba. Bogrov is ugyanúgy, mint a többiek. S. Dubnov zsidó történész „a nemzet el{rul{s{val” v{dolta a zsidó forradalm{rokat 1905-ben. A „Rabszolgas{g a forradalomban” című cikkében a következőket írta: „Ez a nagy sz{mi, fiatal zsidókból {lló had, akik a legszembetűnőbb pozíciókat foglalj{k el a szoci{ldemokrata p{rtban... sőt, előre is tolj{k ott a saj{t »parancsnokaikat«, hivatalosan minden kapcsolatot megszakítottak a zsidó közösséggel... Önök semmi újat nem építenek, maguk nem m{sok, mint a forradalom szolg{i vagy l{ncszemei.” [82] De az idő előrehaladt{val az ap{k helyeslése fiaik forradalmi tevékenységét illetően egyre erősebbé v{lt. Ez a jelenség az új gener{ció „ap{in{l” nyilv{nult meg legink{bb, és a zsidókn{l erősebben mutatkozott, mint az oroszokn{l. Meier Bomas, a duma tagja, tíz évvel később (1916) így vélekedik: „Nem sajn{ljuk, hogy a zsidók részt vettek a szabads{gharcban..., a ti szabads{got okért küzdöttek.” [83] Hat hónappal később, az új forradalom l{ngj{n{l, 1917 m{rcius{ban a híres ügyvéd, o. o. Gruzenberg megtartja szenvedélyes és jól kidolgozott beszédét az ideiglenes korm{ny vezetői, a munk{sküldöttségek és a katon{k előtt. „Mi nagylelkűen felaj{nlottuk a forradalom-[423]-
nak népünk jelentős »h{nyad{t« – a színe-vir{g{t, majd' egész ifjús{g{t..., és amikor 1905-ben felkelt a nép, a zsidók megsz{ml{lhatatlan sokas{ga {llt be soraikba harcolni, ellen{llhatatlan lendülettel.” [84] Ugyanez a gondolat m{sok sz{j{ból is elhangzik. „A történelmi körülmények úgy hozt{k, hogy a zsidó tömegek nem tehettek m{st, mint a lehető legaktívabban részt vettek a forradalomban.” [85] „A zsidók sz{m{ra az oroszorsz{gi zsidókérdés megold{s{hoz a haladó eszmék győzelme elengedhetetlenül szükségesnek tűnt.” [86] Az egész Oroszorsz{gban terjedő forradalmi hangulatot kétségtelenül erősítette a zsidók közt uralkodó vélemény. De csak a szellemi vagy fizikai munk{n nevelődött ifjús{g egyedül nem tudott volna forradalmat csin{lni. Az egyik legfontosabb feladat az orosz ipari munk{sok megnyerése és harcba {llít{sa volt, különös teltintettel a péterv{riakra. Mindazon{ltal, ahogy azt valamikor a rendőrség igazgatója megjegyezte: „kezdeti {llapot{ban a munk{smozgalom... idegenül tekintett a politikai tör ekvésekre”. Még janu{r 9-ét megelőzően „az egyik, december 27-re szervezett különleges gyűlésen a munk{sok elkergették a helyszínről a politikai tém{jú l{zító beszédet tartan és röpiratokat osztogatni kív{nó zsidót. Ezenkívül a politikai gondolatokat népszerűsítő h{rom zsidó nővel szemben is elutasítóak voltak.” [87] A munk{sok meggyőzéséhez szükség volt Gapon {lvall{sos propagand{j{ra. Janu{r 9-én, még mielőtt a katon{k tüzet nyitottak volna, a fiatal Szemjon Rehtzammer (a gabonarakt{rakért és silókért felelős v{llalat igazgatój{nak a fia) vezényelte az egyetlen barik{d felépítését (a Vaszilijevszkij-szigettől négyutc{nyira), a t{virati és telefonvezetékek megrong{l{s{t, majd a t{mad{st a rendőri kirendeltség ellen. Egyébként a Vaszilijevszkij-sziget munk{sai két nap múlva igyekeztek „irtómód elp{holni az értelmiségieket”. [88] Köztudott, hogy az Európ{ban élő politikai menekült orosz forradalm{rok egyszerre felh{borod{ssal és lelkesedéssel f ogadt{k a péterv{ri sortűz hírét: Végre! Ez robbanni fog! -[424]-
A lelkesedés – és a felkelés – elterjesztésének a letelepedési övezetben a f{radhatatlan Bund l{tott neki, melynek himnusz{ban (Anszkij szerint „ez a zsidó munk{sok Marseillaise-e volt”) a következő szavakat tal{ljuk: „Eleget szerettük ellenségeinket, gyűlölni akarjuk most őket! ...Készen {ll m{r a m{glya! Elég fahas{bot tal{lunk majd Hogy a szent l{ngok felperzseljék az egész Földet!” [89] (Jegyezzük meg e sorokn{l, hogy az Internacion{lét Arkagyij Koc fordította oroszra még 1902-ben. *90+ Gener{ciók sora itta szavait {hítattal: Föl! Föl! Ti rabjai a földnek... – valamint – ...a múltat végképp eltörölni...) A Bund tüstént ki{ltv{nyt tett közzé („megközelítőleg kétsz{zezer péld{nyban”). „A forradalom elkezdődött: l{ngra lobbantotta a főv{rost, és az egész orsz{got izzó tűz fogja beborítani. ...Fegyverbe! Rohammal vegyétek be a fegyvergy{rakat és fegyverkezzetek fel... hogy minden utca harctérré v{ljék!” [91] A szovjet uralom kezdetén létező Krasznij Letopisz (Vörös Krónika) szerint „a janu{r 9-i, péterv{ri eseményeknek nagy visszhangja volt a zsidó munk{smozgalmon belül. A zsidó proletari{tus tömeges tüntetései követték a »letelepedési zóna« egész területén. Az élükön a Bund {llt.” Hogy a tüntetések tömeges jellege biztosított legyen, a Bund különítményei ell{togattak a műhelyekbe, gy{rakba, üzemekbe, és még a munk{sok otthonaiba is, hogy a munka beszüntetésére szólítsanak fel. Erőszakot haszn{ltak, hogy a forró üstből kiengedjék a gőzt, a hajtószíjat kitépjék a helyéről. A v{llalattulajdonosokat megfenyegették, itt-ott lövés is eldördült, Vityebszkben egyiküket kénsavval locsolt{k le. Ez nem véletlenül indult „tömegmegmozdul{s volt, hanem gondosan eltervezett és megszervezett akció”. N. Buchbinder mégis sajn{lja, hogy „a sztr{jkokba majdnem mindenütt szinte csak a zsidó munk{sok kapcsolódtak be... több v{rosban az orosz munk{sok bőszen ellen{lltak annak a kísérletnek, hogy le{llíts{k a gy{rakat, üzemeket”. Vilniuszban, Minszkben, Gomelben, Rig{ban egyhetes sztr{jkok voltak, Libav{ban kéthetesek. A rendőrség természetesen közbeavatkozott, és „a Bund fegyveres különítményeit vetette be, hogy visszav{gjon... a rendőri önkénynek”. [92] -[425]-
Krinkijben (Grodno tartom{ny) a sztr{jkolók puskatűzzel űzték el a rendőröket, elv{gt{k a t{vírókapcsolatot és két napra a sztr{jkbizotts{g vette {t a hatalmat. „A tény, hogy 1905 elején a munk{sok és köztük a zsidók többsége mag{hoz tudta ragadni a hatalmat, mindent elmondott erről a forradalomról és reményre adott okot.” Igaz az is, hogy a Bund ilyen jelentős részvétele ezekben az akciókban „azt hitette el, hogy az elégedetlenség főképp a zsidóktól sz{rmazik, míg a többi nemzetiség nem volt ennyire forradalmi”. *93+ A forradalm{rok ereje az „önvédelmi” különítményekben mutatkozott meg. Ezek m{r a gomeli pogromban is jeleskedtek és azt követően csak megerősödtek. „Az önvédelem egyre gyakrabban a politikai szervezetek fegyveres különítményeivel volt szoros kapcsolatban. ...Azt lehet mondani, hogy a letelepedési övezet egészét az önvédelmi fegyveres csapatok h{lózata fedte le, amelyek komoly katonai szerepet kaptak. ...Csak regul{ris hadsereg tudott volna velük szembesz{llni.” [94] – Ezek a csapatok a forradalom legl{ngolóbb időszak{ban a különböző ir{nyzatokhoz tartozó cionista csoportosul{sokhoz csatlakoztak. Megemlíthető „a Poalej Cion kiemelten aktív részvétele”, a „cionista-szocialist{k fegyveres különítményei” és a SZERP (Zsidó Szocialista Munk{s P{rt) is. A csatlakoz{s úgy történt, hogy „a forradalom idején a hadműveletek sor{n a sokféle cionista ir{nyzathoz tartozó szocialist{k a mi oldalunkon egyesültek” [95] – emlékszik vissza a később jelentős bolsevik vezérré v{ló Sz. Dimanstejn. A Bund tov{bb folytatta katonai akcióit a v{ltozatos és bizonytalan 1905-ös év sor{n. Elég csak az {prilisi zsitomiri eseményeket megemlíteni. A Zsidó Enciklopédia szerint itt a „rendőrség {ltal felszított” [96+ zsidóellenes pogromról volt szó. Dimanstejn, aki azzal hivalkodik, „hogy aktív résztvevője volt az úgynevezett letelepedési övezetben zajló 1905-ös forradalomnak” – így ír: „Ez nem pogrom volt, hanem ellenforradalm{r csapatok elleni csata.” *97+ A régi Zsidó Enciklopédia azt írja, hogy legal{bb 20 zsidót öltek meg *98+; az új pedig: „közel ötvenet” (m{s forr{sok szerint körülbelül 35-öt). *99+ Még mindig az utóbbi szerint „a zavarg{sok akkor kezdődtek, amikor a felbujtók elterjesztették, hogy a zsidók a v{roson kívül lőttek a c{r portréj{ra”. [100] Ezzel szemben a Pravityelsztvennij Vjesztnyik (Korm{nyzati Hírmondó) bizonyítható -[426]-
tényként sz{mol be arról, hogy két héttel a pogrom előtt „...közel h{romsz{z főnyi tömeg gyűlt össze a v{roson kívül..., hogy lőgyakorlaton vegyen részt. ...A célt{bla őfelsége, az uralkodó portréja volt”. Ezut{n a v{rosban több helyen került sor összetűzésre zsidók és keresztények között „és – itt megint a Pravityelsztvennij Vjesztnyik szerint – a kezdeményezők legink{bb a zsidók voltak”. [101+ Még mindig az új Zsidó Enciklopédia szerint az esemény napj{n „a zsidó önvédelmi különítmények hősiesen {lltak ellen a gar{zd{lkodóknak”. A szomszédos faluból fiatal zsidókból {lló fegyveres csapat kelt útra, hogy a segítségükre siessen. Az úton Trojanovón{l ukr{nok {llított{k meg őket. „Megprób{ltak a v{roska zsidó lakosaihoz menekülni, de azok nem engedték be őket a h{zaikba”, sőt, jellemző módon, „megmutatt{k a parasztoknak, hova bújtak el közülük ketten... a különítmény tagjai közül tízet megöltek.” [102] Ekkort{jt kezdték bevezetni a következő egészen hat{sos módszert. „A forradalomért elesett {ldozatok temetése volt az egyik leghat{sosabb hírverés, mely képes volt tömegek feltüzelésére”, aminek következményeként „a harcosokban tudatosult, hogy hal{lukkal is a forradalom haszn{ra lesznek, mert a temetésükön részt vevő emberek ezreiben ébred fel majd a bosszúv{gy”. Emellett pedig ilyen alkalmakkor „viszonylag egyszerűbb volt a tüntetéseket megszervezni”. A liber{lis körök feladatuknak tekintették, hogy a rendőrség ne avatkozzon be „a temetés menetébe”. Így azt{n „a temetések a forradalom propagand{j{nak részévé v{ltak 1905-ben”. [103] Ez év nyar{n „dúlt a rendőrterror, de szépsz{mú megtorl{si akcióra is sor került a munk{sok részéről. Bomb{kat dobtak katonai és koz{k j{rőrökre, rendőröket, tiszteket és közkaton{kat gyilkoltak meg; és nem csak elvétve voltak ilyen esetek”. Ugyanis ezek a forradalom terjedésének vagy a visszahúzód{s{nak következményeként jelentkeztek a zsidó övezetben. *104] Erre egy példa: a koz{kok Gomelben megölték a Bund egy katon{j{t; nyolcezer ember vett részt a temetésén, forradalmi beszédek hangzottak el – a forradalom folytatódik tov{bb! És amikor a tan{csadó duma összehív{sa ellen tiltakoztak, Buligin 294 szavaival, a kamp{ny „a tőzsdéről {thelyeződött a zsi294
A. Bul igin: (1851-1919), belügyminiszter 1905-ben.
-[427]-
dó negyedbe, a zsinagóg{k mellé... ahol a p{rt szószólói megszakított{k a szertart{st... a fegyveres alakulatok védelme mellett, akik elz{rt{k a kij{ratokat. ...Az ilyen gyűlések sor{n gyakori volt, hogy az előre elkészített hat{rozatokat ellenvetés nélkül fogadt{k el” – a szerencsétlen hívek. Volt-e m{s v{laszt{s sz{mura, akik im{dkozni jöttek? Prób{ln{l beszélni ezeknek a fickóknak a fejével! Nem is kérdés, hogy „ebben a szakaszban le{llíts{k e a forradalmi folyamatot...” [105] Az összehívott duma – amely az 1905-ös események hat{s{ra azt{n feloszlott – terveiben eredetileg az szerepelt, hogy nem fogj{k megadni a zsidóknak a szavazati jogot, abból az elvből kiindulva, hogy a v{rosi önkorm{nyzatokban sincs ez m{sként. De a forradalom egyre erősödött, és a korm{nyzós{gi hatós{gok {ltal kinevezett zsidó v{rosi tan{cstagok több helyen is l{tv{ny osan lemondtak posztjukról. A duma képviselőinek v{laszt{s{ról szóló 1905. augusztusi törvény pedig m{r valóban a zsidók v{laszt{si jog{nak törvénybe iktat{s{t készítette elő. Közben a forradalom ment a maga útj{n és a közvélemény elutasította ezt a dum{t, mely sohasem ült össze ismét. A feszültség nem csökkent a szerencsétlen 1905 -ös évben sem és a c{ri korm{ny kezéből kicsúszott az események ir{nyít{sa. Ősszel Oroszorsz{gban sztr{jkokra készültek mindenütt, főképp a vasútn{l. Természetesen ez a letelepedési övezetben is így volt. Az északnyugati régióban október elején „gyorsan nőtt... a tömegek forradalmi tettv{gya... a zsinagóg{kban újra kamp{nygyűléseket tartottak... (megint ugyanígy z{rt{k el a kij{ratot, hogy megfélemlítsék a hívőket) {ltal{nos sztr{jkra készülődtek”. Vilniuszban a korm{nyzós{g {ltal engedélyezett gyűlésen „lőttek az uralkodó ott tal{lható hatalmas portréj{ra, és néh{nyan székekkel be is szakított{k azt. Egy ór{val később pedig m{r mag{ra a korm{nyzóra lőttek – íme 1905 tombol{sa! De Gomelben a szoci{ldemokrat{k nem értettek egyet a Bunddal és „összevissza akcióztak”, míg a forradalmi szocialist{k „egyesültek” a cionista-szocialist{kkal. Így „bomb{kat dobnak a koz{kokra, akik visszav{gnak, tüzet nyitva és nekimenve mindenkinek, akivel az utc{n tal{lkoznak, nemzetiségi -[428]-
hovatartoz{stól függetlenül” [106] – szép kis forradalmi ribillió! Micsoda öröm! Megdöbbentő volt, hogy „sok helyen... lehetett l{tni a vall{sos és tehetős zsidókat aktívan küzdeni a forradalom ellen. Együttműködtek a rendőrséggel a zsidó forradalm{rok üldözésében, a tüntetések, a sztr{jkok berekesztésében stb.” Nem is arról volt szó, hogy szívesen {lltak a hatalom mellé, mivel nem szakadtak el Istentől. Ink{bb elutasított{k, hogy részt vegyenek az élet pusztít{s{ban. Még kevésbé fogadt{k el a forradalmi törvényt, a saj{t törvényüket tisztelték. Eközben Belosztokban és m{sutt is a fiatal forradalm{rok a „zsidó uniót” azonosított{k a „fekete sz{zakkal” vall{si orient{ciójuk miatt. [107] Dimanstejn szerint az októberi {ltal{nos sztr{jk ut{n a helyzetet így lehetett összefoglalni: „A Bund, a cionista-szocialist{k és m{s zsidó p{rtok is... felkelésre szólítottak fel”, de „egyfajta levertség volt érezhető”. [108+ Később, 1906 elején *109] a Bund, mint a bolsevikok is, bojkott{lta 295 az első duma parlamenti v{laszt{sait a forradalom kirobban{s{nak reményében. Miut{n ez hi{bavalónak bizonyult, belenyugodott, hogy lépéseket kell tennie a mensevikek felé. Ezt követően 1907-ben a RSZDRP (Orosz Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt) V. kongresszus{n a 305 képviselőből 55 a Bund tagja volt. A Bund „az extrém jiddisizmus küzdőt{rs{v{ v{lt”. [110] Ebben a hatalom sz{m{ra erősen túlfűtött és bizonytalan légkörben Witte r{vette II. Miklóst az 1905. október 17-i manifesztum közzétételére. Pontosabban Witte egyszerű korm{nynyilatkozat form{j{ban akarta kiadni, de II. Miklós ragaszkodott a manifesztum form{j{hoz, amely a c{r nevével ünnepélyes jelleget ölt. Így prób{lt alattvalói szívéhez közel kerülni. A. D. Obolenszkij, aki megfogalmazta az alaptetvet, arról sz{mol be, hogy a manifesztum h{rom legfontosabb pontja közül az egyik kifejezetten a zsidók szabads{gjogainak volt szentelve, de ette (bizony{ra az uralkodó sürgető kérésére) módosította annak tartalm{t, mely így {ltal{noss{gban szól a személy sérthetetlenségéről, a lelkiismeret, a szól{s és a gyülekezés szabads{g{-
295
Bojkott: a kapcsolatok teljes vagy részleges megszüntetése.
-[429]-
ról. *111+ A zsidók egyenjogús{g{nak kérdését teh{t m{r nem kezelték külön. Az csak a ki{ltv{nnyal egyidejűleg kiadott beszédben olvasható..., hogy Witte szót emel annak a szükségességéről, hogy „minden orosz alattvalót a törvény előtt egyenlőnek kell tartani, függetlenül a vall{si és etnikai hovatartoz{s{tól”. [112] Azonban ilyen engedményeket tenni csak a megfelelő pillanatban és hatalmi pozícióban lehetséges, nem pedig a nyilv{nvaló gyengeség körülményei között. A szabadelvű és forradalmi közvélemény k{rörvendőn figur{zta ki a manifesztumot. Nem l{ttak benne m{st, mint megh{tr{l{st, és elutasított{k azt. Mind az uralkodót, mind Witte-t megr{zta a kudarc. Mi több a zsidó értelmiség bizonyos képviselőit is „amire évtizedek óta v{rtak Oroszorsz{g legjobbjai, végre megvalósult... az uralkodó gyakorlatilag saj{t akarat{ból mondott le az önkényuralomról és elkötelezte mag{t, hogy a nép képviselőinek kezébe helyezi vissza a törvényhozó hatalmat. ...Azt lehetett volna gondolni, hogy ez a v{ltoz{s mindenkit örömmel tölt majd el.” – De ezt a hírt is ugyanazzal a forradalmi hajthatatlans{ggal fogadt{k: a harc folytatódik! *113+ Az utc{kon leszaggatt{k a nemzetiszínű lobogókat, az uralkodó portréj{t és az {llami címert. Az értekezlet összefoglalója – melyen Witte október 18-{n, a manifesztum kibocs{t{s{nak m{snapj{n a péterv{ri sajtóval egyeztetett – tanuls{gos. L{thatóan Witte meleg fogadtat{sra és a sajtó bar{ts{gos t{mogat{s{ra sz{mított a kedélyek lecsendesítésében. Ebbéli gondolatait nyíltan ki is jelentette. Csak lesújtó v{laszokat kapott, először is a Birzsjovki (Tőzsdehírek) igazgatój{tól, Sz. M. Proppertől, majd Notovicstól, Hodszkijtől, Arabazsintól és Annyenszkijtől. Egyhangúan mind azt követelték: hirdessenek azonnal a politikai elítéltekre közkegyelmet! „Ez a követelés kategorikus! ... Trepov t{bornokot azonnal el kell t{volítani a szentpéterv{ri főkorm{nyzói posztról. Ez a sajtó egyhangú véleménye.” És vonj{k ki a főv{rosból a hadsereget és a koz{kokat. „Addig nem fogunk újs{gokat kiadni, amíg a katonas{g itt van!” A hadsereg a felfordul{s okozója. ...A v{ros védelmét a „nép fegyveres csapataira” kell bízni! Ez utóbbi a forradalmi különítményeket jelentette. Vagyis Szentpéterv{ron olyan helyzetet kell teremteni, ami vérfürdőhöz vezethet, mint az majd hamaro-[430]-
san Ogyessz{ban megtörténik. Vagy még t{volabbról tekintve: m{r 1905 októberében létrehozni Szentpéterv{ron a majd valamikori febru{ri forradalom körülményeit. És halljuk Witte-t könyörögni. „Hagyjanak levegőt venni egy kicsit! ... Segítsenek, adjanak nekem p{r hetet!” Még le is megy közéjük, hogy mindegyikükkel kezet fogjon. *114+ Így emlékezik vissza erre később: Propper követelései sz{momra azt „jelentették, hogy a sajtó elvesztette a fejét”. Ennek ellenére a korm{nynak volt annyi ereje és b{tors{ga, hogy az anarchia ellen szegüljön. Így azt{n a főv{rosban nem történt semmi említésre méltó esemény. Visszaemlékezéseiben Witte leírja, hogy Propper „külföldről érkezett, szegény zsidó volt, az orosz nyelvet alig bírta... befurakodott a sajtóba és a befoly{sos személyiségek előszob{in keresztül a Birzsjovki főszerkesztőjévé v{lt. ...Amikor pénzügyminiszter voltam... (Propper) hivatalos jelentésekért és különféle előnyökért kilincselt és végül sikerült elnyernie tőlem a gazdas{gi tan{csadó címet.” M{skülönben a tal{lkozó sor{n nem kis pimaszs{ggal ilyen „kijelentéseket” fogalmazott meg: „Egy{ltal{n nem bízunk a korm{nyban”. [115] A többségi radik{lis sajtó mellett a még felszínen maradó Kijevljanyin ugyanebben az októberben jelentetett meg tudósít{st egy katonatisztről. Ez a katona m{sfél éves jap{n hadifogs{g ut{n Moszkv{ba visszatérve könnyekig meghatódott az uralkodó manifesztum{nak nagylelkűségén, amely az orsz{g sz{m{ra reményteli t{vlatokat nyitott. Az egyenruh{ban feszítő tisztet a moszkvai tömeg első l{t{sra a következő jelzőkkel fogadta. „Spion! Talpnyaló! A c{r szolg{ja!...” A Szính{z téren rendezett gyűlésen „a szónok harcra és rombol{sra b{torított”; egy m{sik felszólaló „Le az önkényuralommal!” ki{lt{ssal kezdte beszédét. „A kiejtése zsidó sz{rmaz{s{ról {rulkodott, de az orosz közönség végighallgatta és senkinek nem volt ellenvetése.” Helyeselve bólogattak a c{rt és csal{dj{t érő sértésekre; ami pedig a koz{kokat, a rendőrséget és a katonas{got illeti, azokat ütni kell! És minden moszkvai újs{g fegyveres harcra buzdította olvasóit. *116] Péterv{rott, mint az ismeretes, október 13-{n megalakult a „munk{sküldöttekből {lló szovjet”, élén a pótolhatatlan Parvusszal -[431]-
és Trockijjal, és mellettük az író Hrusztaljov-Noszarjovval. A szovjet célja a korm{ny teljes megsemmisítése volt. Az októberi események ennél még jelentősebb – és tragikusabb – következményekkel is j{rtak Kijevben és Ogyessz{ban. Nevezetesen a zsidók elleni két nagy pogrommal, amit érdemes most közelebbről is megvizsg{lni. Ezek t{rgy{t képezték a szen{tori vizsg{lóbizotts{gok részletes jelentéseinek. A c{ri Oroszorsz{g legszigorúbb bírós{gi vizsg{lat{ról volt itt szó, a szen{tus képviselte a jog intézményét, élve a legmagasabb hivatali ranggal és legnagyobb függetlenséggel. Turau szen{tor szerkesztette meg a kijevi pogromról szóló jelentést. *117+ Leírja az okait „annak a zűrzavarnak, ami az elmúlt évek sor{n egész Oroszorsz{g területén eluralkodott” és ezek indokl{s{ra részletes t{jékoztat{ssal szolg{l mind az előzményekről, mind az események folyam{n történtekről. Emlékezzünk vissza a janu{r 9-i péterv{ri mozzanatra. Ekkor a közfelh{borod{s több hónapos megmozdul{sait követően a Jap{ntól elszenvedett szégyenteljes vereség ut{n a korm{ny nem tal{lt m{s eszközt a „kedélyek lecsillapít{s{ra”, mint augusztus 27-én kiki{ltani a felsőoktat{si intézmények és teljes területük közigazgat{si autonómi{j{t. Ez a lépés még tov{bb növelte a forradalmi feszültséget. Így történt, írja Turau szen{tor, hogy „egyesek minden lehetőséget megkaptak, hogy bejussanak az intézménybe anélkül, hogy b{rmiféle tudom{nyos tevékenységhez közük lett volna”. Éltek is ezzel a lehetőséggel, nevezetesen a „politikai meggyőzés célj{ból”. Az kijevi egyetemen és műszaki főiskol{n „egy sor gyűlést rendeztek a di{kok, amelyen kívül{llók is részt vettek”. E megmozdul{sokat „népi gyűléseknek nevezték”. A gyűléseken egyre nagyobb sz{mú hallgatós{g gyűlt össze és szeptember végére a sz{muk „több ezerre nőtt”. A tal{lkozók alatt vörös z{szlók voltak kitűzve, „szenvedélyes beszédek hangzottak el a mostani {llami berendezkedés alkalmatlans{g{ról, a korm{ny megdöntésének szükségességéről... pénzt gyűjtöttek fegyverkezés célj{ra... a forradalmat népszerűsítő anyagokat és -[432]-
röplapokat osztogattak”. Október közepére „az egyetem és a műszaki főiskola is fokozatosan a nyílt és g{tl{stalan korm{nyellenes propaganda színterévé alakult. A forradalmi l{zítók, akiket nemrég még üldöztek a hatós{gok és mag{nhelyeken rendeztek titkos gyűléseket, most m{r sérthetetlennek érezték magukat”, és nyíltan „olyan tercek felv{zol{s{ról és megvitat{s{ról beszéltek, amelyekkel megdönthető a jelenlegi politikai rendszer...” De még ez sem tűnt elégnek és elkezdték kiszélesíteni forradalmi tevékenységüket. „A középfokú oktat{si intézmények tanulóit” vagyis a gimnazist{kat (l{nyokat, fiúkat) is elcs{bított{k a gyűlésekre, és az összejövetelek helyszínét is m{shova tették {t. Hol a kereskedők körének h{z{ban, pszichi{triai kongresszuson (itt zsidó egyetemista vette mag{hoz a szót, hogy elítélje a kisinyovi és a gomeli pogromot. Rögtön röpiratokat kezdtek szétosztani a teremben és ki{lt{sok hangzottak el: „Le a rendőrséggel! Le az önkényuralommal!”); hol a művészeti és irodalmi t{rsas{g gyűlésén (betörték az ablakokat, „összetörték a székeket és a lépcsőfokokat, hogy megdob{lj{k vele a rendőröket”) jelentek meg. És nem létezett olyan hatós{g, aki megakad{lyozhatta volna ezt a folyamatot. Hiszen az egyetemek, akkortól saj{t jogaikkal élve, autonómi{t élveztek. Ezeknek az incidenseknek a leír{sa közel ötsz{z szemtanú vallom{sa alapj{n különféle v{ltozatokban jelenik meg a jelentésben. A gyakran előforduló, zsidókat érintő megjegyzések eléggé kiemelik őket a forradalmi tömegből. „Az 1905-1907-es forradalomban a zsidók szerepe jelentősen nőtt.” Nem vit{s, hogy a helyzet újszerűsége mindenkinek feltűnt. „A zsidó ifjús{g – olvasható a jelentésben – sz{mottevően képviseltette mag{t mind a szeptember 9-i műszaki főiskolai gyűlésen, mind a művészeti és irodalmi t{rsas{g helyiségeinek elfoglal{s{n{l.” Ugyanígy szeptember 29-én is, amikor az egyetem egyik termében „legal{bb S ezer ember gyűlt össze, di{kok és kívül{llók, köztük több mint 500 nő”. Október 3-{n a műszaki főiskol{n „közel 5 ezer ember jelent meg... többségében zsidó nők”. A zsidó sz{rmaz{súak létsz{mfölényét még jó p{r alkalommal említik. Az október 5-9. közötti összejövetelek alatt, az október 12-i gyűlés sor{n, melyen „a vasúti közigazgat{s dolgozói, di{kok és m{s foglalkoz{sú emberek vettek részt”, valamint „mindkét nembeli zsidók”. Október -[433]-
13-{n az egyetemen „közel 10 ezer, a t{rsadalom különböző rétegeihez tartozó ember gyűlt össze”, és a szónoklatokat forradalmi szocialist{k és Bund-tagok tartott{k. A Zsidó Enciklopédia is megerősíti a tényt, hogy még Kijeven kívül is a szabads{gjogokat ünneplő tömeges felvonul{sban „a letelepedési övezetben részt vevők többsége zsidó volt”. Mindemellett kétes eredetű inform{ciókkal is foglalkozik, amelyek szerint Jekatyerinoszlavban „az utc{n gyűjtést rendeztek az uralkodó koporsój{ra”, és Kijevben „...az uralkodó a v{rosi duma helységeiben tal{lható portréit szétszaggatt{k”. [118+ Ez utóbbit éppen Turau jelentése t{masztja al{. Kijevben a forradalmi mozgalom egyre szélesebb körűvé v{lt októberben. Alekszandr Slihter 296 a délnyugati vasútvonalon vasutassztr{jkot szervezett, megbénítva a vonatforgalmat Poltava, Kurszk, Voronyezs és Moszkva ir{ny{ba. (A kijevi gépszerelő műhely munk{sait fenyegetésekkel kényszeríttették, hogy október 12-én lépjenek sztr{jkba.) Az egyetemen fegy verv{s{rl{s célj{ra „különleges gyűjtésre” került sor. „A résztvevők aranyérméket, bankjegyeket, ezüst ékszereket dobtak oda; volt olyan hölgy, aki még a fülbevalój{t is felaj{nlotta.” „Deszant-különítményeket” 297 hoztak létre azzal a feladattal, hogy erőszakkal le{llíts{k a munk{t a gimn{ziumokban, gy{rakban, közj{rműveken, kereskedelemben, és „előkészítsék a fegyveres ellen{ll{st a katonas{ggal és rendőrséggel szemben”. Az egész mozgalomnak „ki kellett lépnie az utc{ra”. Október 14-étől az újs{gok nem jelentek meg, kivéve a jobboldali Kijevljanyint. Megszüntették minden kiadv{ny kibocs{t{s{t, csak azok a t{viratok juthattak tov{bb, amelyek a „szabads{g mozgalm{val voltak kapcsolatosak”. A „különítmények” feltartóztatt{k a villamosokat, betörték az ablakaikat (néh{ny utas meg is sérült). A l{zítók első megjelenésére minden be296
297
Alekszandr Slihter: leendő bolsevik vezér, a gabona beszolg{ltat{s{nak specialist{ja, Ukrajn{ban a megszervezett éhínséget kiv{ltó élelmiszerhi{nyt megelőzően mez őgazdas{gi népbiztos”. Deszant (francia, orosz): légi vagy vízi úton az ellenség h{torsz{g{ba juttatott, gyorsan mozgó, ön{lló alakulat.
-[434]-
z{rt, minden meg{llt. A posta bez{rta kapuit egy bombariadó ut{n; Slihter hív{s{ra egyetemist{k és gimnazist{k csoportjai és „különböző foglalkoz{sú” fiatal zsidók egyesültek az egyetem előtt. Ekkor tette meg a hatós{g az első intézkedéseket. Az utc{kon és köztereken betiltott{k a gyülekezést, az egyetem és a műszaki főiskola bej{rat{t a katonas{g eltorlaszolta, hogy az egyetemist{kon kívül senki se juthasson be. „Néh{ny embert letartóztattak a katon{k és a rendőrség ir{ny{ba tett ellenséges megnyilv{nul{sa miatt.” Ugyanígy letartóztattak p{r forradalmi szocialist{t és szoci{ldemokrat{t is, és Ratner ügyvédet, aki „aktívan részt vett a tömeggyűléseken” (Slihter időben elmenekült). A villamosok újra j{rtak, az üzletek újra kinyitottak és Kijevben október 16-a és 17-e békében telt el. Ilyen légkörben (ami több m{s oroszorsz{gi v{rosról is elmondható) bocs{totta ki október 17-én manifesztum{t a tömegek h{l{j{ra sz{mító uralkodó, bevezetve a parlament{ris korm{nyform{t és biztosítva a szabads{gjogokat. A hír t{virón j utott el Kijevbe 18-{n éjszaka, és m{snap reggel a manifesztum szövegét m{r {rusított{k és osztogatt{k az utc{kon (ami a Kijevljanyint illeti, „a fiatal zsidó egyetemist{k gyorsan megvették és rögtön darabokra is szaggatt{k”). A hatós{gok azonnal kiengedték az elmúlt napokban letartóztatottakat, sőt azokat is, akiket előzőleg „{llambiztons{g ellen elkövetett bűncselekménnyel v{doltak”, azon személyek kivételével, akik robbanószereket haszn{ltak. Mind a rendőrség, mind a katonas{g eltűnt az utc{król, „jelentős méretű csoportosul{sok” alakultak ki, eleinte békében. „Az egyetem közelében többezres tömeg” verődött össze di{kokból, gimnazist{kból és „sz{mos, mindkét nembeli zsidó fiatalból”. Követelésüknek engedve a rektor „kinyittatta a központi épület kapuj{t”. A nagyterembe azon nyomban beözönlött a tömeg egy része. Itt azonnal összetörték az uralkodó portréj{t, letépték a vörös k{rpitot és tapét{t, hogy z{szlókat és kok{rd{kat készítsenek belőle. Néh{nyan hangosan arra kérték az ott lévőket, hogy térdeljenek le (az éppen megjelent) Slihter, „mint a zsarnoks{g {ldozata előtt”. Noha „a körülötte {llók valóban le is térdeltek előtte”, a nép nagy része „úgy ítélte, hogy mindaz, ami történt, nemzetiségi érzéseiben sérti”. Ezut{n a tömeg a v{rosi duma felé indult, élén a lovon par{dézó -[435]-
Slihterrel, vörös szalagot lobogtatva, és minden meg{ll{sn{l beszédet tartva, hogy „a korm{ny elleni harcnak még nincs vége”. Ez idő alatt a Miklós parkban „a zsidók kötelet dobtak az uralkodó (I. Miklós) szobr{ra, és megprób{lt{k ledönteni a talapzat{ról... egy m{sik helyen a vörös szalagot viselő zsidók elkezdtek négy arra haladó katon{t inzult{lni úgy, hogy r{juk köptek”. A Szent Szófia téren a tömeg a katonai j{rőrre köveket dob{lt, megsebezve közülük hatot, miközben két tüntetőt meglőttek. Eközben a polg{rmester fogadta a békés polg{rok egyik csoportj{t, akik „kérelmezték a v{rosh{za tan{cstermének kinyittat{s{t”, hogy a h{l{s tüntetők „kifejezhessék a manifesztummal kapcsolatos érzelmeiket. Kérésüket teljesítették” és valóban „Seftel v{rosi tan{csos védnöksége alatt” békés összejövetel zajlott le. Amikor is jelvényt és vörös szalagot viselő, több ezer emberből {lló tömeg érkezett; „di{kok és különböző rendű, rangú és nemű ember, a zsidók különösen kitűntek közülük”. Egy részük bejutott a tan{csterembe, a többiek a duma előtti teret foglalt{k el. „Egy pillanat alatt a manifesztuma alkalm{ból a duma épületét díszítő összes nemzeti színű z{szlót letépték, helyükre vörös és fekete lobogókat tűztek.” Ebben a pillanatban újabb menet közeledett, élén a börtönből éppen kiszabadult Ratnerrel, aki felszólította a tömeget, hogy szabadítsa ki a többi elítéltet is. A duma balkonj{n Slihter nyilv{nosan megölelte és megcsókolta Ratnert. Utóbbi beszédében „a jelenlévőket {ltal{nos sztr{jkra szólította fel..., és az uralkodót sértegette. Ezalatt a tömeg darabokra szaggatta az uralkodónak a duma tan{cstermében függő portréit, és széttörte a balkonra ki{llított c{ri hatalmi jelvényeket... Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy ezek a cselekedetek ugyanúgy sz{rmaztak oroszolytól, mint zsidóktól”. Egyébként „egy orosz munk{s” a koron{t kezdte széttörni, mire többen követelték, hogy az kerüljön vissza a helyére. „De p{r perccel később megint a földre dobt{k, ez alkalommal viszont zsidó tette, aki félig széttörte az »N betűt«; „egy m{sik, »zsidó kinézetű« fiatalember...” pedig a diadémot. A duma egész berendezését széttörték, az adminisztratív iratokat pedig széttépték. Slihter vezette a cselekményeket. A folyosókon „ismeretlen célra pénzt gyűjtöttek”. A duma előtt eközben egyre nagyobb volt a forrong{s. A le{llított villamosok tetején {lló szónokok -[436]-
lelkes beszédeket tartottak. De Slihter és Ratner aratta a legnagyobb sikert a duma balkonj{n. „Egy zsidó sz{rmaz{sú inas elkezdett kiab{lni a balkonról: »Le az önkényuralommal!«, egy m{sik, jól öltözött zsidó pedig azt ki{ltott: »Harcra fel!« Egy m{sik zsidó kiv{gta a c{r fejét a képről és a saj{t fejét dugta ki az így keletkezett nyíl{son, ezt üvöltötte a balkonról: »A c{r én vagyok!« ... A duma épülete teljesen a szélsőséges forradalmi szocialist{k és a fiatal zsidók kezére kehült, akik szimpatiz{ltak velük, és minden önkontrollt elvesztettek.” Azt nyugodtan mondhatom, hogy az ilyen eszeveszett diadalm{morban nem az értelmes és jóra vezető von{sok törnek a felszínre. [ltal{ban képtelenség mértéket tartani az indulatokban. Mi lehetett az, ami arra késztette a zsidókat, hogy a fejvesztett nép között ilyen brut{lisan meggyal{zz{k azt, amit a nép még tisztelt? Népük, rokonaik veszélyeztetett helyzetét ismerve, nem lett volna jobb ink{bb t{vol maradniuk ezektől a tüntetésektől, ahelyett, hogy tíz v{rosban, október 18-{n és 19-én akkora szenvedéllyel vetették bele magukat az eseményekbe, hogy központi alakjai, sőt olykor főszereplői legyenek? Kövessük tov{bb Turau jelentését: „A nemzeti érzések és szimbólumok tisztelete elfelejtődött. Mintha a lakoss{g egy részét< semmi sem tartotta volna vissza attól hogy kifejezze megvetését.
298
Dragonyos (f rancia, német): könnyű felszerelésű lovaskatona.
-[437]-
tak, sz{zharmincan pedig megsebesültek; a tömeg feloszlott. De még aznap, október 18-{n este „egészen a falvakig eljutott az uralkodó portréj{t, a koron{t, a kir{lyi jelvényeket és a nemzeti színű z{szlót ért rong{l{sok híre. J{rókelők csoportjait lehetett l{tni majdnem mindenütt – nagyobbrészt munk{sokat, kézműveseket, kereskedőket –, akik szenvedélyesen komment{lt{k az eseményeket, minden felelősséget a zsidókora h{rítva, akik a többi tüntető közül mindig kilógtak. ...Podol negyedében a munk{stömeg elhat{rozta..., hogy elkapja az összes »demokrat{t«..., aki felfordul{st keltett, és letartóztatj{k őket, »amíg őfelsége az uralkodó parancsa m eg nem érkezik«„. Az este folyam{n „a tüntetők első csoportja a S{ndor téren sereglett öszsze. Az uralkodó portréj{t lengették és a nemzeti himnuszt énekelték. A tömeg gyorsan nőtt, és amint a gomblyukakban vörös jelvényt viselő zsidók jöttek visszafelé a Krescsatiktól (Kijev főutc{ja), a dum{ban történt felfordul{s feltételezett felelőseiként, t{mad{sok érték őket; voltak, akiket meg is vertek.” Ez m{r a zsidók elleni pogrom kezdete volt. Most, hogy jobban megértsük a hatós{gok tétlenkedését a duma kifoszt{sa, és a nemzeti jelképek tönkretétele idején, de még ann{l is megbocs{thatatlanabb tétlenségét a pogrom alatt, vessünk egy pillant{st a hatalom szervezeteinek belső működésére. Első r{nézésre azt gondoln{nk, hogy a körülmények véletlenszerű összj{ték{nak eredményéről van szó. Azonban a helyzet Kijevben annyira kiéleződött (ahogy m{s helységben is), hogy nem lehet véka al{ rejteni az utolsó évek c{ri közhivatalainak ügyetlenségét, amely végzetes következményekkel j{rt. Ami a kijevi korm{nyzót illeti, egyszerűen nem volt jelen. A korm{nyzó-helyettes Rafalszkij éppen ekkor foglalta el hivatal{t. Sem t{jékozódni nem volt még ideje, sem az ideiglenes felelősségv{llal{st nem gyakorolta biztons{ggal. Felettese Klejgelsz, az {ltal{nos korm{nyzó, akinek egészen nagy kiterjedésű régió felett volt hatalma, október elejétől az ügyben tett lépéseket, hogy hivatal{ból felmentsék – egészségi {llapot{ra hivatkozva (valódi okai ismeretlenek maradnak; nem kiz{rt, hogy a szeptemberi forradalmi mozgolód{sok, amelyeket nem tudott kezelni – segítették döntésében). B{rmi -[438]-
legyen is az oka, maga is ideiglenesnek tekintette posztj{t ebben az időben, míg október sor{n folyamatosan z{poroztak r{ a belügyminisztérium utasít{sai. Október 10.: tegye meg a leghat{rozottabb lépéseket „az utcai zavarg{sok megelőzésére és minden eszközzel vessen véget az esetlegesen felbukkanó eseteknek”; október 12.: „szorítsa vissza a tüntetéseket, fegyveres erők bevetésétől se riadjon viszsza”; október 13.: „ne tűrjön semmiféle csoportosul{st és gyülekezést az utc{kon, és szükség esetén erőszakkal oszlassa szét azokat”. Amint azt l{ttuk, október 14-én a kijevi megmozdul{s veszélyesen túllépte a tűréshat{rt. Klejgelsz összehívva a hozz{ közel {lló munkat{rsakat. Közülük említsük meg Kijev rendőrfőnökét, Cihockij ezredest és a biztons{gi főnök helyettesét (a főnök itt is hi{nyzott), Kuljabkót, aki amilyen nyugtalan, olyan eredménytelen ember volt. Ő az, aki merő ostobas{gból kiszolg{ltatja Sztolipint gyilkosa golyóinak (l{sd 10. fejezetben). Kétségbeesett jelentésében leírja, hogy megvan az eshetősége annak, hogy ami Kijev utc{in zajlik, m{r nem fegyveres tüntetés, hanem fegyveres felkelés. Mivel lemondott arról, hogy a rendőrségre t{maszkodjon, Klejgelsz intézkedéseket helyezett kil{t{sba, „hogy a civil hatós{got a katonas{g segítségével védi meg”. És még október 14-én a „teljes katonai hatalom fölötti rendelkezés jog{t”, pontosabban a parancsnoks{got – megint csak ideiglenesen mivel a parancsnok maga is hi{nyzott: a helyzetet nem minősíthetjük m{snak, mint aggasztónak! – Karassz t{bornokra ruh{zta Kijev egész katonai területén. A v{ros biztons{g{nak felügyelete Drake t{bornokra volt bízva. (H{t nem érdekes és komikus? Melyik itt felsorolt név alapj{n gondoln{nk azt, hogy az eset egy{ltal{n Oroszorsz{gban j{tszódik?) Karassz t{bornok „kifejezetten nehéz helyzetben tal{lta mag{t” abban az értelemben, hogy „sem a helyzet, sem a közhivatal, sem a rendőrség személyzetét illetően nem rendelkezett adatokkal”. [truh{zva a hatalmat, Klejgelsz korm{nyzó semmi szükségét nem l{tta, hogy utódja munk{j{t megkönnyítse: csak a formalit{sok tiszteletben tart{s{ra szorítkozott, és azon nyomban felhagyott minden elfoglalts{ggal. Itt az ideje, hogy a rendőrfőnökről, Cihockijról ejtsünk p{r szót. Hivatalos vizsg{latok eredménye szerint 1902-től pénzt zsarolt ki -[439]-
zsidó pénzalapoktól tartózkod{si engedélyért cserébe. Ugyancsak felfedezték, hogy „b{r anyagi eszközei nem engedhették volna meg”, mégis 100 ezer rubeles értékű ingatlanokat vett mag{nak és a vejének. V{rható volt m{r bírós{g elé {llít{sa, amikor Klejgelszt kinevezték {ltal{nos korm{nyzóv{. Ő nagyon gyorsan (természetesen jelentős összegű h{lapénz bezsebelése ut{n) közbenj{rt azért, hogy Cihockijt ne t{volíts{k el posztj{ról, sőt léptessék elő és nevezzék ki „{ltal{nos rendőrfőnök”-ké. Ami az előléptetést illeti, a rendőrfőnök nem j{rt sikerrel, de nem indult ellene elj{r{s sem. B{rmennyire keményen is ragaszkodott ehhez Trepov t{bornok Péterv{rott. (Később kiderült, hogy a rendőrségi előléptetésekért is komoly összegeket kapott.) Október eleje óta m{r Cihockij minden bizonnyal tudta, hogy Klejgelsz a felmentését kérte. Teljesen maga al{ került, m{r l{tta mag{t a v{dlottak padj{n. És október 18-{n éjszaka, pont akkor, amikor megérkezett a c{ri manifesztum, Péterv{rról megküldték Klejgelsz nyugdíjaztat{s{nak hivatalos engedélyét. Cihockijnak nem volt vesztenivalója. (Még egy megjegyzés: mivel viharos idők j{rtak, Klejgelsz még utódja megérkezése előtt elhagyta posztj{t. Az utód nem m{s volt, mint a c{ri közigazgat{s gyöngy szeme, Szuhomlinov t{bornok, a későbbi honvédelmi miniszter. Ő fúrta meg a Németorsz{g elleni h{borús előkészületeket. Ami az {ltal{nos korm{nyzó hivatali teendőit illette, ezeket ideiglenes megbíz{ssal a fent említett Karassz t{bornok l{tta el.) Ezek ut{n „nem történt semmilyen gyors intézkedés, amely véget vethetett volna a rendőrségen eluralkodó fejetlenségnek. A hatalom a katonas{g kezébe került, a zűrzavar fokozatosan nőtt. hogy azt{n ennek hat{sa a zsidó zavarg{sok sor{n a legkíméletlenebb módon nyilv{nuljon meg.” Klejgelsz lemond{sa a „»teljes körű hatalomról«, és az, hogy meghat{rozatlan időre Kijev v{ros katonai parancsnoks{g{ra ruh{zta azt {t, arra a kölcsönös és kiismerhetetlen kapcsolatra vezethető vissza, amely a későbbiekben a katonas{g és a civil hatós{gok között létrejött. ...A (katonai) hatalom nagys{ga és hat{ra mindenki sz{m{ra ismeretlen volt”, így a vezetést körülvevő hom{ly „a szolg{lat {ltal{nos szervezetlenségéhez vezetett”. Ez v{lt nyilv{nvalóv{ a zsidóelle-[440]-
nes pogrom elején. „A rendőrség sz{mos hivatalnoka meg volt győződve róla, hogy a hatalom teljes mértékben a katonai parancsnoks{g kezébe került, így csak a katonas{g képes cselekedni és megakad{lyozni a zavarg{sokat.” Ezért „nem érezték magukat illetékesnek a szemük előtt zajló forrong{sokban. Ami a katonas{got illeti, utalunk a civil hatós{g védelméről szóló rendelkezések egyik pontj{ra, amely szerint a katonas{g a rendőrség eligazít{s{ra v{rt. Hiszen joggal úgy gondolta, hogy nem r{ tartozik a m{sik feladat{nak betöltése.” Ezek a rendelkezések „pontosan kikötötték”, hogy a „zavarg{sok helyszínén tartózkodó civil hatós{goknak a rendőrség és a katonas{g együttes közreműködésével kell a visszaszorít{s érdekében cselekedniük”. Ugyancsak a civil hatós{gok hat{skörébe tartozott annak eldöntése, mikor kerülhet sor a fegyverhaszn{latra. Egyébir{nt „Klejgelsz nem tartotta fontosnak, hogy a v{rosban uralkodó {llapotokról a katonai parancsnoks{got felvil{gosítsa. Sőt, azt sem osztotta meg velük, amit a forradalmi mozgalomról tudott Kijevben. Ezek ut{n a katonai egységek – az őrj{ratok és a készültség – céltalanul j{rt{k a v{rost.” A zsidók elleni pogrom teh{t október 18-{n este felé kezdődött. „Elsőre a pogromnak megtorl{s jellege volt. Mintegy v{laszként a nemzeti érzéseket ért sérelmekre. Amint összeaka dtak az arra j{ró zsidókkal, vagy amikor a boltokat és az ott tal{lható {rukat törték össze, vagy a kidob{lt porték{kat a s{rba tapost{k, a következő ki{lt{sokat lehetett hallani: »Nesze neked szabads{g, nesze neked alkotm{ny és forradalom, nesze neked a c{r arcképei és a korona!«.” M{snap reggel, október 19-én nagy tömeg érkezett a dum{tól a Szent Szófia-katedr{lishoz, kezükben a c{r portréinak üres képkereteivel és a c{ri hatalom törött jelvényeivel. Meg{lltak az egyetemnél, hogy helyre rakj{k a megrong{lt portrékat; misét celebr{ltak. Végül „Flavian metropolita felkérte a népet, ne vigye túlz{sba, és térjen haza”. B{r a hazafias tüntetés magj{t alkotók példaértékű rendet tartottak, a menet közben hozz{juk csatlakozó személyek, midőn zsidókkal – de ugyanúgy ha egyenruh{t viselő gimnazist{kkal vagy egyetemist{kkal – akadtak össze út közben, azokkal erőszakoskodni kezdtek. ...”Munk{sok, a bolhapiac hajléktalanjai és koldusok” csatlakoztak azt{n hozz{juk. „Vand{lok csoportjai törtek be a zsidók h{z{ba és boltjaiba, az utc{ra hajig{lt{k berendezési t{rgyaikat és az -[441]-
{rukat. Ezek egy része teljesen megrong{lódott, m{s részét pedig ellopt{k. ...A cselédek, h{zmesterek, boltosok l{thatólag semmi rosszat nem l{ttak abban, hogy hasznot húzzanak a m{sik tulajdon{ból... m{sok ellenben, minden kapzsi indulattól mentesek voltak a zavarg{sok utolsó napj{ig... ők kitépték szomszédjuk kezéből a lopott t{rgyakat anélkül, hogy figyelmet fordítottak volna az értékükre, és ott helyben tönkretették azokat.” A rong{lók nem nyúltak sem a karaimok (a zsidó vall{st gyakorló, b{r a Talmudot elutasító, török nyelvű nép) boltjaihoz, sem azokhoz a „h{zakhoz, ahol az uralkodó portréj{t felmutatt{k nekik. ...Mégis összességében a pogrom megkezdése ut{n p{r ór{val kegyetlen fosztogat{ss{ alakult {t.” Az események 18-{n késő estig tartottak, hogy 19-én reggel folytatódjanak, és ne legyen végük csak 20-{n este. (A Podol negyeden kívül m{shol nem ütött ki tűz.) Október 19-én „a zsidó tulajdonban lévő luxusboltokat is kifosztott{k egész a belv{rosig, végig a Krescsatikon. A nehéz fémrolókat és z{rakat hosszas, kitartó munk{val felfeszítették... értékes kelméket, b{rsonyokat hajítottak ki az utc{ra, hogy azok ott az esőben, a s{rban fetrengjenek, mint értéktelen rongydarabok. A Krescsatikon, Marsak ékszerész boltja előtt a j{rda tele volt ék szerekkel”, ugyanez volt a divatüzletek, a rövid{ru-kereskedők boltjai előtt. Az utakat teleszórt{k könyvelési papírokkal és sz{ml{kkal. Lipkiben (az elit negyed) „az eleg{ns zsidó vill{kat is kifosztott{k – Gincburg b{róét, Galpern, Alekszandr, Lev Brodszkij, Landau és még m{sok palot{j{t is. Tönkretették a h{zak eleg{ns díszítését, a bútorokat öszszetörték és kidobt{k az utc{ra”; sőt „a zsidók {ltal nagyra becsült középiskol{t, a Brodszkij-iskol{t is megrong{lt{k... a m{rv{nylépcsőkből és a kov{csoltvas felj{rókból semmi nem maradt”. Mindent egybevetve „közel ezerötsz{z zsidó lak{st és kereskedelmi helyiséget raboltak ki”. Abból a tényből kiindulva, „hogy a v{ros kereskedelmének kétharmada zsidó kézben volt”, Turau becslése szerint – aki még hozz{veszi a leggazdagabbak luxusvill{iban okozott k{rt is – a veszteség értéke ak{r „több millió rubel” is lehetett. Nem csak a zsidók h{zaiba akartak betörni. Terveikben szerepeltek a közismert liber{lis személyiségek h{zai is. Október 19-én Platon püspök „a pogrom egyik különösen kegyetlen részén, a Podol utc{n keresztül ve-[442]-
zette körmenetét, felkérve az embereket, hogy vessenek véget a boszszúhadj{ratnak. Miközben könyörgött a tömegnek, hogy kímélje meg a zsidók életét és vagyon{t, többször letérdelt előttük. ...Egy rong{ló kiv{lt a tömegből és fenyegetően ezt kiab{lta neki: »Te is a zsidók mellett vagy?«„ M{r l{thattuk azt a hanyags{got, amely a hatós{gokat jellemezte. „Drake t{bornok nem tette meg a megfelelő intézkedéseket, hogy minden biztons{gi szervezet rendben működhessen.” A katonai alakulatokat „nem kellett volna különítményekre bontani... sok volt a felesleges őrj{rat és az emberek gyakran feladat nélkül {lldog{ltak”. Szóval, „ami mindenkit megdöbbentett, az a pogrom idején megnyilv{nuló, összeesküvéshez közeli tétlenség, amely a katonas{g és a rendőrség vezetőinél egyar{nt megmutatkozott. Utóbbiak tulajdonképpen nem is voltak jelen. A katonas{g pedig csak lassan mozdult meg, és megelégedett annyival, hogy egyszer-egyszer az ablakokból érkező pisztolylövésekre visszalőjön. Miközben az utca mindkét oldal{n a zsidók lakhelyeit és boltjait büntetlenül fosztogatt{k.” Az egyik v{rosi ügyész felkért egy koz{k j{rőrt, hogy lépjenek közbe és a közelben tal{lható boltot, melyet éppen fosztogatnak, védjék meg. „A koz{kok azt v{laszolt{k, hogy nem mennek, az nem az ő felügyeletük al{ eső szektor.” Még súlyosbítja a helyzetet az, hogy a szemtanúk egész sor{nak „az volt a benyom{sa, mintha a rendőrség és a katonas{g nemhogy a tömeg feloszlat{s{ra, hanem ink{bb a gar{zd{lkodók védelmére sietne”. Ezeken a helyeken a katon{k kijelentették, hogy „azt a parancsot kapt{k, ügyeljenek arra, hogy ne történjen összetűzés, és az oroszokat nehogy megt{madj{k”. M{shol azt mondt{k, „hogy Istenre és a c{rra esküdtek fel” és ezt nem azért tették, hogy megvédjék azokat, „akik széttépték és becsmérelték a c{r portréj{t”. Ami a tiszteket illeti, „úgy l{tt{k, a zavarg{sok megfékezése nem {ll hatalmukban, és csak abban az esetben éreznék jogosnak a beavatkoz{st, ha az erőszak saj{t embereik ellen fordulna”. Egy példa: a h{zból „vérbe borult arccal kirohant egy, a tömeg {ltal üldözött zsidó. A közelben menetelő gyalogossz{zad nem szentelt figyelmet az előtte zajló eseménynek, hanem tov{bb folytatta útj{t.” M{shol „a fosztogatók asz-[443]-
tall{bakkal a szó szoros értelmében agyonvertek éppen két zsidót, miközben a tíz lépésre {lló lovas különítmény békésen nézte az esetet”. Nem ütközhetünk meg teh{t azon, hogy az utca embere ebből ilyen következtetéseket vont le: „a c{r kegyesen megadta a jogot arra, hogy hat napig verjük a zsidókat”. A katon{k részéről pedig: „Mondj{k, valóban elképzelhető mindez a hatós{gok beleegyezése nélkül?” A rendőrtisztek, „mikor kötelezték őket, hogy vessenek véget a felfordul{snak, azt v{laszolt{k, hogy nem tehetnek semmit, mivel a katonai parancsnoks{gra h{rul minden hatalom”. De l{ttak egész fosztogató csapatot is fut{snak eredni, „amint egy rendőrtiszt egyetlen közrendőr kíséretében elővette a pisztoly{t ...Osztromenszkij kerületi felügyelőnek pedig h{rom m{sik közrendőr és p{r katona kíséretében erőszak alkalmaz{sa nélkül sikerült megakad{lyoznia a fosztogat{sokat a felügyelete al{ tartozó v{rosnegyedben.” Míg a fosztogatóknak nem volt fegyvere, a fiatal zsidóknak igen. Mindemellett – ellentétben azzal, ami Gomelben történt – a fiatal zsidók nem szervezték meg annyira jól a védekezést, még akkor sem „ha több h{zból lövéseket adtak le” az önvédelmi csapatok tagjai. Akik közt egyébként „a zsidók mellett a p{rtjukat fogó oroszok is voltak. ...Néha vitathatatlanul az alakulatok felé ir{nyultak a lövések és ezeket az ezt megelőző napok tüntetésein a tömeget ért sortüzek megtorl{saként is értelmezhették”. Sőt „előfordult, hogy a zsidók a megszervezett hazafias felvonulók közé lőttek a napokkal azelőtti forradalmi felvonul{sokon történtekre adott v{laszként”. Ezek a lövések viszont „siralmas következményeket vontak maguk ut{n. Anélkül, hogy kiírt tettek volna a fosztogatókban, feljogosította az alakulatokat arra, hogy a parancsnak megfelelően cselekedjenek. ...Amint lövés dördült egy ablakból, nem vizsg{lv{n, hogy a golyók nekik szóltak-e vagy a csőcseléknek, a jelenlévő csapatok sortüzet zúdítottak arra az ablakra, ami ut{n a tömeg” a h{zhoz özönlött és kifosztotta azt. „Volt olyan eset is, hogy csak azért lőttek a h{zra, mert valaki azt {llította, hogy onnan lövések dördültek”, sőt, „olyan is előfordult, hogy a fosztogatók felmentek valamely h{z lépcsőire, és onnan lőttek
-[444]-
az utca ir{ny{ba, csak hogy a csapatokat vissza v{g{sra késztessék”. ami ut{n azt{n megkezdődhetett a rabl{s. A dolgok egyre rosszabbra fordultak. „Némelyik rendőr és katona nem vetette meg a csőcselék {ltal az utc{ra h{nyt {rukat, hanem összeszedte és zsebébe vagy köpenyébe rejtette.” B{r „kivételes és kirívó” eset volt, mégis l{ttak olyan rendőrbiztost, aki maga törte be a zsidó bolt ajtaj{t. Péld{j{t a k{pl{r is követte. (Hamis híresztelések keltek sz{rnyra a katonas{g fosztogat{sairól, miut{n Evert t{bornok elrendelte szektor{ban az ellopott ingós{gok és {ruk a fosztogatóktól történő elkobz{s{t, és elsz{llít{s{t a katonas{g rakt{raiba. Mindezt azért, hogy később azokat elismervény ellenében visszaszolg{ltass{k a tulajdonosaiknak. Így mentettek meg több tízezer rubel értékű vagyont.) Nincs megdöbbentőbb ann{l, hogy amikor ez a gazember, Cihockij, l{tva karrierje végét, nemcsak a rendőrség bevetésére nem tett intézkedéseket (miut{n 18-a estéjén értesült a pogrom kezdetéről, a hírt csak 19-én késő este adta tov{bb t{vírón a v{rosnegyedek rendőrparancsnoks{gainak), és semmiféle inform{ciót nem jutatott el a biztons{gért felelős katonai t{bornokoknak. De r{ad{sul szemlét tartva a v{rosban, ő maga is „mindezt nyugodtan és részvétlenül nézte végig”. Csak annyit mondott a csőcseléknek: „Oszoljanak fel, uraim!” (Azok pedig egym{st b{torítva mondt{k egym{snak: „Nem kell félni, csak tréf{lkozik!”) Amikor pedig a duma balkonj{nak tetejéről elkezdtek ordítani: „üssétek a zsidókat, raboljatok, törjetek!”, és a tömeg diadalmenetben körbevitte a rendőrfőnököt az üdvözölte „a felvonulók »hurr{!« ki{lt{s{t”. Csak 20-{n, miut{n Karassz t{bornok szigorú figyelmeztetésben részesítette (az {ltal{nos korm{nyzó kancell{ri{j{nak igazgatója pedig kijelentette, hogy Cihockij nem ússza meg a kényszermunk{t), adta parancsba, hogy a rendőrség minden eszközt bevetve {llítsa meg a pogromot. Turau szen{tor mindezek ut{n {tadta őt a bírós{gnak. A rendvédelmi szervek m{sik vezetője, a karrierjével elégedetlen Besszonov t{bornok is „a csőcselék között tal{lta mag{t, és békésen tan{cskozott velük. »Jogunkban {ll rombolni, de nem ildomos -[445]-
rabolni.« A tömeg kiab{lt: »Hurr{!«„ Egy m{sik alkalommal „közömbösen viselkedett a fosztogat{s szemtanújaként. Amikor pedig az egyik rong{ló azt üvöltötte: »Verjétek a zsidókat!« (Besszonov) helyeslő mosollyal reag{lt.” Miként egy orvosnak kifejtette „ha akarta volna, fél óra alatt véget vethetett volna a pogromnak, de a zsidók részvétele olyan erőteljes volt a forra dalmi megmozdul{sban, hogy ezért fizetniük kellett”. A pogrom ut{n a katonai hatós{gok kérdésére magyar{zatként c{folta, hogy a pogrom idején buzdító beszédeket tartott volna. Sőt kijelentette, hogy éppen ellenkezőleg, így prób{lta az embereket lecsendesíteni: „Legyenek hozz{nk irgalommal, ne kényszerítsék a katon{kat fegyverhaszn{latra..., hogy orosz vért ontsanak, a saj{t vérünket!” Mindeközben egym{st v{ltó deleg{ciók jelentek meg Karassz t{bornokn{l. Egyik a csapatok kivon{s{t kérte a v{rosból, m{sik a bevetését, míg volt, amelyik a vagyon védelmére ir{nyuló in tézkedéseket jött kérni. Eközben 19-én egész nap a rendőrség semmit sem tett, a katon{k pedig rosszul hajtott{k végre a parancsokat. Október 20-{n Karassz t{bornok elrendelte „a fosztogatók bekerítését és letartóztat{s{t”. Sz{mos letartóztat{sra került sor. Egy alkalommal a katon{k tüzet nyitottak a csőcselékre, öt embert megöltek, sokat megsebesítettek. Majd 20-{n este a pogrom egyszer s mindenkorra befejeződött. De még aznap, késő este „a szóbeszéd, hogy a zsidók oroszokat ölnek, zűrzavart keltett a lakoss{g körében”. Megtorl{stól tartottak. A pogrom sor{n a rendőrség becslései szerint (a sérültek egy részét a tömeg sodorta el) az {ldozatok sz{ma összesen 47 halott, közülük 12 zsidó és 205 sebesült, ennek egyharmada zsidó. Turau azzal a magyar{zattal z{rja besz{molój{t, hogy „a kijevi pogrom alapvető oka a kisorosz és zsidó lakoss{g hagyom{nyos ellenségeskedéséből fakad, melyet a vil{gnézeti különbségek motiv{lnak. A közvetlen ok pedig a forradalmi tüntetések sor{n elkövetett, a nép nemzeti érzésében való megsértéséből ered, melyben a zsidó fiatals{g cselekvően részt vett.” Az alsóbb néprétegek csak a „zsidóknak tulajdonított{k” a felelősségét, hogy „gyal{zkod{s hangzott el azt érintően, ami sz{mukra -[446]-
a legszentebb volt. A c{ri közkegyelem ut{n nem értették meg a forradalmi mozgalom létezésének ok{t. Úgy magyar{zt{k, hogy a zsidók a »saj{t zsidó szabads{guk« kiharcol{s{ra törekedtek.” „A h{ború sikertelenségei, melyekkel kapcsolatban a zsidó fiatals{g mindig nyíltan kifejezte hars{ny örömét, valamint a kötelező katonai szolg{lat letöltésének elutasít{sa, majd a forradalmi mozgalomban, az erőszakos cselekményekben és az {llam képviselőinek meggyilkol{s{ban való részvétel, vagy a karhatalmat érintő sértő magatart{s..., mindez a nép között elkeseredett dühöt szült a zsidók ellen. ...Ezzel magyar{zható teh{t, hogy az oroszok közül többen nyíltan befogadt{k az erőszak elől menekülő szerencsétlen zsidókat, míg kategorikusan visszautasított{k a zsidó ifjús{got.” Ami az újs{gokat illeti, a Kijevljanyin has{bjain a következő ír{s jelent meg. [119] „Szegény zsidó nép! Milyen hib{t követtek el csal{dok ezrei? ... Szerencsétlenségükre, szegény zsidók nem tudt{k megfékezni bolond ifjaikat. ...Ilyen bolond fiatal köztünk, oroszok közt is van, és mi sem tudtuk őket megfékezni!” A forradalmi ifjús{g volt az, aki esztelenségeket vitt véghez, de a békés, felnőtt zsidós{gnak kellett {rta tlanul megfizetnie érte. Ez{ltal teh{t mindkét oldalon feneketlen mély {rkokat {stunk. Az ogyesszai pogromról, mint az előbbiről is Kuzminszkij szen{tornak köszönhetően részletes jelentés birtok{ban vagyunk. [120] Ogyessz{ban, ahol m{r régóta érezhető volt a forradalom előszele, janu{rtól kezdve apróbb villong{sok történtek. A robban{s június 13-{n következett be (teh{t függetlenül a Patyomkin p{ncélos 14-i megérkezésétől az ogyesszai kikötőbe). Egész június 14-e forrong{sban telt el, fiatalok és – ebben az esetben – munk{sok részvételével, „akik tömegével kezdték el a gy{rakban és üzemekben erőszakosan követelv a munka beszüntetését... közel h{romsz{z főből {lló tömeg kísérelt meg betörni az egyik (tea) kereskedő ügynökséghez..., több lövést is leadtak a kerületi rendőrfelügyelőre, aki a tömeg útj{t {llta, de azt{n az emberek szétoszlottak”, miut{n a rendőri különítmény tüzet nyitott r{juk. „Mégis újabb csoportosul{s jött hamarosan -[447]-
létre” és a rendőrőrs felé indult. Ekkor mindkét oldalról lövések dördültek, némelyik a „Doksza” épületéből. „Az ablakokból és a balkonokról több lövést adtak le a rendőrség embereire.” Egy m{sik csoport „az utc{n tal{lható építőanyagokból barik{dot emelt, majd tüzelni kezdett a rendőrökre”. M{sutt ugyanilyen tömeg „a lóvasút több szerelvényét felborította. ...Egy nagyobb zsidó csoportosul{s b{dogosműhelybe tört be, a kerületi felügyelő szemébe doh{nyt szórtak... majd a rendőrosztag megjelenésekor pisztolylövéseket leadva oszlott szét. Közülük négy zsidót (itt a nevek felsorol{sa következik) a helyszínen letartóztattak.” Az egyik kereszteződésben „zsidó csapat gyülekezett, (közülük ketten) pisztolyból r{lőttek és megsebesítették a lovas j{rőr egyik tagj{t. ...[ltal{noss{gban elmondható, hogy június 14-én az utc{k többsége egész napra a zsidók és a karhatalom közötti összecsap{sok színhelyévé v{lt, melyeken kődob{l{sra és lőfegyverek haszn{lat{ra is sor került”, több rendőr is megsebesült. „A zsidók közül is megsebesültek tízen”, akiket a tömeg, hogy elrejtse, mag{val hurcolt. Menekülés közben egy bizonyos Cipkin nevű polg{r bomb{t robbantott fel. Így, miközben mag{val is végzett, megölte Pavlovszkij rendőrt is. Ilyen jelenetek mellett hajózott be a Patyomkin Ogyessza kikötőjébe! Közel ötezer ember gyűlt össze, „sok férfi és nő, hosszú szónoklatok hangzottak el, amelyekben a korm{ny elleni felkelésre buzdított{k a népet”. A p{ncélosra felsz{lló di{kok közt ott volt Konsztantyin Feldman is (aki arról győzködte a bizotts{gi ülést, hogy a v{ros {gyúz{s{val segítse a megmozdul{st, de „a legénység többsége ebbe nem egyezett bele”). És hol varnak a hatós{gok? Ogyessza parancsnoka – vagyis a rendőrség vezetője – Nejdgart, m{r a Patyomkin érkezésének napj{n teljesen elvesztette a fejét. Úgy ítélte (mint Kijevben is), hogy „a civil hatós{gok alkalmatlanok a rend helyre{llít{s{ra, ezért minden tov{bbi, a zavarg{sok megszüntetésére ir{nyuló döntéshozatalt a katonai parancsnoks{gra ruh{zott {t”. Vagyis az ogyesszai helyőrség parancsnok{ra, Kahanov t{bornokra. (Létezett-e még korm{nyzói hatalom Ogyessz{ban? Természetesen igen, és ez az {ltal{nos korm{nyzó, Karangozov t{bornok, aki – az olvasó m{r előre kital{lhatja -[448]-
– hivatal{t ideiglenesen foglalta el, és nem viselkedett valami magabiztosan.) Kahanov t{bornok jobb híj{n azt tal{lta ki, hogy körülveteti a katonas{ggal a kikötőben az összegyűlt „kétes alakok” ezreit, elv{gva őket a v{ros – még nem fertőzött – részeitől. Június 15-én az ogyesszai felkelés és a Patyomkin legénységének l{zad{sa egyetlen megmozdul{sban forrt össze. A v{ros lakói, „köztük sok di{k, di{kl{ny, munk{sok” felmentek a p{ncéloshajó fedélzetére, hogy „a legénységet közös akciókra” buzdíts{k. A kikötőben ragadt tömeg megindult, hogy „az ott felhalmozott {rut kifossza”. Mindenesetre a borosl{d{kkal kezdte. Majd megostromolta és felgyújtotta a rakt{rakat (több mint 8 millió rubel értékű k{r keletkezett). A tűzvész elérte a vesztegz{r kikötőjét is, ahol a külföldi hajók {lltak és az import{ruk is itt voltak elrakt{rozva. Kahanov még mindig nem hozott döntést, hogy erőszakos úton vessen véget a zavarg{snak. Attól tartott, hogy a Patyomkin v{laszul {gyúzni kezdi a v{rost. A helyzet egész nap puskaporos volt 15-én is. M{snap a Patyomkin sortüzet adott le, h{rmat vaktölténnyel, kettőt hathüvelyes éles lövedékkel. Majd a fedélzetére hívatt{k a fegyveres erők parancsnok{t, hogy az „a katonas{g v{rosból történő kivon{s{ról és a politikai foglyok kiengedéséről” szóló követeléseket meghallgassa. Ugyanaznap, június 16-{n, az egyetlen megölt tengerész temetésén „alighogy beért a gy{szmenet a v{rosba, ahhoz mindenféle emberek csatlakoztak, míg a temetési menet többezres tömeggé nem duzzadt, többségük elsősorban fiatal zsidókból {llt”. A sírn{l az egyik szónok „miut{n azt kiab{lta: »Le az önkényuralommal!«, felkérte az elvt{rsait, hogy több hat{rozotts{ggal lépjenek fel, ne tartsanak a rendőrségtől”. Még aznap hosszú időre kihirdették a szükség{llapotot a v{rosban. A Patyomkin kénytelen volt kifutni a nyílt vízre, hogy elmeneküljön az elfog{s{ra odarendelt hajóraj elől. Az ogyesszai kikötőben töltött négy nap alatt „sz{mos ismeretség kötődött a lakoss{g és a legénység közt. A forradalmi hangulat rajtuk is eluralkodott”, miközben a m{sik oldalon „megcsillant a fegyveres erők tov{bbi t{mogat{s{nak a reménye is”. Mindezek ellenére a ny{r békésen telt volna el. Sőt az is elképzelhető, hogy semmiféle felfordul{s nem következett volna be Ogyessz{ban, ha augusztus 27-én nem hirdették volna -[449]-
ki a felsőfokú oktat{si intézmények autonómi{j{nak rendkívüli törvényét! „A di{kok azon nyomban »szovjet szövetséget« alakítottak. Ez hat{rozotts{g{val és merészségével nemcsak a di{kközösséget, de a tan{ri kart is teljesen a befoly{sa al{ vonta.” (A tan{rok tartottak az olyan „kellemetlen összeütközésektől a di{ks{ggal, mint az ór{k bojkott{l{sa, a tan{r kiűzése az előadóteremből stb.”) Hatalmas gyűléseket tartottak az egyetemen, „gyűjtést szerveztek a munk{sok és a proletari{tus felfegyverzéséhez, valamint a fegyveres felkeléshez és az önvédelmi csoportok, milíci{k fel{llít{s{hoz szükséges fegyverv{s{rl{s célj{ból. ...Megvitatt{k... hogyan kell viselkedni felkelés esetén.” Ezeken az összejöveteleken a „professzorok tan{csa” is tevékenyen részt vett. „Időnként Zancsevszkij rektorral az élen”, aki megígérte, hogy „a birtok{ban lévő minden eszközt a di{kok rendelkezésére bocs{tja, megkönnyítve a felszabadító mozgalomban való részvételüket”. Szeptember 17-én az egyetemen megtartott első gyűlésre „olyan sok kívül{lló érkezett, hogy két csoportra kellett őket osztani”. A forradalmi szocialista Teper „és két m{sik zsidó di{k beszédet tartott, melyben harcba hívta a tömegeket az orsz{g felszabadul{s{ért a politikai elnyom{s és pusztító önkényuralom alól”. Szeptember 30-{n Ogyessz{ban megszűnt a szükség{llapot. Ettől kezdve a gyűlésekre tömegével érkeztek „a gimnazist{k a v{ros összes középiskol{j{ból, volt közöttük olyan, aki alig múlt tizennégy éves”. A zsidók, „az első sz{mú szónokok, nyílt felkelést és fegyveres harcot hirdettek”. Október 12-én és 13-{n minden m{s középiskol{t megelőzve „két kereskedelmi iskola, az I. Miklós c{rról elnevezett, és a Fajg növendékei felhagytak az ór{k l{togat{s{val. Ok voltak a legink{bb fogékonyak a forradalmi propagand{ra”. Majd 14-én eldöntötték, hogy minden középiskol{ban felfüggesztik a tanít{st. Ezt követően a kereskedelmi iskola tanulói és az egyetemist{k végigj{rt{k a v{ros öszszes intézményét, hogy r{vegyék a di{kokat a sztr{jkra. Híre ment, hogy a Berezina gim{zium előtt az intézmény professzorainak panasz{ra h{rom egyetemist{t és h{rom gimnazista l{nyt kardlappal megsebesítettek a rendőrök. [m „a vizsg{lat pontosan meg{llapítot-[450]-
ta, hogy egyik fiatal sem sérült meg, a di{koknak pedig még idejük sem volt elhagyni az intézményt”. De micsoda v{ratlan lehetőség az ilyen incidens a forradalmi feszültség növelésére! Még aznap félbemaradtak az ór{k az egyetemen az alig néh{ny napja megkezdett foglalkoz{sok ut{n. A sztr{jkoló di{kok betörtek a v{rosi dum{ba, azt kiab{lva: „Hal{l Nejdgartra!” Azt követelték, hogy {llíts{k le a rendőrök fizetésének folyósít{s{t. A Patyomkin-epizód ut{n Nejdgart újra kezébe vette a hatalmat, de egészen október közepéig semmiféle intézkedést nem foganatosított a forradalmi gyűlések ellen. (Egyébként is tehetett-e volna valamit is azóta, amióta az egyetemek megszerezték autonómi{jukat?) Október 1 S-én a belügyminisztériumtól azt a parancsot kapta, hogy tiltsa meg az idegenek belépését az egyetemre, és m{snaptól a katonas{ggal körülvetette az épületet. Ezzel egy időben parancsba adta, hogy a fegyverkereskedésekből egyenek el minden pisztolyba való lőszert, amit eddig korl{toz{s nélkül lehetett v{s{rolni. „Nagy felzúdul{st keltett az egyetemist{k és a zsidó fiatals{g közt, hogy elz{rt{k az egyetemet a lakoss{g elől.” Hatalmas tömeg indult meg, útjukat bez{rt boltok (az amerikai fegy verboltot kirabolt{k), felborított villamosok és omnibuszok, barik{d építéséhez kiv{gott f{k, elv{gott telefon- és t{víróvezetékek és kihúzott kerítésvasak szegélyezték. Nejdgart kérte Kahanovot, hogy foglalja el katon{ival a v{rost. Ekkor „a barik{dok mögött összegyűlt tüntetők – nagyrészt zsidók, köztük asszonyok és tizenévesek is – elkezdtek lőni a katon{kra; sőt a h{zak tetejéről, ablakokból és balkonokról is érkeztek lövések”. A hadsereg is tüzet nyitott. A tüntetők szétoszlottak, a barik{dot lebontott{k. „Lehetetlen meg{llapítani az aznapi sebesültek és a halottak sz{m{t, mivel a helyszínre siető egészségügyi csapat – amely elsősorban fehér köpenyt és vöröskeresztet viselő zsidó egyetemist{kból {llt – gyorsan összeszedte és az egyetem betegszob{j{ba – teh{t z{rt, autonóm övezetbe –, a zsidó kórh{zba, vagy a barik{d közelében tal{lható elsősegélyhelyre vitte őket. Ezenkívül befogadta őket majdnem minden gyógyszert{r is” (melyek még az események előtt beszüntették a gyógyszer{rusít{st). A v{ros korm{nyzója szerint kilenc halott és 80 sebesült volt, közöttük néh{ny rendőr. „A megmozdul{s résztvevői közül 214 embert letartóztattak, köztük 197 zsidót, nagy sz{m-[451]-
ban asszonyokat és – tizenkéttizenh{rom-tizennégy éves gyerekeket.” Mindez huszonnégy ór{val a manifesztum l{zító hat{s{nak érvényesülése előtt történt. Azt gondolhatn{nk, hogy a zsidók forradalmi megmozdul{sokban betöltött szerepét ilyen sűrűn emlegető szen{tori jelentés részrehajl{sról tanúskodik. De figyelembe kell venni azt a tényt, hogy Ogyessz{ban a zsidók a lakoss{g egyharmad{t tették ki, és, amint azt l{thattuk, az egyetemist{k jelentős része is zsidó volt. Nemkülönben az is figyelembe veendő, hogy különösen a letelepedési övezetben vették ki részüket az orosz forradalmi mozgalomból. Egyébként Kuzminszkij szen{tor jelentése sok helyen bizonyítja elfogulatlans{g{t. Október 16-{n „amint a letartóztatottak megérkeztek a rendőrségre, tettlegesen b{ntalmazt{k őket a katon{k és a rendőrök”; mindazon{ltal „sem a v{ros korm{nyzója, sem a rendőrség vezetői nem reag{ltak erre időben... és nem szorgalmaztak semmiféle kivizsg{l{st”. Ez csak jóval később történt meg. A rendőrőrsön tartózkodó húsz személy nyilatkozata szerint „a letartóztatott személyeket rendszeresen verték; először is egy alagsorba vez ető lépcső alj{ba lökték őket... sokan közülük a földre estek és ekkor a sorban {lló katon{k és rendőrök kardlappal és gumibottal, vagy egyszerűen csak ököllel ütötték vagy rugdost{k őket”. A nőket sem kímélték. (Igaz, hogy még aznap este v{rosi tan{csosok és békebírók érkeztek, és az {ldozatok panaszait feljegyezték. Ami a szen{tort illeti, a vizsg{lat sor{n sok v{dlottat azonosított és bírós{g elé is {llított.) „Október 17-én az egész v{rost elfoglalta a hadsereg, j{rőrök j{rt{k az utc{kat és egész napra helyre{llt a rend.” Ezalatt összehívt{k a v{rosi dum{t, hogy megvizsg{lj{k, milyen sürgős intézkedéseket kellene alkalmazni ahhoz, hogy az {llami rendőrséget v{rosi fegyveres alakulat helyettesítse. Ugyanezen a napon a Bund helyi tan{csa elhat{rozta, hogy a barik{dokon előző nap elesett {ldozatok sz{m{ra ünnepélyes temetést rendez. Nejdgart, felismerve, hogy ilyen megmozdul{s újabb forradalmi robban{shoz vezethet, kiadta a parancsot az öt holttest „titkos elsz{llít{s{ra a zsidó kórh{zból”, és „a létűzött d{tum előtti elhantol{s{ra”, amire 18-{n éjszaka került sor. -[452]-
(M{snap a szervezők követelték, hogy a holttesteket {ss{k ki és vigyék vissza a kórh{zba. Az események közepette a testeket bebalzsamozt{k és azokat még sok{ig így hagyt{k.) A c{ri manifesztum ekkor elterjedő híre Ogyessz{t is elérte, a v{rost újabb forrongó események felé sodorva. Elevenítsük fel először is az egyik zsidó önvédelmi különítmény tagjainak vallom{s{t. „A pogrom alatt tevékenykedő ir{nyító központ egész jól működött. ...Az egyetemeknek nagy szerepük volt az októberi események előkészítésében. ...Az (ogyesszai) egyetem szövetségi szovjetjének tagjai közt voltak” bolsevikok, mensevikek, forradalmi szocialist{k, a Bund képviselői, cionista-szocialist{k és a lengyel, grúz és örmény közösségek képviselői is. „Az egyetemi alakulatok még a pogrom előtt létrejöttek. ...A nagyszab{sú egyetemi gyűlések” sor{n pénzt gyűjtöttek fegyverek v{s{rl{s{ra, „természetesen nemcsak önvédelmi célból, hanem az esetleges felkeléshez is. ...A szövetségi szovjet is végzett gyűjtéseket, hogy felfegyverezze a di{ks{got. ...Amikor kitört a pogrom, kétsz{z pisztoly volt az egyetemen” és „az egyik professzor... még sz{zötvenet szerzett”. Minden különítmény élére egy-egy „dikt{tort” 299 neveztek ki, „függetlenül politikai hovatartoz{s{tól” és „előfordult, hogy nagyrészt Bundtagokból {lló alakulat élén cionista-szocialista {llt, vagy fordítva. ...Szerd{n (október 19-én) az egyik cionistabar{t zsinagóg{ban nagy mennyiségű fegyvert osztottak lé... a különítmények orosz és zsidó di{kokból, zsidó munk{sokból, mindenféle ir{nyzathoz tartozó zsidó fiatalokból és kis sz{mú orosz munk{sból {lltak.” [121] P{r évvel később Zsabotinszkij azt írja, hogy az 1905-ös pogromok alatt „az új zsidó lélek elérte érettségét”. [122+ A febru{ri forradalom miatt még lelkes hangvételű, az egyik nagy orosz újs{g az eseményeket a következőképen írja le. „Amint 1905-ben Nejdgart pogromjai alatt az önvédelem fiatal katon{i fegyverrel a kezükben végigj{rt{k Ogyessz{t, csod{latot keltettek az emberekben, szívük összeszorult, ell{gyultak és telve voltak együttérzéssel...” [123]
299
Dikt{tor (latin): korl{tlan hatalmú vezető.
-[453]-
Egy kort{rsunk ír{s{ból merítve: „A b{tors{g, amiről Gomel harcosai tanúbizonys{got tettek, több ezer szívet feltüzelt. Kijevben ezerötsz{z ember csatlakozott az önvédelmi alakulatokhoz, Ogyessz{ban több ezer.” [124] De Ogyessz{ban a harcosok sz{m{nak és harci szellemének – és a rendőri erők brutalit{s{nak – eredményeként az események merőben m{s fordulatot vettek, mint Kijevben. Térjünk vissza Kuzminszkij jelentéséhez. A manifesztum kihirdetése ut{n, 18-{n reggel azért, „hogy a lakoss{g minden korl{toz{s nélkül örvendhessen a manifesztumban megadott minden jog{nak”, az ogyesszai katonai kerület parancsnoka, Kaulbarsz t{bornok elrendelte, hogy a katonas{g ne nagyon mutatkozzon az utc{kon, jelenlétével „ne zavarja meg a lakoss{g vid{m hangulat{t”. Azonban az „ilyen hangulat nem sok{ig tartott”. Minden oldalról „elkezdtek tódulni a zsidókból és egyetemist{kból {lló csoportok a belv{ros felé”. Vörös z{szlót lengettek és azt kiab{lt{k: „Le az önkényuralommal!”, mialatt a szónokok forradalomra buzdítottak. A duma homlokzat{n az „Isten {ld meg a c{rt!” fémfeliraton az „Isten” és a „c{r” szavait összetörték. Elözönlötték a tan{csteremet, „őfelsége, az uralkodó nagy portréj{t cafatokra szaggatt{k szét”, a dum{n lengő nemzeti színű lobogót vörösre cserélték. Az utc{n a papi elölj{rónak, diakónusnak 300 és k{ntornak 301 , akik fi{keren ülve éppen temetésre igyekeztek, leverték a fejfedőjét. Később az {ltaluk vezetett gy{szmenetet többször is meg{llított{k „a vall{si énekeket pedig »Hurr{!« Ki{lt{sokkal szakított{k meg. ...Egy fejetlen mad{rijesztőt hordoztak körül, amelyre azt írt{k: »Íme az önkényuralom!«. Döglött macsk{t vittek magukkal, pénzt gyűjtögetve »a c{r elpusztít{s{hoz« vagy »Miklós hal{l{hoz«. ....A fiatalok, különösen a zsidók, l{thatóan felsőbbrendűségük tudat{ban, kioktatt{k az oroszokat, hogy a szabads{gjogaikat nem... megkapt{k, ezeket a zsidók kényszerítenék ki a korm{nytól. ...Nyíltan kijelentették az oroszoknak »ezentúl mi fogunk korm{nyozni titeket«.” De m{st is mondtak. „Mi adtuk nektek Istent, mi fogunk c{rt is adni! ... Nagysz{mú, vörös z{szlókat lengető zsidó tö300 301
Diakónus (görög): szerpap, templomi szertart{sokat segítő pap. K{ntor: templomi énekes.
-[454]-
meg hosszan üldözött” két rendőrt, egyiküknek sikerült a tetőkön keresztül elmenekülnie. A m{sikat, bizonyos Gubijt, „a revolverekkel, fejszékkel, karókkal és vasrudakkal felfegyverkezett tömeg leszedte a padl{sról. Ezt követően úgy elb{ntak vele, hogy a kórh{zba sz{llít{s közben meghalt. A h{zmester megtal{lta két, fejszével lev{gott ujj{t.” Később h{rom rendőrt vertek és sebesítettek meg, ötnek pedig elkobozt{k a revolverét. Azt{n h{rom rendőrőrsön kiszabadított{k az elítélteket (az egyik rendőrőrsön Gubij holttestéért cserébe a rabok kiszabadít{s{ról alkudtak). Gyakran senki sem volt a r{cs mögött. Az egyetem rektora, aki tevékenyen részt vett mindebben, {tadta az ügyésznek az „ötezer fős tömeg” követelését, miközben „az egyetemist{k még akaszt{ssal is fenyegették a rendőrség embereit”. Nejdgart sürgette a v{ros polg{rmestere, Krizsanovszkij és Scsepkin egyetemi professzor. Ők egyre azt követelték, hogy „fegyverezze le a helyszínen a rendőrséget és tüntesse el őket”, ha nem teszi, akkor – Scsepkin szavaival – „nem tudjuk majd megg{tolni a nép bosszúj{t és... a rendőrség erőszakkal lesz lefegyverezve”. (A szen{tor későbbi kihallgat{sakor tagadta, hogy ilyen erőszakosan nyilv{nult volna meg. [mde nem lehet őszinteségében bízni, m{r csak abból a tényből kiindulva sem, hogy még aznap sz{zötven revolvert osz tott ki a di{kok közt, és a vizsg{lat alatt visszautasította, hogy elmondja, honnan szerezte őket.) Ezut{n a beszélgetés ut{n Nejdgart kiadta a parancsot (anélkül, hogy értesítette volna a rendőrfőnököt), hogy minden rendőr hagyja el őrhelyét. Ennek eredményeként „ettől a pillanattól kezdve az egész v{ros l{thatólag rendőr nélkül maradt”. Ezt még meg lehetett volna érteni, hogyha ez az intézkedés a rendőrök védelmét szolg{lta volna. Ugyanakkor viszont az utc{król a hadsereg is eltűnt, ami minden szempontból a legnagyobb őrültségnek tűnt. (Emlékezhetünk, hogy Péterv{rott pontosan ez volt az, amit az újs{gok vezetői követeltek Witte-től, aki alig tudott ellen{llni nekik.) „Miut{n a rendőrség elvonult, kétféle fegyveres csoport jelent meg. Az egyetemi milícia és a zsidó önvédelmi alakulatok. Az egyiket a szövetségi szovjet hozta létre... aki ell{tta őket fegyverekkel.” Ezut{n „a felfegyverzett di{kokból és m{s polg{ rokból {lló v{rosi »civil őrség« kivonult őrt {llni” a rendőrök posztjaira. Mindez b{ró Kaulbarsz t{bornok és a v{ros korm{nyzója, Nejdgart beleegyezésé-[455]-
vel történt. Közben a rendőrfőnök, Golovin tiltakoz{s{nak jeléül benyújtotta lemond{s{t, és helyettesének, von Hobsbergnek adta {t helyét. Ideiglenes tan{csot hoztak létre a v{rosi duma mellett. A tan{cs első nyilatkozatai egyikében h{l{j{t fejezte ki az egyetem di{kjainak, amiért „energi{jukkal, intelligenci{jukkal és odaad{sukkal biztosítj{k a v{ros védelmét”. A tan{cs a maga sz{m{ra valami hom{lyos feladatot jelölt meg. (Ekkoriban, egész november folyam{n a sajtó nagy figyelmet fordított a tan{cs egyik tagj{nak, o. I. Pergament személyére. Ő egyben az {llami duma tagja is volt. A m{sodik duma összehív{s{n{l valakinek eszébe jutott, hogy „a dunai és feketetengeri közt{rsas{g” vagyis „Dél-Oroszorsz{g elnökének ki{ltotta ki mag{t” [125], ami akkor, azon idők forrong{sai közepette egy{ltal{n nem tűnt valószínűtlen cselekedetnek.) Mi történhetett ezeken a felforrósodott napokon, mikor is a rendőrség és a hadsereg elhagyta az utc{kat és a karhatalom a tapasztalatlan egyetemi milícia és zsidó önvédelmi alakulatok kezébe került? „Az egyetemista milícia letartóztatta a nekik gyanús egyéneket és az egyetemre vitte őket, hogy kivizsg{lj{k az ügyüket. ...A di{kmilícia és a zsidó önvédelmi csapatok... maguk is erőszakos cselekményeket követtek el a katonas{g és a békés orosz lakosok ellen. Fegyvert haszn{ltak és {rtatlanokat öltek meg.” Az összetűzés „elkerülhetetlen volt, figyelembe véve a két egym{ssal ellentétes ir{nyzatot a lakoss{gon belül”. Aznap, 18-{n este „főként zsidókból {lló, vörös z{szlót lengető tüntetők csoportja megkísérelte Gen üzemében beszüntettetni a munk{t. ...A munk{sok nem egyeztek bele a követelések végrehajt{s{ba, ami ut{n ugyanez a tömeg az útj{ba akadó orosz munk{sokat... arra kényszerítette, hogy kalapot emeljenek a vörös z{szló előtt. Mivel ezt ők megtagadt{k” – íme a proletari{tus –, a tömegből ,,lövések dördültek”. B{r fegyvertelenek voltak, a munk{soknak sikerült szétzavarniuk és egészen addig kergetniük őket, „amíg nem tal{lkoztak egy m{sik fegyveres zsidó csoporttal, akik vagy ezren voltak, és elkezdték együtt lőni a munk{sokat... négyüket megölték”. Így kezdődött a dolog. „A v{ros különböző pontjain verekedések és fegyveres összecsap{sok törtek ki az oroszok és a zsidók között. A munk{sok és munkakerülő személyek, m{s néven hulig{nok, a zsidók üldözésével és verésével kezdték, hogy azt{n a zsi-[456]-
dók tulajdon{ban lévő h{zak, lak{sok és boltok fosztogat{s{val és rombol{s{val folytass{k.” Ekkor az egyik rendőrtiszt „gyalogossz{zadot rendelt ki, amely véget vetett a harcolnak”. M{snap, október 19-én „délelőtt 10-11 óra t{jt az utc{kon munk{sok és egyéb foglalkoz{sú emberek csoportokban gyülekeztek, ikonokat, őfelsége, az uralkodó portréj{t, nemzeti színű lobogókat hoztak magukkal. A „Mentsd meg, Uram, népedet!”, és a nemzeti himnuszt énekelték. A kiz{rólag oroszokból {lló hazafias csoportosul{sok egyidejűleg alakultak ki a v{ros különböző pontjain, de a mag ann{l a kikötőnél volt, ahonnan a kifejezetten nagy munk{stüntetés indult el. „Szólnak érvek amellett, hogy a düh, amelyet az elmúlt napokban a zsidók sértő magatart{sa, pökhendiségük, az orosz lakoss{g nemzeti érzése ir{nti megvetésük v{ltott ki, így vagy úgy, eredményezte a tiltakoz{st.” Nejdgart nem hagyta figyelmen kívül, hogy tüntetésre készülnek és engedélyezte is azt. Az pedig a helyőrség parancsnok{nak és a v{ros korm{nyzój{nak az ablaka alatt ha ladt el, hogy azt{n a székesegyh{z felé vegye az ir{nyt. „Amerre a tömeg haladt, j{rókelők csatlakoztak hozz{, köztük nagy sz{mban hulig{nok, koldusok, asszonyok és gyerekek.” (Idézzük fel a Poalej Cion egyik tagj{nak ide vonatkozó besz{molój{t. „Az ogyesszai pogrom nem a hulig{nok műve volt. ...Ezekben a napokban a rendőrség nem engedte a kikötői koldusokat a v{rosba. ...A kézművesek és a kiskereskedők szabad foly{st engedtek végső elkeseredésüknek, a különböző műhelyek, gy{rak munk{sai és segédmunk{sai... a politikai öntudat nélküli munk{sok. ...Csak azért mentem Ogyessz{ba, hogy provok{ció szülte pogromot l{ssak, de nem azt tal{ltam!” Ő a nemzetiségek közti gyűlölettel magyar{zza az eseményeket. *126+) „A székesegyh{ztól nem messze... több sorozatot is leadtak a tüntetők tömegére, és az egyik golyó megölt egy ikont hordozó kisfiút. ...A helyszínre érkező gyalogossz{zadot is revolvergolyók fogadt{k.” A Juzsnoje Obozrenyije (Délvidéki Szemle) című újs{g szerkesztőségének ablak{ból is érkeztek lövések és „egész úton a körmenetet lőtték az ablakokból, a balkonokról és a tetőkről. ...M{sutt több helyen is robbanótölteteket dobtak a tüntetők közé”, az egyik „hat ember életét oltotta ki”. Ogyessza kellős közepén, „a Gyeribaszov és a -[457]-
Richelieu utca kereszteződésénél h{rom bomb{t dobtak egy koz{k lovassz{zadra. ...Sok halott és sebesült került ki a tüntetők soraiból”, és „az oroszok ezért a zsidókat tették felelőssé, nem is ok nélkül. Ezért azt{n ilyen hangok hallatszottak a tüntető tömegből: »verjétek a zsidókat!, Hal{l a zsidókra!«„ Ilyen előzmények ut{n „a v{ros több pontj{n is megrohamozta a tömeg a zsidó üzleteket, hogy szétverje azokat. ...Ezek a külön{lló esetek nagyon gyorsan összefüggő pogromm{ {lltak össze. A tüntetések útj{ba eső zsidó boltok, h{zak és lak{sok teljesen feldúlva, az összes vagyon elpusztítva. Ami a rong{lók elől megmaradt, azt a tüntetők nyom{ban kullogó hulig{nok és a koldusok band{i vitték el. ...Az sem volt ritka, hogy a fosztogat{sok a körmenetben ikonokat vivő és vall{sos himnuszokat éneklő felvonulók szeme l{tt{ra zajlottak le.” Ilyen előzmények ut{n 19-én este „az ellenséges t{borok szította gyűlölet a tetőpontj{ra h{gott. Mindenki, de volt aki különösen kegyetlenül, korra, nemre való tekintet nélkül vert és kínzott b{rkit, akit ért. Az egyetemi klinika egyik orvos{nak vallom{sa szerint „a hulig{nok az első és a m{sodik emeletről hajított{k ki a gyerekeket az útra; az egyikük a l{b{n{l fogva megragadott egy gyereket és szétlocscsantotta a fejét a falon.” A zsidók sem kímélték az oroszokat, akit tudtak, rögtön az első adandó alkalommal megöltek. A nap folyam{n nem mutatkoztak az utc{kon, csak az ablakokból, ajtók mögül lőtték az arra j{rókat, de amint lesz{llt az este „nagysz{mú csoportokba gyülekeztek össze” és addig merészkedtek, hogy „megsz{llt{k a rendőrőrsöket. ...A zsidók különösen kegyetlenül b{ntak a rendőrség embereivel, ha el tudt{k őket kapni.” (A Poalej Cion {ll{spontja szerint „a sajtó azt híresztelte, hogy önvédelmi csapatok, hulig{nok hatalmas tömegét fogt{k el és az egyetem épületébe z{rt{k őket. Az elfogottak sz{m{t 800 -900 közöttire becsülték; a valós{gban azonban ezt a sz{mot el kell osztanunk tízzel. Csak a pogrom elején történt meg, hogy a rong{lókat az egyetemre vezették, később az események egész m{s ir{nyt vettek.” [127] Az ogyesszai pogromról a Kijevljanyin 1905. novemberi sz{maiban is tal{lunk leír{sokat. *128]) -[458]-
És hol volt ezalatt a rendőrség? Nejdgart ostoba rendelkezéseinek megfelelően „november 19-étől... p{r napig a rendőrség egy{ltal{n nem volt jelen Ogyessza utc{in”. Csup{n néh{ny j{rőr, de az is csak olykor-olykor. „A civil és katonai vezetés kapcsolattart{sbeli bizonytalankod{sa a törvény útmutat{saival ellentétben {llt.” Ez volt a következménye, hogy „a rendőrség beosztottjainak nem túl sok fogalma volt arról, hogy mi is a feladatuk”. R{ad{sul „sokszor maguk a rendőrök buzdított{k a hulig{nokat a zsidók h{zainak, lak{sainak, boltjainak kifoszt{s{ra”. És a történet csúcspontja: „civilben, rendőri jelvény nélkül”, ők maguk is „részt vettek a rombol{sokban... ir{nyított{k a tömeget” és volt olyan eset is „hogy maga a rendőr lőtt a földre vagy a levegőbe, elhitetve a fegyveres erőkkel, hogy ezek a lövések a zsidók tulajdon{ban lévő h{zak ablakaiból érkeztek”. És ez volt a rend őrsége! Kuzminszkij szen{tor az események ut{n negyvenkét rendőrt {llíttatott bírós{g elé, köztük huszonh{rom tisztet. És mit tett a „v{ros hatalmas területén szétszóródott” katonas{g, akik „ön{llóan voltak kötelesek cselekedni? ... Nos a katon{k sem szenteltek figyelmet a pogrom résztvevőinek, mivel egyfelől nem ismerték, hogy pontosan milyen kötelezettségek vonatkoznak r{juk, és a rendőrségtől sem kaptak arra vonatkozó utasít{st”, hogy „ki ellen és milyen parancsnak megfelelően haszn{lj{k a fegyvert. M{sfelől pedig l{tva, hogy a csőcselék a rendőrség védelmét élvezi, azt feltételezték, hogy a pogromot a rendőrség engedélyével szervezték.” Ebből kifolyólag „a hadsereg semmiféle lépést nem tett a csőcselék ellen”. Sőt! „Bizonyítékok vannak arra, hogy a katon{k és a koz{kok részt vettek a boltok és a h{zak kirabl{s{ban. ...Néh{ny tanú azt is megerősítette, hogy a katon{k és a koz{kok minden ok nélkül teljesen {rtatlan embereket gyilkoltak meg.” Itt is az {rtatlanoknak kellett fizetni m{sok helyett. „Október 20-{n nemhogy megszűnt volna a pogrom, de még csak nem is enyhült. Sőt éppen ellenkezőleg, kiterjedésében még szörnyűbb jelleget öltött. ...A zsidó ingatlanok fosztogat{s{t és rombol{s{t, az erőszakos cselekményeket és gyíkoss{gokat m{r nyíltan -[459]-
követték el. R{ad{sul büntetlenül, nappali ór{kban az utc{kon.” (A Poalej Cion {ll{spontja szerint: 20-{n este „az egyetemet elz{rta a hadsereg”, miközben a bent lévők barik{dot építettek a katonai roham esetére. Az önvédelmi különítmények nem mentek többé a v{rosba. Ott viszont „a polg{rok ön{llóan szerveztek jelentős önvédelmi alakulatokat... ami a kezük ügyébe került, azzal fegyverkeztek fel. Balta, nagykés, kocsirúd”, és „ahhoz méltó elsz{nts{ggal és dühvel védték meg magukat, amilyen t{mad{s fenyegette őket. Végül sikerült megvédeniük csaknem teljes területüket.” [129] A v{rosi tan{csosok csoportja, élükön az új polg{rmesterrel (elődje, Krizsanovszkij ugyanis m{r 18-{n lemondott, konstat{lva tehetetlenségét az egyetemen történtekkel szemben, ahol még fegyvert is felhalmoztak), október 20-{n Kaulbarsz t{bornokhoz ment és „könyörögve kérte a teljes körű hatalom{tvételre, mivel a katonai parancsnoks{g... az egyetlen megold{s, ami megmentheti a v{rost”. A t{bornok elmagyar{zta nekik, hogy „amíg be nem vezetik a szükség{llapotot, a katonai parancsnoks{gnak nincs joga beleavatkozni a civil hatós{gok döntéseibe, és nincs m{s kötelessége, mint azokat segíteni, amint megkérik r{. ...Arról nem beszélve, hogy a csapatokra leadott lövések és a re{juk vetett bomb{k különösen megnehezítik a rend helyre{llít{s{t.” Végül mégis beleegyezett, hogy közbeavatkozik. Október 21-én kiadta a parancsot, „hogy a leghat{rozottabb lépéseket tegyék meg azon h{zak ellen, ahonnan lövések és bombavetések történnek”; 22-én újabb „parancs arról, hogy helyben lőjék agyon mindazokat, akiket bűnösnek tal{lnak üzletek, h{zak, vagy személyekben okozott k{r elkövetésében”; 21-étől a v{ros különböző negyedeiben kezdett vissza{llni a nyugalom. Október 22-étől pedig a katonas{g t{mogat{s{val „a rendőrség megerősítette az utc{k felügyeletét. ...A villamosok ismét közlekedtek és estefelé úgy tűnt, ismét rend van.” Nehezen lehet megbecsülni az {ldozatok sz{m{t, ez ugyanis forr{sonként v{ltozik. Kuzminszkij jelentése r{mutat, hogy „a rendőrség adatai szerint a meggyilkoltak sz{ma több mint 500 fő, köztük 400 zsidó, a sebesültek sz{ma pedig 289, közülük 273 zsidó. A temető-felügyelők {ltal megadott adatok szerint 86 temetés volt a keresz-[460]-
tény, 298 a zsidó temetőben.” A kórh{zakba „608 sebesültet vettek fel, közülük 392 zsidó volt”. (Mindamellett, sokan lehettek olyanok, akik eltekintettek attól, hogy sebesülésüket kórh{zban kezeljék, tartva a későbbi bírós{gi hercehurc{tól.) A Zsidó Enciklopédia 400 halottról beszél a zsidókn{l. *130] A Poalej Cion szerint az ogyesszai rabbin{tus list{ja alapj{n „302 zsidót öltek meg, közülük 55 volt önvédelmi különítmény tagja. Ugyanezen csoportok tagja volt 15 legyilkolt keresztény is... a többi halott közül 45-öt nem sikerült azonosítani. Összesen 179 férfit és 23 nőt azonosítottak. ...A rombolók között is nagyon sok a halott. B{r senkit sem érdekelt, hogy megtudja a sz{mukat. Mindenesetre, több mint sz{zan voltak.” [131] A m{r említett szovjet mű nagyvonalúan b{nik a sz{mokkal: „a zsidók közt több mint 500 a halott és 900 a sebesült”. [132] Illusztr{cióképpen megemlítjük a külföldi sajtó bősz reakcióit. Így a Berliner Tageblattban még október 21-e előtt a következő olvasható. „Zsidók ezreit és ezreit mész{rolj{k le Oroszorsz{g déli részén. Több mint ezer zsidó fiatal l{nyt és gyermeket gyal{ztak és fojtottak meg.” [133] Ezzel ellentétben Kuzminszkij túlz{s nélkül összegzi az eseményeket. „Méretét és az erőszakot tekintve ez a pogrom túlsz{rnyalta az eddigieket.” Úgy véli, hogy mindennek legfőbb felelőse a v{ros korm{nyzója, Nejdgart. Megemlíti, hogy Nejdgart „méltatlan engedményeket” tett Scsepkin követeléseinek hat{s{ra. Kivonta a v{ros rendőrségét és helyette a – még akkor nem is létező – egyetemista milícia kezébe adta a v{rost. Október 18-{n „semmilyen intézkedést... nem tett annak érdekében, hogy az utcaín összegyűlt forradalmi tömeget feloszlassa”. Hagyta, hogy a hatalom a „forradalm{r és zsidó csürhe” kezébe kerüljön (nem értette meg tal{n, hogy ezt pogrom form{j{ban visszav{g{s fogja követni?). A gondatlans{g{t még abban az esetben megmagyar{zhatn{, ha a hadsereg kezébe adta volna a hatalmat, de „a zavarg{sok egész ideje alatt” semmilyen utasít{st nem adott ki. Mindez nem g{tolta abban, hogy közben kétértelmű kijelentéseket tegyen, és később a vizsg{lat alatt hazudjon, ferdítsen {rtatlans{g{nak igazol{s{ra. Miut{n „r{bizonyította, hogy hivat{sa tel-
-[461]-
jesítése közben büntetendő cselekményeket követett el”, Kuzminszkij szen{tor bírós{g elé {llíttatta Nejdgartot. A katonai parancsnoks{ggal szemben a szen{tornak nem volt hatalma. De r{mutat, hogy büntetendő dolog volt Kaulbarsz részéről október 18-{n engedni a v{rosi duma követelésének és visszavonni a katonas{got az utc{król. Még 21-én is, amikor a v{ros korm{nyzój{n{l tal{lkoznak, Kaulbarsz ugyancsak kétértelműen érvel a rendőrség vezetőinek. „Nevezzük nevén a dolgokat. El kell ismernünk, hogy legbelül mi is helyeseljük a pogromot. De, hivatalunk gyakorl{sakor nem szabad engednünk, hogy minket is {tj{rjon a zsidók ellen érzett gyűlölet. A mi feladatunk a rend fenntart{sa és a pogromok, valamint a gyilkoss{gok megakad{ly oz{sa.” A szen{tor azzal az összegzéssel z{rja jelentését, hogy „az októberi zavarg{sokat és felfordul{st kiv{ltó okok vitathatatlanul forradalmiak, amelyek zsidóellenes pogromhoz vezettek, éspedig azért, mert e nemzetiség képviselőinek döntő szerepe volt a forradalmi mozgalomban”. Nem lehetne-e kiegészíteni ezt azzal, hogy a forradalm{rok gar{zd{lkod{s{val szembeni hosszasan tartó engedékenység következtében történhetett meg mindez? Mivel „az a meggyőződés alakult ki, hogy az októberi napok eseményeit kiz{rólag Nejdgart intézkedéseinek következményei gerjesztették... teh{t az ő »provok{tori« magatart{sa nyom{n történtek a dolgok”. Így mindj{rt az események ut{n „Ogyessz{ban több bizotts{g jött létre... többek között az egyetemen, a v{rosi dum{ban és az esküdtek ügyvivő testületében is”. Buzgón gyűjtötték az anyagokat, amelyek felt{rj{k a „pogrom provok{ciós jellegét”. De a szen{tor a bizotts{gok tanulm{nyaiból „nem vett figyelembe... valamennyi bizonyító adatot”, és így a nyomoz{s „nem t{rt fel egyértelműen semmilyen körülményt, amely arra utalt, hogy b{rki is a rendőrségtől részt vett volna a hazafias tüntetés szervezésében”. A szen{tor részletes jelentése r{vil{gít 1905 és az egész korszak m{s oldalaira is. Október 21-én, „ahogy a v{rosban elterjedt a híre, hogy az egyetemen bomb{kat gy{rtanak, és nagy mennyiségű fegyvert rakt{-[462]-
roztak el”, a katonai övezet parancsnoka felvetette, hogy tisztekből és professzorokból {lló bizotts{g vizsg{lja {t az épületeket. A rektor erre azt v{laszolta, hogy „ilyen betolakod{s az egyetem autonómi{j{nak megbecstelenítése lenne”. Az autonómia kiki{lt{s{nak napj{tól „szélsőséges be{llítotts{gú professzorokból {lló, tizenkét tagú bizotts{g” ir{nyította az egyetemet. (Scsepkin péld{ul kijelentette az október 7-i gyűlés sor{n: „Amikor itt az idő, és ti az ajtónkon dörömböltök, felsz{llunk mi is hozz{tok a ti Patyomkinetekre!”) Egyébként ez a bizotts{g is a szövetségi szovjet ellenőrzése alatt {llt. E szovjet követelésére v{ltoztatta meg döntéseit a rektor. Kaulbarsz kérésének elutasít{s{t követően a „felülvizsg{latot” professzorokból és h{rom v{rosi tan{csosból {lló bizotts{g végezte, akik természetesen „semmi gyanúsat” nem tal{ltak. „Hasonló eset történt a v{rosi dum{ban is. Ott v{rosi alkalmazottak léptek fel, mint harmadik rend, hogy befoly{st gyakoroljanak és {tvegyék a hatalmat.” Képviselőkből {lló bizotts{guk „alapvetően politikai jellegű” követeléseket nyújtott be a dum{nak; 17-én, a manifesztum napj{n. Ezt a megold{st javasolt{k: „Végre az önkényuralom a mélységbe zuhant!” – amint a szen{tor írja „nem kiz{rt, hogy a zavarg{sokat a teljhatalom megszerzésére tett tehetetlen nekibuzdul{sok v{ltott{k ki”. (Ezut{n következett a decemberi forradalmi hull{m. Ennek főbb elemei a munk{sküldöttek szovj etjének fenyegető fellépése, úgymint:
„követeljük” az {ltal{nos sztr{jk bevezetését;
Ogyessz{ban az elektromos vil{gít{s megszüntetése;
a kereskedelem és a közlekedés megbénít{sa;
a kikötő bez{r{sa; a megjelenés előtt {lló hazafias újs{g, a Russzkaja Recs (Orosz Beszéd) kötegeinek a széttépése;
„pénzgyűjtés (fenyegetéssekkel) a forradalom t{mogat{s{ra”;
-[463]-
a semmittevő gimnazist{k band{inak és a „a forradalmi mozgalom {ltal megfélemlített lakoss{g” tevékenysége.)
„A felszabadító mozgalom” 1905-ös szelleme, mely Ogyessz{ban ilyen erőszakosan nyilv{nult meg, ezekben az „alkotm{nymódosító napokban” 302 Oroszorsz{g több m{s v{ros{t is meglepte. Mind a letelepedési övezeten, mind azon kívül pogromok „törtek ki mindenütt... még aznap, hogy a (manifesztum) kiki{lt{s{nak híre a helyszínre érkezett”. A letelepedési övezeten belül Kremencsugban, Csernyigovban, Vinnyic{ban, Kisinyovban, Baltéban, Jekatyerinoszlavban, Jelizavetgradban, Umanyban és még több v{rosban és faluban is pogromok történtek. A zsidó ingós{gokat {ltal{ban megrong{lt{k, de nem rabolt{k ki. „Ott, ahol a katonas{g és a rendőrség hat{rozottan lépett fel, pogromra csak nagyon korl{tozottan és rövid ideig került sor. Így Kamenyec-Podolszkban, a katonas{g és a rendőrség gyors közbeavatkoz{s{nak köszönhetően, a pogrom kiprovok{l{s{ra tett kísérleteket még csír{j{ban elfojtott{k. ...Herszonban és Nyikolajevben a pogromot még a kitörésekor megakad{lyozt{k.” [134+ (Sőt „az egyik délnyugati v{rosban azért nem került sor pogromra, mert az idősebb zsidók testi fenyítésben részesítették azokat a fiatalokat, akik korm{nyellenes tüntetést szerveztek a manifesztum kiki{lt{s{t követően, október 17-én”. [135]) A letelepedési övezeten belül az északnyugati orsz{grészben nem került sor pogromra. Dac{ra annak, hogy a zsidók ott éltek a legnagyobb sz{mban. Azért ez a tény ellentmond annak, hogy a hatós{gok szenezték volna az eseményeket és „ezek a m{r ismert forgatókönyv alapj{n zajlottak volna le”. [136] „A letelepedési övezeten kívül 24 pogrom történt, amelyeket a t{rsadalom haladó gondolkoz{sú csoportjai ellen hajtott{k végre” [137] és nem kiz{rólag a zsidók ellen. Ez egyértelműsíti, hogy mi ösztönözte az embereket pogromok szervezésére. Egyrészről a manifesztum {ltal kiv{ltott sokk, valamint a trónt védelmező őszinte fel302
Tény, hogy a manifesztum kiki{lt{sa módosította az orosz rendszert.
-[464]-
indul{s azok ellen, alak meg akart{k buktatni a c{rt. Ilyenfajta zavarg{sok törtek ki a „letelepedési övezeten kívül” a Don menti Rosztovban, Tul{ban, Kurszkban, Kalug{ban, Voronyezsben, Rjazanyban, Jaroszlavban, Vjazm{ban, Szimferopolban. „A tat{rok a pogrom tevékeny résztvevői voltak Kazanban és Feodosszi{ban.” [138] Tverben, a zemsztvo tan{csépületét fosztott{k ki; Tomszkban a tömeg felgyújtotta a szính{zat, ahol a baloldal gyűlésezett. Kétsz{z ember veszett oda a l{ngok közt! Szaratovban is voltak zavarg{sok, de senki nem esett azok {ldozat{ul (a helyi korm{nyzó nem m{s volt, mint Sztolipin [139]). A pogromok természetét és az {ldozatok sz{m{t tekintve szerzőnként megoszlanak a vélemények. A jelenlegi becslések néhol nagyon is fant{ziadúsak. Így az egyik 1987-es tanulm{nyban a következőt olvashatjuk „a pogromok sor{n a meggyilkoltak sz{ma ezerre, míg a sebesültek és a megcsonkítottak sz{ma több ezerre tehető” – és a korabeli nyugati sajtó visszhangjaként így folytatja –, „nők ezreit gyal{zt{k meg, sokszor anyjuk és gyermekeik szeme l{tt{ra”. [140] Ezzel ellentétben az események kort{rsaként ismert és minden adattal rendelkező Szliozberg így ír. „Örömünkre ez a több sz{z pogrom nem vezetett a zsidók személyét illető komoly erőszakos cselekményekre, és az esetek döntő többségében a pogromok alatt nem öltek embert.” [141] A nőkkel és az idős emberekkel kapcsolatban a c{folat mag{tól a bolsevik harcostól, Dimanstejntől sz{rmazik, aki nem kis büszkeséggel jelenti ki: „Azok a zsidók, akik megsebesültek, vagy meghaltak, főleg az önvédelem legjobb egységeinek a tagjai voltak, fiatalok és harcra készek, ink{bb meghaltak, mintsem hogy megadj{k magukat.” [142] A pogromok eredetét illetően 1881-től a zsidó közösség, majd az orosz közvélemény is egyfajta makacs hipnózis hat{sa alatt {llt. Mely szerint kétségtelen és c{folhatatlan, hogy a pogromokat a korm{ny eszelte ki! Péterv{rról t{vir{nyított{k az {llami rendőrségen keresztül! Az egész sajtó ebből kiindulva beszélt az eseményekről 1905 ut{n. Szliozberg, aki maga is ennek a hipnózisnak az {ldozata, így gondolkodott: „H{rom napig a pogromhull{m elöntötte a letelepedési övezetet (épp most l{ttak, hogy az említett letelepedési övezet -[465]-
egészét nem érintette, pont ellenkezőleg, Oroszorsz{g m{s részein fordult elő ink{bb – A. Sz.), és azok a forgatókönyvnek megfelelően, teljesen azonos módon zajlottak le, mintha azokat előre megtervezték volna.” [143] És oly sokan különös módon még kísérletet sem tesznek arra, hogy valami módon m{s magyar{zatot adjanak. (Évek múlva, jóval később J. Frumkin mégis beismeri: az 1905-ös pogromok „nemcsak zsidóellenesek, de forradalomellenesek is voltak”. [144]) És senkinek eszébe nem jut: lehetett-e valami hasonlós{g a kiv{ltó okokban? Az {llamban lej{tszódó eseményekben? A köznép hangulat{ban? Nem az nyilv{nult-e meg éppenséggel teljes egységben? Nem beszélhetünk e ugyanazokról a törekvésekről, amelyek ily módon öltöttek testet? Emlékezzünk, hogy a tömeg több helyen tüntetett a sztr{jkolók ellen a manifesztum kiki{lt{sa előtt. Emlékezzünk, a vasútn{l {ltal{nos sztr{jk tört ki októberben, és minden kommunik{ciós csatorna megszakadt az orsz{g egész területén – mindezek ellenére viszont, ennyi pogrom zajlott volna le azonos időben? Jegyezzük meg azt is, hogy a hatós{gok több v{rosban nyomoz{st folytattak a felelősök kiderítésére, ennek eredményeként a szolg{latban elkövetett mulaszt{sért vétkesnek ítélt rendőröket büntetéssel sújtott{k. Emlékezzünk arra is, hogy ugyanebben az időszakban a parasztok majdnem mindenütt pogromokat szerveztek a földbirtokosok ellen és ezek ugyancsak hasonló módon folytak le. Azt meg még annyira sem tudjuk megerősíteni, hogy ezeket a pogromokat az {llami rendőrség szította volna, nem pedig a paraszts{g egységes közhangulata következményeként alakultak ki. Úgy tűnik, hogy mindezek ellenére... egyetlen bizonyíték mégis létezik az előre letervelt sz{ndékoss{gra, de ez sem a hatalmat okolja. P N. Durnovo belügyminiszter 1906-ban felfedezte, hogy az egyik különleges feladatokkal megbízott hivatalnok, M. Sz. Komisszarov a rendőrség helyiségeit haszn{lta arra a célra, hogy titokban a zsidók és a forradalm{rok elleni harcra felhívó röpiratokat nyomtasson. [145+ Tegyük hozz{, hogy nem mag{tól a rendőrségtől érkezett a megbíz{s, hanem a kalandor, volt rendőrtiszt Komisszarov konspiratív tevékenységéről volt szó. Őt később a bolsevikok „különleges fel-[466]-
adatok” elvégzésével bízt{k meg. A Csek{n{l majd a GPU 303 -n{l (orosz rövidítés) dolgozott, és elküldték a Balk{nra is, hogy züllessze szét Vrangelj hadseregének maradv{nyait. 304 A események hamis v{ltozatai sem rögzültek kevésbé a köztudatban. Elsősorban is a Nyugat t{voli vidékein, ahol Oroszorsz{got még mindig vastag ködfalon keresztül nézték, míg az oroszellenes propaganda folyamatosan tiszt{n hallatta a hangj{t. Leninnek nagyon is érdekében {llt, hogy kital{lja azt a mesét, amely szerint a c{rizmus „azon mesterkedett, hogy a gyűlöletet, amit a nyomortól elcsig{zott munk{sok és parasztok a nemesek és a kapitalist{k ir{ny{ban éreztek, a zsidók ellen fordítsa”. Bérence, Lure-Larin pedig azon f{radozott, hogy mindezt az oszt{lyharccal magyar{zza. E mese szerint csak a gazdag zsidók voltak a célpont – holott a tények ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyítj{k. Ugyanis csak ők részesültek a rendőrség védelmében. [146+ Mégis, ma még mindig az események ugyanazon v{ltozat{t halljuk mindenütt. – Vegyük péld{ul az (angol nyelvű) Encyclopaedia Judaic{t. „M{r a kezdetektől a pogromokat a korm{nykörök sugallt{k. A helyi hatós{gok azt az utasít{st kapt{k, hogy adjanak a fosztogatóknak szabad kezet és védjék meg őket a zsidó önvédelmi különítményektől.” [147+ Vegyük tov{bb{ az Izraelben orosz nyelven leadott (izraeli) Zsidó Enciklopédi{t. „A pogromok szervezésével az orosz hatós{gok megprób{lt{k... minél nagyobb sz{mban fizikailag körtani a zsidókat .” [148] (Kiemelések tőlem – A. Sz.) Mindezek az események teh{t nem a helyi hatós{gok bűnös puh{nys{ga miatt következtek be, hanem a központi hatalom {ltal gondosan megtervezett mahin{ció gyümölcsei? Mindamellett Lev Tolsztoj maga is, aki ebben az időben kifejezetten neheztelt a korm{nyra és egyetlen alkalmat sem szalasztott volna el, hogy róla rosszat mondjon, ekkor a következőt jelentette ki. „Nem hiszem, hogy a rendőrség uszítja az embereket a pogromok elkövetésére. Ezt mondj{k Kisinyovról, mint ahogy Bakuról is. ...Ez a
GPU: az {llami rendőri főhatós{g orosz nevének rövidítése, 1922-től Feliksz Dzserzsinszkij vezetésével a CSEKA utódja. 304 Vrangelj hadseregének maradv{nyai: a Fehérorosz hadsereg egyik legfontosabb része. 303
-[467]-
nép akarat{nak brut{lis megnyilv{nul{sa. ...A nép l{tja a forradalmi ifjús{g erőszakoss{g{t és ellen{ll neki.” [149] Az {llami dum{ban hasonlóképpen nyilatkozott Sulgin. „A népi önbír{skod{s eléggé elterjedt Oroszorsz{gban, mint ahogy m{shol is. ... Ami Amerik{ban történik, nagy tanuls{got von maga ut{n...; a népi önbír{skod{st ott lincselésnek hívj{k. ...De ami a közelmúltban Oroszorsz{gban történt, az ennél még borzalmasabb – ez az a népi önbír{skod{s, amit pogromnak neveznek! Amikor a hatalom tétlenkedik, amikor a legelfogadhatatlanabb t{mad{sok, amelyek a nemzeti érzést és a nép sz{m{ra legszentebb értékeket érik, büntetlenül maradnak, akkor a nép, esztelen dühében maga kezd igazs{got szolg{ltatni. Mag{tól értetődik, hogy ilyen körülmények között a nép képtelen különbséget tenni {rtatlan és bűnös közt – végül is ez történt n{lunk – és minden hib{t a zsidókra fog. Közülük kevés bűnösnek jutott a szenvedés, mert ők voltak annyira ügyesek, hogy külföldre meneküljenek. Az {rtatlanok voltak azok, akik tömegesen megfizettek helyettük.” [150+ (F. Rodicsev megfogalmaz{sa szerint: „Az antiszemitizmus a t{jékozód{sra képtelen emberek hazafiass{ga” – tegyük hozz{ ott, ahol vannak zsidók.) A c{r túl gyengének mutatkozott, hogy a jog eszközeivel védje meg hatalm{t. A korm{ny bebizonyította kishitűségét. Ezek miatt a kispolg{rok, a kiskereskedők, a vasúti, gy{ri m unk{sok, s még azok is, akik az {ltal{nos sztr{jkot szervezték, fell{zadtak és szabad akaratukból, nagy hévvel felkeltek, hogy megvédjék a legszentebb értékeket, melyeket az ócs{rlók grimaszai megsértettek. Az ir{nyíthatatlan, elhagyott, elkeseredett tömeg szabad foly{st adott a dühének a pogromok barb{r erőszakoss{g{ban. Az egyik mai zsidó szerzőnél, aki manaps{g is balg{n azt bizonygatja, hogy „semmi kétség, a c{ri hatalomnak nagy sz erepe volt a zsidóellenes pogromok megszervezésében”, a következő tal{lható: „Teljes mértékben meg vagyunk győződve arról, hogy az {llamrendőrség nem volt eléggé szervezett ahhoz, hogy egy hét alatt egyszerre 660 helyen pogromot hajtson végre.” Ezekért a pogromokért a felelősség „nem egyedül a közigazgat{st terheli, hanem elsősorban a letelepedési övezet orosz és ukr{n lakoss{g{t”. [151] -[468]-
Ezen utolsó ponttal én is egyetértek. B{r bizonyos tartózkod{ssal és kiegészítéssel, amely egy{ltal{n nem elhanyagolható. A kor zsidó fiatals{ga is súlyosan felelős a történtekért. Tragikus módon itt az orosz-ukr{n karakter fontos von{sa mutatkozott meg (anélkül, hogy megvizsg{ln{nk melyikük, az oroszok vagy az ukr{nok vettek e részt ink{bb a pogromokban). Nevezetesen az, hogy a düh hat{sa alatt hajlamosak vagyunk vakon {tadni magunkat annak a belső igénynek, hogy „egy jót bev{gjunk”. Tesszük mindezt anélkül, hogy l{tn{nk a különbséget jó és rossz között. Ezut{n m{r nem vagyunk képesek időt sz{nni arra – türelmesen, módszeresen, ha kell évek hosszú sor{n {t –, hogy a k{rokat helyrehozzuk. Két népünk szellemi gyengesége t{rul itt fel a hosszú szendergéséből a bosszúv{gyó kegyetlenség ezen hirtelen kerekedett tombol{s{ban. A hazafiak körében hasonló tehetetlenséget fedezhetünk f el. A közömbösség és a félig helyeselés között képtelenek tiszt{n és vil{gosan hallatni a hangjukat, befoly{solni a véleményeket és a kultur{lis szervezetek segítségére t{maszkodni. (jegyezzük meg, hogy azon a híres, Witte-nél összehívott tal{lkozón, a jobboldali sajtó képviselői is jelen voltak, de egy szót sem szóltak, sőt Propper szemtelenségeit is eltűrték.) Az Orosz Birodalom m{sik évsz{zados bűne is tragikus módon hatott ebben az időszakban. Az {llam {ltal m{r régóta elnyomva és a t{rsadalomra gyakorolt befoly{s{tól megfosztva az ortodox egyh{z m{r többé semmiféle erkölcsi tekintéllyel nem rendelkezett a nép tömegei felett. (Itt arról a tekintélyről van szó, amelynek még a régi Oroszorsz{gban is és a nagy zavarg{ sok idején is volt hatalma, és amelynek m{r semmi befoly{sa sem lesz a hamarosan következő polg{rh{borúban!) A legmagasabb rangú főpapok óva intették ugyan a hívő népet éveken és hóna pokon keresztül a pogromoktól, mégsem tudt{k azokat le{llítani. Még abban sem tudt{k megakad{lyozni a tömeget, hogy a pogromok közben ne lengedezzenek templomi z{szlók és ne hordozz{k a feszületet.
-[469]-
Az a vélemény is elhangzott, hogy az 1905-ös pogromokat az Orosz Népi Szövetség 305 szervezte, de ez így nem igaz. A nép {ltal érzett megal{ztat{s ösztönös reakciója csak 1905 novemberében jelent meg a történelem színpad{n. Ekkor a programok valóban {ltal{ban zsidóellenes be{llítotts{gúak voltak. „A zsidó tömegek romboló, korm{nyellenes tettei – gyűlöletükben minden ellen összefognak, ami orosz és nem v{logatj{k meg eszközeiket.” [152] Decemberben l{zítóik a Szemjonovszkij ezredet szólított{k fel a moszkvai fegyveres felkelés leverésére. Valój{ban az Orosz Népi Szövetség, amelyet félelmek és pletyk{k tettek legend{ss{, csak sz{nalmas, minden eszközt nélkülöző kis p{rt volt. A szövetség egyetlen célja az volt, hogy t{mogat{s{ról biztosítsa az autokrata uralkodót, aki egyébként 1906 tavasz{tól m{r alkotm{nyos monarchia 306 . A korm{ny viszont kényelmetlenül érezte mag{t, hogy ilyen p{rt t{mogat{s{t élvezheti. Olyannyira, hogy ez a két- vagy h{romezer fős p{rt, amelyet a műveletlen és tehetetlen tömegek helyi „szovjetjei” t{mogattak, az alkotm{nyos monarchia korm{ny{val szemben{lló oldalon tal{lta mag{t, elsősorban Sztolipinnel szemben. – A duma tribünjéről Puriskevics 307 a következő kérdéseket intézte a képviselőkhöz. „A monarchikus szervezetek megjelenése óta vajon sok pogromot l{ttak e a letelepedési övezetben? ... Egyet sem, mert a monarchikus intézmények gazdas{gi és kultur{lis intézkedésekkel és nem ököllel harcoltak eddig is és most is a zsidó fölény ellen.” [153] Hogy ezek az intézkedések mennyire voltak kultur{lisak, azt meg lehetne kérdőjelezni. [mde tény, hogy nem ismeretes egyetlen olyan pogrom sem, amelyet az Orosz Népi Szövetség kezdeményezett volna. A kor{bbiak pedig önkéntes népi kezdeményezés eredményei voltak.
305
306
307
Orosz Népi Szövetség: 1906 októberében, Dubrovin és Vlagy imir Puriskevics {ltal alapított nacionalista tömegszervezet. Alkotm{nyos monarchia: amelyben az alkotm{ny és az orsz{ggyűlés az uralkodó hatalm{t korl{tozza. Vlagyimir Puriskevics: (1870-1920), monarchiap{rti, Raszputyin ellenfele, akinek meggyilkol{s{ban is részt vett. Letartóztatt{k 1917 -ben, majd kegyelmet kapott, részt vett a fehér mozgalomban és tífuszban halt meg Novorosszijszkban.
-[470]-
P{r évvel később az 1905-ös forradalom ut{n, az Orosz Népi Szövetség – melynek tevékenysége a kezdetektől fogva műkedvelő színj{ték volt –, dicstelenül hamv{ba holt. (Elég hom{lyosnak ítélhető az, a p{rtot illető, megdöbbentő jellemzés, amit a Zsidó Enciklopédia ad: az Orosz Népi Szövetség antiszemitizmus{t „a nemesség és a nagytőke fémjelzi”! [154]) Létezik ezenkívül m{s, rendkívül dicstelen szégyenfolt is. Ez pedig éppen az értelmezhetetlensége miatt védhetetlen. Itt a „fekete sz{zak”-ra gondolok. Honnan ered ez az elnevezés? Nehéz megmondani, kideríteni. Némelyek szerint a lengyelek nevezték el így mérgükben az okat az orosz szerzeteseket, akik 1608-1609-ben sikeresen ellen{lltak a Szent Szergej rend kolostor{nak ostrom{n{l. Különféle zavaros történelmi forr{sok szerint az elnevezés fennmaradt a XX. sz{zadig és {ltal{noss{ v{lt azon hazafias népi megmozdul{sok elnevezésére, amelyek egyéni kezdeményezésre, spont{n módon keletkeztek. Éppen hom{lyos és sértő jellegénél fogva v{lt sikeressé. (Így péld{ul a négy kadetot 308 , akik annyira felb{torodtak, hogy Sztolipinnel is t{rgyal{sokba kezdtek, „KD fekete sz{zakként” titul{lt{k. A Vehi (Mérföldkő) című folyóiratot 1909-ben azzal v{dolt{k, hogy „burkoltan a fekete sz{zak ideológi{j{t terjeszti”.) És a kifejezés egész évsz{zadra bekerült a mindennapi szóhaszn{latba, még ha a zűrzavarba jutott és csüggedt szl{v lakoss{got sohasem sz{z{val, hanem milliós nagys{grenddel sz{molt{k is. Az 1908-1912 közt Oroszorsz{gban kiadott Zsidó Enciklopédia tisztességétől t{vol {llt, hogy a „fekete sz{zak” kifejezést meghat{rozza. Viszont ugyanebben a időszakban, az első vil{gh{ború kitörése előtt, a Brockhaus-Efron-féle Enciklopédia egyik függelékében a következő meghat{roz{st aj{nlja. „A »fekete sz{zak« évek óta elterjedt megnevezés a t{rsadalom azon söpredékére, akiket r{vettek a zsidók és az intellektuelek elleni pogromokra.” A cikk al{bb így folytatja: „Ez a jelenség nem csak saj{tosan orosz a történelem színterén... ha308
KD: az Alkotm{nyos Demokrata P{rt (Kadet) tagjai.
-[471]-
sonló körülmények között, különböző orsz{gokban és különböző korszakokban bukkant fel.” [155] Ez olyannyira igaz, hogy az 1917-es febru{ri forradalom ut{ni sajtóban tal{lkoztam azzal a kifejezéssel, hogy „a svéd fekete sz{zak”!... A m{r említett kort{rs zsidó szerző helyesen mutat r{, hogy „a jelenséget, amit a »fekete sz{zak« kifejezéssel jelöltek... nem tanulm{nyozt{k kielégítően”. [156] De teljesen idegen az ilyenfajta agg{ly a híres Encyclopaedia Britannic{tól, amelynek tekintélye az egész planét{ra kiterjed. „A fekete sz{zak, m{s néven az Orosz Népi Szövetség, az oroszorsz{gi reakciós és antiszemita csoportok szervezete, amely a 1905-ös forradalom idején jött létre. A hatalom félhivatalos b{torít{sa mellett a »fekete sz{zak« főként a földbirtokosok, a gazdag parasztok, a hivatalnokok, a rendőrség és a paps{g soraiból toborozt{k tagjaikat. Az ortodox egyh{z az önkényuralom és az orosz nacionalizmus mellett {lltak ki. Különösen tevékenyek voltak az 1906 és 1911 közötti időszakban. ...” [157] Elképesztő mennyiségű tud{s! Ezt adj{k az egész művelt emberiség kezébe olvasni: „főként a földbirtokosok, a gazdag parasztok, a hivatalnokok, a rendőrség és a paps{g közül toborozt{k tagjaikat”! Ezek az emberek törték teh{t be botokkal a zsidó üzletek kirakatait! És „különösen tevékenyek” éppen 1905 ut{n voltak..., amikor megint helyre{llt a nyugalom! Igaz, hogy 1905 és 1907 között voltak t{mad{sok a földbirtokosok ellen, még a zsidók elleni pogromokn{l is sokkal nagyobb sz{mban. Ugyanaz a sötét és műveletlen tömeg tette, fosztogatta és rabolta ki a h{zakat és vagyonokat, legyilkolta az embereket (beleértve a gyermekeket is) és az {llat{llom{nyt. De ezeket az öldökléseket a haladó gondolkod{sú értelmiség sohasem ítélte el. Mígnem a duma egyik képviselője, Herzenstein egyik felszólal{s{ban előre figyelmeztetve a vidéki birtokfelégetések elterjedésének veszélyére, szenvedélyesen és okkal védve a paraszti kisbirtokokat, így ki{ltott fel. „Az előző év m{jus{nak tüzei még nem elegendőek önöknek, amikor is Szaratov vidékén sz{zötven birtokot pusztítottak el gyakorlatilag egy nap leforg{sa alatt?” [158+ Soha nem bocs{tott{k meg -[472]-
neki ezeket a „tüzeket”. Természetesen túlzott kicsit, és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy előző ősszel haszn{lta volna-e ezt a kifejezést a zsidók elleni pogromokkal kapcsolatban is. A nagy, az igazi forradalomnak kellett ahhoz beköszönteni, hogy azt lehessen hallani, hogy a fölbirtokosokat ért erőszak „nem kevésbé volt barb{r és elfogadhatatlan, mint a zsidó pogr omok”. ... Baloldali berkekben létezik azért olyan felfog{s is, amely... önmag{ban véve kedvezőnek tekinti ezt a pusztít{st. Úgyis, mint a régi politikai és gazdas{gi rendszer elpusztít{s{t. *159+ Valóban, ismét egy a h{tborzongató hasonlós{gok közül a pogromok e kétféle form{ja közt: a feldühödött tömeg úgy érezte, teljesen jog{ban {ll így cselekedni. A zsidók elleni utolsó pogromra 1906-ban került sor Szedleckben, Lengyelorsz{gban – ami m{r túlmutat könyvünk tém{j{n – és ny{ron Belosztokban. (A rendőrség még csír{j{ban elfojtotta azt a pogromot, amely Ogyessz{ban kezdett kialakulni az első duma feloszl{sa ut{n.) Belosztokban Oroszorsz{g legerősebb anarchista csoportosul{sai jöttek létre. Itt „jelentős anarchista band{k jelentek meg a színen, terrorista akciókat követtek el gazdag tulajdonosok, rendőrök, koz{kok és katon{k ellen”. *160+ Néh{nyuk visszaemlékezései lehetővé teszik a v{ros 1905 és 1906 közötti hangulat{nak vil{gos {br{zol{s{t. A Szurazsszkij utc{ba beköltözött anarchist{k ismétlődő t{mad{sai miatt onnantól fogva a rendőrség nem merte ide betenni a l{b{t. „Gyakori eset volt, hogy az őrhelyen {lló rendőrt fényes nappal gyilkolt{k meg. Így azt{n egyre kevesebb rendőr mutatkozott. ...” Itt van péld{ul az anarchista Niszel Farber esete. „Bomb{t dobott a rendőrőrsre”, megsebesített két rendőrt, egy titk{rt, megölt „két polg{rt, akik véletlenül a helyszínen tartózkodtak”, és szerencsétlenségére, ő maga is meghalt a robban{skor. Vagy Gelinker (m{s néven Aron Elin). Ő is bomb{t dob, ami komolyan megsebesíti a rendőrfőnök helyettesét, egy rendőrtisztet, két nyomozót és h{rom ügynököt. Említsük még meg az egyik anarchist{t, akinek a bomb{ja „egy katonatisz-[473]-
tet és h{rom bak{t 309 „ – és önmag{t is megsebesíti –, valamint „balszerencsésen a Bund egyik propagandistanőjét is megöli”. Itt rendőrtiszt és közrendőr hal meg, ott két csendőr, amott pedig megint „Gelinker öl meg egy h{zmestert”. (A merényleteken kívül a „fogyaszt{si termékek kisaj{tít{s{t” is gyakorolt{k – enni is kellett.) „A hatós{gok attól féltek, hogy sor kerül a Szurazsszkij utcai anarchist{k »felkelésére«.” A rendőrök sz{m{ra mindennaposs{ v{lt, hogy „v{rj{k ma, holnap vagy holnaput{n a felkelés bekövetkeztét. ...Az anarchist{k nagy része... hajlott r{, hogy döntő fegyveres bevetésre kerüljön sor, abból a célból, hogy amennyire csak lehetséges {llandóan fenntarts{k az oszt{lyharc légkörét.” Ezért a terrort a zsidó „polg{rokra” is kiterjesztették. Ugyanaz a Farber r{t{madt egy műhely tulajdonos{ra, Kaganra „a zsinagóga kij{rat{n{l... késszúr{ssal súlyosan megsebesítette a nyak{n”; egy m{sik műhely tulajdonos{ra, Lifsicre ugyanaz a sors v{r. Még „a gazdag Weinreichet is megt{madt{k a zsinagóg{n{l”, de „a revolver nagyon rossz minőségű volt és h{romszor is csütörtököt mondott”. Követelték „a tőkésoszt{ly elleni nagyszab{sú, öncélú műveletek sorozat{t. ...A tőkésoszt{lynak minden pillanat{ban hal{los veszélyben kell éreznie mag{t.” Felvetődött az az ötlet is, hogy „végig (Befosztok főutc{j{n) pokolgépeket helyezzenek el, hogy minden nagypolg{r (egyszerre) repüljön a levegőbe”. De „hogyan lehetne az anarchista »üzenetet« tov{bbadni?” Két ir{nyzat létezett Belosztokban. Az „öncélú” terror partiz{njai és a „közösséget” hirdetők, akik azt vallott{k, hogy a terrorizmus középszerű és „színtelen” módszer. Ezért azt{n „az {llam nélküli kommunizmus nevében” fegyveres felkelésre törekedtek. „Bekeríteni a v{rost, felfegyverezni a tömeget, a hadsereg rohamainak ellen{llni, majd kiűzni őket a v{rosból... ezzel p{rhuzamosan elfoglalni a gy{rakat, manufaktúr{kat és üzleteket.” Ilyen viszonyok közt, „a tizenöt-húszezer fős gyűléseken szónokaink a fegyveres felkelésre szólítottak fel”. Sajnos „mivel Belosztok dolgozó tömegei elt{volodtak az {ltaluk eddig p{rtfogolt forradalmi előőrstől”, szükségszerű volt, hogy „a tömegek tétlenségének véget vessünk”. Belosztok anarchis309
Baka: gyalogos közkatona.
-[474]-
t{i valóban felkelésre készültek 1906-ban. Lefoly{sa és következményei a „belosztoki pogrom” [161+ néven v{ltak ismertté. Minden a rendőrfőnök meggyilkol{s{val kezdődött. A cselekmény helyszíne pontosan az a „Szurazsszkij utca, ahova a zsidó anarchista szervezet tömörült”. Ezt követően valaki belelőtt, vagy bomb{t dobott a vall{si körmenetre. Ami ut{n az {llami duma vizsg{lóbizotts{got rendelt ki, de végtelenül sajn{latos módon, nem sikerült meghat{rozna „hogy fegyvertűzről vagy csak sistergésről volt-e szó. Ezt a szemtanúk nem tudt{k megmondani.” [162] A kommunista Dimanstejn húsz év múlva nagyon vil{gosan leírja, hogy „provok{ciós céllal pet{rd{t dobtak az ortodox körmenetre”. [163] Nem lehet kiz{rni a Bund részvételét sem, amely az 1905-ös forradalom „legjobb” hónapjaiban mindhi{ba égett a v{gytól, hogy fegyveres akcióba léphessen. [mde akkorra m{r úgy megfogyatkozott, hogy kénytelen volt azt tercezni, újból be{ll a szoci{ldemokrat{k sorai közé. Természetesen a belosztoki anarchist{k mutatkoztak a legfeltűnőbben. A főnök, Juda Grosszmann-Roscsin 1917 ut{n elmesélte, milyen is volt ez az anarchista fészek. Mindenekelőtt féltek, hogy „fokozatosan az eszméletre térés hat{sa al{ kerülnek”. Miut{n m{r két vagy h{rom sztr{jk megszervezése a lakoss{g t{mogat{s{nak hi{ny{ban kudarccal végződött, így 1906 június{ban elhat{rozt{k, hogy „kézbe kell venni a v{rost” és ki kell saj{títani a termelési eszközöket. „Úgy gondoltuk, hogy egy utolsó oszt{lyharcos bevetés nélkül semmi értelme nincs visszavonulni Belosztokból. Ez olyan lenne, mintha megh{tr{ln{nk valam ilyen magasabb szintű összetett probléma elől. Ha nem lépünk a harc magasabb szintjére, a tömegek el fogj{k veszíteni a bizalmukat (bennünk).” Mindamellett emberből és fegyverből is kevés volt ahhoz, hogy bevegyék a v{rost. Grosszmann Varsóba szaladt, hogy a PPSZ (lengyel szocialist{k) fegyveres frakciój{tól kérjen segítséget. Ott hallotta meg, ahogy a rikkancs azt kiab{lja: „»Véres pogrom Belosztokban! ... [ldozatok ezrei!« ... Minden vil{goss{ v{lt! „A reakció megelőzött minket!” [164] A „harc magasabb szintjére” lépésben tal{lható minden bizonynyal a „pogrom” magyar{zata. A belosztoki anarchist{k forradalmi -[475]-
buzgalma fejeződött ki később, a per sor{n Gillerszon esküdtszéki meghatalmazott ügyvédi védőbeszédében is. Ebben „a korm{ny és a jelenlegi politikai és szoci{lis rendszer felforgat{s{ra szólított fel Oroszorsz{gban”. Gillerszon ellen éppen ez okból bírós{gi elj{r{s indult. Ami a duma bizotts{g{t illeti, az úgy vélte, hogy „a pogrom körülményeit a t{rsadalom különféle reakciós elemei alakított{k ki, akik azt képzelték, hogy a zsidók elleni küzdelem olyan, mintha ezzel a szabadelvűség mozgalma ellen harcoln{nak”. [165] De ezut{n a „provok{cióból elhajított pet{rda” ut{n, amit a duma bizotts{ga így is fogadott el, hogyan alakultak az események? A fent említett bizotts{g következtetései alapj{n, „az {rtatlan zsidók rendszeres kivégzését (folytatt{k), beleértve az asszonyokat és gyerekeket is, azzal az ürüggyel, hogy megbüntetik a forradalm{rokat. ...Több, mint hetven halott és nyolcvan sebesült volt” a zsidók közt. Ezzel ellentétben „a v{dirat igyekszik a zsidó forradalmi tevékenységgel magyar{zni a pogromot, ami dühöt v{ltott ki a lakoss{g többi részében”. A duma bizotts{ga nem fogadta el a történések magyar{zat{nak ezt a v{ltozat{t. „Belosztokban nem létezett sem rasszista, sem vall{si, sem gazdas{gi típusú ellentét keresztények és zsidók között.” [166] Most nézzük meg, mit írnak manaps{g. „Ebben az esetben a pogrom tiszt{n katonai jellegű volt. A katon{k alakultak {t gar{zd{kk{ és vad{sztak a forradalm{rokra.” Ugyanakkor, köztudott volt ezekről a katon{król, hogy féltek a Szurazsszkij utca zsidó anarchista különítményeitől, mivel a „jap{n h{ború... megtanította őket (az orosz katon{kat) félni a lövésektől”. E szavakat egy zsidó tan{csos mondta el a v{rosi dum{ban. *167+ A zsidó önvédelmi alakulatok ellen a gyalogs{got és a lovass{got is bevetették, de velük szervben ott voltak a bomb{k és a fegyverek. Az erős t{rsadalmi forrong{soknak ezen az időszak{ban, a duma bizotts{ga „a nép tömeges kivégzésével” z{rta le a tém{t. De húsz évvel később egy szovjet műben ezt olvashatjuk (végül is a „régi rendszer” nem jön vissza többé, nem tudn{ mag{t igazolni, teh{t mindent szabad!): „egész csal{dokat gyilkoltak le, szögek haszn{lat{val, kiv{jt{k a szemeiket, kiv{gt{k a nyelvüket, a gyerekek fejét be-[476]-
törték stb.” [168] A nagy feltűnést keltő, gazdagon illusztr{lt, )tölföldön megjelenő, leleplező tartalmi kiadv{ny Poszlednyij Szamoderzsec (Az utolsó zsarnok) címmel jelent meg (előre kijelentve teh{t, hogy II. Miklós valój{ban az „utolsó” lesz). E mű a következő v{ltozatot mutatja be. A pogrom „olyannyira színi rendezés alapj{n zajlott le, hogy szinte az első naptól kezdve meg lehetett volna jelentetni a programj{t a berlini újs{gokban. Így ak{r két ór{val a megkezdése előtt a berliniek értesülhettek volna az eseményekről”. [169] (Ha valami meg is jelent volna a berlini sajtóban, az nem egyszerűen Grosszmann-Roscsin mesterkedésének a visszhangja lett volna?) Végül is ink{bb abszurd feltételezés lenne az orosz korm{ny részéről zsidók elleni pogromokat kezdeményezni és szítani, miközben az orosz miniszterek a nyugati pénzemberek előszob{j{ban {lldog{ltak, abban a reményben, hogy kölcsönöket kaphatnak. Emlékezzünk, hogy Witte-nek elég nagy f{radts{g{ba került, hogy a zsidók helyzete és a pogromok miatt Oroszorsz{gtól elforduló Rothschildoktól pénzt szerezzen, „ahogy m{s jelentős zsidó pénzintézetektől is”. [170+ Kivételt képezett a berlini bank{r, Mendelssohn. A londoni orosz nagykövet, Benkendorff 1905 decemberében figyelmeztette miniszterét. „A Rothschildok mindenütt azt ismételgetik..., hogy Oroszorsz{g hitele pillanatnyilag nagyon alacsony, de azonnal viszszanyerhető, ha a zsidókérdést rendezné.” [171] Witte pedig 1906 elején ígéretes korm{nynyilatkozatot adott ki. „...Hogy a zsidókérdésre radik{lis megold{st tal{ljunk, ez az orosz nép sz{m{ra lelkiismereti ügy. Ezt a feladatot a dum{nak kell elvégeznie, de m{r összeülése előtt azokat a legszigorúbb intézkedéseket hat{lyon kívül kell helyeznie, amelyek a jelen helyzetben m{r nem indokoltak.” (172+ Nyomatékosan arra kérte a péterv{ri zsidó közösség legrangosabb személyiségeit, tegyenek l{togat{st a c{rn{l, és biztosította őket a legmelegebb fogadtat{sról. Ez az aj{nlat az unió a jogok integr{ciój{ért kongresszus{n is napirendre került, I. B. Bak *a Recs (Beszéd) című újs{g kiadója+ szenvedélyes beszéde ut{n viszont úgy hat{roztak, hogy visszautasítj{k ezt a lehetőséget, és elegendő lesz egy kevésbé jelentős emberekből {lló deleg{ciót Witte-hez küldeni, nem a v{lasszal, hanem a v{dakkal. „vil{gosan és egyértelmű-[477]-
en” közölni kell vele, hogy a pogromhull{mot „a korm{ny kezdeményezésére és t{mogat{s{val” [173+ rendezték meg. Két évvel az oroszorsz{gi forradalmi megr{zkódtat{s ut{n az oroszorsz{gi zsidó közösség élére kerülő vezetők még gondolni sem akartak a zsidók egyenjogús{g{nak elérésére, annak fokozatos lépésekben való megvalósít{s{ra. Győzelmi m{morukban semmi szükségét nem érezték, hogy kilincselő és hűséges alattva lóként a c{r elé j{ruljanak. Büszkék voltak a vakmerőségre, amelyet a zsidó forradalmi fiatals{g tanúsított. (Bele kell képzelnünk magunkat a korba, amikor a régi c{ri hadsereget legyőzhetetlennek tartott{k, ahhoz, hogy {térezzük annak a pillanatnak a jelentőségét, amikor a vigy{zban {lló rosztovi gr{n{tos ezred előtt a parancsnokukat, Szimanszkijt zsidó önkéntes tartóztatta le!) Mindezek ut{n lehetséges, hogy ezek a forradalm{rok nem is estek a „nemzet{rul{s” bűnébe, amivel őket Dubnov megv{dolta? Lehet, hogy nekik volt igazuk? – Mindenesetre 1905 ut{n m{r csak a gazdag és az óvatos zsidók kételkedtek ebben. Mi volt teh{t az oroszorsz{gi zsidó közösség 1905-ös mérlege? Egyrészről „az 1905-ös forradalom {ltal{ban véve pozitív eredménynyel j{rt... a zsidók sz{m{ra a politikai egyenlőséget hozta meg, még ha az {llampolg{ri egyenlőséget nem is élvezhették. ... A zsidókérdés még soha nem élvezte a közvélemény ennyire kedvező viszonyul{s{t, mint a „felszabadító mozgalom” ut{n.” [174+ De m{srészről a zsidók jelentős részvétele a forradalomban hozz{j{rult ahhoz, hogy ettől kezdve a zsidós{g még ink{bb azonosuljon a forradalom ügyével. A duma szónoki emelvényén {llva V. Sulgin 1907-ben felvetette annak megszavaz{s{t, hogy „...Oroszorsz{g nyugati felén Besszar{bi{tól Varsóig a lakoss{g a zsidós{g ir{nt tele van gyűlölettel, őket teszik felelőssé minden szerencsétlenség bekövetkeztéért...” [175] [ttételesen ezt igazolja a zsidók fokozott mértékű emigr{ciója Oroszorsz{gból. Ha 1904 és 1905 között még csak a felnőtt férfiak esetében tapasztalt{k az emigr{ció növekedését, 1906 -tól kezdve ez m{r minden koroszt{lyt érintett. A jelenség teh{t nem az 1881 és 1882 közötti pogromoknak tudható be, hanem bizony az 1905 és 1906 közöttieknek. Ekkortól kezdve csak az Egyesült [llamokba érkező -[478]-
politikai menekültek sz{ma jelentősen megnő, 1905-1906-ban 125 ezer, 1906-1907-ben 115 ezer. (176] Ugyanakkor B. I. Goldman azt írja, hogy „a nyugtalans{g rövid évei alatt a felsőfokú oktat{si intézményekben nem alkalmazt{k olyan szigorúan a zsidókat sújtó numerus clausus elvét. Ennek következtében pedig viszonylag jelentős sz{mú új zsidó diplom{s középvezető jelent meg a munkahelyeken. Miut{n pedig ők az oroszokn{l sokkal ügyesebbnek mutatkoztak a piacon való elhelyezkedésben, és nem minden esetben a szigorú erkölcsi elvekhez való ragaszkod{sban tűntek ki a versengésben – így az értelmiségi foglalkoz{sok »zsidók {ltali elfoglal{s{ról« kezdtek beszélni.” [177+ Az oktat{si minisztérium 1906-ban előkészített „Tervezet az egyetemekért” elnevezésű munk{j{ban többé egyetlen említés sincs a numerus claususról. Beszédesek az idevonatkozó sz{mok. Míg 1905-ben 2.247 (9,2 %) zsidó sz{rmaz{sú di{k volt Oroszorsz{gban; ez a sz{m 1906-ban 3.702 (11,6%), és 1907-ben 4.266 (12%)-ra emelkedett. [178] A korm{ny, az {ltala 1906. augusztus 25-én bejelentett reformprogramban ígéretet tett, hogy a zsidókat sújtó korl{toz{sok közül felülvizsg{lja az azonnal feloldható rendelkezéseket. „Amennyiben azok elégedetlenséget szíjanak és feltűnően elavultnak bizonyulnak.” De ugyanakkor az orosz korm{nyt lesújtott{k a forradalmi események (ami még két éven {t egy-e terjedt, közbűntényes terrorr{ fejlődött, és Sztolipin alig tudta megfékezni), valamint a zsidók kiemelkedően nagy szerepv{llal{sa ebben a forradalomban. Az elégedetlenséget csak fokozta a megal{zó módon elvesztett Jap{n elleni h{ború is. Ilyen előzmények ut{n a péterv{ri vezető körök engedtek a leegyszerűsítő magyar{zat kísértésének. E szerint Oroszorsz{g szervezete egészséges, és az egész forradalom elejétől a végéig a zsidók {ltal forralt dühödt mesterkedésnek, valamint a zsidó szabadkőművesek egész vil{gra kiterjedő összeesküvésnek az eredménye. Minden megmagyar{zható egyetlen okkal! Nevezetesen a zsidókkal. Oroszorsz{g m{r régen a hatalm{nak és a vil{ghírnévnek a tetőpontj{n lenne, ha nem lennének zsidók!
-[479]-
A felsőbb körök ehhez a rövidl{tó, de kényelmes magyar{zathoz ragaszkodva, csak közelebb hozt{k buk{suk ór{j{t. Az összeesküvések történelmi erejében való babon{s hit (még ha kollektív és egyéni típusai létezhetnek is) teljesen mellékesen kezeli az elviselt kudarcok alapvető ok{t úgy az egyén, mint az {llam részéről. Vagyis az emberi gyengeségeket, hib{kat. A mi orosz gyengeségünk hat{rozta meg szomorú történelmünk foly{s{t a Nyikon 310 {ltal kiv{ltott vall{si szakad{s abszurdit{s{t 311 , Nagy Péter esztelen erőszakos cselekedeteit és az ezt követő összecsap{sok l{ncolat{t. Évsz{zados szok{s{t annak, hogy olyan ügyekre fecséreljük az erőnket, ami nem is a miénk. Ezt péld{zza a nemesség megrögzött elégedettsége és bürokratikus megkövesedése az egész XIX. sz{zad folyam{n. Nem valami külső összeesküvés hat{sa, hogy parasztjainkat magukra hagytuk nyomorukban. Nem öszszeesküvés vezetett oda, hogy a nagyrav{gyó és gonosz Péterv{r elfojtotta a finom ukrajnai kultúr{t. Nem az összeesküvés következménye, hogy négy miniszter képtelen volt megegyezni arról, hogy melyik-melyik kérdés kinek a hat{skörébe tartozik négyük közül, és éveket töltöttek kimerítő pereskedéssel, mozgósítva a hierarchia minden szintjét. Nem valami összeesküvés eredményének köszönhető, hogy uralkodóink, egyik a m{sik ut{n, képtelennek bizonyultak megérteni a vil{g fejlődését és felismerni az igaz{n fontos dolgokat, összefüggéseket. Ha megőriztük volna azt a tisztas{got és azt az erőt, amit valaha radoneji Szent Szergej belénk lehelt, a vil{gon semmiféle összeesküvéstől nem kellett volna tartanunk. Nem, semmiféleképpen sem lehet azt mondani, hogy a zsidók „szervezték” meg az 1905-ös és az 1917-es forradalmat, ahogy azt sem, hogy ez vagy az a n{ció szította ezt. Ugyanígy sem az oroszok, sem az ur{nok, ah-fik a pogromokat szervezték, nem mint nemzet tették ezt.
Nyikon: (1605-1681) 1652-ben egész Oroszorsz{g p{tri{rk{ja. A szl{v egyh{zi kön yveket a görög eredeti szövegek szerint kijavítatta, s ezzel előidézte az úgyn evezett óhitűeknek az ortodox egyh{z kebeléből való kiv{l{s{t. 311 Abszurdit{s (latin): képtelenség, lehetetlenség, értelmetlenség. 310
-[480]-
Mindenképp könnyű lenne visszanézni erre a forradalomra és elítélni „reneg{tjait” 312 . Egy részükre mint a „nem zsidó zsidókra [179+, m{s részükre mint a „nem orosz internacionalist{k”-ra. De minden nemzetnek felelnie kell saj{t tagjai előtt, hogy fiait azz{ form{lta, amivé azok v{ltak. A zsidó forradalmi ifjús{g (és l{m, azok nevelői is), így azok a zsidók, akik „jelentős forradalmi erőt képeztek” [180+, úgy tűnik, elfelejtették a bölcs tan{csot, amelyet Jeremi{s adott a Babilonba hurcolt zsidók sz{m{ra. „Keressétek a békét azokban a v{rosokban, ahova elhurcoltalak titeket; im{dkozzatok a jav{ra Jahvehoz, mert az ő békéjétől függ a tietek is.” (Jeremi{s, 29-7.) Oroszorsz{g zsidós{ga viszont, amely csatlakozott a forradalomhoz, csak a „v{ros” tönkretételére törekedett, s nem gondolt a következményekre. A rendkívül hosszú, szerte{gazó vil{gtörténelem sor{n a – kicsi de erőszakos – zsidó nép szerepe kétségbevonhatatlan, sőt jelentős. Ugyanez érvényes Oroszorsz{g történelmére is. Mindazon{ltal ez a szerep történelmi tal{ny marad mindannyiunk sz{m{ra. A zsidók sz{m{ra úgyszintén. Ez a különös küldetés a boldogs{gon kívül szinte mindent meghozott sz{mukra.
312
Reneg{t (latin): {ruló.
-[481]-
10. A DUMA IDŐSZAKA
Az 1905, október 17-i manifesztum viszonylag új korszakot nyitott az orosz történelemben, amelyet Sztolipin korm{nya konszolid{lt 313 a parlament{ris monarchi{val 314 vagyis a korl{tozott abszolutizmussal315 . Ennek sor{n a kor{bbi meghat{rozó korm{nyzati elveket – a c{r megfellebbezhetetlen jog{t, a minisztériumok {tl{thatatlans{g{t, az arisztokr{cia megingathatatlan hierarchi{j{t – gyorsan és jelentősen korl{tozó folyamat zajlott le. Ez az időszak rendkívül nehéznek bizonyulta felsőbb körök sz{m{ra, és csak az erős jellemű, aktív emberek voltak képesek méltó szerepet j{tszani a kialakuló új korszakban. A közvélemény is nehezen szokott hozz{ az új v{laszt{si gyakorlathoz, ahhoz, hogy a duma vit{i nyilv{nosak, és még nehezebben az intézmény felelősségéhez. A balsz{rnyon az indulatos leninist{k 316 – a Bundhoz hasonlóan – egyszerűen bojkott{lt{k az első {llami duma v{laszt{sait. „Nem kérünk a parlamentjeitekből!” „Céljainkat bomb{kkal, vérrel és földindul{ssal fogjuk elérni!” Teh{t „a Bund erősen ellenséges hozz{{ll{st tanúsított a duma zsidó képviselőivel szemben”. [1] Az oroszorsz{gi zsidók azonban, a teljes jogús{g szövetségével az élen, félreérthetetlen módon kimutatt{k szimp{ti{jukat a duma új intézményrendszere ir{nt. „Nagyon tevékenyen vettek részt a v{laszKonszolid{l (latin): m egszil{rdít. Parlament{ris monarchia: olyan {llamforma, melyben a töményhoz{s hangsúly osabb szerepe mellett az uralkodó ink{bb csak reprezentatív szerepet tölt be a parlament{ris közt{rsas{gok elnökeihez hasonlóan. 315 Abszolutizmus (latin): korl{tlan, egyeduralmi {llamkorm{nyzati forma, melyben az {llam lakoss{g{nak, a lakoss{g valamely kasztj{nak, rendjének vagy oszt{ly {nak az {llamhatalom birtokl{s{ban és gyakorlat{ban jogilag biztosított részvétele ni ncsen. 316 Leninist{k: Vlagyimir Iljics Uljanov, mozgalmi nevén Lenin (1870-1924) szoci{ldemokrata politikus, a p{rt 1903-ban történt kettészakad{s{t követően a radik{lis többség (bolsevikok) vezetőjének követői. 313 314
-[482]-
t{sokon, és többnyire a (kadet) p{rt képviselőire szavaztak, amelynek programj{ban hangsúlyos célkitűzésként szerepelt a zsidók egyenjogúsít{sa.” Néh{ny jobb bel{t{sra tért forradalm{r is hasonló {ll{spontra helyezkedett. Köztük volt az 1889-ben az USA-ba emigr{lt Iszaak Gurvics – a marxista baloldal harcos aktivist{ja, az amerikai szoci{ldemokrata p{rt egyik alapítója –, akit az 1905-ös oroszorsz{gi hazatérését követően a duma képviselői v{lasztótestületébe v{lasztottak. *2+ A v{laszt{sokon nem volt korl{toz{s a zsidókat illetően, és tizenketten közülük be is kerültek az első {llami dum{ba. Igaz, többségük a letelepedési övezetből jött, mivel a főv{ros zsidó vezetői nem rendelkeztek elektori cenzussal 317 , ezért nem voltak megv{laszthatóak. Így közülük a dum{ba kiz{rólag Vinaver, Bramszon *3+ és a kikeresztelkedett Herzenstein kerültek be (ez utóbbinak Dolgorukov herceg engedte {t a helyét). Mivel a dum{ban helyet foglaló zsidók sz{ma jelentős volt, a cionista képviselők a „valódi politikai p{rt fegyelmi elve” alapj{n „független zsidó képviselőcsoport” megalakít{s{t javasolt{k. A nem cionista képviselők azonban elvetették az ötletet, és elegendőnek tartott{k, ha „időnként összegyűlnek, hogy megvitass{k a zsidó érdekeket közvetlenül érintő kérdéseket”. [4] Azt viszont elfogadt{k, hogy „a fegyelem elve alapj{n szigorúan al{vessék magukat a duma és az egyenjogúsít{si bizotts{g tagjaiból {lló testület *5+ (»politikai bizotts{g«) döntéseinek”. Mindemellett, szoros szövetség alakult ki a zsidók és a kadet p{rt között. „Nem volt ritka, hogy a teljes jogús{g szövetsége és az alkotm{nyos demokrata p{rt helyi szervezetei ugyanazokból a személyekből {lltak.” [6] Vinavert péld{ul a „mózesi törvények kadetja” gúnynévvel ugratt{k.) „A letelepedési övezetben a (kadet) p{rt tagjainak döntő többsége zsidó volt. A belső korm{nyzós{gokban pedig léleksz{m{t tekintve a m{sodik legnagyobb nemzetiséget képviselte a p{rtban. ... Ahogyan Witte írja: »majdnem minden diplom{s zsidó 317
Elektori cenzus: olyan v{laszt{si forma, melyben a megv{lasztandó személyről a végső döntést a polg{roknak faj, szín, nemzetiségi hovatartoz{s, nem, vall{s, pol itikai meggyőződés, szoci{lis sz{rmaz{s vagy vagyoni helyzet alapj{n meghat{rozott köre (cenzus) {ltal v{lasztott elektorok hozz{k meg.
-[483]-
csatlakozott a népi szabads{gp{rthoz (vagyis a kadetekhez)... amely azonnali egyenjogúsít{st ígért nekik«. Befoly{s{nak jelentős részét a zsidóknak köszönheti a p{rt, akik szellemi és anyagi t{mogat{sban részesítették.” [7] A zsidók „tervszerűséget és koncentr{lts{got vittek az 1905-ös alkotm{nyozó orosz »szabads{gmozgalomba«„. [8] Ugyanakkor a kadet p{rt jelentős alakja, A. Tirkova arról sz{mol be emlékirataiban, hogy „a kadet p{rt fő alapítói és vezetői nem zsidók voltak. Nem volt olyan nagy form{tumú személyiség közöttük, aki maga mögé {llíthatta volna az orosz liber{lisokat úgy, ahogyan ezt a XIX. sz{zad közepén a zsidó Disraeli tette az angol konzervatívokkal. ...A kadet p{rt legfontosabb emberei oroszok voltak. Ez nem azt jelenti, hogy tagadn{m a sorainkba beolvadó zsidók befoly{s{t. Nyilv{nvalóan hatottak r{nk, m{r csak hat{rtalan energikuss{gukkal is. Jelenlétük és tevékenységük nem engedte, hogy elfeledkezzünk róluk, a helyzetükről, és arról, hogy szükségük van a segítségünkre.” Majd később így folytatja: „A zsidó csoportok befoly{s{t vizsg{lva (a kadet p{rton belül) meg kell említenünk Miljukov esetét, aki m{r a kezdetekkor a kedvencük lett. Sz{mos csod{lója akadt, fekete szemű tisztelők vették körül – főleg nők –, akik babusgatt{k, dédelgették és olyan túlzó dicshimnuszokat zengtek róla, hogy az m{r komikus volt.” [9] Az első duma idején V. A. Obolenszkij, aki szintén a kadet p{rt KB (központi bizotts{g) tagja volt, a Szergij evszkaja és Patyomkinszkaja utca sark{n működő kadet klubról ír, ahol az elvil{giasodott zsidó t{rsadalmi elit és a politiz{ló orosz értelm iségi elit keveredett egym{ssal. „Mindig sokan voltak, és igen eleg{ns a zömében gazdag szentpéterv{ri zsidókból {lló közönség. A hölgyek selyemruh{t, gyém{ntbrossokat és brili{nsgyűrűket viseltek, az önelégült urakon pedig l{tszott a polg{ri jólét. Demokratikus meggyőződésünk ellenére, némiképp megütköztünk a »kadet klubban« uralkodó légkörön. Képzeljék csak el, milyen zavarban lehettek azok a parasztok, akik a parlamenti képviselőcsoportunk gyűlésein vettek részt! ... »Az urak p{rtja« – gondolt{k –, és többet nem l{togatt{k az összejöveteleinket.” [10]
-[484]-
Helyi szinten a teljes jogús{g szövetsége és a kadet p{rt együttműködése nemcsak a „lehető legtöbb zsidó jelöltben” nyilv{nult meg, hanem abban is, hogy „a (teljes jogús{gért) szövetség helyi szervezeteit utasított{k azon (nem zsidó) jelöltek t{mogat{s{ra, akik a zsidók egyenjogúsít{s{t sürgették”. [11] A fentiekkel kapcsolatban többen is hangot adtak nemtetszésüknek. A sajtóban sorra jelentek meg azok a cikkek, amelyek a szövetség és a kadet p{rt együttműködésének részleteit firtatt{k. Ezekre a kérdésekre a kadetek lapja, a Recs így v{laszolt 1907-ben. „A Recs m{r nagyon vil{gosan közzétette a zsidó csoporttal kötött meg{llapod{s feltételeit. ...A csoportnak jog{ban {ll nem elfogadni a képviselői v{lasztótestület tagjait, és ellenezni a duma tags{gra p{ly{zó jelöltek személyét.” [12] A c{ri ki{ltv{ny értelmében, a valamennyi {llampolg{r részére biztosítandó jogokkal együtt vetődött fel a zsidók egyenjogús{g{nak kérdése a duma vit{i sor{n. „Az {llami duma megígérte, hogy előkészíti »a törvényt az összes {llampolg{r teljes egyenjogúsít{s{ról. Minden olyan korl{toz{s és kiv{lts{g eltörléséről, amelyek valamely t{rsadalmi oszt{lyhoz, nemzetiséghez, vall{shoz vagy nemi hovatartoz{shoz köthetők«.” *13+ A törvény főbb ir{nyvonalainak elfogad{sa ut{n a duma egy hónapon {t vit{zott a kérdésről, miközben sorra hangoztak el „a fennkölt, {mde hat{stalan nyilatkozatok” [14+, míg végül a duma feloszlott, és a polg{rok, illetve a zsidók egyenjogús{g{ról szóló törvény függőben maradt. A kadetek többségéhez hasonlóan az első duma zsidó képviselői is al{írt{k a viborgi manifesztumot. Ennek következtében többé nem indulhattak a v{laszt{sokon. Ezt k ülönösen megsínylette Vinaver karrierje. (Ő az első duma idején még szenvedélyes hozz{szól{sokat tartott, míg később lebeszélte a zsidókat arról, hogy túls{gosan az előtérbe kerüljenek, mert így akarta elkerülni, hogy megismétlődhessen az, ami az 1905-ös forradalom alatt történt.) „A zsidók részvétele a m{sodik {llami duma megv{laszt{sa sor{n még hangsúlyosabb volt, mint az első v{laszt{si kamp{nyban. ...A legélénkebb érdeklődést a letelepedési övezetb en élő zsidó népesség tanúsította a v{laszt{s ir{nt. A politikai vit{ban minden t{r-[485]-
sadalmi réteg részt vett.” A forradalom előtt kiadott Zsidó Enciklopédia azonban besz{mol arról a jelentős zsidóellenes propagand{ról is, amelyet a – nyugati korm{nyzós{gokban különösen élénk – jobboldali monarchista körök folytattak. „Arról győzködték a parasztokat, hogy minden haladó szellemű p{rt a zsidók egyenjogúsít{s{ért küzd az őslakoss{g érdekeinek rov{s{ra... [15+ hogy a népképviselet ürügyén a népfosztogató és haza{ruló zsidó szabadkőműves szindik{tus318 ir{nyítja az orsz{got”. ...Valamint a parasztoknak aggódniuk kell „a falvakban kor{bban ismeretlen, új urak hallatlanul nagy sz{mban történő felbukkan{sa miatt, akiket nem ismertek se ap{ik, se nagyap{ik, akiket imm{r nekik kel+ munk{jukkal eltartani”. Imígyen pedig az alkotm{ny értelmében „a tat{r ig{t a megal{zó, nemzetközi kahol v{ltja majd föl”. Ezenkívül list{t készítettek azokról az érvényben lévő jogokról, amelyeket e+ kellene törölni. Zsidókat ne lehessen megv{lasztani a dum{ba, sőt szoríts{k vissza valamennyiüket a letelepedési övezetbe. Tilts{k meg nekik a búza-, a gabona- és a faelad{st, valamint a munkavégzést a bankokban és a kereskedelmi intézményekben. Kobozz{k el a vagyonukat. Tilts{k meg sz{mukra a névv{ltoztat{st, a kiadói és sajtószerkesztői tevékenységet. Csökkentsék a letelepedési övezet nagys{g{t a termékeny vidékek elvételével, és a jakutszki korm{nyzós{gon kívül ne biztosítsanak földet a zsidófaiak. Vagyis {ltal{ban véve kezeljék idegenként őket, és még a katonai szolg{lat helyett is fizessenek adót. „A szóban és ír{sban egyar{nt terjesztett antiszemita propaganda következtében a haladó szellemű képviselőjelöltek az egész letelepedési övezetben elbuktak a m{sodik duma megv{laszt{sakor.” [16+ Mindössze négy zsidó képviselő került be a m{sodik {llami dum{ba (köztük h{rom kadet). [17] Még a fenti v{laszt{st megelőzően azonban a korm{ny foglalkozott a zsidók egyenjogúsít{s{nak kérdésével. Fél évvel miniszterelnöki hivatal{nak elfoglal{sa ut{n, 1906 decemberében Sztolipin elfogadtatta a korm{nnyal a („minisztertan{csi naplónak” nevezett) hat{rozatot. Ez a zsidókat sújtó lényegi korl{toz{sok felold{s{nak
318
Zsidó szabadkőműves szindik{tus: egységes vil{guralom megszerzésére szerveződött egyesülés. Szervezetként nem létezett.
-[486]-
folytat{s{ról szólt és a teljes egyenlőség ir{ny{ba mutatott. „A következő, zsidókat érintő intézkedések megszüntetését tervezték: a letelepedési övezeten belüli, vidéki térségekben élés tilalm{t; a birodalom teljes területén belül a vidéki térségekben élés tilalm{t az {ltal{nos letelepedési joggal rendelkező személyek esetében... valamint a földbirtok tulajdonl{sa révén cégek igazgatótan{cs{ban való részvétel tilalm{t.” [18] Az uralkodó azonban így v{laszolt december 10-i keltezésű levelében: „B{rmilyen meggyőzőek legyenek is az érvek ezen intézkedések elfogad{sa mellett... egy belső hang egyre ink{bb arra int, hogy ne v{llaljam ezt a döntést.” [19] Mintha nem értette volna – vagy el akarta felejteni –, hogy a naplóban javasolt hat{rozat az {ltala egy évvel kor{bban al{írt ki{ltv{ny egyenes és elkerülhetetlen következménye volt. Még a legz{rtabb bürokr{ci{ban is akadnak azonban olyan hivatalnokok, akik nem tesznek lakatot a sz{jukra. Lehet, hogy a minisztertan{csban hozott hat{rozat híre m{r el is jutott a köz véleményhez? Bizony így történt: kitudódott, hogy a miniszterek egyenjogúsítani akarj{k a zsidókat, de az uralkodó akad{lyokat gördít az elképzelés megvalósít{s{nak útj{ba. Ugyanezen a napon, december 10-én, Sztolipin sietve levelet ír az uralkodónak, amelyben kifejezi aggodalm{t, és újra kifejti érveit, majd hozz{teszi. „A napló elutasít{s{ról egyelőre nem tud senki”, vagyis még el lehet titkolni az uralkodó haboz{s{t. „Felség, nem {ll jogunkban ilyen helyzetbe hozni önt, és nem bújhatunk el ön mögött.” Sztolipin azt szerette volna, hogy a zsidóknak tett engedményeket a c{r kegyének tulajdoníts{k. Mivel a helyzet m{s volt, ezért újabb hat{rozat elfogad{s{t javasolta az uralkodónak. E szerint a c{r ne fogalmazzon meg lényegi ellenvetést, de fejezze ki akarat{t, hogy a törvényt ne az {llami duma feje fölött hozz{k meg, vagyis a duma v{llalja föl azt. Sz. E. Krizsanovszkij {llamtitk{r elmond{sa szerint a c{r ezut{n a fentiek alapj{n hozott hat{rozatot, amelynek értelmében a nép képviselőinek kell magukra v{llalniuk e kérdés felvetésének és meg-[487]-
old{s{nak felelősségét. Nem tudni miért, de ez a hat{rozat kevés nyilv{noss{got kapott, „és az {llami duma részéről sem történt semmiféle kezdeményezés”. [20] A többségében baloldali érzelmű, haladó eszméket valló és a korm{nyt hevesen ostorozó m{sodik duma teh{t szabad kezet kapott! Ennek ellenére „a m{sodik duma még annyit sem foglalkozott a zsidók jogfosztotts{g{nak kérdésével, mint az első”. [21] A zsidók egyenjogúsít{s{ról szóló törvényt még csak meg sem vitatt{k, így elfogad{sa szóba sem kerülhetett... Vajon miért nem élt a m{sodik duma a felkín{lt lehetőséggel? Miért nem ragadta meg az alkalmat? Pedig h{rom teljes hónap {llt a rendelkezésére. Vajon a vit{k és a csat{roz{sok miért csak a m{sodlagos, mellékes kérdéseket érintették? B{r a folyamat kor{bban m{r részlegesen elindult, a zsidók egyenjogúsít{s{val mégsem foglalkoztak többé. Vajon miért? Ami a „rendkívüli parlamenten kívüli bizotts{got” illeti, az még csak meg sem vizsg{lta a zsidókat sújtó korl{toz{sok eltörlésének tervezetét. Ehelyett a problém{t megkerülve úgy foglalt {ll{st, hogy a teljes egyenjogús{got „a lehető leggyorsabban” *22+ meg kell valósítani. Ezt nehezen lehetne m{ssal, mint politikai sz{mít{ssal magyar{zni. Mivel a cél az egyeduralmi rend elleni harc volt, tov{bbra is érdekükben {llt, hogy a zsidókérdés kiélezett maradjon, és ne oldódjon meg. Hiszen így maradt tartalék muníciójuk. A szabads{g bajnokai úgy gondolkodtak, hogy a zsidókat sújtó korl{toz{ sok eltörlése, csökkentené a zsidók harci kedvét és ez kerülendő. Kezdett vil{goss{ v{lni, hogy e b{tor és feddhetetlen lovagok sz{m{ra valój{ban a hatalom elleni harc a legfontosabb. Ez egyre észrevehetőbbé és érthetőbbé v{lt. Bergyajev péld{ul a következő szemreh{ny{sokkal illette az orosz radik{lisokat: „Önök nagyon fogékonyak a zsidókérdésre, és harcolnak a jogaikért. De vajon érzik e, mi az a »zsidó«? Értik-e a zsidó nép lelkét? ... Nem, a zsidók érdekében folytatott harcukban nem is akarj{k megismerni a zsidókat.” [23]
-[488]-
A harmadik dum{ban a kadetek m{r nem voltak többségben. „Mivel tartottak a kudarctól, m{r nem kezdeményeztek a zsidókérdésben. ... Ez mély elégedetlenséggel töltötte e+ a zsidó tömegeket, és a zsidó sajtó hevesen t{madta a népi szabads{gp{rtot.” [24+ Jóllehet „a zsidók óri{si energi{t fektettek a v{laszt{si kamp{nyba, és a képviselői v{lasztótestületben a zsidók sz{ma meghaladta a keresztényekét a letelepedési övezet valamennyi korm{nyzós{g{ban”, mégis vereséget szenvedtek. A harmadik dum{ba csup{n két zsidó képviselő került be: Nisszelovics és Friedman. [25+ (Utóbbinak még a negyedik dum{ban is sikerült bennmaradnia.) Egyébként 1915-től az {llamtan{cs tagjai között is volt egy zsidó, az ogyesszai G. E. Veinstein. (Közvetlenül a forradalom előtt akadt m{sik is, a karaim Szolomon Szamojlovics Krim személyében.) [26] A harmadik dum{ban többséget szerző októbrist{k némi kezdeti haboz{s ut{n engedtek a zsidók egyenjogúsít{s{t követelő közvélemény nyom{s{nak. Ezért az orosz nacionalista képviselők szemreh{ny{sokkal illették őket. „Azt gondoltuk, hogy az októb rist{k fontosnak tartj{k a nemzeti érdekek védelmét, de ők ink{bb kidolgozt{k a letelepedési övezet eltörlésére vonatkozó törvényjavaslatot.” [27] Eközben csendben h{ttérbe szorított{k „a finnorsz{gi oroszok egyenjogúsít{s{nak” kérdését (teh{t ezen „az orosz gyarmaton” nem létezett egyenlőség), valamint a lengyelorsz{gi, jelentős orosz népességgel bíró Kolm térségének Oroszorsz{ghoz való csatol{s{t. M{sfelől viszont az októbrist{knak voltak „nyilv{nvalóan antiszemita természetű” megnyilv{nul{sai is. Így péld{ul 1908-ban Gucskov kezdeményezésére a harmadik duma kifejezte „azon kív{ns{g{t... hogy zsidó orvosok ne dolgozhassanak a hadsereg egészségügyi szolg{lat{n{l”. (28] Valamint „azt is javasolta, hogy a zsidók katonai szolg{lat helyett adót fizessenek”. [29] *A jap{n h{borút megelőző években még széles körű és komoly vit{k folytak arról, hogy a
-[489]-
zsidókat fel kellene menteni a katonai szolg{lat alól. J. V. Gesszen319 könyvet is írt erről Vojna i evrei (A h{ború és a zsidók) címmel.+ Egyszóval nem v{llalta fel sem a m{sodik, sem a harmadik, sem a negyedik duma a zsidók teljesjogúsít{s{ról szóló törvény megalkot{s{t. Ezenkívül a dum{k a baloldal nyom{s{ra mindenesetben megakad{lyozt{k a parasztok egyenjogúsít{s{ról szóló törvény jóv{hagy{s{t is (amelyet Sztolipin m{r 1906. október 5-én kihirdetett). Itt arra hivatkoztak, hogy csak a zsidók (és a lengyelek) egyenjogúsít{sa ut{n szabad egyenlő jogokat biztosítani a parasztoknak! Így lehetett fenntartani, sőt többszörösére növelni a gyűlölt c{ri korm{nyra nehezedő nyom{st. Nem elég, hogy a hatalomra gyakorolt presszió egy{ltal{n nem enyhült, és a duma sem szavazta meg a fenti törvényeket, r{ad{sul ez a helyzet egészen a febru{ri forradalomig fenn is maradt. Azonban A. Sztolipin, az 1906. decemberi elvetélt kísérlete ut{n szép csendben, olyan adminisztratív intézkedéseket hozott, amelyek részlegesen feloldott{k a zsidókat sújtó korl{toz{sokat. M. Mensikov320 , a Novoje Vremja egyik vezércikkírója elítélte ezt a módszert. „Sztolipin alatt a letelepedési övezet fikcióv{ v{lt.” [30] A zsidók „fokozatosan legyőzik az orosz hatalmat, teljesen megfosztv{n azt cselekvőképességétől. ...A korm{ny úgy viselkedik, mintha zsidó lenne.” [32] H{t, igen. Ilyen a középút sorsa... Az orosz sajtó eközben erőteljesen t{mogatta a baloldali p{rtok taktikai megfontol{sból folytatott hadakoz{s{t a haladó szellemű intézkedések ellen, a jogegyenlőség fokozatos bevezetésének megakad{lyoz{s{ért. Itt kell megjegyeznünk, hogy 1905 végétől a sajtót m{r
319
320
Joszif Vlagyimirov ics Gesszen: (1865-1943) gazdag zsidó csal{dból sz{rmazó neves ügyvéd, publicista, politikus és közéleti sz emélyiség, több jogi és politikai tém{jú könyv szerzője. Mihail Mensikov: (1859-1918), tengerész (1892-ig), majd újs{gíró a Novoje Vremj{n{l, Sztolipin híve. Október ut{n Valdajba menekül, 1918 augusztus{ban a bolsevikok letartóztatj{k, és t{rgyal{s nélkül kivégzik.
-[490]-
nem vetették előzetes cenzúra 321 al{. A sajtó azonban nem egyszerűen szabadd{ v{lt, hanem a politikai élet teljes jogú szereplőjének tekintette önmag{t, amely – ahogy l{ttuk is – követeléseket fogalmaz meg, mint péld{ul a rendőrség kivon{s{t a v{ros utc{iról. Witte ezt a helyzetet úgy értelmezte, hogy a sajtó elvesztette a józan eszét. Tény és való, hogy ekkor m{r teljes mértékben az újs{gíróktól függött, hogy Oroszorsz{gban és annak legt{volibb korm{nyzós{gaiban miként értesülnek az emberek a dum{ban zajló eseményekről. Mivel az ülések gyorsír{ssal készített besz{molói csak később és nagyon alacsony péld{nysz{mban jelentek meg, a napi sajtó volt az egyetlen forr{s, amelynek alapj{n az emberek véleményt alkothattak. Az újs{gok viszont módszeresen elferdítették a dum{ban folyó vit{kat. Az agyondicsért baloldali képviselők sok szereplési lehetőséget kaptak az újs{gok has{bjain, míg a jobboldali képviselők sz{m{ra alig jutott hely. Tirkova elbeszélése szerint a m{sodik dum{ban „az akkredit{lt újs{gírók saj{t sajtóirod{t hoztak létre”, amely „felosztotta a helyeket” a tudósítók között. Az iroda tagjai „megtagadt{k az akkredit{ciós igazolv{nyt” a Kolokol (a vidéki paps{g kedvenc lapja) tudósítój{tól. Tirkova ekkor felszólalt és r{mutatott, hogy „nem szabad megfosztani az olvasókat attól a lehetőségtől, hogy olyan lapból t{jékozódjanak a dum{ban folyó vit{król, amelyben jobban bíznak, mint az ellenzéki újs{gokban”. Azonban – mint Tirkova folytatja –, „többségükben zsidó kollég{im... haragra gerjedtek, és szitkokat zúdítottak a Kolokolra, amely szerintük fölösleges újs{g és úgysem olvassa senki”. [32] 322
Az orosz nacionalista körök szerint a sajtó magatart{s{ért kiz{rólag a zsidókat terhelte felelősség, hiszen a dum{ba akkredit{lt újs{gírók majdnem mindegyike zsidó volt. „Leleplező” list{kat tettek közzé e tudósítók nevével. A parlamenti élet al{bbi komikus eseménye még jobban r{vil{gít a helyzetre. Az őt ért t{mad{sokra reag{ló Puriskevics beszéde közepén egyszer csak r{mutatott a szónoki emelvény közelében lévő köralakban elkerített újs{gírói szektorra, és 321 322
Cenzúra (latin): művek, ír{sok előzetes politikai szempontú felülvizsg{lata. Akkredit{lt (latin, f rancia): képviselettel megbízott.
-[491]-
ezt mondta. „Nézzék csak ezt a zsidó letelepedési övezetet!” Akaratlanul is mindenki a sajtó képviselői felé fordult, és még a baloldal is nevetésben tört ki. A „duma letelepedési övezete” ezut{n sz{llóigévé v{lt. A legtekintélyesebb zsidó kiadók közül m{r beszéltünk Sz. M. Propperról, a Birzsevije Vedomosztyi (Tőzsdei Hírek) tulajdonos{ról, a „forradalmi demokr{cia” rendíthetetlen hívéről. Szliozberg nagyobb szimp{ti{val említi Ju. B. Bakot, a Recs című kadet lap alapítój{t és fő pénzügyi t{mogatój{t. „Nagyon szolg{latkész és művelt ember, a radik{lis liber{lis ir{nyzat tagja.” Az önsegélyező zsidó bizotts{gok kongresszus{n, 1906 elején éppen az ő szenvedélyes felszólal{sa akad{lyozta meg a közeledést a c{rhoz. „Nem volt olyan zsidó kultur{lis vagy jótékonys{gi szervezet, amelyetek tagjai között Ju. B. Bak ne szerepelt volna.” Különösen kiemelkedő munk{t végzett a zsidó felszabadít{si bizotts{gban. *33+ Ami a liber{lis be{llítotts{gú Recs újs{got és főszerkesztőjét, I. V. Gesszent illeti, egy{ltal{n nem mondható el róluk, hogy csak a zsidókat érintő kérdésekkel foglalkoztak volna, hanem az {ltal{nos liberaliz{cióval is. A rendkívül tekintélyes Russzkije Vedomosztyi (Orosz Hírek) különböző ir{nyzathoz tartozó zsidó szerzőket jelentetett meg, Zsabotinszkijt éppúgy, mint a hadikommunizmus323 későbbi kital{lój{t, Lure-Larint. Sz. Melgunov feljegyezte, hogy a zsidóp{rti cikkek megjelentetése „nemcsak az elnyomottak védelmének felv{llal{s{val, hanem az újs{g szerkesztőségének összetételével” is magyar{zható. *34] Még Szuvorin Novoje Vremj{j{nak munkat{rsai között is voltak zsidók, közülük a Zsidó Enciklopédia öt nevet említ. *35] Hosszú időn {t G. B. Jollosz volt a Russzkije Vedomosztyi meghat{rozó egyénisége, akit a lapn{l dolgozó Herzenstein hívott az újs{ghoz. Mindketten képviselők voltak az első dum{ban, és mindketten a („főprób{nak” minősített) 1905-1906-os forradalomhoz szervesen hozz{tartozó politikai gyilkoss{gok {ltal szított kegyetlen erőszak {ldozataiv{ v{ltak. Az izraeli Zsidó Enciklopédia szerint meggyilkol{323
Hadikommunizmus: az orosz polg{rh{ború idején (1918-1921) Lenin {ltal bevezetett hadigazd{lkod{s megnevezése. Jellemzői: piac- és pénzviszonyok megszüntetése, központi termékeloszt{s, jegyrendszer, politikai és gazdas{gi terror.
-[492]-
sukért az Orosz Népi Szövetséget terheli a felelősség. Az orosz Zsidó Enciklopédia szerint a szövetség valóban felelős Herzenstein meggyilkol{s{ért (1906), Jolloszt viszont valószínűleg a „fekete sz{zak terrorist{i” ölték meg (1907). *36] A zsidó kiadók és újs{gírók tevékenysége azonban nem korl{tozódott csup{n csak a főv{rosra. Az intellektu{lis ír{sokon kívül kiterjedt olyan népszerű sajtótermékekre is, mint péld{ul a negyedmilliós péld{nysz{mú Kopejka, a h{zmesterek kedvenc olvasm{nya, amely „jelentős szerepet j{tszott az antiszemita hadj{ratok ellen vívott küzdelemben”. (A lap létrehozója és igazgatója M. B. Gorodetszkij.) *37+ Az igen befoly{sos (a kadeteknél baloldalibb) Kijevszkaja Miszl (Kijevi Gondolat) főszerkesztője Jona Kugel volt (a csal{dban mind a négy fiútestvér újs{gíró lett), munkat{rsai között pedig megtal{ljuk Zaszlavszkijt, a javíthatatlan csirkefogót, és ami sz{munkra érdekesebb, Lev Trockijt! Szaratov legnagyobb újs{gj{t idősebb Averbak (Szverdlov sógora) adta ki. Az Ogyessz{ban egy ideig megjelenő, erősen jobboldali meggyőződésű Novorosszijszkij Telegrafot (Novoroszijszki T{víró) viszont sikeresen ellehetetlenítették 1900-ban az ellene hozott gazdas{gi rendelkezések. Az orosz sajtónak megvoltak a maga „v{ndorcsillagai'' is. Közéjük tartozott a jó tollú újs{gíró L. Ju. Goldstein is, aki a legkülönbözőbb lapokban publik{lt harmincöt éven {t. Írt péld{ul a Szin Otyecsesztv{ba (A Haza Fia), ugyanakkor ő alapította és vezette a leghazafiasabb szellemű újs{got, a Rosszíj{t (Oroszorsz{g) is. Ez utóbbit azért szüntették meg, mert „Az Obamov úrék” című cikkében péld{tlanul heves kirohan{st intézett az uralkodócsal{d ellen. A sajtó 1917 tavasz{n megemlékezett Goldstein jubileum{ról. *38+ És ott van még a diszkrét tollú Garvej-Altusz is, aki nagy sikert aratott „A szerelmes p{rduc ugr{sa” című rovat{val, amelyben r{galmak özönét zúdította N. A. Maklakov belügyminiszterre. [Ez azonban még semmi sem volt az 1905-1907-es években megjelent vicclapok hallatlan szemtelenségeihez képest, amelyek elképesztő szavakkal s{rozt{k be az {llam és a hatalom köreit. Itt kell megemlítenünk a kaméleont, Zinovij Grzsebint, aki 1905-ben még a Zsupel (Mad{rijesztő) című merész szatirikus lap kiadója volt, majd 1914-1915-ben a -[493]-
konzervatív Otyecsesztvót (Haza) vezette. Ezt követően 1920-ban viszont a szovjet {llami kiadóva l együttműködve orosz nyelvű kiadót hozott létre Berlinben.+ [39] B{r a sajtó különféle ir{nyzatokat képviselt – a liberalizmustól a szocializmusig, a zsidó tematik{n belül pedig a cionizmustól az autonómizmusig –, a hatalommal szembeni megértő {ll{spont képviselete és a tisztességes újs{gír{s két ellentétes fogalomként volt elkönyvelve. Dosztojevszkij m{r az 1870-es években több ízben szólt „az orosz sajtó féktelenségéről”. Az éppen akkor trónra került III. S{ndor c{rn{l tartott 1881. m{rcius 8-i gyűlésen, és később is gyakran megfigyelhető volt, hogy az újs{gírók a t{rsadalom önjelölt képviselőiként viselkedtek. Napóleonnak tulajdonítj{k a következő szavakat: „H{rom ellenzéki újs{g veszélyesebb sz{zezer ellenséges katon{n{l is.” Ez a kijelentés jól alkalmazható az orosz -jap{n h{borúra. Az orosz sajtó nyíltan defetista {ll{spontra helyezkedett a konfliktus teljes ideje alatt, és ezen belül minden csat{n{l is. És ami még súlyosabb, nem leplezte szimp{ti{j{t a terrorizmus és a forradalom alatt. Ezt az 1905-ben teljesen féktelen sajtót a duma időszak{ban – ha hihetünk Witte-nek – alapvetően „zsidónak” vagy „félzsidónak” tekintették. [40] Pontosabban úgy gondolt{k, hogy a sajtót, a kulcspozíciókat elfoglaló baloldali és radik{lis zsidók uralj{k. D. I. Pihno, aki ekkor m{r huszonöt éve a Kijevszkije Vedomosztyi (Kijevi Hírlap) orosz újs{g főszerkesztője és a korabeli sajtó szakavatott ismerője, 1905 novemberében így ír: „A zsidók... nagyon sokat v{rtak a forradalomtól. ...Azok az oroszok, akik komolyan gondolkodnak, megértették, hogy ilyen időkben a sajtó hatalom, de ez a hatalom nem az ő kezükben, hanem ellenségeik kezében van, akik az ő nevükben szóltak egész Oroszorsz{ghoz. Az emberek r{kényszerültek, hogy őket olvass{k, mert m{s olvasnivaló nem volt. Mivel pillanatok alatt nem lehet új kiadv{nyt létrehozni... a hazugs{gok tömegével el{rasztott (közvélemény) képtelen eligazodni.” [41] L. Tyihomirov ebben a jelenségben semmi nemzeti jelleget nem l{tott, de 1910-ben a következő észrevételeket tette az orosz sajtóval kapcsolatban: „Az idegeinkkel j{tszanak. ...Mindenben egyoldalús{g. -[494]-
... Nem akarnak becsületesek lenni, és nem ismerik a fair-play324 fogalm{t. ... Nincs ide{ljuk és azt sem tudj{k, mi az.” Ami az ehhez a sajtóhoz szokott olvasóközönséget illeti, agresszivit{st és brutalit{st akar, nem tiszteli a tud{st és a b{rdolatlans{got észre sem veszi”. [42] A politikai sakkt{bla túloldal{n elhelyezkedő bolsevik M. Lemke így írt az orosz sajtóról: „Reformok előtt {lló korunkban az ide{lok nem sokat érnek, és a lapok has{bjait a szenz{cióhajh{sz hírek és az ellentmond{st nem tűrő, önhitt tudatlans{g töltik meg.” Andrej Belij – aki minden volt, csak jobboldali vagy soviniszta nem – az al{bbi keserűséggel teli sorokat vetette papírra a kultúr{ról 1909-ben: „Nemzeti kultúr{nkat idegen emberek uralj{k. ...Nézzék meg azok nevét, akik Oroszorsz{g újs{gjaiba és folyóirataiba irodalmi és zenei kritik{kat írnak. Szinte valamennyien zsidók. Vannak köztük tehetséges és érzékeny emberek, és néh{nyan közülük tal{n jobban értik nemzeti kultúr{nkat, mint maguk az oroszok, de ők a kivételek. A zsidó kritikusok döntő többségének azonban köze nincs az orosz kultúr{hoz. Ők az eszperantóhoz 325 hasonló zsargont326 haszn{lnak, és megfélemlítik azokat, akik az orosz nyelv elmélyítésén és gazdagít{s{n munk{lkodnak.” [43] Ugyanebben az időszakban, az éles l{t{sú, cionista Zsabotinszkij panaszkodik a „zsidó pénzekből t{mogatott haladó szellemű újs{gokra, amelyek munkat{rsai zömében zsidók”, és így figyelmeztet: „Amikor a zsidók tömege el{rasztotta az orosz politikai életet, megjósoltuk nekik, hogy ebből semmi jó nem sz{rmazhat sem az orosz politik{nak, sem a zsidóknak.” [44] Az orosz sajtó meghat{rozó szerepet j{tszott abban a rohamban, amelyet a kadetek és az értelmiség indított a korm{ny ellen a forradalom előtt. A. I. Singarjov327 , a duma képviselője jól kifejezi, milyen hangulat uralkodott. „Bukjon meg a korm{ny! Egy ilyen hataFair-play (angol): tisztességes elj{r{s. Eszperantó: mesterséges nyelv, itt: kevesek sz{m{ra érthető. 326 Zsargon (f rancia): saj{tos, m{stól elkülönülő szóhaszn{lat. 327 Adrej Singarjov: (1869-1918), a zemsztvo orvosa, a kadet p{rt vezetője, mezőgazdas{gi miniszter az első ideiglenes korm{nyban, pénzügyminiszter a m{s odikban. Meggyilkolt{k. 324 325
-[495]-
lomnak nem dobhatunk semmilyen mentőövet!” Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az első duma egyperces néma fel{ll{ssal emlékezett meg a belosztoki pogrom {ldozatairól (nem ismerték el, hogy – mint l{ttuk – az anarchist{k és a hadsereg közti fegyveres összecsap{sról volt szó), ahogyan a m{sodik duma is tisztelgett a terrorista {ltal meggyilkolt Jollosz emléke előtt. Amikor azonban Puriskevics azt javasolta, hogy egyperces néma fel{ll{ssal emlékezzenek meg a szolg{latteljesítés közben életüket vesztett rendőrökről és katon{król, megvont{k tőle a szót, és sz{műzték az ülésteremből. A képviselők túlfűtött indulataik közepette elképzelhetetlennek tartott{k, hogy azokat sajn{lj{k, alak az orsz{g biztons{g{t szolg{lt{k, pedig erre az elemi biztons{gra nekik is szükségük volt. Az emberi jogok szövetségének tagja, A. Kuliser igaz m{r túl későn, 1923-ban igen helyt{lló mérleget készített erről a korszakról, az emigr{cióban megjelenő „Zsidó Fórum”-ban. „A forradalom előtt valóban voltak az oroszorsz{gi zsidók között olyan egyének és csoportok, amelyek tevékenységét... a felelősségérzet hi{nya jellemezte a zsidók fejében uralkodó zavarodotts{ggal szemben... (amikor) hom{lyos és felszínes »forradalmi gondolatokat« terjesztettek. ...Politikai ténykedésük puszt{n abból {llt, hogy baloldalibbak legyenek mindenki m{sn{l. Mindig felelőtlenül kritiz{ltak, soha nem {stak a dolgok mélyére, és úgy vélték, hogy mindig azt kell mondaniuk: »Ez nem elég!« Ezek az emberek »demokrat{k« voltak, vagyis a demokrat{k egy külön kategóri{j{hoz tartoztak, amit ők maguk »zsidó demokrata csoportnak« neveztek. A zsidó jelző, amelyet egyébként b{rmely főnév elé odaragasztottak... kiz{rólag azt volt hivatott demonstr{lni, hogy a többiek még nem eléggé demokrat{k. ... A felelőtlenség, az üres maximalizmus, és a szüntelen követelőzés légkörében éltek. Mindennek végzetes következményei lettek, amikor kitört a forradalom.” [45+ A sajtó romboló hat{sa az orosz közélet kétségtelenül gyenge és sebezhető pontja az 1914-1917-es években. De mi történt az orosz nacionalist{k „csúszóm{szó” sajtój{val, amely földig hajolt a hatalom előtt? Dubrovin Russzkaja Znamjaj{ról (Orosz Lobogó) azt mondt{k, annyira rossz és közönséges, hogy m{r olvashatatlan. (Itt jegyezzük meg, hogy néh{ny t{bornok kérésére a -[496]-
hadseregben megtiltott{k a terjesztését.) Valószínűleg a Zemscsina (Kispolg{rs{g) sem volt jobb, b{r nem tudom, soha nem olvastam ezeket a lapokat. A Moszkovszkije Vedomosztyi (Moszkvai Hírlap) pedig kifulladt, mert 1905 ut{n m{r nem maradt olvasója. De hov{ tűntek azok az igen intelligens és „éles” tollú konzervatív újs{gírók, akiket foglalkoztatott az oroszok sorsa? Miért nem léteztek olyan színvonalas újs{gok, amelyek ellensúlyozt{k volna a pusztító örvényt? El kell mondanunk, hogy szemben a fürge észj{r{sú liber{lis és radik{lis sajtóval – amely dinamizmus{t jelentős részben zsidó munkat{rsainak köszönhette –, az orosz nacionalist{k csak lassú és lagymatag elméket tudtak felvonultatni, akik az idő t{jt egy{ltal{n nem voltak felkészülve a harcra. (Akkor mit mondjunk a mostani helyzetről?) Csup{n néh{ny teljesen tehetségtelen tollforgatót tal{lunk, akiket a baloldali sajtó miatt érzett felh{borod{suk motiv{lt. Tegyük hozz{ azt is, hogy a jobboldali kiadv{nyok súlyos anyagi problém{kkal küszködtek. Eközben – Zsabotinszkij szavaival élve – „a zsidó pénzből” elő{llított újs{gokn{l nagyon jól kerestek az újs{gírók, ezért is volt annyi jó tollú szerzőjük, és ezek a lapok kivétel nélkül mind érdekesek voltak. R{ad{sul a baloldali sajtó és a duma követelték az „{llamilag t{mogatott újs{gok” megszüntetését, b{r ez a titkos korm{nyt{mogat{s valój{ban igencsak lanyha volt. Sz. E. Krizsanovszkij {llamtitk{r elismerte, hogy a korm{ny Oroszorsz{g-szerte több mint harminc újs{got részesített pénzügyi t{mogat{sban, {m ez semmilyen eredményt sem hozott. Egyrészt azért, mert a jobboldalnak nem voltak képzett, az újs{gír{sban j{rtas emberei, m{srészt a hatalom sem tudott b{nni a sajtóval. A többieknél tehetségesebbnek bizonyult bizonyos I. Ja. Gurljand „Vasziljev” néven brosúr{kat író, a belügyminisztériumban dolgozó zsidó. Ő a brosúr{it lepecsételt borítékban küldte el neves közéleti személyiségeknek. A korm{ny csak a Pravityelsztvennij Vjesztnyik című kiadv{nynyal rendelkezett, amely azonban sz{raz és bürokratikus módon sz{molt be a hírekről. A korm{nysajtó nem volt sem hat{sos, sem okos, sem meggyőző, így nem is hódíthatta meg az orosz közvéle-[497]-
ményt, az európairól m{r nem is beszélve ! A c{ri korm{ny vagy nem ismerte fel, hogy szüksége lenne jó sajtótermékre, vagy annak létrehoz{sa meghaladta képességeit. Szuvorin Novoje Vremj{ja hosszú ideig korm{nyp{rti ir{nyzatot képviselt. Az újs{g lendületes, okos és energi{t sug{rzó volt (b{r következetlen is, hol t{mogatta a szövetséget Németorsz{ggal, hol élesen ellenezte azt). Sajnos azonban nem mindig tudta elv{lasztani a nemzeti újj{születés kérdését a zsidók elleni t{mad{soktól. (Idősebb Szuvorin, a lap alapítója, hal{la előtt azzal a feltétellel osztotta fel a vagyon{t h{rom fia között, hogy zsidókra nem ruh{zhatj{k {t a részüket.) Witte a Novoje Vremj{t azon újs{gok közé sorolta, amelyeknek 1905-ben „érdekükben {llt baloldalinak lenni... majd jobbra fordultak, ma pedig m{r ultrareakciósok 328 . Ez a rendkívül érdekes és befoly{sos újs{g kiv{ló példa az említett ir{nyzatv{lt{sra. B{r igen kommersz 329 , „mégis egyike a legjobbaknak”. [46+ Sok inform{ciót tett közzé, és széles körben terjesztették. Tal{n az összes orosz újs{g közül ez volt a legdinamikusabb és a legértelmesebb jobboldali sajtótermék. És a jobboldali vezetők? A duma jobboldali képviselői? Az esetek többségében kíméletlennek, de ugyanakkor tehetetlennek bizonyultak. Ok „az orosz {llam integrit{s{nak” egyedüli z{log{t a zsidókat sújtó tilalmak kiterjesztésében l{tt{k. Balasov képviselő 1911ben olyan programot dolgozott ki, amely ellentétes volt a kor gyakorlat{val és szellemével is. Balasov ugyanis célul tűzte ki a letelepedési övezetek megerősítését, a zsidók elt{volít{s{t a könyvkiad{sból, az igazs{gszolg{ltat{sból és az orosz oktat{sból. Zamiszlovszkij képviselő pedig azért tiltakozott, mert az egyetemeken a zsidók, az eszerek és a szoci{ldemokrat{k „titkos szimp{ti{nak” örvendtek. – Mintha {llamhatalmi eszközökkel véget lehetne vetni a „titkos szimp{ti{nak”! A nemesi szövetség kongresszusa 1913-ban azt követelte (ahogy a harmadik duma idején 1908-ban is tették), hogy vegyenek fel több zsidót a hadseregbe. Viszont ezzel p{rhuzamosan t{volíts{k 328 329
Ultrareakciós: szélsőséges en halad{sellenes. Kommersz (f rancia): közepes minőségű, csak az anyagi hasznot tekintő.
-[498]-
el őket a közhivatalokból, a területi és a helyi közigazgat{sból, valamint az igazs{gszolg{ltat{sból. Puriskevics – aki m{sokkal együtt folyamatosan t{madta a meggyengült helyzetű Sztolipint – 1911 tavasz{n a következő szélsőséges intézkedések tervét terjesztette elő a dum{ban. „Meg kell tiltani a zsidóknak, hogy hivatalt töltsenek be b{rmely köz igazgat{si szervnél.:. különös tekintettel a birodalom hat{rvidékeire. ... Azok a zsidók, akifa-e r{bizonyítj{k, hogy megkíséreltek ilyen tisztséget betölteni, bírós{g előtt feleljenek tettükért.” [47] A jobboldal teh{t Sztolipin szemére vetette, hogy engedményeket tesz a zsidóknak. Amikor Sztolipin 1906 tavasz{n elfoglalta hivatal{t, kész tényként kellett elfogadnia az 1905. október 17-i ki{ltv{nyban foglaltakat, b{r a dokumentum némi módosít{sra szorult. Az, hogy az uralkodó sietve írta al{, és nem fontolta meg kellőképpen, nem jelentett semmit sem. A ki{ltv{nyban foglaltakat meg kellett valósítani, és a sz{mos nehézség – illetve a c{r haboz{sa – ellenére is e dokumentum alapj{n kellett újj{szervezni az {llamot. Ez pedig mag{ban foglalta a zsidók egyenjogúsít{s{t is. Természetesen a zsidókat sújtó korl{toz{sok tov{bbra is megmaradtak, és nem csak Oroszorsz{gban. Lengyelorsz{gban, amely – Finnorsz{ghoz hasonlóan – leig{zott területnek sz{mított, a korl{toz{sok még kegyetlenebbek voltak. Zsabotinszkij így ír erről: „A zsidókra nehezedő iga Finnorsz{gban sokkalta keservesebb, mint Oroszorsz{gban vagy Rom{ni{ban. ...Ha b{rmely finn zsidót vesz észre a v{roson kívül, jog{ban {ll a bűnöst feltartóztatni, és bekísérni a rendőrségre. A legtöbb szakma gyakorl{sa tiltott a zsidók sz{m{ra. Ők csak kötelező és megal{zó formas{gok teljesítése ut{n h{zasodhatnak. ...Zsinagóga építéséhez rendkívül nehezen kapnak engedélyt. ...A zsidókat megfosztott{k minden politikai jogtól.” Az osztr{k Galíci{ban pedig „a lengyelek nem titkolj{k, hogy a zsidókat csak eszközként tekintik saj{t politikai hatalmuk megerősítésére a térségben. ...Tudunk olyan esetekről, amikor »cionizmus ok{n« csaptak ki gimnazist{kat iskol{jukból. A zsidó iskol{k működését minden létező módon akad{lyozz{k, (jiddis) nyelvük ellen pedig gyűlöletet tanúsítanak. Mag{t a zsidó szocialista p{rtot is bojkott{lj{k a lengyel -[499]-
szoci{ldemokrat{k.” [48] Még a Közép-Európ{hoz tartozó Ausztri{ban is erősen élt a zsidógyűlölet, és sz{mos korl{toz{s tov{bbra is érvényben maradt. Közéjük tartozott a karlsbadi fürdőkúra is. Innen időnként egyszerűen kitiltott{k a zsidókat, m{skor pedig csak ny{ron utazhattak oda. A „téli zsidókat” pedig csak szigorú ellenőrzés mellett fogadt{k. *49+ De az Oroszorsz{gban alkalmazott korl{toz{sok önmagukban is indokolj{k a Zsidó Enciklopédi{ban megfogalmazott {ltal{nos panaszokat: „A zsidók helyzete rendkívül bizonytalan, mivel attól függ, hogyan – illetve milyen jóindulatúan – értelmezik a törvényt azok végrehajtói. Ez érvényes a hierarchia legalacsonyabb fok{ra is. ...Ez a bizonytalans{g... elsősorban abból ered..., hogy a zsidók jogait korl{tozó törvények egységes értelmezése és alkalmaz{sa rendkívül nehéz feladat. ...Sz{mos rendelkezésüket kiegészítették vagy módosított{k a különböző minisztériumok javaslat{ra hozott és a c{r {ltal al{írt különféle rendeletekkel... amelyeket r{ad{sul nem is mindig vezettek {t a fő törvénykönyvbe. ...Hi{ba rendelkezik a zsidó ember az illetékes hatós{g egyértelmű engedélyével, mégsem lehet biztos jogai sérthetetlenségében... elég valamely beosztott hivatalnok rosszindulata, esetleg valaki névtelen levele vagy valamelyik vetélyt{rsa nyílt törekvése a zsidó kisemmizésére, és m{ris elűzhetik.” [50] Sztolipin pontosan értette a helyzet abszurdit{s{t és azt a feltartóztathatatlan mozgalmat, amely elvezet a zsidók egyenjogúsít{s{hoz Oroszorsz{gban, ahol egyébként a zsidók egyenlősége m{r sok tekintetben élő dolog volt. A letelepedési övezeten kívül élő zsidók sz{ma évről évre nőtt. A zsidók 1903 ut{n 101 tov{bbi letelepedési helyet kaptak, és ezek sz{ma Sztolipin alatt is jelentősen emelkedett. Sztolipin ezzel olyan intézkedést hajtott végre, amelyet a c{r 1906-ban nem hozott meg, a duma pedig 1907-ben elvetett. A régi Zsidó Enciklopédia leírja, hogy az új telepedési helyek sz{ma 1910-1912-ben 291 volt [51+, míg az új Zsidó Enciklopédia 299-ről beszél 1911-ben. [52] A régi Zsidó Enciklopédia besz{mol arról is, hogy 1905 nyar{tól, a forradalmi események hat{s{ra „az oktat{si intézmények vezetősége h{rom éven {t figyelmen kívül hagyta a numerus clausust”. [53] A -[500]-
keretet egyébként 1909 augusztus{tól a közép- és felsőoktat{si intézményekben megnövelték a kor{bban meg{llapítottal szemben. Egyben előírt{k annak szigorú betart{s{t (5 % a korm{nyzós{gi székhelyeken, 10% a letelepedési övezeten kívül és 15% azon belül). *54] Mivel ekkor a zsidó egyetemist{k ar{nya 11% volt a szentpéterv{ri egyetemen és 24% Ogyessz{ban [55], ezt az intézkedést az érintettek újabb megszorít{sként élték meg. A valódi korl{tozó intézkedést azonban 1911-ben hozt{k, amikor a numerus clausust kiterjesztették a bej{ró növendékekre is. *56] (Ez csak a fiúkra vonatkozott, a le{nyiskol{kban a tényleges sz{zalékar{ny 1911-ben 13,5% volt.) Ugyanebben az időben a művészeti, kereskedelmi, műszaki és m{s szakközépiskol{k megszorít{sok nélkül fogadt{k a zsidókat. „A közép- és felsőoktat{s ut{n a zsidók tömegesen {ramlottak a szakképzésbe”, ami kor{bban nem volt r{juk jellemző. Amíg 1883-ban „a helyi és region{lis szakiskol{k összességében” a zsidók csak az összlétsz{m 2%-{t tették ki, addig 1898-ban a fiúk 12%-a, illetve a l{nyok 17%-a zsidó. *57+ Emellett „a zsidó fiatals{g megtöltötte a mag{niskol{kat a felsőoktat{sban”. A kijevi kereskedelmi főiskol{nak 1912-ben 1875 zsidó hallgatója volt, míg a pszicho-neurológiai egyetemnek „több ezer”. Egyébir{nt 1914-től minden mag{n oktat{si intézmény szabadon v{laszthatta meg az oktat{s nyelvét. *58+ Igaz, abban a korban m{r elkerülhetetlenül eljött az ideje az {ltal{nos tankötelezettségnek. Sztolipin fő célkitűzése az agr{rreform megvalósít{sa és ezzel a szil{rd tulajdonosi parasztréteg létrehoz{sa volt. Segítőt{rsa volt ebben A. V. Krivosein 330 mezőgazdas{gi miniszter, aki szintén a letelepedési övezet megszüntetésének híveként azt szorgalmazta, hogy a földv{s{rl{sokn{l korl{tozz{k „a névtelen részvényt{rsas{gok jogait”. Mivel egyébként „jelentős zsidó földbirtoktulaj don” jöhet létre, és „a zsidó spekul{ciós tőke vidéki térhódít{sa veszélyeztetné az agr{rreform sikerét”. (Ezzel egy időben kifejezte félelmét, hogy ez a jelenség addig arrafelé soha nem ismert antiszemitizmust szíthat NagyOroszorsz{g vidéki területein.) *59+ Mind Sztolipin, mind Krivosein 330
Krivosein: (1857-1921), Sztolipin közeli munkat{rsa, mezőgazdas{gi miniszter (19061915), sz{műzetésben hal meg.
-[501]-
sz{m{ra elfogadhatatlan volt, hogy a parasztok azért éljenek nyomorban, mert nincs földbirtokuk. A zsidó mezőgazdas{gi települések sz{m{ra is megtiltott{k 1906-ban, hogy {llami földeket v{s{roljanak. Ezeket ezt követően a parasztoknak tartott{k fenn. *60] M. Bernackij, neves közgazd{sz a következő sz{mokat említi a h{ború előtti időszak vonatkoz{s{ban. A zsidók 2,4%-a a mezőgazdas{gban dolgozik, 4,7%-uk szabadfoglalkoz{sú, 11,5%-uk h{ztart{si személyzet tagja, 31%-uk a kereskedelemben dolgozik (Oroszorsz{g kereskedőinek 35%-a zsidó ebben az időben), 36%-uk pedig az iparban. A zsidók 18%-a él a letelepedési övezetben. *61+ Ha ez utóbbi adatot összevetjük a fent említett 2,4%-kal, meg{llapíthatjuk, hogy a vidéki övezetekben élő és mezőgazdas{ggal foglalkozó zsidók sz{ma alig nőtt, miközben Bernackij szerint „az oroszok érdeke, hogy a zsidó szakértelem és tőke a termelés minden területén megjelenjen”, és minden őket sújtó korl{toz{s „az orsz{g termelőerőinek óri{si elpocsékol{sa”. Bernackij többek között arról is besz{mol, hogy 1912-ben Moszkva egyik ipari negyedének gy{ros szövetsége azt kezdeményezte a miniszter tan{csn{l, hogy ne akad{lyozz{k a zsidókat abban, hogy közvetítő szerepet töltsenek be az orosz ipari termelőközpontok között. *62+ B. A. Kamenka, az Azov-Don bank meghatalmazott igazgatótan{csi elnöke a kőszénb{nya- és kohóipari {gazatokat finanszírozta tizenegy jelentős Donyec- és Ur{l-vidéki v{llalat t{mogat{s{val. *63] A zsidók részvénybirtokl{s{t az iparban nem korl{tozt{k, viszont „a részvényt{rsas{gok földv{s{rl{s{ra vonatkozó megszorít{sok {ltal{nos felzúdul{st v{ltottak ki pénzügyi és ipari körökben”. Krivosein korl{tozó intézkedéseit el is törölték. *64+ V. Sulgin a következő összehasonlít{st teszi. „Az »orosz hatalom« meglehetősen naivnak tűnik a zsidók céltudatos offenzív{j{val331 szemben. Az orosz hatalom valamely hosszú, békés folyó vizére emlékeztet, amely végtelen és lassún {lmodó. Istenem, mennyi víz, mennyi víz, de mind csak {llóvíz! Néh{ny verszt{val lejjebb
331
Offenzíva (f rancia): nagyerejű t{madó fellépés.
-[502]-
azonban ugyanez a folyó erős g{tak közé szorítva heves {radatt{ lesz, amelynek pezsgő vize vadul hajtja a turbin{kat.” [65] A liber{lis gazdas{gi ir{nyzat hívei is megkongatj{k a vészharangot. „Oroszorsz{g, amely oly szegény... magasan képzett munkaerőben... úgy l{tszik, tov{bb akarja növelni tudatlans{g{t és szellemi lemarad{s{t a Nyugattal szemben.” Ha megtiltjuk a zsidóknak, hogy kulcspozíciókat töltsenek be a termelésben, „akkor tudatosan lemondunk arról, hogy felhaszn{ljuk... termelőerejüket”. [66] Sztolipin is jól l{tta, hogy ez pazarl{s. Mivel azonban az orosz gazdas{g különböző {gazatai túls{gosan eltérően fejlődtek, úgy tekintette a zsidókat sújtó korl{toz{sokat, mint egyfajta ideiglenes v{mot, amelyre addig lesz szükség, amíg az oroszok meg nem erősödnek a közéletben, illetve a gazdas{gi szfér{ban. Ezek a védőintézkedések egyébként egészségtelen, „üvegh{zi” légkört teremtettek az oroszok sz{m{ra. Végre (de h{ny évtized ut{n is?) a korm{ny hozz{kezdett az agr{rium fejlesztését célzó intézkedések megvalósít{s{hoz, amelyek valódi jogegyenlőséget teremthettek a t{rsadalmi oszt{lyok és a nemzetiségek között. A fejlődés megszüntette volna az oroszok félelmét a zsidóktól, és végleg feloldotta volna a zsidókat sújtó valamennyi korl{toz{st. Sztolipinnak – sz{mos zsidó részvényt{rsas{g, v{llalat, koncesszió és b{nyaüzem bevon{s{val – sz{ndék{ban {llt felhaszn{lni a zsidó tőkét az orosz gazdas{g élénkítéséhez. Ugyanakkor azzal is tiszt{ban volt, hogy a dinamikus és erős mag{nbankok, csekély sz{muk és szoros kapcsolatrendszerük erejével, gyakran a ver sengés helyett ink{bb megegyeznek egym{ssal. Ezt a jelenséget a „hitel {llamosít{s{val”, vagyis a nemzeti bank szerepének megerősítésével kív{nta ellensúlyozni. Segélyalapot hozott létre olyan energikus parasztgazd{k részére, akik m{s módon nem tudtak hitelhez jutni. Sztolipin m{sik politikai gondolata szerint, ha a zsidók elnyernék az egyenjogús{got, akkor azokat a zsidókat, akik alapj{ban véve nem hajlamosak forradalomra, elszakítan{ a forradalmi p{rtoktól. (Többek között azzal érvelt, hogy helyi szinten bevett gyakorlat, hogy a hétköznapi életben sokféleképpen korl{tozott jogok miatt -[503]-
csúszópénzzel igyekeznek megkerülni a törvény, ami az {llamgépezetben a korrupció elterjedéséhez vezet.) A fanatizmustól nem elvakult zsidók pontosan l{tt{k, hogy a korl{toz{sok fenntart{sa, valamint a jobboldali körök egyre hevesebb – de valój{ban a tehetetlenségüket jelző – t{mad{sai ellenére is, a zsidók helyzete ezekben az években egyre javult, és ez előrevetítette az egyenjogús{g szükségszerű elnyerését. Mindössze néh{ny ével később, két neves, a „nagy forradalom” miatt emigr{cióba kényszerült zsidó személyiség így elmélkedett a forradalom előtti Oroszorsz{gról. Egyikük, az autodidakta 332 Joszif Menaszjevics Bikerman rendkívüli erőfeszítések {r{n emelkedett ki a nyomorból. Harmincéves kor{ban mag{núton érettségizik, majd harmincöt évesen szerez egyetemi diplom{t. Aktívan részt vett a felszabadít{si mozgalomban, és a cionizmust mindig is illuzórikus {lomnak tekintette. Ötvenöt év tapasztalat{nak birtok{ban az al{bbiakat vetette papírra: „A m{jusi rendszab{lyok (1882) és m{s hasonló törvényi előír{sok, a letelepedési övezet és a numerus clausus, valamint Kisinyov és Belosztok ellenére is szabad ember voltam, és annak is éreztem magam. A lehetőségek széles t{rh{za {llt nyitva előttem és sokféle területen tevékenykedhettem. Gazdagodhattam anyagi és szellemi téren egyar{nt, harcolhattam a helyzetem javít{s{ért, és erőt gyűjthettem a harc folytat{sa előtt. A kor és a zsidók nyom{s{ra a korl{toz{sok... folyamatosan csökkentek, és a h{ború az egyenlőtlenség utolsó b{sty{j{t is jócsk{n kikezdte. Még 5-15 évet kellett volna v{rni a törvény előtti teljes egyenlőség megvalósul{s{ig, és ez m{r nem volt soknak tekinthető.” [67] A Bikerman koroszt{ly{hoz tartozó Danyil Szamojlovics Paszmanyik egészen m{s elveket vallott, és az élete is nagyon különbözött Bikermanétól. Paszmanyik meggyőződéses cionista, orvos (egy ideig a genfi orvosi egyetem tan{ra), esszéíró és politikus, aki Bikermannal egy időben – és szintén az emigr{cióban – a következőket írta: „A c{ri rezsim alatt a zsidók összehasonlíthatatlanul jobban 332
Autodidakta (görög): ismereteit, tud{s{t önképzéssel elsaj{t ító.
-[504]-
éltek, és b{rki b{rmit mondjon is, a zsidók életkörülményei a h{ború előtt – anyagi és egyéb téren is – kitűnőek voltak. Politikai jogfosztotts{gunk ellenére intenzív tevékenységet folytathattunk nemzeti és kultur{lis értékeink megőrzéséért, miközben a kor{bbi {llandó nyomor fokozatosan megszűnt.” [68] – „A zsidók tömegeit érintő krónikus gazdas{gi pang{s napról napra csökkent, és fokozatosan felv{ltotta az anyagi jólét még azzal együtt is, hogy több tízezer zsidót deport{ltak esztelenül a frontszakaszok mögötti területekről. A hitelszervezetek statisztik{i... a legjobb bizonyítékai az oroszorsz{gi zsidók gazdas{gi fejlődésének az {llamcsínyt megelőző évtizedben. Kultur{lis téren is hasonló volt a fellendülés. A rendőri rezsim ellenére – amely azonban maga volt a megtestesült szabads{g a jelenlegi bolsevik Csek{hoz képest – vir{goztak a különféle zsidó kultur{lis intézmények. A széles körű tevékenységet folytató szervezetekben aktív alkotómunka folyt, és a tov{bbi +ell{t{sok is nagyszerűnek tűntek.” [69] Az orosz c{ri rendszerben, alig több mint egy évsz{zad alatt, 1800 és 1914 között a zsidó közösség (a Lengyel Kir{lys{got is figyelembe véve) létsz{ma megnyolcszorozódott. Azaz 820 ezerről több mint 5 millióra nőtt, miközben több mint m{sfél millióan az emigr{ciót v{lasztott{k. *70+ Az utolsó 90 évben a zsidók sz{ma h{rom és félszeresére emelkedett (1,5 millióról 5.250.000-re), miközben a birodalom összlakoss{ga (az új területekkel együtt) csak két és félszeresére nőtt. Mindezek ellenére a zsidókat tov{bbra is megszorít{sok sújtott{k, ami az oroszellenes propagand{t is tov{bb t{pl{lta az Egyesült [llamokban. Sztolipin azt remélte, hogy megfelelően t{lalt magyar{zattal véget vethet ennek. Éppen ezért neves újs{gírók kíséretében meghívta Oroszorsz{gba az amerikai kongresszus tagjait, hogy a helyszínen győződhessenek meg az ottani {llapotokról. A helyzet azonban 1911 őszére m{r annyira elmérgesedett, hogy az Egyesült [llamok felmondta a két orsz{g között imm{r nyolcvan éve fenn{lló kereskedelmi egyezményt. Sztolipin ekkor még nem tudta, milyen sorsdöntő hat{sa is lesz Wilson szenvedélyes felszólal{s{nak (aki egyébként néh{ny évvel később, a békekötés sor{n még nagyobb -[505]-
szerephez jut majd), illetve az amerikai kongresszus egyöntetű {ll{sfoglal{s{nak. Sztolipin, az első vil{gh{borút megelőző évtized meghat{rozó egyénisége sz{m{ra egyszerűen nem maradt idő arra, hogy kellőképpen értékelje a kialakult helyz etet. A politikust 1911 szeptemberében meggyilkolta egy anarchista. Miniszterelnöki működése alatt Sztolipin ir{nyvonal{t nemcsak a kadetek t{madt{k hevesen, hanem a szélsőjobboldal is. A képviselők pedig p{rt{ll{sra való tekintet nélkül meghurcolt{k nevét a nyugati korm{nyzós{gi zemsztvók reformj{ról szóló törvény miatt. Az első orosz korm{nyfő életét, aki – az uralkodó húzódoz{sa ellenére is – tisztességesen foglalkozott a zsidók egyenjogúsít{s{nak kérdésével és megkísérelte annak megold{s{t, a sors iróni{ja folyt{n éppen zsidó kéz oltotta ki. H{t, igen. Ilyen a középút sorsa... Egyébként kisebb-nagyobb forradalmi csoportok felbujt{s{ra kor{bban m{r hét sikertelen merényletet is elkövettek Sztolipin ellen. A sikeres akció azonban ennek ellenére egy mag{nyos merénylő nevéhez fűződik. A nagyon fiatal Bogrov szellemileg még nem volt elég érett ahhoz, hogy megértse Sztolipin szerepének politikai jelentőségét. Gyerekkor{tól megtapasztalta azonban a zsidók jogfosztotts{g{nak mindennapos, megal{zó következményeit. Csa l{dja, környezete és saj{t élményei pedig ébren tartott{k benne a c{ri hatalom gyűlöletét. Az ideológiai szempontból igen ingatagnak tűnő kijevi zsidó körökben senki sem volt h{l{s Sztolipinnak azért, hogy megkísérelte feloldani a zsidókat sújtó korl{toz{sokat. B{r a leggazdagabbakat tal{n megérintette ez az érzés, de ezt jól ellensúlyozta az 1905-1906-os forradalom elleni kemény fellépésének az emléke, illetve a „hitel {llamosít{s{ra” ir{nyuló törekvései, amelyek nyíltan versenybe sz{lltak a mag{ntőkével. A kijevi zsidó körök (valamint a szentpéterv{riak is, ahol a későbbi gyilkos szintén megfordult) oly mértékben a szélsőséges radikalizmus bűvkörében éltek, hogy a fiatal Bogrov nemcsak jog{nak, hanem szinte kötelességének tekintette Sztolipin meggyilkol{s{t.
-[506]-
Az al{bbi példa is jól mutatja, mennyire erős volt ez a hat{s. A t{rsadalmilag felemelkedett idősebb Bogrov kapitalista üzlete vir{gzik a meglévő rendszerben. Ugyanakkor az ifjabb Bogrov e rendszer megsemmisítésére törekszik. A merénylet ut{n azonban az apa nyilv{nosan kijelenti, hogy büszke fi{ra. Valój{ban Bogrov nem is annyira elszigetelt. Olyan körökben is diszkrét tapsot kap, amelyek hajdan{n rendíthetetlen hűséggel viseltettek a rendszer ir{nt. Azt a lövést, amely véget vetett annak a reménynek, hogy Oroszorsz{g valaha is kigyógyul bajaiból, ak{r mag{ra a c{rra is leadhatt{k volna. Bogrov azonban lehetetlennek tartotta ezt, mert (ahogyan ő fogalmazott) „az zsidóüldözést v{lthatott volna ki, és k{ros következményekkel j{rhatott volna a zsidók jogi helyzetét illetően”. A miniszterelnök meggyilkol{s{nak viszont nem lenne ilyen hat{sa – gondolhatta Bogrov, és igaza is volt. Abban viszont súlyosan tévedett, amikor azt hitte, hogy tettével javíthat az oroszorsz{gi zsidók sors{n. M. Mensikov pedig, aki addig szemreh{ny{sokkal illette Sztolipint a zsidóknak tett engedmények miatt, így sir{nkozott annak hal{lakor: meggyilkolt{k a mi nagy emberünket, a m{sfél évsz{zad óta legjobb politikai vezetőnket, és a gyilkos r{ad{sul zsidó! Zsidó, aki arc{tlanul lelőtte Oroszorsz{g miniszterelnökét! „A kijevi lövést... vészjelzésnek kell tekintenünk... a helyzet nagyon súlyos... nem szabad bosszúért ki{ltanunk, de ellen kell végre {llnunk!” [71] És mi történt a „reakciós Kijevben”, ahol oly sok zsidó élt? M{r a merényletet követő ór{kban tömeges p{nik lett úrr{ a zsidókon, akik megkezdték a v{ros elhagy{s{t. Egyébként a „zsidók nemcsak Kijevben rettegtek, hanem a letelepedési övezet legt{volabbi részein, sőt egész Oroszorsz{gban is”. [72] Az orosz nacionalist{k klubj{nak sz{ndék{ban {llt olyan petíciót beterjeszteni, amely a zsidók Kijevből való kiűzését követeli (de ez megmaradt a sz{ndék szintjén). Pogromnak azonban még csak az előjele sem l{tszott. Galkin, a „kétfejű sas” ifjús{gi szervezet elnöke ugyan a belbiztons{gi szolg{lat helyi hivatal{nak szétverésére és a zsidók megverésére szólított fel, de őt azonnal semlegesítették. Az új miniszterelnök, Kokovcov azonnali -[507]-
hat{llyal visszarendelte a v{rosba az összes koz{kezredet (éppen t{voli hadgyakorlaton vettek részt), és valamennyi korm{nyzónak rendkívül erélyes hangú t{viratot küldött. Ebben arra utasította őket, hogy minden eszközzel, ha kell erőszakkal is, akad{lyozz{k meg a pogromokat. Nagyobb létsz{mú csapatokat vontak össze, mint a forradalom idején. (Szliozberg szerint ha 1911 szeptemberében kitört volna a pogrom, „Kijevben olyan szörnyű mész{rl{sra került volna sor, mint Bogdan Hmelnickij idején”.) [73] Így teh{t sehol Oroszorsz{gban nem fordult elő pogrom. (Ennek ellenére sokan és sokszor leírt{k, hogy a c{ri hatalomnak mindig is az volt a leghőbb v{gya, hogy zsidóellenes pogromot szervezzen.) Vitathatatlan, hogy a közrend fenntart{sa az {llam elsődleges feladatai közé tartozik, és ha ezt ell{tja, nem v{rhat érte h{l{t. Az a tény azonban, hogy ebben a szélsőséges helyzetben – amit a korm{nyfő meggyilkol{sa okozott –, az {llam képes volt megakad{lyozni a pogromot, amitől a zsidós{g annyira rettegett – még ha futólag is –, ez említést érdemelt volna. Mégsem hangzott el semmi ilyesmi, és senki sem beszélt erről. Nehéz elhinni, de a kijevi zsidó közösség nyilv{nosan nem ítélte el ezt a gyilkoss{got, és sajn{lkoz{s{t sem fejezte ki. Ellenkezőleg. Bogrov kivégzése ut{n, sz{mos zsidó egyetemi hallgató és le{nynövendék kihívó módon gy{szruh{t hordott. És az oroszok ezt megjegyezték. Péld{ul V. Rozanov 1912 decemberében így ír. „Sztolipin (meggyilkol{sa) ut{n valami összetört bennem, és megv{ltozott a viszonyul{som (a zsidókhoz). Vajon orosz ember meg merte volna ölni valaha is Rothschildot vagy b{rmely m{sik »nagy emberüket«?” [74] Ha történelmi szemszögből vizsg{ljuk a történteket, két nyomós érv is szól amellett, hogy Bogrov tettét nem írhatjuk az „internacionalista hatalmak” sz{ml{j{ra. Először is: egyszerűen nem erről volt szó. Nemcsak testvérének könyve *75+, hanem m{s, semleges forr{sok is arra utalnak, hogy Bogrov valóban hitt abban, hogy tettével hozz{j{rulhat a zsidós{g sors{nak javít{s{hoz. M{sodszor: a fele-[508]-
lős magatart{shoz az is hozz{tartozik, hogy nem megyünk el a történelem kínos epizódjai mellett, hanem alaposan megvizsg{ljuk és elítéljük azokat. Ha azonban letagadjuk létezésüket és mossuk kezeinket, nagyon szűkl{tókörűen j{runk el. M{rpedig ez történt szinte rögtön az esemény ut{n. Az októbrist{k 1911 októberében interpell{ciót 333 intéztek az {llami dum{hoz Sztolipin meggyilkol{s{nak hom{lyos körülményeivel kapcsolatban. Nyisszelovics képviselő azonnal tiltakozott: Miért nem titkolt{k el az októbrist{k interpell{ciójukban, hogy Sztolipin gyilkosa zsidó volt? Ez antiszemitizmus – jelentette ki. Nekem is kijutott ebből a hihetetlen és súlyos v{dból. Hetven évvel később az Egyesült [llamok zsidó közössége sz{mon kérte rajtam, miért nem titkoltam el, hogy Sztolipin gyilkosa zsidó volt. Nem sz{mított, hogy a lehető legalaposabban igyekeztem leírni az eseményeket. Nem sz{mított az sem, hogy Bogrov zsidós{ga milyen szerepet j{tszott tettének indokai között. A tény el nem titkol{sa antiszemitizmusomról {rulkodott! A dum{ban Gucskov méltós{gteljes v{laszt adott: „Úgy gondolom, Bogrov tettében sokkal több az antiszemitizmus. Azt javasoln{m Nyisszelovics képviselő úrnak, hogy előbbi szenvedélyes szavait ne hozz{nk, hanem hitt{rsaihoz intézze, és vesse latba minden ékesszól{s{t annak érdekében, hogy két gyűlöletes szakm{tól tarts{k t{vol magukat! Ne legyenek se a titkosrendőrség kémei, se terrorist{k! Ezzel sokkal nagyobb haszn{ra lenne közösségének!” [76] De miért is v{rn{nk el, hogy a zsidók megemlékezzenek a történtekről, amikor maga az orosz történelem is hagyta, hogy ez a gyilkoss{g úgy hom{lyosuljon el, mint valami jelentéktelen esemény, vagy mellékes és elhanyagolható szennyfolt. Csak a 80-as években kezdtem visszahozni a feledésből, hetven éven {t illetlenségnek sz{mított még csak felidézni is. Az évek mult{val bizonyos események és azok jelentése új megvil{gít{sba kerül. 333
Interpell{ció (latin): valamely üggyel kapcsolatban a parlamentben ír{sban előterjesztett ír{sbeli kérdés a korm{nyhoz.
-[509]-
Többször elmélkedtem m{r a történelem szeszélyein, a következmények kisz{míthatatlans{g{n, és itt a tetteink következményeire gondolok. II. Vilmos Németorsz{ga utat nyitott Leninnek, hogy tönkretegye Oroszorsz{got, majd huszonnyolc ével később Németorsz{g v{lt megosztott{ fél évsz{zadra. – Lengyelorsz{g 1919-ben segítette a bolsevikok megerősödését az azok sz{m{ra oly nehéz 1919-es esztendőben, a fehérek 334 mielőbbi csatavesztése érdekében. Majd megszenvedte 1939-et, 1944-et, 1956-ot és 1980-at. Milyen buzgón segítette az akkori részleges szabads{gjogait elviselhetetlenül kevésnek érző, Oroszorsz{ghoz tartozó Finnorsz{g az orosz forradalm{rokat, hogy azut{n cserébe negyven éven {t tűrje a politikai megal{ztat{sokat („finlandiz{l{s”) 335 . Anglia 1914-ben meg akarta törni – a vil{gpolitika színpad{n vetélyt{rs – Németorsz{g hatalm{t, de ő vesztette el nagyhatalmi helyzetét, és egész Európa romokban hevert. Petrogr{dban a koz{kok megőrizték semlegességüket febru{rban és októberben egyar{nt, majd egy évvel később népirt{st indítottak ellenük (aminek a petrogr{di koz{kok közül is sokan {ldozatul estek). A baloldali eszerek 1917 július{nak első napjaiban közeledtek a bolsevikokhoz, majd a kiszélesített program alapj{n „l{tszatkoalícióra” léptek. Egy évvel később úgy tiport{k el őket, ahogyan egyetlen autokr{cia sem tudta volna megtenni azt. A t{voli következményeket soha senki sem l{thatja előre. Csak úgy óvhatjuk meg magunkat az ilyen hib{któl, ha hagyjuk, hogy az isteni erkölcs ir{nyítson bennünket. Ahogy a közmond{s mondja: „Aki m{snak vermet {s, maga esik bele.” Eszerint Sztolipin meggyilkol{sa Oroszorsz{gra nézve ugyan kegyetlen következményekkel j{rt, a zsidók sem húztak hasznot belőle. 334
335
Fehérek: a bolsevikok 1917. októberi hatalom{tvételét követően kialakult nemzeti és monarchikus katonai mozgalmak elnevezése. A „vörös” bolsevikok ellen harcoló tiszti különítményeiket fehér g{rda néven említették. Egyik vezetőjük, Kolcsak admir{lis hadserege 1919 tavasza t{j{n 300 ezer jól Felszerelt katon{ból {llt. Finlandiz{l{s: (finlandiz{ció) Finnorsz{g története sor{n hosszú ideig nem volt ön{lló {llam: előbb svéd, majd orosz befolyni övezetbe tart ozott, ön{lló politik{t nem folytathatott. E helyzetéből ered a m{sodlagos befoly{si övezetbe történő tartoz{s megnevezésére nevéből képzett elnevezés.
-[510]-
Tény, hogy mindenki a maga módj{n értelmezi a dolgokat, de – a történelem főbb eseményeit tekintve – jómagam megdöbbenek a következmények kisz{míthatatlans{g{n. Bogrov megölte Sztolipint azt gondolv{n, hogy ezzel a kijevi zsidókat védi meg az elnyom{stól. Sztolipint egyébként az uralkodó elt{volította volna a hatalomból, de egészen biztosan vissza is hívta volna 1914-1916-ban. Hiszen rajta kívül nem volt m{s alkalmas ember a korm{nyz{sra. Ez esetben viszont sem a h{ború, sem a forradalom nem ért volna olyan siralmas véget. (M{r amennyiben Sztolipin miniszterelnöksége alatt az orsz{g egy{ltal{n belement volna a h{borúba.) A történelem első mozzanata: Sztolipint megölik, Oroszorsz{g kimerül a h{borúban, és meghajol a bolsevik erőszak előtt. M{sodik mozzanat: b{rmilyen kegyetlenek voltak is a bolsevikok, még a c{ri hatalomn{l is sokkal alkalmatlanabbnak bizonyultak a korm{nyz{sra. Negyedsz{zaddal később Oroszorsz{g felét, így Kijevet is {tengedték a németeknek. Harmadik mozzanat: a n{cik könnyen elfoglalt{k Kijevet, és megsemmisíttették a zsidó közösséget. Megint Kijev, megint szeptember, de ezúttal harminc évvel Bogrov merénylete ut{n. És még mindig Kijevben, még mindig 1911-ben, hat hónappal Sztolipin meggyilkol{sa előtt kezdődött a Bejlisz-ügy (vö.: következő oldalak). Jó okunk van azt feltételezni, hogy Sztolipin alatt az igazs{gszolg{ltat{st nem érte volna ekkora megszégyenülés. Engedjenek meg egy péld{t! Tudjuk, hogy amikor egyszer Sztolipin a belbiztons{gi szolg{lat iratait vizsg{lta, r{bukkant egy „A zsidók titkai” címet viselő feljegyzésre. Ez a „nemzetközi zsidó összeesküvésről” szólt (ami megelőlegezte a jegyzőkönyveket) 336 . A következő módon véleményezte. „Tal{n van benne logika, de elfogults{g is. ... A korm{ny részéről ezzel kapcsolatban b{rmely ellenintézkedés teljességgel megengedhetetlen.” [77]
336
A cion bölcseinek jegyzőkönyvei című hírhedt hamisítv{ny.
-[511]-
Ebből következik, hogy a „c{ri korm{ny hivatalos ideológi{ja sohasem épülhetett a »jegyzőkönyvekre«.” [78] A Bejlisz-perről sok ezer oldalt írtak m{r. Ha valaki ma alaposan tanulm{nyozni szeretné a nyomoz{s, a közvéleményt befoly{soló kamp{ny, valamint a per útvesztőit, akkor arra legal{bb néh{ny évet r{ kell sz{nnia. Ez azonban túllépné könyvem kereteit. Húsz évvel az esemény ut{n, a szovjet rezsim idején, a rendőrség napi jelentést adott ki a per lefoly{s{ról *79+, amelyet aj{nlunk az érdeklődők figyelmébe. Természetesen a t{rgyal{sok gyorsír{ssal készített besz{molóinak teljes szövegét is kiadt{k, és akkor még nem szóltunk a sajtóban megjelent cikkekről. A kijevo-szofijszki egyh{zi tanintézmény tizenkét éves tanulója, Andrej Juscsinszkij brut{lis gyilkoss{g {ldozata lesz. Az elkövetés módja nem szokv{nyos. A holttesten tal{lható negyvenhét szúr{snyom tanúsítja, hogy a tettes rendelkezett anatómiai ismeretekkel. A szúr{sok az {ldozat hal{nték{t, nyaki vén{j{t és ütőerét, m{j{t, veséit, tüdejét és szívét érték. Azzal a nyilv{nvaló sz{ndékkal, hogy élve elvérezzen, r{ad{sul – mint a vérnyomokból meg{llapított{k – {lló helyzetben (természetesen megkötözték és betömték a sz{j{t). Ez csak rendkívül ügyes bűnöző műve lehetett, akit bűnt{rsak segítettek. A holttestet csak egy héttel később fedezték fel a Zajcev gy{r{nak területén lévő barlangban, a gyilkoss{got azonban m{shol követték el. Az első v{dak nem ritu{lis okokról szólnak, de ez hamarosan megv{ltozik. Amikor a történteket összefüggésbe hozz{k a zsidó húsvét kezdetével és (a zsidó) Zajcev telkén épülő, új zsinagóg{val. A gyilkoss{g elkövetése ut{n négy hónappal letartóztatj{k a 37 éves Menahem Mendel Bejliszt, Zajcev gy{r{nak alkalmazottj{t. Jóllehet a v{d nem rendelkezik ellene terhelő bizonyítékkal. Hogyan fordulhatott ez elő? A nyomoz{st a kijevi bűnügyi rendőrség végezte, amely méltó p{rja a belbiztons{gi szolg{lat azon kijevi részlegének, amely belebonyolódott a Bogrov-ügybe, és ezzel Sztolipin vesztét okozta (vö.: 9. fejezet). A munk{t két jelentéktelen hivatalnokra, Miscsukra és Kraszovszkijra bízt{k, akik ugyanolyanok voltak, mint Bogrov felü-[512]-
gyelőtisztje, Kuljabko. R{ad{sul munkat{rsaik is teljesen hasznavehetetlennek bizonyultak (eltakarított{k a havat a barlang elől, hogy a testes rendőrfőnök könnyebben megközelíthesse azt, és ezzel megsemmisítették a gyilkosok esetleges nyomait). De ami még rosszabb, a két nyomozó versengeni kezdett egym{ssal azon, hogy melyikük leplezi le a bűnöst, és melyikük {llít fel jobb tény{ll{st. A dolog od{ig fajult, hogy képesek voltak h{tr{ltatni egym{s munk{j{t, megzavarni a nyomoz{st, nyom{st gyakorolni a tanúkra, vagy ak{r letartóztatni a vetélyt{rs inform{tor{t. Kraszovszkij még azt is megtette, hogy elmaszkírozta a gyanúsítottat, mielőtt tanúval szembesítette! Ez a nyomoz{sparódia úgy zajlott, mintha valami jelentéktelen bűnügygyel {lltak volna szemben. Az, hogy fontos ügyről van szó, fel sem merült senkiben. rímikor két és fél évvel később végül megkezdődött a per, Miscsuk m{r Finnorsz{gban tartózkodott, hogy ne v{dolhass{k meg t{rgyi bizonyítékok meghamisít{s{val. Kraszovszkij egyik fontos munkat{rsa szintén eltűnt, ami pedig őt mag{t illeti, miut{n hivatal{ból elmozdított{k, {t{llt a m{sik t{borba, és imm{r Bejlisz ügyvédeinek dolgozott. Csaknem két éven keresztül különböző, elhib{zott v{ltozatok követték egym{st. Sok{ig az {ldozat csa l{dj{t v{dolt{k, majd véglegesen tiszt{zódott, hogy nincs közük az ügyhöz. Egyre vil{gosabb{ v{lt, hogy az ügyészség Bejlisz megv{dol{sa és perbe fog{sa felé tart. Bejliszt azért v{dolt{k gyilkoss{ggal, mert zsidó volt, miközben az ellene felhozott bizonyítékok igencsak vitathatóak voltak. Hogyan volt lehetséges a XX. sz{zadban úgy felfújni egy pert, hogy az rövid időn belül egy egész népet veszélyeztessen? A per túlnőtt Bejlisz személyén, és ténylegesen {talakult az egész zsidó nép elleni v{daskod{ss{. Innentől a nyomoz{s, majd a per felfokozott légkörben zajlott. Az ügy nemzetközi méreteket öltött, és elérte egész Európ{t, majd Amerik{t is. *kor{bban a ritu{lis gyilkoss{gi perek főleg katolikus közeget érintettek: Grodno (1816), Velizs (1825), a Blondesz-ügy Vilniuszban (1900), a grúziai kutaiszi ügy (1878), a mold{viai dubosszari ügy (1903). Oroszorsz{gban csak a Szaratov-ügy fordult elő 1856-ban. Szliozberg azonban hangsúlyozza, hogy a Szaratovügynek is katolikus gyökerei voltak, míg a Bejlisz-ügyben az a rabló-[513]-
banda, amelyet egy ideig gyanúsítottak, lengyelekből {llt, a perhez kijelölt ritu{lis gyilkoss{gi szakértő katolikus volt, és Csaplinszkij ügyész szintén lengyel.] [80] A vizsg{lat nyom{n készült indítv{ny annyira hiteltelen volt, hogy a kijevi v{dtan{cs csak 3:2 ar{nyban fogadta el. Miközben a monarchista jobboldal széles körű sajtókamp{nyba kezdett, Puriskevics ezt mondta az {llami dum{ban 1911 {prilis{ban: „Nem v{doljuk az egész zsidós{got, de igazs{gért ki{ltunk” ebben a különös és titokzatos bűnügyben. „Létezik-e olyan zsidó szekta, amely magasztalja a ritu{lis gyilkoss{gokat...? Ha va nnak ilyen fanatikusok, meg kell bélyegezni őket.” Ami minket illet, „sz{mos saj{t szekt{nk ellen küzdünk Oroszorsz{gban”. [81] Ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy szerinte a duma a sajtótól való félelmében eltussolja majd az ügyet. A per kezdetekor a jobb oldali nacionalista Sulgin a hazafias szellemű Kijevszkije Vedomosztyi has{bjain a bírós{g „sz{nalmas felkészületlensége” miatt ellenezte a per lefolytat{s{t (amiért a szélsőjobb megv{dolta, hogy eladta mag{t a zsidóknak). Tekintettel azonban a gyilkoss{g különösen brut{lis volt{ra, senki sem merte visszavonni a v{dat, és új nyomoz{s lefolytat{s{t elrendelni. A m{sik oldalon a liber{lis-radik{lis körök is kamp{nyba kezdtek, ami nemcsak az orosz, hanem az egész vil{gsajtóban is teret kapott. A feszültséget m{r nem lehetett lecsillapítani, és azt tov{bb szította a v{d részrehajl{sa, ami oda vezetett, hogy nemsok{ra m{r a tanúkat is t{madt{k. V. Rozanov szerint az ügyben megszűnt minden mértéktart{s, és ez különösen igaz a zsidó sajtóra. „A zsidó vaskéz Péterv{rott... lesújt tisztes professzorokra, az {llami duma tagjaira és írókra...” [82] Az utolsó kísérletek, hogy a nyomoz{st helyes v{g{nyra tereljék, nem j{rtak sikerrel. A Zajcev gy{ra mellett tal{lható ist{lló – amellyel Kraszovszkij eleinte nem foglalkozott, majd a bűntény feltételezett színhelyévé lépett elő – leégett két nappal azelőtt, hogy a r{érősen dolgozó nyomozók {tvizsg{lt{k volna. Brazul-Bruskovszkij (lelkes újs{gíró) külön nyomoz{st folytatott az ügyben a hivatal{ból időközben felmentett Kraszovszkij segítségével. (Emlékeztetnünk -[514]-
kell arra, hogy a Boncs-Brujevics337 {ltal kiadott brosúra megvesztegethetőséggel v{dolta Brazult.) *83] Ők úgy gondolt{k, hogy a gyilkoss{got valószínűleg az alvil{ghoz közel {lló Vera Cseberjak követte el, akinek gyerekei ismerték Andrej Juscsinszkijt. A nyomoz{s hosszú hónapjai alatt a két Cseberjak fiú hom{lyos körülmények között meghalt. Vera azzal v{dolta Kraszovszkijt, hogy megmérgezte őket, Brazul és Kraszovszkij szerint viszont Vera ölte meg a saj{t gyerekeit. Végül is Kraszovszkijék azt képviselték, hogy Juscsinszkijjal maga Cseberjak végzett, és tettét ritu{lis gyilkoss{gnak {lc{zta. A nő ellenben azt {llította; hogy Margolin ügyvéd 40 ezer rubelt aj{nlott fel neki, ha mag{ra v{llalja a bűncselekményt. A per sor{n az ügyvéd ezt tagadta, b{r hűtlen kezelésért m{r egyszer megbüntették. Ha megkísérelnénk kibogozta e szövevényes bírós{gi ügy valamennyi sz{l{t, még nehezebben értenénk, miről van szó. (Megjegyezzük, hogy az ügybe belekevertek olyan „meszticeket” 338 is, akiknek egyar{nt közük volt a forradalomhoz és a titkosrendőrséghez. Ennek kapcs{n meg kell említenünk a csendőrségi ezredes Pavel Ivanov ellentmond{sos szerepét és különös viselkedését a per alatt. A törvény ellenére segített a m{r hal{lra ítélt Bogrovnak abban, hogy új v{ltozattal {lljon elő Sztolipin meggyilkol{s{nak okairól. Ebben Bogrov a teljes felelősséget a belbiztons{g szerveire h{rította, amelyben maga Ivanov is szolg{lt.) A teljesen felzaklatott légkör ork{nszerű nyom{st gyakorolt a leendő bírós{gi elj{r{sra. Egy hónapig tartott 1913 szeptember-októberében, és rendkívül nehézkesen zajlott. A perre 213 tanút idéztek be (185 jelent meg), és a jelenlévő felek manőverei tov{bb lassított{k az elj{r{st. Vipper ügyész nem volt képes ellen{llni a kitűnő ügyvédeknek – Gruzenberg, Karabcsevszkij, Maklakov, Zarudnyij –, akik rendszeresen követelték, hogy a bak lövéseit vegyék jegyzőkönyvbe, mint péld{ul, hogy a per lefolytat{s{t a „zsidó arany” h{tr{ltatja. A zsidók ({ltal{ban) „csak nevetnek rajtunk. Nézzétek, elkövettünk egy bűntényt, de senki sem mer majd
Vlagyimir Boncs-Brujevics: (1873-1955), Leninhez közel {lló szociológus, kiadó és publicista, a Pravda munkat{rsa, vall{si kérdések szakértője. 338 Mesztic: itt: mindkét oldalhoz tartozó. 337
-[515]-
felelősségre vonni minket”! *84+ (Nem meglepő, hogy Vipper a per alatt fenyegető leveleket kapott – némelyekre kötélhurkot rajzoltak. De nem csak neki volt oka féltenie az életét, hanem a mag{nv{dlóknak, a v{d szakértőjének és valószínűleg a védelem ügyvédjeinek, sőt, még az esküdtek vezetőjének is.) A per körül nagy volt a felhajt{s, adt{k-vették a belépőket a t{rgyal{sokra, és Kijev minden tanult embere l{zban égett. Az utca emberét azonban hidegen hagyt{k az események. Részletes orvosi szakvélemények hangzottak el, több professzor ismertette egym{stól eltérő {ll{spontj{t arról, hogy Juscsinszkij életben lehetett-e még az utolsó szúr{skor, és milyen szenvedéseken mehetett keresztül. A per középpontj{ban azonban az a tudom{nyos, teológiai szakvélemény {llt, amely azt vizsg{lta, hogy elképzelhető-e ritu{lis gyilkoss{g elkövetése a zsidókn{l, és a vil{g is erre összpontosította figyelmét. *85+ A védelem a hebraisztika339 olyan elismert szaktekintélyeihez fordult, mint Maze rabbi, a Talmud szakértője. Trojckij professzor, az ortodox egyh{z kijelölt szakértője, a szentpéterv{ri teológiai akadémia tan{ra besz{molój{ban visszautasította azt a v{dat, hogy a zsidókn{l lehetséges lenne ilyen véres cselekmény. Hangsúlyozta tov{bb{, hogy az ortodox egyh{z soha nem hangoztatott ilyen v{dakat, szemben a katolikusokkal. (Később Bikerman emlékeztetett arra, hogy a c{ri Oroszorsz{gban maga a rendőrség c{folta „szinte évente” azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a zsidó húsvétkor keresztény vér folyik. „M{skülönben nem több tízévente egyszer fordult volna elő »ritu{lis gyilkoss{gi ügy«, hanem évente.” 186]) A v{d {ltal beidézett első sz{mú szakértő Pranajtisz katolikus pap volt. A nyilv{nos vita elnyújt{sa érdekében az ügyészek azt kérték, hogy vizsg{lj{k meg a kor{bbi ritu{lis gyilkoss{gi ügyeket is, de a védelemnek sikerült megakad{lyoznia a kérelem elfogad{s{t. Az arról folyó vit{k, hogy ritu{lis gyilkoss{gról van-e szó vagy sem, csak tov{bb hevítették a per {ltal vil{gszerte kiv{ltott indulatokat.
339
Hebraisztika (latin): a h éber nyelvel és irodalommal, valamint a zsidó műveltséggel és történelemmel foglalkozó tudom{ny{g.
-[516]-
A v{dlott ügyében azonban mindenképpen ítéletet kellett hozni, és ez a feladat a „kötött mellényes és orosz inges” parasztokból, két-h{rom hivatalnokból és két kispolg{rból nagy nehezen összehozott esküdtszékre h{rult. Az egy hónapig tartó per kimerítette őket, és néh{nyuk orvosi segítségre is szorult. Gyakran elaludtak a periratok felolvas{sakor, kérték a per lerövidítését, illetve négyen kérelmezték, hogy annak befejezése előtt hazatérhessenek. Ettől függetlenül az esküdtek a periratok alapj{n hozt{k meg ítéletüket. Mivel a v{dak nem bizonyultak megalapozottnak és bizonyítottnak, Bejliszt felmentették. M{s nem történt. Nem indítottak újabb nyomoz{st a bűnösök kézre kerítésére, és ez a különös és tragikus gyermekgyilkoss{g felderítetlen maradt. Ehelyett – az orosz puh{nys{g hagyom{nyai szerint – k{poln{t akartak építeni (némi tüntető jelleggel) ott, ahol Juscsinszkij holttestét megtal{lt{k. A reakciósnak ítélt terv azonban sz{mos tiltakoz{st v{ltott ki, és Raszputyin lebeszélte a c{rt a kérés teljesítéséről. *87+ A közvéleményt egy éven {t l{zban tartó nyomasztó és rosszul levezényelt pert okkal tartott{k az igazs{gszolg{lta t{s Csuzim{j{nak. 340 Az európai sajtóban az is megjelent, hogy az orosz korm{ny harcot kezdeményezett a zsidó nép ellen, de nem a zsidók voltak a vesztesek, hanem maga az orosz {llam sorsa veszett oda. Ami a zsidókat illeti, a felkorb{csolt indulatok lehetetlenné tették, hogy az ügy okozta sérelmet valaha is megbocs{ss{k az orosz monarchi{nak. Az a tény, hogy a jog végül győzedelmeskedett, nemigen befoly{solhatta érzelmeiket. Mindamellett tanuls{gos lenne összehasonlítani a Bejlisz-pert a vele egy időben zajló, nagy visszhangot kiv{ltó Frank perrel (19131915), amelyre az egyesült {llamokbeli Atlant{ban került sor. A zsidó Leo Frankot szintén gyerekgyilkoss{ggal (egy kisl{ny megerőszakol{s{val és megölésével) v{dolt{k, és a terhelő bizonyítékok itt is nagyon vitathatók voltak. Frankot kötél{ltali hal{lra ítélték, majd a fe340
Célz{s az Oroszorsz{g {ltal elszenvedett szörnyű tengeri vereségre az orosz-jap{n h{borúban (1905. m{jus 27-28.).
-[517]-
lülvizsg{lati elj{r{s alatt a felfegyverzett tömeg elhurcolta a börtönből és felakasztotta. *88+ Az összehasonlít{s az egyedi eset szempontj{ból Oroszorsz{g jav{ra dől el, ugyanakkor a Leo Frank ügynek nem volt akkora visszhangja a közvéleményben, és nem emlegették szégyenfoltként. Íme a Bejlisz-ügy epilógusa: „Miut{n szélsőjobboldali csoportok megfenyegették, Bejlisz csal{dj{val együtt Oroszorsz{gból Palesztin{ba t{vozott, majd 1920-ban az Egyesült [llamokban telepedett le.” Természetes hal{llal halt meg hatvanéves kor{ban New York közelében. *89+ Scseglovitov igazs{gügy-minisztert (aki bizonyos forr{sok szerint „azt az utasít{st adta, hogy az ügyet ritu{lis gyilkoss{gként kezeljék” [90]) a bolsevikok kivégezték. Vera Cseberjak perére 1919-ben került sor, és nem a c{rizmus gyűlölt perrendtart{sa szerint zajlott, hanem a Cseka kijevi épületében mindössze negyven perc alatt (népi esküdtszékről szó sem volt!). A Cseka egyik tagja, akit a fehérek még abban az évben elfogtak, azt vallotta, hogy „Vera Cseberjakot kiz{rólag zsidó csekist{k – köztük Szorin – hallgatt{k ki” (Bluvstejn csekista elnökletével). Fajerman parancsnok „megal{zó módon b{nt vele, letépte a felső ruh{it, és pisztolycsővel ütötte. ...Cseberjak ezt mondta: »Azt tehetnek velem, amit akarnak, de nem v{ltoztatom meg a vallom{som. ...Amit a Bejlisz-per sor{n {llítottam, nem kényszer vagy megvesztegetés hat{s{ra mondtam«.” A helyszínen agyonlőtték. [91] Az időközben szovjet hivatalnokk{ előlépett Vippert 1919-ben Kalug{ban letartóztatt{k, maj d a moszkvai forradalmi törvény szék elé {llított{k. A bolsevik ügyész Krilenko a következőket mondta. „Tele-intettel arra, hogy tényleges veszélyt jelent a köz t{rsas{gra nézve... legyen egy Viperrel kevesebb az élők sor{ban!” (Ez a feketehumor arra utalt, hogy a középkorral foglalkozó történész, R. Vipper még életben volt.) Mindazon{ltal a törvényszék beérte Vipper sz{műzésével „koncentr{ciós t{borba... a kommunista rendszer végleges megszil{rdul{s{ig.” [92] Hogy azut{n mi történt vele, nem tudjuk. -[518]-
Bejliszt azok az ukr{n parasztok mentették fel, akiket azzal v{doltak, hogy részt vettek a zsidópogromokban a sz{zadfordulón. Ugyanők hamarosan elszenvedik majd a szövetkezetesítést, valamint az 1932-1933-as sz{ndékosan okozott éhínséget. Ez utóbbiról a vil{gsajtó sem sz{molt be, és nem rótt{k fel a rezsim b űnéül. Íme ez is a történelem egy mozzanata...
-[519]-
11. AZ ESZMÉLÉS KORA avagy zsidók és oroszok az első vil{gh{ború előtt
Oroszorsz{g még tíz évig elkerülte vesztét, így a legnagyobb orosz és zsidó elméletek maradt idejük arra, hogy a múltba tekintve különböző nézőpontból megvizsg{lj{k közös életünk lényegét, és komolyan elgondolkozzanak a kultúra és a nemzeti sors kérdésein. A zsidó nép az {llandóan v{ltozó jelenben tört utat, miközben egy üstökös csóv{jaként húzta maga mögött h{romezer év diaszpór{j{t. Mindig tiszt{ban volt azzal, hogy „nincsen ön{lló nyelve és területe, de vannak saj{t törvényei” (Szolomon Lure). A vall{si és nemzeti összetartó erő révén megőrizte különbözőségét és saj{toss{g{t a történelem feletti felsőbb gondviselés nevében. Vajon a XIX-XX. sz{zadi zsidók törekedtek-e arra, hogy azonosuljanak az őket körülvevő népekkel, és beolvadjanak közéjük? Tény, hogy az oroszorsz{gi zsidók életében a vall{si öntudat és szok{ sok központi jelentőséggel bírtak, így elszigeteltségük hosszabb ideig fenn{llt, mint m{shol élő t{rsaik esetében. A XIX. sz{zad végétől azonban éppen az oroszorsz{gi zsidó közösség volt az, amely kezdett megerősödni, gyarapodni és kibontakozni, és ezzel „a történelmi folyamatokra érzékeny orosz zsidós{g az egész zsidós{g újkori történetének meghat{rozó elemévé v{lt”. [1] Az orosz gondolkodókat azonban zavarba ejtette a zsidók külön{ll{sa, és sz{mukra a XIX. sz{zadban az volt a kérdés, hogyan lehet ezt kiküszöbölni. A zsidókkal mélyen rokonszenvező Vlagyimir Szolovjov az oroszok zsidók ir{nt tanúsított szeretetével kív{nta legyőzni külön{ll{sukat. Kor{bban Dosztojevszkij besz{molt arról, hogy milyen ar{nytalanul nagy dühöt v{ltottak ki egyes – valóban sértő, {m rendkívül mérsékelt – megjegyzései a zsidó népről: „Ez a düh ékes bizonys{ga annak, hogyan viszonyulnak a zsidók az oroszokhoz... és hogy a kö-[520]-
zöttünk lévő nézeteltérésekért tal{n nem kiz{rólag az oroszokat terheli felelősség. Nyilv{nvaló, hogy mindkét félben sz{mos indíték gyülemlett fel az idők sor{n, és nehéz lenne megmondani, melyik oldalon is van több.” [2] Szintén a XIX. sz{zad végén J. Tejtel a következő megfigyelését közli velünk: „A zsidók többsége materialista. Erős bennük az anyagi javak megszerzésére ir{nti v{gy, ami azonban teljesen h{ttérbe szorul, amint a belső »énről« vagy a nemzeti önérzetről van szó! Vajon a zsidó fiatals{g tömegei – alak m{r egy{ltal{n nem gyakorolj{k a vall{st, és gyakran anyanyelvüket sem beszélik –, miért nem tértek {t az ortodox hitre? Amikor ezzel megnyíltak volna előttük az egyetemek és az anyagi javak elérhetőségének kapui. Miért nem tértek {t ak{r a műveltség kedvéért is?” Hiszen „a tudom{nyt és a felsőbb ismereteket a vagyonn{l is többre értékelték”. Az tartotta vissza őket, hogy nem akart{k szorongatott hitt{rsaikat elhagyni. (Azt is hozz{teszi, hogy a külföldön tanul{s sem bizonyult jó megold{snak. „Az orosz zsidó egyetemist{k nagyon rosszul érezték magukat Nyugaton. ...A németorsz{gi zsidók nemkív{natos elemként tekintettek r{juk, megbízhatatlannak, hangoskodónak és rendetlennek tartott{k őket.” R{ad{sul ez a hozz{{ll{s nemcsak a német, „hanem a francia és sv{jci zsidókra is jellemző volt”. [3]) D. Paszmanyik megemlíti azokat a zsidókat, akik kényszer hat{s{ra hagyt{k el hitüket, és akikben ez csak tov{bb erősítette a hatalommal szembeni ellenérzést. (Az {ttérést 1905-től megkönnyítették. M{r nem volt kötelező az ortodox hit, elég volt keresztény hitre térni, és a protestantizmus sok zsidó sz{m{ra elfogadhatóbb volt. Ez évben eltörölték azt a tilalmat is, ami szerint nem lehetett visszatérni a zsidó vall{shoz. *4]) Egy m{sik szerző 1924-ben arra a keserű következtetésre jut, hogy a forradalmat megelőző évtizedekben nemcsak „az orosz korm{ny... sorolta be véglegesen a zsidó népet a haza ellenségei közé”, hanem „ami még rosszabb, sz{mos zsidó politikai vezető is az ellenségek közé sorolta mag{t. [ll{spontjuk radikaliz{lódott, és m{r nem tettek különbséget a »korm{ny« és a haza, vagyis Oroszorsz{g kö-[521]-
zött. ...A zsidó néptömegek és vezetőik közönye Nagy-Oroszorsz{g sorsa ir{nt végzetes politikai tévedés volt.” [5] Természetesen, mint minden t{rsadalmi v{ltoz{s, ez sem line{ris módon zajlott, és ez különösen igaznak bizonyult erre a sokszínű és v{ltozékony zsidó vil{gban végbemenő folyamatra, amelyben sok tanult zsidó őrlődött. „A zsidó néphez való tartoz{s saj{tos helyzetet teremt az orosz t{rsadalmon belül” [6], ugyanakkor a helyzet „erősen ellentmond{sos. Sz{mos zsidó hagyom{nyos érzelmi kötődéssel ragaszkodik a környező orosz vil{g ir{nt, amelyhez gyökerei is kötik. Miközben intellektu{lisan teljes mértékben elveti és elutasítja azt. Szeretetet érez gyűlölt vil{ga ir{nt.” [7] Ennek a f{jdalmasan kétértelmű kapcsolatnak csakis ellentmond{sos következményei lehettek. A m{sodik {llami dum{ban 1907 m{rcius{ban tett felszólal{sa sor{n I. V. Gesszen – miut{n tagadta, hogy a forradalmi erőszak még erősebb lenne, és ezzel visszautasította, hogy a jobboldali p{rtok a kultúra védelmezőjeként lépjenek fel az anarchi{val szemben – így ki{ltott fel: „Mi tan{rok, orvosok, ügyvédek, statisztikusok és bölcsészek, mi lennénk a kultúra ellenségei? Ki fogja ezt elhinni önöknek uraim?” A jobboldal padsoraiból a következő bekiab{l{ s volt a v{lasz: „Önök az orosz kultúra ellenségei, nem a zsidó kultúr{é!” [8] Persze, hogy túlz{s lenne ellenségekről beszélni, de – ahogy az orosz fél r{mutatott – vajon valój{ban és fenntart{s nélkül a bar{taink vagytok? A közeledést alapvetően a következő kérdés nehezítette. Hogyan is lehetne elképzelni, hogy ezek a nagyszerű ügy védek, tan{rok és orvosok a lelkük mélyén elsősorban nem a zsidókkal rokonszenveznek? Érezhetik-e magukat lelkükben teljesen és kétség nélkül oroszoknak? És ebből fakadt a még bonyolultabb probléma. Képesek-e őszintén és maradéktalanul felv{llalni az orosz {llam érdekeit? Ezt a saj{tos időszakot egyrészt az jellemezte, hogy a zsidó középoszt{ly tagjai {ltal{ban vil{gi – és orosz nyelvű – oktat{sban részesítették gyermekeiket, m{srészt viszont terjedtek az olyan jiddis nyelvű kiadv{nyok, melyek kor{bban nem voltak. Megjelent a jiddis-[522]-
izmus szó haszn{lata is, mindez arra buzdított, hogy a zsidók maradjanak zsidók, és ne olvadjanak be. Volt egy m{sik – kevésbé jelentős, de nem elhanyagolható – út is az beolvad{s felé, mégpedig a vegyes h{zass{gok. Az oroszos {lnevek felvétele felszíni hasonul{s jelenség volt. *Hogy kik éltek ezzel? Péld{ul a nagy kijevi cukorgy{rosok Dobrij (jó, nagylelkű) és Babuskin (a nagymama szóból), akiket a h{ború alatt az ellenséggel való összej{tsz{s v{dj{val elítéltek. A kiadói tevékenységet folytató Jasznij (vil{gos, fényes), aki még az alkotm{nyos demokrata ir{nyzatú újs{g, a Recs szerint is „mohó spekul{ns” és „g{tl{stalan har{csoló c{pa” volt. [9] És ott van még a későbbi bolsevik D. Goldendach is, aki annak ellenére, hogy „egész Oroszorsz{got tökéletlennek tartotta”, mégis Rjazanov {lnéven bosszantotta olvasóit marxista okoskod{saival egészen 1937-es letartóztat{s{ig. Ezekben az évtizedekben bontakozott ki a cionizmus, ami Oroszorsz{gban különösen megerősödött. A cionist{k gúnyt űztek azokból, akik beolvad{s p{rtiak voltak és úgy vélték, hogy az oroszorsz{gi zsidós{gtól elv{laszthatatlan Oroszorsz{g sorsa. Sz{munkra itt mindenekelőtt a kitűnő és eredeti esszéíró Zsabotinszkij az érdekes, aki a forradalmat megelőző években nemcsak Oroszorsz{g elutasít{s{t, hanem saj{t kétségbeesését is kifejezte. Zsabotinszkij úgy gondolta, hogy Oroszorsz{g nem több mint egy {llom{s a zsidók történetében, mielőtt visszatérnének Palesztin{ba. Szavait szenvedély hatja {t: nincs kapcsolatunk az orosz néppel. Kultúr{j{t „elsősorban íróin... az orosz szellem legtiszt{bb, legemelkedettebb megnyilv{nul{sain keresztül” ismerjük, és az így alkotott véleményünket vetítjük ki az orosz nép egészére. „Zsidó értelmiségünk sok tagja szenvedélyesen és megal{zkodva szereti az orosz kultúr{t... ahogy disznóp{sztor szerethet kir{lykisasszonyt.” A zsidó vil{got pedig a hétköznapok aljass{g{ban és rúts{g{ban fedezzük fel. [10] Könyörtelen azokkal, akik a beolvad{st v{lasztott{k. „Sok szolgai szok{s alakult ki lelkünkben értelmiségünk eloroszosod{s{val p{rhuzamosan. ... Így elvész a remény és a v{gy, hogy érintetlenül -[523]-
megőrizzük zsidós{gunkat, amely megszűnik majd létezni.” Az {tlagos zsidó értelmiségi megfeledkezik zsidós{g{ról: jobb, ha ki sem ejtjük a „zsidó” szót, „m{r m{s idők j{rnak”, félnek leírni, hogy „mi zsidók , és helyette azt írj{k, „mi oroszok. ... A zsidó betölthet fontos pozíciót az orosz t{rsadalomban, de mindig m{sodoszt{lyú orosz marad”, ann{l is ink{bb, mert „megőrzi saj{tos »lelki alkat{t«.” – Rengeteg keresztelőt tartanak érdekből, néha sokkal kicsinyesebb indokból, mint amilyen a diploma megszerzése. „A jogegyenlőség harminc ezüstje. „...Ha megtagadj{tok hitünket, vessétek el sz{rmaz{sotokat is! *11] Zsabotinszkij reménytelenül sötétnek l{tja a zsidók helyzetét Oroszorsz{gban az 1905-1906-os éveket követő időszakban. „M{ra m{r az objektív valós{g, vagyis az idegenben élés is népünk ellen fordult. Gyengék vagyunk és tehetetlenek. ...M{r a múltban is tudtuk, hogy ellenségekkel vagyunk körülvéve. ...Ez börtön (Oroszorsz{g), egy kutyafalka. ...Az üldözött, védtelen és ellenségekkel körülvett oroszorsz{gi zsidó nép sebekkel borított, mozdulatlan teste... Hatmillió ember nyüzsög a mély sírgödörben... lassú kínszenvedés, véget nem érő pogrom.” Szintén az ő véleménye, hogy „a zsidó pénzekből működő újs{gok” sem védik meg a zsidókat „a mostani hallatlan üldöztetés idején”. Ezt írja 1911 végén: „Az oroszorsz{gi zsidók m{r több éve a v{dlottak padj{ra szorultak”, pedig nem vagyunk forradalm{rok. „Nem adtuk el Oroszorsz{got a jap{noknak”, és nem vagyunk sem Azefek, sem Bogrovok (Sztolipin gyilkosa; vö.: 10. fejezet). Ez utóbbiról egyébként ezt mondja: „Ezt a szerencsétlen fiatalembert csod{latos (!) hal{l{nak ór{j{n a kijevi fekete sz{zak pöcegödréből előkerült vad{llatok köpködték le, akik azért jöttek, hogy meggyőződjenek kivégzéséről.” [12] Majd újra és újra visszatér a zsidó közösségre. „Kultúr{nktól megfosztva, nyomorús{gos odú mélyén, sötét zs{kutc{ban élünk. ...Mindenekelőtt az a bajunk, hogy megvetjük önmagunkat; elsősorban arra van szükségünk, hogy tiszteljük orrmagunkat. ...A zsidó tanok legyenek a legfontosabbak sz{munkra! ...A zsidó kultúra maradt az egyetlen mentőövünk.” [13]
-[524]-
Mindez érthető, nagyon is érthető. (Mi, XX. sz{zad végi oroszok pedig különösen megérthetjük ezt.) Nem ítéli el azokat, akik a múltban a beolvad{sért küzdöttek. A történelemben „vannak olyan időszakok, amikor az asszimil{ció egyértelműen kív{natos, mert szükséges fejlődési szakaszt jelent”. Ez volt a helyzet a XIX. sz{zad 60-as éveit követően, amikor a zsidó értelmiség még csak csír{j{ban létezett, és éppen csak kezdett alkalmazkodni környezetéhez, egy m{r érett kultúr{hoz. Ebben az időszakban a beolvad{s egy{ltal{n „nem a zsidó nép megtagad{s{t jelentette, hanem az első lépést az autonóm nemzeti működés útj{n, az első lépcsőfokot a nemzet megújul{sa és újj{születése felé”. Azért kellett „asszimil{lnunk azt, ami idegen volt sz{munkra, hogy ut{na újult energi{val fejleszthessük azt, ami a saj{tunk”. Fél évsz{zaddal később azonban gyökeres v{ltoz{sok történtek a zsidó vil{gon belül és kívül egyar{nt. Az egyetemes tud{s elsaj{tít{s{nak v{gya példa nélkül való törekvéssel minden kor{bbin{l erősebbé v{lt. Ezért alakult ki az igény arra, hogy a fiatalok koroszt{lya megismerje a zsidó tanokat. Fenn{llt annak a veszélye, hogy a zsidók visszavonhatatlanul beolvadnak az idegen közegbe. „Nem telik el nap anélkül, hogy fiaink el ne hagyn{nak bennünket”, és „idegenné ne v{ln{nak. ... A tud{s {ltal megvil{gosodott gyermekeink a Föld összes népét szolg{lj{k, kivéve a zsidó népet. M{r nincs senki, aki a zsidó ügyért dolgozna. ...A környező vil{g túl csod{s, túl t{gas és túl gazdag” – nem hagyhatjuk, hogy ez elfordítsa a zsidó fiatalokat „a hétköznapi zsidó lét kil{t{stalans{g{tól. ...A zsidós{g nemzeti értékeinek elmélyítése... v{ljon a zsidós{g nevelésének alapelemévé! ...Csak az összetart{s biztosítja a nemzet fennmarad{s{t” (erre bizony nekünk is nagy szükségünk lenne! – A. Sz.). A zsidó lét megtagad{sa viszont g{tolja a zsidók jogaiért folytatott harcot. Azt képzeljük, hogy van megold{s, és „elt{volodnak... az utóbbi időben... tömegesen, könnyedén és cinikusan 341 „. [14] Meggyőző elragadtat{ssal tal{lkozunk. Izrael „fenséges és hatalmas szelleme, lenyűgöző és tragikus történelme. ...Kik vagyunk,
341
Cinikus (görög, latin): keserű ki{br{ndults{ggal kigúnyoló.
-[525]-
hogy igazolnunk kellene magunkat előttük? Kik ők, hogy elsz{moltassanak minket?” [15] Ez utóbbi megfogalmaz{s teljes egészében tiszteletet érdemel. De csakis kölcsönösségi alapon. Egyetlen nemzet vagy vall{s sem ítélkezhet a többi felett. A zsidó gyökerekhez való visszatérést szorgalmazó felhív{sok nem maradtak visszhang nélkül ezekben az években. A forradalom előtti Péterv{ron „az orosz-zsidó értelmiségi körökben élénk volt az érdeklődés a zsidó történelem ir{nt”. [16+ Péterv{rott a zsidó történelmi és néprajzi bizotts{g 1908-ban {talakult zsidó történelmi és néprajzi t{rsas{gg{. *17+ Vezetője, M. Vinaver aktív és hatékony munk{val igyekezett összegyűjteni az oroszorsz{gi és lengyelorsz{gi zsidókra vonatkozó történelmi és néprajzi dokumentumokat. A zsidó történettudom{ny nyugati képviselői nem végeztek hasonló gyűjtőmunk{t. Sz. Dubnov vezetésével beindult a Jevrejszkaja Sztarina (A Zsidó Múlt) című folyóirat. *18] Ugyanebben az időben kezdték kiadni a tizenhat kötetes Zsidó Enciklopédi{t (amelyre oly sokszor hivatkozom), valamint az Isztorii Jevrejszkovo naroda (A zsidó nép története) tizenöt kötetét. Igaz, a Zsidó Enciklopédia utolsó kötetében a szerkesztők arról panaszkodnak, hogy „a zsidó értelmiségi elit közönynyel viseltetett az Zsidó Enciklopédi{ban felvetett kultur{lis kérdések ir{nt”, mert őket kiz{rólag a zsidók törvény előtti jogegyenlőségéért folytatott harc érdekli. *19] Ugyanakkor m{s zsidók lelkében és szívében az a meggyőződés erősödött meg, hogy az oroszorsz{gi zsidók jövője elv{ laszthatatlan Oroszorsz{g sors{tól. Jóllehet „az orosz zsidó közösség hatalmas területen szétszórva és idegen közegben élt... mégis egységes egész volt, és annak is tekintette mag{t. Hiszen ugyanaz a környezet vett körül minket... és ugyanaz a kultúra... és ezt a kultúr{t szívtuk magunkba az egész orsz{gban.” [20] „Az oroszorsz{gi zsidók mindig képesek voltak saj{t érdekeiket összekapcsolni a teljes orosz nép érdekeivel. Ez nem valamiféle lelki nemességből vagy h{laérzetből fakadt, hanem a történelmi valós{g felismeréséből.” Nyílt vita Zsabotinszkijjal: „Az Oroszorsz{gban élő több millió zsidó sz{m{ra ez az orsz{g nem csak {llom{s a zsidók -[526]-
történelmi v{ndorl{s{nak sor{n. ...Az orosz zsidók gyakorolt{k a legjelentősebb hat{st a vil{g zsidó közösségére, és ez így marad a jövőben is. Oroszorsz{gtól mi nem t{volodhatunk el, miként Oroszorsz{g sem t{volodhat el mitőlünk.” [21] O. J. Pergament, a m{sodik és a harmadik duma képviselője még vil{gosabban beszél a két nép kölcsönös egym{srautalts{g{ról. „Oroszorsz{g belső helyzetének javul{sa »csak akkor lehetséges, ha a zsidókat felszabadítjuk az egyenlőtlenség ig{ja alól«.” [22] Itt mindenképpen szólnunk kell a jog{sz G. B. Szliozberg kivételes személyiségéről. Ő egyike azon zsidóknak, akik évtizedeken {t nagyon szoros kapcsolatban {lltak az orosz {llammal. Volt a szen{tus főtitk{rhelyettese és tan{csadó is a belügyminisztériumban. Sok zsidó a szemére vetette, hogy a hatós{goktól jogokat kért a zsidók sz{m{ra, ahelyett hogy követelt volna. Szliozberg emlékirataiban így ír: „M{r gyerekkoromban megszoktam, hogy elsősorban zsidónak tekintsem magam. De később, amikor m{r eszmélni kezdtem, Oroszorsz{g fi{nak is éreztem magam. ...Jó zsidónak lenni nem azt jelenti, hogy közben nem lehetünk jó orosz {llampolg{rok. *23] ...Nekünk nem kellett a munk{nkban olyan akad{lyokat leküzdenünk, mint amilyenekbe a lengyelorsz{gi zsidók ütköztek rendszeresen a lengyel hatós{gok jóvolt{ból. ...Az orosz politikai és közigazgat{si rendszerben mi zsidók nem sz{mítottunk idegen elemnek, mert Oroszorsz{gban sz{mos nemzetiség élt együtt. Oroszorsz{g kultur{lis érdekei semmiben sem voltak ellentétesek a zsidó közösség kultur{lis érdekeivel. A két kultúra ink{bb kiegészítette egym{st.” *24+ És egy humorral {tszőtt megjegyzés: a zsidókra vonatkozó jogszab{lyok annyira zavarosak és ellentmond{sosak voltak, hogy a 90 -es években „tiszt{n talmudi módszereket alkalmazva külön igazs{gszolg{ltat{st kellett létrehozni a zsidók sz{m{ra”. [25] Egy m{sik, ezúttal komoly meg{llapít{s: „A zsidók sorsa érezhetően javult az utóbbi években, nem sokkal azelőtt, hogy Oroszorsz{g történelmének tragikus időszak{ba lépett. Ez azt a reményt keltette minden oroszorsz{gi zsidóban, hogy az orosz zsidó lélek fokozatosan a megbékülés útj{ra lép majd, a zsidó és orosz szempontokat magasabb szinten egyesítse.” [26] -[527]-
Arról se feledkezzünk meg, hogy az egyedül{lló Mérföldkövek342 hét szerzője közül h{rom zsidó: M. o. Gersenzon, A. Sz. IzgojevLande és Sz. L. Frank. A m{sik oldalt vizsg{lva viszont elmondhatjuk, hogy a forradalmat megelőző évtizedekben a haladó körök hat{rozottan és egyöntetűen segítették a zsidókat. A t{mogat{s jelentőségét tal{n az is al{húzza, hogy a pogromok és sanyargat{sok idejét éltük. Ugyanakkor ez a p{rtfog{s egyetlen m{s orsz{gban sem öltött ekkora méreteket (és tal{n soha a vil{gtörténelem ezt megelőző korszakaiban). Értelmiségünk oly nemes lelkű volt, és annyira szomjazott a szabads{gra, hogy az antiszemitizmust a t{rsadalom és az emberiség szégyenpadj{ra sz{műzte. Sőt azokat, akik nem t{mogatt{k kellőképpen a zsidók egyenjogúsít{s{ért folytatott harcot, „hitv{ny antiszemit{nak” tekintette. A fejlett erkölcsi érzékkel rendelkező és rendkívüli érzékenységű orosz értelmiség igyekezett megérteni, és mag{év{ tenni a zsidók politikai priorit{sait. Sz{mukra a haladó az, ami tiltakozik a zsidók üldözése ellen, minden egyéb viszont reakciós. Az orosz t{rsadalom nemcsak hat{rozottan védte a zsidókat a korm{nynyal szemben, hanem azt is megtiltotta mindenkinek, hogy b{rmilyen módon zsidó egyének magatart{s{t bír{lja. És ha belőlem éppen ez v{lt ki antiszemitizmust? (Az ebben a szellemben nevelkedett koroszt{ly évtizedeken {t megőrizte a fenti elveket.) V. A. Maklakov emlékirataiban besz{mol egy fontos epizódról, amely az 1905-ös zemsztvo-kongresszuson történt, a földtulajdonosok elleni pogromok terjedésének idején, a zsidó- és értelmiségi pogromok hull{ma ut{n. „E. V. de Roberti azt javasolta, hogy a – kongresszus {ltal is követelt – amneszti{t ne terjesszék ki a nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmény elkövetőire.” Rögtön azzal gyanúsított{k, hogy módosító javaslata „oszt{lyérdeket” képvisel, és a pogrom {ldozataiv{ lett nemesi csal{dokat védi, „de Roberti sietve... megnyugtatott mindenkit. »Egy{ltal{n nem a nemesi vagyon érdekelt. ...Öt vagy ak{r húsz felgyújtott birtoknak nincsen 342
Mérföldkövek: (Vehi) (1909) nagy visszhangot kiv{ltó cikkgyűjtemény, amelyben az egyik, marxizmusból ki{br{ndult csoport, arra szólítja fel az értelmiséget, hogy b éküljön ki a hatalommal.
-[528]-
semmi jelentősége. Azt a rengeteg zsidó ingatlant és lakóh{zat tartottam szem előtt, amit a fekete sz{zak fosztottak ki és gyújtottak fel.«„ [27] Az 1905-1907-es terror idején Herzensteint (ő ironiz{lt 343 a leégett nemesi birtokokkal kapcsolatban) és Jolloszt m{rtírnak tekintették, de a többi sok ezer {rtatlan {ldozat közül m{r senkit sem. A oroszorsz{gi liber{lisok külföldön megjelentett szatirikus kiadv{ny{ban a Poszlednyij Szamoderzsecben (Az utolsó egyeduralkodó) od{ig elmentek, hogy a következő képal{ír{st tették annak a t{bornoknak az arcképe al{, aki ellen a terrorista Girs Lekkert sikertelen gyilkoss{gi kísérletet követett el. A c{r „miatta (kiemelés tőlem – A. Sz.) végeztette ki... a zsidó Lekkert”. [28] Nemcsak az ellenzéki p{rtok, hanem sok közhivatalnok is attól rettegett, nehogy „halad{sellenesnek” bélyegezzék őket. Jelentős személyes vagyon vagy ragyogó független elme szükségeltetett ahhoz, hogy valaki merészeljen ellen{llni a közvélemény nyom{s{nak. Ami az ügyvédek, a művészetek és a tudom{nyok vil{g{t illeti, mindenkit kiközösítettek, aki elt{volodott a halad{s e m{gneses terétől. Csak a kivételes t{rsadalmi rangot élvező Lev Tolsztoj engedhette meg mag{nak, hogy kijelentse. Sz{m{ra a zsidókérdés a 81. helyen {ll. A Zsidó Enciklopédia nehezményezte, hogy az 1905 októberi pogromok „nem specifikus (csak a zsidókra vonatkozó), hanem {ltal{nos – az »ellenforradalom« minden megnyilv{nul{sa elleni – tiltakoz{st v{ltottak ki a haladó értelmiségből”. [29] Egyébir{nt az orosz t{rsadalom nem lenne az orosz t{rsadalom, ha nem egyetlen égető kérdésre vezetett volna vissza mindent, mégpedig a c{rizmusra, mindig és csakis a c{rizmusra! De a fentiekből még nem adódik a következő: „Az októberi napok ut{n (1905-ös pogromok) az oroszorsz{gi zsidó {ldozatoknak kiz{rólag az oroszorsz{gi és a külföldi zsidók nyújtottak konkrét segítséget.” [30+ És Bergyajev még r{ is licit{l: „Képesek vagytok-e érezni
343
Ironiz{l (görög, latin): kes ernyésen, többnyire szellemesen gúnyolódik.
-[529]-
a zsidó nép lelkét? ...Nem, ti az absztrakt emberiségért... harcoltok.” [31] Ezt Szliozberg is megerősíti. „A politikailag felvil{gosult körökben” a zsidókérdés „nem politikai színezetű kérdés volt a szó legszorosabb értelmében. A t{rsadalom a reakció megnyilv{nul{s{nak minden form{j{ra érzékenyen reag{lt.” [32] A Scsit (Pajzs) című cikkgyűjtemény 1915-ben jelent meg. [33] E kiadv{ny az orosz t{rsadalomban kív{nta tudatosítani, hogy eddig nem megfelelően kezelte a zsidókérdést. A kiadv{ny kiz{rólag a zsidók védelmében íródott, de a csaknem negyven szerző között kivétel nélkül csak oroszokat és ukr{nokat tal{lunk, zsidókat nem. A kor hírességei {ltal írt cikkek egyetlen téma köré csoportosíthatók: „A zsidók Oroszorsz{gban”. A gyűjtemény következtetései egységesek, és megfogalmaz{sa helyenként bizonyos önzetlenségre is utal. Íme néh{ny részlet. L. Andrejev szerint „A zsidóprobléma közeli megold{s{nak reménye »l{zas örömmel« tölt el, úgy érzem, olyan t{jdalomtól szabadulok meg, ami egész életemben elkísért”, amit „teherként cipeltem a h{tamon”. Mintha „mérgezett levegőt szívtam volna”. – M. Gorkij: „A nagy európai gondolkodók úgy vélekednek, hogy a zsidók lelki alkata kultur{lis szempontból szebb és emelkedettebb, mint az oroszoké.” (Majd kifejezi örömét, hogy Oroszorsz{gban fejlődésnek indultak a szombatosok és az „Új Izrael” szekt{k.) – E. Maljantovics: „A zsarnoks{g, amelynek a zsidókat al{vetjük, gyal{zatos szégyenfolt az orosz nép nevén. ...Az oroszok legjobbjait emiatt egész életükben kísérti a szégyen. ...Barb{rok vagyunk az emberiség civiliz{lt népei között... nincs jogunk büszkének lenni népünkre. ...A zsidók egyenjogúsít{s{ért vívott harc az orosz ember sz{m{ra... kiemelten fontos nemzeti ügy. ...A zsidókat sújtó önkény lehetetlenné teszi az oroszok törekvéseit arra, hogy eredményeket érjenek el saj{t boldogul{suk érdekében.” Ha nem foglalkozunk a zsidók felszabadít{s{val, „soha nem leszünk képesek megoldani a saj{t problém{inkat sem”. – K. Arszenev: „Ha elh{rítjuk a zsidók elől az összes akad{lyt, akkor »Oroszorsz{g szellemi ereje növekedésnek indul«.” – A. Kalmikova: „Egyfelől »szoros szellemi kapcsolatban {llunk a zsidókkal a legmagasabb rendű szellemi értékek területén«, -[530]-
m{sfelől »hagyjuk, hogy a zsidók a megvetés és a gyűlölet célt{bl{i legyenek«.” – L. Andrejev: „Mi oroszok, Európa zsidói vagyunk; hat{runk pedig a letelepedési övezet”. – D. Merezskovszkij: „Mit v{rnak tőlünk a zsidók? Erkölcsi felh{borod{st? Hiszen felh{borod{sunk oly mély és oly tiszta... m{r csak az marad nekünk, hogy együtt üvöltsünk a zsidókkal. És ezt is tesszük.” – Az ég tudja milyen félreértés ok{n, de Bergyajev nem szerepelt a Scsit szerzői között. Ő azt vallotta mag{ról, hogy m{r egészen fiatalon szakított környezetével, és ink{bb a zsidók t{rsas{g{t kereste. Az antiszemitizmust a Scsit valamennyi szerzője alantas érzelemként (D. Ovszjanyikov-Kulikovszkij akadémikus szavaival élve) „a tudat makacs és rag{lyos betegségeként” hat{rozza meg. Ugyanakkor több szerző megjegyzi, hogy az orosz „antiszemit{k módszerei és magatart{si mint{i... külföldről sz{rmaznak” (E Miljukov). „A legújabb antiszemita ideológia a német szellemi ipar terméke... Az »{rjaelméletet«... nemzeti sajtónk {tvette. ...Mensikov (m{solja) Gobineau gondolatait” (F. Kokoskin). Az {rj{k felsőbbrendűségéről szóló elmélet a szemitizmussal szemben „német gy{rtm{ny” (V. Ivanov). De ettől még a terhet ugyanúgy cipeljük a h{tunkon. A „haladó blokk” 344 vendégeként Gorkij 1916 végén „előad{s{ban két ór{n keresztül szidta az orosz népet, és magasztalta a zsidókat”, jegyezte meg Manszirev, haladó képviselő, a „blokk” egyik alapítója. *34+ Egy kort{rs zsidó szerző objektív és vil{gos elemzést ad a jelenségről. „A művelt oroszok gondolkod{sa gyökeresen meg v{ltozott, ők sajnos sokkal jobban a szívükre vették a zsidó prob lém{t, mint arra sz{mítani lehetett. ...A zsidók ir{nti részvét szinte ugyanolyan kategorikus imperatívussz{ 345 v{lt, mint az »Isten, c{r, haza« h{rmas jelszava”, a zsidók pedig „cinizmusuk mértékétől függően haszn{lt{k ki ezt a hitvall{st”. [35] Ugyanebben az időben Rozanov arról beszélt, hogy „a zsidók mohón mindent meg akarnak kaparintani”. [36]
Haladó blokk: Az orosz képviselőh{zban (duma) az alkotm{nyos monarchia megt eremtése célj{ból különböző p{rtok képviselőiből alakult taktikai szövetség. 345 Kategorikus imperatívusz: feltétlen erkölcsi kötelesség (lelkiismeret). 344
-[531]-
A 20-as években V. Sulgin így összegezte a dolgokat. „Ebben az időben (negyedsz{zaddal a forradalom előtt) a zsidók ellenőrzésük al{ vont{k az orsz{g politikai életét. ...A nemzet szellemi ir{nyít{sa a zsidók kezébe került (a korm{ny és körei kivételével), és ennek megfelelően kezdett működni. ...Jogaik minden »korl{toz{sa« ellenére a zsidók uralmuk al{ hajtott{k az orosz nép lelkét.” [37] De tényleg a zsidók kerítették hatalmukba az orosz lelket, vagy az oroszok nem tudtak mit kezdeni vele? Szintén a Scsitben, Merezskovszkij úgy magyar{zta a helyzetet, hogy a filoszemitizmus346 reakció az antiszemitizmusra, és e nemzetiség felértékelése éppen annyira elvakult „igenlés”, mint amilyen merev volt kor{bban a feléje ir{nyuló „elutasít{s”. [38] Baudouin de Courtenay professzor elismeri, hogy „még a zsidók »politikai t{mogatói« közül is sokan erős ellenérzésekkel viseltetnek ir{ntuk, és ezt négyszemközt be is vallj{k. Ez ellen természetesen semmit sem tehetünk. A rokonszenv és az ellenszenv... nem ir{nyítható”. Mindamellett „nem az érzéseinkre, hanem az eszünkre” kell hallgatnunk. [39] P B. Sztruve még pontosabban r{vil{gított arra a zűrzavarra, ami ebben az időben, a fejekben uralkodott. Sztruve egész életét annak szentelte, hogy felsz{molja az akad{lyokat a marxizmustól a jog{llamig vezető úton, de eközben az egyéb nehézségek elh{rít{sa is foglalkoztatta. Sztruve abban a feledésbe merült, {m történelmi jelentőségű vit{ban foglalt {ll{st, amely a Szlovo (Szó) című liber{lis lapban robbant ki 1909 m{rcius{ban, de hamarosan {tterjedt az egész orosz sajtóra. Minden a „Csirikov-üggyel” kezdődött, amelynek súly{t erősen eltúlozt{k. Az egyik kis irodalmi kör dühkitörésében Csirikovot – a Jevreji (Zsidók) című jóindulatú színdarab szerzőjét – antiszemit{nak bélyegezte. (Mindössze az történt, hogy Csirikov egy vacsora sor{n azt tal{lta mondani, hogy a szentpéterv{ri irodalomkritikusok többsége zsidó, és kérdés, hogy érthetik-e az orosz élet valós{g{t?) Az ügy sok mindent felkavart az orosz t{rsadalomban. (Az újs{gíró
346
Filoszemitizmus (latin): a zsidós{g ir{nti bar{ts{gos {ll{spont.
-[532]-
Ljubos így ír ennek kapcs{n. „Ez volt az a kétkopejk{s gyertya, ami felgyújtotta Moszkv{t.”) Zsabotinszkij úgy érezte, hogy első cikkében még nem mondott el mindent a Csirikov-ügyről. Ezért 1909. m{rcius 9-én újabb szöveget publik{lt a Szlovoban „Az aszemitizmus” 347 címmel. Aggodalm{t és felh{borod{s{t fejezte ki amiatt, hogy a haladó sajtótermékek többsége elhallgatta az ügyet Csirikovval és Arabazsinnal kapcsolatban. Még a nagy liber{lis lap *az Orosz Hírlapra (Russzkije Vedomosztyi) célzott+ sem írt semmit az utóbbi huszonöt évben a „zsidó népet sújtó szörnyű üldöztetésről. ...Azóta divat a hallgat{s törvénye a haladó zsidóbar{tok körében.” A baj pedig éppen az volt, hogy a zsidókérdést hallgat{s övezte. (Ezzel csak egyetérthetünk!) Amikor Csirikov és Arabazsin „azt {llítj{k, hogy nem mondtak semmi zsidóelleneset, mindkettőjüknek tökéletesen igaza van”. Az elhallgat{s hagyom{nya miatt „b{rkit antiszemit{nak bélyegezhetnek, aki csak kiejti a sz{j{n a »zsidó« szót, vagy ak{r a leg{rtatlanabb megjegyzést teszi a zsidók valamely saj{toss{g{ra. ...A probléma az, hogy a zsidók valós{gos tabuv{ v{ltak, és ez a leghalv{nyabb kritik{t is lehetetlenné teszi. Ezt egyébként igaz{ból ők maguk sínylik meg. (Ezzel is csak egyetérteni lehet!) ...Az az érzésünk, hogy maga a »zsidó« szó illetlen kifejezéssé v{lt. ...Ez az {ltal{nos felfog{s van eluralkodóban a haladó orosz középértelmiségi rétegek körében. ...Még nincsen kézzelfogható bizonyítékunk r{, mégis ez van a levegőben” – és éppen ez az, ami nyugtalanító. Bizonyíték nincs, csak megérzés és a zsidók nem veszik észre a vihar közeledtét, ami v{ratlanul éri majd őket. Egyelőre „csak egyetlen kis felhő van az égen, {m a t{voli mennydörgés m{r fenyegető”. Ez még nem antiszemitizmus, csup{n „aszemitizmus”, ami szintén megengedhetetlen, és a semlegességnek nincs helye. A kisinyovi pogrom ut{n, miközben a reakciós sajtó „a gyűlölet l{ngj{t szítja”, a haladó újs{gok hallgat{sa elfogadhatatlan „az orosz valós{g egyik legtragikusabb kérdésével kapcsolatban”. [40] A Szlovo ugyanezen sz{m{nak vezércikke a következő fenntart{sokat fogalmazza meg Zsabotinszkij cikkével kapcsolatban: „Úgy 347
Aszemitizmus: zsidónélküliség, zsidótlans{g.
-[533]-
gondoljuk, hogy a szerző v{djai a haladó sajtó ellen igen kevéssé felelnek meg a valós{gnak. Megértjük az érzelmeket, amelyekből a szerző keserű szavai fakadnak. Mégis igazs{gtalannak tartjuk, hogy az orosz értelmiségről azt feltételezi, hogy sz{ndékosan a szőnyeg al{ söpri a zsidókérdést. Az orosz valós{gnak annyi megoldatlan problém{ja van, hogy egyiknek sem tudunk elegendő figyelmet szentelni. ...Pedig ha a problém{k nagy részére sikerülne megold{st tal{lnunk, az kedvező hat{ssal lenne – közös haz{nk polg{raira – a zsidóba is. [41] És ha a Szlovo vezércikkírója feltette volna a kérdést Zsabotinszkijnak, hogy miért nem kel azoknak a naiv egyéneknek a védelmére, akik „{rtatlan megjegyzést tesznek a zsidók valamely saj{toss{g{ra”? Vajon a zsidó közvéleményt érdekelték e ezek az emberek? Megvédték e őket, vagy csak kívülről figyelték, hogyan veti ki mag{ból az orosz értelmiség az „antiszemit{kat”? Nos a zsidók ugyanolyan telelősek voltak a „tabu” kialakul{s{ért, mint a többiek. Ugyanennek alapnak egy m{sik cikke – V. Golubjov „Megegyezést, de ne fúziót” című ír{sa – szintén hozz{j{rult a vita kirobban{s{hoz. A Csirikov-ügy „egy{ltal{n nem nevezhető egyedi esetnek... jelenleg... a nemzetiségi kérdés... foglalkoztatja az értelmiséget”. A közelmúltban, különösen a forradalom évében (1905-ben) értelmiségünk „sok bűnt követett el” a kozmopolitizmus nevében. Azonban „a különböző, közösségen belüli és az orosz {llam nemzetiségei közötti harcok nem múltak el nyomtalanul”. Ezekben az években, a többi nemzetiséghez hasonlóan „az oroszoknak is szembe kellett nézniük saj{t nemzeti kérdésükkel... amikor a szuverenit{suktól megfosztott nemzetiségekben felmerült az önrendelkezés igénye, az oroszok követték őket”. Még Oroszorsz{g történelmét „is kevésbé ismerjük – mi orosz értelmiségiek –, mint az európai történelmet. ... Az egyetemes ide{lok... mindig fontosabbak voltak a szemünkben, mint a saj{t orsz{gunk építése.” Még a nacionalizmustól igen t{vol {lló Vlagyimir Szolovjov szerint is „előbb itthon kell felemelkednünk egy bizonyos szintre, és csak azut{n képviselhetjük az egyetemes ide{lokat. Úgy tűnik, hogy ez a gondolat kezd tudatosulni az értelmiségben.” Mostan{ig „nem beszéltünk a saj{toss{gainkról”, de az, -[534]-
hogy most emlegetjük őket, egy{ltal{n nem antiszemita megnyilv{nul{s vagy m{s nemzetiségek elnyom{sa. A nemzetiségek között „harmóni{nak, de nem fúziónak” kell lennie. [42] P. B. Sztruve ezt írta: „Ez az incidens”, amely „nemsok{ra feledésbe merül, megmutatta, hogy valami véglegesen megmozdult és megv{ltozott gondolkod{sunkban, és ezt a jövőben nem hagyhatjuk figyelmen kívül. ...Az orosz értelmiség elhalv{nyítja nemzetiségi arculat{t. Ez a magatart{s meddő 348 és nem szükségszerű. ...A nemzetiség sokkal nyilv{nvalóbb dolog (mint a faj és a bőrszín), ugyanakkor mégis nehezen megfogható. Tal{n a lelkünkben végbemenő vonz{sok és taszít{sok elegye. Nincs szük ség antropometri{ra 349 vagy csal{dfakutat{sra ahhoz, hogy a tudat{ra ébredjünk, hiszen ezek az érzések ott élnek és lüktetnek a lelkünk mélyén.” Harcolnunk lehet és kell az ellen, hogy a vonz{sok taszít{sok ne legyenek törvényerejűek, „de a »politikai« igazs{goss{g nem követel tőlünk »nemzetiségi« semlegességet. Ezek a vonz{sok és taszít{sok hozz{nk tartoznak... a nemzetiségi hovatartoz{sunk alapvető érzése a mi saj{t kincsünk... és semmi okunk r{... hogy b{rki vagy b{rmi nevében is lemondjunk róla.” P. B. Sztruve azt hangsúlyozza, hogy musz{j meghúzni a hat{rvonalat a jog, a politika és a fenti érzések birodalma között. „Ami a zsidókérdést illeti, ez egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz. ...A zsidókérdés kifejezetten jogi kérdés”, ezért könnyen és egyszerűen megoldható. Biztosítani kell a zsidók egyenjogús{g{t, ez természetes. Ugyanakkor „nagyon nehéz is, mert az orosz t{rsadalom különböző rétegeiben erős ellenérzések élnek a zsidókkal szemben, így nagy erkölcsi erőre és racion{lis gondolkod{sra van szükség ahhoz, hogy végleges megold{st tal{ljunk erre a jogi kérdésre”. Jóllehet „az orosz lakoss{g széles rétegeiben erős elutasít{s él a zsidók ir{nt, az »idegenek közül« mégis a zsidók {llnak hozz{nk a legközelebb, velük {llunk a legszorosabb kapcsolatban. Ez történelmi és egyben kul-
348 349
Meddő: itt: értelmetlen, sehov{ nem vezető. Antropometria (görög): emberméréstan, az emberi test jellegzetes méreteivel foglalkozó tudom{ny.
-[535]-
tur{lis paradoxon 350 , de így van. Az orosz értelmiség mindig is orosznak tekintette a zsidókat. Ez nem véletlen, és nem is »félreértés«. Az az eltökélt kezdeményezés, amely elveti az orosz kultúr{t és a zsidó »nemzeti« saj{toss{got helyezi előtérbe, nem az orosz értelmiségtől sz{rmazik, hanem a cionizmus néven ismert mozgalomtól. ...Egy{ltal{n nem szimpatiz{lok a cionizmussal, de megértem, hogy a »zsidó« nemzetiség problém{ja valós”, és egyre gyakrabban felvetődik. (Jellemző, hogy a „nemzeti” és a „zsidó” szavakat idézőjelbe teszi. Még nem tudja elhinni, hogy a zsidók m{snak gondolj{k magukat.) „Nincs még egy olyan »idegen« nép Oroszorsz{gban, amely ennyire fontos szerepet j{tszana az orosz kultúr{ban. ...És újabb nehézségként mindeközben megmaradnak zsidónak.” Nem tagadhatjuk péld{ul a németek szerepét az orosz kultúr{ban és tudom{nyban, de az orosz környezetben élő németek teljesen beolvadnak az orosz kultúr{ba. „A zsidókkal viszont egészen m{s a helyzet!” Majd ezzel fejezi be: „Nem kell letagadnunk (nemzetiségi érzelmeinket), sem elfedni valódi arcunkat. ...Mint minden orosz nak, nekem is jogom van ezekhez az érzésekhez. ... Minél jobban megértjük ezt... ann{l kevesebb félreértés lesz a jövőben. ” [43] B{rcsak néh{ny évtizeddel kor{bban eszméltünk volna mindannyian, és nem most! (A zsidók jóval kor{bban ébredtek, mint az oroszok.) A vihar m{r m{snap kitört, mintha minden újs{g csak erre v{rt volna! A liber{lis Nasa Gazeta (Újs{gunk) „Most kell erről beszélnünk?” (Klasszikus kérdés – A. Sz.) címmel jelentetett meg cikket, miközben, a jobboldali Novoje Vremja és az alkotm{nyos demokrata p{rt lapja, a Recs is reag{lt. Ez utóbbiban Meljukov így tiltakozott: Zsabotinszkij „ledöntötte a hallgat{s fal{t, és ezek a rémítő és fenyegető dolgok, amiket a haladó sajtó eddig igyekezett eltitkolni a zsidók elől most teljes valójukban napvil{gra kerültek”. Később a maga megszokott hideg és kötözködő stílus{ban Miljukov ítéletet mond. Először is figyelmeztet. Hova vezet ez? Kinek jó ez? A „nemzetiségi arculat”, amit r{ad{sul „nem kell elrejteni” a legrosszabb fanatizmus
350
Paradoxon (görög): l{tszólag képtelen, a valós{gban viszont megalapozott {llít{s.
-[536]-
felé visz! (Vagyis a „nemzetiségi arculatot” el kell rejteni.) Az „esztétikai nacionalizmus351 olyan lejtő, ami az értelmiséget az elfajul{s és valódi törzsi sovinizmus felé taszítja... a mai t{rsadalomban uralkodó reakció rothadó légkörének” terméke. *44] P. B. Sztruve azonban negyven évét meghazudtoló fiatalos gyorsas{ggal m{r m{rcius 12-én visszav{g Miljukov „tan{ros szónoklat{ra” a Szlovo has{bjain. Először is a „Hova vezet ez? ...Kinek jó ez? Kinek kaparjuk ki a gesztenyét?” kérdések félrevezető volt{t leplezi le. (B{rki b{rmit mondjon is, így lehet elhallgattatni az embereket ak{r sz{z évre is vagy még tov{bb. Ez a megtévesztő elj{r{s arról tanúskodik, hogy Miljukov képtelen megérteni, hogy a leírt szó lehet tisztességes és megfontolt.) – „[ll{spontunkat érdemben nem c{folt{k meg”, hanem a „kivetítés” módszerét alkalmazva vitatt{k. „Hova vezet ez?” [45] (Néh{ny nappal később így ír a Szlovóban. „Ez régi módszer, amellyel egyszerre j{rathatunk le valamely gondolatot, amivel nem értünk egyet, és azt a személyt, aki megfogalmazta, miközben {lnokul azt sejtetjük, hogy a Novoje Vremja és a Ruszkaja Znamja (Orosz Lobogó) embereinek ez tetszik majd. Véleményünk szerint ez az elj{r{s nem méltó a haladó sajtóhoz.” [46]) Ami pedig a dolog érdemi részét illeti. „A nemzetiségi kérdéseket ma erős és időnként heves érzelmek övezik. Ha ezek az érzelmek az egyén nemzetiségi identit{studat{t 352 fejezik ki, teljes mértékben jogosak, és... elfojtani azokat... nagyon hitv{ny dolog.” Erről van szó, ha elfojtjuk őket, akkor elfajzott form{ban fognak előtörni. Az a bizonyos „»aszemitizmus«, ami {llítólag a lehető legrosszabb dolog, valój{ban sokkal kedvezőbb teret nyújt a zsidókérdés jogi megold{s{hoz, mint a vég nélküli küzdelem az »antiszemitizmus« és a »filoszemitizmus« között. Nincs olyan nem orosz nemzetiség, amelynek arra lenne szüksége... hogy minden orosz feltétlen szeresse őket. De arra még kevésbé, hogy megj{tssz{k magukat, mintha szeretnék. Az igazs{g az, hogy a bizonyos erkölcsi és politikai elveken... az orsz{got érintő szükségszerűségeken alapuló vil{gos és tiszta koncepcióhoz kapcsolt Esztétikai nacionalizmus: fogalmi megismeréstől és értelmi bel{t{stól nem függő, a hasznoss{ga s az esetleges következményepe tekintet nélküli, a nemzeti érdekeket és célokat mindenek fölé helyező politika elve, melyetek célja önmag{ban van. 352 Identit{studat (latin): önazonoss{g-tudat. 351
-[537]-
»aszemitizmus« sokkal fontosabb és hasznosabb zsidó honfit{rsaink sz{m{ra, mint az érzelgős és puh{ny »filoszemitizmus«„. Különösen ha az tettetett. – „Jó, ha a zsidók tiszt{n l{tj{k” az orosz alkotm{nyos korm{nyzat és demokratikus t{rsadalom „nemzetiségi arculat{t. ...Nem célszerű tov{bbra is abban az illúzióban ringatniuk magukat, hogy ez csak az antiszemita fanatizmus arca lehet.” Ez nem „Medúza-fő353 , hanem az orosz nemzet becsületes és emberi arca, ami nélkül az orosz {llam képtelen lesz megfelelni feladatainak”. *47+ Majd íme újra a Szlovo szerkesztőségének sorai. „Az egyetértés... mag{ban foglalja valamennyi nemzetiség összes saj{toss{g{nak elismerését és tiszteletben tart{s{t.” [48] Az újs{gokban szenvedélyes vita zajlott. „Néh{ny nap alatt nagy irodalma született a tém{nak. ...A haladó sajtóban... felvetett kérdés nemrégen még elképzelhetetlen lett volna, a szócsata a nagyorosz nacionalizmusról folyt!” [49] A vita azonban csak a Szlovoban érte e+ ezt a szintet, a többi újs{g a „vonz{sok és taszít{sok” *50+ kérdését helyezte a középpontba. Az értelmiség dühe saj{t kor{bbi hőse a „felszabadul{s” ellen fordult. Zsabotinszkij kétszer is megszólalt az ügyben... „A medve kibújt a barlangj{ból” írta Sztruvéról a m{skor oly nyugodt és megfontolt, {m ezúttal sértett Zsabotinszkij, akinek cikkét Miljukovéval együtt Sztruve „a kezdők ragyogó színvall{s{nak” minősítette. „B{gyadt szónokl{sukat képmutat{s, hitv{nys{g, opportunizmus354 és az őszinteség hi{nya itatj{k {t, és ettől javíthatatlanul tehetségtelen ír{sok.” És kiszemezve Miljukovtól: Teh{t a „hajdani szent és tiszta orosz értelmiség »ellenérzésekkel« viseltetett a zsidók ir{nt? ... Nem furcsa?” Hevesen bír{lta „e csod{latos orsz{g »tiszta és szent« légkörét”, valamint az „ursus judaeophagus intellectualis355 nevű {llatfajt{t”. (A békülékeny Vinavert is kiosztotta: „Az orosz palota zsidó lak{ja”.) Zsabotinszkij hevesen kirohant az ellen, hogy a zsidóknak Medúza (Gorgo) (görög): a görög mitológi{ban Phorkys és Keto tengeristenségek le{nya, ki a holtak orsz{g{nak közelében élt. Szörnyű kin ézetű: arca dühtől torzult, nyelve kilóg, szeme t{gra meredt, haj{ba kígyók fonódnak, úgy, hogy aki r{néz, ijedtében kővé dermed. 354 Opportunizmus (latin): elvtelenség, megalkuv{s, elvtelen alkalmazkod{s. 355 Ursus judaeophagus intellectual is (latin): értelmes zsidófaló medve. 353
-[538]-
v{rni kelljen addig, „amíg a központi politikai kérdés nem rendeződik (vagyis a c{r trónfoszt{s{ig). ...Köszönjük hízelgő véleményét, amely szerint hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mint kutya a gazd{j{val”, mert „a hű Izraelnek sürgős”. Végül azt {llította, hogy „soha egyetlen nép kizs{km{nyol{sa sem lepleződött le ilyen {rtatlan cinizmussal”. [51] Be kell l{tni, hogy ez a heves keserűség nem segített győzelemre vinni az ügyet. Egyébként m{r a közeli jövőben bebizonyosodik, hogy éppen a c{r lemond{sa lesz az, ami még ann{l is több lehetőséget teremt a zsidók sz{m{ra, mint amit el akartak érni. Gyengítve ezzel az oroszorsz{gi cionizmus t{ptalaj{t. Zsabotinszkij teh{t a dolog érdemi részében is tévedett. Jóval később, az idők t{vlat{ból, e korszak egy m{sik tanúja is – aki akkoriban a Bund tagja volt – felidézte emlékeit: „Az 1907-1914 közötti években bizonyos liber{lis értelmiségieket is érintett, ha nem is a nyílt antiszemitizmus, de legal{bbis az »aszemitizmus« j{rv{nya, amely egész Oroszorsz{got sújtotta. Az első orosz forradalom elhajló ir{nyzatainak volt képviselői megprób{lt{k a szélsőségekért a felelősséget a forradalomban nyilv{nvaló szerepet j{tszó zsidókra h{rítani.” A h{borít megelőző években „az orosz nacionalizmus megerősödött... olyan körökben, ahol nem sokkal kor{bban a zsidóproblém{t l{tszólag még orosz kérdésként kezelték”. [52] Zsabotinszkij 1912-ben – ezúttal mérsékeltebb hangnemben – idézi az egyik sokat publik{ló zsidó újs{gíró érdekes megfigyelését. Amint a zsidók érdeklődést mutatnak valamilyen kultur{lis tevékenység ir{nt, az azonnal idegenné és érdektelenné v{lik az orosz közönség sz{m{ra. Ez egyfajta l{thatatlan elutasít{s. A nemzetiségi v{lasztóvonal létezése tény, és az életet Oroszorsz{gban „külső elemek hozz{ad{sa nélkül” kell megszervezni, mert az oroszok „nem tudj{k azokat ilyen nagy mennyiségben elfogadni”. [53] A fentieket tekintetbe véve azt mondhatjuk, hogy az orosz értelmiségben p{rhuzamosan (amire sz{mos példa van a történelemben) két folyamat ment végbe. Ezeket a zsidóprobléma vonatkoz{s{ban elsősorban a vérmérséklet és nem a szimp{tia foka különböztette meg egym{stó+. Amit Sztruve képviselt, az túl gyenge és bizonytalan -[539]-
volt, és ki is fulladt. A Scsit hangosan népszerűsített filoszemitizmusa azonban sikert aratott a közvéleményben. Csak sajn{lhatjuk, hogy Zsabotinszkij nem értékelte megfelelően Sztruve {ll{spontj{t. A Szlovo has{bjain folytatott 1909-es vita nem puszt{n a zsidókérdésről, hanem egyre ink{bb az orosz nemzettudatról szólt, és – az ut{na következő nyolcvanéves csend miatt – ma is élő és tanuls{gos. P. Sztruve így írt: „Ahogy nem szabad oroszosítani azokat, akik ezt nem akarj{k, ugyanúgy nem szabad beolvasztani minket a soknemzetiségű Oroszorsz{gba.” [54] V. Golubjov tiltakozott az ellen, hogy „a reakciós csoportok kisaj{títj{k a hazafis{got és a nacionalizmust. ...M{r elfelejtettük, hogy a jap{nok győzelmei milyen végzetes hat{st gyakoroltak a köztudatra és a nemzeti érzésre. Vereségünk nemcsak a bürokrat{inkat al{zta meg” – pedig a közvélemény ezt remélte –, „hanem közvetve a nemzetet is”. (Nem, nem csak „közvetve”, nagyon is közvetlenül!) „Az orosz nemzetiség... elenyészett.” [55] Az sem lényegtelen, hogy maga az „orosz” szó is leértékelődött, és azt az „igazi orosz” kifejezés v{ltotta fel. A haladó értelmiség {tengedte ezt a két fogalmat a jobboldal képviselőinek. „A hazafis{got csak idézőjelben merjük haszn{lni.” Pedig „a reakciós hazafis{ggal szemben fel kell v{llalnunk a népi hazafis{got. ...Megelégedtünk a fekete sz{zak hazafis{g{nak merev elutasít{s{val, és ha valamit szembe{llítottunk vele, az nem valami új hazafis{gkoncepció volt, hanem csak egyetemes ide{lok.” [56] Ugyanakkor minden kozmopolitizmusunk ellenére m{ig nem tudunk megbar{tkozni a lengyel t{rsadalommal... [57] Gradovszkij cikkei és V. Szolovjovnak a Danyilevszkij Rossziju i Evropu (Oroszorsz{g és Európa) című könyvéről tartott heves v{dbeszéde ut{n A. Pogogyin azt mondta, hogy ezek „voltak az első megnyilv{nul{sai annak a tudatnak, amely azokban a népekben alakul ki – mintegy védekezési ösztönként –, akik veszélyben vannak. ...(Érdekes egybeesés, hogy pontosan ezzel a vit{val egy időben, 1909 m{rcius{ban Oroszorsz{g újabb nemzeti megal{ztat{st szenvedett el, amikor arra kényszerült, hogy elismerje Bosznia-Hercegovina Ausztri{hoz csatol{s{t, ami felért egy „diplom{ciai Csuzim{val”.) A balsors folyt{n beszélnünk kel+ arról a kérdésről, amely hajdan{n telj esen -[540]-
idegen volt az orosz értelmiségtől, de az élet kegyetlenül arra kényszerít minket, hogy ne h{tr{ljunk meg előle.” [58] A Szlovo szerkesztősége így z{rta le a vit{t. „Egy véletlen incidens nyom{n valós{gos vihar tombolt az újs{gok lapjain.” Ez azt jelenti, hogy „az orosz t{rsadalomnak r{ kell ébrednie nemzeti öntudat{ra”. A múltban „nemcsak a hazug, nemzetellenes politik{tól fordult el... hanem attól a hiteles nacionalizmustól is, amely nélkül elképzelhetetlen a- nemzet alkotó képessége. ... Az alkotó nemzet feltétlenül rendelkezik arculattal... [59] Minyin 356 biztosan nacionalista volt.” Az a konstruktív nacionalizmus, amely az {llam érdekét tartja szem előtt, minden élő nemzet saj{tja, és most erre van szükségünk. [601 „Ahogyan a 300 évvel ezelőtti nehéz ór{kban, a történelem most is arra figyelmeztet minket, hogy mint minden népnek, nekünk is jogunk van az ön{lló létezéshez.” [60] B{r az 1909-es év viszonylag békésnek tűnt, a jövő m{r benne volt a levegőben! Azért bizonyos dolgokat nem vesztettünk szem elől (M. Szlavinszkij). „Az oroszosít{si kísérletek, pontosabban a nagy orosz modell r{erőltetése egész Oroszorsz{gra... katasztrof{lis következménnyel j{rt. Elsősorban a meglévő nemzetiségi saj{toss{gokra nézve, és ez nemcsak a birodalom nem szuverén népeit érintette, hanem a nagyorosz népet is, sőt elsősorban ez utóbbit. ...A nagyorosz nép kultur{lis ereje túl gyengének bizonyult. ...A nagyorosz nemzet sz{m{ra az egyetlen j{rható út a norm{lis belső vérkeringés élénkítése.” [62] (Sajnos a leckét mind a mai napig nem tanultuk meg!) „Harcolni kell a fiziológiai nacionalizmus 357 ellen, (amikor) az erősebb nép olyan életmódot akar r{erőltetni a gyengébbekre, amely sz{m{ra idegen.” [63] Mert hiszen az ilyen birodalmat nem szabad kiz{rólag fizikai erővel létrehozni – mivel „erkölcsi erő is kell hozz{”. ...Ha viszont az erkölcsi erőnk meg van, akkor a többi
356 357
Minyin: az orosz ellen{ll{s hőse a XVII. sz{zad eleji lengyel inv{zió idején. Fiziológiai nacionalizmus: egyfajta kirekesztést, diszkrimin{ciót jelent; azaz olyan nacionalizmus, amely testjegyek alapj{n z{r ki a t{rsadalomból egyes embereket (bőrszín pl. stb.).
-[541]-
nép (legyen az zsidó vagy lengyel) jogegyenlősége semmilyen veszélyt nem jelent r{nk nézve. *64+ M{r a XIX. sz{zad forrong{saiban, de még ink{bb a XX. sz{zad elején az orosz értelmiség úgy érezte, hogy az egyetemesség, a kozmopolitizmus és a nemzetköziség magas tudati szintjén {ll (akkoriban még alig tettek különbséget az előbbi fogalmak között). Ezenkívül sz{mos területen szinte teljesen megtagadta azt, ami orosz vagy nemzeti volt. (A dum{ban gyakran előkerült a „patrióta-Iskarióti”358 szój{ték.) A zsidó értelmiség ellenben egy{ltal{n nem tagadta meg nemzeti identit{s{t, és még a legszélsőségesebb zsidó szocialist{k is igyekeztek összeegyeztetni eszméiket a nemzeti érzéssel. Ugyanakkor egyetlen zsidó – Dubnovtól Zsabotinszkijig és Vinaverig – sem mondta ki azt, hogy az üldözött testvéreiket lelkesen t{mogató orosz értelmiségnek sem kellene lemondania saj{t nemzeti érzéséről, viszont igazs{g szerint annak el kellett volna hangoz nia, de akkoriban senki sem észlelte azt az egyenlőtlenséget, hogy a jogegyenlőség fogalma alatt a zsidók valamivel mindig többet értettek. Az orosz értelmiség – mag{nyosan indult el a jövő felé. A zsidók nem nyerték el a jogegyenlőséget a c{ri rendszerben. Viszont – részben emiatt – sz{míthattak az orosz értelmiség hűséges t{mogat{s{ra. Lendületes fejlődésük, energi{juk és tehetségük {thatott{k az orosz t{rsadalmi tudatot. Kil{t{saink és érdekeink értékelésébe, valamint problém{ink megold{si kísérleteibe beépítettük a dolgok szerintük való értelmezését. [tvettük tőlük azt a szemléletet, amellyel ők l{tt{k történelmünket és a boldogul{s útj{t. Ennek megértése sokkal fontosabb, mint azt sz{molgatni, hogy h{ny sz{zalék zsidó volt azok között, akik Oroszorsz{g rendszerének megdöntésére törekedtek (mindannyian arra törekedtünk), vagy azok között, akik részt vettek a forradalomban vagy a bolsevik hatalomban.
358
Patrióta-Iskarióti: hazafi Júd{s (oroszul egyértelmű a szój{ték: patriot-iskariot).
-[542]-
12. A NAGY H[BORÚ (1914-1916)
Az első vil{gh{ború kétségkívül a XX. sz{zad legnagyobb őrülete volt. Igazi okok és célok nélkül h{rom európai nagyhatalom – Németorsz{g, Oroszorsz{g és az Osztr{k-Magyar Monarchia – hal{los küzdelmet vívtak. Az esemény következtében az első kettő a sz{zad végéig nem heverte ki a megr{zkódtat{st, a harmadik pedig felbomlott. Ami Oroszorsz{g két – l{tszólag győztes – szövetségesét illeti, még negyed sz{zadon {t kitartottak, hogy azut{n mindörökre elveszítsék hatalmi fölényüket. Azóta m{r Európa nem j{tszik vezető szerepet a vil{gban, politikai és gazdas{gi ereje alaposan lecsökkent, r{ad{sul az irigység célt{bl{j{v{ v{lt. Miközben gyarmatai végül teljes egészében kicsúsztak a mark{ból. A h{rom uralkodó közül egyik sem mérte fel – de legkevésbé II. Miklós és környezete –, hogy milyen h{borúba kezdenek. Nem érzékelték annak sem nagys{g{t, sem kegyetlenségét. Sztolipinen, majd P. N. Durnovón kívül a hatalom sem értette meg a leckét, amelyet Oroszorsz{g 1904-1906-ban kapott. Vizsg{ljuk meg ezt a h{borít a zsidók szemszögéből! Ebben a h{rom, egym{ssal hat{ros birodalomban élt a Föld zsidó népességének h{romnegyede (és az európai zsidók 90%-a). [1] Ők egyébként r{ad{sul a későbbi katonai hadműveletek helyszínén koncentr{lódtak, Kovno (majd Livónia) korm{nyzós{g{tól az osztr{k Galíci{ig (majd Rom{ni{ig). A h{ború azt az égető és f{jdalmas kérdést vetette fel sz{mukra, hogy a h{rom birodalom hat{rvidékein élők ilyen körülmények közt hűségesek maradhatnak-e a birodalomhoz? Hiszen míg az előretörő hadseregek ellenséget l{tnak a front mögött, az ezen a vidéken élő zsidók sz{m{ra ugyanott szomszédok és hitt{rsak élnek. Biztosan nem akart{k ezt a h{borút, hiszen hogyan is v{lhattak volna ilyen hirtelen hazafiv{? A letelepedési övezetben élő {tlagos zsidóknak még kevesebb okuk volt arra, hogy az orosz hadsereget t{mogass{k. Mintegy sz{z évvel kor{bban az Oroszorsz{g nyugati -[543]-
részén élő zsidók segítséget nyújtottak az oroszoknak Napóleon ellen. De 1914-ben egészen m{sként festett a helyzet. Miért t{mogatn{k az oroszokat? Hogy tov{bbra is a letelepedési övezetben éljenek? Miközben a h{ború éppen a felszabadul{s reményével kecsegtet? Ha bejönnek az osztr{kok és a németek, nyilv{n nem fognak újabb letelepedési övezetet kialakítani, és nem fogj{k fenntartani a numerus clausust az oktat{si intézményekben sem! A Bund éppen a letelepedési övezet nyugati részében őrizte meg befoly{s{t, és Lenintől tudjuk (191 S febru{rj{ban), hogy tagjai „nagyrészt németbar{tok és örülnek Oroszorsz{g vereségének”. [2] Azt is tőle tudjuk, hogy a h{ború alatt az ön{llós{gra törekvő Vorwärts zsidó mozgalom nyíltan németbar{t {ll{spontra helyezkedett. Mostan{ban az egyik zsidó szerző finoman meg is jegyezte, hogy „ha meggondoljuk az »Isten, c{r, haza« jelszó értelmét, +ehetetlen elképzelni olyan zsidót, aki – a birodalom loj{lis359 alattvalójaként – ezt a jelszót komolyan vehette”, vagyis szó szerint értelmezhette. [3] De a korm{nyzós{gi székhelyeken m{sként mentek a dolgok. Amikor 1914-ben a h{ború kitört, a befoly{sos zsidó körök az 19041905-ös {ll{sfoglal{saik ellenére – csakúgy, mint az orosz szabadelvűek – felaj{nlott{k segítségüket az önkényuralmi rendszernek, és megegyezést javasoltak. „Az Oroszorsz{got l{zba hozó hazafias lendületből a zsidók sem maradtak ki.” [4] „Akkoriban, l{tv{n a zsidók orosz hazafis{g{t, Puriskevics még a rabbikkal is jó viszonyt {polt.” *5+ A sajtót (nem a Novoje Vremj{t, hanem a liber{lis – Witte szerint „félzsidó” – sajtót, amely kifejezte és ir{nyította a közvélemény ingadoz{sait, és amely 1905-ben szó szerint követelte a hatalom lemond{s{t) a h{ború első napjaitól kezdve elragadta a hazafias lelkesedés. „A kis Szerbia feje felett a nagy Oroszorsz{gra is kardot emeltek, amely milliók sz{m{ra biztosítja a munk{hoz és kenyérhez való jogot!” Az {llami duma egy napig tartó rendkívüli ülésén „a különböző nemzetiségek és p{rtok képviselőit ugyanaz a gondolat hatotta {t és ugyanaz az érzés vibr{lt minden hangban ezen a történelmi napon. ...El a kezekkel a szent Oroszorsz{gtól! Minden {ldozatra ké359
Loj{lis (f rancia): valamely politikai rendszerbe beilleszkedő, ellen e nem tevő.
-[544]-
szek vagyunk, hogy megőrizzük az egy és oszthatatlan Oroszorsz{g becsületét és dicsőségét ...»Isten, c{r, nép« – és biztos a győzelem. ...Mi zsidók is a haz{nk védelmére kelünk, mert mélyen kötődünk hozz{.” Még akkor is, ha emögött az a teljesen megalapozott sz{mít{s húzódik, hogy viszonz{sul h{l{s gesztust v{rnak – az egyenlő jogok elnyerését, még ha csak a h{ború befejeztével is –, a korm{nynak, amennyiben elfogadja ezt a v{ratlan szövetségest, kötelezettségeket kellett v{llalnia, vagy megígérnie, hogy v{llalni fog. A jogegyenlőség megvalósul{sa vajon szükségszerűen a forradalomhoz kapcsolódott? Az, hogy Sztolipin leverte a felkelést „,orosz és zsidó körökben egyar{nt csökkentette a politikai érdeklődést” [6], ami legal{bbis azt jelentette, hogy t{volodtunk a forradalomtól. Ahogy Sulgin kijelentette. „A zsidókkal és a németekkel egyszerre harcolni meghaladn{ a hatalom erejét Orosz orsz{gban. Valamivel meg kellett egyezni.” [7] A zsidókkal kötött új szövetséget valahogy form{ba kellett önteni valamilyen, legal{bbis ígéreteket tartalmazó okiratban, ahogyan azt a lengyelekkel is tették. De csak Sztolipin lett volna ehhez elég okos és b{tor. Nélküle senki sem értette meg a helyzetet, és senki sem hozott megfelelő döntéseket. (És 1915 tavasz{tól kezdve még ennél súlyosabb hib{kat is elkövettek.) A szabadelvű körök, és ide tartozott a zsidó közösség színejava, ink{bb a nemzetközi helyzet alakul{s{hoz fűzték reményeiket. Az 1907-es évtől kezdve (akkor még nem a szükségszerűség ok{n) II. Miklós Anglia katonai szövetségesévé v{lt (ami előrevetítette a későbbi összeütközést Németorsz{ggal). Ekkor Oroszorsz{g haladó körei úgy elemezték a helyzetet, hogy a demokratikus hatalmakkal kötött szövetség, valamint az oldalukon aratott győzelem elkerülhetetlenné teszik Oroszorsz{g {tfogó demokratiz{l{s{t a h{ború végén. Ennek következményeként a zsidók is véglegesen egyenlő jogokat kapnak majd. Teh{t az oroszorsz{gi zsidóknak – és nemcsak a Szentpéterv{rott és Moszkv{ban élőknek – volt okuk Oroszorsz{g győzelmét kív{nni a h{borúban. De ezeket a megfontol{sokat ellensúlyozta a zsidók hirtelen és tömeges kitelepítése a front övezetén kívülre, amit az {ltal{nos vezér-[545]-
kar rendelt el az 1915-ös nagy visszavonul{s sor{n. Az, hogy ezt hatalm{ban {llt megtenni, a h{ború elején meggondolatlanul hozott döntések eredménye. A konfliktus fenyegető közelsége miatti zűrzavarban 1914 július{ban az uralkodó gondolkod{s nélkül al{írta – mint valami m{sodrendű iratot – azt az ideiglenes hadi szab{lyzatot, amely korl{tlan hatalmat biztosított a vezérkarnak az összes front melletti, nagy kiterjedésű területen úgy, hogy még a minisztertan{cscsal sem kellett egyeztetnie. Akkor senki sem tulajdonított jelentőséget ennek az okiratnak, mert az volt az {ltal{nos meggyőződés, hogy a legfelsőbb parancsnoks{g mindig az uralkodó kezében marad, és nem kerülhet sor összetűzésre a kabinettel. De 1914 július{ban meggyőzték az uralkodót arról, hogy ne ő legyen a hadsereg főparancsnoka. A c{r óvatos ember lévén, az akkoriban éppen védelmi miniszter kegyeltjének, a bőbeszédű Szuhomlinovnak 360 aj{nlotta fel a tisztséget. Miut{n ez utóbbi nem v{llalta a megbízat{st, Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceget nevezték ki, aki úgy gondolta, nem kezdheti azzal ténykedését, hogy felborítja az {ltal{nos vezérkar öszszetételét, amelynek élén Januskevics t{bornok {llt. Ugyanakkor az ideiglenes szab{lyzatot sem módosított{k, és ezzel Oroszorsz{g harmad{nak ir{nyít{sa annak a jelentéktelen Januskevicsnek a kezébe került, aki még csak hivat{sos katona sem volt. A h{ború kezdetétől helyi parancsok születtek annak érdekében, hogy a zsidókat a hadsereg sz{m{ra fontos övezeteken kívülre toloncolj{k. *8+ Az újs{gokban 1914 augusztus{tól azt lehetett olvasni, hogy „a zsidók jogaival kapcsolatban... t{virati úton utasított{k az összes korm{nyzót, hogy vessenek véget a zsidók tömeges és egyéni kitelepítésének”. De 1915 elejétől, a h{ború alatt végig a fronton orvosként dolgozó Paszmanyik doktor szerint, „hirtelen a front teljes övezetében és minden, a hatalomhoz közel{lló körben elterjedt a hír, hogy a zsidók kémkednek”. [9] Januskevics 1915 nyar{n azzal prób{lta meg {lc{zni az orosz seregek ijesztő h{tr{l{s{t, hogy elrendelte a zsidók tömeges deport{l{s{t 360
Vlagyimir Alekszandrov ics Szuhoml inov: tehetetlenségéről ismert h{borúügyi miniszter (1909-1915), akit 1916. m{jus 3-{n letartóztatnak, majd Raszputyin közbenj{r{s{ra novemberben szabadon engednek.
-[546]-
a frontövezeten kívülre. Orrkényes kitelepítést hajtottak végre, minden tekintet nélkül az egyedi esetekre. Könnyű volt minden vereségért a zsidókra h{rítani a felelősséget! A fenti v{dak tal{n nem fogalmazódtak volna meg a német vezérkar közreműködése nélkül, amely az oroszorsz{gi zsidókat saj{t korm{nyuk elleni felkelésre buzdította. De az uralkodó vélemény szerint – és ezt több forr{s is al{t{masztja – ez esetben legink{bb a lengyelek gerjesztették az indulatokat. Ahogy Szliozberg írja, közvetlenül a h{ború előtt vadul fellobbant az antiszemitizmus. Ezzel egy időben „az ipari és kereskedelmi zsidóuralom elleni kamp{ny... éppen a csúcspontj{n volt, amikor kitört a h{ború... és a lengyelek minden eszközzel megprób{lt{k befeketíteni a zsidó népességet a legfelsőbb parancsnoks{g előtt, mindenféle r{galmat és mendemond{t terjesztve a zsidók kémkedéséről”. [10] – Nyikolaj Nyikolajevics augusztus 14-i, a lengyel néphez intézett felhív{s{ban tett ígéreteit követően a lengyelek Varsóban megalapított{k a „polg{rok központi bizotts{g{t”, amelyben egyetlen zsidó sem volt, pedig Lengyelorsz{g lakoss{g{nak 14%-{t ők tették ki. Szeptemberben pogromot hajtottak végre a zsidók ellen Szuvalkiban. *11] – Majd az 1915-ös visszavonul{s idején „a hadseregben uralkodó indulatok megkönnyítették a lengyelek {ltal koholt r{galmak terjesztését”. [12] Paszmanyik azt {llítja, „bizonyítani tudja, hogy a zsidók {rul{s{ról szóló első szóbeszédeket lengyelek terjesztették”, miközben ez utóbbiak egy része „aktívan segítette a németeket. Hogy a r{juk h{ruló gyanút eltereljék, sietve elhíresztelték, hogy a zsidók kémkednek”. [13+ A zsidók fent említett kiűzésével kapcsolatban több forr{s megjegyzi, hogy maga Januskevics „ortodox vall{sra tért lengyel volt”. [14] Januskevicset nyilv{n befoly{solhatt{k a lengyelek, de megítélésünk szerint ezek a magyar{zatok nem kielégítőek, és semmiképpen sem igazolhatj{k az orosz vezérkar magatart{s{t. Természetesen a frontövezet zsidói nem szakított{k meg kapcsolataikat a szomszédos falvakkal, nem szüntették meg a „zsidó post{t” és nem v{ltak hitt{rsaik ellenségévé. R{ad{sul a letelepedési övezet zsidóinak szemében a németek nagy kultúr{jú európai nemzethez tartozónak hintek. Nem úgy, mint az oroszok, vagy a lengye-[547]-
lek (Auschwitz 361 fekete {rnya még nem borította be a földet, még nem épült be a zsidók tudat{ba...). Abban az időben a Times tudósítója, Steven Graham arról sz{molt be, hogy amint német hajó füstje jelent meg a l{tóhat{ron, Libava zsidó lakoss{ga „elfelejtette az orosz nyelvet”, és elkezdett németül beszélni. Ha menni kellett, a zsidók ink{bb a német oldalra mentek. Az orosz hadsereg ellenségessége és a deport{l{s csak keserűséget v{lthatott ki belőlük, és néh{nyukat arra késztetett, hogy nyíltan együttműködjenek a németekkel. De nemcsak a hat{rterületeken élő zsidókat v{dolt{k meg azzal, hogy szimpatiz{lnak az ellenséggel. A birodalmi hadseregben lévő zsidó katon{kat egységesen gy{v{nak és potenci{lis katonaszökevénynek tartott{k. Georgij Savelszkij atya – aki az orosz hadsereg vezérkari lelkészeként gyakran j{rt a fronton, és mindenről tudott, ami ott történt – így írt visszaemlékezéseiben. „A h{ború első napjaitól kezdve kitartóan ismételgették, hogy a zsidók gy{v{k és dezertőrök, a helyi zsidók pedig kémek és {rulók. Sok olyan zsidó péld{j{t emlegették, aki {t{llt az ellenséghez vagy megszökött, és olyan civil zsidókét is, akik inform{ciót közvetítettek az ellenségnek, vagy késve visszavonuló orosz katon{kat és tiszteket adtak {t nekik, ...és még sorolhatn{m. Ahogy telt az idő, és ahogy egyre rosszabb lett a helyzetünk, ann{l ink{bb nőtt a zsidók elleni düh és gyűlölet. A szóbeszéd a frontról terjedt a h{torsz{g felé..., és az egész oroszorsz{gi zsidós{g sz{m{ra veszélyes légkört teremtett.” [15] A szocialista M. Lemke alhadnagy, aki akkoriban a vezérkarn{l volt, titkos naplój{ba bem{solta a délnyugati frontról 1915 decemberében érkező jelentéseket; köztük ezt is. „Vészesen megnőtt a zsidó és lengyel katonaszökevények sz{ma, és nemcsak az előretolt had{ll{sokban, hanem a front mögötti területeken is.” [16] – Miljukov feljegyzése szerint 1915 novemberében a haladó blokk egyik bizotts{gi ülésén még a következő is elhangzott. „Melyik nép bizonyította be, hogy hi{nyzik belőle a hazafis{g? A zsidó.” [17]
361
Auschwitz: v{ros a lengyelorsz{gi Galíci{ban. Neve a holokauszt szimbólum{v{ v{lt. Itt egyszerre működött a Harmadik Birodalom legnagyobb és leghosszabb ideig aktív megsemmisítő t{bora és munkaerőelosztó központja.
-[548]-
Németorsz{gban és az Osztr{k-Magyar Monarchi{ban a zsidók magas tisztségeket tölthettek be a közigazgat{sban anélkül, hogy le kellett volna mondaniuk vall{sukról, és így volt ez a hadseregben is. Ugyanakkor Oroszorsz{gban zsidó nem lehetett tiszt, ha nem tért {t az ortodox vall{sra. A magasan képzett zsidók leggyakrabban egyszerű sorkatonaként töltötték le katona idejüket. Érthető teh{t, hogy nem akartak ilyen hadseregben szolg{lni. (Ennek ellenére voltak olyan zsidók, akiket a Szent György-kereszttel tüntettek ki. G. Sz. Dumbadze kapit{ny emlékszik egy joghallgató zsidóra, aki négyszer is megkapta ezt a kitüntetést. Mégsem akart tisztképző főiskol{ra menni, hogy ne kelljen {ttérnie az ortodox vall{sra, mert apja belehalt volna a b{natba. Később a bolsevikok agyonlőtték. *18]) Ezzel együtt kevéssé hihető, hogy minden v{d csak kital{ció volt. Savelszkij így ír: „A kérdés túl szerte{gazó és összetett... mindenesetre nem mondhatom azt, hogy abban az időben ok nélkül v{dolt{k a zsidókat. ...Békeidőben toler{ltuk, hogy polg{ri feladatokat l{ssanak el; a h{borúban... zsidókkal voltak tele a harci alakulatok. ...A t{mad{sok sor{n gyakran h{tul voltak, amikor a hadsereg viszszavonult, akkor pedig elöl. Sokszor p{nikot keltettek alakulataikn{l. ...Azt sem tagadhatjuk, hogy gyakran előfordultak kémkedési esetek vagy {tszökések az ellenséghez. ...Az is gyanús volt, hogy a zsidók mennyire jó ismeretekkel rendelkeztek arról, ami a fronton történt. A »zsidó telefon« néha jobban és gyorsabban működött, mint a hadsereg telefonvonalai. ...Nemritk{n a frontról jövő híreket előbb tudt{k az {ltal{nos vezérkar közelében levő kis baranovicsi tany{n, mint ahogy azok elértek volna a legfelsőbb parancsnoks{ghoz vagy annak vezérkari főnökéhez.” [19+ (Lenke hangsúlyozza Savelszkij zsidó sz{rmaz{s{t. *20+) Maze moszkvai rabbi elment a vezérkarhoz, hogy megprób{lja meggyőzni Savelszkijt arról, hogy „a zsidók olyanok, mint m{sok. Van köztük b{tor és gy{va is; van köztük haz{j{hoz hű, de gyal{zatos {ruló is”, és m{s h{borúkból hozott péld{kat sorolt. „B{r nagyon kellemetlen volt sz{momra, mégis el kellett mesélnem neki mindazt, amit a zsidók viselkedésérő+ tapasztaltam a mostani h{borúban... és nem tudtunk közös nevezőre jutni”. [21] -[549]-
Egy m{sik kort{rs, Abram Ziszman mérnök – akkoriban az evaku{ciós362 bizotts{g tagja – fél évsz{zaddal később így írt visszaemlékezéseiben. „Nagyon szégyellem, de azt kell mondanom, hogy (a front közelében lévő zsidók) nem viselkedtek fényesen, hiszen minden tőlük telhető segítséget megadtak a német hadseregnek.” [22] Az orosz hadseregnek sz{llító zsidókat szigorú gazdas{gi v{dakkal illették. Azon a napon, amikor beiktatt{k legfelsőbb parancsnoknak, Lemke lem{solta az uralkodó {ltal al{írt, a vezérkarnak címzett al{bbi parancsot (amelyet Januskevics készített elő). A zsidó besz{llítók visszaélnek az orosz hadsereg kötszer-, ló- és kenyérrendelésével. Olyan okm{nyokat kapnak az orosz hadvezetéstől, amelyek azt bizonyítj{k, hogy „r{juk bíztuk a hadsereg szükségleteit leelégítő v{s{rl{sokat... de a mennyiség és a helyszín nincs feltüntetve a papírokon”. Azut{n „a zsidók hitelesített m{solatokat készítenek ezekről az iratokról, és azokat osztogatj{k cinkosaiknak” és így a birodalom egész területére kiterjedő v{s{rl{si jogokat szereznek. „A köztük lévő szolidarit{snak és jelentős pénzeszközeiknek köszönhetően nagy területeket ellenőriznek, ahonnan főleg lovat és kenyeret v{s{rolnak.” Mesterségesen emelik az {rakat és megnehezítik az ell{t{ssal foglalkozó hivatalnokok dolg{t. *23] De ezek a tények sem igazolhatj{k Januskevics és a főhadisz{ll{s magatart{s{t. Az orosz főparancsnoks{g megfontol{s nélkül v{gott bele a zsidók ostoba és tömeges kitelepítésébe. Különösen kegyetlenül b{ntak az osztr{k-magyar területen élő galíciai zsidókkal. „Az első vil{gh{ború kezdetétől több tízezer zsidó menekült Galíci{ból Magyarorsz{gra, Csehorsz{gba és Bécsbe. Akik maradtak, sokat szenvedtek a terület orosz megsz{ll{s{nak idején. ... *24+ A koz{k alakulatok {ltal szervezett gyakori sanyargat{sok, verések, sőt pogromok a galíciai zsidók mindennapos oszt{lyrészévé v{ltak.” *25+ Erről így ír Savelszkij atya: „Galíci{ban a zsidók elleni gyűlöletet még az is szította, hogy az osztr{k uralom alatt a befoly{sos zsidók orosz népcsoportokat (valój{ban ur{nokat és ruténeket) zak-
362
Evaku{ció (latin): kiürítés, kitelepítés ellenséges t{mad{s elől.
-[550]-
lattak” *26+ (vagyis ezek a népcsoportok később részt vettek a koz{kok önkényeskedéseiben). „Kovno korm{nyzós{gban kivétel nélkül deport{lt{k a zsidókat, még a betegeket, sebesült katon{kat és a fronton harcoló katon{k csal{dj{t is.” [27] „Túszokat követeltek azzal az ürüggyel, hogy a kémkedési ügyeket megelőzzék”, és az ilyen ügyek „mindennaposs{ v{ltak”. [28] Ez a zsidódeport{l{s ann{l is szembeötlőbb annak fényében, hogy 1915-ben – nem úgy, mint 1941-ben – nem evaku{lt{k tömegesen a v{rosi népességet. A hadsereg visszavonult, a polg{ri lakoss{g maradt, senkit sem űztek el, csak a zsidókat, minden zsidót, kivétel nélkül és a legrövidebb időn belül. Emiatt tönkrementek, elvesztették h{zukat és javaikat, nem beszélve a lelki sérülésekről, amit ez mindannyiuknak okozott. Ez ugyanúgy nagyszab{sú pogrom volt azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem a csőcselék, hanem a hatós{g ir{nyította. A zsidók szenvedését csak megérteni lehet. És ehhez még hozz{tartozik, hogy Januskevics éppúgy; mint a parancsnoks{ga al{ tartozó magas rangú tisztek, minden logika nélkül – kapkodva, sietve és összevissza – cselekedtek. Ez csak fokozta a zűrzavart. Nincs sem leír{s, sem besz{moló ezekről a katonai döntésekről, csak az akkori sajtóban megjelent szórv{nyos visszhangok, véletlenszerűen összeszedett okiratok Gesszen az „Orosz forradalom archívuma” című művében [29]; valamint ahogy Lemkénél is, mag{nszemélyek {ltal lem{solt okm{nyok. Mégis, e töredékes anyagok alapj{n is véleményt alkothatunk arról, hogy mi történt. Bizonyos rendelkezések intézkednek a zsidók kitelepítéséről a katonai hadműveletek övezetén kívülre, „az ellenség felé” (ez azt jelentené, hogy az osztr{kok felé a frontvonalon keresztül?), és a Galíci{ból sz{rmazó zsidók hazatelepítéséről. M{s utasít{sok a front mögé deport{ln{k őket, a közelbe vagy a Dnyeper bal partj{ra, esetleg még „a Volg{n túlra” is. Egyszer „a fronttól innen ötverszt{nyi övezetet akarnak megtisztítani zsidóktól”, m{skor ötvenverszt{nyi területről beszélnek. Egyszer öt nap a kiürítés hat{rideje, és magukkal vihetik javaikat, m{skor huszonnégy óra, valószínűleg az előbbi engedmény nélkül. Aki nem engedelmeskedik, azt őrizet mellett viszik -[551]-
el. M{sik lehetőség szerint nincs kiürítés, de esetleges visszavonul{s esetén túszokat szednek tekintélyes zsidó személyek, főleg rabbik közül arra az esetre, ha a zsidók oroszokat, vagy Oroszorsz{ghoz loj{lis lengyeleket jelentenének fel. Amennyiben ez utóbbiakat kivégzik a németek, ki kell végezni a túszokat is (de hogyan lehetséges meggyőződni arról, hogy a németek {ltal elfog lalt területeken kivégzések vannak? Ez tényleg elképesztő rendszer!). M{sik utasít{s szerint túszszedés nincs, elegendő kijelölni őket a területünkön élő zsidó népességből – ők felelnek, ha m{s zsidók kémkednének az ellenségnek. Tov{bb{: minden{ron el kell kerülni, hogy a zsidók tudj{k, hol húzódnak az arcvonal mögött {sott lövész{rkok (nehogy hitt{rsaik közvetítésével közöljék az osztr{kokkal, köztudott volt, hogy a rom{n zsidók könnyen {t tudtak menni a hat{ron). De ez utóbbi ellenkezője is előfordult, amikor is éppen a zsidó polg{ri lakoss{got kötelezték a lövész{rkok ki{s{s{ra. És említhetjük még azt a parancsot is (amelyet a Kazany környéki katonai övezet parancsnoka, a zsarnoki viselkedéséről hírhedt Szandeckij t{bornok adott), amely szerint minden zsidó vall{sú katon{t gyalogos z{szlóaljakba gyűjtöttek és kiküldték őket a frontra. Ugyanakkor arra is van példa, hogy a harci alakulatokban a zsidók jelenléte elégedetlenséget szít, mert katonai feladatokra alkalmatlannak tartj{k őket. A történtek alapj{n vil{gos, hogy a zsidók elleni kamp{nyban Januskevics és a főhadisz{ll{s elvesztette a fejét. De mit is akartak valój{ban? Azokban a különösen nehéz hetekben, amikor a kimerült és rosszul ell{tott orosz csapatok h{tr{ltak, az alakulatok parancsnokai „kérdéssort” tartalmazó körlevelet kaptak. Ebben arra utasított{k őket, hogy gyűjtsék össze a lehető legtöbb inform{ciót a „zsidó katon{k erkölcsi, hadi és fizikai tulajdons{gairól”, valamint kapcsolataikról a helyi zsidós{ggal. Vagyis nagyj{ból azt fontolgatt{k, hogy a h{ború ut{n a zsidókat teljesen kiz{rj{k a hadseregből. Nem tudjuk a kitelepített emberek pontos sz{m{t sem. A Könyv az orosz zsidó vil{gról (Knyiga o russzkom jevrejsztve) című műben azt olvassuk, hogy 1915 {prilis{ban Kurland korm{nyzós{gból 40 ezer, m{jusban Kovno korm{nyzós{gból 120 ezer zsidót telepítettek ki. *30+ Egy m{sik helyen ugyanez a mű a teljes időszakra vonatko-[552]-
zóan 250 ezerről beszél *31+ a zsidó sz{rmaz{sú menekültekkel együtt. Ez egyben azt jelenti, hogy a deport{ltak alig több mint a felét tették ki ennek a sz{mnak. – A forradalom ut{n a Novoje Vremj{ban közzétett adat szerint Galícia lakosainak kitelepítése következtében 25 ezer ember szóródott szét Oroszorsz{g területén, köztük körülbelül ezer zsidó. *32+ (Ezek viszont valószínűtlenül alacsony sz{mok.) A deport{l{sok le{llít{s{ra 1915. m{jus 10-11-én parancsot adtak ki, így azok meg is szűntek. Zsabotinszkij úgy értékelte a zsidók 1915-ös frontövezeten kívülre telepítését, hogy az „spanyol Ferdin{nd és Izabella XV. sz{zadi uralkod{sa óta valószínűleg a legnagyobb katasztrófa volt”. *33+ A történelem menetéhez az is hozz{tartozik, hogy maga ez a tömeges deport{l{s és az {ltala kiv{ltott felh{borod{s végül is egyértelműen hozz{j{rult a letelepedési övezet olyannyira kív{nt megszüntetéséhez. Leonyid Andrejev jól l{tta: „ez a hírhedt »barb{rs{g«, amivel v{dolnak minket... teljes egészében a zsidókérdésre és az ahhoz kötődő véres túlkap{sainkra épül”. [34] A zsidódeport{l{sok az egész vil{gban nagy visszhangot v{ltottak ki. A h{ború alatt az emberi jogokat védő zsidók Szentpéterv{rról Európa felé közvetítették hitt{rsaik helyzetét; „közülük is kitűnt a f{radhatatlan Alekszandr Iszajevics Braudo”. [35] A. G. Sljapnyikov meséli, hogy Gorkij okiratokat juttatott el hozz{ a zsidók oroszorsz{gi üldöztetéseiről. Ezeket ő az Egyesült [llamokba vitte. Ezen inform{ciók gyorsan és széles körben terjedtek Európ{ban és Amerik{ban, és hatalmas tiltakoz{st v{ltottak ki. Ekkoriban a zsidó közösség és értelmiség legjobb képviselői attól féltek, hogy „Németorsz{g győzelme... csak megerősítené az antiszemitizmust... és ebből kifolyólag szó sem lehet németszimp{ti{ról, sem arról, hogy győzelmükben reménykedjenek”. [36] Ennek ellenére 1915 decemberében egy D{ni{ban dolgozó orosz hírszerző ügynök azt jelenti, hogy az oroszellenes hírverés sikerét „elősegítik azok a zsidók, akik nyíltan kijelentik, hogy nem kív{nj{k Oroszorsz{g győzelmét, sem annak következményét, a Lengyelorsz{gnak megígért autonómi{t, mert tudj{k, hogy a lengyelek hat{rozott intézkedéseket foganatosítan{nak a zsidók hat{ron túli kitelepítésére”. [37] Ezek -[553]-
szerint teh{t a lengyel antiszemitizmustól kellett félni, nem a némettől? Vagyis sokak szerint: az a sors, ami a zsidókra a független Lengyelorsz{gban v{r, tal{n még az oroszorsz{gin{l is rosszabb lenne. A brit és a francia korm{ny húzódozott attól, hogy szövetségese viselkedését nyíltan elítélje. Abban az időben azonban jelentősen megerősödött az Egyesült [llamok nemzetközi szerepv{llal{sa. Az 1915-ben még semleges Amerik{ban a „szimp{tia megoszlott. ...Németorsz{ggal szimpatiz{lt az onnan sz{rmazó zsidók egy része, b{r ezt nem nyilv{nított{k ki egyértelműen.” [38+ Érzelmeiket az Oroszorsz{gból és Galíci{ból sz{rmazó zsidók is t{pl{lt{k, akik – mint a szocialista Ziv tanúsítja – Oroszorsz{g vereségét kív{nt{k. Még ink{bb ebbe az ir{nyba hatottak az Egyesült [llamokban letelepedett, orosz-zsidó „hivat{sos forradalm{rok”. *39+ Mindehhez t{rsulnak még az amerikai közvélemény oroszellenes ir{nyzatai. Nem sokkal kor{bban, 1911-ben történt, hogy dr{mai körülmények között felbomlott a 80 éves amerikai-orosz gazdas{gi egyezmény. Az amerikaiak a hivatalos Oroszorsz{got „korrump{lt, reakciós és műveletlen” [40+ orsz{gnak tekintették. Mindez gyorsan éreztette hat{s{t a h{borúban {lló Oroszorsz{gban. A haladó blokk gyűléseiről 1915 augusztus{ban m{r a következőket olvassuk Miljukov besz{molój{ban. „Az amerikaiak (az Oroszorsz{gnak nyújtandó segély) feltételül szabj{k, hogy az amerikai zsidók szabadon mozoghassanak Oroszorsz{gban.” [41] A konfliktus forr{sa még mindig ugyanaz, mint 1911-ben T. Roosevelttel. Amikor 1916 elején pénzügyi segítséget kérő orosz parlamenti küldöttség utazott Londonba és P{rizsba, kategorikus elutasít{sban volt része. Erről Singarjov részletesen b esz{mol abban a jelentésben, amit 1916. június 20-{n, a deleg{ció hazatérte ut{n olvasott fel az {llami duma hadügyi és tengerészeti bizotts{ga előtt. Angli{ban lord Rothschild így v{laszolt a kérésre. „Elveszthetnénk az Egyesült [llamok bizalm{t.” Franciaorsz{gban Rothschild b{ró kijelentette. „Amerik{ban sok igen aktív és befoly{sos zsidó él, akik önök ellen fordított{k az amerikai közvéleményt.” (Majd „Rothschild ennél még erősebb kifejezéseket is haszn{lt”. Singarjov kérte, hogy ezek a szavak ne szerepeljenek a jegyzőkönyvben.),Az amerikaiak pénzügyi nyom{sa – -[554]-
mondta végül S ingarjov – egyenes következménye annak a politik{nak, ami 1911-ben gazdas{gi meg{llapod{sunk felbont{s{hoz vezetett (de természetesen ehhez hozz{j{rultak az időközben vég rehajtott tömeges zsidódeport{l{sok is). Jakob Schiff, aki 1905-ben kemény szavakkal illette Oroszorsz{got, most ezt mondta az Amerik{ban tartózkodó Bachou francia parlamenti képviselőnek. „Akkor nyújtunk hitelt Angli{nak és Franciaorsz{gnak, ha biztosítékot kapunk arra nézve, hogy Oroszorsz{g tesz valamit a zsidók érdekében. Azt nem kív{njuk, hogy az önöknek kölcsönadott pénz Oroszorsz{gba kerüljön.” [42] – Miljukov megemlítette a dum{ban a „sok ezer amerikai zsidó...” tiltakoz{s{t, „ami nagy visszhangot kelt az amerikai közvéleményben. Kezemben van sz{mos ezt tanúsító amerikai újs{g. ...Az oroszorsz{gi zsidók helyzetéről szóló gyűlések gyakran hisztérikus jelenetekkel és sírógörcsökkel végződnek. N{lam van Wilson amerikai közt{rsas{gi elnök rendelkezésének m{solata, amely »zsidónapot« vezet be Amerika egész területén azért, hogy segélyeket gyűjtsenek az {ldozatok részére.” Es „ha amerikai bank{roktól pénzt kérünk, így v{laszolnak. Bocs{nat, ezt hogy gondolja? Szívesen adunk Angli{nak vagy Franciaorsz{gnak, de csak azzal a feltétellel, ha Oroszorsz{g egy fillért sem l{t belőle. ...Jakob Schiff, híres bank{r, a New York-i pénzügyi vil{g ir{nyítója, hat{rozottan elutasítja még az Oroszorsz{gnak folyósított kölcsön gondolat{t is.” [43] Az angolul írt Encyclopaedia Judaica megerősíti, hogy Schiff „befoly{s{val megakad{lyozta, hogy a pénzintézetek hitelt a djanak Oroszorsz{gnak... és emellett végig kitartott az első vil{gh{borúban”. [44] Ezenkívül m{s bankokra is nyom{st gyakorolt, hogy azok ugyanígy cselekedjenek. A deport{l{sok miatt Oroszorsz{gban és külföldön is a minisztertan{cson verték el a port. Dac{ra annak, hogy a vezérkar nem kérte ki a minisztertan{cs véleményét és tiltakoz{sait sem méltatta figyelemre. M{r idéztem részleteket azokból a szenvedélyes vit{kból, amelyek az ügyből kifolyólag a korm{nyban folytak. [45] Most következzen néh{ny újabb adalék. Krivosein annak a híve volt, hogy ideiglenesen adj{k meg a zsidóknak az Oroszorsz{g b{rmely v{ros{ra érvényes letelepedési jogot. „Ez a zsidóknak adott kedvezmény -[555]-
nemcsak politikai, hanem gazdas{gi szempontból is hasznos lesz Oroszorsz{g sz{m{ra. ...Mostan{ig a politik{nk hasonlított az arany{n alvó zsugoriéra, aki pénzéből semmilyen hasznot nem húz, és ezt m{soknak sem engedi.” Ruhlov erre így tiltakozott. Ez a javaslat „lényegi és visszafordíthatatlan v{ltoz{st jelent a történelem sor{n kialakult törvénykezési gyakorlatban. Amelynek pedig az volt a célja, hogy megvédje az orosz vagyont a zsidóktól, valamint az orosz népet a zsidók pusztító közelségétől. ...Azt javasolja, hogy ezt a kedvezményt csak a h{ború idejére adjuk..., de ne {ltassuk magunkat” A h{ború ut{n „nem lesz korm{ny amelyik visszaküldené a zsidókat a letelepedési övezetbe. ...Miközben oroszok halnak meg a lövész{rkokban, a zsidók betelepszenek Oroszorsz{g szívébe, hasznot húznak a nép szenvedéseiből és az {ltal{nos pusztul{sból. Hogy fog erre reag{lni a hadsereg és az orosz nép?” – Majd a következő ülésen így folytatta. „Az orosz lakoss{g nélkülözése és szenvedése óri{si, úgy a fronton, mint az orsz{g belsejében. Miközben a zsidó bank{rok hitt{rsaiktól megv{s{rolj{k a jogot, hogy Oroszorsz{g szenvedését kihaszn{lva holnap m{r ezt a kivérzett népet is kizs{km{nyolj{k.” [46] De a miniszterek bel{tt{k, hogy nincs m{s v{laszt{suk, és az intézkedést „kivételes gyorsas{ggal kell végrehajtani... azért, hogy a h{ború okozta pénzügyi szükségleteket kielégítsük”. [47] Ruhlov kivételével mindannyian al{írt{k azt a körlevelet, amely engedélyezi a zsidók szabad letelepedését (és ingatlanjavak szerzését) a birodalom egész területén, kivéve a korm{nyzós{gi székhelyeket, a mezőgazdas{gi területeket, a koz{kok {ltal lakott területeket és Jalta környékét. *48+ Majd 1915 őszén eltörölték a kötelező éves útlevél rendszerét is, a zsidók ezut{n {llandó útlevelet kaptak. (Ezeket az intézkedéseket a numerus clausus részleges felold{sa követte az oktat{si intézményekben, valamint lehetővé v{lt, hogy a zsidók a képviseleti kvót{k keretei között védőügyvédi feladatokat l{ssanak el.) *49+ A közvélemény ellen{ll{sa – amit a fenti hat{rozatok v{ltottak ki – a h{ború nyom{sa alatt megtört. Ezzel, 125 év ut{n, a zsidó letelepedési övezet intézménye mindörökre megszűnt. Viszont, ahogy Szliozberg is megjegyzi, „ez a tartalma miatt oly fontos intézkedés..., amely eltörli a letelepedési -[556]-
övezetet, ez az intézkedés, amiért évtizedekig hi{ba harcoltak az orosz zsidók és Oroszorsz{g liber{lis körei, észrevétlen maradt!” [50] Észrevétlen maradt, mert a h{ború minden m{st h{ttérbe szorított. Oroszorsz{got pedig menekültek és bev{ndorlók hada özönlötte el. A korm{ny {ltal létrehozott Tatjanyinszkij menekültügyi bizotts{g az {ttelepített zsidókat is pénzügyi segélyben részesítette. [51] A febru{ri forradalomig 363 „a menekültügyi tan{cs folytatta munk{j{t és jelentős összegeket utalt ki a különböző nemzetiségi bizotts{gok sz{m{ra”, többek közt a zsidó bizotts{gnak is. *52+ Természetesen ehhez t{rsultak még a sz{mos zsidó szervezet {ltal folyósított pénzösszegek is. Ezek a szemezetek nagy erőkkel és haték onyan segítették a zsidókat. Ilyen volt péld{ul az 1880 -ban alapított, nagy gyakorlattal rendelkező zsidó kisiparosok szervezete (orosz rövidítés: ORT), amely m{r a letelepedési övezeten kívülre is kiterjesztette tevékenységét. Az ORT együttműködést alakított ki a World Relief Committee-vel, és a „Joint”-tal. („A zsidó h{borús {ldozatoknak sz{nt segélyalapok elosztóbizotts{ga.”) Mindannyian nagy segítséget nyújtottak Oroszorsz{g zsidó lakoss{g{nak. „A »Joint« több sz{zezer zsidót segített Oroszorsz{gban és az Osztr{k-Magyar Monarchi{ban.” *53+ Lengyelorsz{gban az ORT t{mogatta a kiv{ndorl{sra készülő vagy földművesként letelepedő zsidókat, mert „a h{ború alatt a kisv{rosi zsidókat a megsz{lló németek arra kényszerítették, hogy a földekre menjenek dolgozni”. [54] Azt{n ott volt még az 1912-ben alapított zsidó betegségmegelőzési t{rsas{g (orosz rövidítés: OZE) is, amelynek nemcsak a közvetlen orvosi segítségnyújt{s volt a felada ta, hanem a szanatórium- és rendelőintézet-alapít{s, az {ltal{nos egészségügyi higiénia fejlesztése, a betegségek megelőzése és a „harc a zsidó népesség fizikai leroml{sa ellen” (Oroszorsz{gban sehol nem létezett még ehhez hasonló szemezet). Akkoriban, 1915-ben, kirendeltségei élelmezési központokat, mozgó orvosi csapatokat, t{bori 363
Febru{ri forradalom: 1917. m{rcius 10-én (a régi orosz idősz{mít{s szerint febru{r 27én) Szentpéterv{rott kitört a polg{ri demokratikus forradalom, melyet sorozatos sztr{jkok és tüntetések előztek meg. II. Miklós c{r, miut{n kinevezte az ideiglenes korm{ny elnökévé Georgij Lvov herceget, lemondott trónj{ról. A korm{ny els ősorban a kadetok (alkotm{nyos demokrat{k) és az októbrist{k (alkotm{nyos m onarchist{k) soraiból került ki.
-[557]-
kórh{zakat, menedékhelyeket és gyermekrendeléseket működtettek a zsidó menekültek sz{m{ra. *55+ Szintén 1915-ben jelenik meg a zsidó szövetség a h{ború {ldozatainak segélyezésére is (orosz rövidítés: EKOPO), amely t{mogat{st kap a Tatjanyinszkij menekültügyi bizotts{gtól és az {llam {ltal bőkezűen dot{lt „Zemgor”-tól (a „zemsztvo-szövetség” és a „v{rosok szövetségének” alapítv{nya), valamint Amerik{ból is. Az EKOPO széles h{lózatot hoz létre, amelynek emberei mozgókonyh{kkal, kantinokkal, ruhaosztó helyekkel, munkakereső irod{kkal (közvetítőirod{k, szalmai képzőközpontok), gyermekbefogadó intézményekk el és iskol{kkal segítenek a zsidóknak letelepedésük előtt, alatt és ut{n. Milyen csod{latos szervezet! – gondoljunk csak arra, hogy körülbelül 250 ezer menekültet és költöző személyt l{ttak el. A hivatalos adatok szerint sz{muk m{r 1916 augusztus{ban 215 ezerre tehető. *56+ És ott volt még a negyedik duma zsidó képviselőinek „politikai bizotts{ga” is, amely a zsidó népi csoport, a zsidó népp{rt, a zsidó demokratikus csoport és a cionist{k közti megegyezés alapj{n jött létre, és a h{ború alatt „jelentős tevékenységet” [57] folytatott. Minden nehézség ellenére „a h{ború megerősítette a zsidók kezdeményezőkedvét, és felkeltette bennük azt a v{gyat, hogy önmagukról gondoskodjanak”. *58+ Ezekben az években „az addig a zsidó tudat mélyén rejtőző erők beértek és felszínre kerültek... és ezek a hatalmas tartalékok a politikai és szoci{lis tevékenység legkülönbözőbb területein jelentek meg”. *59+ Az önsegélyező bizotts{gok {ltal kiutalt összegeken kívül az EKOPO a korm{nytól is milliókat kapott. A rendkívüli menekültügyi tan{cs egyszer sem „utasította el javaslatainkat” a segélyek összegéről. Összességében ez m{sfél év alatt 25 milliót jelentett, azaz sokkal többet, mint amennyit a zsidók gyűjtöttek össze (a korm{ny a vezérkar {ltal elkövetett hib{k miatt fizetett). A nyugatról érkező összegeket a bizotts{g későbbi felhaszn{l{s célj{ra megtarthatta. *60+ A zsidó népesség mozg{s{val – menekültek, {ttelepített emberek, ugyanakkor sok önkéntes költöző is – a h{ború jelentősen módosította az oroszorsz{gi zsidók területi megoszl{s{t. Nagy telepek alakultak ki a fronttól igen t{vol eső v{rosokban, főleg Nyizsnyij Nov-[558]-
gorodban, Voronyezsben, Penz{ban, Szamar{ban, Szaratovban, miként a főv{rosokban (ezek alatt Szentpéterv{rt és Moszkv{t érti a szerző – a szerk.) is. B{r a letelepedési övezet megszüntetése nem vonatkozott Szentpéterv{rra és Moszkv{ra, ez a két v{ros is gyakorlatilag nyitott{ v{lt a zsidók sz{m{ra. Gyakran a m{r régóta ott élő rokonokhoz vagy p{rtfogókhoz költöztek, hiszen ezekben a v{rosokban, m{r előzőleg is éltek zsidók. Így péld{ul a kort{rsak visszaemlékezéseiből kiderül, hogy Szentpéterv{ron volt egy Flakke nevű fogorvos, tízszob{s lak{ssal, kísérőinassal, szolg{lól{nnyal, szak{ccsal. De m{s gazdag zsidókról is tudunk, olyanokról, akik a h{ború alatt, amikor Petrogr{dban kínzó lak{shi{ny uralkodott, befogadt{k a m{ shonnan érkező zsidókat. Sokan v{ltoztattak lakhelyet ezekben az években, akikről nem maradt nyom a történelemben. Kivételt képez egy-egy mag{njellegű csal{di krónika, ahogy David Azbel rokonainak esetében is. „Ida néni... az első vil{gh{ború elején elhagyta a nyugodt és {lmos Csernyigovot, hogy Moszkv{ba költözzön.” [61+ Az újonnan érkezettek gyakran szerény anyagiakkal rendelkeztek, de néh{nyan közülük befoly{sos {ll{sba kerültek, mint az a Poznanszkij nevű férfi, aki a petrogr{di hadicenzúra-bizotts{gn{l „minden titkos ügybe” *62+ beleszólhatott. Ebben az időben a vezérkar gépiesen ontotta a rendelkezéseket, amelyeket hol végrehajtottak, hol figyelmen kívül hagytak. Péld{ul ki kellett z{rni a hadseregben lévő zsidókat minden, a fegyveres szolg{laton kívüli tevékenységből. Nem lehettek titk{rok, pékek, {polók, telefonkezelők vagy t{vír{szok. Ezért, „hogy megelőzzük a zsidó orvosok és {polók {ltal szervezett korm{nyellenes hírverést, ne a t{bori kórh{zakba és kórh{zvonatolya osszuk be őket, hanem a »hírek terjesztésére kevésbé alkalmas helyekre, mint péld{ul az előretolt {ll{sokba, vagy a harctéri sebesültsz{llít{shoz«„. [63] Íme egy m{sik parancs: a zemsztvók szövetségéből, a v{rosok szövetségéből és a Vöröskeresztből ki kell űzni a zsidókat. Mivel sokan oda tömörülnek, hogy elkerüljék a fegyveres szolg{latot (ahogyan több tízezer orosz is ezt tette). Mert előnyös helyzetüket hírverési célokra haszn{lj{k (ahogy minden mag{ra valamit is adó szabadelvű, ra dik{lis és szocialista tette), és főleg mert v{dakat koholnak „a legfelsőbb parancsnoks{g hozz{ nem értéséről” (ami nagyban megfelelt a való-[559]-
s{gnak). *64+ M{s körlevelek arra figyelmeztettek, hogy veszélyes olyan {ll{sokban megtartani a zsidókat, ahol kényes inform{ciókhoz juthatnak. Egyébként 1916 {prilis{ban a nyugati front zemsztvoszövetségének hivatalaiban „a közigazgat{s minden fontos {ga (ideértve a hadi titkokkal kapcsolatosakat is) a zsidók kezében van”. Majd felsorolj{k a titkos iratok iktat{s{val és oszt{lyoz{s{val megbízottakat, valamint megemlítik a t{jékoztat{si oszt{ly vezetőjét, aki „munk{j{ból kifolyólag szabadon bej{rhat a hadsereg különböző szolg{lataihoz a h{torsz{gban vagy egyéb területeken is”. [65] Ugyanakkor semmi sem bizonyítja azt, hogy kézzelfogható eredményt hozott volna a vezérkar hangos követelése, amely szerint a zsidókat sz{műzni kell a Zemgor adminisztr{ciój{ból. A mindig jól inform{lt Lemke meg{llapítja, hogy „a hadvezetésnek a zsidók Zemgorból való kiz{r{s{t célzó parancsai nem tal{ltak kedvező fogadtat{sra”. Kiadtak olyan körlevelet, amelyben az {llt, hogy „minden, hatós{gi parancsra elbocs{tott zsidó vall{sú személy két hónapnyi fizetést és {ttelepülési költségtérítést kap, valamint elhelyezkedését segítik az arcvonal mögötti Zemgor-intézményekben”. [66] (A Zemgor a befoly{sos orosz sajtó kedvence volt, így az újs{gok egyöntetűen elz{rkóztak attól, hogy felfedjék a szervezet pénzügyi forr{sait. Mindenesetre 1916. szeptember 1-éig a h{ború 25 hónapja alatt 464 millió rubelt utalt ki a Zemgornak a korm{ny – a felszerelést és a berendezési eszközöket egyenesen az {llami rakt{rakból sz{llított{k –, miközben a zemsztvók és a v{rosok – a gyűjtésekből befolyó összeggel együtt – csak 9 milliót szedtek össze. *67+ A sajtó azért nem volt hajlandó nyilv{noss{gra hozni a fenti sz{mokat, mert ezzel értelmét vesztette volna a Zemgor, valamint a jelentéktelen és ostoba korm{ny jótékonykodó és emberbar{ti tevékenységének szembe{llít{sa.) A gazdas{gi és földrajzi körülmények miatt a hadsereg besz{llítói között sok zsidó volt. Az egyik panaszos levél, amely a „hazafias kötelezettségeiktől hajtott... kijevi ortodox orosz körök” haragj{t fejezi ki, azt az igen magas beoszt{sban dolgozó Szolomon Frankfurtot v{dolja, aki „a mezőgazdas{gi minisztériumban a hadsereg szalonnaell{t{s{ért felelős biztosa volt”. (Hozz{ kell tennünk, hogy Frankfurt rekvir{l{sai {ltal okozta zűrzavarról szóló panaszok az {llami -[560]-
dum{ig is eljutottak.) Szintén Kijevben a „térség egyik zemsztvój{nak” zűrös „agronómus{t”, Zelman Kopelt halhatatlann{ tette a történelem. Ő olyan mértétertelen rekvir{l{st rendelt el 1916 kar{csonya előtt, amivel az ünnepek idején egy teljes vidéki körzetet megfosztott a cukortól (ebben az ügyben feljelentést is tettek a zemsztvo helyi vezetése ellen). [68] Az {llami dum{ban 1916 novemberében N. Markov képviselő az {llam és a honvédelem javainak „tolvajait és h{torsz{gi fosztogatóit” megbélyegezve szok{sa szerint elsősorban a zsidókat jelölte meg. Kijevben Seftel, a v{rosi tan{cs tagja lez{rta a rakt{rakat és hagyta megromlani a v{ros tartalékaként őrzött 2.500 tonna lisztet, halat és m{s terméket, miközben „ezeknek az uraknak a bar{tai a saj{t halukat arc{tlanul magas {ron {rult{k”. V. J. Gyemcsenko, az {llami duma kijevi képviselője „rengeteg gazdag zsidót” bújtatott (felsorolja őket), „hogy azok megmeneküljenek a katonai szolg{lat elől''. Szaratovban bizonyos „Levi nevű mérnök a megbízott Frenkel közvetítésével” irre{lisan magas {ron sz{llított {rukat a hadiipari bizotts{g részére. (69+ Meg kell jegyeznünk, hogy a Gucskov {ltal létrehozott hadiipari bizotts{gok ugyanígy j{rtak el az {llami kincst{rral szemben. Mit is mondhatn{nk erről?... A petrogr{di belbiztons{gi szolg{lat egyik 1916 októberében kelt jelentésében azt olvashatjuk, hogy „Petrogr{dban a kereskedelem kiz{rólag a zsidók kezében van, akik tökéletesen ismerik az utca emberének ízlését, v{gyait és véleményét”. A jelentés arról a jobboldali körökben elterjedt nézetről is besz{mol, amely szerint „a zsidók h{ború eleje óta élvezett szabads{ga” egyre nagyobb felh{borod{st kelt a népben. „Igaz, hivatalosan létezik még néh{ny orosz v{llalat, de valój{ban azt is zsidók ellenőrzik, és lehetetlen b{rmit v{s{rolni vagy rendelni zsidó közvetítés nélkül.” [70] (A bolsevik kiadv{nyok, mint péld{ul az akkoriban Petrogr{dban tartózkodó Kajurov könyve [71], a valós{got kiforgatva később azt {llított{k, hogy 1915 m{jus{ban, amikor Moszkv{ban kifosztott{k a német cégeket és boltokat, a tömeg megt{madta a zsidó üzemeket is. Ez egy{ltal{n nem igaz, sőt éppen az ellenkezője történt. A németellenes felkelés idején a zsidók, mivel vezetéknevük hasonlított a németekére, úgy védekeztek, hogy -[561]-
boltjaik kirakat{ba „ez a bolt zsidó” felirattal t{bl{t akasztottak – és így nem történt b{ntód{suk. A h{torsz{gban a zsidó kereskedőket nem érte t{mad{s a h{ború évei alatt.) Ugyanakkor a monarchia felső köreiben – Grigorij Raszputyin morbid364 környezetében – gyanús egyének kis csoportja jelentős szerepet j{tszott. Ez pedig nem csak a jobboldali körök rosszall{s{t v{ltotta ki. A petrogr{di francia nagykövet, Maurice Paléologue 1916 m{jus{ban ezt jegyezte fel naplój{ba. „Egy rak{s zsidó pénzember és becstelen nyerészkedő, Rubinstein, Manusz és m{sok meg{llapod{st kötöttek (Raszputyinnal), és bőséges jutalomban részesítik szolg{lataiért. A zsidók útmutat{sai alapj{n küld feljegyzéseket minisztereknek, bankoknak vagy különböző befoly{sos személyiségeknek.” [72] Míg a múltban Gincburg b{ró {llt ki nyíltan a zsidók érdekében, ezentúl ezt a tevékenységet titokban a Raszputyin köré csoportosuló törtetők folytatt{k. Ily en volt D. L. Rubinstein (a petrogr{di kereskedelmi bank vezetője, aki úgy taposta ki mag{nak az utat a trón közelébe, hogy ő kezelte Andrej Vlagyimirovics nagyherceg vagyon{t. Virubova 365 révén ismerkedett meg Raszputyinnal, később Szent Vlagyimir-renddel tüntették ki, {llami tan{csosi címet, és ezzel „őexcellenci{ja” megszólít{st kapott) bank{r is. És közéjük tartozott a gy{riparos I. P. Manusz is (a petrogr{di vagongy{r vezetője, Putyilov üzemeinek, két banknak és az orosz közlekedési v{llalat igazgatótan{cs{nak a tagja, maga is {llami tan{csos). Rubinstein {llandó „titk{rt” adott Raszputyin mellé a gazdag ékszerész, gyém{ntkereskedő, és ír{studatlans{ga ellenére is nagyon ügyes és v{llalkozó szellemű Aron Szimanovics személyében. (Vajon mi szüksége volt Raszputyinnak „titk{rra”, amikor ő nem birtokolt semmit?...) Ez a Szimanovics („a zsidók legjobbika” firkantotta {llítólag hib{s helyesír{ssal Szimanovics porréj{ra Raszputyin) a sz{műzetés364 365
Morbid (latin, f rancia): itt: torz. Anna Virubova: (1884-1964) a c{rné udvarhölgye és sok{ig legjobb bar{tnője is, Raszputyin fanatikus csod{lója, {llandó közvetítő a c{ri csal{d és a sztarecek közt. Letartóztatj{k 1917-ben, kiszabadul, újra elfogj{k, majd sikerül Finnorsz{gba m enekülnie, ahol teljesen elfeledve még több mint 45 évig él.
-[562]-
ben kiadott egy nagyotmondó könyvecskét az ebben az időszakban j{tszott szerepéről. Tal{lható benne mindenféle érdektelen pletyka és „mese” („több sz{zezer Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg parancs{ra kivégzett és legyilkolt zsidóról” beszél *73+); de a sok salak és hencegő ömlengés mellett valós, tényleges adatokat is tartalmaz. Ilyen péld{ul az 1913-ban kirobbant, zömmel zsidókat érintő „fogorvosügy”. „Valódi fogorvosdiploma-gy{rtó üzemet {llítottak fel”, és a diplom{sok elözönlötték Moszkv{t. *74+ A dolog jelentőségét az adta, hogy az ilyen oklevél tartózkod{si engedélyre jogosított és felmentést jelentett a katonai szolg{lat alól. Közel 300 készült belőle (Szimanovics szerint 200). Az {lfog{szokat egy év börtönbüntetésre ítélték, de Raszputyin közbenj{r{s{ra kegyelmet kaptak. „A h{ború alatt... a zsidók Raszputyinn{l kerestek védelmet a rendőrség vagy a katonai hatós{gok elől”, és Szimanovics büszkén sz{mol be arról, hogy „sok fiatal zsidó kérte a segítségét, hogy megmeneküljön a hadseregtől”. Ez a h{borús időkben lehetővé tette, hogy bejussanak az egyetemre. „Gyakran nem volt semmilyen törvényes lehetőség”, de Szimanovics {llítja, hogy mindig tal{lt megold{st. Raszputyin „a zsidók bar{tja és jótevője volt, és feltétel nélkül segítette a körülményeik javít{s{ra ir{nyuló erőfeszítéseimet”. [75] Amidőn ezekről az újdonsült kegyencekről beszélünk, nem hagyhatjuk ki a p{ratlan kalandort, Manaszevics-Manujlovot sem. Volt a belügyminisztérium hivatalnoka, majd az orosz titkosrendőrség p{rizsi ügynöke, de ez nem akad{lyozta meg abban, hogy külföldön eladja a rendőrség titkos iratait. Titkos t{rgyal{sokat folytatott Gaponnal, és miut{n Stürmert 366 kinevezték korm{nyfőnek, r{bízt{k a „rendkívüli »titkos küldetéseket«„. [76] Rubinstein a kor{bban zsidóellenes Novoje Vremja megv{s{rl{s{val (vö. 8. fejezet) tört be a közéletbe. (Mintha a történelem iróni{ja alakította volna a lap sors{t. Szuvorin a varsói Kroneberg bank{r pénzéből vette meg 1876-ban az újs{got, és eleinte szimp{ti{ból he366
Stürmer: Raszputyin védence, a minisztertan{cs elnöke (1916. febru{r 2. – november 23. között), aki ugyanakkor betölti a belügyminiszteri (m{rcius 16. – július 17.), majd a külügyminiszteri (július 20. – november 23.) posztot is. Febru{r ut{n letartóztatj{k, bebörtönzik a Péter-P{l erődbe, ahol 1917. szeptember 2-{n hunyt el.
-[563]-
lyet adott a zsidóknak a lap has{bjain. A török-orosz h{ború kezdetén azonban a Novoje Vremja hirtelen ir{nyt v{ltott és „{t{llt a reakció t{bor{ba... a zsidókérdésben pedig nem vetett többé g{tat a gyűlöletnek és a rosszindulatnak”. [77]) 1915-ben Goremikin 367 miniszterelnök és ifj. Hvosztov368 belügyminiszter hi{ba prób{lt{k megakad{lyozni, hogy Rubinstein felv{s{rolja az újs{got. *78+ Ez utóbbi nem sokkal ezt követően megszerezte a lapot; a közelgő forradalom miatt azonban ennek m{r nem volt jelentősége. *Manusz egyébként részlegesen felv{s{rolt egy m{sik jobboldali lapot is, a Grazsdanyint (Polg{rt{rs).+ Sz. Melgunov „ötöknek” nevezte azt a kis csoportot, amely a c{r „előszob{j{ban” [79] intézte ügyeit a nagyhatalmú Raszputyin közvetítésével. Nem ak{rmilyen helyzet alakult ki. Kétes sz emélyek kerültek a trón közvetlen közelében, akik veszélyes befoly{st gyakorolhattak egész Oroszorsz{g ügyeire. Buchanan, Nagy-Britannia követe úgy vélte, hogy Rubinstein a német hírszerzésnek dolgozott. *80+ Nem z{rhatjuk ki ezt a lehetőséget sem. A német kémkedés gyors térnyerése Oroszorsz{gban, valamint annak kapcsolatai a h{torsz{gban lévő üzérekkel arra kény szerítették Alekszejev369 t{bornokot, hogy 1916 nyar{n kérvényezze a c{rn{l a vezérkar nyomozati hat{skörének kiszélesítését. Így alakult meg „Batyusín t{bornok vizsg{lóbizotts{ga”. Az első célpont Rubinstein volt, akit „a német tőkével való nyerészk edéssel”, az ellenség érdekét szolg{ló pénzügyi manőverekkel és rubelleértékeléssel gyanúsítottak. Tov{bb{ azzal, hogy a külföldi ügynököket túlfizette a hadt{pparancsnoks{g 370 megrendeléseiért, és a Volga-vidéken búz{val üzérkedett. Makarov igazs{gügy-miniszter döntése nyom{n Rubin-
Ivan Goremikin: (1839-1917) miniszterelnök először 1906 {prilis{tól július{ig, majd 1914. janu{rtól 1916. janu{rig. 368 Ifj. Alekszisz Hvosztov: (1872-1918), a negyedik duma jobbsz{rny{nak vezetője, 19151916-ban belügyminiszter. A bolsevikok agyonlőtték. 369 Mihail Alekszejev: (1857-1918), akkoriban a legfelsőbb parancsnoks{g vezérkari főnöke. A c{rnak később azt tan{csolja, hogy mondjon le. Egészen 1917 . június 3-ig legfelsőbb parancsnok. Október ut{n az első fehér hadsereg szervezője a Donn{l. 370 Hadt{p: a hadsereg egységeinek ell{t{s{ért felelős szervezeti egység. 367
-[564]-
steint 1916. július 10-én letartóztatt{k és haza{rul{ssal gyanúsított{k. [81] A 20 évi kényszermunk{ra ítélhető Rubinsteint leghat{rozottabban személyesen a c{rné t{mogatta. Letartóztat{sa ut{n két hónappal Alekszandra Fjodorovna azt kérte a c{rtól, „hogy diszkréten küldje őt Szibéri{ba, ne tartsa itt, hogy ezzel ne ingerelje a zsidókat”. – „Beszélj Rubinsteinről” Protopopovval371 – mondta! Két hétre r{ Raszputyin t{viratot küld a c{rnak a főhadisz{ll{ sra azzal, hogy Protopopov „kéri, hogy senki ne h{borgassa”, még a kémelh{rít{s sem...; „a fogva tartottról jós{ggal szólt, igazi keresztényként”. Újabb h{rom hét múlva a c{rné ezt írja. „Rubinstein a hal{l{n van. Küldj azonnal egy t{viratot (az északnyugati frontra) ..., hogy Pszkovból {tkerüljön a belügyminiszter felügyelete al{” – azaz a jós{gos, keresztény Protopopovhoz! Majd m{snap: „Remélem, feladtad a t{viratot Rubinstein ügyében, haldoklik.” Egy nappal később: „Megtetted a szükséges lépéseket, hogy Rubinsteint {tadj{k a belügyminiszternek? Ha Pszkovban marad, meg fog halni – nagyon kérlek, kedves bar{tom!” [82] Rubinstein december 6-{n szabadult, tíz nappal Raszputyin meggyilkol{sa előtt, akinek így még éppen volt ideje arra, hogy ezt az utolsó szívességet megtegye neki. Makarov 372 minisztert, akit a c{rné ut{lt, azonnal lev{ltott{k. (Nem sokkal később a bolsevikok agyonlövik.) Igaz, hogy Rubinstein kiszabadul{s{val még nem z{rult le a nyomoz{s. Ismét letartóztatt{k, de az üdvözítő febru{ri forradalom alatt a tömeg – m{s, a c{ri börtönökben sínylődő rabbal együtt – kiszabadította a petrogr{di börtönből. Ő pedig elhagyta a h{l{tlan Oroszorsz{got, ahogyan ezt Manaszevicsnek, Manusznak és Szimanovicsnak is volt ideje megtenni. (Rubinsteinnel egyébként még tal{lkozunk.)
371
372
Protopopov: a c{ri rendszer utolsó belügyminisztere. Azzal gy anúsított{k, hogy összej{tszott Németorsz{ggal (Svédorsz{gban. 1916 nyar{n, amikor a duma kü ldöttségével Angli{ba utazott). Az ideiglenes korm{ny bebört önözte, a bolsevikok agyonlőtték. Makarov: igazs{gügy-miniszter 1916. július 20. – 1917. janu{r 2. között, 1918 szeptemberében a Cseka agyonlőtte.
-[565]-
Nekünk, akik a XX. sz{zad 90-es éveiben 373 élünk, az {llami javak e dorbézoló eltékozl{sa kicsinyített kísérleti modellnek tűnik a mostanihoz képest. ...Ami közös a két esetben, az a beképzelt és tehetségtelen korm{ny, amelynek kezéből kicsúszik Oroszorsz{g sorsa. Rubinstein péld{j{n okulva a vezérkar több bank sz{ml{it ellenőrizte. Ezzel p{rhuzamosan vizsg{latot indítottak a kijevi cukorgy{rosok – Hepner, Cehanovszkij , Babuséin és Dob rij – ellen, akik cukorkiviteli engedélyt kaptak Perzsi{ba. A nagy mennyiségű sz{llítm{nyokból azonban csak igen kevés {rut jelentettek a v{mhivatalok, és kevés érkezett meg rendeltetési helyére. A többi cukor „eltűnt”. Egyes hírek szerint Törökorsz{gba – Németorsz{g szövetségeséhez – került, és ott helyben eladt{k. Ugyanakkor a délnyugati területeken – Oroszorsz{g fő cukorgy{rtó vidékén – hirtelen az egekbe szökött a cukor {ra. A cukorgy{rosok ügye szigorú és könyörtelen légkörben kezdődött, de a Batyusin-bizotts{g a vizsg{lat befejezése előtt {tadta az akt{t egy kijevi vizsg{lóbírónak, aki kiengedte őket az előzetes letartóztat{sból. Később azt{n a c{r környezetéből kaptak t{mogat{st. Ami mag{t az olyannyira fontos Batyusin-bizotts{got illeti, öszszetétele sok kív{nnivalót hagyott maga ut{n. Zavadszkij szen{tor r{vil{gított, mennyire kevéssé volt hatékony a bizotts{g vizsg{lata a Rubinstein-ügyben. *83] Lukomszkij vezérkari t{bornok emlékirataiban arról sz{mol be, hogy Rezanov ezredes, a bizotts{g egyik meghat{rozó jog{sza, akinek szakmai hozz{értéséhez nem fért kétség, nagyon szerette a k{rty{t, a jó éttermeket és az iv{szattal egybekötött vacsor{kat. A szintén bizotts{gi tag Orlov pedig reneg{t. Közvetlenül 1917 ut{n a petrogr{di Csek{n{l dolgozik, később {t{ll a fehérekhez, a sz{műzetésben pedig provokatív viselkedésével tűnik ki. Kétségtelenül voltak m{s gyanús személyek is ebben a bizotts{gban. Olyanok, akik nem utasított{k el a kenőpénzeket, és anyagi haszon ellenében szabadon engedtek bizonyos személyeket. A bizotts{g következetlen cselekedeteinek sorozata felkeltette a petrogr{di hadbí373
Akkoriban dolgozott e köteten a szerző. A célz{s a jelcini Oroszorsz{gra vonatkozik.
-[566]-
rós{g és az igazs{gügy-minisztérium magas rangú hivatalnokainak figyelmét is. Azonban nem csak a vezérkar foglalkozott a nyerészkedőkkel „a zsidók {ltal{nos tevékenységével” összefüggésben. A rendőrségi ügyoszt{ly ideiglenes vezetője, Kafafov 1916. janu{r 9-én al{írt egy – minden korm{nyzós{gi és v{rosi korm{nyzónak, valamint az összes csendőrségi parancsnoks{gnak címezett – hadititoknak minősített utasít{st. A közvélemény „hírszerző szolg{lata” azonban hamar felfedte a titkot, és egy hónappal később, febru{r 10-én Cseidze 374 – minden m{s ügyet felfüggesztve – az {llami duma szónoki emelvényéről felolvasta az okiratot. Nemcsak az {llt benne, hogy „a zsidók a forradalmat szolg{ló hírverést folytatnak”, hanem „a bűnös propagandatevékenységükön kívül... két fontos célt tűztek ki maguk elé: az alapvető élelmiszerek {r{nak mesterséges növelését, és a v{ltó pénzérmék (a kis kopejk{s pénzérmék eltűnése a forgalomból természetszerűleg dr{gul{shoz vezetett, és a rubel elértéktelenedését sugallta! – a szerk.) kivon{s{t a forgalomból”. Így akarj{k „elérni, hogy a lakoss{g elveszítse bizalm{t az orosz pénz ir{nt”, elterjeszteni, hogy „az orosz korm{ny csődbe ment, és nincs m{r fém az aprópénz veréséhez”. A körlevél szerint mindezzel az a céljuk, „hogy kivívj{k a letelepedési övezet megszüntetését, mert a zsidók úgy gondolj{k, hogy a mostani zűrzavaros időszak a legkedvezőbb céljaik megvalósít{s{hoz”. Az ügyoszt{ly nem hozott semmilyen konkrét intézkedést a fenti meg{llapít{sokkal kapcsolatban, azokat csak „t{jékoztató jelleggel” közölte. [84] Íme Miljukov reakciója: „a zsidókkal szemben Rosztopcsin375 módszerét alkalmazzuk. Ki{llítjuk őket a feldühödött tömeg elé, és r{juk mutatunk. Ők a bűnösök, tegyetek velük, amit akartok!” [85]
374
375
Nyikolaj Szemjonovics Cseidze: m ensevik vezető, a harmadik és a negyedik duma képviselője; 1917 febru{rj{ban a petrogr{di tan{cs elnöke, 1921 -ben emigr{l, 1926ban öngyilkos lesz. Fjodor Vasziljevics Rosztopcsin: A XIX. sz{zad elején Moszkva korm{nyzója. Sok{ig úgy gondolt{k, hogy felgyújtotta a v{rost, amikor a franci{k 1812 -ben bevonultak. Ségur b{rónő apja.
-[567]-
Ugyanezekben a napokban a rendőrség körülvette a moszkvai tőzsdét az Iljinka utc{ban és ellenőrizte az ügynökök személyazonoss{g{t. Itt hetven olyan zsidót tal{ltak, akinek nem voltak rendben a papírjai. Ogyessz{ban ugyanilyen razzi{t tartottak. Ennek a híre eljutott a duma üléstermébe is, ahol az valós{gos földindul{st okozott. Éppen az következett be, amitől a minisztertan{cs annyira félt. „A mostani időkben nem tűrhetjük, hogy az {llami dum{ban napirendre kerüljön a zsidókérdés, mert a vita elfajulhat, és tov{bb élezheti a nemzetiségek közti ellentéteket.” [86+ A vita szépen fell{ngolt és hónapokig tartott. Az ügyoszt{ly körlevelére Singarjov reag{lt a legerőteljesebben és legszenvedélyesebben – senki nem tudta olyan felh{borod{ssal kifejezni l{zong{s{t, mint ő. „Nincs olyan gyal{zat, nincsen olyan aljass{g, amit az {llam el ne követett volna a zsidókkal szemben. Ez a keresztény {llam... minden alap nélkül r{galmakat szór egy egész népre. ...Az orosz t{rsadalom csak akkor gyógyulhat ki bajaiból, ha felhagy azzal a gyakorlattal, ami megkeseríti az orsz{g életét. Akkor ha megszünteti a nemzetiségek üldözését. ...Igen, f{j, hogy ilyen korm{nyunk van, és szégyelljük {llamunkat!” Az orosz hadsereg muníció nélkül maradt Galíci{ban, „és a zsidók lennének ezért felelősek? ...A nagy {remelkedésnek pedig sz{mos, össz etett oka van. ...Miért csak a zsidókat említi a körlevél ebben az ügyben, miért nem beszél az oroszokról és a többiekről?” Az {rak erős emelkedése valóban egész Oroszorsz{got jellemezte, és ugyanez elmondható a v{ltó pénzérmék eltűnéséről is. „És minderről a rendőrségi ügyoszt{ly körlevelében olvashatunk!” [87] Elvitathatatlan. Könnyű íróasztal mögött körlevelet írni, de nagyon kellemetlen, ha felelni kell érte a dühös parlament előtt. Nem volt hov{ h{tr{lni, és a duma szónoki emelvényére taszig{lt{k Kafafovot, mag{t a körlevél szerzőjét. Azzal védekezett, hogy a körlevél nem tartalmazott semmiféle utasít{st, nem a lakoss{gnak szólt, hanem a helyi hatós{goknak, csak t{jékoztató jellegű volt és nem végrehajtandó. Addig nem keltett feltűnést, amíg „megfélemlített” hivatalnokok ki nem adt{k, és a parlament szónoki emelvényről nyilv{noss{gra nem került. -[568]-
Milyen furcsa, folytatta Kafafov. Vajon miért nem esik szó m{s titkos körlevelekről, amiket biztos, hogy ugyanígy kisziv{rogtattak? Péld{ul arról, amit 1915 m{jus{ban ő maga írt al{. „A birodalom néh{ny népességcsoportj{ban megfigyelhetjük a gyűlölet növekedését a zsidókkal szemben”, és az ügyoszt{ly „kéri, hogy hozzanak nagyon hat{rozott intézkedéseket az ilyen megnyilv{nul{sok”, valamint a zsidók ellen ir{nyuló minden erőszakos cselekmény „megakad{lyoz{s{ra... a leghat{rozottabb intézkedésekkel csír{j{ban fojts{k el a bizonyos helyeken kialakuló hírverést, nehogy az a pogromok fell{ngol{s{hoz vezessen”. V{gy ott van az egy hónappal azelőtt, febru{r elején Poltav{ba küldött utasít{s is, amely a hírszerzés megerősítésére szólít fel azért, hogy „időben meg tudj{k akad{lyozni a zsidók ellen ir{nyuló pogromkísérleteket”. [88] Kafafov arról panaszkodott, miként lehetséges az, hogy az ehhez hasonló körlevelek nem érdeklik a közvéleményt, és elhallgatj{k őket? Szenvedélyes hangú felszólal{s{ban Singarjov rögtön figyelmeztette a dum{t, hogy veszélyes a „zsidókérdés végtelen vizeire evezni a vit{val”. A körlevél nyilv{noss{gra kerülése miatt mégis ez történt. R{ad{sul maga Singarjov is hozz{j{rult ehhez ügyetlenségével, amikor a zsidók védelméből t{mad{sba lendült {t azzal a kijelentésével, hogy az igazi {rulók oroszok. Nevezetesen Szuhomlinov, Mjaszojedov és Grigorjev t{bornok, aki szégyenszemre kapitul{lt Kovnón{l. *89+ Szavait nem hagyhatt{k v{lasz nélkül. Markov 376 a szemére vetette, hogy nincs joga Szuhomlinovról beszélni, mivel ő még csak v{dlott. (A haladó blokk szép sikereket ért el a Szuhomlinov-üggyel, de az ideiglenes korm{ny buk{sa ut{n be kellett ismernie, hogy csak az idejét vesztegette, mivel nem történt semmilyen {rul{s.) Mjaszojedovot viszont elítélték és kivégezték ({m bizonyos tények arra utalnak, hogy ez is csak koholt ügy volt); Markov csak annyit 376
Nyikolaj Markov: (1876-1945), a dum{ban „Markov2” néven szerepelt, hogy ugyanolyan nevű t{rsaitól megkülönböztessék. A szélsőjobboldal vezetője, 1918 novemberében Finnorsz{gba t{vozik, majd Berlinbe és P{rizsba megy, ahol a Kétfejű Sas monarchista folyóiratot vezeti. Németorsz{gba 1936-ban települ, ahol orosz nyelvű antiszemita lapot igazgat. Wiesbadenben hal meg.
-[569]-
tett hozz{, hogy „hat zsidó kém t{rsas{g{ban akasztott{k fel” (ezt nem így tudtam: Mjaszojedovot egyedül ítélték el) és íme, az ar{ny: egy a hathoz. [90] A haladó blokknak 1915 augusztus{ban sikerült összet{kolnia egy olyan programot, amelyben szerepelt „Lengyelorsz{g autonómi{ja” – a valós{gban Lengyelorsz{g egésze a németek kezén volt –; „a parasztok jogegyenlősége” – ezt nem kellett a korm{nytól követelv, mivel azt Sztolipin megvalósította, csak éppen a duma nem emelte törvényerőre, mert a zsidók egyenjogúsít{s{t szabta feltételül. A blokk programj{nak fő programpontja így „a zsidókat sújtó jogkorl{toz{sok csökkentésének fokozatos meg valósít{sa” lett, b{r a megfogalmaz{s óvatoskodó jellege szembeötlő. A blokkban voltak zsidó képviselők is *91+, és a jiddis sajtó azt harsogta, hogy „a zsidó közösség sok szerencsét kív{n a haladó blokknak!” Közel kétéves kimerítő h{ború, a fronton elszenvedett súlyos veszteségek és a h{torsz{gban uralkodó l{zas nyugtalans{g l{tt{n a szélsőjobb t{mad{sba lendült. „Jól tudj{k, hogy magyar{zatot kell adniuk a népnek arról, hogy miért hallgatt{k el a német haderő fölényét, és az {remelkedés elleni küzdelmet. Valamint arról is, hogy miért buzgólkodnak ekkora hévvel a zsidók egyenlő jogaiért! ...Csak nem fogunk egyenlő jogokat adni nekik éppen most, amikor mindenki fel van tüzelve a zsidók ellen. Amennyiben önök így tesznek, azzal csak tov{bb l{zítj{k ellenük a közvéleményt!” [92] Friedman képviselő visszautasítja azt az {llít{st, amely szerint a nép indulata a tetőfok{ra h{gott. „A zsidók elnyom{s{nak tragédi{j{ban is felcsillan a reménysug{r, amit nem szeretnék elhallgatni. Ez pedig a belső korm{nyzós{gok orosz lakoss{g{nak magatart{sa az odaérkező zsidó menekültekkel szemben”, akiknek „segítséget és vendégszeretetet nyújtanak”. Ez „a jövőnk, az orosz néppel való öszszefonód{s”. Ugyanakkor kitartóan hangsúlyozza, hogy a zsidók minden baj{ért a korm{ny a felelős, és a legfelsőbb vezetést v{dolja. „Soha nem volt pogrom, amikor a korm{ny nem akarta.” Az {llami duma tagjainak közvetítésével „Oroszorsz{g 170 millió lakos{hoz fordulok. ...Önöket akarj{k felhaszn{lni, hogy lesújtsanak az oroszorsz{gi zsidó népre!” [93] -[570]-
Ezt a v{laszt kapta: tudj{k egy{ltal{n a dugna képviselői, mit gondol az orsz{g? „Az orsz{g nem ír zsidó lapokba, az orsz{g szenved és dolgozik... lövész{rkok pokl{ba merül, ott van az orsz{g, és nem a zsidó lapokban, ahol titkos utasít{soknak engedelmeskedő kétes egyének dolgoznak.” Még azt is mondt{k, hogy „az persze baj, hogy a sajtót a korm{ny ellenőrzi, de ennél sokkal nagyobb baj az, hogy az orosz {llam ellenségeinek a kezében van”! [94] Ahogy Singarjov előre l{tta, a Duma szabadelvű többségének nem volt m{r érdeke a zsidókérdés napirenden tart{sa. De a folyamat elindult, és m{r semmi sem tudta meg{llítani. A többi t{rgyal{sra v{ró ügy közé beékelődő felszólal{sok vég nélküli özöne négy hónapig, az őszi ülésszak végéig hömpölygött. A jobboldal a haladó blokkot v{dolta. A duma nem fog az {remelkedés problém{j{val foglalkozni! „Önök nem fognak a bankok, a szakszervezetek vagy az ipari sztr{jkok ellen küzdeni, mert ez azt jelentené, hogy a zsidók ellen harcoln{nak.” Eközben a petrogr{di reformista v{rosvezetés „két zsidónak adta haszonbérletbe a v{ros élelmezését. Levenszonra bízt{k a húsbeszerzést és Leszmanra az élelmiszerüzletek ell{t{s{t, pedig ez utóbbi lisztet adott el feketén Finnorsz{gnak.” Ezenkívül megneveztek m{s olyan sz{llítókat is, akik mesterségesen felnyomt{k az {rakat. *95+ (Egyetlen képviselő sem v{llalta fel ezen nyerészkedők védelmét.) Ezek ut{n elképzelhetetlen volt, hogy a h{borús években oly időszerű téma, a numerus clausus ne kerüljön terítékre. Azt l{ttuk, hogy az 1905-ös forradalom ut{n vissza{llított{k, de fokozatosan enyhült a bej{ró gimn{ziumok elterjedésével és azzal, hogy a külföldön orvosi egyetemet végzett zsidók sz{m{ra engedélyezték az {llamvizsga letételét Oroszorsz{gban. M{s intézkedések is születtek, de a numerus clausust nem törölték el 1915-ben, a letelepedési övezetet megszüntetésekor. A felsőbb körökben meglehetősen népszerű P. N. Ignatyev (és a febru{ri forradalom ut{n sem üldözték) 1915-1916ban közoktat{si miniszter szintén csökkentette a numerus clausust a felsőoktat{si intézményekben. De 1916 tavasz{n a duma falai között hangos vita folyik a kérdésről. Megvizsg{lj{k a közoktat{si minisztérium statisztik{it, és -[571]-
Levasev professzor, a novorosszijszkij egyetem tan{ra, ogyesszai képviselő tudatja, hogy a minisztertan{cs 1915-beli rendelkezéseit (amelyek rendkívüli engedélyt adtak a hadseregben harcoló zsidók gyermekeinek egyetemi felvételére) a közoktat{si minisztérium önkényesen kiterjesztette a Zemgor, az evaku{l{ssal megbízott szervezetek és a kórh{zak zsidó alkalmazottainak gyermekeire. Valamint azokra is, akik magukat a hadsereg kötelékében szolg{ló rokon eltartottj{nak vallott{k (valótlanul). Így 1915-ben, a novorosszijszkij egyetem orvostudom{nyi kar{nak 586 elsőéves hallgatója közül „391 zsidó”, azaz a kétharmaduk, és „csak egyharmad marad a többi nemzetiségnek”. A Don melletti Rosztov Varsavszkij egyetemének jogi kar{n a hallgatók 81%-a, az orvostudom{nyi karon 56%-a, a természettudom{nyi karon 54%-a zsidó. *96+ Gurevics azt v{laszolja Levasevnek: íme itt a bizonyíték, hogy a numerus clausus fölösleges ! „Mi értelme van a numerus claususnak, ha még az idén is, amikor a zsidók az előírtn{l magasabb sz{zalékban kerültek be, maradt elég a hely az összes keresztény sz{m{ra, akik egyetemre akartak j{rni?” Mit szeretnének – üres tantermeket? A kis Németorsz{gnak sz{mos zsidó professzora van, és mégsem hal bele! [97] Markov ellenvetése szerint „az egyetemek üresek, (mert) az orosz di{kok a h{borúban vannak, és az (egyetemekre) rengeteg zsidót küldünk”. A zsidók „kihúzt{k magukat a katonai szolg{lat alól”, és „elözönlötték a petrogr{di egyetemet. Ennek köszönhetően kevesebb lesz majd az orosz értelmiségi. ...Ez a jelenség ...nagyon k{ros, sőt romboló hat{sú az orosz népre nézve”, mert minden nép „al{ van vetve értelmisége hatalm{nak. ...Az oroszoknak meg kell védeniük elitjüket, hivatalnokaikat és a korm{nyukat, amelynek orosznak kell lennie.” [98] Hat hónappal később, 1916 őszén Friedman még visszatér erre, és felteszi a dum{nak a kérdést. „Teh{t jobb lenne, ha egyetemeink üresek maradn{nak... ink{bb ne legyen Oroszorsz{gnak értelmiségi elitje, mintsem, hogy túl sok zsidó legyen közöttük?” [99] Egyrészről Gurevicsnek természetesen igaza volt. Miért is kellett volna üresen hagyni a tantermeket? Mindenki tegye, amit tennie -[572]-
kell. De ha így tesszük fel a kérdést, azzal a jobboldal gyanúj{t és keserűségét erősítjük meg. Szóval nem együtt tesszük a dolgunkat? Egyeseknek h{borúzni, míg m{soknak tanulni kell? (Ap{m péld{ul félbeszakította tanulm{nyait a moszkvai egyetemet, és önkéntesként bevonult a hadseregbe. Akkoriban úgy tetszett, nincs m{s v{laszt{sa. Szégyen lett volna, ha nem harcol a fronton. Ki tudta a fiatal orosz önkéntesek, sőt ak{r az egyetemeken maradt professzorok közül is, hogy az orsz{g jövője nem csak a csatatéren dől el? Ezt senki sem tudhatta akkoriban sem Oroszorsz{gban, sem Európ{ban.) A dum{ban a zsidókérdésről szóló vit{t 1916 tavasz{n felfüggesztették azzal az indokkal, hogy nem kív{natos nyugtalans{got okoz a közvéleményben. De a nemzetiségi probléma újra napirendre került a j{r{si zemsztvókról szóló törvény módosít{sakor. Ennek az új közigazgat{si rendszernek a létrehoz{s{ról t{rgyalt a parlament 1916-1917 telén, a duma utolsó hónapjaiban. Egy alkalommal, midőn a legfőbb szónokok m{r vagy étteremben ültek vagy hazamentek, és csak a képviselők alig fele tartózkodott engedelmesen az ülésteremben, bizonyos Taraszov nevű vjatkai paraszt felosont a szónoki emelvényre. Félénken beszélni kezd, és megprób{lja megértetni a képviselőkkel, hogy mi a gond a törvénymódosít{ssal, amely szerint „mindenkit be kell fogadnunk, zsidókat, németeket, mindenkit, aki a j{r{sunkba jön. És nekünk mi]yen jogaink lesznek? Ezek az emberek, akik nyilv{ntart{sba kerülnek (a j{r{sunkban)... elfoglalj{k majd a helyeket, de a parasztokkal senki sem törődik. ... Ha zsidó vezeti majd a j{r{si közhivatalt, a titk{rnő pedig a felesége, akkor a parasztoknak milyen jogaik lesznek? ... Mi fog akkor történni? Mi ]esz a parasztokkal? ...És amikor b{tor harcosaink hazatérnek majd, mihez lesz joguk? A h{ttérben marad{shoz, pedig a h{ború alatt a parasztok az első vonalban harcoltak a szürke katonaköpenyeikben. ...Ne készítsenek olyan törvénymódosít{sokat, amelyek ellentmond{sban vannak a paraszti élet valós{g{val, ne adj{k meg a jogot a zsidóknak és a németeknek, hogy részt vehessenek a j{r{si zemsztvo-v{laszt{sokon, mert ezek a népek semmi hasznosat sem nyújtanak nekünk. Sőt, sokat {rtanak majd, és szerte az orsz{gban fe-[573]-
jetlenség lesz. Mi, parasztok nem fogjuk al{vetni magunkat ezeknek az idegeneknek.” [100] Közben jav{ban folyt a kamp{ny a zsidók egyenjogúsít{s{ért. M{r olyan szervezetek is t{mogatt{k, amelyek kor{bban nem érezték magukat érintettnek ebben a kérdésben. Mint péld{ul a Gvozgyevféle377 központi munk{scsoport, amely az orosz proletari{tus érdekeit képviselte. A munk{scsoport 1916 tavasz{n azt {llította, inform{ciói vannak arról, hogy „a reakció (értsd: a korm{ny és a belügyminisztérium hivatala) nyíltan pogromot szervez a zsidók ellen egész Oroszorsz{gban”, és Kozma Gvozgyev is ugyanezt az ostobas{got szajkózta a hadiipari bizotts{gok kongresszus{n. Rodzjankónak 378 1916 m{rcius{ban címzett levelében a munk{scsoport tiltakozik a zsidókérdés vit{j{nak a felfüggesztése ellen az {llami dum{ban. Ugyanők az antiszemit{kkal való cinkoss{ggal v{dolj{k a dum{t. „A többség viselkedése a m{rcius 10-i ülésen egyenesen azt jelenti, hogy közvetlenül t{mogatj{k és segítik a hatalom zsidóellenes pogrompolitik{j{t. ... A vezető körök harcos antiszemitizmus{nak t{mogat{s{val a dumabeli többség nagy csap{st mér a honvédelem ügyére.” [101] (Nem egyeztettek előre és nem értették meg, hogy a dum{ban éppen a baloldalnak volt szüksége a vita befejezésére.) A munk{sokat „zsidó csoportok” is t{mogatt{k, amelyek – a petrogr{di belbiztons{gi szolg{lat egyik 1916. októberi jelentése szerint – „elözönlötték a főv{rost, és b{r egyetlen p{rthoz sem tartoztak, erősen ha talomellenes politik{t folytattak”. [102] És a hatalom? B{r közvetlen bizonyítékunk nincs, feltételezzük, hogy az 1916-ban egym{st v{ltó minisztériumi kabinetek komolyan foglalkoztak a zsidók jogegyenlőségének kihirdetéséről szóló hat{rozattal. Protopopov – aki {llítólag sikeresen befoly{solta II. Miklóst ebbe az ir{nyba – többször is beszélt erről. (Protopopovnak gyorsan kellett cselekednie, hogy meg{llítsa a baloldal ellene indított kamp{Kozma Gvozgyev: Kuzsma Gvozgyevként is ismert (született 1883 -ban) munk{s, mensevik vezető, defenzista, a központi munk{ scsoport elnöke; febru{r ut{n a petrogr{di tan{cs központi végrehajtó bizotts{g{nak tagja, a negyedik ideiglenes korm{ny munkaügyi minisztere. Később 1930-ban munkat{borba vagy börtönbe kerül. 378 Mihail Vlagyimirovics Rodzjanko: a duma elnöke 1911-1917 között. 377
-[574]-
ny{t.) Globacsov t{bornok, a forradalom előtti utolsó petrogr{di belbiztons{gi szolg{latvezető visszaemlékezéseiben az utolsó birodalmi igazs{gügy-miniszter, Dobrovolszkij szavait idézi: „A zsidók jogegyenlőségéről szóló törvénytervezet m{r készen volt (a forradalmat megelőző hónapokban), és minden valószínűség szerint 1917 húsvétj{n ki is hirdették volna a törvényt.” [103] De 1917-ben a húsvéti ünnepek m{r egészen m{sként telnek. Radik{lisaink és liber{lisaink leghőbb v{gyai valóra v{ltak. „Mindent a győzelemért!” – igen, de „nem ezzel a hatalommal!” Az orosz és a zsidó közvélemény, valamint a sajtó elsőként követelték a hőn {hított győzelmet, de nem ezzel a korm{nnyal! Nem a c{rral! Még mindig meg voltak győződve a h{ború elején hangoztatott egyszerű és zseni{lis okfejtés igazs{g{ról. Mielőtt befejeződne a h{ború (mert azut{n nehezebb lesz), a németek ellen győzelmet győzelemre halmozva, le kell taszítani trónj{ról a c{rt, és megv{ltoztatni a politikai rendszert. És akkor eljön majd a zsidók jogegyenlőségének ideje. Sokféle szempontból megvizsg{ltuk, milyen körülmények között éltek együtt zsidók és oroszok 120 éven {t ugyanabban az {llamban. A nehézségek egy része megoldódott az idők sor{n, de jöttek újabbak, amelyek súlyosbodtak az 1917 tavasz{t megelőző években. A folyamatok azonban érezhetően a fejlődés ir{ny{ba mutattak, és ez mag{ban hordozta az alakuló jövő ígéretét. [m ekkor robban{s zúzta darabokra Oroszorsz{g politika i és t{rsadalmi rendszerét. vele együtt pedig a fejlődés gyümölcseit is. A sok vér{ldozattal j{ró katonai ellen{ll{st, és a jobb jövő kil{t{ sait is. Ez a robban{s pedig a febru{ri forradalommal köszönt be.
-[575]-
OROSZ URALKODÓK IDŐRENDBEN (879-1917)
KIJEVI NAGYFEJEDELMEK Oleg (879-912) 880-882 között elfoglalja Szmolenszket és Kijevet, és megszünteti a varangok uralm{t e v{rosok felett. Ezt követően megkezdi a szomszédos szl{v népek orosz ellenőrzés al{ von{s{t. Később hadat indít Biz{nc ellen, majd szerződést köt vele. Igor (912-945) Rurik fia, legyőzte a drevj{nokat (szl{v nép), azut{n két hadj{ratot intéz Görögorsz{g ellen; az elsőben (941) a görögök felégették hajóit, a m{sodikban (944) a görög cs{sz{r, Romanosz előre v{lts{gdíjat aj{nlott fel. A drevj{nok 945-ben megölték. Szvjatoszlav (945-972) Helyette 961-ig ténylegesen anyja, Olga uralkodott. Hadseregében, amelyet a biz{nciak 970-ben Arkadiopolisz mellett szétvertek, szép sz{mmal akadtak magyarok is. A besenyőkkel vívott küzdelmek sor{n Kur{n besenyő vezér kopony{j{ból ivókelyhet készíttetett. Később a kiújult harcokban ő maga is elesett. Jaropolk (972-980) A besenyőket 978-ban legyőzte és adófizetésre kényszeríttette. Testvére, Vlagyimir csat{ban győzedelmeskedett felette és meg ölte. -[576]-
(Szent) Vlagyimir (980-1015) 960 előtt született. Keresztény hitre tért b{tyj{nak megölése ut{n, újj{élesztette a pog{ny kultuszt. Amikor II. Romanosz biz{nci cs{sz{r l{ny{t 989-ben feleségül vette, megkeresztelkedett és a kereszténységet {llamvall{ss{ tette. Nagy szerencsével korm{nyzott és Oroszorsz{g hat{rait a Dnyeperig, a Ladoga-tóig s a Dun{ig terjesztette ki. Szvjatopolk (1015-1019) Testvéreit, Boriszt, Glebet és Szvjatoszlavot megölve foglalja el a trónt. Negyedik testvére, Jaroszlav nagy sereggel vonult ellene és elűzte. Apósa, Boleszlo lengyel kir{ly 1018-ban ismét trónra segítette. I. (Bölcs) Jaroszlav (1019-1054) Le{nyai tekintélyes uralkodókhoz mentek feleségül: Anaszt{zia I. Andr{s magyar, Anna I. Henrik francia, Erzsébet Harald norvég kir{lyhoz. A RÉSZFEJEDELEMSÉGEK KORA Vlagyimir Monomah, Kijev (1113-1125) Bölcs Jaroszlav unok{ja, Vszevolod Jaroszlavics fia, 1053-ban született. Szmolenszki fejedelem 1073-1078, csernyigovi fejedelem 10781093, perejaszlavi fejedelem 1094-1113 és végül kijevi fejedelem 11131125 között. Trónra lépése ut{n megtiltotta az uzsor{t és kiűzte a zsidókat. Az első orosz prózaírók egyike. Jurij Dolgorukij, Szuzdal (1125-1157) 1100-ban született. 1156-ban a Moszkva folyó partj{n fav{rat (kreml) emeltet, ezzel az addig jelentéktelen kis faluból, Moszkv{ból v{rost létesít. -[577]-
Andrej Bogoljubszkij, Szuzdal (1157-1174) A kis fejedelemségek egységesítésére ir{nyuló politika kezdeményezője. Befoly{s{nak és politik{j{nak volt köszönhető, hogy az orosz {llam súlypontja Kijevből a birodalom északkeleti részébe helyeződött {t. Összeesküvők gyilkolt{k meg 1174-ben. Vszevolod, Vlagyimir (1176-1212) 1154-ben született Jurij Dolgorukij fiaként. Újj{építtette az 1183-ban tűzvészben elpusztult vlagyimiri székesegyh{zat, majd megépíttette a Szent Dmitrij-székesegyh{zat. A kijevi fejedelemség örökösödési harcaiba 1202-től avatkozott be. Jurij, Vlagyimir (1212-1238) 1188-ban született Vszevolod fiaként. A mongolokkal vívott ütközetben esett el. A mongolok Vlagyimir elfoglal{sakor egész csal{dj{t megölték. MONGOL URALOM (1238-1480) Alekszandr Nyevszkij, Vlagyimir (1252-1263) 1220-ban született. 1240-ben a Néva melletti ütközetben legyőzi a svédeket, majd 1242-ben a befagyott Pejpusz-tavon legyőzi a német lovagrend seregét. Danyiil, Moszkva (1276-1303) Alekszandr Nyevszkij fejedelem fia, 1261-ben született. Moszkv{t főv{ross{ tette. Jurij, Moszkva (1303-1325)
-[578]-
Danyiil nagyfejedelem fia, 1285-ben született. Peres ügyben együtt j{rult Özbek, az Aranyhorda k{nja elé 1325-ben a tat{rok {ltal megölt Mihail Jaroszlavics fi{val, Dmitrij Mihajloviccsal. Dmitrij ekkor a k{n szeme l{tt{ra megölte Jurijt. Tettéért a tat{rok Dmitrijt kivégezték. MOSZKVAI NAGYFEJEDELMEK Iv{n Kalita (1325-1340) Danyiil fia. A tat{r adó beszedési jog{nak megszerzésével növeli hatalm{t. (Kalita = pénzeszs{k.) Szemjon Gordij (1340-1353) Kalita Iv{n fia. Vlagyimir nagyfejedelme is 1341-től. A moszkvai pestisj{rv{nyban halt meg. II. Iv{n (1353-1359) Kalita Iv{n fia, 1326-ban született. Csal{dj{ból a nagy pestisj{rv{nyt egyedül ő élte túl. Dmitrij Donszkoj (1359-1389) II. Iv{n fia, 1350-ben született. 1363-1389 között novgorodi fejedelem is. A Don menti Kulikovón{l 1380-ban legyőzte a tat{rokat. I. Vaszilij (1389-1425) Folytatta atyja – Dmitrij Donszkoj – megkezdett terveit, egyesített több kisebb fejedelemséget Moszkv{val. A litv{nokkal és tat{rokkal szemben igen okos politik{t folytatott. II. Vaszilij (1425-1462) I. Vaszilij fia, 1415-ben született. 1441-ben hat{rozottan elvetette az ortodox egyh{znak nemcsak a Róm{val való egyesülését, hanem a -[579]-
puszta kapcsolatfelvételt is. „[rul{s miatt” börtönbe vettette a firenzei zsinaton megjelent Izidor orosz metropolit{t. AZ OROSZ BIRODALOM URALKODÓI (1547-től C[ROK) III. Iv{n (1462-1505) II. Vaszilij fia, 1440-ben született. Jelentős területeket csatolt a nagyfejedelemséghez. Feleségül vette a biz{nci cs{sz{r l{ny{t, Zsófi{t, s így került az orosz címerbe a biz{nci kétfejű sas. Novgorodot 1478-ban ig{zta le, 1480-ban pedig a tat{roktól tette orsz{g{t függetlenné. III. Vaszilij (1505-1533) III. Iv{n fia, az első szuverén moszkvai nagyfejedelem. Befejezi az orosz területek egyesítését. IV. (Rettegett) Iv{n (1533-1584) III. Vaszilij fia, 1530-ban született, 1547-ben koron{zt{k c{rr{, addig anyja régenssége alatt uralkodott. Megkezdte Szibéria meghódít{s{t. Német tudósokat, művészeket és mesterembereket hozatott Oroszorsz{gba. Megerősítette a központi hatalmat, az ellenszegülőket a terror eszközeivel fegyelmezte meg. Dühroham{ban megölte fi{t, Iv{nt. I. Fjodor (1584-1598) IV. Iv{n fia, 1557-ben született. Gyengeelméjű volt, uralkod{sa a trónharcok sorozat{val telt. Vele kihalt a Rurik dinasztia. Borisz Godunov (1598-1605) 1551 t{j{n született. I. Fjodor sógoraként került a trónra. Rettegett Iv{n kisfi{t, Dmitrijt 1591-ben megölette. Erőskezű korm{nyz{sa népszerűtlenné tette. -[580]-
II. Fjodor (1605) Borisz Godunov fia, 1589-ben született. Nem egészen két hónapi uralkod{s ut{n gyilkolt{k meg. I. [l-Dmitrij (1605-1606) [llítólag Otrepijev Griska, a csuriovi klastrom egyik szerzetese volt. Jaroszlawi nemesi, de elszegényedett csal{d sarja. Rett egett Iv{n megölt fi{nak adta ki mag{t, s lengyel t{mogat{ssal elfoglalta Moszkv{t. Fjodort és any{t megölette, majd megkoron{ztatta mag{t. Erőskezű uralkod{sa ellen l{zad{s tört ki, melynek sor{n meggyilkolt{k. Vaszilij Sujszkij (1606-1610) Az I. [l-Dmitrij meggyilkol{sa ut{n c{rr{ ki{ltott{k ki. A lengyelek {ltal t{mogatott újabb trónbitorlók ellen a svédektől kért segítséget. A svédek és oroszok egyesült hadseregét azonban Zolkiewsi lengyel hetman 1610. június 24-én Klusinón{l megverte. A lengyelek elfoglalt{k Moszkv{t, ahol l{zad{s tört ki, Vaszilijt trónfosztott{ tették, és kiadt{k a lengyeleknek. Varsóban halt meg 1612-ben. II. [l-Dmitrij (1607-1610) Fellépésekor I. [l-Dmitrijnek adta ki mag{t, azt {llítva, hogy kor{bban elmenekült Moszkv{ból. Amikor annak felesége elismerte férjéül, c{rr{ ki{ltott{k ki. Végül azonban Zolkiewsi hetman elfoglalta Moszkv{t s a Kalug{ba menekült [l-Dmitrijt megölette. ROMANOV-DINASZTIA Mih{ly (1613-1645) A rosztopovi metropolita Filaret fia, 1596-ban született. A boj{rok és papok a polg{rh{borúk lez{r{saként ültették trónra. A moszkvai p{t-[581]-
ri{rkai székre emelt apja t{mogat{s{val Oroszorsz{gban a közbékét helyre{llította és a lengyelek betöréseinek véget vetett. Alekszej (1645-1676) Mih{ly c{r fia, 1629-ben született. A lengyelek ellen folytatott hadj{rataival a birodalom hat{rait kiterjesztette, és 1654-től KisOroszorsz{g, 1655-től pedig m{r Fehér-Oroszorsz{g c{rja és egyeduralkodója címet is haszn{lja. Fjodor (1676-1682) Alekszej c{r fiaként 1661-ben született. Uralkod{sa alatt törtek ki az Avvakum pópa vezette óhitű szakad{rok keltette zavarg{sok. Hal{la előtt nem sokkal a zsinat felhatalmazta, hogy a szakad{rokkal uralkodói bel{t{sa szerint j{rjon el. Az elfogottakat ezut{n m{gly{n elégettette. V. Iv{n és I. Péter (1682-1689) Alekszej c{r fiai, az 1666-ban született, testileg és szellemileg gyenge Iv{n, és az 1672-ben született Péter helyett ténylegesen nővérük, Zsófia uralkodott. I. (Nagy) Péter (1689-1725) Zsófia nővérét 1689-ben kolostorba sz{műzte, és {tvette a tényleges hatalmat. Iv{n testvérének hal{l{ig, 1696-ig meghagyta a c{ri címet. Az orosz {llam moderniz{l{s{t könyörtelenül, ellenkezést nem tűrve hajtotta végre. Létrehozta az orosz flott{t, a birodalom hat{rait kiterjesztette, északon megszerezte Litv{ni{t és Észtorsz{got, délen elfoglalta a Kaszpi-tenger déli partvidékét és folytatta a szibériai előretörést.
-[582]-
I. Katalin (1725-1727) 1679-ben született szegényparaszti csal{dban. Péter c{r előbb titokban, majd 1712-ben nyilv{nosan is feleségül vette. Pétertől négy l{nyt szült. Kegyencével, Mensikov herceggel közösen uralkodott, s folytatta Péter politik{j{t. II. Péter (1727-1730) I. Péter unok{jaként 1715-ben született. Nagyanyja hal{la ut{n Mensikov segítségével került hatalomra, akit azonban kegyence, Ivan Dolgorukij segítségével Szibéri{ba sz{műzött. Moszkv{ba tette {t székhelyét, és nagyapja reformjait sorban eltörölte. Himlőben hunyt el. Anna (1730-1740) V. Iv{n c{r l{nya, 1693-ban született. Keveset foglalkozott {llamügyekkel, feslett életmódot folytatott. Összeesküvés tört ki ellene, férjével, Braunschweig Ulrich herceggel és kiskorú gyermekükkel együtt intern{lt{k. 1766-ban halt meg. VI. Iv{n (1740-1741) Braunschweig Ulrich herceg és Anna Leopoldovna orosz nagyhercegnő fiaként született 1740-ben. Anna c{rnő adopt{lta. Erzsébet c{rnő szüleivel együtt intern{lta, s mikor 1764-ben egy Mirovics nevű katonatiszt összeesküvést szőtt megszabadít{s{ra, a c{rnő parancs{ra megfojtott{k. Erzsébet (1741-1762) Nagy Péter és Katalin le{nya 1709-ben született. Az élvezeteket halmozta, alkalmatlan volt minden politikai tevékenységre. Helyette kegyencei korm{nyoztak. Az osztr{k örökösödési h{borúban II. Frigyes porosz kir{ly ellenében M{ria Terézi{t t{mogatta. Sikeresen folytatta a svédek elleni h{borít. -[583]-
HOLSTEIN-GOTTORP-H[Z. III. Péter (1762) Nagy Péter unok{ja, 1728-ban született. Nagynénje, Erzsébet c{rnő 1742-ben trónörökössé nevezte ki. Erzsébet hal{ la ut{n lépett trónra. Az orosz paps{g és a nép hazafias érzelmeit mélyen sértő magaviseletével maga ellen ingerelte a közvéleményt. Nejét, Katalint mellőzte, üldözte és verte, mire az összeesküvést szőtt ellene, s megölette. II. Katalin (1762-1796) Keresztély [gost anhalt-zerbsti herceg le{nya 1729-ben született, 1745-ben feleségül ment a későbbi III. Péter c{rhoz. Férje megöletését követően lépett a trónra, s kegyencei segítségével korm{nyzott. A felvil{gosult abszolutizmus híveként jelentős reformokat vezetett be, {tszervezte a közigazgat{st, a v{rosoknak engedélyezte az önkorm{nyzatot. I. P{l (1769-1801) III. Péter és Katalin fia, 1754-ben született. Gyermekkora bizalmatlann{ és zsarnoki hajlamúv{ tette. Birodalm{t a külföldtől elszigetelte, szigorú kémrendszert alakított ki, s a fölkeléseket kegyetlen erőszakkal elnyomta. A zsarnoki önkénye ellen szerveződött összeesküvők megfojtott{k. I. S{ndor (1801-1825) I. P{l fia, 1777-ben született. Apja zsarnoki rendelkezéseit visszavonta, enyhítette a cenzúr{t, iskol{kat és egyetemeket alapított, elősegítette az ipar és kereskedelem fejlődését. 1812-től szakított az alkotm{nyos korm{nyz{ssal, és hal{l{ig abszolutisztikus módon, {ltal{nos elégedetlenség és összeesküvések közepette uralkodott.
-[584]-
I. Miklós (1825-1855) I. P{l harmadik fia, 1796-ban született. Uralkod{s{t kérlelhetetlen szigorral kezdte, felsz{molta az I. S{ndor ellen l{zadó összeesküvéseket. Esküdt ellensége volt minden szabadelvű mozgalomnak, haz{j{ban és Európ{ban. Kiadatta az Orosz Birodalom törvényeinek teljes gyűjteményét. A bölcsészet tanít{s{t az egyetemeken beszüntette. A Török Birodalom ellen indított krími h{borúban vereséget szenvedett. II. S{ndor (1855-1881) I. Miklós fia, 1818-ban született. Megkezdte, és a nemesség ellen{ll{s{t legyőzve befejezte a jobb{gyfelszabadít{st. Megreform{lta a hadsereget és bevezette az {ltal{nos hadkötelezettséget. Enyhítette a cenzúra szigor{t. A birodalom hat{rait a Kauk{zusban és Közép[zsi{ban kiterjesztette. Anarchista bombamerénylet sor{n halt meg. III. S{ndor (1881-1894) II. S{ndor fia, 1845-ben született. Kötelességének tartotta az Istentől kapott autokrata hatalom megerősítését. Az erősödő nihilista, anarchista és p{nszl{v mozgalmak letörésére dr{kói rendszab{lyokat vezetett be. II. Miklós (1894-1917) III. S{ndor fia, 1868-ban született. Folytatta apja autokratikus politik{j{t. Különös jellemű, néha irracion{lis döntéseket hozó uralkodó volt. Több h{borúba is belekeveredett, az 1905-ös orosz-jap{n konfliktusban súlyos vereséget szenvedett. Az 1905-ben kirobbant forradalommal megkezdődött a c{ri rendszer hanyatl{s{nak utolsó szakasza. Orsz{g{ra nézve a legnagyobb csap{st az első vil{gh{borúba való belépése okozta. 1917-ben lemondott. A bolsevikok 1918-ban csal{dj{val együtt kivégezték.
-[585]-
HIVATKOZ[SOK
1. FEJEZET [1] Bruckusz: 17-23. o. [2] ZSE, 15. köt., 648. o. [3] KZSE, 2. köt., 40. o. [4] ZSE, 9. köt., 526. o. [5] Toporov: 1. köt., 238-286., 340. o. [6] Karamzin: 1. köt., 127. o. vö. még: Sz. M. Szolovjov: I. könyv, 181 o. [7] Bruckusz: 21-22. o.; ZSE, 7. köt., 588. o. [8] Toporov: 1. köt., 280. o. [9] KZSE, 4. köt., 253. o. [10] Karamzin: 2. köt., 87-88. o. [11] Tatyiscsev: 2. köt., 129. o. [12] Tatyiscsev: 2. köt., 129. o. [13] Karamzin: 2. köt., jegyzetek, 89. o. [14] Bruckusz: 23. o. [15] Szolovjov: I. könyv, 546. o. [16] Bruckusz: 26. o. [17] ZSE, 9. köt., 5. o. [18] ZSE, 9. köt., 517. o. [19] Karamzin: 4. köt., 54-55. o. [20] KZSE, 4. köt., 254. o. [21] ZSE, 5. köt., 165 0. -[586]-
[22] ZSE, 13. köt., 610. o. [23] Karamzin: 6. köt., 121. o. [24] Karamzin: 6. köt., 121. o. [25] Szolovjov: III. könyv, 185. o. [26] Karamzin: 6. köt., 121-122. o. [27] Ju. I. Gesszen: I. köt., 8. o. [28] ESZ, 22. köt., 943. o. [29] ZSE, 7. köt., 577. o. [30] Karamzin: 6. köt., 122. o. [31] Szolovjov: III. könyv, 185. o. [32] Karamzin: 6. köt., 120-123. o. [33] Toporov: I. köt., 357. o. [34] Karamzin: 6. köt., 123. o. [35] ZSE, 7. köt., 580. o. [36] Karamzin: 6. köt., 123. o. [37] Szolovjov: III. könyv, 168. o. [38] Kartasev: 1. köt., 495., 497. o. [39] ZSE, 13. köt., 610. o. [40] ZSE, 7. köt., 579. o. [41] KZSE, 2. köt., 509. o. [42] Kartasev: I. köt., 505. o. [43] Platonov: 37-38. o. [44] KZSE, 2. köt., 509. o. [45] Gesszen: 1. köt., 8. o. [46] Bruckusz: 28. o. [47] ZSE, 8. köt., 749. o. [48] Gesszen: 1. köt., 8-9. o. -[587]-
[49] Gesszen: 1. köt., 9. o. [50] Karamzin: 12. köt., 35-36. o., 33. jegyzet. [51+ KZSE, 7. köt., 290. o. [52] Gesszen: 1. köt., 9. o. [53] Karamzin: 12. köt., 141. o. [54] Dizsur: a) 156. o. [55] ZSE, 13. köt., 611. o. [56] ZSE, 13. köt., 611. o. [57] Gesszen: 1. köt., 9-10. o. [58] ZSE, 11. köt., 330. o. [59] ZSE, 11. köt., 330. o. [60] ZSE, 13. köt., 612. o. [61] Szolovjov: VIII. könyv, 76. o. [62] Szolovjov: X. könyv, 477. o. [63] ZSE, 5. köt., 519. o. [64] ZSE. 11. köt., 330. o. [65] Gesszen: 1. köt., 11-12. o. [66] Uo., 13. o.; ZSE, 2. köt., 592. o. [67] Gesszen: 1. köt., 13-15. o.; ZSE, 2. köt., 592. o. [68] ZSE, 10. köt., 324-225. o. [69] ZSE, 4. köt., 591. o. *70+ Uo., 10. köt., 225. o. [71] Szolovjov: X. könyv, 256-257. o. [72] Gesszen: 1. köt., 15. o. [73] Szolovjov: XI. k., 155-156. o. [74] Gesszen: 1. köt., 16. o. [75] Szolovjov; XI. könyv, 204. o. -[588]-
[76] Gesszen: 1. köt., 18. o. [77] Dubnov: a) 258. o. [78] ZSE, 7. köt., 513. o. [79+ Befejezetlen és kiadatlan művében, amelyben a c{ri rendszernek a zsidók ir{ny{ba gyakorolt politik{j{t dolgozta fel, Telnyikov sz{mos jelentős forr{sra hivatkozik, amelynek meg{llapít{sait nagy elismeréssel tudtuk hasznosítani ezen munk{nk első részében. [80] Herrmann: 171. o. [81] Szliozberg: a) 264. o. [82] ZSE, 5. köt., 519-520. o. [83] Szolovjov: XI. könyv, 134., 319-322. o. [84] Szolovjov: XI. könyv, 383. o. [85] Szolovjov: XIII. könyv, 112. o. [86] ZSE, 7. köt., 494. o. [87] Gesszen: 1. köt., 19. o. [88] Gesszen: 1. köt., 20-21. o. [89] Gesszen: 1. köt., 22-27. o. [90] Gesszen: 1. köt., 32-34. o. [91] ZSE, 15. köt., 645. o. [92] ZSE, 9. köt., 788. o. [93] Gesszen: 1. köt., 35. o. [94] Dubnov: a) 265. o.; Parks: 154. n. [95] Szolovjov: XIV. könyv, 108. o. [96] Gesszen: 1. köt., 30-31., 37., 43. o. [97] Bikerman: b) 85. o. [98] Gesszen: 5. köt., 212. o. [99] Gesszen: 1. köt., 40., 42. o. -[589]-
[100] Gesszen: 1. köt., 51., 55. o. [101] Gesszen: 1. köt., 83. o. Frizel, a litv{niai korm{nyzó szolg{lati jegyzéke. [102] Gesszen: 1. köt., 68-69. o. [103] Gesszen: 1. köt., 103-108. o. [104] Gesszen: 1. köt., 47. o. [105] Gesszen: 1. köt., 56. o. [106] Gesszen: 1. köt., 57. o. [107] Gesszen: 1. köt., 59. o. [108] ZSE, 2. köt., 731. o. [109] Gesszen: 1. köt., 76-77. o. [110] Gesszen: 1. köt., 76. o. [111] ZSE, 13. köt., 613. o. [112] Gesszen: 1. köt., 72-73. o. [113] Gesszen: 1. köt., 64. o. [114] Gesszen: 1. köt., 65. o. [115] ZSE, 13. köt., 614. o. [116] ZSE, 7. köt., 496. o. [117] Gesszen: 1. köt., 72. o. [118] KZSE, 7. köt., 298. o. [119] Gesszen: 1. köt., 77. o. [120] ZSE, 11. köt., 331. o. [121] Gesszen: 1. köt., 77-75. o. [122] Gesszen: 1. köt., 78. o. [123] ZSE, 11. köt., 331. o. [124] Gesszen: 1. köt., 79. o. [125] ZSE, 7. köt., 591-592. o. -[590]-
[126] ZSE, 13. köt., 939. o. [127] Bikerman: b) 90. o. [128] Gesszen: 1. köt., 83. o. [129] Gesszen: 1. köt., 86. [130] ZSE, 12. köt., 182. o. [131] ZSE, 2. köt., 732. o. [132] Gesszen: 1. köt., 92-93. o. [133] Gyerzsavin: 6. köt., 690-691., 693. o. [134] Gyerzsavin: 6. köt., 691-692. o. [135] Gyerzsavin: 7. köt., 187-8, 263. o. [136] Gyerzsavin: 7. köt., 263-264., 269. o. [137] Gyerzsavin: 7. köt., 264. o. [138] Gesszen: 1. köt., 153. o. [139] Gyerzsavin: 7. köt., 263., 265., 287. o. [140] Gesszen: 1. köt., 126-127. o. [141] Gyerzsavin: 7. köt., 267-275. o. [142] Gesszen: 1. köt., 129-130. o.; ZSE, 15. köt., 358-359. o. [143] ZSE, 11. köt., 801. o.; Gyerzsavin: 7. köt., 353-355. o.; Gesszen: 1. köt., 131-13 2. o. [144] Gyerzsavin: 7. köt., 280-283., 287. o. [145] Gyerzsavin: 7. köt., 279., 287-291., 326. o. [146] Gyerzsavin: 7. köt., 288. o. [147] Gesszen: 1. köt., 13 3. o.: Az igazs{gügy-minisztérium dossziéja 1800, 251. sz. [148] ZSE, 15. köt., 358. o. [149] Gyerzsavin: 7. köt., 277. o. [150] Gyerzsavin: 7. köt., 280. o. -[591]-
[151] ZSE, 7. köt., 112-113. o. [152] Gyerzsavin: 7. köt., 302. o. [153] Gyerzsavin: 7. köt., 291. o. [154] Gyerzsavin: 7. köt., 292-330. o. [155] Gyerzsavin: 7. köt., 331. o. [156] Gesszen: 1. köt., 131. o. [157] Gyerzsavin: 7. köt., 289. o. [158] Gyerzsavin: 6. köt., 715-717. o. [159] ZSE, 2. köt., 733. o. [160] Gyerzsavin: 6. köt., 766-767. o. [161] Gyerzsavin: 6. köt., 761. o. [162] Dejcs: 8. o. [163] ZSE, 11. köt., 622-623. o. [164] ZSE, 1. köt., 798. o. [165] Gesszen: 1. köt., 118. o. [166] Gesszen: 1. köt., 153. o. [167] Gesszen: 1. köt., 139-140., 144-145. o. [168] Gyerzsavin: 6. köt., 762-763. o. [169] ZSE, 11. köt., 801. o. [170] Gyerzsavin: 6. köt., 763-764. o. 2. FEJEZET [1] Gesszen: 1. köt., 149. o. [2] Kovalevszkij: 117. o. [3] Gesszen: 1. köt., 148-158. o.; ZSE, 1. köt., 799-800. o. [4] ZSE, 13. köt., 615. o. [5] Gesszen: 1. köt., 158-159. o. [6] ZSE, 3. köt., 79. o. -[592]-
[7] Gesszen: 1. köt., 128. o. [8] Nyikityin: 6-7. o. [9] Golicin herceg: 1. köt., 1649-1825, 430. o. [10] Golicin herceg: 1. köt., 439-440. o. [11] Golicin herceg: 1. köt., 439-440. o. [12] ZSE, 3. köt., 79. o. [13] Gyerzsavin: 6. köt., 761-762. o. [14] Gesszen: 1. köt., 163-165. o. [15] ZSE, 1. köt., 801. o. [16] ZSE, 1. köt., 801. o. [17] Gesszen: 1. köt., 163., 167. o. [18] ZSE, 5. köt., 859, o. [19] Pozner: b) 60., 65-66. o. [20] KZSE, 7. köt., 309-311. o. [21+ Vö.: Russzkaja Volja (Az orosz akarat), Petrogr{d, 1917. {pr. 22., 3. o. [22] Gesszen: 1. köt., 222-223. o. [23] ZSE, 3. köt., 80-81. [24] ZSE, 5. köt., 609., 621. o. [25] ZSE, 5. köt., 612. o. [26] ZSE, 11. köt., 492. o. [27] Sulgin: 129. o. [28] ZSE, 3. köt., 81. o. [29] ZSE, 3. köt., 81. o. [30] ZSE, 3. köt., 82. o.; vö.: Gesszen: 1. köt., 185., 187. o. [31] Pesztyel: 2. fej., 14§, 50-52. o. [32] ZSE, 11. köt., 493. o. -[593]-
[33] ZSE, 1. köt., 804. o. [34] ZSE, 11. köt., 493. o. [35] ZSE, 1. köt., 804. o. [36] ZSE, 11. köt., 493. o. [37] Gesszen: I. köt., 206-207. o. [38] ZSE, 11. köt., 493. o. [39] KZSE, 7. köt., 313. o.; Kovalevszkij: 117. o. [40] ZSE, 1. köt., 805. o. [41] ZSE, 12. köt., 599. o. [42] Nyikityin: 6-7. o. [43] Nyikityin: 7., 58., 154. o. [44] Orsanszkij: 174-175. o. [45] Nyikityin: 3., 128. o. [46] Nyikityin: 7., 13., 16., 19., 58. o. [47] Nyikityin: 14., 15., 17., 19., 24., 50. o. [48] Nyikityin: 26., 28., 41., 43-44., 47., 50., 52., 62-63., 142. o. [49] Nyikityin: 72. o. [50] Nyikityin: 24., 37-40., 47-50., 53-54., 61., 65., 72-73., 97. o. [51] Nyikityin: 29., 37-38. o. [52] Nyikityin: 29., 49., 67., 73., 89., 189. o. [53] Nyikityin: 87-88. o. [54] Nyikityin: 64., 78-81., 85., 92-97., 112., 116-117., 142-145. o. [55] Nyikityin: 79., 92., 131., 142., 146-149. o. [56] Nyikityin: 36., 106., 145. o. [57] Nyikityin: XIII., 95., 109., 144., 505. o. [58] Nyikityin: 99-102., 105., 146. o. [59] Nyikityin: 103-104. o. -[594]-
[60] Nyikityin: 141. o. [61] Orsanszkij: 170., 173-174. o. [62] Nyikityin: 114. o. [63] Nyikityin: 135. o. [64] Nyikityin: 118. o. [65] Nyikityin: 110., 120-129., 132., 144., 471. o. [66] Nyikityin: 138., 156. o. [67] Gesszen: 1. köt., 205-206. o. [68] Gesszen: 1. köt., 176-181. o.; ZSE, 7. köt., 103-104. o. [69] Gesszen: 1. köt., 180. o., 192-194. o. [70] KZSE, 4. köt., 582-586. o.; Gesszen: 1. köt., 183. o. [71] Gesszen: 1. köt., 211-212. o. [72] Pesztyel: 52-53. o. [73] Gesszen: 2. köt., 18. o. [74] Gesszen: 1. köt., 169-170. o. [75] Gesszen: 1. köt., 51. o.; ZSE, 15. köt., [76] Gesszen: 1. köt., 171-173. o. [77] Gesszen: 2. köt., 11-13. o. [78] Gesszen: 1. köt., 195. o. [79] Gesszen: 1. köt., 173-175. o. [80] Gesszen: 1. köt., 191-192. o. [81] Gesszen: 1. köt., 209. o. [82] Gesszen: 1. köt., 178. o. [83] Orsanszkij: 32. o. [84] Gesszen: 1. köt., 178-179., 184., 186. o. [85] Gesszen: 2. köt., 62-63. o. [86] Gesszen: 1. köt., 171-172. o. -[595]-
[87] Gesszen: 2. köt., 56. o. [88] Gesszen: 1. köt., 210. o. [89] Gesszen: 1. köt., 170-171. o.; ZSE, 10. köt., 855-857. o. [90] Gesszen: 1. köt., 190., 208. o. [91] Dinur: 318. o. [92] Pozner: b) 61., 63-64. o. [93] Dinur: 311-313. o. [94] Dinur: 318. o. [95] Mark: a) 520. o. [96] ZSE, 6. köt., 192. o. [97] ZSE, 6. köt., 191-192. o. [98] Kiszin: 171. o. [99] ZSE, 6. köt., 192-193. o. [100] Dinur: 314. o. [101] Gesszen: 1. köt., 160. o. [102] Gesszen: 1. köt., 190. o. [103] Gesszen: 2. köt., 1. o. [104] I. M. Trockij: a) 350. o. [105] Gesszen: 1. köt., 188-189. o. [106] Dinur: 315. o. [107] Gesszen: 2. köt., 4-7. o. [108] Gesszen: 2. köt., 8-10. o.; ZSE, 15. köt., 198. o. [109] Gesszen: 2. köt., 2-3. o. [110] ZSE, 11. köt., 713. o. [111] I. M. Trockij: a) 351. o. 3. FEJEZET [1] ZSE, 11. köt., 709. o. -[596]-
[2] ZSE, 11. köt., 709-710. o. [3] Gesszen: 2. köt., 27. o. [4] KZSE, 7. köt., 322. o. [5] ZSE, 11. köt., 709-710. o. [6] KZSE, 2. köt., 509. o. [7] ZSE, 11. köt., 710. o. [8] Gesszen: 2. köt., 30-31. o. [9] Nyikityin: 2-3. o. [10] ZSE, 13. köt., 371. o. [11] Gesszen: 2. köt., 32-34. o. [12] ZSE, 11. köt., 46869. o. [13] KZSE, 7. köt., 318. o. [14] Gesszen: 2. köt., 68-71. o. [15] Gesszen: 2. köt., 59-61. o. [16] KZSE, 7. köt., 317. o. [17] Gesszen: 2. köt., 64-66. o. [18] Gesszen: 2. köt., 141. o. [19] Gesszen: 2. köt., 34. o. [20] KZSE, 7. köt., 317. o. [21] KZSE, 4. köt., 75-76. o. [22] ZSE, 9. köt., 243. o. [23] Korobkov: 6. köt., 79-80. o. [24] ZSE, 9. köt., 242-243. o. [25] ZSE, 7. köt., 443-444. o. [26] Gesszen: 2. köt., 39. o. [27] ZSE, 12. köt., 787. o.; Gesszen: 2. köt., 39. o. [28] ZSE, 5. köt., 613. o. -[597]-
[29] OZSE, m{sodik, javított és bővített kiad{s, 1. köt., Moszkva, 1994., 317. o. [30] ZSE, 12. köt., 163. o. [31] ZSE, 11. köt., 710. o. [32] V. Sz. Szolovjov: Szolovjov levele F. Gec-hez, 25. o. [33] Leszkov: 31. o. [34] Orsanszkij: 192-195., 200-207. o. [35] Orsanszkij: 114-116., 121-125. o. [36] Nyikityin: 168-169., 171. o. [37] Nyikityin: 179-181. o. [38] Nyikityin: 185-186., 190-191. o. [39] Nyikityin: 193-197. o. [40] Gliner: 133. o. [41] Gersenzon: 1981, 19. sz., 111. o. [42] Nyikityin: 197-199., 202-205., 209., 216. o. [43] Nyikityin: 229-230. o. [44] Nyikityin: 232-234. o. [45] ZSE, 9. köt., 488-489. o. [46] Nyikityin: 239., 260-263., 267., 355., 358. o. [47] Nyikityin: 269., 277., 282., 300., 309., 329-330., 346., 358., 367., 389391., 436-443., 467. o. [48] Nyikityin: 309., 314., 354-359., 364-369. o. [49] Nyikityin: 280-285., 307., 420-421., 434., 451., 548. o. [50] Orsanszkij: 176., 182., 185., 191-192. o. [51] Nyikityin: 259., 280., 283., 286., 301., 304-305., 321., 402-403., 416419., 610. o. [52] Nyikityin: 290., 301., 321-325., 349., 399., 408., 420-421., 475., 596. o. -[598]-
[53] Nyikityin: 350-351., 382-385., 390., 425., 547., 679. o. [54] ZSE, 12. köt., 695. o. [55] Kovalevszkij: 117. o. [56] ZSE, 11. köt., 494. o. [57] Kovalevszkij: 117. o. [58] Gesszen: 2. köt., 50-52.., 105-106. o. [59] ZSE, 12. köt., 599. o. [60] Gesszen: 2. köt., 47-48. o. [61] Gesszen: 2. köt., 402. o. [62] KZSE, 7. köt., 318. o. [63] ZSE, 14. köt., 944. o. [64] ZSE, 11. köt., 332. o. [65] Gesszen: 2. köt., 46., 48. o. [66] Leszkov: 45-48. o. [67] Gesszen: 2. köt., 49. o. [68] Orsanszkij: 30. o. [69] ZSE, 3. köt., 359. o. [70] ZSE, 13. köt., 646. o. [71] Dizsur: a) 164-165. o. [72] ZSE, 15. köt., 153. o. [73] Dizsur: a) 165-168. o. [74] Gesszen: 2. köt., 77. o. [75] ZSE, 9. köt., 689-690; Gesszen: 2. köt., 81. o. [76] Gesszen: 2. köt., 83. o. [77] Gesszen: 2. köt., 84. o.; ZSE, 13. köt., 17. o. [78] Gesszen: 2. köt., 85-86. o. [79] Gesszen: 2. köt., 84., 86-87. o. -[599]-
[80] ZSE, 13. köt., 47-48. o. [81] ZSE, 3. köt., 334. o. [82] Dejcs: 11. o. [83] ZSE, 9. köt., 111. o. [84] Gesszen: 2. köt., 85. o. [85] Gesszen: 2. köt., 120. o. [86] Dejcs: 12-13. o. [87] I. M. Trockij: b) 351-354. o. [88] Dejcs: 10. o. [89] ZSE, 11. köt., 713. o. [90] Gesszen: 2. köt., 122. o. [91] Gesszen: 2. köt., 121. o. [92] Krol: c) 188. o. [93] KZSE, 4. köt., 34. o.; Dinur: 314. o. [94] Gesszen: 2. köt., 179. o. [95] KZSE, 4. köt., 20-21. o. [96] Gesszen: 2. köt., 89-90. o. [97] ZSE, 12. köt., 640. o. [98] Gesszen: 2. köt., 19, o. [99] Gesszen: 1. köt., 203. o. [100] KZSE, 7. köt., 321. o. [101] Gesszen: 2. köt., 107-108. o. [102] Gesszen: 2. köt., 79-80. o. [103] ZSE, 13. köt., 439. o. [104] Gesszen: 2. köt., 81-82. o. [105] Gesszen: 2. köt., 82-83., 101. o. [106] Gesszen: 2. köt., 100-103. o. -[600]-
[107] Gesszen: 2. köt., 103. o. [108] Dinur: 319. o. [109] Gesszen: 2. köt., 103-104. o. [110] Gesszen: 2. köt., 107-110. o. [111] KZSE, 4. köt., 75. o. [112] ZSE, 9. köt., 243. o. [113] Gesszen: 2. köt., 115. o. [114] KZSE, 7. köt., 323. o. [115] Gesszen: 2. köt., 114-118. o [116] Gesszen: 2. köt., 112. o. [117] ZSE, 13. köt., 274. o. [118] Gesszen: 2. köt., 118. o. 4. FEJEZET [1] ZSE, 13. köt. 373-374. o. [2] ZSE, 3. köt., 163. o. [3] ZSE, 11. köt., 698. o; Gesszen: 2. köt., 160. o. [4] KZSE, 2. köt. 79. o. [5] Gesszen: 2. köt., 183. o. [6] Kovalevszkij: 117-118. o. [7] ZSE, 1. köt., 812-813. o. [8] ZSE, 1. köt., 808. o. [9] ZSE, 1. köt., 814-815. o.; Gesszen: 2. köt., 147-148. o. [10] Gesszen: 2. köt., 163. o. [11] Gesszen: 2. köt., 164. o. [12] Gesszen: 2. köt., 161-162. o. [13] Orsanszkij: 10-11. o. [14] Nyikityin: 557. o. -[601]-
[15] ZSE, 5. köt., 610-611. o. [16] ZSE, 13. köt., 663. o. [17] ZSE, 5. köt., 622. o. [18] Larin: 49. o. [19] Orsanszkij: 193. o. [20] Szliozberg: b) 1. köt., 95. o. [21] ZSE, 11. köt., 495. o. [22] Dejcs: 14., 21-22. o. [23] Dejcs: 28. o. [24] Goldenvejzer: 119. o. [25] Gesszen: 2. köt., 143. o. [26] ZSE, 1. köt., 813. o. [27] Gesszen: 2. köt.. 144-145. o.; ZSE, 1. köt., 813. o. [28] Gesszen: 2. köt., 158. o. [29] Gesszen: 2. köt., 144., 154-155. o. [30] ZSE, 1. köt., 817. o. [31] KZSE, 4. köt., 255. o. [32] Kovalevszkij: 118. o. [33] ZSE, 1. köt., 818. o.; 11. köt., 458-459. o.; 14. köt., 841. o. [34] Gesszen: 2. köt., 150. o. [35] Gesszen: 2. köt., 148. o. [36] Gesszen: 2. köt., 150. o. [37] Gesszen: 2. köt., 169. o. [38] Gesszen: 2. köt., 208. o. [39] ZSE, 15. köt., 209. o.; 1. köt., 824. o. *40+ Megélt történetek. Gyűjtemény az oroszorsz{gi zsidók szoci{lis és kultúrtörténetéből, 2. köt., Szentpéterv{r, 1910, 102. o. -[602]-
[41] Szliozberg: b) 1. köt., 137. o. [42] KZSE, 7. köt., 327. o. [43] ZSE, 1. köt., 819. o. [44] ZSE, 13. köt., 943-944. o. [45] I. M. Trockij: b) 471. o. [46] Gesszen: 2. köt., 210. o. [47] ZSE, 13. köt., 947. o.; KZSE, 4. köt., 770. o. [48] KZSE, 5. köt., 473. o. [49] KZSE, 4. köt., 255. o. [50] Gesszen: 2. köt., 159-160., 210. o. [51] Gesszen: 2. köt., 159. o. [52] Dinur: 311-312. o. [53] ZSE, 12. köt., 640. o. [54] Gesszen: 2. köt., 161. o. [55] Gesszen: 2. köt., 161. o. [56] Gesszen: 2. köt., 161. o. [57] Orsanszkij: 12. o. [58] Orsanszkij: 1-15. o. [59] Gesszen: 2. köt., 221-225. o. [60] ZSE, 3. köt., 83-84. o. [61] ZSE, 7. köt., 301-302. o. [62] Szliozberg: b) 2. köt., 155-156. o. [63] ZSE, 3. köt., 164. o. [64] Orsanszkij: 65-68. o. [65] KZSE, 7. köt., 332. o. [66] ZSE, 1. köt., 824. o. [67] ZSE, 3. köt., 164. o. -[603]-
[68] ZSE, 1. köt., 824. o.; KZSE, 7. köt., 332. o. [69] Golosz, 1881, 46. sz., febr. 15 (27), 1. o. [70] Smakov: 101-103. o. [71] ESZ 54. köt., 6. o. [72] ZSE, 3. köt., 164-167. o. [73] Szliozberg: b) 1. köt., 116. o. [74] Nyikityin: 448., 483., 529. o. [75] Nyikityin: 473., 490., 501., 506-507., 530-531., 537-538., 547-548., 667. o. [76] Nyikityin: 474-475., 502., 547. o. [77] Nyikityin: 502-505., 519., 542., 558., 632., 656., 667. o [78] Nyikityin: 473., 510., 514., 529-533., 550., 572. o. [79] Nyikityin: 447., 647. o. [80] ZSE, 7. köt., 756. o. [81] Nyikityin: 478-479., 524., 529-533., 550-551. o. [82] ZSE, 7. köt., 756. o. [83] Nyikityin: 534., 540., 555., 571., 611-616., 659. o. [84] Nyikityin: 635., 660-666. o. [85] Nyikityin: 658-661. o. [86] ZSE, 7. köt., 756. o. [87] ZSE, 16. köt., 399. o. [88] ZSE, 2. köt., 596. o. [89] ZSE, 5. köt., 650. o. [90] ZSE, 13. köt., 606. o. [91] ZSE, 5. köt., 518. o., 13. köt., 808. o. [92] ZSE, 16. köt., 251. o. [93] Larin: 36. o. -[604]-
[94] Nyikityin: 12-13. o. [95] Leszkov: 61., 63. o. [96+ L. Tolsztoj a zsidók kapcs{n, O. Pergament bevezetője, Szentpéterv{r, Vremja, 1908, 15. o. [97] ZSE, 15. köt., 492. o. [98] Orsanszkij: 71-72., 95-98., 106-107., 158-160. o. [99] ZSE, 13. köt., 646. o. [100] Dizsur: a) 1. köt., 168. o.; ZSE, 13. köt., 662. o. [101] Dejcs: 14-15. o. [102] ZSE, 13. köt., 647., 656-658., 663-664. o.; Szliozberg: b) 3. köt., 93. o.; KZSE, 7. köt., 337. o. [103] Aldanov: 45-46. o. [104] Szliozberg: b) 1. köt., 141-142. o. [105] KZSE, 7. köt., 328., 331. o. [106] ZSE, 7. köt., 762. o. [107] Gesszen: 2. köt., 168. o. [108] Gesszen: 2. köt., 168. o. [109] Gesszen: 2. köt., 206. o. [110] ZSE, 6. köt., 712., 715-716. o. [111] ZSE, 13. köt., 618. o. [112] OZSK-1, bevezetés, 3-4. o. [113] Tejtel: 15. o. [114] I. M. Trockij: a) 534. o. [115] Gesszen: 2. köt., 179. o. [116] Dejcs: 14. o. [117] ZSE, 13. köt., 48. o. [118] ZSE, 13. köt., 49. o. -[605]-
[119] Gesszen: 2. köt., 179. o. [120] ZSE, 13. köt., 48. o. [121] Gesszen: 2. köt., 208. o. [122] KZSE, 7. köt., 333. o. [123] Aldanov: 45. o. [124] I. M. Trockij: a) 355-356. o. [125] ZSE, 13. köt., 50. o. [126] I. M. Trockij: a) 355-356. o. [127] ZSE, 13. köt., 618. o. [128] Aronszon: b) 207. o. [129] Gesszen: 2. köt., 178-180. o. [130] Frumkin, J. G.: 51. o. [131] Gesszen: 2. köt., 180. o. [132] ZSE, 1. köt., 823. o. [133] Gesszen: 2. köt., 205. o. [134] Gesszen: 2. köt., 170. o. [135] Gesszen: 2. köt., 200-201. o. [136] KZSE, 1. köt., 532. o. [137] Gesszen: 2. köt., 200-201. o. [138] ZSE, 4. köt., 918. o. [139] KZSE, 1. köt., 532. o. [140] OZSE, 1. köt., 164. o. [141] Gesszen: 2. köt., 200-201. o. [142] ZSE, 4. köt., 918., 920. o. [143] KZSE, 1. köt., 532. o. [144] OZSE, 1. köt., 164. o. [145] Gesszen: 2. köt., 202. o. -[606]-
[146] Gesszen: 2. köt., 202-203. o. [147] Ginzburg: a) 34. o. [148] ZSE, 3. köt., 334. o. [149] Mark: a) 521. o; Aronszon: a) 548. o. [150] Orlov: a) (1975) 1. sz., 130. o. [151] Oserovics: 289-290. o. [152] Ginzburg: a) 35. o. [153] Aronszon: b) 210. o. [154] Schwarz: b) 290. o. [155] Bikerman : a) 48. o. [156] Lejtesz: 408-411. o. [157] ZSE, 13. köt., 59. o. [158] I. M. Trockij: b) 471-474. o. [159] Gesszen: 2. köt., 172. o. [160] ZSE: 3. köt., 335. o. [161] Gesszen: 2. köt., 170. o. [162] Gesszen: 2. köt., 171. o. [163] Aronszon: a) 562. o. [164] Ginzburg: a) 36. o. [165] Gesszen: 2. köt., 173. o. [166] Gesszen: 2. köt., 174. o. [167] Gesszen: 2. köt., 174-175. o. [168] ZSE, 3. köt., 480. o. [169] Aldanov: 44. o. [170] Aronszon: a) 558-561. o. [171] Krol: c) 188-189. o. [172] Parks: 41. o. -[607]-
[173] Gesszen: 2. köt., 198. o. [174] Gesszen: 2. köt., 198. o. [175] Gesszen: 2. köt., 177. o. [176] ZSE, 13 köt., 638. o. [177] Aronszon: a) 551. o. [178] KZSE, 6. köt., 117. o. [179] KZSE, 6. köt., 117-118. o. [180] KZSE, 6. köt., 118. o. [181] Ickovics: 6. o. [182] ZSE, 3. köt., 334-335. o. [183] ZSE, 13 köt., 638. o. [184] Aronszon: b) 207. o. [185] KZSE, 6. köt., 692-693. o. [186] ZSE, 11. köt., 894. o. [187] KZSE, 2. köt., 510. o. [188] Mandel: 195. o. [189] I. M. Trockij: a) 356. o. [190] Mandel: 195. o. [191] Tejtel: 239. o. [192] ZSE, 3. köt., 335. o. többek között. [193] Gesszen: 2. köt., 208. o. [194] ZSE, 3. köt., 335. o. [195] Orlov: a) (1975) 1. sz., 132. o. [196] Gesszen: 2. köt., 181. o. [197] Aronszon: b) 208-209. o. [198] Gesszen: 2. köt., 198-199. o. [199] ZSE, 3. köt., 336. o. -[608]-
[200] Gesszen: 2. köt., 232-233. o. [201] Ginzburg: b) 380. o. [202] Aronszon: a) 561-562. o. [203] ZSE, 1. köt., 932. o., KZSE, 1. köt., 103. o. [204] ZSE, 1. köt., 945-950. o. [205] ZSE, 1. köt., 948-950. o. [206] ZSE, 2. köt., 742. o. [207] ZSE, 1. köt., 933-936. o. [208] ZSE, 1. köt., 950-951 o.; Akszakov: 3. köt., 843-844. o. [209] ZSE, 2. köt., 738. o. [210] ZSE, 2. köt., 738-739. o. [211] ZSE, 1. köt.. 948-949. o. [212] Gyenyikin: 284. o. [213] ZSE, 13. köt., 50-51. o. [214] Aronszon: a) 558. o. [215] ZSE, 12. köt., 525-526. o. [216] ZSE, 2. köt., 736., 740. o. [217] Golosz (A hang), 1881, 46. sz., febr. 15. (27), 1. o. [218+ ZSE, 2. köt., 740. o. [219+ ZSE, 4. köt., 246., 594. o. [220] Szliozberg: b) 1. köt., 99. o. 5. FEJEZET [1] ZSE, 12. köt., 611. o. [2] Gesszen: 2. köt., 215-216. o. [3] Gesszen: 2. köt., 216-217. o. [4] ZSE, 12. köt., 612. o. [5] Prajszman: 1986-1987., 51. sz., 174. o. -[609]-
[6] KZSE, 6. köt., 562. o. [7] ZSE, 12. köt., 612. o. [8] KZSE, 4. köt., 256. o. [9] KZSE, 6. köt., 562. o. [10] ZSE, 12. köt., 612-613. o. [11] ZSE, 12. köt., 612. o. [12] KZSE, 1. köt., 325. o. [13] Ginzburg: b) 383. o. [14] ZSE, 12. köt., 611. o. [15] Orsanszkij: 212-222. o. [16] ZSE, 12. köt., 613. o. [17] KZSE, 6. köt., 562. o. [18] ZSE, 1. köt., 826. o. [19] Gesszen: 2. köt., 222. o. [20] ZSE, 12. köt., 613. o. [21] KZSE, 6. köt., 562-563. o. [22] Dubnov: b) 3. köt., 107. o. [23] ZSE, 6. köt., 612. o. [24] Kantor: 154. o. [25] Lvov: 26. o. [26] KZSE, 6. köt., 563. o. [27] Mezsdurodnaja jevrejszkaja gazeta (Nemzetközi Zsidó Újs{g), 1992. m{rc., 6. sz. (70), 7. o. [28] Gesszen: 2. köt., 215. o. [29] Zerno: 360-361. o. [30] Gesszen: 2. köt., 217. o. [31] ZSE, 12. köt., 614. o. -[610]-
[32] ZSE, 3. köt., 723. o. [33] Krol: b) 370. o. [34] Raisin: 163. o. [35] Szliozberg: b) 1. köt., 118. o.; 3. köt., 53 . o. [36] Prajszman: 1986, 51. sz., 175. o. [37] KZSE, 6. köt., 562-563. o. [38] Gesszen: 2. köt., 216., 220. o. [39] Kantor: 152. o. [40] Gesszen: 2. köt., 218. o. [41] KZSE, 6. köt., 692. o. [42] Gesszen: 2. köt., 219-220. o. [43] Uszpenszkij: 67., 68. o. [44] ZSE, 1. köt., 826. o. [45] ZSE, 12. köt., 614. o. [46] Szliozberg: b) 1. köt., 106. o. [47] Leszin: 385-387. o. [48] ZSE, 12. köt., 617-618. o. [49] Gesszen: 2. köt., 218. o. [50] Prajszman: 1986, 51. sz., 173. o. [51] ZSE, 1. köt., 826. o. [52] Gesszen: 2. köt., 21$. o. [53] Fegyh{z és sz{műzetés: a történelmi és forradalmi Hírnök, 48. könyv, Moszkva, 1928, 50-52. o. [54] Sub: 129-130. o. [55] FTGY, 2. köt., 360-361. o. [56] ZSE, 9. köt., 381. o. [57] Akszakov: 3. köt., 690., 693., 708., 717., 719., 722. o. -[611]-
[58] Szaltikov-Sedrin: 8. sz. [59] ZSE, 16. köt., 142. o. [60] Markis: 1984, 38. sz., 216. o. [61] ZSE, 2. köt., 741. o. [62] KZSE, 5. köt., 463. o. [63] Gesszen: 2. köt., 220-221. o. [64] ZSE, 1. köt., 827. o. [65] Gesszen: 2. köt., 221. o. [66] ZSE, 1. köt., 827. o. [67] Gesszen: 2. köt., 221. o. [68] ZSE, 1. köt., 827-828. o. [69] ZSE, 2. köt., 742-743. o. [70] ZSE, 1. köt., 827-828. o. [71] ZSE, 9. köt., 690-691. o. [72] ZSE, 1. köt., 829. o. [73] Gesszen: 1. köt., 222. o. [74] ZSE, 2. köt., 744.0 [75] ZSE, 1. köt., 829-830. o. [76] Gesszen: 2. köt., 226-227. o.; KZSE, 7. köt., 341. o. [77] ZSE, 5. köt., 815-817. o. [78] ZSE, 12. köt., 616. o. [79] ZSE, 5. köt., 815-817. o. [80] ZSE, 5. köt., 816-819. o. [81] KZSE, 7. köt., 342. o. [82] ZSE, 5. köt., 610-611. o. [83] Larin: 49., 50. o. [84] Dizsur: a) 160. o. -[612]-
[85] Dizsur: b) 343. o. [86] Larin: 52-53, o. [87] ZSE, 1. köt., 947. o. [88] ZSE, 16. köt., 264. o. [89] Oserovics: 287. o. [90] Leszcsinyszkij: 190. o. [91+ Gyűjtemény az oroszorsz{gi zsidók gazdas{gi {llapot{nak forr{sairól, 1. köt., Szentpéterv{r, Zsidó koloniz{ciós T{rsas{g, 1904, 33-35., 14-16. o. [92] Gesszen: 2. köt., 210. o.; ZSE, 11. köt., 524-539. o. [93] Szliozberg: b) 1. kör., 98., 105, o. [94] Aronszon: b) 208. o. [95] Szvet: 208. o. [96] ZSE, 12. köt., 526. o. [97] ZSE, 5. köt., 862. o.; 3. köt., 700. o. [98] ZSE, 1. köt., 832-833. o. [99] Gesszen: 2. köt., 227-228. o [100] ZSE, 3. köt., 85. o. [101] ZSE, 1. köt., 832-834. o. [102] ZSE, 3. köt., 167. o. [103] ZSE, 1. köt., 836. o. [104] ZSE, 3. köt., 167. o. [105] Gesszen: 2. köt., 230. o. [106] Gesszen: 2. köt., 229. o. [107] ZSE, 13. köt., 51. o.; 1. köt., 834-835. o. [108] Gesszen: 2. köt., 231. o. [109] ZSE, 1. köt., 835. o. -[613]-
[110] ZSE, 1. köt., 834. o. [111] ZSE, 13. köt., 51. o. 6. FEJEZET [1] Dejcs: 20-22. o. [2] Sub: 126-128. o.; Gesszen: 2. köt., 213. o. [3] Aptekman: b) 1921, 16. sz., 9. o. [4] Dejcs: 97., 108., 164., 169-174., 196. o. [5] Dejcs: 20., 130., 139. o. [6] Dejcs: 33., 86-88., 185. o. [7] OZSE, 1. köt., 377. o. [8] OZSE, 2. köt., 309. o. [9] Dejcs: 77-79., 85., 89-94., 105-112., 140., 218. o.; Johelszon: 1918, 13. sz., 54-55. o. [10] Dejcs: 18., 149., 151., 154. o. [11] Dejcs: 17-18. o. [12] Lejtesz: 410. o. [13] Frumkin: B: 49. o. [14] ZSE, 3. köt., 336. o. [15] Dejcs: 56., 67-68. o. [16] Johelszon: 1918, 13. sz., 56-57. o. [17] Johelszon: 1918, 13. sz., 61., 66. o. [18] Aronszon: b) 210. o. [19] Aptekman: b) 1921, 16. sz., 11-12. o. [20] Dejcs: 183-185. o. [21] Aptekman: a) 1922, 18. sz., 63. o. [22] ZSE, 4. köt., 714. o. [23] Aptekman: a) 1922, 18. sz., 63. o. -[614]-
[24] Aptekman: a) 1922, 18. sz., 63. o. [25] Az orsz{gos lap (Obscsaja gazeta), 1995. aug. 31–szept. 6., 35. sz., 11. o. [26] Dejcs: 106., 205-206. o. [27] Johelszon: 1918, 13. sz., 74. o. [28] Dejcs: 34-37., 183. o. [29] Dejcs: 194. o. és a köv. o.; Johelszon: 1918, 13. sz., 69. o. [30] Aptekman: a) 1922, 18. sz., 73., 75. o. [31] Dejcs: 38., 41., 94., 189. o. [32] Dejcs: 78-79., 156-157. o. [33] Grigorij Goldenberg a SzentPéter-P{l börtönben, in: Krasznij Arhiv, 1925, 328-331. o. [34] Dejcs: 85-86. o. [35] Dejcs: 132. o. [36] OZSE, 1. köt., 344. o. [37] Dejcs: 61-62., 147-148., 157-162., 198-201., 203-216. o. [38] ZSE, 6. köt., 284. o. [39] OZSE, 2. köt., 166. o; 1. köt., 205. o. [40] Dejcs: 84-85. o.; Johelszon: 1918, 13. sz., 53-75. o.; Gurvics: 1907, 6/18. sz., 68. o. [41] Dejcs: 231. o. [42] FTGY, 1-2. köt. [43] Shapiro: 157. o. [44] ZSV-2, 392. o. [45] ZSE, 13, köt., 664. o. [46] Gesszen: 2. köt., 213-21-1. o. [47] Gesszen: 2. köt., 214. o. -[615]-
[48] FTGY, 1. kör., 45. o. [49] Dejcs: 38-39. o.; A Nép akarata tagjainak 1882-es pere, in: Biloe, 1906, 1. sz., 227-284. o. [50] OZSE, 1. köt., 314. o. [51] Minor: 1906, 9. sz., 138-141. o.; ZSE, 5. köt., 599. o. [52] Gurvics: 1907, 6/18. sz., 68. o. [53] Mark: b) 424-425. o. [54] Dejcs: 3-4. o. [55] Iljasevics (I. Rubanovics): 185-186. o. [56] Sub: 134. o. [57] Sub: 133-134. o. [58] Martov: b) 187-189. o. [59] Buchbinder: b) 230. o. [60] Gurvics: 1907, 6/18. sz., 65-68., 74. o. [61] Gurvics: 1907, 6/18. sz., 66-68., 72-77. o. [62] Krepljak: 392. o. [63] Abramova: 3-31. o. [64] Dejcs: 136. o. [65] FTGY, 2. köt., 36., 38-40. o. [66] FTGY, 2. köt., 198-199. o. [67] FTGY, 2. köt., 36. o. [68] ZSE, 13. köt., 645. o. [69] Gesszen: 2. köt., 212. o. [70] Larin: 31. o. [71] KZSE, 7. köt. , 1994, 398. o. [72] Szvet: 258. o.
-[616]-
[73] A harc történetének részletei az 1905-ös Forradalommal, in: Krasznij Arhiv, 1929, 32. köt., 229. o. [74] Sulgin: 53-54., 191. o. [75] [llami Duma 4. törvényhozó gyűlés, az ülések sztenogramja, 5ös szekció, 18-as ülés, 1917. dec. 16, 1174. o. [76] Fedotov: 113-114. o. [77] Agurszkij: 1984, 36. sz., 130. o. [78] Rafesz: 276. o. [79] Landau: 106-109. o. [80] Marsak: 9. o. [81] Landau: 109. o. [82] Gucskov: 143-144. o. [83] Levin: 130-132. o. [84] BEL: 199. o. [85] Mandel: 172-173. o. [86] Bikerman: b) 34. o. [87] Martov: a) 249., 259-264. o.; ZSE, 5. köt., 94. o. [88] Plehanov a szocialista mozgalomról a Zsidók között, in: Szoblazn Szocializma, 266. o. [89] KZSE, 7. köt. 396. o. [90] Lenin: a) 5. köt., 463-464., 518. o. [91] Sub: 137. o [92] Aronszon: b) 222. o. [93] A forradalmi mozgalom a Zsidók körében, in: Gyűjtemény, Moszkva; T{rsul{s a politikai sz{műzöttek és foglyok minden szovjet Uniój{ért , 1930, 25. o. [94] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 127., 138., 156. o. [95] Szliozberg: b) 3. köt., 136-137. o. -[617]-
[96] ZSE, 3 . köt., 3 3 7. o. [97] Zsabotinszkij: b) 36. o. [98] ZSE, 2. köt., 354. o. [99] Aronszon: b) 220-222. o. [100] ZSE, S. köt., 99. o. [101] Lenin: a) 6. köt., 298. o [102] Szliozberg: b) 2. köt., 258. o. [103] ZSE, S. köt., 95. o. [104] Lenin: a) 4. köt., 311. o. [105] ZSE, 5. köt., 96-97. o. [106] Lenin: a) 7. köt., 77. o. [107] Lenin: a) 6. köt., 300. o. [108] Lenin: a) 7. köt., 83-84. o. [109] ZSE, 5. köt., 97. n.; KZSE, 7. köt., 397. o. [110] KZSE, 7. köt., 397. o. [111] Dimanstejn: 3. köt., I. könyv, 127., 138., 156. o. [112] Buchbinder: a) 1922, 2-3. sz., 208-241. o. [113] ZSE, 5. köt., 101. o.; KZSE, 1. köt., 559-560. o. [114] ZSE, 5. köt., 96. o. [115] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 149-150. o. [116] ZSE, 5. köt., 97. o. [117+ Lever: a) G. köt., 288. o. [118] I. Ben-Cvi: 274. o. [119] Ginzburg: a) 39. o. [120] Szliozberg: b) 3. köt., 133. o. [121] Krilenko: 353. o. [122] Mandel: 177. o. -[618]-
[123] Leszik: 388. o. 7. FEJEZET [1] Zsabotinszkij: a) 5-7. o. [2] ZSE, 14. köt., 403-404. o. [3] Klauzner: 506. o. [4] ZSE, 12. köt., 259. o. [5] ZSE, 13. köt., 639. o. [6] ZSE, 12. köt., 526-527. o.; Gesszen: 2. köt. 233-234. o.; Szvet: 249245. o. [7] ZSE, 12. köt., 259-260. o. [8] Wartburg: 1987, 56. sz., 112-114. o.; Szvet: 235-243. o. [9] ZSE, 4. köt., 577-579. o.; Wartburg: 1987, 56. sz., 115. o. [10] Dejcs: 5., 161. o. [11] ZSE, 14. köt., 406–407, o. [12] Gesszen, 2. köt., 234. o. [13] ZSE, 12. köt., 261. o. [14] ZSE, 12. köt., 261-262. o. [15] ZSE, 3. köt., 480-482. o. [16] ZSE, 4. köt., 683-684. o. [17] Szvet: 250-251. o. [18] ZSE, 3. köt., 481. o. [19] KZSE, 1. köt., 248-249. o. [20] ZSE, 6 köt., 407-409. o. [21] Zweig: 1994, 92. sz.; 215-216. o. [22] ZSE, 6. köt., 409. o. [23] Zweig: 1994, 92. sz., 216-217. o. [24] ZSE, 6. köt., 410-411. o. -[619]-
[25] ZSE, 11. köt., 788-792, o. [26] KZSE, 7. köt., 940. o. [27] Parks: 45. o. [28] KZSE, 1. köt., 249. o. [29] ZSE, 3. köt., 482. o. [30] KZSE, 1. köt., 248. o. [31] ZSE, 12. köt., 262. o. [32] Wartburg: 1987, 56. sz., 116-117. o. [33] ZSE, 3. köt., 482. o. [34] ZSE, 6. köt., 409. o. [35] ZSE, 11. köt., 792. o. [36] Parks: 186. o. [37] Gutyina: b) 1983, 3. sz., 206. o. [38] ZSE, 4. köt., 556. o. [39] Minszkij: 1909. m{rc. 28. ({pr. 10.), 2. o. [40] Bulgakov: 11. o. [41] Kolker: 1983, 31. sz., 149. o. [42] Gutyina: a) 1983, 29. sz., 21 G. o. [43] Oz: 1985, 42. sz., 117. o. [44] Aronszon: b) 218-219. o. [45] Aronszon: 219. o. [46] Aronszon: 219-220. o. [47] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 107., 116. o. [48] KZSE, 6. köt., 551. o. [49] KZSE, 7. köt., 941. o. [50] KZSE, 7. köt., 1021-1022. o. [51] Aronszon: b) 226-229. o. -[620]-
[52] KZSE, 1. köt., 705. o., 7. köt., 1021. o. [53] Ginzburg: c) 199. o. [54] Ginzburg: c) 202-203. o. [55] KZSE, 6. köt., 533. o. [56] Szliozberg: b) 2. köt., 301. o. [57] ZSE, 6. köt., 412. o. [58] ZSE, 15. köt., 135. o. [59] ZSE, 3. köt., 679. o. [60] ZSE, 3. köt., 680-681. o. [61] ZSE, 6. köt., 407. o. [62] ZSE, 14. köt., 827-829. o. [63+ KZSE, 7 köt., 891-892. o. 8. FEJEZET [1] Larin: 140. o. [2] Szliozberg: b) 2. köt., 206-209. o. [3] Gesszen: 2. köt., 231. o. [4] ZSE, 13. köt., 52. o. [5] ZSE, 13. köt., 52-53. o. [6] Szliozberg: b) 1. köt., 92. o.; 2. köt., 89. o. [7] Szliozberg: 2. köt., 33. o. [8] KZSE, 6 köt., 854. o. [9] I. M. Trockij: a) 359. o. [10] Ilinszkij: 2. o. [11] Szliozberg: b) 2. köt., 90. o. [12] Volkov-Muromcev: 101. o. [13] Temirov: 24. o. [14] ZSE, 12. köt., 58. o. -[621]-
[15] Lvov: 26. o. [16] ZSE, 13. köt., 54-55. o. [17] ZSE, 16. köt., 205. o. [18] ZSE, 13. köt., 55. o. [19] KZSE, 6. köt., 854. o. [20] ZSE, 13. köt., 55. o. [21] Szliozberg: b) 1. köt., 161. o. [22] Pozner: a) 54-55. o. [23] Szliozberg: b) 2. köt., 93. o. [241 Goldenvejzer: 149. o. [25] Szliozberg: b) 1 köt., 127-128. o.; 3. köt., 290-292, 301. o. [26] Tejfel: 170-176. o. [27] I. M. Trockij: a) 358. o. [28] ZSE, 10. köt., 780-781. o. [29] ZSE, 12. köt., 315. o. [30] Kucserov: 402. o. [31] ZSE, 1. köt., 469-470. o. [32] Goldenvejzer: 131. o. [33] Kucserov: 404. o. [34] ZSE, 1. köt., 471-472. o. [35] Kucserov: 405. o. [36] Kucserov: 405. o. [37] ZSE, 6. köt., 118. o. [38] ZSE, 16. köt., 116. o. [39] ZSE, 12. köt., 394-395. o. [40] Szliozberg: b) 2. köt., 94. o. [41] Possze: 1909. m{rc. 14. (27.) 2. o. -[622]-
[42] Szliozberg: b) 1. köt., 198. o. [43] ZSE, 7. köt., 34. o. [44] Az 1897. jan. 28-{n végzett, első {ltal{nos birodalmi népsz{ml{l{s eredményének a főkönyve, 2. köt., Szentpéterv{r, 1905, 374-386. o. [45] ZSE, 7. köt., 763. o. [46] ZSE, 1. köt., 836. o. [47] Szliozberg: b) 3. köt., 220. o. [48] Szliozberg: 1. köt., 259. o. [49] Szliozberg: 2. köt., 177-178. o. [50] Maklakov: a) 63. o. [51] Linszkij: 145. o. [52] Gesszen: 2. köt., 210. o.; ZSE, 11. kör., 537-538. o. [53] KZSE, 2. köt., 313-314. o. [54] Larin: 71. o. [55] Mandel: 202. o. [56] Goldenvejzer: 148. o. [57] Szliozberg: b) 2. köt., 51., 187., 188., 193., 195. o. [58] Szliozberg: b) 2. köt., 22-24. o. [59] Szliozberg: b) 2. köt., 183-185. o. [60] Tejtel: 36-3 7., 47. o. [61] Volkov-Muromcev: 98-101. o. [62] Dimanstejn: 3. kötet, 1. könyv, 108. o. [63] Goldenvejzer: 114. o. [64] ZSE, 14. köt., 157. o. [65] Szliozberg: b) 2. köt., 175-176. o. [66] Gesszen: 2. köt., 232. o. -[623]-
[67] Scsetyinin herceg: 148. köt., 459. o. [68] Szliozberg: b) 2. köt., 44-45. o. [69] Szliozberg: b) 2. köt., 43-44. o. [70] Szliozberg: b) 2. köt., 31, 42-50, 60-63. o. [71] Szliozberg: b) 2. köt., 7, 174. o. [72] Izvolskij, a vatik{ni orosz nagykövet jelentése, 1892. {pr. 7 (19), in: Izvesztyija, 1930. m{j. 23., 2. o. [73] KZSE, 5. köt., 474. o. [74] ZSE, 1 +. köt., 336-338. o. [75] Szliozberg: b) 2. köt., 180-182. o. [76] ZSE, 7. köt., 594. o. [77] Novoje Vremja, 1909. dec. 9 (22), 6. o. [78] ZSE, 12. köt., 601-602. o. [79] Parks: 182. o. [80] Leontovics: 251-252. o. [81] Sulgin: 185-186. o. [82] Parks: 153-155., 233. o. [83] Anyaggyűjtemény az oroszorsz{gi zsidók gazdas{gi helyzetéről, 2. köt., Szentpéterv{r, Zsidó telepítési hivatal, 1904, 64. o. [84] Zsidók {ltali szeszesital kereskedelem Oroszorsz{gban. Az Orosz Birodalom Eves Statisztik{ja, III. sorozat, 9. könyv, 1886. Szentpéterv{r, 5-10. o. [85] Szliozberg: b) 2. köt., 230. o. [86] ZSE, 2. köt., 614. o., KZSE, 7. köt., 346. o. [87] ZSE, 2. köt., 235-238. o. [88] Szliozberg: b) 2. köt., 55. o. [89] Miljukov: a) 1916, 170. o. [90] ZSE, 3. köt., 85-86. o. -[624]-
[91] ZSE, 5. köt., 821-822. o. [92] ZSE, 1. köt., 422. o. [93] Az Orosz Birodalom gy{rai és üzemei, m{sodik kiad{s, Ipari és Kereskedelmi képviselők Kongresszusi Tan{csa, 1914, 890. sz. [94] L. Trockij: 42-43. o. [95] ZSE, 7. köt., 734. o. [96] ZSE, 1. köt., 423. o. [97] ZSE, 1. köt., 423. o. [98] ZSE, 1. köt., 423. o. [99] Larin: 27., 68-69., 170. o. [100] KZSE, 7. köt., 337. o. [101] Larin: 70. o. [102] Dizsur: a) 172. o. [103] Dizsur: a) 173. o. [104] Larin: 69. o. [105] ZSE, 1. köt., 423. o. [106] Dizsur: a) 173. o. [107] Menesz: 146. o. [108] KZSE, 7. köt., 368. o. [109] ZSE, 13. köt., 646. o. [110] ZSE, 13. köt., 662. o. [111] OZSE, 1. köt., 171. o. [112] OZSE, 1. köt., 264. o. [113] Szliozberg: b) 2. köt., 231. o. [114] OZSE, 1. köt., + 71. o. [115] Dizsur: a) 163-174. o. [116] ZSE, 11. köt., 697. o. -[625]-
[117] KZSE, 7. köt., 369. o.; OZSE, 1. köt., 315-316. o.; ZSE, 6. köt. , 527. o. [118] Bernackij: 30. o. [119] Sulgin: 125-129. o. [120] Gurko: 199. o. [121] Dizsur: a) 176. o. [122] KZSE, 7. köt., 369. o. [123] Dizsur: a) 175-179. o.; ZSE, 13. köt., 660. o.; KZSE, 7. köt., 369. o. [124] ZSE, 13. köt., 651-652. o. [125] ZSE, 6. köt., 527. o. [126] Dizsur: a) 174-175. o.; KZSE, 6. köt., 670-671. o. [127] ZSE, 12. köt.; 734. o.; KZSE, 6. köt., 670-671. o. [128] KZSE, 2. köt., 313-314. o. [129] Bikerman: b) 84-85., 87. o. [130] Finkelstejn: 1. sz. (49), 70. o. [131] Szliozberg: b) 1. köt., 145. o. [132] Krol: a) 267. o. [133] Krol: a) 260-261., 267., 299. o. [134] ZSE, 13. köt., 60-61. o. [135] ZSE, 8. köt., 466. o. [136] ZSE, 11. köt., 924. o. [137] ZSE, 11. köt., 924-925. o. [138] Szliozberg: b) 2. köt., 32., 96-102. o. [139] ZSE, 7. köt., 504. o. [140] KZSE, 7. köt., 365. o. [141] Szliozberg: b) 2. köt., 29., 98-100. o. [142] ZSE, 16. köt., 264-268. o. -[626]-
[143] Aronszon: b) 212. o. [144] ZSE, 7. köt., 507. o.; Szliozberg: b) 2. köt., 34-41. o.; KZSE, 7. köt., 366. o. [145] Szliozberg: b) 2. köt., 27-30. o. [146] ZSE, 2. köt., 534-535. o. [147] ZSE, 7. köt., 504. o. [148+ [llami Duma 2. törvényhozó gyűlés, sztenogram 2, Szentpéterv{r, 1907. 1907 {pr. 9-i 24. gyűlés, 1814. o. [149] ZSE, 7. köt., 505-509. o.; I. M. Trockij: b) 49195. o. [150] ZSE, 16. köt., 265. o. [151] KZSE, 7. köt., 366. o. [152] ZSE, 2. köt., 246-248. o. [153] ZSE, 2. köt., 247-248. o. [154] KZSE, 7. köt., 365. o. [155] Zsabotinszkij: b) 36. o. [156] Mark: a) 537-539. o. [157] Aronszon: a) 216. o. [158] Mark: a) 519-541. o. [159] Aronszon: a) 563. o. [160] Szliozberg: b) 1. köt., 105., 260. [161] Aronszon: a) 563-568. o. [162] Ginzburg: a) 35-36. o. [163] Ben-Cvi: 272. o. [164] Ginzburg: a) 37-39. o. [165] Szliozberg: b) 2. köt., 301-302. [166] Gesszen: 2. köt., 232. o. [167+ ZSE, 3. köt., 337. o. -[627]-
[168] Mark: b) 425. o. [169] Aronszon: a) 564-568. o. [170] Szliozberg: b) 3. köt., 110-13 5. [171] Aronszon: b) 213-215. o. [172] Parks: 161. o. [173+ Lavisse és Rambaud, 8 kötetes könyvének a XIX. sz. történetének orosz fordít{sa, 7. köt., Moszkva, 1939, 186., 203. o. [174] Parks: 166. o. [175] ZSE, 2. köt., 696-708. o. [176] ZSE, 2. köt., 676-677. o. [177] Nudelman: 1992, 84. sz., 128. o. [178+ ZSE, 11. köt., 758-759. o. [179] Szolovjov: 4. köt., 135., 136., 138. o. [180] Aronszon: a) 549. o. [181] Szolovjov: Szolovjov levele F. Gec-hez, Varsó, Pravda, 1906, 34. o. [182] Tiltakoz{s az antiszemitizmus ellen. Nem került publik{l{sra (V. Szolovjov ír{sa), in: OZSK-1, 574-575. o. A Tiltakoz{s szövegét eredetileg F. Hetz könyvében publik{lt{k V. Sz. viszonyul{sa a zsidókérdéshez, Moszkva, 1920, ahol az al{bbi cím alatt tal{lható: A sajtó antiszemita mozgalm{ról: V. Sz. cikke, majd a fent említett varsói „szabad” brosúr{ban jelent meg újra. [183] OZSK-1, 565. o. [184] Tejtel: 176. o. [185] ZSE, 10. köt., 827. o. [186] Schwarz: a) 13. o. [187] Karamzin: 11. köt., 143. o. [188] Dahl: 541. o. -[628]-
[189] Temirov: 23. o. [190] KZSE, 4. köt., 327. o. [191] Prajszman: 1986-1987, 51. sz., 176. o. [192+ ZSE, 9. köt., 507. o. [193] Kisinyovi pogrom: v{dirat, in: Oszvobozsgyenyija, Stuttgart, 1903. okt. 19., 9. sz. (33), melléklet 1-4. o. [194] Frumkin, J. G.: 59. o. [195+ Kisinyovi pogrom: v{dirat 1. o. [196+ Anyagok az oroszorsz{gi zsidóellenes pogromok történetéből 12 kötetben, 5. kiad{s, Szentpéterv{r, Einerling, 1842-1844, 11. köt., 143. o., Sz. M. Dubnov és G. J. Krasznij-Admoni, 1. köt., 1919, (Anyagok ...), 340. o. [197] Frumkin, J. G.: 59. o. [198] Bikerman: b) 57. o. [199] KZSE, 4. köt., 327. o. [200] Korolenko: 406-422. o. [201+ Kisinyovi pogrom: v{dirat, 3. o. [202] Krol: a) 299. o. [203] Szliozberg: b) 3. köt, 49. o. [204] Krol: b) 372. o. [205] Uo., 372-373. o. [206] Krol: a) 301., 303. o. [207] Krol: a) 301-304. o. [208] Krol: b) 374. o. [209] Krol: b) 374. o. [210+ 1392. sz{mú főügyészi jelentés 1903. nov. 20-{n; 1437. sz{mú főügyészi jelentés 1903. dec. 1-én, in: Anyagok ..., 319., 322-323. o. -[629]-
[211] OZSE, 1. köt., 417. o. [212] in: Anyagok ... 333-335. o.; Korm{nyzati híradó, Szentpéterv{r, 97. sz., 1903. {pr. 29. (m{j. 12.) [213] Cronstadt: 352. o. [214+ Antoine püspök, 1903. {pr. 30-i prédik{ciója, in: Anyagok ..., 354., 356. o. [215+ Szentpéterv{ri hírek, 1903. {pr. 24. (m{j. 7.) 5. o. [216] Baltimore Sun, 1903. m{j. 16., 2. o. The Jewish Chronicle, 1903, 152. o.; Protest by the Board of Deputies and the Anglo-Jewish Association, Times, 1903. m{j. 18., 10. o. [217] in: Anyagok ..., 179-175. o. [218] in: Anyagok ..., 279. o. [219] in: Anyagok ..., 172-173. o. [220] Krol: b) 376-377. o. [221] Krol: a) 302. o. [222] Krol: b) 371-372. o. [223] „Remember Kichineff!” (editorial), The Jewish Chronicle, 1903. m{j. 15., 21. o; 1903. m{j. 22., 10. o.; Baltimore Sun, 1903. m{j. 16., 4. o. [224] Szliozberg: b) 3. köt., 48-49., 61-64. o. [225] Szliozberg: b) 3. köt., 48-49., 61-64. o. [226] Times, 1903. m{j. 18., 10. o. [227] Protest by the Board of Deputies and the Anglo-Jewish Association, Times, 1903. m{j. 18. 10. o. [228] New York Times, 1903. m{j. 19., 10. o.; 1903. m{j. 21., 8. o. [229] Times, 1903. m{j. 27., 7. o. [230] Zavarzin: 68-69. o. [231] Szolzsenyicin: a) 1149. o. -[630]-
[232] KZSE, 7. köt., 347. o. [233] KZSE, 6. köt., 533. o. [234] Paszmanyik: a) 142. o. [235] Krol: a) 303. o. [236] Krol: b) 379-380. o. [237] Szliozberg: b) 3. köt., 69. o. [238] Times, 1903. nov. 10., 4. o. [239] ZSE, 9. köt., 507. o. [240] Anyagok... 147. o.; Times, 1903. m{j. 18., 8. o.; Anyagok ..., 294. o. [241] The American Jewish Year Book, 5664 (1903-1904), Philadelphia, 1903, 22. o. [242] Frumkin, J. G.: 60-61. o. 9. FEJEZET [1] Zsabotinszkij: b) 42-43. o. [2] Zsabotinszkij: c) 25. o. [3] Krol: b) 377. o. [4] Krol: b) 377. o. [5] Dimanstejn: 3. köt. 1. könyv, 150. o. [6] Buchbinder: d) 1922, 2-3. sz., 65-69. o. [7] Buchbinder: d) 1922, 2-3. sz., 38. o. [8+ Kijevi Igazs{gügyi palota: A gomeli pogrom ügye, Pravo, Szentpéterv{r, 1904, 44. sz., 3041-3042. o. [9] Kijevi Igazs{gügyi palota: A gomeli pogrom ügye, Pravo, Szentpéterv{r, 1904, 44. sz., 3041-3043. o. [10] Kijevi Igazs{gügyi palota: A gomeli pogrom ügye, Pravo, Szentpéterv{r, 1904, 44. sz., 3041.
-[631]-
[11] Kijevi Igazs{gügyi palota: A gomeli pogrom ügye, Pravo, Szentpéterv{r, 1904, 44. sz., 3043-3046. [12] Buchbinder: d) 1922, 2-3. sz. 69. o. [13] Prajszman: 1986-1987, 51. sz., 178. o. [14] Szliozberg: b) 3. köt., 78-79. o. [15] Szliozberg: b) 3. köt., 77. o. [16+ Kijevi Igazs{gügyi palota: A gomeli pogrom ügye, Pravo, Szentpéterv{r, 1904, 44. sz., 3040. o. [17] ZSE, 6. köt., 666. o. [18] Szliozberg: b) 3. köt., 78-87. o. [19] ZSE, 6. köt., 667. o. [20] Frumkin, J. G.: 61. o. [21] Dulles: 88-89. o. [22] Witte: 1. köt., 376., 393. o. [23] T. Dennett: 2. o. [24] Szliozberg: b) 3. köt., 155. o. [25] ZSE, 16. köt., 41. o. [26] Encyclopaedia Judaica, vol. 14, Jerusalem: Keter Publishing House, Ltd., 1971, 961. o. [27] Davidov: 225. o. [28] Witte: 2. köt., 286-287. o. [29] Szliozberg: b) 3. köt., 97., 100-101. o. [30] ZSE, S. köt., 863. o. [31] Szliozberg: b) 2. köt., 190. o. [32] ZSE, 5. köt., 671., 864. o. [33] Frumkin, J. G.: 64., 109-110. o. [34] Kuropatkin: 3. köt., 344–345. o. -[632]-
[35] ZSE, 2. köt., 239-240. o. [36] Kijevljanyin 1905. dec. 16., in: Sulgin: 308. o. [37] ZSE, 5. köt., 705-707. o. [38] ZSE, 3. köt., 168-169. o. [39] Denikin: 285. o. [40] ZSE, 3. köt., 169. o. [41] Witte: 1. köt., 394-395. o. [42] B'nai B'rith News, 1920 m{j., XII, 9. sz. [43] Witte: 1. köt., 401. o. [44] Aronszon: b) 221-222. o. [45] Visnyicev: 41. o. [46] Ivanovics: 41-42. o. [47] Szliozberg: b) 3. köt., 132., 248-249. o. [48] Szliozberg: b) 3. köt., 138., 168. o. [49] Szliozberg: b) 3. köt., 142-147., 152-157. o. [50] Krol: a) 299-300. o. [51] ZSE, 14. köt., o. S 15. [52] OZSE, 3. köt., 65. o. [53] ZSE, 14. köt., 515. o. [54] Aronszon: b) 222. o. [55] Szliozberg: b) 3. köt., 170-170. o. [56] Szliozberg: b) 3. köt., 170. o. [57] ZSE, 14. köt., S 16. o. [58] ZSE, 7. köt., 437–140. o. [59] Szliozberg: b) 3. köt., 157-258. o. [60] ZSE, 14. köt., S 17. o. [61] Aronszon: b) 224. o. -[633]-
[62] Paszmanyik: b) 211. o. [63] Aronszon: b) 224. o. [64] Szvet: 263-264. o. [65] Zsabotinszkij: d) 43. o. [66] Szliozberg: b) 3. köt., 253., 255., 262. o. [67] Szliozberg: b) 3. köt., 225-256. o. [68] Szliozberg: b) 3. köt., 258. o. [69] Szliozberg: b) 3. köt., 263. o. [70] Szliozberg: b) 3. köt., 265. o. [71] Krol: a) 283-284, o. [72] Sub: 138. o. [73] KZSE, 2. köt., 111. o. [74] OZSE, 3. köt., 378-379. o. [75] OZSE, 2. köt., 517. o. [76] OZSE, 1. köt., 436., 468. o.; 2. köt., 13., 218. o. [77] KZSE, 1. köt., 124. o. [78] Vetlugin: 65-67., 85. o. [79] Grosszman-Roscsin: 1924, 27-28. sz., 179. o. [80] Ben-Hojrin: 453. o. [81] KZSE, 7. köt., 398. o. [82] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 174. o. *83+ A c{ri Oroszorsz{g pénzügyi helyzete a vil{gh{ború alatt in: Krasznij arhiv. 1934, 64. köt., 28. o. [84] Recs, 1917. m{rc. 25., 6. o. [85] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv 175. o. [86] ZSE, 7. köt., 370. o.
-[634]-
[87] A rendőrfőparancsnok Lopukin jelentése a belügyminiszter sz{m{ra a jan. 9-i eseményekről, in: Krasznaja Letopisz, 1922, 1. sz., 333. o. [88] V. Nyevszkij: Uo., 51., 53. o. [89] Szovlazn Szocializma, 329. o. [90] OZSE, 2. köt., 79. o. [91] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 144. o. [92] Buchbinder: c) 1922, 1. sz., 81-87. o. [93] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 145., 147. o. [94] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 150. o. [95] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 123-124. o. [96] KZSE, 2. köt., 523. o. [97] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 106., 152. o. [98] ZSE, 7. köt., 602. o. [99] OZSE, 2. köt., 513. o. [100] OZSE, 6. köt., 566. o. [101] Pravo, 1905. m{j. 5, 1483-1484. o. [102] KZSE, 2. köt., 513. o.; Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 151-152. o. [103] Dimanstejn: 3. köt. 1. könyv, 153. o. [104] Dimanstejn: 3. köt. 1. könyv, 164. o. [105] Dimanstejn: 3. köt. 1. könyv, 165-166. o. [106] Dimanstejn: 3. köt. 1. könyv, 167-168. o. [107] Dimanstejn: 3. köt. 1. könyv, 173-175. o. [108] Dimanstejn: 3. köt. 1. könyv, 177-178. o. [109] ZSE, 5. köt., 99-10. o. [110] KZSE, 1. köt., 560. o.
-[635]-
[111] Az okt. 17-i Manifesztum (dok.), in: Krasznij arhiv, 1925, 11-12. köt., 73., 89. o. [112] KZSE, 7. köt., 349. o. [113] Szliozberg: b) 3. köt., 175. o. [114] Az okt. 17-i Manifesztum, 99-105. o. [115] Witte: 2. köt., 52-54. o. [116] Kijevljanyin, 195., 305. sz., in: Sulgin: 271-274. o. [117+ Kijev v{ros{ban történt zavarg{sokról és okairól Toro szen{tor jelentése, in: Anyagok ..., 1. köt., Szentpéterv{r, 1908, 203-296. o. [118] OZSE, 6. köt., 567. o. [119] Kijevljanyin, 1905, 290., 297., 311., 317., 358. sz., in: Sulgin: 286302. o. [120] Kuzminszki szen{tor jelentése Ogyessza v{ros{ban 1905 okt.ében történt zavarg{sokról és okairól, és a helyi hatós{gok végrehajtott akcióiról, in: Kijevi és ogyesszai pogromok..., Szentpéterv{r, Letopiszec, 1907, 111-220. o. [121] Az ogyesszai pogrom és az önvédelem, P{rizs, Poalej Cion, 1906, 50-52. o. [122] Zsabotinszkij: b) 44. o. [123] Ajzman: 2-3. o. [124] Prajszman: 1986/1987, 51. sz., 179. o. [125+ [llami Duma 2. törvényhozó gy. – sztenogrammok, 2. Szekció, 1. köt., Szentpéterv{r, 24. ülés, 1907. {pr. 9., 2033. o. [126] Az ogyesszai pogrom..., Poalej Cion, 64-65. o. [127] Az ogyesszai pogrom..., Poalej Cion, 53. o. [128] Kijevljanyin, 1905. nov. 14., in: Sulgin: 303-308. o. [129] Az ogyesszai pogrom..., Poalej Cion, 53-54. o. [130] KZSE, 6. köt., 122. o. -[636]-
[131] Az ogyesszai pogrom..., Poalej Cion, 63-64. o. [132] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 172. o. [133] Sulgin: 292. o. [134+ Kuzminszki szen{tor jelentése, 176-178. o. [135] Toro szen{tor jelentése, 262. o. [136] KZSE, 6. köt., 566. o. [137] KZSE, 6. köt., 566. o. [138+ ZSE, 12. köt., 620-622. o. [139] Tejtel: 184-186. o. [140] Prajszman: 1986/1987, 51. sz., 183. o. [141] Szliozberg: b) 3. köt., 180. o. [142] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 172. o. [143] Szliozberg: b) 3. köt., 177. o. [144] Frumkin, J. G.: 71. o. [145+ Recs: 1906. m{j. 5. [146] Larin: 36., 292. o. [147] Encyclopaedia Judaica, 13. köt., 698. o. [148] KZSE, 6. köt., 568. o. [149] Makovickij: 3. sz., 26. o. [150+ [llami Duma 2. törvényhozó gyűlés, A vit{k gyorsír{sos jegyzete, 1907, m{rc. 12., 376. o. [151] Prajszman: 1986/1987, 51. sz., 183., 186-187. o. [152] Novoje Vremja, 1905. nov. 20. (dec. 3.), 2-3. o. [153] [llami Duma 3. törvényhozó gyűlés A vit{k gyorsír{sos jegyzete, 1911. {pr. 29., 31-18. o. [154] ZSE, 14. köt., 519. o. [155] ESZ, 2. köt. (4/d), 1907, 869. o. -[637]-
[156] Orlov: b) 1988, 60. sz., 151. o. [157] Encyclopaedia Britannica, 15th ed., 1981, vol. II, p. 62, elmn. 2. [158+ [llami Duma 1. törvényhozó gyűlés vit{inak összefoglalója, 1906 m{j. 19., 524. o. [159] Levin: 135. o. [160] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 163. o. [161+ Az anarchista mozgalom történelmi aspektusai Belosztokban, in: Szovlazn Szocializma, 417-432. o. [162] ZSE, S. köt., 171-172. o. [163] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 180. o. [164] Grosszman-Roscsin: 1924, 27-28. sz., 180-182. o. [165] ZSE, 5. köt., 171-174. o. [166] ZSE, 5. köt., 170, 172. o. [167] Prajszman: 1986/1987, S 1. sz., 185-186. o. [168] Dimanstejn: 3. köt., 1. könyv, 180. o. [169] Der Letzte russische Alleinherrscher, Berlin, Eberhard Frowein Verlag 1913, 340. o. [170] Popov: 11/12. köt., 432. o. [171] Kokovcov t{rgyal{sai tekintettel a kölcsönre, in: Krasznij arhiv, 1925, 10. köt., 7. o. [172+ Levelezések N. A. Romanov és O. A. Sztolipin között, in: Krasznij arhiv, 1924, S. köt., 106. o. [173] Szliozberg: b) 3. köt., 185-188. o. [174] Landau: 116. o. [175+ [llami Duma 2. törvényhozó gyűlés vit{inak gyorsír{sos összefoglalója, 1907 m{rc. 6., 151. o. [176] ZSE, 2. köt., 235-236. o., KZSE, 6. köt., 568. o. [177] Goldman (B. Gorev): 28. o. -[638]-
[178] KZSE, 7. köt., 348. o. [179] Vö.: pl. Paul Johnson: A History of the Jews. Harper Collins, 1987, 448. o. [180] KZSE, 7. köt., 349. o. 10. FEJEZET [1] ZSE, 5. köt., 100. o. [21 OZSE, 1. köt., 392. o. [3] ZSE, 7. köt., 370. o. [4] ZSE, 7. köt., 371. o. [5] Szliozberg: b) 3. köt., 200. o. [6] KZSE, 7. köt., 349. o. [7] KZSE, 7. köt., 398-399. o. [8] Sulgin: 207. o. [9] Tirkova-Willliams: 303-304. o. [10] Obolenszkij: 335. o. [11] KZSE, 7. köt., 349. o. [12] Recs (A Szó), 1907. jan. 7. (19.), 2. o. [13] ZSE, 7. köt., 371. o. [14] Maklakov: a) 94. o. [15] ZSE, 7. köt., 372. o. [16] ZSE, 2. köt., 749-751. o. [17] ZSE, 7. köt., 373. o. [18] KZSE, 7. köt., 351. o. [19+ N. A. Romanov és E A. Sztolipin levelezése, in: Krasznij Arhiv (1924), 5. köt., 105. o.; KZSE, 7. köt., 351. o. [20] Krizsanovszkij: 94-95. o. [21] KZSE: 7. köt., 3 51. o. -[639]-
[22] ZSE, 7. köt., 373. o. [23] Bergyajev: 72. o. [24] Szliozberg: b) 3. köt., 247. o. [25] ZSE, 7. köt., 373-374. o. [26] Goldenvejzer: 132. o.; OZSE, 1. köt., 212. o., 2. köt., 99. o. [27+ Gyorsír{sos besz{moló a harmadik Duma üléseiről, 1911., 2958. o. [28] ZSE, 7. köt., 375. o. [29] KZSE, 7. köt., 353. o. [30] Novoje Vremja, 1911. szept. 8. (21.), 4. o. [31] Novoje Vremja, 1911. szept. 10. (23.), 4. o. [32] Tirkova-Willliams: 340-342. o. [33] Szliozberg, b) 3. köt., 186-187. [34] S. P. Melgunov: a) 88. o. [35] KZSE, 7. köt., 517. o. [36] KZSE, 7. köt., 351. o.; OZSE, 1. köt., 290, 510. o. [37] OZSE, 1. köt., 361. o. [38[ Novoje Vremja, 1917. {pr. 21. (m{j. 4.), valamint m{s újs{gok is [39] OZSE, 1. köt., 373. o. [40] Witte: 2. köt., 54. o. [41] Kijevljanyin, 1905. nov. 17., in: Sulgin: 285-286. o. [42+ Részletek L. Tihomirov naplój{ból, in: Krasznij Arhiv (1936), 74. köt., 177-179. o. [43] Bugajev (Andrej Bjelij): 9. sz., 75-77. o. [44] Zsabotinszkij: e) 75-76. o. [45] Kuliser, A.: 7. sz. (160), {pr. 6., 4. o. [46] Witte: 2. köt., 55. o. -[640]-
[47] Gyorsír{sos besz{moló a harmadik Duma üléseiről, 1911., 2911. o. [48] Zsabotinszkij: f) 111-113. o. [49] ZSE, 9. köt., 314. o. [50] ZSE, 13. köt., 622-625. o. [51] ZSE, 5. köt., 822. o. [52] KZSE, 5. köt., 315. o. [53] ZSE, 13. köt., 55. o. [54] KZSE, 7. köt., 352. o. [55] Pozner: a) 54. o. [56] KZSE, 6. köt., 854. o.; 7. köt., 352. o. [57] ZSE, 13. köt., 55-58. o. [58] I. M. Trockij: a) 358., 360. o. [59] Krivosein: 290., 292. o. [60] ZSE, 7. köt., 757. o. [61] Bernackij: 28., 30. o.; KZSE, 7. köt., 386. o. [62] Bernackij: 30., 31. o. [63] OZSE, 1. köt., 536. o. [64] Krivosein: 292-293. o. [65] Sulgin: 74. o. [66] Bernackij: 27., 28. o. [67] Bikerman: b) 33. o. [68] Paszmanyik: a) 195-196. o. [69] Paszmanyik: b) 218. o. [70] KZSE, 7. köt., 384-385. o. [71] Novoje Vremja, 1911. szept. 10. (23.), 4. o. [72] Szliozberg: b) 3. köt., 249. o. -[641]-
[73] Szliozberg: b) 3. köt., 249. o. [74] V. V. Rozanov és M. O. Gerschenzon levelezése, Novij Mir, 1991, 3. sz., 232. o. [75] Bogrov [76] Gucskov: 163. o. [77] Szliozberg: b) 2. köt., 283-284. o. [78] Nudelman: 3. sz., 145. o. [79] A Bejlisz-per a rendőrség szemszögéből, in: Krasznij Arhiv, 1931, 44. köt., 85-125. o. [80] Szliozberg: b) 3. köt., 23-24., 3 7. o. [81+ Gyorsír{sos besz{moló a harmadik Duma üléseiről, 1911, 31193120. o. [82] Rozanov: 110. o. [831 Krilenko: 359. o. [84] Krilenko: 356. és 364. o. [85] Recs, 1913. okt. 26. (nov. 8.), 3. o. [86] Bikerman: b) 29. o. [87] Szliozberg: b) 3. köt., 47. o. [88] Lazaris: 155-159. o. [89] KZSE, 1. köt., 317, 318. o. [90] Uo., 317. o. [91+ Egy csekista a Csek{ról, S. P. Melgounova, 9. köt., Berlin: Vataga; Pr{ga: Plamia, 1925, 118., 135. o. [92] Krilenko: 367-368. o. 11. FEJEZET [1] Dinur: 319., 322. o. [2] Dosztojevszkij: 78. o. [3] Tejtel: 227-228. o. -[642]-
[4] ZSE, 11. köt., 894. o. [5] Mandel: 201., 203. o. [6] Linszkij: 142. o. [7] Landau: 115. o. [8] Gyorsír{sos besz{moló a m{sodik Duma üléseiről, 1907. m{rc. 13., 522. o. [9] P. G. – A könyvszakma tolvajai, in: Recs, 1917. m{j. 6. [10] Zsabotinszkij: c) 9-11. o. [11] Zsabotinszkij: c) 16., 62-63., 176-180., 253-254. o. [12] Zsabotinszkij: 26., 30., 75., 172-173., 195., 299-200., 205. o. [13] Zsabotinszkij: 15., 17., 69. o. [14] Zsabotinszkij: 18-24., 175-177. o. [15] Zsabotinszkij: 14., 200. o. [16] OZSK-1, 8. o., M. L. Visnicera. [17] ZSE, 8. köt., 466. o. [18] ZSE, 7. köt., 449-450. o. [19] ZSE, 16. köt., 276. o. [20] Bikerman: b) 86. o. [21] Ivanovics: 55-56. o. [22] ZSE, 12. köt., 372-373. o. [23] Szliozberg: b) 1. köt., 3-4. o. [24] Szliozberg: b) 2. köt., 302. n. [25] Szliozberg: b) 1. köt., 302. o. [26] Linszkij: 144. o. [27] V. A. Maklakov: b) 466. o.
-[643]-
[28] Der letzte russische Alleinherscher (Az utolsó egyeduralkodó: tanulm{ny II. Miklós c{r uralkod{s{ról és életéről), Berlin, Eberhard Frowein Verlag (1913), 58. o. [29] ZSE, 12. köt., 621. o. [30] ZSE, 12. köt., 621. o. [31] Bergyajev: 72. o. [32] Szliozberg: b) 1. köt., 260, o. [33] Scsit [34] Manszirev: 259. o. [35] Voronel: 1986, 50. sz., 156-157. o. [36] V. V. Rozanov és M. O. Gerschenzon levelezése, in: Novij Mir, 1991, 3. sz., 239. o. [37] Sulgin: 58., 75. o. [38] Scsit: 164. o. [39] Scsit: 145. o. [40] Zsabotinszkij: f) 1909. m{rc. 9. (22.), 2. o.; l{sd még: Feletoni, 77-83. o. [41] Szlovo, 1909. m{rc. 9. (22.), 1. o. [42] Golubjov: a) 1. o. [43] Sztruve: a) 1909. m{rc. 10. (23.), 2. o. [44] Miljukov: b) 1909. m{rc. 11. (24.), 2. o. [45] Sztruve: b) 1909. m{rc. 12. (25.), [. o. [46] Szlovo, 1909. m{rc. 17. (30.), 1. o. [47] Sztruve: b) 1909. m{rc. 12. (25.), 1. o. [48] Golubjov: b) 2.0. [49] Szlavinszkij: uo., m{rc. 14. (2 7.), 2. o. [50] Szlovo, 1909. m{rc. 17. (30.), 1. o. [51] Zsabotinszkij: g) 87-90. o. -[644]-
[52] Aronszon: b) 229., 572. o. [53] Zsabotinszkij: f) 245-247. o. [54] Sztruve: a) [55] Golubjov: m{rc. 12. (25.), Z. o. [56] Golubjov: c) m{rc. 14. (27.), 2. o. [57] Golubjov: d) m{rc. 25. ({pr. 7.), I. o. [58] Pogogyin: m{rc. 15. (28.), 1. o. [59] Szlovo, 1909. m{rc. 17. (30.), 1. o. [60] Pogogyin: m{rc. 15. (28.), 1. o. [61] Szlovo, 1909. m{rc. 17. (30.), 1. o. [62] Szlavinszkij: uo., 1909. m{rc. 14. (27.), 2. o. [63] Pogogyin: m{rc. 15. (28.), 1. o. [64] Szlovo, 1909. m{rc. 17. (30.) 12. FEJEZET [1] KZSE, 2. köt. 1982, 313-314. o. [2] Lenin: b) 49. köt., 64. o. [3] Voronel, A.: b) 1986, 50. sz., 155. o. [4] KZSE, 7. köt., 356. o. [5] Paszmanyik: a) 143. o. [6] KZSE, 7. köt., 356. o. [7] Sulgin: 67. o. [8] KZSE, 7. köt., 356. o. [9] Paszmanyik: a) 144. o. [10] Szliozberg: b) 3. köt., 316-317. [11] Frumkin, J. G.: 85-86. o. [12] Szliozberg: b) 3. köt., 324. o. [13] Paszmanyik: a) 144. o. -[645]-
[14] KZSE, 7. köt., 357. o. [15] Savelszkij atya: 271. o. [16] Lemke: 353. o. [17] A Haladó Blokk 1915-1916-ban, in: Krasznij Arhiv 52. köt., 1932, 179. o. [18] Dumbadze, G. S.: AGYK, 5. o. [19] Savelszkij atya: 272. o. [20] Lemke: 37. o. [21] Savelszkij atya: 272-273. o. [22] Novaja Zarja, San Francisco, 1960. m{j. 7., 3. o. [23] Lemke: 325. o. [24] KZSE, 2. köt., 24. o. [25] KZSE, 7. köt., 356. o. [26] Savelszkij atya: 271. o. [27] KZSE, 7. köt., 357. o. [28] Szliozberg: b) 3. köt., 325. o. [29] Dokumentumok..., in: Szlovo, 1922-1937, XIX. köt., 1928, 245-284. o. [30] Goldenvejzer: 135. o. [31] Aronszon: b) 232. o. [32] Novoje Vremja, 1917. {pr. 13., 3. o. [33] Szliozberg: b) Zsabotinszkij bevezetője, * 1. o. [34] Andrejev: 5. o. [35] Szliozberg: b) 3. köt., 343-344. [36] Szliozberg: b) 3. köt., 344. o. [37] Lemke: 310. o. [38] Szliozberg: b) 3. köt., 345. o. -[646]-
[39] Ziv: 60-63. o. [40] Bernstein, G.: in: Recs, 1917. jún. 30., 1-2. o. [41] Haladó Blokk 1915-1917, in: Krasznij Arhiv, 1932, 50-51. köt., 136. o. [42+ A c{ri Oroszorsz{g nemzetközi helyzete a vil{gh{borúban, in: Krasznij Arhiv, 1934, 64. köt., 5-14. o. [43] Krasznij Arhiv, 1933, 58. köt., 13-14. o. [44] Encyclopedia Judaica, Jeruzs{lem, 1970, 14. köt., 961. o. [45] Szolzsenyicin: b) 259-263. o. [46+ A nehéz napok. A Minisztertan{cs titkos ülései, 1915. júl. 16 – szept., A. N. Jahontov, Az orosz forradalom iratt{ra, 1926, 18. köt., 47-48., 57. o. [47] A nehéz napok. A Minisztertan{cs titkos ülései, 1915. júl. 16 – szept., A. N. Jahontov, Az orosz forradalom iratt{ra, 1926, 18. köt., 12. o. [48] KZSE, 7. köt., 358-359. o. [49] KZSE, 7. köt., 359. o. [50] Szliozberg: b) i. köt., 341. o. [51] Tejtel: 210. o. [52] Szliozberg: b) 3. köt., 342. o. [53] KZSE, 2. köt., 345. o. [54] Lvovics: 29. o. [55] I. M. Trockij: b) 479-480., 485-489. o. [56] Aronszon: a) 232. o.; I. M. Trockij: b) 497. o. [57] Aronszon: a) 232. o. [58] I. M. Trockij: b) 484. o. [59] Aronszon: a) 230. o. [60] Szliozberg: b) 3. köt., 329-331. -[647]-
[61] Azbel: 104. sz., 192-193. o. [62] Lemke: 468. o. [63] KZSE, 7. köt., 357. o. [64+ Az orosz forradalom archívuma, 1928, 19. köt., 274., 275. o. [65] Lemke: 792. o. [66] Uo., 792. o. [67] Oldenburg: 192. o. *68+ Egy levélt{ros feljegyzései, M. Paozerszkij magyar{zataival, in: Krasznij Arhiv, 1926, 18. köt., 211-212. o. [69] A negyedik [llami Duma, a vit{k gyorsír{ssal lejegyzett ismertetője, 1916. nov. 16., 366-368. o. [70] A politikai helyzet Oroszorsz{gban a febru{ri forradalom előestéjén), Krasznij Arhiv, 1926, 17. köt., 17., 23. o. [71] Kajurov [72] Paléologue: 136. o. [73] Szimanovics: 106-107. o. [74] Szliozberg: b) 3. köt., 347. o. [75] Szimanovics: 89., 100., 102., 108. o. [76] Melgunov: b) 263., 395., 397. o. [77] ZSE, 11. köt., 758., 759. o. [78] A. N. Hvostov belügymin. levele I. L. Goremikinhez, a Minisztertan{cs elnökéhez, 1915. dec. 16-{n, Gyelo naroda, 1917. m{rc. 21., 2. o. [79] Melgunov: b) 289. o. [80] Melgunov: b) 402. o. [81] Szemenyikov: 117., 118., 125. o.
-[648]-
*82+ Alekszandra Fjodorovna c{rné levelei II. Miklós c{rhoz – angolból fordította: V. D. Nabokov), Berlin, Szlovo, 1922, 202., 204., 211., 223., 225., 227. o. [83] Zavadszkij: 8. köt., 19-22. o. [84+ Az orosz forradalom archívuma, 1928, 19. köt., 267-268. o. *85+ Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. febr. 10, 1312. o. [86+ Az orosz forradalom archívuma, 1926, 18. köt., 49. o. [87+ Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. m{rc. 8., 3037-3040. o. [88] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. m{rc. 8., 3137-3141. o. [89] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. m{rc. 8., 3036-3037. o. [90] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. m{rc. 8., 5064. o. [91] KZSE, 7. köt., 359. o. *92+ Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. febr., 1456. o. és 1916. febr. 28-29., 2471. o. [93] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. febr., 1413-1414., 1421., 1422. o. [94] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. febr., 1453-1454., 2477. o. [95] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. febr., 4518. o. [96] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. febr., 3360-3363. o. [97] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. febr., 3392. o.
-[649]-
[98] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. febr., 1456., 3421., 5065. o. [99] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. febr., 90. o. [100] Gyorsír{sos besz{moló a negyedik Duma üléseiről, 1916. febr., 1069-1071. o. [101] Adalékok a Gvozsgyev-mozgalom történetéhez, Krasznij Arhiv, 1931, 67. köt., 52. o. [102] A politikai helyzet Oroszorsz{gban a febru{ri forradalom előestéién, Krasznij Arhiv, 1926, 17. köt., 14. o. [103] Globacsov: 41. o.
-[650]-
AZ IRODALOMJEGYZÉKBEN TAL[LHATÓ RÖVIDÍTÉSEK
„1905” gyűjtemény: A forradalmi mozgalom története külön{lló tanulm{nyokban (Isztorii revoljucionnovo dvizsenyija v otgyelnih ocserkah), M. N. Pokrovski {ltal szerkesztett 3. kötet. Moszkva, Leningr{d, GIZ, 1927. „22”: A Szovjetunióból Izraelbe emigr{lt zsidó értelmiségiek közéleti és irodalmi szemléje (Obscsesztvenno-politicseszkij i lityeraturnij zsurnal jevrejszkoj intelligencii iz SzSzSzR v Izrailje), Tel-Aviv. Anyagok...: Anyagok az oroszorsz{gi zsidóellenes pogromok történetéből (Matyeriali dlja isztorii antijevrejszkih pogromov v Rosszii), tizenkét kötetben, 5. kiad{s, Szentpéterv{r, Einerling, 1842-1844, II. kötet, 143. o., Sz. M. Dubnov és G. ). KrasznijAdmoni. I . kötet, 1919. Biloe (Múlt): a felszabadul{si mozgalom történetét feldolgozó újs{g (Biloje: Zsurnal poszvjasennij isztorii oszvabadityelnovo dvizsenyija), Moszkva. Feletoni: T{rcagyűjtemény (Feletoni). Krasznaja Letopisz (Vörös Krónika): történelmi újs{g (Krasznaja Letopisz: Isztoricseszkij Zsurnal), Petrogr{d, GIZ. Krasznij Arhiv (Vörös Archívumok): az OSZSZSZK központi archívum{nak történelmi lapja (Krasznij Arhiv: Isztoricseszkij zsurnal Centrarhiva RSzFSzR), tíz kötetben, Moszkva, GIZ, 1922-1941. Novoje Ruszkoje Szlovo (Új Orosz Szó). Rosszkaja Volja (Orosz Akarat). Russzkij Puty (Orosz Út). Scsit: irodalmi szöveggyűjtemény, amelynek harmadik kieg észített kiad{sa L. Andrejev, M. Gorkij és F. Szologub szerkesztésében jelent meg a T{rsas{g az Oroszorsz{gi Zsidós{g Életének Ta-[651]-
nulm{nyoz{s{ra elnevezésű szervezet kiad{s{ban, Moszkva, 1916. Szvobodnoje Szlovo (Szabad Szó). Szovlazn Szocializma: A szocializmus kísértése: az oroszorsz{gi forradalom és a zsidók (Szoblazn Szocializma: Revoljucija v Rosszii i jevreji), Össze{llította A. Szerebrennyikov, P{rizs. YMCA Press. Sztrana i mir (Orsz{g és vil{g): T{rsadalompolitikai, gazdas{gi, kultur{lis és filozófiai magazin (Sztrana i mir: Obsesztv.polityicseszkij ekonomicseszkij i kulturno-filoszoficseszkij zsurnal). München, 1989. Veszi (Súly). Vremja i mi (Idő és mi): Nemzetközi irodalmi és t{rsadalmi problém{kat érintő magazin, Tel-Aviv. AGYK: Archívumgyűjtemény-könyvt{r „Az orosz emigr{ció” (Biblioteka-fond „Russzkoe Zarubezsje”). ESZ: Enciklopédiai szót{r (Enciklopedicseszkij szlovar), nyolcvankét kötetben, Szentpéterv{r, 1890-1904. FTGY: A Forradalom Történetének Gyűjteménye (Isztoriko-Revoljucionnij szbornyik), h{rom kötetben, V. I. Nyevszkij szerkesztésében, Moszkva, Leningr{d, GIZ, 1924-1926. KZSE: Kis Zsidó Enciklopédia (Kratkaja Jevrejszkaja Enciklopedija), Jeruzs{lem, 1976, a zsidó közösségek tanulm{nyoz{s{ra létrejött t{rsas{g kiadv{nya. OZS: Oroszorsz{g és a zsidók (Rosszija i Jevreji), P{rizs, YMCA Press, 1978, (eredeti kiad{sa: Berlin, 1924.). OZSE: Orosz Zsidók Enciklopédi{ja (Rosszijszkaja Jevrejszkaja Enciklopédija), Moszkva, 1994, a m{sodik, javított és bővített kiad{sa folyamatban van. OZSK-1: Az Orosz Zsidók Könyve: az 1860-as évektől az 1917-es forradalomig (Knyiga o russzkom jevrejsztve: ot 1860-h godov do -[652]-
Revoljucii 1917 g.), New York, az Orosz zsidók Egyesületének kiad{s{ban, 1960. ZSE: Zsidó Enciklopédia (Jevrejszkaja Enciklopedija) tizenhat kötetben, amelyet Szentpéterv{rott adott ki a zsidó tudom{nyos kiadv{nyok előmozdít{s{ra hivatott t{rsas{g 1906 és 1913 között a Brockhaus és Efron T{rsas{g gondoz{s{ban. ZSV-1: A Zsidók Vil{ga (Jevrejszkij Mir), P{rizs, az Orosz Zsidó Értelmiség Egyesületének kiad{s{ban, 1939. ZSV-2: A Zsidók Vil{ga (Jevrejszkij Mir), New York, az Orosz Zsidók Egyesületének kiad{s{ban, 1944.
-[653]-
IRODALOMJEGYZÉK
ABRAMOVA: A zsidók ellenségei-e a munk{s népnek? (Vragi li trudovomu narodu jevreji?), A kauk{zusi hadsereg szovjet régiój{nak szerkesztői bizotts{ga (Tiflisz: Izdatyelszkaja Komisszija Krasznava Szovjeta Kavkazszkoj Armii), 1917. AGURSZKIJ, M.: Összeegyeztethető-e a cionizmus a szocializmussal? (Szovmesztim li szionizm i szocializm?), in: „22”. AJZMAN, D.: A kísértés (Iszkusenyije), in: Russzkaja Volja, 1907. {prilis 29. AKSZAKOV , I. S Z.: Összegyűjtött művei 7 kötetben (Szocs.: v 7-mi t.), Moszkva, 1856-1887. ALDANOV , M. A.: Az orosz zsidós{g a 70-80-as években, történelmi tanulm{ny (Russzkije jevreji v 70-80-h godah) in: OZSK-1. ANDREJEV , L.: Az első lépcsőfok (Pervaja sztupeny), in: Scsit, 1916. APTEKMAN, O. V.: a) Flerovszkij-Bervi és a Dolgusin-féle kör (Flerovszkij-Bervi i kruzsok Dolgusina), in: Biloe, 1922. b) Két kedves {rnyék (Dve dorogije tenyi), in: Biloe. ARONSZON, G. J.: a) Az orosz-zsidó sajtó (Russzko-jevrejszkaja pecsaty), in: OZSK-1. b) A nemzeti és polg{rjogokért vívott harcban: hazafias mozgalom az oroszorsz{gi zsidók körében (V borbe za grazsdanszkije i nacionalnyije prava: Obscsesztvennyije tecsenyja v russzkom jevrejsztve), in: OZSK-1. AZBEL, D.: Előtte, közben és ut{na (Do, vo vremja i poszle), in: Vremja i mi, New York, Jeruzs{lem, P{rizs, 1989. BEN-CVI, I.: Az oroszorsz{gi munk{s cionizmusról (Iz isztorii rabocseva szionizma v Rosszii), in: OZSK-1. -[654]-
BEN-HOJRIN: Anarchizmus és a zsidó tömegek (Anarhizm i jevrejszkaja massza), in: Szovlazn Szocializma. BERGYAJEV , NY.: Az egyenlőtlenség filozófi{ja (Filoszofii nyeravensztva), P{rizs, YMCA Press, 1970. BERNACKIJ, M.: A zsidók és az orosz gazdas{g (Jevreji i russzkoje narodnoje hozjajsztvo), In: Scsit. BIKERMAN, I. M.: a) A zsidók öntudatosod{sa felé: amik voltunk, amikké v{ltunk, amiknek lennünk kéne (K szamopoznanyiju jevreja: Csem mi bili, csem mi sztali, csem mi dolzsni bity), P{rizs, 1939. b) Oroszorsz{g és az orosz zsidók (Rosszija i Russzkoje jevrejsztvo), in: OZS. BOGROV , V.: Dimitrij Bogrov és Sztolipin meggyilkol{sa... (Dmitrij Bogrov i ubijsztvo Sztolipina...), Berlin, 1931. BRUCKUSZ, JU. U.: Az orosz zsidók eredete (Isztoki russzkava jevrejsztva), in: ZSV-1. BUCHBINDER, N. A.: a) Az ön{lló zsidó munk{sp{rt (Nyezaviszimaja jevrejszkaja rabocsaja partija), in: Krasznaja Letopisz. b) Munk{sok a propagandist{k köreivel kapcsolatban (Rabocsije o propagandicseszkih kruzskah), in: Szovlazn Szocializma. c) Janu{r 9-e és a zsidó munk{smozgalom (9 janvarja i jevrejszkoje rabocseje dvizsenyije), in: Krasznaja Letopisz. d) A zsidó munk{smozgalom Gomelben (1890-1905) [Jevrejszkoje rabocseje dvizsenyije v Gomelj (v 1890-1905 godah)], in: Krasznaja Letopisz. BUGAJEV , BORISZ (Andrej Belij): Az elhalv{nyított kultúra (Stempelevannaja kultura), in: Veszi, 1909. BULGAKOV , S.: A kereszténység és a zsidókérdés (Hrisztijansztvo i jevrejszkij voprosz), P{rizs, YMCA Press, 1991. CRONSTADT, J. DE: Gondolataim a kisinyovi, keresztények {ltal elk övetett zsidóellenes kegyetlenkedésekről (Szlovo o Joanna -[655]-
Kronstadtszkava. Miszli maji po povodu naszilij hrisztijanyi sz jevrejami v Kisinyove), in: Anyagok ... DAHL, V.: Az élő nagyorosz nyelv értelmező szót{ra (Tolkovij szlobar zsivava velikorusszkava jazika), Moszkva. DAVIDOV : Visszaemlékezések, 1881-1955 (Voszpominanyije, 18811955), P{rizs, 1982. DEJCS, L.: A zsidók szerepe az orosz forradalmi mozgalomban (Rolj jevrejev v russzkom revoljucionnom dvizsenyii), m{sodik kiad{s, Moszkva, Leningr{d, GIZ, 1925. DENIKIN, A. L: Egy orosz tiszt útja (Puty russzkava officera), New York, Csehov, 1953. DENNETT, T.: Roosevelt and the Russo-Japanese War. Doubleday, Page and Company, 1925. (reprinted: Gloucester, Mass., Peter Smith, 1959). DIMANSTEJN, S.: Forradalmi mozgalom a zsidók körében (Revoljucionnoje dvizsenyije szregyi jevrejev), Szentpéterv{r, in: „1905”. DINUR, B. C.: Az orosz zsidós{g nemzeti és vall{si jellemvon{sai (Religiozno-nacionalnij oblik russzkava jevrejsztva), in: OZSK-I. DIZSUR, I. M. a) Zsidók az oroszorsz{gi gazdas{gi életben (Jevreji v ekonomicseszkoj zsiznyi Rosszii), in: OZSK-1. b) Az orosz emigr{ció mérlege és perspektív{i (Itogi i perszpektivi jevrejszkoj emigracii), in: ZSV-2. DOSZTOJEVSZKIJ, F. M.: Egy író naplója (Dnyevnyik piszatyelja: za 1877. 1880 i 1881 godi) Moszkva, Leningr{d, 1929, 78. o. DUBNOV , S Z. M.: a) History of the Jews in Russia and Poland, from the earliest time until the present day, Phiadelphia, the Jewish Publication Society of America, 1916. b) A zsidó nép újkori története. Az 1789. évi francia forradalomtól az 1914-es vil{gh{borúig (Novejsaja Isztorija. Ot -[656]-
francuzkoj revoljucii 1789 goda do mirovoj vojni 1914 goda), (h{rom kötetben), 3. kötet (1881-1914), Berlin, Grani, 1923. DULLES: The Road to Teheran: The Story of Russia and America, 1781-1943, Princeton, NJ: Princeton University Press, 1944. FEDOTOV , G. P.: Oroszorsz{g arca, cikkgyűjtemény (Lico Rosszii: Szb. sztatyej), 1918-1931, P{rizs, YMCA Press, 1967. FINKELSTEIN: Zsidók a Szovjetunióban. Belépés a XXI. sz{zadba. (Jevreji v SzSzSzR. Puty v XXI vek.), in: Sztrana i mir. FRUMKIN, B.: Fejezetek a 70-es évek forradalmi mozgalm{ból a zsidók között (Iz isztorii revoljucionnava dvizsenyija szregyi jevrejev v 1870-h godah.), in: Szovlazn Szocializma; Russzkij Puty, 1995. FRUMKIN, J. G.: Az oroszorsz{gi zsidók történelméből: emlékek, anyagok, dokumentumok (Iz isztorii russzkava jevrejsztva: Voszpominanyija, matyeriali, dokumenti.), in: OZSK-1. GERSENZON, M.: A zsidó nép végzete (Szugybi jevrejszkava naroda), in: „22”. GESSZEN, JU. L: A zsidó nép története Oroszorsz{gban (Isztorija jevrejszkava naroda v Rosszii), két kötetben, 1. kötet, Leningr{d, 1925; 2. kötet, Leningr{d, 1927. GINZBURG, SZ. M.: a) Az orosz zsidó értelmiségről (O russzko-jevrejszkoj intelligencii) in: ZSV-1. b) A zsidó fiatals{g ir{nyzatai a 80-as években (Nasztrojenyija jevrejszkoj mologyozsi v 80-h godah proslava sztoletyija), in: ZSV-2. c) Theodor Herzl utaz{sa Pétev{ron (Poezdka Teodora Gercla v Peterburg), in: ZSV-2. GLINER, E.: Az emberarcú tényező? (Sztyihija sz cselovecsesztvom licom?), in: Vremja i mi, Irodalmi és t{rsadalmi kérdések nemzetközi szemléje, Az idő és mi (Vremja i mi), New York 1993, 132. sz.
-[657]-
GLOBACSOV , K. L: Az igazs{g az orosz forradalomról: a petrogr{di belbiztons{gi szolg{lat volt vezetőjének emlékiratai; 1922. december (Pravda o russzkoj revoljucii: Voszpominanyija bivsevo nacsalnyika Petrogradszkava Ohrannava Otgyelenyija. Gyekabr 1922.). GOLDENVEJZER, A. A.: A zsidók jogi helyzete Oroszorsz{gban (Pravovoje polozsenyja jevrejev v Rosszii), in: OZSK-1. GOLDMAN, B. I. (B. Gorev): Zsidók az orosz irodalomban (Jevreji v proizvegyenyijah russzkih piszatyelej), Petrogr{d, in: Szvobodnoje Szlovo, 1907. GOLICIN, N. N. herceg: A zsidókkal kapcsolatos oroszorsz{gi igazs{gszolg{ltat{s története (Isztorija russzkava zakonodatyelsztva o jevrejah), Szentpéterv{r, 1886. GOLUBJOV , V.: a) Egyetértés... (Szoglasenyije, a nye szlijanyije), in: Szlovo, 1909. m{rcius 9. (22.). b) A nacionalizmusról folytatott vit{hoz (K polemike o nacionalizme), in: Szlovo. c) A hazafis{g monopólium{ról (O monopolii na patriotizm), in: Szlovo. d) Az önbecsüléstől m{sok megbecsüléséig (Ot szamouvazsenyija k uvazsenyiju), in: Szlovo. GRAETZ, H.: Popular History of the Jews, New York, 1919. GROSSZMAN-ROSCSIN, L: Elmélkedések a múltról (Dumi o bilom), in: Biloe. GUCSKOV A.: A dum{ban 1911. október 15-én elhangzott beszéd, in: A. Gucskov a harmadik {llami dum{ban elhangzott besz édeinek gyűjteménye (A. I. Gucskov v Tretyej Goszudarsztvennoj Dume (1907-1912 godah) Szbornyik recsej), Szentpéterv{r, 1912. GURKO, V.: A nemzetgazdas{g alapjai Oroszorsz{gban: gazdas{gi és agr{rtanulm{nyok (Usztoi narodnava hozjajsztva v Rosszii: Agrarno-ekonomicseszkije etjudi), Szentpéterv{r, 1902.
-[658]-
GURVICS, L: Az első zsidó munk{sok körei (Pervie jevrejszkie rabocsie kruzski), in: Biloe. GUTYINA, N.: a) Az elveszett önidentifik{ció megkeresésére (V poiszkah utracsennoj szamoidentifikacii), in: „22”. b) Ki fél Otto Weiningertől? (Kto boitszja Otto Veningera?), in: „22”. GYENYIKIN, A. I.: Egy orosz tiszt előmenetele (Puty russzkava officera), New York, Csehov, 1953. GYERZSAVIN, G. R.: Összes művei (Szocs.: V 9-ty t.), kilenc kötetben, Szentpéterv{r, m{sodik kiad{s, 1864-1886. HERRMAN, ERNST DR.: Az orosz {llamok története. Erzsébet c{rnő trónra lépésétől a kücsük-kajnardzsai béke megünnepléséig [Geschichte des russischen Staats, 5. kötet: Von der Thronbesteigung der Kaiserin Elisabeth bis zur Feier des Friedens von kainardsche (1742-1775)], Hamburg, 1853. ICKOVICS, K.: Ogyessza, a babona v{rosa (Ogyessza – hlebnyij gorod), in: Novoje Ruszkoje Szlovo, New York, 1984. m{rcius 21. ILINSZKIJ, P. D.: Emlékek (Voszpominanyija), in: AGYK. ILJASEVICS, I . (I. Rubanovics): Mit tehetnek a zsidók Oroszorsz{gban? (Sto gyelaty jevrejam v Rosszii?), in: Szoblazn Szocializma. IVANOVICS, S.: A zsidók és a szovjet diktatúra (Jevreji i szovjetszkaja diktatura), in: ZSV-1. JOHELSON, VL.: Egy messzi múlt (Dalekoje prosloje), in: Biloe, 1918. JOHNSON, PAUL: A History of the Jews. Harper Collins, 1987. KAJUROV , V.: A petrogr{di munk{sok az imperialista h{ború éveiben (Petrogradszkie rabocsije v godi imperialiszticseszkoj vojni), Moszkva, 1930. KANTOR. R.: Ill. S{ndor {ll{sfoglal{sa az 1881-1883 közötti zsidóellenes pogromokkal kapcsolatban (Alekszandr III o jevrejszkih pogromah 1881-1883 godah), in: Jevrejszkaja Letopisz (Zsidó Krónika), első gyűjteményes kötet, Moszkva, Raduga, 1923. -[659]-
KARAMZIN, N. M.: Az orosz {llam története (Isztorija goszudarsztva Rosszijszkava), 2 kötetben, 5. kiad{s, Szentpéterv{r, Einerling, 1842-1844. KARTASEV , A. V.: Tanulm{ny az orosz egyh{z történetéről (Ocserki po isztorii Russzkoj Cerkvi), két kötetben, P{rizs, 1959. KISZIN, L.: Néh{ny észrevétel az orosz zsidós{gról és irodalm{ról (Razmislenyija o russzkom jevrejsztve i evo literature), in: ZSV-2. KLAUZNER, I. L.: Az újhébér irodalom Oroszorsz{gban (Lityeratura na ivrit v Rosszii), in: OZSK-1. KOLKER, F.: Új segélyterv az oroszorsz{gi zsidós{gnak (Novij plan pomoscsi szovjetszkomu jevrejsztu), in: „22”. KOROBKOV , K.: Újoncoz{s zsidós{g körében I. Miklós c{r uralkod{sa idején (Jevrejszkaja rekrutcsina v carsztvobanyije Nyikolaja I.), in: Jevrejszkaja sztarina (Zsidó Vének), Szentpéterv{r, 1913. KOROLENKO. V. G.: A 13-as sz{mú h{z (Dom N°13), in: Összes művek, 9. kötet, Moszkva. 1995. KOVALEVSZKIJ, M.: A zsidó jogegyenlőség és annak ellenzői (Ravnopravije i evo vragi), in: Scsit. KREPLJAK. J.: Utószó Leszin cikkéhez (Poszleszlovije k sztatyje Leszina), in: ZSV-2. KRILENKO, N. V.: Öt évről 1918-1922: A legnagyobb per alatt elmondott v{dbeszédek a legfelsőbb udvar és a moszkvai forradalmi bírós{g előtt (Za pjaty let. 1918-1922 godah: Obvinyityelnyije recsi po naiboleje krupnyim processzam, zaszlusannim v Moszkovszkom i Verhovnom Revoljucionnih Tribunalah), Moszkva, GIZ, 1923. KRIVOSEIN, K. A.: A. V. Krivosein (1857-1921) szerepe Oroszorsz{g történetében a XX. sz{zad elején (A. V. Krivosein (1857-1921 g.): Evo znacsenyije v isztorii Rosszii nacsala XX. veka) P{rizs, 1973. KRIZSANOVSZKIJ, S Z. E.: Visszaemlékezések (Voszpaminanyija), Berlin, Petropolis. KROL, M.: a) Életem lapjai (Sztranyici moej zsiznyi), New Yorki Zsidók -[660]-
Egyesülete, New York. 1944. b) A kisinyovi pogrom és a kisinyovi pogrom-per (Kisinyovszkij pogrom 1903 goda i Kisinyovszkij pogromnij processz), in: ZSV-2. c) A nacionalizmus és asszimil{ció a zsidó történelemben (Nacionalizm i asszimilacija v jevrejszkoj isztorii), in: ZSV-1. KUCSEROV , S. L.: Zsidók az orosz ügyvédi kamar{ban (Jevreji v russzkoj advokature), in: OZSK-1. KULISER, A.: Felelősség és felelőtlenség (Ob otvetszvennosztyi i bezotvetszvennosztyi), in: Jevrejszkaja tribuna, P{rizs, 1923. KUROPATKIN, A. N.: Az orosz hadsereg problém{i (Zadacsi Russzkoj Armii), Szentpéterv{r, 1910. LANDAU, G. A.: Forradalmi gondolatok a zsidó közvéleményben (Revoljucionnije idei v jevrejszkoj obscsesztve), in: OZS. LARIN, JU.: Zsidók és antiszemitizmus a Szovjetunióban (Jevreji i antiszemitizm v SzSzSzR), Moszkva, Leningr{d, GIZ, 1929. LAZARIS, V.: Leó Frank hal{la (Szmerty Leo Franka), in: „22”, 1984. 36. sz{m. LEJTESZ, K.: A. Krol emlékére (Pamjaty M. A. Krona), in: ZSV-2, 1944. LEMKE, M.: 250 nap az {ltal{nos vezérkarban, 1915. szept. 25.-1916. július (250 dnyej v carszkoj Sztavke, 25 szent. 1915-2 ijulja 1916), Petrogr{d, GIZ, 1920. LENIN, V. I. a) Gyűjtemény (Szocsinyenyija), 45 kötetben, negyedik kiad{s, 1941-1967. b) Összes művei (PSzSz: V 55-tyi t.), 55 kötetben, 1958-1965. LEONTOVICS, V. V.: Az orosz liberalizmus története (Isztorija liberalizma v Rosszii 1762-1914), fordít{s németből, m{sodik kiad{s, Moszkva, Russzkij Puty, 1995. LESZCSINYSZKIJ, JA. D.: Az oroszorsz{gi zsidó lakoss{g és annak tevékenységei (Jevrejszkoje naszelenyije Rosszii i jevrejszkij trud), in: KZSE. -[661]-
LESZIN, A.: Epizódok életemből (Epizodi iz moej zsiznyi), in: ZSV-2. LESZKOV , N. SZ.: Zsidók Oroszorsz{gban: néh{ny megjegyzés a zsidós{ggal kapcsolatos problém{król (Jevreji v Rosszii: Nyeszkolko zamecsanyij po jevrejszkomu voproszu), Petrogr{d, 1919, (az 1884-es kiad{s újranyom{sa). LEVIN, I. O.: Zsidók a forradalomban (Jevreji v revoljucii), in: OZS. LINSZKIJ, D. O.: Az oroszorsz{gi zsidók nemzeti tudat{val kapcsolatban (O nacionalnom szamoszoznanyii russzkava jevreja), in: OZS. LVOV , A.: Novaja Gazeta (Új Újs{g), New York, 1981. szeptember 511., 70. sz{m. LVOVICS, D.: L. Bramszon és a ZSKSZ (L. Bramszon i szojuz ORT), in: ZSV-2. MAKLAKOV , V. A.: a) 1905-1906., in: M. M. Vinaver gyűjteménye és az orosz polg{ri t{rsadalom a XX. sz{zad elején (M. M. Vinaver i russzkaja obscsesztvennoszty nacsala XX veka), P{rizs, 1937. b) Hatalom és közvélemény a régi Oroszorsz{g alkony{n (Egy kort{rs visszaaemlékezései) [Vlaszty i obscsesztvennoszty na zakatye sztaroj Rosszii (Voszpominanyija szovremennyika)] P{rizs. Prilozsenyije III., 1936. MAKOVICKIJ, D. P.: 1905-1906 Jasznoj Poljane, in: Golosz minuvsevo (A múlt hangja), Moszkva, 1923. MANDEL, V. S Z.: Konzervatív és destruktív gondolatok a zsidó t{rsadalomban (Konszervativnije i razrusityelnije igyei v jevrejsztve), in: OZS. MANSZIREV , SZ. P.: Emlékeim (Moi voszpominanyija), in: Fevralszkaja revoljucija (Febru{ri forradalom), Sz. A. Alekszejev, Moszkva, Leningr{d, 1926. MARK, JU.: a) A jiddis nyelvű irodalom Oroszorsz{gban (Lityeratura ha jidis v Rosszii), in: OZSK-1.
-[662]-
b) I. M. Cserikover emlékére (Pamjatyi I. M. Cserikovera), in: ZSV-2. MARKIS, S.: Az oroszorsz{gi zsidóellenes gyűlölet kapcs{n (O jevrejszkoj nyenavisztyi k Rosszii), in: „22”. MARSAK, A. O.: „Szabad R{dió” interjúja (Interju radiosztancija „Szvoboda”), in: Emlékek az 1917-es forradalomról (Voszpominanyija o revoljucii 1917 goda), 17. sz{m, München, 1965. MARTOV , JU.: a) Fordulat az orosz zsidók mozgalm{nak történetében (Povorotnij punkt v isztorii jevrejszkava rabocseva dvizsenyja), in: Szovlazn Szocializma. b) Egy szoci{l-demokrata füzetei (Zapiszki szocial-demokrata), Berlin, Grzsebin kiadó, 1922. MELGUNOV , S Z. P.: a) Emlékek és napló (Voszpominanyija i dnyevnyiki), P{rizs, 1964. b) A különbéke legend{ja. A forradalom előestéjén (Legenda o szeparatnom mire. Kanun revoljucii.), P{rizs, 1957. MENESZ, A.: Zsidókérdés Kelet-Európ{ban (Jevrejszkij voprosz v Vosztocsnoj Evrope), in: ZSV-1. MILJUKOV , P.: a) A zsidókérdés Oroszorsz{gban (Jevrejszkij voprosz v Rosszii), in: Scsit. b) Nacionalizmus nacionalizmus ellen (Nacionalizm protyiv nacionalizma), in: Recs. MINOR, O. SZ.: Az 1889. m{rcius 22-i jakutszki dr{ma (Jakutszkaja drama 22 marta 1889 goda), in: Biloe. MINSZKIJ, N.: A hazafiass{g nemzeti arca (Nacionalnij lik i patriotizm), in: Szlovo. NUDELMAN, R.: a) Egy kísértet j{rja be Európ{t (Prizrak brogyjat po Evrope), in: „22”. -[663]-
b) Szimpóziumi előad{s: A szovjet antiszemitizmus – okok és kil{t{sok (Doklad na szeminare: Szovjetszkij antiszemitizm – pricsini i prognozi), in „22”. NYEVSZKIJ, V.: A janu{ri napok Péterv{rott 1905-ben (Janvarszkie dnyi v Peterburge v 1905 godu). NYIKITYIN, V. NY.: Zsidós{g és földművelés: a zsidó kolóni{k történelmi, törvényhoz{si, közigazgat{si és gyakorlati helyzete alapít{suktól kezdetektől napjainkig 1807-1887 (Jevreji zemlegyelci: Isztoricseszkoje, zakonodatyelnoje, adminisztrativnoje i bitovije polozsenyije kolonij szo vremenyi jih voznyiknovenyija do nasih dnyej), Szentpéterv{r, 1887. OBOLENSZKIJ, V. A.: Életem. Kort{rsaim (Moja zsizny. Moji szovremennyiki), P{rizs, YMCA Press, 1988. OLDENBURG, SZ. SZ.: II. Miklós uralkod{sa (Carsztvovanyije Imperatora Nyikolaja II), 2. kötet, München. 1949. ORLOV , B.: a) Nem a jó abc-t tanult{tok meg (Nye tye bi ucsili alfaviti), in: Vremja i mi. b) Oroszorsz{g zsidók nélkül (Rosszija bez jevrejev), in: „22”. ORSANSZKIJ, L: Zsidók Oroszorszígban. (Jevreji v Rosszii: Ocserki i isszledovanyije), esszék és tanulm{nyok, első gyűjteményes kötet, Szentpéterv{r, 1872. OSEROVICS, M.: Orosz zsidók az Egyesült [llamokban (Russzkie jevreji v SzSA), in: OZSK-1. OZ, AMOSZ: Csipkerózsika: {lmok és ébredés (Szpjasaja kraszavica: grezi i probuzsdenyie), in: „22”. PALÉOLOGUE, MAURICE: A birodalmi Oroszorsz{g a forradalom előestéjén (Carszkaja Rosszija nakanunye revoljucii), Moszkva. Petrogr{d, GIZ, 1923. PARKS, J.: A zsidók m{s népek között. Az antiszemitizmus okainak {ttekintése (Jevreji szregyi narodov: Obzor pricsin antiszemitizma), P{rizs, YMCA Press, 1932. -[664]-
PASZMANYIK, D. S Z.: a) Az orosz forradalom és a judaizmus, P{rizs, 1923. b) De mit is akarunk mi jogosan? (Csevo zse mi dobivajemszja?), in: OZS. PESZTYEL, P. I.: Az orosz igazs{g (Russzkaja pravda), Szentpéterv{r, 1906. PLATONOV , S Z. F.: Moszkva és a Nyugat (Moszkva i Zapad), Berlin, 1926. POGOGYIN, A.: A nemzeti kérdésről (K voproszu o nacionalizma), in: Szlovo. POPOV , A.: 1906 kölcsönei a p{rizsi orosz nagykövet sürgönyein k eresztül (Zajom 1906 g. v donyeszenjijah russzkava poszla v Parizse), in: Krasznij Arhiv, 1925. POSSZE, V.: A zsidó erőszak (Jevrejszkoe zaszilije), in: Szlovo. POZNER, S Z. V.: a) A zsidók a közoktat{sban. Az {llami törvényhoz{s és politika története a zsidókérdést illetően (Jevreji v obscsej skole: K isztorii zakonodatyelsztva i pravityelsztvennoj politiki v oblasztyi jevrejszkava voprosza) Szentpéterv{r, Razum, 1914. b) A litv{niai és belorussziai zsidós{g utolsó 125 éve (Jevreji Litvi i bjelorusszii 125 let tamu nazad), in: ZSV-1. PRAJSZMAN: A pogromok és az önvédelem (Pogromi i szamooboroni), in „22”. RAFESZ, M.: A Bund nacionalista „tendenci{ja” (Nacionaliszticseszkij „uklon” Bunda), in: Szovlazn Szocializm. RAISIN: A zsidós{g története az újkorban (A history of the Jews in Modern Times), m{sodik kiad{s, New York, Hebrew Publishing Company, 1923. ROZANOV , V. V.: A zsidók viszonya a vérhez a szagl{s és a tapint{s {ltal, Stockholm, 1934.
-[665]-
S AVELSZKIJ ATYA: Az orosz hadsereg és flotta utolsó lelkészének emlékiratai (Voszpaminanyija poszlednyeva protopreszvityera russzkoj armii i flota), két kötetben, 1. kötet, New York, Csehov, 1954. S CHAPIRO, L.: The Role of the Jews in the Russian Revolutionary Movement, The Slavonic and East European Review, (negyven kötetben), London, Athlone Press, 1961-1962. S CHWARTZ, SZ.: a) Antiszemitizmus a Szovjetunióban (Antiszemitizm v Szovjetszkom Szojuze), New York, Csehov, 1952. b) A Szovjetunió zsidós{ga az első vil{gh;íború kezdetétől, 1939-1965 (Jevreji v Szovjetszkom Szojuze sz nacsala Vtoroj mirovoj vojni. 1939-1965), New York, az amerikai zsidó munkabizotts{g kiad{s{ban, 1966. S CSETYININ, B. A. herceg: Moszkva ura (Hozjain Moszkvi), in: Isztoricseszkij Vesztnyik, 1917. S MAKOV . A.: Zsidó értekezések („Jevrejszkije” recsi), 1897. S UB, D.: Zsidók az orosz forradalomban (Jevreji v russzkoj revoljucii), in: ZSV-2. S ULGIN, V. V.: „Ami nem tetszik nekünk bennük...”: az oroszorsz{gi antiszemitizmusról („Sto nam nyih nye nravitszja<”: Ob antiszemitizme v Rosszii), P{rizs, 1929. S ZALTIKOV -S CSEDRIN, M. E.: Júliusi szellő (Ijulszkoje vejanyije), in: A haza évkönyve (Otyecsesztvennije zapiszki). 1882. S ZEMENYIKOV , V. N.: A Romanovok politik{ja a forradalom előestéjén. Az antanttól Németorsz{gig (Politika Romanovih nakanunye revoljucii. Ot Antanti – k Germanyii), Moszkva, Leningr{d, GIZ, 1926. S ZIMANOVICS, A.: Raszputyin és a zsidók. Grigorij Raszputyin személyi titk{r{nak visszaemlékezései (Raszputyin i jevreji. Voszpominanyija licsnava szekretarja Grigorija Raszputyina), Moszkva, Knizsnaja Palata, 1991.
-[666]-
S ZLAVINSZKIJ, M.: Oroszok, nagyoroszok és Oroszorsz{g polg{rai (Russzkie, velikorosszi i rosszjannyje), in: Szlovo. S ZLIOZBERG, G. B.: a) A forradalom előtti oroszorsz{gi helyzet (Dorevoljucionnij sztroj Rosszii), P{rizs, 1933. b) Az elmúlt idő dolgai: egy oroszorsz{gi zsidó feljegyzései (Gyela minuvsih dnyej: Zapiszki russzkava jevreja), h{rom kötetben, P{rizs, 1933-1934. S ZOLOVJOV , SZ. M.: Oroszorsz{g története a kezdetektől (Isztorija Rosszii sz drevnyejsih vremeny), XV könyvben, Moszkva, 19621966. S ZOLOVJOV , V. S Z.: A judaizmus és a keresztény kérdés (Jevrejsztvo i hrisztyijanszkij voprosz), 10 kötetes mű, m{sodik kiad{s, Szentpéterv{r, 1911-1914. V. Sz. Szolovjov F. Gechez írt levele (Piszmo V. Sz. Szolovjova k F. Gecu), in: V. S Z. S ZOLOVJOV : Zsidókérdés – kereszténykérdés – cikkgyűjtemény (Jevrejszkij voprosz – Hrisztyijanszkij voprosz), Varsó, Pravda, 1906. S ZOLZSENYICIN, A.: a) Solschenizyn. A.: November sechzehn, München-Zürich, Piper, 1986, (francia fordít{s, Fayard, P{rizs, 1985.) b) A vörös kerék (Krasznoje Koleszo), 3. kötet, Moszkva, Voenizdat, 1993, (francia fordít{s: Mars dix-sept, 1. kötet, P{rizs. Fayard). S ZTRUVE, P.: a) Intelligens és nemzeti arculat (Intelligencija i nacionalnoje lico), in: Szlovo. b) A vita kacskaringói és a rosszkor jövő igazs{g (Polemicseszkije zigzagi i nyeszvojevremennaja pravda), in: Szlovo. S ZVET, G.: Az oroszorsz{gi zsidók szerepe a cionista mozgalomban valamint Palesztina és Izrael {llam megteremtésében (Russzkie jevreji v szionizme i v sztroityelsztve Palesztini i Izrailja), in: OZSK-1. -[667]-
TATYISCSEV , V. N.: Orosz történelem (Isztorija Rosszijszkaja), hét kötetben, Moszkva, 1963. TEJTEL, J. L.: Negyven év az életemből (Iz moej zsiznyi za 40 let), P{rizs, J. Povolotski és Co., 1925. TEMIROV , I. E.: Emlékek (Voszpominanyija), in: AGYK, I. gyűjt., A-29. TIRKOVA-WILLIAMS, A.: A szabads{g útjai (Na putyjah k szvobogye), New York, Csehov, 1952. TOPOROV , V. N.: Szentség és orosz szentek az orosz szellemi életben (Szvjatnoszty i szvjatyije v russzkoj duhovnoj kulture), két kötetben, Moszkva, 1995. TROCKIJ, I. M.: a) Zsidók az orosz iskol{ban (Jevreji v russzkoj skole), in: OZSK-1. b) A zsidók tevékenysége és összefog{sa Oroszorsz{gban (Szamogyejatyelnoszty i szamopomoscs jevrejev v Rosszii), in: OZSK-1. TROCKIJ, L EV : Életem (Maja zsizny), önéletrajzi esszé, 1. kötet, Berlin, Granit, 1930. U SZPENSZKIJ, G.: A föld hatalma (Vlaszty zemli), Leningr{d, 1967. VETLUGIN, A.: A szabads{gharc kalandjai (Avantjuriszti Grazsdanszkoj vojni), P{rizs, Zemgor, 1921. VISNYICEV , M. L.: Péterv{ri emlékek (Iz Peterburgszkih voszpominanyij), in: OZSK-1. VOLKOV -MUROMCEV , N. V.: Ifjús{g. Vjazm{tól Feodoszi{ig (Junoszty. Ot Vjazmi do Feodoszii), m{sodik kiad{s, Moszkva, in: Russzkij Puty, Graal, 1997. VORONEL A.: in: „22”. WARTBURG, M.: A cionizmus bére (Plata za cionizm), in: „22”. WITTE: Visszaemlékezések II. Miklós uralma (Voszpominanyia. Carsztvovanyije Nyikolaja II.), két kötetben, Berlin, Szlovo, 1922.
-[668]-
ZAVADSZKIJ, S Z. V.: A nagy törés (Na velikom izlome), in: Az orosz forradalom archívuma, 1923. ZAVARZIN, P. P.: A titkos rendőrség munk{ja, P{rizs, 1924. ZERNO: Munk{ski{ltv{ny (Rabocsij Lisztok. Juny), 1881. június, 3. sz{m, in: FTGY, 2. kötet. ZIV , G. A.: Trockij egyénisége. Személyes emlékek (Trockij: Harakterisztyika. Po licsnim voszpominanyijam), New York, Narodopravsztvo, 1921. június 30. ZWEIG, S TEFAN: A tegnap vil{ga. Egy európai emlékei (Vcserasnyij mir. Voszpominanyija jevropejca), in: „22”. ZSABOTINSZKIJ, V.: a) A nemzeti érzésre való nevelésről (O nacionalnom voszpitanyii), in: Feletoni (t{rcagyűjtemény), Szentpéterv{r, „Herold”, 1913. b) Bevezető (Vvegyenyije), in: H. N. BJALIK: Dalok és versek (Pesznyi i poemi), Szentpéterv{r, Zaltsman, 1914. c) A gy{sz napjai (V traurnie dnyi), in: Feletoni, Szentpéterv{r, „Herold”, 1913. d) A zsidó összeesküvés (Jevrejszkaja kramola), in: Feletoni. e) Dezertőrök és vezetők (Dezertiri i hozjaeva), in: Feletoni, Szentpéterv{r, 1913. f) Az aszemitizmus (Aszemitizm), in Szlovo, Szentpéterv{r, 1909. m{rcius 9. (22.), 2. o.; l{sd még: Feletoni. g) Medve a barlangból (Medvegy iz berlogi) – in: Feletoni.
-[669]-
Allprint Kiadó • 1114 Budapest, Kanizsai u. 6. • postacím: 1519 Bp., Pf.322 • telefon: (06-1) 381-0464, (06-1) 381-0465 • fax: (06-1) 466-694 • E-mail: [email protected] • A kiad{sért felel Tolnai A. L{szló • Nyelvi lektor Angyal Istv{n • Borítóterv Valentin Andrea • Koordin{tor Tóth Andrea • A fordít{s az Allprint Kiadó műhelyében készült • A szedés és tördelés az Allprint Kft, munk{ja • Nyomtatta és kötötte a Kaposv{ri Nyomda Kft. – 240617 • Felelős vezető Pog{ny Zolt{n igazgató • ISBN 963 9575 02 X
-[670]-
II. OROSZOK ÉS ZSIDÓK A SZOVJETUNIÓBAN
-[671]-
TISZT[ZÓ BEVEZETÉS B{rmilyen módon is elemezzük a zsidók jelentős szer epét a szétszóród{suk {ltal érintett orsz{gok és népek életében – mint ahogy könyvünk is teszi –, a vizsg{lat elkerülhetetlenül ebbe a kérdésbe torkollik: „Ki zsidó?”, „Kit tekintsünk zsidónak?” Amíg a zsidók m{s népek közepette elkülönülten éltek, ez a kérdés fel sem merült. De az asszimil{lód{s sor{n vagy egyszerűen az{ltal, hogy a zsidók nagyobb mértékben kezdtek bekapcsolódni környezetük életébe, a kérdés megjelent, és élénk vita t{rgy{v{ v{lt, legfőképpen a zsidók között. Nyilv{nvaló, hogy a forradalom ut{ni Oroszorsz{gban is – a zsidó kiv{ndorl{s kezdetéig vagy még azon túl is – a v{laszok egyre csak v{ltoztak, v{ltoztak, és csokorba szedésük megkísérlése m{r csak ezért sem lehet teljesen haszontalan. És m{r itt, b{rmily furcsa, m{r a kezdetektől fogva is nagy ellentmond{sokba és vit{kba botlunk, de a nézetek tarkas{ga és sokfélesége nem hagyhat bennünket hidegen. A forradalom előtti Zsidó Errciklopédia a „Zsidó” szócikkében semmiféle meghat{roz{st sem közöl. Csup{n r{mutat arra, hogy „a zsidó kifejezés, mint az izraelita megjelölése az egyiptomival szemben m{r a Tóra 379 legősibb részeiben is előfordul”, és felsorolja ennek a szónak az etimológi{j{ra vonatkozó különböző feltevéseket. *1] A modern Zsidó Enciklopédia pedig a következő nagyvonalú magyar{zattal intézi el a kérdést: „A zsidó néphez tartozó személy.” [2] Amint l{tjuk, azonban ez a meghat{roz{s nem sokakat elégített ki. „Kit tekintsünk zsidónak? Ki a zsidó?”, vagy emígy: „Mi a zsidóss{g?” – ez manaps{g még a zsidók sz{m{ra is nehéz kérdés. Íme, mit írnak az orosz-zsidó szerzők a „zsidó” fogalomról: „Sem Izraelben, sem külföldön nincs semmiféle egyetértés maguk a zsidók között sem ennek a fogalomnak a mibenlétéről. Minél közelebb kerül hozz{ az újonc, ann{l elmosódottabb{ v{lik sz{m{ra ez a megfoghatatlan kép” [3]; „74 évvel az oroszorsz{gi forradalom és 43 évvel Izrael {llam újj{születése ut{n a zsidó meghat{roz{sa igazi rejtvénybe illő feladat”. [4]
379
Tóra (héber): Mózes öt könyve.
-[672]-
A feladat mindazon{ltal a vall{sos zsidók sz{m{ra sosem volt bonyolult. Az ortodox rabbik 380 meghat{roz{sa: „Zsidó az, aki zsidó anyitól született vagy a G{l{ch szerint {ttért az izraelita hitre.” [5] (G{l{ch a zsidók vall{sos életszab{lyai: „a Tór{ban, a Talmudban381 és a későbbi rabbinikus irodalomban 382 tal{lható törvények összessége”. [6]) „Mi adott és mi ad nekünk most is erőt az életben marad{shoz, és miben {ll ennek az életnek az értelme? Ez is, az is a vall{ssal kapcsolatos kérdés.” [7] Arthur Koestler: „A zsidó megkülönböztető jegye... nem az, hogy ehhez vagy ahhoz a fajhoz, kultúr{hoz vagy nyelvhez tartozik, hanem a vall{sa.” *8+ De manaps{g is olvashatunk ilyen gondolatot izraeli folyóiratban: „A zsidó nemzeti lét teljessége csak vall{sos életmód közepette lehetséges.” [9] De m{r az antik vil{gban is megfigyelhető volt, hogy a közösség nem annyira vall{sos, mint ink{bb nemzetiségi indíttat{sú. Sz. Ja. Lurje az „esszénusok” péld{j{t hozza. Ez „zsidó szekta volt, amely a megv{lt{st nem a nemzeti, hanem az egyéni öntökéletesítésben l{tta. Az esszénusok a »vil{g szolg{i« voltak”, és a helyi uralkodók, tiszteletben tartva nézeteiket, nem kötelezték őket katonai szolg{latra. „Mindazon{ltal, amikor a legfőbb zsidó vil{gközpont került veszélybe, ők – annak ellenére, hogy fenntart{ssal viseltettek a templom és az {ldozatok szentsége ir{nt – erőteljes antimilitarizmusuk ellenére önkéntesként be{lltak a harcoló zsidók közé... A nemzeti-hazafias töltet annyira erős volt bennük, hogy erősebbnek bizonyult egész életük művének tekintett meggyőződésüknél.” [10] Nos, még a XIX. sz{zadban is elhangzott az a vélemény, hogy „a zsidók megelőzik a judaizmust”, „folyamatosan bővítenünk kell a »zsidóss{g« értelmezését”, „kiszakadni a G{l{ch-judaizmus korl{tai közül a t{gabb vil{gba”. [11] A vall{stól elfordult XX. sz{zadban a vall{sos felfog{s persze hogy megrendült, és még hom{lyosabb{ v{lt. G. Szliozberg (forradaOrtodox rabbi: a ritu{lis szab{lyokat mereven betartó rabbi. Talmud (héber): a zsidó hagyom{nyok és bibliamagyar{zatok szent iratként eli smert gyűjteménye. 382 Rabbinikus irodalom (héber-latin): izraelita, zsidó irodalom. 380 381
-[673]-
lom ut{ni) elmélkedéseiben a vall{sos motívum h{ttérbe szorul: „Mi a zsidó nemzetiség ismérve? Éppen zsidós{gunk volt évezredeken keresztül nemzeti mivoltunk lényege. Ez pedig a saj{ts{gos zsidó kultúra folyamatos l{ncolata, a különböző orsz{gokban élő minden zsidó egységes szellemisége.” [12] Hanna Arendt m{r a XX. sz{zad közepén figyelmeztetett: „A judaizmus zsidós{gg{ fajult, a vil{gnézet pszichológiai jellemvon{sokk{.” *13+ Szinte ugyanazt hangsúlyozza Amosz Oz izraeli író is: „Beindult valami tragikus csúsztat{si hajlam, felv{ltani a judaizmust egy bizonyos, vil{gszerte »jiddiskeit«-nek nevezett lelki{llapottal... ez pedig a judaizmusnak csup{n csak kinövése, egy {gacsk{ja, egy hajt{sa.” [14] A XX. sz{zad m{sodik felében az egyik legtekintélyesebb zsidó entellektüel mondotta: „Tisztelem a vall{sos meggyőződést... de... ragaszkodom hozz{, hogy a zsidó-mivolt nem kapcsolódik okvetlenül a vall{shoz, hogy amikor a zsidós{gról beszélünk, valami m{st értünk ezalatt. Hogy mi is az a »m{s«, rendkívül nehéz meghat{rozni. Valamiféle közös értékek? Feltétlenül. Közös történelem? Feltétlenül. Közös személyiségi jegyek? Feltétlenül.” [15] Izrael Igazs{gügyi Legfelsőbb Bírós{ga egy konkrét ügyben 1958-ban az al{bbi döntést hozta a rabbinikus irodalomra való hivatkoz{ssal: „G{l{ch szempontj{ból a m{s vall{sra tért zsidó mindazon{ltal zsidó marad... A zsidó zsidó marad, még ha meg is sérti a zsidó törvényt.” [16+ A zsidó sz{m{ra az „{ttérés... m{s vall{sra lényegében lehetetlen”. [17] Szolomon Schwartz, az ebben a könyvben több ször is említett kiv{ló mensevik 383 kijelenti mag{ról (1966), hogy ő „vil{gi, nem vall{sos zsidó”, de: „mélyen {térzem saj{t zsidós{gomat, és senkinek sem adatott meg, hogy elszakítson tőle. És ami sokkal fontosabb: ilyen vil{gi, nem vall{sos zsidóból sok sz{zezer vagy tal{n sok millió van... Sokan vannak az úgynevezett zsidó vall{sú amerikaiak között is, amelyek többsége sz{m{ra a zsidó vall{ shoz tartoz{s egyszerű szertart{soss{gg{ v{lt.” [18] 383
Mensevik (orosz): kisebbség. Az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt.
-[674]-
Ann{l hat{rozottabban hangzanak manaps{g az elvil{giasod{st kifejező kijelentések: „Nem... kapcsolható össze egyértelműen és közvetlenül a szétforg{csolt, és se egyetemleges hitszemlélettel, se egységes vil{gi kultúr{val, se közös ideológi{val nem rendelkező modern zsidós{g szerepe és sz{ndékai az ígéret földjének ősaty{ik {ltal történő elfoglal{s{ról szóló legend{val, és a h{romezer ével ezelőtti erkölcseikkel.” [19] Igaz, ami igaz: elég messzire mentek. Manaps{g „az ortodox zsidók a vil{gon élő zsidók csup{n töredékét teszik ki”. [20] Korunkban m{r mint mag{tól értetődő dologról mondj{k: „A zsidó probléma megold{sa, vagyis a zsidók mint etnikai közösség megőrzése.” *21+ (Kiemelés tőlem. – A. Sz.) Az etnikai közösség fogalm{ban azonban benne rejlik valamiféle vér szerinti közösséggé való elnagyol{si hajlam. Az Orosz Zsidók Könyve ezt m{r egyszerűen hozza: „Nyikolaj Metner (akinek ereiben zsidó vér csörgedezett)”. [22] A Kis Zsidó Enciklopédia szócikkeiben b{tran felsorolja az {tkeresztelkedett zsidókat is; vagy mint Ilja Mecsnyikov földbirtokos g{rdatiszt fia „édesanyja zsidó sz{rmaz{s{ról elég későn szerzett tudom{st” *23+, de ez m{r elég alappal bír a Kis Zsidó Enciklopédi{ba való felvételéhez. Még azokat is bev{logatt{k, akik egész életükben t{vol {lltak a zsidós{gtudattól, nos, teh{t a zsidós{g meghat{roz{sa m{r – vér szerint? – nem szellemiség alapj{n történik? Ju. Karabcsijevszkij jogosan h{borgott, hogy „a mindenféle tiszteletreméltó és neves külföldi zsidók jegyzékében tal{lkoztam Borisz Pasztern{k nevével. Ugyan, miféle zsidó ő? Saj{t mag{t zsidónak nem érezte, és többször is aktívan elz{rkózott az őt nyilv{nvalóan bosszantó zsidó közösségtől.” [24] Valóban így van. Evangéliumi verseinek mélységes hitelessége pedig nem hagy kétséget afelől, hol tal{lt lelke menedékre. Oroszorsz{gban az Orosz zsidók Enciklopédi{ja 1994-től jelenik meg. Éppenséggel az életrajzi kötetekkel, vagyis a személyek kiv{logat{s{val kezdődött. És rögtön a bevezetőben meg is magyar{zza: „Zsidónak tekintjük azokat a személyeket, akiknek szülei vagy egyik
-[675]-
szülőjük zsidó sz{rmaz{sú volt, függetlenül vall{si hovatartoz{suktól.” [25] Vagy péld{ul a „makkabi{dén”, az izraeli nemzetközi sportversenyen „csak zsidók vehetnek részt” [26] – úgy értsük, hogy itt is –, vér szerintiek? Akkor pedig minek oly hevesen és v{dlón a szemére vetni mindenkinek a „vér szerinti sz{mvetést”? Ideje m{r tiszt{n l{tva l{tni a zsidó nacionalizmust is. Louis Brandeis péld{ul az amerikai cionizmus 384 vezetője, és 1916-tól az Egyesült [llamok Legfelső Bírós{g{nak tagja így beszélt: ha b{rmi okból „zsidó sz{rmaz{sú emberek szenvednek, ösztönösen együtt érzünk velük és segítünk nekik, b{rmely orsz{gban is éljenek, nem kérdezvén hitük vagy hitetlenségük színezetét”. [27] Amosz Oz még hozz{teszi: „Zsidónak lenni azt jelenti, hogy ha b{rhol üldöznek és kínoznak egy zsidót, úgy érzed, hogy téged üldöznek és kínoznak.” *28+ (éppen ez az érzés segíti ki a zsidókat annyi bajból! Hej, ha mi is!) A zsidós{gnak ezen a bensőséges kapcsolat{n, kölcsönös segítésükön és együvé tartoz{sukon csod{lkozott nem kevéssé és nem ritk{n sok szerző sz{mos orsz{gban, különböző évsz{zadok sor{n. Közöttük persze oroszok is. Sz. Bulgakov: a zsidók rendelkeznek „egy különleges szerves összefog{ssal, amely ilyen mértékben egyetlen m{s népnek sem saj{tja... a zsidós{g nemzeti érzésén és összeforrotts{g{n nem tud erőt venni, és azt nem tudja szétforg{csolni a többi nép nemzeti vetélkedése és szemben{ll{sa”. [29] A zsidók azonban nem voln{nak zsidók, ha fogalmaik és magyar{zataik ilyen nyilv{nvalóan egyszerűek voln{nak. Nem, h{t! A meggondol{sok itt is szerte{gazóak. Vegyük megint Amosz Ozt: „»Mit is jelent zsidónak lenni a modern – a XX. sz{zad utolsó harmad{ban – vall{stól elfordult t{r-
384
Cion (Sion): annak a dombnak és hegyi erődnek a neve, melynek bevétele {ltal D{vid Jeruzs{lemet meghódította. A XIX. sz{zad végén létrejött zsidó nacionalista mozgalom, a cionizmus a vil{gon szétszórva élő zsidós {got egységes nemzetnek hirdeti, és célul tűzte ki, hogy a vil{g zsidósig{t „ősi haz{j{ban”, Palesztin{ban telepítse le. Ennek jegyében jött létre 1948-ban Izrael [llam.
-[676]-
sadalomban?« Ha ez nem »zsinagóg{t« jelent... akkor ugyan mit? Ha pedig nem csak »zsinagóg{t«, akkor ugyan mi ez?” [30] „Az én szót{ramban a zsidó az, aki zsidónak tartja mag{t vagy zsidós{gra k{rhoztatott. A zsidó az aki hajlandó zsidónak lenni. Ha ő nyíltan v{llalja zsidós{g{t, akkor v{laszt{sa szerint zsidó. Ha csak mag{nak vallja be, akkor kényszerzsidó vagy a körülmények összej{tsz{sa folyt{n zsidó. Ha nem ismer el semmilyen kapcsolatot maga és a zsidós{g között, akkor ő... nem zsidó, akkor sem, ha a vall{si szab{lyok szerint mégúgy annak sz{mítana... Zsidónak lenni teh{t részt venni a zsidó jelenben... a zsidóknak mint zsidóknak a cselekedeteiben és eredményeiben; és osztozni a felelősségben a zsidók mint zsidók {ltal elkövetett igazs{gtalans{gokért (a felelősségben, nem a vétkességben!).” [31] Nos, ezt a megközelítést gondolom a legink{bb helyesnek: egy néphez való tartoz{st a szellemiség és a tudat hat{rozza meg. Én is így tartom, így gondolom. I. Bickerman pedig egy{ltal{n nem akarja meghat{rozni a zsidóss{g fogalm{t: „Egyetlen népet, különösen pedig kultúrnépet sem lehet egyetlen képletbe belesűríteni.” [32] Hasonló véleményen van Ny. Bergyajev is: „Valój{ban a nemzet fogalma nem engedelmeskedik semmiféle ésszerűnek tűnő meghat{roz{snak... A nemzet létét nem hat{rozza meg, de nem is meríti ki sem a faj, sem a nyelv, sem a vall{s, sem a terület, sem az {llami ön{llós{g, hab{r ezek a tulajdons{gok mind kisebb vagy nagyobb mértékben lényegesek a nemzeti létezés sz{m{ra. Legink{bb azoknak adok igazat, akik a nemzetet mint történelmi sorsközösséget hat{rozz{k meg... De a történelmi sorsközösség maga a racionalit{son túli titok... A zsidó nép mélyen {térzi ezt a titokzatos történelmi sorsközösséget.” *33+ Ez ejtette {mulatba M. Gersenzont is: „B{mulatos a zsidó történelem következetessége. Olyb{ tűnik, mintha valamely személyes akarat valósítana meg benne egy messzire nyíló tervet, melynek célja ismeretlen sz{munkra.” [34] Ez azonban eléggé megfoghatatlan. Gyakorlati meghat{roz{st pedig musz{j tal{lni, ezért is keresik. „A diaszpór{ban, ahol a zsidók szétszórat{sban élnek, mozgékonyak és v{ltozékonyak... az egyetlen -[677]-
módszer”, hogy azokat tekintsük zsidónak, „akik maguk is zsidónak tartj{k magukat”. [35] „A legbiztosabbnak az l{tszik, ha csak azt tekintjük zsidónak, aki nemcsak sz{rmaz{sa szerint volt az, hanem saj{t környezetében is annak sz{mított.” [36] „A zsidó az az ember, akit m{s emberek zsidónak tartanak, ez az egyszerű igazs{g, amiből kiindulhatunk.” [37] Nem is oly egyszerű azonban ez az igazs{g. Hisz a „bennszülöttek” alapvetően jövevényként érzékelték a zsidókat, kapcsolatukba oly gyakran belekeveredett az elidegenedés. És az, aki fogékony erre az érzékelésre, nem {llja meg keserűség nélkül: „A zsidó nem nemzetiség, hanem t{rsadalmi szerep. Az idegen szerepe. Aki nem olyan, mint mindenki m{s.” [38] Idegen népek között élni azt is jelenti, hogy idegen {llamokban élni. „Ez a zsidókérdés lényege” – emelte ki Bickerman piros színnel: „hogyan szűnhetünk meg idegennek lenni azokban az {llamokban, amelyekben élünk, és élni fogunk a jövőben is? Nem, hogy a körülöttünk lévők ne tekintsenek bennünket idegennek, hanem hogy lényegét tekintve ne legyünk azok... Ez a »zsidó kérdés« nem m{sokkal, hanem éppen magunkkal szemben t{maszt elv{r{sokat.” [39] Grigorij Landau: „függjünk b{r a környező népektől”, de „bizonyos tekintetben mi magunk teremtjük saj{t sorsunkat, cselekedeteinkkel és {llapotunkkal predesztin{ljuk környezetünk magunkhoz való viszony{t... Elh{ríthatatlan feladatunk az önmegismerés: erőnk és gyengeségeink, hib{ink és bűneink, bajaink és betegségeink megismerése. Ezzel... tartozunk népünknek és jövőjének.” [40] Homlokegyenest ellenkező véleményen van a szerző kort{rsa, a kiemelkedő és sokak {ltal elismert publicista, Zsabotyinszkij 385 . „A magamfajta emberek sz{m{ra a dolog lényege egy{ltal{n nem az, hogyan viszonyulnak a zsidókhoz m{s népek. Ha szerem ének, im{dn{nak, ölelgetnének, akk or is hajthatatlanul az »elhat{rolód{st« követelnénk.” Vagy szintúgy ő: „Olyanok vagyunk, amilyenek. Ma385
Zsabotyinszkij, Zeev (Vlagyimir) (1880-1940): odesszai születésű cionista vezető. Tanulm{nyait Sv{jcban és Rón{ban végezte. 1903-tól radik{lis cionista propagand{t folytat. Egyik megalapítója az első vil{gh{ború alatt az angol hadseregen belül szenezett zsidó légiónak, mely Palesztina törökök alóli felszabadít{s{ért harcolt. 1920-ban zsidó önvédelmi csoportokat szervezett. Ezt követően hal{liig a vil{got j{rta, agit{lt és cionista szervezeteket hozott létre.
-[678]-
gunknak jók vagyunk, m{sok nem leszünk, és nem is akarunk lenni.” [41] No, és Ben-Gurion, a visszaemlékezések szerint, egyszer mintegy „az egész vil{gnak odamondta: »Az a lényeg, hogy a zsidók mit csin{lnak, nem pedig az, hogy mit tartanak erről a gojok 386 „«. *42+ Bergyajev a zsidóknak ezt az érzését a következőképpen magyar{zta: „Ha egy nemzet elveszíti orsz{g{t, ön{llós{g{t és szuverenit{s{t, ez nagy szerencsétlenség, súlyos, a nemzet lelkét eltorzító betegség. Az, hogy a zsidó nép... teljes mértékben megfosztatott orsz{g{tól, és kósza néppé v{lt a vil{gban, megtörte és megnyomorította a zsidó nép lelkét. Ellenérzés t{madt benne minden, saj{t orsz{g{ban élő nép ir{nt”, és az internacionalizmus ir{nti hajlama „csup{n beteges nacionalizmus{nak vissz{ja”. [43] Vlagyimir Szolovjov: „A végsőkig gerjesztett nacionalizmus megöli az abba esett népeket, az emberiség ellenségévé teszi azokat, hab{r az emberiség mindig erősebb lesz, mint az egyes népek.” B{r ezt az orosz nacionalist{knak sz{nta figyelmeztetésül, de – a zsidók ir{nti mély elkötelezettsége ellenére – elismeri: „Saj{t küldetése kiz{rólagoss{g{nak hangoztat{sa, saj{t népének istenítése – ősi zsidó {ll{spont.” [44] Ezek pedig Adin Steinsalz mai jeruzs{lemi rabbi gondolatai. A zsidók {llandóan két mozgatóerő hat{sa alatt {llnak. Az egyik „elképesztő alakv{ltoztat{si, alkalmazkod{si képességünk, mely lehetővé teszi, hogy hasonlítsunk azokra, akik között élünk... A bennünket körülvevő kultúra asszimil{l{s{nak... képessége... A mi alkalmazkod{sunk benső {talakul{s. Az idegen nép nyelvével együtt magunkba fogadjuk annak évsz{zados {lmait, életmódj{t és gondolkod{s{t. Nem egyszerűen majomkodunk, hanem ennek a népnek a részévé v{lunk.” Sőt, még ezen is túlmegy: „képessé v{lunk arra, hogy ezt a népet jobban megértsük, mint az önnönmag{t”. Ettől pedig „a népeknek az az érzésük t{mad, hogy a zsidók nemcsak a pénzüket veszik el, hanem rafin{lt módon elorozz{k a lelküket is, és ez{ltal v{l386
Goj (héber): idegen nép, {tvitt értelemben nem zsidó b{rmely m{s, nem zsidó felekezethez tartozó személy.
-[679]-
nak nemzeti költőkké, dramaturgokk{, művészekké, bizonyos idő elteltével pedig népük sz{j{v{ és agy{v{”. [45] Valóban, a zsidók, miközben csod{latos módon egy esítik magukban a törzsi hűséget és az univerzalizmust, tehetségesen {tveszik a környező népek kultúr{j{t. De a befogad{snak ezen a magas fok{n, amikor a modern értelmiségi zsidók magukat a vil{gkultúr{val mint szellemi szülőföldjükkel azonosítj{k, nem tekinthetünk el attól, hogy ez a körkörös adapt{ció sohasem merülhet m{r le a nép gyökereihez, a hagyom{ny és a történelem legmélyére. A zsidók különleges tehetsége nem kétséges. Íme, egy komoly gondolat, amit Norman Podgorec, a Commentary amerikai zsidó konzervatív folyóirat sok éven {t volt szerkesztője mondott (M. Wartburg kifejtésében): „A zsidók az idegen kultúr{kban mindig a törzsökös népek »v{ll{n {lltak«, megszabadítva ez{ltal saj{t szellemüket a gazdas{gi, katonai, politikai és egyéb »köznapi« gondoktól, amelyek minden norm{lis nemzetet foglalkoztatnak, és amelyek elvonj{k saj{t kollektív géniusz{nak oly jelentős részét.” [46] Steinsalz folytatja a két mozgatóerőről szóló gondolatait. Az első erő a zsidókból „b{rmely viszonyok közepette túlélésre képes különleges képességű embereket” form{l. Folyamatosan munk{l azonban a m{sodik erő is: „Lelkünkben folyamatosan csendül egy tekintélyt parancsoló hang”, amely az alkalmazkod{s ellen szól, „van bennünk egy benső mag”, amely v{ltozhatatlan és éppen ezért nem oldódnak fel véglegesen a zsidók a körny ező népekben. A zsidó olyan nép, „amelyet darabokra lehet tépni, de ezek a darabok életben maradnak és kisarjadnak”. Vagy péld{ul: a zsidók „rugalmasabbak, engedékenyebbek, mint b{rmi a vil{gon. Ugyanakkor pedig keményebbek vagyunk az acéln{l.” És „ezek a jellemző von{sok annyira mélyen gyökereznek bennünk, hogy nem tudunk tőlük egyszer csak, hirtelen, saj{t akaratunkból megszabadulni”. [47] Hiszen a zsidó népnek még a születése is „földönfutók bolyong{sa közepette történt a Sínai-sivatagban. ...titkon nom{d népnek ismerte önnönmag{t... A haz{tlans{g veleszületett”; „a zsidó szétszórat{s egész történetén végigvonul egy fura ellentét: minél jobban szétforg{csolódik fizikailag, ann{l jobban összeforr bensőleg”. [48] -[680]-
Végsősorom a zsidók nem is saj{t haz{jukban, hanem a diaszpór{ban maradtak életben. Éppen a szétszórat{sban „hozt{k létre azt a saj{ts{gos kultur{lis, vall{si és t{rsadalmi életüket, amelyet zsidó civiliz{ciónak nevezünk”. [49] „Sok t{rsadalom pusztult el és pusztul el ma is egyedül {llamis{ga elvesztése folyt{n... a zsidós{g pedig mint t{rsadalmi rendszer megkapó péld{ja az elképesztő túlélőképességnek, és a mindent felperzselő katasztróf{k ut{ni újj{éledésnek... A zsidós{g a közösség egészen újfajta alapj{t hozta létre... a szellemi egységet.” [50] Igen, ez kétségtelenül így van. A zsidó közösség értékelése pedig tiszt{n ösztönös megérzésen alapul. G. Szliozberg írja le a Péterv{rra 1914 -ben érkezett Herman Kohen professzornak, a Marburgi Filozófiai Iskola alapítój{nak benyom{sait a helyi zsidókkal való tal{lkoz{s{ról: „Ennyire valós{gos zsidó szellemmel {titatott gyűlést sehol a zsidók lakta vil{gon nem lehetett volna megrendezni, csak Oroszorsz{gban, és éppen Szentpéterv{rott.” Hanem azt{n a „litv{n Jeruzs{lemben nehezen tudott kiszakadni abból a színtiszta zsidó légkörből, amely Vilniuszban körülvette”. [51] Ez a benyom{s teljes hitelességével győz meg, amit meg lehet érteni és {t lehet érezni. De h{t mit is, tulajdonképpen? Íme, Amosz Oz fél évsz{zaddal később: „Egy futó pillant{s is elég, hogy meggyőződjünk róla: itt minden ember zsidó. Ne kérdezzék tőlem, mi is az a zsidó. Rögtön l{tszik, hogy zsidók vesznek körül... És ez var{zslatos. Ez kihív{s, ez nagy csoda.” [52] Ezt a „kihív{st”, ezt a „csod{t” érzékelte M. Gersenzon is, aki még az orosz forradalom éveiben így írt: „A zsidó nép maradék nélkül szétporladhat a vil{gban..., de a zsidós{g szelleme ettől csak megerősödik.” És még: „Ki a zsidó? Akiben munk{n a zsidós{g népakarata. Hogyan tudhatjuk ezt meg? Ezt nem lehet megtudni... A zsidó kir{lys{g nem evil{gból való.” [53] Misztikusan l{tta a problém{t Dosztojevszkij is: „Nem teljesedett még be a nap és az óra, az eltelt negyven évsz{zad ellenére, és
-[681]-
nem hangzott még el az emberiség végső szava erről a nagy törzsről.” [54] Nem mondhatn{nk, hogy az imént hallottak túlontúl megvil{gosított{k volna a helyzetet, a bemutatott meghat{roz{sokat azonban haszn{lni fogjuk. Hogyne jegyeznénk azonban meg ehelyt, hogy éppen azokról a zsidóból a legnehezebb össznemzeti véleményt mondani, akiknek ezt a könyvet szenteltük. Nincs valószínűleg a Földön még egy ennyire differenci{lt, ilyen sokféle jellemmel és típussal rendelkező n{ció. Ritka az olyan nép, amely a típusok, jellemek és vélemények ekkora sok-féleségét tudn{ felvonultatni az emb eriség l{ngelméitől a sötét machin{torokig. És b{rmilyen szab{lyt is {llítsunk fel a zsidókról, b{rmilyen összegző véleményt is alkossunk róluk, ők azonnal és joggal nyilv{nvaló és meggyőző kivételeket fognak felsorolni. A zsidó nép Istentől való kiv{lasztotts{ga annyira ismert az Ószövetségből, hogy nem igényel semmiféle ismétlést. Sz{mtalan ortodox és egyszerű hívő zsidó tudóst mindm{ig ez az eszme vez érel. No meg vall{si alap nélkül vajon értelmezhető-e a zsidók péld{tlan kitart{sa a szétszórat{sban? Igaz, a vélemények ebben is megoszlanak. Perec Szmolenszkin, az oroszorsz{gi palesztinofil387 mozgalom szülőatyja úgy gondolta, hogy „a zsidós{g nem a vall{snak köszönhetően maradt meg, a vall{s maga is csup{n a nemzeti önfenntart{si törekvés terméke”. [55] És az izraeli kort{rs tudós azt kérdezi: Hogy is értsük ezt a kiv{lasztotts{got? „Ki teremtett kit: a Tóra a zsidókat vagy a zsidók a Tór{t? A Tóra megtanította a zsidókat. De m{s nép nem tartotta volna meg a Tór{t a 613 parancsolat{val, és igen bonyolult szertart{saival.” [56] A. V. Kartasev, az ismert pravoszl{v teológus, egyh{ztörténész írta 1937-ben: „A zsidós{g egy hatalmas vil{gnemzet. Ehhez az {llít{s{hoz a teológusnak, a történésznek elég csup{n az, hogy Biblia adatott a vil{gnak, és h{rom monoteista vil{g vall{s született. Egy 387
Palesztinofil: palesztint kedvelő, palesztinb ar{t.
-[682]-
nemzet, amely statisztikai kisebbségéhez képest ar{nytalanul hatalmas szerepet j{tszik a vil{ggazdas{gban, a vil{gpolitik{ban és a vil{g kultúr{j{ban; olyan nemzet, amely minden m{s nemzetet meghaladott nemzeti önmegvalósít{s{val a szétszórat{s évezredei ellenére... Ha nem is területileg, de a maga módj{n nagyhatalom. Nem t{rgya a filantróp 388 együttérzésnek, de egyenrangú alanya a nagy nemzetek vil{gvetélkedésének.” [57] Bergyajev: „A zsidó kérdés... a tengely, amely körül forog a vall{störténet. A zsidók titokzatos történelmi sorsa... Egyetlen nép a vil{gon sem élt volna túl ilyen hosszan tartó szétszórat{st, és bizony{ra elvesztette volna arculat{t, és feloldódott volna a többi nép közegében. Isten kifürkészhetetlen akarata {ltal azonban ennek a népnek fenn kell maradnia az idők végezetéig. Természetesen, aligha lehetne megmagyar{zni a zsidós{g történelmi sors{t a materialista történelemszemlélettel.” [58] „A zsidók feloldhatatlans{ga... (Sz.) Bulgakov sz{m{ra annak a jele, hogy az isteni kiv{lasztotts{g azon a zsidós{gon nyugszik, amely be sem fogadta Krisztust” [59+, maga Bulgakov pedig azt írta, hogy „Izrael szellemi sors{val titokzatosan és szét v{laszthatatlanul összefügg a keresztény vil{g sorsa is”. [60] Egyetlen keresztény sem vitathatja, hogy Isten emberi megtestesüléséhez, de legal{bbis az eredeti kinyilatk oztat{shoz éppen ezt a nemzetet v{lasztotta, amely – m{r csak ezért is – kiv{lasztott. A „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” – a közönséges, sötét és fanatiz{lt csőcselék szok{sos elkerülhetetlen felbőszülése volt fényes prófét{ja ellen. Hiszen sosem feledjük, hogy Krisztus valamiért a zsidókhoz jött, hab{r mellettük éltek a tisztaeszű hellének, valamivel t{volabb pedig a mindenható rómaiak. Hogy ne lehetne bel{tni a vall{sos kiv{lasztotts{g ezen rejtélyét?! Vegyük P{l apostol egyik érzelmi kitörését: „Mert kív{nn{m, hogy én magam {tok legyek, elszakasztva a Krisztustól, az én aty{mfiaiért, akik rokonaim test szerint. Akik izraelit{k...”, azonban „nem 388
Filantróp (görög): emberbar{t, jótékonykodó személy.
-[683]-
mindny{jan izraelit{k azok kik Izr{eltől valók... nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Rom 9:3-4, 6, 8). A különleges rendeltetés, a történelmi kiv{lasztotts{g tudata segített a zsidóknak épségben túlélni a péld{tlanul hosszú szétszórat{st. De a kiv{lasztotts{gnak ugyanezen érzése veszítette össze a zsidókat a környező népekkel is. A Messi{s sok évsz{zados v{r{sa, és vele együtt a vil{graszóló diadal v{r{sa természetszerűleg büszkeséggel töltötte el a zsidókat, ugyanakkor azonban el is idegenítette őket m{s népektől. „Alapvető szerepet j{tszott ebben saj{t szellemi elsőszülöttségük tudata, amit minden zsidó érzett b{rhol is élt, és b{rmely szok{st is vett {t.” [61] Pedig mennyivel szelídebb lenne így: m i n d e n nép az egy Isten gyermeke, és minden népre valamilyen célból szük ség van. Gerson Shalom neves izraeli történész, a zsidó misztika szakértője figyelmeztet: a zsidók sz{m{ra „a vil{giass{g lehetetlen... ha a zsidók csak a történelem alapj{n prób{ln{k magukat magyar{zni, elkerülhetetlenül az önmegsemmisüléshez, a teljes összeoml{shoz jutn{nak el. Mivel ez esetben eltűnne mindenféle késztetés a zsidók létezésére mint nemzetre.” [62] Ahogyan azonban a földtani folyamatokban lenni szokott, amikor az egyik kőzet kioldódik, és helyét egy m{sik foglalja el, de nagyobbrészt a kor{bbi kőzet alakzatainak megőrzésével (pszeudomorfózis), ugyanígy a zsidókn{l is az elvil{giasod{s évsz{zadaiban az isteni kiv{lasztotts{g eszméjét is a történelmi és emberi különlegesség eszméje v{ltotta fel. Ezt sem lehet vitatni. A zsidó nép különlegessége, egyedisége kétségtelen, mindenki sz{m{ra l{tható. De maguk a zsidók ezt különbözőképpen értelmezik, ítélik és élik meg. Előfordul az is, hogy „pszichológiai védelmet keresnek saj{t rémisztő különlegességük ellen”. [63] „Egyetlen m{s nép sem j{rta ki a gyötrelem ezen iskol{j{t... egyetlen m{s nép sem ismerte a lélek ilyetén feszültségét baj közepette, a rémületet, amely {tj{rta az elkerülhetetlen pusztul{s puszta gondolat{t.” [64] „A zsidók csak egyféle -[684]-
értelemben képeznek kivételt: a vil{g kiv{lasztotta őket a megkülönböztetettségre.” [65] (A zsidók) „egy része... szívesen megszabadulna egyediségétől”.[66] A legtöbb zsidó azonban népének egyedi volt{t nem szerencsétlenségként, hanem büszkeségeként éli meg. „Zsidónak lenni tov{bbra is ink{bb dicsőség, mint {tok.” [67] „Az emberek nem akarnak megszabadulni... a különv{lasztotts{g érzésétől, nem akarj{k b{rmi m{sra »cserélni«... Saj{t megjelöltségünkről lemondani olyan, mintha valami komoly és értékes dolgot veszítenénk el.” [68] „A mi anom{li{nk: mind az {llamtól, mind a néptől és mind a mozgalomtól való külön{ll{s... lemondjunk-e az ezzel a különlegességgel kapcsolatos méltós{gról és szenvedésről, vagy – ellenkezőleg – tudv{n az {r{t, minden erőnkkel erősítsük azt? Egy különösfajta jellegzetességgel van dolgunk, amelyet nem hogy egyetlen balta sem képes kiv{gni, de semmiféle történelmi vagy filozófiai elmélet sem képes megmagyar{zni.” [69] „Akarva-akaratlanul minden sikerünk és vereségünk, valamint bűnünk és érdemünk vil{gtörténelmi jellegű és jelentőségű... A zsidók jövőéért vívott küzdelem egyben a vil{g többi részének ilyen vagy amolyan hegjelenéséért vívott küzdelem is.” [70] „Saj{ts{goss{g, amelyhez hasonló nincs a vil{gtörténelemben”, vagyis az, hogy a zsidók egyesíteni tudt{k magukban a nemzetiségi és az egyetemes princípiumot 389 ; ez „a nép, amely rendkívül nemzeti és kozmopolita 390 egyidejűleg... ennek a két princípiumnak (önmegvalósít{s és hasonul{s) az ellentmond{sos egysége a zsidó lét legfőbb törvényét képezi”. [71] „A mi öntudatunk teljes egészében kozmopolita és elit 391 is volt.” [72] Ami az emberiség elközelgő jövőjét illeti – a nemzetit és az egyetemes emberiséget önmag{ban közös nevezőre hozva –, tal{n a legszükségesebb (és a leggyőzedelmesebb) tulajdons{g az új évsz{zadok sz{m{ra. Csak kív{nni tudom mind a magunk, oroszok sz{m{ra, mind pedig minden nép sz{m{ra.
Princípium (latin): alapelv; vezérelv, ősok. Kozmopolita (görög-latin): vil{gpolg{r. 391 Elit (f rancia): v{logatott, előkelő t{rsas{g, valaminek a színe-java. 389 390
-[685]-
Az egyediség érzése azonban meggondolatlans{ggal is felruh{zhatja tudatunkat. Azt, hogy b{rmely nép magasabbrendű ide{lra törekszik, keresi a fentről jövő, puszta fizikai létén túlmutató elhivatotts{got, nem vethetjük a szemére, mert ez a törekvés b{rmely népet a lélekhez emel. Ha nem is messianizmus392 ez közvetlen isteni elrendelésre, de valamiféle saj{t küldetés keresése és tudata. No de: m i f é l e küldetést is keressünk? Esetleg olyat, amit a fiatal izraeliek (Nathan Scsaranszkij) gondolnak: a kiv{lasztotts{g „egyetlen egy módon v{llalható magasabbrendű erkölcsi felelősségtudatként”. *73+ Vagy 60 évvel őelőtte: „A felelőtlenség nem lehet... biztos alapja a mi zsidó létünknek, a vil{gon szétszórt kicsiny nép életének... Könnyű vagy sem, minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy magunkat meg ismerjük, és m{sokat megértsünk.” [74] A m{sodik vil{gh{ború küszöbén, 1939-ben a Na pereputyje (Keresztúton) című zsidó (jiddis nyelvű) gyűjtemény szerkesztősége az al{bbi kérdéssel fordult több európai kimagasló értelmiségihez: „Vegyenek e a zsidók aktívan részt az {ltal{nos politikai életben, vagy ink{bb korl{tozz{k részvételüket a zsidó politik{ra?” [75] Erre a kérdésre Stefan Zweig – híres író, kozmopolita és asszimil{lódott osztr{k zsidó – így v{laszolt. Mi, ahogy b{rki m{s is, m{r nem tehetjük meg, hogy nem veszünk részt a politikai életben. A kérdést ki kell javítani: „Törekedjenek e a zsidók vezető pozíciókra a politikai és a t{rsadalmi életben?” Mi m{r semmiképpen nem tudjuk félredobni „a mi nemzetközi, nemzetek feletti hozz{{ll{sunkat az {ltal{nos emberi kérdésekhez”. Ugyanakkor „véleményem szerint nem kevésbé veszélyes... hogy a zsidók b{rmiféle politikai vagy t{rsadalmi mozgalom vezetői legyenek< Miközben m{sokéval azonosak a jogaik, a zsidóknak m{sokéval kor{ntsem összemérhető a felelősségérzete”, hanem „sz{zezerszer” nagyobb. „Szolg{lni lehet, de csak a m{sodik, ötödik, tizedik sorban, és sohasem az első sorban, l{tható helyen. (A zsidó) köteles fel{ldozni nagyrav{gy{s{t az egész zsidó 392
Messianizmus (héber-latin): hit a Messi{s, a Megv{ltó eljövetelében.
-[686]-
nép érdekében.” (Ez tanuls{gos lecke az egyes zsidók erkölcsi kapcsolat{ról népük sors{val.) „Nagyszerű kötelességünk az önkorl{toz{s nemcsak a politikai életben, de minden m{s téren is... A zsidók oszt{lyrészéül jutott tragikus lecke egyetlen haszna, egyetlen levonható tanuls{ga, belső nevelésük. Csak akkor... lenne legal{bb valamiféle értelme p{ratlan szenvedéseinknek, ha azok arra sarkallan{k a zsidókat, hogy ne zajos, hanem valóban nagyszerű tetteket vigyenek véghez.” [76] Micsoda emelkedett, csod{latos, szavak, aranymond{sok zsidók és nem zsidók, minden ember sz{m{ra. Az önkorl{toz{s ugyan mi mindent gyógyít! De éppen az a kínos, hogy pont az önkorl{toz{s sikerül az emberelnek a legnehezebben. Max Brod meggyőződéses cionista, és – első r{nézésre – Zweig szöges ellentéte, szinte szó szerint ugyanazt v{laszolta: „A zsidóknak nagyon veszélyes beavatkozni m{s népek politikai életébe... Az ebben való részvétel bennünket feltétlenül széttipor és elpusztít.” A zsidó „korl{tozza mag{t, legyen tartózkodó... Tartózkodjon, de ne {lljon félre! Tartózkodónak lenni azt jelenti: ne törekedj vezető szerepre vagy kitüntetésekre az idegen politik{ban, de cselekedj felelősségtudattal, nyíltan, vil{gosan, egy{ltal{n nem titokban, a színfalak mögött.” [77] És ez az utolsó kiegészítés megint csak remek. (És ismét csak őszintén szólva: b{rmely embernek vagy zsidónak milyen n ehéz is ezt betartani.) A mai Izraelben a bölcsen gondolkodó zsidók egyértelműen kijelentik: „A mi beavatkoz{sunk m{s népek ügyeibe mindig rosszul végződött az érintett népek, de a zsidó nép sz{m{ra is. ” [78] Mi „az újkori történelem sor{n többször... felfedeztük az igazs{gtalans{got a fenn{lló t{rsadalmak alapj{ban; felelőtlenségünk pedig, a kisebbség felelőtlensége hozz{j{rult új, sokkal rosszabb igazs{gtalans{g létrehoz{s{hoz”. Mi voltunk „az örökös tan{csolgatók”. [79]
-[687]-
Mai zsidó szerző a szétszórat{sból, szigorúan körültekintve a szovjet 393 évtizedek ut{n így vélekedik: „Természetesen, ez a (zsidó) történelem olyan volt, mint m{s népeké: nemcsak a j{mboroké, hanem a lelkiismeretleneké is, nemcsak a védteleneké és a hal{lba hurcoltaké, hanem a fegyvereseké és a hal{lt hozóké is, nemcsak az üldözötteké, hanem az üldözőké is. Ebben a történetben vannak olyan lapok, amelyeket remegés nélkül nem lehet felnyitni. És éppen ezeket az oldalakat szorított{k ki rendszeresen és tudatosan a zsidók tudat{ból.” [80] E. Renan szerint Izrael népének kezdettől fogva az a sors rendeltetett, hogy a vil{g kov{sza legyen. Ez a gondolat, egyetértve, vagy polémikusan 394 megismétlődik kort{rsainkn{l: „Erjesztő közegévé v{ltunk a nem zsidóknak, akik között éltünk.” [81] „...[llítólag a zsidó nép kiv{lasztotts{ga éppen abban {ll, hogy örökös szétszórat{sban éljen. »Élesztők vagyunk... feladatunk az, hogy megerjesszük az idegen tészt{t«.” [82] És sok történelmi példa alapj{n is, meg az {ltal{nosan elterjedt megközelítés szerint is be kell l{tnunk, hogy itt nagyon jól el van kapva a lényeg. Még modernebbül szólva: kataliz{tor. A vegyi reakcióhoz nem is kell sok kataliz{tor, mégis az egész anyagra hat. Amit ehhez még hozz{tehetünk, az nemcsak a kétségtelenül rugalmas észj{r{s, az „értelembe vetett bizalom, és az a tudat, hogy konstruktív erőfeszítéssel minden problém{t meg lehet oldani” [83], hanem az idők {ramlatai ir{nti nagyfokú érzékenység is. Az egész történelem sor{n a zsidókn{l éberebb nincs a vil{g népei között. A boml{snak még csak az első molekul{i {ramlanak ki az {llam vagy a t{rsadalom testéből és a zsidók m{ris elfarolnak tőle, még ha addig Szovjet (orosz): tan{cs. A szovjetek eredetileg {llamhatalmi-népképviseleti szervek az orosz c{ri hatalom 1917-es felboml{sa ut{n, amelyek közigazgat{si funkciókat töltöttek be. kezdetben nem feltétlenül {lltak a Lenin vezette bolsevik p{rt oldal{n. Személyi összetételüktől függően voltak munk{s -, paraszt- és katonatan{csok. Az 1917. novemberi bolsevik hatalom{tvétel ut{n a szovjetek egyre ink{bb a bürokratikus, teljesen hierarchiz{lt kommunista központi hatalom végrehajtó szerveivé v{ltak, alulról építkező, önigazgató és önkorm{nyzati jellegüket egyszer s mindenkorra elveszítették. 394 Polémikus (görög -latin): vit{s, vitatott, vit{zó, vitatkozó. 393
-[688]-
hívei is voltak, rögvest megtagadj{k. És éppen hogy csak kihajt valahol a leendő hatalmas törzs első hajt{sa, a zsidók m{ris megl{tj{k, dicsérik, fényes jövőt ígérnek, védelmezik. „A vérmérsékletnek ilyetén von{sa, miszerint a zsidók mindig a »leghaladóbb eszmék« oldal{ra kerülnek... igencsak jellemző mir{nk, zsidókra.” [84] A vélemények fentiekben felsorakoztatott sokfélesége bizonyos mértékig {tfogó ismeretekkel ruh{znak fel bennünket, amelyekkel felkészültebben folytathatjuk a könyv olvas{s{t.
-[689]-
1. A FEBRU[RI FORRADALOM
A zsidó nép oroszorsz{gi, jogegyenlőséget mellőző alattvalós{g{nak 125 éves története (Katalin c{rnő 1791. évi rendeletétől sz{mítva) a febru{ri forradalommal ért véget. Érdemes visszatekinteni azoknak a febru{ri napoknak a légkörére. Milyen {llapotban érkezett a t{rsadalom az egyenjogús{ghoz? A petrogr{di forradalmi események első hetében a lapok nem jelentek meg. Ut{na pedig nagy csinnadratt{val, kor{ntsem az {llam sorsa feletti aggód{s vagy a kivezető utak keresése következett, hanem ink{bb a lapok egym{s szav{ba v{gva szidalmaztak minden múltbéli dolgot. P{ratlan hevületében a kadétp{rti Recs (Szózat) így harsog: ezut{n „az egész orosz életet gyökerestül meg kell v{ltoztatni”. [1] (Ezeréves múlt! – ugyan miért kell csak úgy hirtelen „gyökerestül”?) A Birzsevije vedomosztyi (Tőzsdei Közlöny) pedig akcióprogramot közöl: „Kitépni, kiszaggatni minden gazt! Nem kell aggódni amiatt, hogy közöttük esetleg haszonnövények is lehetnek, ink{bb legyen teljes a gazol{s, ak{r elkerülhetetlen {ldozatok {r{n is.”[2] (17 vagy 37 m{rcius{ban vagyunk?) Hajb ókolgat az új külügyminiszter, Miljukov is: „Eddig pirulnunk kellett szövetségeseink előtt a korm{nyunk miatt... Oroszorsz{g holt súlyként nehezedett a szövetségesek ügyeire.” [3] Azokban az első napokban ritka volt az értelmes szó arról, mi is most úgy egy{ltal{n a teendő Oroszorsz{gban? Petrogr{d utc{in k{osz, több sz{z rendőr lakat alatt, a v{rosban nem szűnik a szórv{nyos lövöldözés, de mindent elönt az össznépi m{mor. B{r minden konkrét kérdésben a gondolatok és a vélemények tökéletes zűrzavara tark{llik. Az egész sajtó és a t{rsadalom majdhogynem egyetlen kérdésben ért egyet: halaszthatatlanul ki kell hirdetni a zsidók jogegyenlőségét. Ékesszólóan írt erről Fjodor Szologub a Birzsevije vedomosztyiben „A polg{ri szabads{g leglényegesebb kezdete, amely nélkül a -[690]-
földünk nem lehet megszentelt, a nép nem +ehet igazhívő, az össznépi hőstett nem v{lhat szentté... a felekezeti és faji korl{toz{sok eltörlése.” A zsidók egyenjogús{ga terjed, méghozz{ igen gyorsan. M{rcius elsején (a régi napt{r szerint), egy nappal a c{r trónról való lemond{sa, néh{ny ór{val a hadsereget szétbomlasztó, pusztító hat{sú hírhedt „1. sz{mú napiparancs” 395 előtt, V. Maklakov és M. Adzsemov; a Duma 396 bizotts{g{nak az igazs{gügy minisztériumba küldött komissz{rjai397 minisztérium belső utasít{st bocs{tanak ki, miszerint minden ügyvédhelyettesi rangban lévő zsidó {tsorolandó az ügyvédi karba. „M{r m{rcius 3-{n... M. Rodzjanko, az [llami Duma elnöke és G. Lvov herceg, az ideiglenes korm{ny elnök minisztere nyilatkozatot írtak al{, amelyben hangsúlyozz{k, hogy az új hatalom egyik legfontosabb célkitűzése »minden rendi, felekezeti és nemzetiségi korl{toz{s eltörlése.«.” [4] Majd m{rcius 4-én Gucskov hadügyminiszter javaslatot terjeszt be, amely megnyitotta a zsidóknak a tiszti ranghoz vezető utat. Manujlov közoktat{si miniszter pedig javasolta a zsidó fejkvóta eltörlését. Mindkét javaslat fennakad{s nélkül {tment. M{rcius 6-{n Konovalov kereskedelmi és ipari miniszter nekil{tott a „nemzetiségi korl{toz{sok felsz{mol{s{nak a részvényt{rsas{gokról szóló jogszab{lyokban”, vagyis megszüntette a zsidó igazgatós{gi tagokkal rendelkező t{rsas{gok földv{s{rl{si tilalm{t. Ezeket az intézkedéseket igen gyorsan hajtott{k végre. M{rcius 8-{n Moszkv{ban ügyvéddé nyilv{nítottak 110, m{rcius 9 -én Petrogr{dban 124 *5+, m{rcius 8-{n Odessz{ban pedig 60 [6+ zsidó „helyettest”. M{rcius 9-én a kijevi v{rosi duma rendkívüli hat{rozat{val a következő v{laszt{sokat be sem v{rva öt zsidó tan{csnokot nevez ki. [7] És íme, „m{rcius 20-{n az ideiglenes korm{ny elfogadta a 4. [llami Duma zsidó képviselői mellett működő politikai iroda tagjai {l„1. sz{mú napiparancs”: a régi napt{r szerint m{rcius 1-jén kiadott dekrétum, amelylyel a végrehajtó bizotts{g valój{ban minden hatalm{tól megfosztotta az ideiglenes korm{nyt s ezzel a tisztikart. 396 Duma (orosz): tartom{nygyűlés; népképviseleti testület. 397 Komissz{r (orosz): politikai biztos, népbiztos. 395
-[691]-
tal kidolgozott, és A. Kerenszkij igazs{gügy-miniszter {ltal beterjesztett hat{rozati javaslatot... Ez a törvényerejű rendelet (közzétéve m{rcius 22-én) eltörli „az orosz {llampolg{rok jogainak b{rmiféle felekezeti, vall{si vagy nemzetiségi alapon történő korl{toz{s{t”. Lényegében ez volt az ideiglenes korm{ny első lényegesebb törvényerejű rendelete. „A (zsidó képviselők mellett működő) politikai iroda kérésére a hat{rozatban nem említették meg a zsidókat.” [8] Ahhoz azonban, hogy „megszűnjön a zsidók sz{m{ra előírt összes korl{t a teljes törvényhoz{sunkban, hogy gyökerestül kiirtsuk... a zsidók egyenjogús{g{nak hi{ny{t” – emlékszik vissza G. B. Szliozberg –, „össze kellett {llítani a korl{toz{sok teljes list{j{t... A zsidókra vonatkozó korl{toz{sokat tartalmazó eltörlendő törvények jegyzékének össze{llít{sa nagy óvatoss{got és tapasztalatot igényelt” (és ennek a dolognak l{tott neki Szliozberg és L. M. Brahmson). [9] A Zsidó Enciklopédia közli: a rendelet „felsorolta az orosz törvények azon cikkelyeit, amelyek hat{lyukat veszítették a hat{rozat hat{lybalépésével; szinte az összes cikkely (mintegy 150) valamiféle zsidóellenes korl{toz{st tartalmazott. Megszüntetésre került többek között az összes tilt{s, amely a letelepedési hat{rra vonatkozott; gyakorlatilag így nyert jogszab{lyi alapot ennek az 1915-ben gyakorlatilag m{r bekövetkezett felsz{mol{sa.” [10+ A korl{toz{sokat rétegről rétegre h{ntott{k le: lakóhely elhagy{sa, lakóhely kijelölése, oktat{si intézmények, az önkorm{nyzatok munk{j{ban való részvétel, tulajdon- és vagyonszerzés Oroszorsz{g területén, közbeszerzésekben és részvényt{rsas{gokban való részvéte+, m{s vall{sú személyzet, dolgozók és intéző felfogad{s{nak joga, {ll{sok betöltése {llami vagy katonai szolg{latban, gy{ms{g, gondnoks{g. Szem előtt tartva az Egyesült [llamokkal kötött meg{llapod{s felbont{sinak ok{t, ezeket a korl{toz{sokat eltörölték az „Oroszorsz{ggal hadban nem {lló {llamok polg{rai” esetében is, vagyis alapvetően a bev{ndorló amerikai zsidók esetében. A rendelet közzététele sz{mtalan érzelmi töltésű felszólal{st eredményezett. N. Friedman, az [llami Duma képviselője: „Az utóbbi 35 évben az oroszorsz{gi zsidós{got üldözték és megal{zt{k, még a sokat szenvedett népünk történetében is hallatlan és elképzel-[692]-
hetetlen módon... Mindent... fel kellett {ldozni az {llami antiszemitizmus398 olt{r{n.” [11] O. O. Gruzenberg ügyvéd; „Ha a forradalom előtti orosz {llamot elképesztően hatalmas börtönnek tartjuk is... akkor is a legbűzlőbb, legkegyetlenebb z{rka, a kínzókamra a. miénk volt, a hatmilliós zsidó népé... Életében először a „kvóta” kiuzsor{zó fogalm{t a zsidó gyermek... az {llami iskol{ban ismerte meg... Mint a börtöntöltelékek {tsz{llít{suk közben, úgy a zsidók is a megvető elidegenedés l{nc{ra voltak felfűzve... Aty{ink és any{ink vérének cseppjei, fivéreink és nővéreink vércseppjei hulltak lelkünkre, felszítva és fellobbantva benne az olthatatlan forradalmi l{ngot.” [12] Roza Georgijevna, Vinaver felesége így emlékszik vissza: „Ez az esemény egybeesett a zsidó húsvét megünneplésével. Olyan volt, mint a m{sodik kivonul{s Egyiptomból. A szenvedések milyen hoszszú, hosszú útj{t j{rtuk be, és milyen gyorsan lezajlott minden. Egy nagy zsidó tömeggyűlést hívtak össze”, amelyen felszólalt Miljukov: „Lemostuk végre Oroszorsz{g szégyenfoltj{t, és az orsz{g végre b{tran beléphet a civiliz{lt népek közé.” Vinaver pedig azt „javasolta a gyűlésnek, hogy ezen esemény emlékére épüljön Petrogr{dban egy nagy zsidó nemzetiségi h{z, amelyet a »szabads{g h{z{nak« fognak nevezni”. [13] Az [llami Duma h{rom képviselője: M. Bomas, I. Gurevics és N. Friedman közzétették „A zsidó néphez” címzett ki{ltv{nyukat: ezentúl „harctéri sikertelenségeink helyrehozhatatlan szerencsétlenséget jelentenek a még erőre nem kapott szabad Oroszorsz{g sz{m{ra... A szabad zsidó harcosok... új erőt merítenek szívós küzdelmükhöz, megtízszereződött energi{val folytatv{n haditetteik sor{t.” No és a mag{tól értetődő terv: „a zsidó nép haladéktalanul megkezdi erőinek megszervezését. Ősközösségi létünk réges-rég idejétmúlt form{it meg kell újítani... szabad, demokratikus alapokon.” [14] Az író-újs{gíró David Ajzman az egyenjogús{gi rendeletre felhív{ssal v{laszolt: „Haz{nk! Szülőföldünk! Ők is bajban vannak. Szívünk minden hevületével... szülőföldünk védelmére kelünk... A templom védelme óta nem volt sz{munkra ennél szentebb hőstett.” 398
Antiszemitizmus (német): a zsidókkal szemben mesterségesen szított vall{si és „faji” gyűlölet.
-[693]-
Szliozberg így emlékszik vissza: „Micsoda boldogs{g megérni a zsidók egyenjogús{g{nak kihirdetését Oroszorsz{gban, attól a jogtalan {llapottól való megszabadul{st, amely ellen erőmhöz mérten h{rom évtizedig küzdöttem; ez mégsem töltött el a természetszerűleg elv{rható örömmel”, mert rögtön megkezdődött az összeoml{s. *15] És hetven évvel később az egyik zsidó szerző még kétkedésének is hangot ad: „Megv{ltoztatta-e ez a form{lis jogi aktus a valós{gos helyzetet abban az orsz{gban, amelyben b{rmiféle jogi norma rohamosan veszít erejéből?” [16] V{laszunk: azért így, t{volról, mégsem szabadna lekicsinyelni az elért eredményeket. Akkor a rendelet felszabadította a zsidókat, ugr{sszerűen javított helyzetükön. Az pedig, hogy ugyanakkor az egész orsz{g az azt benépesítő népekkel együtt a szakadékba zuhan, az m{r a történelem mindent {tható lehelete. A leggyorsabb és legszembeötlőbb v{ltoz{sokra a bírós{gokon került sor. Amíg kor{bban Batyuséin vesztegetési bizotts{ga vizsg{latot folytatott a nyilv{nvalóan szélh{mos D. Rubinstein ügyében, most minden megfordult: a Rubinstein-ügyet megszüntették, és ő m{ris a Téli Palot{ban ülésező rendkívüli nyomozati bizotts{gn{l kij{rja, hogy vizsg{lat induljon a Batyuskin-bizotts{g ügyében. És l{m, m{rciusban m{r le is tartóztatj{k Batyuskin t{bornokot, Rezanov ezredest és a többi vizsg{lótisztet, {prilisban pedig megindul a vizsg{lat és kiderül, hogy valószínűleg igen jelentős vesztegetési összegeket zsaroltak ki bank{roktól és cukorgy{rosoktól. Erre felnyitj{k a volga-k{mai, a szibirszki és a Junker Bank széfjeit, amit még Batyuskin pecsételt le és a bankok visszakapj{k irataikat. (Szimanovics és Manusz dolgai nem alakultak ily sikeresen. Szimanovicsot mint Raszputyin titk{r{t tartóztatt{k le, a fogolykísérőknek 15 ezer rubelt aj{nlott, ha azok engedélyeznek egy telefonbeszélgetést, de azok „a kérés teljesítését, természetesen megtagadt{k”. [17] Manusz pedig, alt azzal gyanúsítottak, hogy Koliskov német ügynökkel folytatott machin{ciókat, tűzharcba keveredett az elh{rít{ssal. Először letartóztatt{k, később külföldre szökött.) Az ideiglenes korm{ny rendkívüli nyomozati bizotts{g{n{l kialakult helyzetet vil{gosan nyomon követhetjük a késő m{rciusi kihallgat{si jegyző-[694]-
könyvek alapj{n. Protopopovot kérdezik, hogyan nevezték ki belügyminiszternek, v{lasz{ban utal körlevelére – „jelentős mértékben bővítettem a zsidók lakhat{si lehetőségeit” Moszkv{ban; és {ltal{ban mik a legfontosabb feladatok? – „először is az élelmiszer-ell{t{s, (ut{na pedig) a haladó mozgalom: a zsidó kérdés van soron...”. A. T. Vasziljev, a rendőrségi ügyoszt{ly igazgatója nem felejtkezett meg arról, hogy segített a (zsidó) cukorgy{rosok védelmében: „Guzenberg felhívott reggel a lak{somon, és megköszönte a segítséget”; „Rosenberg... eljött, hogy megköszönje a közbenj{r{somat.” [18] A kihallgatottak így keresték az enyhítés lehetőségét. A m{rciusi hetek figyelemreméltó eseménye az ismert és hírhedt judofóbok 399 elleni hat{rozott fellépés. A legelső letartóztatott febru{r 27-én Scseglovitov igazs{g-ügyminiszter. Azzal v{dolt{k, hogy kifejezetten ő adott utasít{st a Bejlisz-ügy elfogult kivizsg{l{s{ra. A következő napokban letartóztatt{k a Bejlisz-ügy közv{dlóit: Vipper ügyészt és Csaplinszkij szen{tort. (Konkrét v{dat azonban nem emeltek ellenük, és 1917 m{jus{ban Vippert egyszerűen elbocs{tott{k a szen{tus büntetőügyi semmisségi ügyoszt{ly{nak vezetői {ll{s{ból. A megtorl{s később következett, a bolsevikok 400 alatt.) Maskevics bírós{gi nyomozót utasított{k, hogy mondjon le, mert a Bejlisz-ügyben nemcsak a ritu{lis gyilkoss{gok létezése elleni szakértői vizsg{latot engedélyezte, hanem m{sodj{ra az azok mellettit is. A Bejlisz-ügyben a kijevi körzeti bírós{gtól minden ügyiratot Kerenszkij igazs{gügy-miniszter rendelt mag{hoz *19+, és v{rható volt a szenz{ciókat ígérő újrat{rgyal{s, {m 1917 viharos hónapjai alatt erre nem került sor. Letartóztatt{k Dubrovin dr.-t is, az Orosz Népi Szövetség 401 elnökét, levélt{r{t is lefoglalt{k; letartóztatt{k Glinka-
Judofóbia : zsidóellenes érzés/fóbia = beteges irtóz{s, viszolyg{s, iszony valam itől. Bolsevik (orosz): többség(i). Az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt forr adalmi (kommunista) sz{rny{nak, illetve tagjainak elnevezése. A p{rt II. kongreszszus{n (1903) Londonban a p{rt szervezeti szab{lyzat{nak kérdésében tartott vita sorín a forradalmi ir{nyvonal képviselői, a bolsevikok Lenin vezetésével többségi t{mogat{st kaptak a kisebbségben maradt mensevikek („kisebbség”) platformj{val szemben. 401 Orosz Népi Szövetség: 1905 októberében Dubrovin és Vlagy imir Puriskevics {ltal alapított nacionalista tömegszervezet. 399 400
-[695]-
Jancsevszkijt és Polubojarinov{t, szélsőjobboldali újs{gok kiadóit; a Monarchia Szövetség könyvesboltjait egyszerűen felgyújtottak. Két hétig keresték letartóztat{s végett a szökésben lévő N. Markovot és Zamiszlovszkijt (Petrogr{don és éjszakai h{zkutat{sok Kijevben, valamint Kurszkban). Zamiszlovszkijt a Bejlisz-ügyben v{llalt aktív részvételéért, Markovot pedig – valószínűleg – az [llami Dum{ban mondott képviselői beszédeiért. Puriskevicset azonban nem b{ntott{k, feltételezhetőleg a novemberi dumabeli forradalmi beszédeiért, és Raszputyin meggyilkol{s{ban való részvételéért cserébe. Primitív mese kap l{bra arról, hogy Sztolipin részt vett volna Iollosz meggyilkol{s{ban, és Kremencsugban éppen a Sztolipin utc{t nevezték {t Iollosz utc{ra. Egész Oroszorsz{gban sz{zsz{mra fogdost{k össze az embereket, most m{r kor{bbi beoszt{sukért vagy kor{bbi hangulataikért. Hangsúlyoznom kell, hogy a zsidó egyenjog ús{g kihirdetése egyetlen pogromot 402 sem v{ltott ki. Ezt nemcsak az 1905. évi eseményekkel való összehasonlít{s végett mondom, hanem azért is, mert egész m{rciusban és egész {prilisban a fő hírekben az ömlött a különböző újs{gokból, felszólal{sokból, hogy készülnek, készülnek, sőt, m{r valahol vannak is zsidópogromok. M{rcius 5-én kezdték híresztelni, hogy vagy a Kijev vagy a Poltavai Korm{nyzós{gban zsidópogrom-veszély van, Petrogr{dban pedig valaki kézzel írott zsidóellenes röplapot ragasztott ki. V{laszul a Munk{s- és Katonaképviselők Tan{cs{nak Végrehajtó Bizotts{ga (MKKT VB) létrehoz egy különleges „vidéki bizotts{got a m{s helységekkel való kapcsolattart{sra...” Feladata: „komissz{rok kiküldése különböző v{rosokba, elsősorban azokba a j{r{sokba, ahol a régi rezsim kiszolg{lója, a fekete sz{zak 403 nemzetiségi ellentéteket prób{l 402
403
Pogrom (orosz): pusztít{s, fosztogat{s. Oroszorsz{gban különösen a zsidóüldöz éseket nevezték így. Fekete sz{zak: (Az óorosz „csornaja szotnya” a középkori v{rosok kereskedőkézműves lakoss{ga és a szabad parasztok elnevezése.) Hivatalos verzió szerint a „fekete sz{zak” szélsőjobboldali szervezetek tagjai Oroszorsz{gban 1905-1917-ben, akik a monarchizmus, a nagybirodalmi sovinizmus és antiszemitizmus jelszavait hirdették (Orosz Népi Szövetség, Mih{ly Arkangyal Szövetsége, Orosz Emb erek Szövetségei stb.). Vezetőik és ideológusaik: A. I. Dubrovin, V M. Puriskevics, N. E.
-[696]-
szítani a lakoss{g körében”. [20] Az Izvesztyija (Hírek) című lapban megjelent a „Pogromos agit{ció” c. cikk: „Hatalmas, bűncselekménynek is beillő hiba volna, ha szemet hunyn{nk a letaszított dinasztia újabb kísérlete felett...” – h{t persze, hogy mindig a dinasztia ügyködik... „A Kijevi és a Poltavai Korm{nyzós{gban a lakoss{g kevéssé fejlett, maradi rétegeiben jelenleg is folyik a zsidók ellen ir{nyuló agit{ció... A zsidók bűnéül rój{k fel hadseregünk vereségét és az oroszorsz{gi forradalmi mozgalmat, valamint az abszolutizmus buk{s{t is... Régi trükk..., ami ann{l veszélyesebb..., hogy éppen most alkalmazz{k... Halaszthatatlanul hat{rozott intézkedéseket kell foganatosítani a pogromos agit{torok ellen.” [21+ Ezut{n Hodorovics t{bornok, a kijevi katonai körzet parancsnoka napiparancsban rendeli el, hogy az összes katonai egység tegyen meg mindent az esetleges zsidóellenes zavarg{sok megelőzése érdekében. És azt{n még sok{ig, még {prilisban is, a különböző lapokban két-h{rom naponta újabb híresztelések jelennek meg zsidópogromok előkészítéséről *22+ vagy legal{bbis „pogromra buzdító irodalom” nagy tételben való sz{llít{s{ról vasúton. A legkitartóbb híresztelések mégis a készülőben lévő kisinyovi pogromról szóltak m{rcius végén, éppen a zsidó és a pravoszl{v húsvét között, 1903 mint{j{ra. Sok elszórt hír keringett ebben az időben (még olyan is, hogy a pogromot a mogiljovi rendőrök készítik elő a főhadisz{ll{s mellett), de egyetlen egy sem igazolódott be. Ismerkedjünk meg azoknak a hónapoknak az eseményeivel, érezzük {t a „febru{ri” légkört. Szétzúzott jobboldal, ujjongó baloldal, micsoda meghökkenés és zavarts{g uralkodik az egyszerű nép körében, és ne {llítsuk rögtön a küszöbről, hogy akkoriban éppen a zsidópogromok kitörése volt teljességgel kiz{rható. Ugyan hogyan is Markov. Az 1905-1907. évi forradalom idején t{mogatt{k a korm{ny elnyomó politik{j{t, pogromokat szerveztek, meggyilkoltak több politikust. Valój{ban ennek a szervezetnek a célja a „pravoszl{v Oroszorsz{g és a monarchia védelme” volt, de nem erőszakos eszközökkel. Amíg az egyéb oroszorsz{gi terroristaszervezetek 1917-ig mintegy 17 ezer embert gyilkoltak meg, addig a „fekete sz{zak” sz{ml{j{ra 3 gyilkoss{got írnak. Antiszemitizmusa erősen túlz{s, mivel vezetésében is, tags {g{ban is sz{mos zsidó volt, az orosz ideológusok között pedig több ismert filoszemita volt. A szervezetnek a pogromokkal való kapcsolata pedig nem bizonyítható.
-[697]-
felejthetné el az egyszerű kijevi vagy odesszai zsidó polg{r a 12 évvel azelőtti borzalmas napokat? Érthető a bizalmatlans{ga, hogy minden mocorg{sra felkapja a fejét. Egészen m{s tészta a jól t{jékozott lapok. A lapok a liber{lisok t{jékozott és a szocialista 404 t{bor félintelligens vezetői {ltal ki{ltottak riadót, a félrevert harangokat nem minősíthetjük m{snak, mint politikai provok{ciónak. Szerencsére, ezek csütörtököt mondtak. Az egyetlen valós{gos esemény Kijevben történt, a Besszarabszkij piacon {prilis 28-{n: egy kisl{ny zsidó szatócsboltból szalagot lop és fut{snak ered, a segéd utoléri és verni kezdi. A tömeg meg akarta lincselni a kereskedősegédet is, a szatócsboltost is, de a rendőrség megvédte őket. No meg a rogacsevszki j{r{sban az {rdr{gul{sra feleletképpen a nép elkezdte sorban szétverni a boltokat, amelyek között sok zsidó is volt. H{t ha valaki és valahol valóban ellenségesen fogadta a zsidó szabads{got, az a legend{san forradalmi Finnorsz{g, és hata lmas szövetségesünk, Rom{nia. Finnorsz{g m{r kor{bban is tiltotta a zsidók letelepedését, 1858-tól pedig azt csak a Finnorsz{gban, a krími h{borúban „itt szolg{lt zsidó katon{k utódainak” engedélyezte. „Az 1862. évi útlevéltörvény... megerősítette a zsidókra vonatkozó beutaz{si tilalmat”, hab{r „a helyi korm{nyzó bel{t{sa szerint engedélyezheti az ideiglenes tartózkod{st”. A zsidók nem lehettek finn {llampolg{rok; h{zass{gkötéshez a zsidóknak ki kellett utazniuk Oroszorsz{gba; korl{tozva volt a zsidók tanúskod{sa a finn bírós{gokon. A könnyítés vagy az egyenjogús{g kivív{s{ra ir{nyuló néh{ny kísérlet kudarcot vallott. [23] Most pedig, hogy Oroszorsz{gban beköszöntött a zsidó egyenjogús{g, Finnorsz{g, amely még ki sem hirdette teljes függetlenségét, nem is terjesztette az orsz{ggyűlés elé a zsidó egyenjogús{gról szóló töménytervezetet. Sőt, az engedély nélkül az orsz{gba bejutott zsidókat nem is napos, hanem ór{s hat{ridővel a legelső vonattal toloncolta ki. (Példa a m{rcius 16-i eset, amely nagy port vert fel az orosz sajtóban.) Finnorsz{got azonban mindig magasztalt{k a forradalm{roknak nyújtott segítségért, ezért 404
Szocial ista: a szocializmus híve, szocializmus = a termelőeszközök közösségi tula jdon{ra épülő t{rsadalmi rendszer.
-[698]-
mind a Liber{lis, mind a szocialista körök feszengtek. Csak a Bund405 , az (igen befoly{sos) finn szocialist{knak küldött t{virat{ban ostorozta, hogy mindeddig nem törölték el a szab{lyokat, amelyek Finnorsz{gban a középkorból maradtak vissza. A Bund, „Oroszorsz{g zsidó proletari{tus{nak p{rtja szil{rd meggyőződéssel hiszi, hogy önök el fogj{k t{volítani a szabad Finnorsz{g eme szégyenfoltj{t”. [24] A Bundnak ez a szil{rd meggyőződése nem jött be. Nagy izgalom uralkodott a febru{rt követő sajtóban a rom{niai zsidóüldözések miatt, sőt, azt is megírt{k: Iaşiban tilos a zsidó nyelv haszn{lata a gyűléseken és az utc{n. Erre a Gehover, az összoroszorsz{gi cionista di{kkongresszus hat{rozatban mondja ki, hogy „hevesen tiltakozunk a vil{g zsidós{g{t sértő, a vil{gdemokr{ci{t megal{zó zsidó jogfosztotts{g ellen a szövetséges Rom{ni{ban és Finnorsz{gban”. *25+ Rom{nia jelentős katonai vereségei miatt gyenge l{bakon {llt. [prilisban Bratianu miniszterelnök Petrogr{dban magyar{zkodik, hogy „a Rom{ni{ban élő zsidók nagyobb része... odaköltözött” Oroszorsz{gból, és ez „indította a rom{n korm{nyt arra, hogy korl{tozz{k a zsidók politikai jogait”, de az egyenjogús{got megígéri. *26+ M{jusban azonban ezt olvassuk: „ténylegesen ebben az ir{nyban nem történt semmiféle elmozdul{s”. [27] (Szintén m{jusban közölte az ottani kommunista Rakovszkij: „Kibírhatatlan... a zsidók helyzete” Rom{ni{ban, őket okolj{k az orsz{g vereségéért, valamint a németekkel való lepakt{l{ssal v{dolj{k az orsz{g megsz{llt részében. „Ha a rom{n korm{ny nem félne (a szövetségesek véleményétől), akkor a zsidók életét is félteni kellene.” [28]) Vil{gszerte a szövetségesek reakciója a febru{ri forradalomra a mély megelégedettség volt, sokakn{l a lelkesedés, de ezt rövidl{tó sz{mít{s vezérelte: most végre Oroszorsz{g legyőzhetetlenné v{lik a h{borúban. Nagy-Britanni{ban és az USA-ban tömeges tüntetések zajlanak a forradalom és az oroszorsz{gi zsidók jogai mellett. Amerik{ból hamarosan felaj{nlj{k, hogy elküldik Oroszorsz{gnak a szabads{gszobor m{s{t. (Oroszorsz{g dolgai azonban félresiklottak, mi405
Bund (jiddis): unió, a litv{n, lengyel és az orosz zsidó munk{sok {ltal{nos szövets ége, 1897-ben alapított{k Vilniuszban, 1898-1903-ig a szoci{ldemokrata p{rttal r okon, majd 1906-1918-ig mensevizmus közeli. 1921-ben feloszlatj{k.
-[699]-
előtt még a szoborküldés megvalósult volna.) M{rcius 9-én az angol parlament alsóh{z{ban a külügyminiszternek az oroszorsz{gi zsidókkal kapcsolatos kérdést tettek fel: tervez-e konzult{ciót az orosz korm{nnyal az orosz zsidóknak a jövőben biztosítandó garanci{król, és a múltért j{ró k{rtérítésről? A v{lasz a brit korm{nynak az új orosz korm{ny ir{nt érzett teljes mértékű bizalm{t tükrözte. *29+ A Nemzetközi Zsidószövetség elnöke P{rizsból gratul{ciót küld Lvov hercegnek, aki ezt v{laszolja: „Mostantól fogva a szabad Oroszorsz{g tisztelni tudja majd népeinek vall{s{t és szok{sait, akiket a hazaszeretet vall{sa egyesít.” A Birzsevije vedomosztyi, a Recs és m{s lapok közölték Jakob Schiffnek 406 , „az Oroszorsz{ggal ellenséges északamerikai körök ismert vezetőjének” együttérzését: „Mindig is ellensége voltam az orosz önkényuralomnak, amelyik kíméletlenül üldözte hitsorsosaimat. Most azonban engedjék meg, hogy gratul{ljak... az orosz népnek a nagyszerű tettért, amelyet oly csod{latosan vitt véghez.” [30] Ezek ut{n „meghívta az új Oroszorsz{got Amerik{ba, széleskörű hitelműveletek megkötésére”. [31] És tényleg, „akkoriban lényeges hitellel kív{nta t{mogatni Kerenszkij korm{ny{t”. [32] Majd később, a kitelepülés idején, a jobboldali orosz sajtóban vizsg{latok jelentek meg, melyek megkísérelték bebizonyítani, hogy Schiff aktívan finanszírozta mag{t a forradalmat. Nincs kiz{rva, hogy osztotta a nyugati körök rövidl{tó reményeit, miszerint az orosz liber{lis forradalom megerősíti Oroszorsz{got a harctéren. Egyébként Schiff ismert és nyílt, az orosz önkényuralom ir{nt mindig ellenséges lépései tal{n nagyobb súllyal estek a latban, mint egy ilyen forradalom valamiféle esetleges rejtett patron{l{sa. Maga a febru{ri forradalom pedig gyakran és tudatosan könyörgött segítségért a zsidókhoz, mint rabs{gba döntött nemzethez. És sz{mtalan bizonyítéka van annak, hogy az oroszorsz{gi zsidók lelkesen fogadt{k a febru{ri forradalmat.
406
Schiff, Jakob (Jacob) (1847-1920): német zsidó sz{rmaz{sú amerikai bank{r. 1865-ben az Egyesült [llamokba emigr{lt. 1875-ben, amikor feleségül vette Solomon Loeb l{ny{t, igazgatói {ll{st kapott a New York-i Kuhn, Loeb & Company Bankn{l. 1880-tól hal{l{ig az Amerikai Zsidó közösség, 1906-tól az Amerikai Zsidó Bizotts{g vezetője.
-[700]-
Vannak azonban ellenbizonyítékok is. A Vityebszki Munk{sképviselők Tan{cs{t (később ide lépett be Je. V. Tarle, a leendő történész is) létrehozó és azt vezető szocialista Grigorij Aronszonn{l olvassuk. A legelső napon, amint a forradalmi hír elérte Vityebszket, a v{rosi dum{ban ülésezett az újonnan létrehozott biztons{gi tan{cs, ahonnan Aronszont rögtön a zsidó hitközség (nyilv{nvalóan tekintélyes) képviselőinek ülésére invit{lt{k. „Valószínűleg szükségét érezték, hogy meg{llapodjanak velem, mint az új eljövendő korszak képviselőjével arról, hogy mit tegyenek és mi legyen a tov{bbiakban... Idegennek éreztem ezeket az embereket, az érdeklődési körüket, és azt a – mondhatom – eléggé feszült légkört, amely r{telepedett erre a gyűlésre... Olyan érzésem volt, hogy a hitközség alapvetően a valahov{ a múltba vesző régi vil{g része.” [33] „Végül is nem sikerült megszüntetni a valahonnan előkerült kölcsönös elhidegülést. Azoknak az emberelnek az arc{n, akikkel munk{m révén is, meg a mag{néletben is kapcsolatban voltam, semmiféle emelkedettség és hit nem tükröződött. Időnként úgy tűnt, hogy ők, ezek az önzetlen közéleti személyiségek bizonyos mértékben a régi rend elemeinek érzik magukat.” [34] Ez nyilv{nvaló tanúbizonys{g. Ilyen értetlenség, óvatoss{g és haboz{s jellemezte a vall{sos konzervatív zsidókat, természetesen nem csak Vityebszkben. A megfontolt, idős zsidós{g, a nehéz megprób{ltat{sok sok évsz{zados tapasztalatainak terhével valószínűleg meg volt hökkenve a monarchia vill{mgyors buk{s{tól, és aggódó előérzeteket t{pl{lt. Az egész XX. sz{zad szellemének megfelelően azonban minden nép – közöttük a zsidó nép is – dinamikus tömege m{r elvil{giasodott, nem kötötték a hagyom{nyok, és feltartóztathatatlanul rohant a „szép újvil{g”-ot építeni. A Zsidó Enciklopédia megemlíti „a zsidós{g politikai cselekvési kedvének jelentős erősödését, amely még az Oroszorsz{got 1917 febru{rja ut{n hatalm{ba kerítő viharos t{rsadalmi lelkesedés mellett is szembeötlő”. [35] Én magam is, miut{n több éven keresztül dolgoztam fel a „febru{ri” sajtót, és febru{r kort{rsainak visszaemlékezéseit, többször ta-[701]-
l{lkoztam a „jelentős erősödés” jeleivel. Azokban a – különböző szemtanúktól és résztvevőktől sz{rmazó – anyagokban hemzsegnek a zsidó nevek, a zsidó téma pedig {llhatatos, többszólamú. Rodzjanko, Balk tartom{nyi polg{rmester, Globacsov t{bornok és sokan m{sok visszaemlékezései szerint a forradalom legelső napjaitól kezdve szembeötlő volt a Tavricseszkij Palot{ban – a v{rosparancsnoks{g és a sz{monkérő bizotts{g tagjai, brosúra{rusok – a zsidók nagy sz{ma. És a zsidókhoz jóindulattal viszonyuló V. D. Nabokov így ír: m{rcius 2-{n a Duma előtti Tavricseszkij tér bej{rat{n{l „hihetetlen tolong{s uralkodott, ki{lt{sok hangzottak; a bej{rati kapun{l zsidó kinézetű ismeretlen fiatalemberek faggatt{k az arra j{rókat”. [36] Balk szerint pedig az Astori{t febru{r 28-{n éjjel romboló tömeg „fegyveres... katon{kból, matrózokból és zsidókból” *37+ {llt. Megengedem, van ebben némi késői {ttelepült ingerlékenység, hogy h{t „mindent a zsidók buher{ltak meg”. De még a külső szemlélő is, dr. Symons amerikai metodista lelkész, aki m{r tíz évet élt Petrogr{dban, ezt v{laszolta 1919-ben az amerikai szen{tus bizotts{ga előtt: „Nem sokkal az 1917. éri m{rciusi forradalom ut{n mindenütt (Petrogr{dban) zsidó csoportokat lehetett l{tni, amint padokra, szappanos l{d{kra stb. felm{szva szónokolnak... A zsidók lakhat{si joga Petrogr{dban korl{tozott volt; a forradalom ut{n azonban tömegestül sereglettek a főv{rosba, és az agit{torok többségéről kiderült, hogy zsidó... (ezek) hitehagyott zsidók voltak.” *38+ Néh{ny nappal a 60 tiszttel való véres lesz{mol{s (előzetes list{k alapjain) előtt érkezett Kronstadtba, és a kronstadti „forradalmi mozgalom bizotts{g{nak” kezdeményezőjévé és elnökévé lépett elő a bizonyos „Hénokh-di{k”. (A bizotts{gok utasít{sa: a tiszteket mint* egy sz{lig letartóztatni és bírós{g elé {llítani. „A hamis inform{ciókat valaki gondosan elindította”, ami lesz{mol{sokhoz vezetett először Kronstadtban, majd Sveaborgban, miközben „a helyzet annyira bizonytalan, hogy b{rmely koholm{ny valódi ténynek tűnik”. [39] A tov{bbiakban a kronstadti véres stafétabotot egy tanulm{nyait félbehagyó ideg- és elmegyógy{sz, bizonyos „Rosal doktor veszi {t. (Sz. G. Rosal az októberi fordulat ut{n Gatcsina parancsnoka, novemberben kinevezik az egész rom{n front komissz{rj{v{, ahol is megérkezésekor megölik. *40+) – Megalakítj{k a Vasziljevszkij-sziget forra-[702]-
dalmi milíci{j{t, amelynek nevében prédik{l Szolomon és Kaplun (Zinovjev leendő véreskezű segédje). A petrogr{di ügyvédi kar „különbizotts{got hoz létre, a forradalom idején őrizetbe vett személyek letartóztat{sa helyességének vizsg{lat{ra” (Petrogr{dban több ezer ilyen ember volt), vagyis hogy bírós{g nélkül döntsenek sorsuk felől, és minden egykori csendőr és rendőr sorsa felől, a bizotts{g elnöke Goldstein ügyvéd. Ugyanakkor Tyimofej Kirpicsnyikov altiszt elképesztő elbeszélését is ugyanannak az 1917. érmek a m{rcius{ban jegyezte fel és őrizte meg a sz{munkra a történelem szerelmese, Jakob Markovics Fishman. (H{l{val gondoltam r{, amikor a Vörös kerékben 407 erre a feljegyzésre építettem.) Nos, összegzi a Zsidó Enciklopédia „a zsidók az orosz történelem sor{n először foglaltak el magas posztokat a központi és a helyi közigazgat{sban”. [41] Odafenn, az orsz{got l{thatatlanul ir{nyító Munk{s- és Katonaképviselők Tan{cs{nak Végrehajtó Bizotts{g{ban két vezető – Nahamkisz-Sztyeklov és Himmer-Szuhanov – kitett mag{ért: m{rcius 1-jéről 2-{ra virradó éjszaka az elvakultan önelégült ideiglenes korm{nynak olyan programot adtak, amely eltörölte a korm{ny hatalm{t fenn{ll{s{nak egész időszak{ra. A megfontoltan gondolkodó G. A. Landau a következő {tfogó{ltal{nos törvényszenűséggel magyar{zza, miért csatlakoztak a zsidók a forradalomhoz: „Oroszorsz{g szerencsétlensége – és az orosz zsidós{g szerencsétlensége – abban {llt, hogy az első forra dalom eredményei még nem voltak megemésztve, még nem {lltak össze új rendszerré, még nem nőtt fel az új nemzedék, amikor kitört a hatalmas és erőnkön felüli h{ború. És amikor bekövetkezett a széthull{s pillanata, olyan nemzedék {llt ott, amely az elejétől kezdve bizonyos értelemben az előző forradalom f{radt olaja volt. A túlhaladott szellemiség tehetetlensége {llt ott, amely híj{n volt a szerves kapcsolatnak a pillanattal, és amit a szellemi maradis{g a régi időszakhoz l{ncolt. Így v{lt a huszadik sz{zad elejének szerves forradalmis{ga a hadi időszak mechanikus „permanens forradalmis{g{v{”. [42]
407
Vörös kerék: A. Szolzsenyicin könyve.
-[703]-
A többéves, aprólékos történelmi munk{m sor{n r{m jutott a febru{ri forradalom és a zsidók benne j{tszott szerepe értelmezésének feladata. Azt szűrtem le és most megismételhetem: nem, a febru{ri forradalmat nem a zsidók tették orossz{, a forradalmat kétségtelenül maguk az oroszok hajtott{k végre. Úgy gondolom, hogy ezt elég érthetően mutattam be a Vörös kerékben. Mi magunk hajtottuk végre ezt az összeoml{st: felkent c{runk, az udvari körök, a tehetségtelen legfőbb t{bornokok, a megkövült tisztviselők és velük együtt az ellenség is – a kiv{lasztott értelmiség, az októbrist{k 408 , a zemcek 409 , a kadetok 410 , a forradalmi demokrat{k, szocialist{k és forradalm{rok, valamint a tartalékosok siserehada. A pusztul{s éppen ebben rejlett. Az értelmiség persze m{r jócsk{n zsidókból {llott, de ez nem szolg{ltat alapot ahhoz, hogy a forradalmat zsidó forradalomnak nevezzük. A forradalmakat fő mozgatóerőik szerint oszt{lyozni lehet, és akkor a febru{ri forradalmat oroszorsz{ginak, sőt még pontosabban orosznak kell megítélni, ha pedig aszerint ítéljük meg, ahogy ez a materialista szociológusok körében dívik – ki nyert a forradalom {ltal a legtöbbet, vagy a leggyorsabban, vagy a legbiztosabban, a legtov{bb –, akkor m{sképpen is nevezhetnénk (zsidónak? vagy németnek? Vilmos cs{sz{r ugyanis kezdetben igencsak nyert rajta). Az orosz lakoss{g teljes fennmaradó része pedig majdhogynem a kezdetektől fogva csak a k{r{t és a pusztít{s{t l{tta, ez azonban még nem teszi a forradalmat „orosztalann{”. Az oroszorsz{gi zsidó t{rsadalom teljes mértékben megkapott a febru{ri forradalomtól mindent, amiért küzdött, és az októberi {llamcsínyre azt{n m{r csakugyan semmi szüksége sem volt. Hacsak nem a zsidó ifjús{g elvil{giasodott fenegyerekeinek, akik orosz internacionalista testvéreikkel együtt
Októbrist{k: orosz nagypolg{ri-monarchista p{rt, amely az 1901-i októberi c{ri ki{ltv{ny ut{n, annak megvalósít{sa célj{ból alakult. 409 Zemec: a zemsztvo {ltal deleg{lt, azt képviselő személy. Zemsztvo: a földesurak, a v{rosi ingatlantulajdonosok, és kisebb részt a faluközösségek képviselőiből {lló h elyi v{lasztott önkorm{nyzati rendszer Oroszorsz{gban, amit az 1864. évi reform vezetett be. A zemsztvók hat{sköre kiterjedt az oktat{sra, az egészségügyre, az útépítésre stb. Ellenőrző jogkört felettük a belügyminisztér ium és a korm{nyzók gyakoroltak. 1918-ban a szovjet korm{ny szüntette meg a zemsztvo-rendszert. 410 Kadetok : az Alkotm{nyos Demokrata P{rt (kadet) tagjai. 408
-[704]-
heves gyűlölettel töltekeztek fel az orosz {llamrend ir{nt, és a forradalom „elmélyítésére” törekedtek. Nos, mindezt tudom{sul véve, ugyan hogyan is kellett volna tov{bblépnem Tizenhét m{rcius{ban 411 , majd „{prilis{ban412 „? Szinte ór{ról ór{ra leírva a forradalom történéseit, a forr{sokban egyrem{sra sz{mtalan zsidó tém{jú epizódra, beszélgetésre bukkantam. Helyesen j{rtam volna-e el, ha mindezt ilyen form{ban a „m{rcius” lapjaira zúdítom? A könyv és az olvasó – sokadszor a történelem sor{n – könnyű pik{ns kísértésbe eshetett volna : mindent a zsidókra, tetteikre és eszméikre kenni, és bennük l{thatta volna az események fő ok{t, ez{ltal pedig a kutat{s elt{volodott volna a valóban fontos szempontoktól. És hogy az oroszok ön{ltat{s{t megelőzzem, a Vörös kerékben következetesen, az egész elbeszélés folyam{n jelentős mértékben tompítottam a tiszt{n zsidó vonalat, legal{bbis ahhoz képest, ahogy ez annak idején a sajtóban szerepelt, s a levegőben leb egett. A febru{ri forradalmat orosz kézzel, orosz ostobas{ggal hajtott{k végre. Ideológi{j{ban azonban jelentős, meghat{rozó szerepet j{tszott a történelmileg kialakult orosz hatalom ir{nti engesztelhetetlen gyűlölet, amire az oroszoknak nem, a zsidóknak pedig volt sz{mottevő okuk. És az orosz értelmiség a mag{év{ tette ezt a szemléletet. Különösen élesen megnőtt a kibékíthetetlenség a Bejlisz-per, valamint a zsidók 1915. évi tömeges kitelepítése ut{n. És a kibékíthetetlenség felülkerekedett a mérsékelt nézeten. Egészen m{sképp {lltak a dolgok azonban a Munk{s- és Katonaképviselők Tan{cs{nak Végrehajtó Bizotts{g{ban, amely a forradalom legelső ór{iban szerveződött. Ez a végrehajtó bizotts{g – a liber{lis ideiglenes korm{nyt minden valós{gos hatalm{tól megfosztó kemény {rnyékkorm{ny – bűnös módon nem ragadta a hatalmat nyíltan, egyenesen mag{hoz. Az „1. sz{mú napiparancs”-csal a végrehajtó bizotts{g elragadta a hatalmat a tisztikartól, és a felbomlasztott petrogr{di helyőrségre t{maszkodott. Éppen a végrehajtó bizotts{g – 411 412
Tizenhét m{ rciusa: A. Szolzsenyicin 4 kötetes könyve. Tizenhét {prilisa : A. Szolzsenyicin 2 kötetes könyve.
-[705]-
és nem az ügyvédi kar, nem a faiparosok, és nem a bank{rok – volt az, amely a legrövidebb úton vezette a pusztul{sba az orsz{got. Joszif Goldenberg, a VB tagja 1917 nyar{n ezt a magyar{zatot adta Claude Anet francia diplomat{nak: „Az »l. sz{mú napiparancs« nem tévedés, szükségszerűség volt... Azon a napon, amelyen megkezdtük a forradalmat, r{jöttünk, hogy ha nem pusztítjuk el a régi hadsereget, akkor az agyonnyomja a forradalmat. V{lasztanunk kellett a hadsereg és a forradalom között, és nem haboztunk: az utóbbit v{lasztottuk..., és ki merem mondani, hogy zseni{lis csap{st (mértünk ).” [43] H{t így, teljesen tudat{ban lévén annak, hogy mit tesz, a végrehajtó bizotts{g a h{ború tetőfok{n szétbomlasztotta a hadsereget. Szabad-e megtudakolnunk, kik voltak azok az ennyire sikeres és sorsfordító egyének, akik a VB-t alkott{k? Szabad: legal{bb is akkor, amikor a vezetők cselekedetei meredeken megv{ltoztatj{k a történelem menetét. Meg kell mondanom, a végrehajtó bizotts{g összetétele 1917-ben is ugyancsak izgatta mind a köz véleményt, mind a sajtót. Amíg a VB sz{mos tagja {lnév mögé rejtőzött és két hónapig bujk{lt a nyilv{noss{g elől, isten tudja, ki ir{nyította Oroszorsz{got. Később azt{n kiderült, hogy a VB-ben volt egy tucat közkatona, az eseményektől t{voltartott együgyű l{tszatember. A többi, ténylegesen tevékenykedő h{rom tucat több mint a fele zsidó-szocialista volt. Voltak oroszok is, kauk{zusiak, lettek és lengyelek is. Az oroszok a negyedét sem tették ki a testületnek. A mérsékelt szocialista W. Sztankevics hangsúlyozza, hogy „a bizotts{g személyi összetételében megdöbbentő (volt) az idegen elemek nagy szalma..., ami teljességgel különbözött mind petrogr{di, mind orsz{gos létsz{mar{nyuktól”, és felteszi a kérdést: „Ez tal{n az oroszközvélemény zavaros tajtékja volt...? Vagy az idegen elemeket erőszakosan a balos p{rtokba taszító régi rendszer bűneinek a következménye? Vagy ez egyszerűen a szabad verseny eredménye...?” Akkor pedig „nyitva marad a kérdés, ki a hib{sabb, azok az idegenek, akik ott voltak, vagy azok az oroszok, akik nem voltak ott, de ott lehettek volna”. [44]
-[706]-
Egy szocialista sz{m{ra ez tal{n h i b a . A józan ész szerint pedig jobb bele sem merülni ebbe a buja koszos {radatba, se nekünk, se önöknek, se nekik.
-[707]-
2. AZ 1917-ES ESZTENDŐ
Az ideiglenes korm{ny 1917 {prilis{nak elején, miut{n csod{lkozva meg{llapítja, hogy Oroszorsz{g – amúgy sem rendben lévő – pénzügyei a forradalom egy hónapja alatt erősen szétzil{ lódtak, zajosan, és a lelkes hazafis{g fell{ngol{s{ban bízva bejelenti a „Szabads{g-kölcsön” jegyzését. A kölcsönről szóló híresztelések m{r m{rciusban l{bra kaptak, és Tyerescsenko pénzügyminiszter közli a sajtóval, hogy m{r „érkeznek” a még meg sem hirdetett Szabads{g-kölcsön „sokmilliós jegyzéséről szóló értesítések” bank{roktól, „főképpen zsidó bank{roktól, amit nem lehet elv{lasztani a felekezeti és nemzetiségi korl{toz{sok felsz{mol{s{tól”. *1+ És úgy is történt: meghirdették a kölcsönt, és feltark{llottak az újs{gokban a nagy összegű jegyzésekről – kifejezetten a zsidók {ltali jegyzésekről – szóló közlemények. A címoldalon elhelyezett fejlécfelhív{sok effélék: „Zsidó polg{rt{rsak! Jegyezzetek Szabads{g-kölcsönt!” „Minden zsidónak legyen Szabads{g-kölcsönkötvénye!” [2] A moszkvai zsinagóg{ban az egyik alkalommal 22 millió rubel értékű kölcsönt jegyeztek. Tiflisz zsidó lakoss{ga az első két napon m{sfél milliót, a minszki zsidós{g az első héten félmilliót, a szaratovi közösség 800 ezret jegyzett. Kijevben Brodszkij örökösei egymilliót, Kl{ra Ginzburg is egymilliót. Csatlakoztak ehhez a nyugati zsidók is: Schiff Jakob egymilliót, a londoni Rothschild szintén egymilliót jegyzett. P{rizsban meg „Ginzburg b{ró javaslat{ra... az orosz zsidók elhat{rozt{k, hogy aktívan részt vesznek... A jegyzésből m{r több millió született.” *3+ Létrejött a „a Szabads{g-kölcsön sikerét elősegítő zsidó bizotts{g” is, nagy ívű felhív{ssal. *4] Egy hónap múlt{n azonban kiderült, hogy a jegyzés mélyen alulmúlta az ideiglenes korm{ny v{rakoz{sait. Ezért először m{jus elején, majd június elején és még július végén is az újs{gok – ösztönzésképpen – hozz{k azon személyek list{j{t, akik több mint 25 ezret jegyeztek (és ugyanakkor: „Szégyen!” azokra a gazdagokra, akik -[708]-
nem jegyeztek). *5+ Ezeken a list{kon nem is annyira a zsidó nevek sokas{ga ötlik szembe (m{sodik helyen tal{n az eloroszosodott németek {lltak, akik nehéz helyzetbe kerültek a német h{ború idején), mintsem a moszkvai kereskedőcéh néh{ny vezető tagj{tól eltekintve az orosz nagypolg{rs{g hi{nya. A politikai küzdőtéren pedig „heves burj{nz{snak indultak a baloldali és a centrista p{rtok 413 , sok zsidó kapcsolódott be az orsz{g politikai életébe”. *6+ Febru{rt követően a főv{rosi lapokat megtöltötték a zsidó p{rtok mag{ntüntetéseiről, gyűléseiről és üléseiről szóló közlemények. Leggyakrabban a Bund szerepel, majd a Poalej Cion414 , a sima cionist{k, a cionista-szocialist{k, a cionista-territorialist{k, majd a SZERP (orosz rövidítés, sarló) (Szocialista Zsidó Munk{sp{rt). M{r m{rcius 7-től kezdve olvashatunk alapokban az összoroszorsz{gi zsidó kongresszus közelgő összehív{s{ról. Ez a gondolat, amelynek Dubnov m{r „jóval a forradalom előtt” hangot adott, most „széles körű elismerést” arat. A „cionist{k és a Bund-tagok közötti éles nézeteltérés” miatt azonban a kongresszusra 1917-ben nem került sor (1918-ban sem került sor „a kitört polg{rh{ború és a bolsevik hatalom ellen{ll{sa miatt”). [7] „Petrogr{dban újj{alakult az M. Vinaver vezette zsidó népi csoport” *8+, nem szocialist{k, hanem liber{lisok. Először abban reménykedtek, hogy szövetségre léphetnek a zsidó szocialist{kkal. Vinaver kijelenti: „A Bund a forradalmi mozgalom élcsapat{ban halad, és mi üdvözöljük ezt a p{rtot.” [9] A szocialist{k azonban csökönyösen elz{rkóztak. Petrogr{dban a zsidó p{rtok szemmel l{tható megélénkülése közvetve arra mutat, hogy a forradalom idején a v{rosban jelentős létsz{mú és energi{jú zsidó lakoss{g élt. Amiből viszont Petrogr{dban szinte alig volt, az a „zsidó proletari{tus”, ezért különösen meglepő a Bund sikere. Errefelé a Bund fejlődött a leghat{rozottabban: {llandóan összejöveteleket tartott, petrogr{di szervezetének gyűlését hol az ügyvédi klubban (moszkvai szervezetének gyű413 414
Centrista p{rt: középen elhelyezkedő politikai p{rt. Poalej Cion (héber): Cion munk{sai. Az 1905-ben Lengyelorsz{gban alakult Zsidó Szocialista Munk{sp{rt elnevezése. A marxista elveket valló szoci{ldemokrata cionista zsidók szervezete volt.
-[709]-
lését mag{ban a nagyszính{zban tartotta), hol {prilis 1-jén a Tyenyisevszki-tanod{ban, hozz{ még egy hangversennyel egybekötött tüntetést a Mihajlovszki Szính{zban. „[prilis 14-19-én Petrogr{dban tartott{k a Bund össz-oroszorsz{gi tan{cskoz{s{t, amelyen ismét elhangzott a követelés: nemzeti és kultur{lis ön{llós{got a zsidós{gnak Oroszorsz{gban.” [10] [A beszédek végén pedig az összejövetel öszszes résztvevője elénekelte a Bund indulój{t, a „Di Schwue”-t (Az esküt), az Internacion{lét és a Marseillaise-t. [11+ Egyébként, a kor{bbiaknak megfelelően, a Bundnak egyensúlyban kellett tartania nemzeti és forradalmi {ll{spontj{t. Míg 1903-ban még nemzetiségi ön{llós{g{t védelmezte az Oroszorsz{gi Szoci{l-Demokrata Munk{sp{rt (OSzDMP) (különösen Lenin) ellenében, mindazon{ltal 1905-ben rohant, hogy megzavarja az egységes összoroszorsz{gi forradalmat, de ugyanígy j{rt el most is, 1917-ben: a bundist{k foglalt{k el a MKKT végrehajtó bizotts{g{nak tekintélyes helyeit, majd hasonlóképp tettek a kijevi szoci{ldemokrat{kn{l is. „Az orsz{gban 1917 végére közel 400 Bund-alapszervezet működött, amelyek mintegy 40 ezer embert fogtak össze.” [12] A Poalej Ciont sem lehet fejcsóv{l{s nélkül említeni. Rögtön {prilis elején összehívta össz-oroszorsz{gi konferenci{j{t Moszkv{ban. Egyfelől hat{rozatba foglalta: összehívandó az össz-oroszorsz{gi zsidó kongresszus, megvitatandó a Palesztin{ba ir{nyuló kiv{ndorl{s problém{ja. M{sfelől meg, ugyanazokban a hetekben a Poalej Cion odesszai tan{cskoz{s{n kibékíthetetlen oszt{lyharcos program hangzott el: „A zsidó forradalmi demokr{cia erőivel, a burzso{zia jobbról jövő és a Bund balról jövő ellen{ll{sa ellenére... A zsidó nép sors{nak alakít{s{t kitéptük a »jómódú és megtelepedett« zsidók piszkos kezéből... Ne hagyj{tok, hogy a polg{ri p{rtok a régi rend szemetjét hozz{k vissza... Ne adjatok szót a képmutatóknak, akik nem küzdöttek, hanem térden {llva könyörögtek ki néh{ny jogot a népnek, az antiszemita miniszterek fogadószob{ban... nem hittek a tömegek forradalmi cselekvésében.” A p{rtszakad{s 1917 {prilis{ban következik be: A „radik{lis szocialista” Poalej Cion a cionist{khoz csatlakozik, elszakad a szervezet meghat{rozó részét képező „szoci{ldemokrata”
-[710]-
Poalej Ciontól *13+,amely a későbbiekben majd belép a Harmadik Internacion{léba 415 . [14] A SZERP P{rt szintén megtartotta össz-oroszorsz{gi tan{cskoz{s{t, amelyen egyesült a cionista-szocialist{kkal az Egyesült Zsidó Szocialista Munk{sp{rt (OESzRP vagy „Fareinikte”) keretében, s elbúcsúzott a „»területen kívüli« zsidó nemzet”, a saj{t szejm és a „nemzeti-perszon{lautonómia” létrehoz{s{hoz fűződő reményeitől. „Az OESzRP az ideiglenes korm{nyhoz fordult azzal a kéréssel, hogy nyilv{nítsa ki a nyelvek egyenlőségét, és hozza létre a nemzetiségiek ügyeivel foglalkozó tan{csot”, amely – többek között – „finanszírozn{ a zsidó iskol{kat és közintézményeket”. Ugyanakkor a „Fareinikte” „szorosan együttműködött” az eszerekkel416 . [15] Mindazon{ltal „a zsidó közegben a legbefoly{sosabb politikai erővé a cionista mozgalom v{lt”. [16+ A petrogr{di cionista gyűlésnek m{r m{rcius első napjaiban kelt hat{rozat{ban ez {ll: „Az orosz zsidós{got felhívjuk, hogy minden eszközzel t{mogassa az ideiglenes korm{nyt, valamint dolgozzon élénken, fogjon össze és szervezkedjen a zsidó népélet felvir{goztat{sa érdekében Oroszorsz{gban, valamint a zsidó nép nemzeti és politikai újj{élesztése érdekében Palesztin{ban.” R{ad{sul, micsoda egybeesés a lelkesítő történelmiséggel: az angol csapatok éppen 1917 m{rcius{ban közelítették meg Jeruzs{lemet! M{r m{rcius 19-én az odesszai cionist{k felhív{s{ban ez {llt: elkövetkezett „az a korszak, amikor az {llamok nemzetiségi alapokon újj{szerveződnek. (Oroszorsz{g pedig éppen fordítva. – A. Sz.) Jaj nekünk, ha kihagyjuk ezt a történelmi pillanatot.” [prilisban a cionist{kat erősen megt{mogatta Jakob Schiff nyilv{nos bejelentése, miszerint mostantól ő is a cionizmushoz csatlakozik, „cselekedetét a zsidós{g beolvad{sa miatti agg odalm{val magyar{zta, amihez a zsidók polg{ri egyenjogús{ga vezethet Oroszorsz{gban. Úgy gondolta, hogy Palesztina az a központ, ahonnan a zsidó kultúra terjesztheti ide{ljait.” [17] M{jus elején a petrogr{di értéktőzsde termében nagy415
416
Internacional izmus (latin): nemzetköziség, a népek bar{ts{g{nak, szabads{g{nak, együttműködésének és egyenlőségének elve. Eszerek: Oroszorsz{gban 1901-ben alakult Szoci{lforradalmi P{rt. Az értelmiség körében erős befoly{ssal bírt. A terrort hirdette. 1905 ut{n kettészakadt.
-[711]-
szab{sú cionista gyűlésre került sor, amelynek sor{n többször is elhangzott a Cionista Induló. M{jus végén pedig a petrogr{di konzervatórium a 7. összoroszorsz{gi cionista konferenci{nak ad otthont, ahol a cionist{k feladatai a következőképpen kerültek megfogalmaz{sra. „A zsidó nép kultur{lis újj{élesztése... szoci{lis fordulat a gazdas{gi létform{ban, vagyis a szatócsok és kézművesek népe v{ljon a földművesek és munk{sok népévé”; fokozni a Palesztin{ba történő kiv{ndorl{st és „mozgósítani a zsidó tőkét a telepesek tevékenységének t{mogat{s{ra”. Megvitat{sra került Zsabotyinszkij terve is zsidó légió létrehoz{s{ról a brit hadsereg kötelékében, valamint I. Trumpeldor terve is, miszerint „{llíttassék fel Oroszorsz{gban zsidó hadsereg, amely a Kauk{zuson keresztül elindul az Erec Iszraél (Izrael földje) felszabadít{s{ra a török elnyom{s alól”. A két utóbbi javaslatot elvetették: a Cionista Vil{gszervezet semleges {ll{spontot képviselt a vil{gh{borúban. *18] Ugyanez az összejövetel hat{rozatba foglalta: a soron következő önkorm{nyzati, majd alkotm{nyozó nemzetgyűlési v{laszt{sokon azokra a p{rtokra kell szavazni, amelyek „nem {llnak a népi szocialist{któl jobbra”, meg kell vonni a t{mogat{st még a D. Paszmanyikféle kadétoktól is. Ez utóbbi később panaszkodott: „Valami egészen értelmetlen dolog alakult ki: mintha az egész orosz zsidós{g – nagyés kispolg{rs{g{val együtt – szocialista volna.” [19+ Értetlensége több mint megalapozott. Mag{tól értetődő, hogy {prilis elején Petrogr{dban Oroszorsz{g 25 v{ros{ból és minden egyeteméről érkezett küldöttekkel megtartott{k a „Gehover” cionista di{kszervezet kongresszus{t. Hat{rozatuk: a zsidók nem azért szenvedtek, hogy Oroszorsz{gban egyenjogús{got szerezzenek, hanem, hogy a zsidó nép újj{szülessen haz{j{ban, Palesztin{ban. És hat{rozatot hoztak arról, hogy most azonnal Oroszorsz{gban légiókat toboroznak Palesztina meghódít{s{ra. „1917 nyar{n és őszén az oroszorsz{gi cionista mozgalom tov{bb erősödött: szeptemberre tagjainak sz{ma elérte a 300 ezret.” [20] Kevéssé ismert, hogy 1917-ben a zsidó „ortodox egyesületek is nagy népszerűségnek örvendtek, csup{n a cionist{kat engedve ma-[712]-
guk elé, de megelőzve a szocialista p{rtokat” (mint „az újj{szervezett zsidó hitközségek ir{nyítótestületi v{laszt{sain” is). [21] Tömeggyűlések („A gyűlöletben is, a szeretetben is a zsidók eggyé olvadtak a népi demokratikus Oroszorsz{ggal!”). Előad{sok („A zsidó kérdés és az orosz forradalom”). „A középiskolai zsidó di{kok gyűlése” (az {ltal{nos gimn{ziumi gyűléseken túl) Petrogr{dban (meg m{s v{rosokban is). Széthullt sok vidéki „a h{borús {ldozatok megsegítésére” (zsidó menekültek és kitelepítettek) létesült bizotts{g: „a demokratikus elemek most célszerűbbnek tartj{k a szélesebb körű t{rsadalmi tevékenységgel való foglalatoskod{st”. [prilisra azonban ennek megsegítésére létrejön a Központi Zsidó Bizotts{g. M{jus elején megalakul a Zsidó Népi Szövetség, valamint az Összoroszorsz{gi Zsidó Szövetség minden zsidó erő egy esítése, és az alkotm{nyozó nemzetgyűlési v{laszt{sok előkészítése érdekében. M{jus végén újabb kísérlet történik: a Zsidó Demokratikus Egyesülés szervezőbizotts{ga összehívja Oroszorsz{g minden zsidó demokratikus csoportj{nak gyűlését. Tov{bbra is élénk vita zajlik az összoroszorsz{gi zsidó kongresszus összehív{sa körül (a Bund ezt is ellenzi: ez ellenkezik a programj{val; a cionist{k pedig a kongresszus programj{ba bele akarj{k verni a palesztinai kérdést és ekkor m{r őket utasítj{k el); júliusban Petrogr{dban zajlik a zsidó kongresszus előkészítésével foglalkozó össz-oroszorsz{gi konferencia. [22] A közéleti hangulat és a fellendülés lehetővé teszi, hogy Vinaver bejelentse: megérett a különböző orsz{gokba szétköltöztetett egységes zsidó nemzet gondolata, és a Rom{ni{ban vagy a Lengyelorsz{gban élő zsidók helyzete sem lehet közömbös az oroszorsz{gi zsidók sz{m{ra. A kongresszus időpontj{t decemberre tűzik ki. Micsoda hat{rozott {radata a nemzetiségi cselekvési kedvnek! Még a mi Tizenhetedik évünk viharos forgatag{ból is kitűnik a zsidó t{rsadalmi és politikai tevékenység sokrétűségével, r{menősségével, ugyanakkor módszerességével is. Megélénkül a zsidó kultúra és az egészségügy is. Sz{mukra „1917 febru{rja és novembere közötti időszak a felvir{gz{s időszak{v{ v{lt”. Az Oroszorsz{g Zsidói mellé, Petrogr{dra települ a Zsidó Hét kiadója is, jiddis nyelven megjelenik a Petrograd-Togblat, és ezekhez hasonló kiadv{nyokat adnak ki m{s -[713]-
nagyv{rosokban is. A Tarbut-T{rsas{g és a Kultúr-Liga „több tucat (ivrit 417 , illetve jiddis nyelvű) óvod{t, alapfokú és középiskol{t, valamint tan{rképző főiskol{t” +étesít. Kijevben megnyílik a zsidó fiúgimn{zium. [prilisban Moszkv{ban megtartj{k a zsidó kultúr{val és iskol{val foglalkozó első össz-oroszorsz{gi kongresszust. Jelszava: a zsidó iskol{kat a költségvetés tartsa el. Moszkv{ban pedig megnyílik a Gabima Szính{z, „a vil{g első ivrit nyelvű hivat{sos szính{za”, [23] {prilisban pedig a zsidó festőművészek ki{llít{sa. Szintén {prilisban a zsidó lakoss{g egészségvédelmével foglalkozó t{rsas{g összejövetele. Mindez 1917-ben különösen mély benyom{st kelt az egész Oroszorsz{gra jellemző {llami, gazdas{gi és kultur{lis zavarodotts{g közepette. Ezekben a hónapokban a zsidó élet jelentős eseménye: engedélyezték a fiatal zsidóknak, hogy az orosz hadsereg tisztjeivé v{ljanak. Ez azonnal széles körű mozgalomm{ v{lik: {prilisban a petrogr{di katonai körzet vezérkara közvetlen utasít{st ad a g{rdaegységeknek: az alakulatok parancsnokai m i n d e n izraelita hitű egyetemist{t haladéktalanul küldjenek {t a Nyizsnyij Novgorodban lévő oktatóz{szlóaljba a tisztképző intézményekbe való beiskol{z{suk végett *24], vagyis szinte tömegesen bővítsék velük a tiszti kart. „M{r 1917 június{nak elején a kijevi Konsztantyinovszki Katonaiskol{t gyorsított elj{r{sban elvégző 131 zsidót avattak tisztté; 1917 nyar{n Odessz{ban 160 zsidó hadapród kap tiszti rangot.” [25+ Június folyam{n Oroszorsz{gban 2.600 zsidót avattak z{szlóss{. Bizonyítékok vannak arra, hogy helyenként a katonaiskolai növendékek nem fogadt{k repesve az újonnan bekerülő zsidókat, péld{ul az Alekszandrovszki Katonaiskol{n (ahova több mint h{romsz{z zsidót soroltak be). A Mihajlovszki Katonaiskol{n pedig a növendékek egy része az al{bbi szövegű hat{rozattervezetet terjesztette elő: „Semmi kifog{sunk sincs {ltal{ban a zsidók ellen, elképzelhetetlennek tartjuk azonban, hogy az orosz hadsereg parancsnoki {llom{ny{ba kerüljenek.” A katonaiskola tisztjei elz{rkóztak ettől a hat{ro-
417
Iv rit (újhéber): a héber nyelv mai form{ja.
-[714]-
zattól, a junker-szocialist{k 418 csoportja (141 növendék) pedig „roszszall{s{t fejezte ki”, ugyanis „szégyellni valónak tartotta a zsidóellenes kijelentéseket a forradalmi hadseregben” [26], és a hat{rozat nem került elfogad{sra. Amikor a zsidó z{szlósok az ezredekhez érkeztek, a katon{k {ltal{ban bizalmatlanul, rosszindulatúan fogadt{k őket. A zsidó tiszti szerepben az orosz katona sz{m{ra teljességgel szokatlan, rendkívüli dolognak sz{mított. (Aki azonban az újdonsült tisztek közül {t tudta venni a forradalmi viselkedés hangnemét, az gyorsan népszerűvé v{lt.) M{sfelől, meglepő volt az odesszai katonaiskola zsidó növendékeinek megnyilv{nul{sa is. M{rcius végén az intézménybe 240 zsidó újonc került. Csup{n 3 hét múlva, {prilis 18-{n (a régi napt{r szerint) tartott{k Odessz{ban a m{jus elsejei díszszemlét, és a hadapródok tüntetőleg óhéber dalokat énekelve meneteltek. Tudat{ban voltak-e annak, hogy az orosz katon{kat ezzel nem fogj{k fellelkesíteni? Így pedig ugyan kinek a tisztjeivé akartak v{lni? Tal{n csak az ön{lló zsidó z{szlóaljakban felelt volna meg ez a megnyilv{nul{s. Mindazon{ltal, ahogy Gyenyikin 419 t{bornok megjegyzi: 1917 folyam{n, annak ellenére, hogy a nemzetiségi ezredek (lengyel, ukr{n, kauk{zusontúli nemzetiségiek, lett ezredek pedig m{r kor{bban is voltak) kialakít{sa igen sikeres volt, „csak egyetlen nemzetiség nem folyamodott önrendelkezésért a katonai szolg{lat viselésének körülményeit illetően, a zsidó. És minden alkalommal, amikor – v{laszul a panaszokra (m{rmint, hogy milyen rosszul foga dj{k a hadseregben a zsidó tiszteket) – előterjesztették az ön{lló zsidó ezredek létrehoz{s{ra vonatkozó javaslatot, ez a javaslat a zsidó és a baloldali körökben viharos felh{borod{st keltett, és aljas provok{ciónak minősült.” [27] (Az újs{gok azt írt{k akkoriban, hogy az ön{lló zsidó ezredek gondolata Németorsz{gban is megjelent, azonban ott is elvetették.) A valamilyen form{ban való nemzetiségi egyesülés szükséglete az újdon418
419
Junker-szocial ist{k : szocialista érzelmű nagybirtokos nemes (junker = porosz nagybirtokos nemes). Gyenyik in, Anton Ivanov ics (1872-1947): az orosz c{ri hadsereg t{bornoka. A polg{rh{ború időszakóban a dél-oroszorsz{gi forradalomellenes csapatok főparancsnoka. A fehérg{rdist{k Moszkva elleni hadj{rat{nak vezetője 1919 -ben, 1920-ban Angli{ba települt.
-[715]-
sült zsidó tisztekben valószínűleg mégiscsak megvolt. Augusztus 18 {n Odessz{ban a zsidó tisztek gyűlése hat{rozatot hozott egy, a frontok közötti kapcsolatot biztosító híradórészleg fel{llít{ s{ról, „a zsidó tisztek harctéri helyzetének megvil{gít{sa célj{ból”. Augusztusban „létrejöttek a zsidó katonaszövetségek, októberben ezek a szövetségek m{r minden fronton és sok helyőrségben működtek. A kijevi tan{cskoz{son – 1917. október 10-15-én – létrehozt{k az Össz-oroszorsz{gi Zsidó Katonaszövetséget”. [28] (Némely bértollnok azonban az új „forradalmi hadsereg” idején is régi megszok{s szerint megtartotta a tisztekkel, magukkal a tiszti v{ll-lapokkal szembeni {d{z gyűlöletét, így A. Alperovics a Birzsevije vedomosztyiban még m{jus 5-én is a tiszti kar ellen uszít. *29]) Különböző forr{sokból tudjuk, hogy közlegénynek még az 1917. évi soroz{skor sem mentek szívesen a zsidók; felt{rtak eseteket, amikor beteg személyek m{s néven mentek az egészség ügyi alkalmass{gi vizsg{latra, ugyanis néh{ny j{r{si sorozóbiztos elrendelte, hogy a zsidók arcképes személyi azonosítóokm{nnyal menjenek a soroz{sra (amit m{sok esetében nem követeltek meg, azok együgyűsége miatt). Heves tiltakoz{s t{madt, hogy ez ellentmond a nemzetiségi különbségek eltörlésének, és a belügyminisztérium lemondott a fényképek alkalmaz{s{ról. [prilis elején az ideiglenes korm{ny t{viratban utasított a kémgyanú miatt sz{műzött zsidók felmentésére, egyéni ügyfelülvizsg{lat nélkül. Sok sz{műzött kért engedélyt az európai Oroszorsz{g v{rosaiba költözéshez. Petrogr{dba különösen sok zsidó költözött, 1917ben a v{ros zsidó lakoss{ga „mintegy 50 ezret tett ki”. [30] Hasonlóképpen „1917-ben a Moszkv{ban lakó zsidók létsz{ma ugr{sszerűen megnőtt (60 ezerre)”. [31] Nem is annyira létsz{m{ban, mint hat{rozotts{g{ban volt jelentős az oroszorsz{gi zsidós{g külföldről érkezett erősítése. Az ellenséges Németorsz{gon keresztül érkezett két híres vonat utasai – 30 fő Lenin 420 vonat{ban, és 160 fő Natanszon 421 és Martovéban 422 – között 420
Lenin, Vlagyimir Iljics (Uljanov) (1870-1924): orosz politikus, az 1917-es októberi forradalom egyik szellemi előkészítője és vezére, a szovjet {llam létrehozója és v ezetője, a kommunizmus ideológi{j{nak kidolgozója. A szoci{ldemokrata Munk{ s-
-[716]-
a zsidók többségben voltak, és szinte valamennyi zsidó p{rtot képviselték (a „területen kívüli vasúti kocsikban” utazók névjegyzékeit elsőként V. Burcev tette közzé). *32+ E közül a majd 200 ember közül serlőre se v{rt jelentéktelen szerep Oroszorsz{gban. Egyre nagyobb létsz{mban, több sz{z{val kezdtek érkezni Oroszorsz{gba a zsidók az Egyesült [llamokból. Egykori kitelepülők, forradalm{rok vagy katonai szolg{lat elől bujk{lók. Őket most „forradalmi harcosoknak” és „a c{rizmus {ldozatainak” nevezték. Kerenszkij utasít{s{ra az {llamokban működő orosz nagykövetség fennakad{s nélkül kiadta az orosz útlevelet b{rkinek, aki két tanút hozott mag{val az utc{ról. (Különleges helyzetben volt a Trockij423 körüli aktív csoport, akiket először Kanad{ban vettek őrizetbe a németorsz{gi kapcsolatok fenntart{s{nak alapos gyanúj{val. Trockij azonban nem holmi orosz útlevéllel, hanem amerikaival utazott, amit érthetetlen módon kapott rövid idejű {llamokbeli tartózkod{sa so-
p{rt 1903-ban Londonban tartott m{sodik kongresszus{n a többséget képviselő bolsevik platform vezetője. A vil{gh{ború kitörésekor meghirdette, hogy a mu nk{soszt{lynak a h{borúból a polg{rh{borúba való {tmenetet kell elérnie. A c{r l emond{sa ut{n t{rsaival hazatért az emigr{cióból, és fokozatosan vezető szerepre tett szert. A polg{ri-szocialista ideiglenes korm{ny megbuktat{sa ut{n megalapította a kommunista tan{csközt{rsas{got, melynek népbiztos-elnöke lett. 1918-ban a breszt-litovszki békét segítette elő, majd Trockijjal és Zinovjevvel kidolgozta a szovjet alkotm{nyt. 1922-ben kezdeményezte az új gazdas{gpolitika (NEP) bevez etését. 421 Natanszon, Mark Andrejevics (1850-1919): oroszorsz{gi szoci{lforradalm{r politikus. 422 Martov, Jul iusz Oszipovics (1873-1923): orosz szoci{ldemokrata politikus, Lenin bar{tja. A szoci{ldemokrata Munk{sp{rt 1906-ban Londonban tartott m{sodik kongresszus{n a p{rt szerezeti szab{lyzat{nak kérdésében tartott vita sor{n a fo rradalmi ir{nyvonal képviselői a bolsevikok Lenin vezetésével többségi t{mogat{st kaptak a Martov vezette kisebbségben maradt mensevikek („kisebbség”) platformj{val szemben. 1920-ban külföldre menekült, Ném etorsz{gban halt meg. 423 Trockij, Lev Davidov ics (Bronstein) (1879-1940): orosz bolsevik forradalm{r, p{rtvezető. 1917-ben a Forradalmi katonai Bizotts{g elnöke, majd hadügy népbiztos. A p{rt vezetésével a p{rtdemokr{cia védelmében folytatott vit{ja miatt 1925-ben előbb lev{ltott{k népbiztosi beoszt{s{ról 1926-ban kiz{rt{k a politikai bizotts{gból, 1927ben pedig a p{rtból is, és sz{műzték. Törökorsz{gban, Franciaorsz{gban, Norvégi{ban, végül Mexikóban élt. 1940-ben egy szovjet ügyök brut{lis módon meggyilkolta.
-[717]-
r{n, no meg nagy összegű apan{zzsal, aminek forr{s{ra a nyomoz{s nem tudott fényt deríteni. *33]) Július 26-{n az egzalt{lt „New York-i orosz tüntetésen” (P. Rutenberg elnökletével, aki először ir{nyította, majd megölte Gapont 424 ) Abraham Kagan, a Vorwärts zsidó lap szerkesztője az al{bbi szavakkal fordult Bahmetyev orosz nagykövethez „az Északamerikai Egyesült [llamokban élő kétmillió orosz zsidó nevében”: „Mindig is szerettük haz{nkat; mindig úgy éreztük, hogy a testvériség kötelékei fűznek minket Oroszorsz{g egész lakoss{g{hoz... Szívünk telve hűséggel az orosz felszabadul{s vörös z{szlaja és a szabad Oroszorsz{g h{romszínű nemzeti lobogója ir{nt.” Hozz{tette még, hogy a narodovolecek 425 önfel{ldoz{sa „közvetlenül következett az erősödő zsidóüldözés tényéből”, és hogy „az olyan emberek, mint Zundelevics, Deutsch, Gerschuni, Lieber és Abramovics a legb{trabbak közül valók voltak”. [34] És a visszatérők valószínűleg nem csak New Yorkból indultak, mert augusztusban az ideiglenes korm{ny utaz{si kedvezm ényeket vezetett be az Amerik{ból Vlagyivosztokon keresztül visszatérő „politikai menekültek” sz{m{ra. Július végén Londonban, a Whitechapelle-ben tartott gyűlésen (miut{n m{r többen visszatértek Oroszorsz{gba) „meg{llapított{k, hogy egyedül csak Londonban 10 ezer zsidó jelentette be visszatérési sz{ndék{t Oroszorsz{gba”, és hat{rozatban meg{llapított{k: örvendetes, hogy „a zsidók visszatérnek, hogy az űj szoci{lis és demok ratikus Oroszorsz{gért küzdjenek”. [35] A forradalomba siető visszatérők közül soknak igen figyelemre méltó sors adatott Oroszorsz{gban az oroszorsz{gi események menetében való szorgos részvétellel. Közöttük volt a jól ismert V. Volodarszkij, M. Urickij, Ju. Larin, „a hadikommunizmus426 gazdas{-
424
425
426
G. Gapon (1870-1906): pap és a titkosrendőrség ügynöke, a szentpéterv{ri tünt etők lemész{rl{s{nak (1905. janu{r 9.) egyik felelőse. Narodovolecek: a Narodnaja Volja neve szervezet tagjai, kezdettől fogva a terrori sta cselekmények hívei. Hadikommunizmus: az orosz polg{rh{ború idején (1918-1921) Lenin {ltal bevezetett hadigazd{lkod{s megnevezése. Jellenzői: piac- és pénzviszonyok megszüntetése, központi termékeloszt{s, jegyrendszer, politikai és gazdas{gi terror.
-[718]-
g{nak” majdani alkotómestere. Kevésbé ismert, hogy közöttük volt Szverdlov testvére, Venjamin (igaz, ő sosem emelkedett a vasútügyi népbiztos-helyettességnél és a Népgazdas{gi Legfelsőbb Tan{cs *36] elnökségi tagj{n{l magasabbra, de ez sem sz{mított kevésnek). Közöttük volt Moiszej Haritonov; Lenin emigr{cióbeli munkat{rsa, aki vele egy vonaton utazott, és aki m{r 1917 {prilis{ban Petrogr{dban botr{nyos hírnévre tett szert, miut{n az anarchist{kat segítette nagy értékű rabl{saik elkövetésében; később az Oroszorsz{gi Kommunista (bolsevik) P{rt, az OKbP permi, szaratov, szverdlovszki korm{nyzós{gi bizotts{gainak titk{ra, és a KB urak irod{j{nak titk{ra. Szemjon Dimanstein is a p{rizsi bolsevik csoport tagja, akinek megadatott, hogy ir{nyítsa a nemzetiségi ügyek népbiztoss{ga mellett működő zsidó biztoss{got, majd pedig az Össz-oroszorsz{gi Központi Végrehajtó Bizotts{g (ÖKVB) mellett működő zsidó ügyoszt{lyt, és összességében kezelje a zsidó problém{kat. (Megdöbbentő az is, ahogy 18 évesen egy esztendőn belül „letette a rabbivizsg{t” és belépett az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rtba.) *37] Közöttük volt az a csoport, amelyet Trockij mag{val vonzott New Yorkból, mégpedig magas posztolya. Az ékszerész G. Melnyicsanszkij, a könyvelő Frieman, a szedő A. Minkin-Menzon (ők nemsok{ra a szovjet szakszervezetek, a Pravda, a bankjegy- és értékpapír-sz{llít{s vezetői), a m{zoló Gomberg-Zorin (a petrogr{di forradalmi törvényszék elnöke). A febru{ri forradalom m{s visszatérőinek neve feledésbe merült, pedig k{r: a legfontosabb munkaterületeken kapcsolódtak be a forradalmi események menetébe. Így péld{ul Ivan Zalkind a biológia doktora jelentős részt v{llalt az októberi {llamcsínyben, majd – Trockij idején – lényegében a külügyi népbiztoss{got vezette. Szemjon Kogan-Szemkov 1918 novemberétől „az Izsevszki Fegyvergy{r és Acélöntöde politikai biztosa”, vagyis, büntetőbiztos az izsevszki munk{sok 1918 októberében levert széles körű felkelése *38+ helyén (itt az {ldozatok sz{ma több ezer, egyedül csak Izsevszk Szobornaja terén 400 munk{st lőttek agyon [39]). Tobinszon-Krasznoscsokov a tov{bbiakban az egész szovjet T{vol-Kelet vezetője (a KB t{vol-keleti irod{j{nak titk{ra, korm{nyfő). Girschfeld-Sztasevszkij, Verhovszkij néven a német hadifoglyokból és katonaszökevényekből {lló csapat -[719]-
parancsnoka lesz, vagyis lerakta a bolsevik erők nemzetközi csapatainak alapjait; később a nyugati front hírszerzési főnökévé nevezik ki (1920), a beköszönt „békeidőben” pedig „a VCSK testületének megbíz{s{ból... hírszerző h{lózatot szervez nyugat-európai orsz{gokban”, később „tiszteletbeli csekista 427 „ kitüntetésben részesül. *40+ A csatlakozók között voltak egy{ltal{n nem bolsevikok is, de Lenin és Trockij p{rtja őket is szívére ölelte. Hab{r Jakob Fischman az októberi {llamcsíny katonai-forradalmi bizotts{g{nak (KFB) tagja volt, és 1918 július{ban részt vett a baloldali eszerek zendülésében, mégis befogadt{k az OKbP-be, és évekre r{bízt{k a Munk{s-Paraszt Vörös Hadsereg felderítési részlegének vezetését. Jefim Jarcsukot, hab{r anarchoszindikalistaként 428 tért vissza, a petrogr{di v{rosi tan{cs megbízta a kronstadti tan{cs megerősítésével, októberben egy csapat ottani matrózzal részt vesz a Téli Palota ostrom{ban. Vszevolod Volin-Eichenbaum (az irodalomkutató testvére) 1917-ben visszatérvén Oroszorsz{gba kitartóan vall felforgató, {llamellenes nézeteket, Mahno 429 mozgalm{nak ideológusa, majd Mahno katonaiforradalmi tan{cs{nak elnöke. Mint ismeretes, Mahno ink{bb segített a bolsevikoknak, mint {rtott, és Volint egy tucat anarchist{val együtt békésen külföldre sz{műzték. [41] A visszatérők reményei teljességgel megalapozottak voltak: azok a hónapok sok oroszorsz{gi zsidót magasítottak jelentős pozícióba. „Nincs m{r többé zsidó kérdés Oroszorsz{gban.” [42] (Hab{r D. 427
428
429
CSEKA: Az ellenforradalom, szabot{zs és spekul{ció elleni harcra szervezett Össz oroszorsz{gi Rendkívüli Bizotts{g rövidítése (VCsK, Cseka). F. E. Dz erzsinszkij hozta létre 1917 decemberében. A VCsK helyi – korm{nyzós{gi, j{r{si szervei 1918ban alakultak meg (ezeket 1919-ben megszüntették). A VCsK-ból 1922-ben alakul meg a GPU. Anarchoszindikalista: anarchoszindikalizmus a munk{smozgalom és a szakszervez eti mozgalom anarchista elveket követő, tömegsztr{jkokkal és szabot{zzsal oper{ló ir{nyzata a XIX-XX. sz{zad fordulój{n. Mahno, Nyesztor Ivanovics (Mih nenko) (1889-1934): ukr{n szegényparaszti csal{dból sz{rmazó anarchista forradalm{r és gerillahadvezér. 1917-ben Délkelet-Ukrajn{ban földműves szakszervezetet, szabad községet és paraszttan{csot alakított, 1918-ban forradalmi katonai egységeket szervezett, amelyek egyszerre harcoltak a megsz{lló központi hatalmak (osztr{k, német és magyar) csapatai és a fehérek, majd a központi bolsevik korm{ny ellen. 1921-ben emigr{lt, P{rizsban halt meg.
-[720]-
Ajzman irodalmi riportj{ban Szura Alperovics, a Minszkből Petrogr{dra {ttelepült kereskedő felesége még kételkedik: „Most a rabszolgas{got eltörölték, és ez minden?” És mi van azzal, hogy „a tegnapi Nyikolaj megcsin{lta nekünk Kisinyovot”? [43]) Azokban a napokban még maga David Ajzman is így fűzi tov{bb a gondolatot: „A forradalom vívm{nyait a zsidóknak minden {ron meg kell védeniük... ebben nincs és nem is lehet semmiféle kétség. B{rmilyen {ldozatot is kív{njon az ügyünk – azokat meg kell hozni... Itt van minden kezdet és minden vég: (különben) elpusztul minden... Még a zsidó tömeg legsötétebb rétegei sz{m{ra is vil{gos mindez.” Hogy mi lesz a zsidókkal, „ha diadalmaskodik az ellenforradalom”, „vit{n felül {ll”. Biztos benne: tömeges kivégzések. És ezért „az ocsm{ny fajzatot szét kell taposni, még mielőtt csír{j{ban megjelelnie. Pusztulnia kell még az írmagj{nak is... A zsidók meg tudj{k védeni szabads{gukat.” [44] Csír{j{ban széttaposni... sőt még az írmagj{t is... M{r egészen bolseviki program, csak ótestamentumos nyelvezettel. És kit kell csír{j{ban? Kinek az írmagj{t? A monarchist{kat? M{r nem is mozognak, az aktív tagok megsz{mol{s{hoz még az egy kéz is soknak tűnik. Teh{t azokról van szó, alak ellen{lltak a tan{csok, bizotts{gok és az esztelen tömeg fékevesztett viselkedésének; akik meg akart{k {llítani az élet széthull{s{t, vagyis a józan kispolg{rok, egykori hivatalnokok és mindenekelőtt a tisztek és nemsok{ra a katonat{bornok Kornyilov430 is. Ezek között az ellenforradalm{rok között voltak zsidók is, de legink{bb és legnagyobbrészt ez az elem egybeesett az orosz nemzetiséggel. Elhagyv{n a nemzetiségi és a zsidó tém{t, nem felejtkezhetünk el a sajtóról. Tizenhétben erősödött a sajtó. Egyben befoly{sa is, a kiadv{nyok s a munkat{rsak sz{ma is. A forradalom előtt a katonai szolg{lat alóli mentességet csak néh{ny lap korl{tozott sz{mú munkat{rsa kaphatott, és csak azon lapok (és nyomd{k) esetében, amelyeket még a h{ború előtt alapítottak. (Ez eket „honvédelmi célú üzemeknek” tekintették akkor is, ha szenvedélyesen küzdöttek a 430
Korny ilov, Lav r Georg ijevics (1870-1918): az első vil{gh{ború népszerű t{bornoka. Tekintélyét azzal alapozta meg, hogy megszökött a német fogs{gból.
-[721]-
korm{ny és a katonai cenzúra ellen.) [prilistól a kiadók közbenj{r{s{ra a lapoknak biztosított kedvezmények köre kibővült. A katonai szolg{lat alóli mentességet élvező munkat{rsak sz{ma is. A kedvezmények kiterjednek a tov{bbra is alakuló politikai lapokra is (ezek időnként talmi431 kiadv{nyok: elég, ha legal{bb két hétig jelennek meg 30 ezres péld{nysz{mmal); no meg a fiatal koroszt{lyoknak biztosított kedvezmények és a „politikai menekültek”, meg a „sz{műzetésből kiszabadultak” kedvezményei, mindez a nagysz{mú baloldali újs{gokat t{mogatja. Ugyanakkor bez{rt{k a jobboldaliak újs{gjait – a Malenkaja gazet{t (Kis Újs{g) és a Narodnaja gazet{t (Népi Újs{g), mert azok német kapcsolatokkal v{dolt{k a bolsevikokat. Amikor pedig m{jusban sz{mos lap lehozta a fenséges asszony hamis t{viratait (hamisítv{ny, persze, de hisz ez csup{n a „t{vír{sz kisasszony könynyed tréf{ja”, amiért őt nyilv{nvalóan felesleges volt felelősségre vonni), azt{n persze mégiscsak meg kellett azokat c{folni, és a Birzsevije vedomosztyi nagy nehezen kinyögte: „Kiderült, hogy sem a posta- és t{virdaügyi főigazgatós{gon, ahol az udvari t{viratokat őrzik, sem a katonai cenzori hivatalban, sem a főt{virda gépeiben nincs nyoma ennek a levelezésnek.” [45] Vagyis: lehet, hogy t{viratok mégis voltak, de a nyomokat valami ügyes kéz eltüntette. Ó, te csod{latos szabad sajtó! A megfontolt Vinaver m{r kora m{rciusban figyelmeztette a petrogr{di zsidó klubban összegyűlteket: „Nemcsak a szabads{g szeretetére van szükség, hanem önuralomra is... Nem kell befurakodnunk a tekintélyes és díszes helyekre... Ne siessetek jogaink érvényesítésével.” [46] A forr{sok szerint Vinavernek (valamint Dannak, Liebernek és Brahmsonnak) „többször is aj{nlottak fel miniszteri t{rc{t, de mindny{jan visszautasított{k úgy gondolv{n, hogy a zsidóknak nem illik az orosz korm{ny tagjaiv{ lenniük”. De amit a jog{sz Vinaver természetesen nem tudott visszautasítani, az a szenz{ciós kinevezése a szen{tusba, ahol (G. Blumenfeld, O. Gruzenberg és I. Gurevics mellett) egyike lesz a négy zsidó szen{tornak. *47] Közvetlenül a miniszterek között egyetlen zsidó sem volt, de volt 431
Talmi: {l, hamis valótlan.
-[722]-
négy befoly{sos miniszterhelyettes – V. Gurevics Akszentjev a belügyminiszter mellett, Sz. Lurje a kereskedelmi és ipari t{rc{n{l, Sz. Schwarz és A. Ginzburg-Naumov a munkaügyi minisztériumban; P. Rutenberget is ide sorolhatjuk. Azt{n meg A. Galpern, az ideiglenes korm{ny hivatal{nak vezetője (V. Nabokov ut{n júliustól) *48], a külügyminisztériumban meg A. N. Mandelstam, az 1. főigazgatós{g vezetője. Júliustól a moszkvai katonai körzet parancsnok{nak segédtisztje Scher alhadnagy; m{justól A. Michelson a vezérkar külföldi hadt{p-igazgatós{g{nak vezetője. A létesítményfőnökségen az ideiglenes korm{ny biztosa Naum Glazberg; néh{ny zsidót Csernov m{jusban bevisz a földügyi főbizotts{gba, amely a parasztoknak juttatandó földdel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. A legtöbb beoszt{s persze nem kulcsfontoss{gú, és szinte súlytalan ahhoz a meghat{rozó befoly{shoz képest, amellyel az orsz{gban az eseményekre nézve azokban a hónapokban rendelkezett a végrehajtó bizotts{g, amelynek nemzetiségi összetétele izgalomban tartotta a közvéleményt. Az augusztusi {llami tan{cskoz{s témaíja az orsz{g aggasztó helyzete. Ezen a tan{csi, pírt- és v{llalati list{kon bekehült résztvevők mellett a nemzetiségek képviseletei is külön helyet kaptak, 8 helyet a zsidók, melyben részt vett G. Szliozberg, M. Lieber, N. Friedman, G. Landau, O. Gruzenberg. A legkedveltebb jelszó 1917-ben „A forradalom elmélyítése”. Éppen ezzel foglalkozott minden szocialista p{rt. I. O. Levin írja: „Minően kétséget kiz{ró tény, hogy a bolsevik p{rtban, va lamint a többi, a forradalom úgynevezett elmélyítését sz{mottevően szolg{ló – mensevik, eszer stb. – p{rtban jelenlévő zsidók sz{ma mind létsz{m, mind a r{juk jutó vezető pozíciók tekintetében semmiképpen sem felelt meg az orsz{g lakoss{g{hoz viszonyított ar{nyuknak. Ez vit{n felüli tény, amit meg kell magyar{zni, azonban értelmetlen és céltalan volna tagadni”, annak meggyőző „bemutat{sa, hogy a m{rciusi forradalom előtt Oroszorsz{gban a zsidók jogfosztottak voltak... nem meríti k-i a kérdés lényegét”. [49+ A szocialista p{rtok KB-inak összetétele ismert. R{ad{sul 1917 folyam{n a mensevikek, a jobboldali eszerek, a baloldali eszerek és a felforgatók vezetésében jóval -[723]-
több volt a zsidó, mint a bolsevikokéban. „A forradalmi szocialista p{rtnak az 1917 m{jus{nak végén, június{nak elején megtartott kongresszus{n a 318 küldöttből 39 volt zsidó; a kongresszuson v{lasztott központi bizotts{g 20 tagja közül pedig hét. Az eszer jobb oldali frakciój{nak egyik vezetője A. Gotz, a baloldali frakcióé M. Nathanson.” [50] (És milyen sz{nalmasan végezte Nathanson, a „bölcs M{rk”, az orosz narodnyik mozgalom szülőatyja: a vil{gh{ború idején külföldön pénzügyi t{mogat{st fogadott el Németorsz{gtól; 1917 m{jus{ban Németorsz{gon keresztül utazott; Oroszorsz{gban azonnal Lenin t{mogat{s{ba fogott, és saj{t tekintélyével meg{ldotta az ideiglenes korm{ny elzavar{s{nak gondolat{t, sőt, elsőként mondta ki, hab{r Lenin ezt – persze – nélküle is felfogta.) A helyi önkorm{nyzati v{laszt{sok 1917 nyar{n zajlottak le. [ltal{ban a szocialista p{rtok győztek, és „a zsidók hathatósan bekapcsolódtak a helyi és az önkorm{nyzati munk{ba a letelepedési hat{ron kövül eső sz{mos v{rosban is”. Így péld{ul „az eszer O. Minort v{lasztj{k a v{rosi duma elnökének Moszkv{ban, A. Weinstein (Rahmiel), a Bund központi bizotts{g{nak tagja pedig Minszkben, a mensevik I. Polonszkij Jekatyerinoszl{vban, a bundista D. Csertkov Szaratovban”, G. Schreider „Petrogr{dban főpolg{rmester, A. Ginzburg-Naumov pedig Kijevben polg{rmester-helyettes”. [51] Nevezett személyeket azonban nagyobbrészt elsöpörte az októberi {llamcsíny, és nem ők döntötték el a tov{bbi események menetét Oroszorsz{gban, hanem olyanok, akik sokkal alacsonyabb vezetői beoszt{sban voltak, különösen a tan{csokban, mint L. Hincsuk, a munk{sküldöttek moszkvai tan{cs{nak vezetője, vagy az irkutszki tan{csban Naszimovics és M. Trilisszer (október ut{n a szibériai tan{csok központi VB-jében az egyik legtekintélyesebb csekista). [52] Még a vidéki „munk{s- és katonaküldöttek tan{csaiban (is) a zsidó szocialista p{rtok mindenütt bőségesen képviseltették magukat”. *53+ Még a szeptemberi demokratikus tan{cskoz{son is, amely annyira felbosszantotta Lenint, hogy követelte az Alekszandrinszkij Szính{z bekerítését, és az egész tan{cskoz{s letartóztat{s{t. (Nasatir elvt{rs, a szính{z politikai biztosa saj{t bőrén tapasztalhatta volna meg a lenini fenyegetés hat{s{t, ha Trockij meg nem védi.) És még az -[724]-
októberi {llamcsíny ut{n is a katonaképviselők moszkvai tan{cs{ban – ahogy Buharin mondta –, vannak „fogorvosok, gyógyszerészek stb., vagyis olyan személyek, akik ugyanannyira közel {llnak a katon{khoz, mint a kínai cs{sz{rhoz”. [54] És mindeneknél magasabban, egész Oroszorsz{g felett, tizenhét tavasz{tól őszéig vajon az erőtlen és akaratgyenge ideiglenes korm{ny {llt? Nem, hanem a petrogr{di szovjet uralkodó és sorait szorosra z{ró végrehajtó bizotts{ga, majd később, június ut{n a központi végrehajtó bizotts{g (KVB), amely {tvette tőle az össz-oroszorsz{gi teljes hat{skört. Íme, h{t ezek a szervezetek voltak Oroszorsz{g valódi ir{nyítói. B{r külső megnyilv{nul{ saikban összeforrottak, de belül nem egységesek, ellentmond{soktól és p{rtideológiai zűrzavartól marcangoltak. A petrogr{di MKKT VB először (ahogy olvastuk is) nagy egyetértésben jóv{hagyta az „1. sz{mú napiparancsot”, majd sok{ig ingadozott a h{ború kérdésében: szétzüllessze a hadsereget vagy megerősítse? (És eléggé v{ratlan hat{rozotts{ggal megt{mogatta a „Szabads{g-kölcsönt”, felh{borítva ezzel a bolsevikokat, de ismét egyetértésre jutva velük, és többek között a liber{lis zsidókkal is abban, hogy a t{rsadalomnak kedvezményeket kell biztosítania a kölcsön sz{m{ra.) Az első össz-oroszorsz{gi MKKT KVB (Oroszorsz{g első tan{csi ir{nyít{sa) elnöksége 9 emberből {llt. Köztük volt az eszer A. Gotz, a mensevik F. Dan, a bundista M. Lieber, az eszer M. Gendelman. (M{rciusban Gendelman és Sztyeklov a tan{csi értekezleten az uralkodócsal{d szigorúbb elz{r{salt követeli, és az összes nagyherceg utólagos letartóztat{s{t, így magabiztosabban éreznék magukat a hatalomban.) Ugyanebben a KVB elnökségben tal{ljuk az egyik legtekintélyesebb bolsevikot, L. Kamenyevet, meg a grúz Csheidzét, az örmény Szaakj{nt, a tal{n lengyel Krusinszkijt és a tal{n orosz Nyikolszkijt. Micsoda arc{tlan összetételű testület ir{nyította Oroszorsz{got abban a v{ls{gos helyzetben! A munk{s- és katonaküldöttek KVB-jétől függetlenül létezett a szintén össz-oroszorsz{gi, m{jus végén v{lasztott testület, a parasztküldöttek tan{cs{nak végrehajtó bizotts{ga. A végrehajtó bizotts{g 30 tagj{ból h { r o m volt paraszt, ezt az olcsó l{tszatkeltést alkalmaz-[725]-
t{k m{r a bolsevikok előtti hatalomban is. A 30 tag között D. Paszmanyik zsidókat is – hetet – tal{l: „szomorú jelenség ez, és éppen a zsidó érdekek szempontj{ból nézve... a vízcsapból is zsidók folynak”. [55] És ez a paraszttan{cs saj{t soraiból küldötteket {llít a közeljövőbeni alkotm{nyozó nemzetgyűlésbe: n{szvendégek list{ja, mely Kerenszkijjel kezdődik, de ott van a hangoskodó Ilja Rubanovics, aki éppen, hogy hazatolta a képét a p{rizsi sz{műzetésből, a terrorista Abram Gotz, az alig ismert Gurevics... [56] (Ugyanabban az újs{gjegyzetben egy hír, hogy M. Golman z{szlóst letartóztatt{k dezert{l{s432 miatt, pedig ő a mogiljevszki korm{nyzós{gi paraszttan{cs elnöke. [57]) Mag{tól értetődő, hogy a végrehajtó bizotts{gok lépései nem magyar{zhatóak csup{n nemzetiségi összetételükkel, ó, nem! (Sokan azok közül a hatalmass{gok közül visszavonhatatlanul elhagyt{k szülőközösségüket, m{r az ösvényt is elfeledték, amelyen be{llíthatn{nak egy kis vidéki vendégeskedésre.) Ott mindenki mélységesen hitte, hogy tehetségénél és forradalmis{g{n{l fogva éppen ő fogja a legjobban rendbe tenni a munk{sok, katon{k és parasztok dolgait. Egyszerűen képzettségénél és r{ termettségénél fogva gyakorlatiasabban fogja elintézni az ügy eket, mint a lomha pórnép. Az orosz emberek tömegeiben azonban, a pórnéptől fel ak{r a t{bornokig, meghökkentő benyom{st keltett – a szónokoktól a gyűlések és tüntetések szervezőiig – a vezetők vagy ir{nyítók {br{zat{nak v{ratlan, szemet szúró kicserélődése. Íme egy példa V. Sztankevicstől, a végrehajtó bizotts{g egyetlen szocialista tisztjétől: „ez a tény (a zsidók bősége a VB-ben) mag{ban véve is hatalmas a mértékben befoly{solta a közhangulatot és a közösség szimp{ti{j{t... Mellesleg amikor Kornyilov először j{rt a bizotts{gban, egészen véletlenül úgy foglalt helyet, hogy minden oldalról zsidók vették körül, vele szembe pedig a bizotts{g két nemhogy nem tekintélyes, hanem egyenesen jelentéktelen tagja került, akikre csak azért emlékszem, mert karikatúraszerűen zsidós arcvo-
432
Dezert{l (f rancia): elhagyja a csapatot, a z{szlót, megszökik, {tp{rtol az ellenséghez.
-[726]-
n{saik voltak. Ki tudja, hogyan befoly{solta ez Korny ilov viszony{t az orosz forradalomhoz.” [58] Na és az új hatalom vajon hogyan viszonyul az orosz dolgokhoz? augusztus vége, „Kornyilov végnapjai”. Oroszorsz{g a szemünk l{tt{ra pusztul, elveszti a h{borút, a hadsereg elzüllött, a h{torsz{g széthullott. Kornyilov t{bornok, akit Kerenszk ij ügyesen becsapott, lelki egyszerűségében felki{lt, szinte felvonít a f{jdalomtól: „Oroszok! Nagy haz{nk haldoklik. Közel a végór{ja... Mindenki, akiben orosz szív dobog, mindenki, aki hisz Istenben, templomba! Könyörögjetek az Úr Istennek, hogy adjon nekünk csod{t, szülőföldünk megmenekülésének legnagyszerűbb csod{j{t!” [59] HimmerSzuhanov, febru{r ideológusa, a végrehajtó bizotts{g egyik vezető tagja erre felvihog: „ügyetlen, buta, tartalmatlan, politikailag és irodalmilag gyenge... micsoda kisstílű talmi szuzdalkod{s. 433 „ [60] Igen, p{toszos, ügyetlen; igen, hi{nyzik a vil{gos politikai {ll{spontja: a politik{hoz Kornyilov nem szokott hozz{. De vérzik a szíve. És Szuhanov érzi-e ezt a f{jdalmat? Ő nem ismeri az élő kultúra és az orsz{g fennmarad{s{nak igényét, ő az ideológi{t, az Internacion{lét szolg{lja, ez pedig sz{m{ra csup{n holmi tartalmatlans{g. Igen, epésen v{laszol. Szemreh{ny{sa, hogy „talmi”, de több is ann{l, „szuzdalkod{s”, Vagyis valami okból ider{ncig{lja az orosz történelmet a szentséget és az ősi művészetet. Nos, az orosz kultúra ir{nt érzett ilyen mély megvetéssel vezették a febru{ri forradalmat Szuhanov és pajt{sai – az internacionalizmus habja – a gonosz emlékű végrehajtó bizotts{gból. Itt most nem is Szuhanov és a többiek nemzetiségéről van szó, hanem éppen a nemzetiségtelen, oroszellenes és konzervatizmusellenes hangulatukról. Hiszen az ideiglenes korm{nytól elv{rható, hogy legal{bb valamikor és valamiben utat enged az orosz életérzésnek. Ehhez képest egy tapodtat sem. A leg{tfogóbb és „leghazafiasabb” megnyilv{nul{sa: vezetni Oroszorsz{got megkezdődött összeoml{sa útj{n (m{r a Kronstadti Közt{rsas{g is, és nem csak az egyedül, „elszakadt Oroszorsz{gtól”) a katonai győzelem felé! A katonai
433
Szuzdalkod{s: Szuzdal, ősi orosz v{ros nevéből.
-[727]-
győzelem felé b{nni {ron! A szövetségesek ir{nti hűség felé. (Nógattak is a szövetségesek, a korm{nyok is, a közvéleményük is, a pénzembereik is. M{jusban a lapok a washingtoni Morning Postot idézik: „Amerika az orosz korm{ny értésére adta”, hogy különbéke esetén az Egyesült [llamok „azonnal felbont minden pénzügyi meg{llapod{st Oroszorsz{ggal”. [61] Ugyanitt Lvov herceg: „Az orsz{gnak ki kell adnia a parancsot, és harcba kell küldenie hadseregét.” [62]) Hogy milyen következményekkel j{r a h{ború folytat{sa Oroszorsz{gra nézve, ki törődik azzal. És ez a képtelenség, a nemzeti önfenntart{si ösztön teljes elvesztése megjelenik az ideiglenes korm{ny szinte minden ülésén. A dolgok a nevetségesig fajulnak. Miközben sok millió rubelt költ jobbra és balra, és még véletlenül sem hagyja finanszíroz{s nélkül „a nemzeti kisebbségek kultur{lis szükségleteit”, {prilis 6-i ülésén (a fehér héten) az ideiglenes korm{ny elutasítja a rég óta ismert „V. V. Andrejev nagyorosz zenekar{nak” kérését, hogy kaphassanak fizetést, mint régen, „őfelsége saj{t kancell{ri{j{nak hiteleiből” (azokból a hitelekből, amit az ideiglenes korm{ny m{r elkobzott). Hisz kérni is csup{n évi 30 ezer rubelt kértek az egész zenekar sz{m{ra, h{rom miniszterhelyettes fizetését. „Elutasítani!” (Ak{r fel is oszlathatj{k a „nagyorosz” zenekarukat, micsoda elnevezés!) Valószínűleg, félreértésről van szó? Andrejev ismételt kérvényt nyújt be. [m ez az egyébként b{gyadt korm{ny a tőle egészen szokatlan hat{rozotts{ggal {prilis 27-i ülésén *63+ azt m{sodszor is elutasítja. Soha egyetlen orosz nemzeti hang sem hallatszott ebben az évben az orosz miniszter és történész Miljukov sz{j{ból. De Kerenszkijt, „a forradalom legfőbb alakj{t” sem lehet a legkisebb mértékben sem megv{dolni a nemzeti szellem jelenlétével. Viszont {llandó óvatoskodó felborzolód{st igen mindenféle konzervatív körökkel, főképpen orosz nemzeti körökkel kapcsolatban. És utolsó, október 24-i előparlamenti beszédében – miközben Trockij alakulatai h{zról h{zra foglalj{k el Petrogr{dot, miközben l{ngol a Mariinszkij-palota padlója – Kerenszkij meggyőződéssel bizonygatja, hogy az {ltala betiltott bolsevista Rabocsij puty (Munk{sok Útja), Pravda és a jobboldali
-[728]-
Novaja Rusz (Új Oroszorsz{g) azonos ir{nyvonalat követő org{numok... A végrehajtó bizotts{g „{tkozott névtelensége” persze nem maradt megfejtetlen. A VB két hónapig prób{lta tartani a titkot, de m{jusban színt kellett vallania, addigra szinte az összes {lnevet megfejtették (Sztyeklov-Nahamkisz egyelőre őrizte a titk{t, de Borisz Oszipovics Bogdanov, a tan{cs erélyes {llandó vezetője v{ltozatlanul hagyta nevét, megkettőzve Bogdanov-Malinovszkijra). Ez az idegesítő és érthetetlen titkolóz{s fokozatosan felingerelte az egyszerű embereket is. Ha péld{ul m{jusban a tan{cs ülésén elhangzott: javasoljuk Zinovjev és Kamenyev elvt{rsakat!”, akkor a teremből bekiab{ltak: „Mondj{k meg a valódi nevüket!” A nevek eltitkol{sa nem fért az akkori egyszerű ember eszébe: neveiket csak a tolvajok rejtik el vagy cserélik ki. Borisz Katz miért szégyelli a nevét, és lesz belőle „Kamkov”? Lurje miért rejtőzik „Larin” néven? Mandelstam „Ljadov?” Sokan azonban a földalatti mozgalomban vettek fel {lnevet, mivel rejtőzniük kellett, de a tomszki szoc.-dem. Schotman m{r 1917-ben v{lt Danyilovv{, és nem ő az egyedüli. Vajon miért? Egy dolog vit{n felüli: a forradalm{rnak, aki {lnevet vett fel, valakit tévedésbe kellett ejtenie, de lehet, hogy nem csak a rendőrséget és a korm{nyt? Hiszen így a közembereknek sincs lehetőségük megtudni és kital{lni, kik is új vezetői. A febru{ri forradalom első hónapjainak büntetlen feloszlat{ saiba belefeledkezve sz{mos zsidó szónok nem l{tta meg vagy nem vette észre, hogy éppen az ő gyakori felbukkan{sadu-a a szónoki emelvényeken és a gyűléseken néznek értetlenül és ferde szemmel. A febru{ri forradalom időpontj{ban semmiféle „népi antiszemitizmus” sem lehetett belső Oroszorsz{gban. (Ugyanaz az Abraham Kagan 1917-ben megtehette, hogy kijelenti: „Szerettük Oroszorsz{got, az összes szorongattat{s ellenére, amiben részünk volt a régi rendszerben, mivel tudtuk, hogy a szorongattat{sokban nem az orosz nép a bűnös”, hanem csakis a c{rizmus. *64]) A febru{rt követő néh{ny -[729]-
hónap alatt azonban a zsidókkal szemben érzett ingerültség éppen a nép között lobban fel és elindul Oroszorsz{g-szerte, hónapról hónapra jobban duzzadva. Még a febru{ri rezsim lapjai is megemlítették, péld{ul a durvul{st a v{rosi sorban {ll{sn{l. Minden az alatt az örök pillanat alatt v{ltozott meg, amely a régi és az új Oroszorsz{g között fekszik. De a legjobban a „kígyózó sorok” v{ltoztak meg. Fura ügy. Miközben minden „elbalosodott”, a sor{ll{sok jobbosodtak. Ha esetleg... „a fekete sz{zak féle hírverést akarja hallani... csatlakozzon a sorban {llók közé”. Ott lehet hallani, hogy: „A sorban bezzeg egyetlen zsidó sincs, minek is, hiszen elegendő kenyeret sp{jzoltak be.” A sor m{sik végéből pedig „elindult a kenyeret rejtegető zsidókról szóló legenda... a sorban {ll{sok az ellenforradalom legveszélyesebb fészkei”. [65] Moszkva, ősz; a zsidóellenes szóbeszéd a legélénk ebb t{mogat{sra mindig is a forradalmi éhes sorokban lelhetett: „Nézd a mocskokat! Mindenhova befurakodtak! Nézd csak, autóra tettek szert, r{zz{k a rongyot... L{m csak, egyetlen bibsi 434 sem {ll sorba... V{rjatok csak, majd jól a kezünk közé kaparintunk benneteket!” [66] És egyébként is minden forradalom felszakítja a népben a gonoszs{g, az irigység és a harag forr{sait. Ugyanez j{tszódott le a keresztény hitében régóta meggyöngült orosz népben is. És a zsidókra – akik nagy sz{mban emelkedtek fel, és megjelentek ott, ahol kor{bban nem voltak, r{ad{sul nem titkolt{k forradalmi örömüket, viszont nem osztoztak a sorban {ll{s nincstelenségében – zúdult a nép ingerültségének hull{ma. Az 1917-es újs{gokban sz{mtalan ilyen epizód jelenik meg: a Szennaja téren és az Aprakszin piacon {rukészleteket fedeztek fel zsidó kereskedőknél, „ki{lt{sok hallatszottak... »Verjük szét a zsidó üzleteket!«,mivel »a mocskos zsidók a hib{sak mindenben«... a »mocskos zsidó« ott van minden ajkon”. [67+ Egy poltavai (valószínűleg zsidó) kupecnél liszt- és szalonnakészleteket tal{ltak. Elkezdték szétverni a boltj{t és m{ris a zsidók szétverésére buzdít valaki. Kisz{lltak az MKT tagjai, hogy megnyugtass{k a tömeget, és köztük Drobnisz – megverték. *68] Szeptemberben Jekatyerinoszl{vban a katon{k „Üsd a burzsujt! Üsd a zsidót!” ki{lt{sokkal verik szét a bolto434
Bibsi, biboldó : a zsidó bar{tian gunyoros megnevezése.
-[730]-
kat. Kijevben, a Vlagyimirszkij piacon egy kisfiú mérlegsúllyal fejbe v{g egy, a lisztsorba befurakodó asszonyt. Azonmód kiab{lni kezdtek: „A mocskos zsidók verik az oroszokat!” és haddelhadd. (És mindez Kijevben, ahol m{r amúgy is az „Éljen a szabad Ukrajna, zsidók és pol{kok nélkül!” a jelszó.) Most m{r minden utcai verekedésnél, még Petrogr{dban is, gyakran nyilv{nvaló ok nélkül is felfelhangzik: „Üsd a zsidaj{t!” Péld{ul a petrogr{di villamoson két asszony „az MKT elzavar{s{ra buzdított, amelyben elmond{suk szerint, amúgy is csak »németek és zsidók« vannak. Mindkettőt letartóztatt{k és felelősségre vonj{k.” [69] A Russzkaja Volja (Orosz Akarat) írja: „Szemünk előtt születik újj{ és terjed az antiszemitizmus, annak is a legprimitívebb form{ja... Elég (Petrogr{dban) belehallgatni a beszélgetésekbe a villamoson, a különböző boltok és üzletecskék előtt kígyózó sorokban, és a sz{mtalan röpgyűlésen, ami m{r minden sarkon és kereszteződésben összegyűlik... A zsidókat v{dolj{k azzal, hogy eluralkodtak a politik{ban, elfoglalt{k a p{rtokat és a tan{csokat, és majdhogynem szétzüllesztették a hadsereget... hogy fosztogatnak, és elrejtik az {rut.” [70] Sz{mtalan zsidó szocialist{nak, a fronton harcoló csapatokn{l működő agit{tornak volt hat{rtalan sikere az év tavaszi hóna pjaiban, amikor a „demokratikus békére” lehetett felszólítani, és nem kellett harcolni. Akkor senki sem rótta fel nekik, hogy zsidók. Akkor azonban júniusban a VB ir{nyvonala megv{ltozott, t{mogatni az előrenyomul{st, sőt buzdítani r{, akkor hangzott fel, „Üsd a zsidaj{t!”, és azok a zsidó r{beszélők sokszor kerültek {m a féktelen katon{k ökleinek kereszttüzébe. Mag{ról a petrogr{di végrehajtó bizotts{gról pedig sokszor mondt{k, hogy „elfoglalt{k a zsidók”. Ez a vélemény m{r júniusra széles körben megszil{rdult a petrogr{di helyőrségben és a gy{rakban, éppen ezt kiab{lt{k a katon{k a VB-s Vojtinszkinek, aki a gyalogos ezredbe l{togatott, hogy lebeszélje a katon{kat a bolsevikok {ltal gerjesztett, június 10-i fenyegető tüntetésben való részvételről. V. D. Nabokov, akit sehogy sem lehet antiszemitizmussal v{dolni, viccesen elmondja, hogy az előparlament vezetőinek tan{csko-[731]-
z{s{t (1917 októbere) „nyugodtan lehetett volna szinhedrionnak435 nevezni”: „Résztvevőinek túlnyomó része zsidó volt. Az oroszok közül csak Avkszentyev, én, Pesehonov, Csajkovszkij volt jelen...” Erre a mellette ülő Mark Visny{k hívta fel a figyelmét. *71] Őszre összegződtek a hatalmon lévő zsidók aktivit{s{ról kialakult benyom{sok úgy, hogy még az Iszkri (Szikr{k), a végtelenül l{gy Russzkoje szlovo (Orosz Szó) képes melléklete is, amely a kor{bbi közhangulatnak megfelelően sose mert volna ilyet tenni, október 29-i, vagyis m{r a moszkvai októberi harcok idején kiadott sz{m{ban élesen zsidóellenes karikatúr{t közölt. Az MKKT VB hat{rozottan küzdött az antiszemitizmus ellen. (Nem z{rom ki, hogy 1917 {prilis{ban azért utasított{k el kegyetlen módon az érdemekkel rendelkező Plehanovnak 436 a végrehajtó bizotts{gba való bekerülésére vonatkozó kérését, hogy így v{laszoljanak Plehanovnak a Bund-ellenes „Gad437 törzsére” tett kijelentésére, amit Lenin idéz. *72+ H{t lehet ezt még m{sképp magyar{zni?) Június 21-én a tan{csok I. kongresszusa felhív{sban szólít fel az antiszemitizmus elleni harcra („szinte az egyetlen hat{rozat, amelyet a kongresszus egyhangúlag, mindenféle ellenvetés és vita nélkül fogadott el” *73+). Amikor pedig június végén (28-29-én) ülésezett a KVB újsütetű irod{ja, és hallgatt{k a besz{molót „az antiszemita agit{ció fokoz{s{ról... főként az északi és a délnyugati” korm{nyzós{gokban, akkor azonnali döntést hoztak: a helyszínre küldik a KVB 15, különleges hat{skörrel felruh{zott tagj{t *74], és beosztj{k őket az „ellenforradalom elleni oszt{ly”-hoz. A bolsevikok pedig, miközben a „Le a tőkés miniszterekkel!” jelszóval folytatt{k küzdelmüket, nem hogy küzdöttek volna az {radat ellen, de nem is szégyellték fokozni azt (az anarchist{kkal karölt-
435
436
437
Szinhedrion: zsidó törvényszék a m{sodik templom fenn{ll{sa (Kr. e. 516-tól Kr. e. 79-ig) alatt. Plehanov, Georgij Valentinovics (1886-1918): orosz marxista szoci{ldemokrata, a Népakarat vezető tagja. 1880-ban emigr{l. A mensevik p{rt vezetője. Gad: az oroszban egyar{nt jelenti a bibliabeli József fi{nak n evét, de főnévként jelentése: „féreg, al{való gazember”. Gad törzse a tizenkét zsidó törzs egyike. Plehanov és Lenin vit{j{t a szerző az I. kötet 6. fejezetéhen idézi.
-[732]-
ve, hab{r azoknak Bleichman volt a vezetőjük), úgymond: a végrehajtó bizotts{g azért tanúsít ekkora rendkívüli mérsékletet a korm{ny ir{nt, mert m{r mindent elfoglaltak a tőkések és a zsidók. (Felismerhető a narodovolecek módszere 1881-ből...) És amikor eljött július 3-4., a bolsevik felkelés ideje, akkor az m{r lényregében nem az erőtlen ideiglenes korm{ny ellen ir{nyult, hanem a vetélyt{rs, a VB ellen, vagyis a bolsevikok suttyomban szintén a katon{k zsidóellenes dühére sz{mítottak: ott, a vébében, l{tod, hogy bevették magukat! Amikor pedig m{r a bolsevikok döntő felkelésére kehült sor, akkor a KVB {ltal október 19-re összehívott helyőrségi gyűlésen „a 176. gyalogos ezred egyik képviselője, zsidó” figyelmeztet: „Ott lent (az utc{n) azt kiab{lj{k, hogy mindenben a zsidók a hib{sak.” [75] Gendelman beszéli el a KVB-ban az október 25-re virradó éjjel történteket: napközben ő a Péterp{l-erődben szónokolt, megkísérelvén elt{ntorítani a helyőrséget a felkelésben való részvételtől, de azok ezt ki{ltozt{k: „Ja, Gendelman, teh{t zsidó fajzat és jobboldali.” [76] Október 27-én a Baltyijszkij p{lyaudvaron, amikor Gotz küldöttség élén Gatcsin{ba készül Kerenszkijhez, a matrózok majdnem felkoncolt{k és szidalmazt{k, hogy „a tan{csok is a zsidók kezére kerültek”. [77] És a petrogr{di borospincepogromok közben amire a bolsevikok fényes győzelme ut{n került sor megint csak azt ki{ltozt{k: „Üsd a zsidaj{t!” Ennek ellenére az egész 1917. évben egyetlen zsidópogromra sem került sor. A Katus{n és a Ternopolon végigsöprő pogrom a visszavonuló és a parancsnokl{s alól kiszabadult részeg forradalmi katon{k megvadult gar{zd{lkod{si volt, mindent pusztítottak, ami a kezük ügyébe került, sorban minden boltot és üzletet, a legtöbbjük pedig zsidó kézben volt, így kelt sz{rnyra a „zsidópogrom”. Hasonló pusztít{sra került sor azokban a napokban Sztanyiszlavovban is, ahol jóval kevesebb zsidó élt, és azt nem nevezték zsidópogromnak. M{r 1917 közepén (m{rciussal és {prilissal szemben) megjelent a feldühödött lakosok vagy a részeg katon{k részéről fenyegető veszély, {m ennél összehasonlíthatatlanul nagyobb veszély fenyegette a zsidókat a pusztuló orsz{g részéről. Elképesztő, hogy a zsidó közvé-[733]-
lemény és a vele nagyobbrészt megegyező sajtó mintha nem tette volna a mag{év{ tizenhét rettenetes tapasztalatait, mintha nem tanult volna belőle, hanem csak a szétszórt „pogromszerű jelenségeke” figyelt és reag{lt, de nem a re{lis veszélyre. Ugyanígy viselkedett a végrehajtó hatalom is. A Ternopol melletti német {ttörés napjaiban, július 10-re virradó éjjel sor került az MKKT KVB és a PKT VB kétségbeesett együttes ülésére. Bel{tt{k, hogy pusztul a forradalom (ez az első) és az orsz{g (ez a m{sodik), kiki{ltj{k az ideiglenes korm{nyt a „forradalom megmentésének korm{ny{v{”, és ki{ltv{nnyal fordulnak a néphez: „A sötét erők ismét arra készülnek, hogy szétmarcangolj{k sokat szenvedett haz{nkat. A tömegeket r{uszítj{k a zsidókra.” 178] Július 18-{n az {llami Duma tagjainak mag{nértekezletén (jelentéktelenül kicsi, satnya csoportocska) alighogy Maszlennyikov képviselő felszólalt az ideiglenes korm{ny ellen, és megnevezte tagjainak valódi neveit, még aznap este a VB frakcióülésén félreverték a harangot: íme, egy nyilv{nvaló ellenforradalmi megnyilv{nul{s, amellyel szemben Cereteli belügyminiszter frissen leadott rendelete alkalmazandó! (A rendeletet a bolsevik felkelés nyom{n adt{k ki, de a bolsevikokkal szemben nem alkalmazt{k.) Egy nap múlva Maszlennyikov m{r a Recs has{bjain mentegetőzik: igen, megnevezte Sztyeklovot, Kamenyevet és Trockijt, de eszébe sem jutott uszítani az egész zsidó nép ellen, „és minden alkalommal, amikor őket t{madta, t{vol {llt tőle még a gondolat is, hogy a zsidó népet okolja tetteikért”. [79] Végül eljön szeptember közepe, a febru{rizmus egész építménye m{r visszafordíthatatlanul romhalmaz; az imm{r elkerülhetetlen bolsevik puccs előestéjén Ja. Kantorovics a Recs has{bjain figyelmeztet a veszélyre: „A résekből és hasadékokból előm{sznak Oroszorsz{g sötét és gonosz erői, hogy ujjongó k ört{ncuk közepette feketemiséken {ldozzanak...” Igen, nemsok{ra így lesz. Csak miféle misékről is van szó? „Az {llati hazafis{g és a pog romos »valódi orosz« {llamis{g” *80+ miséiről. Októberben Petrogr{dban Trumpeldor megszervezi a zsidó önvédelmet a pogromok elleni védekezés célj{ból, de ez feleslegesnek bizonyul. -[734]-
Megzavarodtak az oroszok, de a zsidók is. Néh{ny ével a forradalom ut{n, b{natosan tűnődve annak menetén, G. Landau így ír: „[m abban valami megdöbbentő önpusztít{si v{gy, ahogy a zsidók részt vesznek az orosz zavarg{sokban; most nem kifejezetten a bolsevizmusban való részvételről beszélek, hanem a forradalomról, annak egész folyam{n. Itt nem is csak a hatalmas sz{mú aktív p{rtemberről, szocialist{ról és forradalm{rról van szó, akik részt vettek; ink{bb a széles körű együttérzésről, amellyel fogadt{k... Hisz a borúl{tó v{rakoz{sok – részben a pogromok v{r{sa – nagyon és nagyon sok embertől nem {lltak t{vol, mindazon{ltal ezek egybeolvadtak a minden bajt és pogromot előidéző zűrzavar elfogad{s{val. Amint a lepkét is vonzza a végzetes l{ng, a pusztító tűz... Nyilv{nvaló, hogy komoly indítékok sarkallt{k a zsidókat erre az oldalra, de ugyanennyire nyilv{nvaló azok önpusztító jellege is... Igaz, a zsidók ezzel semmiben Bern különböztek az orosz értelmiség többi részétől, az orosz t{rsadalomtól... De nekünk különbeknek k e l l e t t volna lennünk... nekünk, a polg{rok, kereskedők, kézművesek, értelmiségiek ősi népének, a föld és a hatalom népétől, a parasztoktól, földesuraktól és csinovnyikoktól 438 .” [81] Ne feledjük el azokat sem, akik különböztek. [llandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a zsidós{g mindig nagyon különböző, hogy az ir{nyzatok sk{l{ja nagyon széthúzódik hangulata és tettei szerint. Így 1917-ben az orosz zsidós{gon belül – vidéken egyértelműen, de még a főv{rosban is – megmaradtak a józan szemléletű körök, és a hónapok előrehaladt{val, október felé ezek egyre bővültek. Figyelemre méltó ebben az összefüggésben a zsidók Oroszorsz{g egységével kapcsolatos {ll{spontja azokban a hónapokban, amikor Oroszorsz{got nemcsak m{s nemzetek, hanem még a szibériaiak is darabokra akart{k tépni. „A forradalom teljes ideje alatt a nagyhatalmi Oroszorsz{g eszméjének leghevesebb védelmezői – a nagyoroszok mellett – a zsidók voltak.” [82] Most, amikor a zsidók egyenjogús{got kaptak Oroszorsz{gban, ugyan mi egyesíthette a zsidókat a t{vol élő nemzetiségekkel? Az egységes orsz{g ön{lló
438
Csinovnyik (orosz): tisztviselő.
-[735]-
részepe való szétesése szétszakította volna a zsidós{got is. Júliusban a kadetok IX. kongresszus{n Vinaver és Nolde nyíltan érveltek a nemzetiségek területi széttagol{sa ellen, Oroszorsz{g egysége mellett. *83+ Hasonlóképpen szeptemberben a demokratikus értekezlet nemzetiségi szekciój{ban a zsidó szocialist{k – mint centralist{k – Oroszorsz{g föderatív439 berendezkedése ellen foglaltak {ll{st. Ha még azt is megírja egy izraeli folyóirat, hogy Trumpeldor zsidó csapatai „az ideiglenes korm{ny oldal{n harcoltak, és még Kornyilov l{zad{s{t is sikerült meghiúsítaniuk”. *84+ Lehetséges, hab{r sokat tanulm{nyozva 1917-et, mégsem tal{ltam ezt al{t{masztó adatokat. De, ellenkezőleg, 1917 kora m{jus{ban a mennydörgően hazafias, lényegében forradalomellenes „fekete-tengeri küldöttségben” ki volt a legnépszerűbb szónok, aki Oroszorsz{g védelmére szólított fel? Batkin, a zsidó matróz. H{t csak ennyit. D. Paszmanyik közzétette Sulim Bezpalov milliomos hajótulajdonosnak Sahovszkij kereskedelmi és ipari miniszterhez még 1915 szeptemberében írott leveleit: „A nagyiparosok és kereskedők túlzott profitja haz{nkat az elkerülhetetlen pusztul{sba fogja kergetni”, azt javasolja, fogadjanak el törvényt a nyereség 15%-ban való maxim{l{s{ról, és azonnal félmillió rubeles adom{nyt ad az {llamnak. Akkor, sajnos, ez az önkorl{toz{s nem történt meg: a szabads{gra törekvő haladó körök, mint Konovalov és Rjabusinszkij is, a h{ború idején nem szégyelltek ak{r sz{z sz{zalékos nyereséget is elkönyvelni. De l{m, most Konovalovot nevezik ki kereskedelmi és ipari miniszternek, és Sulim Bezpalov m{r neki írja 1917. július 5-én: „A nagyiparosok túlzott profitja a szemünk l{tt{ra pusztítja haz{nkat, és most az összes ingatlan és vagyon értékének 50 sz{zalék{t kellene elvenni”, és készen is {ll arra, hogy odaadja. Konovalov most sem kap észbe. [85] Augusztusban a moszkvai {llami tan{cskoz{son O. O. Gruzenberg (a közeljövőben az alkotm{nyozó nemzetgyűlés tagja) kijelenti: „Ezekben a napokban a zsidó népet... egyként j{rja {t a haz{ja ir{nti hűség érzése, egyként azon van, hogy megvédje épségét, és a demokratikus vívm{nyokat”, és kész a védelem célj{ra fel{ldozni „minden 439
Föderatív (latin): szövetségi.
-[736]-
anyagi és szellemi értékét, odaadni a legdr{g{bbat, színe vir{g{t, egész ifjús{g{t”. [86] Ez annak tudat{ban hangzott el, hogy a febru{ri rezsim a legkedvezőbb az oroszorsz{gi zsidós{g sz{m{ra, és az ígér neki gazdas{gi sikereket, politikai és kultur{lis felvir{gz{st. És ez akkor megfelelt a valós{gnak. Minél közelebb jutott az októberi {llamcsínyhez, minél nyilv{nvalóbb volt a bolsevik veszély erősödése, a zsidós{got ann{l jobban {thatotta ez a tudat, és ann{l ellenzékibb lett a bolsevizmussal szemben. Ez m{r be{ramlott a szocialista p{rtokba is, és sok zsidó szocialista az októberi {llamcsíny napjaiban aktívan ellene volt, hab{r szocialista tudatuk erőtlenné tette őket: ellenzésük t{rgyal{sokban meg újs{gcikkekben merült ki, amíg a bolsevikok be nem z{rt{k azokat a lapokat. Egyértelműen meg kell mondanunk, hogy az októberi {llamcsíny mozgatói sem a zsidók voltak (hab{r a parancsokat Trockij osztogatta, Grigorij Csudnovszkij hat{rozottan végrehajtotta azokat: az ideiglenes korm{ny letartóztat{s{t is és a Téli Palota védőinek kivégzését is). Egyébként, helyesen vetik a szemünkre: ugyan, hogy tudott egy kicsiny zsidó kisebbség betaszig{lni egy 170 milliós népet a bolsevizmusba? Igen, igaz: 1917-ben mi magunk kotyvasztottuk össze saj{t sorsunkat, saj{t buta fejünkkel febru{rral kezdődően, és október-decembert sem hagyva ki. Az októberi {llamcsíny Oroszorsz{g megsemmisítő vízv{lasztój{v{ v{lt. De az előtte való {llapot sem ígért sok jót a népnek. Egész felelős {llamis{gunkat addigra m{r elvesztettük, és bőségesen kinyilv{nítottuk is ezt 1917 folyam{n. A legjobb, ami v{rhatott volna Oroszorsz{gra, valami ügyetlen, satnya, rendetlen {ldemokr{cia, a fejlett jogtudattal és gazdas{gi ön{llós{ggal rendelkező {llampolg{rokra való t{maszkod{s nélkül. Az októberi moszkvai harcok ut{ni fegyverszüneti t{rgyal{sokon részt vettek a Bund és a Poalej Cion képviselői, de nem a junkerek vagy a bolsevikok oldal{n, hanem mint ön{lló harmadik fél. Hab{r sok zsidó volt a Téli Palot{t október 25-én védelmező hadmérnö-[737]-
ki katonaiskol{sok között is; Szinyegubnak, a palota egyik védelmezőjének emlékirataiban {llandóan zsidó nevek bukkannak fel, én is ismertem leég a börtönből az egyik ilyen mérnököt. M{r novemberben az odesszai v{rosi duma v{laszt{sain is zsidó tömörülés lépett fel a bolsevikokkal szemben, és le is győzte őket, igaz nem sokkal. Az alkotm{nyozó nemzetgyűlési v{laszt{sokon „Oroszorsz{g zsidó lakoss{g{nak több mint 80%-a voksolt” a cionista p{rtokra. [87] Lenin írja: 550 ezren a zsidó nacionalist{kra. *88+ „A legtöbb zsidó p{rt létrehozott egy egységes nemzetiségi list{t, amelyről hét képviselőt v{lasztottak meg, hat cionist{t” és Gruzenberget. „A cionist{k sikerét” elősegítette Balfour angol külügyminiszter (a v{laszt{sok előtt nem sokkal közzétett) nyilatkozata is (a zsidók „nemzeti otthon{nak” létrehoz{s{ról Palesztin{ban), „amit az oroszorsz{gi zsidók nagyobb része lelkesedéssel fogadott (Moszkv{ban, Petrogr{dban, Odessz{ban, Kijevben és m{s nagyv{rosokban ünnepi felvonul{ssal, gyűlésekkel és istentiszteletekkel köszöntötték a hírt)”. [89] Az októberi {llamcsínyig a bolsevizmus nem volt túls{gosan vonzó {ramlat a zsidók körében. De közvetlenül az {llamcsíny előtt Nathanson, Kamkov és Steinberg a bolsevik Trockijjal és Kamenyevvel harci egyezményt írtak al{ a baloldali eszesek nevében. *90+ És néh{ny zsidóból a legelső bolsevik győzelmek idején bolsevik, sőt kiemelkedő bolsevik v{lt. A 12. hadsereg sokat magasztalt lett ezredeinek – a bolsevik puccs sz{m{ra oly sokat tett – komissz{rja Szemjon Nahimson volt. Jelentős szerepet j{tszottak a hadsereg zsidó tagjai a fegyveres felkelés előkészítésében és lebonyolít{s{ban 1917 októberében Petrogr{dban és az orsz{g m{s v{rosaiban, valamint a későbbiekben az új szovjethatalom elleni zendülések és fegyveres megmozdul{sok elfojt{sa sor{n.” [91] A szovjetek kongresszus{nak „történelmi” ülésén, október 27-re virradó éjszaka – mint ismeretes –, elfogadt{k a „békéről” majd a „földről szóló hat{rozatot”. Nem került azonban bele a történelemkönyvekbe, hogy a „békedekrétum” ut{n, de a „földdekrétum” előtt hat{rozat születik, amely kijelenti, hogy „a helyi tan{csok lelkiismereti kötelessége megakad{lyozni a zsidó és mindenféle egyéb pog-[738]-
romokat a sötét erők részéről”. *92+ (A vörös-vil{gos erők részéről pogrom nem volt v{rható.) Még itt, a munk{s- és parasztküldöttek kongresszus{n is – a zsidókérdés – h{nyadszorra m{r! – megelőzte a parasztkérdést.
-[739]-
3. BOLSEVIKOK KÖZÖTT
Zsidók a bolsevikok között, meglehetősen elcsépelt téma. Erről azt{n sokat írtak! Akinek a forradalom nem orosz vagy „idegenszívű” eredetét kellett bizonyítania, a zsidó nevekre és mozgalmi nevekre mutat r{, igyekezvén ezzel lemosni az oroszokról a tizenhetes forradalom bűnét. A zsidó szerzők pedig – azok, akik kor{bban tagadt{k a zsidók tömeges részvételét a bolsevik hata lomban, meg azok is, akik soha sem tagadt{k – mindny{jan egy szívvel és egy lélekkel azon vannak, hogy nevezettek szellemük szerint nem voltak zsidók. Ők ink{bb szakad{rok 440 voltak. Mi elfogadjuk ezt. Az emberekről szellemük szerint ítélhetünk. Igen, azok a zsidók szakad{rok voltak. M{sfelől az orosz vezető bolsevikok szintén nem voltak oroszok szellemük szerint, gyakran ink{bb oroszellenesek voltak, pravoszl{vellenesek pedig biztosan. Őbennük a sokrétű orosz kultúra torzulva tört meg a politikai doktrína 441 és a sz{mít{sok prizm{j{n. M{sképpen kellene feltenni a kérdést: h{ny véletlenszerű szakad{r szükséges ahhoz, hogy m{r kor{ntsem véletlenszerű ir{nyzatot képezzenek? Saj{t nemzetük mekkora h{nyada? Az orosz szakad{rokról tudunk: a bolsevikok köz t lehangolóan, megbocs{thatatlanul sok volt belőlük. Vajon mennyire széles körű és aktív volt a zsidó szakad{rok részvétele a bolsevik hatalom megerősítésében? És még egy kérdés: a nép viszonya szakad{mihoz. A nép sokféleképp reag{lhat a szakad{rokra, {tkozhatja vagy dicsérheti őket, félrehízódhat vagy csatlakozhat hozz{juk. És ez a megítélés, ez a viszony pedig alapvetően a néptömegek – legyen szó oroszokról, zsidókról vagy lettekről – tetteiben ölt testet. Elsősorban életükben, és Szakad{r: p{rtból, szervezetből hűtlenül – {ltal{ban bomlasztó sz{ndékkal – kiv{lt személy. 441 Doktrína (latin): tan, elmélet, elv, rendszer. 440
-[740]-
csak csekély mértékben – visszatükröződésként – a történészek eszmefuttat{saiban. Vajon megtagadhatj{k-e a népek saj{t szakad{raikat? És van-e értelme az ilyen kitagad{snak? Emlékezzen-e a nép vagy ne emlékezzen szakad{mira, jussanak e eszébe a testéből sz{rmazó pokolfajzatok? Erre a kérdésre minden kétséget kiz{róan: i g e n , e m l é k e z z e n a felelet. És emlékezzen minden nép, emlékezzen mint saj{tjaira, mi m{st is tehetne. Leninnél tal{n nem is tal{lhatn{nk kiv{lóbb péld{t a szakad{rokra. M{srészt: nem tekinthetjük Lenint m{snak, mint orosznak. Igen, undorítónak és visszataszítónak tal{lta az orosz ősiséget, az egész orosz történelmet. Az ortodoxi{t még ann{l is ink{bb; az orosz irodalomból tal{n csak Csernisevszkijt és Szaltikov-Scsedrint saj{tította el és kacérkodott Turgenyev liberalizmus{val és Tolsztoj leleplező stílus{val. Nem mutatott különösebb kötődést a Volga ir{nt sem, amelynek partj{n egész ifjús{ga telt (saj{t birtok{n élő muzsikjaival még perre is ment tilosban legeltetés miatt), sőt kíméletlenül taszította muzsikjait 1921 rettenetes éhínségébe. Ez kétségtelen. M{sfelől mi, oroszok hoztuk létre azt a környezetet, amelyben Lenin felnőtt. R{ad{sul gyűlölettel eltelve. És éppen mibennünk gyengült meg az a pravoszl{v hit, amelyben felnőhetett volna. Ugyan ki a szakad{r, ha nem ő? Mindazon{ltal ő orosz, és mi, oroszok vagyunk felelősek érte. Ha pedig Lenin etnikai sz{rmaz{s{t taglaln{nk, nem v{ltoztat a dolgon az sem, hogy ő félvér, a legkülönbözőbb nemzetiségek keveréke: apai nagyapja, Nyikolaj Vasziljevics kalmük és csuvas sz{rmaz{sú, nagyanyja, Anna Szergejevna Szmirnova kalmük; m{sik nagyapja, Izrail (a keresztségben: Alekszander) Davidovics Blank zsidó, m{sik nagyanyja, Anna Johannovna (Ivanovna) Großschopf pedig német ap{tól és Anna Beata Estedt svéd any{tól sz{rmazott. Ez azonban nem jogosít fel bennünket arra, hogy kitagadjuk Oroszorsz{gból. Úgy kell elfogadnunk őt, mint egyrészt teljes mértékben oroszorsz{gi szüleményt, mivel minden, benne testet öltött nemzetiség az Orosz Birodalom történelmének részese, m{srészt pedig mint orosz szüleményt. Annak az orsz{gnak és közhangulat{nak a szülöttét, amelyet mi, oroszok építettünk. Hab{r ő nemcsak Oroszorsz{gtól -[741]-
idegenedett el, de időnként élesen oroszellenes szelleme szerint is. Így sz{munkra ő valóban idegen szülemény. Mégsem tagadhatjuk ki őt, semmiképp. Na és a zsidó szakad{rok? Amint l{ttuk, 1917-ben a zsidók nem különösképpen vonzódtak éppen a bolsevikokhoz. A zsidók aktív vonzód{sa a forradalmi megmozdul{sokhoz azonban ekkor is megnyilv{nult. Az azt megelőző legutolsó, igaz, a mensevikekkel közös, OSzDMP- (Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt) kongreszszuson (London, 1907) a 302-305) küldöttből a zsidók létsz{ma sokat ígérően meghaladta a 160-at, vagyis többségben voltak. Az {prilisi összejövetel eredményeként (1917, éppen hogy elhangoztak Lenin kirobbanó „{prilisi tézisei”) a bolsevikok új központi bizotts{g{nak 9 tagja között tal{ljuk G. Zinovjevet, L. Kamenyevet, Ja. Szverdlovot. (Az OSzDMP-ból {tnevezett) OK(b)P *Oroszorsz{gi Kommunista (bolsevik) P{rt+ ny{ri VI. kongresszusa megv{lasztotta a KB 11 tagj{t, köztük Zinovjevet, Szverdlovot, Szokolnyikovot, Trockijt és Urickijt. [1] Azt{n 1917. október 10-én a „történelmi értekezleten” a Karpovk{n (Himmer és FIaxerman lak{s{n), az értekezleten, amely döntést hozott a bolsevik {llamcsínyről, a 12 résztvevő között van Trockij, Zinovjev, Kamenyev, Szverdlov, Urickij, Szokolnyikov. Ugyanott v{lasztott{k meg az első, a jövőben annyira fontos politikai bizotts{got, és 7 tagja között megintcsak megtal{ljuk Trockijt, Zinovjevet, Kamenyevet és Szokolnyikovot. A sz{mok önmagukért beszélnek. D. Sz. Paszmanyik erről érthetően így vélekedik: „Semmi kétség, a zsidó szakad{rok régen túlléptek sz{zalékos ar{nyukon... és túl sok helyet foglaltak el a bolsevik komissz{rok között.” [2] Mindez persze jellemzően a bolsevizmus vezető köreiben történt, és kor{ntsem a zsidók tömeges ir{nyults{g{t mutatja. No meg a politikai bizotts{gbeli zsidók sem léptek fel csoportként. Kamenyev és Zinovjev péld{ul éppen hogy ellenezték az {llamcsíny mihamarabbi megtart{s{t. Trockij azonban, mint az októberi {llamcsíny teljhatalmú ir{nyító géniusza, nem túlzott, amikor az Október tanít{saiban ecsetelte szerepét. A gy{v{n bujk{ló Lenin semmi lényeges dologgal sem j{rult hozz{ az {llamcsínyhez.
-[742]-
Végül is Lenin, internacionalizmusa szellemében, no meg a Bunddal 1903-ban folytatott vit{ja ok{n azt a nézetet vallotta, hogy „zsidó nemzetiség”-nek léteznie sem szabad, meg nincs is, ez tulajdonképpen a forradalmi erők gyengítésére kre{lt reakciós koholm{ny. (Lenin nót{j{t fújta Szt{lin 442 is, aki a zsidókat „papíron létező nemzetnek” tekintette, és elkerülhetetlen beolvad{sukat jósolta.) Ebből következőleg Lenin az antiszemitizmust is a kapitalizmus fortély{nak, az ellenforradalom ügyes fog{sainak tartotta, és semmi életszerűt nem l{tott benne. Lenin azonban nagyon is jól l{tta, mekkora a zsidókérdés mozgósító ereje az ideológiai harcban. És természetesen mindig kész volt a zsidók tov{bbi és különös keserűségét felhaszn{lni a forradalom céljai érdekében. És a forradalom legelső napjaitól kezdve Lenin kénytelen volt ezt a lehetőséget két kézzel megragadni ! Amennyire sok mindent nem l{tott előre az {llam dolgaiban, ugyanannyira nem l{tta előre azt sem, hogy a zsidók művelt, de nagyobbrészt mégis félművelt, a h{ború következtében m{r egész Oroszorsz{gban szétszóródott rétege hogyan fogja megmenteni Lenin {llam{t a döntő hónapokban és években, kezdve a bolsevizmus ellen tömegesen sztr{jkoló orosz közalkalmazottak lev{lt{s{val. Ez volt a zsidó hat{r menti kitelepülők azon rétege, amely a h{ború ut{n nem tért vissza szülőföldjére. (Péld{ul a h{ború idején kitelepített zsidók közül a forradalom ut{n nagyobbrészt csak a „kisv{rosi elemek” tértek vissza Litv{ni{ba; a litv{n zsidók „urbaniz{lt része” pedig, és „a fiatals{g az oroszorsz{gi nagyv{rosokban maradt”. [3]. És éppen „a letelepedési hat{r 1917. évi megszüntetése ut{n történt a zsidók nagy lerajz{sa azokról a vidékekről Oroszorsz{g belsejébe”. [4] Ez a kivonul{s m{r nem a menekültek és a kitelepítettek kivonul{sa, hanem az {ttelepülőké. Tegyük az 1920. évre vonatkozó 442
Szt{lin, Joszif V isszarionov ics (1879-1953): Grúz sz{rmaz{sú szovjet dikt{tor, gener alisszimusz. Fiatalon bekapcsolódott a munk{smozgalomba, 1901-től kezdve csak forradalmi tevékenységgel foglalkozott. 1917-ben részt vett az októberi forradalomban. Az azt követő polg{rh{borúban katonai parancsnok. Lenin hal{la ut{n az SZKP KB főtitk{ra, mely tisztséget hal{l{ig betöltötte. A h{ború ut{n egyre növelte hatalm{t, újabb és újabb bűnökkel, a terror fokozott alkalmaz{s{val igyekezvén azt megszil{rdítani.
-[743]-
szovjet adatokat: „egyedül csak Szamar{ban az utóbbi években több tízezer menekült és kitelepített zsidó telepedett le”, Irkutszkban pedig „a zsidó lakoss{g sz{ma 15 ezerre nőtt... nagy zsidó települések jöttek létre Oroszorsz{g központi részén és a Volga mentén, valamint az Ur{lban”. De: legtöbbjük „tov{bbra is a t{rsadalombiztosító és különböző emberbar{t szervezetek segélyeiből él”. És az Izvesztyija felszólít: „A p{rtszervezetek, a p{rt és a nemzetiségügyi népbiztoss{g zsidó oszt{lyai és részlegei folytassanak igen széles körű agit{ciót annak érdekében, hogy (a zsidók) Szovjet Oroszorsz{gban térjenek {t a termelőmunk{ra”. [5] Képzelje csak bele mag{t egy kicsiny bolsevik csoportocska bőrébe, amely mag{hoz ragadta a hatalmat, de még eléggé törékeny: kiben, kikben bízhatunk? Kit hívhatunk segítségül? Szemjon (Simon) Dimanstein, aki kora gyermekkor{tól bolsevik, 1915 janu{rj{tól pedig a nemzetiség-ügyi népbiztoss{g mellett létrehozott zsidó biztoss{g vezetője az al{bbiak szerint tolm{csolja Lenin hozz{ intézett szavait: „Nagy szolg{latot tett a forradalomnak – többek között – az a tény, hogy a h{ború miatt a zsidó értelmiségi középoszt{ly jelentős része az orosz v{rosokba került. Ők törték le azt az {ltal{nos szabot{zst 443 , amellyel rögtön az októberi forradalom ut{n szembetal{ltuk magvukat, és amely rendkívül veszélyes volt sz{munkra. A zsidó elemek, b{r nem mindenki, ellehetetlenítették ezt a szabot{zst, és ezzel kisegítették a forradalmat abban a nehéz ór{ban.” Lenin „nem tekintette célszerűnek különösebben hangsúlyozni ezt a sajtóban... kiemelte azonban, hogy az {llamappar{tust hatalmunkba keríteni, és jelentősen megv{ltoztatni csak ezeknek a hozz{értő, és többékevésbé értelmes, józan új csinovnyikok tartalék erőivel sikerülhetett”. [6] Vagyis a bolsevikok rögtön hatalomra kerülésük elején meghívt{k a szovjet appar{tusba a zsidókat: kit vezető{ll{sba, kit pedig végrehajtói munkakörbe. És? És sokan, nagyon sokan mentek, mentek rögvest. A bolsevik hatalomnak égető szüksége volt a feltétlenül hű végrehajtóba. Sok ilyet tal{lt a fiatal elvil{giasodott zsidók között, szl{v és internacionalista testvéreikkel egyetemben. És ezek az embe443
Szabot{zs (f rancia): a munk{t sz{ndékosan h{tr{ltató, k{rtevő, romboló tevéken ység.
-[744]-
rek nem okvetlenül voltak szakad{rok, volt közöttük p{rton kívüli, egy{ltal{n nem is forradalm{r, eleddig mintegy apolitikus is. Sokak esetében nem is az eszme, hanem az egyszerű életrevaló sz{mít-{s volt a meghat{rozó, de jelenségként ez tömeges volt. És a zsidók m{r egy{ltal{n nem siettek a kor{bban tiltott és v{gyott falusi vidékekre, hanem a főv{rosokba. „Sok ezer zsidó özönlött a bolsevikokhoz, mivel bennük l{tt{k a forradalom leghat{rozottabb védelmezőit, a legmegbízhatóbb internacionalist{kat”, és „a p{rthierarchia alsóbb szintjei bővelkedtek zsidókban”. [7] „A zsidó egyébként nyilv{nvalóan nem a nemesek, nem a póp{k , nem a csinovnyikok közül való ember volt, rögtön az új kl{n445 élcsapat{ba került.” *8+ És l{m, a bolsevizmusban való zsidó részvétel ösztönzésére „1917 végén, amikor a bolsevikok éppen csak megkezdték intézményeik szervezését Péterv{rott, a nemzetiségügyi népbiztoss{g zsidó oszt{lya m{r működött”. [9] Nemsok{ra, 1918ban {talakított{k ön{lló zsidó biztoss{gg{. Az OKbP VIII. kongreszszusa idején, 1919 m{rcius{ban pedig előkészületben volt a Szovjet Oroszorsz{g Kommunista Zsidó Szövetségének kihirdetése, az OKbP szerves, ugyanakkor saj{tos részeként. (Beléptetnék a Kominternbe446 is, és ez{ltal végérvényesen al{{sn{k a Bund helyzetét. Még az Oroszorsz{gi T{virati Iroda (ROSzTA) szervezetén belül is létrehozt{k az ön{lló zsidó részleget. 444
D. Sub magyar{zó megjegyzése teh{t „a zsidó ifjús{g jelentős k{derei 447 a kommunista p{rthoz húztak” a fehérek területén elkövetett pogromok következtében *10] (vagyis 1919-től kezdve), semmiképpen sem {llja meg a helyét. A zsidók tömeges be{raml{sa a szovjet appar{tusba m{r 1917 végén és 1918-ban megtörtént. Nem kétséges, hogy 1919 történései csak megerősítették a zsidó k{derek kapcsolat{t a bolsevikokkal, de semmiképpen sem azok hozt{k létre azt.
Pópa: görögkeleti pap. Kl{n (kelta): n emzetség, a agycsal{d, törzs, érdekszövetség. 446 Komintern (röv.): Kommunista Internacion{lé, a vil{g kommunista p{rtjainak és szervezeteinek nemzetközi egyesülése. 447 K{der (francia): valamely p{rtszervezet, intézmény v. szakszervezet aktív munkat{rsa(i). 444 445
-[745]-
Egy m{sik, kommunista szerző így magyar{zza „a zsidó forradalm{r különösen kimagasló szerepét munk{smozgalmunkban”: a zsidó munk{sokban „a vezetői szerep betöltéséhez elengedhetetlen lélektani form{ció bizonyos von{sai különösen fejlettek”, {m az orosz munk{sokban ezek éppen csak fejlődésnek indultak – a kivételes energia, a kultur{lts{g, a szolidarit{s és a szisztematikuss{g. [11] Csak kevesen tagadj{k a zsidók szervezőszerepét a bolsevizmusban. D. Sz. Paszmanyik kiemeli: „maga a bolsevizmus az orosz történelem saj{toss{gainak eredőj eként jelent meg... a bolsevizmus s z e r v e z e t t s é g é t azonban részben a zsidó komissz{rok működése biztosította”. [12+ A zsidók dinamiz{ló szerepét a bolsevizmusban az amerikai megfigyelők is al{húzt{k: „Az, hogy az orosz forradalom gyorsan kinőtte pusztító korszak{t, és belépett konstruktív szakasz{ba, ez a zsidó Jelelégületlenség teremtő géniusz{nak egyértelmű megnyilv{nul{sa.” [13+ Október sz{rnyal{sakor h{ny és h{ny zsidó mesélt bolsevizmuskorabeli tevékenységéről büszkén felszegett fejjel. Emlékezzünk csak vissza, hogy – amint a forradalom előtt a forradalm{rok és a radik{lis liber{lisok – kor{ntsem az ir{ntuk érzett szeretetből, hanem politikai céljaik érdekében szívesen és aktívan felhaszn{lt{k a zsidók szorongatott helyzetét, ugyanúgy az októbert követő első hónapokban, majd években a bolsevikok is előszeretettel alkalmazt{k a zsidókat {llam- és p{rtappar{tusukban. Megintcsak nem a zsidókkal való lelki rokons{g, hanem a képességeikből, életrevalós{gukból és az orosz lakoss{gtól való t{vols{gtart{sukból sz{rmazó előnyök miatt. Hasonló módon a letteket, a magyarokat és a kínaiakat is felhaszn{lt{k a maguk helyén. Összességében a zsidók bizalmatlanul, sőt, tal{n ellenségesen viszonyultak a bolsevikokhoz. Miut{n azonban a forradalomban végre hozz{jutottak a teljes s z a b a d s { g h o z , és azzal együtt jött – amint l{ttuk – a zsidó t{rsadalmi, politikai, kultur{lis aktivit{s jól szervezett felvir{gz{sa, a zsidók nem akad{lyozt{k, hogy néh{ny hónap alatt éppen a zsidó bolsevikok törjenek élre. Ők azt{n buzgó kegyetlenséggel éltek is a r{juk szakadt hatalommal. A XX. sz{zad 40-es éveinek végétől kezdve, amikor a kommunista hatalom összeveszett a vil{g zsidós{g{val, a zsidóknak ezt a -[746]-
szilaj részvételét a kommunista forradalomban bosszankodva vagy óvatoskodva kezdték elhallgatni, elkendőzze a kommunist{k is, a zsidók is. Az események felelevenítését, és néven nevezését pedig zsidó részről szélsőséges antiszemitizmusnak kezdték minősíteni. Az 1970-1980-as években – többféle tényező hat{s{ra – a kérdéses forradalmi időszak anyagaiba m{r ismét szabadott betekinteni. És ekkor m{r nagysz{mú zsidó hang szólalt meg erről nyilv{nosan. Péld{ul Naum Korzsavin költő: „Ha »tabunak« minősítjük a zsidók részvételét (a forradalomban), akkor egyszerűen lehetetlen lesz róla beszélni. Volt idő, amikor erre a részvételükre büszkék voltak... A zsidók kivették részüket a forradalomból, méghozz{ ar{nytalanul nagy sz{mban.” [14] Vagy M. Agurszkij: „A zsidók szerepe a forradalomban és a polg{rh{borúban nem korl{tozódott csup{n az {llamigazgat{sban való példa nélk ül {lló részvételre. Ez jóval több volt ennél.” [15] Vagy Sz. Cirjulnyikov izraeli szocialista: „A forradalom kezdetén a zsidók... az új rendszer alapj{t képezték.” [16] Nem csekély azonban azon zsidó szerzők sz{ma sem, akik ma is tagadj{k a zsidók hozz{j{rul{s{t a bolsevizmushoz, sőt, haraggal félresöprik azt, vagy, ami a gyakoribb, betegesen reag{lnak még az idevonatkozó utal{sokra is. Mindeközben pedig nem kétséges, hogy ezek a zsidó szakad{rok néh{ny éven keresztül közvetlen vezetői voltak a bolsevizmusnak, ir{nyított{k a működő hadsereget (Trockij), az ÖKVB-t (Összoroszorsz{gi Központi Végrehajtó Bizotts{g) (Szverdlov), mindkét főv{rost (Zinovjev és Kamenyev), a Kominternt (Zinovjev), a Profinternt (Dridzo-Lozovszkij) és a Komszomolt 448 (Oszkar Rivkin, majd Lazar Schatzkin, aki egyben a Kommunista Ifjús{gi Internacion{lét is vezette). „Az első népbiztosok tan{cs{ban igaz, csak egy zsidó volt, de ez az egy Trockij volt, Lenin ut{n a m{sodik és befoly{s{ban túltett mindenkin.” [17+ A valódi korm{ny 1917 novemberétől 1918 nyar{ig pedig még csak nem is a Népbiztosok Tan{csa (NBT), hanem az {gynevezett kis NBT volt: Lenin, Trockij, Szt{lin, Karelin, Prosjan. Októ448
Komszomol (oro sz): a szovjet kommunista ifjús{gi szövetség rövidített neve.
-[747]-
ber ut{n m{r az ÖKVB elnöksége legal{bb olyan komoly szer; mint a Népbiztosok Tan{csa. A 6 tagú elnökségben: Szverdlov elnök, Kamenyev, Volodarszkij, Sztyeklov-Nahamkisz. M. Agurszkij helyesen jegyzi meg: olyan orsz{gban, ahol egy{ltal{n nem szoktak hozz{, hogy a zsidók a hatalomba kerülhetnek, micsoda döbbenet: „Zsidó az {llamelnök... zsidó a hadügyminiszter... ez olyasvalami, amihez Oroszorsz{g őslakoss{ga aligha tudott hozz{szokni.” [18+ Döbbenetes még azért is, hogy micsoda elnök, és micsoda hadügyminiszter volt ez a kettő. A legelső és legfontosabb, amire a bolsevikok a breszti különbéke {ltal törekedtek: odaadni Németorsz{gnak Oroszorsz{g hatalmas területeit, hogy a fennmaradó területeken megszil{rdíthass{k a bolsevizmust. A breszti küldöttség vezetője Joffe volt. A külpolitika ir{nyítója pedig Trockij. Bizalmi titk{ra I. Zalkind, elfoglalta Nyeratov külügyminiszter-helyettes dolgozószob{j{t, tisztogat{st hajtott végre a külügyi appar{tusban, és létrehozta az új KNB-t (Külügyi Népbiztoss{got). Ugyanannak az 1919. évnek az elején megtartott amerikai szen{tusi meghallgat{son dr. A. Simons – 1907 és 1918 között a petrogr{di metodista episzkop{lis egyh{z elölj{rója – fontos megfigyeléséről sz{mol be: „Miközben Lenin, Trockij és csatlósaik nem spóroltak a szövetségeseknek címzett csípős kifejezésekkel, nem emlékszem ak{r egyetlen alkalomra sem, amikor éles kijelentést tettek volna Németorsz{gra.” M{srészt pedig, „a szovjet korm{ny hivatalos személyeivel folytatott beszélgetéseim sor{n r{jöttem, hogy megvan bennük a törekvés arra, hogy lehetőség szerint megőrizzék Amerik{val a bar{ti viszonyt. A szövetségesek diplom{ciai testületeinek tagjai ezt a törekvést úgy értelmezték, mint kísérletet Amerika lev{laszt{s{ra szövetségeseitől. Ezenkívül arra sz{mítottak, hogy ha a bolsevista rendszer összeomlik, akkor haz{nk (az Egyesült [llamok) lenre az a menedékhely, ahova a bolsevista démonok menekülhetnének”. [19]
-[748]-
A sz{mít{s logikus, sőt nyilv{nvaló is? És valószínűleg éppen Trockij legutóbbi amerikai tapasztalatai alapj{n melengette csapat{ban ezt a reményt. A bolsevik felsővezetés azonban ennél sokkal t{gabb értelemben sz{mított az Egyesült [llamok pénzügyi felső köreire. Maga Trockij vitathatatlanul internacionalista volt, és hihetünk demonstratív kijelentéseinek is, amelyekben eltaszított mag{tól minden zsidó vonatkoz{st, kinevezéseit elnézve, a szakad{r zsidókat sokkal közelebb érezte mag{hoz, mint a szakad{r oroszokat. Legközelebbi munkat{rsainak Trockij szinte kiz{rólag zsidókat v{lasztott (h{rom vezető titk{ra közül Glazman és Szermuksz, személyi testőrségének parancsnoka pedig Dreizer *20+). Nos, midőn szükségessé v{lt egy erélyes és kíméletlen hadügyi népbiztoshelyettes – micsoda magas beoszt{s! –, Trockij haboz{s nélkül kinevezte Efrajim Szklj{nszkij orvost, aki sem hadszíntéri, sem törzskari parancsnok nem volt. És l{ss csod{t, Szklj{nszkij m{r mint a Közt{rsas{g Forradalmi Katonai Tan{cs{nak elnökhelyettese egy sorral feljebb ír al{, mint Sz. Sz. Kamenyev t{bornok, a hadsereg főparancsnoka. Hiszen még csak bele sem gondolt Trockij, hogy ez az alkalmatlan kinevezés hogyan veszi ki mag{t a csapatszolg{latosok szemében, és egy{ltal{n Szklj{nszkij felsz{rnyal{sa egész Oroszorsz{gra nézve mit jelent. Erre r{ se hederített. Trockij híres mond{sa teh{t „Oroszorsz{g még nem elég érett ahhoz, hogy zsidó korm{nyozza”, arra mutat, hogy őneki egy{ltal{n nem volt közömbös ez a kérdés. Vagy az a híres jelenet: 1918. janu{r 5-én az alkotm{nyozó nemzetgyűlést Sz. P. Sevcov zemec, a legidősebb képviselő nyitja meg, Szverdlov pedig pimaszul kikapja kezéből a csengőt, lelöki az emelvényről és újra megnyitja a nemzetgyűlést. Azt érezni kell, hogy milyen l{ngoló, sok évig visszafojtott, mohó reményekkel v{rta az egész orosz t{rsadalom a régóta {hított és óhajtott alkotm{nyozó nemzetgyűlést, mint a megszentelő napsugarat, amely boldogs{got {raszt majd Oroszorsz{gra. És hogy megfojtott{k p{r óra alatt Szverdlov és Zselezny{k matróz között félúton.
-[749]-
Ezt megelőzően pedig szétkergették az alkotm{nyozó nemzetgyűlési v{laszt{sokat előkészítő össz-oroszorsz{gi bizotts{got, és minden ügyet {tadtak egy Brodszkij nevű fiatalembernek. A legv{rvav{rtabb gyűlés ügyeivel Urickij foglalkozott, a nemzetgyűlés új kancell{ri{j{t pedig Drabkin szervezte meg, teh{t így az ilyesfajta ténykedésekkel valósult meg a zsidó korm{ny arculata. Még azt megelőzően az alkotm{nyozó nemzetgyűlés Oroszorsz{g-szerte ismert és tisztelt tagjait, köztük Panyina grófnőt, a bőkezű adom{nyozót a semmirekellő Gordon tartóztatta le. *A Gyeny (A nap) adatai szerint: először tehetségtelen hazafias cikkecskéket firk{lt a Petrogradszkij kurjer sz{m{ra, majd k{poszt{t és vegyi {rukat {rult, végül bolsevikké avanzs{lt.] [21] És még arról se felejtkezzünk el, hogy az új uralkodók nem mulasztottak el azonmód nyereséget felhalmozni, egyszerűbben szólva kirabolni a védteleneket. A megszerzett pénzt rendszerint dr{gakövekbe forgatj{k... Szklj{nszkij „az első sz{mú gyém{ntv{s{rló” hírében {ll Moszkv{ban. A litv{n hat{ron a v{mvizsg{laton fennakadtak Zinovjev feleségének, Zlata Bernstein-Lilin{nak a csomagjai „és több tízmillió értékű ékszer került elő”. [22] (N{lunk közben az a legenda j{rja, hogy az első forradalmi vezérek önzetlen idealist{k voltak.) A Csek{ban pedig közli egy hitelt érdemlő tanú, akin 1920-ban keresztülg{zolt a szervezet, a börtönparancsnokok {ltal{ban lengyelek vagy lettek voltak, „a Cseka spekul{ció elleni harccal foglalkozó kevésbé veszélyes és legink{bb jövedelmező oszt{lya azonban a zsidók kezében volt”. [23] A nyilv{nvalóan hivatalos beoszt{sokon kívül az eredetileg is konspiratív módon felépített lenini struktúra erősségei közé tartozott a l{thatatlan és néma figur{k „üzemeltetése” is. Az ő személyükre nem vesztegettek egyetlen sort sem a krónik{k, legkedvencebb kalandor{tól, Ganyeckijtől kezdve és a Parvusz felhőjében lebegő többi ködös figur{ig bez{rólag. Ilyen volt az a Jevgenyija Sumenson is, aki csak rövid időre bukkant a felszínre 1917 nyar{n, még le is tartóztatt{k a Németorsz{ggal folytatott gyanús pénzügyi machin{ciói miatt. Ennek dac{ra tov{bbra is kapcsolatban maradt a bolsevik felsővetetéssel, azonban sehol nem szerepel az appar{tusi list{kban. A „júliusi -[750]-
napok” ut{n a Russzkaja volja józan hangvételű anyagot közölt Parvusz, és közeli munkat{rsa, Zur{bov, „aki a petrogr{di szoc.dem. körökben tekintélyes helyet” foglal el, rejtett tevékenységéről; Parvusz „tevékeny munkat{rsai” voltak tov{bb{ „a jelenleg szintén Petrogr{dban tartózkodó Binstock, Levin, Perazics és egyéb urak”. [24] Vagy itt vall még a Parvusz irod{j{nak petrogr{di fiókj{t vezető Szamuil Zaksz – Zinovjev sógora – gazdag petrogr{di gy{ros fia, aki 1917-ben a bolsevikoknak aj{ndékozott egy egész nyomd{t. Vagy szintén Parvusz csapat{ból: Saul Pikker (alias Alekszandr Martinov [25], akivel valamikor mint elméleti szakemberrel Lenin nyilv{nos vit{t folytatott, és amikor elkövetkezett a p{rt {ltal megadott óra, Martinov a névtelenség hom{ly{ba burkolózott). Néh{ny eklat{ns példa. Közismert név (krími tömeggyilkoss{gai révén) Roz{lia Zalkind-Zemlj{cska, a terror fúri{ja; V. Zagorszkijjal, I. Zelenszkijjel és I. Pjatnickijjel együtt 1917-1920-as években a bolsevikok moszkvai bizotts{g{nak titk{ra, még jóval Kaganovics [16+ előtt. A legkevésbé sem csod{lkozhatunk azon, hogy „Odessza forradalmi intézményeiben elég sok zsidó volt”, mivel Odessz{ban, hint l{ttuk, a zsidók a lakoss{g egyharmad{t tették ki. Ezek ut{n nyilv{nvaló, hogy a katonai-forradalmi bizotts{g (KFB), majd pedig az Odesszai Népbiztosok Tan{csa elnöke V. Judovszkij, a korm{nyzós{gi p{rtbizotts{g elnöke pedig Ja. Gamarnyik. *27+ Azt{n Gamarnyikra Kijev v{r: ott lesz elnöke a korm{nyzós{gi bizotts{gnak, valamint a korm{nyzós{gi forradalmi bizottm{nynak és a korm{nyzós{gi végrehajtó bizotts{gnak is; azt{n a t{vol-keleti partvidék forradalmi bizottm{ny{nak és a területi végrehajtó bizotts{gnak az elnöke, meg a p{rt t{vol-keleti partvidéki területi bizotts{g{nak titk{ra, és a belorusz KB titk{ra, meg a belorusz katonai körzet forradalmi katonatan{cs{nak tagja. *28+ Na és L{z{r Kaganovics, a felkelő csillag 1918-ban a kommunista p{rt Nyizsnyij Novgorod-i korm{nyzós{gi bizotts{g{nak elnöke? Augusztus-szeptemberben a Nyizsnyij Novgorod-i KFB jegyzőkönyvei, amelyekben a legkegyetlenebb terror bevezetéséről döntenek a korm{nyzós{gban rendre az al{bbi bejegyzésekkel kezdődnek: „Jelen van: Kaganovics”, jelen van: Kaganovics”. [29] És figyel... Óvatlanul közlésre került egy fényképfelvétel, amit Ju. Larin így magyar{z: „a fényképen az októberi forrada-[751]-
lom ut{ni leningr{di tan{cs (vagyis petrogr{di szovjet) egyik gyűlésének elnökségi értekezlete l{tható. Az elnökségi asztaln{l ülők abszolút többsége zsidó.” [30] Felsorolni minden nevet, minden fontos, gyakran döntő pos zton b{rki sz{m{ra teljesíthetetlen feladat. Mi – csup{n illusztr{cióképp – egynéh{nyukról valamivel részletesebben szólunk. Itt van Arkagyij Rosenholtz: az októberi {llamcsíny egyik moszkvai vezetője; azt{n több hadsereg, majd az egész közt{rsas{g kat onai-forradalmi tan{cs{nak tagja, Trockij „legközelebbi segédje”. És a beoszt{sok hosszú sora: pénzügyi népbiztoss{g, MPF (munk{s-paraszt felügyelőség, ellenőrző és vizsg{lati szerv), végül hét évig külkereskedelmi népbiztos. Szemjon Nahimson októberben a halhatatlan lett lövészek komissz{rja, a jaroszlavli katonai körzet dühöngő katonai biztosa (a jaroszlavli felkelés idején megölték). Szamuil Zwilling Dutov orenburgi atam{n legyőzése ut{n az orenburgi korm{nyzós{gi VB élére {ll (nemsok{ra megölték). Zorah Greenberg, az északi kommuna művelődési és művészeti biztosa, az ivrit ellen lépett fel, Lunacsarszkij „jobbkeze”. Vagy Jevgenyija Kogan (Kujbisev felesége) m{r 1917-ben a p{rt szamarai korm{nyzós{gi bizotts{g{nak titk{ra, 1918-1919-ben a Volga menti katonai forradalmi törvényszék tagja, 1920-ban a taskenti v{rosi PB-ben vetették be, 1921-től Moszkva, fel egészen a moszkvai PB (a 30-as években moszkvai v{rosi PB) titk{ri székéig. Nézzük Kujbisev titk{r{t, Szomjon Zsukovszkijt: elsuhannak a politikai oszt{lyok, hadseregek politikai oszt{lyai, amelyeket vezetett; őt is dob{lj{k, hol a turkeszt{ni KB propaganda oszt{ly{ra, hol a balti flotta politikai főoszt{ly{nak élére (bolsevikok sz{m{ra nincsenek t{vols{gok), azt{n m{r a KB-be. Vegyük a Belenykij testvéreket: Abram: Lenin személyi testőrségének vezetője annak utolsó öt évében; Grigorij: a krasznopresznyenszkiji kerületi bizotts{gtól fel a Komintern agit.-prop.449 oszt{ly{nak vezetéséig; Efim: legfőbb népgazdas{gi tan{cs, MPF, pénzügyi népbiztoss{g. Dimanstein a zsidó biztoss{g és a zsidó részleg ut{n a tov{bbiakban hol Litv{nia-Belorusszia KB tagja, hol meg Turkeszt{nii művelődésügyi népbiztosa, azt{n Ukrajna legfőbb politikai és művelődésügyi bizotts{g{nak a vezetője. Vagy Szamuil Filler patikustanonc a herszoni korm{nyzós{gból, aki felsz{rnyalt a moszkvai Cseka elnökségébe, majd az MPF-be. Emitt meg Anatolij (Iszaak) Koltun „dezert{lt” és nemsok{ra kiv{ndorolt, 1917-ben tért vissza, vezető {ll{sóin van az OKbP KEB-nél (központi ellenőrző bizotts{g), majd p{rtmunk{ra kerül Kazahszt{nba, Jaroszlavlba és Ivanovóba. Azt{n megint a KEB-be, a moszkvai bírós{gra és egyszercsak egy kutatóintézet igazgat ója! [31] Különösen szembetűnő a zsidók szerepe az OSzFSzK (Oroszorsz{gi Szocialista Föderatív Szovjet Közt{rsas{g) élelmiszerrel foglalkozó szerveiben, az akkori évek – a hadikommunizmus – létfontoss{gú ideggócaiban. Nézzük csak meg a 449
Agit.-prop.: agit{ciós-propaganda, az emberek (tömeges) meggyőzésére ir{nyuló tevékenység.
-[752]-
kulcsfontoss{gú {ll{sokban egynémelyiküket. Moiszej Frumkin 1918-1922-ben az OSzFSzK (Az élelmezésügyi népbiztoss{ga kollégium{nak tagja 1921-től, a legnagyobb éhínség idején az élelmezésügyi népbiztos helyettese, egyidejűleg az elosztószerv, a Glavprodukt élelmezésügyi főigazgatós{g) igazgatós{g{nak elnöke, az ügyvezetője meg I. Rafailov. Jakob Branderburgszkij-Goldzinszkij (1917-ben tért vissza P{rizsból) rögtön a petrogr{di élelmezésügyi bizotts{g tagja, 1918-tól az élelmezésügyi népbiztoss{gn{l; a polg{rh{ború idején pedig az ÖKVB rendkívüli meghatalmazottja. Feladata a gabonabeszolg{ltat{s megszervezése több korm{nyzós{gban. Iszaak Zelenszkij 1918-1920-ban a moszkvai v{rosi tan{cs élelmezésügyi oszt{ly{n, majd az OSzFSzK élelmezésügyi népbiztoss{ga kollégium{nak tagja. (Később a KB titk{rs{g{ra kerül, és a KB közép-{zsiai irod{j{nak titk{ra lesz.) Szemjon Voszkov (1917-ben érkezett Amerik{ból, a petrogr{di októberi {llamcsíny résztvevője) 1918-tól a hatalmas északi megye élelmezésügyi biztosa. Miron Vlagyimirov-Scheinfinkel 1917 októberétől a petrogr {di élelmiszer-elölj{rós{g vezetője, majd az OSzFSzK élelmezésügyi népbiztoss{ga kollégiumínak tagja; 1921-től Ukrajna élelmezésügyi, később földügyi népbiztosa. Grigorij Zuszmanovics 1918-ban Ukrajn{ban a prodarmija, az „élelmiszer- rekvir{ló hadsereg” 450 biztosa. Moiszej Kalmanovics 1917 végétől a nyugati front élelmezési biztosa, 1919-1920-ban a Belorusz SZSZK, majd a Litv{n-Belorusz SZSZK élelmezésügyi népbiztosa, és a nyugati front rendkívüli élelmiszerbizotts{g{nak elnöke. (P{ly{ja csúcsa a Szovjetunió {llami bankja igazgatótan{cs{nak elnöki széke.) *32+ A legutóbbi időkben hozt{k nyilv{noss{gra részleteiben, hogyan is kezdődött 1921-ben a nyugat-szibériai nagy parasztfelkelés (az „isimi l{zad{s”). Indenbaum, a tyumenyi korm{nyzós{g élelmezésügyi biztosa az 1920. évi kegyetlen gabonabeszolg{ltat{sok ut{n, amikor is a megye 1921. janu{r 1-jére a beszolg{ltat{sokat 102%-ra teljesítette, tov{bbi egy héttel kitolta a „beszolg{ltat{sok szorgalmaz{s{t”, így ez m{r janu{r 11-re, vagyis éppen a kar{csonyt megelőző hétre esett.451 A többi j{r{si élelmezési biztossal együtt az isimi is a következő utasít{st kapta: „A beszolg{ltat{sokat a következményekre való tekintet
450
451
Élelmiszer-rekvir{ló hadsereg: a szovjet {llam élelmezési diktat úr{j{nak eszköze 19181920-ban. Fegyveres élelmiszer-rekvir{ló osztagokból {llt. A falusi szegényparasztok bevon{s{val elkobozta a kul{koktól a gabon{t. Megszervezte a gabonab eszolg{ltat{st, leverte a l{zad{sokat, agit{ciót folytatott a falusiak között. 1918-tól az élelmezésügyi népbiztoss{g, 1919-től a belső védelem (a politikai elh{rít{s) kötelékében működik. Az új gazdas{gpolitika, a NEP 1921. év bevezetésével az élelm iszer-rekvir{ló hadsereg megszűnik. A keleti egyh{z nem tért {t a Gergely-napt{rra, ezért az egyh{zi ünnepeket a Juli{nusz-napt{r szerint 13 nappal a nyugati egyh{z ut{n ünnepli, vagyis a kar {csonyt janu{r 7-én.
-[753]-
nélkül kell teljesíteni, ak{r a falvak teljes gabonatartalék{nak lefoglal{sa {r{n is (kiemelés tőlem – A. Sz.), a termelők éhségnorm{n való tart{sa mellett.” Indenbaum személyre szóló t{viratban követelte „a legkíméletlenebb megtorl{s alkalmaz{s{t, beleértve a falvak teljes gabonakészletének elkobz{s{t is ”. A rekvir{ló osztagokat – Indenbaum tudom{s{val – egykori bűnözőkből, lumpenekből {llított{k össze, akik könnyen hajlottak a parasztverésre. A korm{nyzós{gi élelmezésügyi bizotts{g tagja, a lett Mat vej Laurisz hatalm{t személyes gazdagod{s{ra és gerjedelmének csillapítós{ra haszn{lta, miut{n osztag{val megsz{llt egy-egy faluban, a lakoss{gtól maga és csapata sz{m{ra 31 nőt követelt éjszak{ra. Az OKbP X. kongresszus{n a tyumenyi küldöttség besz{molt arról, hogy „azokat a parasztokat, akik nem akart{k teljesíteni beszolg{ltat{si kötelezettségüket, gödörbe {llított{k, leöntötték vízzel és megfagyasztott{k”. [33] Valakiről pedig csak sok év múlt{n hallottak az emberek, csak az Izvesztyij{ban közölt nekrológból: „tbc-ben elhunyt Iszaak Szamojlovics Kieselstein elvt{rs, a p{rt VI. kongresszus{nak küldötte, az októberi felkelés előkészítésével foglalkozó moszkvai »ötök« tagja”; miut{n a kormony Moszkv{ba költözött, „hatalmas munk{t végzett mint az össz-szövetségi Cseka kollégium{nak meghatalmazottja”, majd az V. és a XIV. hadsereg forradalmi katonatan{cs{nak tagja, „a p{rt és a munk{soszt{ly mindig hű közkaton{ja”. *34+ És h{ny és h{ny ilyen „f{radhatatlan névtelen munk{sból”, méghozz{ különböző nemzetiségűből {llt Oroszorsz{g fojtogatóinak t{bora? A kötelező mozgalmi nevek mellett a zsidó bolsevikok szerették felhalmozni a fedőneveket meg a mindenfajta névv{ltoztat{sokat. (Íme egy 1928-ból való nekrológ: meghalt Lev Mihaj lovics Mihajlov; a régi bolsevik, z{rójelben: 1906 óta Politikuszként ismert a p{rtban. De a Politikusz szintén ragadv{nynév; valódi vezetéknevét, az Elinszont mag{val vitte a sírba. *35+) Mi indította Aron Rufejevicset, hogy az ukr{n Taratuta nevet vegye fel? Vajon szégyellte vezetéknevét Joszif Aronovics Tarsisz? Vagy erőt akart meríteni a Pj{tnyickij (Pénteki) névből? Ugyanez vezette a zsidó Goncsarovot? Vaszilenkót? És {rulónak tekintették-e őket csal{djukban? Vagy csak egyszerűen gy{v{knak? H{tramaradtak eleven hangú besz{molók is. I. F. Nazsivin írja korai szovjet élményei alapjen: a Kremlben, a népbiztosok tan{cs{nak hivatal{ban „mindenfelé hihetetlen rendetlenség és zűrzavar. Mindenütt lettek, lettek, lettek meg zsidók, zsidók, zsidók. Sose voltam antiszemita, de mennyiségük egyszerűen szemet szúrt. R{ad{sul mindny{jan a legzöldfülűbb korban.” [36] Még a szabads{gszerető és végtelen türelmű Korolenko is, amellett, hogy együtt érez a pogromoktól szenvedő zsidókkal, 1919 tavasz{n így ír naplój{ba: „A bolsevikok között sok a zsidó férfi és zsidó nő. Jellemvon{suk a végtelen tapintatlans{g és önelégültség, ami szemet szúr és bosszantó.” „A bolsevizmus Ukrajn{ban m{r idejétmúltt{ v{lt. A »kommunia« mindenütt gyűlöletet kelt. A zsidó {br{zatok tarkaill{sa a bolsevik k{derek között (legink{bb a különleges oszt{lyon) felkorb{csolja a hagyom{nyos és szívós judofób ösztönöket.” [37]
-[754]-
A bolsevik hatalom első éveiben a zsidók t úlsúlya kor{ntsem csak a p{rt és a hatalom csúcs{n mutatkozott meg: ez sokkal döb benetesebb volt és sokkal érzékenyebben érintette a lakoss{got a t{gas hat{rban, a korm{nyzós{gokban, a j{r{sokban, a középrétegekben és az alsó középrétegekben. Éppen ott ült meg a „sztr{jktörők” névtelen tömege, amely a még törékeny bolsevik hatalom „segítségére özönlött”,megerősítette azt és megmentette. A „Orosz Zsidók Könyve” ezt írja: „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nagysz{mú zsidó bolsevik tevékenységét sem, akik saj{t munkahelyükön a diktatúra m{sodlagos ügynökeiként működtek, és sz{mtalan szerencsétlenséget okoztak az orsz{g lakoss{g{nak”, hozz{téve: „beleértve a zsidókat is”. [38] Annak, hogy azokban a szörnyű napokban és hónapokban a zsidók mindenütt jelen voltak a bolsevikok között, megvoltak a kegyetlen következményei is. Vonatkozott ez a c{ri csal{d meggyilkol{s{ra is, amely most szem előtt van, mindenki beszél erről és amellyel kapcsolatban a zsidók részvételét az oroszok m{r m{r önkínzó k{rörömmel felnagyítj{k. Így szokott ez lenni mindig: a zsidók legdinamikusabb képviselőinek (belőlük pedig sok van) musz{j volt jelen lenniük az események forgatag{ban, gyakran vezető posztokon. Így a c{ri csal{d gyilkoss{g{n{l is az őrség (és a gyilkosok) lettek, oroszok és magyarok voltak, de a két kulcsszerepet Saja-Filipp Goloscsokin és (a kikeresztelkedett) Jakob Jurovszkij j{tszotta. A döntés kulcsa Lenin kezében volt. Azért mert belev{gni ebbe a gyilkoss{gba (abban az időben, amikor hatalma még gyenge volt), mert bev{lt a sz{mít{sa mind az Oroszorsz{ggal szövetséges hatalmak teljes közömbössége (a rokon angol kir{ly még 1917 tavasz{n megtagadja a menedéket Miklóstól), mind az orosz nép konzervatív rétegeinek végz etes gyengesége tekintetében is. Az 1912-ben négy évre a toboli korm{nyzós{gba sz{műzött Goloscsokin, a tov{bbiakban 1917-ben az Ur{lba, közeli ismeretségbe került Szverdlovval (apropó, 1918-ban tegeződtek, amint ez a Jekatyerinburg és Moszkva közötti telefonbeszélgetésekben rögzítésre került). Goloscsokin (szintén Szverdlovval együtt) 1912-től a bolsevik p{rt KB tagja, majd az októberi {llamcsíny ut{n a per mi és a jekatyerinburgi korm{nyzós{gi p{rtbizotts{gok titk{ra. Később a falat még zsírosabb, az urak területi p{rtbizotts{g titk{ra, vagyis az egész Ural legfőbb gazd{ja. *39+ A c{ri csal{d meggyilkol{s{nak gondolata és a módszer kiv{laszt{sa m{r érlelődött Lenin és legközvetlenebb környezete fejében, külön készült és saj{t v{ltozat{val {llt elő azonban Goloscsokin és Beloborodov (az ur{li megyei tan{cs elnöke). Mint kiderült, 1918 július{nak elején Goloscsokin emiatt felment a Kremlbe is: meggyőzendő a c{ri csal{d „elmenekült” v{ltozat{nak előnytelenségéről, úgymond nyíltan és egyenesen agyon kell azokat lőni, és nyilv{nosan bejelenteni. Lenint nem is kellett győzködnie, „elpusztítani”, ebben ő nem kételkedett, csup{n tartott Oroszorsz{g lakoss{g{nak és a nyugatiak reakciój{tól. Kapott azonban m{r jelzéseket, hogy minden nyugodtan fog lezajlani.
-[755]-
(A döntésnek természetesen még Trockijon, Kamenyeven, Zinovjeven és Buharinon is múlnia kellett volna, de egyikőjük sem volt Moszkv{ban, azonkívül, ismerve jellemüket, tal{n az egy Kamenyeven kívül aligha tiltakozott volna b{rmelyikük is. Trockijról tudjuk, hogy közömb ösen jóv{hagyólag {llt a kérdéshez. Az 1935. évi naplój{ban az al{bbia kat írja: megérkezik Moszkv{ba, s a Szverdlovval folytatott beszélgetése közben megkérdezi, „Apropó: „igen, és a c{r hol van?” „Vége – v{laszolta –, kivégezték.” „ És a csal{dja hol van?” „Vele együtt.” „Mindenki? – kérdeztem, valószínűleg csepp csod{lkoz{ssal a ha ngomban.” „Mindenki! – felelte Szverdlov. – Miért?” V{rta a reakciómat. Semmit sem v{laszoltam. „És ki hozta a döntést?” – kérdeztem. „Mi döntöttünk erről...” „Többet semmit sem kérdeztem tőle, lez{rtam az ügyet. Lényegében a döntés nemcsak célszerű, hanem szükségszerű is volt... A c{ri csal{d kivégzésére nemcsak azért volt szükség, hogy megrettentsük, elborzasszuk az ellenséget, reménytelenséget keltsünk benne, hanem azért is, hogy felr{zzuk a sorainkat, megmutassuk, hogy nincs visszaút, hogy vagy a teljes győzelem vagy a teljes pusztul{s v{r r{nk.” [40]) M. Heifec elemzi, ki lehetett ott ezen az utolsó lenini értekezleten: természetesen Szverdlov, Dzerzsinszkij, nem kiz{rt, hogy Petrovszkij és Vlagyimirszkij (NKV D – belügyi népbiztoss{g), Sztucska (igazs{gügyi népbiztoss{g) és tal{n V. Schmidt. H{t ez volt a c{rról ítélő törvényszék. Goloscsokin meg július 12 -én visszatért Jekatyerinburgba, v{rva az utolsó jelzést Moszkv{ból. Azt{n Szverdlov tov{bbította Jekatyerinburgba Lenin végleges rendelkezését. És Jakob Jurovszkij ór{s, a Szibéri{ba sz{műzött és kényszermunk{ra ítélt bűnöző fia – ott is született –, akit 1918 július{ban neveztek ki az Ipatyevszki-h{z parancsnok{v{, {tgondolta a műveletet és megszervezte a gyilkoss{g (magyarokból és oroszokból {lló őrség hajtotta végre, köztük volt Pavel Medvegyev, Pjotr Jermakov), valamint a holttestek eltüntetésének technik{j{t. *41] (Itt segített be többhordónyi benzinnel és kénsavval a hull{k eltüntetéséhez még P L. Vojkov megyei hadt{ptiszt.) Milyen sorrendben adt{k le a gyilkos lövéseket az Ipat yev-h{z vérfürdővé v{lt pincéjében, és kinek a lövései értek célt, később, persze, m{r maguk a hóhérok sem voltak vele tiszt{ban. A tov{bbiakban Jurovszkij heves szenvedéllyel b izonygatta elsőségét: »A koltból egy lövéssel agyonlőttem Nyikol{jt.« De Jermakovnak is jutott a megtiszteltetésből a »Mauzer452 elvt{rs«-sal.” [42] Goloscsokin nem tört babérokra, az összeset mag{nak szerezte meg a tökfilkó Beloborodov. A húszas években mindenki úgy is tudta, hogy éppen ő a c{r legfőbb gyilkosa; még 1936-ban is, amikor a Don menti Rosztovban vendégszer epelt valami p{rtgyűlésen, ezzel dicsekedett a tribünről. (Mindössze egy évvel 452
Mauzer (mauser): gyalogs{gi lőfegyverfajta a feltal{ló Mauser testvérekről elnevezve.
-[756]-
azelőtt, hogy őt mag{t is kivégezték.) Goloscsokint is agyonlőtték 1941 -ben. Jurovszkij pedig (aki a gyilkoss{g ut{n Moszkv{ba ment, és vagy egy évet „dolgozott” Dzerzsinszkij közvetlen környezetében, vagyis folytatta a gyilkol{sz{st) természetes hal{llal halt meg. *43+ Összességében az egész forradalomra, minden eseményre folyton r{vetült a nemzetiségi kérdés {rnyéka is. Így az összes részvétel és t{rstettesség, Sztolipin meggyilkol{s{tól kezdve, természetesen érzékenyen érintette az oroszok érzéseit. Itt van azonban Mihail Alekszandrovics főhercegnek, a c{r öccsének a meggyilkol{sa. Ki volt a gyilkos ? Andrej Markov, Gavril Mjasznyikov, Nyikolaj Zsuzsgov, Iv{n Kolpascsikov, valószínűleg mindny{jan oroszok. Ó, mennyire oda kell figyelnie minden embernek, vajon egy fénysug{rnyi jós{got vetít-e saj{t nemzetére vagy a gyűlölet {r nyék{t borítja r{. Ennyit a forradalom hóhérairól. És mi van az {ldozatokkal? A tömegesen kivégzett és az usz{lysz{mra vízbe fojtott túszok és foglyok: tisztek – oroszok, nemesek –, nagyobbrészt oroszok, papok – oroszok, zem ecek –, oroszok, az erdőkben elfogott, a Vörös Hadseregbe való soroz{s elől bujk{ló parasztok, mind oroszok voltak. És az az emelkedett szellemiségű antiszemitizmus-ellenes orosz értelmiség, most m{r az is megtal{lta saj{t pincéit és hal{los sors{t. És ha most utólag össze{llíthatn{nk 1918 szeptemberétől kezdve azoknak a list{j{t, akiket a szovjethatalom első éveiben agyonlőttek vagy vízbe fojtottak, és statisztikai t{bl{t készítenénk belőle, megdöbbennénk, mennyire mentes volt a forradalom e z e k b e n a t{bl{zatokban saj{t internacionalista jellegétől, mert szl{vellenes volt. (Amint arról, egyébként Marx453 és Engels 454 {br{ndozott.) Nos, h{t éppen ez nyomta r{ kegyetlen bélyegét a forradalom arculat{ra, arra, ami a legink{bb meghat{rozza a forradalmat: kiket irtott ki, mert a leölteket visszafordíthatatlanul, helyrehozhatatlanul kivonta ebből a piszkos forradalomból is, ebből a k{rhozatra sz{nt orsz{gból is, és ennek a megtévelyedett népnek a kötelékéből is.
Lenin pedig ezekben a hónapokban folyton folyv{st csak a zsidó téma körüli feszültséget figyelte. M{r 1918 {prilis{ban „Moszkva v{ros és a moszkvai területi népbiztosainak tan{csa” közölte mintegy csak a saj{t területe sz{la{ra, de nem m{shol, mint az Izvesztyij{ban 453
454
Marx, Karl (1818-1883): atyja porosz {llami tisztviselő és csal{dostól 1824-ben a zsidó vall{sról a protest{nsra tért {t. A német tudom{nyos szocializmus megalap ítója. Engels, Friedrich (1820-1895): kereskedő csal{dban született német szocialista. Több alapvető munk{smozgalmi, szoci{ldemokrata mű szerzője (v. t{rsszerzője elsősorban Marxszal).
-[757]-
[44] a tan{csokhoz intézett körlevelét „az antiszemita pogromokra való felbujt{s kérdésében”: „a zsidók ellen intézett pogromok bizonyított eseteiről a moszkvai területen” (egyetlen v{ros sincs megnevezve). Szükség van „a zsidó kérdésnek és az antiszemitizmus elleni harcnak szentelt rendkívüli tan{csülésekre”, meg agit{ciós kamp{nynyal egybekötött „nagygyűlésekre és előad{sokra”. No de ki a legfőbb gonosz, kin kell széjjelcsapni? H{t persze, hogy a pravoszl{v papokon. Itt van az 1. pont, amely felszólít: „Fokozott figyelmet kell fordítani a paps{gnak a »fekete sz{zak« szellemében folytatott zsidóellenes hírverésére, és a leghat{rozottabb intézkedésekkel kell küzdeni az ellenforradalmi tevékenység és a paps{g agit{ciója ellen” (egyelőre nem részletezi, milyen intézkedésekkel, de vajh, mi ne tudn{nk, milyenekkel?). Ehhez t{rsul a 2. pont: „Szükségesnek tartja a különleges zsidó harci szervezet létrehoz{s{nak elutasít{s{t.” (Vagyis szó volt a zsidó g{rd{ról.) A 4. pontban pedig megbízz{k a zsidóügyi biztoss{got, hogy a hadügyi biztoss{ggal együtt „foganatosítsanak megelőző intézkedéseket a zsidópogromok elleni harcban”. Ennek az ominózus 1918. évnek a derek{n Lenin gramofonra mondott egy „külön beszédet az antiszemitizmusról és a zsidókról”: Ez „az {tkozott c{ri önkényuralom” r{uszította „a sötét munk{sokat és parasztokat a zsidókra. A c{ri rendőrség a földesurakkal és a tőkésekkel szövetkezve rendezte a zsidópogromokat. A zsidógyűlölet csak ott tartja mag{t szil{rdan, ahol a földesurak és a tőkések elnyom{sa kil{t{stalan sötétségbe taszította a munk{sokat és a parasztokat... A zsidók között vannak munk{sok, dolgozók, ők vannak többségben. Ok testvéreink a tőkés elnyomat{sban, elvt{rsaink a szocializmusért vívott küzdelemben... Gyal{zat az {tkozott c{rizmus fejére... Gyal{zat azokra, akik gyűlöletet szítanak a zsidókkal szemben...” „A gramofonokat és az ezt a beszédet tartalmazó lemezeket az agit{ciós vonatok elvitték a frontra, a v{rosokba és a falvakba. Ott a gramofonok visszaj{tszott{k ezt a beszédet a klubokban, a nagygyűléseken és a gyűléseken. Vörösg{rdist{k, munk{sok és parasztok hallgatt{k vezérük szavait, és kezdték megérteni, miről is van szó.” [45] Kinyomtat{sra azonban ez a beszéd – ugye nem véletlenül? – akkor nem került, csak 1926-ban (az id. Agurszkij könyvében). -[758]-
A népbiztosok tan{csa 1918. július 27-én (közvetlenül a c{ri csal{d kivégzése ut{n) különtörvényt alkotott az antiszemitizmusról: „A népbiztosok tan{csa kinyilv{nítja, hogy az antiszemita mozgalom veszélyezteti a munk{sok és a parasztok forradalm{nak ügyét.” És végezetül (Lunacsarszkij tanús{ga szerint ezt Lenin saj{t kezűleg írta hozz{): „A népbiztosok tan{csa előírja a munk{s-, katona- és parasztküldöttek minden tan{cs{nak, hogy tegyenek hat{rozott intézkedéseket az antiszemita mozgalom gyökerében való elfojt{s{ra. Utasítja a tan{csokat, hogy a pogromok résztvevőit és a pogromok felbujtóit helyezze törvényen kívül.” Al{ír{s: V. I. Uljanov (Lenin). [46] Ez a két szó – t ö r v é n y e n k í v ü l – ha valaki nem értette volna meg a vörös terror hónapjai alatt, akkor tíz év múlt{n a kommunista aktivista, egykori népbiztos, sőt a „hadikommunizmus” teremtője, Larin elvt{rs magyar{zza meg nekünk: „az aktív antiszemit{kat »törvényen kívül« helyezni, vagyis agyonlőni”. [47] Lenin 1919-ben Dimansteinnek adott híres v{lasza pedig az al{bbi apropóból született: Dimanstein „el akarta érni Leninnél, hogy visszatarts{k” Gorkij azon röpirat{nak terjesztését, amely úgy magasztalja a zsidókat, hogy azt a „képzetet kelti, mintha a forradalom a zsidókon múlna, különösen a középpolg{ri elemeiken”. Lenin, amint azt m{r olvastuk, ellentmondott, miszerint közvetlenül október ut{n éppen a zsidók törték le az {llami hivatalnokok szabot{zs{t és ez{ltal a forradalom megmenekült; ebből következőleg „Gorkij véleménye ezeknek az elemeknek a nagy jelentőségéről... teljes mértékben helyes”. [48+ Nem kételkedik ebben a Zsidó Enciklopédia sem: „Lenin nem volt hajlandó elkobozni M. Gorkijnak A zsidókról című, a polg{rh{ború idején tömeges péld{nysz{mban kinyomott, tartalm{ban túlzottan filoszemita 455 ki{ltv{ny{t, annak az aggodalomnak ellenére, hogy antiszemita ütők{rty{v{ v{lhat a forradalom ellenségeinek kezében.” [49] H{t, a fehérek sz{mira az is lett, kétségtelen: a zsidós{g és a bolsevizmus arculat{nak hiteles összeolvad{sa.
455
Filoszemita: a zsidós{got p{rtoló, zsidóbar{t, judofil.
-[759]-
A forradalom vezéreinek ez a süket és elképesztően rövidl{tó megvetése mindannak a benyom{snak és érzésnek, amely növekedett a népben, megmutatkozott abban is, ahogy a zsidók részt vettek a pravoszl{v paps{g szétzúz{s{ban: éppen 1918 nyar{n kezdődött a bolsevik t{mad{s a közép-oroszorsz{gi pravoszl{v templomok ellen, különösen a moszkvai területen (akkoriban a mai területi egység több korm{nyzós{gból {llt), amit csak az egyh{zközösségek l{zad{si hull{mai tudtak meg{llítani. A kronstadti erőd építőmunk{sai m{r 1917 decemberében nem bírt{k ki, és tiltakoztak, hat{rozatukat lehozta a Kronstadtszkije Izvesztyija: „Mi, mesterek és munk{sok, miut{n mai (december 28-i) közgyűlésünkön megvitattuk azt a kérdést, hogy pravoszl{v papokat osztanak be a rendőrség soros ügyeleti szolg{lat{ba, tiszt{ztuk, hogy egyetlen zsidó rabbit, mohamed{n moll{t, római katolikus papot vagy német p{sztort, a pravoszl{v papokon kívül a munk{s- és katonaküldöttek tan{cs{nak végrehajtó bizotts{ga a rendőrségi feladatok ell{tós{ra nem osztott be. Valószínűleg, az egész végrehajtó bizotts{g kiz{rólag m{s vall{súakból {ll...” [50] (Meg kell jegyeznünk, hogy a „népek börtönének” még ezen a v{rszigetén is minden felekezetnek megvolt a saj{t istentiszteleti helye.) Még mag{ba a Pravd{ba is eljutott (a gúnyos „Üsd a zsidót!” cím alatt közölték) az arhangelszki munk{sok felhív{sa „az öntudatos orosz munk{sokhoz és parasztokhoz”: mindenütt „megszentségtelenítve, meggyal{zva, kirabolva” „csak az orosz pravoszl{v templomok vannak, nem pedig a zsidó zsinagóg{k... Az éhség és a betegségek sok sz{zezer {rtatlan orosz életet visznek sírba”, „a zsidók pedig nem haldokolnak az éhségtől és a betegségektől”. *51+ (Volt még egy bírós{gi per antiszemitizmus t{rgy{ban a Vaszilij Blazsennijszékesegyh{zban 1918 nyar{n...) A zsidó aktivist{k a legesztelenebb módon csatlakoztak a (többi vall{sfelekezetekhez viszonyítva) pravoszl{vellenes, megrögzötten kitartó, {ltal{nos bolseviki vall{süldözési tombol{sba, a papok üldözésébe, a sajtóban közölt Krisztus-gyal{z{sba. Volt {m igyekezet az orosz tollak részéről is: Gyemjan Bednij (Jefim Pridvorov), és nem csak ő. A zsidók meg ink{bb maradtak volna ki az egészből. -[760]-
Tyihon p{tri{rka 1920. augusztus 9-én levelet intéz Uljanov Leninhez, a népbiztosok tan{csa elnökéhez (m{solat Kalinyinnek, az ÖKVB elnökének), elfogults{gi kifog{st emelve az igazs{gügyi népbiztoss{g vizsg{lója, Spitzberg ellen, és ennek kiz{r{s{t követelve: „az egykori v{lóperes jogi képviselő”, jelenleg az igazs{gügyi népbiztoss{g megbíz{s{ból ellenőrzi „az orosz pravoszl{v egyh{z ereklyéit, felnyitja az egyh{z {ltal a szentek sor{ba felvettek földi maradv{nyait tartalmazó ereklyetartókat és sírokat”. Az OSzFSzK alkotm{ny{ra hivatkozva a p{tri{rka ragaszkodik „»tevékenységének« elkövetkezendő vizsg{lata sor{n... Spitzberg vizsg{ló elfogults{g miatti kiz{r{s{hoz, mivel olyan személyről van szó, aki a vizsg{latot és a kihallgat{sokat »részrehajló szenvedélyességgel« folytatja le, ami nyilv{nvalóan megmutatkozott a kor{bbi egyh{zi perekben... végül, aki nyilv{nosan sértegeti a vall{sos hitet, nyíltan csúfolja a vall{sos liturgiai cselekményeket, nyomtat{sban pedig a Vall{si fekély (1919) című könyv előszav{ban Jézus Krisztust ocsm{ny nevekkel illeti.” [52] Az iratot a népbiztosok kistan{cs{ba k üldik, amely azt 1920. szeptember 2-i ülésén t{rgyalja, az előadó maga Spitzberg. Hat{rozat: „Belavin polg{rt{rs (Tyihon p{tri{rka) panasz{t következmény nélkül hagyni (egyhangúlag elfogadva).” [53] Kalinyin azonban észbekap, és titokban egy behízelgő levelet ír Kraszikovnak, az igazs{gügyi népbiztoss{gra: ő úgy gondolja, hogy „Spitzberg elvt{rsat gyakorlati és politikai indokokból... valóban valaki m{ssal kellene felv{ltani”; mivel „a bírós{gon a hallgatós{g valószínűleg nagyobbrészt pravoszl{v lesz”, így meg kell fosztani „a paps{got... legfontosabb érvüktől, a nemzetiségi bosszúra stb. való hivatkoz{s lehetőségétől”. [54] És az ereklyék felnyit{sa? Milyen magyar{zatot tal{lhatott a tömeg erre a megszentségtelenítésre, ennyire nyilv{nos és kihívó cselekedetre? „»Az oroszok, pravoszl{vok ilyet ugyan nem csin{ltak volna«, mondj{k Oroszorsz{gban. »Ezt mind a zsidók tal{lt{k ki. Nekik ez nem ügy: m{r mag{t Krisztust is keresztre feszítették.«„ [55] És ugyan nem felelős-e ezért a közhangulatért a hatalom, amely
-[761]-
ilyen l{tv{nyoss{got t{lal fel a népnek, annak minden b{rdolatlans{g{val együtt? Sz. Bulgakov, aki feszült figyelemmel kísérte a pravoszl{v hit sors{t a bolsevikok alatt, írta 1941-ben: a Szovjetunióban a keresztényüldözés „vad kegyetlensége és méretei alapj{n túltett a történelem {ltal ismert minden kor{bbira. Ezt nem lehet természetesen teljes mértékben a zsidós{g rov{s{ra írni, de nem is lehet lekicsinyelni annak jelentőségét.” [56] „Éppen a bolsevizmus alatt mutatkozott meg a legnyomatékosabban a zsidós{g akaratereje és energi{ja.” „A zsidó részvétel az oroszorsz{gi bolsevizmusban – sajnos – ar{nytalanul és túlontúl nagy. Ez pedig mindenekelőtt a zsidós{gnak a szent Izrael ellen elkövetett bűne... És nem a »szent Izrael«, hanem az akaratos zsidós{g nyilv{nult meg a hatalomban, a bolsevizmusban, az orosz nép megfojt{s{ban.” „Hab{r itt a keresztényüldözés a bolsevizmus ideológiai és gyakorlati programj{ból eredt {ltal{nosan, nemzetiségi különbségek nélkül, ugyanakkor megvalósít{s{ban természetesen a legnagyobb mértékben éppen a zsidó istentelenségi »biztosok« vettek részt”, így az, hogy Gubelman-Jaroszlavszkij a harcos istentelenek szövetségének élére {llt „az egész pravoszl{v orosz nép színe előtt... a vall{si pimaszs{g cselekedete”. [57] A v{rosok és a közterületek {tnevezése is l{tv{nyos pimaszs{ggal zajlott. Maga a szok{s lényegében nem zsidó, ink{bb {ltal{nos szovjet eredetű. De {llíthatjuk-e, hogy Gatcsina Trockk{ való {tnevezése semmiféle nemzetiségi töltetet sem közvetített lakói sz{m{ra? Pavlovszkból Szluck, Palota térből Urickij tér, Izs{k székesegyh{z teréből Vorovszkij tér, Lityejnij sug{rútból Volodarszkij utca, Vlagyimirszkij sug{rútból Nahimszon út, Admiralit{s rakpartból Rochal rakpart, Tavricseszkaja utc{ból megint Szluckij utca, a szépséges Mihajlovszkaja egy középszerű festő, Iszaak Brodszkij nevét kapta. Megfeledkeztek magukról. Megszédültek. Az orosz vidéken meg se szeri, se sz{ma: Jelizavetgrad Zinovjevszk, és így tov{bb. A v{rost meg, ahol megölték a c{rt, gyilkos{ról, Szverdlovról nevezték el. -[762]-
Nyilv{nvaló, hogy a nemzetiségi bosszú{ll{s, mint a zsidó bolsevikok mozgatója m{r 1920-ban is elterjedt elképzelés volt az orosz köztudatban, ha m{r kuriózumként bekerült (Kalinyin érve a megelőzésről) még a szovjet korm{ny irataiba is. Helyes volt persze Paszmanyik c{folata: „A rosszindulatú vagy buta ember sz{m{ra mindennek egyszerű a magyar{zata: a zsidó kahal456 elhat{rozta, hogy megszerzi Oroszorsz{got. Vagy a bosszú{lló zsidós{g elégtételt vesz Oroszorsz{gon a kor{bbi üldözésekért, amelyeket ebben az orsz{gban szenvedett el.” [58] Nyilv{nvaló, hogy semmiképpen sem magyar{zhatjuk a bolsevikok győzelmét és uralkod{s{t ily modori. De: ha az 1905. évi pogrom l{ngol a csal{dod emlékezetében, és ha 1915-ben a nyugati korm{nyzós{gokban élő fajt{dbelieket korb{ccsal üldözték el, akkor csekély 3-4 év múlva te is megbosszuln{d korb{cssuhint{ssal és revolverrel. Ne tal{lgassuk, milyen mértékben volt tudatos a zsidó kommunist{k bosszú{ll{sa, minden, ami orosz elpusztít{sa, szétzúz{sa; teljes mértékben tagadni azonban ezt az érzést nem m{s, mint a c{rizmus idején létező zsidó egyenlőtlenség és a zsidóknak a bolsevizmusban való részvétele közötti kapcsolat megtagad{sa, azon kapcsolaté, amit folyton előtérbe helyeznek. Nos, I. M. Bickerman „l{tva a zsidók túlméretezett részvételét e barb{r pusztít{sban”, és valószínűleg v{laszolva azoknak, akik szerint a zsidóknak joginkban {ll bosszút {llni kor{bbi üldöztetéseikért, tagadja ezt a jogot. „A hitsorsosaink pusztító igyekezete miatti felelősség az {llamra sz{ll, amely üldöztetésével, zaklat{s{val taszította a zsidókat a forradalomba.” Nem így van, mondja ő: „éppen azzal különbözik az egyik ember a m{siktól, az egyik emberi csoport a m{siktól, miként v{laszol a r{nehezedő rosszra.” [59] Ez szintén tőle sz{rmazik, amikor 1939-ben végigtekint a zsidós{g történelmi sors{n az új korszak sűrűsödő felhői alatt: „A zsidók nyilv{nvalóan abban különböztek a környező vil{gtól, hogy a zsidók csak üllők lehettek és sohasem pöröly.” [60] Nem vagyok felkészült, hogy a vil{gtörténelmi sorsokat taglaljam, nem szeretnék ebben a ha-
456
Kahal: zsidó közösségek központi szervezete, tan{csa.
-[763]-
talmas nagys{grendű vit{ban részt venni, de {ll{spontom egyértelmű. Legyen b{rhogy is a teljes történelem sor{n, de Oroszorsz{gban tizennyolctól kezdve, és még ut{na is vagy tizenöt évig a forradalomhoz csatlakozott zsidók pörölyként is működtek, sőt a pöröly tömegének jelentős részét képezték. És most szóv{lt{sunkba B. Pasztern{k szól bele. A Doktor Zsiv{góban, igaz, m{r a m{sodik vil{gh{ború, és a kitört zsidó katasztrófa ut{n, terhének minden keserűségével, vil{gnézetének minden v{ltoz{s{val, a regényben azonban éppen forradalmunk éveit tartva szem előtt, ír „erről a szégyenlős, csak bajt hozó, önfel{ldozó elkülönültségről”. És még: „az ő (zsidóké) gyengeségük, és a csap{sok elh{rít{s{ra való képtelenségük”. Szemünk előtt azonban ugyanaz az orsz{g volt; különböző életkorban, de ugyanott éltünk ugyanazokban a 20-30-as években. Egy akkori kort{rs megdermedt volna a megütközéstől: vajon Pasztern{k nemz vette ész-e (elhiszem), mi is történik? Szülei, a festő apa és a zongorista anya a zsidók azon magas kultúr{jú köréhez tartozott, amely egységben élt az orosz értelmiséggel; jelentős hagyom{nyok között nőtt fel. Oroszorsz{gnak és az orosz kultúr{nak szentelték nagylelkű életüket a Rubinstein testvérek, az {tható tekintetű Levit{n, a precíz Gersenzon, Frank és Sesztov filozófusok. Tal{n ezt a hat{rozott v{laszt{st, a szolg{lat és az élet magasabb rendű oszthatatlans{g{t Pasztern{k norm{nak tekintette, az attól való torz és borzalmas eltéréseket pedig kivételnek, ezeket egyszerűen nem is l{tta. De nyomot hagytak, bevésődtek többezernyi m{s ember életébe. Íme, megint Bickerman, az akkori idők tanúja: „A zsidók túlzottan szervbeötlő részvétele a bolsevik őrjöngésben r{nk ir{nyítja az orosz emberek és az egész vil{g figyelmét.” [61] Nem, nem a zsidók voltak az októberi {llamcsíny legfőbb mozgatói. Sőt, az orosz zsidós{gnak, amely éppen febru{r idején teljes szabads{got kapott, egy{ltal{n nem volt r{ szüksége. [m amikor az {llamcsíny m{r lezajlott, az aktív fiatal, vall{stól elfordult zsidós{g könnyen és gyorsan pattant {t az egyik lóról a m{sikra és nem kisebb hat{rozotts{ggal v{gtatott tov{bb most m{r a bolsevik lóversenyen. -[764]-
Persze, hogy nem a melamedek (elemi iskolai tanítók) vezettek ehhez. A zsidó nép jóhiszemű része azonban elszalasztotta a fenegyerekeket. Így v{lt szakad{rr{ majdnem egy teljes nemzedék. És jócsk{n előrev{gtatott. A zsidó ifjús{gnak az új győztesek t{bor{ba való ezen dinamikus {tszökellésének motívumait kutatva, G. Landau az al{bbi meg{llapít{sra jut: „Közrej{tszott ebben a régi vil{g ir{nt érzett düh és az oroszorsz{gi {llami és mindennapi élettől való, {ltala művileg fenntartott idegenkedés; beleszólt valami saj{tos racionalizmus is, amely oly gyakran a zsidók saj{tja”, és „akarati nyom{s, amely a hitv{ny lelkekben alattomoss{gg{ és arc{tlans{gg{ fajul”. [62] Vannak mentegetődző magyar{zatok is: „Az anyagi feltételek a bolsevik puccs ut{n olyan körülményeket teremtettek, amelyek r{kényszerítették a zsidókat, hogy bolseviknak menjenek.” [63] Igen elterjedt magyar{zat: „Oroszorsz{g zsidó lakoss{g{nak 42%-a kereskedelemmel foglalkozott”, most elestek ettől, és kil{t{stalan helyzetbe kerültek, mi legyen tov{bb? „Hogy ne haljanak éhen, kénytelenek voltak korm{nyszolg{latba szegődni, gyakran nem riadva vissza semmilyen munk{tól”, még a közigazgat{si-vezetői munk{tól sem, kénytelenek voltak be{llni a tan{csi appar{tusba, ahol „a zsidó tisztviselők létsz{ma az októberi forradalom kezdetétől magas volt”. [64] Csakugyan kil{t{stalan volt a helyzet? És annak a több tízezer orosz tisztviselőnek, akik megtagadt{k az együttműködést a bolsevizmussal, vajon milyen kil{t{sai voltak? Éhenhal{s? És miből éltek a nem zsidó v{roslakók? Na meg ott volt még a Joint, az ORT segítsége, és az adakozó zsidók apan{zsa Nyugatról. A Cseka szolg{lat{ba {llni soha nem volt az egyetlen megold{s. Van még legal{bb egy, nem {llni szolg{latba, kitartani. És úgy alakult, hozza ki ebből Paszmanyik, hogy „a bolsevizmus az éhező v{rosi zsidós{g sz{m{ra ugyanolyan szakm{v{ v{lt, mint kor{bban a szabós{g, az alkuszs{g vagy a patikuss{g”. [65] Ha pedig ez így van, akkor mondhatja-e valaki 70 év múlt{n is tiszta szívvel, hogy azok sz{móra, akik „nem akartak kiv{ndorolni az Egyesült [llamokba, hogy amerikaiv{ legyenek, és nem akartak -[765]-
{ttelepülni Palesztin{ba, hogy zsidók maradjanak, az egyetlen megold{s a kommunizmus volt”? [66] Megint az egyetlen megold{s. Íme ez a történelmi felelősség megtagad{sa... Lényegretörőbben, súlyosabban hangzik, hogy „egy nép, mely ennyi üldöztetést szenvedett” – m{rmint egész története folyam{n –, „ebből fakadóan nagyobbrészt a szocializmus forra dalmi internacionalista elméletének a hordozój{v{ v{lt”, mivel „az adott csak reményt zsidó adeptusainak 457 arra, hogy egykor nem [esznek kitaszítottak” ezen a földön sem, sem pedig „az ősaty{k elérhetetlen Palesztin{j{ban”. Azt{n „m{r a polg{rh{ború sor{n, és közvetlenül ut{na a tősgyökeres őslakoss{gn{l gyakorta versenyképesebb zsidók kitöltötték a forradalom {ltal létrehozott t{rsadalmi űröket... Emellett legtöbbjük... szakított saj{t népi és szellemi hagyom{nyaival”, ezut{n pedig „b{rmely hasonuló, különösen nagy tömegben való megjelenése idején, illetve az első nemzedékben, a sz{m{ra új kultúra viszonylag felszíni rétegeiben ereszt gyökeret”. [67] Mindazon{ltal megkérdezik: hogy van az, hogy „ennek az ősi kultúr{nak az évsz{zados hagyom{nyai erőtlennek bizonyultak a bolsevizmus barb{r forradalmi jelszavai ir{nt érzett szenvedéllyel szemben”? [68] Amikor „Oroszorsz{gra... a forradalommal együtt r{zuhant a szocializmus is..., akkor nem csak ezek a zsidók teljes létsz{mban és minden energi{jukkal kerültek a szétzüllés első hull{m{ba. Akkor a maradék zsidós{g egybekapcsoló eszme nélkül maradt, értetlen együttérzéssel viseltetve a történések, és zavart gy{moltalans{ggal annak eredményei ir{nt.” [69] Hogy lehet az, hogy „a zsidós{g jelentős rétegei olyan rajong{ssal fogadt{k a forradalmat, ami megbocs{thatatlan, ha arról a népről van szó, melynek története ezerévnyi csalód{s története”? Hogy lehet az, hogy „a józan zsidó nép megrészegült a forradalmi fr{zisoktól”? [70] Paszmanyik említi (1974) „azokat a zsidókat is, akik hangoztatt{k a bolsevizmus és a judaizmus közötti genetikai kapcsolatot, akik hangosan dicsekedtek azzal, hogy a zsidó tömegek jelentős mértékben szimpatiz{lnak a komissz{r-uralommal”. [71] Igaz, Paszmanyik 457
Adeptus (latin): valamely vall{s, tan stb. titkaiba beavatott, nagy tud{sú személy.
-[766]-
maga is kiemelte „azokat a pontokat, amelyekben a judaizmus és a bolsevizmus között első r{nézésre valóban létrehozható valamiféle esetleges közeledés... boldogs{g a földön, és t{rsadalmi egyenlőség... A judaizmus elsőként hangsúlyozta ezt a két nagyszerű alapelvet.” [72] Ennek a kérdésnek a tartalmas vitaíj{t megtal{ljuk a Jewish Chronicle (Zsidó Krónika) c. angol-zsidó újs{gban, abban az ominózus, még ki sem hűlt 1919. forradalmi évben. Bizonyos Mentor, a lap {llandó szemleírója, azt írta, hogy oktalans{g a zsidóknak úgy tenniük, mintha semmi közük sem volna a bolsevizmushoz. L{m, Amerik{ban dr. Júda Magnes rabbi t{mogatta a bolsevikokat, teh{t nem tekinti a bolsevizmust a judaizmussal összeférhetetlen jelenségnek. *73+ Ugyanő egy hét múlva: {ltal{ban a bolsevizmus nagyon gonosz dolog, de – micsoda paradoxon 458 , hogy – egyben az emberiség reménysége is. A francia forradalom, l{m, szintén véres volt, de h{t a történelem igazolta. A zsidó, természete szerint idealista, ezért nemcsak hogy nem meglepő, hanem egyenesen logikus, hogy a bolsevikok ígéretei ut{n ment. „Jelentős mag{nak a bolsevizmusnak a ténye, jelentős az a tény, hogy olyan sok zsidó v{lt bolsevikk{, hogy a bolsevizmus nézetei sok ponton megegyeznek a judaizmus legfőbb ide{ljaival, amelyek részben a kereszténység alapítój{nak alaptanít{s{ra is befoly{ssal voltak. A gondolkodó zsidónak mindezt alaposan meg kell fontolnia. Esztelen az, aki a bolsevizmusban csak a visszataszító szempontokat l{tja...” [74] Mégis: vajon a judaizmus nem mindenekelőtt az egyetlen hatalmas Isten megvall{sa? És legal{bb csak ezért is összeegyeztethetetlen az istentelen bolsevizmussal. Egyre morfondírozva, egye e csak kutatva a motívumait a zsidók oly bőséges részvételének a bolsevik v{llalkoz{sban, I. Bickerman így ír: „Ezekkel a tényekkel szembesülve ak{r kétségbe is eshetnénk népünk jövőjét illetően, ha nem tudn{nk, hogy... minden j{rv{ny közül a legpusztítóbb a szófertőzés. Miért is volt a zsidó tudat ennyire fogékony ez ir{nt a fertőzés ir{nt, erről túl sok{ig beszélhetnénk.” Az ok „nem csak a közelmúlt körülményeiben” rejlik, hanem
458
Paradoxon (görög): l{tszólag képtelen, a valós{gban viszont megalapozott {llít{s.
-[767]-
még „azokban az ősidőkből örökölt képzeteinkben is, amelyek a zsidókat hajlamoss{ teszik a felületes és a szubverzív (felforgató) ideológiai betegségek ir{nt”. [75] Csatlakozik ehhez Sz. Bulgakov is: „A zsidós{g szellemi arculata az orosz bolsevizmusban kor{ntsem jeleníti meg Izrael arc{t... Ez a rémisztő lelki v{ls{g {llapota mag{ban Izraelben, amit r{ad{sul el{llatiasod{s kísér.” [76] Ami pedig azt az érvet illeti, hogy a múltban elszenvedett szorongattat{sok lennének a legfőbb okai az orosz zsidós{g {tnyergelésének, {tsz{rnyal{s{nak a bolsevikok közé, jusson az eszünkbe még két kommunista puccs, amelyek szinte egy időben zajlottak a leninivel, a bajor és a magyar. I. Levinnél olvassuk: „Mindkét orsz{gban a bolsevista rezsim zsidó résztvevőinek a sz{ma hatalmas. Bajororsz{gban... a komissz{rok között tal{ ljuk a zsidó Levinét, Levint, Axelrodot, az {llamellenes ideológus Landauert, Ernst Tollert.” „A magyarorsz{gi bolsevista mozgalom vezetőinek körében pedig a zsidók ar{nya elérte a 95%-ot... Ugyanakkor a zsidók jogi helyzete Magyarorsz{gon kitűnő volt, a zsidók jogai régóta nem estek korl{toz{s al{, ellenkezőleg, a zsidók Magyarorsz{gon mind kultur{lis, mind gazdas{gi tekintetben olyan helyzetet foglaltak el, hogy az antiszemit{k m{r zsidó túlsúlyról beszélhettek.” [77+ Ide vehetjük még a kiemelkedő kort{rs amerikai zsidó publicista megjegyzését is, miszerint a német zsidók is „felvir{goztak és Németorsz{gban magas pozíciókba jutottak”. [78] Teh{t itt sem az üldöztetések hajszolt{k bele őket a forradalmis{gba? És nem a pogromok? (Csak ki ne felejtsük, hogy a puccsista erjedést mind Magyarorsz{gon, mind Bajororsz{gban m{s bolsevikok is t{mogatt{k, az agyonpropag{lt „hazatérő hadifoglyok” között. Ehhez a két puccshoz még visszatérünk.) A felkelőket – a t{volabbiakat, a tengerentúliakat is – a fell{ngolt és fékezhetetlen forradalmi internacionalizmus egyesítette, és a – vil{g- és a „permanens” – forradalom ir{nti v{gy. A zsidók gyors érvényesülését a bolsevik igazgat{sban természetesen észrevették Európ{ban, és az Egyesült [llamokban is; és – gyal{zatos módon – mindenki elérzékenyült ettől. Az amerikai zsidó közvéleménynek az -[768]-
oroszorsz{gi forradalom ir{nti szimp{ti{ja nem csökkent a febru{r és az október közötti törésvonal idején sem. Mindeközben a bolsevikok szünet nélkül intézték, főként Stockholmon keresztül, külföldi pénzügyi műveleteiket. M{r Lenin {prilisi, Oroszorsz{gba való visszatérése óta csordog{lt nekik a német segítség Olof Asnhberg svéd „Nia Banken”-jén keresztül. No meg néh{ny; a forradalom elől külföldre inalt oroszorsz{gi bank{r v{lt a bolsevikok önkéntes segítőt{rs{v{. Antony Sutton amerikai kutató, akinek – hab{r félévsz{zados késéssel, de – sikerült fontos levélt{ri iratokhoz jutnia, ezt írja: a stockholmi amerikai nagykövet az 1918-ban a Külügyminisztériumnak címzett jelentésében közli, hogy „az egyik ilyen »bolsevista bank{r«„ a botr{nyairól elhíresült Dmitrij Rubinstein, akit a febru{ri forradalom szabadított ki a börtönből, „{tköltözött Stockholmba, és a bolsevikok pénzügyi ügynökeként működött”. „Egy m{sik »bolsevista bank{r« Abram Zsivotovszkij, Trockij és Lev Kamenyev rokona.” A Zsivotovszkij-szindik{tushoz tartozott még: „Gyenyiszov az egykori »Szibirszkij Bank«-ból, Kamenka az «Azovo-Donszkoj Bank»-ból és Davidov a »Külkereskedelmi Bank«-ból. Tov{bbi »bolsevista bank{rok«: Grigorij Lessin, Schtifter, Jakob Berlin, és ügynökük, Kohn Izidor.” [79] Mindeközben egyre csak hajóztak Oroszorsz{g felé a visszatérők, részben régvoltról, részben újdonatúj „forradalm{rok”, akik most a boldog új vil{g megerősítéséről és felépítésérő+ {lmodoztak. Néh{nyukról m{r szóltunk. Egyre csak szelték az óce{n habjait, hónapról hónapra, a New York-i kikötőből kelet felé, a San Franciscóiból nyugat felé, némelyük egykori orosz {llampolg{r, de voltak igazi amerikai rajongók, orosznyelv-tud{s nélkül. A. V. Tirkova-Williams 1919-ben Angli{ban kiadott könyvében így ír: „A bolsevista ir{nyítók között nagyon kevés az orosz, vagyis az olyan ember, akit {thatott az orosz kultúra teljessége, és az orosz nép érdeke... A nyilv{nvaló külföldieken kívül a bolsevizmus sz{mos követőre tal{lt a sok évig külföldön élt kitelepült között is. Némelyek soha sem j{rtak még Oroszorsz{gban. Ezek között különösen sok volt a zsidó. Rosszul beszéltek oroszul. A nép, amely feletti ha-[769]-
talmat most magukhoz ragadt{k, idegen volt a sz{mukra, meg ők is úgy viselkedtek, mint a győztesek a leig{zott orsz{gban.” És amíg a c{ri Oroszorsz{gban „a zsidókat nem engedték semmilyen közhivatalba”; „az iskol{k és az {llami szolg{lat el volt z{rva előlük”, addig „a Szovjet Közt{rsas{gban minden bizotts{g és biztoss{g tömve van zsidókkal. Gyakran v{ltoztatt{k oroszosra zsidó nevüket... De ez az alakoskod{s senkit sem csaphatott be.” [80] 1919-ben az Overman-bizotts{g szen{tusi meghallgat{s{n azt halljuk R. B. Dennice-től, az Illinoisi Egyetem tan{r{tól, aki 1917 novemberében érkezett Oroszorsz{gba, hogy „véleménye szerint, ami m{s amerikaiak, angolok és franci{k véleményével egyezik meg..., ezek az emberek jelenítették meg Oroszorsz{gban a legnagyobb mérvű kegyetlenséget és kérlelhetetlenséget a burzso{zi{val való lesz{mol{s sor{n” és a „burzso{zia” szó itt nem pejoratív, hanem közvetlen, vagyis v{rosi polg{rs{g értelemben szerepel. M{s tanúvallom{s: azok közül, akik „gyilkos propagand{t” folytattak a lövész{rkokban és a h{torsz{gban, némelyek „New Yorkban éltek még egy vagy két éve is” (vagyis 1917-1918-ban). [81] A londoni Sunday Heraldban 1920 febru{rj{ban (a „Cionizmus a bolsevizmus ellen: harc a zsidó nép lelkéért” c. cikkében) Winston Churchill459 ezt írta: „Most ez az – Európa és Amerika nagyv{rosi alvil{g{ból sz{rmazó – hírhedett személyek band{ja üstökön és torkon ragadta az orosz népet, és a hatalmas Orosz Birodalom kétségbevonhatatlan ur{v{ v{lt.” [82] A tengerentúlról érkezettek között sok az ismert név, de még több az ismeretlen. Ezek között tal{lható M. M. Grusenberg is. M{r j{rt Angli{ban (ahol megismerkedett Szun Jat-szennel), sok{ig élt az Egyesült [llamokban, „Chicagóban iskol{t szervezett a politikai menekültek sz{m{ra”, 1918 július{ban visszatért Moszkv{ba. Igen gyorsan – m{r 1919-ben – az OSzFSzK mexikói főkonzulja (nagy forradalmi reményeket t{pl{ltak akkoriban Mexikó ir{nt, nem véletlen, hogy Trockij is ott köt ki). Ugyanabban az évben bekerül a Komintern központi szerveibe. Dolgozott Skandin{vi{ban, Sv{jcban, letar459
Churchill, Winston (1874-1965): angol politikus és író, brit {llamférfi. Az admiralit{s első lordja 1939-ben, 1940-1945 és 1951-1955 között miniszterelnök.
-[770]-
tóztatt{k Skóci{ban, 1923-tól pedig beosztott hírszerzői csapattal, „Borogyin” néven Kín{ba kerül mint „a Kuomintang KVB politikai főtan{csadója”, közben meg Mao Ce-tungot és Csou En-lajt patron{lja. Hanem Csang Kajsek kiszimatolta Grusenberg-Borogyin felforgató tevékenységét, és 1927-ben kiutasítja Kín{ból. Grusenberg azonban a Szovjetunióban túlélte 1937 minden veszélyét, s a szovjetnémet h{borúban (Dridzo-Lozovszkij mellett) a mi hazai t{jékoztatóirod{nk főszerkesztője volt. Végül is 1951-ben pedig kivégezték. *83] (A 30-as években kivégzett zsidó bolsevikokról később.) Itt volt azt{n Szamuil Agurszkij, aki Belorusszia egyik vezérévé lép elő, majd 1938-ban letartóztatj{k, sz{műzetésbe megy, az annyira kor{n elhunyt M. Agurszkij publicista (de messze esett a f{j{tól!) apja. [84+ Ott volt még Szolomon Szlep{k, ismert Komintern-tag, aki 1919-ben Vlagyivosztokon keresztül tért vissza, és ott kivette a részét a véres dolgokból, majd 1921-ben Kín{ba megy belecsalogatni Szun Jat-szent a kommunista szövetségbe. Fia meg, Vlagyimir kénytelen lesz vil{gra szóló recsegés-ropog{s közepette kitépni mag{t abból a csapd{ból, amelybe apja belerohant a boldog kommunizmust keresve. *85+ Sz{z{val fordultak elő ilyen, és ennél még para doxabb történetek. Az emigr{cióból kezdtek visszasziv{rogni a „burzso{” zsidó kultúra rombolói is. Közöttük tal{ljuk Dimanstein zsidó biztoss{gbeli eljövendő tagt{rsait, az eszer Dobkovszkijt, ugyanazt az Agurszkijt, meg K{ntort, Sapirót, a „kor{bban kitelepült anarchist{kat, aklé Londonból és New Yorkból érkeztek, elidegenülve az orosz zsidós{gtól”. A biztoss{g feladatai közé tartozott létrehozni a zsidó kommunista mozgalom központj{t. A Der Emes (Igazs{g) c. jiddis nyelvű újkommunista lap 1918 augusztus{ban bejelentette „a prolet{rdiktatúra megérkezését a zsidó utc{ba”; rögtön {g{lni kezdtek a héderek (zsidó elemi iskol{k) a Talmud-Tóra ellen. Sz. Agurszkij Szt{lin jóv{hagyó al{ír{s{val 1919 június{ban feloszlatja a zsidó hitközségek *86] – a bolsevik oldalra {t nem {llt konzervatív zsidós{g – központi irod{j{t. -[771]-
Tov{bbra is igaz az a meg{llapít{s, hogy a zsidó szocialist{k legfőképpen nem a bolsevikokhoz húztak. Akkor h{t kihez, és hol vannak ezek a p{rtok? „A zsidó részleg pozíciój{nak megerősödéséhez... j{rult hozz{ több régi zsidó politikai p{rt széthull{sa... a Bund, a cionista-szocialist{k és a poalej cionist{k több részre szakadtak, és vezéreik jelentős része a győztesek t{bor{ba v{ndorolt, és megtagadta a demokratikus szocializmus eszméit”, olyan vezérekről van szó, mint M. Rafesz, M. Frumkina-Eszter, A. Weinstein, M. Litvakov [87] Hogyhogy? A Bund is? Az 1905. évi forradalom idején olyanynyira harcos, a még a lenini vonallal is annyira kibékíthetetlen, a mindenekelőtt a zsidók kultur{lis és nemzetiségi autonómi{j{nak kérdésében annyira következetes Bund? Igen, az is... „A szovjethatalom létrehoz{sa ut{n a Bund oroszorsz{gi vezetése jobb- és baloldaliakra szakadt (1920). A jobboldaliak jelentős része idegenbe v{ndorolt, a baloldaliak pedig felsz{molt{k a Bundot (1921), és részben felvételt nyertek a kommunista p{rtba, az SZKbP-be. [88] Az egykori bundosok közül a megfoghatatlan David Zaszlavszkij, évtizedekre ő v{lik a szt{lini publicisztika epés csillag{v{ (r{ bízz{k Mandelstam és Paszternak ostoroz{s{t). Azt{n a Leplevszkij testvérek, Izrail és Grigorij. (Izrail rögtön 1918-tól élete végéig belemerül a csek{z{sba. Grigorij 1920-ban tekintélyes hivatalt foglal el az NKVD-ben, mb. népbiztos-helyettességig emelkedik, majd az OSzFSzK népbiztosok kistan{cs{nak elnöke, 1934-1939-ben a Szovjetunió főügyész-helyettese, 1939-ben elviszik a megtorl{sok.) És Szolomon Kotlj{r, aki azonnal az orenburgi, vologodszki, tveri korm{nyzós{gi és orjoli körzeti p{rtbizotts{g első titk{r{v{ lép elő. Vagy a bundista Abram Heifec 1917 febru{rja ut{n visszatér Oroszorsz{gba, az ukrajnai Bund főbizotts{g{nak elnökségi tagja, a Bund KB tagja, de 1917 októherében m{r a bolsevikokkal van, 1919-től a Komintern vezetőségének tagja. *89+ A baloldali bundist{khoz 1917 ut{n csatlakozott a SZERP-beli cionista-szocialist{k baloldali része, 1919-ben pedig beléptek az OKPba. Hasonlóan a Poalej Cion baloldali sz{rnya szintén 1921-ben. [90] (Még 1926-ban is az OKP p{rttag-nyilv{ntart{s{ban is mintegy két és fél ezer egykori bundista szerepel. Többen közülük persze később -[772]-
malomkövek közé kerültek: „Szt{lin idején többségük kegyetlen üldöztetéseket szenvedett el.” [91]) Bickerman felki{lt: „A Bund, amely a »zsidó munk{stömegek« képviselőjének adta ki mag{t, a Bund nagyobb és aktívabb része a bolsevikokhoz csatlakozott.” [92] D{vid Azbel visszaemlékezéseiben részben megmagyar{zza ennek az {ttelepülésnek a motívumait saj{t nagyb{tyj{nak, Aron Iszaakovics Weinstein, a nemrég említett neves bundista péld{j{n: „Előbb r{jött, mint a többiek, hogy p{rtja, hasonlóan a többi szocialista p{rthoz, pusztul{sra van ítélve... R{jött valami m{sra is: csak a bolsevikokhoz csatlakozva maradhat életben, és védelmezheti tov{bb a zsidók érdekeit.” [93] Teh{t még h{ny embert vezetett a kommunist{k közé ugyanez: 1. életben maradni; 2. megvédeni a zsidók érdekeit? Egy ideig sikerült ez is, az is. Meg kell jegyeznünk, hogy október ut{n a többi szocialista p{rt – eszerek és mensevikek, akiknek vezetésében, mint tudjuk, nagysz{mi zsidó volt – sem v{lt a bolsevizmus elleni erős b{sty{v{; túltéve magukat még azon is, hogy a bolsevikok szétzavart{k alkotm{nyozó nemzetgyűlésüket, belezavarodtak, ingadoztak, szintén szétszakadtak, hol semlegességet, hol a kiv{r{st hirdették a polg{rh{ború idején. Az eszerek pedig megnyitott{k a bolsevikok sz{m{ra a keleti front egy szakasz{t, és elkezdték bomlasztani a fehérek h{torsz{g{t. De még a bolsevikokkal szembeni munk{sellen{ll{s vezetői között is tal{lunk zsidó neveket; a 26 embernek, akik a Taganszkaja börtönben al{írt{k az „elítéltek nyílt levelét a munk{skongresszus dolg{ban”, valószínűleg negyede zsidó. *94+ És ezekhez a mensevikekhez a bolsevikek kíméletlenek voltak. A kiemelkedő mensevik vezető, R. Abramovics kivégzését 1918 nyar{n csup{n az osztr{k miniszterelnök gyilkos{nak, Friedrich Adlernek – akinek az osztr{k hatós{gok megkegyelmeztek – egy osztr{k börtönből Leninhez intézett levele tudta meg{llítani. Szil{rdan tartotta mag{t Grigorij Binstock,
-[773]-
Szemjon Weinstein és sokadszori letartóztat{suk ut{n végül csak kiutasított{k őket. *95+ Petrogr{dban a mensevikek 1921 febru{rj{ban ha t{mogatt{k is az éhes és becsapott munk{sok elégedetlenségét, ha buzdított{k is őket a tiltakoz{sokra és a sztr{jkokra, de tették ezt hat{rozatlanul. És nem volt elég merszük ennek a mozgalomnak az élére {llni a kronstadti felkelés idején. Így is, úgy is megj{rt{k. Sok menseviket ismerünk, akik {t{lltak a bolsevikokhoz, micsoda könnyed p{rtcímke-v{lt{s! „Csatlakozott” Borisz Magidov ({t{ll{sakor a 10. hadsereg politikai oszt{lyainak vezetője lesz, majd az egész donyecki medencéé, a poltavai, szamarai korm{nyzós{gi p{rtbizotts{gok titk{ra, a KB instruktora). Közvetlen p{rtszökevények voltak: Abram Deborin (és elindult a vörös professzori kar csúcs{ra, és elkezdett bennünket szédíteni a dialektikus materializmussal, valamint a történelmi materializmussal); Alekszandr Gojhbarg (szibériai forradalmi bizotts{g, ügyész a Kolcsak-korm{ny miniszterei elleni perben, az igazs{gügyi népbiztoss{g kollégium{nak tagja, majd fel egészen a népbiztosok kistan{cs{nak elnökéig). Van, aki sok{ig kitartott, egészen letartóztat{s{ig, mint I. Ljahoveckij -Majszkij *96+, m{sokat tömegesen tiportak szét, kezdve a „szövetségi mensevik iroda” koholt perével 1931-ben (ebbe került bele Gimmer-Szuhanov, aki 1917 m{rcius{ban a végrehajtó bizotts{g taktik{j{nak teoretikusa volt). Nagy hajtóvad{szatot rendeztek ut{nuk Szovjetunió-szerte. A köpönyegfordító eszerek közül ki lehet emelni Jakob Livsicet (1919-től a csernyigovi, majd a harkovi korm{nyzós{gi Cseka elnökhelyettese, azt{n a kijevi korm{nyzós{gi Cseka elnöke, gyorsan fel egészen Ukrajna GPU 460 elnökhelyettesi székéig). Az {tszokott anarchokommunist{k közül kiemelhetjük L{z{r Kogant (a hadsereg különleges oszt{lya, a VCsK hadseregének törzsfőnökhelyettese, 1930-tól a Gul{g 461 vezetője, 1931 az NKVD Belomorsztroj 462 vezető460
461
GPU: az OSzFSz K belügyi népbiztoss{ga mellett működő {llami politikai hivatal. Az {llambiztons{g védelmére 1922-23-ban a VCsK-ból létrehozott szerv. [tszervezve OGPU-v{ (egyesített {llami politikai hivatal) alakul. Gul{g: javító-munkat{borok, büntetőtelepek és büntetés-végrehajt{si intézetek főigazgatós{ga (Glavnoje Upravleny ije Lagerej ). 1934-56-ban az NKVD (belügyi nép-
-[774]-
je.) Előfordulnak egészen csavaros életrajzok is: Ilja Kit-Vijtenko az osztr{k hadsereg hadnagyaként orosz hadifogs{gba került; a bolsevikokn{l a Cseka-GPU alsóbb parancsnoki {llom{ny{ban kezdi az előrehalad{st, majd {tkerül a hadsereg {llom{ny{ba, és a 30-as években a munk{s-paraszt vörös hadsereg egyik reform{tora. Végül 20 évet ült. [97] Na és a cionist{k? Emlékszünk r{, hogy 1906-ban elhat{rozt{k és közzétették, hogy nem maradhatnak ki az önkényuralmi elnyom{s ellen egész Oroszorsz{gban folytatott harcból, teh{t bekapcsolódnak. Ennek ellenére 1918 m{jus{ban, a kor{bbin{l semmivel sem kisebb összoroszorsz{gi elnyom{s idején bejelentették, hogy az oroszorsz{gi belpolitikai kérdésekben most m{r semleges {ll{spontot fognak elfoglalni, „valószínűleg azt remélvén, hogy elejét vehetik” annak, hogy a bolsevikok „ellenforradalmi tevékenységgel v{dolj{k” [98+ őket. Eleinte ez így be is v{lt. Egész 1918 folyam{n és 1919 első felében a bolsevikok részéről nem érte rossz szó a h{zuk elejét; 1918 nyar{n még megrendezték Moszkv{ban az zsidó hitközségek össz oroszorsz{gi kongresszus{t, és több sz{z hitközségben a „palesztin hetet”. Akad{lytalanul jelentek meg újs{gjaik, megalakult az ifjús{gi „Gehaluc”. [99+ A helyi hatós{gok 1919 tavasz{n hol itt, hol ott el-
462
biztoss{g), majd a Szovjetunió belügyminisztérium{nak szervezeti egysége, amelynek feladata a javító-munkat{borok rendszerének ir{nyít{sa volt. A munkat{borokban szélsőségesen nehéz körülmények voltak, szigorú büntetés j{rt a szab{lyok legkisebb megszegéséért, igen magas volt a halandós{g az éhség, és az elítéltek erejét meghaladó munka miatt. Az elítéltek ingyenesen építettek csatorn{kat, utakat, ipari és m{s létesítményeket az északi sarkkörön túli területeken, a t{volkeleti partvidéken és m{sutt. A Gul{g 1940-ben 53 munkat{borból, és annak sz{mos alt{bor{ból, 425 büntetőtelepből (170 ipari, 63 mezőgazdas{gi, és 173 szerz ődéses, vagyis építkezés és m{s minisztériumokhoz tartozó üzemek), és 56 kiskorúak büntetőtelepéből {llt. A Gul{g a szovjet népgazdas{g ön{lló {gazat{t jelentette, de a többitől eltérően ingyenes munkaerővel. Ha a Gul{gon fogvatatottakhoz ho zz{vesszük a m{s hivatalokhoz (pl. BM) tartozó büntetés -végrehajt{si intézetekben fogvatartottakat is (a hadifoglyok kivételével), a kkor azt kapjuk, hogy egy időben a legtöbb fogvatartott 1960 janu{rj{ban volt, 2.760.000 fő. Hatalmas sz{m, de a tört éneti forr{sok nem igazolj{k az egy időben csak a Gul{gon tartott több tízmillió főt! Belomorsztroj: a Gul{g egyik specializ{lt javító-munkat{bora, amelyetek elítéltjei a Fehér-tengert az Onyega-tóval összekötő 227 km hosszú, a nagy szintkülönbség miatt 19 zsilippel ell{tott csatorn{t építették. [tad{s{ra 1933 -ban került sor.
-[775]-
kezdték bez{rni a cionista lapokat. Ezt követően 1919 őszén pedig néh{ny cionist{t is letartóztattak („kémkedés Anglia jav{ra”). A cionist{k 1920 tavasz{n Moszkv{ban megrendezték össz-oroszorsz{gi tan{cskoz{sukat, amelynek összes résztvevőjét azonban (90 fő) leültették a Butirkibe 463 . Néh{nyan letöltendő büntetést is kaptak, de mindenkit kihúzott a slamasztik{ból az Amerik{ból érkezett zsidó szakszervezetek küldöttsége. „A VCsK elnöksége bejelentette, hogy a cionista szervezet ellenforradalmi jellegű, és tevékenységét betiltotta Szovjet Oroszorsz{g területén... Attól az időtől kezdve a cionist{k illegalit{sba vonultak.” [100] Helyénvaló a töprengő M. Heifec megjegyzése: „az októberi {llamcsínnyel pontosan egy időben jelent meg a Balfour-nyilatkozat is, az első re{lis lépés az ön{lló zsidó {llamis{g létrehoz{s{nak útj{n. Na és? A zsidó nemzedék egy része Herzl és Zsabotyinszkij útj{n j{r. A m{sik (és tegyük hozz{: a jóval nagyobb) rész pedig nem tudott ellen{llni a kísértésnek és Lenin-Trockij-Szt{lin band{j{t gyarapítja.” (Ez az, amitől Churchill tartott.) „Herzl útja akkor messzinek és szinte irre{lisnak tűnt. Trockij és Bagrickij útj{n pedig a zsidók m{r most kiegyenesedhettek, és azonnal nem csak egyenrangú, hanem egyenesen kitüntetett nemzetiséggé v{lhattak Oroszorsz{gban.” [101] És a legnevesebb reneg{t 464 persze Lev Mehlisz (a Poalej Cionból). Karrierje széles körben ismert: Szt{lin titk{rs{g{n, meg a Pravda szerkesztőségében, meg a vörös hadsereg polit ikai csoportfőnökségének élén, meg a honvédelmi népbiztos első helyettese, meg az {llami ellenőrzés népbiztosa, és 1942-ben krími deszantunk elpusztítója. És a KB szervezési irod{j{nak tags{ga ut{n végül a Kreml fal{ban temették el. *102] Az oroszorsz{gi zsidós{gnak nyilv{nvalóan volt olyan jelentős rétege, amely nem fogadta el a bolsevizmust. Nem rohantak a bolsevizmusba sem a rabbik, sem az egyetemi mag{ntan{rok, sem az is463
464
Butirki: a XVIII. sz. végén, XIX. sz. elején épült moszkvai börtön. 1917 ut{n mint vizsg{lati és gyűjtőfogh{z működött. Jelenleg csak előzetes letartóztatottakat fogad. Reneg{t (latin): {ruló, haz{j{t, övéit, meggyőződését megt agadó, az ellenséghez tartozó személy.
-[776]-
mert orvosok, sem nagyon sok egyszerű polg{r. Tyrkova írja könyvének ugyanazon a helyén, folytatólagosan: „Ez a zsidó túlsúly a tan{csi hatalomban kétségbeesésbe kergette azokat az oroszorsz{gi zsidókat, alak – a c{ri rezsim kegyetlen igazs{gtalans{ga ellenére – Oroszorsz{got haz{juknak tekintették, egységben éltek az orosz értelmiséggel, és vele együtt utasított{k el a bolsevikokkal való b{rminemű együttműködést.” [103] De akkor nem kaptak nyilv{nos megnyilatkoz{si lehetőséget, és ezek az oldalak, természetesen nem az ő neveikkel, hanem a győztesek neveivel vannak tele, akik meglovagolt{k az események menetét. Az események menetéből kimagaslik két terrorcselekmény, mindkettő zsidó kezek műve volt a bolsevikok ellen. Leonyid Kannegisser 1918-ban meggyilkolja Urickijt, és Fanni Kaplan merényletet kísérel meg Lenin ellen. Innen nézve is zsidó sors ez, az elsők között lenni. H{t, ami Lenin meglövését illeti, ez ink{bb az eszerek lesz{mol{sa volt. Kannegisser az ősnemes, nagyapj{tól örökölt címmel, aki 1917 nyar{n a hadapródok közé lépett (apropó, Szergej Jeszenyin bar{tja volt), vonatkoz{s{ban azonban én teljes mértékben elfogadom Mark Aldanov magyar{zat{t: ez a tett az önérzetes zsidó tette volt, aki mind az orosz nép előtt, mind a történelem színe előtt Urickij és Zinovjev nevével egy zsidó nevet akart szembe{llítani. Ebben a szellemben adta {t a merénylet előtt nővérének utolsó üzenetét, hogy a breszti békéért {ll bosszút; és azért a megal{zó érzésért, hogy a zsidók részt vettek a bolsevik hatalom megalapít{s{ban; és azért, mert a petrogr{di Cseka kivégezte tüzériskolai hallgatót{rs{t. Be kell valljam, az utóbbi időben kutatók toll{ból cikkek jelentek meg mindkét merénylet kétértelmű körülményeiről. *104] Elég meggyőző elképzelések vannak arról, hogy Fanni Kaplan egy{ltal{n nem lőtt Leninre, hanem „a vizsg{lat lez{r{sa érdekében” fogt{k el, mint alkalmas {ldozatot; illetve vannak érvek arra, hogy mintegy a hatalom adott alkalmat Kannegissernek egy ilyen lövésre. Ez utóbbit én igencsak kétlem: a bolsevikok semmiféle provok{ció érdekében nem {ldozt{k volna fel szeretett Cseka-elnöküket. M{sfelől, persze szemet szúr az a tény; hogy az ezut{n kezdődött vörös terror idején, -[777]-
amikor sok ezer {rtatlan, az üggyel még közvetett kapcsolatban sem {lló túszt lőttek agyon az orsz{gban, a Kannegisserek teljes csal{dj{t kiengedték a börtönből, nemsok{ra pedig az orsz{gból is, ez sem a bolsevikokra valló megold{s! Vagy ez micsoda hatalmas p{rtfogót jelenthet a legmagasabb bolsevik csúcsokon! A legújabb publik{ciókból még azt is megtudjuk, hogy L. Kannegisser rokonai és bar{tai a petrogr{di Cseka fegyveres megt{mad{s{nak tervén is dolgoztak Leonyid kiszabadít{sa érdekében, és mindny{jukat szabadl{bra helyezték, és tov{bbra is Petrogr{dban éltek, üldöztetésektől mentesen. A bolsevik hatalom ekkora irgalmass{g{nak magyar{zat{t abban l{tj{k, hogy a bolsevikok nem akartak összeveszni a petrogr{di befoly{sos zsidó körökkel. A Kannegisser-csal{d megőrizte izraelita hitét, Lennyid anyja, Roz{lia Edu{rdovna pedig az egyik kihallgat{son kijelentette, hogy Leonyid azért ölte meg Urickijt, mert az „elhagyta zsidós{g{t”. [105] Itt van még egy zsidó nép; amely eleddig igazs{gtalanul ismeretlenségben maradt, nem dicsőítették, mint illett volna: Alekszandr Abramovics Vilenkin, a bolsevikellenes földalatti mozgalom hőse, aki 17 éves kora ellenére önkéntesként vonult be a husz{rokhoz az 1914-es h{borúban; 4 Szent György-keresztet kapott, és tiszti rangot, a forradalom idején pedig m{r törzskapit{ny volt; 1918-ban belép az illeg{lis „Haza és Szabads{g Megvédelmezésének Szövetségé”-be; a csekist{k csup{n azért fogj{k el, mert a szervezet lebuk{sa ut{n h{tramaradt az iratokat megsemmisíteni. Összeszedett, okos, erélyes, kibékíthetetlen a bolsevikokkal, ő az illeg{lis mozgalomban is, a börtönben is sok embert lelkesített az ellen{ll{sra és természetesen a csekist{k kivégezték. (A róla szóló adatokat 1918-as illegalit{sbeli t{rsa, majd 1919-es börtönbeli z{rkat{rsa, Vaszilij Fjodorovics Klementyjev az orosz hadsereg sz{zadosa közölte.) *106] Ezekre, a bolsevizmus elleni harcosokra – b{rmilyen sz{ndékkal is – úgy is emlékezünk, mint zsidókra. Szomorú, hogy oly kevesen voltak. Mint ahogy az egyesült fehér erők is a polg{rh{ború idején. -[778]-
A bolsevista győzelmet egy köznapi, csöndes folyamat is erősítette: azokhoz a rokonokhoz, akik bolsevista posztokat foglaltak el, és az{ltal mindenféle anyagi előnyöket élveztek, különösen a főv{rosokban, ahol az elmenekült „múltbéli” emberek „gazd{tlan” lak{sokat hagytak h{tra, az egész letelepedési hat{rról odaözönlöttek és egyre csak özönlöttek az {ttelepülő hozz{tartozók. Éppen ez volt az a bizonyos „nagy exodus465 „. G. A. Landau írja: „A zsidók a hatalom közelébe jutottak, és különböző {llami »magaslatokat« foglaltak el... Elfoglalv{n ezeket a helyeket, nyilv{nvaló, hogy – amint b{rmely m{s t{rsadalmi réteg – ők m{r tiszt{n köznapi módon maguk ut{n húzt{k rokonaikat, ismerőseiket, gyerekkori bar{taikat, ifj úkori bar{tnőiket... Az a teljesen természetes folyamat, amikor olyan embereket juttatsz beoszt{shoz, akiket ismersz, akikben bízol, akiket patron{lsz, és végül, akik az idegeidre mennek és körül{llnak, visszaélve az ismeretséggel, rokons{ggal és kapcsolatokkal, hihetetlen módon megszaporította a zsidók létsz{m{t a szovjet appar{tus{ban.” [107] Ne is beszéljünk arról, h{ny rokon nyitotta r{ az ajtót Lilin{ra, Zinovjev feleségére, meg arról, hogy Zinovjev közmond{sosan bőkezűen adom{nyozta az {ll{sokat „saj{tjainak”. Ez csup{n egy fényes pont, mivel az {talakul{sok csendben, nem szembeötlően történtek, és több tízezer embert érintettek. Odessza tömegesen költözött fel Moszkv{ba. (Hiszen Trockij is Moszkva környéki szovhozt 466 aj{ndékozott nem különösebben szeretett apj{nak.) Ezek a költözések az életrajzok alapj{n is nyomon követhetők. Vegyük Azbel D{vidot (nem tévesztendő össze M{rkkal). Ő sihederként 1919-ben akad{lytalanul jutott fel szülőv{ros{ból, Csernyigovból Moszkv{ba. Két nagynénje m{r volt idefent, először az egyikhez (a Gagarinszkij közben lakó, m{r említett Ida nénihez, aki „az első kereskedőcéhbe tartozó, jómódú kupec-asszony” volt, férje meg Amerik{ból tért vissza); azt{n a m{sikhoz, Ljolja nénihez, a „szovjetek 1. h{z{ba” (National), ahol a magas szovjet arisztokr{cia lakott. Szomszédjuk, a később elhíresült Ulrich poénja: „Fura, miért is nem nyitnak a National-ban zsinagóg{t. Hiszen itt szinte csak zsidók laknak.” A Péterv{rról {ttelepült szovjet 465 466
Exodus (görög-latin): kivonul{s. Szovhoz (orosz): szovjetszkoje hozjajsztvo, {llami gazdas{g (szovjet-gazdas{g) a Szovjetunóban.
-[779]-
elit benépesítette a szovjetek 2. h{z{t is (Metropol), 3. h{z{t is *a Bozsedomovszki (Isten h{za) közben {lló papnevelde+, 4. h{z{t is (Mohovaja-Vozdvizsenka), és S. h{z{t is (Seremetyevszkij köz): étterem a h{zban lakók sz{m{ra, „a z{rtkörű elosztóból bőséges fejadagok. Kavi{r, sajt, vaj, sonka mindig volt az asztalon”. (1920-at írunk!) „Minden különleges, kiz{rólag az új elit sz{m{ra készült: óvod{k, iskol{k, klubok, könyvt{rak.” [Ezeken a helyeken 1921-22-ben, a Volga menti hal{los éhínség és az APA segélynyújt{s éveiben, az ő „kísérleti mintaiskol{juk” ebédlőjében ebből az APA-alapítv{nyból biztosított{k az „»amerikai reggelit«: édes tejberizs, kakaó, fehér kenyér és omlett”. És „senki sem emlékezett arra, hogy épp az imént ordib{lt{k (az ór{n), hogy l{mpavasra minden burzsujt”.] „A szomszéd h{zakban lakó fiúk gyűlölték a »szovjet h{ziakat«, és minden adódó alkalommal kegyetlenül elverték őket”. Eljött a NEP, „a »National« lakói... a kor{bban arisztokrat{k és nagy polg{rok tulajdon{ban {lló összkomfortos lak{sokba és palot{kba költöztek”. És 1921-ben „hoszszú, forró ny{r v{rt a fülledt Moszkv{ban”? H{t meghívtak egy Moszkva környéki, elkobzott d{cs{ra 467 . Ott pedig „minden úgy maradt, mint a kor{bbi lakók idején”. Csak magas kerítéseket építettek köréjük és őrséget {llítottak a kapun{l. A komissz{rok gyerekestül a legjobb külföldi üdülőhelyekre kezdtek utazgatni. Az akkori pusztul{s, {ruhi{ny és {rurejtegetés idején kifizetődő viszontelad{sokba és spekul{cióba fogtak. „Fillérekért felv{s{rolva a külföldre menekült kereskedőktől hatalmas mennyiségű rőfös {rut”, Ida néni és Misa b{csi titokban eladt{k azt, és „valószínűleg a leggazdagabb emberekké v{ltak) Moszkv{ban”. De 1926-ban Misa b{csit 5 év-re leültették „gazdas{gi ellenforradalmi cselekmények” miatt. A NEP végén még hozz{tettek ehhez 10 év munkat{bort. *108] És még, „amikor a bolsevikok »korm{nny{« v{ltak, elkezdtek hozz{juk sz{llingózni a zsidó lumpenproletari{tus sz{mos képviselői, akik először l{ttak lehetőséget arra, hogy hozz{férjenek a kincst{ri tort{hoz”. [109] Mivel pedig tilos volt a nyilv{nos kereskedés és a mag{nv{llalkoz{s, sok zsidó csal{d életform{ja {talakult: „az érett emberek nagyobbrészt leépültek, a szellemi és t{rsadalmi »ballaszt467
D{csa (orosz): többnyire f{ból készült nyaraló.
-[780]-
tól« mentes fiúk és l{nyok pedig karriert csin{ltak, és az idősebbek eltartóiv{ v{ltak... Ebből ered a zsidók rendkívüli nagy sz{ma a szovjet appar{tusban.” Figyeljük meg: a szerző nem mentegeti ezt a folyamatot, mint az „egyetlen megold{st”, hanem keserűen r{mutat a legfontosabbra: „ez a bomlasztó folyamat nem tal{lt megfelelő ellen{ll{sra a zsidó közegben”, hanem „szolg{latkész végrehajtókra és együttérző talajra lelt”. [110] Így került be a zsidók tömege a szovjet uralkodó oszt{lyba. És történhetett ez b{rmennyire is rejtve, vajon nem l{tt{k-e mindezt vil{gosan az orosz alsóbb néprétegek? Na, és mivel v{laszolt erre az egyszeri polg{r? Vagy gúny dalokkal: „Róza a népbiztosok tan{cs{ból, Hajka férje a Csek{ból.” Vagy viccekkel, amelyekkel m{r tizennyolctól tele volt Moszkva: „Tea Viszockijtól, cukor Brodszkijtól, Oroszorsz{g Trockijtól.” Ukrajn{ban pedig így daloltak: „Sej, haj, hajdina! Minden zsidó nacsalnyik 468 !” És előkúszik a következő titkos jelszó: „Szovjeteket zsidók nélkül!” Az Oroszorsz{g és a zsidók gyűjtemény t{rsszerzői nagy aggodalommal írt{k 1924-ben: vil{gos, „hogy nem minden zsidó bolsevik, és nem minden bolsevik zsidó, de ugyanígy nem kell sok{ig bizonygatni a zsidók mértéktelen és mértéktelenül szenvedélyes részvételét a se élő, se holt Oroszorsz{g bolsevikok {ltali megkínzat{s{ban. Ellenkezőleg, azt kellene alaposabban tiszt{zni, milyen lenyomatot fog hagyni az orosz nép tudat{ban a zsidók részvétele a pusztít{sban. Az orosz ember sosem l{tott azelőtt zsidót a hatalomban.” [111] Most pedig l{tott, de azt{n lépten-nyomon. És r{ad{sul a kegyetlen és korl{tlan hatalomban. „Ami a zsidós{g felelősségét illeti a zsidó bolsevikokat illetően, ebben az egész kérdésben mindenekelőtt a nem zsidók lelkületéből kell kiindulnunk, azoknak az oroszoknak a lelkületéből, akik közvetlen szenvedő alanyai voltak a gaztetteknek... Azoknak a zsidó közéleti személyeknek, akik meg akarj{k előzni a jövő véres tragédi{it... meg akarj{k menteni az orosz zsidós{got a pogromoktól, tekintetbe
468
Nacsalny ik (orosz): elölj{ró, vezető, főnök.
-[781]-
kell venniük ezt a tényt.” [112] „Meg kell érteni az orosz ember lelkét, amikor egyszer csak maga fölött érzi ennek a pökhendi és durva, elbizakodott és szemtelen mocskos söpredéknek a hatalm{t.” [113] A történelmet nem az elsz{moltat{s miatt kell ismerni. Nem a kölcsönös v{daskod{sok miatt, hanem annak megmagyar{z{s{hoz, hogy is vehetett részt ilyen mérhetetlenül sok zsidó annak az {llamnak a felragyogtat{s{ban (1918), amely nemcsak érz éketlen volt az orosz nép ir{nt, nemcsak kívülrekesztette mag{t az orosz történelmen, hanem még a terror legszélsőségesebb megnyilv{nul{sait is lakoss{ga nyak{ba zúdította. A zsidók részvétele a bolsevizmusban nem a hatalom „idegenszívűségének” vagy „m{sszívűségének” a kérdése. Annikor a zsidó nevek bőségéről beszélünk a forradalmi Oroszorsz{g vezetésében tudnunk kell, a kép nem új: vajon h{ny germ{n és balti német név szerepelt m{sfél-két évsz{zadon keresztül a c{ri Oroszorsz{g ir{nyítói között? Kérdés: vajon ez a hatalom hogyan szolg{lta az orsz{got és a népet? Ugyanakkor, töpreng D. Paszmanyik: „V{laszoljon minden gondolkodó orosz erre a kérdésre: képes lett volna-e a bolsevizmus, még Lenin vezetésével is győzni, ha Oroszorsz{gban jóllakott, földbirtokos és kultur{lt paraszts{g él? Képesek lettek volna-e »Cion bölcsei« 469 mind együttvéve, még ha Trockij {ll is az élükre, végrehajtani a nagy l{zad{st Oroszorsz{gban?” [114] Igaza van: nyilv{nvalóan nem lettek volna képesek. De a zsidó bolsevikokról gondolkodni a zsidófaiak előbbre való lenne, mint az oroszoknak. A zsidókat a történelemnek ez a szakasza erősebben kellene, hogy érintse, mindmostan{ig. És éppen a józan történelmi megközelítés szellemében nem kellene legyintéssel v{laszolni a kérdésre a zsidók tömeges részvételéről a bolsevik vezetésben és a bolsevik kegyetlenségekben: azok a zsidós{gból kiszakadt
469
Cion bölcsei: a zsidós{g vil{gmozgalm{nak (cionizmus) titkos tan{csa *Létezésük mindm{ig igazolatlan, ak{rcsak a „jegyzőkönyvüké”. B{r véleményem szerint itt ink{bb {tvitt értelemben szerepelnek a bölcsek. – a dig.].
-[782]-
csőcselék voltak, ugyan, miért is kellene sz{mot adnunk róluk, nekünk őróluk? D. M. Sturman jogosan emlékeztet saj{t szavaimra, amit minden idők b{rmely nemzetiségű kommunista vezéréről mondtam: „mindny{jan elhagyt{k nemzetiségüket, {thatva magukat embertelenséggel”. [115] Igaz. De igazak Paszmanyik szavai is 1920-ból: „Nem elégedhetünk meg csup{n egy kijelentéssel, miszerint a zsidó nép nem felelős egyes tagjainak ilyen vagy olyan cselekedeteiért. Felelősek vagyunk Trockijért, amíg nem hat{rolódtunk el tőle.” [116] Elhat{rolódni pedig nem jelenti legyinteni, ink{bb fordítva: elhat{rolódni azok cselekedeteitől véglegesen, és tanulni ebből a leckéből. Miut{n figyelmesen dolgoztam Trockij életrajz{n, egyetértek azzal, hogy nem volt zsidóspecifikus szenvedélyes kötődése, ellenkezőleg, dühödt internacionalista volt. Nos, h{t nem éppen egy ilyen fajtabelit a legkönnyebb elítélni? De m{r amikortól Trockij csillaga felmenőben kezdett lenni, vagyis 1917 októberétől túl sokak sz{m{ra v{lt büszkeségük t{rgy{v{, az amerikai zsidós{g szélsőbalos köreinek pedig majdhogynem a b{lv{ny{v{. Ugyan, mit amerikaiak! Az 50-es években ült velem a l{gerben az akkor még ifjonc Vlagyimir Gersuni, szenvedélyes szocialista, internacionalista. Nemhogy a vall{soss{gnak, de tal{n még a zsidó öntudatnak sem volt meg benne a szikr{ja sem. A 60-as években tal{lkoztunk szabadl{bon, és valaminek kapcs{n odaadta a jegyzeteit. Bennük meg: hogy Trockij október Prométheusza, és nem m{sért, hanem mert Trockij zsidó: „Ő Prométheusz volt, nem azért, mintha ilyennek született volna, hanem azért, mert a Prométheusz-nép szülötte, amely, ha nem lett volna odal{ncolva az ostoba rosszindulat szikl{j{hoz a rejtett és a kimutatott gyűlölködés l{nc{val, még annyi mindent tehetett volna az emberiség érdekében”. „Azok a kutatók, akik nem helyeslik a zsidók részvételét a forradalomban, hajlamosak nem tulajdonítani nagy jelentőséget ezen zsidók nemzetiségének. Azok pedig – és közöttük sok izraeli történész –, akik a zsidó hegemóni{t a zsidó szellem győzelmeként értékelik, lelkesen magasztalj{k azok zsidós{ghoz tartoz{s{t.” [117] -[783]-
M{r a 20-as években is, közvetlenül a polg{rh{ború ut{n is hangzottak el kirekesztő megnyilv{nul{sok. Az Oroszorsz{g és a zsidók c. gyűjteményben ezeket I. O. Levin taglalta (nincs is olyan sok zsidó a bolsevikok között; miért is volna egy egész nép felelős egyes tagjainak tetteiért; a zsidókat üldözték a c{ri Oroszorsz{gban és h{t ezért... a polg{rh{ború idején pedig a bolsevikokn{l kerestek védelmet a pogromok elől és h{t ezért...) és ugyanakkor v{laszolt is r{, hogy hiszen nem bűnv{di felelősségről van szó, ami elkerülhetetlenül személyes, hanem erkölcsi felelősségről. *118] Paszmanyik nem tartotta úgy, hogy az ilyetén erkölcsi felelősségből ki lehetne mosakodni. Mindazon{ltal kereste a vigasztal{st: „H{t miért kell a zsidó tömegnek felelnie az egyes zsidó komissz{rok mocskos tetteiért? Ez, vitathatatlanul, mélységesen igazs{gtalan. De... az egész zsidó nép felelősségre von{sa csup{n azt bizonyítja, hogy elismerik a külön{lló zsidó nemzetiséget. Abban a pillanatban, amikor a zsidók elveszítik nemzetiségi voltukat, amikor izraelita hitű oroszokk{, németekké, angolokk{ v{lnak, megszabadulnak az egym{sért viselt felelősség terhétől.” [119] A XX. sz{zad azonban prezent{lta nekünk az Izraelben kikötött zsidó nemzetiség elismerését. Az egy nősért viselt felelősség pedig – az orosz népé is, ugye – elv{laszthatatlan attól a képességtől, hogy méltó életet tudjon teremteni. Igen, sok magyar{zat született arra, miért mentek a zsidók bolseviknak (a polg{rh{borúban pedig tal{lkoztuk újabb súlyos érvekkel). Ha azonban az orosz zsidók erre az időszakra elsősorban felmentő érzésekkel emlékeznek, el fog veszni, csökkenni fog a zsidó önmegértés szintje is. Hiszen a németek is ugyanígy magyar{zhatt{k volna a hitleri470 időket: „azok nem igazi németek voltak, hanem csőcselék”, bennünket nem kérdeztek meg. Minden népnek azonban erkölcsileg kell felelnie egész múltj{ért, azért is, ami szégyenteljes. De hogyan feleljen? 470
Hitler, Adolf (1889-1945): osztr{k sz{rmaz{sú német dikt{tor. 1921-től Nemzetiszocialista Német Munk{sp{rt (n{ci p{rt) vezetője, 1964-től {llamfő, felveszi a Führer címet. 1935-től a német véderő főparancsnoki. Diktatúr{ja {rtatlan emberek milli óinak hal{l{hoz vezetett.
-[784]-
Megkísérelve tudatosítani, miért is történhetett mindez? Miben {ll a mi hib{nk? És lehetséges-e, hogy most megismétlődjék? Ebben a szellemben kell a zsidó népnek is felelnie forradalmi fenegyerekeiért, és a szolg{latukba szegődött készséges tömegekért. Nem m{s népek előtt kell felelnie, hanem saj{t maga előtt, értelme előtt, Istene előtt. Ahogy nekünk, oroszoknak is felelnünk kell a pogromokért, és a kegyetlen gyújtogató parasztokért, és a tébolyalt forradalmi katon{kért, és az el{llatiasodott matrózokért. (Róluk tal{n elég kézzelfoghatóan írtam a Vörös kerékben. Hozz{teszek itt egy péld{t: ott van az a Baszov vöröskatona, az igazs{gszerető Singarjovnak, a nép szószólój{nak kísérője, aki először elfogadta a fogoly nővérétől a pénzt a te{ra, és a Péterp{l-erődből a Mariinszkij kórh{zba való kíséréséért, vagyis azért, hogy Singarjovnak egy szabad percet se engedjen, és néh{ny óra múlva, még azon az éjszak{n a kórh{zba vezette a matrózokat, hogy őt és Kokoskint agyonlőjék. *120] Es ebben az undorító fajzatban mennyi a mieink közül való!) Felelni, ahogy csal{dtagjainkért is felelünk. Ha pedig megszüntetnénk a felelősséget törzsbelijeink tetteiért, akkor a nemzet fogalma is elvesztené minden élő jelentését.
-[785]-
4. A POLG[RH[BORÚ
Trockij valahol eldicsekedett azzal, hogy a polg{rh{ború idején „még” a forradalmi katonatan{csi vonat{ban is „szakított időt” arra, hogy {tlapozza a francia irodalmi újdons{gokat. R{ad{sul észre sem vette, hogy m i t i s mondott ezzel. Nem időt szakított, hanem helyet tal{lt a szívében. Maradt ott ennyi hely a szívében a „forradalmi tengerészekhez” vagy az erőszakosan kirendelt vöröscsapatokhoz intézett felhív{ sok és a magukra hagyott, és meging{s esetén megtizedelni rendelt csapatok között, mivel a végrehajt{st megnézni sosem maradt ott. Oroszorsz{g t{gas síks{gain véres h{borút folytatott ő, akit sosem érintettek az orsz{g lakóinak péld{tlan gyötrelmei, f{jdalmai, ő magasabban repült, mindenekfelett az internacionalista elragadtat{s sz{rnyain. A febru{ri forradalom oroszorsz{gi forradalom b{rmennyire is meggondolatlan, hib{s és végzetes volt, nem törekedett az egész kor{bbi élet kivégzésére, az egész kor{bbi Oroszorsz{g elpusztít{s{ra. Rögtön októbertől kezdve pedig – a forradalom internacionalist{v{, és lényege szerint pusztítóv{ v{lt – a keze ügyében lévő rendszer felfal{s{val, elpusztít{s{val t{pl{lkozott: mindent ledönteni, ami {ll; ami kisarjadt, elkobozni; aki ellen{ll, agyonlőni. A vörösök csak a nagy t{rsadalmi kísérlettel voltak elfoglalva, amit csak megismételni, bővíteni és megvalósítani kellett nemzetközi méretekben. Az olyan könnyűnek tűnő, rajtaütésszerű októberi {llamcsíny vad h{roméves polg{rh{borúv{ terebélyesedett, és megsz{ml{lhatatlan véres szenvedést hozott Oroszorsz{g egész népének. A vörösök embertelen elgondol{s{ra és tapasztalataira r{rétegződött az egykori birodalom soknemzetiségű volta, és az elmúlt nagy h{ború visszarúg{sa. Az első francia forradalom idején az egynemzetiségű Franciaorsz{g területén, az ellenséges hadak rövid idejű betö-[786]-
résétől eltekintve, külföldiek egy{ltal{n nem tevékenykedtek, az a forradalom, minden borzalm{val együtt, az elejétől a végéig nemzeti volt. A mi forradalmunkra külön borzalmas bélyeget sütött ez a soknemzetiségű őrjöngés: a vörös lettek (orosz {llampolg{rok), meg az egykori német-osztr{k hadifoglyok, akiket ezredsz{mra fogtak el, mint a magyarokat, és még a nem kevés kínai bőséges részvétele. A vörösök fő haditömegét persze az oroszok képezték, egy eseket a helyszíni kivégzés mozgósít{si terrorja, m{sokat az az esztelen hit hajtott, hogy a boldog jövőért harcolnak. És ebből a tarkas{gból bőven kivették részüket a zsidók, szintén orosz {llampolg{rok. Az orosz zsidós{gnak a politikailag aktív része, amely 1917 végén t{mogatta a bolsevikok polg{ri hatalm{t, most ugyanolyan hat{rozottan belépett a bolsevikok katonai szervezeteibe is. Az október ut{ni első években az internacionalizmus m{mor{ban a hatalom – ebben a hatalmas orsz{gban – szépen belecsúszott a bolsevizmushoz hozz{simulók kezébe, és elképesztette őket kit{ruló korl{tlans{g{val; és ők (persze magasabb, valaki azonban alacsonyabb rendű ide{lok nevében „a fanatizmus konoks{ga egyikőjüknél, alkalmazkodóképesség m{sikójukn{l” [1+) elkezdték haszn{lni ezt a hatalmat mindenfajta óvatoskod{s, és az ellenőrzés miatti legkisebb aggodalom nélkül. Senkinek sem adatott meg megérezni, hogy a polg{rh{ború m{r 1919-ben az egész Délvidéken péld{tlan – kegyetlenségét és az {ldozatok sz{m{t tekintve is – zsidópogromokhoz vezet. Arról, hogy mit is jelentett a soknemzetiségű h{ború, azt jól megítélhetjük az 1921. évi m{rciusi kronstadti l{zad{s elfojt{sakor eluralkodott vörös-pogrom alapj{n. A híres eszer és jó nevű szociológus így ír erről: „H{rom napig a lett, baskír, magyar, tat{r, orosz, zsidó és nemzetközi csőcselék, minden korl{toz{stól mentesen, a vér gerjedelmétől és a szesztől eszét vesztve gyilkolt és erőszakolt.” [2] Ez pedig az egyszerű visszaemlékezőktől: 1918-ban Tul{ban vízkeresztkor a Kreml kapuj{n kilép a pravoszl{v körmenet, az „internacionalista csapat” pedig szépen szétlövi azt.
-[787]-
Ha kíméletlen internacionalista csapatokat haszn{ltak is, de csup{n a „vörös g{rd{” 471 -ra m{r nem lehetett hagyatkozni. A bolsevik hatalomnak regul{ris hadseregre volt szüksége. „Lev Trockij, Szklj{nszkij és Jakob Szverdlov segítségével megalakította a vörös hadsereget” 1918-ban. Soraiban „...sok zsidó harcolt. A vörös hadsereg néh{ny egysége kiz{rólag zsidókból {llt, mint péld{ul a Joszef Furman parancsnoks{ga alatt {lló dand{r”. [3] A munk{s-paraszt vörös hadsereg parancsnoki {llom{ny{ban a zsidók részar{nya sz{mottevő és jelentős, amely hosszú éveltig fenn{llt a polg{rh{ború ut{n is. Ezt a részvételt több zsidó szerző és enciklopédia kutatta. A 80-as években Aron Abramovics izraeli kutató sok szovjet kiadv{ny alapj{n „A szovjet fegyveres erők 50 éve”, „Szovjet történelmi enciklopédia”, „A vörös hadsereg frontparancsnoks{gainak direktív{i” stb., részletes névjegyzékeket {llított össze. Ezek csak és kiz{rólag azokat a zsidókat sorolj{k, akik a vörös hadseregben parancsnoki beoszt{sokban szolg{ltak, a polg{rh{borútól kezdve és a m{sodik vil{gh{borúval bez{rólag, megjelölve az időpontokat is, amikor egy-egy parancsnok az adott beoszt{sban volt. Lapozzunk bele azokba az oldaliakba, amelyeket A. Abramovics a polg{rh{borúnak szentelt. [4] Ezek hatalmas list{k, kezdve a közt{rsas{g forradalmi katonai tan{cs{nak tagjaival (Trockijon és E. Szklj{nszkijon kívül ott volt még A. Rosenholz és Ja. Drabkin-Guszev). Trockij parancs{ra „megalakultak a frontok, vezérkarostul, valamint új hadseregek is”, és „majdnem mindegyik front és hadsereg forradalmi katonai tan{csaiban voltak zsidók” (felsorolja a legismertebbeket: itt van D. Weiman, Je. Pj{tnyickij, L. Glez{rov, L. Pecserszkij, I. Szl{vin, M. Liszovszkij, G. Bitker, Kun Béla, Brillant-Szokolnyikov, I. Hodorovszkij). Még kor{bban, a polg{rh{ború kezdetén, a „petrogr{di katonai körzet rendkívüli törzskara” élére Urickij alít. A petrogr{di forradalmi védelmi bizotts{g tagjai pedig az al{bbiak: Szverdlov (elnök), Volodarszkij, DrabkinGuszev, Ja. Fischman (a baloldali eszerektől), G. Csudnovszkij. A katonai körzetek 11 komissz{rja között 1918 m{jus{ban két zsidó volt: a moszkvaié Je. Jaroszlavszkij-Gubelman és a jaroszlavszkié Sz. Nahimson. A h{ború folyam{n a zsidók még hadseregparancsnokok is voltak: a keleti front 3., majd 7. hadseregét M. Lasevics, a nyugati front 3. hadseregét V. Lazarevics, a déli front 8. hadseregét G. Szokolnyikov, a 9.-et N. Szorkin, a 14.-et I. Jakir vezette. „Hadseregek törzskari parancsnokai voltak... ”, „a hadseregek forradalmi katonai tan{csainak h{rom tagj{ból egy, vagy kettő mindenütt zsidó volt ” (és felsorolja
471
Vörös g{rda: az orosz forradalmak idején működő forradalmi-katonai alakulat.
-[788]-
mind a húsz hadsereget). „A zsidó sz{rmaz{sú hadoszt{lyparancsnokok (főnökök)...” (hosszú lista); „a hadoszt{lyok katonai biztosai voltak...” (vagyis katonai komissz{rok, eszmei vezetés, h{romszor olyan hosszú lista); „hadoszt{lyok törzskari főnökei voltak...” (nagy lista). „Dand{rparancsnokok... , „dand{rkomissz{rok... ; „ezred- és csapatparancsnokok...” (rövid lista). „Politikai oszt{lyok vezetői...”; „forradalmi katonai töményszékek elnökei...”; „különösen nagy sz{mban voltak zsidók a vörös hadsereg b{rmely szintjének politikai munkat{rsai között...” „Jelentős szerepet j{tszottak a zsidók a frontok, hadseregek és hadoszt{lyok hadt{pell{t{s{ban. Nevezzük meg néh{nyukat...”; „a zsidók jelentős beoszt{sokat töltöttek be a katonai orvosl{sban is: a frontok és hadseregek egészségügyé főcsoportfőnökségeinek vezetői, magasabb egységek, alakulatok főorvosai...”. „Azok a zsidók pedig, akik magasabb egységek, egységek és alegységek parancsnokai voltak, kiemelkedtek b{tors{gukkal, hősiességükkel és hadvezéri képességeikkel ”; ugyanakkor „ennek a fejezetnek az {ttekintő jellege nem ad lehetőséget a zsidó sz{rmaz{sú vörösg{rdist{k, parancsnokok és politikai munkat{rsak hőstetteinek részletes leír{s{ra”. (A hadseregparancsnokok list{j{ból a kutató kihagyta még Tyihon Hveszint, ő sorrendben a keleti front 4. hadseregének, a déli front 8. hadseregének, a doni hadseregcsoportnak, majd pedig a turkeszt{ni front 1. hadseregének parancsnoka volt. *5+) Némely parancsnokról hozz{tesz valamit vagy megmagyar{z az oroszorsz{gi Zsidó Enciklopédia. (Tal{n itt az ideje, hogy szóljunk róla is. Az 1994-ben, az új – tilt{s nélküli időkben indult – kezdeményezés becsületes kiadv{nyt eredményezett: nyíltan megír mindent, még azt is, amivel ma igaz{n nem büszkélkedik, büszkélkedhet senki.) Drabkin-Guszev 1921-ben a politikai csoportfőnökség és az egész vörös hadsereg vezetője, azt{n az Isztpart472 élére {llt, tekintélyes személyiség volt a Kominternben, a Kreml fal{ban temették el. Mihail Gaszkivics-Lasevics különböző forradalmi katonai tan{csokban töltött be tisztségeket, majd a szibériai katonai körzet parancsnoka, volt a Szovjetunió forradalmi katonai tan{cs{nak első elnökhelyettese (de csak a Mars-mezőn temették el). Izrail Razgon volt a petrogr{di körzet törzskari katonai biztosa is (vérbe fojtotta a kronstadti felkelést), azt{n a buharai vörös hadsereg parancsnoka (vérbe fojtotta a közép-{zsiai felkelést), volt a fekete-tengeri flotta törzskar{ban is. Borisz Goldberg a tomszki, majd a permi megyei korm{nyzós{gi, majd pedig a Volga menti katonai körzet katonai biztosa, és a közt{rsas{g tartalékos hadseregének parancsnoka; később
472
Isztpart: az októberi forradalom és az OKbP történetével foglalkozó bizotts{g 1920 tól az {llami kiadó és a közművelődési népbiztoss{g mellett, 1921-től az OKbP KB mellett tudom{nyos és kiadói központ. A közt{rsas{gokban és a megyékben helyi irodah{lózattal rendelkezett. Több mint 30-féle folyóiratot és gyűjteményt adott ki (Prolet{rforradalom, Az Isztpart költeményei stb.). 1928-ban összeolvasztott{k a V I. Lenin Intézettel.
-[789]-
„a szovjet polg{ri repülés egyik megalapítója”. Modeszt Rubinstein a rendkívüli hadsereg katonai forradalmi bizottm{ny{nak elnökhelyettese, a katonai hadseregcsoport politikai csoportfőnöke. Borisz Ippo a fekete-tengeri flotta politikai csoportfőnöke. (Később {tvezényelték a balti flotta, a turkeszt{ni front politikai csoportfőnökségébe, majd a közép-{zsiai katonai körzet, végül a kauk{zusi hadsereg politikai csoportfőnöke.) Mihail Landa a hadsereg politikai oszt{ly{nak vezetője, majd a munk{s-paraszt vörös hadsereg politikai csoportfőnökhelyettese (azt{n a belorusz, majd a szibériai katonai körzet politikai csoportfőnöke). Lev Berlin a volgai hadiflottilla komissz{rja (később a krími hadsereg, majd a balti flotta politikai csoportfőnöke). [6] H{ny és h{ny kisebb parancsnoki léptékű érdekes figura m űködött?! Borisz Szkugyin, aki a legutóbbi időkig szerény inas volt az idősebb Szverdlov műhelyében, a polg{rh{ború idején a hadoszt{ly katonai biztos{v{, hadseregtörzskomissz{rr{, a front politikai felügyelőjévé, végül az 1. lovashadsereg politikai oszt{lyvezető-helyettesévé nőtte ki mag{t. Vagy Avenir Hanukajev a partiz{ncsapat vezetője 1919-ben a forradalmi haditörvényszék elé kerül az Ashabad elfoglal{sakor tanúsított banditizmus miatt, felmentik, és még abban az évben kinevezik az ÖKVB (népbiztosok tan{csa turkeszt{ni bizotts{gínak) politikai meghatalmazottj{v{ Kasgari{ban, Buhar{ban és Hiv{ban. Moiszej Vinnyickij („Miska Japoncsik”) még 1905-től kezdve hol a zsidó önvédelmi csapatban szolg{l, hol rablóbanda vezére, a kényszermunkat{borból a febru{r szabadítja ki, az odesszai zsidó szabadcsapat és az odesszai alvil{g élére {ll. Majd 1919-ben a vörös hadseregben egy különleges rendeltetésű z{szlóalj parancsnoka, azt{n a felforgatókból és bűnözőkből {lló lövészezred parancsnoka. Agyon is lövik (a saj{tjai). Nem maradt ki Isz{j Calkovics katonai biztos sem: 1921-ben a kronstadti felkelés elfojt{sa idején ő vezette a katonai akadémia hallgatóinak összevont sz{zad{t. *7+ Nem mindennapi asszonyokat is tal{lunk parancsnoki beoszt{sokban: Nagyezsda Osztrovszkaj{t, a vlagyimiri korm{nyzós{gi PB elnökéből a 10. hadsereg politikai oszt{ly{nak vezetője lesz. És R evekka Plasztyinin{t, arhangelszki korm{nyzós{gi forradalmi bizottm{ny, korm{nyzós{gi PB, róla valamivel később. Nem kellene vajon idesorolnunk Cecília Zélikszon-Bobrovszkaj{t (fiatal kor{ban varrónő Varsóban, a polg{rh{borúban az OKP moszkvai v{rosi PB katonai oszt{ly{nak vezetője)? *8+ Na meg persze az a fúria, Jevgenyija Bosch. És a nővére, Jelena Rozmirovics. Vagy péld{ul, megszoktuk mi, szovjet népek, milyen jól hangzik: a „vörös koz{ks{g lovashadteste”. Az azonban nem a vörös, hanem ink{bb az alvil{gi öntudatba fordult koz{ks{g volt (a megtévesztés érdekében ak{r fehér egyenruh{ba is {töltöztek), amely a rom{ntól a kínaiig minden n{cióból {llt, egy egész lett lovasezreddel, orosz parancsnokkal, Vitalij Primakovval, a hadtest politikai oszt{ly{nak élén pedig I. I. Mintz {llt (a 2. hadoszt{lyban Iszaak Greenberg), a törzsfőnök Sz. Turovszkij, a törzskar operatív részlege A. Schielman, a hadosz-
-[790]-
t{ly újs{gj{nak szerkesztője Sz. Davidson, a törzs igazgat{si oszt{lya Ja. Rubinov. [9]
Ha m{r nekil{ttunk a felsorol{snak, nézzünk körül a vörös hadsereg híres vezetői, igaz{n hervadhatatlan nevek között: Vlagyimir Antonov-Ovszejenko, Vaszilij Bljuher, Szemjon Bugyonnij, Klim Vorosilov, Borisz Dumenko, Pavel Dibenko, Oleko Dundics, Dmitrij Zsloba, Vaszilij Kikvidze, Jepifan Kovtyuh, Grigorij Kotovszkij, Filipp Mironov, Mihail Muravjov, megint csak Vitalij Primakov, Ivan Szorokin, Szemjon Tyimosenko, Mihail Tuhacsevszkij, Ijeronyim Uborevics, Mihail Frunze, Vaszilij Csapajev, Jefim Scsadenko, Nyikolaj Scsorsz. H{t kérem, vajon meglettek volna ők zsidók nélkül is? De hisz ott az a sok sz{z és ezer orosz t{bornok és tiszt a c{ri hadseregből, aki a vörös hadseregben a bolsevikokn{l szolg{lt. Persze, nem a politikai oszt{lyokon (oda nem hívt{k őket), de szintén nem csekély beoszt{sokban (igaz, komissz{rral a h{tuk mögött, sokan a csal{djukkal való lesz{mol{s fenyegetettségében, különösen harc{szati sikertelenségek esetén). „Csup{n a vezérkari tisztek majdhogy nem fele a bolsevikokkal maradt.” [10] Ne hagyjuk ki azonban az orosz parasztok elsődleges, pusztító fogékonys{g{t (persze, kor{ntsem mindenkiét) a bolsevik agymos{sra. Sulgin nem enyhíti a dolgokat: „A »Hal{l a burzsujokra!« azért sikerült olyan jól Oroszorsz{gban, mert a vérszag, sajnos, túls{gosan sok oroszt megrészegít; és tombolnak is ilyenkor, mint a vad{llatok.” [11] Ne ragadtassuk azonban magunkat bel{thatatlan szélsőségekbe sem, mint: „A legbuzgóbb lövészek a Csek{ban... kor{ntsem valamiféle »ritu{lis zsidók« voltak, hanem a még nemrég a trón hűséges alattvalói, a t{bornokok és a tisztek.” [12] Ugyan, mi végre tűrték volna meg őket a Csek{ban?! Oda őket is legfeljebb agyonlövetés végett hívt{k meg. De micsoda indulatoss{g ez? A Csek{ban szolg{ló zsidók természetesen nem voltak „valamiféle ritu{lis” zsidók, hanem „elvhű” fiatalok, forradalmi szeméttel a fejükben. No és valószínűleg túlnyomó többségükben nem lövészként teljesítettek szolg{latot, hanem vizsg{lóbír{k voltak. -[791]-
Az 1917 végén létrehozott Cseka vill{mgyorsan erőre kapott, és m{r 1918 elejétől hal{los rémületbe kergette az egész lakoss{got. H{t ez a rend. biz. (a. m. rendkívüli bizotts{g, a Cseka egyik „becézése”) volt az, amely megkezdte a vörös terrort, méghozz{ jóval annak 1918. szeptember 5-i bejelentése előtt: 1917 decemberében történt megalakul{sakor kezdte meg, és jóval a polg{rh{ború befejezésén túl is fenntartotta. M{r 1918 janu{rj{ban érvényben volt a h e l y s z í n i kivégzés, bírós{g és t{rgyal{s nélkül”. Ezut{n megkezdődött a sok sz{z, majd a sok ezer teljesen {rtatlan ember túszként való elhurcol{sa, beindultak az éjszakai tömeges kivégzések és a tömeges vízbe fojt{sok usz{lysz{mra. Sz. P. Melgunov történész, aki maga is üldögélt a b{rd foka alatt a Cseka börtöneiben, feledhetetlen módon mutatta be híres könyvében a vörös terror hőstörténetét. „Nem volt olyan v{ros, nem volt olyan j{r{s, ahol ne jelent volna meg a teljhatalmú összoroszorsz{gi rendkívüli bizotts{g részlege, azé a bizotts{gé, amely imm{ron az {llamigazgat{s fő ideg-törzsévé v{lt, és elnyelte a jog utolsó maradv{ny{t is”; „nem volt olyan hely (az OSzFSzK-ban), ahol ne hajtottak volna végre kivégzéseket”; egyetlen vezető (Dzerzsinszkij) egyetlen szóbeli utasít{s{val sok ezer embert ítélt azonnali hal{lra. Bírós{gi t{rgyal{s esetén pedig expressis verbis473 ki volt adva, hogy (M. Lacisz a Vörös Terror c. értesítőben 1918. november 1-jén és a Pravd{ban 1918. december 25-én): „A vizsg{lat sor{n ne keressenek anyagokat vagy annak bizonyíték{t, hogy a v{dlott t e t t e l vagy s z ó v a l a szovjethatalom ellen cselekedett. Az első kérdés, amelyet fel kell tenniük, melyik oszt{lyhoz tartozik, milyen sz{rmaz{sú, neveltetésű, képzettségű vagy mi a foglalkoz{sa. Ezek a kérdések fogj{k meghat{rozni a v{dlott sors{t.” Melgunov megjegyzi: „Lacisz egy{ltal{n nem volt eredeti, miut{n csak lem{solta Robespierre-nek a konventhez intézett szavait... a tömegterrorról: »ahhoz, hogy kivégezzük a haza ellenségeit, elég azok személyazonoss{g{nak meg{llapít{sa. Nem büntetésre van szükség, hanem kiirt{sukra.«„ A központ {ll{sfoglal{sait felkapja a VCsK hetilapja, és egész Oroszorsz{gban terjeszti. Melgunov gyakran idézi a lapot: „Kijevben kerül ki473
Expressis verbis (latin): félreérthetetlenül, magyar{n szólva.
-[792]-
ad{sra a Vörös Kard... ezt olvassuk Lev Krajny{go szerkesztő cikkében: »Sz{munkra nincsenek és nem is lehetnek érvényesek az erkölcsnek és a humanit{snak a burzso{zia {ltal kital{lt régi alapelvei«... »A bejelentett vörös terrort – szajkózza egy bizonyos Schwarz – prolet{r módon kell végrehajtani... Ha a prolet{rdiktatúr{nak az egész vil{gon történő elterjesztéséhez ki kell majd irtani a c{rizmus és a kapitalizmus minden szolg{j{t, bennünket ez akkor sem fog visszatartani.«„ [13] Ez bizony céltudatos, előre kigondolt és sokéves terror. Melgunov hozza az {ldozatok feltételezett (azokban az években a pontos adatok gyakorlatilag hozz{férhetetlenek voltak) sz{m{t is, „elképesztő méretű gyilkoss{gsorozat”. De, „tal{n ezek a borzalmak... az {ldozatok sz{m{t tekintve elhalv{nyulnak az előtt, ami a Délen történt a polg{rh{ború befejezése ut{n. Összeomlott Gyenyikin hatalma. Beköszöntött az új hatalom, és vele együtt haladt a bosszú és csak a bosszú véres terrorhull{ma. Ez m{r nem polg{rh{ború volt, hanem a kor{bbi ellenség k iirt{sa.” Hull{mokban következtek a razzi{k, h{zkutat{sok, az újabb razzi{k és letartóztat{sok. „Teljes börtöncell{kat vezetnek ki és lőnek agyon... Géppusk{t haszn{lnak, mert túl sok az elítélt, mintsem egyesével lőhetnék őket agyon”; „kivégzik a 15-16 éves gyerekeket és a 60 éves öregeket is”. A Cseka hirdetményéből, Kub{ny, 1920 októbere: „Azokat a koz{k falvakat és településeket, amelyekben fehéreket és zöldeket 474 rejtegettek, el fogjuk pusztítani, az egész felnőtt lakoss{got felkoncoljuk, minden ingós{got elkobzunk.” Vrangel kivonul{sa ut{n „a Krímet »össz-oroszorsz{gi temető«-nek nevezik” (különböző sz{mít{sok szerint 120, sőt 150 ezer embert végeztek ki). „Szevasztopolban nemcsak lőttek, hanem akasztottak is; nem is tucatsz{m, hanem sz{zsz{m akasztottak.” „A Nahimovszkij sug{rúton végig hull{k lógtak... azoké, akiket az utc{n tartóztattak le, és a helyszínen, t{rgyal{s nélkül végeztek ki.” A Krímben a terror még 1921-ben is folytatódott. *14]
474
Zöld: katonaszökevény (erdőben bujk{ló).
-[793]-
B{rmennyire is belemerülünk a Cseka, a különleges oszt{lyok, a különleges rendeltetésű egységek 475 (KRE) történetébe, túl sok cselekedet és név marad mindörökké ismeretlen, az elporladt tanúk hamvai, és az elégetett bolsevik iratok hamuja alatt. Azonban a megmarad iratok is éppen eléggé ékesszólóak. Itt van Trockij Columbia University-beli levélt{r{ból az „OKbP KB politikai bizotts{ga 1919. {prilis 18-i ülésén felvett jegyzőkönyv *titkos+ kivonat{”-nak m{solata: „Jelen van: Lenin elvt{rs, Kresztyinszkij elvt{rs, Szt{lin elvt{rs, Trockij elvt{rs. M e g h a l l g a t t { k : ...3. Trockij elvt{rs bejelentését arról, hogy a front menti Cseka-szervek, a front menti és h{torsz{gbeli VB-k és központi tan{csi intézmények dolgozóinak hatalmas sz{zaléka lett és zsidó sz{rmaz{sú, hogy sz{zalékos jelenlétük a harctéren ar{nylag alacsony, és hogy ezzel kapcsolatban a vöröskaton{k között terjed, és bizonyos mértékig egyetértésre tal{l az erős soviniszta 476 agit{ció, és hogy Trockij elvt{rs véleménye szerint {t kell csoportosítani a p{rterőket, hogy egyenletesebb legyen a különböző nemzetiségű k{derek megoszl{sa a harctér és a h{torsz{g között. H a t { r o z a t o t h o z t a k : javasolj{k Trockij és Szmilge elvt{rsaknak, hogy készítsék el a megfelelő besz{molót, mint ir{nyelvet a KB és azok bizotts{gok sz{m{ra, amelyek elosztj{k a k{dereket a központi és a helyi szervezetek, illetve a front között.” [15]
475
476
Különleges rendeltetésű egységek: a p{rt katonai alakulatai (1919-1925), amelyeket a p{rtalapszervezetek, kerületi, v{rosi, jut{si és korm{nyzós{gi p{rtbizotts{gok mellett hoztak létre az OKbP KB hat{rozata alapj{n az ellenforradalom elleni harcra, a különleges objektumok őrzésére stb. az egységekbe először csak p{rttagokat és p{rttagjelölteket, később m{r kiv{ló Komszomol-tagokat is felvettek. A frontközeli zón{ban működő egységek részt vettek a harctéri hadműveletekben is. 1921 decemberében az egységekben mintegy 40 ezer hivat{sos és mintegy 320 ezer idei glenes {llom{nyú személy teljesített szolg{latot. A KR E {llom{ny{ban voltak gy alogs{gi, lovass{gi, tüzérségi és p{ncélos egységek. A Szovjetunió bel- és külpolitikai helyzetének, valamint a vörös hadseregnek a megerősödésével az egységeket felsz{molt{k. Soviniszta (f rancia): m{s népek ellen gyűlöletet szító, a nemzeti felsőbbrendűs éget hirdető szélsőséges nacionalista.
-[794]-
Alig hiszem, hogy az az értekezlet eredményre vezetett volna. Egy mai kutató, aki elsőként kezdte vizsg{lni „a zsidók (és m{s nemzeti kisebbségek) szerepének és helyének problematik{j{t a szovjet appar{tusban”, a felt{rt levélt{ri anyagok alapj{n levezeti, hogy „a büntetőszervek tevékenységének kezdeti időszak{ban, a vörös terror időszak{ban a nemzeti kisebbségek a Cseka központi appar{tus{nak mintegy 50%-{t tették ki. Emellett az appar{tus felelős beoszt{saiban a kisebbségek ar{nya 70%-os volt.” [16] A szerző 1918. szeptember 25-i statisztikai adatokat idéz: a nemzeti kisebbségek között, a lettek tömege és a lengyelek jelentős sz{ma mellett igen szembetűnő a zsidók jelenléte is, különösen a „Cseka felelős és aktív munkat{rsai”, komissz{rok és vizsg{lóbír{k között. Péld{ul „az ellenforradalom elleni harc oszt{lya – a VCsK szervezetében a legfontosabb oszt{ly – vizsg{lóbír{inak fele zsidó volt”. [17] Itt van az oroszorsz{gi Zsidó Enciklopédia adatai szerint néh{ny csekista a legkor{bbi eresztésből, szolg{lati jegyzékükkel együtt. [18] A szerény Veniamin Gerszon 1918-tól van a Csek{ban, 1920-tól Dzerzsinszkij személyi titk{ra. A m{r kor{bban említett Izrail Leplevszkij 1917-ben a bundosoktól {tment a bolsevikok közé, 1918-tól van a Csek{n{l, a GPU podolszki korm{nyzós{gi oszt{ly{nak, majd az odesszai különleges oszt{lynak vezetője. *Fölemelkedett egészen a Szovjetunió egyesített politikai főigazgat ós{g{nak (OGPU) elnöki székéig is, azt{n a Belorusz SzSzK, illetve az Ukr{n SzSzK belügyi népbiztosa.) Zinovij Katznelson: rögtön október ut{n a Csek{ba: több hadsereg, majd az egész déli front különleges oszt{lyainak vezetője, azt{n az egész VCsK csúcs{n, azt{n az arhangelszki korm{nyzós{gi Cseka, a kauk{zusontúli Cseka, az észak kauk{zusi GPU, a harkovi GPU elnöke, Ukraj na belügy népbiztoshelyettese, a Gul{g h elyettes vezetője. Szolomon Mogiljevszkij m{r 1917-ben az ivanovo-voznyeszenszki törvényszék elnöke, 1918-tól a Szaratovi Csek{t vezeti; majd megint a tör vényszéken, de most a hadseregben, és a moszkvai Cseka vizsg{lati oszt{ly{nak helyettes vezetője; a VCsK külügyi oszt{ly{nak vezetője; a kauk{zusontúli Cseka elnöke. Belegondolt-e tetteinek horderejébe Ignatyij W iesner, amikor Nyikolaj Gumiljov ügyében vizsg{latot tartott? Ugyan, mikor tehette volna? A VCsK elnöksége mellett működő különleges oszt{lyon teljesített szolg{latot, létrehozta a brjanszki Csek{t, vizsg{lóbíró volt a kronstadti l{zad{s ügyében, és a VCsKGPU különleges meghatalmazottja különösen fontos ügyekben. Vagy Lev Levin-Belszkij, a kor{bbi bundista 1918-1919-ben a szimbirszki korm{nyzós{gi Cseka elnöke, majd a 8. hadsereg különleges oszt{ly{nak vezetője, majd az asztrah{nyi korm{nyzós{gi Cseka elnöke, 1921-től a VCsK meghatalmazott
-[795]-
képviselője a t{vol-keleti partvidéken, 1923-tól az OGPU meghatalmazott képviselője Közép-[zsi{ban, a 30-as évek elejétől az OGPU moszkvai igazgatós{g{n. (A tov{bbiakban a Szovjetunió belügyi népbiztos{nak helyettese is.) Itt van Naum (Leonyid) Etingon, a Csek{ban 1919 óta a szmolenszki korm{nyzós{gi Cseka elnöke (azt{n a baskír GPU, még később a Trockij-gyilkoss{g szervezője). Isznak (Szemjon) Schwarz 1918-1919-ben az össz-ukrajnai Cseka első elnöke. Felv{ltotta Jakob Livsic, 1919-ben a kijevi korm{nyzós{gi Cseka titkos műveletek oszt{ly{nak vezetője és elnökhelyettese, majd a csernyigovi, a harkovi korm{nyzós{gi Cseka elnökhelyettese; az össz-ukrajnai Cseka operatív törzsének vezetője; 1921-1922-ben a kijevi korm{nyzós{gi Cseka elnöke. A híres Matvej Berman Észak Ur{lban az egyik j{r{si Csek{ban kezdte, 1919ben a jekatyerinburgi korm{nyzós{gi Cseka helyettes vezetője, 1920-tól a tomszki, 1923-tól a burj{t-mongol OGPU elnöke, 1921-től az egész közép-{zsiai OGPU elnökhelyettese, 1928-tól a vlagyivosztoki OGPU vezetője, 1932-től az egész Gul{g vezetője, 1936-tól az NKVD, a belügyi népbiztoss{g népbiztos{nak helyettese is. (Van egy fivére is, Borisz, aki 1920-ban lépett be a szervekhez, 1936-tól az NKVD külső hírszerzésének helyettes vezetője.) Sokat tett a zsidó és a csekista arculat azonosít{sa végett 1917 „katonavezére” is, Borisz Pozern, a petrogr{di kommuna komissz{rja, aki Zinovjevvel és Dzerzsinszkijjel együtt írta al{ 1918. szeptember 2-{n a „vörös terrorról” szóló felhív{st. (Az enciklopédia kihagyta Alekszandr Joszelevicset, a petrogr{di Cseka titk{r{t, aki 1918 szeptemberében Gleb Bokij ut{n írta al{ a vörös terror keretében kivégzendők list{j{t.) Vannak több mint ismert személyek: Jakob Agranov csekista, a megtorl{sok fenomen{lis szakértője, a „Tagancev-összeesküvés”477 kiagyalója (és Gumiljov gyilkosa), aki ir{nyította a „kronstadti felkelés résztvevőinek kegyetlen vallat{sait”. Szintén közismert, Jakob Bljumkin részt vett a német nagykövet meggyi lkol{s{ban (1918), letartóztatt{k, amneszti{t kapott, majd Trockij titk{rs{g{n, azt{n Mongóli{ban, a Kauk{zusontúl, a Közel-Keleten szolg{lt, 1929-ben kivégezték.
Minden Cseka-szervező mögött vajon h{ny és h{ny beszervezett ember {llt... És tal{lkozott velük a vallat{sokon, a pincékben és a 477
Tagancev-összeesküvés: 1921-ben a Cseka a t{rsadalom „éberségének” fenntart{sa végett fabrik{lt egy „ellenforradalmi összeesküvést”, melynek élén {llítólag Vlagyimir Nyikolajevics Tagancev 32 éves biológus, az orosz szapropél bizotts{g titk{ra, a Péterv{ri egyetem földrajz tanszékének tan{ra {llt. Így kezdődött a „petrogr{di harci szervezet” ügye, amelyben 833 v{dlott szerepelt, akik közül 95 embert (köztük a híres költőt, Nyikolaj Gumiljovot is) kivégeztek. Az Oroszorsz{gi Föder{ció főügyészsége 1992-ben az ügy minden v{dlottj{t és elítéltjét rehabilit{lta.
-[796]-
kivégzéseken több sz{z, több ezer {rtatlan ember. Akik között zsidókat is tal{lunk. A „burzso{zi{ra” mért kommunista tömegcsap{s idején ők alapvetően kereskedők voltak. „A maloarhangelszki j{r{sban az adó befizetésének elmulaszt{sa miatt a kommunista osztag az egyik kereskedőt (Juskevicset) a k{lyha izzó rostély{ra ültette.” (Ugyanott: a gabonabeszolg{ltat{ssal elmaradt parasztokat kötélen beleeresztették a kútba, „fullasztott{k”, a forradalmi adó befizetésének elmulaszt{s{ért pedig az embereket jégoszlopp{ v{ltoztatt{k, ugyan kicsoda, hol, hogyan bír ilyet kital{lni?) [19] Korolenko is említ olyan esetet, amikor Aronov és Mirkin moln{rokat t{rgyal{s nélkül kivégezték azért, mert nem tartott{k be az ostoba kommunista liszt{rat. *20+ Vagy még egy példa. A kor{bbi kijevi korm{nyzó, Szukovkin 1913-ban Bejlisz védelmére kelt. A vörösök bevonul{sakor letartóztatj{k. Több ezer kijevi zsidó írta al{ a kegyelmi kérvényét, de a Cseka kivégezte. H{t hogy magyar{zzuk meg, hogy Oroszorsz{g lakoss{ga – egészében – az új terrort „zsidó terrornak” tekintette? Mert ugyan h{ny mindenből kimaradt zsidót v{doltak meg ezzel? Miért van az, hogy mind a vörösök között, ahogy olvastuk, mind a fehérek között, és {ltal{ban a népben az a benyom{s t{madt, hogy a „csekista” és a „zsidó” majdhogy nem egy és ugyanaz? És ki a hib{s ezért a benyom{sért? S okan, többek között a fehér hadsereg is, amiről később részletesebben. Ugyanakkor semmiképpen sem utolsósorban maguk azok a csekist{k, akik a Cseka felső vezetésében végzett buzgó munk{jukkal szolg{lt{k ezt az azonosít{st. Manaps{g keserű panaszokat hallunk, hiszen nem csak zsidók simultak hozz{ a hatalomhoz? És miért v{rjunk a zsidó csekist{któl elnézőbb viselkedést a többiekhez képest? Jogos. Ezek az ellenvetések nem v{ltoztathatj{k meg azonban a keserű kétségtelenséget: azoknak a csekista zsidóknak, akkoriban helyzetük és beoszt{suk szerint az oroszorsz{gi zsidós{g legfőbb képviselőinek (b{rmily félelmetesen is hangzik ez) beütött a hatalom, sz{molatlanul, olyan mértékben, amilyenről ezek a csekist{k nemrég még {lmodni sem mertek. És ezek a (saj{t népük {ltal meg nem v{lasztott) képviselők nem tal{ltak magukban önvisszatartó erőt, józan önkontrollt, hogy -[797]-
észhez térjenek, meg{lljanak, visszavonuljanak. Ahogy a közmond{s is tartja: jaj, ne siess megfogni, fújd meg az ujjadat! Sem a zsidó nép – hab{r nem v{lasztotta azokat a csekist{kat –, sem a zsidó v{rosi, m{r nagysz{mú és aktív közvélemény (hiszen voltak közöttük értelmes öregek is!?) nem tudta meg{llítani őket: hiszen ebben az orsz{gban csekély kisebbség vagyunk. (No meg, m{r azokban az években is, ki hallgatott az öregekre !) G. Landau írja: „A deklassz{l{s478 , felrúgva a zsidós{g minden szervesen kialakult rétegét, felsz{molta az ellen{ll{s, sőt még a stabilit{s belső erőit is, a diadalmas bolsevizmus harci szekerének kerekei al{ vetve azokat is.” És úgy tal{lja, hogy a szocializmus, a szeparatista479 nacionalizmus és az elkülönülő forradalmis{g eszméin kívül „az döbbentett meg bennünket, amit a legkevésbé v{rtunk volna zsidó közegben, a kegyetlenség, a szadizmus, az erőszaktevés úgy tűnt, hogy idegen attól a néptől, amely t{vol {ll a fizikailag harcias élettől; azokat, akik tegnap még nem tudtak b{nni a pusk{val, ma m{r az elsz{nt hóhérok között tal{ljuk”. [21] Íme a fent említett Revekka Plasztinyina-Meisel az arhangelszki korm{nyzós{gi forradalmi bizottm{nyból: „Észak Oroszorsz{gban kegyetlenségéről hírhedt... önként »lyukasztotta k i a tarkókat« és a homlokokat... önkezével több, mint sz{z embert lőtt agyon.” Ugyanitt szólunk „B{król, akit fiatals{ga és kegyetlensége miatt csak »véres kisfiú«-ként emlegettek”, először „Tomszkban, majd Irkutszkban a korm{nyzós{gi »rend. biz.« elnöke”. [22] (Plasztyinyina pedig magasra torn{szta fel karrierjét, egészen az OSzFSzK legfelső bírós{g{ig, amelynek tagja volt a 40-es években. *23+) Valakinek eszébe jut Mandelbaum megtorló osztaga az Arhangelszk környéki északon, valakinek meg „Miska-Japoncsik” osztaga Ukrajn{ban... És ugyan nyit v{rjunk a tambovi parasztoktól, ha ebben a közép-oroszorsz{gi csernozjomos 480 korm{nyzós{gban kitört nagy paDeklassz{lt: eredeti t{rsadalmi oszt{ly{ból kiesett, h{tr{ny osabb körülmények közé jutott személy (lezüllött, elzüllött). 479 Szeparatista : elszakad{sra törekvő. 480 Csernozjom (orosz): mezőségi fekete föld, az Orosz Szövetséges Szovjet Szocialista Közt{rsas{gban a talaj igen termékeny övezete. 478
-[798]-
rasztl{zad{s szétverésének tetőfok{ n a tambovi korm{nyzós{gi PB vészjósló barlangj{ban a gabonabeszolg{ltat{s lelkesítői, a PB titk{rai, P. Rajvid és Pinson, a propagandaoszt{ly vezetője pedig Eidman. (Itt van még A. G. Schlichter is, akire Kijevből, 1905-ből emlékezünk, most ő a korm{nyzós{gi végrehajtó bizotts{g elnöke.) A tambovi korm{nyzósé gi élelmezésügyi biztos, aki mértéktelen gabonaelkobz{sokkal a l{zad{s közvetlen k iv{ltója volt, Ja. Goldin az élelmiszerrekvir{ló osztag hírhedt vezetője pedig, aki megbotoztatta a parasztokat a beszolg{ltat{s elmulaszt{s{ért (Ja, ki is végezte őket.), N. Margolin Tuhacsevszkij törzsfőnöke, Kakurin szerint azokban a hónapokban a VCsK teljhatalmú megbízottja a tambovszki korm{nyzós{gban Lev Levin volt. H{t persze, hogy nem kiz{rólag zsidók! De ha 1921 febru{rj{ban, amikor a l{zad{s elfojt{s{t Moszkva saj{t kezébe vette, az elfojt{s legfőbb vezetése „a banditizmus elleni harcra létrehozott t{rcaközi bizotts{g” vezetése Efrajim Szklj{nszkij kezébe került. A tambovi paraszt megtudta ezt a röplapokból, és levonta a maga következtetéseit. Mit is szóljunk akkor a doni népirt{sról, arról a több sz{zezer elpusztított doni koz{król, a koz{k férfiak színe-jav{ról? Ilyen történelemmel, azzal a sz{ml{val, amivel a (forradalmi) zsidós{g tartozik a koz{ks{gnak, ugyan mit v{rjunk a koz{k emlékezettől? Az önkéntes hadsereg 1919 augusztus{ban bevonult Kijevbe, leleplezte a rendkívüli bizotts{g (Cseka) tevékenységét, megtal{lta a nemrég kivégzettek friss holttesteit; névsoraikat, amelyeket az újraindított „Kijevljanyin”-ban közölt gy{szjelentések alapj{n {llítottak össze, idézi Sulgin. *24] Ez a lista majdnem kiz{rólag szl{v neveket tartalmaz; r{ad{sul „v{logatott orosz népesség” került kivégzésre. A kijevi rendkívüli bizotts{gról és parancsnoki {llom{ny{ról a „különleges vizsg{lóbizotts{g Oroszorsz{g déli részén” (a Cseka Kijevben letartóztatott vizsg{lóbírój{nak vallom{sa) anyagaiban olvashatunk [25]: „A »Cseka« munkat{rsainak sz{ma 150 és 300 között v{ltozott... a zsidók a »Cseka« többi munkat{rs{hoz képest 75:25 ar{nyt képeztek, a parancsnoki beoszt{sok pedig majdnem kiz{rólag az ő kezükben voltak.” Az emberi sorsok felett hat{rozó bizotts{g, vagyis a ve-[799]-
zetőség 20 tagj{ból 14-en zsidók. „Minden letartóztatottat vagy a »Cseka« fogs{g{ban vagy a Lukjanovszkaja börtönben tartottak... A kivégzés célj{ra külön kis fészert rendeztek be az Insztyitutszkaja 40ben, a Levasevszkaja ulica sark{n, ahova a Jekatyerinyinszkaj{ból {tköltözött korm{nyzós{gi »Cseka« vonult be. Ebbe a kis fészerbe a hóhér (...néha pedig a csekist{k közül egy-egy amatőr) bevezette a teljesen meztelen {ldozatot, és utasította, hogy feküdjön hasra. Ezut{n tarkólövéssel végzett vele. A lövéseket revolverből (a leggyakrabban Coltból) adt{k le. Mivel azonban a lövések közvetlen közelről dördültek, a kivégzett kopony{ja {ltal{ban darabokra fröccsent szét... A következő {ldozatot hasonlóképpen vezették be, és fektették az előző mellé... Amikor az {ldozatok elfoglalt{k... a fészer alapterületét, akkor az újabb {ldozatokat a kor{bban kivégzettek tetejébe fektették vagy m{r a belépéskor agyonlőtték őket... Minden {ldozat {ltal{ban önként, ellen{ll{s nélkül ment a kivégzésre.” Erről „j{rta a szóbeszéd a nép között”. Vegyünk egy petrogr{di jelenetet, amit Remizov idéz (forradalmi demokrata múltj{val sehogysem lehet antiszemitizmussal v{dolni): „Itt nemrég az akadémia mellett gyakorlatoz{s folyt, és az egyik vöröskatona mondja: »Elvt{rsak, ne menjünk a frontra, mert csak a zsidók miatt harcolunk!« Erre egy aktat{sk{s kérdezi: »Melyik ezredből vagy?« Az meg megint: »Elvt{rsak, ne menjünk a frontra, minden a zsidók miatt van!« Az aktatask{s meg megparancsolta: »Lőjétek le!« Akkor előkerült két vöröskatona, az meg futni kezdett. Még a sarokig sem ért el, azok utolérték, és úgy belelőttek, kihullott az agyveleje, és mindent csupa merő vér borított.” [26] M{r a kronstadti felkelésnek is zsidóellenes jellege volt (ann{l is ink{bb megpecsételődött a sorsa): Trockij és Zinovjev (de nem Lenin) arcképeit semmisítették meg. És Zinovjev még magyar{zkodni sem mert elmenni a kronstadtiakhoz, tal{n széjjeltépik. Kalinyint küldték. Moszkv{ban is voltak munk{ssztr{jkok 1921 febru{rj{ban, jelszavuk: „Le a kommunist{kkal és a zsidókkal!” M{r említettük, hogy az oroszorsz{gi szocialist{k többsége, közöttük pedig sz{mos zsidó, a polg{rh{ború idején persze Lenint, és nem Kolcsakot t{mogatta, és közülük sokall közvetlenül harcoltak is -[800]-
a bolsevikok oldal{n. (Péld{ul a bundista Szolomon Schwarz: az ideiglenes korm{ny idején az egyik minisztérium ügyoszt{ly{nak vezetője, a polg{rh{borúban önkéntes a vörös hadseregben, nem jelölte meg, milyen rendfokozattal, majd kiv{ndorol, külföldön megjelentet néh{ny könyvet a zsidók helyzetéről a Szovjetunióban, gondolatmenetére még r{térünk.) És olyb{ tűnik, hogy nemcsak a bolsevik zsidók, hanem mintha a zsidós{g egésze a polg{rh{borúban a vörösök oldal{ra {llt volna. Mondjuk azt, hogy erre a v{laszt{sra semmi sem kényszerítette őket? Nem igaz. Mondjuk azt, hogy nem volt m{s megold{s? Szintén nem igaz. Szintén Kijevben Sulgin leír egy grandiózus E x o d u s t , M{ria oltalma napj{n, 1919. október 1-jén a v{rosból, melyre bolsevik megsz{ll{s v{rt, kivonultak az oroszok, batyukkal, gya log, a Dnyeperhidakon {t; feltételezhetően mintegy hatvanezren voltak. „Zsidó pedig nem volt ebben a kivonul{sban; nem tűntek fel a sok ezer orosz (férfi, nő, gyepnek) között, akik batyuval a kézben botork{ltak {t a pomp{s l{nchídon, miközben sűrű z{poreső verte őket.” Abban az időben pedig, írja Sulgin, Kijevben több mint 100 ezer zsidó élt. Na és h{ny volt közülük gazdag és dúsgazdag zsidó, és nem mentek el, ott maradtak v{rni a bolsevikokra. „A zsidók nem akartak osztozni a sorsunkban. És ez{ltal közéjük és közénk ők egy újabb, és valószínűleg a legmélyebb {rkot húzt{k meg.” [27] Hasonlók történtek sok m{s helyen is. Sz. Maszlov eszer tanús{ga szerint: „Az valóban tény, hogy Dél-Oroszorsz{g v{rosaiban, és különösen a jobb parti Ukrajna v{rosaiban, amelyek sokszor cseréltek gazd{t, a szovjet hatalom megjelenése a legnagyobb örömet, és a legszínleltebb rokonszenvet a zsidó kerületekben, gyakran csak egyedül azokban v{ltotta ki.” [28] Mai amerikai történész (Bruce Lincoln, a polg{rh{borúnkról szóló nagy monogr{fia szerzője) „mondta, hogy az egész ukr{n Cseka 80%-ban zsidókból {llt”, és ennek „az az oka, hogy egészen a vörösök bevonul{s{ig ott {llandósultak a kegyetlen pogromok, Bogdara Hmelnyickij óta a legvéresebbek”. [29] A pogromokra mindj{rt r{térünk, csak nem lehetett nem észrevenni, hogy az idősorrendiség -[801]-
szemmel l{thatólag fordított: az a 80% m{r 1918-ban, 1919 elején csekista volt, a petljurista 481 pogromok pedig 1919 sor{n, folyam{n zúgtak végig a területen (a fehérek pogromjai pedig 1919 őszén). Lehetetlen azonban meglelni a v{laszt az örök kérdésre. Ki a hib{s? Ki vitt a pusztul{sba? A kijevi Cseka működését csup{n azzal magyar{zni, hogy személyi {llom{ny{nak h{romnegyede zsidó volt, nyilv{nvalóan helytelen. E tényben azonban, megint csak benne foglaltatik egy kérdés a zsidó emlékezet és megértés sz{m{ra. És voltak azokban az években zsidók, akik hitsorsosaikhoz ki{ltottak, megprób{lv{n elérni, hogy azok mélységében {térezzék az Oroszorsz{got, és vele együtt az oroszorsz{gi zsidós{g ot ért tragédi{t. Ez a szerzői csoport írja 1923-ban „A vil{g zsidóihoz!” címzett ki{ltv{ny{ban: „A zsidó bolsevikok mérhetetlenül vehemens részvételét Oroszorsz{g elnyom{s{ban és szétbomlaszt{s{ban... bűnünkül rój{k fel... A szovjet hatalmat a zsidó hata lommal azonosítj{k, és a bolsevikok ir{nti olthatatlan gyűlölet a zsidók ir{nti gyűlöletté v{lik... Abból a szil{rd meggyőződésünkből indulunk ki, hogy a zsidók sz{m{ra is, mint az Oroszorsz{got benépesítő minden nemzetiség sz{m{ra is a bolsevikok minden gonoszs{gok leggonoszabbik{t testesítik meg, hogy minden erőnkből küzdeni az Oroszorsz{got uralni v{gyó szedett-vedett csőcselék ellen szent kötelességünk az emberiség, a kultúra, a haza és a zsidó nép ir{nt.” *30+ A zsidó közvélemény azonban „ezt a ki{ltv{nyt nagy felh{borod{ssal fogadta”. [31] (Erről a következő fejezetben.)
481
Petljura, Szimon Vasziljevics (1879., Poltava – 1926., P{rizs): a kispolg{rs{gból alakult, ön{lló ukr{n {llamis{gért síkrasz{lló erők vezetője. Politikus és publicista. Az U kr{n Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt vezetője. A központi Rada (1917) (parlament), majd a direktórium (1918) egyik megszervezője, majd vezetője (1919). Ukrajna szuverenit{s{t akarta biztosítani mind Oroszorsz{ggal, mind Németorsz{ ggal szemben. Patriotizmusa rövid idő alatt nacionalizmuss{, majd sovinizmuss{ alakult. Betiltotta az orosz nyelv oktat{s{t, a még Ukrajn{ban {llom{sozó orosz csapatokat lefegyverezte és kitoloncolta. Zsidópogromok szervezője. Budapesten, Bécsen és Genfen keresztül P{rizsba települ 1920-ban, ahol 1926-ban bosszúból a pogr omokért egy zsidó merénylő megölte.
-[802]-
A polg{rh{ború részben {tsziv{rgott Oroszorsz{g hat{rain túlra is. Szóljunk valamit erről is (hab{r az Európ{ban történtek teljes mértékben kívül esnek könyvünk keretein). A bolsevikok 1920-ban elérkeztek Lengyelorsz{gba. (Itt pedig eszükbe jutott, és ügyesen felhaszn{lt{k az orosz „nemzeti érzelemkitörést és nemzeti lelkesedést”, amiről Nahamkisz-Sztyeklov vezércikket írt az Izvesztyij{ba. *32+) És Lengyelorsz{gban, olyb{ tűnik, hogy a zsidó lakoss{g a vörös hadsereget igen melegen fogadta. Szovjet forr{s szerint: Minszknél a lengyelek ellen harcokban a zsidó munk{sok z{szlóaljsz{mra vettek részt. [33] És a Zsidó Enciklopédia szerint: „A lengyelek sokszor v{dolt{k a zsidókat ellenségeik t{mogat{s{val, »lengyelellenes«, »probolsevista«482 , sőt, még »proukr{n« érzelmekkel is.” A szovjet-lengyel h{ború sor{n sok zsidót „végeztek ki (a lengyel hadsereg egységei) a vörös hadsereg jav{ra végzett kémkedés miatt”. *34+ Egyébként emlékezzünk vissza, hogy az orosz hadvezetés is v{dolta a zsidókat kémkedéssel a h{ború idején, 1915ben. Persze e vélekedésekben is lehettek túlz{sok. Lengyelorsz{g sz{m{ra a szovj etek hamarj{ban alakított{k a forradalmi „lengyel korm{nyt”, F. Dzerzsinszkijjel az élén. Itt volt még Ju. Marhlevszkij és F. Kohn is. Nyilv{nvalóan körülvették őket mind a „likvid{l{si” szakemberek, mind a szenvedélyes propagandist{k. (Ezek között l{tjuk A. I. Rothenberget, a kor{bbi mogiljovi patikust.) Miut{n Lengyelorsz{gban nem következett be a vörös fordulat, nemsok{ra ő, Kun Béla és Zalkind-Zemlj{cska felkerekedett, hogy irtózatosan „kipucolj{k” a Krímet. Majd 1921-ben megint derék munka következik: Grúzia „megtisztít{sa”, megintcsak F. Dzerzsinszkijjel az élen. A 20-as és 30-as évek fordulój{n Rothenberg a moszkvai NKVD (belügyi népbiztoss{g) vezetője. De a vörös forradalom nemcsak Lengyelorsz{gba, hanem Magyarorsz{gra és Németorsz{gba is {tsziv{rog. Amerikai kutató: „Európa keleti részén is, központi részén is az antiszemita előítéletek intenzit{s{ra és tartóss{g{ra lényeges befoly{ssal volt a zsidók részvétele a forradalmi mozgalomban.” „A főképpen zsidók vezette tan{-
482
Probolsevista: bolsevist{khoz húzó szimpatiz{ns.
-[803]-
csok 1919 elején felkelést robbantottak ki Berlinben és Münchenben”, és „az akkori német kommunista p{rtban... a zsidó szervezők sz{ma ar{nytalanul magas”, hab{r „a zsidó hitközség összességében eléggé elhanyagolható mértékben t{mogatta ezt a p{rtot”. „A KB 11 tagja közül négy fő felsőfokú végzettséggel rendelkező zsidó”, közöttük volt Rosa Luxemburg is, aki 1918 decemberében ezt írta: „Az emberiség legmagasabbrendű eszméi nevében, ellenségeinkkel szemben ez a jelszó: nyomd ki a szemét, térdelj a mellkas{ra!” A müncheni felkelést Kurt Eisner szính{zi kritikus, a „bohém képű” zsidó vezette. Megölték, de a hatalmat a konzervatív-katolikus Bajororsz{gban „a baloldali értelmiségi zsidók új korm{nya vette a kezébe, amely kihirdette a »Bajor Tan{csközt{rsas{got«„ (G. Lapdauer, E. Toller, E. Müzam, O. Neurat). Egy hét múlva a közt{rsas{got „leverte egy még radik{lisabb csoport, amely kihirdette a »m{sodik Bajor Tan{csközt{rsas{got«, melynek élén Jevgenyij Levine {llt. *35+ Róla olvassuk az enciklopédi{ban: Péterv{rott született zsidó kereskedőcsal{dban, eszerként részt vesz az 1905-ös forradalomban, majd felveszi a német {llampolg{rs{got, csatlakozik R. Luxemburg-K. Liebknecht „Spartacus”-{hoz, és l{m, a bajor kommunista korm{ny élére kerül, amelyben ugyanazok: E. Müzam, E. Toller és az Oroszorsz{gból sz{rmazó M. Levin szerepelnek. *36+ A felkelést 1919 m{jus{ban szétzúzt{k. „Az a tény, hogy a levert kommunista felkelések vezetői zsidók voltak, az egyik legfontosabb oka a politikai antiszemitizmus újj{születésének a forradalmi Németorsz{gban.” [37] „Amíg azonban Oroszorsz{gban és Németorsz{gban a zsidók szerepe a forradalomban »igen szembeötlő«, addig Magyarorsz{gon egyenesen meghat{rozó... 49 népbiztos{ból 31 zsidó”, itt van mindj{rt maga Kun Béla „külügyminiszter (de facto 483 korm{nyfő)”, aki – ahogy olvastuk – m{sfél év a múlva vérbe {ztatja a Krímet. Azt{n R{kosi M{ty{s, Szamuely Tibor, Luk{cs György. „Igaz, a miniszterelnök nem zsidó, bizonyos Garbai S{ndor, de R{kosi később úgy élcelődött, miszerint Garbait azért v{lasztott{k a Minisztertan{cs fejévé, hogy legyen, aki szombaton a kivégzési parancsokat al{írja.” „A magyar kir{lyok és hősök szobrait ledöntötték talapzatukról, a nem483
De facto (latin): valóban, ténylegesen.
-[804]-
zeti himnuszt betiltott{k, a nemzeti színek viselése büntetendő cselekménnyé v{lt... A helyzet tragikuma, hogy a történelem folyam{n a magyar zsidók sokkal nagyobb jómódban éltek, sünt kelet-európai hitsorsosaik, és n{lukn{l sokkal sikeresebben léptek előre a magyar t{rsadalomban.” [381 A Magyar Tan{csközt{rsas{g és a mi polg{rh{borúnk közti közvetlen kapcsolatot az is megvil{gítja, hogy a vörös hadsereg hadtestei készültek a Magyar Tan{csközt{rsas{g megsegítésére, de nem jött össze, és a Tan{csközt{rsas{g elesett (1919 augusztus{ban). Az annyira gyűlölt Orosz Birodalom összeoml{s{ért nagyon dr{g{n megfizetett mindenki, a zsidók is. Íme G. Landau: „A forradalom {ltal{ban és mindig félelmetes, kock{zatos, veszélyes ügy. Különösen félelmetes és veszélyes olyan kisebbség esetében, amely sok tekintetben idegen a népesség meghat{rozó része sz{m{ra... Ennek a kisebbségnek, saj{t életének biztosít{sa érdekében, rendkívüli módon a törvényre, a rend megingathatatlan folytonoss{g{ra, a jogi tehetetlenségre kell t{maszkodnia. A forradalom fejetlensége és szabadoss{ga különös erővel zúdul éppen erre a kisebbségre.” [39] Ez derengett fel a jövőben, az első csalogató évtizedek küszöbén túl. Az elkövetkező években, a polg{rh{ború éveiben pedig nem volt törvény és szétcsaptak a zsidó lakoss{g között a rabl{sok és pogromok olyan mértékben, amilyenben a zsidóknak egy{ltal{n nem volt részük a c{rizmus idején. És ezek a pogromok először egy{ltal{n nem a fehérek vezetésével törtek ki. A lakoss{g sűrűsége miatt a zsidó sorsokba ezekben az években mindenképpen bele kellett avatkoznia a vörösök és a fehérek mellett jelenlévő harmadik erőnek: az ukr{n szeparatizmusnak. Mikor létrejött az ukr{n tan{cs 1917 {prilis{ban, „a zsidós{g... még nem hitt az ukr{ns{g győzelmében”, ami megmutatkozott a ny{ri v{rosi tan{csi v{laszt{sokon: a zsidóknak „nem volt semmilyen okuk” arra, hogy az ukr{n szeparatist{kra szavazzanak. [40] De júniustól kezdve, amikor m{r mintha valós{gos ukr{n hatalom kezdett volna alakulni, amely alatt a jelek szerint most m{r élni kell, a -[805]-
zsidók képviselői bekerültek a kis Rad{ba (ukr. a. m. tan{cs), létrejött a zsidó nemzetiségügyi helyettes titk{rs{g („zsidó minisztérium”), amely elkezdte kidolgozni a zsidó közvélemény {ltal régóta {hított „nemzetiségi perszon{lautonómia” tervezetét (minden n{ció, l{m, a zsidó létrehoz egy saj{t nemzetiségi szövetséget, amely törvényeket hozhat saj{t nemzetének igényei és érdekei szerint, és t{mogat{sul az {llamkincst{rból kap hozz{ összegeket; emellett a nemzetiségi szövetség képviselője bekerül a korm{nyba). Az újsütetű ukr{n korm{ny először {ltal{ban jóindulatúan b{nt a zsidókkal, de 1917 vég ére ez megv{ltozott, az autonómi{val kapcsolatos törvénytervezetet a Rada röhögéssel és megvetéssel fogadta, nagy nehezen azonban mégis {tment 1918 janu{rj{ban. A maguk részéről a zsidók sem fogadt{k szívesen a „3. univerz{lét” (1917. november 9-e, Ukrajna Oroszorsz{gtól való elszakad{s{nak kezdete), féltek, hogy jön az anarchia, amely veszélyezteti a zsidó lakoss{got, és féltek az oroszorsz{gi zsidós{g részekre szakít{s{tól. A zsidó polg{rok kinevették az ukr{n nyelvet és a feliratokat, tartottak az ukr{ns{gtól, viszont az orosz {llamban és az orosz kultúr{ban hittek. *41] Lenin írta: a zsidók, a nagyoroszokhoz hasonlóan, „semmibe veszik a nemzetiségi kérdést Ukrajn{ban”. [42] Az elszakad{s azonban egyre közelgett, és a zsidó küldöttek – a Bundon kívül – nem mertek a 4. univerz{lé (1918. janu{r 11-e, Ukrajna imm{r teljes elszakad{sa) ellen szavazni. Rögtön ezut{n megkezdődött a bolsevik t{mad{s is Ukrajna ellen. Az ő legelső, még Moszkv{ban összet{kolt, majd Harkovba passzolt, Georgij Pjatakov vezetésével működő „ukr{n” UkbP *Ukr{n Kommunista (bolsevik) P{rt] KB-jükben volt Szemjon Schwarz is, Szerafima Hopner is. Amikor pedig 1918 janu{rj{nak végén Kijevbe költöztek, akkor Kijev népbiztos{nak Grigorij Csudnovszkijt, pénzügyi népbiztosnak Kreiz berget, sajtóügyi biztosnak D. Reichsteint, a hadsereg mellett működő biztosnak pedig Schapirót nevezték ki. „Nem szenvedett hi{nyt zsidó nevekben a bolsevik vezetés... olyan központokban sem, mint Odessza vagy Jekatyerinoszl{v Ez elég is volt ahhoz, hogy a Rad{hoz hű katonai egységekben elkezdődjön a szóbeszéd a »bolsevik zsidókról« és a »zsidó bolsevist{król«. A »zsidó {rulók« személye szinte köznapi beszédtéma... a (Kijevért vívott) utcai harcok leghevesebb -[806]-
időszak{ban a cionista frakció kérdést intézett a zsidóellenes túlkap{sokról. A kérdés az ukr{n képviselők és a nemzeti kisebbségek képviselői közötti szócsat{v{ fajult.” [43] Így jött létre az ellenségeskedés mély szakadéka a zsidók és az ukr{n szeparatist{k között. „Az ukr{n korm{nyt és az ukr{n p{rtok vezetőit Zsitomirba evaku{lt{k 484 ; a zsidó képviselők nem követték őket”, a bolsevikokkal maradtak. R{ad{sul: a bolsevikok Kijevben „t{mogat{st kaptak a zsidó munk{sok egy elég nagy csoportj{tól, amely a (febru{ri) forradalom ut{n tért vissza Angli{ból”, most mindny{jan „teljes mértékben a szovjet rezsim oldal{ra {lltak... biztosi és... vezető {ll{sokat foglaltak el”, létrehozt{k „a vörös g{rda különleges zsidó alakulat{t” is. [44] Nemsok{ra azonban, 1918 febru{rj{nak elején az ön{lló polg{ri Ukrajna korm{nya, miut{n Breszt-Litovszkban békét kötött Németorsz{ggal, osztr{k és német szuronyok védelmében visszatért Kijevbe és most m{r a „hajdam{kok” (ukr{n felkelők) és a „szabad koz{ks{g” kapta el és lőtte agyon a tegnapi „komissz{r zsidait”, ín{r akit megtal{ltak. Ez azonban még nem volt zsidópogrom, meg Petljura korm{ny{t elég hamar felv{ltotta Szkoropadszkij hetman 485 7 hónapra. „A Kijevet 1918 tavasz{n megsz{lló német hadsereg csapatparancsnoks{ga megértéssel viszonyult a zsidó lakoss{g szükségleteihez.” (Amely igen jelentős volt: 1919-ben a zsidók Kijev lakoss{g{nak 21%-{t tették ki.) [45] A hetman korm{ny{ban a kadet-zsidó Szerpej Gutnyik a kereskedelmi és iparügyi miniszter. [46] A hetman idején akad{lytalanul működtek a cionist{k, sőt, megv{lasztott{k a külön{lló zsidó ideiglenes nemzetgyűlést és a zsidó nemzetiségi titk{rs{got. Összeomlott azonban a koz{kkapit{ny korm{nya, és 1918 decemberében Vinnyic{ból Kijevbe költözött Petljura direktóriuma, Vinnyicsenko, Bund és a Poalej Cion pedig a szocialista rokons{g alapj{n t{mogatt{k azt, remélték, hogy beköszönt az ur{nokkal való 484 485
Evaku{l (latin): kiürít, kitelepít. Hetman (lengyel): koz{kkapit{ny.
-[807]-
egyenjogús{g korszaka. A zsidó titk{rs{g is békéltető lépéseket tett. Petljura hivatalos lapj{ban azonban a Vidrodzsenny{ban (Újj{születés) ezt írt{k: „Az ukr{n {llamis{g a zsidókat v{ratlanul érte. A zsidók ezt nem l{tt{k előre, hi{ba a minden újdons{got kiszagolni való képességük. Ők... hangsúlyozz{k az orosznyelvtud{sukat, figyelmen kívül hagyj{k az ukr{n {llamis{g tényét... a zsidós{g ismét ellenségeink t{bor{ba v{ndorolt.” [47+ A zsidókat v{dolt{k minden bolsevik győzelemmel Ukrajn{ban. Fosztogatt{k a Kijevbe özönlött pénzes polg{rok lak{sait. Még g{tl{stalanabbul folytatódtak a fosztogat{sok a kisv{rosokban, hol katonai alakulatok, hol az önhatalmú atam{nok {ltal. És éppen a Petljura nevét viselő ezred nyitotta meg – a Szarniban rendezett pogrommal – a pogromok évét. A petljurist{k fokozódó pogromhangulat{t hi{ba prób{lta megfékezni a kis nemzetgyűlés zsidó képviselője: „Óvva kell intenünk az ukr{nokat, hogy az antiszemitizmusra nem lehet {llamot építeni. Hadd tudj{k meg a direktóriumbeli urak, hogy vil{gméretű néppel van dolguk, amely nagysz{mú ellenségét túlélte m{r”, és megfenyegette, hogy harcot indít az ilyen korm{ny ellen. *48] És a zsidó p{rtok gyorsan elkezdtek balosodni, teh{t elkerülhetetlenül egyre nagyobb szimp{ti{val fordultak a bolsevizmus felé. Amint Arnold Margolin, akkoriban a direktórium k ülügyminiszter-helyettese emlegette, „az ukrajnai helyzet Hmelnyickij 486 és Gonta legrosszabb éveire emlékeztet”. [49] D. Paszmanyik keserűen megjegyzi, hogy a cionist{k és a zsidó nacionalist{k „hosszú időn keresztül t{mogatt{k Petljura-Vinnyicsenko zűrzavaros korm{nyit, még akkor is, amikor Ukrajn{ban a legkegyetlenebb zsidóellenes pogromok zajlottak”. [50] Hogy tudnak a zsidó szocialist{k, kérdezi I. Bickerman, „akik Petljur{val és az ukr{n forradalom többi hősével egy asztaln{l ültek, és velük együtt alakított{k {t a vil{got, megfeledkezni eszmebeli testvéreik pogromos hőstetteiről? A Hmelnyickij, Gonta és Zselezny{k utódai és követői {ltal kiontott zsidó vérről szí486
Hmelny ickij, Bogdan (1593-1657): koz{k hetman, az ukr{n területeken élő koz {kok felkelésének vezetője, melyet a krími tat{rok segítségével vívtak meg sikeresen a lengyel {llammal szemben. Hmelnyickij 1654-ben elnyeri a moszkvai {llam protektor{tus{t és Alekszej c{r hűbérese lesz.
-[808]-
vesen megfeledkeznek” szocialista szimp{ti{k miatt. *51] „A petljurist{k 1918 decemberétől 1919 augusztus{ig több tucat pogromot szerveztek, amelyek sor{n a Nemzetközi Vöröskereszt bizotts{g{nak adatai szerint mintegy 50 ezer embert öltek meg. A legnagyobb pogromra... – sikertelen bolsevista puccskísérlet ut{n – 1919. febru{r 15-én került sor Proszkurovban.” [52] „Zajlottak szünet nélkül a zsidópogromok, amelyek az ukr{n hatalom megszervezésével szinte p{rhuzamosan kezdődtek, és amelyek az úgynevezett direktórium időszak{ban v{ltak különösen kegyellenné, és mindaddig nem szűntek meg, amíg fenn{llt a fegyveres a ukr{n hatalom.” [53] Hallgassuk csak meg Sz. Maszlovot: „A c{rizmus kor{ban is öltek zsidókat a pogromok idején, de soha nem öltek annyit, és nem öltek olyan nyugodtan, szinte lelketlenül, mint manaps{g... a parasztfelkelők csapatai {ltal szervezett zsidó pogromok idején a felkelők az elfoglalt falvakban időnként a teljes zsidó lakoss{got kiirtj{k. Nem kegyelmeznek sem a gyerekeknek, sem a nőknek, sem az öregeknek.” [54+ És éppen abban az időben a v{roslakók őrizték a javaikat, nem kív{ntak azoktól megszabadulni, a parasztok meg a szomszéd falvakból feljöttek szekéren, hogy a pogromosok nyom{ban hasznot húzzanak a fosztogat{sok sor{n, *55+ „Egész Ukrajn{ban, amikor a felkelők r{t{madnak a vonatokra, a kocsikban gyakran felhangzik a parancs: »Kommunist{k és zsidók, kifelé!« Aki teljesíti a parancsot, azt rögtön a kocsi mellett agyonlövik.” Azt{n meg jön az igazoltat{s, vagy ki kell mondani a „kukuruza” (a. m. kukorica) szót, és aki racscsolva ejti azt „a zsidó sz{rmaz{ssal gyanúsított személyt elviszik és agyonlövik”. [56] Az amerikai kutató így gondolja: „Fehéroroszorsz{g és Ukrajna zsidó lakoss{g{nak tömeges kurt{sa a polg{rh{ború idején valój{ban nem annyira valamely tudatos politika következm énye, mint ink{bb népi-paraszti reakció.” [57] Ukrajn{ban különösen minden felelősségtudattól mentesek, és ezért a pogromok idején végletesen {llatiasak voltak az ön{llóan működő band{k: Grigorjev, Szokolovszk ij, Zeljonij, Sztruk, Angel, Tyutyunyik, Jacejk, Volinyec, Kozir-Zirka csapata. Tőlük merőben különbözik Mahno. -[809]-
Maga Mahno – forradalm{r és bűnöző szerves megtestesülése – féktelenül kibontakozott a polg{rh{ború megvadult tombol{sa idején. Felsorolni minden gonosztettét és klinikai dob{sait nem ebbe a műbe való. Mag{tól Mahnótól az antiszemitizmus t{vol {llt, és a mahnovista anarchista-kommunist{k többször hoztak hat{rozatot „az antiszemitizmus minden fajt{ja elleni kérlelhetetlen harcról”. Mahno törzskar{nak parancsnoka egy időben Aron Baron volt, az elh{rít{s vezetője Lev Zadov-Zinykovszkij, az agit{ciós és propagandaoszt{ly vezetője a m{r kor{bban említett Volin-Eichenbaum, belső tan{csadója Arsinov, a gulj{jpoli tan{cs elnöke Kogan. Volt egy különleges zsidó sz{zada is Taranovszkij parancsnoks{ga alatt 300 fővel, de el{rulta Mahnót. Taranovszkijnak azonban Mahno megbocs{tott, és ismét előléptette, egészen törzskari parancsnokk{. Azt írj{k, hogy „a zsidó szegények tömegesen {lltak be Mahno hadseregébe”, és hogy Mahno csapd{ba ejtette Grigorjev atam{nt, majd {llítólag az antiszemitizmusa miatt lőtte agyon. Mahno 1919 m{jus{ban kivégeztette Uszpenovka falu lakosait, mert pogromot szerveztek a Gorkoje zsidó földművestelepen. Amellett azonban, hogy „Mahnónak vitathatatlan érdemei vannak a zsidós{g előtt” (és P{rizsban később, egészen hal{l{ig, „zsidók vették körül”), hadserege, ir{nyíthatatlans{ga miatt több zsidópogromot hajtott végre, péld{ul 1918 decemberében Jekatyerinoszl{v mellett *58+, 1919 nyar{n Mekszandrovszkban. Azonban még az encik lopédia is megjegyzi: „Mahno és mozgalm{nak m{s vezérei hat{rozottan küzdöttek a pogromok ellen, és kivégezték a pogromok szervezőit.” [59] Az előttünk fekvő könyvalbum: Zsidó pogromok: 1918-1921 1923ban került össze{llít{sra a pogromok {ldozatait segítő zsidó t{rsadalmi bizotts{g (Jevobscsesztkom) megbíz{s{ból, de csak 1926-ban adt{k ki. *60] (A kiad{s éve részben magyar{zat arra, miért van elrejtve mindaz, ami a vörösök {ltal szervezett pogromokra vonatkozik; a könyv „azon szerep tiszt{z{s{ra szentelt, amit a petljurista, az önkéntes és a lengyel hadsereg j{tszott az {ttekintett időszak pogromista bacchan{li{j{ban 487 „.
487
Bacchan{lia (latin): Bacchus (Bakkhosz) görög isten (a bor és a vid{ms{g istene az ókori görög és római mitológi{ban) tiszteletére tartott, orgi{ig fokozódó szertart{s.
-[810]-
A katonai csapatok a halad{suk ir{ny{ba eső gócpontok és nagyobb v{rosok pogromaiban vettek részt, míg az „atyusk{k” 488 band{i a mélyvidéket is le-lerohant{k, így nem igaz{n volt biztons{gos hely a zsidók sz{m{ra. Petljur{ék pogromjai kitűntek célir{nyos, {tgondolt kegyetlenségükkel, pusztít{suk módszerességével, valamint azzal, hogy néha nem is fosztogatt{k a h{tramaradt javakat. Ezek közül is különösen az 1919. évi Proszkurovszk (febru{r), a vele szomsz édos Felstyinszk, Zsitomirszk (febru{r), Ovrucsszk (m{rcius), Trosztyinyeck (m{jus), Umanyszk (m{jus), Novomirgorodszk (m{jus) emelendő ki. M{s band{k pogromjai közül: Szmelszk (1919 m{rciusa), Jeliszavetgr{dszk (m{jus), Radomiszlszk (m{jus), Vapny{rszk (m{jus), Szlovecsenszk (m{jus), Dubovszk (június). Gyenyikinék Fasztovszk (1919 szeptembere), Kijev (október). Belorusszi{ban voltak még lengyelek {ltal szervezett pogromok is, Boriszovszk és a bobrujszki j{r{s, a lengyelek {ltal t{mogatott Bul{k-Balahovics csapatai (1919-ben is, 1920-ban is és 1921 nyar{ig) Mozirban, Turovban, Petrakovban, Kopotkevicsiben, Kovcsiciben, Gorogy{tyicsiben. Az ukr{n zsidós{gra r{tört a rettegés a pusztító hull{mok miatt. A bekövetkezett és a lehetséges pogromok helyszínéről a lélegzetvételnyi szünetek idején tömegesen menekült a zsidó lakoss{g, sőt egész települések és v{rosk{k tömegesen vonultak el a legközelebbi nagyv{rosokba, vagy a rom{n hat{rhoz (annak hi{bavaló reményében, hogy ott segítséget kapnak). Vagy egyszerűen „rémülten menekültek útir{ny és úti cél nélkül”, mint Tyetyijevből vagy Radomiszlből. „A legvir{gzóbb és bőven lakott települések sivatagg{ v{ltak. A zsidó v{rosk{k és települések komor temetőre emlékeztettek: a h{zak kiégve és feldúlva, az utc{k kihaltak és puszt{k... Sok zsidó települést, mint péld{ul Volodarka, Boguszlav, Borscsagovka, Znamenka, Fasztov, Tefiopol, Kutuzovka és m{sokat úgy felégettek, hogy csak romhalmaz maradt belőlük.” [61]
488
Atyuska: több ukr{n bandavezér megszólít{sa volt, így Mahnóé is.
-[811]-
Nézzük most a fehér oldalt. Úgy tűnhetne, a polg{rh{ború idején ha volt valakinek valamilyen mértékben módja arra, hogy megőrizze a demokratikus lehetőségeket, akkor azok nem a vörösök, hanem éppen a fehérek voltak. Gyenyikin és Vrangel soraiban nemcsak különböző nemzetiségű monarchist{k és nacionalist{k voltak, hanem különböző ir{nyults{gú liber{lis csoportok tagjai is, különböző {rnyalatú szocialist{k is azok közül, akik nem akartak kiegyezni a bolsevizmussal. Hasonló volt a helyzet a keleti fronton is, a kolcsakovi fordulatig. Ha pedig ez így volt, akkor ugyan miért nem lehetett ott helyük az ugyanazon politikai ir{nyults{gú és szimp{ti{jú zsidóknak is? De az egym{sból következő események sorsszerű és kölcsönösen helyrehozhatatlan egybeesése következtében a zsidók útja a fehér hadseregbe lez{rtnak volt tekinthető. A Zsidó Enciklopédia közli, hogy kezdetben „sok rosztovi zsidó t{mogatta a fehér mozgalmat. A. Alperin nagykereskedő 1917. december 13-{n a rosztovi zsidók {ltal összeadott 800 ezer rubelt adott {t A. Kalegyin doni atam{nnak a szovjethatalom ellen küzdő koz{k egységek megszervezésére.” [62] Itt van azonban valami m{s is ugyanabból a Rosztovból: amikor Alekszejev t{bornok még csak első csapat{t toborozta (szintén 1917 decemberében), pénzre volt szüksége, és ő kért is, nem rekvir{lt a rosztovi-nahicsev{ni polg{rs{gtól, amely legfőképpen zsidókból és örményekből {llt. A rosztovi gazdagok elutasított{k, csak filléreket sikerült összegyűjtenie, azért is volt kénytelen Alekszejev télen „jeges menetelésben” visszavonulni roszszul felszerelt csapat{val. És később: „A Dobroarmija minden felhív{s{ra a lakoss{g csup{n fillérekkel reag{lt, amikor pedig ugyanazon a helyen bolsevikok jelentek meg, akkor a legelső kurjant{sra al{zatosan befizették a több millió teljes értékű rubelt, és több-boltnyi {rut.” [63] (És amikor 1918 végén a kor{bban miniszterelnök G. E. Lvov herceg segítségért koldulva Washingtonban és New Yorkban j{rt, tal{lkozott az amerikai zsidók küldöttségével is, de segítséget még csak nem is ígértek neki. *64+) Igaz, Paszmanyik idéz egy levelet, miszerint 1918 végén „több mint h{rom és fél millió rubel... gyűlt össze kiz{rólag a zsidók benső-[812]-
séges köreiben”, a fehér parancsnoks{g pedig különböző „ígéretekkel és hitegetéssel” biztosította a zsidókat jóindulat{ról. Ennek ellenére a meghozott rendelet megtiltotta a zsidóknak, hogy földet v{s{roljanak a Csernomorszki korm{nyzós{gban („némely, a zsidó nemzetiséghez tartozó személyek csal{rd spekul{ciói” miatt). Hab{r nemsok{ra ezt a rendeletet visszavont{k. *65] Én magam is ismerek olyan esetet ugyanabban a Rosztovban, és ugyanazon a fehér hajnalon, amikor a fehérek mozgalma még elveszett a sötétben, és szinte reménytelennek l{tszott. A. I. Arhangorodszkij idős zsidó mérnök és az ipar megszervezője, aki őszintén orosz hazafinak tartotta mag{t, azon a febru{ri éjszak{n, amikor a fiatalok a „jeges menetelésbe” vonultak, szó szerint hajtotta a tiltakozó egyetemista fi{t, hogy menjen az önkéntesekkel (a l{nya, azonban nem engedte velük a b{tyj{t). A Zsidó Enciklopédia szerint: „A rosztovi zsidók a koz{k partiz{ncsapatokba, L. Kornyilov önkéntes hadseregének di{kz{szlóalj{ba léptek be.” [66] P{rizsban 1975-ben M. N. Levitov ezredes, Kornyilov ezredének utolsó parancsnoka mesélte nekem, hogy a Kerenszkij idején avatott zsidó z{szlósok közül sokan hűek maradtak a komyilovist{khoz 1917 augusztus{nak „kornyilovi napjaiban”. És a fehér hadseregből külön kiemelte a Szent György-renddel kitüntetett Katzmant az 1. kutyepovi hadtestből. Ismeretes azonban az is, hogy sok fehér eltaszította a rokonszenvező vagy a semleges zsidókat: amiatt, mert m{s zsidók tömegesen {lltak a vörösök oldal{ra. A zsidókkal szemben a fehéreknek jobb esetben csak a bizalmatlans{ga növekedett, de időnként fell{ngolt a harag is. Mai tudom{nyos kutat{s anyag{ban olvasható: „A fehérek mozgalm{ban, fenn{ll{s{nak első évében gyakorlatilag nem jelentkezett az antiszemitizmus (legal{bbis tömeges méretekben), sőt, a zsidók még az önkéntes hadseregben is szolg{ltak. De 1919-ben... a helyzet gyökeresen megv{ltozott. Először is, miut{n az antant legyőzte Németorsz{got, a fehérg{rdist{knak az a tömeges meggyőződése, hogy a németek t{mogatj{k a bolsevikokat, {tv{ltott a „zsidók mint a bolsevizmus legfőbb t{maszai” mítoszra. M{sodszor „Ukrajna elfoglal{sakor a fehérek a helyi fékevesztett antiszemitiz-[813]-
mus hat{sa al{ kerültek, ami elősegítette bevon{sukat a zsidóellenes túlkap{sokba”. [67] A fehér hadsereget „Trockij és Nahamkisz hipnotiz{lta, ez ahhoz vezetett, hogy azok a bolsevizmust az onosított{k a zsidós{ggal, aminek következményei a zsidópogromok”. *68+ A fehérek úgy képzelték, hogy Oroszorsz{got – amelynek felszabadít{s{ra törekedtek – a zsidó komissz{rok foglalt{k el. Mivel azonban azt az ellenőrzés nélküli hadsereget éppen csak létrehozt{k, valahogy összetartott{k, rosszul ir{nyított{k a végel{thatatlan térségekben szétszóródva, és miut{n abban a h{borúban az önkényeskedés mindenütt napirenden volt, ebből az összképből sajnos nem hi{nyoztak a fehérpogromok elemi erejű felvillan{sai sem. „A. I. Gyenyikin..., mint a déli hadsereg több m{s vezetője is (V. Z. Maj-Majevszkij) kadet-eszer {ll{sponton volt, és igyekezett elejét venni katon{i gar{zd{lkod{sainak. Ez az igyekezet azonban hasztalannak bizonyult.” [69] Az természetes, hogy sok zsidót az önfenntart{si ösztön vezérelt. És az önkéntes hadsereg hum{nus jellegébe vetett eredeti remények ellenére, miut{n a gyenyikinyi alakulatok is csatlakoztak a pogromokhoz, m{r majdhogy nem az összes zsidó elveszítette a fehérekhez való csatlakoz{si hajlandós{g{t. Íme, idevonatkozó élő példa D. Paszmanyik-tól. „Visszafoglalt{k Alekszandrovszkot a bolsevikektől. Megjöttek az önként esek. Az egész lakoss{g őszinte, szívből jövő lelkendezése... M{r az első éjszaka végigfosztogatt{k a fél v{rost. A v{rost megtöltötték a kínlódó zsidók sikolt{sai és f{jdalomki{lt{sai... Megerőszakolt{k az asszonyokat... Összeverték és megölték a férfiakat, a zsidó lak{sokból gyakorlatilag mindent elvittek. A pogrom h{rom nap és h{rom éjszaka folytatódik. Szliva koz{k z{szlós, v{rosparancsnok a közigazgatós{g részéről érkező panaszokra ezt v{laszolja: »N{lunk mindig ez van: elfoglalunk egy v{rost, és h{rom napig a mienk.«„ [70] Ez a fosztogat{s és öldöklés, amit az önkéntes hadsereg katon{i művelnek, nem magyar{zható csup{n a zsidó komissz{rokkal. Az egyik legfelsőbb fehér t{bornok, A. von Lampe kitart azon véleménye mellett, hogy a „fehér” zsidópogromokról szóló híresztelések „tendenciózusan túlzók”; hogy a hadt{pszolg{latot és a rend-[814]-
szeres h{torsz{gi hadt{pell{t{st nélkülöző hadsereg esetében elkerülhetetlenek ezek a „rekvir{l{sok”, fosztogat{sok. Ezek nem kifejezetten a zsidók, hanem az elfoglalt v{ros lakói ellen ir{nyultak, közöttük pedig gyakran „sz{mszerű többségben, és gazdagabbak is voltak” a zsidók, ezért is „szenvedtek többet”. „Egészen hat{rozottan {llítom” – írja von Lampe –, „hogy a fehér hadsereg felvonul{si területén zsidópogrom, vagyis a zsidók szervezett pusztít{sa és kirabl{sa... nem történt... Voltak fosztogat{sok, sőt gyilkoss{gok..., amelyeket a megfelelő sajtószervek zsidópogromokk{ fújtak fel... Ezért oszlatt{k fel a 2. kub{nyi gyalogos koz{kdand{rt és az oszét lovasezredet.” Egyébként „egyar{nt szenvedett mind a zsidó, mind a keresztény lakoss{g azokban a j{r{sokban, amelyepe a zavarg{sok kiterjedtek”. [71] Sor került még az elmenekülni nem tudott komissz{rok és csekist{k kivégzésére is (a helyi lakosok útmutat{sa alapj{n), akik között sz{mos zsidó is volt. M{sként estek az események Fasztovban, 1919 szeptemberében, amint a Zsidó Enciklopédi{ban olvassuk. Ott a koz{kok „gar{zd{lkodtak... gyilkoltak, erőszakoltak, fosztogattak, és l{bbal tiport{k a zsidók vall{sos érzéseit (a koz{kok betörtek a zsinagóg{ba Jom Kippur 489 idején, verték az im{dkozókat, erőszakot tettek az asszonyokon és széjjeltépték a Tóra-tekercseket). Mintegy ezer ember pusztult el.” [72] A „csendes pogrom” nevet kapta Kijev zsidóinak módszeres, kerületről kerületre történő kifoszt{sa 1919 októberének végén, amikor a fehérek rövid időre visszatértek a v{rosba. Sulgin írja: „A főnökség szigorúan tiltotta a »rombol{st«. De... először is, a »zsidók« tényleg felbosszantottak; m{srészről meg a »hősöknek« nem volt mit enniük... Az önkénteseknek a nagyv{rosokban {ltal{ban felkopott az {lluk”, voltak a rabl{s éjszak{i, de gyilkoss{gok és erőszak nélkül. Ez „a Gyenyikin-korszak alkony{n történt... az önkéntes hadsereg hal{ltus{j{nak kezdetén”. [73] „T{mad{s{nak és különösen visszavonul{s{nak útvonal{n”, kegyetlen utolsó visszavonul{sa idején, 1919 novemberébendecemberében a fehér hadsereg „a zsidópogromok hosszú sor{t” követte el (amit Gyenyikin is elismert), nyilv{nvalóan nemcsak rabl{si 489
Jom K ippur (héber): engesztelőnap, zsidó ünnep.
-[815]-
céllal, hanem bosszúból is. Ugyanakkor, mondja Bickerman, „a gyilkoss{gok, fosztogat{sok és a nők megerőszakol{sa nem volt {llandó kísérője a (fehér) hadseregnek, mint azt a mi (zsidó) nemzetiszocialist{ink {llítj{k, eltúlozva az amúgy is szörnyű dolgokat”. [74] Sulgin ugyanarról: „A valódi fehér pszichológia sz{m{ra a fegyvertelen lakoss{g kegyetlen lemész{rl{sa; nők és gyerekek öldösése; az idegen vagyon fosztogat{sa; mindez egyszerűen lehetetlenség.” Nos, „a valódi fehérek adott esetben a bűnp{rtol{sban vétkesek. Nem elég erélyesen fogt{k vissza a fehérek t{bor{ba besziv{rgott söpredéket.” [75] Paszmanyik ugyanerről: természetesen „mindenki sz{m{ra vil{gos, hogy Gyenyikin t{bornok nem akarta a pogromokat, de amikor 1919 {prilis{ban és m{jus{ban Novorosszijszkban és Jekatyerinod{rban voltam, még az északi hadj{rat előtt éreztem az antiszemitizmus mindenüvé besziv{rgó sűrű légkörét”. *76+ És azon a talajon – bosszú{ll{s vagy engedékenység miatt – törtek ki 1919 első „fehér”-pogromjai. Mindemellett „azoknak az egyöntetű véleménye szerint, akiknek szerencsétlenségük volt {télni mindkétféle (petljurista és fehérg{rdista) pogromot, a petljurist{k mindenkinél jobban a zsidók életét, lelkét üldözték: elsősorban gyilkoltak”. „Nem az önkéntes hadsereg kezdte a zsidópogromokat az új Oroszorsz{gban. A »megújított« Lengyelorsz{gban kezdődtek, rögtön m{snap, hogy újra szabad és független {llamm{ v{lt. Mag{ban Oroszorsz{gban pedig a demokrata Petljura és a szocialista Vinnyicsenko ukr{n hadai kezdték el... Az ukr{nok a pogromot köznapi jelenséggé v{ltoztatt{k.” [78] Nem az önkéntes hadsereg kezdte a pogromokat, de folytatta azokat, abból a hamis meggyőződésből kiindulva, hogy minden zsidó a bolsevikok t{mogatója. „Különös gyűlöletet v{ltott ki a fehérg{rdist{kból és a petljurist{kból L. Trockij neve; majd' minden pogromot ez a jelszó kísérte: »Ezt Trockij miatt kapj{tok.«„ És még „a kadétok is, akik kor{bban mindig elítélték az antiszemitizmus minden megnyilv{nul{s{t, a pogromokat pedig főleg... 1919 novemberében -[816]-
Harkovban megtartott tan{cskoz{sukon... azt követelték a zsidók-tól, hogy »kezdjenek kíméletlen harcot azon zsidó elemek ellen, akik aktívan részt vesznek a bolsevik mozgalomban«„. Ezenkívül a kadétok „azt {llított{k, hogy... a fehérg{rdista csapatok mindent megtesznek a pogromok elleni küzdelemért”. Ezalatt azt értették, hogy 1919 októberének elejétől „(az önkéntes) hadsereg parancsnok s{ga a pogromok résztvevőivel szemben különböző büntetéseket alkalmazott, ak{r kivégzést is”, és „a pogromok egy időre abbamaradtak”. Mindazon{ltal „1919 decemberétől 1920 m{rcius{ig az önkéntes hadsereg Ukrajn{ból történő visszavonul{sa idején a pogromok különösen kegyetlenekké v{ltak”, és a zsidókat azzal v{dolt{k, „hogy az önkéntesek visszavonul{sakor a h{tukba lőttek”. (Fontos összeverni ezt azzal, hogy „Szibéria területén, ahol A. Kolcsak hadserege harcolt”, „nem volt pogrom... Kolcsak nem engedte a pogromokat”.) [79] D. O. Linszkij, aki maga is a fehér hadseregben szolg{lt, nagy {téléssel írja: „A zsidós{g előtt tal{n vissza nem térő alkalom nyílott úgy küzdeni az orosz földért, hogy egyszer és mindenkorra eltűnjön a r{galmazók ajk{ról az az {llít{s, miszerint Oroszorsz{g a zsidók sz{m{ra csak földrajz, nem pedig a haza.” Lényegében „itt nem lehetett és nem is lehet m{s v{laszt{s: a bolsevizmussal ellenséges erők győzelme... szenvedéseken {t vezet az egész orsz{g, és benne a zsidó nép újj{születéséhez... A zsidós{gnak teljes mértékben bele kellett volna feledkeznie az orosz ügybe; életét és javait nem kímélve... A fehér ruh{k fekete foltjain keresztül meg kellett volna l{tnia a fehér mozgalom tiszta lelkületét... annak a hadseregnek a soraiban, amelyben sz{mos zsidó fiatalember szolg{l, annak a hadseregnek a keretei között, amely a zsidós{g jelentős anyagi hozz{j{rul{s{ra t{maszkodtak. Ebben az esetben az antiszemitizmus megfulladt volna, és a pogromosdi belső ellen{ll{sba ütközött volna. A zsidós{gnak t{mogatnia kellett volna az orosz földért halhatatlan hősiességgel küzdő orosz hadsereget... A zsidós{got félre{llított{k az orosz ügyben való részvétel hősies lehetőségétől, de a zsidós{g köteles lett volna félre{llítani a félre{llítókat.” Ezt is ő írja „a fehér mozgalomban való részvétel kínos tapasztalatai alapj{n. A fehér mozgalom felt{rult súlyos és sötét oldalai ellenére {hítattal és csod{lattal hajtjuk meg fedetlen fejünket az orosz történelemnek....” Ez „az emberi lélek el nem halv{-[817]-
nyuló értékeinek megőrzéséért indított nagyszerű mozgalom volt”. [80] Mindazon{ltal még a fehér hadsereg sem segített azokon a zsidókon, akik beléptek. Micsoda megal{ztat{sokat kellett eltűrnie az olyanoknak, mint Paszmanyik doktor, aki a fehér hadseregben szolg{lt (és ezzel sok zsidó felh{borod{s{t vonta mag{ra, mert „a pogromosok közé {llt”). „Az önkéntes hadsereg szisztematikusan viszszautasította, hogy soraiba fogadja a zsidó z{szlósokat és hadapródokat, még azokat is, akik 1917 októberében b{tran küzdöttek a bolsevikok ellen. Ezzel erkölcsi csap{st mértek az orosz zsidós{gra.” „Sohasem felejtem el”, írja, „azt a 11 zsidó z{szlóst, akik Szimferopolban hozz{m jöttek elpanaszolni, hogy kiemelték őket a frontszolg{latból, és a hadt{pra rendelték... konyhaszolg{latra”. [81] A. Sulgin: „Ha a fehér mozgalom soraiban annyi zsidó lett volna, mint ah{nyan a »forradalmi demokr{cia« soraiban voltak, vagy annak idején az »alkotm{nyos demokr{ci{éban«... (De) a zsidós{gnak csup{n elhanyagolható része csatlakozott a fehérekhez... csak egyes zsidók, akiknek nem is tudjuk méltóképpen értékelni az önfel{ldoz{s{t akkoriban, amikor az antiszemitizmus m{r vil{gosan megmutatkozott. A vörösök t{bor{ban pedig túltengtek a zsidók, és... ezen felül még a »felsőbb parancsnoki posztokat« is elfoglalt{k, ami még fontosabb.” És „vajon nem ismerjük e az önkéntes hadseregben szolg{lt zsidók keserű tragédi{j{t? Ezeknek a zsidó önkénteseknek az életét ugyanannyira veszélyeztette az ellenség golyója, mint a »h{torsz{gi hősök«, akik saj{tos módon igyekeztek megoldani a zsidó kérdést”. [82] Nem minden múlott azonban a „h{torsz{gi hősökön”. És az értelmiségi csal{dból sz{rmazó legifjabb fehér tisztekben is – minden értelmiségi hagyom{ny ellenére, amelyben neveltettek – fell{ngoltak a zsidóellenes kedélyek. Mindez pedig a tov{bbiakban egy -re ink{bb a mag{nyra és a pusztul{sra k{rhoztatta a fehér hadsereget. Linszkij közli, hogy az önkéntes hadsereg idején a zsidóknak nem engedték, hogy {llami hivatalt v{llaljanak vagy az OszvAgban -[818]-
dolgozzanak (t{jékoztat{si és agit{ciós ügynökség), amit a fehér hadsereg mellett A. M. Dragomirov t{bornok létesített. Ő azonban c{folja, hogy az OszvAg kiadv{nyaiban zsidóellenes eszmék helyet kaptak volna, és hogy a gar{zd{lkodókat {llítólag nem vont{k felelősségre. Nem, a „parancsnoks{g nem akart zsidó pogromot, de... nem tudott szembesz{llni a katonatömegek pogromos hangulat{val... lélektanilag nem szabadott szigort alkalmaznia... m{s volt ez a hadsereg, nem lehetett vele szemben alkalmazni az orosz hadsereg békés vagy h{borús időszakra rendszeresített regul{j{t”, ugyanis a harcosok lelke m{r a polg{rh{borúban megsérült. *83+ „Pogromot nem akartak, a Gyenyikin-korm{ny azonban nem mert nyilv{nosan fellépni az antiszemita propaganda ellen”, hab{r a pogromok hatalmas k{rt okoztak a Gyenyikin-hadseregnek. Az önkéntes hadsereg „öszszességében ellenséges {ll{spontot foglalt el az egész orosz zsidós{ggal szemben” [84] – jelenti ki Paszmanyik. I. Levin ellentmond, szerinte „az egész mozgalomra r{húzz{k néh{ny résztvevő – az aktív pogromosok – nézeteit”. Ugyanakkor „a fehér mozgalom igen összetett volt, gyakran teljesen ellentétes... {ramlatokat egyesített mag{ban”. [85] És „a bolsevikokban reménykedni, h{tuk mögé bújni a pogromoktól félve nem m{s... mint egyértelmű és nyilv{nvaló esztelenség... A zsidó azt mondja: vagy a bolsevikok vagy a pogromok, pedig azt kellett volna mondania: minél tov{bb maradnak a bolsevikok, ann{l közelebb kerülünk a pusztul{shoz.” [86] De a „zsidókommunist{k” kifejezés is gyakran elhangzott a fehér agit{torok sz{j{ból. Vrangel a Krímben mindezt hat{rozottan elfojtotta, ott semmi efféle nem fordult elő. (Vrangel személyesen tiltotta meg még Vosztokov aty{nak is, hogy elmondja zsidóellenes prédik{cióit.) Oda, Vrangelnek a Krímbe címzi ismét levelét a kor{bbiakból m{r ismert Sulim Bezpalov, milliomos zsidó 1920 július{ban P{rizsból: „Meg kell menteni a haz{t. A haz{t a földművesek és a gy{riparosok fogj{k megmenteni. Oda kell adnunk vagyonunk 75%-{t a rubel értékének és a norm{lis életnek a helyre{llít{s{ig.” [87] De m{r késő... -[819]-
A krími zsidó lakoss{g egy része pedig Vrangel hadseregével együtt menekült el. *88+ Valóban, a fehér mozgalomnak nagyon, végletesen szüksége volt a Nyugat közvéleményének t{mogat{s{ra, amit jelentős mértékben az oroszorsz{gi zsidós{g sorsa hat{rozott meg. Nagy szüksége volt, de, amint l{ttuk, végzetesen és visszavonhatatlanul eltelt a zsidógyűlölet légkörével, majd pedig nem lépett közbe a pogromokn{l sem. Winston Churchill hadügyminiszter „volt az Oroszorsz{gba ir{nyuló nyugati intervenció és a fehér hadseregek nyugati segélyezésének fő szószólója”. A pogromok miatt Churchill közvetlenül Gyenyikinhez fordult: „az én feladatom, az orosz nemzeti mozgalom t{mogat{s{nak elnyerése a parlamentben jelentős mértékben megnehezül”, ha a pogromokat nem {llítj{k le. „Churchill félt a brit elit befoly{sos zsidó köreinek reakciój{tól.” *89+ Amerik{ban a zsidó körök véleménye hasonló volt. A pogromok azonban nem szűntek meg, ami alapvetően megmagyar{zza, íniért nyújtott a Nyugat a fehér hadseregek sz{m{ra oly kedvetlenül és oly végletesen csekély segítséget. És a Wall Street sz{mít{sai önkéntelenül is a bolsevikok, m int az orosz gazdas{g valószínű jövőbeli gazd{inak t{mogat{s{hoz vezettek. És az egész légkör az Egyesült [llamokban és Európ{ban is ugyanazt sugallta, rokonszenvet az ríj vil{g ezen építői, hatalmas elgondol{saik, óri{si t{rsadalmi feladatuk ir{nt. És mégis, a polg{rh{ború időszak{ban Oroszorsz{g minapi szövetségeseinek viselkedésében hegdöbbentő a kapzsis{g és a fehér mozgalom – a szövetséges c{ri Oroszorsz{g utóda – ir{nti vak közömbösség. Igyekeztek r{bírni a fehéreket, hogy Versailles-ba a bolsevikokkal közösen küldjenek küldöttséget; azt{n az agyrémszerű kiegyezés a bolsevikokkal a Herceg-szigeteken. Az antant egyetlen fehér korm{nyt sem ismert el hivatalosan, ellenben sietősen elismerte az Oroszorsz{g peremvidékein keletkező egyre újabb nemzetiségi {llamokat, teh{t az egyértelmű törekvést Oroszorsz{g felbomlaszt{s{ra. Az angolok hamarj{ban megsz{llt{k a bakui kőolajmezőket, a jap{nok a t{vol-keleti partvidéket és Kamcsatk{t. Szibéri{ban az amerikaiak csak zavart{k a fehéreket, és elősegítették a tengermellék bol-[820]-
sevik kézre jut{s{t. A szövetségesek a fehér hadseregnek nyújtott legcsekélyebb segítség {r{t is leszakított{k Kolcsaktól aranyban, Oroszorsz{g déli részén fekete-tengeri hajókban, koncessziós490 kötelezvényekben. (Micsoda gyal{zat: az angolok, amikor elhagyt{k az Arhangelszk környéki északot, a c{ri katonai felszerelés egy részét magukkal vitték, m{sik részét {tadt{k a vörösöknek, a többit pedig a tengerbe süllyesztették, csak hogy ne jusson a fehérek kezébe!) Az antant ultim{tumform{ban követelte 1920 tavasz{n Gyenyikintől és Vrangeltől, hogy szüntessék be a bolsevikok elleni harcot. (Franciaorsz{g 1920 nyar{n csekélyke ell{t{ssal t{mogatta Vrangelt, hogy segítse ki Lengyelorsz{got. De m{r félév múlva fösvény módon különböző javak form{j{ban levonta Vrangeltől a Gallipolin{l visszavonult orosz katon{k élelmezésének az {r{t.) Mit hoztak magukkal az antant csekély létsz{mú megsz{lló erői, ezt kísérte figyelemmel az 1919-ben Odessz{ba érkezett francia hadsereg péld{j{n egy komoly diplomata, Grigorij Trubeckoj herceg: „A franci{k politik{ja Oroszorsz{g déli részén, és az orosz {llamis{g kérdéseihez való viszonyuk megdöbbentett kuszas{g{val és a helyzet teljes félreértelmezésével.” [90] A zsidópogromok fekete s{vja beterítette egész tizenkilencet és a huszadik év elejét. Kiterjedésük, mértékük és kegyetlenségük alapj{n ezek a pogromok összehasonlíthatatlanul túltesznek mindazon, amit könyvünk első kötetében 1881-1883-ról, 1903-ról és 1905-ről olvastunk. Ju. Larin, magas rangú szovjet tisztségviselő a húszas években azt írta, hogy Ukrajn{ban a polg{rh{ború idején „a zsidó lakoss{g elleni tömeges pogromok hosszú sora zajlott, amelyek messze meghaladt{k mindazt, ami b{rmikor kor{bban történt mind {ldozataik sz{ma, mind pedig résztvevőik létsz{ma tekintetében”. [llítólag Vinnyicsenko mondta, hogy „a pogromok akkor érnek véget, amikor a zsidók nem lesznek többé kommunist{k”. [91] A pogromok {ldozatait senki sem sz{molta össze pontosan. Nyilv{nvaló, hogy az akkori helyzetben sem az események idején, sem azok ut{n nem lehetett megbízható statisztik{t készíteni. A Zsi490
Koncesszió (latin): kedvezmény, köztulajdonban lévő terület létesítmény – meghat{rozott időre szóló bérbead{sa.
-[821]-
dópogromok című könyvben ezt tal{ljuk: „Az 1917 és 1921 között Ukrajn{ban és Fehéroroszorsz{gban 180-200 ezer embert öltek meg... M{r csak az {rv{k létsz{ma, ami meghaladja a 300 ezret, is utal a katasztrófa kolossz{lis méreteire.” [92+ Az első szovjet enciklopédia ugyanezt a sz{mot hozza. *93+ A korszerű Zsidó Enciklopédia: „különböző értékelések szerint az elpusztult zsidók sz{ma 70 ezertől 180200 ezerig tehető”. [94] A zsidó forr{sokból sz{rmazó adatokat összesítve a mai történész mintegy 900 tömeges pogromról beszél, amelyeknek végrehajtói: 40% petljurista csapatok, az ukr{n direktórium hívei; 25% az ukr{n „atyusk{k” band{i; 17% Gyenyikin csapatai és 8,5% Bugyonnij első lovashadserege és egyéb vörös. *95] H{ny és h{ny szétmarcangolt sors rejtőzik ezekben a sz{mokban! A nemzeti és a szocialista zsidó p{rtok m{r a polg{rh{ború idején kezdtek összeolvadni a vörösökkel. A „Fareinikte”-ből „Komfareinikte” lett, „elfogadta a kommunista programot, és a Bund kommunista frakciój{val együtt létrehozta az (össz-oroszorsz{gi) Kombundot” 1920 június{ban. Ukrajn{ban pedig a Fareinikte tagjai az ukr{n Kombunddal közösen megalakított{k a „Komfarband”-ot, a Zsidó Kommunista Szövetséget: amely szintén beolvadt a OKbP-be. [96] Kijevben 1919-ben a szovjet hivatalos sajtó h{rom nyelven közölt szövegeket: oroszul, ukr{nul és jiddisül. „A bolsevikok hatalmas hasznot zsebeltek be ezekből a pogromokból (Ukrajn{ban), rendkívül ügyesen hasznosított{k a közvélemény befoly{sol{sa érdekében nemcsak Oroszorsz{gban, hanem külföldön is... nemcsak zsidó körökben, hanem az európai és amerikai vil{g orsz{gaiban is.” [97] Mindeközben a vörösöknek is – zsidópogrom – vaj volt a fejükön, r{ad{sul előbb, mint a többieknek. „A vörös hadsereg Ukrajn{ból 1918 tavasz{n visszavonuló csapatai pogromokat rendeztek »Üsd a zsidókat és a burzsujokat!« jelszóval... különösen kegyetlen pogromokat szervezett az első lovashadsereg, miközben 1920 augusztus{nak végén visszavonult Lengyelorsz{gból.” [98+ A vörös hadsereg -[822]-
szervezte pogromokat azonban a polg{rh{ború történetében mintegy hom{ly fedi. Kivéve egynémely hangot, aki beszél. Most Bickerman: „A bolsevista hatalmaskod{s első telén a vörös z{szló alatt harcoló vörös csapatok több véres pogromot szerveztek, amelyek közül kiemelkednek a gluhovszkiji és az észak-novgorodi, ezek az {ldozatok sz{m{val, sz{ndékos bestialit{sukkal és a megkínzottak meggyal{z{s{val túltesznek még a kaluscsi vérfürdőn is. A németek nyom{sa alatt visszavonulva a vörös csapatok feldúlt{k az útjukba kerülő zsidó kisv{rosokat.” [99] Igen hat{rozottan ír erről Sz. Maszlov is: „Bugyonnij lovashadseregének útj{t, miközben a lengyel frontról {tvezényelték a krímire... sok ezer meggyilkolt zsidó, sok ezer megerőszakolt aszszony és sok tucat megsemmisülésig kirabolt zsidó település szegélyezte... Zsitomirban mindegyik hatalom pogrommal kezdte, r{ad{sul majd' minden bevonul{sakor. Ezeknek a – petljurista, lengyel, szovjet – pogromoknak a saj{toss{ga a nagysz{mú halott volt.” [100] Különösen kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Bogunszkij- és a Tarascsanszkij-ezred, ezek egyébként a direktóriumtól {lltak {t Bugyonnijhoz. De ezekért a pogromokért az ezredeket {llítólag lefegyverezték, és a felbujtókat felakasztott{k. Az {ltalunk m{r idézett szocialista Sz. Schwarz történelmi t{vlatból (1952) foglal {ll{st: „A forradalom éveiben, különösen a polg{rh{ború alatt... az antiszemitizmus rendkívüli módon felerősödött... kiterjedt, különösen délen... a v{rosi és a falusi lakoss{g legszélesebb tömegeire.” [101] Sajnos, az orosz lakoss{g bolsevikokkal szembeni ellen{ll{sa (ami nélkül egy{ltal{n nem lenne jogunk ahhoz, hogy népnek neveztessünk) megbicsaklott, rossz útra tért sok tekintetben, és a zsidók vonatkoz{s{ban is. A bolsevik hatalom pedig csalogatta a zsidókat, és azok mentek is hozz{, és a polg{rh{ború pedig egyre szélesebbre t{rta ezt a szakadékot. „Amíg a forradalom {ltal{ban felmentette a zsidós{got az ellenforradalmis{g gyanúja alól, addig az ellenforradalom az egész zsidós{got meggyanúsította a forradalmis{ggal.” Ezek ut{n „a polg{rh{ború a zsidós{g sz{m{ra kibírhatatlan kínlód{ss{ v{lt, amely a zsi-[823]-
dós{gban megerősítette a helytelen forradalmi pozíciókat”, ezért „nem ismerte fel a fehér hadseregek valódi felszabadító lényegét”. [102] Ne hagyjuk figyelmen kívül a polg{rh{ború {ltal{nos körülményeit sem. „A zavarodotts{g időszaka volt, ennek a szónak a legteljesebb értelmében, teljes fejetlenség... B{rki megölhette és kirabolhatta azt, akit akart... A l{zongó csőcselék sz{zsz{mra, ezersz{mra verte agyon az orosz hadsereg tisztjeit. Kiirtott{k a földbirtokosokat csal{dostul... égtek... az udvarh{zak; széthordt{k és elpusztított{k a kultúra értékeit... Helyenként a nagybirtokokon felkoncoltak mindenkit, aki életben volt, még az oktalan {llatokat is. A v{rosok utc{in... az önbír{skod{s tombolt. A gy{rak és üzemek tulajdonosait kiűzték üzemeikből és lak{saikból... A prolet{r forradalom dicsőségére több tízezer embert lőttek agyon Oroszorsz{g-szerte... m{sok... rabként senyvedtek a bűzös, fertőzött börtönökben... Nem vétkeik vagy cselekedeteik miatt zuhant a b{rd az emberek nyak{ra, hanem bizonyos rétegekhez, rendekhez, oszt{lyokhoz való tartoz{suk miatt. Ilyen viszonyok között, amikor egész embercsoportok ítéltettek pusztul{sra, valódi csoda lett volna, ha nem kerül sorra a »zsidó csoport«... Az akkori idők leg{tkozottabb tulajdons{ga az volt, hogy... egész oszt{lyt, rendet, törzset k{rtékonny{ lehetett nyilv{nítani... Egész t{rsadalmi oszt{lyokat k{rhoztattak pusztul{sra... ez forradalom, a zsidók öldösése és fosztogat{sa pogrom? A zsidók pogromoz{sa-pusztít{sa Dél-Oroszorsz{gban szerves része egész Oroszorsz{g elpusztít{s{nak.” [103] H{t, ezeket a szomorú eseményeket kapt{k Oroszorsz{g népei, közöttük az oroszorsz{gi zsidós{g is, miut{n oly sikeresen megszerezték az egyenjogús{got a forradalom ut{n, mely oly b{rsonyosan kezdődött tizenhét m{rcius{ban. Amint az orosz zsidók jelentős részének a bolsevikok ir{nt érzett szimp{ti{ja, úgy a megalakult fehér hadseregnek a zsidókhoz való viszonya is, elhom{lyosított{k, eltörölték az esetleges fehér győzelem legfőbb jav{t: az orosz {llam ésszerű fejlődésének lehetőségét.
-[824]-
5. IDEGENBEN
Az októberi {llamcsíny és a polg{rh{ború következtében az orosz {llampolg{rok sz{zezrével emigr{ltak, a harcok sor{n visszavonultak vagy elmenekültek. Ezek közé tartozott a fehér hadsereg egész életben maradt {llom{nya, és a koz{ks{g egy része is. Külföldre menekült a nemesség is, amely meglepetésre nem mutatkozott a forradalom sorsdöntő éveiben; hab{r gazdags{ga éppen hogy a földben rejlett, birtokaiban. Megérkeztek Európ{ba a kor{bbi földbirtokosok, és (aki nem hozta mag{val az ékszereket) taxisofőrökké meg pincérekké v{ltak. Közöttük voltak kereskedők, iparosok, pénzemberek is, sokuknak volt pénze külföldön. Meg egész egyszelű v{rosi polg{rok is, ak{r iskol{zotts{g nélkül is, de kiknek szíve nem engedte, hogy a bolsevikok alatt maradjanak. Az emigr{nsok között jelentős sz{mú orosz zsidó is tal{lható. „A szovjet közt{rsas{gokból 1918-1922-ben menekült több mint 2 millió emigr{ns között jó 200 ezer zsidó volt. Többségük a lengyel és a rom{n hat{ron keresztül érkezett, és később az USA-ba, Kanad{ba, a dél-amerikai és a nyugat-európai orsz{gokba emigr{lt. Sokan Palesztin{ba repatri{ltak 491 .” [1+ Különleges szerepet töltött be az újonnan létesült Lengyelorsz{g is. Itt a forradalom előtt is nagysz{mú saj{t zsidó élt, most pedig a visszatérők – a h{borús évek {ttelepülői – egy része is ide igyekezett. „A lengyelek úgy sz{molj{k, hogy a bolsevista forradalom ut{n Oroszorsz{gból Lengyelorsz{gba” 200-300 ezer zsidó érkezett. *2+ (Ez a sz{mít{s nemcsak az emigr{ciónak, hanem az új lengyel-orosz hat{rnak is köszönhető.) Mindazon{ltal „az Oroszorsz{got a forradalmat közvetlenül követő években elhagyó zsidók legnagyobb része Nyugat-Európ{ban telepedett le. Németorsz{gban péld{ul az első vil{gh{ború végére m{r mintegy 100 ezer orosz zsidó élt.” [3]
491
Repatri{l (latin): hazatér, haz{j{ba visszatér, menekültet hazasz{llít.
-[825]-
„Amíg P{rizs kezdetektől fogva az orosz külhon (emigr{ció) politikai központj{v{, nem hivatalos főv{ros{v{ v{lt, addig m{sodik és mintegy irodalmi főv{ros{nak 1920 vége és 1924 eleje között Berlint tekinthetjük (élénk kultur{lis élet zajlott még a húszas évek Pr{g{j{ban is, amely... az orosz emigr{ció egyetemi v{rosa is volt).” [4] Berlinben pedig „{ltal{ban könnyebb volt elhelyezkedni” az infl{ció miatt. „Berlin utc{in” tal{lkozhattunk „a nagyipar és a kereskedelem képviselőivel, minapi bank{rokkal és iparosokkal” *5+, és sokuknak maradt itt pénze. A többi oroszorsz{gi emigr{nshoz képest a zsidó emigr{nsoknak kevesebb nehézségük volt a szétszórat{s körülményeihez való alkalmazkod{suk sor{n, magabiztosabban éltek. A zsidó emigr{ció agilisabbnak mutatkozott az oroszn{l, a zsidó emigr{nsok rendszerint elkerülték a megal{zó szolg{latot. Mihail Levitov, a kornyilovi ezred ismert parancsnoka, aki az emigr{cióban minden aljamunk{t végigcsin{lt, mesélte nekem: „Na és kitől kaptunk P{rizsban tisztességes darab kenyeret? A zsidóktól. Az orosz szupermilliomosok pedig sajn{lt{k a maguk fajt{j{tól.” Berlin is, P{rizs is „bővelkedett zsidó értelmiségiekben: ügyvédek, könyvkiadók, a t{rsadalmi és a politikai élet képviselői, tudósok, írók és újs{gírók” [6], közülük sokan messzemenően beolvadtak, az orosz „főv{rosi” {ttelepültek legtöbbje pedig liber{lis szemléletű lévén, ez megteremtette a kölcsönös bar{ts{goss{got (ilyen jellegű kapcsolat nem jött létre a monarchiabeli orosz emigr{cióval). A két vil{gh{ború között a külföldön élő oroszok kultur{lis életében több mint érezhető volt az oroszorsz{gi zsidók hat{sa és részvétele. (Itt kell szólnunk a 90-es években Izraelben, Zsidók az orosz emigr{ció kultúr{j{ban címmel megjelent igen érdekes gyűjteményes kötetekről, melyeknek kiad{sa most is tart. *7+) M{s zsidó csal{dok, akik megőrizték szil{rd jövedelmüket, szalonokat tartottak fenn az orosz művészélet sz{m{ra, amiben egyértelműen megmutatkozott az orosz kultúra ir{nti zsidó vonzalom és az abban való elmerülés légköre. M. O. és M. Sz. Cetlinék közismerten bőkezű h{za P{rizsban, I. V. Hessen Berlinben, I. I. Fondaminszkij-Bunakov f{radhatatlan „az idegenben élő orosz kultúra ügyével kapcsolatos örökös önfeledt gondoskod{s{ban”. [8] Szofia Pregel, Szonya Delone, Alekszandr és -[826]-
Szalomeja Galpern mindny{jan folyamatosan azzal a körülményes szervezőmunk{val voltak elfoglalva, hogyan segíthetnének a nyomorgó irodalm{roknak és művészeknek; sokat segítettek, és nemcsak a neveseknek, Bunyinnak, Remizovnak, Balmontnak, Teffinek, hanem az ismeretlen fiatal költőknek és festőknek is. (Ez a segítség nem terjedt ki az orosz kitelepültek „fehér” és monarchista rétegeire, amelyekkel kölcsönös ellenszenv {llt fenn.) Végső soron idegenben az orosz zsidók összehasonlíthatatlanul aktívabbnak mutatkoztak a kultur{lis és t{rsadalmi tevékenység minden v{lfaj{ban. Ez annyira szembeötlő, hogy Mihail Oszorgin „Az orosz mag{ny” című cikkében öltött testet, az orosz cionist{k W. Zsabotyinszkij {ltal újraindított Rasszvet (Hajnal) c. lapj{nak has{bjain. Oszorgin írja: „Oroszorsz{gban sem a t{rsadalmi, sem a forradalmi mozgalomban (a mélyebb rétegek re, nem a felszínre gondolok) nem érződött az »orosz mag{ny«, és a dolgok hangnemét és színezetét meghat{rozó... személyiségek oroszok – szl{vok – voltak.” Nem így van ez idegenben: „ott, ahol a szellemi színvonal magasabb, ahol a gondolat és az alkot{s érdekei mélyebbek, ahol az ember nagyobb léptékű, ott az orosz a nemzetiségi mag{nytól, ahol pedig vérszerinti t{rsaiból több van, a kultur{lis mag{nytól szenved. Ezt a tragédi{t nevezem én a címben szereplő orosz mag{nynak... A legcsekélyebb mértékben sem vagyok antiszemita, de ink{bb vagyok orosz szl{v... Az enyémeket, az oroszokat sokkal közelebb érzem magamhoz lélek szerint, a nyelv tisztas{ga és hangz{sa szerint, a saj{ts{gos nemzeti érdemek és érdemtelenségek szerint. Az, hogy éppen ők legyenek az elvbar{taim, bajt{rsaim, sz{momra értékesebb, sőt, egyszerűen még kényelmesebb és kellemesebb is. A soknemzetségű, kor{ntsem orosz Oroszorsz{gban tisztelni tudom a zsidókat is, a tat{rokat is, a lengyeleket is, és mindny{juk esetében elismerem, hogy az enyémekkel teljesen azonos jogokat form{lhatnak Oroszorsz{gra, közös édesany{nkra: én magam azonban az orosz csoporthoz tartozom, ahhoz a szellemisége {ltal befoly{sos csoporthoz, amely meghat{rozta az oroszorsz{gi kultúra alaphangnemét.” Most azonban „az orosz a hat{ron túl elsorvadt és megadta mag{t, {tengedve a t{rsas{gi pozíciókat m{s nemzetségbeli energi{knak... A zsidó könynyebben akklimatiz{lódik... – szerencséje van! Irigységet nem érzek, -[827]-
kész vagyok együtt örülni vele. Ugyanúgy kész vagyok {tengedni neki a rangot és a helyet a különböző külföldi t{rsadalmi kezdeményezésekben és szervezetekben is... Van azonban egy terület, ahol a »zsidó túlerő« hat{rozottan szíven üt: ez a jótékonykod{s. Nem tudom, kinek több a pénze és a gyém{ntja: a gazdag zsidóknak e vagy a gazdag oroszoknak. Egyet azonban egészen biztosan tudok, hogy minden nagyobb jótékonys{gi szervezet P{rizsban és Berlinben csak attól képes segíteni a szükséget szenvedő orosz emigr{nsokon, hogy a megértő zsidóktól begyűjti a szükséges összegeket. Az esték, hangversenyek, írói felolvas{sok megszervezésének tapasztalatai elégséges mértékben bizonyított{k, hogy a gazdag oroszokhoz fordulni haszontalan és megal{zó időtöltés... Csup{n ennek az annyira nyilv{nvalóan »antiszemita« cikkek hangvételét enyhítendő teszem hozz{, hogy – véleményem szerint – a nemzetiségi kérdésben érzékeny zsidónak gyakran felsejlik az antiszemitizmus {rnyéka ott is, ahol, valój{ban csak a szl{v ember nemzetiségi érzékenysége van jelen.” [9] Oszorgin cikkét ugyanabban a lapsz{mban szerkesztőségi komment{r kísérte (gondolatmenete és stílusa alapj{n igen va lószínű, hogy Zsabotyinszkij főszerkesztő toll{ból): M. A. Oszorgin „feleslegesen aggódik amiatt, hogy a Rasszvet olvasói (a cikkben) antiszemita tendenci{kra lelnek. Egy időben, igaz, volt a vil{gon olyan nemzedék, amely ösztönösen visszahőkölt, amikor a »zsidó« szót hallotta nem zsidó ajk{ról.” Ennek a nemzedéknek egyik külföldi vezére mondotta, hogy: „A legjobb szolg{lat, amit a haladó sajtó tehet miértünk az, hogy hallgat mirólunk. Hallgattak is r{, és hosszú időn keresztül Oroszorsz{g és Európa tisztességes haladó köreiben a »zsidó«-t valóban nyomdafestéket nem tűrő szónak tartott{k. Az Úrnak h{la, ezek az idők m{r elmúltak.” Oszorgint mi „megértésünkről és együttérzésünkről biztosíthatjuk... Egy pontban, azonban, (vele) egy{ltal{n nem értünk egyet. Túl nagy jelentőséget tulajdonít a zsidóknak a menekülteket segítő jótékonykod{sban. Először is, ez a domin{ló szerep természetes. A kölcsönös segítség a diaszpóra egyik alapvető készsége. A sz{műzetésben való élést nagyon sok{ig tanultuk; az oroszok soha... Van azonban a kérdésnek egy sokkal mélyebb szelete is... Mi az orosz kultúr{ból nagyon sok értékeset merítettünk, még a leendő ön{lló nemzeti alkotóművészetünk sz{m{ra is... Az -[828]-
orosz kultúr{nak mi, oroszorsz{gi zsidók adósai vagyunk; nincs az a pénz, amellyel ezen adóss{gunkat kifizethetnők. Közülünk azok, akik megteszik, amit tudnak, hogy segítsék túlélnie ezt a nehéz időszak{t, helyesen cselekszenek, és reméljük, hogy a jövőben is így tesznek majd.” [10] Térjünk azonban vissza a forradalmat követő első évekhez. „Az orosz kitelepültek között ínég dúltak a politikai viharok, az emberek tiszt{ba akartak jönni a történésekkel. Elkezdtek megjelenni az újs{gok, folyóiratok, könyvkiadók.” [11+ Némely vagyonos ember, leggyakrabban zsidók finanszírozt{k ezt az újdonsült orosz emigr{ns sajtót, a liber{lis ir{nyzattól kezdve és attól balra. A hírlapírók, a lapok és folyóiratok szerkesztői, a könyvkiadók között sok volt a zsidó. Az Orosz Zsidók Könyve (manaps{g pedig m{r a Zsidók az orosz emigr{ció kultúr{j{ban kötetei is) részletesen felsorolja, mivel j{rultak hozz{ a zsidók a kiadók munk{j{hoz és a kiadv{nyokhoz. Az elsők között kell említenünk I. V. Hessen Az orosz forradalom levélt{r{t, annak jelentős történeti értékét (22 kötet). Maga Hessen, A. I. Kamink{val és V. D. Nabokovval (hal{la ut{n pedig G. A. Landauval) együtt adta ki a Rul (Korm{nykerék) című vezető berlini lapot; ez a kiadv{ny „mintegy a Recs (Beszéd) kitelepült folytat{sa volt”, de – Miljukovval szemben – Joszif Hessen {ll{spontja következetesen hazafias volt. A Rulba írtak az {ltalunk gyakran idézett G. A. Landau és I. O. Levin, valamint Ju. I. Eichenwald, az ismert irodalmi kritikus is. A Rultól kezdve a berlini lapok politikai színképe balra, a szocialist{k felé tolódott. A. F. Kerenszkij a Dnyit (Napok) adta ki, amelyben írt többek között A. M. Kuliser-Juniusz, „több szociológiai t{rgyú tudom{nyos munka” szerzője, Zsabotyinszkij környezetéhez tartozó cionista; Sz. M. Szolovejcsik; eszer múltja miatt ismert O. Sz. Minor (a pr{gai Volja Rossziiben is (Oroszorsz{g Akarata)], valamint M. V. Visnyik, az alkotm{nyozó nemzetgyűlés egykori titk{ra. 1921-ben Berlinben Ju. O. Martov és R. A. Abramovics megalapított{k a Szocialisztyicseszkij Vjesztnyiket (Szocialista Hírnököt, amely később P{rizsba, majd New Yorkba költözött). Ennek munkat{rsai voltak F. I. Dan, D. Ju. Dalin, P A. Garvi, G. Ja. Aronson és m{sok.
-[829]-
V. Je. Zsabotyinszkij, akinek (h{rom év jeruzs{lemi tartózkod{s ut{ni) Berlinbe érkezése egybeesett az első emigr{nshull{mmal, újraindította először Berlinben, majd P{rizsban a Rasszvet c. lapj{t, kiadta saj{t regényeit is. Ezen felül „nagysz{mú orosz-zsidó újs{gíró élt Berlinben az 1920-1923. közötti időszakban, és dolgozott a helyi és a külföldre települtek sajtój{ban”. Itt van I. M. Trockij is, az egykori Russzkoje szlovóból (Orosz Szó), N. M. Volkovisszkij, P. I. Zvezgyics (a m{sodik vil{gh{ború idején n{cik kezétől vesztette életét), a mensevik Sz. O. Portugeis *a kor{bbi péterv{ri Gyeny (Nap) c. laptól+, aki Szt. Ivanovics írói név alatt publik{lt. Innen sz{rmaznak Oszip Dimov-Perelman színdarabjai, V. Ja. Ireckij regényei és elbeszélései. [12] Berlin az orosz könyvkiadók főv{ros{v{ is v{lt: „1922-ben ezek az orosz kiadók összességében több orosz nyelvű könyvet és kiadv{nyt jelentettek meg, mint amennyi abban az évben német nyelven Németorsz{gban megjelent. A legtöbb könyvkiadó és könyvkereskedő zsidó volt.” [13] A jelentősebbek közül is k iemelkedik I. P Ladizsnyikov kiadója, amely még a vil{gh{ború óta B. N. Rubinsteiné volt (klasszikusok, kort{rs és népszerű tudom{nyos irodalom). M{r 1919 óta a Szlovo (Szó) kiadó, amelynek vezetői I. V. Hessen és A. I. Kaminka voltak (orosz klasszikusok sorozatai, külhonban élő írók és filozófusok, nagy értékű történeti munk{k és memo{rirodalom), Z. I. Grzsebin kiadója (amely együttműködött a szovjetekkel is, sok kiadv{ny{t {rusított{k az akkori Szovjetunióban), a ZSAR-PTYICA (TŰZMADÁR) művészetileg kiv{ló kiadv{nyai (A. E. Kogan), valamint az A. Cackisz vezette GRANYI (ÉLEK), PETROPOLISZ és OBELISZK (Ja. N. Bloch és A. Sz. Kagan), A. G. Visny{k HELIKON-ja, I. Steinberg SZKIFIje (SZKÍTÁK). Szintén Berlinben jelent meg A zsidó nép vil{gtörténete Sz. Dubnovtól 10 kötetben német nyelven, oroszul pedig a 30-as években, m{r Rig{ban. Riga és egy{ltal{n a Baltikum szabad orsz{gainak (jelentős zsidó népességet sz{ml{ló) v{rosai a zsidó kitelepültek élő központjaiv{ v{ltak. Illetve „a lettek, észtek és litv{nok egyetlen közös nyelvévé az orosz v{lt , ezért „igen nagy befoly{sra” tett szert a rigai Szevodnya (Ma) c. lap (kiadói Ja. I. Bramsz és B. Ju. Polj{k). Szerkesztőségében -[830]-
„nagysz{mú orosz-zsidó újs{gíró dolgozott”: a szerkesztő M. I. Ganfman, hal{la ut{n M. Sz. Milrud; a B. I. Hariton szerkesztette Szevodnya vecserom (Ma Este) (1940-ben mindkettőjüket letartóztatta az NKVD és szovjet l{gerekben pusztultak el). A Szevodny{ba írt a közgazd{sz V. Ziv, M. K. Eisenstadt (Zseleznov; később Argus néven), Berlinből írt Herson Szvet is, a p{rizsi tudósító Andrej Szedih (Ja. M. Zwiback), a berlini Volkovisszkij, a genfi L. M. Nyemanov [14] volt. A 20-as évek végétől a gazdas{gi instabilit{s és a n{cizmus gyors terjedése idején Berlin kez dett veszíteni emigr{ns kultur{lis központi jelentőségéből. A Rul 1931-ben kénytelen volt bez{rni. A kitelepülők szétszóródtak, de „a fő {radat Franciaorsz{g felé iramlott”, különösen P{rizsba, amely anélkül is az egyik legfőbb emigr{ns központ volt. P{rizsban a kitelepültek központi, nagy péld{nysz{mú lapja a Poszlednyije novosztyi (Legfrissebb Hírek) volt, amit „1920 elején M. L. Goldstein péterv{ri ügyvéd alapított. A lap finanszíroz{s{t M. Sz. Zalsupin v{llalta mag{ra”, egy év múlva pedig a lap „P N. Miljukovhoz került... míg az újs{g fenntart{sa nem v{lt stabill{, jelentős pénzügyi segítséget nyújtott M. M. Vinaver”. A lapn{l „Miljukov jobbkeze” A. A. Poljakov volt. „A vezércikkeket és a politikai cikkeket” Kuliser-Juniusz írta (1942-ben Franciaorsz{gban letartóztatj{k és koncentr{ciós t{borban hal meg). A külügyi rovatot a Zsabotyinszkijjel kapcsolatban {lló M. Ju. Berhin-Benyegyiktov vezette. A munkat{rsak között megtal{lható az éles tollú publicista Sz. L. Poljakov-Litovcev (aki pedig „csak 15 éves kor{ban tanult meg oroszul írni és olvasni”), B. Sz. Mirkin-Hecevics (Borisz Mirszkij írói néven), a neves kadét publicista Pjotr Rissz és m{sok. A Poszlednyije novosztyi hozta I. V. Dioneo-Sklovszkij t{rc{it, Ju. Gyelevszkij (Ja. L. Jugyelevszkij) „népszerű tudom{nyos” cikkeit is. A humorist{k közül kiemelkedett Vl. Azov (V. A. Asken{zi), Szasa Csornij (A. M. Glikszberg), Don-Aminado (Spolj{nszkij), a „humorist{k kir{lya”. A Poszlednyije novosztyi volt a legelterjedtebb emigr{ns lap *15], Sulgin a „politikai zsidós{g és az elzsidósodott oroszok fellegv{r{”-nak nevezte. [16] Szedih ezt a véleményt „nyilv{nvaló túlz{s”-nak minősí-[831]-
tette. Az ifjús{g körüli politikai feszültség még abból is adódott, hogy közvetlenül a polg{rh{ború ut{n a lap az önkéntes hadsereg leleplezésére, valamint némelyek üldözésére törekedett. Szedik is megjegyzi: P{rizsban „a megoszt{s nemcsak politikai, hanem nemzetiségi vonalak mentén is történt”, „Miljukov lapj{nak szerkesztőségében sz{mtalan orosz-zsidó újs{gíró dolgozott”, „a jobboldali Vozrozsgyenyije (Újj{születés) lapjain pedig (tal{n az egy I. M. Bickerman kivételével) zsidó név rendszerint soha sem jelent meg”. [17+ (Egyébként, a mindegyiknél később alapított Vozrozsgyenyije m{r 1927-ben megtört, amikor a m{gn{s Gukaszov lev{ltotta a főszerkesztőt, P B. Sztruvét.) P{rizsban 1920 és 1940 között jelent meg az eszerek – N. D. Avkszentjev; I. I. Fondaminszkij-Bunakov, V. V. Rudnyev, M. V. Visny{k és A. I. Gukovszkij – {ltal alapított és vezetett Szovremennyije zapiszki (Korszerű Feljegyzések) vezető irodalmi és politikai folyóirat. Szedik megjegyzi: „Öt szerkesztője közül... h{rman zsidók voltak. A Szovremennyije zapiszki 70 kötetében nagysz{mú zsidó szerző szépirodalmi műveit, különböző tém{jú cikkeit és visszaemlékezéseit tal{ljuk.” A Képes Oroszorsz{got, amely „évente melléklet form{j{ban 52 kötetnyi klasszikust vagy kiv{ndorolt szerzőt jelentetett meg”, M. P. Mironov péterv{ri újs{gíró adta ki, majd pedig B. A. Gordon [kor{bban a Priazovszkij Kraj (Azov-mente) tulajdonosa]. [18] [Az emigr{ció irodalmi vil{g{ban jelentős orosz-zsidó nevekkel is tal{lkozhatunk: Mark Aldanov; Szemjon Juskevics, a kor{bban m{r említett Zsabotyinszkij és Julij Eichenwald, M. O. Cetlin (Amuri), az irodalmi vonatkoz{sokat azonban jelen könyv egy{ltal{n nem vizsg{lja: ez önmag{ban is nagy téma.+ Ehelyütt helyénvaló külön is foglalkozni Ilja Fondaminszkij (szül.: 1880) alakj{val és sors{val. Maga is jómódú kereskedőcsal{dból sz{rmazott, és miut{n fiatalkor{ban elvette V. Ja. Viszockij teakereskedő-milliomos unok{j{t, belépvén az újonnan alakult eszer p{rtba, „vagyon{nak és felesége hozom{ny{nak nagyobb részét a forradalomra {ldozta” [19], fegyverv{s{rl{sokra költötte. Az oroszorsz{gi {ltal{nos politikai munkabeszüntetésnek 1905-ben ösztönzést ad, és maga is részt vesz a felkelés eszer központj{nak munk{j{ban. P{rizs-[832]-
ba települ (1906), ahol közeli ismeretségbe kerül D. Merezskovszkijjal és Z. Hippiusszal, érdeklődést mutatott a kereszténység ir{nt. Péterv{rra 1917 {prilis{ban tér vissza. A fekete-tengeri flotta komiszsz{rja 1917 nyar{n, majd az alkotm{nyozó nemzetgyűlés küldötte, amelynek feloszlat{sa ut{n eltűnik. Újra Franciaorsz{gba települ (1919), és az {ltalunk ehelyt vizsg{lt időszakban is P{rizsban élt. A szívét-lelkét adta a Szovremennyije Zapiszkinek és {llandó munkat{rsa: ott is közölte „Oroszorsz{g útjai” c. cikksorozat{t. Jelentős szerepet j{tszott az emigr{ció kultur{lis életében, minden lehetséges m ódon t{mogatta az orosz írókat és költőket. Bizonyos időre még „orosz szính{z”-at is létrehozott P{rizsban. „Buzgós{g, sokoldalús{g, f{radhatatlans{g és önzetlenség tekintetében... nem volt Ilja Iszidorovicshoz hasonló az emigr{cióban.” [20] Az eszer gondolattól elt{volodott, és kereszténydemokrat{v{ v{lt. A vele egyív{sú G. P Fedotovval és F. A. Sztyepunnal együtt kezdte kiadni a kereszténydemokrata Novij Gradot (Új V{rost). „Ezekben az években egyre jobban vonzódott az ortodoxi{hoz.” [21] „Az előretörő német csapatok elől 1940 június{ban elmenekül P{rizsból”, de visszatért, 1941 július{ban letartóztatj{k, és a P{rizs melletti Compiègne-i l{gerbe viszik, „egyes hírek szerint ott megkeresztelkedett... 1942-ben Auschwitzba viszik és elpusztítj{k.” [22] A zsidókérdés vonatkoz{s{ban a legjelentősebb kiadv{ny 1920 és 1924 között a p{rizsi Jevrejszkaja tribunaban (Zsidó Tribün) c. hetilap, amely egy időben jelent meg francia és orosz nyelven M. M. Vinaver és Sz. V. Pozner legközvetlenebb részvétele mellett. Ebben a folyóiratban írtak a többi lapok kor{bban említett újs{gírói is. A tengerentúlról pedig hallatta hangj{t az Egyesült [llamokban 1910-ben alapított Novoje russzkoje szlovo (Új Orosz Szó), amelynek kiadója 1920-tól V. I. Simkin, főszerkesztője pedig (1922-től) M. E. Weinbaum volt. Ez utóbbi így emlékszik vissza: „A lapot gyakran kritiz{lt{k, és volt is miért; tréf{lkoztak rajta, és nem mindig ok nélkül. Azonban gyökeret eresztett, és meghódította az olvasókat.” [23] (Most ez {ll rajta: „a vil{g legrégebbi orosz lapja”, ha csak években mérjük, akkor is 2 évvel öregebb a Pravd{n{l. A többi pedig mindenhol – különböző időben, különböző okok miatt – elsorvadt.) -[833]-
Nemzeti vagy jobboldali ir{nyults{gú orosz lapok létrejöttek Szófi{ban, Pr{g{ban, sőt, Szuvorin Novoje Vremja (Új Idők) c. lapja Belgr{dban folytatódott mint Vecsernyeje Vremja (Esti Idők), de mindegyik tönkrement vagy gyorsan kimerült anélkül, hogy emlékezetes nyomot hagyott volna. [A Rusz (Oroszorsz{g) kiadój{t Szófi{ban megölték.+ A Ju. Szemjonov vezette p{rizsi Vozrozsgyenyije (Sztruve főszerkesztőségének rövid időszak{t kivéve) „nem riadt vissza az antiszemita kirohan{soktól”. [24] Azok, akik nem sokkal a bolsevik hatalom{tvétel ut{n t{voztak, még csak elképzelni sem tudt{k, miféle pokoli színj{ték kezdődött Oroszorsz{gban. Lehetetlennek tűnt hitelt adni a híreszteléseknek. A „fehérek” t{bor{ból sz{rmazó bizonyítékokat igyekeztek észre sem venni. Az orosz demokratikus publicist{k azonban (a kadet A. V. Tirkova-Williams, az 1922-ben kitoloncolt szocialista Je. D. Kuszkova, az elmenekült eszer Sz. Sz. Maszlov) egyik a m{sik ut{n nekil{ttak – megdöbbentve az egész emigr{ciót – a sajtóban közzétenni, hogy Szovjet Oroszorsz{gban gyorsan terjed a népi antiszemitizmus. „A judofóbia az egyik legmark{nsabb von{s a mai Oroszorsz{g arculat{n. Vagy tal{n a legmark{nsabb. Judofóbia mindenütt: északon, délen, keleten, nyugaton. Sem a szellemi fejlettség színvonala, sem a p{rthoz tartoz{s, sem a sz{rmaz{s, sem a kor nem véd ellene... Még a zsidós{ghoz való tartoz{s sem mentesít tőle.” [25] Az efféle kijelentéseket a kor{bban kitelepült zsidók kezdetben bizalmatlanul fogadt{k: ugyan, m i t ő l lenne így? A Jevrejszkaja Tribun{ban azokban az első években ezt az ellenvetést lehetett olvasni: „az orosz zsidós{g egésze mint nemzetiségi csoport, a bolsevizmustól tal{n többet is szenvedett, mint Oroszorsz{g összes többi nemzetiségi csoportja”;ami pedig „a zsidók és a komissz{rok ban{lis összemos{s{t” illeti, h{t ezt meg éppenséggel a „fekete sz{zak” terjesztik. A kor{bbi szemlélet, miszerint a nép nem vétkes az antiszemitizmusban, hiszen ennek a legfőbb forr{sa a c{rizmus volt, annyiban v{ltozott, hogy az orosz nép maga az antiszemitizmus hordozója. Ebből következik, hogy a népi fekete sz{zak elfojt{sa a bolsevikok -[834]-
érdeme. *Egyesek még a kapitul{ciós492 breszti békét is megbocs{tott{k nekik. A Jevrejszkaja Tribun{ban 1924-ben még ezt a naftalinszagú érvet is elő{st{k: „az 1917. évi orosz forradalom, amely tragikusan eljutott Breszt-Litovszkig is, megakad{lyozta Carszkoje Szelo (a. m. c{ri falu – a c{ri csal{d tartózkod{si helye) sokkalta súlyosabb és sorsfordító {rul{s{t”.] [26] A híresztelések azonban beigazolódtak, r{ad{sul külföldön is, mag{ban az orosz politikai menekültek között is nyilv{nvalóan megmutatkozott az antiszemita hangulat. Az „Oroszorsz{g Megmentésének Szövetsége” (amely Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceget tisztelte) az al{bbi jellegű röplapokat szerkesztette a Szovjetunió sz{m{ra: „A v ö r ö s h a d s e r e g n e k . Hét éve uralkodnak a zsidók Nagy Oroszorsz{gon...” „Az o r o s z m u n k { s o k n a k . Azzal hitegették magukat, hogy az orsz{g gazd{iv{ lesznek, hogy létrehozz{k a »prolet{rdiktatúr{t«. Nos, hol van mindez? Ki került hatalomra az orsz{g minden v{ros{ban?...” A Szovjetunióba ezek a röplapok természetesen nem jutottak el, a zsidó kitelepülteket azonban megrémítették és megsértették. Sz. Litovcev írta: „A húszas évek elején a külhonban élők antiszemitizmusa egészen beteges jelleget öltött, saj{tos delirium tremensi493 arculatot.” *27+ Sőt, sokkal kiterjedtebb volt: a bolsevik győzelem ut{ni első években a zsidókat elítélő és rosszindulatú következtetések bej{rt{k Európ{t, „a bolsevizmus azonosít{sa a judaizmussal a korszerű európai gondolkod{shód {ltal{nosan elfogadott divatj{v{ v{lt. Nevetséges volna azt {llítani, hogy csak az antiszemit{k terjesztik ezt a t{rsadalmi és politikai blődséget.” [28] Lehet, hogy Paszmanyik dr. 1922-ben sietett a következtetésekkel, de akkoriban így írt: „Az egész civiliz{lt vil{gban, minden nemzet és minden t{rsadalmi oszt{ly és politikai p{rt tagjai között megerősödött az a hit, hogy a zsidók döntő szerepet j{tszanak a bolsevizmus megjelenésében és minden megnyilv{nul{s{ban. Személyes tapasztalataink azt bizonyítj{k, hogy ezen a véleményen nemcsak a meg{talkodott anti492 493
Kapitul{ció (latin): fegyverletétel, feltétel nélküli m egad{s. Delirium tremens (latin): idült alkoholist{kn{l fellépő, {llandó reszketéssel, súlyos érzékcsalód{sokkal és téveszmékkel j{ró elmeb{ntalom.
-[835]-
szemit{k vannak, hanem... a demokratikus t{rsadalom tagjai is... tényekre hivatkozva, vagyis arra, hogy a zsidók milyen szerepet j{tszottak nemcsak Oroszorsz{gban, hanem Magyarorsz{gon és Németorsz{gban is, és mindenütt, ahol ez megjelent. A nyilv{nvaló antiszemit{k nemigen ragaszkodnak az igazs{ghoz. Sz{mukra minden bolsevik zsidó, és minden zsidó bolsevik.” [29] Egy évvel később Bickerman: „A judofóbia hull{mai öntik el az orsz{gokat és a népeket, az ap{lyt pedig még nem l{tni”; „nemcsak Bajororsz{gban vagy Magyarorsz{gon... nemcsak a kor{bban hatalmas Oroszorsz{g darabjaiból részben vagy egészében képződött orsz{gokban... hanem a zavarg{soktól megk ímélt, Oroszorsz{gtól pedig egész kontinensekre és óce{nokra lévő orsz{gokban is... Jap{n tudósok l{togattak Németorsz{gba, ismerkedni az antiszemita irodalommal: a t{voli szigeteken is, ahol zsidó szinte nincs is, érdeklődnek ir{ntunk... Éppen hogy judofóbia: félelem a zsidóktól mint a mindent elpusztítóktól. Ennek a szemléletnek az ijesztő és felbőszítő t{rgyi bizonyítéka pedig Oroszorsz{g siralmas sorsa.” [30] És a „Minden orsz{g zsidóihoz!” (1923) intézett közös nyilatkozatukban ez a szerzőcsoport nyugtalanul írja: „A zsidó nép feje fölött még sohasem gyülekezett ennyi viharfelleg.” [31] Mondhatjuk e, hogy ezek a szerzők érzékenységültnél fogva eltúlozt{k, nyomasztóv{ tették a nem létező fenyegetéseket? Mennyire hangozhatott fenyegetően – mai megkésett ismereteink alapj{n – a „németorsz{gi antiszemita irodalomról” szóló figyelmeztető megjegyzés? „Az a vélemény, hogy a bolsevizmust a zsidók hozt{k létre” m{r annyira elterjedt Európ{ban (és ez „a francia és angol ny{rspolg{rs{g {ltal{nos véleménye”), hogy még Plehanov veje, Georges Batault is t{mogatta, és könyvében *32] azon véleményének adott hangot, Hogy a zsidók {ltal{ban, természetük szerint forradalm{rok: „mivel a judaizmus a t{rsadalmi igazs{goss{g eszméjét hirdeti a Földön... kénytelen kitartani a forradalom mellett”. Paszmanyik idézi Batault kijelentéseit: „Évsz{zadok sor{n... a zsidók mindig a meg{llapodott rend ellen voltak... Ez nem jelenti azt, hogy minden forradalmat a zsidók csin{ltak vagy hogy azok egyedüli vagy legfőbb szerzői voltak. Ők segítik a forradalmakat és részt vesznek azokban... -[836]-
Teljes joggal {llíthatjuk, amint teszi azt sz{mos orosz hazafi, még a leghaladóbb emberek környezetéből is, hogy most Orosz orsz{g hal{ltus{j{t vívja a zsidó diktatúra és a zsidó terror nyom{sa alatt... A vil{gban kialakult helyzet elfogulatlan elemzése arra enged következtetni, hogy {ltal{nosan újj{éledt az antiszemitizmus, amely nem annyira a zsidók mint személyiségek, mint ink{bb a zsidó szellem megnyilv{nul{sa ellen ir{nyul.” *33+ Hasonlóképpen az angol Hilaire Belloc [34] is „a bolsevik forradalom zsidó jellegé”-ről ír, vagy egyszerűen „a zsidó forradalomról Oroszorsz{gban”. És „aki az utóbbi időben Angli{ban élt”, teszi hozz{ Paszmanyik, „tudja, hogy Belloc véleménye nem kivételes”. Mindkettőjük könyvei „hatalmas népszenűségnek örvendenek a közönség körében... a külföldi publicist{k bizonyítj{k, hogy az utóbbi évsz{zad minden pusztító eszméjét a zsidók terjesztették, azok éppen a judaizmusnak köszönhetően terjedtek”. [35] „Musz{j védekeznünk”, írja Paszmanyik, „mert nem tagadhatjuk a nyilv{nvaló tényeket... Nem szorítkozhatunk csup{n annak kijelentésére, hogy a zsidó nép nem felelős egyes tagjainak ilyen vagy olyan cselekményeiért... Célunk... nemcsak az antiszemit{kkal folytatott vita, hanem a bolsevizmus elleni küzdelem is... nemcsak parírozni494 az ütéseket, hanem vissza is adni azoknak, akik kiki{ltott{k K{m kir{lys{g{t 495 ... K{m ellen J{fet és Sém, hellének és izraelit{k egyar{nt kell, hogy küzdjenek.” Valój{ban hol kell a bolsevizmus gyökereit keresnünk? „A bolsevizmus mindenekelőtt antikultur{lis jelenség... ez orosz és vil{gprobléma, nem pedig valamiféle »Sion bölcsei«-nek a gonosztette.” [36] A „védekezés kötelező volt{t” helyzetet élesen érzékelték a zsidók azért is, mert a h{ború ut{ni Európ{t és Amerik{t el{rasztott{k a hatalmas péld{nysz{mban kiadott Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, amelyek hirtelen jelentek meg és vill{mgyorsan terjedtek. Angli{ban 1920-ban 5 kiad{s, több kiad{s Németorsz{gban és Franciaorsz{gban, félmilliós Henry Ford {ltal finanszírozott megjelenés Amerik{494 495
Paríroz (f rancia -német): elh{rít, kivéd (csap{st, ütést). K{m kir{lys{ga: Noé m{sodik fia (Kham), a bibliai elbeszélés szerint Palesztina népeinek ősatya.
-[837]-
ban. „A több nyelvre lefordított »jegyzőkönyvek« hallatlan sikere is mutatta, mennyire {ltal{nos volt a bolsevik forradalom zsidó indíttat{s{ba vetett hit.” [37] Norman John angol tudós: „az első vil{gh{borút közvetlenül követő években, amikor a »jegyzőkönyvek« előbukkantak a ködből és végigzúgtak az egész vil{gon, a teljességgel józan gondolkod{sú emberek tömegei egészen komolyan viszonyultak hozz{juk”. [38] Eredetiségüket akkoriban al{t{masztott{k a londoni Times és a Morning Post, m{r 1921 augusztus{ban azonban a Times leközölte isztambuli tudósítója, Philip Graves cikksorozat{t, amelyben a szerző szenz{ciósan leleplezi Maurice Jolie-nak, a III. Napóleon ellen ir{nyuló politikai pamfletjéből (P{rbeszéd a pokolban Machiavelli és Montesquieu között, avagy a machiavellista politika a XIX. sz{zadban, 1864) sz{rmazó terjedelmes pl{giumot, ami a »jegyzőkönyvek«-ben megjelenik. Annak idején a pamflet összes péld{ny{t elkobozta a francia rendőrség. Nyugatra a »jegyzőkönyvek« a polg{rh{ború sújtotta Oroszorsz{gból kerültek. Ez a sz{zad elején (1900-ban vagy 1901-ben) készült publicisztikai hamisítv{ny – a »jegyzőkönyvek« – először 1903-ban került kiad{sra Péterv{rott. Megír{suk kezdeményezőjének és „megrendelőjének” P. I. Racskovszkijt tekintik, aki 1884 és 1902 között {llt a rendőrségi ügyoszt{ly külföldi ügynökségének élén, fő kivitelezőjének pedig Matvej Golovinszkijt, V. A. Golovinszkij Petrasevec fi{t, aki 1892 óta volt az Ohranka ügynöke (egyébként mostan{ig jelennek meg új verziók). Hab{r a »jegyzőkönyvek«-et még 1905-ben, 1906-ban és 1911-ben is újra kiadt{k, gyakorlatilag nem terjedtek el a forradalom előtti Oroszorsz{gban: „nem leltek széles körű t{mogat{sra az orosz t{rsadalomban... A terjesztők nem tudt{k megszerezni az udvar t{mogat{s{t sem.” [39] Több sikertelen kísérlet ut{n 1906-ban a »jegyzőkönyvek«-et mégis bemutatt{k II. Miklósnak, akire az nagyon erős benyom{st tett. A lapszéleken megjegyzések: „Micsoda jövőbel{t{s!... Micsoda precíz végrehajt{s!... 1905-ös évünket valóban ők vezényelték le!... Eredetiségük kétségtelen.” Amikor azonban a jobboldali politikusok bemu-[838]-
tatt{k tervezetüket a „jegyzőkönyvek” széles körű alkalmaz{s{ra a monarchia védelmében, E. A. Sztolipin miniszterelnök titkos vizsg{latot rendelt el sz{rmaz{suk meg{llapít{s{ra. A nyomoz{s felfedte a nyilv{nvaló hamisít{st. Az uralkodót megdöbbentette Sztolipin besz{molója, de szil{rd elhat{roz{ssal ezt írta: „A »jegyzőkönyvek«-et elkobozni. A tiszta ügyet nem lehet piszkos eszközökkel védelmezni.” [40+ A tov{bbiakban „az orosz hatós{gok negatív viszonya a Cion bölcseinek jegyzőkönyveihez keményen megmutatkozott: nem engedélyeztek semmiféle hivatkoz{st a »jegyzőkönyvek«-re, még az M. Bejlisz-féle per előkészítése sor{n sem”. [41] De „1918 töréspont volt a »jegyzőkönyvek« életében”. [42] Miut{n a bolsevikok magukhoz ragadt{k a hatalmat, miut{n meggyilkolt{k a c{ri csal{dot, és a polg{rh{ború tetőpontj{n a »jegyzőkönyvek« ir{nti érdeklődés jelentősen megélénkült, tömegessé v{lt. Az OszvAga kirendeltségei Novocserkasszkban, Harkovban, a Don menti Rosztovban, Omszkban, Habarovszkban, Vlagyivosztokban újra és újra kiadt{k azokat; tömegesen terjedtek az önkéntes hadseregben is, a lakoss{g körében is (a későbbiek sor{n az orosz kitelepültek között is, különösen Szófi{ban és Belgr{dban). „A bolsevikok győzelme ut{n a »jegyzőkönyvek« oroszorsz{gi terjesztését megtiltott{k”, büntetőjogilag üldözték, de „Európ{ban a fehér emigr{ció {ltal behozott »jegyzőkönyvek« betöltötték baljós szerepüket a jobboldali mozgalmak ideológi{j{nak, különösen Németorsz{gban a nemzeti-szocializmus kialakít{s{ban”. [43] A „jegyzőkönyvek”-nek mint hamisítv{nynak a leleplezése, és egy{ltal{n, a bolsevikok és a zsidós{g közötti egyenlőségjel tagad{sa, nagyobbrészt ez töltötte ki a 20-as és a 30-as évek liber{lis emigr{cióban élők publicisztikai életét. Az orosz nevek közül a legkiemelkedőbbek Miljukov, Rogyicsev, Burcev, Kartasev. A. V. Kartasev egyh{ztörténész, pravoszl{v teológus és közéleti személyiség még a forradalom előtt kiadott, és {ltalunk gyakran idézett Scsit (Pajzs) [44] gyűjteményben írt arról, hogy az antiszemitizmus elfogadhatatlan a keresztények sz{m{ra. A sz{műzetésben (1922) előszót írt Ju. Gyelevszkijnek a „jegyzőkönyvek”-ről írott könyvéhez. *45] Kartasev (1937) ezt írta az előszóban: „Egy józan érte-[839]-
lemmel, jóakarattal és valamelyes tudom{nyos fegyelmezettségű elmével rendelkező ember egyszerűen még komolyan sem hajlandó venni ezt a rendőrségi-publicisztikai hamisítv{nyt, amely a maga módj{n tehetséges, mivel a tudatlanokat megragadja... Becstelenség t{mogatni a nyilv{nvaló hazugs{got, miut{n a hamisít{s megc{folhatatlanul bebizonyosodott. becstelenség a fordítottja is: olcsó ügyvédi szofizmust 496 gy{rtani a »jegyzőkönyvek« hamisítói feletti könnyű győzelemből... A féligazs{g csak hazugs{g. A teljes igazs{g pedig az, hogy a zsidókérdés úgy {ll a vil{g előtt, mint a történelem egyik tragikus kérdése. És nem oldható meg sem barb{r pogromokkal, sem r{galmakkal és hazugs{ggal, hanem csakis az egész emberiség becsületes és nyilv{nos erőfeszítésével. A pogromok és a hamisítv{nyok szervezői végletesen megnehezítik a kérdés józan és becsületes megfogalmaz{s{t, elbutítj{k és abszurdit{sba hajtj{k. Még magukat a zsidókat is megzavarj{k, akik {llandóan saj{t »leig{zott {rtatlans{gukat« hangoztatj{k, és mindenkitől csak együttérzést és valamiféle kötelező judofili{t 497 v{rnak.” Ennek a „hangos apokrifnek 498 „ a leleplezését Kartasov feltétlen „erkölcsi kötelességének” tartotta, egyidejűleg feltételezve, hogy „miut{n megtisztult a tudatlanok szeme a »jegyzőkönyvek« por{tól, megengedhetetlen a tov{bbi porhintés arra hivatkozva, hogy ettől megszűnik a zsidókérdés”. [46] A „zsidókérdést”, valóban, sem a cikkek, sem a könyvek nem oldott{k meg. Íme, egy új adalék a zsidók helyzetéhez a 20-as évek baltikumi orsz{gaiban és Lengyelorsz{gban. Hab{r a Baltikumban „a zsidóknak sok éven {t sikerült megőrizniük befoly{sos {ll{saikat a kereskedelemben és az iparban” *47+, a zsidók magukon érezték a környezet nyom{s{t. „Az orosz zsidós{g nagyobbik fele került { t az Oroszorsz{gtól különv{lt új {llamokba... Az új {llamok ann{l nagyobb szorgalommal erősítik saj{t nacionalizmusukat, minél kevésbé biztosak önnön stabilit{sukban.” [48] Ott „a zsidók úgy érzik, hogy ellenséges, r{ad{sul aktív, nyughatatlan elemek veszik őket körül. Hol megjelenik az a követelmény, hogy a felsőoktat{si intézményekSzofizmus, szofizma (görög): {lokoskod{s. Judofil ia (görög): a -filia utótagként valaminek a kedvelését, a valahov{ való vonz ód{st jelöli, kedvelés. Zsidóbar{t. 498 Apokrif (görög): kétes eredetűnek nyilv{nított (vall{si) irat, könyv. 496 497
-[840]-
ben a zsidók ar{nya nem haladhatja meg hadseregbeli ar{nyukat... hol a köznapi létben a légkör addig sűrűsödik, hogy a zsidó alig jut lélegzethez... Az ön{llós{got v{lasztó népek esetében a zsidók elleni h{borút maga a t{rsadalom folytatja: az egyetemist{k, katon{k, politikai p{rtok, az utca.” I. Bickerman kijelenti, hogy „az a zsidó, aki kezét-l{b{t törte a népek önrendelkezése érdekében, maga hozott létre megszorít{sokat a maga és az övéi sz{m{ra: szorosabb függőséget m{sok életétől”. [49] „A zsidók helyzete Lettorsz{gban, Észtorsz{gban és Litv{ni{ban szó szerint tragikus. A minapi elnyomottak gyorsan beleélték magukat az elnyomók, r{ad{sul végletesen plebejusi499 szerepébe, olyanokéba, akik nem szégyellik durva kultúraellenességüket.” [50] Na és kiderült, „hogy Oroszorsz{g széthull{sa egyben az orosz zsidós{g széthull{s{t is jelenti”, a történelem paradox: módon bemutatta, hogy az egységes Orosz Birodalom, még megszorít{sai mellett is kedvezőbb volt a zsidók sz{m{ra. Nos, ezekben a lehasadt hat{ros orsz{gokban „a zsidók az orosz nyelv és az orosz kultúra hűséges őrzői, és alig v{rj{k a hatalmas Oroszorsz{g visszatérését. Az iskol{k, amelyekben egyelőre orosz nyelven folyik a tanít{s, megtelnek zsidó gyerekekkel”, az újonnan képződött orsz{g nyelvét pedig nem akarj{k megtanulni. „Ezekben az orsz{gketrecekben az orosz zsidó, aki megszokta, hogy életét a nagy birodalom széles síks{gain élje, megszorítottnak, elnyomottnak és megal{zottnak érzi mag{t polg{ri színvonal{ban, a különböző jogok és autonómi{k ellenére... Valóban, népünk sorsa szorosan összefonódik a hatalmas Oroszorsz{g sors{val.” [51] Egyébként a zsidós{g nemzetközi helyzete a versailles-i béke köreiben, és különösen P{rizsban szil{rd volt, különösen a cionizmus vonatkoz{s{ban. „A Népszövetség 1922 július{ban elismerte a Cionista Vil{gszervezetet mint »zsidó ügynökséget«, amely mindenekelőtt és legfőképpen a cionist{k, majd pedig a nem cionist{k érdekeit képviselte, és amely ezenkívül erősítette a zsidók helyzetét Európa orsz{gaiban.” [52] 499
Plebejus (latin): a plebs tagja a régi Róm{ban, nem nemes, a népből sz{rmazó sz emély.
-[841]-
A cionist{kat pedig Bickerman azért hib{ztatta, mert ők „Oroszorsz{g sz{m{ra... a feldarabol{st ide{lis {llapotnak tek intik. Éppen ezért az orosz cionist{k szervezete mag{t nem orosznak, sem nem oroszorsz{ginak, hanem orosz-ukr{nnak nevezi. Ezért bar{tkoznak oly szorgalmasan a cionist{k és a velük rokon zsidó csoportok az ön{llós{gra törekvő ukr{n nacionalist{kkal.” [53] A polg{rh{ború ut{n Szovjet Oroszorsz{g süket hallgat{sba burkolózott. Mostantól – és évtizedekre előre – elfojtottak minden független hangot, csak a hivatalos szózatok hallatszottak. Ann{l hevesebben forrongott viszont az emigr{ció. Egész színképét, az {llamellenesektől a monarchist{kig, {tj{rt{k a f{jdalomimpulzusok, a feszült vit{k: ki és mennyire hib{s a történtekért? A külhonban élő zsidós{g körében is kitört a vita. Bickerman 1923. évi értékelése szerint: „A zsidó mindenre az ismert gesztussal és a szok{sos szavakkal v{laszol: tudvalévő, hogy mindenben mi vagyunk a hib{sak; b{rhol is történjen a baj, a zsidókat fogj{k keresni és meg is tal{lj{k. A zsidó időszaki kiadv{nyokban a zsidóki-ól és Oroszorsz{gról írottak kilenctizede nem m{s, mint ennek az elcsépelt fr{zisnak az újra elmond{sa. Mivel hogy mindig és mindenben, természetesen nem lehetünk hib{sak, a zsidó ebből egy sz{munkra igen hízelgő, és első l{t{sra, köznapi módon igen kényelmes következtetést von le, miszerint nekünk mindig és mindenben igazunk van.” [54] El kell azonban gondolkodni: „Azt a dogm{t, hogy a forradalom megv{lt{st hoz a zsidóknak, a zsidó közösség szenvedély esen védelmezte akkor (a forradalom előtt), és nem kevésbé szenvedélyesen t{mogatja most is.” És még azok a zsidó szervezetek is, a melyek segélyeket gyűjtenek a Szovjetunióban senyvedő hitsorsosaik sz{m{ra, a nyugati orsz{gokban való gyűjtés közben „leleplezik, kisebbítik és ócs{rolj{k mindazt, ami és aki Oroszorsz{gban a bolsevikok és a forradalom előtt védelmező és építő erő volt”, mivel most m{r „a bolsevik Oroszorsz{g könnyen v{lt az ígéret földjévé”, ahol egyenlőség és szocializmus uralkodik. Sok Oroszorsz{gból sz{rmazó zsidó -[842]-
telepedett le az Egyesült [llamokban, és „közöttük nagyon könnyen terjednek a probolsevista eszmék”. *55+ A zsidó hangulat: jobb a bolsevizmus, mint a c{rizmus restaur{ciója. Elterjedt „az a vélemény, hogy a bolsevizmus buk{sa Oroszorsz{gban elkerülhetetlenül a pogromok újabb, véres hull{m{hoz és a zsidók tömeges kiirt{s{hoz vezetne... És ezen az alapon a bolsevizmus előnyt élvez mint kisebb rossz.” [56] Közben megérkezett a NEP (a. m. „új gazdas{gpolitika”) is, h{t a bolsevikok jobb ir{nyban fejlődnek! Nem egy elveszett t{rsas{g! Kiengedett a gazdas{gi satu, h{t a bolsevikok ann{l elfogadhatóbbak lettek. „NEP, azt{n koncessziók, valahogy majd megleszünk.” [57] A zsidó kiv{ndoroltakat nem nevezhetjük probolsevist{nak. A bolsevik rendszert azonban nem tekintették fő ellenségüknek, sőt, többen jóindulattal viseltettek ir{nta. Jellemző azonban Gorj{nszkij, a kitelepült zsidó irodalm{r esete, amit egy szovjet lap gunyoros hangnemben írott t{rc{ban mesélt el. *58+ A m{r akkor felmagasztalt Babel (aki széltében-hossz{ban kérkedett a Csek{hoz fűződő szoros kapcsolataival), aki a művészi ihlet kedvéért „ideiglenesen P{rizsban lakott”, betért a Rotonde k{véh{zba (1928), és megl{tva ott „régi ismerősét”, valószínűleg Odessz{ból, nagylelkűen a kezét nyújtotta: „üdvözlöm, Gorj{nszkij.” Gorj{nszkij pedig fel{llt, és megvetéssel elfordult a feléje nyújtott kéztől. Amidőn pedig a hitlerizmus kezdett előretörni Németorsz{gban, a bolsevizmus előnyben részesítése természetesen hossza időre meggyökeresedett a zsidó közvéleményben. M. Visny{k szemreh{ny{ssal írta: az első zsidó vil{gkongreszszuson Genfben, 1936 augusztus{ban a bolsevik hatalomhoz való viszonyt lényegében jól szemléltetik N. Goldman egyértelműen megfogalmazott szavai: „Ha a bolsevikokat elfogadj{k, sőt a kegyeiket keresik” mindenfajta szabads{gszerető korm{nyok és szervezetek, akkor „miért ne mehetnének ezen az úton a zsidó nemzeti és kultur{lis egység elhivatottjai?... És csak Moszkva közvetlen részvétele Palesztin{ban, a zsidóellenes túlkap{sokban növelte meg néh{ny fokkal a kongresszus vezető köreinek a szovjethatalom politik{j{val szembeni felh{borod{s{t. És az is... csup{n abban nyilv{nult meg, -[843]-
hogy felh{borodtak az óhéber nyelv betilt{sa miatt... A Szovjetunitiból Palesztin{ba történő kiv{ndorl{s meg-tilt{sa miatt, és végül a cionist{k véget nem érő megkínzat{sa miatt a politikai börtönök mag{nz{rk{iban és a koncentr{ciós t{borokban. Itt N. Goldman megtanulta a megfelelő szavakat is, a szükséges ihletet is.” *59+ És 1939ben, a m{sodik vil{gh{ború előestéjén még hozz{tették: „tagadhatatlan, hogy a külföldön élő orosz zsidós{g köreiben” ez a hozz{{ll{s: „a szovjet diktatúra sérthetetlenségében kell bízni”, annak érdekében, hogy ne legyenek pogromok. [60] Ugyan hogyan viszonyuljunk akkor a bolsevik zsidókhoz? I. Bickerman: „Derék embernek ne h{nytorgasd a múltj{t, így lehetne... meghat{rozni a zsidó közvélemény viszony{t a kövünkből kikerülő bolsevikokhoz és s{t{ni dühükhöz. Vagy mai nyelven szólva: a zsidóknak joguk van saj{t bolsevikokhoz”, ezt a „jogok nyilatkozat{t m{r ezerszer hallottam”; a kiv{ndorolt zsidók gyűlésén, Berlinben „egym{s ut{n +égett a szószélez-e tekintélyes kadet, egyszerű demokrata, cionista”, és mindny{jan egyként „kinyilatkoztatt{k a zsidók jog{t a saj{t bolsevikokhoz... kinyilv{nított{k az elfajul{shoz való jogukat”. [61] „Ennek a csűrés-csavar{snak pedig ilyen következményei voltak: a vil{g zsidó közvéleménye elfordult Oroszorsz{gtól, és a bolsevikok felé fordult.... egy akkoriban jól ismert, öreg, kiérdemesült zsidó közéleti ember – fehér holló – azt javasolta az egyik európai főv{ros magas rangú zsidó vall{si méltós{g{nak, hogy szervezzenek tiltakozó megmozdul{st az oroszorsz{gi (vagyis a szovjetunióbeli) pravoszl{v papok kivégzése ellen. Az illető elgondolkozott, és azt mondta, hogy ez a bolsevikok elleni fellépést jelentené, amit ő nem tart lehetségesnek, mivel a bolsevik hatalom összeoml{sa zsidópogromokhoz vezetne.” [62] Ha pedig a bolsevikokkal együtt lehet élni, akkor mit gondoljunk a fehér mozgalomról? Amikor 1922 novemberében Berlinben Ioszif Bickerman felszólalt a fehér hadsereg megalakul{s{nak 5. évfordulój{n rendezett gyűlésen, a zsidó közösség egyöntetűen felh{borodva ezt a zsidós{g megsértésének tekintette. -[844]-
Mindeközben dr. D. Sz. Paszmanyik (1917 febru{rj{ig a német fronton, majd 1919 m{jus{ig a fehér hadsereg kötelékében, ezut{n elhagyta Oroszorsz{got) m{r befejezte, és 1923-ban P{rizsban adta ki az {ltalunk idézett, Az oroszorsz{gi forradalom és a zsidós{g – Bolsevizmus és judaizmus c. könyvét, amelyben hevesen tiltakozott az úton-útfélen elhangzó értelmezés ellen, amely a bolsevizmust a zsidó vall{ssal magyar{zza. „A judaizmus és a bolsevizmus azonosít{sa hatalmas veszélyt rejt az egész vil{g sz{m{ra.” Majd 1923-ban I. M. Bickermannal, G. A. Landauval, I. O. Levinnel, D. O. Linszkijjel (aki szintén harcolt a fehér hadseregben) és V. Sz. Mandellel megalakította a külföldön élő orosz zsidók hazai egyesületét. Ugyanabban az évben ez a csoport közzétette „Minden orsz{g zsidóihoz!” intézett üzenetét, és nemsok{ra Berlinben kiadta az Oroszorsz{g és a zsidók c. gyűjteményt. A magukra v{llalt feladatot és lelki{llapotukat az al{bbiak szerint jellemzik. Paszmanyik: Erre a munk{ra „a zsidó kifejezhetetlen f{jdalma, és az orosz {llampolg{r szűrni nem akaró honv{gya” késztette. „Nem volt könnyű harmonikus viszonyt kialakítani az orosz és a zsidó kérdéssel az utóbbi évek borongós jelenségei közepette. Azon voltunk, hogy... egybefoglaljuk az újj{született Oroszorsz{g és a szenvedő oroszorsz{gi zsidós{g érdekeit.” [63] Linszkij: „Parttalan b{nat” v{r azokra, akik „tudat{ban lévén a zsidó néphez való tartoz{suknak, egyidejűleg ugyanolyan intenzíven oroszoknak tekintik magukat”. Sokkalta könnyebb azoknak, akiben „kiszikkad az egyik meder, amelyben a tudat {radata hömpölyög, amiért is az ember csak zsidónak vagy csak orosznak érzi magamag{t, és ezzel egyetemben leegyszerűsödik Oroszorsz{g tragikus tapasztalataival kapcsolatban elfoglalt pozíciója is... A forradalom aljas évei kioltott{k... a remény csír{it”, hogy a zsidó és az orosz közeledhet egym{shoz, hab{r ez a remény közvetlenül a h{ború előtt megjelent; most pedig „az orosz-zsidó taszít{s... működik aktívan”. [64] Levin: „Az a kötelességünk, hogy lehetőleg lelkiismeretesen és objektíven derítsük fel a zsidók forradalmi részvételének okait és mértékét. Ez... bizonyos hat{ssal lehet az oroszok és a zsidók későbbi viszony{ra.” [65] A „Gyűjtemény” t{rsszerzői jóindulatúan figyelmeztették az oroszokat is, ne keverjék össze a febru{ri forradalom lényegét a zsidók részvételével a forradalomban. Bickerman még kisebbítette is a zsidók részvételét -[845]-
[a kort{rsak előtt egyébként nagyobbrészt nem is volt vil{gos a munk{s- és katonaküldöttek tan{csa végrehajtó bizotts{g{nak (MKKT VB) és az ideiglenes korm{nynak az egym{shoz képest betöltött szerepe+. Egyébként is, mondotta Bickerman az októberi forradalom ut{n, „a saj{t bolsevikokhoz való jogból az az elv{r{s is következhetne, hogy a zsidó népnek legyen saj{t jobboldala és szélsőjobboldala, amely a bolsevikokkal élesen szemben {ll”. [66] Paszmanyik: „A bolsevista kommunizmus minden v{lfaja és form{ja... a zsidós{g kegyetlen és {llhatatos ellensége, növel a bolsevizmus mindenekelőtt a személyiség ellensége {ltal{ban, és a kultur{lt személyiségé különösen.” [67] „Mi, akik sokféle és szoros kapcsolatot tartunk fenn haz{nkkal – az orsz{g {llamrendjével, gazdas{g{val és kultúr{j{val –, nem élhetünk jólétben, miközben körülöttünk minden pusztul.” [68] Nyilv{nvaló, hogy ez a szerzőcsoport abszolút teljességgel {térezte az orosz összeoml{s jelentőségét. Azoknak az éveltnek a leír{sa sor{n természetesen azért merítünk oly sokat ezektől az emberektől, mert hisszük, hogy keserű, de kor{nt sem „önmagukat gyűlölő” gondolataik végre megértésre, tudatosul{sra tal{lnak teljes mélységükben. Felhív{sukban (1923) olvassuk: „Az orosz zsidók hazai egyesülete azon szil{rd meggyőződéséből indul ki, hogy a zsidók sz{m{ra is, mint az Oroszorsz{got benépesítő minden nemzet sz{m{ra is a bolsevikok minden gonoszs{g legsúlyosabbika... Ideje m{r, hogy a zsidó ne tekintgessen folyv{st félénken h{tra, hogy nem vétett-e a forradalom ellen... Az a kérdés, nem vétett-e szülőföldje (Oroszorsz{g) és saj{t népe (a zsidó nép) ellen.” [69] A „Gyűjtemény” szerzőinek véleménye szerint a zsidó öntudat {llapota a 20-as évek elején semmiképp sem felelt meg ennek. „Az oroszorsz{gi lakoss{g különböző rétegeiben és köreiben... önkritik{t gyakorolnak, értelmezni prób{lj{k a történteket... Jogosak e ezek a v{dak és a bűnb{nat vagy sem? Mindenesetre mindez arra mutat, hogy működik az értelem és a lelkiismeret, f{j a szív... Nem túlzunk, ha azt {llítjuk, ez a fajta tevékenység a legkevésbé jellemző a zsidó értelmiségre és ebből, kétségkívül valamiféle betegességére lehet kö-[846]-
vetkeztetni... Kívülről nézve azt gondolhatjuk, hogy az egyszerű zsidó értelmiségi szempontj{ból... minden a legkedvezőbben alakult.” [70+ Az ő szempontj{ból „mindenki m{s a hib{s, a korm{ny, a t{bornokok, a parasztok. Mi pedig egy{ltal{n nem... A legcsekélyebb mértékben sem voltunk saj{t sorsunk vagy a körülöttünk lévők sors{nak kov{csai; mi vétlen j{rókelők voltunk, akiki-e r{dőlt a fal”; „elősegítettük (a valós{g) lerombol{s{t, a rombol{s ut{n pedig nem vettük észre, hogy részt vettünk benne”. [71] A „Gyűjtemény” szerzőinek különösen f{jdalmas a zsidó bolsevikok létezése. „Bűn, amely mag{ban hordozza büntetését, hiszen nem lehet egy népnek nagyobb f{jdalma ann{l, mint fiait elfajzotts{gban l{tni.” [721 „Nemcsak az a fontos, hogy az orosz orsz{gi zavarg{sok közepette valakik megjelentek, és szükségessé tették magukat a zűrzavarban, vagy hogy ezeket a valakiket a zsidó közeg termelte les; az a lényeges, hogy ők nem ütköztek a szükséges ellen{ll{sba, elégséges szemben{ll{sba a saj{t közegükben.” [73] „Kötelesek vagyunk v{llalni éppen a bolsevik zsidók, a különböző zsidó tagozatok, és {ltal{ban, a zsidó biztosok elleni küzdelmet.” [74] Hozz{ kell tennünk, hogy nem csak ezek a szerzők magyar{zt{k, miért is kell küzdenie az oroszorsz{gi zsidós{gnak (és még a kitelepültnek is) a bolsevizmus ellen. Ez jelent meg a Jevrejszkaja tribuna has{bjain: „Amennyiben pedig a népharag hull{mai elsöprik Oroszorsz{gban a bolsevizmust, a zsidós{g – a nép szemében – felelőssé v{lhat a bolsevizmus létezésének meghosszabbít{s{ért... Csakis a zsidók aktív részvétele a b olsevizmus felsz{mol{s{ban v{lhat a zsidós{g jav{ra Oroszorsz{g megmentésének össznépi feladata sor{n.” [75] Bickerman ekképpen is óvott: ha a bolsevikokat „azon az alapon t{mogatjuk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze”, akkor „ne feledjük, hogy az oroszoknak is meg kell adnunk a lehetőséget, hogy a kezük maguk felé hajoljon, és mi éppen ez{ltal szentesítjük az »üsd a zsidót, mentsd meg Oroszorsz{got« jelszót”. [76] Na, és a fehér hadsereg? „A zsidók méltatlan viszonya azokhoz, akik z{szlaikra tűzték az Oroszorsz{gért való küzdelem mérhetetlenül súlyos jelszav{t, azokhoz az al{zatos és tiszta szívű milliókhoz, -[847]-
tanúskodik a súlyos erkölcsi széthull{sról, az eltorzult öntudatról...” Amikor „mindny{jan, zsidók és nem zsidók engedelmesen hajtottuk j{romba a fejünket, és tettük ki az ütlegeknek a h{tunkat, egyes orosz emberek, b{trak és büszkék, akik {tjutottak minden sorompón, öszszegyűltek a foszl{nyokra szakadt frontról, összefogtak, és magasra emelték a harci z{szlót... M{r az, hogy merszük volt ilyen körülmények között küzdeni, olyan magass{gokba emeli ezeket az embereket és ügyüket, amelyekben a történelem csak a múlhatatlan érdemeket jegyzi fel. És ezeket az embereket annyi zsidó „vette a sz{j{ra... annyi szófecsérlő ajak bélyegzi meg... b{rmerre nézünk, a tragik um helyett sorozatos könnyelműségeket, a szavak hat{rtalan megzabol{zatlans{g{t, diadalmas felületességet” l{tunk. Az az „Oroszorsz{g, amelyért a fehérek küzdöttek, nem idegen a mi sz{munkra, hozz{nk is közel {ll”. [77] „A zsidós{gnak a fehér ügyért úgy kellett volna küzdenie, mint mag{nak a zsidó népnek a megmentéséért, mivel... a zsidós{g csak az orosz {llamis{g helyre{llít{s{ban és sürgős megmentésében tal{lhatja meg önnön megmentését az elöl a pusztul{s elől, amely sosem volt annyira közel, mint a mi időnkben.” [78] És a pusztul{s valóban közeledett, ha nem is arról az oldalról. Manaps{g, a szovjet évtizedek ut{n, ugyan k i is c{foln{ meg ezeket az érveket? Kevés az olyan – zsidó vagy orosz – szerző, aki ennyire a jövőbe l{tott volna. A külföldön élő zsidó közösség pedig elutasította ezeket a gondolatokat. És emiatt megbukott a soron következő történelmi időszak vizsg{j{n. Ellent fognak mondani: hogy ez nem okozott a zsidós{gnak érezhető, jelentős k{rt, főképp nem idézett elő olyan katasztróf{t, amelyet a hitlerizmus okozott. Nos, nem is összemérhető fizikai h{tr{nyról, hanem az egész történelem t{vlat{ban, jelentős szellemi k{rokoz{s{ról van szó. Arról, hogy a bolsevizmus sikeresen kiűzte a zsidó vall{st abból az orsz{gból, amelyben a zsidós{g valaha szentül tisztelt gyökereit őrizte. És a zsidók „bolsevizmusba vetett reménye” kihatott az európai események menetére is. Az 1923. évi „Gyűjtemény” szerzői hi{ba ki{ltottak fel: „A zsidó szétszórat{s sok évsz{zados történetében... nem volt még politikai katasztrófa, amely annyira súlyosan fenyegetné nemzeti létünket, -[848]-
mint az Orosz Birodalom összeoml{sa, mivel a zsidó nép élő ereje még sosem volt ennyire együvé gyűjtve, mint a kor{bbi, élő Oroszorsz{gban. Még az Arab Kalif{tus széthull{sa sem mérhető össze a r{nk mostans{g zúduló veszedelemmel.” [79] „Az egységes orosz zsidós{g sz{m{ra Oroszorsz{g széthull{sa külön{lló, önrendelkező nemzet{llamokra valós{gos nemzeti katasztróf{val mérhető össze.” [80] „Ha az orosz földek végtelenjében, az orosz lélek hat{rtalans{g{ban nincs helye zsidóknak, akkor sehol a vil{gon nem is lesz... Jaj nekünk, ha ezt nem értjük meg.” [81] A XX. sz{zad legvégén természetesen könnyen elutasíthatjuk ezeket a szörnyű jóslatokat, ha m{sképp nem, fizikai alapon: hiszen az oroszorsz{gi zsidók előtt éppen elég szabad t{vlat nyílik, saj{t zsidó {llamuk is létrejött, és gyökeret eresztett. Oroszorsz{gban pedig pusztul{s honol, olyan erőtlenségben és megal{zotts{gban fekszik, hogy a „Gyűjtemény” szerzőinek figyelmeztetése arról, hogyan kell figyelmezni Oroszorsz{gra, m{ra m{r erős túlz{snak, sikertelen próféci{nak tűnik. És gondolkozni is erről a figyelmeztetésről ink{bb a lélek szintjén kell, mivelhogy éppen a lélek húrja kötötte oly v{ratlanul össze ezt a két népet a történelem sor{n. „Ha Oroszorsz{g nem haz{nk, akkor külföldiek vagyunk, és bizony{ra nincs jogunk beleavatkozni az orsz{g életébe.” [82] „Oroszorsz{g élni fog, és újj{születése nemzeti ügyünkké, az egész oroszorsz{gi zsidós{g... nemzeti ügyévé kell, hogy v{ljon.” *83+ És végül egy kétségbeesett féloldalas levezetés: „Az orosz zsidós{g sorsa elszakíthatatlanul összefonódott Oroszorsz{g sors{val; meg kell mentenünk Oroszorsz{got, ha a zsidós{got akarjuk megmenteni... a zsidóknak a hatalmas orsz{g megrontói ellen v{llvetve kell küzdeniük minden antibolsevist{val; az együttes, testvéri harc a közös ellenséggel megjavítja a légkört és jelentős mértékben elejét veszi az antiszemitizmus széles körű elterjedésének. Csak Oroszorsz{g megmentése {ltal lehet megelőzni a zsidó katasztróf{t.” [84] Katasztróf{t! Ez 10 ével Hitler hatalomra jut{sa előtt, 18 évvel elképesztő szovjetunióbeli előrenyomul{sra és zsidókiirt{si programj{nak beindul{sa előtt hangzott el. Vajon nem akad{lyozta volna Hitlert abban, hogy Németorsz{gban oly könnyedén és sikeresen hirdesse a „zsidók és kommunist{k” ir{nti gyűlöletet, egyenlőségjelet -[849]-
tegyen zsidók és kommunist{k között, ha a szovjethatalom elleni küzdelem nyilv{nvaló és {llhatatos harcosai éppen a zsidók lettek volna? Ennek a „Gyűjtemény”-nek a szerzői, szellemi keresésük, prófét{l{suk, érzékük {ltal m{r akkor érezték a zsidós{g felé közeledő katasztróf{t, tévedtek azonban az események helyszíne tekintetében, és nem l{tt{k előre a többi végzetes hadmozdulatot. Erre a fenyegető figyelmeztetésre azonban senki sem akart hallgatni. * Az orosz-zsidó kapcsolatok történetében nem ismerek semmit, ami ehhez az Oroszorsz{g és a zsidók című gyűjteményhez hasonló lenne. Meglepő hat{st gyakorolt akkoriban a sz{műzetésben élő zsidókra. Képzeljük csak el, mennyire b{ntó lehetett ilyet hallani zsidók ajk{ról, a zsidós{g köréből. Az oroszok oldal{ról nézve semmiképp sem szabad felületesen tekintenünk erre a „Gyűjtemény”-re. Ellenkezőleg, péld{t kell vennünk róla: hogyan kell – saj{t népünket szeretve – beszélni saj{t hib{inkról, ahol kell, kíméletlenül. És soha sem idegenkedve, nem különv{lva népünktől. A t{rsadalmi igazs{ghoz vezető legbiztosabb út beismerni saj{t hib{inkat minden, b{rmelyik oldalról. Miut{n sok időt és gondolatot szenteltünk ezeknek a szerzőknek (bevonva az olvasót is), szeretnék róluk könyvünkben rövid ismertetőt megőrizni. * Ioszif Menasszijevics Bickerman (1867-1942). Szegény kispolg{ri csal{dból sz{rmazott. Tanulm{nyait a héderben, jesiv{ban (héber hittudom{nyi főiskola) végezte, 15 éves kor{tól ön{llóan küzd megélhetéséért; nehéz körülmények között önképzéssel fejlesztette mag{t. Elvégezte 1903-ban (kétéves szünet ut{n, miut{n kiz{rt{k a di{kl{zad{sokban való részvételéért) a novorosszijszki egyetem történelem-bölcsészet kar{t. Ellene van a cionizmusnak mint eszmének, amely – véleménye szerint – elvont és reakciós. Felhív{sokat intéz a zsidókhoz, hogy – szellemi egyéniségüket megőrizve – egyesüljenek Oroszorsz{g haladó erőivel a közös haza jav{ért vívott küzdelemben. Bemutatkoz{sa a Russzkoje bogatsztvóba (Orosz Gazdags{g, 1902, 7. -[850]-
sz{m) a cionizmusról írott nagy terjedelmű cikkel történt, amelyre még külföldről is érkezett visszhang. Jelentős részt v{llalt 1905-ben a felszabadító mozgalomban. A Szin Otyecsesztva (A Haza Fia), Russzkoje Bogatsztvo, Nas gyeny (Manaps{g), Bodroje szlovo (Elénk Hang) c. lapok munkat{rsa. Külföldön élése idején a p{rizsi Vozrozsgyenyijében publik{l, P. B. Sztruve főszerkesztősége alatt. * Danyiil Szamojlovics Paszmanyik (1869-1930). Melamed (tanító a héderben) fia. A zürichi egyetem orvosi kar{t 1892-ben végzi el, és hét évig orvosként dolgozik Bulg{ri{ban. A genfi egyetem orvosi kar{nak mag{ntan{ra (1899-1905). 1900-ban csatlakozott a cionista mozgalomhoz, és annak egyik legnevesebb teoretikusa és publicist{ja lett. Visszatér Oroszorsz{gba (1905), leteszi az orvosl{shoz szükséges vizsg{kat. Harcol az oroszorsz{gi zsidók polg{rjogaiért. Fellép a Bund ellen, kidolgozza a Poalej Cion mozgalom szellemiségét. Az oroszorsz{gi cionista szervezet KB tagja (1906-1917). A Jevrejszkaja zsizny (Zsidó Élet), majd a Rasszvet című folyóiratok szerkesztőségi tagja. Sz{mos cikket ír a Jevrejszkij mirbe (Zsidó Vil{g) és a Zsidó Enciklopédi{ba. Orvostudom{nyi t{rgyú cikkeit német és francia nyelven tette közzé szakfolyóiratokban. Az 1914. évi h{ború Genfben érte, ahonnan nehézségek {r{n visszajut Oroszorsz{gba, belép a hadseregbe, és 1917 febru{rj{ig t{bori kórh{zakban teljesít szolg{latot. A febru{ri forradalom ut{n belép a kadet p{rtba. T{mogatja Kornyilov t{bornokot és a fehér mozgalmat. 1918-1919-ben részt vesz a krími területi korm{ny munk{j{ban, megv{lasztott{k a krími zsidó hitközségek szövetségének elnökévé. Majd Franciaorsz{gba települ (1919). V. L. Burcevvel együtt P{rizsban szerkeszti (1920-1922) az Obscseje gyelo (Közös Ügy) című fehér emigr{ns lapot. Több sz{z cikke és több tucat könyve közül ezeket emeljük ki: V{ndorló Izrael. A zsidós{g és a szétszórat{s pszichológi{ja (1910); A zsidó nép sorsa. A zsidó közvélemény problém{i (1917); Az orosz forradalom és a zsidós{g (Bolsevizmus és judaizmus) (1923); Forradalmi évek a Krímben (1926); Mi az a judaizmus? (francia kiad{s, 1930). * -[851]-
Iszaak Oszipovics Levin (1876-1944). Történész, publicista. A forradalom előtt a Russzkije vedomosztyi (Orosz Hírlap) és P. B. Sztruve folyóirat{nak, a Russzkaja miszlnek (Orosz Gondolat) a külpolitikai szemleírója. A sz{műzetést Berlinben kezdi. Az Orosz Tudom{nyos Intézet tagja, a Rul, a Russzkije zapiszki (Orosz Feljegyzések) és a Na csuzsoj sztoronye (Idegenben) című történelmi és irodalmi almanach munkat{rsa; előad{sokat tart (többek között a germ{n antiszemitizmusról). Úgy 1931-32 t{j{n P{rizsba költözik. Özvegy, nagy szükségben él. Munk{i közül A francia forradalom emigr{ciója című és a Mongóli{ról (franci{ul) írt könyvét emeljük ki. A német megsz{ll{s idején „faji hovatartoz{sa szerint” jelentkezett be. 1943 elején letartóztatj{k. Rövid ideig tartózkodik a P{rizs melletti koncentr{ciós t{borban, majd tov{bbsz{llított{k. N{ci t{borban halt meg 1944-ben. * Grigorij (Gavriel) Adolfovics Landau (1877-1941). A neves publicista és kiadó, A. E. Landau fia. A péterv{ri egyetem jogi kar{n végzett 1902-ben. A sajtóban 1903-tól tűnik fel. Ír a Voszhod (Napkelte), Nas gyeny, Jevrejszkoje obozrenyie (Zsidó Szemle) című lapokba, valamint a Bodroje szlovo, Jevrejszkij mir, Vesztnyik Jevropi (Európai Hírnök), Szovremennyik (Kort{rs), Szevernije zapiszki (Északi Feljegyzések) című folyóiratokba; a Logosz évkönyv résztvevője. A zsidó demokratikus csoport (1904) és az oroszorsz{gi zsidók teljes jogús{g{ért küzdők szövetségének (1905) egyik létrehozója. Neves kadet, a kadet p{rt KB tagja. A moszkvai {llami értekezlet résztvevője 1917 augusztus{ban. A péterv{ri zsidó közösség VB tagja 1917 decemberétől. Majd 1919ben Németorsz{gba települ, 1922-1931 között I. V. Hessen helyettese a Rul c. lapn{l. A Rulon kívül ír a Russzkaja miszl c. folyóiratban, a Rosszija i szlavjansztvo (Oroszorsz{g és a Szl{vs{g c. hetilapban, a Csiszla (Sz{mok) és m{s gyűjteményekben. Gyakran tart előad{sokat emigr{ns tal{lkozókon (1927-beli az Eur{zsiai {br{nd c. előad{s{ban kritiz{lta az „eur{zsiai gondolatot” mint amely tagadja az orosz történelem értékeit, és meggyőződéses bolsevizmushoz vezet). A n{ci Németorsz{gból Lettorsz{gba települ {t, dolgozik a Szevodnya c. rigai lapbak, az NKVD 1941 június{ban letartóztatja, és ugyanabban az évben Uszol-lagban (Szolikamszk mellett) [85] hal meg. -[852]-
Munk{i között van: „Bohócok kultúr{ja” (Nas gyeny, 1908); „Európa alkonya” (Szevernije zapiszki, 1914, 12. sz{m) c. cikk, amely „sokféle dolgot (vetít előre), de ez az előrevetítés Oswald Spenglernek hozta meg a vil{ghírt” [86+; később ugyanezzel a címmel kiadja könyvét (Berlin, 1923); Lengyel-zsidó kapcsolatok (Petrogr{d, 1915); A gonoszs{g legyőzéséről (In: Külföldi orosz tudósok munk{i, 2. kötet, Berlin, 1923); Biz{nci és izraelita (Russzkaja miszl, 1923, 1-2. sz{m); Tézisek Dosztojevszkij ellen (Csiszla, 6. könyv; P{rizs, 1932); Mottók (Berlin, 1927). Sok {ltala írt gondolat elkerülte a kort{rsak figyelmét. Gondolkod{smódj{nak konzervatív volta miatt a haladó közvélemény nem fogadta be. Elmélyült gondolkodó. * D. O. Linszkijről (aki a polg{rh{borúban a fehér hadseregb en harcolt) és V. Sz. Mandelről (aki Oroszorsz{gban az 1904-1918. éri politikai gyűlések aktív résztvevője volt, Berlinbe települt, 1931-ben halt meg) nem sikerült értékelhető inform{ciót összegyűjtenünk. Na és a zsidó emigr{nsokhoz a 20-as évekbeli viselkedésükkel kapcsolatban intézett intelmek és szemreh{ny{sok a „Gyűjtemény”ben még nyíltabbak és élesebbek voltak. Arra hívt{k fel hitsorsosaikat, hogy „l{ss{k be hib{ikat, és ne ítéljék el a hatalmas Oroszorsz{got, amelyben éltek, és amellyel az évsz{zadok sor{n egym{shoz szoktak”. „Eszükbe (kellene) idézniük, hogyan v{rnak el igazs{gos viszonyt magukkal szemben, és mennyire elégedetlenek, amikor őket mind v{logat{s nélkül elítélik egyes személyek cselekedeteiért.” [87] Nem kell félni attól, hogy „a történtek miatti felelősség egy részét a zsidós{g v{llaira helyezzük”. [88] „Mindenekelőtt pontosan meg kell hat{roznunk saj{t felelősségünk mértékét, és éppen ezzel kell r{c{folnunk az antiszemit{k r{galmaira... Ez kor{ntsem jelenti az antiszemitizmushoz való alkalmazkod{st, mint ahogy ezt némely zsidó demagóg kürtölte... Ez a beismerés a magunk sz{m{ra fontos, ez tulajdonképpen erkölcsi kötelességünk.” [89] „A zsidós{gnak az igaz útra kell térnie, amely megfelel vall{si parancsolatai hatalmas bölcsességének, és amely az -[853]-
orosz néppel való testvéri kibéküléshez vezet... Fel kell építenünk az orosz otthon és a zsidó lakóhely évsz{zadokra szóló épületét.” [90] „Mi pedig vihart és ork{nt vetünk, és azt v{rjuk, hogy l{gy szellők lengjenek körül... Tudom, felhördülnek majd: igazolni akarja a pogromokat!.. Ismerem ezen emberek értékét, akik magukat a föld sój{nak képzelik, a sorsok alakítóinak, de mindenképpen Izrael reménységeinek... Ők, akiknek ajk{ról nem fogy ki a fekete sz{zak és a fekete sz{zadosok, éppen ők maguk a feketék, a sötét emberek, valódi szűk l{tókörűek, akik sosem érték fel... a történelem alkotó erőinek nagyszerűségét...” Tőlünk az v{rható el „parancsoló szükségszerűségében, hogy kevésbé kérkedjünk f{jdalmunkkal, kevesebbet kiab{ljunk saj{t veszteségeinkről. Ideje volna megértenünk, hogy a sír{s és a jajveszékelés... leggyakrabban lelki lazas{gról, a szellemi kultúra hi{ny{ról (tanúskodik)... Nem vagy egyedül a vil{gban, és b{natod nem képes betölteni a vil{gmindenséget... csup{n a saj{t b{ natunk, kiz{rólag a saj{t f{jdalmunk fitogtat{sa nem tanúsít m{st... csak a tiszteletlenséget m{sok b{nata, m{sok szenvedése ir{nt.” [91] Úgy hangzik, mintha ma mondt{k volna. És mindny{junk sz{m{ra. És e szavakat nem szabadna visszavonni sem a Gul{g börtöneiben és l{gereiben elpusztult milliók, sem a n{ci t{borokban megfojtott milliók miatt. * Abban az évben a „Gyűjtemény” szerzőinek előad{sait a zsidók hazai egyesületében az emigr{ns zsidó közvélemény „hatalmas felh{borod{ssal fogadta”... „Még ha el is ismerték, kimondva vagy kimondatlanul a tényszerű hivatkoz{sok és elemzések helyességét, méltatlankodtak vagy csod{lkoztak azon az elhat{roz{son, hogy ezeket nyíltan közreadj{k. Merthogy úgymond nem időszerű a zsidókról beszélni, kritiz{lni őket, meghat{rozni a forradalommal kapcsolatos bűneiket és felelősségüket, amikor a zsidós{g annyi csap{st szenvedett el, és még esetleg mennyi v{rható.” [92] A „Gyűjtemény” szerzőit „majdhogynem a (zsidó) »nép ellenségei«-vé, a reakció szekértolóiv{, és a pogromozók szövetségeseivé nyilv{nított{k”. [93] -[854]-
A Jevrejszkaja tribuna azokban a hónapokban így v{laszolt nekik P{rizsból: „Azt a kérdést, hogy mekkora »a zsidók felelőssége az orosz forradalomért«, ez id{ig csak antiszemit{k tették fel.” Most pedig „egész vezeklő-bűnv{dló menet indult el”, meg úgymond „nemcsak »m{sokat kell v{dolni, hanem saj{t bűneiket is be kell vallaniuk«, meg hogy semmi újszerű sincs benne a m{r unalmass{ v{lt »nevek sz{mol{s{n« kívül... Túl későn... szerelmesedett bele Landau úr” a „régi »{llamis{gba«... hat{rozottan reakcióss{ v{lt »bűnb{nó« zsidók... a zsidó nép méltós{g{val összeférhetetlen felszólal{saik... teljes mértékben felelőtlenek.” [94+ Különösen felh{borító az a kísérlet, hogy „elv{lassz{k a »köznépi« antiszemitizmust a »hivatalos«-tól”, bebizonyíts{k, hogy „a nép, a t{rsadalom, az egész orsz{g, maga a lakoss{g ut{lja a zsidókat, és tartja őket minden nemzeti baj valódi okozóinak”; ahogy a pogromok ir{nt elnéző magatart{st tanúsítók is szajkózz{k „a »népharag« ósdi elméletét”. [95+ Néha pedig egyenesen szitokszóval: „a zsidó közéleti porondról végre leköszönt berlini újs{gírók és egyének csoportja... ismét hallatott mag{ról... nem tal{lv{n erre jobb eszközt, mint hadat üzenni saj{t hitsorsosaiknak, az orosz zsidóknak... a régi rezsimhez hű zsidók ezen kicsiny csoportja... elvakult hevességgel b{rmi {ron igyekszik visszafordítani a történelem kerekét... illetlenségeket” ír, „tartalmatlan tan{csokat” osztogat, „a népi sebek begyógyítóinak nevetséges szerepét” ölti mag{ra. Jó tan{cs sz{mukra: „Néha helyénvalóbb csendben maradni.” [96] Az egyik mai, igen túlfinomult szerző nem tal{l a „Gyűjtemény”-re jobb minősítést, mint „súlyos hisztéria”. Ezeknek a szerzőknek a prób{lkoz{sa is, „tov{bbi életútja is valós{gos tragédia”, tartja ő, és ezt a tragédi{t „öngyűlöleti komplexus”-nak tekinti. [97] Ugyan, vajon gyűlölettel írta Bickerman éppen „tov{bbi tragikus útj{n”? „A zsidó nép... nem szekta, nem rend, hanem nép, a vil{gban szétszóródott, de önmag{ban egységes, amely felemelte a békés munka z{szlaj{t, és be{llt e z{szló – az Istennek tetsző rend jelképe – al{?” [98] Nem mondhatn{nk, hogy az európai és a kitelepült zsidók egy{ltal{n ne figyeltek volna az ilyetén magyar{zatokra vagy figyelmeztetésekre. Valamivel kor{bban, 1922-ben még egy p{rbeszéd zajlott. -[855]-
Az újraindult cionista Rasszvetben a nacionalista G. I. Schechtman kifejti, hogy nem érti, hogyan lehet m{s nemzetiségek értelmisége nem nacionalista. Az értelmiség feltétlenül a saj{t nemzetiségének része, annak a f{jdalmait érzi. Egy zsidó nem lehet „orosz demokrata”, csakis természetesen zsidó demokrata. „Kettős nemzetiségi és demokratikus {llampolg{rs{got nem ismerek.” Amennyiben pedig az orosz értelmiség „nem érzi saj{t nemzetiségét” (Herzen), ez csakis azért van, mert eddig „nem volt lehetősége, és nem volt szüksége r{, hogy hevesen és f{jdalmasan érzékelje nemzetiségi létét, és gondozza azt. Most pedig elérkezett a megfelelő pillanat.” És ezek ut{n az orosz értelmiségnek „el kell vetnie az »össz-orosz« jellegre törekvés minden kísérletét; és mag{t nagyorosz demokr{ci{nak kell tekintenie.” [99] Nehéz volt erre v{laszolni. A kesztyűt – ha nem is túl hat{rozottan – P. N. Miljukov vette fel. Emlékezünk r{, hogy ő m{r 1909ben is szörnyülködött ennek a szúrós, kellemetlen nemzetiségi kérdésnek: „cui prodest?” 500 a lecsupaszít{sa l{tt{n, mivel „nemzetiségi arculatunk” a soviniszt{kkal tesz bennünket eggyé. Azonban nem az orosz történész vil{gnézetének szil{rds{ga, hanem ez a kellemetlen új helyzet, amikor a kitelepült orosz értelmiségnek annyi képviselője kapott a fejéhez amiatt, hogy eltapsolta mag{t Oroszorsz{got, ez késztette Miljukovot is saj{t {ll{spontj{nak valamelyes korrig{l{s{ra. Nem saj{t lapj{ban, a Poszlednyije novosztyiban, hanem a Jevrejszkaja tribunaban, jóval kisebb péld{nysz{mban, a Schechtmannak adott kitérő v{lasz{ban, amelyben tov{bbra is amellett kardoskodik, hogy az oroszorsz{gi zsidó „orosz demokrat{”-v{ v{lhat és azz{ is kell v{lnia, Miljukov óvatosan elforgatja a polariz{ció síkj{t: „amikor pedig ez a követelmény... teljesül, és az orosz demokr{c i{nak egy »új nemzeti arca« jelenik meg (a nagyorosz)”, de hisz legjobban épp Schechtman „fél »a nagyhatalmi nemzeti lényegének tudat{ban lévő nagyorosz... demokr{cia eljövendő hatalomra kerülésétől«.” Nos vajon szükségünk van ezekre a lidércekre? Nos vajon érdemes elrontani a kapcsolatunkat? [100]
500
Cui prodest? (latin): Kinek érdeke? Kinek fontos?
-[856]-
A politikai menekültek között túlfűtött hang ulat uralkodott, nem csak a beszélgetésekben. P{rizsban 1927-ben folyt egy nagy port felvert per: Szamuil Schwarzbard ór{smester, akinek teljes csal{dja az ukrajnai pogromok sor{n pusztult el, öt lövéssel végzett Petljur{val. *101] (Schwarzbard arcképét együttérzően leközölte az Izvesztyija is. [102]) Az ügyvédek a kérdést oda magasztosított{k, hogy fel kell menteni a gyilkoss{g v{dja alól azt, aki igazs{gos elégtételt vett a pogromokat szervező Petljur{n: „a v{dlott a vil{g lelkiismerete elé akarta és kénytelen volt t{rni az antiszemitizmus problém{j{t”. [103+ A bírós{g előtt a védelem sz{mos tanúja vonult fel, miszerint a polg{rh{ború idején, Ukrajn{ban a pogromok szervezéséért személyesen Petljura tehető felelőssé. A v{d részéről elhangzott, hogy a gyilkoss{g a Cseka megbíz{s{ra történt. „Schwarzbard a helyéről, izgatottan kiab{l: (a tanú) nem akarja elismerni, hogy zsidóként cselekedtem, azért {llítja, mintha bolsevik volnék.” [104] A francia bírós{g felmentette és szabadl{bra helyezte Schwarzbardot. Azon a bírós{gon m{r Gyenyikin neve is elhangzott, és Schwarzbard ügyvédje kihirdette: „Ha pert akarnak indítani Gyenyikin ellen, kész vagyok önök mellé {llni!... ugyanolyan szenvedélyes meggyőződéssel védelmezném ehelyt azt, aki Gyenyikinen {llna bosszút, ment védelmezem most azt, aki Petljur{n.” [105+ Egy ilyetén bosszú{lló előtt pedig nyitva {llt a lehetőség, Gyenyikin P{rizsban élt, őrség nélkül. Gyenyikin ellen azonban nem indult per. (Hasonló gyilkoss{g történt Moszkv{ban: 1929-ben Lazar Kohlenberg agyonlőtte Szlascsovot, a szovjetekhez {t{llt egykori fehér t{bornokot, a nyikolajevi pogrommal kapcsolatos elnéző magatart{s{ért. „A per folyam{n bebizonyosodott besz{míthatatlans{ga , és szabadl{bra helyezték”. [106+) Schwarzbard t{rgyal{sín pedig az ügyész emlékeztetett egy m{sik, nagy visszhangot kiv{ltott ügyre (Borisz Koverd{éra), és p{rhuzamot vont azzal: hiszen Petljura Lengyelorsz{gban élt, de „ön (Schwarzbardhoz intézve szavait) nem ölte meg (ott), mert tudta, hogy Lengyelorsz{gban hadbírós{g elé {llított{k volna”. [107] Ugyanabban az 1927. évben, Varsóban Vojkov bolsevista gonosztevő meggyilkol{s{ért az ifjú Koverda, aki szintén „a vil{g lelkiismerete elé akarta t{rni a problém{t”, 10 év börtönbüntetést kapott, és le is töltötte azt. -[857]-
Az akkori Varsóban, ahogy nekem V. F. Klementyev sz{zados, fehér emigr{ns Szavinkov csoportj{ból elmesélte, a zsidó lakoss{g „fehérg{rdista söpredék”-nek gyal{zta az egykori orosz tiszteket, meg „be se férsz tőlük a zsidó szatócsboltba”. Ez a köznapi elidegenedés nem csak Varsóra volt jellemző. Az orosz kitelepülteket egész Európ{ban felvetette a szegénység, a nyomor, a nehéz életkörülmények, nem volt sok energi{ja azon heveskedni, hogy „ki hib{s jobban”? A sz{műzetésben, a 20-as évek m{sodik felében a zsidóellenes hangulat csillapulni, csendesedni l{tszott. Ezekben az években Sulgintól efféle gondolatokat is lehetett hallani: „Vajon a mi »vízumkínlód{sunk« nem emlékeztet-e kísértetiesen azokra a szorongattat{sokra, amelyek a zsidókat sújtott{k a »letelepedési hat{r« ok{n? Vajon a Nansen-féle útlevelek, amelyek az utaz{st akad{lyozó saj{tos megbízhatatlans{gi igazol{sként szolg{ltak, nem emlékeztetnek e az »izraelita« bejegyzésekre, amelyeket mi tettünk a zsidó útlevelekbe, bez{rva ez{ltal előttük sok ajtót? Vajon (saj{tos helyzetünknél fogva nem lévén képesek bejutni {llami szolg{latba vagy bizonyos szakmai {ll{sokba) nem vagyunk-e kénytelenek mindenfajta „gescheft 501 „-tel foglalkozni (bizom{nyoskod{s és egyéb efféle)?... Vajon fokozatosan nem szokunk e r{ mi is, hogy „megkerüljük” a sz{munkra kényelmetlen törvényeket, éppúgy, mint a zsidók tették ezt min{lunk, amiért szidtuk is őket?” [108] Ugyanazokban az években azonban zsidóellenes hangulat érlelődött a Szovjetunióban, és ez helyett kapott a sajtóban is, nos, ez okozott riadalmat a zsidó kitelepültek körében. És 1928 m{jus{ban P{rizsban megtartott{k a nyilv{nos „Disput{t az antiszemitizmusról”. Az erről szóló besz{molót lehozza Miljukov lapja, [109] (BickermanPaszmanyik elhallgattatott csoportja azon m{r nem vett részt.) A beszélgetés apropója: „Oroszorsz{gon végigsöpör a judofóbia egyik erős, rendszeresen felt{madó hull{ma.” Az elnök N. D. Avkszentyev (eszer), a közönség „több az orosz, mint a zsidó”. Mark Szlonyim magyar{zta, hogy „a sok{ig elnyomott orosz zsidós{g, miut{n szabads{ghoz jutott, rohant, hogy meghódítsa a kor{bban sz{-
501
Gescheft (német): ügy(let), feladat, üzlet, kereskedés.
-[858]-
m{ra elérhetetlen pozíciókat”, ami idegesítette az oroszokat. „Öszszességében a múlt végzetesen r{nehezedett a jelenre.” És a (c{ri idők) „rossz péld{i” vezettek ezekhez a „rossz következményekhez”. Szt. Ivanovics: a Szovjetunióban azért üldözik a zsidókat, mert a NEP miatt nem lehet üldözni a „burzsujokat”. Az aggasztó azonban az, hogy a zsidó kérdésben semleges {ll{sponton lévő orosz értelmiségi körök a Szovjetunóban most azt a gondolatot engedik meg: jó, jó, „az antiszemitizmussal kezdődik, de az orosz szabads{ggal ér majd véget. Veszélyes és buta illúzió.” Ezek a hozz{szól{sok felh{borított{k Vl. Grossma nt, a következő felszólalót: micsoda prók{tori hangnem? „Mintha a zsidós{g ülne a v{dlottak padj{n!” Mélyebben kell megfogalmazni a kérdést: „Nincs okunk, hogy a szovjet antiszemitizmust megkülönböztessük a régi Oroszorsz{gban dúlótól”, vagyis ugyanaz a szét nem tiport feketesz{zadoss{g működik ott is, amely annyira kedves az oroszok előtt. „Ez nem zsidó, hanem oroszkérdés. Az orosz kultúra kérdése.” ([m, ha a kérdés annyira orosz, velejéig orosz, gyökeresen orosz, akkor m{r javítani sem lehet rajta? És kölcsönösségre sincs szükség?) Sz. Litovcev a disput{ról szóló besz{moló szerzője felki{lt: „a vit{ba néh{ny becsületes embert kellene bevonni, akik elég b{trak hozz{, hogy antiszemit{nak vallj{k magukat, és őszinte szívvel megmagyar{zn{k, miért is antiszemit{k... Egyszerűen, köntörfalaz{s nélkül megmondan{k: »ez meg ez nem tetszik a zsidókban...« Velük együtt meg néh{ny nem kevésbé őszinte zsidóra is szükség volna, aki meg azt v{laszoln{, hogy: »Nekünk meg az és az nem tetszik magukban...« Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy egy ilyen becsületes és nyílt véleménycsere, a kölcsönös megértésre való őszinte törekvés jegyében, valóban hasznos volna mind a zsidók, mind az oroszok – Oroszorsz{g sz{m{ra...” [110] Sulgin akkor felelt erre: „Most az orosz emigr{cióban tal{n nagyobb b{tors{g kell ahhoz, hogy valaki filoszemit{nak vallja mag{t.” Egy egész könyvvel felelt, amelynek címében idézte Litovcev kérdését: Ami nem tetszik nekünk bennük... [111] -[859]-
Sulgin könyvét antiszemit{nak nyilv{nított{k, és a javasolt „véleménycseré”-re nem került sor. A Németorsz{g felől egyre nyilv{nvalóbban közeledő katasztrófa pedig nemsok{ra levett a napirendről minden lehetséges disput{t. P{rizsban létrejött az orosz zsidó értelmiségi egylet mintegy prób{lkoz{sként a két kultúra közötti kapcsolat fenntart{s{ra. És ekkor kiderült, hogy a „kiűzetésbeli lét szakadékot t{masztott »ap{k« és »fiúk« között”, ők m{r nem értik, mi az az »orosz zsidó értelmiség«. *112] És az ap{k szomorúan konstat{lt{k: „Az orosz zsidók, akik kor{bban a vil{g zsidós{ga körében a szellemi alkotómunka és a nemzetépítés élén {lltak, mostanra eltűntek a t{rsadalmi lét porondj{ról.” [113] A h{ború előtt az egyletnek még sikerült kiadnia a Zsidók Vil{ga – 1 című gyűjteményt. A h{ború idején, akinek sikerült, {tkeveredett az óce{n túlpartj{ra, azok f{radhatatlanul létrehozt{k az „Orosz Zsidók Szövetségé”-t New Yorkban, kiadt{k a Zsidók Vil{ga – 2t. Ugyanott, m{r a 60-as években, a szövetség kiadta az Orosz Zsidók Könyve című, kétkötetes gyűjteményt a forradalom előtti és a forradalom ut{ni időszakról. Valami visszahúzta őket, visszatekinteni arra a kor{bbi, imm{ron a nemlétbe szenderült életre, arra a m{r nem létező Oroszorsz{gra. Mindezeket a könyveket h{l{val és tisztelettel idéztem fel jelen tanulm{nyomban.
-[860]-
6. A HÚSZAS ÉVEK
A szovjet húszas évek, az utolérhetetlen légkörű időszak igen sok{ig – néh{ny évtizedig – a liber{lis vil{gközvélemény szil{rd csod{lat{t élvezte mint fényes t{rsadalmi kísérlet. Mostan{ig sem mindenki józanodott ki belőle. Aki pedig beszívta azt a mélyen mérgezett légkört, m{ra m{r nagyobbrészt nincs is az élők között. A légkör egyedül{llós{ga volt jelen az oszt{lykönyörtelenségben is, a sosem l{tott új vil{g sokat ígérő ragyog{s{ban is, az emberi viszonyok újszerű volt{ban is, az egész orsz{g életében, a mindennapokban, a csal{di létben bekövetkezett fordulatban is; mindenesetre a szoci{lis, migr{ciós, demogr{fiai v{ltoz{sok va lóban kolossz{lisak voltak. A zsidó lakoss{g „nagy exodusa” főv{rosokba – különböző, {ltalunk említett okok miatt – m{r a kommunista hatalom legelső éveiben megkezdődött. M{s zsidó szerzők ezt kategorikusan írj{k le: „több ezer zsidó iramodott a kisv{rosokból és néh{ny déli v{rosból Moszkv{ba, Petrogr{dba, Kijevbe az »igazi életet« keresendő” [1]; 1917-től kezdve „a zsidók özönlöttek Leningr{dba és Moszkv{ba”. [2] A Zsidó Enciklopédia az al{bbi sz{mokat közli: „több sz{zezer zsidó költözött Moszkv{ba, Leningr{dba és m{s nagyobb központokba” [3]; „Moszkv{ban 1920-ban mintegy 28 ezer zsidó lakott, 1923ban 86 ezer, az 1926. évi népsz{ml{l{s adatai szerint 131 ezer, 1933ban 226,5 ezer”. *4+ Félig viccesen mondogatt{k akkoriban Odessz{ban, hogy „Moszkva divatba jött”. Lurje-Larin, a „hadikommunizmus” fanatikus és tervszerű vezetője írja: az új hatalom első éveiben a kisv{rosokat „legal{bb egymillió” zsidó hagyta el; 1923-ra a nagyobb v{rosokban „Ukrajna zsidó lakoss{gainak m{r... maj dhogynem 50%-a” élt; m{srészt pedig Ukrajn{ból és Belorusszi{ból „{t{raml{s indult az OSzFSzK-ba” (vagyis a kor{bbiakban tiltott „belső korm{nyzós{gokba”), a Kauk{zusontúlra és Közép-[zsi{ba, és ennek az {raml{snak a nagys{grendje félmillió; az {raml{s négyötöde az -[861]-
OSzFSzK-ba, minden ötödik {ttelepülő pedig Moszkv{ba indul. [5] M. Agurszkij Larin ezen adatait „lényegesen alulbecsülteknek tartja. És r{mutat: ezek a demogr{fiai elmozdul{sok „az orosz lakoss{g létfontoss{gú érdekeit” [6+ érintették. A hadikommunizmus idején, „miut{n betiltott{k a mag{nkereskedéseket és korl{tozt{k a kisipari tevékenységet”, még kategorikusabban pedig az „egykori”-ak és a „szoci{lis sz{rmaz{s szerint”iek esetén, bevezetésre került a „megfosztottak” (a polg{ri jogaiktól megfosztottak) kategóri{ja. Hasonlóképpen sok zsidót „megfosztottak polg{ri jogaitól, így ők »megfosztottak« -k{ v{ltak”. Mindazon{ltal „Belorusszia zsidó lakoss{g{nak migr{ciója a Szovjetunió belső j{r{saiba, főképpen Moszkv{ba és Leningr{dba”, nem lassult. [7] Kölcsönös segítségnyújt{si alapon teljes jogú rokonokhoz vagy földiekhez költöztek. Az 1926. évi népsz{ml{l{s adatai szerint a teljes Szovjetunió területén, a v{rosokban és a kisv{rosokban 2 millió 211 ezer zsidó élt (a teljes zsidó lakoss{g 83%-a), falvakban pedig 467 ezer. Még „körülbelül 300 ezer” „nem vallotta mag{t zsidónak”, és „majdnem mind v{rosokban él”, így „a Szovjetunióban élő zsidók öthatoda” v{rosi lakos, az ur{n v{rosok lakoss{g{nak mintegy 23%-a, a belorusz v{rosokénak pedig mintegy 40%-a zsidó. *8+ A főv{rosokban és a v{rosokban pedig a legerőteljesebb zsidó be{raml{s a tan{csi igazgat{si appar{tusban mutatkozott. Ordzsonikidze péld{ul 1927-ben (a kommunista p{rt XV. kongresszus{n) erről sz{mol be: „milyen az appar{tusunk nemzetiségi összetétele”. Adatai szerint a szovjet appar{tus létsz{m{nak Moszkv{ban 11,8%-a, Ukrajn{ban 22,6%-a (Harkovban a főv{rosban 30,3%-a), Belorusszi{ban 30,6%-a (Minszkben 38,3%-a) zsidó. *9+ Ha ez így volt, akkor a v{rosi lakoss{gban a zsidók ar{nya megegyezik azok appar{tusi ar{ny{val. Szolomon Schwarz, Lev Singer statisztikai és gazdas{gi szemléire alapozva szintén azt {llítja, hogy 1925-26-ban az ir{nyító szovjet appar{tusban „a zsidók részvétele szinte nem különbözött a v{rosi lakoss{g körében mutatott ar{nyuktól” (a SZKbP-ben pedig még jelentősen kevesebb). [10] De még Ordzsonikidze adatai alapj{n is orsz{gos {tlagban a zsidók ar{nya hat és félszer nagyobb volt az ap-[862]-
par{tusban, mint a lakoss{g körében (az 1926. évi népsz{ml{l{s alapj{n 1,82%). Nem hagyhatjuk ki a forradalom előtti jogcsorbít{sos {llapotból való {tmenet ezen lélektani hirtelenségét: „Kor{bban a zsidók sz{m{ra a hatalom teljességgel elérhetetlen volt, most pedig sz{mukra elérhetőbb, mint b{rki m{s sz{m{ra” – konstat{lja I. Bickerman. [m] Ez a lélek-tani hirtelenség működött, hab{r különböző erővel, a lakoss{g minden rétegében. Sz. Schwarz írja: „A húszas évek közepétől a Szovjetunióban az antiszemitizmus új hull{ma t{madt fel”, és ez „kor{ntsem a régi antiszemitizmus utóhangja (»a múlt öröksége«)”. Szintúgy „rendkívüli túlz{s ezt... (a maradi munk{sok) falusi sz{rmaz{s{val magyar{zni”, mivel „szinte nem is lehet hallani” az „antiszemitizmusról falun”. Nem, ez „sokkalta veszélyesebb jelenség volt”. Ez az antiszemitizmus a v{ros középrétegeiben jelent meg és behatolt „a munk{soszt{ly felső rétegeibe... a munk{skörnyezetbe, amely a forradalom előtt szinte {thatolhatatlan volt az antiszemitizmus sz{m{ra... a di{kok (egyetemist{k) közegébe, a kommunista p{rt és a kommunista ifjús{gi szövetség tags{g{ba”, még kor{bban pedig „a helyi {llamappar{tusba, különösen a kisebb vidéki központokban”, és l{m, m{ris szélesen hömpölyög „az aktív és agresszív antiszemitizmus hull{ma”. [12] Ugyanerről sz{mol be a Zsidó Enciklopédia is, csak a XX. sz{zad végén: „Hab{r a hivatalos szovjet hírverés azt {llította, hogy a 20-as évek 2. felének antiszemitizmusa »a múlt csökevénye«... a tények azt bizonyított{k, hogy ezt az antiszemitizmust a nagyv{rosok különböző t{rsadalmi erőinek ezekben az években jellemző saj{ts{gos összeütközése szülte.” Hozz{j{rult ehhez az a „széles körben elterjedt nézet, hogy az orsz{gban a zsidók ragadtak magukhoz a hatalmat, és ők képezik a bolsevikok magj{t”. [13] Bickerman még a 20-as évek első felében (1923) így írt feszült riadalommal: „Most zsidók vannak minden sarkon és a hatalom minden lépcsőjén. Zsidót l{t az orosz ember Moszkva székesfőv{ros élén is, a Néva-parti főv{ros élén is, a vörös hadseregnek, az önpusztít{s legtökéletesebb eszközének az élén is. Azt l{tja, hogy a Szent Vladimír sug{rút imm{ron Nahimson dicső nevét viseli... Az orosz ember zsidót l{t mind a bíró, mind a hóhér köntösében; minden lépésénél zsidókba botlik, nem kommunist{kba, hanem ugyanolyan kisemmizet-[863]-
tekbe, mint ő maga, csak azok mégis intézkednek, a szovjet hatalom dolg{t teszik... Nem csoda, hogy az orosz ember, miközben összehasonlítja a múltat a jelennel, arra a meggyőződésre jut, hogy a mostani hatalom zsidó hatalom... Hogy a zsidók sz{m{ra létezik, és a zsidók ügyét mozdítja elő, ebben maga a hatalom erősíti meg.” [14] Tal{n az új, hirtelen oktat{si és kultur{lis rend is legal{bb anynyira l{tv{nyos volt, mint a zsidók részvétele a hatalomban. Az új egyenlőtlenség elgondol{sa szerint nem nemzetiségi, hanem főv{rosi volt. Az orosz olvasónak nem kell külön magyar{znom, hogy a teljes szovjet időszak sor{n, a 20-as évektől a 80-asokig micsoda előnyöket élveztek a főv{rosok az orsz{g többi részével szemben. Az egyik legfontosabb előny az oktat{s színvonala, és az oktat{si lehetőségek sokrétűsége. Aki a legkor{bbi szovjet időkben gyökeret vert a főv{rosokban, az évtizedekre előre biztosította gyermekeinek és unok{inak a vidékiekkel szembeni erőfölényt a felsőoktat{sban és az aspirantúr{ban 502 , ami a tov{bbiakban hat{rozott és egyértelmű bejut{st biztosított a központi művelt oszt{lyba. Az orosz értelmiséget pedig m{r 1918 óta folyamatosan „gyoml{lgatt{k”. A 20-as években a felsőoktat{si intézményekből kiz{rt{k a m{r ott tanuló di{kokat sz{rmaz{suk szerint: a nemesek, az egyh{zfik, a tisztviselők, a tisztek, a kereskedők, még a szatócsok gyermekeit is, a tov{bbi években pedig folyamatosan kiz{rt{k őket, még az egyszerű értelmiségi szülők gyermekeit is a felvételből. Ezek a büntetőintézkedések nem terjedtek ki a zsidókra mint „a c{rizmus idején elnyomott nemzetre”: ak{r a burzso{ sz{rmaz{sú zsidó fiatalokat is könnyedén felvették a felsőoktat{si intézményekbe; a zsidónak megbocs{tott{k, hogy nem prolet{r. Ezt olvassuk a Zsidó Enciklopédi{ban: „Miközben semmiféle nemzetiségi korl{toz{s nem létezett az egyetemi és a főiskolai felvételik sor{n... az 1926-27. tanévben a szovjet egyetemist{k 15,4%-a zsidó volt..., ami majdnem a dupl{j{t tette ki a zsidók ar{ny{nak az orsz{g v{rosi lakoss{ga körében.” [15+ A tov{bbiakban pedig a zsidó egyetemist{k „a nagyfokú motiv{lts{gnak köszönhetően” könnyedén megelőzték a tanul{sban a fejletlen „prolet{r k{dereket” és a munk{stagozatok hallgatóit, és szabad volt az út az aspirantúr{ba. 502
Aspirantúra (orosz): a tudósképzés előkészítő form{ja, ösztöndíja, tanulm{nyi ideje.
-[864]-
Mindenekelőtt ez m{r a 20-30-as évektől hosszú időbe meghat{rozta a zsidók szembeötlő túlsúly{t a szovjet értelmiség soraiban. G. Aronson megjegyzi: „A felsőoktat{si és a szakoktat{si intézményekbe való könnyű bejut{s ahhoz vezetett, hogy a zsidók k özött m{r nemcsak orvosok, tan{rok és különösen mérnökök és műszaki szakemberek jelentek meg, hanem megnyitotta a zsidók előtt a tan{ri és a tudom{nyos-kutatói p{ly{t az egyetemeken és m{s intézményekben” [16] s a tov{bbiakban egyre szaporodó kutatóintézetekben. A 20-as évek elején „a tudom{nyos főhatós{g elnöke” nem tudós volt, hanem (a tüzelőanyag-ell{t{s főhatós{ga ut{n) egy bolsevik, Martin Mandelstam-Ljadov. [17] Még ennél is döbbenetesebb v{ltoz{sokra került sor az orsz{g gazdas{gi életében. Egy p{rtkonferenci{n 1927 elején Buharin nyilv{nosan kijelentette, hogy „a hadikommunizmus idején megkopasztottuk az orosz közép- és kispolg{rs{got a nagypolg{rs{ggal egyetemben”. Amint szabadd{ v{lt a kereskedelem, „a zsidó kis- és középpolg{rs{g elfoglalta az orosz kis- és középpolg{rs{g {ll{sait... Szinte ugyanez történt az orosz értelmiségünkkel is, amely makacskodott és szabot{lt: helyét itt-ott a zsidó értelmiség foglalta el.” R{ad{sul „n{lunk a központi j{r{sokban, a központi v{rosokban összpontosult a nyugati korm{nyzós{gokból és a déli v{rosokból {ttelepült zsidó polg{rs{g és zsidó értelmiség „És l{m, még a p{rtunk berkeiben is gyakran felüti a fejét az antiszemita tendencia, elhajl{s... az antiszemitizmus ellen, elvt{rsak, kíméletlen harcot kell vívnunk”. [18] Buharin azokat az {llapotokat festette le, amelyek mindenki előtt ismertek voltak. A zsidó polg{rs{got nem mocskolt{k léptennyomon, mint az oroszt. A zsidó kupec összehasonlíthatatlanul ritk{bban került az {tkozott „egykori”-ak közé, megtal{lta a védelmezőket és a megmentőket. A szovjet appar{tusban dolgozó rokonok és együttértők vagy könnyítettek a j{rulékokon, vagy figyelmeztettek a v{rható elkobz{sra vagy letartóztatósra. Ha veszítettek is, a tőkéjüket, de nem az életüket. Ilyenkor pedig a segítség félhivatalos úton is érkezett A népbiztosok tan{csa mellett működő zsidó biztoss{gtól: hisz a zsidó nemzet azelőtt elnyomott volt, vagyis most, természete-[865]-
sen, segítségre szorul. Így van ezzel Larin is, az orosz „burzso{zia” kiirt{s{t figyelmen kívül hagyva csak annyit mond: most a hatalom elkezdte „helyrehozni azt a helytelenséget, amely a c{rizmus idején, egészen a forradalomig fenn{llt”. [19] Így a NEP szétzúz{sa idején is a zsidó nepmanokra 503 mért csap{st enyhítették a szovjet igazgat{si körökben meglévő kapcsolataik. Buharin beszéde pedig v{lasz volt Ju. V. Kljucsnyikov profeszszornak, a szmenovehovecnek 504 , a kor{bbi kadetnek a figyelemreméltó előad{s{ra. A professzor 1926 decemberében beszédet mondott a moszkvai konzervatóriumban „a zsidó kérdésről tartott tal{lkozón”: „Előfordulnak egyes gar{zda megnyilv{nul{sok, amelyek... otromb{k. Ezek forr{sa az (oroszok) sértett nemzeti önérzete. M{r az (1917. évi) febru{ri forradalom meghirdette Oroszorsz{g minden polg{r{nak, így a zsidófalak a jogegyenlőségét. Az októberi forradalom tov{bbment. Az orosz nemzet kinyilv{nította elhat{rolód{s{t a nemzetiségétől. Bizonyos ar{nytalans{g keletkezett a Szovjetunióban a (zsidók) sz{mar{nya és az {ltaluk a v{rosokban elfoglalt helyek között... Mi itthon vagyunk, saj{t v{rosunkban, ezek meg idejönnek és félrelöknek. Amikor az oroszok azt l{tj{k, hogy az orosz asszonyok, öregek és gyerekek 9-11 ór{n keresztül fagyoskodnak, és {znak az esőben a Mosszelprom {rud{ja előtt, és l{tj{k az ar{nylag meleg (fedett zsidó) bódékat tele kenyérrel és kolb{sszal, akkor elégedetlenség tör fel bennük. Ezek a jelenségek katasztrof{lisak... Ezzel sz{molni kell. Borzalmasan felborultak az ar{nyok az {llamépítésben is, a gyakorlati életben is, és m{s téren is... Ha n{lunk, Moszkv{ban nem volna lak{sv{ls{g, csomó ember olyan helyiségekben zsúfolódik öszsze, ahol egy{ltal{n nem lehet élni, és ugyanakkor azt l{tjuk, hogy az orsz{g m{s részeiből különböző emberek érkeznek, és elfoglalj{k a lakóterületeket. Ők az {ttelepülő zsidók... Nő a nemzeti elégedetlenség és a nemzeti őrizkedés, m{s nemzetiségek bizalmatlans{ga. Nem kell szemet hunynunk efölött. Az, amit orosz mond orosznak, sosem mondja egy zsidónak. A tömegek azt beszélik, hogy túl sok a zsidó Nepman (orosz): a NEP-et (Novaja Ekonomicseszkaja Polityika) a SZU-ban a hadikommunizmus időszaka ut{ni (1921) új gazdas{gi politika spekul{ciós célokra k ihaszn{ló kereskedő, v{llalkozó. 504 Szmenovehovec: szmenovehovista katonai különítmény tagja. 503
-[866]-
Moszkv{ban. Vegyétek ezt tekintetbe és ne nevezzétek antiszemitizmusnak.” [20] Larin azonban Kljucsnyikov ezen felszólal{s{t éppen hogy az antiszemitizmus megtestesülésének tekintette, sőt: „Ez a felszólal{s a szovjet szervek nagylelkűségének péld{j{ul is szolg{lhat az antiszemitizmus elleni küzdelmükben. A tal{lkozó következő felszólalói jócsk{n leteremtették Kljucsnyikovot, de semmiféle intézkedést sem foganatosítottak vele szemben.” *21+ (H{t ez az aktivista-kommunista nagy b{nata!) Agurszkij komment{lja: igen, „a Kljucsnyikovéhoz hasonló beszédért a húszas években egyértelműen, de a harmincas években is elkerülhetetlen megtorl{s j{rt volna”, Kljucsnyikov pedig megúszta: ugyan, nem volt-e titkos t{mogatója? *22] (H{t, kell-e titkos magyar{zatokat keresnünk? Túls{gosan is botr{nyszagú lett volna megbüntetni a külföldről éppen hogy hiszékenyen hazatért egyik legtekintélyesebb szmenovehovecet, al{{sva ezzel a szovjet hatalom sz{m{ra oly hasznos ir{nyzatot.) Épp ezt nevezték a 20-as években az orosz főv{rosok és nagyv{rosok zsidó „elfoglal{s{nak”, ahol jobbak a feltételek, jobb az ell{t{s. A v{rosokon belül is a kényelmesebb felé történt az {ttelepülés. G. Fedotov írta az akkori Moszkv{ról: a forradalom „eltorzította a lelkét, kifordította a bensőjét, kiszórta a vill{k tartalm{t, és jöttment idegenekkel tömte meg”. [23] Ez meg egy zsidó vicc abból az időből: „Még Bergyicsevből és még az aggkorú vének is Moszkv{ba költöznek: zsidó v{rosban akarnak meghalni.” [24] V. I. Vernadszkij akadémikus 1927-ben kelt mag{nlevelében olvassuk: „Moszkva, helyenként Bergyicsev; a zsidós{g ereje rémisztő, az antiszemitizmus pedig (még kommunista körökben is) meg{llíthatatlanul erősödik.” [25] Larin: „Nem is titkoljuk a sz{madatokat arról, hogy Moszkv{ban és m{s nagyv{rosban növekszik a zsidó lakoss{g”, ami „teljességgel elkerülhetetlen lesz a jövőben is”; előrevetíti tov{bbi 600 ezer zsidó {ttelepülését Ukrajn{ból és Belorusszi{ból. „Ezt a gyakorlatot nem tekinthetjük szégyenteljes dolognak, amit a p{rtunk elhallgatni igyekszik... A munk{skörnyezetben olyan hangulatot kell kelteni, hogy b{rki, aki a zsidók Moszkv{ba költözése ellen beszél... minden ilyen ember, akarva vagy akaratlanul – ellenforradalm{r.” [26] -[867]-
Az ellenforradalm{rnak meg tudjuk mi j{r: kilenc gramm ólom. [27] De mit tegyünk az „antiszemita tendenci{val , „még a p{rtunkon belül is”? Ez komoly riadalmat okozott a p{rtvezetésben. A Pravda (1922) {ltal közölt hivatalos adatok alapj{n a zsidók a p{rttags{g mindössze 5,2%-{t képezték. *28+ M. Agurszkij: „fajlagos súlyuk azonban sokkalta nagyobb volt. Ugyanabban az évben, a p{rt XI. kongresszus{n a szavazati joggal rendelkező küldöttek 14,6%-a, a részvételi joggal rendelkező küldöttek 18,3%-a, a kongresszuson megv{lasztott KB-tagoknak pedig 26%-a volt zsidó.” *29+ (Előadódnak véletlen adatok is: az egyik hallgatag moszk vai memo{rszerző 1930 július{ban kinyitja a XVI. Kongresszus eredményeit tartalmazó újs{got és feljegyzi: „A Pravd{ban fényképekkel együtt közölt OKPelnökség 25 tagjaiból 11 zsidó, 8 orosz, 3 kauk{zusi és 3 lett.” [30]) Az egykori letelepedési hat{r nagyv{rosaiban: a minszki p{rtszervezetben a húszas évek elején a zsidók ar{nya 35,8%, Gomelben 21,1%, Vityebszkben 16,6%. [31] Larin megjegyzi: „a forradalmi aktív{ban a zsidó forradalm{rok nagyobb szerepet j{tszanak, mint az egész forradalmi tömegben... tulaj dons{gaiknak köszönhetően a zsidó munk{sok gyakran könnyebben kerülnek az alapszervezeti titk{ri helyre”. [32] Ugyanabban a Pravda-beli cikkben szerepel ez is: az 5,2%-os sz{mar{nyok a zsidókat a p{rttags{g létsz{zas{ban a harmadik helyre helyezi: az oroszok (72%) és az ukr{nok (5,9%) mögött, a negyedik helyen vannak a lettek (2,5%), majd a grúzok, tat{rok, lengyelek, beloruszok, de a p{rthoz tartoz{s (a p{rtba belépett nép sz{zaléka) tekintetében magas helyet foglal el: a nagyoroszok között a kommunist{k ar{nya 100 Főre 3,8; a zsidók között pedig sz{z főre 7,2. *33+ M. Agurszkij helyesen jegyzi meg: a p{rttags{g többségét, nyilv{nvalóan az oroszok (szl{vok) tették ki, de „ezt elhom{lyosította a zsidók – az oroszok sz{m{ra szokatlan – (hatalmi) szerepe”. [34] Túls{gosan is szembeötlő volt.
-[868]-
Péld{ul Zinovjev „a petrogr{di vezetésben sok zsidót gyűjtött össze maga körül”. (Agurszkij feltételezi, hogy Larin éppen erre gondolt, amikor könyvében leírta a Petroszovjet 1918. évi elnökségének fényképét. *35+) A zsidók túlsúlya a petrogr{di (p{rt) vezetésben 1921-re... valószínűleg m{r annyira szembeötlővé v{lt, hogy a politikai bizotts{g, figyelembe véve a kronstadti tanuls{gokat a péterv{ri antiszemita hangulat keltésében, úgy döntött, hogy odaküld néh{ny orosz p{rttagot, persze, kiz{rólag propagandista szempontok miatt. Így Zorin-Gomberg helyett a korm{nyzós{gi bizotts{g titk{r{v{ Uglanovot, Trilisszer helyett Komarovot, a Csek{ba pedig Szemjonovot nevezték ki. De „Zinovjev harcot hirdetett az új csoportnak, és megfellebbezte a politikai bizotts{g döntését” és Uglanovot visszahívt{k Petrogr{dból, „a petrogr{di szervezetben pedig spont{n módon kialakult egy ellenzéki, tiszt{n orosz” csoport, „amely kénytelen volt harcolni a szervezet többi részével, ahol a légkört a zsidók hat{rozt{k meg”. [36] De nem csak Petrogr{dban, a XII. p{rtkongresszuson (1923) a politikai bizotts{g hat tagj{ból h{rom zsidó volt. A „p{rt tartalék{ban” pedig, a Komszomolban, az össz-oroszorsz{gi konferencia (1922) hét elnökségi tagj{ból h{rom zsidó. *37+ Ezek a p{rtvezetésben megmutatkozó ar{nyok nyilv{nvalóan tűrhetetlennek tűntek m{s, vezető kommunist{k sz{m{ra; úgy tűnik, hogy a p{rt XIII. kongreszszus{n (1924 m{jusa) zsidóellenes puccsot készítettek elő: „Vannak bizonyítékok arra, hogy a KB-tagok egy csoportja a XIII. kongresszuson el akarta t{volítani a politikai bizotts{gból a zsidó vezetőket, és helyükre Nogint, Trojanovszkijt és m{sokat ültetni de Nogin hal{la meghiúsította a puccsot.” Ez a hal{l pedig „szinte a XIII. kongresszus előestéjén... egy sikertelen (és szükségtelen) gyomorfekély műtét” következtében lépett fel; a műtétet pedig ugyanaz az orvos végezte, aki m{sfél évvel később egy ugyanilyen szükségtelen műtét sor{n elt{volítja Frunzét. *38+ Fontoss{ga szerint a következő re{lis hatalom az orsz{gban a Cseka-GPU volt. A m{r idézett levélt{ri kutató, a Cseka központi és helyi szerveinek személyi {llom{ny{val kapcsolatos statisztikai adatok alapj{n nagyon érdekes sz{mokat közöl az 1920-as, 1922-es, 1923-[869]-
as, 1924-es, 1925-ös és 1927-es évről. *39+ A sz{mok dinamik{ja alapj{n a szerző ezt a következtetést vonja le: „A nemzeti kisebbségek képviselőinek részar{nya a 20-as évek közepére fokozatosan lecsökkent. Az OGPU szintjén ez a mutató 30-35%-ra esett vissza, a vezetésben és a felelős posztokon lévők körében pedig 40-45%-ra” (szemben a „vörös terror idején” jellemző 50, illetve 70%-kal). Mindazon{ltal „megfigyelhető a lettek ar{ny{nak csökkenése, és a zsidók ar{ny{nak növekedése... az OGPU-ban a 20-as évek a zsidó k{derek jelentős be{raml{s{nak időszaka volt”. A szerző ezt így magyar{zza: „A zsidók igyekeztek felhaszn{lni képességeiket, amelyekre nem volt szükség a forradalom előtt. Mivel az {llambiztons{gi szerveknél egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a szakmais{gra, a zsidók a többieknél gyakrabban feleltek meg az OGPU munkat{rsaival szemben az új időszakban t{masztott követelményeknek.” És péld{ul „amikor Dzerzsinszkij volt az OGPU elnöke, négy helyettese közül h{rom zsidó volt”, G. G. Jagoda, V. L. Herson és M. M. Luckij. [40] A 20-as és a 30-as években a magas rangú csekist{k úgy sz{rnyaltak az orsz{gban, mint a dögkeselyűk, szikl{ról szikl{ra röppenve: a közép-{zsiai GPU vezetői székéből valahov{ Belorusszi{ba, Nyugat-Szibéri{ból az Északi-Kauk{zusra, Harkovból Orenburgba, Orjolból Vinnyic{ba, sz{rnyal{sok és v{lt{sok folyamatos vihara. És csak az életben maradt tanúk vagy megfigyelők mag{nyos hangja ismételte a gyakran v{ltogatott hóhérok nevét, évsz{m nélkül. A csekist{k igen fukarul b{ntak a névsoraikkal, egész munk{juk és erejük a teljes titoktart{son alapult. Az {m, de a dicsőséges VCsK tizedik évfordulója felfedett p{r titkot. Így azt{n az újs{gban olvashatjuk a mindenütt jelenvaló Unschlicht (1921-től a VCsK elnökhelyettese, 1923-tól a Szovjetunió forradalmi katonai tan{cs{nak tagja, 1925-től haditengerészeti népbiztos-helyettes [41+) al{ír{s{val az al{bbi parancsot: „különösen értékes érdemekért” – vagyis a leglemagaslóbbakért kitüntetjük Jagod{t („az ellenforradalommal szembeni harcban tanúsított önfel{ldozó magatart{sősért”), M. Trilisszert (kitűnt „a Forradalom ügye ir{nti elkötelezettségével és a forradalom ellenségeinek üldözésében megmutatkozó f{radhatatlans{g{val”) és még 32 csekist{t... Ugyan, -[870]-
eddig miért nem tudhattuk meg neveiket? Pedig b{rmelyikük csup{n egyetlen ujjmozdít{ssal b{rmelyikünket elpusztíthatta volna. Elég tark{k a soraik, közöttük vannak az előttünk m{r ismert Jakob Ugranov (a kor{bbi években „minden komolyabb politikai ügyben ő kre{lta a szükséges iratokat”, még v{rnak r{ az ipari p{rt, ZinovjevKamenyev ügye stb. [42+), és megint Zinovij Katznelson, meg Matvej Berman (Közép-[zsi{ból {tsz{rnyalt a T{vol-Keletre), és Lev Belszkij (ő meg fordítva, a T{vol-Keletről Közép-[zsi{ba). Új nevekre is r{bukkanunk: Lev Zalin, Lev Meyer, Leonyid Wul (a szolovecki „gondnok”), Szemjon Gendin, Karl Pauker 505 . Néh{nyukkal m{r ismeretségben {llunk, most a nép is megismerhette őket. Ebben a jubileumi lapsz{mban *43] nagyméretű fényképpel is tal{lkozunk: a ravaszul somolygó Menzsinszkijt a hű helyettesével, a mogorva Jagod{val, de l{thatjuk Trilisszert is, hisz hol m{shol l{thatn{nk. Rövid idő múlt{n, észbe kapva, hogy nem mindenkit tüntettek ki, a Szovjetunió központi végrehajtó bizotts{g{tól Vörös Z{szló Érdemrend még vagy két tucat csekist{nak, megint tarka sorok, oroszok, lettek, a zsidók a szokott egyharmados ar{nyban. Sokan pedig egy{ltal{n nem villogtak a nagyközönség előtt. Szemjon Schwarz a polg{rh{ború éveiben az össz-ukrajnai Cseka elnöke. Az össz-ukrajnai csekabeli kollég{ja pedig, Jevszej Schirwindt egy egész évtizedig vezette a Szovjetunió ítélet-végrehajt{si intézeteinek és őrkíséreti szolg{lat{nak főigazgatós{g{t. Természetes, hogy az ismeretlenségbe rejtőztek a csekista hírszerzők is, mint péld{ul Grimmeril Heifez, aki a polg{rh{ború végétől a m{sodik vil{gh{ború végéig volt hírszerző, vagy Szergej Spiegelglass 506 , 1917-től csekista, a hírszerzésen keresztül felemelkedett a GUGB NKVD külföldi oszt{ly{nak vezetői székéig, kétszer kapta meg az „érdemes csekista” kitüntetést. M{soknak pedig, mint péld{ul Albert SztrominSztrojevnek, nem sok rang jutott az{ltal, hogy Leningr{dban a tudom{nyos akadémi{t tisztogató bizotts{g tagja volt, és „1929-31-ben vezette a tudósok kihallgat{sait az »akadémikusok ügyében«„. [44]
505 506
Azaz Pauker K{roly, első vil{gh{borús magyar hadifogoly (a dig.) Akiről „Krivickij V. G. – Szt{lin titkosszolg{lat{ban” című könyvében olvasható néh{ny oldal – bérgyilkosi tevékenységével kapcsolatosan (a dig.).
-[871]-
David Azbel pedig visszaemlékszik a gomeli haszidok 507 , Nehamkinék csal{dj{ra. (Tudniillik, Azbelt a fiatalabbik Ljova feljelentésére ültették le.) „A forradalom Nehamkinékat a hull{mok taraj{ra ültette. Bosszúra szomjaztak: bosszút {llni min denkin, az arisztokrat{kon, gazdagokon, oroszokon, csak bosszú legyen! Sz{mukra ez volt az önmegvalósít{s útja. Nem véletlenül sodorta a sors ezen dicsőséges nemzetség sarjait a Csek{ba, GPU-ba, NKVD-be, ügyészségre. A bolsevikoknak, céljaik meg valósít{s{hoz »veszettekre« volt szükségük, és ezekre a Nehamkin-csal{dban leltek. A csal{d egyik tagja, Roginszkij még a »fényes csúcsokra« is felkerült”, a Szovjetunió főügyész-helyettese székébe ült, „de a szt{lini tisztogat{sok idején, mint sokakat, ledöntötték talapzat{ról, l{gerbe került, ahol olcsó besúgó v{lt belőle... A többi Nehamkin-testvér nem volt ennyire ismert a nagyközönség előtt. Az orosz fül sz{m{ra megszokottabbra v{ltoztatva vezetéknevüket, igen magas posztokat töltöttek be a szerveknél.” [45] Unschlicht pedig nem v{ltoztatta a nevét „megszokottabbra”. Ugyan minek: szinte az orosz nép atyj{v{ v{lt ez a szl{v testvérünk: a paraszti segélyegyletek pénzén, vagyis a paraszti zsebekből kiszaggatott utolsó fillérekből épített harci repülőgépet „Unschlicht nevét viselő”-re keresztelték, a parasztok ki se tudt{k volna mondani a nevét, és biztosan zsidónak gondolt{k volna ezt a lengyelt. És ez, félretolva a zsidó tém{t, kitartóan emlékeztet bennünket arra, hogy kor{ntsem a zsidó tém{ról van szó, mivel az nem magyar{zza a forradalom pusztító volt{t, csup{n alaposan megszínesíti. Amint m{s, kimondhatatlan nevek is megszínesítették a paraszt sz{m{ra ezt a tém{t, a lengyel Dzerzsinszkijtől és Eismondtól kezdve a lett Vacetiszig bez{rólag. Na és ha megkaparjuk a lett tém{t? Kezdődött azokkal a lövészekkel, akik szétkergették az alkotm{nyozó nemzetgyűlést, majd magukra v{llalt{k a kremli vezetés biztons{g{nak biztosít{s{t az egész polg{rh{ború sor{n, és Hekkeren keresztül, aki vérbe fojtotta a jaroszlavi felkelést, tov{bbfűzhetjük a sz{lat a felső vezetésbe, Rudzutak, Ejhe, a szolovecki Ejhmans, M. Karkun, A. Kaktinj, R. Kisis, V. Knorin, A. Skudre (a tambovi parasztl{zad{s 507
Haszidim (héber): a haszidizmus (misztikus-vall{sos mozgalom) követője.
-[872]-
egyik elfojtója), a csekista Peters és Lacis (hozz{juk csapjuk az „érdemes csekista” litv{n I. Jusist is) és mindez egészen 1991-ig el fog húzódni (Pugo...). Na igen, és ha szorgalmasan elv{lasztjuk az ukr{nokat az oroszoktól, aminthogy az ukr{nok most éppen ezt követelik, akkor több tucat honfit{rsukat l{tjuk a bolsevista hatalom legmagasabb posztjain, a kezdetektől egészen az utórezgésekig. Nem, a hatalom akkoriban nem zsidó volt, nem bizony. A hatalom internacionalista volt. Összetételét tekintve alaposan orosz is. [m összetételének tarkas{ga ellenére egységesen és hat{rozottan oroszellenes módon lépett fel, az orosz {llam és az orosz hagyom{ny felsz{mol{sa érdekében. És a hatalom ilyetén oroszellenes be{llítód{sa ellenére, a hóhérok ekkora internacionalista tarkas{ga mellett, Ukrajn{ban, Közép[zsi{ban, nem beszélve a Baltikumról ugyan miért tekintette a nép éppen az oroszokat elnyomóinak? Idegenek. A saj{t sz{rmaz{sú pusztítók mégiscsak honfit{rsak, az idegen puszt ítókat pedig nem lehet elvonatkoztatni idegenségüktől. Annak ellenére, hogy igen nagy tévedés volna a pusztítók tetteit nemzetiségi gyökerekkel vagy indíttat{sokkal magyar{zni, a 20-as évek Oroszorsz{g{ban mégis elkerülhetetlenül fennforgott a kérdés, amit, l{m, sok év elteltével Leonard Schapiro is feltesz: ugyan miért volt „nagyon valószínű, hogy akit szerencsétlensége a Cseka h{lój{ba sodort, az nemsok{ra zsidó vallató vagy zsidó hóhér kezébe kehült”? [46] Mennyire t{vol sz{rnyal ezektől a kérdésektől sok mai toll mindmostan{ig. És ezeknek a gondolatoknak még az {rnyék{tól is t{vol, de milyen ritka alaposs{ggal k utatj{k fel a zsidó szerzők és idézik a kort{rs kiadv{nyok az akkoriban vezető tisztségeket betöltött zsidók névjegyzékeit. Milyen v{ratlan büszkeséggel sorolja fel az Alef c. folyóirat „Zsidók a Kremlben” [47+ c. cikkében azokat a zsidókat akik 1925-ben a népbiztosok tan{cs{nak köztisztviselői voltak felsorol 8-at az {llami bank 12 igazgatós{gi tagj{ból, ugyanennyit a szovjet szakszervezetek csúcs{ról. De meg is magyar{zza: „Egy{ltal{n nem kell félnünk a v{daskod{stól. Ellenkezőleg: a zsidók aktív részvétele az akkori {llami életben ismét megmagyar{zza, miért {lltak az -[873]-
{llami ügyek akkor jobban, mint ma, amikor odafenn l{mp{ssal kell keresni a zsidókat.” Nehezen hihető, de mindezt 1989-ben írt{k le... Vagy íme, itt egy m{sik, kor{bban említett, kort{rs izraeli szerző *48+, aki a vörös hadsereg tisztjeinek aprólékos kiv{logat{sa sor{n gondosan r{nk bíz egy szörnyű hosszú list{t a polg{rh{ború vezetőiről, akik akkoriban, a 20-as években alapvetően a törzskarokba és a politikai csoportfőnökségekbe vették be mag ukat. Vajon büszkeségének minden t{rgy{t megtal{lta? A hadsereg vonatkoz{s{ban m{sik izraeli kutató is közölt statisztikai sorokat az 1926. évi népsz{ml{l{s adatai alapj{n: „A zsidó férfiak akkoriban a Szovjetunió teljes férfilakoss{g{nak az 1,7%-{t tették ki... A harcoló tisztek között a zsidók ar{nya 2,1%... a parancsnoki {llom{nyban 4,4%... a politikai főnökségben 10,3%, a katonaorvosok között 18,6%.” [49] És mit l{tott ebből a Nyugat? Amíg a belső {llamappar {tusi posztok sok{ig rejtve maradhatnak (a m{r hatalomra jutott SZKbP tov{bbra is megőrzi konspiratív jellegét), addig a diplomat{k az egész vil{g nyilv{noss{ga előtt vannak. A szovjetekkel folytatott legelső diplom{ciai tan{cskoz{sukon – genovai, h{gai (1922) – egész Európa sz{m{ra nyilv{nvalóv{ v{lt, hogy a szovjet k üldöttségek és appar{tusuk nagyobbrészt zsidókból {llnak. [50] A történelem igazs{gtalans{gai közé tartozik, hogy Borisz Jefimovics Stein hosszú és sikeres diplom{ciai p{lyafut{sa teljességgel {rnyékban maradt (még a Nagy Szovjet Enciklopédia 1971. évi kiad{s{ból is kimaradt). Pedig a genovai tan{cskoz{s m{sodik legfontosabb embere volt (Csicserin helyettese); ugyanígy a h{gain is; később a szovjet küldöttség vezetője a hosszas leszerelési t{rgyal{sokon; majd a szovjet küldöttség tagja a Népszövetségben. Olaszorsz{gban és Finnorsz{gban volt nagykövet, és ez utóbbival kényes t{rgyal{sokat is folytatott a szovjet-finn h{ború előestéjén. Végül az ENSZ-ben 1946-1948 között a szovjet küldöttség vezetője. Hosszú éveken keresztül a diplom{ciai főiskola előadója (elbocs{tott{k a kozmopolitizmus elleni kamp{ny sor{n, de azt{n visszahelyezték 1953-ban). Csicserin m{sik közeli munkat{rsa, titk{ra, Leon Hajkisz sok éven {t dolgozott a külügyi népbiztoss{g appar{tus{ban. Spanyolorsz{gba, forró talajra küldik 1937-ben nagyköveznek a harcoló -[874]-
közt{rsas{gi korm{ny mellé (lényegében, hogy ir{nyítsa azt), de kiragadj{k onnan, hogy letartóztass{k. És vajon nem emlékezetes-e Fjodor Rothstein? Egyrészt a nagy-britanniai kommunista p{rt alapítója 1920-ban, m{srészt, ugyanabban az évben a szovjet fél képviselője az Angli{val folytatott t{rgyal{sokon! Két évvel később az OSzFSzK-t képviseli a h{gai konferenci{n. *51] (Litvinov jobbkeze, ön{llóan fogadja a nagyköveteket és az ügyvivőket, 1930-ig a Szovjetunió külügyi népbiztoss{ga kollégium{nak tagja, és 30 éven {t, hal{l{ig a moszkvai {llami egyetem professzora.) Amikor pedig a földgolyó m{sik felén, Dél-Kín{ban, ahol amúgyis m{r vagy öt éve serénykedik M. Grusenberg-Borogyin, 1927 decemberében kirobban a Kuomintang elleni (sikertelen) kantoni felkelés, kiderül, hogy a felkelést a 33 éves Abram Hassis, a mi konzulhelyettesünk készítette elő, akit a kínai katon{k kivégeztek (az Izvesztyij{ban rögtön az első oldalon néh{ny cikk, fénykép és nekrológ, „harcost{rsainak csoportja” Kujbisevvel az élen, és az elhunyt összehasonlít{sa Furmanovval, Frunzével. Nem kismiska!). [52] Gorkij azt mesélte 1922-ben Ipatyjev akadémikusnak, hogy a berlini szovjet kereskedelmi misszió 98%-ban zsidókból {ll. *53+ El lehet képzelni, hogy Gorkij nem túlzott. Hasonló a helyzet m{s nyugati főv{rosokban is, amint a szovjetek azokat feldolgozz{k. Mert milyen is volt a „munka” a kora szovjet kereskedelmi képviseletekben, ezt nagyon élénk színekkel festi le könyvében G. A. Solomon [54], az első szovjet kereskedelmi képviselő Tallinnban, az első európai főv{rosban, amely elismerte a bolsevikokat. Nincs r{ szó, milyen is volt Oroszorsz{gnak ez a kora bolsevista, hat{rtalan, sz{molatlan kifoszt{sa (a nyugati hatalmak elleni felforgató tevékenységgel egyetemben), és ezeknek az alakoknak a züllése, elkorcsosul{sa. Nem sokkal az Ipatyjevvel folytatott beszélgetése ut{n Gork ijt „felh{borodottan ítélte el a szovjet sajtó azért a cikkéért, amelyben megrótta a szovjet korm{nyt, hogy a felelős korm{nyposztokra és ipari posztokra annyi zsidót nevez ki. Nem volt ellenvetése a zsidók mint olyanok ellen, de 1918-beli nézeteitől eltérően úgy gondolta, hogy az oroszoknak kell domin{lniuk.” *55+ És az azonos című Der Emes (Igazs{g) felh{borodottan felelte r{: „Na és vajon ők (Gorkij és -[875]-
Solom As, aki az interjút készítette) azt javasolj{k, hogy a zsidók mondjanak le a korm{nyappar{tusbeli posztjaikról? Hogy félre{lljanak az útból? Ilyen döntést csak ellenforradalm{rok vagy gy{v{k hozhatnak.” [56] A 20-as évek folyam{n azonban erre nem került sor. A kor{bban m{r idézett Zsidók a Kremlben c. mű szerzője élvezettel csemegéz a Külügyi népbiztoss{g (1925. évi) évkönyvében. Megismertet bennünket a népbiztoss{g központi appar{tus{nak néh{ny fontos személyiségével, feltüntetve a beoszt{sukat is. A „népbiztoss{g irodalmi és kiadói részlegében pedig egyetlen nem zsidót sem tal{ltam”. A későbbiek sor{n a szerző nyilv{nvaló meghatotts{ggal jegyzi meg, hogy „a Szovjetunió külföldi teljes jogú képviseletei és konzul{tusai személyi {llom{ny{nak sz{mbavételét elkezdve, itt is kiderül, hogy abban az időben egyetlen olyan orsz{g sem volt a vil{gon, ahov{ a Kreml ne küldte volna el saj{t, hűséges zsidaj{t!” [57] És lehozza teljes névjegyzéküket. Sok zsidó nevet tal{lhatott volna az Alef szerzője az OSzFSzK legfelsőbb bírós{g{n a 20-as években *58+, meg az ügyészségen, meg az RKI-ben is. A kor{bban m{r megismert A. Gojchbarg pedig, miut{n elnök volt a népbiztosok kistan{cs{ban, kidolgozza a NEPidőszak jogszab{lyait, ir{nyítja az OSzFSzK polg{ri törvénykönyvének össze{llít{s{t, és vezeti a szovjet jogi intézetet. *59+ Sokkal nehezebb {ttekintést adni a megyei és területi szervekről, és nem csak azért, mert a központi sajtó ritk{n beszél róluk, sokkal ink{bb a lenyűgöző fluktu{ció 508 , a posztról posztra való sz{rnyal{s miatt. A vezetőknek ez a posztról posztra való gyakori és t{voli {tröptetését a lenini időszakban a megbízható k{derek hi{ny{nak nevezték, a szt{lini időszakban pedig a bizalmatlans{gnak is +ehetett a jele: megszakítani a kialakult kapcsolatokat. Itt van néh{ny útvonal. Lev Marjaszin volt az orlovi korm{nyzós{g titk{ra, majd Tat{rorsz{g népgazdas{gi tan{cs{nak elnöke, később az ukr{n KB oszt{lyvezetője, még később a Szovjetunió {llami bankja igazgatós{g{nak elnöke, és a pénzügyi népbiztos helyettese. 508
Fluktu{ció (latin): ingadoz{s, hull{mz{s.
-[876]-
Vagy Morice Belockij, az első lovashadsereg politikai oszt{ly{nak vezetője (óri{si!), részt vesz a kronstadti l{zad{s elfojt{s{ban, azt{n külügyi népbiztoss{g, észak oszétfai megyei bizotts{g első titk{ra, majd kirgiz első titk{r, megint minden egy helyen van. Vagy Grigorij Kaminszkij, hol a tinai korm{nyzós{gi bizotts{g titk{ra, hol az azerbajdzs{ni KB titk{ra, hol pedig a kolhozközpont elnöke, azt{n egészségügyi népbiztos, mindenhez ért. Vagy Abram Kamenszkij, a Donyecéi és Krivoj Rog-i Közt{rsas{g {llami ellenőrzési népbiztosa, nemsok{ra meg az OSzFSzK nemzetiségi ügyekkel foglalkozó népbiztos{nak helyettese, és gyorsan a donyecki korm{nyzós{gi bizotts{g titk{ra, ha kel+ földművelési népbiztoss{g, ha kell az ipari akadémia igazgatója, ha kell pénzügyi népbiztoss{g. *60] Nem kevés a Komszomol-góré sem. Íme Efim Zetlin felemelkedésének útja. A Munk{s-Paraszt Ifjús{gi Szövetség (MPISZ) KB első elnöke 1918 őszétől; a polg{rh{borúból hazatérvén a MPISZ KB és moszkvai bizotts{g{nak titk{ra, 1922-től a Kommunista Ifjús{gi Internacion{lé végrehajtó bizotts{g{nak tagja; m{r 1923-24-ben „illeg{lis munk{t végez Németorsz{gban”, 1925-26-ban „p{rtmunk{n van Leningr{dban”, később a Komintern VB titk{rs{g{n, a Pravda szerkesztőségében; azt{n Buharin titk{rs{g{nak vezetője, ami végül is elveszejtette. [61] Eléggé hegdöbbentő Iszaja Hurgin életútja is. Még 1917-ben ő „szerp”-ista, a központi és a kis ur{n Rada tagja, az ukrajnai zsidó autonómi{ról szóló törvénytervezet kidolgozója; 1920-tól m{r az SZKbP-ban; 1921-től Ukrajna kereskedelmi képviselője Lengyelorsz{gban; 1923-tól egy német-amerikai fuvaroz{si t{rsas{got képvisel az USA-ban, és „ténylegesen a (szovjet) kereskedelmi képviselő feladatait l{tja el”. Megint csak ő az Amtorg alapítója és első elnöke, és még bel{thatatlanul ívelt volna a tov{bbi útja, ha 38 éves kor{ban (1925-ben) bele nem fullad egy tóba az USA-ban. [62+ Micsoda közéleti és politikai dinamika! Vegyük a gazdas{got, az építőipart. Az össz-szövetségi népgazdas{gi tan{cs elnökhelyettese Moiszej Ruhimovics. A Szovjetunió {llami tervbizotts{g{ban Ruvim Levin az elnökség tagja, egyben az OSzFSzK {llami tervbizotts{g{nak elnöke (később a Szovjetunió -[877]-
pénzügy népbiztos{nak helyettese). Zaharij Kazenelenbaum az 1927. évi életmentő „iparosít{si kölcsön” felfedezője (vagyis, minden tov{bbi, {ltalunk hőn szeretett „kölcsön” atyja), szintén ő a Szovjetunió {llami bankj{nak egyik létrehozója. Moiszej Frumkin 1922-től a külkereskedelmi népbiztos helyettese, a népbiztoss{g tényleges vezetője; és a kor{bban m{r említett A. I. Weinstein hosszú éveken keresztül a Szovjetunió pénzügyi népbiztoss{ga kollégium{nak tagja. Ismét l{tjuk Vlagymirov-Scheinfinkelt, aki nemrég Ukrajna élelmezésügyi népbiztosa, majd földművelésügyi népbiztosa, most pedig az OSzFSzK pénzügyi népbiztosa, és a Szovjetunió pénzügyi népbiztos{nak helyettese. *63] Aki g{tat épít, az {rvízért is felel. A Szovjetunió {llami bankj{nak jubileumi elnökségi ülését 1927 novemberében tartj{k (5 éve vezették be a cservonyecet 509 ), az újs{gban Z. Zangvil cikke a cservonyec jelentőségéről, és egy csoportkép; az ülésezők közül külön kiemelve: „Scheinman, az igazgatós{g elnöke, Kazenelenbaum, az igazgatós{g tagja”. [64] Scheinman azonban nem csak az {llami bank igazgatótan{cs{nak elnöke volt, minden szovjet cservonyec éppenhogy az ő al{ír{s{t viselte; 1924-től ő egyben a Szovjetunió belkereskedelmi népbiztosa is. És megintcsak ő – fogódzkodjon meg, kedves olvasó! – 1929 {prilis{ban k ü l f ö l d ö n m a r a d t [65+, vagyis az {tkozott kapitalizmusban! T{gabban szemlélve a dolgokat, meg vizsg{lva a szovjet intézmények szakmai középszintjét, B. D. Bruckusz, az ismert közgazd{sz professzor felteszi a kérdést: „Vajon a forradalom nem nyitott újabb t{vlatokat a zsidó lakoss{g előtt?” Ezek között van az {llami hivatal. „A legink{bb szembeötlő... nagysz{mú zsidó szovjet közhivatalnok megjelenése, r{ad{sul igen magas beoszt{sokban”; ezenkívül, „a zsidó közhivatalnokok legtöbbje nem a zsidó tömegből, hanem a zsidó Lakoss{g felső rétegeiből sz{rmazik”. „A zsidó lakoss{g felső rétegei a szovjetek szolg{lat{ra való kényszerű {t{ll{suk {ltal persze nem nyertek, de vesztettek ezen”, ha összehasonlítjuk a saj{t üzemekben szerzett jövedelemmel, „vagy a tőkés üzemekkel vagy a szabadfog-
509
Cservonyec (orosz): egykori szovjet pénzegység (10 rubel).
-[878]-
lalkoz{súakkal”. R{ad{sul, „miut{n be vannak szorítva ebbe a (szovjet szolg{lati) hierarchi{ba, a zsidóknak különleges tapintattal kell lenniük, hogy ne v{ltsanak ki irigységet és elégedetlenséget mag-ok körül. A zsidó hivatalnokok tömeges megjelenése, a r{termettségüktől teljesen függetlenül, nem gyöngíteni, hanem erősíteni fogja az antiszemitizmust a hivatalnokok és az értelmiség körében.” És kiemeli: „Különösen sok a zsidó a gazdas{gi funkciókat ell{tó népbiztoss{gokban.” [66] Larin egyszerűbben fogalmazott: „Akkoriban a zsidó értelmiség szívesen és tömegesen {llt a győzedelmes forradalom szolg{ lat{ba”, miut{n ebben „a kor{bban elz{rt {llami szolg{latba való bejut{s lehetőségét” l{tta. *67+ Mintegy 50 évvel később G. Pomeranz így mentegetőzik: a történelem „bevonszolta a zsidókat az {llami appar{tusba... a zsidók sehol sem tudtak elhelyezkedni, csak az {llami hivatalokban”, többek között a Csek{ban *68+, erre m{r reag{ltunk kor{bban. De hisz a bolsevikok „sem tudtak elhelyezkedni”, magyar{zza a Jevrejszkaja tribuna P{rizsból: „miért vannak zsidók különböző szovjet {ll{sokban”? „A hozz{értő és nem »részeges« tisztviselők ir{nti igény vezeti őket a szovjet kancell{ri{kba.” [69] A Jevrejszkij mirben, ebben a p{rizsi gyűjteményben azonban az al{bbiakat is olvashatjuk: „Nem tagadhatjuk, hogy a zsidó fiatalok jelentős részét”, közülük is ink{bb a „reménytelen kétbalkezeseket”, a „szoci{lisan és kultur{lisan is zil{lt alakokat... beszippantotta a bolsevizmus, kit a hatalom és a karrier, kit pedig a »prolet{r vil{gforradalom« hirtelen felvillant kísértéseivel, m{sokat... pedig a kalandor idealizmus és a keménykedő öncélús{g vegyülékével.” [70] Mag{tól értetődő, hogy nem mindenkit „szippantott be a bolsevizmus”. Volt egy békés zsidó tömeg is, amelyet a forradalom eltiport. De az egykori hat{ron belüli élet nem volt l{tv{nyos. Ami pedig l{tv{nyos volt, h{t az az a légkör, amelyet nagyon szemléletesen rajzolt meg M. Heifec: „Pimasz, magabiztosan önelégült képű felnőtt zsidók dalolt{k a »vörös ünnepeken« és esküvőkön : »ott, hol c{rok és t{bornokok ültek, most mi ülünk, azok meg alattunk«.” [71] De miféle „mi”? Okvetlenül-e elvhű bolsevikok? Nem, hisz a hatalom meghívta „a poshadt v{rosk{k millió lakój{t, ószereseket, -[879]-
kocsm{rosokat, csempészeket, szikvíz{rusokat, akik megedzették akaratukat az élethal{lharcban, és eszüket az esti Tóra- és Talmudolvas{sban”. Meghívta őket, hogy „költözzenek Moszkv{ba, Petrogr{dba, Kijevbe, és vegyék ideges, gyors kezükbe mindazt, amit a dinasztikus értelmiségiek kiejtettek {polt kezükből, mindent, a nagyhatalom pénzügyeitől kezdve az atomfizik{ig, a sakkoz{stól a titkosrendőrségig. Ők sem {llt{k ki Ézsau kísértését, főként, hogy a lencsefőzelék mellé felaj{nlott{k nekik, felépíthetik az »ígéret földjét«..., m{s szóval a kommunizmust.” [72] Valóban, „ennek az eszmének volt valami zsidó igézete, voltak zsidó illúziók arról, hogy ez az »ő« orsz{guk”. *73+ Sok zsidó egy{ltal{n nem vetette bele mag{t a forradalom viharaiba, és nem okvetlenül lépett be a bolsevik p{rtba, de az {ltal{nos nemzetiségi hozz{{ll{s ez volt: együttérzés a bolsevikokkal, és remény, hogy mostantól összehasonlíthatatlanul jobb lesz az élet. „A zsidók többsége a bolsevik forradalmat nem félelemmel, hanem őszinte szívvel fogadta.” *74+ Ilyen volt a hangulat az ukr{n és a belorusz zsidók között is, akik „jelentős erőt képeztek az ukr{n és a belorusz befoly{s elleni harcban”, a moszkvai centralizmus jav{ra (a 20-as évek elején). *75] És a „zsidó közvélemény túlnyomó részének” hangulata 1923-ban az volt, hogy: „a bolsevizmus a »legkisebb« rossz, ha elmennének a bolsevikok, még rosszabb lenne nekünk, így lehetne összefoglalni ezt a hangulatot, amely a politikailag éretlen agyakban megfogalmazódott”. [76+ Hisz most m{r „zsidóból is lehet hadseregparancsnok”! „M{r ez a jócselekedet is elég volt ahhoz, hogy sz{mtalan zsidót a kommunista hatalom t{mogatój{v{ tegyen... a bolsevista rendszert az egyenlőség fényes győzelmének hiszik, a szabads{g teljes megsemmisítését pedig észre sem veszik.” A szocialist{k akkor kezdődő börtön-, l{gervégű üldözésének szovjetunióbeli története felfedi, mily nagysz{mi zsidó szocialista tekintett el a kitelepüléstől a forradalom ut{n, nem is feltételezve, hogy az új korm{ny ennyire vérszomjas lesz. Pedig a szovjet {llam m{r akkor is ugyanannyira igazs{gtalan és kíméletlen volt, mint 1937-ben vagy 1950-ben, de a húszas években nem v{ltott ki a zsidós{g széles
-[880]-
köreiben visszatetszést vagy ellen{ll{st: hiszen végül is nem a zsidós{gra szegeződött a l{ndzsa hegye. Amikor Leszkov a Palenszki-bizotts{gnak készített besz{molój{ban egym{s ut{n megc{folta azokat a feltételezéseket, miszerint milyen következményekkel j{rna az orosz lakoss{g sz{m{ra a zsidók szabad terjedésének engedélyezése egész Oroszorsz{g területén, akkor érthető okokból még csak eszébe sem jutott, hogy olyan helyzet alakulhatna ki, mint a szovjet húszas években, hogy a zsidók ennyire bőségesen és erőszakosan vesznek majd részt az {llamigazgat{sban, a közigazgat{s és a gazdas{g ir{nyít{s{ban, a kultúra meghat{roz{s{ban. A forradalom azonban megv{ltoztatta az események v{rható menetét, és most m{r nem tudjuk elképzelni, milyen is lett volna a fejlődés nélküle. [m amikor 1920-ban Szolomon Lurje, az antik történelem petrogr{di professzora a szovjet internacionalista kommunista Oroszorsz{gban r{bukkant csak -nem megint az antiszemitizmusra, egy{ltal{n nem csod{lkozott, ellenkezőleg úgy tal{lta, hogy „az események menete... fényesen igazolta kor{bbi következtetéseinek helyességét. Vagyis azt, hogy „az antiszemitizmus oka magukban a zsidókban keresendő”, mert most is, „annak ellenére, hogy még csak nyoma sincs hivatalos zsidóellenes korl{toz{snak, az antiszemitizmus ifjult erővel l{ngolt fel, és olyan vir{gz{snak indult, amit még csak el sem lehetett képzelni a régi rendszerben”. [78] Azt az oroszorsz{gi (pontosabban szólva kisorosz) antiszemitizmust, amely a kor{bbi évsz{zadokban és a XX. sz{zad elején dúlt, hisz valóban elfújta az októberi szél, lemosta az orsz{g arculat{ról írmagostul, hat{rozottan, mint mindent, amit a forradalom cselekedett. Azokat, akik tagjai voltak az orosz nép szövetségének, és templomi z{szlókkal vonultak a zsidó boltokat rombolni, követelték Bejlisz hal{lbüntetését, buzgalomból őrizték a trónt, és mindny{jan a v{rosi kispolg{rs{ghoz tartoztak, és aki mellettük {llt vagy hasonlított r{juk, vagy a gyanú {rnyéka vetült r{, azokat az ezreket m{r ki-[881]-
végezték vagy l{gerbe hurcolt{k. Az orosz munk{sok és az orosz parasztok között azonban a forradalom előtt ismeretlen volt az antiszemitizmus, ezt minden forradalmi vezér hangsúlyozta. Az orosz értelmiség pedig még szívből együtt is érzett a szorongattatott zsidókkal. És a forradalom ut{ni időszak gyermekeit is kiz{rólag internacionalista szellemben nevelik. No de honnan került elő megint ez a meg{talkodott antiszemitizmus? A minden erejétől megfosztatott, lej{ratódott és vég legesen széttiport, honnan bújt elő? Írtunk m{r arról, mennyire csod{lkozott az orosz zsidó emigr{ció is, hogy a Szovjetunióban nem halt ki az antiszemitizmus, amikor 1922-ben erről t{jékoztatta az OSzFSzK-ból épphogy megérkezett két kétségtelen szocialista, Je. D. Kuszkova és Sz. Sz. Maszlov. Kuszkova cikke Jevrejszkaja tribun{ban: az antiszemitizmus a Szovjetunióban nem kital{ció, „hogy most Oroszorsz{gban a bolsevizmus összekeveredik a zsidós{ggal, ez kétségbevonhatatlan”. Ő tal{lkozott még „magasan kultur{lt” zsidókkal is, „akik... új, »szovjet típusú«, igazi antiszemit{k voltak”. Zsidó orvosnő mondja: „A zsidó bolsevista tisztviselők elrontott{k kiv{ló viszonyomat a helyi lakoss{ggal.” Tan{rnő: a gyerekek „ordítanak, hogy zsidó iskol{ban tanítok”, mert hogy „tilos hittant oktatni, és a papot is elzavart{k”, „az oktat{sügyi népbiztoss{gban mindenki zsidó”. A („a radik{lis csal{dokból sz{rmazók”) gimnazista köreiben „a zsidók erőszakoss{g{ról” beszélnek... „Az ifjús{g jóval antiszemit{bb, mint az idősebbek”, azok pedig „{llandóan azt ismételgetik... »megmutatt{k a foguk fehérjét, eleget kínoztak bennünket!«... Ezzel van mostans{g tele az orosz élet.” „Arra a kérdésre, hogy kik is ők, ezek az antiszemit{k, azt v{laszolom: a lakoss{g legszélesebb rétegei.” Ezek a rétegek anynyira szélesek, hogy „a politikai főigazgatós{g röplapot küldött szét, amelyben elmagyar{zza, miért van oly sok zsidó az igazgat{sban: »Amikor az oroszorsz{gi proletari{tusnak saj{t értelmiségre, félértelmiségre, tisztviselőkre és műszaki személyzetre volt szüksége, nem véletlen, hogy az ellenzéki be{llítotts{gú zsidós{g elébe ment... A zsidók megjelenése az új Oroszorsz{g igazgat{si posztjain teljességgel természetes és történelmileg elkerülhetetlen dolog, ak{r kadet, -[882]-
ak{r eszer, ak{r prolet{r új Oroszorsz{gról van is szó«. (És ha) a kor{bbi Iv{n Petrovics Ivanov helyén most Aron Moiszejevics Tankelevics ül, (akkor a) kellemetlen érzésektől... »meg kell szabadulni«.” A liber{lisok becsületét védendő Kuszkova így paríroz: igen, „mind a kadet, mind az eszer Oroszorsz{gban sok tisztviselői helyet a zsidók töltenének be”, azonban „sem a kadetok, sem az eszerek... nem tiltott{k volna be az iskol{kban a hittan oktat{s{t, nem fejeztek volna le embereket”. Teh{t, a tov{bbiakban „gonosz és ocsm{ny ügyeiket ne Tankelevicsékkel végeztessék”, szólít fel, „akkor pedig az antiszemitizmus mikrob{i is eltűnnek”. [79] Maszlov pedig megdermesztette a zsidó kitelepülteket: hiszen kiprób{lt eszer, t{rsas{gi hírneve makul{tlan, és l{m, az első négy szovjet év élő tanúja mit is mond? „A mai Oroszorsz{gban a judofóbia {ltal{nosan elterjedt. El{rasztotta azokat a j{r{sokat, ahol zsidót kor{bban szinte nem is l{ttak, és ahol a zsidó kérdés még csak fel sem merült.” (Vologd{ban „ugyanolyan heves gyűlölet a zsidók ir{nt Arhangelszkben, a szibériai v{rosokban, az Ur{lban”.) [80] Sz{mos esetet sorol fel. Az egyszerű oroszok helyzetérzékelését pedig azok a megdöbbentő kirohan{sok befoly{ solj{k, amelyek elképesztik a parasztokat: Indenbaum, a tyumenyi korm{nyzós{gi élelmezési biztos (ő az, aki miatt kitört az isinyi parasztfelkelés), aki s e m m i t sem értett a mezőgazdas{ghoz, úgy rendelkezett (m{r akkor, még a kolhozidőszak 510 előtt), hogy ahol a parasztok nem teljesítették teljes mértékben a gyapjúbeszolg{ltat{si tervet, még egyszer nyírj{k meg a juhokat késő ősszel (a téli hidegek előtt, dögöljetek meg, birk{k!), „mivel a közt{rsas{g annyira igényli a gyapjút”. Maszlov nem nevezi meg azokat a komissz{rokat, akik vetéshez kölesdar{t és pirított napraforgómagot osztottak, vagy azzal ijesztgettek, hogy megtiltj{k a mal{ta vetését, de hat{rozottan mondhatjuk, hogy azok nem az egyszerű orosz népből sz{rmaztak, és biztos, hogy nem az „egykori”-ak vagy a nemesek közül valók voltak, h{t így jutott el a paraszt oda, hogy a r{telepedett hatalom „zsidó”. Hasonló a helyzet a munk{sokkal is. Az ur{li munk{sok, az 1921 febru{rj{ban-
510
Kolhoz (orosz): kollektyivnoje hozjasztvo, kollektív gazdas{g, mezőgazdas{gi termelőszövetkezet a Szovjetunióban.
-[883]-
m{rcius{ban kelt egyes hat{rozataikban, amelyek eljutottak a Kremlbe „felh{borod{ssal beszélnek a központi és a helyi hatalmi szervek zsidó megsz{ll{s{ról”. „A judofóbia kiterjedt az egész kommunista p{rtra.” „Az értelmiség nyilv{nvalóan nem tekinti a szovjet hatalmat zsidó hatalomnak, de néha mégis megemlíti a zsidók jelentős jelenlétét ebben, olyan mértékben, alpi végtelenül eltér (a lakoss{g körében betöltött) ar{ny{tól.” És „ha a szovjet rendszerről nyíltan beszélgetők (nem zsidók) csoportj{hoz odamegy egy zsidó, még ha a beszélgetők mindegyike ismeri is, a beszélgetés rendszerint azonnal félbeszakad, és m{s tém{ra terelődik”. [81] Maszlov igyekszik megérteni: „miben {ll ennek a zsidók ir{nti {ltal{nos és heves gyűlöletnek az oka a mai Oroszorsz{gban?” A legfontosabbnak azt tartja, hogy „a lakoss{g széles rétegei a szovjet hatalmat azonosítj{k a zsidókkal. A »zsidók hatalma« kifejezést Oroszorsz{gban, jelentős mértékben Ukrajn{ban és az egykori letelepedési hat{r térségében nem a hatalom polémikusan kihívó elnevezésére, hanem összetételének és politik{j{nak teljesen objektív meghat{roz{s{ra haszn{lj{k... Kettős értelmű a kifejezés: először is a szovjet hatalom megfelel a zsidók elv{r{sainak és érdekeinek, akik ezért annyira elsz{nt hívei és t{mogatói; m{srészt pedig a hatalom ténylegesen a zsidók kezében van... A judofóbia ({ltala) elismert okai között” Maszlov megemlíti „a zsidók súlyos ezeréves történelme sor{n kikov{csolódott stabil nemzetiségi összetartoz{sukat... Különösen szembeötlő ez a hivatalok tisztviselőinek kiv{laszt{sakor... amennyiben a munkaerő-felvétel a zsidók kezében van, akkor b{rmibe lehet fogadni, hogy a valamelyest is felelős hiva talnokok teljes {llom{nya zsidókból fog {llni”, akkor is, ha ez a kor{bban „kialakult munkahelyi {llom{ny elbocs{t{s{val j{r”. Gyakran „a magukfélék előnyben részesítése a többiek sz{m{ra éles, durva és sértő módon történik”. Zsidó tisztviselők mellett a „szovjethatalom... kidomborítja negatív von{sait... A hatalom m{morító itala a zsidókra erősebben hat, jobban a fejükbe sz{ll.” „Nem tudom, honnan fakad a fenti jelenség forr{sa”, mereng Maszlov, tal{n onnan, hogy ezek az egykori patikus és kereskedősegéd színvonal{n maradtak? T{lín a zsidók kor{bbi jogfosztott helyzetéből? *82+ -[884]-
A Rasszvet (Virradat), a cionist{k p{rizsi lapja írta 1922-ben: Gorkij nemrégiben lényegében „csup{n annyit mondott, hogy az antiszemitizmus növekedését Szovjet Oroszorsz{gban maguk a zsidó bolsevist{k segítik elő, a legtöbbször tapintatlan viselkedésükkel. De hisz ez szentigaz!” És nem Trockijról, Kamenyevről, Zinovjevről van szó, „nem őróluk beszélt Gorkij. A zsidó kommunist{k {tlagos típus{ról lehet és kell beszélnünk, azokról, akik megtöltik a tan{csokat és az elnökségeket, akik a kis és közepes szovjet szervek élén {llnak, akik – munk{juk sor{n – napi és folyamatos kapcsolatban {llnak a lakoss{g széles tömegeivel... ők foglalj{k el a vezető {ll{sokat, ami a lakoss{g szemében természetesen megtízszerezi valódi létsz{mukat.” [83] I. D. Paszmanyik komment{lja: „El kell ismernünk, hogy sok zsidó saj{t cselekedeteivel heves antiszemita reakciót v{lt ki... a kommunist{k sorait felduzzasztó sok faragatlan zsidó, ezek a patikusok, kereskedősegédek, handlék511 , örökös egyetemist{k, kor{bbi bej{ró di{kok és {ltal{ban a félértelmiségiek, valóban sok k{rt okoznak Oroszorsz{gnak és a zsidós{gnak.” [84] „Aligha volt valaha is olyan feszültséggel teli a zsidók elleni aktív ellenségeskedés mind Oroszorsz{gban, mind Oroszorsz{gon kívül; aligha volt valaha is annyira intenzív és extenzív... Az ellenségeskedés eme légkörét t{pl{lj{k: a zsidók l{tv{nyos és vitathatatlan részvétele az Európ{ban zajló pusztító folyamatokban, valamint ennek a részvételnek a túlzott és meseszerű {br{zol{sa.” [85] „Egyre dagad a fenyegető antiszemita közhangulat, amit kiz{rólag a bolsevizmus t{pl{l, amelyet tov{bbra is azonosítanak a zsidós{ggal.” [86] Mihail Kozakov (akit 1930-ban kivégeztek az „élelmiszeresek” elleni per alapj{n) 1927 végén egy, a b{tyj{nak külföldre címzett mag{nlevelében ír „a (nem csak p{rtonkívüli, de p{rttagokból {lló) tömegek judofób hangulat{ról... A munk{stömeg nem szíveli a zsidókat – ezt mindenki tudja.” [87] És Sulgin, a Szovjetunióba tett „titkos” utaz{sa ut{n, 1928-ban: most m{r senki sem mondja, hogy „az antiszemitizmus csup{n egy kincst{ri kital{ció, amit a »birodalmi korm{ny« terjeszt”, vagy hogy 511
Handlé (német, jiddis): ószeres, haszn{ltcikk kereskedő.
-[885]-
az antiszemitizmus „csak »a t{rsadalom söpredékét« fertőzi meg... Földrajzilag napról napra egyre nagyobb területet hódít meg, fokozatosan kiterjedve egész Oroszorsz{gra. A legnagyobb fészke most, úgy tűnik, Moszkv{ban van.” A „Nagyorosz Birodalom sz{m{ra az antiszemitizmus új jelenség'', de éppen ezért élesebb is (a déli antiszemitizmus megjelenése óta csúfolódó, és a zsidó viccek megl{gyítj{k). *88+ És még Larin is, (akit a fehérg{rdist{k csempésztek be) idézi „a zsidóellenes agit{ció jelszav{t”, amely Moszkv{ban j{rja: „oroszokat Narimbe, zsidókat meg a Krímbe küldenek”. [89] Nem azonnal, de egyszercsak mégis a szovjet szervek úgy l{tszik, erősen aggódni kezdtek. M{r 1923-ban a Jevrejszkaja tribuna közli, b{r szkeptikusan, hogy: „A belügyi népbiztoss{g nemrégiben különleges bizotts{got hozott létre, amelynek célja »a zsidók védelme a sötét erőkkel szemben«.” [90] Kalinyin (és sz{mos m{s tisztségviselő) 1926-ban nagygyűléseken és levelekben sok, zsidókra vonatkozó kérdést kapott. Erre fel Larin nekiült, hogy alaposan kitanulm{nyozza a kérdéskört, és külön könyvet írt Zsidók és az antiszemitizmus a Szovjetunióban címmel. Az antiszemitizmusról tartott előad{saim (valamint „az egyik moszkvai kerületi p{rtbizotts{g p{rtmunk{s helyiségében” tartott megbeszéléseken, teh{t kiz{rólag p{rttagokkal vagy „együttérző” munk{sokkal való beszélgetések sor{n) alatt hozz{m tov{bbított sz{mtalan „cédula” anyag{ból {lló mag{ngyűjteményéből Larin „a stílus megv{ltoztat{sa nélkül” 66-ot közöl. Ilyenek vannak közöttük. [91]
Honnan jönnek fel a zsidók Moszkv{ba?
Túlsúlyban vannak-e a zsidók a hatalomban?
Miért nem {llnak zsidók is a sorokban?
Amikor zsidók jönnek fel Bergyicsevből vagy m{s v{rosokból, akkor azonnal kapnak lak{st, van egy vicc is arról, hogy feljött Moszkv{ba az utolsó bergyicsevi zsidó is, és {tadta a kulcsokat Kalinyinnek. -[886]-
Miért gazdagok a zsidók, vannak saj{t pékségeik, standjaik stb.?
Honnan van a zsidókban az a törekvés, hogy a könnyebb munk{t v{lassz{k, és ne a fizikait?
Miért tartanak össze a zsidók a munkahelyen és a szolg{lati helyen, segítenek egym{snak elhelyezkedni, az oroszok között pedig ez nincs?
Nem akarnak pórias munk{t, a karriert hajszolj{k.
Miért nem foglalkoznak földműveléssel, hab{r manaps{g a zsidóknak m{r szabad?
Miért adtak a zsidóknak jó földeket a Krímben, az oroszoknak meg a rosszabból adnak?
Miért {llt a p{rt ellenzéke 76%-ban zsidókból?
Miért alakult ki az antiszemitizmus kiz{rólag a zsidókkal szemben, és m{s nemzetiségekkel szemben pedig nem?
Mit csin{ljon a csoportagit{tor, amikor egy csomó antiszemita be{llítotts{gú munk{s gyűlik össze, ő meg egyedül van, és a magyar{zatait senki sem t{mogatja?
Larin azt feltételezi, hogy ezekben a kérdésekben „az ellenforradalm{rok földalatti szervezete *!+ {ltal direkt a munk{stömegekben terjesztett koholm{nyok” [92+ sejlenek fel. Amint később megl{tjuk, ezen fognak alapulni a „szervezeten belüli következmények” is. Mindenekelőtt azonban rendszerbe szedve akarja rögzíteni a v{ratlan jelenséget, és tudom{nyosan kív{nja megv{laszolni a kérdést: „hogy tudott a Szovjetunióban eléggé szembeötlő méreteket ölteni az antiszemitizmus némely olyan rétegben is, amelyekben a forradalom előtt alig jelent meg” (gy{ri munk{sok, egyetemist{k)? *93] És következetesen feldolgozza az anyagot. Értelmiségi antiszemitizmus. Az értelmiség h{za t{j{n az „antiszemitizmus jelenleg fejlettebb, mint b{rhol m{sutt”. Hangsúlyozza azonban, hogy „az elégedetlenséget nem a zsidók túlzott létsz{ma... v{ltotta ki”, hanem csup{n az a neheztelés, hogy a zsidók egy{ltal{n -[887]-
meg mertek jelenni, és szolg{lati vetélyt{rsat képeztek az orosz értelmiség sz{m{ra. „Antiszemita hangulat megjelenése a v{rosi munk{sok és hivatalnokok egyes csoportjaiban, alul nyilv{nvalóan megmutatkozott 1928-ban, semmiképpen sem magyar{zható a bérmunkapiac zsidókkal való túltelítődésével.” „A Szovjetunióban az értelmiségi szak-m{k közül az antiszemitizmus legink{bb az orvosi közegben érződik”; megvan a mérnökök között is; a hadseregben pedig „megfelelő rendszeres politikai oktat{son vesznek részt” az emberek, ott nincs is antiszemitizmus, hab{r „a vörös hadsereg parancsnoki {llom{nyiban... a zsidók ar{nya... jóval meghaladja orsz{gos ar{nyukat”. [94] A v{rosi polg{rs{g antiszemitizmusa. „Az antiszemita hangulat alapvető forr{sa... a v{rosi b urzso{ kispolg{rs{g minden rétege.” De „a polg{rs{g körében dívó antiszemitizmus elpusztít{s{ért vívott küzdelem... feloldódik... a polg{rs{gnak hint olyannak az elpusztít{s{ban.” Úgy, hogy „a burzso{ antiszemitizmus csak akkor tűnik el, amikor eltűnik maga a polg{rs{g”. [95] Falusi antiszemitizmus. Falun „majdnem teljes mértékben kiszorítottuk a mag{nkereskedőt a parasztok gabon{j{nak felv{ s{rl{s{ból”, ezért „a széles paraszti tömegekben az antiszemitizmus nem fogant meg, sőt gyöngült is a h{ború előttihez képest”, most csak ott jelentkezik, ahol a zsidókat a földekre költöztetik. Ez pedig, úgymond a kul{kok 512 , és az egykori földesurak miatt van. *96+ Antiszemitizmus munk{skörnyezetben. „A munk{sok között éppen az utóbbi években kezdett észrevehetően terjedni az antiszemitizmus”, 1929 óta „m{r senkiben sem ébreszt kétséget”, hogy létezik. Most kétségtelenül gyakrabban és intenzívebben megnyilv{nul, „mint néh{ny évvel ezelőtt”. Különösen erős „a munk{soszt{ly elmaradott részében”, a nők és az idénymunk{sok között, azonban „az antiszemita hangulat, sajnos a munk{sok sokkal szélesebb rétegeiben uralkodik”, mint az „elzüllöttek” között. Na és ennek m{r semmi köze a gazdas{gi versenyhez, antiszemitizmus ott is jelentkezik, ahol nincs verseny, mivel a munk{soknak „csup{n 2,7%-a” a zsidó. A
512
Kul{k (orosz): pejoratív, zsírosparaszt.
-[888]-
„szakszervezeti alapszervezetekben megprób{lt{k eltussolni az antiszemitizmus megnyilv{nul{sait”. De h{t a nehézségek éppen abból fakadnak, hogy az „antiszemitizmus eltussol{sa” éppen a „prolet{r aktív{tól” sz{rmazik, és ami még több nehézséget okoz, hogy az antiszemitizmus éppen ebben a „prolet{r aktív{ban” jelentkezik. „Sok adatunk van arról, hogy az antiszemit{k között előfordulnak komszomolist{k és p{rttagok is. Különösen gyakoriak a zsidók nyomasztó befoly{s{ról elhangzó szóbeszédek”, a gyűléseken „gyakran tal{lkozhatni cédul{kkal és felszólal{sokkal, amelyek azt hangsúlyozz{k, hogy a szovjethatalom kiz{rólag a pravoszl{v vall{s ellen küzd”. De miféle vad dolog ez, antiszemitizmus a prolet{rok között? Hogyan jelenhetett meg a legöntudatosabb oszt{lyban és élcsapatban? Mitől van, mi az oka? Megtal{lta. A legfontosabb: „nem maradt egyéb fehérg{rdista tömegbefoly{sol{si módszer”, mint az antiszemitizmus; most ennek a befoly{snak „a tervszerű megszervezése” éppen hogy „antiszemita v{g{nyokon” halad. [97] A rettegett k ö v e t k e z m é n y e k , mint l{tjuk, érnek. A Larin {ltal idejekor{n meghirdetett, a 20-as évek Szovjetuniój{ban megjelenő titokzatos antiszemitizmust m{s szerzők még sok évvel később is elismerték. Sz. Schwarz saj{t v{ltozatot közöl: az ok „a zsidókról mint a NEP legfőbb hordozóiról kialakult vulg{ris elképzelés”. De ő is elismeri: „A szovjet korm{ny nem ok nélkül tekintette az antiszemitizmust az ellenforradalom lehetséges fegyverének.” [98] Az egyik 1968-as szerző hozz{teszi: „A polg{rh{ború ut{n az antiszemita hangulat szinte mindenütt egy időben jelent meg, kiterjedve a lakoss{g azon rétegeire is, amelyek a forradalom előtt mentesek voltak ezektől az érzésektől.” [99] Ilyen hangulatok ellen nem akadémikus vit{kkal, hanem csak erélyes és hat{rozott cselekvéssel lehet védekezni. Az SZKbP KB 1928 m{jus{ban szervezte az agit.-prop. értekezletet, amelyen nagy hangsúlyt fektettek „az antiszemitizmus elleni harc jegyében hozott intézkedésepe”. (Az akkoriban gyakran alkalmazott p{rtgyakorlat szerint ezek az anyagok kimaradtak a közleményekből, és körlevél -[889]-
form{j{ban jutottak e+ a p{rtszervezetekhez.) Az antiszemitizmus elleni harcot „fel kell venni a p{rtoktat{si anyagok közé”, foglalkozni kell vele a nyilv{nos beszédekben, előad{sokban, sajtóban, r{dióban, moziban és az iskolai tanköny vekben; létre kell hozni az antiszemitizmussal szembeni engesztelhetetlenség légkörét. Végül: „a legszigorúbb fegyelmi büntetést kell alkalmazni azokkal szemben, akik antiszemita gyakorlatot folyatnak”. [100+ A sajtóban éles hangú cikkek jelentek meg. Péld{ul a Pravd{ban „harcra az ellenforradalom szekértolói ellen” a magas p{rtkörökbe igen bej{ratos Lev Szosznovszkij (L. Sz.) toll{ból. Az ír{sban egy bizonyos főnök Kijevben „dühödt antiszemit{nak bizonyult”, nyíltan elbocs{tja a zsidókat az appar{tusból, a kerületi p{rtbizotts{g pedig t{mogatja ebben; „kedvezőtlen a helyzet a kijevi felsőoktat{si intézményekben is... a népgazdas{gi főiskola falain... feliratok: »Üsd a zsidót, mentsd meg a szovjeteket!«„. És „az antiszemitizmus elleni harc megerősítése mellett” a cikk követeli, hogy „élesen fel kell tenni a kérdést az antiszemitizmus »konkrét hordozóival«„, és azok „rejtegetőivel” szembeni megtorl{sok súlyosbít{s{ról, ezt az újs{gnyelvet akkoriban mindenki tökéletesen megértette a GPU tolm{csol{s{ban. *101] Larin besz{molója alapj{n, annak szellemében, Moszkva Baumanszkij kerületének p{rtaktív{ja hat{rozatot hozott a kérdésnek az üzemi iparostanonc-képző intézetek és a 2. fokozatú iskol{k programj{ba való felvételéről. Maga Larin pedig folytatta „az antiszemitizmus leküzdésének útjai és módszerei” {ltal{nos és kardin{lis vonatkoz{sainak elméleti tiszt{z{s{t. Mindeddig „nem tal{lkozott hat{rozott ellen{ll{ssal a mi részünkről” és „folytatódtak az antiszemita sugdos{sok... a kerületekben és az alapszervezetekben kor{ntsem mindig viseltetnek a szükségszerű kíméletlenséggel az antiszemita lelkülettel szemben”. És teljességgel felesleges a mi sajtónk „{lszent félelme »a zsidó kérdés kidomborít{s{tól« (hogy ezzel »ne fokozza még jobban az antiszemitizmust«)”, ez ugyanis „elkeni az ellenforradalmi szabot{zs elleni harcot”. Az antiszemitizmus a „t{rsadalmi és köznapi eltévelyedések” közé tartozik, mint a részegség és az erkölcsi lazas{g, és túls{gosan is gyakran elégedtünk meg a kommunist{k esetében csup{n a megrov{ssal. „Hiszen szó nélkül kiz{rjuk a p{rtból, aki templomba j{r, és ott köt h{zass{got, az antiszemitizmus pe-[890]-
dig fontoss{ga tekintetében semmivel sem kisebb rossz.” És hab{r az {ltal{nos előrejelzés kiv{ló: a Szovjetuniónak a szocializmus felé való növekedésével elsz{rad mind a „szovjet” antiszemitizmus, mind a Szovjetunió előtti csökevényes viszonyok gyökere, mindazon{ltal „feltétlenül szükség van az értelmiségi antiszemitizmus megnyilv{nul{sainak kemény megfékezésére, amíg azok még terjednek a hivatalnok- és a tanulóértelmiség körében”. [102] De a feledhetetlen húszas éveknek abban a kiv{ló harci légkörében a gondolatok is, a nyelv is mag{tól felgyorsul és megkeményszik. „A mai zsidóellenes agit{ció jellege a Szovjetunióban” „politikai, nem pedig nemzetiségi”. „N{lunk, a Szovjetunióban a zsidók elleni agit{ció nemcsak a zsidók ellen ir{nyul, hanem közvetve a szovjethatalom ellen is.” De mit nekünk közvetve: az antiszemitizmus „a szovjethatalom elleni {lc{zott mozgósít{s eszköze”. És „akinek nem tetszik a szovjethatalom viselkedése a zsidó kérdésben, az a „dolgozók ellen, és a tőkések mellett van”. A „»zsidó túlsúllyal« (kapcsolatos beszélgetéseket)... mint a prolet{r forradalom nemzetiségi politik{j{nak legfontosabb alapjai elleni nyilv{nvalóan ellenforradalmi fellépést kell tekinteni”. Az antiszemitizmus megnyilv{nul{saiban „kétségkívül a burzso{ (némely esetben pedig egyenesen a fehérg{rdista) ideológia meghajtó szíj{nak szerepét j{tssza az értelmiség egy része”. Igen, ők azok a „fehérg{rdista pusmogók”! Vil{gos, hogy itt „a titkos fehérg{rdista szervezetek... tervszerű agit{ciój{ról” van szó; a „köznapi zsidóellenes agit{ció mögött mindig ott {ll a szovjethatalom elleni küzdelmet l{thatatlanul ir{nyító monarchist{k titkos összeesküvése”. Honnan sz{rmazik? A szovjetellenes emigr{ció „központi szerveiből” („amelyeknek a zsidó bank{rokon kívül a c{ri t{bornokok is tagjai”, mindny{jan együtt), és „a közvetítők egész rendszere vezet őtőlük a mi üzemeinkbe”. Amiből érthető lesz sz{munkra „a Szovjetunióban folytatott alaptalan zsidóellenes agit{ció oszt{ly-, nem pedig nemzetiségi jellege”. „Feltétlenül meg kell magyar{zni ennek a tömegnek, hogy a zsidóellenes hangulat szít{sa lényegében ellenforradalmi előkészület kísérletének tekinthető. Arra van szükség, hogy a tömeg gyanakodva fogadjon mindenkit, aki... az antiszemitizmussal együttérző magatart{st tanúsít... Arra van szükség, hogy ebben az emberben a tömeg vagy titkos ellenforradalm{rt” vagy „a titkos monar-[891]-
chista szervezetek... csatlós{t” l{ssa (hisz mindenütt csupa összeesküvés!); arra van szükség, „hogy a széles munk{stömegek tudat{ban az »antiszemita« szó azonos értelmet nyerjen az »ellenforradalm{r«ral”. [103] Minden teljesen vil{gos, és nevén nevezett: az ellenforradalm{rok is, a fehérg{rdist{k is, a monarchist{k, a fehér t{bornokok is, és „mindenki gyanús, aki...”. Aki pedig még ezek ut{n sem l{t vil{gosan, annak a forradalmi tribunus pótlólagosan is elmagyar{zza: az antiszemitizmus elleni „harc útjai” „vil{gosak”. A legkevesebb ezek közül az üzemekben nyílt t{rgyal{sokat és „antiszemitizmussal foglalkozó népbírós{gi üléseket” tartani. „Magyar{zat az elmaradottaknak, megtorl{s az aktív{nak... Semmiféle alapon sem utasíthatjuk el a fenti lenini törvény alkalmaz{s{t.” [104] Az (a bizonyos, 1918. július 27-i) „lenini törvény” alapj{n pedig teljesen igaz: „az aktív antiszemit{kat »törvényen kívül« kell helyezni, vagyis agyonlőni, m{r csak a pogromra buzdító agit{ció miatt is”, nem pedig csak a végrehajtott pogrom miatt. *105] A törvény arra buzdított minden zsidót, hogy jelentse be az elszenvedett nemzetiségi sérelmet. De h{t, panaszolja egy késői szerző: a „július 27-i jogszab{ly” nem került be a Törvények és korm{nyrendeletek gyűjteményébe, sehogy sem mutatkozott meg az 1922. évi Büntető törvénykönyvben. Az 1926. évi BTK-ban volt ugyan egy cikkely „nemzetiségi ellenségeskedés és visz{ly keltésé”-ről, nem volt azonban „speci{lis cikkely az antiszemitizmus megnyilv{nul{sairól”. Mégis megalapozatlan ezt sérelmezni. Mivel a Büntető törvénykönyv 59-7. cikkelye („Nemzetiségi vagy vall{si ellenségeskedés vagy visz{ly keltésére ir{nyuló hírverés vagy agit{ció” teljességgel elegendő volt letöltendő börtönbüntetés kiszab{s{hoz, a cikkely súlyosbító körülményei pedig tömeges megmozdul{sok esetén vagyonelkobz{s, „különösen súlyosbító körülmények esetén” pedig (péld{ul oszt{lysz{rmaz{s) ak{r kivégzés is. Ez a cikkely az 1927. febru{r 26-i „Az {llam elleni bűncselekményekről szóló rendtart{s”-on alapult, amely „kibővítette a »nemzetiségi visz{ly keltése« fogalm{t, vele azonos értékűvé téve az »iroda lom terjesztése vagy elő{llít{sa vagy megőrzése« fogalomkört”. [106] -[892]-
Irodalom megőrzése! Mennyire ismerős sz{munkra a megfogalmaz{s! Ugyanez van a mi kedvenc 58-10-es cikkelyünkben is... Sok brosúra jelent meg az antiszemitizmusról 1926-1930-ban, 1929. febru{r 19-én pedig „a Pravda végre vezércikket szentelt a kérdésnek... Figyelmezés az antiszemitizmus elleni küzdelemre”. [107] És a belorusz KP KB 1929. évi hat{rozat{ban is szerepel: az antiszemita megnyilv{nul{sokkor „nem veszik figyelembe azok ellenforradalmi jellegét”, és a bírói szerveknek „el kell mélyíteniük... az antiszemitizmus megnyilv{nul{sai elleni küzdelmet, és nemcsak a nemzetiségi visz{ly konkrét szítój{t kell felelősségre vonniuk, hanem annak ösztönzőit is”. [108] És ugyanabban az 1929. évben Rahmanov; a Komszomol központi bizotts{g{nak titk{ra kimondja: „ami a legveszélyesebb a mai viszonyok között, vannak rejtett antiszemit{k, akik titkolj{k antiszemita szellemüket”. [109] Aki beszéli a szovjet nyelvet (és ugyan ki nem beszéli a szovjetek közül?), érti: el kell fojtania feltételezett gondolatokat is. (Fel kell idéznem ehelyütt Grigorij Landaut, aki a zsidó ellenl{basairól azt mondta: „antiszemitizmust tételeznek fel vagy antiszemitizmussal v{dolj{k a bennünket körülvevő népek minden lehetséges csoportj{t... B{rkit, aki kedvezőtlenül nyilatkozik a zsidókról, nyilv{nvaló antiszemit{nak minősítenek, azokat azonban, aki nem teszi ezt, rejtett antiszemit{nak.” [110]) Ugyanabban az 1929. évben bizonyos I. Silberman a Szovjet Igazs{gügyi Hetilapban (4. sz{m) panaszkodott, hogy a moszkvai korm{nyzós{g népbírós{gai túls{gosan kevés antiszemitaügyet t{rgyaltak: Moszkv{ban mindössze 34-et (vagyis tíznaponta valahol Moszkv{ban antiszemitizmussal kapcsolatban ülésezik a bírós{g). Pedig az igazs{gügyi népbiztoss{g lapj{t úgy olvass{k, mint valami szab{lyzatot. A nép szemében azonosítani a szovjethatalmat a zsidókkal, vajon kital{lhatott-e volna rosszabbat ennél ak{r a legdühödtebb antiszemita is? Od{ig fajultak a dolgok, hogy 1930-ban az OSzFSzK legfelsőbb bírós{g{nak magyar{zat{ra volt szükség: az 59-7. cikkely nem al-[893]-
kalmazandó „a nemzetiségiekhez tartozó egyes személyekkel szemben, személyes visz{ly sorain kimondott sértő megjegyzései miatt”. [111] Nos, úgy tűnik, jól kilendítették azt a bizonyos bírós{gi ing{t. Na és mi történt a „nem vezető {ll{sú” zsidó tömegekkel? A Jevrejszkaja tribuna lehozza annak a meghatalmazott személynek a besz{molój{t, aki 1923-ban beutazta Oroszorsz{g délnyugati részének v{rosait és falvait: „A v{rosok és falvak anyagi helyzete lényegében reménytelen. A legink{bb alkalmazkodóképesek és élénk elemek nagyobbrészt elutaztak és elv{ndoroltak, főként a többgyermekesek. Az idősek maradtak ezeken a településeken, azok, akik ragaszkodnak megszokott helyükhöz. Kereset, az nincs... A kisv{rosok, amelyek szemet gyönyörködtettek sokféle boltocsk{jukkal, most ellenkezőleg, megdöbbentenek azok hi{ny{val és az {ruhi{nnyal.” És miből tartja fenn mag{t a lakoss{g, „munka nélkül, kereskedelem nélkül, készletek nélkül”? „.. Jelentős tömegeket éltet Amerika... az Amerik{ról szóló hírek, az Amerikaiba vetett remények... És valóban, jelentős részük Amerik{nak köszönhetően marad életben: az amerikai rokonok, és az amerikai jótékonys{gi szervezetek pénzén és csomagjai {ltal.” [112] Valóban, végét j{rja a hadikommunizmus időszaka (1918-1920), amely teljességgel megtiltott mindenféle kereskedelmet, b{rmilyen vételt és elad{st teljes vagyonelkobz{s és hadiadó mellett. Ebben az időszakban zsidó jótékonys{gi szervezetek siettek az oroszorsz{gi zsidók segítségére, péld{ul az amerikai Joint, a pogromok {ldozatait és a zsidó lakoss{g szoci{lisan nem védett csoportjait segélyező összoroszorsz{gi t{rsadalmi bizotts{g. Később pedig a különböző években a forradalom előtti időszakból m{r {ltalunk ismert ORT (kézműves t{rsas{g), EKOPO (a h{ború {ldozatait segélyző zsidó bizotts{g), EKO (zsidó betelepítések t{rsas{ga). Moszkv{ban és Petrogr{dban 1921-22-ben Szovjetunión belüli zsidó jótékonys{gi szemezetek is működtek. A „zsiszekciók” (a zsidó aktivist{k kommunista szervezetei) beavatkoz{sa és az {ltaluk okozott zavarok ellenére „a Joint jelentős pénzügyi és egyéb anyagi segítséget nyújtott a szovjet zsidóknak”. Az ORT a Szovjetunióban a 20-as évek első felében „figyelmét -[894]-
a termelőüzemek és kézműipari szövetkezetek, valamint Ukrajna déli részén zsidó mezőgazdas{gi telepek létrehoz{s{ra és fenntart{s{ra fordította”. [113] A NEP-időszakban végzett népsz{ml{l{s adatai szerint a zsidó lakoss{g szoci{lis összetétele az al{bbi volt. „Ön{lló keresettel bíró zsidó” (vagyis nem eltartott) a zsidó összlakoss{g kétötöde, közülük: alkalmazott 28%, kisiparos (h{ziiparos) 21%, munk{s (beleértve az iparossegédeket és az inasokat is) 19%, kereskedő 12%, paraszt 9%, katona 1%, végül 10% pedig „egyéb”. Az alkalmazottakon belül „legtöbb a zsidó a szovjet kereskedelmi alkalmazottak között”, péld{ul Moszkv{ban, a trösztökben 16% a zsidó, a hitelügyben és a kereskedelemben 13% (a ZSKE adatai szerint 30% *114+), a t{rsadalmi szervezetekben 19%, a pénzügyi szerveknél 9%, a munk{s, katona- és parasztküldöttek tan{csaiban 10%, a rendőrségnél szinte senki. (A kor{bbi letelepedési s{vban a sz{zalékok természetszerűleg magasabbak, Belorusszia kereskedelmében mintegy 62% a zsidók ar{nya, Ukrajn{ban 44% az {llami kereskedelemben, és 71% a „maszekok alkalmazottja”.) Az {tmozdul{s az ipari munk{sok felé a zsidók között sokkal lassabban zajlott, mint azt a hatós{gok v{rt{k. Egy{ltal{n nem mentek vasutasnak és b{ny{sznak, ink{bb varrónőnek, bőrkikészítőnek, nyomd{sznak, fafeldolgozónak és közétkeztetőnek, illetve egyéb könnyűipari szakm{kba. A „zsidó munk{sok bevon{s{ra az ipari termelésbe” különleges szakmunk{sképző iskol{kat hoznak létre, de ezeket „nem maga az {llam tartja fenn, hanem a külföldi zsidó szervezetek jelentős t{mogat{sa”. [115] De akkor m{r nagyban zajlott az engedélyezett NEP, „amely új, szovjet alapokon erősítette meg a zsidó lakoss{g gazdas{gi helyzetét”. [116+ Moszkv{ban 1924-ben a gyógy- és illatszerkereskedelem 75%-a zsidó kézben van, a kézművesboltok és -{rud{k 55%-a, az ékszerboltok 49%-a, a rövid{ruboltok 39%-a, a fatelepek és erdészeti {rurakt{rak 36%-a. „A zsidók azért, hogy új v{rosban ügyfeleket toborozzanak, a maszekpiacokon »letörték az {rakat«.” [117+ A legelső és legtekintélyesebb nepmanok {ltal{ban szintén a zsidók közül kerültek ki. Az ellenük való acsarkod{s abból is sz{rmazik, hogy a zsidók szovjet talajon is {lltak, nem csak piacin: sz{mos gazdas{gi lépésüket könnyítették meg a szovjet appar{tusbeli ismerősök és kapcsolatok. Ilyen kapcsolatokat gyakran a hatós{gok t{rtak fel, péld{ul a hírhedt -[895]-
„paraffin-ügy” (1922), amelyben talmi szövetkezeti v{llalatok vezetői szerepeltek. Szintén a 20-as években jelent meg, mint l{ttuk az a kiv{ló lehetőség, hogy fel lehetett v{s{rolni mindent, amit a szorongattatott, üldözött „egykori emberek” eladtak, különösen a jó minőségű vagy a ritka bútorokat. S. Ettinger megjegyzi, hogy „a legtöbb nepman és újgazdag egyértelműen zsidó volt” [118+, amit tanúsítottak az 1928. évi Izvesztyij{kban közölt, mély benyom{st keltő névsorok, „akik nem fizették be az {llami adókat és j{rulékokat”. [119] A NEP végétől azonban a zsidókon, legink{bb a pénzügyekkel, kereskedelemmel és iparral foglalkozókon elcsattantak a szovjethatalom kapitalizmusellenes intézkedései. Ekkor sokan közülük {tmentek a szovjet kereskedelembe alkalmazottnak, és folytatt{k pénzügyeiket, hitelügyeiket és a kereskedelmet. A mag{nkereskedelemre r{j{rt az elkobz{sok és rabl{sok rúdja is, elvették az {rukat és a h{zakat, besorolt{k a sz{mkivetett „megfosztottak” (polg{ri jogaiktól megfosztottak) közé. „A zsidó kereskedők egy része, hogy elkerülje a megkülönböztető, {llandóan növekvő adóterheket, a népsz{ml{l{skor munkanélkülinek vallotta mag{t.” [120] Mindazon{ltal a 30-as évek elején arany és ékszerek kizsarol{sa sor{n „a kisv{rosokban és a falvakban... a GPU börtönein gyakorlatilag keresztülment a település teljes zsidó lakoss{ga”. [121+ A c{rizmus idején a zsidó kereskedők a legszörnyűbb {lmaikban sem gondolt{k volna, hogy ilyen események történhetnek velük. Sok zsidó csal{d, hogy megszabaduljon a „megfosztottak” st{tustól, a falvakból a nagyv{rosokba költöztek. „A kisv{rosokban 1930-ra a Szovjetunió zsidó lakoss{g{nak kevesebb, mint egyötöde maradt.” [122] „A szovjethatalom t{rsadalmi-gazdas{gi kísérletei, a különféle {llamosít{sok és t{rsadalmasít{sok nemcsak hogy nem kímélték a középpolg{rs{got, hanem r{csaptak a szatócsok és kisiparosok megélhetési forr{s{ra is.” [123+ A kisv{rosokban „nincs mivel, és nincs kinek kereskedni”; a kereskedők „kénytelenek bez{rni kiskereskedéseiket mind a forgóeszközök hi{nya, mind pedig a rendkívüli adók következtében... a legink{bb egészségesek és munkaképesek felszívódtak”, a visszamaradt „tömeg értelmetlenül tülekszik a romos utc{kon, kéreget, hangosan zúgolódik a sorsa, az emberek, az Isten el-[896]-
len”; érződik, hogy a zsidó tömeg híj{n van mindenféle gazdas{gi alapnak. *124+ Sz{mos kisv{rosban ez az időszak valóban ilyen volt. Annyira, hogy 1929 végén megjelent a népbiztosok tan{cs{nak „A zsidó tömegek gazdas{gi helyzetének javít{sa érdekében teendő intézkedésekről” szóló hat{rozata. G. Simon, az egykori külhonban élő, aki a 20-as évek végén mint amerikai kereskedő azzal a feladattal érkezett, „megtudni, mennyire szenvednek hi{nyt a zsidó iparosok a szersz{mokban”, később P{rizsban könyvet ad ki ezzel az emocion{lisan ironikus címmel: A zsidók uralkodnak Oroszorsz{gban. Miközben leírja a zsidó ipar és kereskedelem {llapot{t a szovjethatalom szorongattat{sa és pusztít{sa közepette, sokféle beszélgetést, és a tal{lkoz{sok sor{n kialakult benyom{st idéz fel. A lakosok {ltal{nos hangulata igen sötét: „Mit is mondhatok Oroszorsz{gról? Sokféle rossz, bűnös dolog van, de a gondolatainkat és érzéseinket óvnunk kell az elvakító dühtől... a zsidókat csak a temető tudja megvédeni... egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy a forradalmat oroszorsz{gi módon kell befejezni, vagyis zsidóirt{ssal.” Bolsevik zsidó a helyiek közül: „csak a forradalom tud megvédeni azoktól, akik Oroszorsz{got a zsidó asszonyok meggyal{z{s{val, a zsidó gyermekek vérével való megöntözésével akarj{k felmagasztalni”. [125] B. D. Bruckusz, az ismert közgazd{sz, aki m{r 1920-ban megsemmisítő érvekkel elemezte ki a szocializmus gazdas{gtan{t (ezért Lenin 1922-ben külföldre sz{műzte), 1928-ban, a NEP végén, a Szovremennije zapiszkiben alapos cikket közölt „Zsidó lakoss{g a kommunista hatalom elnyom{s{ban” címmel arról, hogyan zajlott a NEP az egykori, még nem teljesen feloszlott letelepedési területen, Ukrajn{ban és Belorusszi{ban. A mag{ngazdas{g és a mag{nkereskedelem viszonylagos értéke folyamatosan csökkent. Amíg az iparosoknak és a kézműveseknek még biztosítottak valamiféle jogokat, addig a kereskedők, még a legkisebbek is, megvannak fosztva a politikai jogaiktól (részvétel a szovjet v{laszt{sokon, megfosztottak), ezzel együtt a polg{rjogaiktól is. „A szovjethatalom küzdelme a mag{ngazdas{ggal és képviselőivel nagyobbrészt a zsidó lakoss{g elleni küzdelmet jelenti.” Hisz -[897]-
„mostanra a zsidók a mag{n-v{rosgazd{lkod{s szinte egyetlen képviselői nem csup{n Ukrajna és Belorusszia területén, de egy kisebb tőkés főv{roscsoportban is, Moszkv{ban, Petrogr{dban, Harkovban, ahol... jelenlétük mostanra m{r igen jelentékennyé v{lt”. [126] Mag{ban a NEP-ben B. D. Bruckusz h{rom időszakot különít el: 1921-23, 1923-25, 1925-27. „A mag{ngazdas{g fejlődésének útj{n éppen a NEP első két és fél évében volt a legkevesebb – kommunista hatalom {ltal épített – akad{ly”, akkor „amikor a bolsevikok eléggé letörtek voltak a gazdas{g frontj{n elszenvedett vereségeiktől”, 1923 végétől 1925 tavasz{ig „jelentkezett az első kommunista reakció... 1924-ben a nagy- és a bolti kereskedést a letelepedési területen szétzúzt{k, szinte kiz{rólag csak a piaci aprókereskedelem maradt.” Az ipart „adókkal sújtott{k. Az iparosoktól elkobozt{k utolsó szersz{maikat, a nyersanyagokat, amelyek rendszerint a megrendelők – a parasztok – tulajdon{t képezték”. Maga a zsidó egyenjogús{g fikcióv{ v{lt. A zsidó lakoss{g kétharmada a szovjetben nem rendelkezett szavazati joggal. Amint „a zsidó szocialista p{rtok specifikus gyűlöletet érleltek magukban a zsidó kispolg{rs{g ir{nt, és az ellene való küzdelemben l{tt{k elrendeltetésüket”, hasonlóképpen a zsiszekció (a kommunista p{rt zsidó szekciója) is „{törökítette ezt a mentalit{st”, amely „a NEP kezdeti időszak{ban lényegesen eltért a p{rt {ltal{nos politik{j{tól”. A NEP m{sodik időszak{t pedig a zsiszekció arra haszn{lta, „hogy befejezze a zsidó kispolg{rs{g kisaj{tít{s{t, amit nem tudott megtenni” a „hadikommunizmus” időszak{ban. A zsidó lakoss{g végletesen szomorú helyzetéről szóló hírek azonban besziv{rogtak a külföldi zsidó sajtóba. Ezek ut{n a „zsiszekek ennek a felelősségét a régi (forradalom előtti) rendszerre h{rított{k, amely {llítólag megakad{lyozta a zsidókat abban, hogy termelő-, vagyis a kommunist{k értelmezése szerint fizikai munk{val foglalkozzanak. Mivel a zsidók most is »nem termelőtevékenységgel« foglalkoznak, kénytelenek emiatt szenvedni. A szovjethatalomnak ehhez semmi köze.” [mde, ellenkezik Bruckusz: „A valós{gban a helyzet éppen ellentétes. A zsidó kisipar elpusztít{s{val, és a segédek és inasok tart{s{nak ellehetetlenítésével a zsidó munk{soszt{ly szinte felmorzsoló-[898]-
dott... Éppen hogy a régi rendszerben, az orosz népgazdas{g fokozatos fejlődése, valamint a letelepedési terület és belső Oroszorsz{g közötti gazdas{gi kapcsolatok elmélyítése következtében a felesleges zsidó kisközvetítők létsz{ma folyamatosan apadt, és a zsidó tömeg szalusai összetétele egyre sokrétűbbé v{lt. Most pedig, ellenkezőleg, a zsidó lakoss{g ismét a kis közvetítők tömegévé alakult {t.” A NEP harmadik időszaka 1925 tavasz{tól 1926 őszéig tartott, „amikor is jelentős adókedvezményeket biztosítottak” a kézműveseknek és az utcai {rusoknak, adómentessé v{lt a falusi v{s{ri kereskedelem, a kereskedelem nagyobb módozatai esetében pedig „a pénzügyi felügyeletnek aj{nlott{k, hogy tevékenységét terelje vissza a törvényesség medrébe”. Ebben az időszakban „az {ru-pénz viszonyok gyors növekedése... a zsidó lakoss{g jav{ra v{lt... legink{bb a zsidó iparosoknak volt lehetőségük helyzetük javít{s{ra... sok kereskedő gabona és m{s mezőgazdas{gi termény felv{s{rl{s{ba fogott... Mindkét nyugati közt{rsas{gban gyors növekedésnek indult a kisipar is, a nyersanyag vonatkoz{s{ban sikeresen konkur{lva az {llami iparral.” Ezzel együtt „a (tan{csi v{laszt{sokról szóló) új utasít{s értelmében a zsidó lakoss{g jóval nagyobb része kapott politikai, következésképp valamiféle polg{ri jogokat”. És 1926 végén „Oroszorsz{g m{r belépett a kommunista reakció m{sodik időszak{ba, amely... a NEP teljes felsz{mol{s{val végződött. A folyamat a maszekok elt{volít{s{val kezdődött a gabonakereskedelemből. Azut{n a bőrök, olajos magvak, doh{ny... felv{s{rl{sainak tilt{sa... a mag{nmalmok elkobz{sa, a mag{n olajsajtoló, bőrkikészítő üzemek és doh{nygy{rak bez{r{sa következett. A szabott {rak bevezetése 1927 nyar{n kezdődött a mag{nkereskedelemben.” Ekkorra „a nyersanyaghi{ny miatt az iparosok nagyobb része munka nélkül maradt”. [127] A nyugati vidék kisv{rosainak {llapota riadóként terjedt el a nemzetközi zsidós{g körében. Paszmanyik is (1922-ben, a hadikommunizmus elhagy{sakor) azt írta, hab{r túlz{ssal: „a bolsevizmus idején a zsidós{gra a teljes eltűnés v{r”; a bolsevikok uralma „az egész orosz zsidós{got koldustömeggé” v{ltoztatja. *128+ -[899]-
Azonban nem ezt akart{k hallani Nyugaton. Ott a közvélemény – a zsidó közvélemény is – jelentős mértékben megőrizte a szovjet hatalom ir{nti jóindulat{t. A szovjet rezsimhez való jóindulatú hozz{{ll{st nemcsak az európai értelmiségnek b{rmely szoci{lis mozgalom ir{nti együttérzése magyar{zza. Hanem elsősorban óri{si mértékben az, hogy a vil{g- és az amerikai zsidós{g is megnyugodott az oroszorsz{gi zsidós{g sors{t illetően: nekik bizony{ra jó +esz majd a szovjethatalom mellett, és semmiféle pogrom nem fenyegeti őket. Az ügyes szovjet hírverés pedig még jobban kidomborította a szovjet zsidók jólétét és kil{t{sait. Ez a jóindulatú nemzetközi együttérzés megkönnyítette a szovjet vezérek sz{m{ra a nyugati, különösen az amerikai pénzügyi segélyek felvételét. Ezek nélkül nem tudt{k volna kihúzni a gazdas{got a dicsőséges hadikommunizmus ut{ni helyzetből. Az OKP kongreszszus{n (1921 m{rcius) Lenin ezt mondta: „Amíg nem történik meg a forradalom m{s orsz{gokban, évtizedekig tartana, amíg elő tudunk bújni. Ezért nem sajn{lhatjuk a sz{zmilliókat, vagy tal{n milli{rdokat sem mérhetetlen gazdags{gunkból, gazdag nyersanyagkincseinkből, csakhogy megkapjuk a vezető nagytőke segítségét.” [129] És a dolog sikeresen beindult, a tőke nem tiltakozott az oroszorsz{gi kincsek bezsebelése ellen. Az első szovjet nemzetközi bankot (Roszkombank) 1922 őszén hozt{k létre. Vezetőségébe „csupa ismerős” került: a jól ismert Olof Aschberg, aki a teljes forradalom idején külföldi segélyeket nyomott Leninéknek, a c{ri Oroszorsz{gban működő mag{n bank{rok (Schlesinger, Kalaskin, Ternovszkij) és Ma x May, a Morgan-féle „Guaranty Trust” elnökhelyettese, aki olyan sokat segített a szovjeteknek az Egyesült [llamokban. Most olyan devizakonstrukciót alakítottak ki a szovjet Roszkombankkal, hogy minden befolyó pénzt „polg{ri {ruk v{s{rl{s{ra kell fordítani az USA-ban”. Charles Hews külügyminiszter tiltakozott, mert hogy ez „a szovjetek »de facto« elismerését jelenti”, de hi{ba. G. Kassel svéd professzor, a Roszkombank tan{csadója így fogalmazott: „Esztelenség volna Oroszorsz{got gazdag készleteivel a sors{ra hagyni.” [130] A Szovjetunióba érkeztek az első koncessziósok is, akiket a
-[900]-
szovjetek oly mohón v{rtak és hívtak, és az elsők között érkezett a Lenin {ltal különösen p{tyolgatott Armand Hammer. Ő 1921ben „j{rt az Ur{lban... és úgy döntött, segít helyre{llítani az ur{li ipart”, koncessziót kapott az alapajevszki azbesztb{ny{kra. Lenin az OKbP KB tagjainak 1921. X. 14-én írt feljegyzésében közli, hogy Hammer apja „egymillió pud513 kenyeret ad az urak munk{soknak nagyon kedvező feltételekkel (5%), r{ad{sul {tveszi amerikai bizom{nyosi értékesítésre az urak kincseket”. [131] A tov{bbiakban Hammer azért, hogy ceruz{kat gy{rtott a szovjeteknek, szégyentelenül hurcolta külföldre a művészi kincseket a c{ri gyűjteményből. (Később sokszor j{rt Moszkv{ban Szt{lin idején is, Hruscsov 514 idején is, és tov{bbra is vitte hajósz{mra az egyh{zi kegyt{rgyakat, ikonokat, festményeket, porcel{nt és különféle ritkas{gokat.) Jelentős eszközöket terített szét azonban a szovjetek területén az ARA (American Relief Administration) is. Az ARA-szervezet sok tisztviselője zsidó volt. „A katasztróf{k... és különösen a véres pogromok hat{sa alatt az amerikai zsidók 1921-22-ben hatalmas összegeket gyűjtöttek... Ezeket az összegeket az ARA lobogója alatt haszn{lt{k fel... a pogromot szenvedettek, a dél-orosz v{rosok és a Volga menti paraszts{g megmentésére.” [132] A 20-as évek m{sik kedvenc szovjet ötlete – nem annyira zsidó, mint amennyire a zsidóknak sz{nt ötlet –, a zsidók letelepítése. Arra hivatkoztak, hogy l{m, a szétszórat{s egész története sor{n a zsidók megfosztattak attól a lehetőségtő+, hogy földművesek legyenek, és csak az {tkozott kényszer hat{s{ra v{gtak bele az uzsor{ss{gba, kereskedelembe és üzletelésbe. Most végre a zsidók letelepednek a föl513 514
Pud (orosz): súlymérték. 1 pud = 16,38 kg. Hruscsov, Nyikita Szergejev ics (1894-1971): 1918-ban lépett be a kommunista p{rtba, részt vett az 1918-21-es orosz polg{rh{borúban. 1934-38-ban a moszkvai v{rosi, majd emellett a területi p{rtbizotts{g első titk{ra. 1938 és 1949 között az Ukr{n kommunista P{rt első titk{ra, egyidejűleg- 1944-47-ben az ukr{n korm{ny elnöke. 1934-től 1966-ig az SZKP Központi Bizotts{g{nak tagja, 1939 -től 1964-ig a PB (elnökség) tagja. Szt{lin hal{la ut{n, 1953-tól 1964-ig az SZKP KB első titk{ra. 1958-tól 1964-ig miniszterelnök. 1964 októberében puccsszerűen v{ltott{k le p{rt- és {llami tisztségeiből. Utolsó éveit nyugdíjasként töltötte.
-[901]-
dön, lemondanak a múlt k{ros szok{sairól, és termelőmunk{juk {ltal a szovjet ég alatt eloszlatj{k a róluk szőtt rosszindulatú legend{kat! A szovjethatalom egyrészt termelési, de ink{bb politikai megfontol{sokból nyúlt a zsidó letelepítés ötletéhez: v{ltsunk ki Nyugaton szimp{tiahull{mot, de ami még fontosabb, pénzügyi segélyhull{mot... Bruckusz írja: „A szovjethatalom a hiteleket hajszolva {llandóan a külföldi burzso{zia kegyét keresi, és nagyon sokra tartja a külföldi zsidó polg{rs{g jóindulat{t.” Az adom{nyhull{m azonban 1924-ben elapadt, és még „a zsidó amerikai jótékonykod{s vezető szerve (Joint) is kénytelen volt beszüntetni tevékenységét Európ{ban... Hogy újra (mint az ARA-n keresztül 1921-ben) nagyobb összegeket tudjon gyűjteni, ahogy az Egyesült [llamokban mondj{k, »boom«-ot kellett előidézni. A letelepítés volt ez a »boom« a jótékonys{gi szervezetek sz{m{ra. A 100 ezer zsidó csal{d letelepítését megcélzó grandiózus letelepítési terv valósz ínűleg tiszt{n agit{ciós célokat követett.” [133+ A dolgozó zsidók földhöz juttat{s{val foglalkozó korm{nybizotts{got (KomZET) 1924 őszére megalakított{k, hozz{ még a dolgozó zsidók földhöz juttat{s{t t{mogató összszövetségi önkéntes egyletet (OZET) is. *Emlékszem, 1927-28-ban bennünket, kisiskol{sokat mind egy sz{lig beléptettek, és köteleztek, hogy fizessek – kérjünk a szüleinktől, hozzunk hazulról – tagdíjat az ODD-be (gyermekbar{tok t{rsas{ga) és... az OZET-be.+ A vil{g sok főv{ros{ban hoztak létre az OZET tevékenységét segítő szervezetet. Rögtön mindenki megértette és tudom{sul vette: „Segíteni a szovjethatalmat abban, hogy...a (zsidó szegényeket) földhöz juttass{k”, ez „nemzetközi mérvű jelenség”: ebből ítélik meg a külföldi munk{sok „a szovjethatalom erejét és szil{rds{g{t”. Az elgondol{s kifejlesztésében aktív részt v{llalt és pénzelte azt a tőkeerős amerikai Joint. És a Jewish Chronicle ezt írta Londonból (1925. október 16.): „Most a Krímet akarj{k Palesztina helyettesítőjévé tenni. Minek küldjük a zsidókat Palesztin{ba, amely annyira nem termékeny és nem igazolja... a hatalmas {ldozatokat és a hihetetlenül nehéz munk{t... Ukrajna gazdag földje megnyílt előttük, és Krím termékeny mezői mosolyogva fogadj{k a szenvedő zsidókat... Moszkva az orosz zsidós{g p{rtfogója, ezért bizton sz{míthat minden orsz{g zsidós{g{nak -[902]-
erkölcsi t{mogat{s{ra ; r{ad{sul „ez a terv semmibe sem kerül, mert az amerikai zsidók fedezik a költségeket”. [134] Nem késlekedett a szovjet manővert {tl{tni az orosz külhoni sajtó sem. P. Sztruve a p{rizsi Vozrozsgyenyijében: „Ez az egész elgondol{s péld{san összefűzheti a zsidós{got – az oroszt és a nemzetközit – a kommunista hatalommal... egyszer s mindenkorra r{süttetheti a zsidós{gra a kommunizmus bélyegét.” [135] A berlini Rul vezércikke: „M{r így is eléggé... összemossa a vil{g a bolsevikokat a zsidókkal. Ezek ut{n még meg kell kötni őket a több sz{zezer szegény sorsa felett érzett felelősséggel. Akkor majd meg lehet zsarolni a gazdag amerikai zsidókat azzal a fenyegetéssel: összeomlik a szovjethatalom és grandiózus pogrom mossa majd el az {ltala létrehozott zsidó településeket, teh{t b{rmi {ron fenn kell tartani a szovjethatalmat.” [136] „Poszlednyije novosztyi: Ebben a tervben a sors iróni{ja következtében összetal{lkozott a bolsevista blöff az amerikai nagyvonalús{ggal”, az amerikaiak meg r{haraptak, nem értvén, mi is történik a Szovjetunióban. *137] És valóban, a vil{g zsidó közvéleményét {tj{rta az örömteli remény, hogy küszöbön {ll a zsidó földműves murka tisztességének helyre{llít{sa. „A zsidó polg{rs{g... össz-németorsz{gi kongresszusa Hjalmar Schacht, a német {llami bank igazgatój{nak elnökletével” 1925 szeptemberében döntést hoz a t{mogat{sról. Franciaorsz{gban Leon Blum létrehozza a zsidó konstruktív alapot, amely traktorokat küld az új zsidó telepeseknek. New Yorkban létrehozt{k „A szovjetunióbeli zsidó földművelést segítő t{rsas{got”. A vil{g sz{mos orsz{g{ban, beleértve Dél-Afrik{t is, pénzt gyűjtöttek a zsidó földművelés jav{ra; fizettek a szoci{ldemokrat{k, az {llamellenesek, és – ezt írj{k – az egyszerű munk{sok is. Amikor pedig „Fischman, az amerikai »Morning Journal« szerkesztője”, mint oly sokan m{sok feltette a kérdést: „etikus-e az orosz zsidós{g részéről a letelepedésükhöz kisaj{tított földeket haszn{lni”, a Jewish Chronicle pedig ismét emlékeztetett arra, hogy a kor{bbi tulajdonosok „többsége börtönben van, kivégezték vagy sz{műzték”, akkor kérdéseikre maga Louis Marschall, neves amerikai jog{sz, a Joint vil{gszervezet elnöke v{laszolt: elismerte a jótékonys{gi célú forradalmi kisaj{tít{sok jogszerűségét. *138] -[903]-
(Tulajdonképpen, m{r 1919-1923-ban „több, mint 23 ezer zsidó települt le az üresen {lló kor{bbi földesúri birtokokra az egykori letelepedési terület kisv{rosai és v{rosai közelében”, 1923 tavasz{ra pedig m{r nem is maradt ilyen földterület, és „kezdtek össze{llni az első kis létsz{mú zsidó csoportok, amelyek {t akartak települni a délukrajnai szabad sztyeppékre”. [139] Ez a mozgalom 1925-ben gyorsult fel.) És külön szervezetként kiv{lt a nemzetközi zsidó Agro Joint (Marschall mellett Paul Wirburg bank{rral az élen, de itt kommunista krónik{sunk oszt{lymegvetése felmondja a szolg{latot, és élénken helyesel) az anyaszervezetből. Az Agro Joint szerződést köt a KomZET-tel traktorok, mezőgazdas{gi gépek, kiv{ló minőségű vetőmagvak sz{llít{s{ról, artézi kutak építéséről, a zsidó fiatalok szakmai képzéséről. Ebbe a segélyezésbe besz{llt az EKO is. Az OZET 1926-os kongresszus{n Kalinyin „élesen fellépett a (szovjet zsidók) beolvad{sa ellen, és meghirdette a zsidó önkorm{nyzat {tfogó programj{t” (amit Nyugaton „Kalinyin-nyilatkozat”nak neveztek el). „Az elsődleges tervek szerint Dél-Ukrajn{ba és a Krím északi részére mintegy 100 ezer csal{d költözött volna, vagyis a Szovjetunió teljes zsidó lakoss{g{nak mintegy 20%-a”; tervbe volt véve külön zsidó nemzetiségi j{r{sok létrehoz{sa is. (Sokan azonban „munkanélküli mivoltuk ellenére sem kív{ntak mezőgazdas{gi munk{val foglalkozni”; és „csup{n az {ttelepülésre hajlandó zsidók mintegy fele maradt véglegesen is a telepesek birtokain”.) [140] Az OZET programja ellen azonban az amerikai cionist{k is felléptek, akik „a szovjetunióbeli széles körű zsidó letelepítési programok propagandaíj{ban a cionizmus és az Erec-Iszraél betelepítésének alternatív{j{t l{tt{k”. Az OZET őszintétlenül mentegetőzött, hogy a tele egy{ltal{n nem mond ellen Palesztina betelepítésének. [141] Nagy reményeket fűztek a Krímhez. Ukrajn{ban és Belorusszi{ban 455 ezer hekt{r földet jelöltek ki a zsidó letelepítés rész ére, a Krímben pedig 697 ezer hekt{rt. „A zsidók földművelési és ipari céllal a Krímbe való {ttelepítésének tízéves terve értelmében” a zsidók ar{nya a lakoss{gon belül az 1929. évi 8%-ról 1939-re 23%-ra kellett, -[904]-
hogy nőjön (a tervek szerint a zsidók létsz{ma jelentősen meghaladja majd a tat{rokét), és „nem lehet semmiféle elvi akad{lya” annak, hogy „a Krími Ön{lló SzSzK kötelékében egy külön{lló Észak-krími Független Zsidó Közt{rsas{g vagy terület” jöjjön létre. *142] A zsidók Krímbe telepítése ellenséges érzületet v{ltott ki a tat{rok („zsidóknak adj{k a Krímet”?), és az ottani nagysz{mú föld nélküli paraszt körében. És l{m, írja Larin, „m{r az egész orsz{got bej{rj{k a rosszindulatú koholm{nyok (arról, hogy a legjobb földeket utalj{k ki, hogy a nem zsidó dolgozó lakoss{got és a nem zsidó telepeseket emiatt megfosztj{k ezektől a földektől, hogy kiz{rólag a zsidó telepesek kapnak jelentős segítségét a hatós{gok rész éről stb.)”. Od{ig fajultak a dolgok, hogy Veli Ibraimov, a krími ASZSZK KB elnöke interjút közölt a Krasznij Krím (A Vörös Krím) c. szimferopoli újs{gban (1926. szeptember 26.), amit Ju. Larin nem idéz, de amit a „rosszindulatú burzso{ sovinizmus pogromokra uszító” megnyilv{nul{s{nak nevez. R{ad{sul Ibraimov olyan hat{rozatokat és terveket közölt, amelyek „egyelőre nem hozhatók nyilv{noss{gra”. Erre fel Larin feljelentést ír a központi ellenőrző bizotts{gnak és az SZKbP KB-nak (nagyon büszke r{, le is hozza a könyvében). Mindennek eredményeképpen Ibraimovot „lev{ltj{k majd kivégzik”, ezek ut{n Krím zsidó betelepítése felerősödött. Nagyon jellemző a kommunista rezsim módszerére: Ibraimovot nem politikai v{dakkal {llított{k z{rt t{rgyal{son a bírós{g elé, hanem „mert kiderült kapcsolata a kul{kokból és bandit{kból {lló csőcselékkel”, banditizmusért. *143] „Az Ibraimovval együtt azt{n kivégzett bizonyos Musztaf{t”, cinkost{rs{t és a KVB elnökhelyettesét, szintén a bandit{khoz sorolt{k. *144] A zsidó telepeseknek nyújtott jelentős segélyekről szóló híresztelések azonban nem szűntek meg. A hatós{gok prób{lt{k szétoszlatni azokat. Kinyitjuk a korm{nyzat lapj{n 1927-ből. „A zsidó {ttelepülőknek jelentős segítséget nyújtanak” a „zsidó t{rsadalmi szervezetek” (nem mondja, hogy nyugatiak), nem pedig az {llam, ahogy a pletyk{k szólnak. A c{folat kedvéért Schlichter (az a kötekedő fiatal a kijevi dum{ban, 1903 októberében, ha valaki emlékszik r{), az USZSZK földművelési népbiztosa végigutazza Dél-Ukrajn{t. (Kamp{nyszerűen, mivel ezen a ny{ron m{s lapokban is cikkek jelentek -[905]-
meg a zsidó letelepítésről.) Olyan hírek röppentek fel ugyanis, „hogy a zsidók maguk nem művelik a kapott földeket, hanem bérbe adj{k vagy bérmunk{sokkal dolgoztatnak”, vagyis, az akkori szóhaszn{lattal, zsellérekkel. Nos h{t: „nem tal{lkoztunk (ilyen) jelenségekkel”, mindenesetre azonban „meg kell tiltani a zsidó telepeseknek, hogy földjeiket bérbe adj{k”. A bérmunk{sok foglalkoztat{s{ról szóló elterjedt híresztelésekkel kapcsolatban Schlichter erre a bejelentésre szorítkozott: „mi (népbiztos és a bizotts{g)... nem tal{lkoztunk a bérmunka alkalmaz{s{nak eseteivel”. Egyébként, „a zsidó {ttelepítések körül kialakult egészségtelen légkört... igen széles körű felvil{gosító kamp{nnyal” lehet szétoszlatni. *145] A cikk bizonyos sz{mokat is megszellőztet: a herszoni területre 1925 végétől 1927 július{ig „630 zsidó gazdas{got” telepítettek {t. *146+ Egész Ukrajn{ban pedig „1927-ben 48 zsidó földműves településen... 35 ezer ember élt”. A Krímben pedig „1926-ban a zsidó mezőgazdas{gi településeken... 4.463 zsidó élt”. [147] Ezek mellett a sz{mok mellett igen kétségesen hat az az értesülés, hogy a zsidó „földműves telepeken 1928-ban mintegy 220 ezer zsidó élt” [148], vagy Larin kijelentése arról, hogy 1929 elején 200 ezer. Miből sz{rmazik azonban a sz{molnak ez a több nagys{grenddel való eltérése? Hisz Larin is azt közli, hogy 1929-ben „a zsidók ar{nya a paraszti lakoss{g körében egészen elenyésző”, nem haladja meg a 0,2%-ot (miközben a Szovjetunióban a kereskedők között a zsidók ar{nya „majdnem 20%”, a teljes lakoss{g körében pedig 2%). [149] Majakovszkij így l{tta (szabad fordít{sban): Szívós munk{j{val a zsidó a Krímben feltöri a kővé szikkadt talajt. A zsidó földművelési program azonban gyakorlatilag nem hozott eredményt. S ok telepes sz{m{ra nem volt semmi ösztönzés a marad{sra. Hisz maga az {ttelepülés (és a h{zépítés) felsőbb parancsra és nyugati szervezetek t{mogat{s{val történt. Nem segített az sem, hogy maga az {llam haszn{lt „bér”-munk{t a zsidó {ttelepü-[906]-
lők gazdas{g{nak beindít{s{hoz: itt van péld{ul, „kevesen tudj{k”, hogy a Sevcsenko nevét viselő ukr{n kolhoz traktorai művelték meg a „szomszéd zsidó falvak” földjeit. *150+ És annak ellenére, hogy „az 1920-as évek végén, a 30-as évek elején a Krímbe évente 2-3 ezer csal{d költözött”, „az ötéves {ttelepítési erőfeszítések eredményeként”, amikor 10-15 ezer csal{dról kelljen szó essen, „a Krím zsidó településein mintegy 5 ezer csal{d lakik”. Az ok „a telepesek gyakori visszatelepülése a kor{bbi lakóhelyükre vagy a krími v{rosokba vagy a Szovjetunió m{s részeibe”. [151] A 20-30-as évek ezen „visszafordulósdij{val... a zsidók tömegesen hagyj{k el a mezőgazdas{got a Szovjetunióban”, vessük össze az elv{ndorl{st a XIX. sz{zad zsidó földművestelepekről, csakhogy most „új elfoglalts{gok lehetősége nyílt meg az iparban” (valamint a közigazgat{si intézményekben, ami a XIX. sz{zadban tilos volt). *152] Végül közeledett a kollektiviz{l{s is. Szemjon Dimanstein, hosszú évek óta a zsiszekció (az SZKbP KB mellett működő zsidó szekció) elnöke, {llhatatos kommunista, aki bizakodó hangulatban tűrte a 20-as évek minden szovjet intézkedését, 1930-ban egyszer csak „fellépett a sajtóban a nemzetiségi j{r{sok teljes kollektiviz{l{sa ellen”, a zsidó telepek védelmében a kollektiviz{l{stól, „amiért figyelmeztetésben részesítették”. [153] A kollektiviz{ció azonban eljött, „nem kímélve a zsidó földművelés friss hajt{sait sem”. [154] Szinte egyidejűleg az „internacionaliz{ció” jelszav{val „összeolvasztott{k a zsidó kolhozokat a nem zsidókkal” [155+, és a zsidó földművelési program Ukrajn{ban és a Krímben véglegesen kifújt. A zsidók {ttelepítésével kapcsolatos legfőbb szovjet elgondol{s, mint ismeretes, Birobidzs{n volt; az Amur két mellékfolyója közötti terület a kínai hat{rn{l, „amelynek területe majdnem eléri Sv{jcét”. A későbbiek sor{n különbözőképpen jellemezték. Hruscsov a kanadai kommunist{kkal folytatott beszélgetésben 1956-ban dicsekedett: a talaj a legtermékenyebbek közül való, az éghajlat déli, „sok a víz és a nap... a folyók telve hallal... hatalmas erdőségek”. A Szocialisztyicseszkij vesztnyik (Szocialista Hírlap) elmondja, hogy Birobidzs{n területét „vad tajga borítja, amelynek jelentős része mocsaras”. [156] Encyclopaedia Britannica: „síks{g, nagy kiterjedésű mocsarakkal, helyenként -[907]-
elmocsarasodott erdő”, de még „termékeny talaj... az Amur mentén”. *157+ Az ötlet (a Szovjetunió KVB mellett működő) KomZET-ben jelent meg 1927-ben: nemcsak „a zsidó lakoss{g jelentős részét kompakt módon letelepült paraszti földművelő lakoss{ggal alakítani” (Kalinyin), hanem (a reakciós cionizmus ellensúlyaként) létrehozni a nemzetiségi otthont, a zsidó független közt{rsas{got is, legal{bb félmilliós lakoss{ggal. *158+ (Nem kiz{rt az sem, hogy a koz{kok ellenséges területébe szovjethű csoportot kív{ntak beékelni.) Az OZET még abban az évben tudom{nyos expedíciót küldött Birobidzs{nba, 1928-ban pedig döntés születik – a jelentős sz{mú zsidó telepes megérkezése előtt – az előzetes munk{latok elvégzéséről, a települések felépítéséről (a helyi lakoss{g vagy a v{ ndorló kínai-koreai közösségek segítségével). A visszaemlékezések szerint a helyi őslakosok (bajk{lontúli koz{kok, akik a XIX. sz{zad 60-80-as éveiben települtek oda, és m{r sok bajt túléltek ezen az erdős vidéken) megriadtak a tervezett zsidó betelepüléstől. N{ luk ugyanis v{ltógazd{lkod{s folyt, amelyhez t{gas területek szükségesek, és most a földterületek, a kasz{lók és a vad{szat csorbít{s{ra sz{mítottak. A KomZET bizotts{ga „besz{molój{ban nagys{grendileg 35 ezer csal{d fokozatos betelepülését l{tta re{lisnak... A területtel való gyakorlati ismerkedés azonban megmutatta, hogy ezek a remények túls{gosan is rózs{sak.” A Szovjetunió KVB 1928 m{rcius{ban Birobidzs{nt kifejezetten a zsidó letelepítésre sz{nta, és azonnal elkezdődött a telepesvonatok össze{llít{sa, amelyek Ukrajna és Belorusszia „a földműveléssel egy{ltal{n első ízben foglalkozó v{roslakóiból”, a mezőgazdas{gi munk{ra felkészületlen emberekből {lltak. *159] (A telepesek sz{m{ra a mézesmadzagot a „megfosztotts{g” megszüntetése jelentette.) A Komszomol (szok{s szerint l{zas buzgalommal) megszervezte az „OZET-hónapot”, az úttörőküldöttségek keresztül-kasul utazt{k az orsz{got a birobidzs{ni {ttelepülés pénzügyi t{mogat{s{t gyűjtendő. A hamarj{ban {ttelepített zsidó csal{dok megérkeztek és elborzadtak a körülmények l{tt{n. Barakkokba költöztették őket a Tyihonykaja {llom{son (a leendő Birobidzs{n v{ros). „A barakklakók közül... némelyeknek sikerült {ttelepülési kölcsönt és hitelt fel-[908]-
venniük, amit a barakkban tany{zva felélnek anélkül, hogy a földeket ak{r csak megnéznék. M{sok, a kevésbé ügyesek, koldussorban tengődnek.” [160] „Az első munkaév alatt Birobidzs{nban csup{n 25 rönkh{zat építenek fel, csup{n 125 hekt{r földet sz{ntanak fel, és egyetlen hekt{rt sem vetnek be.” Nem is maradtak Birobidzs{nban olyan sokan: 1928 tavasz{n ezer munk{s érkezett, és július végére 25%-uk csalódottan elutazott; az egész 1928. év sor{n érkezett {llom{nynak „több mint a fele m{r 1929 febru{rj{ig elhagyta Birobidzs{nt”. [161] több mint 18 ezer {ttelepülő érkezett 1928 és 1933 között, a zsidó lakoss{g azonban csak 6 ezerre nőtt; m{s adatok szerint „1929-ben a letelepedésre tervezett zsidóknak csak a 14%-a maradt új lakóhelyén”. *162+ Kor{bbi lakóhelyükre tértek vissza, esetleg Habarovszkba vagy Vlagyivosztokba települtek {t. Larin, aki sok értelmes és szenvedélyes oldalt ír az optim{lis zsidó földművelési berendezkedésről, felh{borodik: „Felesleges ekkora hűhót csapni... Birobidzs{n körül... utópia arról, hogy egymillió zsidó lakik majd (ott)... A betelepítést m{r-m{r a szovjet zsidók nemzeti kötelezettségévé tették... vissz{j{ra fordított cionizmus... miféle narodnyik módi.” A nemzetközi zsidó szervezetek pedig a kezdetektől fogva nem pénzelik Birobidzs{nt, mivel „túls{gosan költségesnek és kock{zatosnak” tartott{k. *163+ Pontosabban, a nyugati zsidó szervezetek, az Agro-Joint, az ORT és az EKO egy{ltal{n nem rokonszenveztek ezzel a t{voli, ur{lontúli elképzeléssel. *164+ Semmiképpen sem volt ez „zsidó terv”, hanem a szovjet hatós{gok ötlete, akik hevesen nekil{ttak, hogy szétrombolj{k és újj{építsék az orsz{g életét. Az egyszerű szovjet zsidók életére szinte az októberrel kezdődően és a 20-as évek végéig a legmesszebbmenőkig befoly{ssal volt a zsiszekek, a zsiszekciók tagjainak tevékenysége. A nemzetiségügyi népbiztoss{g mellett (1918 janu{rj{tól 1924-ig) működő {llami zsidó biztoss{g mellett gyorsan bővült az SZKbP mellett működő aktív zsidószervezet is. M{r 1918 tavasz{tól sietve hozt{k létre a zsibizeket és a zsiszekciókat a korm{nyzós{gokban, majdnem megelőzve a szervezésben a központi zsiszekciót. Ezek olyan közeget jelentettek, -[909]-
amely fanatikusan rajongott a kommunista eszm ényekért, tal{n még szenvedélyesebben, mint maguk a szovjet hatós{gok, és bizonyos időszakokban még túl is tett azokon a tervek vonatkoz{s{ban. Így „a zsiszekció sürgetésére 1919 elején a zsidó biztoss{g hat{rozatot adott ki, amelyben az ivritet »a reakció és az ellenforradalom nyelvének« minősítette, és előírta a zsidó iskol{kban a jiddis nyelvű oktat{st”. *165+ A zsiszekció központi irod{ja a kommunista p{rt KB mellett működött, sok helyi szervezet létesült az egykori letelepedési területen. „A zsiszekciók alapvető rendeltetése a zsidó lakoss{g kommunista nevelése és szovjetiz{ciója volt anyanyelvükön, a jiddisen... A zsidó oktat{s és kultúra teljes vertikuma a (közt{rsas{gok) művelődési népbiztoss{gai zsidó irod{inak volt al{rendelve” 1924-től 1928-ig; „az erőszakos jiddisiz{ció sor{n elkövetett túlkap{sok miatt” ezeket felsz{molt{k és „a zsiszekciók befoly{sa még jobban megerősödött”. [166] A zsiszekciók tevékenysége a 20-as évek folyam{n azonban eléggé ellentmond{sos. „Egyfelől a rendkívül erőteljes agit{ciós és hírverési munka a jiddis nyelvű kommunista nevelés terén, kíméletlen harc a judaizmus, a hagyom{nyos zsidó oktat{s, a zsidó közösségi struktúr{k, független zsidó szervezetek, politikai p{rtok és mozgalmak, a cionizmus és az ivrit ellen. M{sfelől pedig ellen{ll{s a beolvad{snak, a jiddis nyelv és az azon megjelenő kultúra t{mogat{sa, a szovjet zsidóképzés, zsidó tudom{nyos kutat{sok megszervezése, a szovjet zsidók gazdas{gi helyzetének javít{s{ra ir{nyuló intézkedések”; emellett „a zsiszekciók gyakran szélsőségesebb {ll{spontra helyezkedtek, mint a központi p{rtszervek”. [167] Vajon kikből tevődött össze az anticionista zsiszekció? „Nagyobbrészt a kor{bbi bundist{kból és szocialista-territorialist{kból.” [168+ Ezek legtöbbje beleolvadt az SZKbP-be mint {t{lló vagy „neofita515 kommunista”. A zsiszekció célja: az oroszorsz{gi zsidós{gra kifejtett kommunista befoly{s kiterjesztése. B{r a levegőben lebegett a vil{g zsidós{g{tól elszigetelt „zsidó szovjet nemzet” létrehoz{sa, mégis egyidejűleg „a zsiszekció tevékenysége paradox módon a 515
Neofita (görög, latin): egyh{zi szóhaszn{lat szerint az olyan keresztény, aki nemrég keresztelkedett meg. (újhitű)
-[910]-
szervezetet a zsidó lakoss{gnak a »szocialista építésbe való« bevon{s{nak »műszaki appar{tus{ból« a szovjetunióbeli zsidó élet konszolid{ciós központj{v{ v{ltoztatta”. A zsiszekcióban szakad{sra került sor: „az azonosul{s erőltetésének hívei” elv{ltak azoktól, akik a zsidó lakoss{g körében végzett mindenféle tevékenységet „a zsidó nép megőrzését elősegítő szükséges eszköznek” tekintették. *169] A Orosz Zsidók Könyve együttérzéssel megjegyzi, hogy a zsiszekció tevékenysége „a prolet{r m{z alatt mégis mag{n hordozta a nyilv{nvaló zsidó nemzeti von{sokat”. (1926-ban péld{ul felhaszn{lva a p{rt {ltal{nos jelszav{t: „Arccal a falu felé!”, a zsiszekció saj{t jelszót hirdetett: „Arccal a kisv{ros felé!”) „Nem véletlenül v{ltott ki ez a tevékenység r{hangolód{st, sőt néha szimp{ti{t is a zsidós{g széles köreiben, Lengyelorsz{gban és az Egyesült [llamokban.” A szerző a tov{bbiakban ezt a tevékenységet „a zsidó nacionalizmus sokszínű jelenségének” nevezi „kommunista arculattal”. [170] A kommunista p{rt azonban 1926-ban szűkítette a zsiszekció hat{skörét, és zsidó irod{v{ alakította {t. Majd 1930-ban a zsidó irod{t is bez{rt{k, az SZKbP-beli többi nemzetiségi szekcióval egyetemben. [171+ Ezek ut{n a zsiszekek m{r a kommunizmus közös lobogója alatt folytatt{k tevékenységüket. „Az orosz zsidós{g elvesztette önkifejezésének minden form{j{t, beleértve a kommunist{t is.” [172] A zsiszekció végével dat{lható a bundista mozgalom végleges feloldód{sa is, „engedni a külön{lló nemzeti létezést is, még ha az a szigorú szoci{ldemokr{cia ellenében történne is”. [173] Igen sokan azonban a kor{bbi zsiszekek és egyéb zsidó szocialist{k közül a zsiszekció bez{r{sa ut{n sem józanodtak ki. Nem tekintettek vissza hitsorsosaikra, és a „szocializmus építését” saj{t vagy b{rmely egyéb nép java fölé helyezték: p{rt- és {llami szolg{latban maradtak. És ez a sokrétű szolg{lat volt a legink{bb szem előtt. Statisztikai sz{mokkal értékeljük-e vagy sz{mos egyforma péld{val érzékeltessük, vit{n felül {ll, hogy a bő vizű zsidó hull{m {tj{rta az akkori évek szovjethatalm{t. És mindez abban az orsz{gban történt, amely üldözte a szól{sszabads{got, a kereskedelem szabads{g{t, a vall{st, nem is beszélve az emberi méltós{gról. -[911]-
A zsidó kultúra {llapot{t a Szovjetunióban a BickermanPaszmanyik-féle csoport 1923-ban igen sötéten l{tta. „A zsidó kultúra mezején minden ki van szaggatva és szét van taposva” [174]; „a zsidó nemzeti kultúra alapjai inognak, ereklyéit s{rba tapodt{k”. [175+ Sz. Dubnov is hasonló képet l{t 1922-ben, és írt a „sz{nalmas roncsokról”, a „pusztul{s képéről, és a sötét vademberek hőstetteiről, akik az egykori kultúra utolsó maradv{nyait zúzz{k szét”. [176] Csup{n csak a zsidó történetír{s, amint ezt sz{mos engedélyezett közzététel bizonyítja, nem szenvedett pusztul{st a szovjethatalom első évtizedében. A forradalom évétől kezdve hozz{férhetővé v{ltak az {llami levélt{rak, beleérne a rendőrségi ügyoszt{lyét is, ami a zsidó kutatók részére jelentős lehetőséget biztosított a kivonatol{sra és a megjelentetésre mind a zsidók részvételéről a forradalmi mozgalomban, mind pedig a pogromokról, és a „ritu{lis” perekről. 1920-ban újj{születik a zsidó történelmi-néprajzi t{rsas{g, két kötetben megjelenteti az Anyagok az oroszorsz{gi zsidóellenes pogromok történetébőlt. Később a t{rsas{got „t{mad{sok érték a zsiszekció részéről”, tevékenysége „apadni kezdett”, és 1929-ben bez{rt{k. Megjelent a Jevrejszkij vesztnyik (Zsidó Hírlap) és a Jevrejszkaja letopisz (Zsidó Krónika); 1926-1928-ban bez{rt{k. Folytatta munk{j{t Dubnov Jevrejszkaja sztarin{ja (Zsidó Régmúlt) (azut{n is, hogy 1922-ben elhagyta Oroszorsz{got); 1930-ban bez{rt{k. Még 1916 óta működött a zsidó néprajzi múzeum; 1930-ban bez{rt{k. [177] A zsidó kultúra sorsa a 20-as években két, különtartó sors: ivrit és jiddis nyelven. Az ivritet erősen elnyomt{k, tiltott{k, mert a hatalom mind a vall{s, mind a cionizmus hordozój{t l{tta benne. Még a szovjethatalom megszil{rdul{sa előtt, 1917-1919-ben „Oroszorsz{gban több, mint 180 könyv, brosúra és folyóirat jelent meg ivrit nyelven” (a legtöbb Odessz{ban, de Kijevben és Moszkv{ban is). Az a nézet, hogy „az ivrit sorsa összefonódott a győzedelmes kommunista forradalom sors{val”, tartotta mag{t még a 20-as évek elején is azon „fiatalok között, akik olyan »forradalmi és irodalmi tribünt prób{ltak létrehozni, amelynek z{szlaja alatt egyesülhettek volna a vil{g zsidós{g{nak fiatal alkotóerői«„. [178] A „zsiszekció kij{rta azonban, hogy a zsidó biztoss{g az ivritet »reakciós nyelesé« nyilv{nítsa”, és a mű-[912]-
velődésügyi népbiztoss{g m{r 1919-ben „betiltotta tanít{s{t minden oktat{si intézményben. Megkezdődött az ivrit nyelvű könyvek kiemelése a könyvt{rakból.” [179] A jiddis nyelvű kultúr{ra sokkal élénkebb sors v{ rt. A jiddis még mindig a zsidó tömegek nyelve volt. Meg kell jegyeznünk, hogy az 1926. évi népsz{ml{l{s adatai alapj{n a zsidóknak még 73%-a „anyanyelvének a zsidót jelölte meg” [180+ (m{s forr{s szerint 66%-a [181+), vagyis a zsidó tömeg jiddis nyelven még meg tudta őrizni kultúr{j{t. Ezt haszn{lta ki a szovjethatalom. Amíg a szovjethatalom első éveiben, a bolsevizmusban az a nézet uralkodott, miszerint a forradalom katlan{ban a zsidóknak el kell vetniük nyelvüket és nemzetiségüket, addig később a nemzetiségügyi népbiztoss{g mellett működő zsidó biztoss{g és a zsiszekció, valamint a közt{rsas{gok művelődésügyi népbiztoss{gai mellett működő zsidó oszt{lyok elkezdték jiddis nyelven is létrehozni a szovjet kultúr{t. A 20-as években a jiddist az egyik {llami nyelvvé tették Belorusszi{ban; Odessz{ban a 20-as, és még a 30-as években is a jiddis volt „sok {llami intézményben az alapvető nyelv”, volt jiddis nyelvű bír{skod{s, és zsidó ór{k a r{dióban. [182] „A jiddis nyelvű iskol{k 1923-tól gyors szaporod{snak indulnak szerte a Szovjetunióban” (beleértve Nagy-Oroszorsz{got és Moszkv{t is). 1923-tól (egészen 1930-ig) megkezdődött a kor{bbi letelepedési terület zsidó iskol{inak „szisztematikus jiddisiz{ciós (sőt, kényszer-jiddisiz{ciós) hull{ma”; sz{mos iskol{ban {ttértek a jiddisre, a szülők ellen{ll{sa ellenére is. Amíg 1923-ban a Szovjetunióban 495 jiddis nyelvű iskola működött, amelyekben 70 ezer zsidó gyermek tanult, addig 1928-ban m{r 900 iskola, 1930-ban pedig ezekben az iskol{kban m{r 160 ezer gyermek tanult. (Ez még azzal is magyar{zható, hogy addigra az ukr{nok és a beloruszok teljes kultur{lis ön{llós{got kaptak, és nem akart{k, hogy a zsidó gyerekek az eloroszosod{s hordozói legyenek. A zsidó szülők meg nem akart{k gyerekeiket ukr{n vagy belorusz nyelvű iskol{ba j{ratni, orosz nyelvű iskola pedig addigra m{r nem maradt, így nem maradt m{s, mint a jiddis nyelvű oktat{s.) Apropó, ezekben az iskol{kban nem tanult{k a zsidó történelmet, ehelyett volt az „Oszt{lyharc a zsidókn{l” című -[913]-
tant{rgy. *183] (Ugyanúgy, ahogy az orosz iskol{kban sem tanított{k sem az orosz, sem egyéb történelmet, csak a „t{rsadalomismeretet”.) És egy{ltal{n, a 20-as években „a szovjet zsidó iskola tantervéből folyamatosan kiszorított{k a saj{tos zsidó oktat{s azon néh{ny apró elemét is, amelyek még megmaradtak”. A 30-as évek elején pedig „a szovjet zsidó iskola meglehetősen független módon működő ir{nyít{si rendszerét véglegesen megszüntették”. [184] Független zsidó felsőoktat{si intézmények 1918-tól léteztek, az ENU (zsidó népi egyetem) Moszkv{ban (1922-ig), és a PENU Petrogr{dban, amit 1920-ban petrogr{di IVEZ-re (felsőfokú zsidó ismeretek főiskol{ja, egyik alapítója, később rektora Szemjon Lozinszkij) kereszteltek, és ezekben „jelentős sz{mú kiemelkedő tanerő dolgozott, akik sz{mos zsidó di{knak biztosítottak képzést”; a Joint segítségével az IVEZ 1925-ig működhetett. Zsidó tagozatok jöttek létre a belorusz egyetem (1922-től) és a 2. MGU (1926-tól) tan{rképző karain. Ne felejtsük ki a jiddis nyelvű központi zsidó p{rtiskol{t sem, CEPS (1921 óta). A zsidó oktat{si rendszerbe tartoztak még tanítóképző technikumok, valamint több mint 40 ipari és mezőgazdas{gi technikum. *185+ A zsidó kultúra tov{bbélt, és még jelentős segítséget is kapott, azonban a szovjethatalom feltételei között. A zsidó történelem mélységei tiltott területet jelentettek. És eközben az orosz történettudom{ny és filozófia teljes szétverése zajlott, a tudósok letartóztat{s{val p{rhuzamosan. A 20-as évek zsidó kultúr{j{t helyesebb m{r jiddis nyelvű szovjet „prolet{rkultúr{nak” nevezni. Ennek a zsidó kultúr{nak az érdekében {llami költségen újs{gokat és szính{zakat is indítottak. És l{m, negyven év múlt{n az Orosz Zsidók Könyve kor{ntsem fest sötét képet a zsidó kultur{lis {llapotokról a kora szovjet időszak Szovjetuniój{ban. Moszkv{ban tov{bbra is működött (egészen a 40-es évekig) a vil{gszerte ismert zsidó t{virati ügynökség (ETA) kirendeltsége – az egyeden, ami nem a TASSZ része volt –, és küldte értesüléseit hölföldre (természetesen szovjet cenzúra mellett). Jelentek meg lapok is jiddis nyelven, közülük a legfőbb – a zsiszekció lapja, a moszkvai -[914]-
Der Emes – 1920 és 1938 között. (Dimanstein szerint 1928-ban 34 jiddis nyelvű kiadó működött.) A jiddis nyelvű irodalom t{mogat{st kapott, de természetesen ir{nymutat{ssal: elszakítani „az októberig terjedő” zsidó történelmi múlttól, „októberesíteni”. Ez csak borongós előj{ték a boldogs{g és a felvir{gz{s korszaka előtt; befeketíteni minden vall{sos vonatkoz{st, és a szovjet zsidóban „új embert” keresni. És mindez olyannyira vonzóv{ v{lt némely ismert, a forradalom elől külföldre t{vozott zsidó író sz{m{ra is, hogy elkezdtek visszasz{llingózni a Szovjetunióba. Íme a névsor: 1925-ben David Hofstein költő (hab{r „felette mindig ott függött a »nacionalizmus« gyanúja”), Lejb Kvitko („könynyen összeszokott a szovjet helyzettel, és igen termékeny költőnek bizonyult”), 1926-ban Perec Markis („könnyen r{{ll a hivatalos tematik{ra, eleget tesz a p{rtvonal követelményeinek”), 1928-ban Moiszej Kulbak és Der Nistor (Pinhosz Kaganovics, aki később kitűnt a Masber csal{d című regényével, „a legink{bb nem szovjet és bensőleg a legszabadabb zsidó prózai mű a Szovjetunióban”), 1929-ben David Bergelson („a forradalomnak joga van a kegyetlenséghez”). [186] (Amit ő is, Markis is, Kvitko is saj{t bőrükön megtapasztalhattak 1952-ben.) Az ivrit nyelvű „burzso{” kultúra elnyomat{sra ítéltetett. H. N. Bjalik vezette írócsoport utazik 1921 -ben Palesztin{ba. Egy m{sik „ivrit nyelvű írócsoport a 30-as évek közepéig tartotta mag{t. Nagyritk{n tagjainak művei megjelentek” külföldi folyóiratokban. „Néh{ny szerzőt ezek ut{n letartóztattak, és jórészük nyomtalanul eltűnt, m{soknak sikerült kiszabadulniuk a Szovjetunióból.” [187] Ami pedig az orosz nyelvű zsidó kultúr{t illeti, a zsiszekek úgy tartott{k, hogy az „a hatalom beolvad{st t{mogató politik{j{nak szülötte a forradalom előtti Oroszorsz{gban”. A 20-as évek m{sodik felében a jiddis nyelvű írók kettészakadtak „prolet{r írókra és „útit{rsak”-ra, amint az egész szovjet irodalomban is. A legjelentősebb zsidó írók az orosz nyelvű szovjet irodalomba mentek {t. *188] (Terjedelme miatt ezt a kérdést könyvünkben nem t{rgyaljuk.) Moszkv{ban az {llami fenntart{sú, jiddis nyelvű zsidó kamaraszính{z 1921 óta vir{gzott, amelynek művészi színvonala is messze -[915]-
az {tlag fölé magasodott; a 20-as évek közepén a szính{z (1925-től {llami zsidó szính{z, GOSZET ) végigj{rta Európ{t, ezzel hallatlanul magasra növelve a szovjetek tekintélyét a vil{g zsidós{g{nak szemében. Természetesen ezúttal is a forradalom előtti zsidó kisv{rosi berendezkedés és vall{sos élet kifigur{z{s{val. Ebben a szính{zban fényes színészi karriert futott be Michoels, aki később a szính{zat igazgatta. [189] Nehezebb sorsa volt az ivrit nyelvű Gabima szính{znak, amely még október előtt jött létre. A szính{zat, amelyet kezdetben t{mogatott Lunacsarszkij, Gorkij és Sztaniszlavszkij, a zsiszekció „cionista fészek”-ként üldözte, Lenin külön engedélyével működhetett csak tov{bb. A Gabima {llami szính{zz{ alak ult. „Az ivrit egyetlen szigete (maradt) a Szovjetunióban, vil{gos volt azonban, hogy a szính{znak nincs jövője.” [190] (A. Kugel pedig, az egykori oroszorsz{gi szính{zi kritikus azért bír{lta a Gabim{t, mert az elfordult a zsidó mindennapi élettől és elhagyta a saj{ts{gos zsidó hangulatot. *191]) A szính{z 1926-ban külföldi vendégszereplésre utazott, de m{r nem tért vissza, nemsok{ra pedig felbomlott. [192] Ezzel szemben a jiddis nyelvi {llami zsidó szính{z elősegítette „a zsidó szính{zművészet fellendülését a Szovjetunióban. A 30-as évek elején az orsz{gban 19 hivat{sos jiddis nyelvű szính{z j{tszott... Moszkv{ban, a GOSZET mellett zsidó szính{zművészeti technikum is működik, Kijevben és Minszkben pedig zsidó dr{maművészeti stúdiók.” [193] A 20-as évek Moszkv{j{ban a Frajkunet nevű zsidó stúdiószính{z is j{tszott. Helyénvaló ehelyütt visszaemlékeznünk a szerencsétlen Szemjon Juskevicsnek, „a zsidó Gogol”-nak a szính{zhoz fűződő posztumusz 516 sors{ra. Epizódok című könyve 1926-ban jelent meg, „amely kifigur{zta a zsidó polg{rok viselkedését a forradalom időszak{ban”. Juskevics 1927-ben meghal, 1928-ban pedig a szovjet cenzúra betiltja a könyve alapj{n írott Szimka, a nyúlszívű című színdarabot. A darab polg{rs{gellenes, mit lehet még kív{nni, de „az egész cselekmény a zsidók között történik”, kineveti „a butas{got, gy{vas{got, kapzsis{got”, és a cenzúra betiltotta „judofób hangulatkeltés veszélye” miatta [194] 516
Posztumusz (latin): h{trahagyott, az alkotó hal{la ut{n publik{lt vagy odaítélt.
-[916]-
Mindeközben milyen {llapotban voltak a Szovjetunióban a cionista szervezetek? A kommunista hatalom sz{m{ra tot{lisan elfogadhatatlanok voltak, megv{dolt{k őket az „antanttal való együttműködéssel” és „a vil{gmérvű imperializmussal való összej{tsz{ssal”, de éppen nemzetközi elismertségük miatt visszafogottan kellett velük b{rmi. A zsiszekció 1920-ban sz{mura „polg{rh{borút hirdetett a zsidó utc{ban”. A cionizmus üldözését súlyosbította az ivrit nyelv korl{toz{sa is. „Az anticionista nyom{s azonban nem volt jelen mindenütt, és nem volt elég szigorú”, vagyis „tartós börtönbüntetés és sz{műzetés viszonylag ritk{k voltak”. A jobboldali cionist{kra 1920 tavasz{n r{ijesztettek rövid letartóztat{sokkal, de m{jus 1-jén mindenki amneszti{t kapott. „A Kreml politik{j{nak felem{ss{ga” megmutatkozott a Cionista Vil{gszervezet képviselőjével folytatott t{rgyal{sok sor{n is (1921 feb ru{rja); Csicserin nem mondott hat{rozott nemet közbenj{r{sukra, de a szovjet hatalom „még nem volt kész a cionizmus végleges megbélyegzésére” saj{t zsiszekciója nyom{n. R{ad{sul a NEP elindul{sakor „az adminisztratív nyom{s {ltal{nos csökkenése lélegzetvételnyi szünetet engedélyezett a cionista csoportok sz{m{ra is”. [195] (Érdekes, hogy Dzerzsinszkij ezt írta 1923-ban: „A cionist{k programja nem veszélyes a sz{munkra, sőt ellenkezőleg, hasznosnak tartom”; és 1924-ben: „elvi szinten a cionist{k bar{tai lehetünk”. *196+ Moszkv{ban 1920 és 1924 között tartotta mag{t a központi cionista iroda (1924 m{rcius{ban tagjait letartóztatt{k, és csak nagysz{mú bel- és külföldi közbenj{r{sra módosított{k közép-{zsiai sz{műzetésüket az orsz{gból való kiutasít{sra). *197+ M{r „1923-ban csup{n két engedélyezett cionista szervezet maradt a Szovjetunióban”: a Poalej Cion és a Gehaluc ifjús{gi szervezet „leg{lis” része, amely Palesztina földműves-betelepítését célozta meg. Ennek előkészítéseképpen részt vett a Szovjetunióban a kolhozok munk{j{ban; 1924-1926-ban folyóiratot adtak ki. *198+ Még a Ceirej Cion („Sion ifjús{ga”) cionista-szocialista p{rt balsz{rnya is egyre élesebb hangnemet ütött meg a bolsevikok vonatkoz{s{ban, 1924 tavasz{n elkezdődnek a letartóztat{sok, b{r rövid idejűek, de tömegesek, ezekut{n pedig illegalit{sba vonulnak és ezt az illegalit{st véglegesen m{r csak a 20-as évek végén tudt{k befejezni. -[917]-
Ennek az illegalit{snak a hangulat{t idézi a Ceirej Cion nyoma a jelentős ifjús{gi szervezetben (Kijev, Odessza). N{luk „az a jelszó j{rta: »A zsidó vér nem lehet a forradalom kerekének kenőzsírja.«„ A szovjethatalom vonatkoz{s{ban pedig „azt az {ll{spontot foglalt{k el, hogy form{lisan elismerik ugyan a szovjethatalmat, ugyanakkor meghirdetik a harcot a kommunista p{rt diktatúr{ja ellen”. Az agit{ciós munka fő csap{sir{nya a zsiszekció volt. „Többek között, különösen élesen agit{ltak a kisv{rosokból a földterületekre (Krímbe) való, akkoriban kezdődött {tköltöztetés ellen” ,mivel ebben „a nemzeti elkülönültség” megsértését l{tt{k. Ezek közül a fiatal cionist{k közül többen kerültek politikai elkülönítőkbe. Majd 1926-tól kezdődően a p{rt meggyengült és széthullott. *199+ A cionist{kat 1924 szeptemberében-októberében letartóztat{si hull{m öntötte el. Egy részüket b írós{g elé {llított{k, z{rt t{rgyal{son, és 3-tól 10 évig terjedő l{gerbüntetéseket kaptak. Majd 1925-ben a cionista küldötteket arról biztosította a szovjet KVB (Szmidovics), és a népbiztosok tan{csa is (Rikov), és maga a GPU is (Menzsinszkij és Deribasz), hogy semmi ellenvetésük a cionist{k működésével szemben, „amennyiben nem bujtogatj{k a zsidó lakoss{got a szovjethatalom ellen”. [200] Paszmanyik 1924-ben javasolja: „A cionist{knak, az ortodoxoknak és a nemzetiségi zsidóknak a szovjethatalom és a bolsevista vil{gnézet ellen küzdők első soraiban kell lenniük.” [201] De nem jött létre sem ez a szövetség, sem ez az első sor. A 20-as évek m{sodik felében ismét megkezdődött a cionist{k üldözése, a büntetőítéleteket felv{ltja a Szovjetunió területéről való kiutasít{s. „1928-ban a hatós{gok feloszlatt{k” az addig is félleg{lis Poalej Ciont, felsz{molt{k a „leg{lis” Gehalucot, és „bez{rt{k a tulajdon{ban lévő gazdas{gokat. Ebben az időben m{r véglegesen szétverték szinte az összes illeg{lis cionista szervezetet.” 1926 ut{n „szisztematikusan csökkent” az orsz{g elhagy{s{nak lehetősége. A cionist{k egy része börtönben és sz{műzetésben maradt. *202+
-[918]-
B{rmennyire is tömeges volt a fiatal v{rosi zsidók bevon{sa a kommunista és a szovjet kultúr{ba és tevékenységbe, nem k evésbé volt {llhatatos az ezzel szembeni ellen{ll{s sem a vall{sos, a nagyobbrészt idős, és az egykori letelepedési területen élő zsidók között. A p{rt odacsapott és széttiport. „Érdemes elmenni egy tősgyökeres zsidó v{rosba, ak{r Minszkbe, ak{r Vityebszkbe, hogy megl{ssuk, mint tiport{k el, taszított{k nyomorba, b{natba, reménytelenségbe mindazt, ami a zsidós{gban méltós{gteljes, tiszteletre méltó és figyelemre érdemes volt. Hogy ennek romjain az első sorokba, és az első helyekre romlott, könnyelmű, arc{tlan emberek kerüljenek.” [203] A bolsevista hatalom „a mi zsidó közegünkben... borzalmas anyagi és erkölcsi pusztít{st vitt véghez”. [204] „Egyfelől a zsidó bolsevikok tömegei, m{sfelől meg a zsidó nepmanok tömegei eléggé rettenetes módon jelzik, mily mélységekbe hatolt m{r a zsidós{g kultur{lis felboml{sa. És ha az orosz nép esetében is a bolsevizmusból való radik{lis kigyógyul{s feltétele a nemzeti és az {llami élet vall{sos és erkölcsi princípiumainak helyre{llít{sa, úgy a zsidó gondolainak is ugyanebben az ir{nyban kell munk{lnia.” [205] Valóban ebben az ir{nyban munk{lt. De ennek intenzív volt{ról és sikeréről erősen megoszlanak a vélemények. Egy közeli kort{rs úgy gondolja, hogy „a zsidó t{rsadalom vagy teljességgel korm{ny és vitorla nélkül maradt, vagy megzavarodott, és a zavarodotts{gtól lelkileg elt{volodott, elfordult a történtektől”, az orosz t{rsadalommal ellentétben, ahol mégis volt ellen{ll{s, hab{r „ügyetlen és sikertelen”. [206] „Az 1920-as évek végén, a 1930-as évek elején a zsidók tömegesen hagyt{k el hagyom{nyos életvitelüket.” *207+ Sőt: az oroszorsz{gi zsidós{g „az utóbbi 20 év alatt (ez 1933-ban íródott) egyre jobban és jobban elt{volodott saj{t történelmi múltj{tól... pusztítva a zsidó szellemet, a zsidó hagyom{nyt”. [208] Tov{bbi néh{ny év múlva, közvetlenül a m{sodik vil{gh{ború előtt: „Amidőn Oroszorsz{gban eluralkodott a bolsevista diktatúra, az ap{k és fiúk harca a zsidó utc{ban különösen kegyetlen form{t öltött.” [209] Körültekintve pedig mintegy félévsz{zad t{vol{ból – m{r Izraelből – M. Agurszkij emlékeztet: a zsidókat a forradalom következtében ért szerencsétlenségek oka jelentős részben az, hogy a zsidó -[919]-
szovjet ifjús{g elz{rkózott a vall{stó+ és a nemzeti kultúr{tól, „a kommunista ideológia kiz{rólagos hat{sa al{ került... A zsidók tömeges be{raml{sa az orosz életforma minden felületére és a szovjet vezetésbe, a forradalmat követő első húsz évben, a zsidók sz{m{ra halad{sellenesnek és k{rosnak bizonyult”. [220] És végül egy szerző a XX. sz{zad 90-es éveiből: „A zsidók képezték a forradalom elit csapat{t, ők voltak a győztes fél. Ez az orosz internacionalista-szoci{lis forradalom különleges von{sa. Ezenfelül a moderniz{l{s sor{n a zsidós{got politikailag bolseviz{lt{k és szoci{lisan szovjetiz{lt{k: a zsidó hitközség pedig – mint etnikai, vall{si és nemzetiségi struktúra – nyomtalanul eltűnt.” [211] A bolsevizmusba t{vozott zsidó ifjús{g megm{morosodott új szerepétől, életrevaló céltudatoss{g{tól. Némelyek a nagy elragadtat{s közepette még nemzetiségüket is megtagadt{k. Ez az internacionalizmusba és a fékevesztett ateizmusba 517 való {tmenet azonban nem tekinthető beolvad{snak abban a régi értelmében, amelytől annyira félt a zsidós{g: a környező többség kultúr{j{ban való feloldód{snak. Ugyanoda mentek ők is, ahova az egész ifjús{g tartott, megteremteni az új szovjet népet. Csak egy kicsiny ér, ahogy M. Agurszkij megjegyzi, amely még a pravoszl{v hitre is {ttért, de ugyanakkor meg kív{nva őrizni „a bolsevizmus politikai form{it”, mint Ja. Gurovics ügyvéd is, Venjamin metropolita 518 védője 1922-ben, annak hal{los végű t{rgyal{s{n *212], csak ez az ér akart feloldódni éppen az orosz kultúra folyój{ban, és nevezhető asszimil{nsnak. A Zsidó Enciklopédia most a „p{rt- és {llami appar{tus, gazd{lkodó, tudom{nyos, sőt katonai szervezetek és hivatalok” zsidó munkat{rsairól ír, hogy „többségük nem rejtette véka al{ zsidó sz{rmaz{s{t, de ők és csal{djaik gyorsan {tvették az orosz kultúr{t és nyelvet, így a zsidós{ghoz való tartoz{suk elvesztette kultur{lis tartalm{t”. [213] Valóban, csorb{t szenvedett ezekben az emberekben az őket felnevelő kultúra, alakult a „szovjet ember”, de az elkövetkező évtizedek megmutatt{k, hogy a zsidós{ghoz való tartoz{s érzésfoszl{nya megmaradt, azt nem sikerült kiirtani. 517 518
Ateizmus: istentagad{s, a vall{s, mint szükségtelen ellen harcoló nézetek ren dszere. Metropol ita: keleti keresztény egyh{z vezető főpapja.
-[920]-
De h{t még a 20-as évek idején is, péld{ul 1924-1926 folyam{n, az internacionalizmus ki{rad{sa ellenére is, vegyes h{zass{g („zsidók és oroszok vagy egyéb nem zsidók között”) orsz{gos {tlagban csak az esetek 6,3%-{ban fordult elő (a h{zass{gba lépő zsidók ar{ny{t tekintve). Az OSzFSzK-ban 16,8%, de Belorusszi{ban 2,8%, Ukrajn{ban pedig 4,5% *214+ (m{s adatok szerint, csup{n 1926-ot tekintve, orsz{gos {tlagban 8,5%, az OSzFSzK-ban 21%, Belorusszi{ban 3,2%, Ukrajn{ban pedig 5% [215+). Az asszimil{ciós összeolvad{s épphogy elkezdődött. Na és milyen volt ezek között az új feltételek között az izraelita vall{s helyzete? A bolsevik hatalom, amely minden vall{snak, mint olyannak az ellensége, kezdetben, a pravoszl{v egyh{zra mért legféktelenebb csap{s éveiben, visszafogott tűréssel viszonyult a zsidó vall{si gyakorlathoz. „A Der Emes című lap 1922 m{rcius{ban írta, hogy a KB agit{ciós és t{jékoztat{si oszt{lya nem fogja sérteni a vall{sos érzületet... 1920-as években ez a tűrés nem terjedt ki a pravoszl{v hitre, amelyre a hatalom mint a szovjet rendszer egyik legnagyobb ellenségére tekintett.” [216] Egyébként a pravoszl{v egyh{z értékeinek elkobz{s{t célzó kamp{ny elérte a zsinagóg{kat is. Je. Jaroszlavszkij írta az Izvesztyij{ban közölt „Mit vehetünk el a zsinagóg{kban” című cikkében: „A rabbik nagyon gyakran {llítj{k, hogy a zsinagóg{kban semmiféle érték sincs. A legtöbbször ez valóba n így is van... A falak {ltal{ban üresek. De a hét{gú gyertyatartók gyakran ezüstből vannak. Ezeket okvetlenül el kell kobozni.” Meg h{rom héttel kor{bban „a Szpaszo-Glinyiscsevszkin lévő zsidó imah{zból... elkoboztak 16 ezüstt{rgyat”, a szomszédos kor{lis zsinagóg{ból „57 ezüst- és 2 aranyt{rgyat”. Jaroszlavszkij még azon is gondolkozott, ne vessen-e ki progresszív adót azokra, akik a zsinagóg{kban a dr{ga helyeket bérlik, v{s{rolj{k ki. (Ezt az intézkedést azonban nyilv{nvalóan nem vezették be.) *217] „A zsiszekció szervezői azonban azt követelték a felsőbb vezetéstől, hogy ugyanolyan politik{t folytasson a judaizmussal, mint a kereszténységgel szemben.” [218+ M{r 1921-ben, a zsidó újévkor a zsiszekció „nyilv{nos bírós{got (tartott) a zsidó vall{s felett” Kijev-[921]-
ben. A Orosz Zsidók Könyve leírja ezt, és a többi „monstre-pert” 519 is 1921-22-ben: a héder-pert Vityebszkben, a jesiva-pert Rosztovban, és mag{nak az ítélet napj{nak a bírós{g elé {llít{s{t Odessz{ban. A t{rgyal{sokat tudatosan tartott{k jiddis nyelven, a zsiszekció gondoskodott róla, hogy a judaizmust bolsevik zsidók „ítéljék el”. A vall{sos iskol{kat rendelettel betiltott{k, 1920 decemberében jelent meg a művelődésügyi népbiztoss{g zsidó oszt{ly{nak körlevele a héderek és a jesiv{k megszüntetéséről. „Hosszú éveken keresztül azonban a héderek még folytatt{k földalatti létezésüket” [219], „nagysz{mi félleg{lis héder és jesiva tov{bbra is működik”. „A vall{sos nevelés tilalma ellenére összességében az 1920-as évek bizonyultak a legliber{lisabb időszaknak a zsidó vall{sos életben a Szovjetunióban.” [220] Persze, hogy a „zsidó dolgozók kérésére” többször prób{lkoztak a zsinagóg{k bez{r{s{val, de ez a sz{ndék „a hívők dühödt ellen{ll{s{val szembesült”. Mégis, „az 1920-as években bez{rt{k a központi zsinagóg{kat Vityebszkben, Minszkben, Gomelben, Harkovban, Bobrujszkban”. *221+ A Maroszejk{n lévő központi moszkvai zsinagóg{t „sikerült megvédeni M{ze rabbinak Dzerzsinszkijhez és Kalinyinhez intézett közbenj{r{s{val” [222]; 1926-ban Kijevben „bez{rt{k a kor{lis zsinagóg{t, amelybe a zsidó gyermekszính{z költözött”. [223] De „a legtöbb zsinagóga tov{bbra is működött. Így 1927-ben Ukrajn{ban 1034 zsinagóga és imah{z tevékenykedett” sőt, „a zsinagóg{k sz{ma az 1920-as évek végére megnőtt az 1917-es {llapothoz képest”. [224] A hatós{gok megprób{lt{k létrehozni az „élő zsinagóg{t” is (a pravoszl{vok „élő egyh{z{nak” hasonlatoss{g{ra), az ilyen zsinagóg{ban „szembetűnő helyen Lenin arcképét függesztették „megprób{lt{k bevezetni a „vörös rabbik” és a „kommuniz{lt rabbik” intézményét; azonban „semmi sem sikerült, nem sikerült szakad{st előidézni a zsidó közegben a hívők között”. [225] „A vall{sos zsidók túlnyomó többsége hat{rozottan fellépett az »élő zsinagóga« ellen, ezért a szovjet hatós{gok tervei... kudarcot vallottak.” [226]
519
Monstre (latin-német): rendkívüli nagy ar{nyú, óri{si.
-[922]-
A minszki rabbik egy csoportj{t 1930 végén letartóztatt{k. Mindny{jukat „szabadl{bra helyezték kétheti fogvatart{s ut{n, és miut{n al{írtak egy, a GPU munkat{rsai {ltal össze{llított levelet” *227+, miszerint 1. a zsidó vall{st nem üldözik a Szovjetunióban, „mint a c{ri Oroszorsz{g idején”; 2. a szovjet időszak alatt egyetlen rabbit sem végeztek ki. A zsidók {ltal lakott vidékeken ezenkívül „vas{rnapot vagy hétfőt igyekeztek pihenőnapp{ tenni; az iskol{kban, a zsiszekció követelésére szombaton is volt tanít{s, és vas{rnap volt a pihenőnap”. (Nemsok{ra pedig, 1929-től mindenkire az „ötnaposs{g” és a „hatnaposs{g” v{rt, vagyis egy lebegő szabadnap ötnaponta vagy hatnaponta, így a keresztények is elvesztették a vas{rnapot, a zsidók is a szombatot.) Ünnepnapokon a zsiszekek tomboltak a zsinagóg{k előtt, Odessz{ban „berontottak a broszki zsinagóg{ba... és demonstratíve kenyeret ettek a böjtölő hívők szemel{tt{ra”. Szerveztek ezenkívül „kommunista jom kippurokat” (a „kommunista szombatok” és „kommunista vas{rnapok” mint{j{ra t{rsadalmi munkavégzést az ítélet napj{n). „Az ünnepnapokon, különösen a zsinagóg{k bez{r{sakor, {ltal{ban t{leszeket 520 , Tóra-tekercseket, imakönyveket, vall{sos könyveket rekvir{ltak.” „A macesz 521 behozatal{t külföldről... hol engedélyezték, hol tiltott{k” [228], emellett „1929-től a hatós{gok magasabb adókulcsot alkalmaztak a maceszsütés esetében”. [229] Larin megjegyzi, hogy „b{mulatos módon engedélyezték” 1929 húsvétj{n a macesz sz{llít{s{t Königsbergből a moszkvai zsinagóg{kba. [230] A 20-as években mag{nnyomd{kban még adtak ki vall{sos zsidó irodalmat. „Leningr{dban a b{b{d ir{nyzatú h{szidoknak sikerült imakönyveket nyomtatniuk néh{ny kiad{sban, mindegyiket néh{ny ezres péld{nysz{mban”, D. Katzenelson leningr{di rabbi munk{j{t pedig a Krasznij agitator (Vörös Agit{tor) nyomd{j{ban adt{k ki. A 20-as évek folyam{n megjelentek zsidó napt{rak is, és „több tízezres péld{nysz{mban keltek el”. (2311 Sőt, „a zsidó hitközség volt az 520 521
T{lesz (j iddis): v{llra terítendő zsidó imalepel. Macesz (jiddis): a zsidók húsvétkor fogyasztott ropogósra sütött vékony kov{sztalan kenyere.
-[923]-
egyetlen vall{sos egyesülés (Moszkv{ban), amelynek a 20-as években engedélyezték istentiszteleti helyek építését”: m{sodik zsinagóg{t a II. Viseszl{vcev közben, a Szuscsevszkij töltés mellett, és egy harmadikat Cserkizovban. Ez a h{rom zsinagóga Moszkv{ban nyitva maradt a 30-as évek folyam{n. *232+ De „a fiatal zsidó írók és költők... lelkesedéssel írtak az üres zsinagóg{król, a mag{nyos rébéről 522 , akinek m{r nincs kit tanítania, a kisv{rosi fiúkról, akikből rettegett vörös komissz{rok lesznek”. [233] Azt is l{ttuk, hogyan őrjöngtek az orosz komszomolist{k a húsvéti hajnali mise idején, kiütötték az emberek kezéből a gyerty{kat és a szentelt kal{csot, később pedig ledöntögették a kereszteket a kupol{król; és a téglahalmazz{ v{lt sok ezer gy önyörű templom; és emlékezünk a sok ezer pap kivégzésére, és m{s ezrekre is, l{gerbeli sarogly{kat 523 cipelve. Akkoriban mindny{jan istenűzést tartottunk. A korai szovjet évektől fogva a zsidó értelmiség és ifjús{g előtt {ld{sos módon kit{rultak a tudom{nyhoz és az orosz nyelvű kultúr{hoz vezető utak, nagyon széles, de szovjet módon tartalmukban összeszorított utak. (A legkor{bbi szovjet évek idején a kultúra csúcsainak patrónusa Olga Kamenyeva, Trockij nővére volt.) M{r 1919-től kezdve „hatalmas sz{mban tódult a zsidó ifjús{g” a filmgy{rt{sba a Lenin {ltal az „azonnali agit{ciós hat{sa” miatt feldicsért művészetbe, a tömegpszichológia ir{nyít{sa végett. „Közülük sokan {lltak filmstúdiók, közt{rsas{gi és központi filmfőigazgatós{gok, oktat{si központok és forgatócsoportok élére.” (B. Sumjackij, a Mongol Közt{rsas{g egyik alkotója, Sz. Dukelszkij, a mozgóképipari főigazgatós{g vezetői különböző időszakokban. [234]) A kora szovjet filmgy{rt{s hat{sos megjelenése kétségtelenül zsidó érdem. A Zsidó Enciklopédia hosszasan sorolja a gy{rt{svezetőket, rendezőket, dramaturgokat, színészeket, forgatókönyvírókat, filmszakembereket. A rendezők közül Dziga Vertov sz{mít a szovjet, 522 523
Reb, rebbe: rabbi. Saroglya: rudakkal ell{tott (r{csos) sz{llítóeszköz.
-[924]-
alapvetően dokumentarista film klasszikus{nak: Lenini filmigazs{g, Lépdelj, Szovjet, A Donyecki-medence szimfóni{ja, H{rom dal Leninről *235+ (kevésbé ismert, hogy ő vette filmre Szergej Radonyezsszkij szent ereklyéinek elpusztít{s{t is). A „történelmi dokumentumfilm” kategóri{j{ban Eszfir Schub „régi filmhíradórészletek tendenciózus egym{s mellé helyezésével teljes estét betöltő propagandafilmeket szerkeszt (»A Romanov-dinasztia buk{sa«, 1927... stb.), a későbbiekben hasonló fog{sokkal készített dicsőítő és patetikus filmeket”. Közismertek a szovjet filmművészet történetében G. Kozincev és L. Trauberg (Sz. V. D., Új Babilon), Sz. Jutkevics. F. Ehrmlehr hozta létre a filmkísérleti műhelyt. Kiemelkedik még G. Rosal (Szkotyinyin uras{gék őexcellenci{ja – Girs Lekkert merénylete), Ju. Reisman (Kényszermunka, Szomjazik a föld) és m{sok. Az egész kora szovjet film legnagyobb alakja pedig Szergej Eizenstein. Ő hozta a v{szonra „az epik{t, a tömegjelenetek monumentalit{s{t, ez utóbbiak és a nagytot{l képek v{ltakoz{s{t, a v{g{s érzelmi töltését és ritmus{t”. [236] Tehetségét azonban megrendelésre haszn{lta. A Patyomkin cirk{ló dörgő vil{gsikere faltörő kosként nyitott utat a szovjeteknek; a széles nézőközönségre kifejtett hat{s{t tekintve azonban az orosz történelem felelőtlen kiforgat{sa, a régi Oroszorsz{gra hintett {tkok kizsarolója, kimódolt „filmes kellékekkel”: mintha ponyv{val fedték volna be a matrózok tömegét, hogy agyonlőhessék őket (és a vil{gközvélemény történelmi tényként fogadta ezt el), meg az ominózus „tömegverekedés” az odesszai lépcsősoron, ami sosem volt. (Később Szt{linnak kellett segíteni a totalit{rius eszmével, azt{n a nemzetiségivel, Eizenstein akkor is azonnal rendelkezésre {ll.) Hab{r a Zsidó Enciklopédia a művészegyéniségek nevét nemzetiségi hovatartoz{suk alapj{n v{logatta össze, megismétlem: nem a nemzetiségükben volt a dolog nyitja, hanem az egész kora szovjet időszak heves-szabados internacionalista vihar{ban, amelytől b{rmiféle nemzeti szellem vagy hagyom{ny a legmesszebbm enőkig t{vol {llt. Itt egy fényesen kiemelkedő egyéniség – szính{zi, de a hatalom mellett {ll – Meierhold. Ő a szovjet szính{z vezető – és ellentmond{st nem tűrő – csillaga. Heves rajongói voltak, de nem mindenki fogadta el. Tirkova-Williams késői visszaemlékezéseiben olvassuk: „dogmatikus sematiz{ciój{val és ridegség ével” dikt{tor módj{ra zúzta össze -[925]-
a darabok szerzőit és a színészeket is; Komisszarzsevszkaja „megérezte, hogy újszerűsége híj{n van az alkotó egyszerűségnek, az etikai és esztétikai tisztas{gnak... megnyeste a színészek sz{rny{t... nagyobb jelentőséget tulajdonított a keretnek, mint a festménynek” [237]; Mihail Bulgakov kitartó ellenségeként is emlékezetessé v{lt. Az akkori kor természetesen fizetséget követelt a pozícióért. Így fizetett akkoriban Kacsalov is, Nyemirovics-Dancsenko is, meg mindenki... Így fizetett a kamaraszính{z tehetséges rendezője, A. TairovKornblit is, ugyanannak a megismételhetetlen kora szovjet időszaknak a szính{zi csillaga. (1930-ban Tairov az ipar-p{rtot „leplezte le” az újs{gokban.) Marc Chagall 1923-ra m{r kitelepült. Az 1920-as évek festőitől azt követelték, hogy besz{lljanak a l{tv{nyos szovjet tömegt{jékoztat{sba, amivel ki is tűnt néh{ny zsidó festő, kezdve tal{n a korai El Liszickijjel. Ő az októberi forradalomban „az emberiség történelmének új kezdetét” l{tta meg, „bekapcsolódott a különböző bizotts{gok és bizottm{nyok munk{j{ba, elkészítette a szovjet központi végrehajtó bizotts{g első z{szlaj{t, amelyet a korm{nytagok 1918-ban kivittek a Vörös térre”. Híres plak{tja a „Vörös ékkel üsd a fehéreket”, 1927től sok szovjet ki{llít{st install{lt külföldön, Nyugatnak sz{nt propagandisztikus fényképalbumok (A Szovjetunió építi a szocializmust stb.). [238] A hatalom kegyence pedig („sok Lenin-, Trockij- és egyéb szovjet vezető arcképe”, Vorosilov, Frunze, Bugyonnij) Iszaak Brodszkij. „Szt{lin arcképének elkészítése ut{n a Szovjetunió vezető hivatalos arcképfestőjévé v{lt” 1928-tól, 1934-ben pedig kinevezik az összoroszorsz{gi művészeti akadémia igazgatój{v{. *239+ „Az első forradalom ut{ni évek... ut{n az oroszorsz{gi zsidók zenei élete még élénkebb.” A sz{zad elején Oroszorsz{gban létrehozt{k „a vil{g első zsidó zenei nemzeti iskol{j{t, amely ötvözte a mély népi hagyom{nyokat és az európai zeneszerzői techn ik{t”. És most, a 20-as években „aktívabb{ v{lt a zsidó zeneszerzők tevékenysége, sz{mos zsidó tém{jú és tartalmú mű jelent meg”, péld{ul M. Gnyeszin Ábrah{m ifjúkora c. oper{ja, A. Krein Énekek éneke, b{tyj{nak, G. Kreinnek Zsidó rapszódi{ja. G. Kreint, Juli{n fi{val együtt nyolcéves kiküldetésbe küldték (az akkori szovjet korl{toz{sok mel-[926]-
lett) Bécsbe és P{rizsba, fi{nak „zeneszerzői és előadói tehetségét tökéletesítendő”. *240+ A zenei előadó-művészet mindig is sikeres p{lya volt a zsidó tehetségek előtt, most pedig folyóv{ duzzadt, és – szerencsére – ideológiamentes maradt. Ekkor még ismeretlen, de – meg fogjuk t{rni – a tov{bbiakban évtizedekig magasztalt nevelje bukkanunk. Sz{mos „zenei közéleti személyiség” jelent meg. Matiasz Szokolszkij-Grinberg volt a művelődésügyi népbiztoss{g művészeti főigazgatós{g{nak zenei főfelügyelője, az ideológiai Muzika i revoljucija (Zene és Forradalom) című kiadv{ny felelős szerkesztője. Később (a 30-as években) Moiszej Grinberg, „a zenei és koncertélet neves szervezője” volt az {llami zenei kiadó igazgatója, a Szovetszkaja muzika (Szovjet Zene) főszerkesztője, később még az össz -szövetségi r{dió zenei műsorszór{si főoszt{ly{nak vezetője is. *241+ Odessz{ban még zsidó konzervatórium is működött. *242+ A tömegeknek sz{nt színpadon Lennyid Utyoszov hangja zúgott. Egyéb tém{k mellett dicsőségesen j{rta be az orsz{got az odeszszai jelleg. („Az odesszai sittről meglépett h{rom jasszfiú...”) Sok dalnak A. d'Actil volt a szerzője (az ő híres „Vörös lovas- / katon{k vagyunk, / jószavú b{rdok mirólunk / szerzik újabb énekük”). A. P. German és Ju. Hajt költötték a szovjet légierő indulój{t. Ugyan ki az, az idősebb nemzedékből, aki nem énekelte rekedtre ifjú hangj{t: „Egyre magasabba, magasabbra és magasabbra / sarkalljuk madaraink sz{rnyal{s{t”. [243] Akkor alapozt{k meg a szovjet tömeges daléneklést. A szovjet kultúra {radata évről évre egyre ink{bb az ir{nyító hivatalok szeme- és kezeügyébe került. Néh{ny közülük: GUSZ ({llami tudom{nyos tan{cs). GIZ (a monopolista {llami kiadó, amely sok mag{nkiadót fojtott meg, 1922-23-ban David Csernomorgyikov volt a „politikai komissz{rja” *244+). Hasonlóképpen a MuzGIZ zenei kiadó. Művészeti alkot{sok felv{s{rl{s{nak {llami bizotts{ga, vagyis a művészek létezését megszabó hatalom. (A politikai megfigyelés, mint A. K. Glazunov, a leningr{di konzervatórium rektora esetében, külön téma.) Mag{tól értetődő, hogy a zsidók csup{n elemei voltak a csinnadratt{val felvonuló prolet{rkultúr{nak. És a kora szovjet időszak győzedelmes légkörében őszintén nem érződött veszteségnek, hogy a -[927]-
szovjet kultúra intenzíven szorította ki az orosz kultúr{t, emlékezzünk megfojtott vagy el sem hangzott neveire. Az orsz{gban és a p{rtban 1923 és 1927 között kegyetlen harc folyt Szt{lin és Trockij között a hatalomért. Később legal{bb ekkora magabiztoss{ggal küzdött a p{rtelsőségért Zinovjev is. Ilyen előzmények ut{n 1926-ban Trockijhoz p{rtolt a Szt{lin {ltal megcsalt Zinovjev és Kamenyev (egyesült ellenzék), vagyis a h{ rom legnevesebb zsidó vezér egy t{borba került. Nem csoda, hogy az alacsonyabb rangú fiatal trockist{k tömege is zsidó volt. (Erre utal péld{ul a verhnyeuralszki elkülönítőben a trockist{kkal együtt ült A. Csiliga vallom{sa, amit Agurszkij idéz: „a trockist{k valóban fiatal zsidó értelmiségiek és műszakiak voltak”, elsősorban és különösen a baloldali bundist{k közül. *245]) „Az ellenzéket alapvetően zsidó csoportnak tekintették”, és Trockijt ez erős aggodalomra késztette. Ezért 1924 m{rcius{ban panaszkodott is Buharinnak, hogy a moszkvai munk{sok nyíltan kimondj{k: „L{zonganak a zsidók!”, meg úgymond „több sz{z levelet kapott ebben a tém{ban”. Buharin elh{rította, mint részletkérdést. Akkor „Trockij megprób{lta az antiszemitizmus kérdését a politikai bizotts{g elé terjeszteni, de senki sem t{mogatta ebben”. Trockij a legjobban éppen attól tartott, hogy Szt{lin az antiszemitizmust fogja a nyilv{noss{g előtt ellene ütők{rtyaként felhaszn{lni. És erre esetenként sor is kehült (Uglanov, aki akkor a moszkvai p{rtbizotts{g titk{ra volt). Annikor pedig 1927. november 7-én Moszkv{ban feloszlatt{k (éppen Uglanov) a trock ista tüntetést, „antiszemita bekiab{l{sok hallatszottak”. [246] Tal{n Szt{lin szívesen ki is j{tszotta volna az egyesült ellenzék ellen a zsidóellenes lapot, ami közeli eredménnyel kecsegtetett, de péld{tlan politikai érzékével elkerülte ezt a lépést: mintha belekezdett volna és visszalépett. Hiszen értette, hogy a zsidók jelentős sz{mban voltak p{rtj{nak a tagjai (ha pedig egyesítené őket maga ellen, jelentős erőt képviselnének), és r{juk még szüksége van a nyugati t{mogat{s végett, meg különböző zsidó k{derekre neki mag{nak is szüksége lehet még egykor. Nem is v{lt meg soha kedvenc segítőjé-[928]-
től, Lev Mehlisztől; és még Caricin, valamint a polg{rh{ború óta hűséges csatlósa volt Moiszej Rubinovics (akit ezért igencsak kitüntettek). Azért egyidejűleg Szt{lin megerősödésével a 20-as évek végén megkezdődött a zsidók leépítése a szovjet appar{tusban. Ennek a küzdelemnek a csúcs{n nem véletlenül küldte Jenukidzét, hogy fényképeztesse mag{t le a „munk{s- és parasztasszonyok” [247] kongresszus{nak „zsidó küldötteivel”. Jaroszlavszkijt pedig, hogy megírja a Pravd{ban: „az ellenzékkel szemben alkalmazott antiszemitizmus megnyilv{nul{s{nak egyes esetei, ugyanügy, mint... az ellenzék részéről a p{rt elleni harca sor{n alkalmazott antiszemitizmus egyes esetei” kísérlet arra, hogy felleljenek „b{rmily rést, b{rmilyen repedést” a prolet{rdiktatúra testén. „Nincs ann{l but{bb vagy reakciósabb dolog, mint az ellenzék gyökereit az egyik vagy m{sik ellenzéki vezető nemzetiségi von{saiból levezetni.” [248] És valóban, a XV. p{rtkongresszuson, ahol véglegesen szétzúzt{k az „egyesült ellenzéket”, Szt{lin elküldte Ordzsonikidzét, hogy külön nyilatkozzon a nemzetiségi kérdésről a központi ellenőrző bizotts{g és a munk{sparaszt felügyelőség előtti besz{molój{ban (éppen ott mutatta be a fenti statisztik{t), mintegy a zsidók védelmében. Az appar{tus „nagyobbrészt oroszokból {ll... ezért mindenfajta pletyk{lkod{s a zsidó beözönlésről stb. tökéletesen megalapozatlan”. *249+ De h{t Szt{lin még 1930-ban, a XVI. kongresszuson is az „orosz nagybirodalmi sovinizmus”-t jelölte meg „mint a nemzetiségi kérdés legnagyobb veszélyét”. Szt{lin végül az 1920-as évek végéig nem hajtotta végre a szovjet appar{tus és a p{rt elgondolt „megtisztít{s{t” a zsidóktól, hanem tov{bbra is t{mogatta elhelyezkedésüket különböző {gazatokban, helyeken, intézményekben. A kommunista p{rt XV. kongresszus{n (1927 decembere) elkövetkezett az idő, amikor nyilatkozni kellett az egyre veszélyesebben feltorlódó parasztkérdésben: mit tegyünk ezzel a kibírhatatlan paraszts{ggal, amely a kenyérért cserébe arc{tlanul ipari {rukat szeretne kapni? A legfontosabb besz{moló ebben a kérdésben Molotové. A vit{ban pedig a felszólalók között vannak Schlichter és JakovlevEpstein, a paraszts{g halhatatlan hóhérai. *250] Tömeges h{ború készülődött a paraszts{g ellen, és Szt{lin nem engedhette meg mag{nak, hogy elriassza az ügyes k{dereket, meg tal{n úgy gondolta, -[929]-
hogy ebben az óri{si kamp{nyban, amely ar{nytalanul jelentős mértékben a szl{v lakoss{g ellen ir{nyul, biztosabb a zsidókra t{maszkodni, mintsem az oroszokra. Az {llami tervbizotts{gban tov{bbra is megőrizte a zsidó többséget. A kollektiviz{l{s ir{nyító és elméleti appar{tus{ban természetesen benne volt Larin is; 1928 óta Lev Kritzman {llt az agr{regyetem igazgatói posztj{n, 1931-33-ban az {llami tervbizotts{g elnökhelyettese, végzetes szerepet j{tszott a Kondratyjev és Csaj{nov elleni hajtóvad{szatban. (Épp időben érkezett Deborin és Jaroszl{vszkij.) Jakob Jakovlev-Epstein volt a földművelésügyi népbiztos. (Hosszú éveken keresztül karrierje az agit{ció és a t{jékoztat{spropaganda területére korl{tozódott: 1921-től a Glavpolitproszvet vezetője, majd a KB agit.-prop. oszt{lya következik, és a KB sajtóoszt{ly{nak vezetői széke. De m{r 1923-ban, a XII. kongresszuson is bemutatja a faluról szóló hat{rozattervezetét, így a sors 1929-ben földművelésügyi népbiztoss{ tette. *251] És vezette ő ezek ut{n a nagy {ttörést, a sokmilliós kollektiviz{ciós rohamot, szolg{latkész helyi végrehajtókkal.) Kort{rs író írja: „A 20-as évek végén a jelentős sz{mú zsidó kommunista először v{lik parancsnokk{ és élet-hal{l ur{v{ vidéken. Csak a kollektiviz{ció sor{n véglegesült a zsidónak, mint a parasztok gyűlöletes ellenségének a képe. Még olyan helyeken is, ahol addig a napig egyetlen zsidót sem l{ttak szemtől szembe.” [252] Nyilv{nvaló, hogy a szovjet és a p{rtappar{tusban betöltött sz{zalékos ar{nyuktól függetlenül, tévedés volna a kommunizmus leggonoszabb parasztellenes tervét éppen a zsidó részvétellel magyar{zni. Lehetett volna a földművelődési népbiztoss{g élén orosz is Jakovlev-Epstein helyett, ez elég nyilv{nvalóan megmutatkozott a mi október ut{ni történelmünkben. A kul{ks{g felsz{mol{s{nak és a kollektiviz{ciónak az értelme és következményei nem lehettek csup{n szoci{lisak és gazdas{giak. Milliós nagys{grendben nem arctalan tömeget semmiztek ki, hanem hagyom{nyos kultúr{val rendelkező valódi embereket, kitépték gyökereiket, kioltott{k szellemiségüket. Lényegében a kul{kok felsz{mol{sa nemcsak szoci{lis intézkedésként nyilv{nult meg, hanem nemzeti intézkedésként is, és mivel érveljünk, hogy ezt nem tartalmazta a kommunista elgondol{s? Az orosz népre, mint a kommunizmus győzelme útj{ban {lló legfőbb -[930]-
akad{lyra mért, Lenin {ltal kieszelt stratégiai csap{s sikeresen valósult meg hal{la ut{n is. Azokban az években a kommunizmus minden kegyetlenségével tiporta szét az orosz népet. És elképesztő, hogy tudatos emberek is életben maradtak. A kollektiviz{ció minden m{s kommunista cselekménynél nyilv{nvalóbban söpri el Szt{lin diktatúr{j{nak {llítólagos „nemzeti”, {llítólagosan „orosz” jellegéről szóló elméleteket. Ami pedig a hatalmon lévő kommunista zsidók részvételét illeti a kollektiviz{cióban, jusson eszünkbe, hogy ez a részvétel szorgalmas és tehetséges volt. Halljuk ezt egy harmadgener{ciós politikai menekülttől, aki Ukrajn{ban nőtt fel: „Visszaemlékszem ap{mra, any{mra, nagyb{ty{imra, nagynénéimre, milyen lelkesedéssel végezték a kollektiviz{ciót, teljesítették az ötévest négy alatt, és írtak az alkalomhoz illő termelési regényeket!” *253+ A korm{nylapban ez {llt: „Nincsen min{lunk zsidókérdés. Erre a kérdésre m{r réges-rég v{laszolt az októberi forradalom. Minden nemzetiség egyenlő, ez az a v{lasz.” [254] Amikor azonban a paraszth{zba nem csup{n komissz{r, hanem zsidó komissz{r lépett be a kul{kgazdas{g felsz{mol{sa végett, akkor a kérdés viszonylagoss{ v{lt. „A 20-as évek végén”, írja S. Ettinger, „sokaknak úgy tűnt, hogy a szovjetunióbeli élet sokféle nehézsége között az egyetlen nép, amely nyert a forradalmon, a zsidók: ők voltak fontos korm{nyposztokon, ők tették ki az egyetemi és főiskolai di{kok jelentős csoportj{t, a híresztelések szerint megkapt{k Krím leg szebb földjeit, és el{rasztott{k Moszkv{t.” [255] De l{m, fél évsz{zaddal később, 1980 június{ban a Columbia egyetemen tan{cskoz{st tartottak (r{dióban hallottam) a zsidók helyzetéről a Szovjetunióban. A tanult előadók leírt{k, mennyire szorongatott a szovjet zsidók helyzete, és külön kiemelték, hogy a zsidóktól elv{rt{k, hogy elutasíts{k gyökereiket, hitüket, kultúr{jukat és kapcsolódjanak be valamely nemzetieden t{rsas{g munk{j{ba, vagy települjenek ki. Hopp{ ! H{t éppen ez az, amit a húszas években megköveteltek és amire kényszerítették az egykori Oroszorsz{g minden népét, Szolovki terhe mellett, és nem volt alternatíva, „vagy kitelepülni”. A „fényes” húszas évek, mennyire r{juk fér a józan értékelés. -[931]-
Telve voltak elkeseredett üldözéssel oszt{lyjelleg szerint is, amibe beletartozott az {rtatlan gyermekek üldözése szüleiknek – {ltaluk még csak nem is l{tott – életmódja miatt, {mde akkor nem zsidó gyermekekről és nem zsidó szülőkről volt szó. A húszas években egyfolyt{ban hal{lra üldözték a klérust 524 . (Nem is kell külön említenem, hogy a klérus sok nemzedéken keresztül egyértelműen az orosz nemzeti típust képviselt.) Ezzel a „GPU egyh{zi oszt{lyai” foglalkoztak, amelyeknek élén az emberek, persze nem csak zsidókat l{ttak, de azért túls{gosan gyakran zsidókat is. A húszas évek végétől, a harmincas években elindultak a mérnökperek is: meghurcolt{k és megölték az egész régi mérnöki kart, amely összetételét tekintve túlnyomórészt orosz volt, a jelentős német réteg mellett. Hasonlóképpen rombolt{k le azokban az években az orosz tudom{ny pilléreit és tüntették el szakembereit is sok tudom{ny{gban – történelem, régészet, helytörténet –, hiszen az oroszoknak nem lehet múltjuk. Egyetlen üldözőnek sem rójuk fel saj{t nemzetiségi sz{ndékait. (Ha a bizotts{gban, amely előkészítette és megindokolta az oroszorsz{gi egyetemek történelmi és bölcsészettudom{nyi karainak megszüntetéséről rendelkező hat{rozatot, benne volt Gojhbarg, Larin, Radek és Rothstein. Tegyük hozz{, hogy ugyanúgy benne volt Buharin, M. Pokrovszkij, Szkvorcov-Sztyepanov, Fritsche, és al{írta mindezt 1921 m{rcius{ban Lenin.) A hat{rozat szellemében azonban volt nemzetiségi indíttat{s: ennek a népnek – a „nagyorosz” népnek – a tov{bbiakban m{r sem történelemre, sem nyelvre nem lesz, nem lehet szüksége. A 20-as években megszüntették mag{t a fogalmat is, „orosz történelem”, nem volt ilyen ! És kisöpörték a „nagyorosz” fogalmat is, nincs ilyen! Ann{l f{jdalmasabb, hogy mi magunk, oroszok {llhatatosan haladtunk ezen az öngyilkos úton. És a 20-as éveknek éppen ezt az időszak{t szokt{k tekinteni a c{rizmustól, kapitalizmustól felszabadított kultúra „felvir{gz{s{nak”! Még azt a szót, hogy „orosz” kimondani, vagy hogy „orosz vagyok” ellenforradalmi kihív{sként hangzott, er524
Klérus (görög, latin): a keresztény ({ltal{ban a katolikus) egyh{zak papi rendje.
-[932]-
re én azt{n egészen jól emlékszem a magam tapasztalat{ból is, iskol{s gyerekkoromból is. Viszont mindenütt akad{lytalanul lehetett mondani és írni, hogy r u s z o p j a t 525 . A Pravd{ban szembetűnő helyen aj{nlott{k az olvasó figyelmébe (V. Alekszandrovszkij ezen felül semmivel sem tűnt ki): Oroszorsz{g! Elkorhadt? Meghalt? Megdöglött? H{t jól van! Örök emlék neked. ...Mankóidon nyikorogva csoszogt{l, Ajkadat az ikonok kormaival kented; A puszt{k felett varjúként k{rogt{l, Őrizted a sok évsz{zados súlyos {lmot. Hej, te vak és bolond vénasszony!... *256+ V. Blum pedig a Vecsernyaja Moszkva (Esti Moszkva) has{bjain nem {tallotta arc{tlanul követelni, hogy „el kell takarítani a terekről a »történelmi« szemetet”: a Vörös térről eltakarítani Minyin és Pozsarszkijt, Novgorodból Oroszorsz{g ezredéves emlékművét, Kijev dombj{ról Szent Vladimír szobr{t, „ez a sok tonna... fém m{r régóta az ócskavastelepre kív{nkozik”. (Az „{rnevezések” nemzetiségi {rnyalatairól m{r írtunk.) A politikai szélkakasként és személyes szemérmetlenségéről hírhedt David Zaszlavszkij azt követeli, hogy pusztíts{k el Igor Grabar restaur{ciós műhelyeit: „A tisztelendő festőaty{k... titokban ismét egyesítették az egyh{zat és a művészetet!” [257] Ez a mi önmeghódít{sunk azonnal megmutatkozott az orosz nyelvben is, mélységének, szépségének, bőségének elvesztésében, az acélhengerelt szovjet volapükre 526 való {ttérésben. Annak az évtizednek a lelkesedésében nem törődtek azzal, hogyan is néz ki mindez: hisz az orosz hazafis{got véglegesen lev{ltott{k. De ne feledjük, ne feledjük e+ a népérzést. Nem annyira vette észre a nép, hogy a Megv{ltó Krisztus templom{t a szkopinszki j{r{sból való egykori parasztgyerek, Zsevalkin mérnök robbantotta fel, de ann{l ink{bb észrevette, hogy a legfőbb robbantót Kaganovicsnak 525 526
Ruszopjat: megingott, megh{tr{ló, megh{tr{lt orosz. Volapük: a X IX. sz{zad végén alkotott mesterséges nyelv.
-[933]-
(ő még a Vaszilij Blazsennij-székesegyh{zat is le akarta romboltatni) hívt{k. Nyilv{nosan pusztította a pravoszl{v hitet a Gubelman Jaroszlavszkij vezette „harcos istentelenek” band{ja. Helyesen mondj{k manaps{g: „Különösen felh{borító volt, hogy a zsidó kommunist{k részt vettek az orosz templomok szétrombol{s{ban.” [258] És éppen a pravoszl{v egyh{z (majd később a falu) üldözésében b{rmily szégyenteljes is a parasztfiak részvétele, de megdöbbentő, sértő és eltörölhetetlen volt minden m{s vall{sú részvétele is. Éppen az orosz közmond{s aj{nl{sa ellenében: Ne űzd az Istent az erdőbe, ha m{r- bem{szt{l a h{zba. A húszas éveket A. Voronel szavai szerint: „a zsidók kedvező helyzetnek tekintették, ami tragikusnak bizonyult az orosz nép sz{m{ra”. [259] Igaz, a helyzetet még kedvezőbben fogadt{k a baloldali nyugati entellektüelek: őket természetesen nem a nemzeti, hanem a szocialista szempont bűvölte el. Ki emlékszik r{, hogy 1930 szeptemberében negyvennyolc közétkeztetési szakembert végeztek ki viharos gyorsas{ggal, „az éhezés megszervezőit” (Szt{lin helyett), „szabotőröket” a hús, hal, konzerv és zöldség terén Ezek közül a szerencsétlenek közül legal{bb tíz a zsidó. *260+ Ugyan mi tudn{ meg{llítani a szovjethatalom ir{nti csod{latot a vil{gban? Dora Schturman figyelmesen végigköveti B. Bruck usz hi{bavaló prób{lkoz{sait, hogy Európ{ban tiltakoz{sra késztesse a nyugati értelmiségieket. Ugyan tal{lt ilyeneket, de kiket, németeket és „jobboldaliakat”. Első felindul{s{ban Albert Einstein is al{írta, de pironkod{s nélkül v i s s z a i s v e t t e al{ír{s{t, mivel: „a Szovjetunió hatalmas eredményeket ért el” és „Nyugat-Európa nemsok{ra irigyelni fogja magukat”, ez a kivégzés pedig csak „egyedi eset”, és „nem lehet teljes mértékben kiz{rni a (közétkeztetésiek) bűnösségét”. Romain Rolland „nemes” hallgat{sba burkolózott. Zweig alig tudott ellen{llni a kommunista haragnak, al{ír{s{t nem vette vissza, de hozz{tette, hogy ez a kivégzés „ősi orosz módszer”. És akkor ugyan mit is v{rjunk az orsz{gon belül Joffe akadémikustól, aki r{beszélte Einsteint, hogy vonja vissza al{ír{s{t? *262] -[934]-
Nem, nem kezdett bennünket irigyelni Nyugat-Európa. Ezen „egyedi esetek” keretében pedig az {rtatlanok millióit végezték ki. Ne feszegessük, miért feledte el a vil{gközvélemény azokat a gonosztetteket. Ma sem emlékeznek vissza azokra vajmi szívesen. Manaps{g a vissz{ja felé, a múltba épül az a mítosz: miszerint a szovjethatalom idején a zsidók egészében véve m{sodrendű {llampolg{rok voltak. Vagy a kora szovjet időkről ilyen form{ban nyilatkoznak: „akkor még nem volt olyan elnyom{s, amilyenre a későbbiekben sor került”. [262] Ritkas{gsz{mba megy annak a beismerése, hogy nemcsak részt vettek, de bizonyos zsidó hetykeséggel intézték annak a fiatal barb{r {llamnak a dolgait: „A tudatlans{g és az arc{tlans{g, amit Hannah Arendt a zsidó parvenük 527 tipikus von{sainak nevez, jellemző volt az első szocialista, politikai és kultur{lis elitre. Az arc{tlans{g és a hevesség, amelyek a bolsevista intézkedéseket kísérték, ak{r az egyh{zi kincsek elrabl{sa vagy a »burzso{ értelmiségiek« üldözése terén, valóban bizonyos zsidós von{sokat kölcsönöztek a húszas évek bolsevista hatalm{nak.” [263] Az 1990-es esztendőkben egy m{sik zsidó publicista írta a 20-as évekről: „Az egyetemi előadótermekben a hangulatot gyakran hat{rozt{k meg a zsidók, akik nem vették észre, hogy miközben intellektu{lis lakom{jukat ülik, az orsz{g alapvető népességének t{bor{ban a pusztul{s uralkodik.” Később „évtizedeken keresztül a zsidók azokra a hitsorsosaikra voltak büszkék, akik a forradalom idején fényes karriert futottak be, és nemigen gondolkodtak el azon, mi módon kapcsolódik ez a karrier az orosz nép valós{gos szenvedéséhez”. Ma pedig „fajt{rsaim megdöbbentő egyöntetűséggel tagadj{k a XX. sz{zadi orosz történelemmel kapcsolatos b{rmiféle vétküket”. [264] Haj, gyógyírként hatna mindkét nép sebeire ez a hang, ha nem lenne annyira egyszeri és nem veszne el a hangja... Az ugyanis igaz, hogy a húszas években a zsidók tömegesen {lltak a bolsevik Moloch szolg{lat{ba anélkül, hogy eszükbe jutott volna ez a szerencsétlen kísérleti föld, de saj{t életükben sem l{tt{k ennek a következményeit. 527
Parvenü (f rancia): az előkelő körök szok{sait majmoló újgazdag (felkapaszkodott).
-[935]-
És sokan a csúcsra jutott szovjet zsidók közül túlmentek a mértéken: elvesztették azt a képességet, hogy mikor kell meg{llni.
-[936]-
7. A HARMINCAS ÉVEK
A harmincas évek a Szovjetunióban a feszített iparosít{si ugr{s időszak{t jelentették; ekkor őrölték fel a paraszti tömegeket, és az egész lakoss{g élete olyan új, szokatlan form{t öltött, amely különleges készségeket igényelt a hozz{juk való alkalmazk od{shoz. Az erőn felüli {ldozatoknak köszönhetően, és a szovjet szervezési rendszer nagysz{mú ostobas{ga ellenére az egész kegyetlen hősköltemény mégiscsak elvezetett az ipari nagyhatalom felépítéséhez. De nem is a semmiből jött létre és teljesedett be az első és a m{sodik szt{lini ötéves terv, és nem is csak a pucér melóstömeg puszta erőszakos összeterelése {ltal. Bőséges műszaki ell{t{sra, élenj{ró berendezésekre, az ebben a technik{ban j{rtas, tapasztalt szakemberek együttműködésére volt szükség és mindez valós{ggal {radt a nyugati kapitalizmus felől, de legink{bb az Egyesült [llamokból. Nem adom{nyként, persze, nem bőséges segítségképpen, a szovjet kommunist{k mindezért igencsak keményen fizettek az orosz föld {sv{nyaival és az erdők gazdags{g{val, nyersanyagpiacokkal és a Nyugatnak juttatott értékesítési piacokkal, valamint a c{ri birodalom öszszerabolt kincseivel. Ilyen üzletek indultak be a nemzetközi pénzm{gn{sok, és mindenekelőtt a Wall Street részvételével és jóv{hagy{s{val. Ezzel masszívan folytatva azokat az első kereskedelmi kapcsolatokat, amelyeket a szovjet kommunist{k még a polg{rh{ború időszak{ban kötöttek az amerikai tőzsdéken, és erősítettek meg több hajórakom{nynyi c{ri arannyal, valamint az Ermit{zs kincseivel. Szabadjon azonban, hiszen bennünket alaposan kioktatott Marx, hogy a tőkések a prolet{r szocializmus vérszomjas ellenségei, és nem segítséget, hanem csak pusztító véres h{b orút küldhetnek r{nk! H{t, ez nem volt egészen így; a hivatalos diplom{ciai elismerés hi{nya ellenére közismert volt, sőt még az Izvesztyij{ban is megjelent: „az amerikai kereskedők érdekeltek a gazdas{gi kapcsolatok bővíté-[937]-
sében a Szovjetunióval”. *1+ A bővítés ellen az amerikai szakszervezetek léptek fel (megvédendő saj{t piacukat az olcsó – rabszolgai – szovjet munka termékeitől). Az addigra létrehozott orosz-amerikai kereskedelmi kamara azonban hallani sem akart a kommunizmussa l szembeni b{rmiféle politikai ellen{ll{sról, „a politika belekeveréséről az üzleti viszonyokba”. [2] A m{ra m{r felt{rt diplom{ciai és pénzügyi levélt{rak adatai alapj{n E. Suttor, a kor{bban m{r említett kort{rs amerikai kutató végigkövette a Wall Street kapcsolatait a bolsevikokkal, és r{mutatott azoknak a hosszú éveken keresztül fenn{llt erkölcstelen logik{j{ra és következetességére. Ez még a Carnegie bőséges tőkéjére alapozott Marburg-tervvel kezdődött a sz{zad elején: megerősíteni a nemzetközi pénzemberek hatalm{t a Föld orsz{gainak „szocializ{ciój{n” keresztül „a vil{g ellenőrzése... és kényszerigazgat{sa végett”. Arra jutott, hogy: „A nemzetközi pénzügyek központosított korm{nyzattal szeretnek t{rgyalni. A bank{rközösség a legkevésbé kív{nja a szabadgazdas{got és a hatalom decentraliz{ciój{t”, éppen ellenkezőleg. „A forradalom és a nemzetközi pénzügyek nem is annyira mondanak egym{snak ellent, ha a forradalom eredményeképpen centraliz{ltabb hatalom jön létre” és ez{ltal ezeknek az orsz{goknak a piacai ir{nyíthatóakk{ v{lnak. És az egyetértés m{sodik vonala: „A bolsevikoknak és a bank{roknak megvolt az igen lényeges közös programjuk, az internacionalizmus.” [3] Ilyen alapon nem csoda, hogy a tov{bbiakban „a MorganRokefeller t{mogatta a kollektivista v{llalatokat, és az egyéni jogok tömeges felsz{mol{s{t”. Ennek a t{mogat{snak az igazol{saképpen hangzott el a szen{tusi meghallgat{sokon: „Az olyan ipari nagyhatalom, mint Amerika ugyan miért v{rn{ meg, amíg megjelenik és sorompóba lép egy m{sik nagy ipari vetélyt{rs?” [4] Az eleve nem versenyképes, gazdas{g{t központosító totalit{rius rezsimmel pedig nem kell ellenségeskedni. Az m{s kérdés, hogy a Wall Street nem sz{mított a bolsevista rendszer tov{bbi fejlődésére, és arra, hogy v{rakoz{sokon messze túl lesz képes ir{nyítani az embereket, az utolsó cseppig kihaszn{lni azokat és létrehozni a saj{t, hab{r torz, de mégis hatalmas ipar{t. -[938]-
Hogyan kapcsolódik azonban mindez alaptém{nkhoz? Tal{n úgy, hogy amint l{ttuk, az amerikai pénzemberek kerekperec megtagadt{k a hiteleket a forradalom előtti Oroszorsz{gtól – a zsidók jogainak csorbít{s{ra hivatkozva –, hab{r Oroszorsz{g mindig is perspektivikus volt a pénzügyi haszon szempontj{ból. És vil{gos, hogy ha akkor készek voltak fel{ldozni a hasznukat, akkor most, a szovjet piac minden vonzereje ellenére is „Morgan és Rockefeller birodalma” nem segítette volna a bolsevikokat, ha a Szovjetunióban a 30-as évek elején észrevehető lett volna a zsidók üldözése. De h{t éppen arról van szó, hogy a Nyugat sz{m{ra a hagyom{nyos zsidó kultúra vagy a cionist{k – kor{bban leírt – szovjetek {ltali üldözése könnyedén figyelmen kívül maradhatott annak az akkor {ltal{nosan elfogadott benyom{snak köszönhetően, hogy a szovjethatalom a zsidókat nem fogja üldözni, sőt, ellenkezőleg, sokukat megtart a hatalom berkeiben. A múlt képeinek van egy kellemes tulajdons{ga, könnyen el tudnak fordulni az emlékezetünkben úgy, hogy megnyugtass{k azt. És ma divatos az az elképzelés, hogy a 30-as években a zsidókat m{r kiszorított{k a szovjet vezetésből, és nem is volt közük az orsz{g ir{nyít{s{hoz. Olyan {llít{sokkal is tal{lk ozunk (a 80-as években), hogy a szovjet években a Szovjetunióban a zsidókat „gyakorlatilag elpusztított{k mint népet, a nagyv{rosokban eloszolva élő t{rsadalmi csoportt{, »az uralkodó oszt{lyt kiszolg{ló réteggé« v{ltak”. [5] Ugyan m{r, kor{ntsem csak „kiszolg{lóréteget” alkottak, hanem a zsidók jelentős mértékben tartoztak mag{ba az „uralkodó oszt{lyba”. És éppen a „nagyv{rosokat”, főv{rosokat kenyerezte le, gondoskodott ell{t{s{ról és rendezte be a hatalom, amikor az egész óri{si orsz{g haldoklott az elnyom{stól és a szükségtől. A polg{rh{ború, a hadikommunizmus, a NEP, az 1. ötéves terv megr{zkódtat{saiból felocsúdva az orsz{g békés életét egyre ink{bb {llamappar{tus{nak tevékenysége szabta meg, és ebben az appar{tusban a zsidók szerepe igen jelentős volt, legal{bbis 1937-38-ig. A szovjet tan{csok VIII. kongresszus{n 1936 -ban Molotov, Szt{lin utasít{s{ra (hogy megkülönböztessék Nyugaton Hitlertől?) ezt az ömlengést indította el: „A zsidó nép ir{nti testvéri érzéseinket az ha-[939]-
t{rozza meg, hogy ő hozta a vil{gra az emberiség kommunista felszabadít{si eszméjének zseni{lis alkotój{t”, Marx K{rolyt „a zsidó nép, a legfejlettebb nemzetekhez hasonlóan a tudom{ny, a technika és a művészet nagysz{mú kiv{ló képviselőjét (ami, kétségtelenül m{r megnyilv{nult a 30-as években, és még jobban meg fog nyilv{nulni a h{ború ut{n – A. Sz. megj.), a forradalmi harc sok vitéz hősét adta... a mi orsz{gunkban pedig egyre újabb és újabb kiv{ló, tehetséges vezetőket és szervezőket léptetett és léptet elő a szocializmus építésének és védelmének minden területén.” *6+ (Kiemelés tőlem. – A. Sz.) Kétségkívül propagandacélt követtek. Molotov bejelentése azonban megfelelt a helyzetnek. A „szocializmus ügyének védelmé”t pedig minden időkben szolg{lta: a GPU, a hadsereg, a diplom{cia és az ideológiai harctér. Igen nagysz{mú zsidó készséges részvétele ezekben a szervekben folytatódott mind a korai, mind a középső 30as években, egészen teh{t 1937-38-ig. Most röviden {ttekintjük azokat a fontos posztokat és neveket, amelyek és akik legink{bb éppen a 30-as években jelentek meg a korabeli újs{gok, későbbi publik{ciók és a legifjabb zsidó enciklopédi{k alapj{n. Egy ilyen szemle, amelynek össze{llít{s{t nehezíti, hogy nem tudhatjuk, nemzetiséghez tartozónak vagy nem tartozónak vallotta-e mag{t az illető, helyenként hib{kat is tartalmazhat, és semmiképp sem meríti ki a kép teljességét. A „trockista ellenzék” szétzúz{sa következtében a p{rtappar{tus zsidó {llom{nya jelentősen megritkult. A p{rt- és {llami appar{tusban végrehajtott tisztogat{snak azonban egy{ltal{n nem volt zsidóellenes felhangja. A legszembetűnőbb helyen, a politikai bizotts{gban megmaradt az egyidejűleg gonoszul kegyetlen és viccbe illően primitív színvonalú Lazar Kaganovics (a 30-as évek közepétől pedig a KB titk{ra is, és a KB szervezési irod{j{nak tagja {s, mint egyedül csak Szt{lin). És h{rom testvérét is igen magas helyekre juttatta. Mihail Kaganovics 1931-től még az össz-szövetségi népgazdas{gi tan{cs elnökhelyettese, 1937-től m{r hadiipari népbiztos, később egyidejűleg repülőgépgy{rtó-ipari is. Julij, miut{n ugyanabban a Nyizsnyij Novgorodban, ahol a többi b{tyja is végigszolg{lt az összes vezető p{rtbeoszt{sban, a külkereskedelmi népbiztos helyettese. [7] (Egyik, -[940]-
egészen tehetségtelen testvérük pedig „szép kis alak” volt a Don menti Rosztovban. Szaltikov-Scsedrin elbeszéléseit idéző helyzet {llt elő, mint amikor Vooz Osmanszkij testvér jövedelmező {ll{sba helyezte Lazar nevű testvérét.) De a két, etnikailag orosznak mondható ellenzéket – Rikov-Buharin-Tomszkij és Szircov-Rjutyin-Uglanov csoportjait – a harmincas évek elején Szt{lin úgy verte szét, hogy közben a zsidó bolsevikokra is t{maszkodott, belőlük merítve a szükséges v{lt{st. Kaganovics volt Szt{lin alapvető és legszil{rdabb t{masza a politikai bizotts{gban: Rjutyin kivégzését követelte (1932 októbere–1933 janu{rja), de akkor még Szt{linnak sem sikerült. *8+ Az 1930-1933. év tisztogat{s a p{rt orosz elemei között történt. A XVI. kongresszus (1930) ut{n a központi ellenőrző bizotts{g (KEB) elnökségének 25 tagj{ból 10 zsidó, közöttük: A. Szolc, „a p{rt lelkiismerete” (a „legkivégzősebb” években, 1934–1938-ban pedig Visinszkij főügyész helyettese *9+), Z. Belenykij (azzal, hogy kor{bban m{r említettünk h{rom Belenykij-testvért), A. Holzman (aki szóv{lt{sba keveredett Trockijjal a szakszervezet kérdésében), a fékezhetetlen Roz{lia Zemlj{cska, megint M. Kaganovics testvér, a csekista Trilisszer, Jaroszl{vszkij, a „harcos istentelen”, B. Rojzenman és A. P Rosenholz, Trockij megmaradt helyettese. Ha pedig összehasonlítjuk a p{rt KB összetételét a 20-as és a korai 30-as években, akkor nem tal{lunk lényeges v{ltoz{st, a zsidók 1925-ben is, és a p{rt XVI. kongresszusa ut{n is a bizotts{g tags{g{nak mintegy egyhatod{t adt{k. [10] A kommunista p{rt csúcs{n és a KB {llom{ny{ban is a XVII. p{rtkongresszus („a győztesek kongresszusa”) ut{n a zsidók ar{nya egyhatod maradt, a p{rtellenőrzési bizotts{gban mintegy egyharmad, a KB ellenőrző bizotts{g{ban ugyancsak (amelynek jelentős ideig M. Vladimirszkij volt a vezetője. Ettől kezdve a KEB vezetője L. Kaganovics). Hasonló ar{ny {llt fenn a szovjet ellenőrzési bizotts{gban. [11+ A Szovjetunió főügyészének helyettese öt forró éven {t (1934–1939) Grigorij Leplevszkij volt. [12] Sok p{rtposztról nem történt említés még a Pravd{ban sem. Azonban 1936 őszén tudhatjuk, hogy a VLKSZM (Komszomol) KB titk{ra Je. Fajnberg [13]; a KB sajtó- és kiadói oszt{ly{nak vezetője (az -[941]-
egész ideológia!) B. Tal (Lev Mehlisz helyett, aki teljes mértékben {ttért a Pravda szerkesztésére, 1937-től pedig védelmi népbiztoshelyettes és a vörös hadsereg politikai főcsoportfőnöke). Sokakat l{tunk helyiérdekű vezetői posztokon, mint a köz ép{zsiai iroda, kelet-szibériai területi PB, a volgai németek, tat{riai, baskíriai, tomszki, kalinyinszki, voronyezsi és m{s egyéb területi PB titk{rai. Itt van Mendel Hatajevics (1930 óta a KB tagja), egym{st követően titk{ra a gomeli, az odesszai, a tat{riai, a dnyepropetrovszki területi PB-nek, a közép-volgai területi PB-nek, az ukr{n KP m{sodtitk{ra. Jakob Csubin a csernyigovszki és az akmolinszki területi PB, a sahtyinszki körzeti PB, azt{n a p{rtellenőrzési bizotts{gok, moszkvai, krími, kurszki, türkmén, 1937-től pedig a türkmén KB első titk{ra. [14+ Nem akarjuk f{rasztani az olvasót a nevek felsorol{s{val, de nem szeretnénk figyelmen kívül hagyni, hogy mivel j{rultak hozz{ ezek a titk{rok az összbolsevista ügyhöz, r{ad{sul megdöbbentő földrajzi bakugr{sokkal, hasonlóan mint a 20-as években is. A k{derek még mindig kevesen vannak, és pótolhatatlanok, és a röpködés sor{n senki sem törődik azzal, hogy mindegyik újonc minden újabb helyen csak idegen marad. Még sokkal komolyabb bolsevista ir{nyítóerőt képviselnek a népbiztosok. Az 1936-os évben 9 zsidó népbiztost l{tunk a korm{nyban. A híres, az egész vil{gon ismert Litvinov külügyi népbiztos (az Izvesztyija bar{ti karikatúr{in a béke lovagjaként {br{zolt{k, aki l{ndzs{val és pajzzsal véd a külföldi gonosz szellemek ellen). Nem kevésbé híres, de csak a Szovjetunió hat{rain belül Jagoda belügyi népbiztos. A mindenki {ltal dicsőített és magasztalt Lazar Kaganovics vasútügyi népbiztos, a „vasnépbiztos”; külkereskedelem: A. Rosenholz, őróla beszéltünk a KEB-ben is; belkereskedelem: I. Ja. Weizer; szovhozok népbiztosa: ugyanaz a M. Kalmanovics (1917 végétől élelmezésügyi népbiztos); könnyűipar: I. E. Ljubimov; egészségügy: G. Kaminszkij (tud{lékos oldalakat írt az Izvesztyij{ba). És megint csak Z. Belenykij, szovjet ellenőrzési bizotts{g. [15+ Ugyancsak a korm{nyban sok zsidó nevet tal{lunk a helyettes népbiztosok sor{ban is, a különböző népbiztoss{gokban: pénzügyi, hírközlési, vasúti közlekedési, vízügyi, földművelésügyi, erdőipari, élelmiszer-ipari, művelődésügyi, igaz-[942]-
s{gügyi (még egy Szolc, Iszaak), a legfontosabb helyettes népbiztosok pedig: Ja. Gamarnyik (védelmi), A. Gurevics („jelentősen hozz{j{rult az orsz{g koh{szati ipar{nak létrehoz{s{hoz”) [16], Szemjon Ginzburg (nehézipari helyettes népbiztos, majd építésügyi népbiztos, később a hadiüzemek építéséért felelős miniszter [17]). Az a bizonyos „nagy {ttörés” 1929 vége és 1931 eleje között zajlott. A kollektiviz{ció hóhérmunk{ja következett és ebben a döntő pillanatban Szt{lin megtal{lta r{ a baljós végrehajtót, JakovlevEpsteint, akinek arcképét – fényképeket is, és az I. Brodszkij {ltal festetteket is – akkor is, és évről évre a legnagyobb méretben lehozt{k az újs{gok. *18+ Az {ltalunk m{r ismert M. Kalmanoviccsal együtt még a legfelső korm{nyzati munka és védelem tan{cs{ba is bekerült (ahol Szt{lin, Molotov, Mikojan, Ordzsonikidze, Vorosilov és még m{sok is voltak). [19] A szovjetek VI. kongresszus{n 1931 m{rcius{ban Jakovlev besz{mol mind a szovhozok, mind pedig a kolhozok létesítéséről (a nép életének elpusztít{s{ról). *20] Oroszorsz{g tönkretételének ezen a dicsőséges útj{n Jakovlev munkat{rsai között megjelenik V. G. Fejgin helyettes népbiztos, M. M. Wolf, G. G. Rosal, a földművelésügyi népbiztoss{g kollégium{nak tagjai is, és a paraszti ügyek m{s szakértői is. A földművelésügyi népbiztoss{ghoz fontos segítségül hozz{csapj{k a gabonatrösztöt is (kiszipolyozni az utolsó szem gabon{t is a parasztokból az {llam sz{m{ra), az igazgatós{g elnöke M. G. Gercsikov, arcképei megjelennek az Izvesztyij{ban, t{mogatólag t{viratozik neki maga Szt{lin is. *21+ A földművelésügyi népbiztoss{gból 1932-ben kiv{lt a szovhozügyi népbiztoss{g, M. Kalmanovicsot {llított{k r{. *??+ Az össz-szövetségi kolhozok tan{cs{nak elnöke 1934-től megint csak Jakovlev [23] A készletetési bizotts{g elnöke I. Kleiner (Lenin-renddel tüntették ki). M. Kalmanovics szintén volt földművelésügyi népbiztoshelyettes a kollektiviz{ció félelmes időszak{ban, de 1930 végén a pénzügyi népbiztos helyettesévé, és az {llami bank igazgatós{ga elnökévé lép elő, mivel a pénzügyek terén is elkél a szil{rd akarat. Az {llami bank elnökségének elnökévé 1934-ben Lev Marjaszint, 1936-ban pedig Szolomon Kruglikovot nevezik ki. [24]
-[943]-
A külkereskedelmi népbiztoss{got 1930 novemberében hozz{k létre, amelynek élére a m{r ismert A. P Rosenholz kerül (hét évig szolg{l majd). A kollégium egyharmada zsidókból {ll, közülük S. Dvojlackij bekerül a koncessziókkal foglalkozó bizotts{gba is (nagy valut{s hely), majd kereskedelmi képviselőnek utazik Franciaorsz{gba (1934-36). [25] Az ell{t{si népbiztoss{got 1930 végén szervezik meg, A. Mikojannal az élen (kollégium{ban észrevesszük M. Belenykijt, ő m{r az ötödik Belenykij, nemsok{ra maga is ell{t{si népbiztoss{ v{lik, felv{ltva Mikojant). Összességében a kereskedelmi és ell{t{si népbiztoss{gokban több a zsidó, mint a p{rt csúcsain, a létsz{m egynegyedétől egészen annak a feléig. Nehogy kihagyjuk a Centroszojuzt (a pszeudoszövetkezetek bürokratikus központj{t). Ennek vezetője (a 20-as évekbeli Lev Hincsuk ut{n) 1931 és 1937 között I. A. Zelenszkij, kor{bban úgy tal{lkoztunk vele, mint az élelmezésügyi népbiztoss{g kollégium{nak tagj{val. *26] Még egyszer figyelmeztetjük a szíves olvasót: ezek a névjegyzékek csup{n illusztratív jellegűek. Nem szeretnénk azt a benyom{st kelteni, mintha ezekben a kollégiumokban és igazgatós{gokban nem kapott volna képviseletet a többi nemzetiség, természetesen ott vannak. No, és r{ad{sul a felsorolt személyek csak néh{ny évig vannak posztjukon, azut{n „{tejtőernyőzik” őket m{shov{. Vasútügy. A vasutak felett először M. Rubinovics rendelkezik (óri{si arcképei az újs{gokban *27+), azut{n {tadja ezt a feladatot L. Kaganovicsnak, ő maga pedig hadiipari népbiztosnak megy (M. Kaganovics pedig egyelőre a helyettese). *28+ Fontos v{lt{sok történnek az Ugol (szén) trösztnél: az igazgatós{g éléről lev{ltj{k I. Schwarzot, és M. Deutsch kerül a helyére. *29] A Groznyeft (grozniji kőolajtröszt) vezetője T. Rosenoer. A magnyitogorszki koh{szati óri{s építését Jakob Gugel ir{nyítja; a Krivoj Rog-i koh{szati kombin{t igazgatója Jakob Vesznyik; a kuznyecki kombin{t építése, 200 ezer éhes és ruh{tlan munk{s, annak a pokolnak a főembere Sz. Frank-fart, ut{na meg I. Epstein (1938-ban letartóztatj{k, de kedvezményesen a norilszki kombin{t építését bízzak r{). *30+ Azokn{l a kombin{tokn{l nagyobb pedig nem volt a 30-as években.
-[944]-
Össz-szövetségi népgazdas{gi tan{cs. Még létezik, b{r jelentősége csökken. Unschlicht ut{n A. Rosenholz kerül az élére, majd Ordzsonikidze; a tan{cs elnökségében a zsidók vannak többségben. [31] Viszont egyre erősebbé v{lik az {llami tervbizotts{g. Kujbisev vezetésének idején (1931) az elnökség 18 tagj{nak többsége zsidó. [32] A gazdas{gi szfér{n belül maradva, lépjünk {t a szt{lini korszak utolsó „vir{gzó” évébe, az 1937-et megelőzőbe. 1936-ban az Izvesztyija lehozta *33+ a belkereskedelmi népbiztoss{g tan{cs{nak teljes névsor{t, 135 fő, akik tulajdonképpen a kez ükben tartott{k (aligha ingyen) a Szovjetunió teljes belső kereskedelmét. Ennek a névsornak mintegy 40%-a zsidó. Kezdve a népbiztos két helyettesével, a kereskedelmi felügyelőkkel, a területi élelmiszer-kereskedelmi v{llalatok, a területi iparcikk kereskedelmi v{llalatok, fogyaszt{si szövetkezetek, éttermi, étkezdei, élelmiszer-készletezési trösztök, vasúti étkezőkocsik és vasúti büfék igazgatós{gai nagyon sok igazgatój{ig. No, és persze a moszkvai 1. sz{mú élelmiszerbolt (Jeliszejevszkij) igazgatója. És mennyire megkönnyítette ez a sok hivatal közötti összhang kialakul{s{t azokban a még egy{ltal{n nem jóllakott, nem felruh{zkodott, és l{bbelivel sem ell{tott években. Az Izvesztyija has{bjain ilyen cikkcím is olvasható volt: „A hal{szati szövetkezetek össz-szövetségi tan{cs{nak (Szojuzriba) vezetése súlyos politikai hib{kat követett el.” És ezzel kapcsolatban a napokban felmentették a kereskedelmi népbiztoss{g kollégium{nak tagj{t, Moiszej Frumkint (a 20-as években ő volt a külkereskedelmi népbiztos helyettese). És most a büntetés: Frumkin elvt{rsnak szigorú megrov{s figyelmeztetéssel, Klejman elvt{rsnak szintén, Nyeprjahin elvt{rsat pedig kiz{rni a p{rtból. *34] Nemsok{ra r{ az Izvesztyija lehozta [35] a nehézipari népbiztoss{g tan{csa tagjainak 215 fős névsor{t. Akit érdekel, azt is kicsemegézheti. Egy mai szerző ezekről az emberekről ezt írja: „a 30-as években a deklassz{lt zsidó kispolg{rok gyermekei... m{r a »nagy építkezések« hétköznapjainak »parancsnokaiv{« v{ltak. És nekik, akik napi 16 ór{t robotoltak, hetekig, hónapokig elő se jöttek a munkagödör-[945]-
ből, a mocsarakból, sivatagokból és a tajg{ból... olyb{ tűnt, hogy az »ő orsz{guk«„. [36] Csakhogy a szerző eltévesztette: a bütykös kezű munk{sok és a minapi parasztok nem jöttek elő a munkagödrökből és a mocsarakból, az igazgatók pedig csak néha sét{lgattak föl-le, és ültek a dolgozószob{ikban és különleges ell{t{st kaptak („bronz munkavezetők”). Kétségtelen azonban, hogy kemény és hat{rozott döntéseikkel elérték, hogy az építkezések elkészüljenek, és bekapcsolódjanak a Szovjetunió ipari potenci{lj{ba. Így kapt{k meg a szovjet zsidók a Szovjetunió {llami, ipari és gazdas{gi ir{nyít{s{nak jelentős részét valamennyi szinten. Sz{njunk külön helyet B. Rojsenmannak. Gondolj{k csak el: Lenin-rendet kap az {llamappar{tusnak „az {ltal{nosan kibontakozó szocialista t{mad{s feladataira” való felkészítésében nyújtott „kivételes érdemei elismeréseképpen”,miféle titkos, sz{munkra elérhetetlen mélységek rejlenek e szóban: „t{mad{s”, és végül egyenesen kimondva: „a külföldi képviseleteken dolgozó {llamappar{tus megtisztít{s{val kapcsolatos különleges, kiemelt {llami fontoss{gú feladatok” végrehajt{s{ért. *37+ Így tekintetünk természetes módon {tv{ndorol a diplom{ci{ra. A 20-as évektől m{r szóltunk az előző fejezetben. Most nézzünk néh{ny m{s fontos személyt. Péld{ul 1930 tavasz{n az Izvesztyija első oldal{n, külön fejléc alatt az al{bbi fontos közlemény szerepel: „Viszszatért szabads{g{ról és megkezdte kötelezettségei teljesítését F. A. Rothstein, a külügyi népbiztoss{g kollégium{nak tagja”. [38] (De h{t így legfeljebb csak Szt{linról írtak!? Még tal{n Ordzsonikidzéről és Mikoj{nról sem?!) De Rothstein valami rossz f{t tehetett a tűzre, és karrierje két hónapra a közlemény ut{n befejeződött: 1930 július{ban, amikor Litvinovot nevezték ki népbiztosnak, F. A. Rothsteint (hab{r életrajz{ban, emlékszünk r{, még a brit kommunista p{rt létrehoz{sa is szerepelt) elt{volított{k a kollégiumból. A 30-as években Litvinov felvir{gz{sakor megjelenik az új nemzedék is. A Zsidó Enciklopédia ezt írja: „létező fogalom volt a »litvinovi iskola diplomat{ja«„ és közülük is kiemeli az al{bbiakat: K. Umanszkij, Ja. Szuric, B. Stein (hab{r ő m{r a 20-as évek elején teljesített), Je. Gnyegyin (Parvusz fia). -[946]-
[39] Ehrenburg Je. Rubinyint is ide sorolja. Amint a 20-as években a diplom{cia vonzotta a zsidó k{dereket, úgy a korai és a középső 30as években is. Attól kezdve, hogy a Szovjetuniót felvették a Népszövetségbe, a szovjet küldöttség vezetésében l{tjuk Litvinovot, Steint, Gnyegyint, valamint Brennert, Sztasevszkijt, Markuszt, Rosenberget és a grúz Szvanidzét. Ők képviselték Oroszorsz{got a népek azon fórum{n. Diplom{ciai megbízottak Európ{ban: Angli{ban {llandó Majszkij, Németorsz{gban (majd még Franciaorsz{gban is) Ja. Szuric, Olaszorsz{gban B. Stein (Kamenyev ut{n), és még Spanyolorsz{gban, Ausztri{ban, Rom{ni{ban, Görögorsz{gban, Litv{ni{ban, Lettorsz{gban, Belgiumban, Norvégi{ban; meg valahol [zsi{ban is: péld{ul Afganiszt{nban még a polg{rh{ború idején az ismerős Szuric volt, 1936-tól pedig B. Szkvirszkij; ugyanő volt hosszú éveken keresztül a nem hivatalos szovjet képviselő Washingtonban. [40] A szovjet kereskedelmi kirendeltségeken a korai és a középső 30-as években sz{mos zsidó k{der őrizte meg a helyét és dolgozott. (Még egy Belenykij, m{r a hatodik, B. Sz., kereskedelmi képviselő Olaszorsz{gban 1934-37-ben. [41]) Ami a vörös hadsereget illeti, az {ltalunk m{r ismert, alapos izraeli író ezt írja: a 30-as években is „maradt a hadseregben jelentős sz{mú zsidó tiszt. Sokan voltak, többek között a forradalmi katonai tan{csban, a védelmi népbiztoss{g főigazgatós{gain, a vezérkarn{l stb. Ugyanez {ll a katonai körzetekre, hadseregekre, hadtestekre, hadoszt{lyokra, dand{rokra és minden katonai egységre. A zsidók v{ltozatlanul jelentős helyet foglaltak el a politikai szervekben.” [42] Meg a vörös hadsereg egész politikai főcsoportfőnöksége (VHPFCsF) a megbízható Gamarnyik öngyilkoss{ga ut{n Mehlisz ügyes kezébe került... Íme, néh{ny példa a politikai főcsoport főnökségéből: Morduh Horos a 30-as években a VHPFCsF főcsoportfőnök helyettese, majd (letartóztat{s{ig) a kijevi katonai körzet politikai csoportfőnöke, Lazar Aronstam 1929-től, és a 30-as években egészen 1937-ig a belorusz katonai körzet, a t{vol-keleti ön{lló hadsereg, a moszk vai körzet politikai csoportfőnöke. Iszaak Greenberg a VHPFCsF főfelügyelője, majd a leningr{di körzet politikai csoportfőnökség főnökhelyettese. Borisz Ippo (m{r tal{lkoztunk vele a polg{rh{borúban; Közép-[zsia megfékezésénél, a turkeszt{ni front, majd a közép-[947]-
{zsiai körzet politikai csoportfőnöke), a 30-as években a kauk{zusi vörös hadseregé; azt{n a katonai és politikai akadémia vezetője. A m{r említett Mihail Landa 1930 és 1937 között a Krasznaja zvezda (Vörös Csillag) főszerkesztője. Naum Rozovszkij a polg{rh{ború óta katonai ügyész, 1936-ban a munk{s-paraszt vörös hadsereg (MPVH) katonai főügyésze. *43+ Amíg fenn{llt (1934-ig) a forradalmi katonai tan{cs, az elnök (Vorosilov) helyettese folyamatosan Gamarnyik volt. A 30-as években az előző fejezetben felsoroltak mellett az MPVH főcsoportfőnökei között tal{ljuk: Abram Wolpe igazgat{si és mozgósít{si csoportfőnökség (az előző fejezetben mint a moszkvai katonai körzet vezérkari főnöke), Szemjon Urickij (katonai-felderítési csoportfőnökség, 1937ig), Borisz Feldman személyügyi főcsoportfőnökség (szintén 1937-ig), Leontyij Kotljar a h{ború előtti években katonai műszaki főcsoportfőnök. A haderőnemi főnökök között A. Holzman 1932-től a légierő főnöke (tal{lkoztunk m{r vele a KEB-ben, és mint szakszervezeti vezetővel is; légi balesetben halt meg). A katonai körzetek parancsnokai között l{tjuk megint Ion Jakír (krími, azt{n a legfontosabb, kijevi körzet), Lev Gordon (turkeszt{ni). *44+ Nem rendelkezünk adatokkal a tömegesebb, alacsonyabb beoszt{sokról, de – úgy gondolom –, nem lehet kétséges, hogy a hadsereg politikai vezetésében, hadt{pszolg{lat{n{l, amint a p{rt és a népbiztosi appar{tusban is a zsidó főnök mellett rendszerint igen nyilv{nvaló volt a zsidók jelenléte a szervezetben. De a katonai szolg{lat nem erkölcstelen, tal{n még igen építő jellegű is. Na és mi van a mi szeretett GPU-NKVD-nkkel? Egy mai kutató a levélt{ri anyagok alapj{n: „A 30-as évek elejét a zsidók szerepének növekedése fémjelzi az {llambiztons{gi szerveknél.” „A legtömegesebb megtorl{sok előestéjén” pedig „az NKVD vezető szerveinek nemzetiségi összetételét... (megítélhetjük) a VCSK-OGPUNKVD 20. évfordulój{n a központi sajtóban közzétett 407 kitüntetett felelős munkat{rs névsor{ból. A kitüntetettek között 56 zsidó (13,8%) és 7 lett (1,7%) név tal{lható.” [45] L{m, a GPU-ból létrehozt{k az NKVD-t, melynek élén Jagoda {ll (1934) és közzéteszik (r{ad{sul kétszer! – ritka lehetőség bepillan-[948]-
tani az {thatolhatatlan falak mögé *46]) az NKVD I. oszt{lyi {llambiztons{gi biztosa: Ja. Sz. Agranov, Jagoda első helyettese), V. A. Balickij, T D. Deribasz, G. E. Prokofjev, Sz. F. Redensz, L. M. Zakovszkij; II. oszt{lyú biztosok: L. N. Belszkij, K. V. Pauker (őket m{r kitüntettük 1927-ben, a Cseka tizedik jubileum{n), M. I. Gaj, Sz. A. Goglidze, L. B. Zalin, Z. B. Katznelson, K. M. Karlson, I. M. Leplevszkij, G. A. Molcsanov, L. G. Mironov, A. A. Szluckij, A. M. Sanyin, R. A. Pilljar. Nyilv{nvaló, hogy nem mindenki zsidó, de legal{bb a fele. És nem mentek el a csekista zsidók, nem szorított{k ki őket abból az NKVD-ből, amely Kirov hal{la ut{n lesz{molt az orsz{ggal és mint nemsok{ra l{tni fogjuk, még saj{t mag{val is... A. A. Szluckij volt az NKVD külföldi oszt{ly{nak vezetője, vagyis ir{nyította a külföldi hírszerzést. „Helyettese Borisz Berman és (Szergej) Spiegelglass.” Paukerről pedig megtudjuk: fodr{sz Budapestről, 1916-ban az orosz fogs{gban {llt össze a kommunist{kkal, először a kremli őrség parancsnoka, majd az NKVD operatív oszt{ly{nak vezetője. *47+ Mivel az appar{tus rejtekben működött, és ezek a magas rangú személyek elérhetetlenek voltak, nem lehet mindegyikükről véleményt mondani. Fénybe került péld{ul Naum (Lenynyid) Etingon, aki a Trockij-gyilkoss{got vezette, a „cambridge-i ötök” kémcsoport, és az atomtitok kifürkészésének szervezője, a hírszerzés {sza. *48+ Elég jelentős posztokat – h{ny és h{ny ilyen poszt volt? – töltött be az emberi tekintetek elől teljes mértékben rejtett, és csak később – {t{llóként – ismertté v{lt Lev Feldbin, aki a hangzatos Alekszandr Orlov {lnéven szerepelt. Ő a GPU tekintélyes és régi dolgozója volt, és a külföldi főoszt{ly gazdas{gi oszt{ly{t vezette, ami azt jelentette: az NKVD részéről ő ellenőrizte a Szovjetunió külkereskedelmét. Bizalmas munkat{rsként jelen volt Szt{lin legtitkosabb eligazít{sain, amikor az NKVD-seknek azt magyar{zta, hogyan kell „kiszedni (az {ldozatokból) a hamis tanúvallom{sokat”, és „sz{mos (NKVDnyomozó) volt az al{rendeltje”. [49] Meg Mihail Kolcov-Friedland (a spanyol közt{rsas{gi korm{ny „politikai tan{csadója” [50]) sem volt t{vol a legnagyobb mérvű GPU-s kalandoktól.
-[949]-
Jezsovhoz, a (1936. szeptember 27-én) kinevezett belügyi népbiztoshoz h{rom napra r{ helyettesként csatolt{k M. Bermant (aki tov{bbra is a Gul{g parancsnoka maradt). *51] Jezsov pedig mag{val hozta a saj{t {rnyékait is. Régebbi (1931 óta) SZKbP KB-beli munkat{rs{t, Mihail Litvint kinevezi az NKVD személyügyi oszt{lya vezetőjének, és az 1937 m{jus{ra feltorn{ssza mag{t az NKVD {llambiztons{gi főigazgatós{ga (GUGB) csod{latosan egyedül{lló titkos politikai ügyoszt{lyínak vezetőjévé. Ennek az oszt{lynak a helyettes vezetője volt (1931-36) Genrih Ljuskov (akit 1945-ben jap{n golyó ölt meg, mivel 1938-ban hozz{juk menekült, most meg a h{ború végén a jap{nok nem akart{k visszaszolg{ltatni, nem volt mit tenni, agyonlőtték. Nos, b{rmelyikük karrierjéről el lehetne mondani még egyetm{st.). Ugyanezen az oszt{lyon dolgozott „különleges megbízat{sokért felelős munkat{rsként” Alekszandr Radzivilovszkij. Es itt van Jezsov egy m{sik, szintén régi munkat{rsa, Iszaak Schapiro, 1934 óta a titk{ra, most meg az NKVD titk{rs{g{nak vezetője, majd az NKVD GUGB különleges oszt{ly{nak vezetője (íme, egy m{sik, szintén dicsőséges oszt{ly...). *52+ Ebben az időben – 1936 decemberében – az NKVD GUGB tíz, sz{mokkal titkosított oszt{ly{nak vezetője közül hét zsidó: Ohrana (1) – K. Pauker, elh{rít{s (3) – L. Mironov, különleges (5) – I. Leplevszkij, közlekedési (6) – A. Sanyin, külföldi (7) – A. Szluckij, nyilv{ntart{si (8) – V. Ceszarszkij, börtönök oszt{lya (10) – Ja. Weinstock. Majd 1937 húsdar{lója közben oszt{lyvezető volt még: A. Salpeter – operatív oszt{ly (2), Ja. Agranov, és ut{na M. Lityin – titkos politikai (4), A. Minajev-Cikanovszkij – elh{rít{s (3), I. Schapiro – amint m{r mondtuk, különleges (9). *53+ A Gul{g vezetőségét – felsoroltam a „Szigetvil{g”-ban 528 . Igen, ott is jelentős ar{nyban szerepeltek a zsidók. (A fehér-tengeri balti nacsalnyikoknak az 1936. évi szovjet dicsőítő gyűjteményből {tvett arcképei felh{borod{st keltettek: l{m, csupa zsidót v{logattam össze. Én azonban egy{ltal{n nem v{logattam, hanem lehoztam a BelBalt l{ger összes felső vezetőjének fotój{t abból a hallhatatlan könyvből, és ugyan kinek a v{laszt{sa, kinek a bűne, ha mindny{jan zsidók?) T{528
A Gul{g szigetvil{g 1918-1956: A. Szolzsenyicin 3 kötetes műve (EURÓPA , 1993).
-[950]-
jékoztat{sképpen, h{rom jelentős személyiségről hozz{teszem most mindazt, amit akkor nem tudtam róluk, mivel nemrég olvastam. Lazar Kogan a Belomor előtt volt a Gul{g vezetője is, Zinovij Katznelson pedig 1934 ut{n a Gul{g helyettes vezetője; Izrael Pliener 1936-tól a Gul{g vezetője és ő fejezte be a Moszkva-Volga-csatorn{t. [54] Nem tagadhatjuk: a történelem sok szovjet zsidót tett Oroszorsz{g sors{nak beteljesítőjévé. Különböző forr{sokból, különböző időből sz{rmazó adatok gyűlnek össze, amelyeket soha sem hoztak nyilv{noss{gra a GPU-NKVD területi (t{jegységi) megbízottjairól a 30-as években (1937-ig). Beoszt{suk megjelölése teljességgel megérdemli, hogy nagybetűvel írjuk, mivel éppen, hogy ők, nem pedig a területi titk{rok voltak a területek, és azok b{rmely lakója életének és hal{l{nak teljhatalmú gazd{i, miközben közvet lenül a központi NKVD-hez tartoztak. Némelyik-üknek ismert a teljes neve, apai neve, m{soknak csak a kezdőbetűk töredékei, m egint m{soknak csak a vezetékneve. És földrajzilag is v{ltott{k egym{st, az egyik megbízott a m{sik helyére lépett (ir igyelni fogjuk, aki majd még az időhat{rokat is megjelöli, mivel mindez titokban történt). És a 30-as évek folyam{n egyfolyt{ban sok zsidó maradt ezek között a területi uralkodók között. Nemrég közzétett adatok szerint a helyi {llamigazgat{si szerveknél (a GUGB nélkül) 1776 zsidó szolg{lt (7,4%). *55+ Meg tudunk nevezni néh{ny megbízottat Belorusszi{ban (Izrail Leplevszkij, Grigorij Leplevszkij főügyészhelyettes testvére, m{r l{ttuk a Csek{ban, ő m{r volt a GPU főnöke is, éppen hogy megvillant mint II. oszt{lyú biztos, és íme, 1934-től 1936-ig Belorusszia belügyi népbiztosa); a nyugati területen (I. M. Blat, később Cseljabinszkban is); Ukrajn{ban (Z. Katznelson, l{ttuk őt villogni a polg{rh{borúban, végigsz{rnyalta m{r az egész orsz{got a Kaszpi-tengertől a Fehér-tengerig. Éppen hogy a Gul{g h elyettes vezetője, és m{ris Ukrajna belügyi népbiztoshelyettese, 1937-ben pedig megint csak Leplevszkij fogja v{ltani); donyecki, később pedig vinnyicai területen (mindkettőben D. M. Szokolinszkijnek sikerült); Észak Kauk{zusban (L. Ja. Fajvilovics, de Friedberg is ott van); Azerbajdzs{nban (M. G. Rajev-Kaminszkij, Purnisz is ott van); Szt{lingr{dban (G. Rappoport); Orlovszkiban (P. S. Szimanovszkij); Tambovszkiban (Livsic); Gorkoviban (G. Ja. Abrampolszkij); Arhangelszkijben (A. Sz. Sijron igyekszik összeterelni a kul{knak nyilv{nítottakat). Majd a Volga menti németek közt{rsas{g{ban (I. Z. Ressin), Baskíri{ban (Zelikman), Orenburgiban (N. Rajszkij), Szverdlovszkiban (G. I. Sklj ar), Kazahszt{nban (L. B. Salin), Közép-[zsi{ban (Krukovszkij), meg Kelet-Szibéri{ban (Trockij), egészen az északi vidékig (Rutkovszkij).
-[951]-
A fent nevezett területi posztok elillanók, tiszavir{g-életűek, az NKV D m egyei vezetőit úgy h{nyt{k egyik területről a m{sikra – hasonló gyakoris{ggal, és hatalmi önbizalommal –, mint a területi p{rtbizotts{gok titk{rait. Vegyük Vlagyimir Ceszarszkijt, aki m{r végigj{rta a GPU-NKVD megbízotti posztokat Odeszsz{ban, Kijevben, a 'T{vol-Keleten, 1937-re pedig felemelkedett az NKV D GUGB különleges oszt{ly{nak vezetői székéig (valószínűleg éppen Schapiro előtt). Vagy: Sz. Mironov-Korol: 1933-36-ban a dnyepropetrovszki GPU/N KV D vezetője (egyidejűleg a központiban is benne van), 1937-ben a nyugat-szibériaié. [56] A 30-as évek köz epe az {ltalunk ismert L. Wult a moszkvai (később a Szaratov) rendőrség, „igazgatójaként” éri. Mag{ban Moszkv{ban pedig (és később Közép-[zsi{ban) L. Belszkij volt a megbízott, ahonnan felvitték a dolg{t az NKV D belső szolg{lati hadseregének vezetői {llós{ig. A 30-as években még felvillantak: a hat{rőrizeti hadsereg vezetője, Fosan; az NKVD tervgazdas{gi oszt{ly{nak főnöke Meyerson; a Gul{g pénzügyi oszt{ly{nak vezetője, L. I. Berenson és az őt felv{ltó L. M. Abramson; a személyzeti oszt{ly vezetője, Abram Flixer. Ezek mind véletlen felvillan{sok, lehetetlenség össze{llítani egy időbeli list{t. Különleges oszt{ly pedig mindegyik területi NKVD-ben volt. És szinte véletlen értesülés: ennek az oszt{lynak a titk{rs {g{t Kijevben Jakob Broverman vezette, aki hasonló beoszt{sban {tkerült a központi NKVD-be. [57] Később, amikor a szovjetek megsz{llt{k a Baltikumot, ismeretes péld{ul hogy a dvinszki NKVD vezetője egy bizonyos Kaplan volt, aki olyan nagymértékű lesz{mol{st valósított meg, hogy 1941-ben, amikor éppen hogy kivonultak a szovjetek, és még a ném etek bevonul{sa előtt, a lakoss{g dühe kirobbant a zsidók ellen.
D. P. Vitkovszkij: Félélet c. kisregényében van egy bekezdés a legújabb, hruscsovi időkből sz{rmazó Jakovlev nevű vizsg{lój{nak zsidó külsejéről. Vitkovszkijn{l ez a jellemzés elég durv{ra sikerült. Így a hatvanas évek végének zsidóit, akik m{r elt{ntorodtak a kommunista hatalomtól, és új politikai orient{ciójuk közepette együttérzéssel fogadtak minden l{gerbeli emlékiratot, a könyvnek ez a bekezdése mindig kellemetlenül taszította. V. Gersuni ezzel kapcsolatban feltette nekem a kérdést: vajon h{ny zsidó vizsg{lót l{tott még Vitkovszkij a 30 év alatt? Ezen {rtatlan elszól{s helyett – „a 30 év alatt” –, nem lett volna mag{tól értetődőbb r{kérdezni, hogy „50 év” vagy legal{bbis „40 év alatt” mennyire jellemzően jutott kifejezésre a csod{latos feledékenység! A h a r m i n c év alatt, a 30-as évek vége ut{n, Vitkovszkij lehet, hogy m{r nem sok zsidó vizsg{lóval tal{lkozott (egyébként a 60-as években is megvoltak), de Vitkovszkij, akit a szervek m{r n e g y v e n -[952]-
éve üldöztek, és megj{rta Szolovkit is, valószínűleg nem felejtette el az időt, amikor nehezebb volt orosz vizsg{lót tal{lni, mint zsidót vagy ak{r lettet. Az is igaz azonban, hogy mindezek a kiemelkedő posztok, és a kevésbé kiemelkedők is, és a közepesek is, minél közelebb j{runk 1937-38 fordulój{hoz, ann{l biztosabban magukban hordozt{k a hal{lt is. Sorsunk urai hat{rozottan intézkedtek megbízható csúcsaikon és az őket magukat ért v{ratlan csap{st úgy fogadt{k, mint a teremtett vil{g összeoml{s{t, a vil{gvégét. Vajon melyikük gondolkozott el kor{bban a forradalomcsin{lók végzetes sors{n? Ha pedig az 1937-38-ban elpusztult kiemelkedő vezetők névsorait {tböngésszük, akkor l{tjuk, hogy bennük a zsidók sz{zaléka óri{si. Egy mai történész: amíg „1935. janu{r 1-je és 1938. janu{r 1-je között ennek a nemzetiségnek a képviselői ir{nyított{k a belügyi központi appar{tus alapvető szerkezeti egységeinek több mint 50%-{t, addig 1939. janu{r 1-jén m{r csak mindössze a 6%-{t vezették”. [58] Felhaszn{lva a n{lunk az utóbbi évtizedben kiadott „kivégzési list{k” sokas{gait, és a legújabb Orosz Zsidók Enciklopédi{ja életrajzi köteteit, valamilyen szinten m{r képesek vagyunk végigkövetni azoknak a kiemelkedő csekist{knak, vörös hadvezetőknek, szovjet p{rtvezetőknek, diplomat{knak és m{soknak a tov{bbi sors{t, akikről – amíg a hatalomban voltak – ennek a könyvnek a kor{bbi fejezeteiben szólunk. A csekist{k között a megtorl{s különösen szélesen tarolt. Csak ízelítőül (a kivégzetteket kurzívval jelöljük): G. Ja. Abrampolszkij; L. M. Abramson, börtönben halt meg 1939-ben; Jakob Agranov, 1938 [59]; Abram Belenykij, 1941; Lev BelszkijLevin, 1941; Matvej Berman, 1939; Borisz Berman, 1939; Ioszif Blat, 1937; Ja. Weinstock, 1939; Leonyid Wul, 1938; Mark Gaj-Stockland, 1937; Szemjon Gengyin, 1939; Venijamin Herson, 1941; Lev Zadov-Zinykovszkij, 1938; Lev Zalin-Levin, 1940; A. Zalpeter, 1939; Lev Zaharob-Meyer, 1937; N. Zelickman, 1937; Alekszandr Ioszelevics, 1937; Zinovij Katznelson, -[953]-
1938; Lazar Kogan, 1939; Mihail Kolcov-Friedland, 1940; Georg Krukovszkij, 1938; Izrail Leplevszkij, 1938; Mihail Litvin öngyilkoss{got követett el 1938-ban; Natan Margolin, 1938; A. Minajev-Cikanovszkij, 1939; Lev Mironov-Kagan, 1938; Szergej Mironov-Korol, 1940; Karl Pauker, 1937; Izrail Pliener, 1939; Mihail Rajev-Kaminszkij, 1939; Alekszandr Radzivilowskij, 1940; Naum Rajszkij-Lechtman, 1939; Grigorij Rappoport, 1938; Ilja Resszin, 1940; A. Rutkovszkij; Pinchus Szimanovszkij, 1940; Abram Szluckijt 1938-ban mérgezték meg; David Szokolinszkij, 1940; Mihail Trilisszer, Leonyid Fajvilovics, 1936; Vlagyimir Ceszarszkij, 1940; A. Sanyin, 1937; Iszaak Schapiro, 1940; Jevszej Schirwindt, 1938; Grigorij Skljar, Szerpej Spiegelglass, 1940; Genrih Jagoda, 1938. Most m{r kiadtak egész lexikonokat az NKVD GUGB központi appar{tus{nak munkat{rsairól, akik belekerültek a „jezsovi” kivégzésekbe és megtorl{sokba, ahol még sz{mos zsidó névvel tal{lkozunk. [60] De mintegy csak véletlenül, a 90-es évek elejének még zabol{tlan nyilv{noss{g{nak köszönhetően ismerhettünk meg néh{ny titokzatos vagy teljesen elrejtett életutat. Péld{ul Grigorij Majranovszkij professzor, a mérgek szakértője 1937-től vezette az NKVD operatív műszaki szakoszt{ly{nak „X-laboratórium{t”, amely méreginjekciók {ltal hajtotta végre „közvetlen korm{nydöntésre 1937-1947-ben és 1950-ben” a hal{los ítéleteket, mind az „X-laboratórium” mellett fenntartott speci{lis z{rk{ban, mind pedig az [61] 1960-70-es években külföldön. Majranovszkijt csak 1951-ben tartóztatt{k le és z{rk{j{ból ezt írta Berij{nak 529 : „Kezeim {ltal a szovjethatalom több tucatnyi 529
Berija, Lav renty ij Pavlovics (1899-1953): a kegyetlenségeiről hírhedt szovjet {llambiztons{gi szolg{lat, a Cseka vezetője Grúzi{ban (1921 -1931), majd 1938-ig a Grúz Kommunista P{rt első titk{ra. 1938 és 1946 között belügy- és {llambiztons{gi népbiztos (miniszter), 1953-ban belügyi és {llambiztons{gi miniszter, 1938-tól a szovjet politikai rendőrség, az NKVD rettegett főnöke. A szt{lini koncepciós perek egyik legfőbb felelőse. 1945-től a Szovjetunió marsallja, 1946-tól 1963-ig miniszterelnökhelyettes. Szt{lin hal{la ut{n a Hruscsov -féle új vezetés – mivel féltek attól, hogy Berija mag{hoz ragadja a hatalmat, illetve mert Berija róluk is tudta, milyen fel elősség terheli őket a szt{lini idők törvénysértéseiért – koholt v{dak alapj{n letartóztatta és 1953 decemberében kivégeztette.
-[954]-
meg{talkodott ellensége pusztult el, beleértve mindennemű nacionalist{kat is.” [62] Ez pedig egyike a megdöbbentő, 1990-ben felvillant közléseknek, amelyből lederült, hogy a hírhedt lélekölőket egy{ltal{n nem Hitler tal{lta fel a m{sodik vil{gh{ború idején, hanem a szovjet NKVD 1937-ben. És ezeknek a feltal{lója (nem egyedül, valószínűleg, de a tal{lm{ny megszervezője ő volt) Isz{j Davidovics Berg, a moszkvai területi NKVD-kirendeltség igazgat{si és gazdas{gi oszt{ly{nak vezetője. Ezért oly fontos ismerni azokat is, akik egy{ltal{n nem magas posztokat foglaltak el. A dolog pedig így esett. I. D. Bergre bízt{k a moszkvai területi NKVD-kirendeltségen működő „trojka” 530 döntéseinek végrehajt{s{t és Berg precízen végre is hajtotta: vitte az embereket kivégzésre. De amikor a moszkvai területen m{r h{rom „trojka” kezdett egyidejűleg ülésezni, a kivégzők ezt m{r nem győzték. Akkor kital{lt{k: meztelenre vetkőztették az {ldozatokat, összekötözték, sz{jukat betömték és behajított{k a kívülről kenyérsz{llító kocsinak {lc{zott z{rt teherautóba. Sz{llít{s közben a kipufogóg{z a kocsiszekrénybe ment és mire a t{voli {rokhoz értek, az elítéltek m{r „készek” voltak. (Hozz{ kell tenni, hogy nemsok{ra, 1939-ben mag{t Berget is kivégezték, de nem ezekért a gonoszs{gokért természetesen, hanem „összeesküvésben” való részvétel gyanúja miatt. És 1956ban szerencsésen rehabilit{lt{k, hab{r nyomozati ügyirata akkor is megvolt, és mindm{ig megőrződött, és az újs{gírók, l{m elolvast{k a lélekölő feltal{l{s{nak történetét!) *63+ A mellékelt listaiban h{ny és h{ny tüzes vonallal {thúzott emberi sors rejtezik. Ekkor került a csekista seprű elébe maga Kun Béla is, a krími gyilkos, és vele a budapesti k ommunista korm{ny még 12 népbiztosa. *64] Nem érthetünk azonban egyet azzal – nem ildomos, a lelkiismeretünk nem visz r{ –, hogy a zsidók üldözéséhez soroljuk azok kiűzését a megtorl{s szerveiből. Nem volt ebben a kiűzésben semmiféle zsidóellenes motívum. (Nem is beszélve arról, hogy ha a szt{lini pri-
530
Trojka (orosz): h{rmas lovasfogat, de a fogalmat emberekre is haszn{lj{k.
-[955]-
békek 531 nemcsak a mai javaikat és igazgat{si diadalukat tartott{k volna sokra, hanem annak a népnek a véleményét is, amelyet igazgattak, akkor ö n k é n t kellett volna otthagyniuk az NKVD-t, meg sem v{rva, hogy kidobj{k őket onnan. Az egy m{sik dolog, hogy sokukat ez sem mentett volna meg a hal{ltól, de a megszégyenítés bélyegétől ugye, megmentette volna? Sőt ellenkezőleg: „a rendelkezésünkre {lló adatok szerint az egyik nemzeti kisebbség azon nagyon kevesek közül, amelyekhez való tartoz{s a 30-as évek végén nem jelenítette meg az NKVD munkat{rsa sz{m{ra a »bűncselekmény tény{ll{s{t«, a zsidó volt. Az {llambiztons{gi szerveknél még nem léptek hat{lyba azok a nemzetiségi és személyzeti politikai ir{nyelvek, amelyek... a 40-es évek végén, az 50-es évek elején v{ltak jellemzővé.” [65] Az 1937-38-as év pusztító hull{ma elvitt sok igen neves p{rtszovjet 532 személyiséget. 1936-37 óta a népbiztosok tan{cs{nak összetétele jelentős v{ltoz{son ment keresztül, a h{ború előtti évek tisztogat{sai végigsöpörtek a népbiztoss{gok legtekintélyesebb figur{in is. A golyó megtal{lta Jakovlevet is, a kollektiviz{ció mozgatój{t, és harcost{rs{t, Kalmanovicsot is, és Ruhimovicsot is, és természetesen m{sokat is. A húsdar{ló elnyelte a régi „érdemes” bolsevikokat is, nem is beszélve Kamenyevről és Zinovjevről, a régóta nyug{llom{nyú Rjazanovot és Goloscsokint, a c{r meggyilkol{s{nak szervezőjét. (Épphogy el nem érte ez a pusztul{s Lazar Kaganovicsot: még idejében v{lt maga is „vasseprűvé” az 1937-38-as évek némely tisztogat{sa sor{n. Ivanovo v{roson való végigsz{guld{s{t a helyiek „fekete forgószélnek” nevezték. *66]) A következő értelmezést aj{nlj{k: „a szovjet diktatúra {ldozatairól van szó, akiket a diktatúra kihaszn{lt, és a kelendőség megszűntével kíméletlenül likvid{lt”. *67+ Szép kis érv! Vajon húsz éven keresztül ezek a vezető beoszt{sú zsidók kihaszn{ltak voltak? Nem ők voltak e éppen annak a diktatúr{nak a buzgó mozgatói, és „a kelendőség
Pribék: hóhérsegéd, az elnyomó hatalom szolg{lat{ban {lló, mindenre kapható személy. 532 P{rt-szovjet: a Szovjetunió Kommunista P{rtj{nak (feltehetően vezető) tagja. 531
-[956]-
megszűntéig” vajon nem vették-e ki alaposan a részüket a vall{s, a kultúra, az értelmiség és a sokmilliós paraszti tömeg elpusztít{s{ból? Bőségesen jutottak a kerekek al{ a vörös hadfiak is. „1938 nyar{ra” a katonai körzetek parancsnokai közül azok, akik „1937 június{ban is ebben a beoszt{sban voltak, kivétel nélkül és nyomtalanul eltűntek”. A vörös hadsereg politikai főcsoportfőnöksége „szenvedte el a terrortól a legnagyobb veszteséget” 1937 dúl{sa sor{n, Gamarnyik öngyilkoss{ga ut{n. A politikai munkat{rsak közül kivégezték mind a 17 hadseregkomissz{rt, a 28 hadtest-biztos közül 25öt, a 36 dand{r- (hadoszt{ly) biztos közül 34-et. [68] Jelentős zsidó ar{ny mutatkozik meg az 1937-38-ban kivégzett katonai vezetők nemrég közlésre került névsor{ban. *69+ Egészen különleges katonai karriert épített Grigorij Stern, a politikai tiszt vonal{n haladt előre: a polg{rh{ború óta ezred-, dand{r-, hadoszt{ly-politikai biztos. 1923-25-ben a horezmi hadseregcsoport (vagyis Közép-[zsia eltipr{sa) különleges rendeltetésű egységeinek parancsnoka. M{r 1926-ban hadoszt{ly politikai csoportfőnök. Ut{na elvégezte a felső szintű katonai vezetőképzőt. „A katonai és haditengerészeti népbiztos (vagyis Vorosilov) mellett különleges megbízat{sú tiszt” 1929-34-ben. 1937-38-ban „a spanyol közt{rsas{gi korm{ny katonai tan{csadója” (ne tévesszük össze Manfred Sternnel, aki szintén kitűnt a vörös spanyolokn{l „Kleber t{bornok” néven). Azt{n a t{vol-keleti front vezérkari főnöke, Mehlisszel együtt véres csat{kat vív a Hasan-tó környékén 1938-ban, egyidejűleg intrik{kat sző Blücher marsall letartóztat{sa körül, akit saj{t maga adott fel, és akinek helyét mint frontparancsnok elfoglalta. A p{rt XVIII. kongreszszus{n 1939 m{rcius{ban így vitte a szót: „Önökkel együtt eltiportunk egy mocskos kis csoportot: Tuhacsevszkiket, Gamarnyikokat, Uborevicseket és hozz{juk hasonló csőcseléket”, őt pedig csak 1941 őszén lőtték agyon. *70+ Stern harcost{rsa a légierő vonal{n Jakov Szmuskevics szédületes karriert fut be. Kezdett (és a 30-as évek közepéig) mint politikai tiszt, komissz{r, de szintén elvégezte a felsőfokú katonai vezetőképzőt. 1936-37-ben szintén Spanyolorsz{gban van, de a légügynél: „Douglas t{bornok”. Halhin-Goln{l 1939-ben repülőkötelék-parancsnok. Később felsz{rnyalt az MPVH teljes légierejének pa-[957]-
rancsnoki beoszt{s{ba is, a légierő főfelügyelője is volt; 1941 m{jus{ban letartóztatt{k, és még ugyanabban az évben ki is végezték. *71] Nem kímélte az úthenger sem a gazdas{gi, sem a közigazgat{si vezetőket; a kor{bban említett diplomat{k majd mindegyikét szintén kivégezték. Soroljuk fel a megtorl{sok {ldozat{v{ v{lt p{rt-, katonai, diplom{ciai, gazdas{gi vezetőket, akikkel kor{bban könyvünk la pjain tal{lkoztunk (a kivégzetteket kurzívval jelöljük): Szamuil Agurszkij, letartóztatt{k 1938-ban; Lazar Aronstam, 1938; Borisz Belenykij, 1938; Grigorij Belenykij, 1938; Zahar Belenykij, 1940; Mark Belenykij, 1938; Morisz Belockij, 1938; German Bitker, 1937; Aron Weinstein, 1938; Jakov Vesznyik, 1938; Izrail Weizer, 1938; Abram Wolpe, 1937; Jan Gamarnyik, 1937-ben öngyilkoss{got követett el; Mihail Gercsikov, 1937; Jevgenyij Gnyedin, 1939-ben tartóztatt{k le; Filipp Goloscsokin, 1941; Ja. Goldin, 1938; Lev Gordon, 1939-ben tartóztatt{k le; Iszaak Greenberg, 1938; Jakov Gugel, 1937; Alekszandr Gurevics, 1937; Solom Dvojlackij, 1937; Maksz Deutsch, 1937; Szemjon Dimanstein, 1938; Jefim Dreizer, 1936; Szemjon Zsukovszkij, 1940; Szamuil Szaksz, 1937; Zinovij Sangwil; Iszaak Zelenszkij, 1938; Grigorij Zinovjev, 1936; Sz. Zorin-Gomberg, 1937; Borisz Ippo, 1937; Mihail Kaganovics, agyonlőtte mag{t a letartóztat{s{ra v{rva, 1941; Moiszej Kalmanovics, 1937; Lev Kamenyev, 1936; Abram Kamenszkij, 1938; Grigorij Kaminszkij, 1938; Ilja Kit-Vijtenko, 1937-ben tartóztatj{k le, és 20 évet ül; I. M. Kleiner, 1937; Jevgenyija Kogan, 1938; Alekszandr Krasznoscsokov-Tobinson, 1937; Lev Kritzman, 1937; Szolomon Kruglikov, 1938; Vlagyimir Lazarevics, 1938; Mihail Landa, 1938; Ruvim Levin, 1937; Jakob Livsic, 1937; Moiszej Liszovszkij, 1938-ban tartóztatj{k le; Fried Markus, 1938; Lev Marjaszin, 1938; Grigorij Melnicsanszkij, 1937; Alekszandr MinkinMenson, 1955-ben, l{gerben halt meg; Nagyezsda Osztrovszkaja, 1937; Lev Pecserszkij, 1937; I. Pinson, 1936; Ioszif Pjatnyickij-Tarsic, 1938; Izrael Razgon, 1937; Moiszej Rafes, 1942; Grigorij Roginszkij, 1939; Marcel Rosenberg, 1938; Arkagyij Rosenholz, 1938; Naum Rozovszkij, 1942; Borisz Rojsenman, 1938; Je. Rubinyin, leült 15 évet; Jakob Rubinov, 1937; Moiszej Ruhimovics, 1938; Oszkar Rivkin, 1937; David Rjazanov, 1938; Veniamin Szverdlov, 1939; Borisz Szkvirszkij, 1941; Ioszif Szlavin, 1938; -[958]-
Grigorij Szokolnyikov-Brilliant, megölték a börtönben, 1939; Iszaak Solz, börtönben halt meg, 1940; Naum Szorkin, 1938; Lev Szosznovszkij, 1937; Artur Staszewski-Hirschfeld, 1937; Jurij Sztyeklov-Nahamkisz, 1941; Nyikolaj Szuhanov-Himmer, 1940; Borisz Tal, 1938; Szemjon Turovszkij, 1936; Szemjon Urickij, 1937; Jevgenyij Feinberg, 1937; Vladimir Fejgin, 1937; Borisz Feldman, 1937; Jakob Fischman, 1937-ben tartóztatt{k le; Moiszej Frumkin, 1938; Marija Frumkina-Ester, l{gerben halt meg, 1943; Leon Hajkisz, 1938; Avenir Hanukajev; Moiszej Haritonov, l{gerben halt meg, 1948; Mendel Hatajevics, 1937; Tyihon Hveszin, 1938; Ioszif Hodorovszkij, 1938; Morduch Horos, 1937; Iszaj Zalkovich, 1937ben tartóztatt{k le; Jefim Zetlin, 1937; Jakob Csubin; N. Csuzsak Naszimovics; Lazar Schatzkin, 1937; Ahij Schielman, 1937; Ijeronim Epstein, 1938-ban tartóztatt{k le; Iona Jakir, 1937; Jakob JakovlevEpstein, 1938; Grigorij Stern, 1941. Ez is a csúcson lévő sz{mos zsidó m{rtirológi{ja. * Íme néh{ny neves oroszorsz{gi szocialista sorsa, aki nem csatlakozott a bolsevikokhoz vagy még küzdött is ellenük. Borisz Oszipovics Bogdanov (szül. 1884). Odessz{ból sz{rmazik, fakereskedők unok{ja és fia. A legjobb odesszai kereskedelmi iskol{t végezte el. Még tanulm{nyai idején csatlakozott a szoci{ldemokrata körökhöz. Amint az odesszai kikötőbe ért 1905 június{ban a l{zadó Patyomkin p{ncélos, ő volt az első polg{ri személy, aki a fedélzetre sz{llt. Beszédet tartott a személyzet nagygyűlésén, hívta őket, hogy csatlakozzanak az odesszai sztr{jkhoz, kivitte a különböző konzul{tusokra az európai orsz{gokhoz intézett felhív{st. A büntetést Péterv{rra történt elutaz{s{val kerülte el; ott a szoci{ldemokrata illegalit{sban dolgozott. Egym{s ut{n két kétéves sz{műzetést kapott Szolvicsegodszkba és Vologd{ba. A h{ború előtt bekehült a mensevik p{rt vezetőségébe (OK), leg{lisan foglalkozott a munk{skérdésekkel, 1915-től a hadiipari munkacsoport titk{ra, velük együtt tartóztatj{k le 1917 janu{rj{ban, a febru{ri forradalomkor szabadul. Bekerül a petrogr{di szovjet végrehajtó bizotts{g{ba, v{ltozatlanul elnöke az ezres létsz{mú zajos üléseinek, júniustól az ÖKVB (összoroszorsz{gi központi végrehajtó bizotts{g) irod{j{nak tagja és eré-[959]-
lyesen ellen{ll m{r az akkori bolsevik puccskísérleteknek is. A bolsevikok júliusi felkelése ut{n fogadta a Péter-P{l-erődben rekedt matrózcsapat kapitul{ciój{t. Az októberi {llamcsíny ut{n, 1918-ban a petrogr{di bolsevikellenes munk{smozgalom egyik szervezője. A polg{rh{ború alatt Odessz{ban él. Ut{na igyekezett újj{kelteni menseviki tevékenységét, és m{r 1920 végén egy évre letartóztatj{k. Ezzel kezdődött a letartóztat{sok és ítéletek, sz{műzetések és l{gerek, kitelepítések sokéves l{ncolata, a Szovjetunióban élő oly sok szocialista „nagy passzi{nsza”, akkor m{r csak a menseviki múlt és a menseviki meggyőződés miatt, mivel a rövid interregnumok 533 idején gazdas{gi beoszt{sokban dolgozott. Ekkor m{r csak egyszerűen élni szeretett volna, de mindig újra megv{dolt{k „gazdas{gi k{rokoz{ssal”. 1922ben külföldi kiutaz{st kérelmez, de kiutaz{sa előtt ismét letartóztatj{k. Üldögélés Szolovkiban, sz{műzetés a P ecsor{ra, és a h{roméves időszakot újra és újra megismételték. Azt{n mag{nz{rka Szuzdalban, ismét meg ismét sz{műzetés. Megprób{lt{k hozz{csatolni az „összszövetségi mensevik iroda” ügyéhez 1931-ben, de végül is lesz{lltak róla. De m{r 1937-ben beszívta a közös örvény, és az omszki börtönben (ahol a m{r elkapott kommunist{kkal ült együtt) túlélte a „futószalagos” kihallgat{sokat. Ezeket időnként hetekig tartott{k folyamatosan, némely időszakban éjjel-nappal (h{rom egym{st v{ltó vizsg{lóval). A Kargopollagban 7 évet tölt (m{s mensevikeket kivégeztek), sz{műzetés Sziktivk{rba, 1948-ban a „visszaesők” m{sodik köre, sz{műzik Kazahszt{nba. Végül 1956-ban rehabilit{lj{k, s elkínzott öregemberként hal meg 1960-ban. Borisz Davidovics Kamkov-Katz (szül. 1885). Községi orvos fia. Ifjúkora óta az eszer p{rt tagja. A tumh{nszki területre sz{műzik 1905ben, innen megszökik. Kitelepültként elvégzi a heidelbergi egyetem jogi kar{t. A szocialist{k zimmerwaldi tan{cskoz{s{nak (1915) résztvevője. A febru{ri forradalom ut{n hazatér Oroszorsz{gba. A baloldali eszer p{rt egyik alapítója. Ez a p{rt az októberi puccs idején koalícióra lép a bolsevikokkal. Részt vesz az alkotm{nyozó nemzetgyűlés feloszlat{s{ban 1918 janu{rj{ban. [prilistól felhív{sokat intéz a bolsevikokkal kötött szövetség felbont{s{ra, júniustól „forradalmi 533
Interregnum (latin): {tmeneti időszak.
-[960]-
felkelésre” buzdít ugyancsak ellenük. A felkelés buk{sa ut{n illegalit{sba vonul. Rövid 1920. évi letartóztat{sa ut{n 1921-ben ismét letartóztatj{k, 1923-ban sz{műzik. A különböző sz{műzetések között még 2 év börtön, ugyanaz a „passzi{nsz”. 1933-tól sz{műzetés Arhangelszkbe, 1937-ben letartóztatj{k, 1938-ban kivégzik. Abram Rafailovics Gotz (szül. 1882). V. Ja. Viszockij milliomos teakereskedő unok{ja. M{r 14 éves kor{tól részt vesz a forradalmi mozgalomban, és az eszer p{rt 1901. évi megalakít{sa óta eszer (testvére, Mihail a p{rt elnöke), 1906-tól pedig az eszerek harci egységének tagja, azaz terrorista. 1907-1915: kényszermunka, alekszandrovszk központi fegyh{z. A febru{ri forradalom eseményeiben Irkutszkban, majd Petrogr{dban vesz részt. A munk{s- és katonaküldöttek tan{csa, a parasztküldöttek tan{csa végrehajtó bizotts{ga, valamint az össz-szövetségi központi végrehajtó bizotts{g (ÖKVB) elnökségének tagja. 1917. október 25-től a bolsevikellenes haza és forradalom megmentésének tan{csa élére {ll. A bolsevikok elleni harcot a polg{rh{ború idején is folytatja. 1920-ban letartóztatj{k, az eszerek 1922. évi perében hal{lra ítélik, majd az ítéletet 5 év elz{r{sra v{ltoztatj{k. Ezek ut{n elkezdődött az újabb „m{zs{k” és sz{műzetések szok{sos „passzi{nsza”. Végül 1939-ben 25 év l{gert kap, egy évre r{ a l{gerben meghal. Mihail Jakoblevics Händelman (szül. 1881). Eszer, 1902 óta ügyvéd. A febru{ri forradalom moszkvai résztvevője, a tan{cs VB tagja, az ÖKVB elnökségének tagja, az eszerek KB tagja. 1917. október 25-én a bolsevikok elleni tiltakoz{s jeleként kivonul a tan{csok 2. összoroszorsz{gi kongresszus{nak üléséről. Az alkotm{nyozó nemzetgyűlés tagja, és a gyűlés egyetlen, 1918. janu{r 5-i ülésének résztvevője. Szamar{ban folytatta részvételét az alkotm{nyozó nemzetgyűlés tagjainak bizotts{g{ban. 1921-ben letartóztatj{k, 1922-ben az eszerek perében hal{lra ítélik, majd 5 év elz{r{sra v{ltoztatj{k. Ugyanaz a büntetési „passzi{nsz”. 1938-ban kivégzik. Mihail Iszaakovics Lieber-Goldman (szül. 1880). A Bund egyik alapítója (1897), a Bund KB tagja a sz{műzetésben, képviselte a Bundot az OSzDMP kongresszusain. Az 1905-06. évi forradalom résztvevője. 1910-ben 3 évre a vologdai korm{nyzós{gba sz{műzik, ahonnan -[961]-
megszökik és újra kitelepül. Lenin {llandó dühödt ellenfele. 1914 ut{n tér vissza Oroszorsz{gba, csatlakozik a szocialista „véderő”-höz (a haza védelme a h{borúban). A febru{ri forradalom ut{n a Petroszovjet VB tagja, később az ÖKVB elnökségének tagja, az októberi fordulat ut{n kilépett az ÖKVB-ből. Hol belépett az OSzDMP-be (mensevikek), hol kilépett belőle. Gazdas{gi posztokat töltött be. A mensevik illegalit{s egyik vezetője a Szovjetunióban. Majd 1923-tól letartóztat{sok, sz{műzetések, „passzi{nsz”. Végül 1937-ben újra letartóztatj{k, és ugyanabban az évben Alma-At{ban kivégzik. * Hasonló sorsa – ismétlődő ítéletekkel és sz{nűzetésekkel – volt sokaknak az 1937-38-as dr{mai megold{sig. * Az akkori évek seprűje egyre csak sepert és sepert az egész orsz{gban, és elragadott olyanokat is, akiknek semmi közük sem volt a hatalomhoz, a politik{hoz, közöttük zsidókat is. Íme, néh{nyan a meggyilkoltak közül: N{t{n Bernstein (szül. 1876) zenetörténész és kritikus, zenetörténetet és esztétik{t tanított, több könyvet írt, 1937-ben letartóztatj{k, börtönben hal meg. Matvej Bronstein (szül. 1906) tehetséges elméleti fizikus, a tudom{nyok doktora, jelentős eredményeket ért el. L. K. Csukovszkaja férje. 1937-ben letartóztatj{k, 1938-ban kivégzik. Szergej Hinter (szül. 1870) építész és mérnök. 1934-ben letartóztatj{k, Szibéri{ba sz{műzik; 1937-ben m{sodszor is letartóztatj{k és kivégzik. Veniamin, Silberminz (szül. 1887) {sv{nytan{sz és geokémikus, ritkaelem-szakértő, előkészítette a félvezető anyagok kutat{si ir{ny{t, 1938-ban a megtorl{sok {ldozat{ul esett. Mihail Kokin (szül. 1906) Kelet- és Kína-kutató, történész. 1937ben letartóztatt{k, kivégezték.
-[962]-
Ilja Kricsevszkij (szül. 1885) mikrobiológus, immunológus (fizikai és matematikai végzettséggel is rendelkezett). Az orvostudom{nyok doktora, tudom{nyos iskola megalapítója, a mikrobiológusok összszövetségi egyesületének elnöke. 1938-ban letartóztatt{k, 1943-ban meghalt. Szolomon Levit (szül. 1894) genetikus, kutatta az öröklődés és a környezet szerepét a betegség kifejlődésében. 1938-ban letartóztatt{k, börtönben hunyt el. Johiél Ravrebe (szül. 1883) Kelet-kutató, sémitológus, az 1920-ban életre keltett zsidó néprajzi t{rsas{g egyik alapítója. Cionista szervezet alapít{s{val v{dolj{k meg, 1937-ben letartóztatj{k, börtönben hal meg. Vladimir Finkelstein (szül. 1896) fizika-kémikus prof., az ukr{n tudom{nyos akadémia levelező tagja, sokat dolgozik az alkalmazott elektrokémia területén. 1937-ben a megtorl{sok {ldozat{ul esett. Ilja Hecrov (szül. 1887) higiénikus, j{rv{nyügyi szakember. Szakterülete a környezet közegészségtana, a felszíni és artézi vizek védelme, kommun{lis higiéné 534 . 1938-ban tartóztatt{k le, kivégezték. N{hum Schwarz (szül. 1888) pszichi{ter-orvos, a zsidók lélektani saj{toss{gainak tanulm{nyoz{s{val foglalkozott. 1921-23-ban ivrit nyelvet oktat, ivrit nyelven ír verseket. Cionista tevékenységgel v{dolj{k meg, 1937-ben letartóztatj{k, börtönben hal meg. A h{rom Spielrein-testvér a Don menti Rosztovból: J{n (szül. 1887) matematikus. Szakterülete a matematikai módszerek alkalmaz{sa a villamos- és a hőtechnik{ban. A moszkvai katonai műszaki egyetem professzora, majd az elektrotechnikai kar dék{nja. 1937-ben a megtorl{sok {ldozat{ul esett. Iszaak (szül. 1891) pszichológus, a filozófia doktora. 1927-ben az össz-szövetségi pszichotechnikai és alkalmazott pszichofiziológiai t{rsas{g elnökévé v{lasztj{k; széles körű kutat{sokat végzett a szak-
534
Kommun{l is higiéné: a helyi (önkorm{nyzati közösségi) környezet egészséghez szükséges tisztas{ga.
-[963]-
m{k lélektani elemzése és a munkakörülmények ésszerűsítése terén. 1935-ben letartóztatj{k, kivégzik. Emil (szül. 1899) biológus, a rosztovi egyetem biológiai kar{nak dék{nja. 1937-ben kivégezték. Leonyid Jurovszkij (szül. 1884) a politikai gazdas{gtan doktora, az 1922-24. évi pénzreform egyik kidolgozója. Közel {llt A. V. Csajanovhoz és N. D. Kondratyevhez. 1930-ban letartóztatj{k, 1935ben szabadl{bra helyezik. 1937-ben ismét letartóztatj{k és kivégzik. Mindamellett, hogy a vezető rétegből a szt{lini szekerce foka al{ alapvetően zsidók kerültek, a szabad nyugati zsidó publicist{k ír{saiból kivil{glik, hogy ők ezt a jelenséget nem tekintették a zsidók, mint nemzetiség elleni t{mad{snak. A zsidók csak azért kerültek a cséphadaró al{, mert bőségesen voltak jelen a szovjet csúcsokon. Tekintsük ezt a magyar{zatot a Jevrejszkij mir (Zsidó Vil{g) című gyűjteményből (1939). „Kétségkívül a zsidók a Szovjetunióban sz{mos olyan lehetőséggel és eséllyel rendelkeznek, amelyek nem lehettek a saj{tjaik a forradalom előtt, és amelyekkel még manaps{g sem rendelkeznek néh{ny demokratikus orsz{gban. A zsidó lehet t{bornok, miniszter, diplomata, professzor, a legmagasabb {ll{sú és a legal{zatosabban hajbókoló főrendi személyiség”, de mindez a zsidó esetében éppen hogy csak lehetőség, „semmiféleképpen sem jog”. És éppen ennek a jognak a hi{ny{ban taszíttattak le a magass{gból és fizettek az életükkel „Jakirok, Gamarnyikok, Jagod{k, Zinovjevek, Radekek, Trockik”. [72] No de h{t a kommunista diktatúra idején egyetlen nemzetiségnek sem voltak ilyetén jogai, hanem: ahogy sikerül kitartanod, a kedvükben j{rnod. Egy régi és kitartó szocialista, a kitelepült Szt. Ivanovics (Sz. O. Portugeis) elismerte: „»Lakhat{si joguk« a zsidóknak az önkényuralom idején sokkal kevesebb volt, de az élethez való joguk mégiscsak sokkal több, mint a bolsevizmus alatt.” Megc{folhatatlan. Ismervén azonban (hisz erről ír) a „kolhozforradalmat”, hozz{teszi: „A »szocializmus« bevezetésének h{tazt{ni-üzbegiszt{ni módszerei legink{bb
-[964]-
a zsidókra voltak kedvezőtlen hat{ssal”, „egyetlen népre sem sújtottak a bolsevizmus skorpiói olyan erővel, mint a zsidókra”. [73] Mindeközben a kul{ktalanít{s pestisj{rv{nya idején a parasztoknak nem ezreit, hanem millióit fosztott{k meg mind a lakhat{si, mind az élethez való joguktól. És eközben minden szovjet írótoll (közöttük pedig milyen sok a zsidó) mint a sír hallgatott az oroszorsz{gi paraszts{g ezen dermesztő pusztít{s{ról. Velük együtt hallgatott az egész Nyugat is, valóban, mert tal{n nem tudott róla? Vajon nem a szovjethatalom megóv{sa végett? Vagy egyszerű közömbösségből? Hiszen ez egyszerűen elképesztő: 15 millió parasztot nemcsak egyszerűen megfosztottak a felsőfokú tanulm{nyok lehetőségétől, a diplom{hoz vagy a tiszt{n szolg{lati beoszt{sokhoz való joguktól, hanem őket ki is fosztott{k, összeterelték, mint az {llatokat saj{t h{zaikból és a tajg{ba, a tundr{ba hajtott{k a pusztul{sba. És a v{rosi aktivist{k forróvérű soraiban előreiramlottak a zsidók is, hogy lelkesülten végrehajts{k a kollektiviz{ciót, és magukról pedig l{tható, rossz emlékeket hagyjanak. Ugyan, ki emelte fel a hangj{t akkor a parasztok védelmében? És nemsok{ra r{, 1932-33-ban Oroszorsz{gban és Ukrajn{ban 5-6 millió ember hal éhen, és mindez Európa szomszéds{g{ban történik! És a szabad vil{g szabad sajtója a legteljesebb hallgat{sba burkolózik... És még ha legpontosabb magyar{zatként el is fogadjuk az akkori nyugati sajtó mindenekfeletti baloss{g{t, és a szovjet szocialista „kísérlet” ir{nti odaadó rajong{s{t, mégis megdöbbentő, milyen csod{latosan magasra sz{rnyalhat a vaks{g, és a több tízmillió ember szenvedése ir{nti érzéketlenség. Amit a szem nem l{t, arra a szív sem rezdül. Ukrajn{ban pedig a zsidók m{r el{lltak az 1917-20-as évekbeli ir{nyvonaluktól, az orosz {llamis{g t{mogat{s{tól, és a 20-as évek végére „az ön{llós{gért síkrasz{lló ukr{n soviniszt{k zsidók voltak, és nagy befoly{ssal rendelkeztek, de c sak a v{rosokban”. [74] Ilyen {ll{sfoglal{st is olvashatunk: az ukr{n nyelvű kultúra 1937. évi szétrombol{sa azok ellen a zsidók ellen is ir{nyult, akik az ukr{nokkal „valós{gosan szövetségre léptek az ukr{n nyelvű helyi kultúra fejlesztése érdekében”. [75] De az ilyen szövetség a kultúrkörökben nem enyhíthette az ukr{n lakoss{g széles köreinek viszony{t a zsi-[965]-
dókhoz. M{r az előző fejezetben l{ttuk, hogy a kollektiviz{ció sor{n „sz{mos zsidó kommunista mint parancsnok és mint élet-hal{l ura volt jelen a vidéken”. [76] Ez újabb heget vont az ukr{n-zsidó viszonyra, amely amúgy is évsz{zadok óta feszült volt. És hab{r az éhség a szt{lini politika közvetlen eredménye és nem csak Ukrajn{ban fordult elő (kegyetlenül végigtarolt a Volga mentén és az Ur{lban is), mégis az ukr{nok között azonnal széles körben elterjedt az a nézet, hogy az egész ukrajnai éhínségben jócsk{n benne van a zsidók keze. Ez az értelmezés sok{ig tartotta mag{t (az ukr{n külhoni sajtóban pedig a XX. sz{zad 80-as éveiben is jelen volt). „Némely ukr{n meg van arról győződve, hogy a zsidók különleges szerepet j{tszottak az éhínség előidézésében... Egyesek {llítj{k, hogy az 1933. évi éhínség a zsidók bosszúja volt Hmelnyickijért.” [77] Aki kórót vet, nem arat gabon{t. Amikor annyi zsidó van a hatalom magas berkeiben, és a zsidókat alig érintik a lakoss{g bajai, sokféle értelmezés l{that napvil{got. A szovjetunióbeli antiszemitizmus „görbéjének menetét” feszülten figyelő zsidó szerzők azonban nem vették észre ezt a hamu alatt rejtőző parazsat, és elég optimista következtetésekre jutottak. Szolomon Schwarz péld{ul így ír: „A Szovjetunióban a harmincas évek eleje óta az antiszemitizmus elkezdett gyorsan fogyni”, és „a harmincas évek közepén pedig elvesztette tömegjelenség jellegét... az antiszemitizmus görbéje elérte alsó hat{r{t”. Ezt, többek között a NEP végével, a zsidó nepmanok, valamint a zsidó kiskereskedők eltűnésével magyar{zza. Ezenkívül segített a „felgyorsított iparosít{s és a forgószélszerű kollektiviz{ció”, amelyeket nagyon kedvesen „shock treatment, {ramütéssel való gyógyít{s”-hoz hasonlít. Kiegészíti azzal az elképzeléssel: éppen ezekben az években kezdtek a kommunista vezető körök küzdeni az orosz „nagybirodalmi sovinizmussal”. (Nem „kezdtek”, hanem folytatt{k, folytatt{k a lenini kibékíthetetlenséget.) Nos h{t, mondja Schwarz: „a hatalom elkezdett makacsul hallgatni az antiszemitizmusról... hogy ne alakuljon ki az a benyom{s, mintha a nagybirodalmi sovinizmus elleni küzdelem a zsidókért folyna”. *78+ Ez értelmes megjegyzés.
-[966]-
Éppen 1931 janu{rj{ban a New York Times [79+ has{bjain, majd pedig az egész vil{gsajtóban napvil{got l{t Szt{lin v{ratlan demonstratív bejelentése a zsidó t{virati irod{nak. „A kommunist{k következetes internacionalist{kként mindenképpen az antiszemitizmus engesztelhetetlen és esküdt ellenségei. A Szovjetunióban az antiszemitizmust a törvény a legszigorúbban üldözi, mint a szovjet rendszerrel velejéig ellenséges jelenséget. Az aktív antiszemit{kra a Szovjetunió törvényei szerint hal{lbüntetés v{r” *80+, na l{m csak, nem {tallotta a Nyugat demokratikus fülébe belemondani a büntetés mértékét sem. És a Szovjetunióban élő sz{mos nép közül egyes-egyetlen nemzetiséget emelt ki csak ilyen módon. És ez teljes mértékben kielégítette a vil{g közvéleményét. Jellemző azért: a szovjet sajtó nem közölte a vezér kijelentését (alattomos előrel{t{sból). A bejelentés exportra hangzott el, saj{t alattvalóitól pedig elrejtette {ll{ spontj{t, és a Szovjetunióban ez csak 1936 végén jelenik meg nyomtat{sban. *81] Éppen azokban a napokban küldte Szt{lin Molotovot, hogy a szovjetek kongresszus{n hasonló bejelentést tegyen. Az akkori évek zsidó szerzője, Molotov ezen beszédét a saj{t sz{ja íze szerint értelmezve tévesen írja, mintha a szónok „a korm{ny nevében” hal{lbüntetéssel fenyegetett volna az „antiszemita érzelmek” kimutat{s{ért. *82+ Érzelmek! Nem, Molotov beszédében i l y e s m i nem volt, a szt{lini „aktív antiszemit{k”-tól nem t{volodott el. Nem hallottunk arról, hogy a harmincas években hal{lbüntetést adtak volna antiszemitizmusért, de letöltendő büntetést adtak, a büntető törvénykönyv alapj{n. (Csak halkan jegyzem meg: „azelőtt a c{rért sem adtak ennyit”.) De l{m, Schwarz észreveszi a v{ltoz{st: „A 30-as évek m{sodik felében ez a hangulat (zsidók ir{nti össznépi bar{ts{gtalans{g) sokkal szélesebb körben kezd terjedni... különösen a nagy központokban, ahol a zsidó értelmiség és félértelmiség nagy tömegei összpontosulnak... Itt fokozatosan ismét megelevenedett a »zsidó betelepülés« legend{ja, és túlzott elképzelések kaptak l{bra a zsidók szerepéről a köztisztviselők közép- és felső rétegében.” Legenda vagy nem az, de rögtön meg is magyar{zza, hogy m{st ne mondjunk, nagy -[967]-
adag naivs{ggal, és ugyanazzal a logik{val. Nevezetesen, hogy ennek a zsidó értelmiségnek és félértelmiségnek egyszerűen nem volt „a szovjet viszonyok közepette szinte semmiféle megélhetési forr{sa, a közszolg{lat levételével”. [83] Szégyen ilyet még olvasni is! Micsoda elnyomat{s és kil{t{stalans{g. Szinte semmi m{s megélhetési forr{s nincs, csak a privilegiz{lt 535 . A lakoss{g többi része meg teljesen szabad tevékenysége megv{laszt{s{ban: turk{lhatott a kolhozföldeken, t{rn{kat mélyíthetett vagy tégl{t cipelhetett az ötéves tervek építkezésein... Ami a vezetés ir{nyelveit illeti, hat{rozottan {llíthatjuk, hogy a zsidó kérdésben a forradalom és a 30-as évek között semmi sem v{ltozott, és még nem jelent meg a zsidókkal szembeni hivatalos rosszindulat. De hisz azt kürtölték mindenütt, és arról {lmodoztak, hogy „teljes mértékben megszűnik mindenfajta nemzetiségi különbség”. És a külföldi zsidó köröknek sem volt még olyan benyom{suk, meg nem is lehetett, hogy a Szovjetunióban a zsidókat szorongatj{k. A „Zsidók és a szovjet diktatúra” című cikkében Szt. Ivanovics írja: „Külföldön sokan hisznek abban, hogy Oroszorsz{gban nincs antiszemitizmus, és ezen az alapon jóindulatot tanúsítanak a szovjethatalom ir{nt. Oroszorsz{gban azonban tudj{k, hogy ez hazugs{g.” De a zsidók „a szovjethatalom hosszú életű volt{ban reménykednek... és nagyon félnek a hal{l{tól”, mivel: „a pogromokat Szt{lin nem engedi, és – remélik – nem is fogja engedni”. A szerző együttérez ezzel a széles körben elterjedt véleménnyel. „Ha a bolsevikek diktatúr{ja összeomlik, teljesen biztosak lehetünk az antiszemita szörnyűségek és erőszak féktelen tombol{s{ban... A szovjethatalom buk{sa katasztrófa lesz a zsidók sz{m{ra, és a zsidó nép minden bar{tj{nak elborzadva kell félredobnia az effajta perspektív{t.” Maga pedig megjegyzi, hogy „a szovjet diktatúra m{r kezdi szégyellni a sz{ml{j{ra írt judofili{t és elzsidósod{s{t”. [84] A 30-as évek fő csap{sir{ny{t pedig a XVI. Kongresszusnak (1930) a Szt{lin besz{molój{hoz fűzött hat{rozata tűzi ki. Ez felhív{s a sovinizmus, és elsősorban a nagyorosz sovinizmus elleni erélyes harc535
Priv ilegiz{lt (latin): kiv{lts{gokban részesített.
-[968]-
ra. Mindenki sz{m{ra érthető p{rtnyelv. És ezt a harcot még néh{ny évig erélyesen folytatt{k. Na és, tulajdonképpen, miféle szt{lini őrület miatt? Annak a „sovinizmusnak” m{r hírmondója sem maradt. Nem l{tott azonban Szt{lin-b{tyuska az egészen közeli jövőbe, hogy nemsok{ra inogni kezd a talaj a l{ba alatt és éppen az orosz hazafis{got fogja segítségül hívni. Az orosz hazafis{g újj{születésének veszélye miatt m{r akkor megkondított{k a vészharangot. Szt. Ivanovics 1939-ben igyekezett r{mutatni a „hazaszeretet”, a „népi büszkeség” (mindezt gúnyos idézőjelek között) kicsír{z{s{ra, „ennek a diktatúr{nak a »sapkahajig{lós honfikebelizmus{ra«„, amely imm{r visszatér „a moszkvai Rusz és a birodalmi Oroszorsz{g némely nemzeti hagyom{ny{hoz”. [85] És l{m, miben {llt az Oroszorsz{gra leselkedő legnagyobb veszély Hitler t{mad{sa előtt? Nem m{sban, mint az orosz „honfikebelizmusban”! Ez a riadalom mostantól még vagy egy fél sz{zadig nem hagyja nyugton a zsidó publicist{kat. Még annak a h{borúnak ellenére sem, amelyben felgyúlt a tömeges hazafis{g, annak a h{borúnak ellenére sem, amely megmentette a szovjet zsidós{got is. És egy 1988-as izraeli folyóiratban ezt olvassuk: „A fekete sz{zak élő hagyom{nyai... képezték az alapj{t az »életadó szovjet hazafis{g«-nak, amely később a nagy honvédő h{ború idején vir{gzott ki.” [86] Ha visszatekintene arra az 1941-1945-ös h{borúra, bel{thatn{: ez bizony igen h{l{tlan kijelentés. Teh{t szögezzük le egyszer s mindenkorra: tiszta, senki előtt sem vétkes, orosz hazafis{g nem is létezhet? Miért ez az éles hat{rozotts{g? Hogy csak az orosz? A zsidó élet fontos eseménye volt 1930-ban az SZKbP KB mellett működő zsiszekció bez{r{sa. Ez a cselekmény megszüntette a zsidó közélet külön{lló – b{r szovjet program szerinti – fejlődésének, „nemzeti-kultur{lis-perszon{lautonómia” kialakít{s{nak a lehetősé-[969]-
gét. Mindez teh{t visszaterelődött az egységes szovjet mederbe. 1937-38-ban a vezető zsiszekeket is, akik – Ju. Margolin értékelése szerint – „a hatalom szolg{lat{ban hatalmas pogromot rendeztek a zsidó nép kultur{lis értékei között” [87], Dimansteint, Litvakovot, Frumkina-Estert és harcost{rsaikat (Motl Kiepert, Jichok Szudarszkijt, Alekszandr Csemerisszkijt) letartóztatt{k és nemsok{ra kivégezték. Az úthenger al{ került még sz{mos m{s zsiszek is, aki „vezető {ll{sokat töltött be az OZET központi és helyi részlegeinél, a szovjet zsidó t{rsadalmi, kultur{lis és oktat{si intézményekben”, 1936-39ben ezek döntő többsége a „megtorl{s {ldozata lett”. [88]. A szovjet 30-as évek mérgező légköre ide is begyűrűzött. A nyilv{nos gyűléseken elkezdték v{dolni, leleplezni azokat a neves zsidó kommunist{kat, akik valaha régen a Bund, a szocialista-cionista p{rt, sőt még a szovjetek idején félig engedélyezett Poalej Cion tagjai voltak. B{r, ugyan kinek a múltj{t nem h{nyt{k a szemére a bolsevikok? „És ki volt ő... azelőtt?” Így 1938-ban bez{rt a Der Emes is. És az iskola? Egészen 1933-ig folytatódott a zsidó iskol{k sz{m{nak és tanulóik létsz{m{nak a növekedése, annak ellenére, hogy még az 1920-as évek végén kritiz{lt{k a „zsidó nyelvre való kényszerű {ttéréssel” kapcsolatos „nemzetiségi fattyúhajt{sokat” a zsiszekciók munk{j{ban... *89] Majd 1936 és 1939 között feljegyezték a jiddis nyelvű iskol{k „gyorsuló ütemű fogy{s{nak és még gyorsabb belső elsekélyesedésének időszak{t”. [90] Ekkor „még Ukrajn{ban és Belorusszi{ban is gyors fogy{snak indul a zsidó iskol{k sz{ma”, elp{rolgott a szülők kedve is, hogy ezekbe az iskol{kba írass{k be gyermekeiket. „Megnyilv{nult ebben a jiddis nyelvű oktat{s tekintélyének csökkenése is, az a törekvés, hogy gyermekeiknek orosz nyelvű oktat{st biztosítsanak.” Hasonlóképpen „az 1930-as évek m{sodik felétől rohamos csökkenésnek indul... a jiddis nyelven oktató felsőoktat{si intézmények sz{ma... gyakorlatilag 193 7-3 8-ban az összes zsidó felső- és középfokú oktat{si intézmény bez{rt a Szovjetunióban”. [91] Szintén a 30-as évek elején szüntették meg az ukr{n és a belorusz tudom{nyos akadémia mellett működő zsidó tudom{nyos intézeteket; Kijevben bez{rt a zsidó prolet{r kultúra intézete. Nem sokkal ezut{n pedig megkezdődtek a letartóztat{sok. Mihail Kokint a -[970]-
LIFLI-ből kivégezték. Johiél Ravrebet – a 30-as években a petrogr{di zsidó ismeretek főiskol{j{n vezette a nyilv{nos közkönyvt{r zsidó részlegét – 8 évre ítélték, a fegyenctov{bbító l{gerben halt meg. *92+ Az üldözések, a letartóztat{sokkal egyetemben, {tterjedtek a jiddis nyelvű zsidó irodalm{rokra is: a megtorl{sok {ldozata lett Mojse Kulbak, 1937; Zelik Akszelrod, 1940; Avram Abcsuk, a jiddis nyelv tan{ra, kritikus, 1937; Hertzl Bazov, író, 1938. Beszélnek még I. Harik íróról, H. Dunec kritikusról. Mindazon{ltal „egészen a 30-as évek végéig aktívan megjelent a jiddis nyelvű irodalom. Moszkv{ban, Kijevben és Minszkben zsidó kiadók működtek”. De ugyan miféle irodalom? A 30-as években „az (alkot{sok) túlnyomó többségét egy kaptaf{ra írt{k, a »szocialista realizmus« megingathatatlan elveinek megfelelően”. [93] A jiddis nyelvű irodalom 1930 és 1941 júniusa között... a sztaliniz{ció536 jegyében jelenik meg. A hízelgés {radata, amely szétterült a zsidó költészet medrében...” [94] Icik Fefer „még a hivatali agymos{st is fel tudta frissíteni lírai felhangokkal. Neki tulajdonítj{k a szörnyűséges mond{sokat: »El{rultad édesap{dat, ez jó!« és »Azt mondom, Szt{lin, de azt gondolom, hogy ez a Nap«.” *95+ A serényen Szt{lin kedvére tenni igyekvő ezen írók nagyobb részére a letartóztat{sok tíz év múlva v{rtak. Néh{nyukra azonban, amint feljebb m{r szóltunk erről, m{r ekkor r{j{rt a rúd. Péld{ul emígy: „a hivatalos kommunista doktrína ideológiai nyom{sa sok zsidó festő és szobr{sz sz{m{ra gyakran tragikus szakít{st jelentett a nemzetiségi hagyom{nnyal”. (Ugyan kinek a nemzetiségi kultúr{j{t nem érintette ez a tendencia a Szovjetunióban?) Ez a sors v{rt a kor{bban felsorolt, 19 jiddis nyelvű hivat{sos szính{zra, és „sok önképző körre, stúdióra, csoportra... A zsidó szính{zak túlnyomó többsége... az 1930-as években jelentős figyelmet fordít az agit{ciós előad{sokra 537 „. [96]
Sztaliniz{ció: J. V Szt{lin önkényes módszereinek, diktatúr{j{nak t{rsadalmi terjedése. 537 Agit{ciós előad{s: politikai eszmék terjesztését célzó összejövetel. 536
-[971]-
A nemzeti hagyom{nyokat őrző, ivrit nyelvű kultúr{ról nincs is mit beszélni: véglegesen kiűzetett, és teljes illegalit{sba vonult. Arról, hogy a 30-as évek elejére szétzúzt{k a cionista illegalit{st is, kor{bban m{r szóltunk. M{r letartóztattak egy csomó cionist{t, de „cionista konspir{ciót” m{sokra is prób{ltak r{fogni. Ki emlékszik Pinchas Dasevszkijre? 1933-ban letartóztatj{k mint cionist{t. Cionistaként nem tűnt ki, de annak minősítették hal{los ítéletében Pinchas Krasznijt, Petljura direktórium{nak egykori miniszterét, aki hazatért a Szovjetunióba, és 1939-ben kivégezték. Wolf Awerbuch, ifjú kora óta Poalej-cionista, 1922-ben Izraelbe települt, ott „együttműködött a kommunista sajtóval”. 1930-ban kitoloncolt{k a Szovjetunióba, ahol is letartóztatt{k. [97] Ugyanakkor „bez{rt{k a félleg{lis héderek és jesiv{k túlnyomó többségét”. M{r a késői 20-as években hol itt, hol ott történtek letartóztat{sok a ljubavicsi haszid illegalit{s körében (Jakob -Zacharia Maszkalik, 1937; Avrom-Levik Szlavin, 1939). 1933 végére „bez{rtak 257 zsinagóg{t, vagyis a szovjethatalom első éveiben működők 57%{t... Az 1930-as évek közepén a zsinagóg{k bez{r{sa felgyorsult.” 1929-től „a hatós{gok magas adókat róttak ki a macesz sütésére”. 1937-ben a „Szovjetunió KVB mellett működő kultuszbizotts{g megtiltotta az összes zsidó vall{si közösségnek, hogy maguk süssenek maceszt.” 1937-38-ban „a zsidó vall{si kultusz legtöbb űzője megtorl{s {ldozata. A megmaradt zsinagóg{k többségében nincs rabbi.” [98] „1938-ban a moszkvai központi zsinagóg{ban felt{rtak egy »ellenséges rabbifészket«, letartóztatt{k a rabbikat és több hívőt.” [99] Smarjagu Medaljét, a moszkvai rabbit letartóztatt{k és 193 8-ban kivégezték. (Ugyanakkor tartóztatt{k le a fi{t is, Mojse Medaljét.) Szaratov rabbij{t, Ioszif Bogatyint 1937-ben viszik be. [100] Ezekben a korai 30-as években, amikor a Szovjetunióban szorongatt{k a zsidó vall{st, szerte az orsz{gban m{r több ezer pravoszl{v templomot z{rtak be, és közülük sokat le is romboltak. Különösen igyekeztek megszabadítani Moszkva orc{j{t a templomoktól. Az „újj{építés” vezetője Borisz Iofan volt. Az orsz{g görcsös elszegényedésének keserű éhkoppja közepette ki{llított{k a Megv{ltó Krisztus temploma helyébe építendő szovjetek palot{ja észveszejtő terveit. -[972]-
Az Izvesztyija hírül adja: „A ki{llít{son egyelőre 11 terv szerepel. Közülük különösen figyelemre méltóak Friedman, B. Iofan, Bronstein és Ladovszkij építészek munk{i.” [101+ Később az építészeket is elérte a letartóztat{si hull{m. Elvonult, kivonult a szovjet zsidók életéből a „dolgozó zsidók földhöz juttat{sa” is. „Krónikusan magas szinten maradt a KomZET mezőgazdas{gi alapítv{nyai keretében {ttelepülők visszaköltözési ar{nya.” A Szovjetunióban működő külföldi zsidó jótékonys{gi alapítv{nyok tevékenysége, többek között az Agro-Jointé, az ORT-é és az EKO-é is, jelentősen csökkent 1930-32-ben. Még 1933-38-ban tartott a segélyezés az új korl{tozott szerződések keretében „1938-ban ezek is beszüntették tevékenységüket... 1938 első felében először az OZET, majd a KomZET szűnik meg. Ezeknek a szervezeteknek a még szabadl{bon lévő munkat{rsai, túlnyomó többségükben a megtorl{sok {ldozat{v{ v{ltak.” 1939-ben „az Ukr{n Kommunista P{rt KB hat{rozatot hozott a »mesterségesen létrehozott« nemzetiségi (zsidó) j{r{sok és falutan{csok... likvid{l{s{ról”. [102] Birobidzs{n gondolata mindazon{ltal nemhogy nem merült feledésbe a 30-as években, hanem {llami erőszakos módszerekkel még tov{bb is haladt. A lelkesedés felajz{sa célj{ból 1930 decemberében a hatós{gok megrendezték Moszkv{ban az OZET 2. össz-szövetségi kongresszus{t. *103+ 1931 végére a terület 45 ezres összlétsz{m{ból alig több, mint 5 ezer volt a zsidó, hab{r letelepítésük érdekében kész településeket, h{zakat, bekötőutakat építtettek (volt amit a szomszédos l{gerek foglyaival, péld{ul Birobidzs{n v{ros p{lyaudvar{t). *104+ A vidék nem zsidókkal való betelepítése gyorsabban haladt, mint a zsidóké. Hogy a dolgok {ll{s{n javítsanak, 1931 őszén az OSzFSzK ÖKVB elnöksége hat{rozatot hoz: két év alatt még 25 ezer zsidót telepíteni Birobidzs{nba és ezut{n m{r zsidó független közt{rsas{gnak lehet nevezni. Az ide utaztatott zsidók elv{ndorl{sa azonban a későbbi évek folyam{n is meghaladta a betelepítés ütemét, és 193 3 végére, a betelepítés hatodik évében mindössze 8 ezer letelepedett zsidó élt a közt{rsas{gban, közülük kolhoztag csup{n m{sfél ezer, kevesebb, mint az ottani kolhoztagok egyötöde. (És vannak olyan ada-[973]-
taink is, hogy a zsidó kolhozok igen gyakran művelték meg a földet koz{kok és koreaiak bérmunka erejével.) A terület nem tudta biztosítani a saj{t mezőgazdas{gi élelmiszer-szükségletét sem. *105] Mindazon{ltal 1934 m{jus{ban, amikor a nem zsidó lakoss{g sz{ma elérte az 50 ezret, Birobidzs{nt nagy hangon zsidó független területnek nyilv{nított{k (közt{rsas{g mégsem tellett ki belőle). Nos, nem mutatkozott „a zsidó tömegekben olyan nagy lelkesedés, amely csökkentette volna a betelepedéssel kapcsolatos hatalmas terheket”. Ipar sem jött létre Birobidzs{nban, és az {ttelepülők „gazdas{gi és szoci{lis szerkezetük szerint emlékeztettek az akkori ukr{n és belorusz kisv{rosok és községek zsidós{g{ra”, különösen Birobidzs{n v{ros{ban, meg „a zsidók megnövekedett szerepével a közigazgat{si appar{tusban”. [106] Az ön{lló területen (mérsékelten) fejlődött a jiddis nyelvű kultúra: újs{gok, r{dió, iskol{k, Kaganovics nevét viselő szính{z (melynek igazgatója E. Kazakevics, a leendő író), Solom-Alejchem könyvt{r, a zsidó kultúra múzeuma, olvasótermek. És Perec Markis megjelentette a központi sajtóban az „Újj{született nép” című hozsann{zó cikkét. *107+ (Birobidzs{nnal kapcsolatban ki kell emelnünk Ilja Weizblit demogr{fus sors{t. Az ő {ll{spontja: „meg kell szüntetni a zsidó v{rosi szegények toborz{s{t azok falura telepítéséhez... a zsidók között nincsenek deklassz{lt elemek, amelyek alkalmasak lennének Birobidzs{n betelepítésére”. Még 1933-ban letartóztatj{k, valószínűleg ott is halt meg. *108+) A központi szervek előtt az v{lt vil{goss{, hogy a betelepítést még ink{bb meg kell lökdösni, és 1934-től Birobidzs{nba m{r nem önkénteseket küldtek, hanem félerőszakosan toboroztak a nyugati területek zsidó kézművesei és munk{sai között, vagyis v{rosi népeket. Ugyan miféle mezőgazdas{gról lehetett itt szó? Felharsant a jelszó: „Az egész Szovjetunió építi a zsidó független területet!”, vagyis a minél előbbi építéshez nem zsidó k{dereket is oda lehet vezényelni. Igen, „nem törekszünk arra, hogy mielőbb zsidó többséget hozzunk létre a ZSAT-ban... Ez ellentmondana az internacionalizmus eszméjének”, írta Dimanstein, a f{radhatatlan „zsiszek”. [109] -[974]-
De mindeme toborz{s {ltal is csak tov{bbi 11 ezer zsidót tudtak összegyűjteni 3 év alatt a m{r meglévő 8-9 ezer mellé (r{ad{sul ezek is ink{bb a területi székhelyre vonzódtak, a vasúthoz, és azt keresték, hogy lehet innen meglépni). De a bolsevikok soha semmiben sem viselik el a vereséget, és nem adj{k fel. Mivel elégedetlen volt a KomZET-tel, 1936-ban a „KVB hat{rozatot hozott arról, hogy a független területre történő {ttelepüléssel kapcsolatos feladatok egy részét a KomZET helyett az NKVD {ttelepítési oszt{ly{ra ruh{zza”. [110] És 1936 augusztus{ban a Szovjetunió KVB elnöksége így hat{roz: „A zsidó nép történetében először valósul meg {hított v{gya a saj{t haza ir{nt, és saj{t nemzeti {llamis{ga ir{nt.” [111] És készültek a tervek 150 ezer zsidó {ttelepítéséről Birobidzs{nba. Visszatekintve: a zsidókat földművelésre {tvezénylő szovjet rendező-szervezők ugyanolyan vereséget szenvedtek, mint egy évsz{zaddal kor{bban a birodalmiak. Közben imm{r beköszöntött az 1938. év is. M{r bez{rt{k a KomZET-et, feloszlatt{k az OZET-et, sorozatosan letartóztatt{k Moszkv{ban a legfőbb zsiszekeket és a ZSAM teljes közigazgat{si vezetőségét is. A birobidzs{ni zsidók közül aki tudott, elköltözött vagy a szovjet t{vol-keleti v{rosokba, vagy Moszkv{ba. Az 1939. évi népsz{ml{l{s szerint a ZSAM összlakoss{ga m{r 108 ezer volt, de „a zsidók létsz{m{t titokban tartott{k... Birobidzs{n zsidó lakoss{ga tov{bbra sem volt sz{mottevő.” Mintha még megmaradt volna 18 kolhoz, 40-50 csal{dostul *112], de a kolhozokban is... oroszul beszéltek és leveleztek a főnökséggel. Ugyan mivé? Mivé is v{lhatott volna a zsidók sz{m{ra Birobidzs{n? Mindössze 45 évre r{ Beny Peled izraeli t{bornok szemléletesen megmagyar{zta, miért nem biztosíthatta volna a zsidók földdel való kapcsolat{t sem Birobidzs{n, sem Uganda: „Egyszerűen érzem, hogy nem {ldoztam volna életemet Oroszorsz{g földterületéért, Uganda vagy New Jersey {llam egy darabj{ért!” [113] Ezt a kapcsolatot, az elszakítotts{g ezredéve ut{n, ismét Izrael biztosította. * -[975]-
A zsidók elv{ndorl{sa a nagyv{rosokba a 30-as években nem csökkent. A Zsidó Enciklopédia közli: Moszkv{ban az 1926. évi népsz{ml{l{s szerint 131 ezer, az 1933. évi szerint 226,5 ezer, az 1939. évi szerint 250 ezer zsidó él. „Az ukr{n zsidók tömeges elv{ndorl{sa következtében létsz{mar{nyuk a moszkvai zsidós{gban elérte a 80%ot.” [114] Az Orosz Zsidók Könyve (1968) ezt írja: a 30-as években mintegy félmillió zsidó „volt köztisztviselő, sokszor magas posztokat töltöttek be, alapvetően a gazdas{gi appar{tusban”. [115+ (A szerző azt is hozz{teszi, hogy a 30-as években „az iparosít{sba is mintegy félmillió zsidó kapcsolódott be, akik főképpen fizikai munk{val foglalkoztak”. Larinn{l ezt a sz{mot tal{ljuk: az ipari munk{sok között zsidó 2,7%, ezzel 200 ezret [116+ kapunk, ami két és félszer kevesebb.) „A zsidók be{raml{sa a tisztviselői rétegbe egyre fokozódott. Ez egyrészt a v{rosokba való tömeges elv{ndorlósnak, m{srészt pedig főképpen a zsidó ifjús{g képzettségi szintjében bekövetkezett ugr{sszerű növekedésnek volt a következménye.” [117+ A zsidók nagy tömegben laktak a v{rosokban, nem szorongatt{k őket a mesterséges sz{rmaz{sbeli korl{toz{sok, amelyeket orosz t{rsaik annyira jól ismertek, és meg kell adni, m{morosan tanultak, így készítvén elő az elkövetkező szovjet évek tömeges műszaki k{derut{npótl{s{t. Íme a statisztika. „1929-ben a szovjet felsőoktat{si intézmények hallgatóinak 13,5%-a zsidó, 1933-ban 12,2%-a, 1936-ban 13,3%-a, és az összes tudom{nyos ösztöndíjas 18%-a” (a zsidók lakoss{gon belül ar{nya 1,8%). [118+ 1928 és 1935 között „a zsidó egyetemist{k 1000 főre jutó zsidó lakoss{gra vetített ar{nya 8,4-ről 20,4-re emelkedett, (addig, amíg) 1000 oroszra 2,8, 1000 beloruszra 2,4 és 1000 ukr{nra 2,0 egyetemista jut”. Így 1935-re „a zsidó egyetemist{k ar{nya mintegy hétszeresen haladta meg a zsidóknak az összlakoss{gon belüli ar{ny{t, amivel kitűntek a Szovjetunió minden nemzetisége közül”. [119+ Az 1939. évi népsz{ml{l{s adatait G. B. Kosztircsenko, a szt{lini zsidópolitika kutatója így komment{lja. „Hiszen (Szt{lin) nem tehette meg, hogy figyelmen kívül hagyja azt, hogy 1939-ben minden 1000 zsidóból 268-nak középfokú és 57-nek felsőfokú végzettsége volt” (az oroszokn{l sorrendben: 81 és 6). *120+ És amint az mindny{junk sz{m{ra vil{gos, „a képzettség terén elért jelentős sikerek a felsőoktat{si intézmények és az aspirantúra elvégzése ut{n lehetővé tették a -[976]-
t{rsadalmi megbecsülést élvező helyek elfoglal{s{t az 1930-as években rohamosan fejlődő szovjet gazdas{gban”. [122] Viszont az Orosz Zsidók Könyve így ír: „Túlz{s nélkül elmondható, hogy a »Jezsov-korszak« ut{n nem maradt szabadl{bon egyetlen, valamennyire is tekintélyes név a szovjet zsidó közvéleményben, Újs{gír{sban, kultur{lis életben, vagy ak{r a tudom{nyban.” [122] Ez egy{ltal{n nem így volt, és a kijelentés célja kifejezetten a túlz{s és az ar{nyok eltorzít{sa. (Ugyanaz a szerző, Grigorij Aronson ugyanabban a könyvben, két oldallal később azt {llítja {ltal{noss{gban a harmincas évekről, hogy „a zsidókat nem fosztott{k meg az {ltal{nos polg{ri jogaiktól... tov{bbra is dolgozhattak az {llami és a p{rtappar{tusban... a diplom{ciai testületben, a t{bornoki karban, az egyetemi professzorok között sz{mos zsidó volt... Így érkeztünk el az 1939-es esztendőhöz.” [123]) Moszkva Jurij Levit{n – a Szovjetunió népművésze – hangj{n szólalt meg: ő volt „a Szovjetunió hangja”, a mi igazs{gunk megvesztegethetetlen hirdetője, a Komintern r{dió{llom{s{nak főbemondója és Szt{lin kedvence. Egész nemzedékek nőttek fel az ő hangj{n: felolvasta Szt{lin beszédeit, és a „Szovjetunió t{jékoztat{si irod{j{nak híreit”, azt, hogy kitört a h{ború, és azt, hogy véget ért. *124] Szamuil Szamoszud 1936-tól – hosszú időkre – a nagyszính{z főkarmestere. Mihail Gnyeszin tov{bbra is „az {ltal{nos európai kort{rs zenei stílusban, és az ún. »új zsidó zenei« stílusban” alkot, a Gnyeszin-nővérek sikerrel vezették tov{bb tanintézetüket, amely a kiemelkedő jelentőségű zenei főiskol{v{ alakul. Alekszandr Krein balettjei mind a mariinszki, mind a nagyszính{zban mentek (nem hagyta ki Krein a szimfonikus rapszódi{t sem, amely... Szt{lin beszédeinek szavaira íródott), vir{gzott a b{tyja is, és a Krein-unokatestvér is. *125+ Kiv{ló virtuóz zenészek egész csokra kapott először összszövetségi, majd nemzetközi ismertséget és elismertséget is, íme néh{ny, mindny{junk sz{m{ra emlékezetes név: Grigorij Ginzburg, Emil Gilels, Jakob Zak, Lev Oborin, David Ojsztrah, Jakob Flier. Megmaradt – tekintélye teljes súly{val – sz{mos szính{zi rendező, zenei, szính{zi és irodalmi kritikus, zenetudós. -[977]-
Tov{bbszemlézve a kultur{lis munk{ss{got, hogy is hagyhatn{nk ki a 30-as évek dalszerzőinek {tfogó eredményeit. Itt van Iszaak Dunajevszkij, „az operett és a tömegdal műfajainak egyik alapítója a szovjet zenében... könnyen emészthető dalokat írt, amelyek gyakran magasztalt{k a szovjet életmódot (Vid{m fiúk indulója, 1933, Ének Kahovk{ról, 1935, Dal a haz{ról, 1936, Ének Szt{linról, 1936, és nagyon sok m{st). A hivatalos kritika ezeket a dalokat... sok millió szovjet ember gondolatainak és érzéseinek megtestesüléseként értelmezte” [126+, tőle sz{rmazik a moszkvai r{dió szign{lja is. (Dunajevszkij nem tévesztette éles tekintete elől a szovjet karrier lépcsőfokait sem. Az összes zeneszerző közül elsőként ő kapta a Munka Vörös Z{szló Érdemrendjét, és szintén elsőnek v{lasztott{k meg a Szovjetunió legfelsőbb tan{cs{ba a hírhedt 1937. esztendőben. Azt{n kapott még egy Lenin-rendet is. És kioktatta a zeneszerzőket, hogy a szovjet népnek nincs szüksége szimfóni{kra. *127+) De itt van Matvej Blanter és a Pokrassz-testvérek, Daniil és Dmitrij, a széplelkűen megnyugtató Ha holnap lesz a h{ború (arról, hogy vill{mgyorsan szétcsapjuk az ellenséget), még kor{bban pedig a híres Bugyonnij-induló. Na meg persze Oszkar Felzman, Szolovjov-Szedoj, nem merek a teljességre még törekedni sem. (Ha hozz{vesszük a későbbi éveket is, hogy ne kelljen visszatérni ehhez a tém{hoz: költő-dalszerző: Ilja Frenkel, Mihail Tanics, Igor Safer{n, zeneszerző: Jan Frenkel, Vlagyimir Sainszkij, de nem folytatom.) Milliós péld{nysz{m, hírnév, honor{riumok, ugyan ki nevezné ezeket a kultur{lis dolgozókat elnyomottaknak? Pedig a tehetséges dalokon kívül ugyan h{ny és h{ny fülsiketítő szovjet agit{ciós nyomorús{got dobtak piacra a tömegtudat elszédítése és elbutít{sa érdekében, tömték hazugs{ggal a fejeket, és kifacsart{k az érzéseket és az ízlést! Vagy – m o z i ? Ezt olvassuk a mai izraeli Zsidó Enciklopédi{ban: a 30-as években „a filmtől azt v{rt{k, hogy dicsőítse a szocialista sikereket, és a cselekménye legyen egyszerű és következetes. Az egységesített és közvetlenül ideologiz{lt, form{jukban konzervatív és tolakodóan didaktikus mozifilmek szabv{nyosít{s{ból, m{s filmalkotók mellett... sok zsidó rendező is kivette a részét” (sokukról m{r az előző részben szóltunk, péld{ul D. Vertov: A Donyec-medence szimfóni{ja, 1931, közvetlenül az ipari p{rt pere ut{n), F. Ehrmlehr (A szem-[978]-
bejövő, A nagy polg{rt{rs, Feltört ugar), Sz. Jutkevics (A szembejövő, B{ny{szok), az elismerésekkel elhalmozott Mihail Romm (Lenin Októberben, Lenin 1918-ban), L. Arnstamm (Bar{tnők, Bar{tok), I. Trauberg (Mongólia fia, 19-es év), A. Zarhi és I. Heifec (Forró napok, A Baltikum küldötte). [128] Szembetűnő, hogy rendezőket a 30-as években nem ültettek le. A filmművészet, a filmgy{rt{s, filmforgalmaz{s vezetői közül sokakat elvittek; a film-főigazgatós{g vezetőit, B. Sumjackijt és Sz. Dukelszkijt pedig kivégezték. *129] A 30-as évek filmrendezői között a zsidók nyilv{nvaló többséget képeztek. Ki volt vajon elnyomva: az elbutított nézők e, akiknek lelkét hazugs{ggal és durva didaktik{val hengerelték egységesre, vagy a filmrendezők, akik „hamis filméletrajzokat, {ltörténelmi és l{tszólag aktu{lis propagandafilmeket forgattak”, felduzzasztott monumentalit{ssal és belső ürességgel? És a Zsidó Encikdopédia még zordan hozz{fűzi: „Megsz{ml{lhatatlan mennyiségű zsidó – operatőr és rendező – működött a tudom{nyos-népszerűsítő, az oktató- és a dokumentumfilm-gy{rt{sban, a szovjet filmipar leghivatalosabb tartom{ny{ban, ahol egy ügyes v{g{ssal a talmi jelenet hiteles filmdokumentumm{ avanzs{lhat, amit gyakran felhaszn{lt péld{ul R. Karmen.” [130] (Felmagasztalt szovjet dokumentumfilmes – a spanyol polg{rh{ború filmkrónik{ja, a nürnbergi per felvétele, „A nagy honvédő – jubileumi dicsőítő alkot{s”, Vietnam, film Kub{ról –, h{rom Szt{lin-, Lenin-, [llami Díj, a Szovjetunió népművésze és a Szocialista Munka Hőse. *131+) Említsük még meg Konrad Wolf filmrendezőt, Markus Wolfnak, a szovjet hírszerzés {sz{nak édestestvérét. *132+ Nem, a 30-as évek hivatalos szovjet légköre teljesen mentes volt a zsidókkal szembeni rosszindulattól. És egészen a h{borúig a szovjet zsidós{g meghat{rozó többsége rokonszenvezett a szovjet ideológi{val, egyetértett a szovjet rendszerrel. „Zsidókérdés” a Szovjetunióban „a h{borúig valóban nem volt, vagy szinte nem volt”; akkoriban „a nyilv{nvaló zsidófalók még nem voltak lap- és folyóiratszerkesztők... sem személyzeti vezetők” [133] (ellenkezőleg, a legtöbb ilyen posztot zsidók foglalt{k el). -[979]-
Persze, a szovjet hazafis{g, vagyis a szovjet rendszer hűséges szolg{lata, ahogyan azt éppen ma akarj{k, jelentette azokban az években a szovjet „kultúr{t”. És ezen a téren, sajnos, nagyon sok zsidó {llt be a sorba, volt aki pedig felemeltetett az orosz nyelvi nyomtatott szó felügyelői magaslataira is. A Glavlit – irodalmi és művészeti főigazgatós{g, a kultúra medrét ir{nyító bölcs cenzúra élén tal{ljuk a korai 30-as években B. M. Bolin-Fradkint. A Glavlit {llom{nya is nagyobbrészt zsidókból form{lódott. Péld{ul 1932 és 1941 között az irodalmi főigazgatós{gon l{tjuk A. I. Bendiket, a h{ború éveiben a könyvpalota igazgatója lesz. *134+ (Nem l{tjuk – ugyan hol is l{thattuk volna? – Emma Kaganov{t, a csekista Pavel Szudoplatov nejét, akit „megbíztak az ukr{n alkotó értelmiségi közegben működő inform{torok tevékenységének ir{nyít{s{val”. *135+) A mag{nkiadók bez{r{sa ut{n pedig „jelentősen hozz{j{rultak a szovjet kiadók megszervezéséhez és azok vezetéséhez Sz. Aljanszkij, M. Wolfson, I. Ionov (Bernstein), A. Kantorovics, B. Malkin, I. Verité, B. Feldman és sokan m{sok”. [136+ Nemsok{ra az orsz{g teljes könyvkiadói funkciój{t megfelelőképpen központosított{k a megbízható módon ir{nyított GIZ-ben, szerző pedig sehova m{shov{ nem mehet. A nyomtatott hírverésben is, a különböző művészeti és művészetnélküli form{kban is a zsidók mindig szem előtt voltak. Borisz Jefimov, a b{rdolatlan karikaturista naponta jelentetett meg (nyugati közszereplők a legförtelmesebb alakban, II. Mik lós pedig koron{ban és pusk{val hull{kon g{zol). Két-h{rom naponta G. Riklin, hasonlóképpen mocskos t{rcaíró, a metszően gúnyos D. Zaszlavszkij, a hallatlanul ügyesen egyensúlyozó Radek, a csökönyös L. Stejnin és a Tur-testvérek. Még nem készülve írónak, karcolatírónak ment az Izvesztyij{hoz L. Kasszil. M{s nevek is felvillantak, péld{ul R. Karmen, T. Tessz, H. Rappoport, D. Csernomorgyikov, B. Levin, A. Kantorovics, Ja. Perelman. És mi most csak az Izvesztyij{t magoztuk ki, azon kívül pedig volt még vagy két tucat központi lap hasonló hazugs{gömlesztésekkel. És volt még a tömeges elbutít{st szolg{ló aljas brosúr{ik {radata. Amikor sürgősen kellett valami tömeges brosúra az ipari p{rt bírós{gi pere elé (ezekre pedig a 30-as évek folyam{n {l-[980]-
landó kereslet mutatkozott), előkerült B. Izakszon, és fürgén skribbantotta 538 : „Széttiporjuk az intervenció mocskos férgét!” És feltűnt Je. Gnyegyin is (az a bizonyos diplomata, Parvus fia), szintén megtévesztő cikkekkel: hol „Európa gyógyíthatatlan sebeiről”, arról, hogyan pusztul a nyugati vil{g, hol a nyugati „r{galmakat” megc{folva a foglyok {llítólagos kényszermunk{j{ról az erdőirt{son: „Szocialista munka a szovjet Szibéria erdeiben.” (Amikor Gnyegyin az 50es években kiszabadult hosszú l{geridőszaka ut{n, b{r, úgy tudom, az erdőirt{st azért nem prób{lta ki, tiszteletreméltó m{rtírnak nézett ki, és senki sem emlékeztette kor{bbi hazugs{gaira...) Az orosz történettudom{nyt 1929-31-ben zúzz{k szét – régészeti bizotts{g, északi bizotts{g, Puskin-h{z, a tudom{nyos akadémia könyvt{ra, széttörve az egész hagyom{ny, és a legtekintélyesebb orosz történészeket l{gerbe küldték elrohadni. (És mi vajon mennyit hallottunk arról a pusztít{sról?) És beözönlött az orosz történészek helyére a harmad- és negyedoszt{lyú anyag, és fél évsz{zadig palira vett mindenkit. Persze, orosz selejtből is éppen elegen előtérbe kerültek, de a zsidók sem hagyt{k ki a felszabaduló helyeket. Összességében, a szovjet tudom{nyban, beleértve annak legfeszültebb, technikailag élenj{ró ir{nyzatait, a zsidó tudósok m{r a 30as években jelentős (az évek sor{n egyre növekedő) szerepet j{tszottak. „M{r az 1920-as évek végén a zsidók alkott{k az orsz{g tudom{nyos dolgozóinak 13,6%-{t, 1937-ben... 17,6%-{t”, 1939-ben pedig „több, mint 15 ezer tudom{nyos dolgozó és főiskolai, egyetemi oktató, vagyis az ebben a szfér{ban dolgozók 15,7%-a”. [1371 A fizik{ban kiemelkedett az A. F. Joffe akadémikus {ltal felnevelt fiatal fizikusiskola. Még 1918-ban Joffe kezdeményezésére létrehozt{k Petrogr{dban a fizikai és műszaki főiskol{t. Azt{n a főiskola segítségével a különböző években „15 tudom{nyos központot hoztak létre, melyeket Joffe tanítv{nyai vezettek. A tudós neveltjei az orsz{g m{s intézeteiben is dolgoztak, jelentős mértékben meghat{rozva a Szovjetunió műszaki és tudom{nyos potenci{lj{t.” [138] (Megtorl{sok azért itt is voltak: 1938-ban a harkovi fizikai és műszaki intézet-
538
Skrib{l: ír, skriba (latin): írnok, titk{r.
-[981]-
ben a nyolc oszt{lyvezető közül hatot letartóztattak: Weissberg, Gorszkij, Landau, Lejpunszkij, Obreimov, Subnyikov; a hetediket, Ruemant sz{műzetésbe küldték, csak Szluckin maradt meg. *139]) Sok{ig az ismeretlenség hom{ly{ban maradt Szemjon Ajzikovics repülőgép-tervező neve („Lavocskin” repülőgépek). *140] És a hadiipari komplexumhoz tartozó neveket sem verték nagydobra. (Persze, most sem tudunk ut{nanézni b{rkinek. Ha M. Skud „ir{nyította a nagy teljesítményű r{dió{llom{sok sorozat{nak kifejlesztését” [141], akkor valakinek a nagy teljesítményű „zavarókat” is ki kellett dolgoznia?!) Sz{mtalan zsidó név a technik{ban, a tudom{nyban és alkalmaz{saiban, több zsidó nemzedék legjobb erőit mozgósított{k éppen a tudom{nyba és a technik{ba. Ha végiglapozzuk az Orosz Zsidók Enciklopédi{j{nak (OZSE) csup{n az életrajzi köteteit, amelyek csak az Oroszorsz{gban született vagy élt zsidókat sorolj{k fel, meg sem tudjuk becsülni a tudósoknak ezt a hosszú és kifejező jegyzékét a különböző szemmel l{tható eredményeikkel. Sikeres tehetségek bősége. (Ne feledjük, hogy szoci{lis szempontból is nyitva {llt előttük a p{lya.) Nyilv{nvaló, hogy a tudom{nynak is kellett politikai adót fizetnie. Itt van (1931) az „első össz-szövetségi tudom{nytervezési tan{cskoz{s”. Joffe akadémikus: „A modern kapitalizmus m{r képtelen a műszaki forradalomra”, ez csak a t{rsadalmi forradalom eredményeként lehetséges, „amely a barb{r módon elmaradott Oroszorsz{got a szocialista közt{rsas{gok szövetségévé tette”. A tov{bbiakban – a proletari{tus vezető szerepéről a tudom{nyban – csak a szovjet rendszerben szabad a tudom{ny. E. Ja. Kohlman, a rablófilozófus („a szovjet tudom{ny egyik főideológusa az 1930-as években”, megsemmisítette a moszkvai matematikusiskol{t): „munkafegyelmet... kell megkövetelnünk a tudom{nyos munk{ban, {t kell térnünk a kollektív módszerekre, a szocialista versenyre, az élmunk{störekvésekre”; minden tudósnak tanulm{nyoznia kell a „materializmus és empiriokriticimus”-t 539 . A gondolatot lelkesen folytatja A. G. 539
Empiriokriticizmus: a vil{got puszt{n érzéki észleletek komplexum{nak tekintő XIX. sz{zad végi szubjektív idealista filozófiai ir{nyzat.
-[982]-
Goldman (Ukrajna): „Az akadémia {llt az élére a harcnak, a marxi dialektika alkalmaz{s{ért a tudom{nyban!” [142] A Zsidó Enciklopédia összegez: „A zsidók szerepe a szovjet t{rsadalom életének különböző szfér{iban éppen az 1930-as évek végén ért a csúcsra a szovjethatalom fenn{ll{s{nak egész időszaka alatt.” Az 1939. évi népsz{ml{l{s adatai szerint az öntevékeny zsidó lakoss{g 40%-{t képezték az alkalmazottak. Az értelmiségi kategóri{ba mintegy 364 ezer embert soroltak. Közülük 106 ezer a mérnök és a technikus, vagyis az ezekben a beoszt{sokban orsz{gosan dolgozók 14%-a; 139 ezer különböző szintű vezető, vagyis a szovjet vezetők 7%-a. Azonkívül „39 ezer orvos”, az orvosok majd 27%-a; 38 ezer tan{r, vagyis a tan{rok több mint 3%-a; „több, mint 6,5 ezer író, újs{gíró és szerkesztő, több, mint 5 ezer színész és rendező, több, mint 6 ezer zenész, valamivel kevesebb, mint 3 ezer festő és szobr{sz, több, mint 5 ezer jog{sz”. [143] Az enciklopédia véleménye szerint „egy nemzeti kisebbség ennyire impoz{ns eredményei, még a rezsim {ltal meghirdetett internacionalizmus, és a Szovjetunió népeinek testvéri együttélése közepette is megteremtették az {llam v{laszreakciój{nak előfeltételeit”. [144] Politikai karrierje sor{n Szt{lin nemegyszer felhaszn{lta a kommunista p{rt zsidó vezetőivel kötött szövetségeket és a velük képzett blokkokat, és sok m{sodvonalbeli vezetőre t{maszkodott. A 30-as évek közepére pedig Hitler péld{ja alapj{n l{tta, hogy nem éri meg a zsidók ellenségeként feltűnni a vil{gban. A velük szembeni rosszindulat azonban folyamatosan megvolt a szívében (al{t{masztj{k ezt le{ny{nak visszaemlékezései is), hab{r valószínűleg a legkevésbé sem éreztette ezt politik{ja követlen közvetítőivel szemben sem. Miközben széles fronton küzdött a trockist{kkal, egyértelműen l{tta maga előtt ezt a lehetőséget is, hogy még több szabad kezet kapjon, csökkenteni kell a zsidók befoly{s{t a p{rtban. Ekkor meg, ugye, éppen közeledett a h{ború? Szt{lin kezdett r{jönni, hogy nemsok{ra a „prolet{r internacionalizmus” nem fogja őt kihúzni a cs{v{ból, szüksége lesz minden bizonnyal a nagy betűvel írott „haza” fogalm{ra. -[983]-
Erre fel Sz. Schwarz szoci{ldemokrata zokogva kesergett az SzKbP forradalomellenes elfajul{sa miatt, „az uralkodó p{rt soraiban végrehajtott elképesztő nagys{grendű »tisztogat{s«, a régi kommunista p{rt teljes kiirt{sa, és helyette (régi néven) egy – oszt{lyösszetétele, ideológi{ja szerint – új kommunista p{rt létrehoz{sa”. Megjegyzi azt is, hogy 1937 óta „a zsidókat fokozatosan h{ttérbe szorítj{k a t{rsadalmi élet minden terén”. „A régi bolsevikok között, akiknek a p{rttags{ga a p{rt hatalomra jut{sa előtt vagy pl{ne a forradalom előtt kezdődött, a zsidók ar{nya jelentősen magasabb volt, mint öszszességében a p{rton belül, a fiatalabb nemzedékek körében pedig a zsidók ar{nya évről évre csökkent... (A tisztogat{s) keretében eltűnt a színpadról szinte az összes zsidó kommunista, aki valamennyire is jelentős szerepet j{tszott.” [145+ A legl{tv{nyosabb kivétel Lazar Kaganovics. És még 1939-ben mindenfajta pusztít{s ut{n a népbiztosok tan{csa elnökhelyettesévé kinevezték a kiprób{lt Zemlj{csk{t, a külügyi népbiztos helyettesévé pedig Sz. Dridzo-Lozovszkit. [146] Ha t{gabban nézzük azonban, a szemleírónak igaza van, de h{t mi oroszok is elég bőségesen szemléltettük ezt a folyamatot. Sz. Schwarz hozz{teszi, hogy a 30-as évek m{sodik felében „a zsidók előtt fokozatosan bez{rultak azoknak a felsőoktat{si intézményeknek a kapui, ahol { leendő külügyéreket és külkereskedőket képzik, valamint a katonai oktat{si intézmények”. [147] I. Sz. Guzenko (ismert szökevény a Szovjetunióból) beszélt azok ról a híresztelésekről, miszerint 1939-ben bevezették – teljesen titkos módon – a felsőoktat{si intézményekbe felvehető zsidók sz{zalékos norm{it. A 90-es években m{r nyíltan írj{k, hogy {llítólag Molotov 1939 tavasz{n, miközben {tvette a külügyi népbiztoss{got, a személyi {llom{ny gyűlésén bejelentette: „Egyszer s mindenkorra felsz{moljuk ezt a zsinagóg{t” és még aznap elkezdte elbocs{tani a zsidókat. (Litvinov még jó volt a h{ború idején mint USA-beli nagykövet, de 1943-ban elhagyva az Egyesült [llamokat, b{torkodott Roosevelt elnöknek egy személyes levelet {tadni, miszerint Szt{lin a Szovjetunióban antiszemita kamp{nyba kezdett.) [148] A 30-as évek közepén az európai zsidós{g Szovjetunió ir{nti szimp{ti{ja tov{bb növekedett. Trockij 1937-ben mexikói útj{n ezt -[984]-
így magyar{zta: „A zsidó értelmiség széles körei... nem a marxizmus és a kommunizmus ir{nti érdeklődésük miatt fordultak a Komintern felé, hanem az agresszív antiszemitizmus elleni védelmet keresve”, akkor ez germ{n eredetű volt. *149+ És éppen ez a Komintern hagyta jóv{ a Molotov-Ribbentropp paktumot 540 ! Az a megegyezés a keleteurópai zsidós{gra mért hal{los csap{s volt. „Több sz{zezer lengyel zsidó menekült 1939 szeptemberében az előrenyomuló német csapatok elől, egyre t{volabb és t{volabb haladva kelet felé, és igyekezvén bejutni a Vörös Hadsereg {ltal ellenőrzött területre... Az első két hónapban ez még sikerült, a szovjet hatós{gok jóindulatú viszony{nak köszönhetően. A németek gyakran b{torított{k ezt a menekülést.” De „november végén a szovjet korm{ny lez{rta a hat{rt”. [150] A front egyes helyszínein a helyzet különbözőképpen alakult: valahol a zsidó menekülteket egy{ltal{n nem engedték {t, m{sutt t{rt karokkal fogadt{k, majd néha visszaterelték őket a ném etekhez. Mégis úgy tartj{k, hogy így vagy úgy mintegy 300 ezer zsidó keveredett {t a h{ború első hónapjaiban Nyugat-Lengyelorsz{gból KeletLengyelorsz{gba, és a szovjetek azt{n tov{bbmenekítették őket a Szovjetunió belső vidékeire. Azt követelték tőlük, hogy szovjet {llampolg{rként regisztr{lj{k magukat, de sok lengyel zsidó nem sietett felvenni a szovjet {llampolg{rs{got. Hisz a h{ború nemsok{ra véget ér, ők pedig haza, esetleg Amerik{ba vagy Palesztin{ba mennek. (A szovjet rezsim előtt ők m{r ez{ ltal is a „KGY”, „kémgyanús” kategóri{ba kerültek, főleg, hogy megprób{lt{k felvenni lengyelorsz{gi rokonaikkal a kapcsolatot.) *151] Mégis, ahogy a chicagói Csaszovoj (Őszem) című kiadv{nyban olvassuk: a Szovjetunió „befogadta a Hitler elől menekülő európai zsidó menekültek kilenctizedét”. [152] Az 1939. évi népsz{ml{l{s szerint a Szovjetunióban 3.020.000 zsidó élt. Most, a Baltikum, Lengyelorsz{g egy részének megsz{ll{-
540
Molotov-Ribbentropp paktum: szovjet-német kölcsönös segítségnyújt{si szerződés (1939. augusztus 23.). Fontos pontja a Lengyelorsz{g feloszt{s{ra vonatkozó egyezmény.
-[985]-
s{val és a menekültekkel még mintegy 2 millió érkezett, teh{t sz{muk mintegy S millióra duzzadt. *153] Amíg 1939 előtt a zsidók, létsz{muk szerint a Szovjetunió népeinek sor{ban a hetedik helyen {lltak, addig a nyugati tartom{nyok hozz{csatol{sa ut{n a Szovjetunió. negyedik legnépesebb népességévé v{ltak a h{rom szl{v nemzetiség ut{n. „Az 1939. augusztus 23-{n a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió között a kölcsönös meg nem t{mad{sról szóló egyezmény megkötése komoly aggodalmat keltett a szovjet zsidós{g jövője ir{nt. A Szovjetuniónak zsidó {llampolg{raival szemben tanúsított politik{ja azonban nem v{ltozott.” És hab{r tal{lhatunk péld{kat a visszatoloncol{sra is, összességében „a szovjet-német együttműködés 20 hónapja alatt a zsidó lakoss{g jogi helyzete megingathatatlan maradt”. [154] A h{ború kezdetével Lengyelorsz{gban és a Szovjetunióhoz csatolt lengyel területen a vörös hadsereg szeptemberi bevonul{s{t viharos elragadtat{ssal fogadt{k, különösen a zsidó fiatalok. És emiatt Bukovin{ban, Besszar{bi{ban és Litv{ni{ban sokan (többek között M. Agurszkij) tanús{ga szerint a zsidók v{ltak a szovjethatalom legfőbb t{masz{v{: minden erővel segíteni azokat, akik ide érkeztek! A kelet-európai zsidós{g tömegei mennyit tudtak arról, am i a Szovjetunióban történik? De a zsidós{g hib{tlanul tudta, hogy Németorsz{g felől egy akkor senki {ltal sem tapasztalt, nem ismert, de kétségtelen katasztrófa közeledik. A kit{rulkozó szovjet ölelés pedig sz{mukra kétségtelenül a megmenekülés útj{nak l{tszott.
-[986]-
8. A GUL[GON
Ha nem j{rtam volna ott, nem írhattam volna meg ezt a fejezetet. A l{gerek előtt én is így gondoltam: „nem kell észrevenni a nemzetiséget”, hiszen népcsoportok egyébként sem léteznek, csak maga az emberiség van. Odaküldenek azonban és megtudod: ha te valamelyik szerencsés nemzethez tartozol, sikered van, el vagy l{tva, életben maradt{l! Ha pedig valamely közönséges nép soraiba születtél, h{t ne sértődj meg. Nekem is r{ kellett jönnöm, a nemzetiség majdhogynem a legfontosabb tulajdons{g, az, amely alapj{n az elítéltek kiv{lasztódnak, kiv{lasztódhatnak a megmenekülés jelentő „élősködők” csoportj{ba. B{rmely t{borlakó, aki elég helyen megfordult életében tudja, hogy az „élősködők” közötti nemzetiségi ar{nyok köszönő viszonyban sincsenek a l{gereket lakók nemzetiségi összetételével. Valój{ban péld{ul baltikumiakat az „élősködők” között nem tal{lni, ak{rh{nyan is legyenek ők a l{gerben (és {ltal{ban sokan voltak); oroszok, persze mindig voltak, de sokkal kisebb ar{nyban, mint létsz{muk alapj{n v{rható volt (gyakran pedig csak a p{rtortodoxok közül kiv{lasztva); viszont kiv{lóan besűrűsödtek a zsidók, grúzok, örmények; kiemelkedtek az azerbajdzs{nok, és részben a kauk{zusi hegylakók. Végül is senkit sem lehet ezért k{rhoztatni. A Gul{gon minden nemzetiség úgy törekedett a megmenekülésre, ahogy tudott, és minél kisebb és mozgékonyabb volt, ann{l könnyebben sikerült ez neki. Az oroszok pedig a „saj{t orosz” l{gereikben megintcsak az utolsó n{ció, mint voltak a németeknél a hadifogolyt{borokban. Egyébként, nem mi őket, hanem ők, az örmények, grúzok, hegyiek v{dolhattak volna minket joggal: minek hozt{tok létre a Gul{got? Minek tartotok minket erővel a ti orsz{gotokban? Ne tart-[987]-
satok! És nem fogunk idejutni, és nem fogjuk elfoglalni ezeket az annyira cs{bító „élősködői” beoszt{sokat. Egyelőre pedig a ti fogs{gotokba estünk, ha pedig h{ború, legyen h{t h{ború. És mi volt a zsidókkal? Hisz összefűzte az oroszokat a zsidókkal a végzet, tal{n mindörökké. Emiatt íródik ez a könyv is. De még ezelőtt, ez előtt a sor előtt lesznek olvasók, akik megj{rt{k vagy sem a l{gereket, akik élénken vitatni fogj{k, hogy én most igazat mondok e. Azt mondj{k majd, hogy sok zsidó végzett fizikai munk{t a többiek között. Megtagadj{k majd, hogy voltak olyan l{gerek, ahol a zsidók adt{k a „élősködők” felét. És ann{l ink{bb meg fogj{k tagadni, hogy a l{gerbeli nemzetiségek szelektíven t{mogatt{k volna egym{st, vagyis a többiek sz{ml{j{ra. Valaki meg egy{ltal{n nem tartja mag{t valamiféle külön{lló zsidónak, hanem mindenben azonos orosznak. Ha pedig valahol a zsidók túlsúlyba kerültek a l{gerbeli kulcshelyeken, akkor ez egy{ltal{n nem sz{ndékoknak al{rendelt, hisz a kiv{laszt{s a személyes tulajdons{gok szerint történik, a tehetség, a szakmai felkészültség alapj{n. Ugyan, ki a hib{s abban, hogy az oroszoknak nincsenek szakmai képességeik? Lesznek olyanok is, akik hevesen fogj{k bizonygatni az ellenkezőjét: miszerint senki sem élt oly nyomorultul a l{gerben, mint éppen a zsidók. Nyugaton is éppen ez az elfogadott {ll{spont: a szovjet l{gerekben a legnagyobb szenvedések a zsidók oszt{lyrészéül jutottak. Az „Ivan Gyenyiszovics” 541 kapcs{n kapott levelek között akadt ilyen is, egy névtelen zsidótól: „Ön tal{lkozott az önnel együtt {rtatlanul senyvedő zsidókkal, valószínűleg sz{mtalanszor tanúja volt kínlód{suknak és üldöztetésüknek. Kettős elnyom{st kellett eltűrn iük: az elz{r{st és a foglyok részéről megnyilv{nuló ellenségességet. Mesélje ezt el az embereknek!” És hogyha úgy akarnék {ltal{nosítani, hogy azt mondan{m: a l{gerekben különösen a zsidóknak volt nehéz sorsuk, akkor ezt sz{momra szívesen megengednék, és nem kapnék szemreh{ny{sokat egyes nemzetiségekkel kapcsolatos igazs{gtalan {ltal{nosít{saimért. Azokban a l{gerekben azonban ahol én ültem, m{sként volt: a zsi-
541
Ivan Gyenyiszovics egy napja: A. Szolzsenyicin regénye (INTERPOPULART , 1996)
-[988]-
dóknak, amennyire az {ltal{nosít{s megengedi, k ö n n y e b b volt a sorsuk, mint a többieknek. Az Ekibasztuzból sz{rmazó fogolyt{rsam, Szemjon Badas viszszaemlékezéseiben elmeséli, hogyan sikerült bekerülnie később a norilszki l{gerben az egészségügyi körletbe: Max Minz kérte meg Nuszbaum L{szló röntgenorvost, hogy az j{rjon közben az érdekében a polg{ri alkalmazott egészségügyi körletparancsnokn{l. Sikerült. *1] De Badas a l{ger előtt legal{bb h{rom év orvosegyetemet végzett. Mellette viszont az egészségügyi segédszemélyzetben dolgozóknak – Genkin, Gorelik, Gurevics (mint a volt sorst{rsam, L. Kopelev az Unzsl{gból) – soha sem volt semmi köze kor{bban az egészségügyhöz. Humorérzéküket sutba dobva ezt írj{k: A. Belinkovot a „legmegvetettebb l{geri kategóri{ba taszított{k, az „élősködők”... közé” (és egészen oda nem illően hozz{teszik „és a fizikailag leromlottak közé”. A fizikailag lerobbantak azonban összeegyeztethetetlenül ellentétesek a „kivételezettekkel”, meg Belinkov nem is tartozott a végelgyengültek közé). A „kivételezettek” közé taszított{k! – micsoda megfogalmaz{s. „Letaszított{k az urak közé?” Íme, hogy milyen alapon: „Földet {sni? De 23 éves kor{ig nemcsak nem {sott földet, de {sót sem l{tott még.” [2] Nyilv{nvaló, hogy ezek ut{n semmi m{s nem marad, mint a „kivételezettek” közé keveredni, ez így teljesen logikus. Levityin-Krasznovn{l pedig azt olvassuk az irodalm{r Pinszkijről, hogy a l{gerben egészségügyi felügyelő volt. A l{geri mérce szerint: nem rossz, teh{t megkapaszkodott. Levityin pedig erről mint a bölcsészprofesszor rendkívüli megal{ztat{s{ról ír. Vagy itt van, gyakran jelent meg nyomtat{sban Lev Razgon, a megmaradt fogoly, újs{gíró, ő se egészségügyis. De az Ogonyokban közölt (1988) elbeszéléséből megtudjuk: Vozsajelben medikus volt az egészségügyi körletben, r{ad{sul fogolykísérők nélkül közlekedhetett. (M{s elbeszélései szerisit volt főnormafelvevő is a borzalmas l{geri erdőirt{son. Egyetlen elbeszéléséből sem vil{glik ki, hogy ak{r csak egy kicsit is végzett volna nehéz fizikai munk{t.) -[989]-
L{m, a t{voli Brazíli{ból a Szovjetunióba sodorta a sorsa a zsidó Frank Dicklert, mag{tól értetődően bebörtönözték, de még oroszul sem tud, és akkor mi van? A l{gerben protekciója volt, megtették a kórh{zi konyha vezetőjének, mesébe illő kedvező megold{s! Itt van azt{n Alekszandr Voronel, aki a l{gerbe „politikai kiskorúként” került, meséli: a l{gerben az első perctől kezdve „szívesen... segítettek a zsidó foglyok, akiknek fogalmuk sem volt az elveimről”. A zsidó fürdős (szintén igen fontos „élősködői” poszt) rögtön kiemelte őt, és „azt mondta, hogy mindenben a segítségére lesz”; a zsidó fogolyőrszem 542 (szintén „élősködő”) r{bízta a zsidó brig{dvezetőre: „Itt van Haim két zsidó gyerek, ne hagyd, hogy b{nts{k őket.” És a brig{dvezető biztos védelmet nyújtott. „M{s vag{nyok, különösen az »öregek« helyeseltek: »Jól teszed, Haim! Segítesz a magadfajt{júaknak! Mi meg, oroszok, farkasai vagyunk egym{snak.«„ [3] Ne hagyjuk ki azt sem, hogy még a Gul{g körülményei közepette is sok zsidó kezébe, m{r csak a hagyom{ny folyt{n is, szinte „maguktól” úsztak különböző kereskedetni ügyletek, még akkor is, ha a zsidó fogoly maga nem törekedett erre, vagy nem kereste azokat, mint M. Heifec. Erről szólva nagyon kifejezően megjegyzi: „Milyen k{r, hogy az ehhez hasonló helyzeteket nem lehet a l{gerélet eseményein keresztül szemléltetni. Pedig v{ltozatos és szép esetek voltak! De h{t a »megbízható« zsidó fent említett etik{ja lez{rja ajkamat. Mit tehetünk: még ha kicsinyes üzleti titokról van is szó – a törzs törvényei szerint – örökre hom{lyban kell maradniuk.” [4] A lett Ans Bernstein az egyik tanúm a „Szigetvil{gból” úgy gondolja, hogy csak azért maradt életben a t{borokban, mert nehéz perceiben a zsidókhoz fordult segítségért, azok meg – vezetékneve, meg mozgékony alkata miatt – maguk közül valónak tekintették, és mindig segítettek. A l{gerekben pedig, ahol ő ült (péld{ul a burepolomszkiben, parancsnok: Perelman), elmond{sa szerint mindig a zsidók képezték az uralkodó réteget, és zsidók voltak a szerző542
Fogolyőrszem: megbízható köztörvényes bűnözők, m{sutt kor{bbi katonatisztek közül kiv{lasztott biztons{gi szolg{lat emberei a l{ger területén. Lőfegyverrel rendelkeztek, és haszn{lhatt{k is bel{t{suk szerint.
-[990]-
déses vezetők (Schulman a különleges oszt{ly vezetője, Greenberg a l{gerrészleg vezetője, Kegels a gy{r főmérnöke), akik – elmond{sa szerint – a sz{mukra szükséges {llom{nyt is a zsidó foglyok közül v{lasztott{k ki. Ezt a zsidó nemzetiségi kapcsolatot a szerződéses vezetők és a foglyok között nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A szabad zsidó nem volt annyira bolond, hogy a fogoly zsidóban valóban a „nép ellenségét” vagy a nép vagyon{nak rosszhiszemű dézsm{lój{t l{ssa (ahogyan ezt a meghülyített orosz l{tta a m{sik oroszban). Elsősorban szenvedő hitsorsost l{tott benne, és köszönet a zsidóknak ezért a józans{gért! Aki ismeri a kiv{lóan működő zsidó kölcsönös segítségnyújt{st (amely még jobban fokozódott Hitler alatt, a zsidók tömeges pusztul{sa idején) az megérti, hogy a szabad zsidó parancsnok nem nézhette tétlenül a zsidó foglyok vergődését és pusztul{s{t az éhségtől anélkül, hogy segített volna. Ugyanakkor elképzelhetetlen az olyan szabad orosz, aki csak azért mentené, és a zsírosabb helyekre segítené az orosz foglyokat, mert azokkal azonos nemzetiségű, hab{r a kollektiviz{ció idején közülünk 15 millióan pusztultak is el. Sokan vagyunk, mindenkivel nem lehet törődni, meg ez az eszünkbe sem jut. Néha szerencsésen összejön egy ilyen zsidó fogolykör, és amikor m{r nem a túlélésért kell küzdeni, mit ki nem tal{l? Abram Süssman mérnök meséli: a novo-arhangelszki l{gerben „szabadidőnkben elkezdtük sz{molni, h{ny zsidópogrom volt az orosz {llam fenn{ll{sa idején. A hozz{nk békésen viszonyuló l{gervezetőséget is elkezdte érdekelni a kérdés. A t{borparancsnok Gremin kapit{ny volt (N. Herschel zsidó, egy zslobini szabó fia), a vezetőség beírt Leningr{dba, az egykori belügy levélt{r{ba, onnan mintegy nyolc hónap múlva megjött a v{lasz... 1811 és 1917 között Oroszorsz{g területén 76 zsidópogrom volt, az {ldozatok sz{ma mintegy h{romezerre tehető” (vagyis, ebben benne van mindenki, aki valamilyen módon megsérült). A szerző csup{n emlékeztet arra, hogy a középkori Spanyolorsz{gban 6 hónap alatt mintegy 20 ezer zsidót öltek meg. [5] Érdekes cselekményfonalat tartalmaznak Ioszif Berger kommunista visszaemlékezései Lev Iljics Inzsir kiemelkedő besúgóról. Ő ko-[991]-
r{bban mensevik, 1930-ban letartóztatt{k, és ő rögtön hajlandó volt együttműködni a GPU-val, mivel tartott attól, hogy a csal{dja is a megtorl{sok {ldozat{v{ v{lik, és elveszítheti Moszkva központj{ban lévő lak{s{t. „Segített a mensevik per előkészítésében” 1931-ben, al{írta a legjobb bar{tai ellen megfogalmazott hamis v{dakat; rögtön 1931-ben szabadl{bra helyezték, és kinevezték a Belomorsztroj főkönyvelőjének. Jezsov idején még a Gul{g főkönyvelőjének is „teljes bizalmat élvezett, és kapcsolatokkal rendelkezett a legmagasabb NKVD-körökben is” (Inzsir felidézte az egyik „NKVD-veter{nt, zsidót, aki beszédébe {llandóan Talmud-idézeteket kevert”), ismét letartóztatt{k a Jezsov-ellenes hull{m idején. A kor{bbi gul{gos kollég{i azonban Inzsirnek itt is kedvezményes életet biztosítottak, itt azonban m{r nyilv{nvaló „besúgó és provok{tor” besorol{sban szerepelt, a foglyok feltételezték, hogy az {ltala kapott gazdag hazai csomagokat sem a rokonai küldik, hanem a harmadik ügyoszt{ly. 1953-ban a tajsetszki l{gerben ismét szabads{gvesztést kapott, ez alkalommal trockizmussal v{dolt{k, valamint azzal, hogy eltitkolta a harmadik ügyoszt{lytól tettest{rsai „Izrael {llam ir{nti szimp{ti{j{t”. [6] A vil{gszerte ismert Belbaltlag 1931-1932-ben több sz{zezer orosz, ukr{n és közép-{zsiai parasztot fogadott mag{ba. A csatornaépítés befejezéséről tudósító 1933 augusztusi újs{got kinyitva olvashatjuk a jutalmazottak list{j{t. Kisebbfajta érmet kapnak a betonozók is, a szerkezetlakatosok is, de a legmagasabb érdemrendben, a Leninrendben csak nyolcan részesülnek, nagyméretű fényképüket lehozza a lap; ebből valódi mérnök csup{n kettő, viszont ott van a csatornaépítés teljes vezetősége (a személyiség szerepének szt{lini értelmezésében). Ki is {ll az élen? Genrih Jagoda, az NKVD népbiztosa. Matvej Berman, a Gul{g parancsnoka. Szemjon Firin, a Belbaltlag parancsnoka (a kitüntetéskor m{r a Dmitlag parancsnoka, ott pedig az egész történet megismétlődik). Lazar Kogan, az építésvezető (hasonló szerepben kerül {t a Volgokanalra). Jakob Rapoport, az építésvezető helyettese. Naftalij Frenkel, a Belomorsztroj munkavezetője (és az egész szigetcsoport gonosz szelleme). [7]
-[992]-
És minden arcképük ismét nagyméretben megismétlődött a díszesen szégyenletes Belomorkanal *8+ című könyvben, form{tuma mint a templomi szentír{s, egyezredévi kir{lys{ggal előbbre. És íme, 40 évvel később ismételten lehoztam ennek a hat semmirekellőnek a fényképét a „Szigetvil{gban”, az ő ki{llít{sukról hoztam el, és v{logat{s nélkül az összes ki{llított vezetőt. Uramisten, micsoda vil{gra szóló botr{ny kerekedett: hogy merészeltem?! Ez antiszemitizmus! Én megbélyegzett és meg{talkodott antiszemita vagyok. A legjobb esetben is: ezeket az arcképeket „nemzetiségi önzésből” közöltem le, vagyis orosz önzőség miatt! És képesek ezt szóv{ tenni, r{{ll a nyelvük, amikor a Szigetvil{g szomszédos lapjain: milyen megadóan fagytak meg a „kul{k”-fiúcsk{k a talicsk{k alatt... Na és hov{ tették a szemüket 1933-ban, amikor mindezt első ízben került közzétételre? Vajon akkor miért nem h{borodtak fel? Megismétlem, amit a bolsevikoknak is mondtam: nem akkor kell szégyellni a gyal{zatos dolgokat, amikor írnak róluk, hanem amikor teszik azokat. Naftalij Frenkellel, a „Szigetvil{g” f{radhatatlan démon{val kapcsolatban külön rejtély: mivel is magyar{zható furcsa visszatérése a Szovjetunióba „Törökorsz{gból a 20-as években? M{r sikeresen meglépett Oroszorsz{gból minden tőkéjével a forradalom első fuvallat{ra; Törökorsz{gban jólétben, gazdags{gban és szabadon élt; soha a kommunista nézeteknek még az {rnyéka sem vetült r{. És hazatért? Hazatért, hogy a GPU és Szt{lin j{tékszerévé v{ljon, valah{ny évet lehúzzon a börtönben, hogy kegyetlenül elnyomhassa az elítélt mérnököket és pusztíthassa a sok sz{zezer „kul{kot”? Mi mozgatta gyűlöletesen gonosz szívét? Az Oroszorsz{g ir{nti bosszúv{gyn{l többet nem tudok kital{lni. Magyar{zza meg, aki tudja. *9+ Megértettük a l{ger szervezeti felépítését, és ereszkedjünk lejjebb. A fehér-tengeri csatorna 1. építési oszt{ly{nak vezetője Wolf, a Volga-csatorna Dmitrovszki oszt{ly{nak vezetője Boscher. A Belomorsztroj pénzügyi oszt{lya: oszt{lyvezető L. Berenson, helyettese A. Dorfman, meg a kor{bban említett Inzsir, meg Lojeveckij, -[993]-
Kagner, Angert. És h{ny beoszt{s maradt szerényen, elnevezés nélkül? És feltételezhetjük e, hogy a zsidókat engedték az építkezésen {sni, szaladni a megrakott talicsk{val, és a kimerültségtől összeesni a talicska alatt? Gondoljanak, amit akarnak. A. P. Szkripnyikova és D. P. Vitkovszkij, akik megj{rt{k a Belomort, mesélték, hogy a Belomorkanal (a fehér-tengeri csatorna) „élősködői” sor{ban túlsúlyban voltak a zsidók, de nem is talicsk{ztak, mint ahogy nem is haltak meg alattuk. És nem csak a Belbaltlagban lehetett magas rang ú zsidó l{gervezetőséget tal{lni. Kotlasz-Vorkuta vasútvonal építése, Moroz (fia feleségül vette Szvetlana Sztalin{t); a Gul{g t{vol-keleti különmegbízottja Gracs. Ez néh{ny, véletlenszerűen felötlött név. Ha nem írja meg Torvas Sgovio egykori fogoly amerikai, nem is tudtam volna, hogy a Kolimai-félszigeten működő csaj-urjinszki b{nyaigazgatós{gnak 1943-44-ben (a honvédő h{ború csúcs{n) ilyen parancsnoka volt: „Arm alezredes magas, fekete hajú zsidó volt, borzalmas hírnévvel... A tisztiszolg{ja alkoholt {rult b{rkinek: 50 gramm, 50 rubel. Saj{t angolnyelv-tan{rt tartott, egy Karéliéban letartóztatott fiatal amerikait. Felesége megkapta a könyvelő fizetését, de nem dolgozott, helyette pedig az irod{n egy fogoly ült” (igen elterjedt módszer arra, hogy a Gul{g vezetősége pénzt keressen). L{m, a „glasznoszty” 543 idején ezt közli a szovjet lap arról a borzalmas Gul{g-igazgatós{gról, amely csatorn{t építtetett a kontinens és Szahalin között: „Araisz-tröszt” [10] volt a nevük. Ki volt ez az Araisz elvt{rs? Fogalmam sincs. Na de h{nyan pusztultak el n{la a t{rn{kban és a befejezetlen alagutakban? Hogyne, persze ismertem olyan zsidókat is (bar{ts{gban is voltam velük), akik a kényszermunka minden terhét magukon hordozt{k. A „Szigetvil{g”-ban leírtam az ifjú Borja Hammerovot, aki hamar megtal{lta a maga hal{l{t a l{gerben. (Bar{tja pedig, az irodalm{r Ingal, aki köszönőviszonyban is alig volt a sz{mtannal, az első l{geri naptól kezdve könyvelővé avanzs{lt.) Vagy a kibékíthetetlen és megvesztegethetetlen Vologya Herschuni. Művésznevén Maszamed
543
Glasznoszty (orosz): szabadszól{s, felvil{gosod{s, megvil{gosod{s.
-[994]-
Jógi, aki az ekibasztuzi kényszermunkat{borban elvből végzett fizikai munk{t, hab{r hívt{k az „élősködők” közé. Apropó, itt kell megemlítenem Tatyjana Moiszejevna Falik pedagógust, aki – saj{t szavai szerint – 10 évig úgy dolgozott, „mint a ló”. Még néven szólítom Vlagyimir Efroimson genetikust, aki büntetésének 36 hónapj{ból (az egyik büntetése alatt, mert kettőt kapott) 13-at nehéz fizikai munk{ban töltött el, szintén saj{t elhat{roz{sból. Volt ugyanis lehetősége elhelyezkednie a hazulról érkező élelmiszercsomagok segítségével (ebben semmi szemreh{ny{s sincs). Éppen azért ragadta meg a talicsk{t, mert Dzsezkazganban sz{mos moszkvai zsidó volt, és azok jól elhelyezkedtek, Efroimson pedig szét akarta oszlatni a zsidók ir{nti rosszindulatot, amely természetes módon kialakult. Na és hogyan értékelte viselkedését a brig{d? „Ő egyszerűen a zsidó nép elfajzott fia: ugyan mikor fogja meg a talicsk{t egy valódi zsidó?” Az „élősködő” zsidók is kigúnyolt{k (meg bosszankodtak amiatt, hogy szemreh{ny{sképpen „kérkedik mag{val”). Hasonlóképpen és hasonló helyzetben értékelték Jakob Davidovics Grodzenszkijt, aki fizikai munk{t végzett: „Ugyan m{r, ő zsidó?” Mennyire jelzésértékű mindez! Efroimson és Grodzenszkij azt a helyes és igaz viselkedést mutatt{k, amire a magasabb rendű indíttat{s csak hívhatja a zsidókat – becsületesen osztoztak a közös sorson – , és egyik fél részéről sem tal{ltak megértésre! A történelem folyam{n ugyanígy nehezek és nevetség t{rgy{t képezték, képezik az önmérsékletnek és a lemond{snak azon útjai, amelyek egyedül képesek megmenteni az emberiséget. Igyekszem észrevenni ezeket a péld{kat, és minden reménységem éppen bennük van. Tegyük hozz{ a merész Hersch Kellert, az 1954. évi kengiri l{zad{s egyik vezetőjét (30 éves kor{ban kivégezték). Vagy itt olvasom Jichak Kaganovról: a szovjet-német h{ború idején tüzérütegparancsnok. 1948-ban 25 évet kap cionizmusért; letöltött büntetésének 7 éve alatt 480 verset írt ivrit nyelven, amelyeket feljegyzések nélkül megjegyzett. *11] Harmadik bírós{gi t{rgyal{s{n (1978. július 10-én), miut{n m{r két börtönbüntetés volt a h{ta mögött, Alekszandr Ginzburg a „nem-[995]-
zetisége?” kérdésre azt v{laszolta: „rab!” Ez méltó v{lasz volt, nem vicc, ami jócsk{n megmérgesítette a bírós{got. De Oroszorsz{g előtt is vannak érdemei: a b{rmilyen nemzetiségű politikai foglyok csal{dj{t segítő orosz t{rsadalmi alapítv{ny jav{ra végzett munk{j{val, és a börtönben tanúsított b{tor magatart{s{val. Az igazi, valós{gos rabok népe, ezek vagyunk mi, nemzetiségünktől függetlenül. Nem ilyenek voltak azonban a mi t{boraink, a „nagy” Belomortól le egészen a javító- és munkat{borok és települések moszkvai főigazgatós{ga 15. sz{mú különleges l{gerének kicsiny 121. t{bori körletéig (amely maga ut{n egy nem is oly észrevétlen félkör alakú épületet hagyott Moszkv{ban, a kalugai v{roskapun{l). Ott egész életünket h{rom vezető beoszt{sú „élősködő” ir{nyította és taposta : Szolomon Szolomonov, a főkönyvelő; David Burstein „nevelő”, majd munkavezető és Iszaak Bershader. (Szolomonov és Bershader kor{bban pontosan ugyanígy vezették a moszkvai j{rműközlekedési főiskola, a MADI l{gerét.) És mindezt tették az orosz t{borparancsnok Mironov alhadnagy mellett. Mindh{rman m{r az én időmben jelentek meg, és mindh{rmójuk sz{m{ra azonnal lev{ltott{k az elődjüket, aki orosz volt. Először Szolomonovot küldték, aki hat{rozottan elfoglalta méltó helyét, és megnyerte mag{nak az alhadnagyot (gondolom, hogy a kintről sz{rmazó élelmiszerrel és pénzzel). Nem sokkal később hozz{nk küldték Bershadert, aki a MARI-ban hib{zott, ezzel a kísérőlevéllel: „Kiz{rólag fizikai munk{t végeztetni vele” (szokatlan egy köztörvényes esetében, úgy l{tszik, valamit nagyon elszúrt). Ötven év körüli, alacsony, h{jas, ragadozó tekintetű tag volt. Leereszkedően körbej{rta és megszemlélte lakókörletünket, mint valami t{bornok a főigazgatós{gtól. A főfogl{r megkérdezte: – „Szakm{ja?” – „Rakt{ros.” – „Ilyen szakma nincs.” – „Én pedig rakt{ros vagyok.” – „Akkor is külső munk{ra mész, a mindenes brig{dba.” Két napig kisz{llított{k a munk{kra. V{ll{t vonogatva kiment, a munkaterületen leült egy nagy kőre, és tiszteletreméltóan pihent. A brig{dvezető nyakon v{gta, de félt, annyira hat{rozottan tartotta mag{t az újonc, hogy érződött a mögötte {lló erő. Nyomott volt Szevasztjanov rakt{ros hangulata is. Két éve vezette az egyesített élelmiszer- és ruh{zati rakt{rt, -[996]-
szil{rdan tartotta mag{t, jóban volt a vezetőséggel, de megérezte a fagyos szelet: minden el van döntve! Bershader „szakm{ja szerint rakt{ros”! Azt{n az egészségügyiek „betegség miatt” felmentették Bershadert minden munk{tól, így m{r a lakókörletben pihent. Ez idő alatt, valószínűleg, hoztak neki valamit kintről. Egy hétbe sem tellett, Szevasztjanovot lev{ltott{k, rakt{rosnak pedig (Szolomonov t{mogat{s{val) Bershadert nevezték ki. Kiderült azonban, hogy a dara {tömlesztéséből és a cipők {tpakol{s{ból {lló fizikai munka, amellyel Szevasztjanov egyedül megbirkózott, Bershadernek szintén ellenjavallt. És segítségül kapott egy t{nyérnyalót, akit Szolomonov könyvelése a kiszolg{ló személyzethez sorolt. De még ez sem volt az élet teljessége. A t{bor legszebb büszke asszony{t, a hattyúnyakú mesterlövész hadnagyot, M-v{t megtörte, és arra kényszerítette, hogy esténként az anyagrakt{r{ba j{rjon. Megjelent a l{gerben Burstein és a m{sik szépséget, A. S.-t saj{t zug{ba igazította. Nehéz ilyeneket olvasni? Ők azonban fikarcnyit sem törődtek azzal, hogy néz ez ki kívülről, sőt mintha direkt még nyomasztóbb benyom{st igyekeztek volna kelteni. És ugyan h{ny ilyen l{gerocska volt a szigetcsoportban, ahol a fel{ll{s is hasonló volt? De hisz az orosz „élősködők” ugyanilyen zabol{tlanul és tébolyultan viselkedtek! Igen. De b{rmely nemzeten belül ezt hazai ügynek értékelik, az örök feszültség: gazdag – szegény, úr – szolga. Amikor pedig az „élet-hal{l parancsnoka” r{ad{sul nem magunk közül való, ezt nehéz sérelemként éli meg az ember. Végül is holmi semmirekellő, eltiport és k{rhoztatott, fél l{bbal a sírban j{ró t{borlakónak ugyan nem mindegy, hogy a l{gerben ki ragadta mag{hoz a hatalmat, és ki költi hollólakom{j{t {rka -sírja felett? Úgy l{tszik, nem, ez kitörölhetetlenül megmaradt. A Bolsaja Kaluzsszkaja 30. alatti l{gerzón{ban történtek egy részét A munka közt{rsas{ga című színdarabomban meséltem el. Tudv{n, hogy úgy {br{zolni a történteket, ahogyan azok történtek, lehetetlen, mert megv{dolhatnak a zsidók ir{nti ellenszenv szít{s{val (mintha ez a trojka nem éppen azt szította volna a való életben, nem törődve a következményekkel). Végül is én eltitkoltam a visszataszí-[997]-
tóan mohó Bershadert, elrejtettem Bursteint, {talakítottam Róza Kalikman spekul{nsnőt egy meghat{rozhatatlan keleti Bell{v{, és csak egyetlen zsidót hagytam meg, Szolomonov könyvelőt, pontosan olyannak, amilyen volt. Na és hogy reag{ltak az olvasm{nyra az én hűséges zsidó bar{taim? V. L. Teusból szokatlanul heves titltakoz{st v{ltott ki a színdarab. Nem olvasta el rögtön, csak amikor a Szovremennyik-szính{z elkezdte színpadra {llítani (1962-ben), így a kérdés sem volt költői. A Teus h{zasp{ron mély sebet ütött Szolomonov alakja, úgy gondolt{k, hogy becstelen és igazs{gtalan dolog ilyen zsidót bemutat«! (akkor is, ha valóban ilyen volt az életben, a l{gerben!) a zsidók szorongattat{s{nak idején. (Ez az idő pedig, úgy tűnik, hogy örökké tart? Ugyan mikor nem szorongatj{k n{lunk a zsidókat?) Teus riadnak tűnt, a végletekig ingerültnek, és ultim{tumot intézett hozz{m: hogyha nem t{volítom el vagy legal{bbis nem enyhítem Szolomonovot, fel lesz dúlva a bar{ts{gunk, következésképp ők többé nem őrzik kézirataimat. Sőt, megjósolt{k, hogy a nevemet visszafordíthatatlanul elveszítem és megbecstelenítem, ha Szolomonovot benne hagyom a darabban. Miért nem írod {t orossz{? – értetlenkedtek. Ugyan, h{t annyira fontos az, hogy zsidó? (Ha ez annyira nem fontos, akkor Szolomonov miért zsidókat szedett össze az „élősködők” közé?) Megdöbbentem, v{ratlan cenzur{lis letilt{st kaptam sz{momra v{ratlan oldalról, amely legal{bb olyan durva volt, mint a szovjet hivatalos. A helyzet azonban megoldódott, a Szovremennyik -szính{znak azonnal megtiltott{k a darab színre vitelét. Teus még külön is h{borgott: a maga Szolomonj{nak egy{ltal{n nem is zsidószerű a jelleme: a zsidó mindig körültekintően, óvatosan, kérelmezően, na mondjuk ravaszul viselkedik, honnan h{t a diadalittas erőnek ez a hangos arc{tlans{ga? Ez hazugs{g, ilyen nincs! Én azonban nem csak erre a Szolomonra emlékeztem, aki éppen ilyen volt! A 20-as évekből a 30-as évekbe fordulva, meg a Don menti Rosztovban még ennél olyanabbakat is l{ttam. Meg Frenkel is éppen így tartotta mag{t, az életben maradt mérnökök besz{molója szerint. -[998]-
A hatalom és a diadal kiv{ltotta arc{tlans{g, éppen ez taszítja a legjobban a közösséget. Ez persze a rossz és a durva emberek velej{rója, de éppen ez marad meg az emlékezetben. (Miként az oroszok arc{n, foltként jelenik meg a saj{t semmirekellőinek az ocsm{nys{ga.) Minden efféle r{beszélés és felszólít{s – ne írjam meg úgy, ahogy volt – egy az egyben megfelelnek annak, amit a magas szovjet tribünökről hallottunk: a r{galmaz{stól való tartózkod{sról, a szocialista realizmusról azt kell írni, ahogy kell lennie, nem pedig ahogy volt. Mintha a művész elfelejthetné, avagy újrateremthetné a múltat! Mintha a súlyos igazs{got csak helyenként lehetne megírni, ott, ahol az kellemes, biztons{gos és népszerű. No és milyen alaposan kicsemegézték a zsidó alakokat a könyveimben, és minden vesszőt patikamérlegen értékeltek, Grigorij M.za megdöbbentő történetét pedig, aki az ijedségtől nem tov{bbította a pusztuló ezrednek a visszavonul{si parancsot (A Gul{g szigetvil{g, VI. rész, 6. fej.), n e m v e t t é k é s z r e , egyetlen szó nélkül mentek el mellette! Meg az „Ivan Gyenyiszovics” is sok zsidót megsértett: micsoda finom művű m{rtírok voltak, én pedig holmi muzsikot tettem az első helyre!? Nos, a gorbacsovi 544 „glasznoszty” időszak{ban a felb{torodott Aszir Szandler megírta l{gerbeli emlékeit. „Az »Iv{n Gyenyiszovics egy napj{«-t m{r az első olvas{sa ut{n kategorikusan elvetettem... főszereplője Iv{n Gyenyiszovics volt, csekély szellemi szükségletekkel bíró, pillanatnyi gondjaival törődő ember, Szolzsenyicin pedig felmagasztalta, mint az orosz nép mintaképét...” (Pontosan úgy ír, mint ahogyan minden jó érzületű kommunista fanyalgott!) A „valódi értelmiséget pedig, amely a hazai kultúra és tudom{ny színvonal{t hat{rozza meg, (Szolzsenyicin) kegyeskedett észre sem venni.” És megbeszélte mindezt Szandler Miron Markovics Etlisszel (mind a ketten „élősködők” az egészségügyiek között). És Etlisz szintén azt mondta: „A kisregényben elmondottak nagyobb része eltorzított, talp{ról a fejére {llított... Szolzsenyicin hib{san 544
Gorbacsov, Mihail Szergejevics (1931-): orosz politikus. A Szovjetunió Kommunista P{rtj{nak főtitk{ra 1985-1991, a Szovjetunió elnöke 1990-1991.
-[999]-
akcentírozza 545 ... {llom{nyunk értelmiségi részét”, Iv{n Gyenyiszovics „mag{t a vil{g közepének hiszi... ez a türelem... ez az {lkeresztény viszonyul{s a többiekhez”. 1964-ben pedig Szandlernek lenyűgöző szerencséje volt: mag{val Ehrenburggal lelkizhetett. És az hat{rozottan bólintott a kisregényhez való „végletekig negatív” hozz{{ll{sra. *12+ Egyetlen egy momentummal kapcsolatban nem tett ez id{ig egyetlen zsidó sem szemreh{ny{st: Iv{n Gyenyiszovics lényegében szolgaként szolg{lja ki Cezar Markovicsot, ha jóindulatúan is.
545
Akcentíroz: nyomatékkal említ (hangsúlyoz).
-[1000]-
9. A NAGY H[BORÚ
A krist{lyéjszaka ut{n (1938 novembere) a német zsidóknak nem maradt több kétségük afelől, hogy fejük felett hal{los veszedelem lebeg. Hitler lengyelorsz{gi hadj{rata ut{n ez a pusztító felleg keletre indult. Senki nem sejtette azonban, hogy a Szovjetunió elleni h{ború a n{ci politika újabb időszak{t nyitja meg: a zsidók teljes fizikai elpusztít{s{nak időszak{t. Hab{r különböző bajokra sz{mítottak a német előretöréssel kapcsolatban, a szovjet zsidók mégsem l{tt{k előre a különböző nemű és korú emberek ok nélküli tömeges kivégzéseit, ilyesmit előre még csak elképzelni sem képes az ember. Akik {llandó lakóhelyükön maradtak, azokat elérte az azonnali borzalmas hi{bavalós{g, se helyet, sem időt nem hagyva az ellen{ll{sra. Az életek hirtelen szakad{ssal értek véget. És addig a szakad{sig még túl kellett élni hol a zsidó gettókba 546 való előzetes beterelést, hol a kényszermunkat{borokat, hol az elg{zosító furgonokat, hol saj{t sírjuk meg{s{s{t, és a kivégzés előtti meztelenre vetkőztetést. Az Orosz Zsidók Enciklopédi{ja sok orosz zsidó nevét sorolja fel, akik {ldozatul estek a zsidó katasztróf{ban Rosztovból, Szimferopolból, Odessz{ból, Minszkből, Belosztokból, Kaunaszból, Narv{ból. A halottak között neves személyek is voltak. Az igen híres történész, Sz. M. Dubnov a két vil{gh{ború közötti időszakot külhonban töltötte, Hitler hatalomra jut{sa ut{n pedig Berlinből Rig{ba költözött. Amikor a németek megsz{llt{k a v{rost, letartóztatt{k, gettóba helyezték és „1941 decemberében besorolt{k a hal{lra ítéltek soron következő menetoszlop{ba”. Vilnóból került a koncentr{ciós t{borba Dina Ioffe történész és Ioszif Jascsunszkij, a zsidó gimn{zium igazgatója (mindketten Treblink{ban pusztultak el 1943-ban). Samuel 546
Gettó (olasz): eredetileg a XVI. sz{zadi velencei zsidónegyed elnevezése. Zsidók lakta, elkülönített v{rosrész (ami a zsidók védelmét szolg{lta – a dig.).
-[1001]-
Beszpalov rabbit, Bobrujszk haszidjainak vezetőjét 1941-ben ölték meg, amikor a németek elfoglalt{k a v{rost. Varsóban 1943-ban elpusztult Herson Szirota k{ntor, akinek a beszédei valaha „felkeltették II. Miklós c{r figyelmét”; és aki évente fellépett Moszkv{ban és Péterv{rott. Itt van a két Minz-testvér: Paul és Vlagyimir. Az idősebb, Paul ismert lett közéleti szereplő, „egyetlen zsidó Lettorsz{g korm{ny{ban”. Vlagyimir sebész, r{bízt{k Lenin gyógykezelését 1918-ban, a merénylet ut{n. Az 1940-es megsz{ll{s szovjet idején az idősebb Minzet letartóztatj{k, és a krasznojarszki területen lévő l{gerbe sz{llítj{k, ahol nemsok{ra meghal. A fiatalabbikat nem b{ntott{k, Rig{ban maradt. Végül 1945-ben halt meg Buchenwaldban 547 . Sabilia Spielrein, az orvostudom{nyok doktora, pszichoanalitikus, K. Jung közeli munkat{rsa Zürich, München, Berlin, Genf klinik{i ut{n 1923-ban hazatért Oroszorsz{gba, 1942-ben pedig szülőv{ros{ban, a Don menti Rosztovban a németek kivégezték a v{ros többi zsidó lakój{val együtt. (H{rom tudós b{tyj{nak pusztul{s{ról a szt{lini terror idején m{r írtunk.) Nagyon sok embert az 1941. és 1942. évi kiürítés mentett meg. A h{borús és a h{ború ut{ni évek több zsidó forr{smunk{ja nem kételkedik ezen erőfeszítések hat{rozotts{g{ban. Péld{ul a Zsidó vil{g című 1944. évi gyűjtemény: „A szovjet hatós{gok teljességgel tudat{ban voltak annak, hogy a zsidók a lakoss{g legfenyegetettebb része, és annak ellenére, hogy a hadsereg nagy szükséget szenvedett gördülő{llom{nyban, a vonatok ezreit biztosított{k a kitelepítés sz{m{ra... Sok v{rosban... a zsidókat evaku{lt{k elsősorban”; hab{r a szerző eltúlzottnak tartja „David Bergelson zsidó író {llít{s{t, miszerint (összességében) a zsidók 80%-{t sikeresen kitelepítették”. [1] „Csernyigovban a h{ború előtt a zsidó lakoss{g létsz{m{t 70 ezer főre tették, amelyből a németek bevonul{s{ig 10 ezer maradt... Dnyepropetrovszkban a 100 ezer fős zsidó lakoss{gból a németek bevonul{s{t 30 ezer fő v{rta be.” Zsitomirban az ötvenezer zsidóból legal{bb negyvennégyezer utazott el. *2+ A Hajasza hírlevélben 1946 nyar{n Je. 547
Buchenwald: Weimar (Németorsz{g) közelében 1937-ben kialakított koncentr{ciós t{bor. 1945 {prilis 11-én amerikai katon{k szabadítj{k fel.
-[1002]-
M. Kuliser ezt írta: „Nem kétséges, hogy a szovjet hatós{gok külön leges intézkedéseket tettek a zsidó lakoss{g kitelepítésére, vagy ösztönös menekülésének megkönnyítésére. Az evaku{ció sor{n a köztisztviselők, ipari munk{sok és a lkalmazottak mellett a zsidókat is előnyben részesítették... A szovjet hatós{gok több ezer vonatot biztosítottak kifejezetten a zsidók evaku{l{sa sz{m{ra.” [3] A bomb{z{sok elől biztosabb helyre telepítették a zsidókat sok ezer szekéren is, amit a szovhozok és a kolhozok indítottak a minél t{volabb fekvő vasút{llom{sokra. B. C. Goldberg, Solem-Aleichem veje, miut{n a New York-i Der Tog zsidó lap tudósítója volt, egy soron következő szovjetunióbeli utaz{sa ut{n, 1946-47 telén cikket írt „Hogyan evaku{lt{k a zsidókat a h{ború idején Szovjet Oroszorsz{gban” címmel (Der Tog, 1947. febru{r 21.): ak{rkiket kérdezett meg erről Ukrajn{ban, „zsidókat és keresztényeket, katon{kat és evaku{ltakat, mindenki azt v{laszolta, hogy a hatalom politik{ja abban nyilv{nult meg, hogy az evaku{l{s sor{n előnyt biztosítson a zsidók sz{m{ra, minél több zsidót szakítson ki a lakóhelyéről, hogy a n{cik ne tudj{k őket elpusztítani”. [4] Mose Kaganovics is, az egykori szovjet partiz{n a később, külföldön írt visszaemlékezéseiben (1948) al{t{masztja, hogy a szovjet hatós{gok a zsidók kitelepítése érdekében minden rendelkezésükre {lló j{rművet biztosítottak, a vonatokon kívül. Szekereket is, és parancs rendelkezett arról, hogy „az ellenség {ltal fenyegetett területekről ürítsék ki elsősorban a zsidó nemzetiségű {llampolg{rokat”. (Ki kell emelnünk, hogy mind Sz. Schwarz, mind a későbbi kutatók vitatj{k ennek a parancsnak még a létezését is, és {ltal{ban a zsidók „mint olyanok” evaku{l{s{t a szovjet hatós{gok utasít{s{ra.) *5+ Mind a kor{bbi, mind a későbbi forr{sok azonban elég hasonlóképpen ítélik meg a németek {ltal hegsz{llt területekről kitelepített és elmenekült zsidók sz{m{t. A hivatalos szovjet sz{mok erről hi{nyoznak; minden kutató morog, hogy a kiindul{si statisztikai sz{mok igen hozz{vetőlegesek. T{maszkodjunk azonban a legutóbbi évtized tanulm{nyaira. Így M. Kupoveckij népességkutató, a kor{bban hozz{férhetetlen levélt{ri anyagok és az elemzési módszerek újdons{gainak felhaszn{l{s{val az al{bbi ért ékeket javasolja. Az 1939. évi -[1003]-
szovjetunióbeli népsz{ml{l{s végleges adatai szerint a Szovjetunió „régi” (vagyis az 1939-40. évi hozz{csatol{sok előtti) hat{rai között 3.028.538 zsidó élt. Bizonyos korrekciókat alkalmazva, és tekintetbe véve a zsidó lakoss{g természetes szaporulat{t 1939 szeptemberétől 1941 június{ig, külön-külön elterjedési területenként, a kutató javasolja elfogad{sra azt a sz{mot, hogy a h{ború kitörésekor a Szovjetunió „régi” területén mintegy 3.080.000 zsidó élt. Közülük 900 ezer élt olyan területen, amely a szovjet-német h{ború idején nem került megsz{ll{sra, a későbbiekben német megsz{ll{s al{ került területeken pedig a h{ború kitörésekor 2.180.000 zsidó („keletiek”) élt. [6] „Nincs pontos adatunk azon zsidók sz{m{ról, akik keletre menekültek vagy akit keletre evaku{ltak a német megsz{ll{s előtt. Bizonyos kutat{sok alapj{n ismeretes azonban, hogy... a németek {ltal megsz{llt területeket mintegy 1.000.000-1.100.000 zsidó hagyta el.” [7] M{s volt a helyzet a nemrég, 1939-1940-ben a Szovjetunióhoz csatolt területeken, amelyeket most rohamosan foglaltak el a németek „vill{mh{borújuk” kezdetén. A német t{mad{s vill{mgyors jellege szinte nem hagyott lehetőséget a menekülésre, miközben ezeknek a „puffer”-területeknek a zsidó lakoss{ga 1941 június{ra 1.885.000 főt tett ki („nyugatiak”). [8] Ezeknek „csak egy kisebb része tudott elmenekülni, evaku{lni. Úgy tartj{k, hogy... mintegy 10-12%-uk.” [9] Ezek szerint a Szovjetunió „új” területén a felsoroltak közül a legderül{tóbb értékelések alapj{n a h{ború idején elkerülte a megsz{ll{st mintegy 2.226.000 zsidó (2.000.000 „keleti” és 226.000 „nyugati”); a németek {ltal megsz{llt területen 2.739.000 zsidó maradt (1.080.000 „keleti” és 1.659.000 „nyugati”). A kiürítetteket, valamint a németek {ltal megsz{llt és az {ltaluk fenyegetett területekről sz{rmazó menekülteket a mély h{torsz{gba sz{llított{k. „A zsidók többségét az Ur{lon túlra, különösen NyugatSzibéri{ba, Kazahszt{nba, Üzbegiszt{nba és Türkmeniszt{nba.” [10] A zsidó antifasiszta bizotts{g anyagaiban az al{bbi kijelentés tal{lható: „Üzbegiszt{nba, Kazahszt{nba és a többi közép-{zsiai közt{rsas{gba a honvédő h{ború elején mintegy m{sfél millió zsidót evaku{ltak.” [11+ Ez a sz{m a Volga, az Ural és Szibéri{n kívül értendő. (A Kis Zsidó Enciklopédia úgy véli: „a 1,5 milliós sz{m... erősen eltúl-[1004]-
zott”.) *12+ Birobidzs{nba pedig nem volt sem szervezett kitelepítés, sem külön{lló menekültek, pedig ott amiatt, hogy a zsidó kolhozok szertefutottak, 11 ezer csal{d befogad{s{ra alkalmas lak{s{llom{ny keletkezett. [13] Ugyanakkor „a krími zsidó telepeseket olyannyira időben ürítették ki, hogy lehetőségük volt a teljes {llat{llom{ny és az összes földművelési eszköz kimenekítésére”; „ismeretes, hogy 1942 tavasz{n az Ukrajn{ból sz{rmazó zsidó telepesek kolhozokat hoztak létre a Volga mentén” – hogyan? Ja, mint a szerző írja, „a sors iróni{ja következtében”: a német telepesek lakóhelyén, akiket a Német Volga Menti Közt{rsas{g területéről a szovjet korm{ny 1941. augusztus 28-{n kelt hat{rozata alapj{n telepítettek ki. [14] Mint m{r kor{bban megjegyeztük, a h{borús évek és közvetlenül a h{borús évek ut{ni időszak idézett forr{sai mind elismerik az előrenyomuló németek előli szovjet zsidóevaku{l{s erélyességét és nagys{grendjét. A későbbi – a 40-es évek vége ut{ni – forr{sok azonban m{r vitatj{k ezt. Péld{ul a 60-as években írj{k (kiemelés az eredeti szövegben): „a zsidóknak mint a lakoss{g lefenyegetettebb részének tervszerű evaku{l{s{ra sehol Oroszorsz{gban nem került sor”. [15+ Még 20 évvel később pedig m{r ezt olvassuk: miut{n Németorsz{g megt{madta a Szovjetuniót, „azon híresztelések ellenére, hogy a korm{ny {llítólag kitelepítette a zsidókat a németek {ltal fenyegetett területekről, semmi efféle nem történt... a zsidókat sorsukra hagyt{k. A zsidó nemzetiségű {llampolg{rok esetén a feldicsért »prolet{r internacionalizmus« csütörtököt mondott”. [16] Ez a kijelentés teljességgel alaptalan és igazs{gtalan. Még azok a zsidó szerzők is, akik tagadj{k a zsidók ir{nti „jóakaratot” az evaku{l{s idején, elismerik annak tömeges jellegét. „A zsidó lakoss{g saj{ts{gos t{rsada lmi szerkezetének köszönhetően, az evaku{lt zsidók sz{ma jelentősen meg kellett, hogy haladja az érintett v{rosokban az összlakoss{g{n belüli ar{nyukat.” [17] Így is volt. M{r 2 nappal a németek betörése ut{n, 1941. június 24-én létrehozt{k az evaku{l{si bizotts{got (elnöke: Schwernik, helyettesei Koszigin és Pervuhin), és meghirdették a priorit{sait: elsősorban kitelepíteni az {llami és a p{rtszerveket alkalmazottaikkal együtt, az ipari üzemeket, nyersanyagokat, a kitelepítendő gy{rak munk{sait és csal{djai-[1005]-
kat, a soroz{si korú fiatalokat. A fenyegetett területekről a h{torsz{gba összesen mintegy 12 millió embert ürítettek ki. *18] Közülük, amint l{ttuk 1,0-1,1 millió „keleti” zsidó és több, mint 200 ezer „nyugati” a németek {ltal nemsok{ra elfoglalt területekről. Hozz{juk kell még sz{mítanunk nagysz{mú zsidót annak a lakoss{gnak a keretében, amelyet az OSzFSzK v{rosaiból és j{r{saiból evaku{ltak, de ahov{ a németek nem értek el (így Moszkv{ból és Leningr{dból). Szolomon Schwarz: „Az {llami intézmények és az ipari üzemek {ltal{nos kitelepítése ezek személyzete jelentős részével együtt (gyakran csal{dostul) sokhelyütt igen komoly méreteket öltött. Az ukr{n zsidós{g t{rsadalmi szerkezete – jelentős sz{mú zsidó a középszintű és a felső szintű {llami alkalmazottak között, az akadémiai és a műszaki értelmiség körében, valamint sz{mos zsidó munk{s az ukr{n nehéziparban – kedvezett annak, hogy a kitelepített lakoss{g körében a zsidók ar{nya nagyobb, mint a v{rosi (és főképpen az összes) lakoss{g körében.” *19+ (Ez Belorusszi{ra is vonatkozik. Ott a 20-as években, a 30-as évek elején majdnem mindenhol „a különböző tanfolyamokon, az ír{studatlanok tanfolyamain, a nappali, az esti és a v{ltott műszakos iskol{kban... zsidó fiatalok és idősek tanultak... Ez lehetővé tette a zsidó kisv{rosok szegényeinek, hogy beolvadjon az ipari munk{ss{g soraiba. Hab{r a belorusz lakoss{g 8,9%-{t tették ki, 1930-ban a zsidók adt{k a közt{rsas{g munk{sainak a 36%-{t.” [20]) „A kitelepítettek között a zsidók ar{ny{nak növekedéséhez”, folytatja Sz. Schwarz, „hozz{j{rult az a körülmény is, hogy sz{mos alkalmazott és munk{s sz{m{ra az evaku{ció nem volt kötelező... És sokan – különösen a nem zsidók – maradtak”; ekképpen azon zsidók sz{m{ra is, „akik nem tartoztak a kötelezően evaku{landók közé... igen t{gas lehetőség nyílt erre”. [21] Ugyanakkor, írja a szerző, „a szovjet sajtóban semmiféle korm{nyhat{rozat vagy utasít{s a zsidók kiürítéséről, illetve közlemény efféle intézkedésekről nem jelent meg”; és még: „a zsidóknak mint olyanoknak a kitelepítésére egyszerűen sehol sincs utasít{s. Ez azt jelenti, hogy külön zsidóevaku{ció egyszerűen nem volt.” [22] Tekintetbe véve a szovjet valós{got, ezt a következtetést nem tartom megalapozottnak, csup{n form{lisnak. Valóban, k özlemény a zsidók tömeges evaku{l{s{ról nem jelent meg a szovjet sajtóban. Ért-[1006]-
hető is miért. Először is a Németorsz{ggal kötött paktum al{ír{sa ut{n a Szovjetunióban elhallgatt{k a hitleri zsidópolitik{t, és amikor kitört a h{ború, a szovjet lakoss{g túlnyomó többsége nem tudott arról a hal{los veszedelemről, amelyet a zsidók sz{m{ra jelentett a német betörés. M{sodszor, és valószínűleg ez a legfontosabb, német oldalról teli torokból fütyült a „judeo-bolsevizmus” elleni propaganda, és a szovjet vezetés nyilv{nvalóan tiszt{ban volt azzal, hogy a húszas-harmincas évek sor{n meg is alapozta ezt a hírverést, és milyen lett volna ezek ut{n nyíltan és hangosan bejelenteni, hogy most elsősorban a zsidókat kell menteni? Ez kellett volna csak Hitler erej ének megsokszoroz{s{hoz. Ezért is nem közölték nyilv{nosan, hogy a kiürítettek között „a zsidók nagyobb ar{nyban voltak”. „Az evaku{ciós parancsokban a zsidók nem szerepeltek”, viszont „a kitelepítés közben a zsidók viszonylat{ban nem létezett megkülönböztetés” [23]; elutaztattak, amennyit bírtak, valóban, de csöndben, a Szovjetunión belüli hírverés nélkül. Ami a kívülit illeti, az m{s dolog. Miut{n a németeket visszaverték Moszkv{tól (1941 decemberében), a moszkvai r{dió – nem oroszul persze, de „lengyel nyelven... m{snap pedig ötször német nyelven – összehasonlította a sikeres orosz téli t{mad{st a Makkabeusok 548 csod{j{val”, és magyar{zta a németeknek, hogy „éppen a hanuka 549 hetében” sz{molt{k fel a németek 134. nürnbergi hadoszt{ly{t, amelyet arról a v{rosról neveztek el, „amelyben megjelent a faji alapú törvénykezés”. [24] 1941-42-ben a szovjet hatós{gok szívesen hozz{j{rultak ahhoz, hogy Moszkva, Leningr{d és Harkov zsinagóg{i megteljenek im{dkozókkal, és hogy széles körben megünnepeljék a zsidó húsvétot. *25+ Nem mondhatn{nk, hogy a belföldi szovjet sajtó hallgatott volna a német kegyetlenkedésekről. Ilja Ehrenburg és m{sok, péld{ul Krieger újs{gíró „engedélyt” kaptak arra, hogy az egész h{ború folyam{n fenntarts{k és tüzeljék a németekkel szembeni gyűlöletet, említve az égető és megszenvedett zsidó tém{t, de annak különösebb hangsúlyoz{sa nélkül. Ehrenburg annak a h{borúnak a trubadúrja548 549
Makkabeusok: ókori zsidó uralkodó csal{d tagjai a Kr. e. II. sz {zadban. Hanuka, chanuka (héber): zsidó örömünnep.
-[1007]-
ként 550 zengett végig, azt {llítva, hogy „a németek, természetük szerint vad{llatok”, felszólítva, hogy „ne kíméljük még a meg sem született fasiszt{kat sem” (ezt úgy kell érteni, hogy meg kell ölni a terhes német asszonyokat), és csak a végén vettek vissza a szenvedélyességéből, amikor a h{ború m{r német földön folyt, és vil{gos volt, hogy a hadsereg túl jól saj{tította el a minden német feletti féktelen boszszú{ll{s filozófi{j{t. Kétségtelen azonban, hogy a zsidók körf{s{ra ir{nyuló hitleri politik{t, tervszerűségét és kiterjedtségét nem vil{gította meg kellőképpen a szovjet sajtó, úgy hogy még a Szovjetunióban élő zsidó tömegek is rosszul értelmezték a veszély és a pusztul{s méreteit. És az egész h{ború folyam{n valóban kevés nyilv{nos kijelentés hangzott el a zsidók sors{ról a németek {ltal megsz{llt területeken. Szt{lin 1941. november 6-{n (október 24. évfordulója) elhangzott beszédében mondotta: „A hitlerist{k... ugyanolyan szívesen rendeznek középkori zsidópogromokat, mint ahogy a c{ri rezsim is. A hitlerista p{rt... a középkori reakció és a fekete sz{zak.” [26] („Amennyire tudjuk”, írja az izraeli történész, „az egész h{ború folyam{n ez volt az egyetlen eset, amikor Szt{lin nyilv{nosan megemlítette a zsidókat”.) [271 Molotov külügyi népbiztoss{g{nak 1942. janu{r 6-{n a Szovjetunióval diplom{ciai viszonyt fenntartó orsz{gokhoz intézett jegyzékében a zsidók a szenvedő szovjet népek között kerülnek említésre, majd a zsidók külön is ki vannak emelve a kijevi, a lvovi, az odesszai, a kamenyeck-podolszki, a dnyepropetrovszki, a mariupoli, a kercsi zsidó kivégzések kapcs{n. „Szörnyű gyilkol{st és pogromot rendeztek a német betolakodók Ukrajna főv{ros{ban, Kijevben... nagysz{mú zsidót gyűjtöttek össze, beleértve a nőket és a különböző korú gyermekeket is; kivégzésük előtt mindny{jukat levetkőztették és verték... majd géppisztolyból lelőtték. Sok tömeggyilkoss{g... történt m{s ukr{n nagyv{rosban is, r{ad{sul ezeknek a véres kivégzéseknek az {ldozatai főleg fegyvertelen és védtelen munk{s zsidók voltak.” *28+ Azut{n következett a szovjet korm{ny 1942. december 19-i nyilatkozata, amely megemlítette, hogy Hitler „különleges tervet készí-
550
Trubadúr (f rancia): udvari lovag-költő Nyugat-Európ{ban a XI-XIII. sz{zadban, lovagias udvarló.
-[1008]-
tett a zsidó lakoss{g teljes kiirt{s{ra Európa megsz{llt területein” és mag{ban Németorsz{gban; „kis létsz{m{hoz viszonyítva a szovjet lakoss{g zsidó kisebbsége... ar{nytalanul súlyosan megsérült a fasiszta szörnyetegek {llati vérszomj{tól”. R{mutatnak azonban, hogy ez a nyilatkozat mintegy kényszerűségből született. Csup{n két nappal a szövetségesek hasonló tartalmú közleménye ut{n, és a szovjet sajtóban közzétett cikkek sorozata nélkül, amit pedig mindig megtettek, amikor újs{gkamp{nyra volt szükség. A hitlerista bűncselekmények (helyszínenként, valamint a szovjet hadifoglyok kivégzésének, orsz{gunk kultur{lis értékei elpusztít{s{nak) kivizsg{l{s{ra létrehozott (1943-ban) {llami rendkívüli bizotts{g hét közleménye közül csak egyben van szó zsidók kiirt{s{ról a sztavropoli területen, Minyeralnije Vodi közelében. *29+ Hruscsov pedig 1944 m{rcius{ban, amikor Kijevben beszédet mondott az Ukrajna {ltal, a megsz{ll{s idején elszenvedett kínokról, „egyetlen szóval sem említette a zsidókat”. [30] Valószínűleg így is volt. A hatalmas szovjet tömegek sem értették akkor a zsidó katasztrófa méreteit, bizony. Mindny{junk közös sorsa volt ez: a Szovjetunió kemény toj{shéja alatt semmit sem tudni arról, hogy valóban mi is történik a vil{gban. Ezért a szovjet zsidófalak egy{ltal{n nem +ehetett tudom{suk arról, mi is történik a német oldalon. „A 30-as évek közepén a szovjet sajtó sokat írt a németorsz{gi antiszemitizmusról... Lion Feuchtwangler regénye, Az Oppenheimer-csal{d, valamint ennek a regénynek a filmv{szonra vitele, és egy m{sik film – Mamlock professzor – mutatt{k meg a veszélyt, amely a zsidókat fenyegette.” [31+ Közvetlenül a „krist{lyéjszaka” pogromjai ut{n a Pravda vezércikket közöl „Fasiszta pogromosok és kannib{lok” címmel, amely élesen elítélte a n{cikat: „Undorral és felh{borod{ssal nézi az egész civiliz{lt vil{g a német fasisz t{k brut{lis lesz{mol{s{t a védtelen zsidó lakoss{ggal... (Ugyanolyan érzésekkel) figyeli a szovjet nép is a németorsz{gi mocskos és véres eseményeket... A szovjetek orsz{g{ban a tőkésekkel és a földesurakkal együtt kiirto ttuk az antiszemitizmus minden forr{s{t is.” [32] Azt{n egész november folyam{n a Pravda naponta az első oldal{n hozta a közleményeket: „Zsidópogromok Németorsz{gban... Brut{lis lesz{mol{sok a zsidó lakoss{ggal... Tiltakoz{shull{m az egész vil{gban a fasiszta pogro-[1009]-
mosok kegyetlenkedései ellen.” Hitler antiszemita politik{ja elleni tiltakozó nagygyűléseket tartottak Moszkv{ban, Leningr{dban, Kijevben, Tbilisziben, Minszkben, Szverdlovszkban, Sztalinóban. A Pravda részletes besz{molót közölt a moszkvai értelmiség v{rosi nagygyűléséről a konzervatórium nagytermében, ahol többek között felszólalt A. N. Tolsztoj, A. Kornyejcsuk, L. Szobolev írók, A. B. Goldenweiser, Sz. M. Michoels és sz{mos művész, és lehozta a moszkvai nagygyűlés hat{rozat{t: „Mi, Moszkva v{ros értelmiségének képviselői... haragunknak és felh{borod{sunknak adunk hangot Németorsz{g védtelen zsidó lakoss{ga ellen alkalmazott fasiszta embertelen brutalit{s és erőszak miatt. A fasiszt{k agyonverik, megnyomorítj{k, erőszakot tesznek, megölik és fényes nappal élve elégetik azokat, akiknek egyetlen bűne, hogy a zsidó néphez tartoznak.” *33+ A következő napon, november 29-én a Pravda „A szovjet értelmiséget felh{borítj{k a németorsz{gi, zsidópogromok” fejléc alatt egész oldalnyi t{jékoztatót közölt a szovjet v{rosokban megtartott nagygyűlésekről. A Ribbentropp-Molotov paktum megkötésétől (1939 őszétől) azonban nemcsak a n{ci politika kritik{ja, hanem b{rmiféle t{jékoztat{s is teljesen eltűnt a németek {ltal elfoglalt orsz{gokban történő zsidó üldözésről. „Sz{mtalan értesülés... érkezett a Szovjetunióba a legkülönbözőbb csatorn{kon: hírszerzés, nagykövetségek, szovjet újs{gírók... Fontos inform{cióforr{sként... szolg{ltak azok a zsidó menekültek, akiknek sikerült {tlépniük a szovjet hat{rt. A szovjet tömegt{jékoztat{s, beleértve a zsidó sajtót is, hallgat{sba burkolózott.” [34] „Amikor pedig kitört a szovjet-német h{ború, és a n{cik antiszemitizmus{ról ismét elkezdtek beszélni, sok zsidó ezt kifej ezett propagandaakciónak tekintette”, írja a mai kutató, a katasztrófa túlélőinek a fél évsz{zad alatt összegyűjtött tanúvallom{saira t{maszkodva. „Sok zsidó saj{t élettapasztalataiban bízott, mintsem a r{dióban, könyvekben és újs{gokban. Sokak képzeletében a németek olyanok voltak, mint akiket ők ismertek az első vil{gh{borúból. A polg{rh{ború idején működő minden rezsim közül a zsidók véleménye szerint a német volt az egyik legmegértőbb a zsidók vonatkoz{s{ban.” [35] „Sok zsidó emlékezett r{, hogy az 1918. évi német meg-[1010]-
sz{ll{s sor{n a németek jobban viszonyultak a zsidókhoz, mint a helyi lakoss{ghoz, és ez megnyugtatta őket.” [36+ És ennek ok{n „1941ben az önként maradó zsidók sz{ma jelentős”; de még 1942-ben is „a szemtanúk elbeszélése szerint... Voronyezsben, Rosztovban, Krasznodarban és m{s v{rosokban a zsidók arra sz{mítottak, hogy amint {tvonul a front az ő v{rosukon, ut{na majd folytathatj{k a munk{jukat orvosként, tan{rként, szabóként és cipészként, akikre – meggyőződésük szerint – minden rendszerben szükség van... A zsidók nem tudtak vagy nem akartak kitelepülni tiszt{n anyagi megfontol{sból sem.” [37] Addig, amíg a szovjet sajtó és r{dió eltussolta a megsz{llóknak a zsidókkal szembeni brutalit{s{ról szóló híreket, 1942 nyar{tól erről szabad volt írni teljes terjedelmében a jiddis nyelvű Einigkait (Egység) című újs{gban, a zsidó antifasiszta bizotts{g lapj{ban. A bizotts{g létrehoz{sa felé vezető első lépésnek „a zsidó nép képviselőinek” 1941 augusztus{ban rendezett r{diótal{lkozój{t tekinthetjük. A rendezvény a szövetségesek propagandisztikus megdolgoz{sa végett közvetített az USA és m{s szövetséges orsz{gok felé (a tal{lkozón részt vett: Sz. Michoels, P. Markis, I. Ehrenburg, Sz. Marsak, Sz. Eizenstein és m{sok). „A Nyugaton keltett hat{s meghaladta Moszkva legderül{tóbb v{rakoz{sait is... a szövetséges orsz{gokban zsidó szervezetek alakultak a Vörös Hadsereg szükségleteire sz{nt pénzeszközök gyűjtésére.” Innen sz{rmazik a Kremlnek az az ötlete, hogy hasznos volna a Szovjetunióban létrehozni egy {llandó zsidó bizotts{got. „Így ekkortól (1941-ben) kezdődött a szovjethatalom hét évig tartó együttműködése a nemzetközi cionizmussal.” [38] Mag{nak a bizotts{gnak a létrehoz{sa igen döcögve haladt, a hatalom erős ingadoz{sa közepette. A bizotts{g vezetésével 1941 szeptemberében kiszabadított{k a börtönből a tekintélyes Henrik Ehrichet, régi bundist{t, aki még 1917-ben tagja volt az akkor mindenható, hírhedt petrogr{di szovjet végrehajtó bizot ts{gnak (azut{n Ehrich Lengyelorsz{gba települt, ahol is 1939 -ben elkapt{k a szovjetek). Szintén lengyel bundista t{rs{val, Alterrel teljességgel a zsidó vil{gközvélemény mozgósít{s{ra ir{nyuló tervet forralt ki. „A szabads{gtól megrészegült lengyel bundist{k... egyre aktívabban mű-[1011]-
ködtek saj{t kock{zatukra. Miut{n a főv{rosi hivatalnokokkal együtt Kujbisevbe (Szamar{ba) költöztették őket, kapcsolatba léptek a szintén oda {ttelepült nyugati diplomat{kkal... felaj{nlva többek között a zsidó légió létrehoz{s{t az USA-ban, és a szovjet-német fronton való bevetését... a dolgok oly messzire mentek, hogy a lengyel bundist{k... elkezdtek készülni a Nyugatra való ön{lló utaz{sra”. R{ad{sul a két bundista „elbizakodotts{g{ban úgy gondolta (és nem is titkolta), hogy a szovjet rendszert a politikai liberaliz{ció ir{ny{ba tudj{k megreform{lni”. A bizotts{g – ön{llós{gukba belerévült – vezetőit 1941 decemberében letartóztatt{k (Ehrlich felakasztotta mag{t a börtönben, Altert kivégezték). [39] A zsidó antifasiszta bizotts{g összekov{csol{s{nak ismét nekil{ttak 1942 tavasz{n, ehhez pedig ismét összehívt{k a „zsidó nép képviselőinek” nagygyűlését, és megv{lasztott{k a bizotts{got. Azonban most m{r csupa szovjet zsidóból, az elnök Szolomon Michoels, a felelős titk{r a kor{bbi lelkes bundista, majd pedig fanatikus csekista Sahno Epstein, „zsidó ügyekben »Szt{lin szeme«„; a tagok: David Bergelson, Perec Markis, Lejb Kvitko és Der Nistor írók, a tudós Lina Stern és Frumkin akadémikus és m{sok. *40+ Michoels helyettesévé a költő Icik Fefert v{lasztott{k (volt trockista, de Szt{linhoz írt ód{ival kiesdekelte a kegyelmet, „az NKVD jelentős ügynöke”. A Nyugatra szervezett utaz{st r{ mint „kiprób{lt ügynökre” bízt{k.) *41+ A bizotts{g feladata: a vil{g közvéleményének befoly{sol{sa, „»az egész vil{g zsidóihoz«, gyakorlatilag alapvetően az amerikai zsidókhoz való folyamod{s”. [42+ Lobbiz{s és pénzügyi segély gyűjtése a Szovjetunió sz{m{ra. (Éppen ezért küldték az Egyesült [llamokba Michoelst és Fefert. Utaz{suk 1943 nyar{n, amely egybeesett a Komintern feloszlat{s{val, diadalmas sikert aratott, az USA 14 nagyv{ros{ban szerveződtek nagygyűlések, N ew Yorkban 50 ezres. Fogadta őket Haim Weizman a cionizmus akkori vezetője és Albert Einstein is.) [43] Titokban azonban a bizotts{g a m{r ismert Lozovszkij-Drizdo, a Szovinformbüro elnökhelyettese al{ tartozott, a Szovjetunióban pedig sehol sem volt fiókja és lehetősége a működésre, és ténylegesen „nem annyira a Vörös Hadseregnek sz{nt adom{nyok gyűjtésére létrehozott szerv volt, mint ink{bb... a szovjeteket t{mogató hírverés eszköze külföldön”. [44] -[1012]-
Egyes zsidó szerzők szerint a 30-as évek végén megkezdődött a zsidók rejtett, de nyomatékos kiszorít{sa mindenfajta szovjet parancsnoki pozícióból. D. Sub írja, hogy az 1943. évi {llapot szerint az NKVD legfelső kollégium{ban egyetlen zsidó sem maradt, „csak a kereskedelmi, ipari és élelmiszerügyi biztoss{gokban vannak jelentős sz{mban képviselve. Sz{mos zsidó van a népoktat{si biztoss{gban, valamint a külügyi népbiztoss{gban”. *45+ Kort{rs kutató a 90-es években hozz{férhetővé v{lt levélt{ri anyagok alapj{n m{s következtetést von le: „Az 1940-es évek folyam{n a zsidók szerepe a büntetőszervekben tov{bbra is igen jelentős maradt, és csak a h{ború ut{ni években szűnt meg a kozmopolitizmus elleni kamp{ny sor{n.” [46] Nincs véleménykülönbség azonban a zsidók {ltal a hadseregben elfoglalt magas parancsnoki posztok vonatkoz{s{ban. A Jevrejszkij mir (Zsidó vil{g) közli, hogy „a Vörös Hadseregben most (a h{ború idején) több, mint sz{z zsidó t{bornok szolg{l”, és lehoz „egy rövid list{t a tal{lomra kiv{lasztott t{bornoki nevekből” azzal, hogy „gyalogs{gi t{bornokok nem kerültek bele”, 17 név (igaz, hogy eléggé viccesen belekerült a Gul{gon szolg{ló „Frenkel Naftalij Aronovics, hadmérnök-műszaki alt{bornagy”). *47+ Azt, hogy a h{ború tetőfok{n legal{bb sz{z zsidó t{bornok volt, negyedsz{zaddal később egy m{sik gyűjtemény is tanúsítja, és tov{bbi neveket sorol. *48+ (Elég nagy hiba azonban, hogy ezekben a gyűjteményekben a t{bornokok között nem szerepel L. Z. Mehlisz főt{bornok, aki 1937 és 1940 között Szt{lin legközelebbi és bizalmas segédje, 1941-től ismét a MPVH politikai főcsoportfőnöke. A h{ború kitörése ut{n 10 nappal letartóztatott vagy egy tucat t{bornokot a nyugati front legfelső parancsnoki {llom{ny{ból. *49] Nem is beszélve a finn h{ború idején, majd Kercs mellett az {ltala véghezvitt megtorló intézkedésekről.) A Kis Zsidó Enciklopédi{ban a zsidó t{bornokok sz{ma még vagy tizenöt névvel bővül. Mostans{g pedig egy izraeli kutató tette közzé a zsidó t{bornokok és tengernagyok névjegyzékét (beleértve azokat is, akik a h{ború idején kapt{k a rendfokozatot), és ezekből 270-et tartalmaz a lista. T{bornokot és tengernagyot! Ez nem hogy „nem kevés”, hanem kolossz{lis. A h{ború időszak{ból megnevez még -[1013]-
négy népbiztost: Kaganovics, Borisz Vannyikov (lőszer), Szemjon Ginzburg (építkezések), Iszaak Salzman (harckocsigy{rt{s) és a vörös hadsereg néh{ny főcsoportfőnökét; ebben a list{ban vannak zsidók is, négy hadseregparancsnok, huszonh{rom hadtestparancsnok, hetvenkét hadoszt{lyparancsnok, sz{zh{rom dand{rparancsnok. *50+ „Egyetlen szövetséges hadseregben, még az amerikaiban sem foglaltak el zsidók annyira magas posztokat, mint a szovjet hadseregben”, írja dr. J. Arad. *51+ Teh{t arról beszélni, hogy a „zsidókat kiszorított{k a vezető posztokról” m{r a h{ború időszak{ban, igencsak helytelen volna. És a szovjet tömegek életében sem mutatkozott ez a kiszorít{s még akkor. Mark Visnyak, az ismert szocialista mondotta az USA-ban 1944-ben: „A Szovjetunióról még a legelsz{ntabb ellenségei sem mondan{k, hogy a korm{ny az antiszemitizmust kultiv{lja.” [52] És akkor ez kétségtelenül így is volt. Az Einigkeit című lap adatai szerint (1945. febru{r 24-e, majdnem a h{ború vége): „a »harcok sor{n tanúsított b{tors{gért és hősiességért«... érdemrenddel és érdeméremmel tüntettek ki< 63.374 zsidót”, 59 zsidó pedig a Szovjetunió Hőse letüntetést kapta. A Volksstimme című, jiddis nyelvű varsói lap – 1963. évi – adatai szerint: 160.772 zsidó kapott érdemrendet és érdemérmet a h{borúban, Szovjetunió Hőse pedig 108 zsidó volt. *53+ A 90-es évek elején izraeli szerző {ltal közölt list{n fel vannak tüntetve a nevek mellett a kitüntetés adom{nyoz{s{ról rendelkező rendeletek sz{mai is, és eszerint 135 zsidó kapta a Szovjetunió Hőse, és 12 zsidó a Dicsőség érdemrend teljes sorozat{nak kitüntetését. *54+ (Azonos adatok szerepelnek a h{romkötetes A Zsidó hősiesség {ttekintésében. [55]) És végül az egyik legeslegfrissebb (2001) levélt{ri kutat{si anyagban ilyen sz{m szerepel: „összesen a h{ború sor{n 123.822 zsidó kapott hadi érdemrendet vagy érdemérmet” [56+, ekképpen a Szovjetunió nemzetiségei közül a zsidók a kitüntetések sz{m{t tekintve az ötödik helyen vannak az oroszok, ukr{nok, beloruszok és tat{rok ut{n. „Az antiszemitizmus, mint akad{ly a zsidók sz{m{ra a hivatali előrejut{sban, valamint a h{ború időszak{ban a szovjet hadseregben a rendfokozatok és a kitüntetések odaítélése tekintetében egy{ltal{n nem létezett” [57], szögezi le J. Arad. Nagyra értékelték a front érde-[1014]-
kében végzett munk{t is. A szovjet zsidók nagy sz{mú be{raml{sa a tudom{nyba és a technik{ba a 30-as években most hozta meg gyümölcsét. Sok zsidó kapcsolódott be a fegyverek és a haditechnika kifejlesztésébe, dolgozott a műszeriparban, a repülőgép-, harckocsi- és hajógy{rt{sban, a tudom{nyos kutat{sban, az építőiparban, az iparv{llalatok fejlesztésében, a villamosiparban, koh{szatban és közlekedésben. A front érdekében végzett munk{jukért 1941-1945-ben érdemrendekkel és érdemérmekkel tüntettek ki mintegy 180 ezer zsidót – tudósokat, mérnököket, különböző igazgat{si szintek vezetőit és munk{sokat. Ebből a létsz{mból több mint kettősz{zan kaptak Lenin-rendet; mintegy h{romsz{zan Szt{lin-rendet a tudom{ny és a technika terén. A h{ború idején Szocialista Munka Hőse kitüntetést 12 zsidó kapott; a tudom{nyos akadémi{n a fizikai-matematikai, a vegyészeti és a műszaki szakoszt{lyban pedig 8 zsidó volt tényleges akadémikus vagy levelező tag. *58] Sok szerző, közöttük Sz. Schwarz is megjegyzi, hogy „a zsidók szerepét a h{borúban szisztematikusan eltagadt{k”, készakarva folytatt{k „a zsidók szerepének elhallgat{s{ra ir{nyuló politik{t”. Péld{nak azt az érvet hozza fel, hogy neves szovjet írókn{l, péld{ul K. Szimonovn{l (Nappalok és éjszak{k), V. Grossmann{l (A nép halhatatlan), „a katon{k, tisztek, politikai tisztek és m{sok hatalmas mennyiségű névsoraiban nem szerepel egyetlen zsidó név sem”. [59] Persze, ebben a cenzúra korl{tai is megmutatkoznak, különösen Grossmann{l. (Később Grossman irodalmi riportjaiban megjelent a katon{k zsidó neve.) Egy m{sik szerző megjegyzi, hogy az egész Szovjetunióban sokfelé lehetett kapni képeslapot Izrail Fiszanovics kitüntetést kapott tengeralattj{ró-parancsnoknak az arcképével. *60+ Később az ehhez hasonló közzétételek kibővültek, az izraeli kutató még 12 olyan zsidót sorol fel, akik a Szovjetunió Hőse érdemrendben részesültek, és akiknek arcképével tömegesen lehetett tal{lkozni a levélpostai borítékokon. *61] Hab{r magam is annak a h{borúnak vagyok a résztvevője, életemben a legkevesebbet éppen a h{borúval foglalkoztam könyvek alapj{n, anyaggyűjtés szintjén vagy h{borús ír{sok készítésével. Én -[1015]-
azonban l{ttam zsidókat a fronton. Ismertem b{tor embereket közülük. Mindenképpen ki szeretnék emelni k özülük két harckocsielh{rítót: egyetemi t{rsamat, Emmanuil Mazin hadnagyot és az egyetemist{k közül való Borja Hammerov kiskaton{t (mindketten megsebesültek). A én ütegemben (60 ember) két zsidó volt: Ilja Szolomin szakaszvezető, kiv{lóan harcolta végig a h{borít, és Pugacs közlegény (később belépett a politikai oszt{lyra). Tüzéroszt{lyunk tisztjei (20 fő) közül egy zsidó volt, Arzon őrnagy, a hadt{ptiszt. Több mint valós{gosan harcolt Borisz Szluckij költő, fennmaradt egy mond{sa: „[tlyuggattak a golyók.” Lev Kopelev őrnagy, hab{r a hadsereg politikai főcsoportj{ban szolg{lt (ellenség bomlaszt{sa), a legcsekélyebb félelem nélkül m{szott a legvadabb csetepaték közepébe. Azt olvassuk az egykori MIFLI-hallgató, a b{tor tiszt (MIFLI – moszkvai filozófiai, irodalmi és történelmi főiskola) Szemjon Freilich visszaemlékezéseiben: „Kitört a h{ború... rögtön a hadkiegészítőre, belépni a hadseregbe”, anélkül, hogy befejezte volna a főiskol{t, „szégyenlettük volna, ha nem osztjuk a sok millió ember nehézségeit”. [62] Vagy Lazar Lazarev, a később ismertté v{lt irodalomtudós, di{kként ment a h{borúba, két évig harcolt a fronton, amíg mind két kezét meg nem nyomorított{k: „Ez kötelességünk volt, amely elől szégyen lett volna kitérni... a mi életünk, azon körülmények között az egyetlen lehetséges, az egyedül méltó a koromnak és neveltetésemnek megfelelő emberek körében.” [63] 1989-ben pedig Borisz Izraelevics Feinerman v{laszképpen ezt írta a Lityeraturnoje obozrenyijebe (Irodalmi Szemle): 17 évesen, 1941 július{ban önkéntesként vonult be egy lövészezredbe, októberben mindkét l{b{ra megsebesült, fogs{gba esett, megsz ökött, mankón kitört a gyűrűből; n{lunk persze leültették „haza{rul{sért”, de 1943-ban elérte, hogy a l{gert büntetősz{zadra v{lts{k fel, ott harcolt tov{bb, majd egy harckocsideszant géppisztolyosa és még kétszer megsebesül. Ha fellapozzuk a legújabb Orosz Zsidók Enciklopédi{ja életrajzi köteteit, ott is sz{mos péld{t tal{lunk a harctéri {ldozatv{llal{ sra. Sik Kordonszkij akna- és torpedóvető ezred rajparancsnoka: „égő repülőgépét az ellenség sz{llítój{rműveinek korm{nyozta”, poszthumusz Szovjetunió Hőse kitüntetést kapott. Wolf Korszunszkij „repülőezred-navig{tor” a Szovjetunió Hőse. Viktor Haszin „a Szovjetunió -[1016]-
Hőse... repülősz{zad-parancsnok... 257 bevetésben vett részt, 10 repülőgépet lőtt le személyesen” és még 10-et a repülőtereken; lelőtték „az ellenség {ltal elfoglalt terület felett, több napig tartott, amíg eljutott a frontvonalra. A kórh{zban belehalt sebesüléseibe”, megfoghatóbb m{r nem is lehetne! Harcban elesett zsidót az enciklopédia néh{ny tucatot említ. Mégis a feltétlen b{tors{g egyértelmű péld{i ellenére a zsidó kutató felsóhajt: „széles körben elterjedt mind a hadseregben, mind a h{torsz{gban a nézet, hogy a zsidók kihúzz{k magukat a harcokban való részvétel alól”. [64+ Ez f{jdalmas pont. Ha azonban azon igyekeznénk, hogy ne tapintsunk egym{s f{jdalmas pontjaira, akkor nem lenne értelme nekil{tni közös megprób{ltat{sokról szóló könyv megír{s{nak. A történelemben az is fontos, mit is gondoltak egym{sról a népek. „A legutóbbi h{ború idején Oroszorsz{gban jelentősen felerősödött az antiszemitizmus. A zsidókat igaztalanul v{dolt{k azzal, hogy kihúzz{k magukat a katonai szolg{lat, és főleg a frontszolg{lat alól.” [65] „A zsidókról azt tartott{k, hogy a harcokban való részvétel helyett »rohammal megsz{llt{k Alma-Ata és Taskent v{rosait«.” [66] Egy, a Vörös Hadseregben harcolt lengyel zsidó tanús{ga: „A hadseregben fiatal és idős egyar{nt a rról győzködött, hogy... a fronton egyetlen zsidó sincs. »Nekünk kell helyettük harcolnunk.« »Bar{ti« form{ban pedig azt mondt{k nekem: »Maga őrült. Mindenki otthon ül, biztons{gban, maga meg hogy került a frontra?«.” [67] J. Arad: „Az ahhoz hasonló kifejezéseket, hogy »Mi a fronton, a zsidók meg Taskentben... a fronton nem tal{lkozni zsidóval« katon{k és civilek sz{j{ból egyar{nt lehetett hallani.” *68+ Tanúsítom: igen, lehetett ilyet hallani a frontkaton{któl. És a h{ború ut{n ki ne tal{lkozott volna ezzel a kérdéssel? Az a nyomasztó érzés maradt a szl{vokban, hogy a mi zsidóink önfel{ldozóbbak is lehettek volna abban a h{borúban: hogy a fronton, alacsonyabb rangban, sűrűbben is előfordulhattak volna. A legegyszerűbb azt mondani (azt is mondj{k), hogy ez az orosz antiszemitizmus, és ezen érzésnek nincs semmilyen ala pja. (Kivéve a „német propagand{t”, amit a lakoss{g mag{ba szívott, -[1017]-
ahogy egynémely forr{s {llítja; jóféle népünk van ezek szerint: m{sra sem képes, mint befogadni az agymos{st, ak{r Szt{lintól, ak{r Hitlertől.) Kísérletet kéne tenni a tiszt{z{sra, hiszen m{r jó fél évsz{zada történt. Hivatalos adat a szovjet hadsereg nemzetiségi összetételéről a m{sodik vil{gh{ború idején a sajtóban nem lelhető fel. Ezért a legtöbb kutat{s a harcoló zsidók létsz{m{ról csup{n becsült sz{mokat szerepeltet, a forr{sok megnevezése vagy a sz{mít{si módszer kifejtése nélkül. Azt mondhatjuk azonban, hogy a 90-es évek legújabb kutat{s{ig az 500 ezres sz{m volt az elfogadott: „A zsidó lakoss{g a vörös hadseregnek mintegy 500 ezer harcost adott.” [69] „A vil{gh{ború idején a szovjet hadseregben 550 ezer zsidó szolg{lt.” [70] A Kis Zsidó Enciklopédia: „a szovjet hadseregnek csak a harcoló alakulataiban több, mint 500 ezer zsidó szolg{lt”, r{ad{sul „ezek a sz{mok nem foglalj{k magukban a zsidó partiz{nokat, akik a n{ci Németorsz{g ellen harcoltak”. [71] Ugyanezt a sz{mot nevezik meg a „Szemelvények a zsidó hősiességről”, az A. Abramovics-féle „A döntő h{borúban” és m{s forr{sok is. Csup{n egyetlen szerzőt tal{ltunk, aki igyekezett megalapozni saj{t értékelését, részletesen kifejtve az olvasónak a gondolatmenetét, ez a J. Arad nevű izraeli kutató az {ltalunk m{r többször idézett, a katasztróf{ról szóló könyve. Arad arra a következtetésre jut, hogy „a szovjet hadsereg soraiban a német n{cik ellen harcoló zsidók összlétsz{ma legal{bb 420430 ezer volt”. *72+ (Ebben a sz{mba ő pedig beleveszi a „sok ezer zsidó partiz{nt, alak az erdőkben küzdöttek a német megsz{llók ellen”, akiket a hadseregbe 1944-ben mozgósított{k NyugatBelorusszia és Nyugat-Ukrajna felszabadít{sakor; r{ad{sul Arad feltételezi, hogy a h{ború éveiben „a Szovjetunió megsz{llt területein mintegy 25-30 ezer zsidó partiz{n működött” [73]; az izraeli enciklopédia a „n{ciellenes” szócikk kevesebbre becsüli őket: „A Szovjetunió területén a földalatti szervezetekben és a partiz{nosztagokban a n{cik ellen több mint 15 ezer zsidó küzdött.” *74+) Sz{mít{sai sor{n a kutató abból indul ki, hogy a mozgósított zsidók ar{nya megegyezett a Szovjetunió területén mozgósított lakoss{g {tlagos ar{ny{val, -[1018]-
vagyis 13-13,5%. Ez a feltételezés 380-405 ezer mozgósított „keleti” zsidót ad ki (miut{n összlétsz{muk valamivel 3 millió feletti), ha nem lenne az a tény, hogy „Ukrajna és Belorusszia bizonyos területein nagyon magas volt azon zsidó lakoss{gnak az ar{nya, amelyet nem mozgósítottak, mivel ezeket a területeket azonnal megsz{llt{k a németek”. A szerző azonban feltételezi, hogy összességében a „keleti” zsidók között nem volt jelentős a mozgósít{si „hi{ny”, mivel még a németek bevonul{sa előtt mozgósított{k a hadseregbe a behívott koroszt{lyba tartozó férfiak meghat{rozó részét, és a hadseregben szolg{lt „keleti” zsidók sz{m{t végül is 370-380 ezerre becsüli. [ttérve a „nyugati” zsidókra, Arad emlékeztet, hogy 1940-ben a NyugatBelorusszi{ban és Nyugat-Ukrajn{ban az 1919-1922 közötti születésűek mozgósít{sa sor{n mintegy 30 ezer zsidó fiatalembert hívtak be; a szovjethatalom azonban az újonnan a Szovjetunióhoz csatolt nyugati területek katon{it „megbízhatatlannak” minősítette, és a h{ború kitörésekor szinte kivétel nélkül mindny{jukat {tvezényelték munkaszolg{latra. „1943 végén kezdődött a kor{bban munkaszolg{latra vezényeltek ismételt mozgósít{sa... és közöttük szintén voltak zsidók.” A szerző megemlíti, hogy 6-7 ezer zsidó a menekült „nyugatiak” közül harcolt a nemzetiségi baltikumi hadoszt{lyokban. És hozz{sz{mítva az 1944-ben a hadseregbe mozgósított zsidó partiz{nokat, erre jut: „meg{llapíthatjuk, hogy a Szovjetunióhoz csatolt területekről legal{bb 50 ezer zsidó szolg{lt a vörös hadseregben, belesz{mítva a h{ború előtt mozgósított {llom{nyt is”. J. Arad így kapja meg a hadseregben 1941-1944 között harcolt zsidók sz{m{t: 420-430 ezer. [75] Ami pedig a forr{sokban {ltal{nosan haszn{lt sz{mot illeti – 500 ezer harcos – az Arad {ltal haszn{lt sz{mít{si módszer alapj{n visszasz{molva (vagyis meg{llapítva, hogy mekkora zsidó lakoss{gból lehetett volna mozgósítani ezt az 500 ezret) 3.700.000-3.850.000 fős lakoss{got kapunk. A fent idézett forr{sok szerint azonban a német megsz{ll{s elől elmenekült „keletiek” és „nyugatiak” maxim{lis létsz{ma 2.226.000 fő. Még ha ehhez a b{zissz{mhoz teljes létsz{m{ban hozz{adjuk is az 1.080.000 fő megsz{llt területen maradt „keletit”, minthogyha a németek bevonul{sa előtt mozgósított{k volna a teljes bevonul{si korú {llom{nyt – ez pedig kor{nt sincs így –, még ebben -[1019]-
az esetben is majd félmillió ember hi{nyozna a b{zissz{mhoz. Ez pedig azt jelentené, hogy a fejezet elején t{rgyalt evaku{l{s sikerei lényegesen alul vannak értékelve. Ilyesfajta ellentmond{s nem jelentkezik J. Arad sz{mít{saiban. Hab{r egyes részösszegek bizony{ra pontosít{st igényelnek. *76+ Összességében ez a sz{m meglepően pontosan egybeesik a hadtörténeti intézet eleddig nyilv{noss{gra nem hozott adataival, amelyeket a honvédelmi minisztérium központi levélt{r{nak forr{saiból szereztünk be. Ezen adatok értelmében a nagy honvédő h{ború éveiben az al{bbi létsz{mot mozgósított{k [77]: oroszok ukr{nok beloruszok tat{rok zsidók kazahok üzbégek
- 19 millió 950 ezer - 5 millió 320 ezer 964 ezer 511 ezer 434 ezer 341 ezer 330 ezer
Vagyis az igen elterjedt elképzelés ellenére a zsidók létsz{ma a Vörös Hadseregben a nagy honvédő h{ború éveiben ar{nyos volt a katon{kat küldeni képes lakoss{g létsz{m{val; a h{borúban részt vett zsidók ar{nya megfelel az orsz{gos {tlagnak. H{t akkor annak a h{borúnak a népi benyom{sait valóban antiszemita előítéletek dikt{lt{k? Persze az idősebb és a középkorú ]tikoss{g valamely része a h{ború kezdetére még nem feledte a húszasharmincas évek sor{n szerzett sebeit. A frontszolg{latosok hatalmas sz{zalék{t azonban fiatalok alkott{k, akik a forradalom idején vagy ut{na születtek, az ő vil{gl{t{suk gyökeresen különbözött az idősebbekétől. Hasonlítsuk csak össze: az első vil{gh{ború idején nincs ismeretünk az orosz hadseregben előforduló antiszemitizmusról, az 1915. évi katonai vezetésnek a front menti területekről sz{rmazó zsidókkal szembeni kémm{ni{ja ellenére. Az Oroszorsz{gban 1914-ben élő 5 millió zsidóból *78+ „az első vil{gh{ború kezdetén az orosz hadseregbe mintegy 400 ezer zsidót mozgósítottak, 1917-re pedig létsz{muk 500 ezerre nőtt”, [79] vagyis az első vil{gh{ború kezdetén minden tizenkettedik, végén pedig minden tizedik orosz zsidó harcolt. -[1020]-
A m{sodik vil{gh{ború idején pedig m{r minden nyolcadik, hetedik. Miről van h{t szó? Feltételezhetjük, hogy ebben nagy szerepet j{tszottak az új hadseregen belüli ar{nytalans{gok, amelyeknek az érzékelése a fronton ann{l érzékenyebb volt, minél közelebb kerültünk a hal{los első vonalhoz. A zsidók a többi orosz {llampolg{rral azonos jogokat kezdtek élvezni 1874-től az {ltal{nos hadkötelezettség tekintetében, de az első vil{gh{ború idején, egészen a febru{ri forradalomig még érvényben volt S{ndor c{r rendelete arról, hogy a zsidók nem kaphattak az altisztinél magasabb rendfokozatot (a törvény nem terjedt ki a katonaorvosokra). A bolsevikok idején a helyzet gyökeresen megv{ltozott, és a m{sodik vil{gh{ború alatt – összegzi az izraeli enciklopédia – „a Szovjetunió többi nemzetiségéhez képest a zsidók képezték a főtisztek ar{nytalanul nagy részét, elsősorban amiatt, hogy közöttük sokkal magasabb volt a felsőfokú képzettséggel rendelkező emberek ar{nya”. *80+ J. Arad így értékeli: „a zsidó komissz{rok és politikai tisztek létsz{ma a különböző alegységeknél a h{ború idején viszonylag magasabb, mint a m{s beoszt{sokban lévőké... legal{bbis a zsidók ar{nya a hadsereg politikai vezetésében... h{romszor magasabb, mint a zsidóknak a Szovjetunió lakoss{g{n belüli ar{nya”. [81] Azonkívül mag{tól értetődő, hogy zsidók voltak „a katonaorvosl{s legfőbb szakértői... a különböző frontok egészségügyi csoportfőnökségeinek vezetői... a Vörös Hadsereg t{bornoki {llom{ny{ban 26 zsidó egészségügyi szolg{latos t{bornok és 9 {llatorvosi szolg{latos t{bornok volt”; 33 zsidó t{bornok szolg{lt a műszaki csapatokban. *82+ A zsidó orvosok és hadmérnökök természetesen nem csak magas posztokat foglaltak el: „a katonaorvosok között... sz{mtalan zsidó akadt (orvos, {polónő, szanitéc 551 )”. [83] Emlékeztetünk arra, hogy 1926-ban a katonaorvosok 18,6%-a volt zsidó, pedig a férfilakoss{gon belüli ar{nyuk csak 1,7% *84+, a h{ború idején ez az ar{ny csak növekedett a nagysz{mú zsidó katonaorvosnő miatt; „a zsidók hagyom{nyosan magas ar{nya a szovjet orvostudom{nyban és a
551
Szanitéc (német): egészségügyi katona, sebesültsz{llító.
-[1021]-
műszaki szakm{kban természetes módon j{rult hozz{ nagysz{mú zsidó szakember hadseregbeli szolg{lat{hoz”. [85] B{rmennyire is vitathatatlanul fontosak és szükségesek is voltak ezek a szolg{latok a teljes végső győzelemhez, kor{ntsem mindenki élte meg a győzelmet. Egyelőre azonban az egyszerű frontszolg{latos h{tratekintve az első vonalból, l{tta a front m{sodik és harmadik lépcsőjét, amelyek persze nyilv{nvalóan szintén részt vettek a h{borúban. Mélységi törzskar, hadt{p, az egész orvosl{s az egészségügyi z{szlóaljtól felfelé, a különböző h{torsz{gi műszaki alegységek, és persze azoknak a személyzete, írnokok és a hadsereg teljes propagandagépezete, beleértve az utazó zenekarokat, a frontokon vendégszereplő színészbrig{dokat, és mindenki l{thatta: igen, ott jóval sűrűbben vannak a zsidók, mint az első vonalban. Ezt írj{k: „a »leningr{di frontl{togató írók« között” zsidó „még a legóvatosabb és ink{bb alulértékelt becslés szerint is... 31% volt”. [86] Vagyis ink{bb több. Ebből azonban nem vil{gos: és h{nyan dolgoztak közülük szerkesztőségekben? Ezek rendszerint 10-15 kilométerre voltak az első vonaltól, ha pedig kimentél az első vonalba, és elkezdődött a haddelhadd, senki sem kényszerít arra, hogy „tartsd a frontot”, azonnal el is lehet menni, itt egész m{s a mentalit{s. H{nyan és h{nyan húzt{k magukra a „frontot megj{rt” jelzőt, legink{bb az írók és újs{gírók közül. A nevesekről külön irodalmi értékelő cikkben illik szólni. A nem nevesek és névtelenek – h{ny efféle frontharcos ülepedett le az üzemi újs{gokban – front-, hadsereg-, hadtest- és hadoszt{lylapokn{l. Íme egy eset. A géppusk{s tanfolyam ut{n Alekszandr Herskovits alhadnagyot kiküldik a frontra. A t{bori kórh{z ut{n azonban, „miközben igyekezett utolérni egységét, valamelyik kis {llom{son megérezte a nyomdafesték ismerős szag{t, elindult felé és betért a hadoszt{lyújs{g szerkesztőségébe, amelyiknek épen szüksége volt első vonalbeli tudósítóra”. És a sorsa eldőlt. (És mi van a gyalogos alegységével, amely ut{n igyekezett?) „Ebben a beoszt{s{ban sok ezernyi h{borús kilométert tett meg.” [87] H{t persze, hogy harctéri tudósítók is estek el. Ezt meg Mihail Goldstein zenész, „fehér cédul{s” – vagyis l{t{sa miatt nem hadköteles – írta önmag{ról: „...igyekeztem a frontra jutni, ahol több ezer koncertet adtam, ahol sok katonadalt írtam, és ahol gyakran kellett lövész{rkot {snom, se-[1022]-
gítve a katon{knak”. [88] Gyakran? Utazó zenész és {só a kézbe? Egykori frontszolg{latos szemével értékelve egyértelműen {llíthatom: egészen hihetetlen kép. Vagy tal{lkozunk efféle csod{latos életrajzzal: Jevgenyij Hersuni „1941 nyar{n önkéntesként lép be a népfelkelők soraiba, ahol nemsok{ra kisebb esztr{dzenekart alakított”, borsódzik a h{tam, és azé, aki ismeri ezeket a fegyvertelen, még egyenruh{val sem ell{tott, hal{lra sz{ntan a végzetükbe hajszolt menetoszlopokat, ugyan, miféle zenekar? Majd 1941 szeptemberétől „Hersuni egy csapat felkelőt{rs{val kivezénylik a vörös hadsereg leningr{di művelődési h{z{ba, ahol megszervezte a frontot j{ró cirkuszt, amelynek vezetője lett”. A dolog azzal végződött, hogy „1945. m{jus 9-én a Hersuni-féle cirkusz Berlinben, a Reichstag lépcsőfordulóiban lépett fel”. [89] Természetesen a gyalogs{gn{l, az első vonalban is harcoltak zsidók. A 70-es évek közepéről sz{rmazó szovjet forr{s adat okat hoz kettősz{z lövészhadoszt{lynak az 1943. janu{r 1-ei és 1944. janu{r 1ei nemzetiségi összetételéről, összehasonlítva az egyes nemzetiségeknek a „régi” hat{rok közötti Szovjetunió lakoss{g{n belüli ar{ny{val. Ezekben a hadoszt{lyokban a fenti időszakban a zsidók ar{nya sorrendben 1,50% és 1,28%, míg a lakoss{gon belüli ar{nyuk 1,78% (1939-ben). [90] Helyénvaló megjegyeznünk, hogy némely vakmerő zsidó még feszültebben és termékenyebben vett részt a h{borúban, mintha a fronton harcolt volna. Ilyen volt Trepper és Gurevics híres „vörös zenekara”,amely hírszerzői tevékenységet folytatott Hitler alatt egészen 1942 őszéig. Ők a szovjet stratégiai és taktikai döntések sz{m{ra elengedhetetlenül fontos híreket tov{bbítottak. (Mindkét hírszerző leülte a mag{ét a Gestapón{l, a h{ború ut{n pedig a Szovjetunióban az első 10, a m{sodik 15 évet.) *91] Vagy pedig Lev Manevics szovjet hírszerző, egy különleges rendeltetésű egység parancsnoka a polg{rh{ború idején, majd sok éven keresztül hírszerző Németorsz{gban, Ausztri{ban, Olaszorsz{gban. Olaszorsz{gban letartóztatj{k 1936ban, de még fogs{g{ból is módot tal{lt hírek tov{bbít{s{ra a szovjet központba; 1943-ban a n{ci t{borokban Sztarosztyin ezredes néven szerepel, az antifasiszta ellen{ll{s tagja. Az amerikaiak 1945-ben ki-[1023]-
szabadítj{k, de nem sokkal a Szovjetunióba való hazatérése ut{n meghal, különben valószínűleg lesittelték volna. Csak 20 év múlva, 1965-ben kapta meg poszthumusz a Szovjetunió Hőse kitüntetést. *92+ (Voltak fura életrajzok is, péld{ul Mihail Scheinmané. A 20-as évektől a Komszomol j{r{si titk{ra, a harcos ateist{k szövetsége fell{ngol{sainak éveiben munkat{rs annak központj{ban, majd a vörös professzúra 552 főiskol{j{nak a végzőse és az SZKbP KB sajtóoszt{ly{nak munkat{rsa. Német fogs{gba esik 1941-ben, s a h{borút annak végéig – zsidó és magas beoszt{sú politikai tiszt! – a németeknél csücsüli végig. És a SZMERS sz{m{ra egyértelmű „bűncselekmény” ellenére a többieket hosszú évekre lecsukt{k? Ő pedig m{r 1946-tól szerencsésen a vall{störténeti múzeum, majd pedig a tudom{nyos akadémia történeti intézetének dolgozója. [93]) Persze külön{lló péld{kra – sem az egyik, sem a m{sik oldal felé – semmi sem lehet építeni. Megbízható és ami még fontosabb, részletesebb statisztika pedig nincs; és alig valószínű, hogy b{rmikor is lesz. Nemrég azonban az izraeli napisajtóban érdekes történet jelent meg. Amikor a h{ború elején Jona Degen önkéntesként akart bevonulni a Komszomol-szakaszba, Sulim Dain, akit Jona mag{val hívott, azt v{laszolta, „hogy szerencsésebb volna, ha a zsidók az összecsap{st kívülről figyelhetnék, mivel ez nem az ő h{borújuk, tal{n éppen ez hozza meg a megvil{gosod{st, és segít Izrael vissza{llít{s{ban. »Ha behívnak a h{borúba, bevonulok a h{borúba. De önkéntesként semmi esetre sem.«„ [94] Feltehetjük, hogy nem Dain volt az egyedüli, aki így gondolkodott, hanem különösen az idősebbek és élettapasztalatokkal rendelkezők közül sz{mosan. És a zsidóknak ezt a hangulat{t, különösen azokn{l, akik hűségesek voltak Izrael örök eszméjéhez, teljességgel meg lehet érteni. Azért ink{bb egy kissé értetlen megjegyzés: jött az ellenség, a zsidók fő ellensége, mindenekelőtt a zsidókat kiirtani jött, és hogyan tudott Dain, és a vele egyív{súak semlegesek maradni? Az oroszoknak meg amúgy is meg kell védeniük saj{t orsz{gukat.
552
Professzúra (latin): tan{ri (egyetemi) {ll{s.
-[1024]-
Egy mai komment{tor (ismerem személyesen: frontszolg{latos, majd elítélt) így összegzi: „egyetlen idősebb h{borús veter{ntól sem hallottam mindm{ig olyan vil{gos gondolatokat és nem tal{lkoztam az értékelés olyan mélységével, mint Sulim Dainn{l” (aki azt{n elesett Szt{lingr{dn{l): „két fasiszta fenevad csapott össze”, ugyan minek vennénk ebben részt? *95+ Igen, a szt{lini rezsim nem jobb a hitlerinél. De a h{ború, időszak{ban a zsidók sz{m{ra ez a két fenevad nem lehetett azonos! És hogyha az a fenevad győzött volna, vajon mi történik a szovjet zsidókkal? Vajon ez a h{ború nem volt a zsidók saj{t honukat védelmező h{borúja: összecsapni az egész zsidó történelem legborzalmasabb ellenségével? És azok a zsidók, akik éppen így értelmezték a h{borút, és még azok, akik m{r nem v{lasztott{k el sorsukat az oroszok sors{tól, mint Freilich, mint Lazarev és Feinerman, akik 1941-ben épp az ellenkezőjét gondolt{k, mint Sulim Dain, azok odaadóan harcoltak. Isten mentsen, hogy valamiféle „zsidó gy{vas{ggal” magyar{zzam Dain {ll{spontj{t. Önkímélet és óvatoss{g végigvonul a zsidók szétszórat{s{nak egész történetén, valóban, de hasonlóképpen magyar{zható. Izrael hatnapos és m{s h{borúiban pedig bebizonyított{k leemelkedő katonai b{tors{gukat. Akkor pedig Dain {ll{spontja nem értelmezhető m{sként, mint annak a kettős alattvalós{gnak az ellazító hat{s{val, amelyről 1922ben a petrogr{di Szolomon Lurje professzor azt mondta, hogy ez az antiszemitizmus egyik magyar{zata és egyik legfőbb forr{sa: „az ebben az orsz{gban élő zsidó nem csak ehhez az orsz{ghoz tartozik, ezért érzései elkerülhetetlenül kettéoszlanak. A zsidók mindig nacionalista be{llítotts{gúak voltak, de ennek a nacionalizmusnak a t{rgya a zsidós{g, nem pedig az az orsz{g, amelyben a zsidók éltek.” 196] Nem voltak teljes mértékben érdekeltek ebben az orsz{gban. Hiszen a t{volban sokak sz{m{ra nem tudatosan, de ott lebeg a saj{t Izrael. És a h{torsz{gban? A kutatók kétséget kiz{róan meg{llapított{k, hogy „a h{ború idején... kiéleződött az antiszemitizmus” [97]; „az antiszemitizmus görbéje ezekben az években ismét hirtelen felfe-[1025]-
lé fordult, és az antiszemita megnyilv{nul{sok... feszültségükben és elterjedtségükben messze maguk mögött hagyt{k a húszas évek m{sodik felének mértékét” [98]; „a h{ború éveiben az antiszemitizmus bevonult a köztudatba még a legmélyebb h{torsz{g területén is”. [99] Az evaku{l{s idején „az úgynevezett mindennapi antiszemitizmus, amely tetszhalott{ v{lt, miut{n a 30-as évek elején kialakult a szt{lini diktatúra, most ismét életre kelt a h{ború {ltal keltett {ltal{nos szervezetlenség, pusztul{s, egyéb nehézségek és nélkülözés közepette”. [100+ Ez mindenekelőtt Közép-[zsi{ra vonatkozik, Üzbegiszt{nra, Kazahszt{nra, „különösen, amikor a frontról ideözönlött a sebesültek és hadirokkantak tömege” [101], ott pedig amúgy is tömegesen éltek az evaku{lt zsidók, köztük a lengyel zsidók is, akiket a kitelepítés „kiszakított hagyom{nyos közegükből”, amely egy{ltal{n nem a szovjet és a kolhoz volt. Íme, a közép-{zsiai evaku{l{st megj{rt zsidók tanús{ga rögtön a h{ború ut{n: „A kitelepített zsidók alacsony munkahatékonys{ga... a helyi lakoss{g szemében annak volt a bizonyítéka, hogy a zsidók nem szívelik a fizikai munk{t, ami {llítólag a zsidók egyik jellemvon{sa.” [102] „Az (antiszemita) hangulat fokozód{s{hoz jelentős mértékben hozz{j{rult az az aktív tevékenység, amibe nemsok{ra a lengyelorsz{gi menekültek fogtak az {rupiacokon.” [103] „Hamarosan meggyőződhettek arról, hogy az a rendszeres kereset, amit sz{mukra az üzemekben, kolhozokban, szövetkezetekben munk{sként végzett munka biztosít... nem védi meg őket az éhhal{l fenyegetésétől. Az életben marad{shoz egyetlen út kín{lkozott, a piac, a kereskedelem, a »spekul{ció«„, és így a szovjet valós{g „kényszerítette a lengyel zsidókat arra, hogy piaci műveletekbe fogjanak, ak{r akart{k ezt, ak{r nem”. [104] „Taskent nem zsidó lakoss{ga az Ukrajn{ból evaku{lt zsidókat bar{ts{gtalanul fogadta. Hangok hallatszottak: »Nézzétek csak ezeket a zsidókat! Mindny{juknak sok pénze van.«„ [105] „Ebben az időben előfordult a zsidók sértegetése, megfenyegetése, kihajít{suk a kenyérért sorban {llók közül.” [106] „Az orosz zsidók m{sik csoportja, amely főként hivatalnokokból {llt, és jelentős pénzeszközöket birtokolt, a helyi lakoss{g ellenséges érzületével tal{lkozott a szabadpiaci {rak felsrófol{sa miatt, amelyek pedig amúgy is nagyon magasan tartott{k magukat.” [107] -[1026]-
És miut{n felsorolja ezeket a bizonys{gokat, a szerző közvetlenül ezut{n magabiztosan így magyar{zza ezeket a jelenségeket: „Egészen id{ig eljutott a hitleri hírverés visszhangja” [108+, és nem ő az egyetlen, aki ezzel magyar{z. Meg{ll az ember esze! Ugyan miféle hitleri agymos{s volt képes ennyire széles körűen és győzedelmesen eljutni Közép-[zsi{ba, ha a fronton is csak ritka szórólapok form{j{ban jelent meg, amelyeket veszélyes volt kézbe venni, a r{diókészülékeket pedig a Szovjetunióban mindenkitől elkobozt{k? Nem, persze, a szerző érti: volt „még egy oka annak, hogy az antiszemita hangulat fokozódott azokban a j{r{sokban, ahova a kiv{ndorlók fő {radata ir{nyult. Itt rejtett form{ban megnyilv{nult az ellenséges viszony a vidéki lakoss{g tömegei és az orsz{g központjaiból érkezett privilegiz{lt hivatalnokréteg között. A központi hivatalok {ttelepítése a h{torsz{g mélyére lehetővé tette, hogy a helyi lakoss{g nagyon tapinthatóan megérezze ezt a szoci{lisan szembetűnő különbséget.” [109] Szintén saj{tos mozgatórugók működnek a lakoss{gban is, amely mag{n érezte a német megsz{ll{st, mint Ukrajna. Itt az igazol{sa ennek a palesztinai zsidó ügynökség hírleveléből, 1945 m{rcius{ból: „Az ukr{nok ellenségesen fogadj{k a visszatérő zsidókat. Harkovban a felszabadul{s ut{n néh{ny héttel m{r egyetlen zsidó sem mert kimenni az utc{ra éjszaka... A zsidókat több alkalommal megverték a piacokon... A saj{t h{zaikba hazatérő zsidók csak az ingós{gaik egy részét tal{lt{k meg, amikor azonban bírós{ghoz fordultak, az ukr{nok gyakran hamisan tanúskodtak, a zsidók ellen vallottak.” [110] (A helyzet eléggé {ltal{nos, bírós{ghoz hi{ba is fordult az ember: nagyon sok kitelepített személy, nem csak zsidók, régi lakóhelyükre való visszatérésükkor fedezték fel, hogy kirabolt{k őket.) „Ukrajna német megsz{ll{s alóli felszabadít{sa ut{n a zsidókkal szemben kialakult ellenséges hangulatról sz{mos tanúvallom{s sz{mol be.” [111] „A német megsz{ll{s következtében az antiszemitizmus – annak különböző form{iban – jelentősen megerősödött Ukrajna, Mold{via, Litv{nia lakoss{g{nak minden rétegében.” [112] -[1027]-
Bizony, éppen itt, ezeken a területeken a hitleri zsidóellenes propaganda valóban jól működött a megsz{ll{s éveiben, a legfontosabb azonban ugyanaz marad: a szovjethatalom idején a zsidók öszszeolvadtak a vezető réteggel, és íme, egy, a megsz{llt területekről sz{rmazó titkos német jelentésben 1941 októberében ez {ll: „az ukr{n lakoss{g zsidókkal szembeni dühe igen nagyfokú... r{juk úgy tekintenek... mint az NKVD besúgóira és ügynökeire, amely szervezet bevezette az ukr{n nép elleni terrort”. [113] [ltal{noss{gban a h{ború kezdetén „a hitlerist{k azt tervezték, hogy azt a benyom{st keltik, miszerint nem a németek, hanem maga a helyi lakoss{g kezdte el irtani a zsidókat”. Sz. Schwarz feltételezi, hogy a német propagandasajtó közléseivel szemben, „ellenkezőleg, éppen a helyszínről sz{rmazó, nem a nyilv{noss{gnak készült német jelentések érdemlik meg a bizalmat”. [114+ Bőségesen idézi F. Schtolecker SS 553 Standartenführernek Berlinbe küldött jelentését a hozz{ beosztott SS-csapatok tevékenységéről (a Baltikumban, Belorusszia egy részén és az OSzFSzK egy részén) a keleti h{ború megkezdésétől 1941. október 15-ig: „Hab{r ez jelentős nehézségekbe ütközött, a bevonul{s (a német csapatoké) ut{ni első ór{kban sikerült a helyi antiszemita erőket bevetni a zsidók elleni pogromokban... Meg kellett mutatni, hogy... ez természetes reakció a zsidóktól elszenvedett sokéves elnyom{sra és a kommunist{k {ltal szervezett terrorra... Nem kevésbé volt fontos a jövő sz{m{ra vitathatatlan és bizonyítható tényként kialakítani, hogy... a lakoss{g saj{t ön{lló kezdeményezésére alkalmazta a legkeményebb megtorl{st a bolsevikok és zsidók ellen. Anélkül, hogy ebben felfedezhető volna b{rmiféle utasít{s a német szervek részéről.”[115] Az egyes megsz{llt területeken a helyi lakoss{gnak az ehhez hasonló kezdeményezések ir{nti készsége jelentősen különbözött. „A baltikumi feszült légkörben a zsidók ir{nti gyűlölet éppen akkor érte el forr{spontj{t, amikor 1941. június 22-én megkezdődött Hitler t{mad{sa Szovjet Oroszorsz{g ellen” [116], mivel őket az NKVD-vel 553
SS – Schutzstaffel (német): a nemzeti szocialista p{rt fekete inget viselő fegyveres rohamosztagai, később a fasiszta német {llam katonai rendőrsége. (Ez így ebben a form{ban nem igaz! – a dig.)
-[1028]-
való együttműködéssel v{dolt{k a baltikumiak kitelepítése célj{ból. Az izraeli enciklopédia E. Budvidajte-Kutorgene litv{n orvos naplóbejegyzését idézi: „Minden litv{n, kevés kivétellel, teljes egyetértésben van a zsidók ir{nti gyűlölet tekintetében.” [117] Mindazon{ltal jelenti a Standartenführer, „legnagyobb megdöbbenésünkre zsidópogromot kiv{ltani... igen nehéz feladat volt”. Mégis sikerült a litv{n partiz{nok segítségével, akik június 25-ről 26-ra virradóan Kaunaszban 1.500 zsidót pusztítottak el, a következő napokban pedig még 2.300at. Felégették a zsidó negyedet és néh{ny zsinagóg{t *118]; „a zsidók tömeges kivégzését 1941. október 29-én és november 25-én végezte az SS és a litv{n rendőrök. A kilencedik erődben mintegy 19 ezret lőttek agyon” [119] a 36 ezer kaunasi zsidóból. 1941 őszén „sok litv{n v{rosban és kistelepülésen a teljes zsidó lakoss{got kiirtott{k a litv{n rendőrök a németek ir{nyít{s{val”. *120+ Jóval nehezebb volt ehhez hasonló öntisztogat{sokat és pogromokat kiv{ltani Lettorsz{gban”, jelenti az SS-vezető, mivel ott „az egész nemzetiségi vezetőréteget, különösen Rig{ban kiirtott{k vagy kitelepítették a bolsevikok”. [121] M{r 1941. július 4-én azonban a lett aktivist{k „felgyújtottak néh{ny zsinagóg{t Rig{ban, amelyekbe előzőleg behajtott{k a zsidókat... Mintegy 2 ezer ember halt meg”; a megsz{ll{s első napjaiban részt vettek néh{ny ezer zsidó németek {ltali kivégzésében a bikerniekski erdőben, Riga mellett. Október végén és november elején mintegy 27 ezer zsidó kivégzésében a Rumbule vasút{llom{s közelében. *122+ Észtorsz{gban „a jelentéktelen léleksz{mú zsidó lakoss{g miatt nem volt lehetséges pogromok megrendezése”, sz{mol be az SS-tiszt. [r23] Az észt zsidókat pogromok nélkül is kiirtott{k: „Észtorsz{gban mintegy kettőezer zsidó maradt. Szinte minden zsidó férfit a németek és észt bűnt{rsaik a megsz{ll{s első heteiben agyonlőttek.” A h{tramaradottakat... „a Tallinn melletti Harku t{borba z{rt{k”, és 1941 végére mindny{jukat megölték. *124+ Belorusszia pedig csalód{st okozott a német parancsnoks{gnak. Sz. Schwarz: „a németeknek arra tett sikertelen prób{lkoz{sai, hogy elnyerjék a helyi lakoss{g széles köreinek szimp{ti{j{t a zsidók kiirt{s{hoz... teljes egyértelműséggel tükröződnek a titkos német iratokban (jelentésekben)... »V{ltozatlanul meg kell {llapítanunk, hogy alakoss{g elz{rkózik b{rmiféle zsidóellenes ön{ lló akciótól.«„ [125] -[1029]-
De a Vityebszk megye Gorodok v{ros{ban a szemtanúk vallom{sa szerint 1941. október 14-én a gettó felsz{mol{sa sor{n „a polic{jok rosszabbak voltak a németeknél” [126]; Boriszovban pedig éppen az „orosz rendőrség” (a jelentésből az következik, hogy nem helyi, hanem Berlinből hozott) „két nap alatt (1941. október 20-{n és 21-én) 6.500 zsidót pusztított el. A jelentés szerzője hozz{teszi, hogy a zsidók kiirt{s{t kor{ntsem fogadta a helyi lakoss{g egyetértése...: »Ki adott r{ parancsot...? Hogyan lehetséges az ilyen...? Most a zsidókat ölik, és mikor kerül sor mir{nk? Mit tettek ezek a szegény zsidók? Hiszen csak dolgoztak. A valódi felelősök, persze, veszélytelen helyen tal{lhatóak.«„ [127+ Ez pedig a németek „megbízottj{nak”, egy Lettorsz{gból megérkezett belorusznak a besz{molója: „A beloruszok sz{m{ra ismeretlen a zsidókérdés. Sz{mukra ez teljes egészében a németek dolga, amely nem érinti a beloruszokat... A zsidókkal mindenki együtténez, sajn{lj{k őket, a németekre pedig mint barb{rokra és zsidógyilkosokra (Judenhenker) tekintenek. A zsidó, mondj{k, ugyanolyan ember, mint a belorusz.” [128] Mindenesetre írja Sz. Schwarz, „nem voltak a német büntetőkülönítményekhez csatolt belorusz »nemzeti csapatok«, hab{r léteztek lett, litv{n és »vegyes« csapatok, amelyekben néh{ny belorusz is részt vett.” [129] Ukrajn{ban ez az elgondol{s jobban sikeredett. A h{ború kezdetétől fogva a német propaganda felszólította az ukr{n nacionalist{kat („banderovist{kat”), hogy {lljanak bosszút a zsidókon azért, mert Schwarzbard meggyilkolta Petljur{t. *130] A Bandera-Melnyik féle ukr{n nacionalist{k szervezetét (OUN) különösebben nem kellett r{beszélni: m{r a német-orosz h{ború kitörése előtt, 1941 {prilis{ban Krakkóban megtartott 2. kongresszus{n hat{rozatot fogadott el, amelynek 17. pontj{ban ez {llt: „A Szovjetunióban a zsidók az uralkodó bolsevista rezsim leghűségesebb t{maszai, és az Ukrajn{ba betört moszkvai imperializmus élcsapata... Az ukr{n nacionalist{k szervezete a zsidókat a moszkvai bolsevista rezsim pillérének tekinti, és egyidejűleg t{jékoztatja a néptömegeket, hogy Moszkva a legfőbb ellenség.” [131] Kezdetben a „benderovist{k” szövetséget kötöttek a németekkel a bolsevikok ellenében. Az 1940. év folyam{n és 1941 első felében az OUN vezetése előkészületeket tett Németorsz{g és a Szovjetunió közötti esetleges h{ború esetére. Az OUN alapvető b{zi-[1030]-
sa akkoriban a főkorm{nyzós{g volt, vagyis a n{cik {ltal megsz{llt Lengyelorsz{g egy része... (Ott) az ukr{n rendőrség fel{llít{sa folyt, készültek a gyanús elemek list{i, amelyekben zsidók is voltak. Ezeket a list{kat haszn{lt{k fel a későbbiekben az ukr{n nacionalist{k a zsidók elpusztít{s{ra... „Menetcsoportokat” hoztak +étre Ukrajna keleti részébe való kiküldésre, a német hadsereg kötelékében megalakított{k az ukr{n nacionalist{k „Roland” és „Nachtigal” z{szlóaljait. Az OUN-tagok a német csapatokkal együtt érkeztek keletre. Nyugat Ukrajn{n 1941 nyar{n „végigvonult a zsidópogromok hull{ma, amelyekben... mind a melnyikovist{k, mind a banderovist{k részt vettek. A pogromok sor{n mintegy 28 ezer zsidó halt meg.” [132] Az OUN iratai között megtal{lható Ja. Sztecko (akit 1941 július{ban az ukr{n korm{ny fejének nyilv{nítottak) nyilatkozata: „A zsidók segítenek Moszkv{nak Ukrajna rabs{gban tart{s{ban, ezért az {ll{spontom az, hogy a zsidókat el kell pusztítani, és Ukrajn{ban alkalmazni kell a zsidós{g elpusztít{s{nak német módszereit.” Júliusban Lvovban (Bander{nak) az OUN vezetőségi ülése zajlott, ahol megvitatt{k a zsidópolitik{jukat is. Különböző javaslatok hangzottak el: a zsidópolitik{t „az 1939 előtti n{ci politika alapelveire építeni... Javasolt{k a zsidók elszigetelését gettókban... A legszélsőségesebb javaslatot Sztyepan Lenkavszkij tette: »Ami a zsidókat illeti, minden olyan módszert haszn{lni fogunk, ami elpusztít{sukhoz vezet.«„ [133+ És mindaddig, amíg az OUN kapcsolata a németekkel meg nem romlott (amiatt, hogy Németorsz{g nem ismerte el az ukr{n függetlenség kiki{lt{s{t), „sz{mos eset volt, különösen az első évben... amikor az ukr{nok közvetlenül segítettek a németeknek a zsidók kiirt{s{ban”, különösen „az ukr{n kisegítő rendőrség, amelyet a németek főképpen Galíci{ban és a Volinyban toboroztak”. [134] „Umanyban 1941 szeptemberében a v{ros ukr{n rendőrsége néh{ny SS-tiszt és őrmester vezényletével mintegy 6 ezer zsidót végzett ki”; november elején 6 km-re Rovnótól „az SS és az ukr{n rendőrség 21 ezer zsidót pusztított el a gettóból”. *135+ Ugyanakkor írja Sz. Schwarz: „Lehetetlenség meg{llapítani, hogy az ukr{n lakoss{g mekkora részét fogta el az aktív és a pogromos antiszemitizmus hangulata. Valószínűleg a lakoss{g elég jelentős részétől idegen volt ez az érzés, különösen a kultur{ltabb rétegek körében.” Ami pedig a tősgyökeres szovjet Ukrajn{t -[1031]-
illeti, az ezekről a területekről küldött titkos német jelentésekben „egy{ltal{n nincs szó az ukr{n pogromos »ösztönös népi erőkről«„. [136+ Még „a Krímben kerültek megszervezésre a tat{r önvédelmi csapatok, amelyek irtott{k a zsidókat”. [137] Ami a németek {ltal megsz{llt tősgyökeres orosz területeket illeti, ott „a németek nem haszn{lhatt{k fel a lakoss{g oroszellenes hangulat{t; a moszkvai imperializmusra való hivatkoz{s nem {llta meg a helyét, a helyi nacionalizmus t{mogat{s{tól megfosztott érv a judeo-bolsevizmusról, jelentős mértékben elvesztette mozgósító erejét”. A helyi orosz lakoss{g körében „viszonylag kevés ember t{mogatta aktívan a németek zsidóellenes pusztít{si politik{j{t”. [138] A szovjet zsidós{g sors{t vizsg{ló kutató következtetése: Litv{ni{ban is, Lettorsz{gban is a németekre „jellemző volt pogromos tevékenységük {lc{z{sa, és a helyi lakoss{g köréből az ő t{mogat{sukkal verbuv{lódott megsemmisítő különítmények előtérbe helyezése”. Viszont „Belorusszi{ban, jelentős mértékben még Ukrajn{ban sem, és ann{l kevésbé az OSzFSzK megsz{llt területein” a németeknek ez nem sikerült, „a helyi lakoss{g többsége ebben nem igazolta a belé vetett bizalmat”, és ezeken a helyeken „a németeknek nyílt sisakkal kellett fellépniük”. [139] A Szovjetunió ellen ir{nyuló katonai hadj{rat hitleri terve (Barbarossa-terv) mag{ban foglalta „a politikai ir{nyít{s előkészítésének különleges feladatait, amelyek két ellentétes politikai rendszer tot{lis harc{ból fakadnak”. A Wehrmacht legfőbb vezetése 1941 m{jus{banjúnius{ban kibocs{tott pontosító parancsai értelmében a Barbarossaterv végrehajt{s{nak területén – nyomoz{s és bírós{g nélkül – azonnal megsemmisítendő volt minden személy, akit Németorsz{ggal ellenséges cselekményekkel gyanúsítottak (és minden esetben: politikai biztosok, partiz{nok, szabotőrök és zsidók). *140+ A Szovjetunió területén a különleges feladatok végrehajt{s{ra a biztons{gi szolg{lat (SD) és a biztons{gi rendőrség (Gestapo) kötelékében négy különleges bevetési csoportot (Einsatzgruppen) hoztak létre. Ezek sz{zadnyi létsz{mú operatív részleggel (Einsatzkommandos) rendelkeztek. A bevetési csoportok együtt mozogtak a német hadsereg élcsapataival, de közvetlenül R. Heidrich, a Harmadik -[1032]-
Birodalom biztons{gi főcsoportfőnökének parancsnoks{ga al{ tartoztak. Az észak hadseregcsoport kötelékében működő Einsatzgruppe-A (mintegy 1000 SS-tiszt és katona dr. F. Schtolecker SS Standartenführer parancsnoks{ga alatt) az „észak” hadseregcsoport kötelékében Litv{ni{ban, Lettorsz{gban, Észtorsz{gban, leningr{di és poltavai területeken működött. A központ hadseregcsoport kötelékében működő Einsatzgruppe-B (655 fő, A. Neve SS Brigadenführer parancsnoks{ga alatt) Belorusszi{n és Szmolenszk vidékén keresztül Moszkva ir{ny{ban vonult előre. A dél hadseregcsoport kötelékében működő Einsatzgruppe-C (600 fő, E. Rasch Standartenführer) Nyugat- és Kelet-Ukrajna területén működött. Az Einsatzgruppe-D-t (600 fő, prof. O. Olendorf Standartenführer parancsnoks{ga alatt) a 11. német hadsereghez csatolt{k és Ukrajna déli részén, a Krímben, a krasznod{ri és sztavropoli területeken működött. A zsidók és komissz{rok („a judeo-bolsevista vil{gnézet hordozóinak”) kiirt{s{t a németek az 1941 júniusi bevonul{s első na pjaiban kezdték, méghozz{ „kaotikusan és rendkívül nagy lendülettel”. [141] „A németek {ltal megsz{llt egyéb orsz{gokban a zsidó lakoss{g leirt{sa fokozatosan és szisztematikusan történt. Jogszab{lyi korl{toz{sokkal kezdődött, gettók kialakít{s{val és kényszermunkakötelezettség bevezetésével folytatódott, majd kitelepítéssel és tömeges körf{ssal ért véget. Szovjet Oroszorsz{gban mindezek az elemek furcs{n {tszövődtek időben és térben. Minden j{r{sban, néha még minden v{rosban is, különböző zsidóüldözési módszereket alkalmaztak... hi{nyzott az egységes és következetes rendszer.” [142] A hadifogs{gba esett zsidókat valahol elfog{suk ut{n rögtön agyonlőtték, valahol később, a koncentr{ciós t{borokban; a civil zsidókat valahol először gettókba z{rt{k, valahol kényszermunka-t{borokba; felhaszn{lt{k a „lélekölőket”, a kipufogóg{zt a raktérbe vezető furgonokat is. „A kivégzés helye rendszerhit a harckocsicsapda {rka vagy egyszerű gödör.” [143] Megdöbbentő a nyugati s{v v{rosaiban 1941 teléig, az első megsemmisítési időszak végéig elpusztított zsidók sz{ma. Az idézett adatok szerint Vilniusban az ott élő 57 ezer zsidóból mintegy 40 ez-[1033]-
ret, Rig{ban a 33 ezerből 27 ezret, Minszkben a 100 ezres gettóból 24 ezret (a kivégzések a megsz{ll{s végéig folytatódtak), Rovnóban a 27 ezerből 21 ezret pusztítottak el. Mogiljovban mintegy 10 ezer zsidót végeztek ki, Vityebszkben 20 ezret, Kiszelevics falu környékén mintegy 20 ezer zsidót Bobrujszk v{ros{ból, Bergyicsevben 15 ezret. *144] Szeptember végén a fasiszt{k tömeges zsidóirt{st rendeztek Kijevben. Szeptember 26-{n végig a v{rosban plak{tok hívt{k össze a zsidókat, hal{lbüntetés terhe mellett az összeír{si pontokba. Ők pedig, nem l{tv{n kiutat, beletörődve, ha nem is gyanútlanul, összegyűltek, mintegy 34 ezren, és szeptember 29-30-{n mindny{jukat módszeresen agyonlőtték a Babij Jarban. A hull{kat rétegről rétegre halmozva ebben a nagy vízmos{sban, ahol nem kellett sírt {sni, gigantikus hekatomba 554 ! A későbbi kutat{sok sor{n meg nem kérdőjelezett hivatalos német közlemény szerint ez alatt a két nap alatt 33.771 zsidót lőttek le. Kijev megsz{ll{s{nak következő két éve alatt a németek folytatt{k a kivégzéseket az annyira kedvelt, annyira kényelmes vízmos{sban. Úgy tartj{k, hogy ebképpen a kivégzettek – m{r nem csak zsidók – sz{ma ak{r a 100 ezret is elérhette. *145+ A Babij Jarban végrehajtott kivégzések m{ra m{r jelképként vonultak be a vil{gtörténelembe. Borzong{sra késztetnek a hidegvérű sz{mít{s, a hozz{értő megszervezés miatt, ami éppen a hum{nus civiliz{ciót megkoron{zó XX. sz{zadra jellemző. A „vad” középkorban az emberek csak dührohamtól vagy a küzdelem hevében voltak képesek tömeggyilkoss{gokra. Ehelyütt kell emlékeztetnünk arra is, hogy a Babij Jartól néh{ny kilométerre ugyanazokban a hónapokban a hatalmas darnyicai hadifogolyt{borban szintén több ezer szovjet harcos és tiszt pusztult el, mi azonban nem őrizzük illő módon az emléküket. Sokak előtt ez elképzelhetetlen, teljesen ismeretlen. Mint ahogy az is, hogy több mint kétmillió hadifogs{gba esett honfit{rsunk pusztult el a h{ború első éveiben.
554
Hekatomba (görög-latin): az ókorban sz{z ökör fel{ldoz{s{val bemutatott {ldozat, értelmetlen öldöklés, emberek vagy anyagok elpusztult t ömege.
-[1034]-
A katasztrófa következetesen kaparintotta meg a maga {ldozatait a megsz{llt szovjet területeken. Odessz{ban 1941. október 17-én, a német-rom{n csapatok bevonul{s{nak m{snapj{n néh{ny ezer zsidó férfit öltek meg, később pedig a rom{n parancsnoks{g felrobbant{sa ut{n megkezdődött a tot{lis terror. Mintegy 5 ezer embert öltek meg, többségében zsidót, és még több ezer embert hajtottak el a közeli faluba, és azokat ott mész{rolt{k le. Novemberben tömeges kitelepítést hajtottak végre a domanyevszki j{r{sba, ahol is 1942 decemberében-janu{rj{ban „mintegy 55 ezer zsidót” irtottak ki. *146+ A megsz{ll{s első hónapjaiban, 1941 végéig, Herszonban és Nyikol{jevben 22.464; Dnyepropetrovszkban 11 ezer, Mariupolban 8 ezer, Kremencsugban majdnem ennyi zsidót öltek meg; a harkovi Drobickij t{rban mintegy 15 ez ret; Szimferopolban és a nyugati Krímben több mint 20 ezret. *147+ A német parancsnoks{g 1941 végére bel{tta, hogy a Blitzkrieg (vill{mh{ború) meghiúsult, és hosszú h{borúra kell sz{mítani. A hadigazdas{g szükségletei a h{torsz{g m{sfajta megszervezését követelték meg. Némely helyen a német vezetés lelassította a zsidók kiirt{s{t, hogy munkaerejüket és szakembereiket kihaszn{lj{k. „Emiatt mind a nagy v{rosokban is megmaradt a gettó, mint Riga, Vilnius, Kaunas, Baranovicsi, Minszk, mind pedig a kisebbekben, ahol a zsidók tömege a német hadigazdas{g sz{m{ra dolgozott.” [148] A munkaerő-szükséglet azonban, amely meghosszabbította a nagy gettók létezését, nem akad{lyozta meg, hogy 1942 tavasz{tól m{s területeken is újra ne induljon a tömegmész{rl{s. Nyugat-Belorusszi{ban és Nyugat-Ukrajn{ban, Oroszorsz{g déli részén és a Krímben. Grodno körzetéből 30 ezer zsidót sz{llítottak el Treblink{ba és Auschwitzba. Kiirtott{k a zsidókat Poleszje környékén, Pinszkben, Breszt-Litovszkban, Szmolenszkben. Az 1942. évi ny{ri előretörés idején a németek azonnal leöldösték az elfoglalt területeken tal{lt zsidókat: Minyeralnije Vodi közelében a harckocsi elleni {rokba lőtték bele a Kiszlovodszkból, Pjatyigorszkból és Jesszentukiból odahurcolt zsidókat. Így pusztultak el a Leningr{dból és Kisinyovból odamenekített zsidók; megölték a keresi, sztavropoli zsidókat; a Don menti Rosztovban, amit a németek 1942 július{nak végén m{sodszor -[1035]-
is elfoglaltak, augusztus 11-re elpusztított{k az összes megmaradt zsidót. Szt{lingr{d és a kurszki csata ut{n 1943-ban a h{ború kimenetele vil{goss{ v{lt. Visszavonul{suk sor{n a németek úgy döntöttek, hogy zsidókat nem hagynak életben. Himmler 555 1943. június 21-én parancsot adott az összes megmaradt gettó likvid{l{s{ra. 1943 júniusaiban megsemmisítették Lvov, Ternopol, Drogobics gettóit. Kelet-Galícia felszabadít{sa sor{n 1944 -ben „életben maradt 10-12 ezer zsidó, ami a megsz{ll{s idején odakerült zsidóknak mintegy 2%-a”. Minszk, Lida, Vilnius gettóiból a munkaképes zsidókat {ttelepítették a lengyelorsz{gi, észtorsz{gi és lettorsz{gi koncentr{ciós t{borokba, a nem munkaképeseket felkoncolt{k. Később, a baltikumi kivonul{s idején, 1944 nyar{n az ezekben a t{borokban tartott zsidók egy részét agyonlőtték, m{sik részét {ttelepítették a németorsz{gi t{borokba (Stuthof stb.). [149] A pusztul{sra ítélt zsidók keresték a menekülés útj{t, sok gettóban földalatti szervezetek jöttek létre, amelyek célja a szökés megszervezése volt. Szökés ut{n viszont sok minden függött a helyi lakosoktól. Kiadj{k e őket a németeknek, biztosítsanak-e nem zsidó okm{nyokat, menedéket, élelmet. A megsz{ll{si övezetekben a németek kiszabt{k a zsidók segítéséért j{ró büntetést: kivégzés. *150] „Mindenütt azonban, minden megsz{llt területen voltak emberek, akik segítettek a zsidóknak... Ezek azonban csak egyedi esetek voltak. Saj{t és csal{djuk életét kellett kock{ra tenniük... Az ilyenek több sz{zan, tal{n néh{ny ezren is lehettek. A lakoss{g túlnyomó része a külső megfigyelő {ll{spontj{ra helyezkedett.” *151+ Érdekes módon Belorusszi{ban és az OSzFSzK megsz{llt területein, ahol a lakoss{g nem volt ellenséges a zsidókhoz, főként nem szervezett pogromot, ott a lakosok segítsége kisebb volt, jegyzik meg a zsidó szerzők, mint Európ{ban, sőt „Lengyelorsz{gban, ahol... széles körben elterjedt a hagyom{nyos, népi antiszemitizmus”. [152] (Sz. Schwarz két könyve és J. Arad gyűjteménye összesít sok tanúvallom{st.) Ezt valószerűen azzal magyar{zz{k, hogy a felkoncol{stól való félelem mellett a szov555
Himler, Heinrich (1900-1945): a birodalmi Németorsz{gban 1929-től az SS megszervezője, 1933-tól a Gestapo és a Waffen-SS ir{nyítója, 1943-tól miniszter.
-[1036]-
jet rezsim időszak{ban a lakoss{g al{zatoss{ v{lt a hatós{gokkal szemben, megszokta, hogy mindenben engedelmeskedik, és semmibe sem avatkozik bele. H{t, igen, m{r annyira belekalap{ltak bennünket a földbe, anynyi milliót szakítottak m{r ki addig ember{llom{nyunkból, és annyira hal{lraítélt volt minden, a hatós{gokkal szembeni ellen{ll{s, hogy most a zsidók sem tudt{k megkapni a lakoss{g t{mogat{s{t. De a jól működő, Moszkv{ból ir{nyított illegalit{s és a partiz{nok szintén alig vettek részt a hal{lraítélt zsidók mentésében. A szovjet partiz{nokhoz való viszony különleges, éles probléma volt a megsz{llt területre került zsidók sz{m{ra. Bevonulni az erdőbe, vagyis partiz{nnak {llni volt a zsidó férfiak sz{m{ra a legjobb esély, mintsem bev{rni a német pusztít{st. A partiz{ncsapatokban azonban gyakori, és heves volt a zsidókkal szembeni ellenséges magatart{s, „voltak olyan orosz csapatok, amelyek elvből nem vettek fel zsidókat. Mivel, hogy {llítólag a zsidók nem tudnak és nem akarnak harcolni” – írja Mose Kaganovics, egykori zsidó partiz{n. A felvett nem zsidót a csapat l{tta el fegyverrel, a belépni sz{ndékozó zsidótól pedig saj{t fegyvert követeltek, r{ad{sul időnként a jobbat rosszabbra cserélték. „Partiz{nközegben széles körűen elterjedt a zsidókkal szembeni ellenségesség... némely csapatban az antiszemitizmus anynyira erős volt, hogy a zsidók kénytelenek voltak megszökni a csapattól.” [153] Említenek egy esetet 1942-ből, amikor a grodnói megye Mir v{rosk{j{ból mintegy kettősz{z zsidó fiatalember és l{ny szökött meg a gettóból az erdőkbe, „ott pedig a szovjet partiz{nok között tal{lkoztak az antiszemitizmus megnyilv{nul{saival, ami sok szökevény hal{l{hoz vezetett; csup{n egy részük tudott belépni valamelyik partiz{ncsapatba”. [154+ Itt egy m{sik eset. Minszk környékén működött a Ganzenko partiz{ncsapat. „Alapvetően a minszki gettó szökevényei” adt{k az ut{npótl{st; „a zsidók létsz{m{nak növekedésével a csapatban antiszemitizmus miatti összetűz ések törtek ki” és akkor a csapat zsidó részének le kellett v{lnia. *155+ A partiz{noknak ezen reakciói valószínűleg spont{n módon alakultak ki, nem a központból kaptak r{ utasít{st. Mose Kaganovics adatai szerint 1943 végétől felerősödött „a Szovjetunióból érkezett fegyelmezettebb elemek -[1037]-
befoly{sa, (és) a (zsidók) {ltal{nos helyzete valamelyest javult”. [156] Panaszai között szerepel az is, hogy amikor a szovjet előretörés sor{n szabadított{k fel a területeket, és partiz{nokat küldtek a frontra (így igaz, r{ad{sul mindenkit egyar{nt), akkor mintha elsősorban éppen a zsidókat *157], ami alig hihető. A zsidók azonban, meséli Kaganovics, esetenként közvetlen segítséget is kaptak. Sőt, van r{ példa, hogy „a partiz{nok lerohantak kisebb v{rosokat a zsidók (a gettókból és l{gerekből való) megmentése végett... az orosz partiz{nmozgalom segített a zsidóknak {tkelni a frontvonalon szovjet t erületre... (ilyen módon) sok ezer zsidót ir{nyítottak {t a fronton, akik a mész{rl{stól való félelmükben Nyugat-Belorusszia erdeibe menekültek”. A Csernyigov megyében működő partiz{negyesülés „az erdőben rejtőzködő zsidó csal{di t{borokból mintegy 500 zsidó gyermeket fogadtak be, védelmezték, és ell{tt{k őket... Miut{n a Vörös Hadsereg elfoglalta Szarnit (Volinyban), néh{ny csapat {tszakította a frontot és Moszkv{ba küldte a zsidó gyerekeket.” *Schwarz Sz. feltételezi, hogy „ezek a közlések erősen eltúlzottak. (De) valódi eseményeken alapulnak, (amelyek) figyelmet érdemelnek.”] [158] Zsidó csal{di t{borok úgy keletkeztek, hogy a zsidók csal{dostul menekültek az erdőbe, „ezek a szökevények több ezren voltak”. Akkoriban tiszt{n zsidókból {lló fegyveres osztagok is alakultak, kifejezetten ezeknek a t{boroknak a védelmére (fegyvert harmadik személyektől v{s{roltak, a német katon{któl vagy a rendőröktől). És mi legyen az élelmezéssel? Csakis erővel elvenni a szomszédos falvak parasztjaitól az élelmiszert, vala mint l{bbelit, női és férfi ruh{t. „A parasztok az üllő és a kalap{cs közé kerültek. Ha nem szolg{ltatta be a németeknek a »norm{t«, azok felégették udvar{t és felkoncolt{k, »partiz{n«-nak nevezve. A partiz{nok pedig a m{sik oldalról, erővel elvettek tőle mindent, amire szükségük volt” [159], és ez, természetesen a parasztok dühét v{ltotta ki: nem elég, hogy kifosztj{k őket a németek, kifosztj{k a partiz{nok, most még a zsidók is? És elveszik még az asszonyokon lévő ruh{t is? Itt van péld{ul Baruch Levin partiz{n, aki 1943 tavasz{n elindult egy ilyen csal{dos t{borba, bízva abban, hogy gyógyszert tud szerezni beteg t{rsainak. Ő meséli: Tuvija Belszkij „legend{s hősnek -[1038]-
tűnt a szememben... Népi sz{rmaz{sú, és az erdőben egy 1.200 fős csapatot tudott megszemezni... A legborzalmasabb napokban, amikor egy zsidó még önmag{nak elegendő élelmet sem tudott szerezni, ő biztosította a betegek, az öregek és az erdőben született csecsemők ell{t{s{t.” Levin mesél Tuvij{nak a zsidó partiz{nokról: „»Bennünk, néh{nyunkban az életben maradottak közül teljes mértékben eltűnt az élet megbecsülése. Életünk értelme most a bosszú. Kötelességünk harcolni a németekkel, kiirtani őket mind egy sz{lig...« Sok{ig beszéltem... Felaj{nlottam, hogy kiképzem Belszkij embereit a robbant{sokra, mindarra, amit magam is megtanultam. A szavaim azonban, érthetően, nem voltak képesek megv{ltoztatni Tuvija vil{gnézetét...: »Azt akarom, Baruch, hogy egyet érts meg. Éppen azért, mert olyan kevesen maradtunk, sz{momra az a fontos, hogy a zsidók életben maradjanak. Ebben l{tom a saj{t célomat, és ez a legfontosabb.«„ *160+ Az előbbi Mose Kaganovics viszont, még az 1956-ban Buenos Airesben „békés viszonyok közepette, sok évvel a hitlerizmus feletti megsemmisítő győzelem ut{n” kiadott könyvében is Sz. Schwarz véleménye szerint „egyszerűen vérszomjas nézeteket vall a németekről, amelyekben érződik a hitleri rag{ly hat{sa... dicsőíti azt, amikor a zsidó partiz{nok az elfogott németeket »zsidó hal{l«-lal ölték meg borzalmas, Hitler {ltal meghat{rozott minta szerint. Vagy lelkesen meséli, ahogy a (zsidó) partiz{nosztag parancsnoka egy olyan litv{n falu ellen intézett büntetőexpedíció sor{n, amelynek lakói aktívan segítették a németeket a zsidók körf{s{ban, több tucat ember kivégzése ut{n beszédet intézett a téren összegyűjtött és térdre {llított falusiakhoz.” [161+ Sz. Schwarz erről visszafogott, de nyilv{nvaló elítéléssel szól. H{t igen, mindenféle dolgok voltak. A kannib{lok gyilkoss{gai bosszúért ki{ltanak, de minden bosszú, a jövőre nézve tragikus módon, a bosszú{ll{s újabb csír{it szüli. A szovjet zsidók összes emberveszteségét a m{sodik vil{gh{ború idején (a h{ború ut{ni hat{rok között) a különböző zsidó forr{sok eltérően becsülik. -[1039]-
„H{ny szovjet zsidó élte túl a h{borút?” – kérdezi Sz. Schwarz és saj{t sz{mít{sait aj{nlja: 1,81-1,91 millió (nem sz{mítva a nyugatlengyelorsz{gi és rom{niai menekülteket, jelenlegi visszahonosítottakat), „b{rmely sz{mít{s szerint a h{ború végére a zsidók létsz{ma jelentősen kevesebb volt kétmillión{l, és nagyon t{vol a szinte elfogadott h{rommilliótól”. [162+ Vagyis az összes emberveszteség, Schwarz szerint, 2,8-2,9 millió fő. Arad 1990-ben így értékel: „Miközben a németek {ltal megsz{llt területeket szabadította fel... a szovjet hadsereg szinte nem tal{lt zsidót. A megsz{llt területeken német fennhatós{g al{ került 2.750.0002.900.000 zsidóból majdnem mindenki elpusztult.” Arad azt javasolja, hogy ehhez a sz{mhoz adjunk hozz{ még „mintegy 120.000 zsidót, a szovjet hadsereg katon{it, akik elestek a frontokon, és mintegy 80.000 hadifoglyot, akit a fogolyt{borokban végeztek ki”, valamint „több tízezer zsidót, akik Leningr{d, Odessza és m{s v{rosok blok{dja idején, és a mélységi h{torsz{gban haltak meg... a kitelepítések helyszínein előforduló nehéz életkörülmények miatt”. [163] M. Kupoveckij demogr{fus 1990-ben adott közre több kutat{st, amelyekhez új levélt{ri anyagokat, bizonyos pontosított kiindul{si adatokat és az etnodemogr{fiai556 egyenleg meghat{roz{s{nak korszerűbb módszereit haszn{lta fel. Az ő eredménye: a zsidó lakoss{g összes embervesztesége a Szovjetunió h{ború ut{ni hat{rai között 1941-1945-ben 2 millió 733 ezer főt tett ki (1 millió 112 ezer „keleti” és 1 millió 621 ezer „nyugati” zsidó), vagyis az 1941 június{ban a Szovjetunióban élt 4 millió 965 ezer fős összlétsz{mnak az 55% -{t). Ez a sz{m a n{ci emberirt{s {ldozatain kívül mag{ban foglalja: a veszteségeket a katon{k és a partiz{nok között, a front menti s{vban élő polg{ri lakoss{g között, a kitelepítés és az elhurcoltat{sok körülményei között, valamint a h{ború idején működő szt{lini l{gerek {ldozatait (a szerző hozz{teszi, hogy ezen az összegző sz{mon belül az egyes kategóri{khoz tartozó értékek meghat{roz{sa még előttünk {ll). *164] Ezt az értéket, úgy tűnik, elfogadja a Kis Zsidó Enciklopédia is, mivel ugyanazt a sz{mot hozza. [165]
556
Etnodemog r{f ia: a népesedést népekre vonatkozóan elemző t udom{ny.
-[1040]-
A nagy honvédő h{ború összes embervesztesége a szovjet lakoss{g körében: 27 millió fő („a demogr{fiai egyenleg módszeréve]” 26,6 millió *166+), ez valószínűleg egyelőre még nem teljes. Nem hagyhatjuk ki, hogy mi is volt még az oroszok sz{m{ra az a h{ború. Hitlertől nemcsak saj{t orsz{g{t, valamint a szovjet zsidós{got szabadította meg, hanem az egész nyugati vil{g t{ rsadalmi rendszerét is. Ez a h{ború azonban az orosz néptől akkora {ldozatot és fell{ngol{st követelt meg, amely ut{n sohasem nyerte vissza erejét és egészségét. A nép ebbe beleroppant. A nyomorús{g hull{mverései között – a polg{rh{ború és a kul{kirt{s ut{n – majdnem kimerült minden erejéből. A h{ború éveiben a megsz{llt területeken, a különböző helyen és időben végzett népirt{sok sor{n a szovjet zsidós{got az a kegyetlen és elh{ríthatatlan katasztrófa emésztette fel, amelyre – kisz{mítva és módszeresen – k{rhoztatva volt az európai zsidós{g. [ttekintésünk v{lasztott köre szerint – amely csup{n Oroszorsz{gra vonatkozik – a katasztrófa mint teljes egész nem tém{ja könyvünknek. A katasztrófa egy ősi történelmi nép hatalmas eseménye. Mindenképpen erős érzéseket kellett kiv{ltania a zsidókból és a legkülönfélébb gondolatokat és következtetéseket. Sok régóta beolvadt, népétől elt{volodott zsidót a katasztrófa saj{t zsidós{guk vil{gosabb és feszültebb érzékeléséhez vezetett. De: „Sokak sz{m{ra a katasztrófa annak bizonyítéka, hogy Isten meghalt. Ha létezne, kétségtelenül nem hagyta volna, hogy Auschwitz bekövetkezzen.” *167+ Még egy ellentétes gondolat: „Egy egykori auschwitzi fogoly mondotta nemrégen: »a l{gerekben új Tóra adatott nekünk, csak egyelőre nem tudjuk elolvasni.«„ [168] És még valami egy meggyőződéses izraeli szerzőtől: „A katasztrófa amiatt történt, hogy mi nem teljesítettük a szövetséget, nem tértünk vissza földünkre. Vissza kellett volna térnünk, hogy újj{építsük a templomot.” [169] -[1041]-
Azonban ezt az értelmezést csup{n mag{nyos elmék érték el, hab{r mindez az Ószövetség minden prófét{j{nak könyvét {thatja. M{sokban keserű gondolat fogalmazódott, és él mindm{ig: „Az emberiség egyszer m{r lemondott rólunk... Nem lettünk a nyugati vil{g részeivé a katasztrófa idején. A Nyugat elvetett, kivetett mag{ból.” [170] „Bennünket ugyanolyan mértékben elkeserít maga a katasztrófa Európ{ban, mint az egész vil{g, sőt az Európ{n kívüli zsidós{g szinte teljes közömbössége a fasiszta orsz{gokban élő zsidós{g sorsa ir{nt... Micsoda hatalmas bűn terheli a vil{g demokr{ci{it {ltal{ban, és a demokratikus orsz{gok zsidós{g{t konkrétan... A kisinyovi pogrom jelentéktelen bűntett a német borzalmakhoz, a... sok millió zsidó élet leirt{s{nak következetesen végrehajtott tervéhez képest; és mégis Kisinyov nagyobb tiltakoz{st v{ltott ki... Még a kijevi Bejlisz-per is nagyobb figyelmet ébresztett a vil{gban.” [171] Ez azonban igazs{gtalans{g. Azóta, hogy a pusztít{s lényege és méretei kezdtek vil{goss{ v{lni a vil{g sz{m{ra, a zsidók megérezhették a vil{g sz{mos népének következetes és hat{rozott védelmét és meleg együttérzését. Bel{tj{k ezt még néh{nyan a mai izraeliek közül is, sőt óvj{k is hitsorsosaikat a szélsőségektől: „Fokozatosan a katasztrófa emlékezete megszűnik emlék lenni. A zsidó {llam ideológi{j{v{ v{lt... A katasztrófa emlékezete vall{sgyakorl{ss{, {llami kultussz{ v{lt... Izrael [llam mag{ra vette a katasztrófakultusz apostol{nak szerepét m{s népek között, a pap szerepét, alj a neki j{ró tizedet szedi. És jaj azoknak, aki elutasítja a tized megfizetését.” A következtetés: „A n{cizmus legrosszabb öröksége a zsidók sz{m{ra a szuper{ldozat szerepe.” [172] Egy m{sik szerző is igen hasonlóan nyilatkozik: a katasztrófa kultusza betöltötte „az ürességet a vall{stalan zsidók lelkében... a katasztrófa okozta trauma a megtörtént eseményre adott reakcióból egy új nemzeti szimbólumm{ v{lt, amely minden m{st kiszorít”. És „ez a »katasztrófamentalit{s« évről évre erősödik... ha nem térünk magunkhoz Auschwitz traum{ja ut{n, sosem v{lhatunk norm{lis néppé”. [173] -[1042]-
A zsidós{g sem szűnik meg igyekezetében, hogy értelmezze a katasztróf{t, ez néha kínlód{ssal j{r. Izraeli történész, egykori szovjet elítélt véleménye: „Azokhoz a zsidókhoz tartozom, akik nem hajlamosak a nemzeti sors szerencsétlenségeit a gonosz »gojokra« h{rítani, magrakat pedig... szerencsétlen b{r{nyk{nak vagy idegenek j{tékszerének tartani. R{ad{sul a XX. sz{zadban! Ellenkezőleg, közel{llónak érzem Hannah Arendt gondolat{t, miszerint a mi évsz{zadunkban a zsidók a népek történelmi j{tékainak egyenrangú résztvevői voltak, a r{juk zuhant borzalmas katasztrófa pedig nemcsak az emberiség ellenségei {ltal kiötlött gonosz terv következménye volt, hanem a zsidós{g, vezetőinek és cselekvő rétegének hatalmas végzetes tévedése is.” [174] Szintén Hannah Arendt „a katasztrófa okait mag{ban a zsidós{gban (is) kereste... Fő érve: a korszerű antiszemitizmus a zsidóknak az európai {llammal és t{rsadalommal szembeni különleges viszony{nak volt az egyik következménye”; a zsidók „képtelennek bizonyultak a nemzet{llamon belüli erőviszonyok eltolód{s{nak, és a növekvő szoci{lis feszültségeknek az értékelésére”. [175] A 70-es évek végén olvashatjuk Dan Levinnél: „Ebben a kérdésben Branover professzorral értek egyet, aki úgy tekinti, hogy a katasztrófa jelentős mértékben büntetés volt a bűneinkért, többek között a kommunista mozgalom vezetésének bűnéért. Ebben van valami.” [176] Nem, ennyire szembeötlő v{ltoz{s nem történt a zsidós{gban. A mai zsidós{g tömegei sz{m{ra ez a megközelítés sértőnek és istenk{romlónak tűnik. Sőt, ellenkezőleg: „Maga a holokauszt 557 ténye erkölcsi igazol{sul szolg{l a zsidó sovinizmus sz{m{ra. A m{sodik vil{gh{ború leckéit éppen fordítva saj{tított{k el... ezen a t{ptalajon nőtt fel és erősödött meg eszmeileg a zsidó nacionalizmus. És ez borzalmasan b{ntó. Az {ldozatnép ir{nti bűntudat és együttérzés az elkövetett bűnök557
Holokauszt (görög): teljesen elégett (holokausztosz). Az úrnak bemutatott égő tűz{ldozat megnevezése volt. A XX. sz{zadban a régi holokauszt szó új jelentést kap: a zsidós{gnak a n{cik {ltal történő, tömeges és szisztematikus megsemmisít ését értik alatta.
-[1043]-
től mentesítő búcsúcédul{v{ v{lt, amely bűnök mindenki m{s sz{m{ra megbocs{thatatlanok. Innen fakad annak a felszólít{snak az erkölcsi igazol{sa is, hogy ne keverjük össze ősi vérünket az idegenekével.” [177] A Németorsz{gban élő zsidó publicistaasszony a 80-as végén azonban azt {llapítja meg, hogy: „M{ra m{r elköltöttük Auschwitz »erkölcsi tőkéjét«.” *178+ És ugyanő egy évvel később: „A szolid erkölcsi tőke, amelyre a zsidók Auschwitzban tettek szert, m{ra m{r elfogyott”, a zsidók „m{r nem haladhatnak a vil{ggal kapcsolatos kifog{sok régi útj{n. Manaps{g m{r a vil{gnak joga van úgy beszélni a zsidókkal, mint mindenki m{ssal... a zsidók jogaiért folytatott harc nem haladóbb jellegű, mint a többi nép jogaiért folytatott. Ideje széttörni a tükröt és körülnézni: nem vagyunk egyedül a vil{gban.” [179] Az ilyen méltó, nagylelkű önkritika szintjére kellene emelkednie az orosz elméletek a XX. sz{zadi orosz történelem értelmezése sor{n a forradalmi időszak el{llatiasod{s{tól, a szovjet időszak megfélemlített közömbösségén keresztül a posztszovjet időszak fosztogató aljass{g{ig. Annak kibírhatatlanul súlyos tudat{tól, hogy ebben a sz{zadban mi, oroszok leromboltuk történelmünket haszontalan uralkodók, de saj{t alkalmatlans{gunk miatt is, és attól az emésztő aggodalomtól, hogy mindez helyrehozhatatlan is lehet, gyötrődve vegyük észre az orosz példa alapj{n is: nem a Magass{gos büntetésee ez?
-[1044]-
10. SZT[LIN HAL[LA
A 20-as évek elején az Oroszorsz{g és a zsidók című gyűjtemény szerzői előre l{tt{k: (a zsidók előtt a Szovjetunióban nyíló) „mindezek a szép t{vlatok” csak addig ilyen vonzóak, „amíg azt feltételezzük, hogy a bolsevikok meg akarnak bennünket védeni. De meg akarnak e? Gondolhatjuk-e azt, hogy olyan emberek, akik a hatalomért {rivott küzdelmükben mindent eladtak – a haz{jukkal kezdve a kommunizmusig bez{rólag –, hűségesek maradnak hozz{nk akkor is, amikor ez m{r nem lesz sz{mukra kifizetődő?” [1] Sem a 20-as, sem a 30-as években, amelyek kedvezőek voltak sz{mukra, a szovjet zsidók többsége nem követte ezt a józan figyelmeztetést. Valój{ban igaz{ból meg sem hallotta. Mindeközben pedig az orosz forradalomba beleolvadva a zsidók is sz{míthattak arra, hogy valamikor, minden forradalom törvényszerű visszavonul{s{t követve, ez a forradalom, ha csak a fark{val is, de végigcsap rajtuk. A h{ború ut{ni évek „a nehéz csalód{sok időszak{v{” [2+ v{ltak, súlyos megprób{ltat{sokat hoztak a szovjet zsidóknak. A legutolsó nyolc szt{lini év alatt: t{mad{s a „kozmopolit{k” ellen; a tudom{nyban, a művészetben, a sajtóban elfoglalt pozíciók elvesztése; a zsidó antifasiszta bizotts{g szétverése, legfontosabb tagjainak kivégzésével, és az „orvosok pere”. A totalit{rius rezsim felépítésének megfelelően a zsidó {llamigazgat{si jelenlét csökkentésének legelső kezdeményezője nem is lehetett volna senki m{s, mint Szt{lin maga. Csak tőle eredhetett az első lökés. Azonban sem Szt{lin {lnok jelleme, sem a szovjet t{jékoztat{s megkövesültsége sem engedte, hogy egyetlen hang elhangozzék, egyetlen lépés is történjen nyíltan. L{ttuk, hogy a h{ború éveiben a szovjet sajtó semmilyen form{ban sem fújt riadót a zsidók németor-[1045]-
sz{gi elpusztít{s{val kapcsolatban, sőt még leplezte is az ott történteket, óvakodva attól, hogy ennek a h{borúnak viszonyai között saj{t népe a hatalmat zsidóp{rtinak tekintse. A szovjethatalom viszonya a zsidókhoz v{ltozhatott anélkül, hogy ez évekig b{rmilyen form{ban is az agit{ciós felszínre bukkant volna. Az első v{ltoz{sok és a szolg{lati helycserék akkor még alig észrevehetően, Szt{lin és Hitler közeledésekor, 1939-ben kezdődtek. Nemcsak a zsidó Litvinovot v{ltotta fel Molotov, és megkezdődött a külügyi népbiztoss{g appar{tus{nak „megtisztít{sa”, hanem a diplom{ciai iskol{k és a katonai akadémi{k kapuja is bez{rult a zsidók előtt. Néh{ny évnek kell eltelnie azonban addig, amíg kívülről is észrevehetővé v{lik a zsidók eltűnése a külügyi népbiztoss{gból, és befoly{suk lényeges csökkenése a külkereskedelmi népbiztoss{gban. A szovjet p{rton belüli mozg{sok titkoss{ga miatt azokban az időkben senkinek sem volt tudom{sa arról, hogy m{r 1942 végétől az agit.-prop. appar{tusa titkos erőfeszítésekbe kezdett, hogy kiszorítsa a zsidókat az olyan művészeti központokból, mint a nagyszính{z, a moszkvai konzervatórium, a moszkvai filharmónia, ahol – az 1942 nyar{n Alekszandrov, az agit.-prop. Vezetője {ltal a KB-ba eljuttatott feljegyzés szerint – minden „majdnem teljes egészében nem orosz személyek kezében van”, az „oroszok pedig nemzeti kisebbségbe kerültek”. *3+ Később kísérletek történtek arra, hogy „felülről kezdjenek... valamely nemzetiségi-személyzeti {talakít{st, amely a gyakorlatban mindenekelőtt a zsidók kiszorít{s{ra ir{nyult az igazgat{si szervezetekből”. [4] Szt{lin az évek sor{n a helyzettől függően hol t{mogatta, hol visszafogta ezeket az erőfeszítéseket. A h{borús időszak zsidókkal kapcsolatos feszültsége a h{ború ut{ni visszaköltöztetés sor{n is megnyilv{nult. Szibéri{ban és Közép-[zsi{ban a zsidókat bar{ts{gtalanul fogadta az ottani környezet, és a h{ború ut{n szinte csak a közép-{zsiai közt{rsas{gok főv{rosaiban telepedtek le zsidók, a többiek visszafelé indultak, de m{r nem a saj{t kor{bbi v{rosaikba és kisv{rosaikba tértek vissza, hanem a nagyv{rosokba. *5+ A visszatérő menekültek legnagyobb {radata Ukrajn{ba tartott, éppen ott fogadta azonban legink{bb őket a lakoss{g ellenszenve. -[1046]-
Főképpen a visszatérő főnökséget vagy az irigyelnivaló lak{sok tulajdonosait; ehhez hozz{jött még a megsz{llt területeken nemrég alkalmazott hitleri hírverés t{lfűtöttsége. Hruscsov, aki 1943 végén {llt Ukrajna élére (akkor az ukr{n kommunista p{rt első titk{ra és Ukrajna népbiztosi tan{cs{nak elnöke) nemcsak semmit sem szólt erről nyilv{nos beszédeiben, ink{bb hallgatott a zsidóknak a megsz{ll{s évei alatti sors{ról, hanem be is tartotta az Ukrajn{ra vonatkozó titkos utasít{st: zsidókat tilos felvenni felelős {ll{sokba. Ruzsa-Godesz régi kommunista zsidóasszony, aki az egész hitleri megsz{ll{st Helminska lengyel név alatt élte {t, elbeszélése szerint a visszav{gyott kommunist{k visszatértével nem tal{lt munk{t zsidó sz{rmaz{sa miatt. Hruscsov ezt az időnként r{ jellemző szókimond{ssal meg is magyar{zta: „A zsidók a múltban sz{mos bűnt követtek el az ukr{n nép ellen. A nép gyűlöli őket ezért. A mi Ukrajn{nkban nincs szükség zsidókra... (ők) jobban tennék, ha nem térnének ide vissza. Ink{bb menjenek Birobidzs{nba... Ez Ukrajna. És nem szeretnénk, ha az ukr{n nép a szovjethatalom visszatérését a zsidók visszatértével azonosítan{.” [6] „Kijevben 1945 szeptemberének elején az NKVD egyik zsidó őrnagy{t kegyetlenül megverte két katona. A tiszt lelőtte t{madóit, ami ut{n megkezdődött a zsidók tömeges verése, ötüket megölték.” *7+ A forr{sok m{s, hasonló esetet is említenek. [8] Ahogy a Szocialisztyicseszkij vesztnyik írta: a h{ború alatt kiéleződött zsidó „nemzeti érzés élesen reag{lt az antiszemitizmus nagysz{mú megnyilv{nul{s{ra, és az antiszemitizmus ir{nti, még gyakrabban előforduló közömbösségre”. [9] L{m, mennyire jellemző ez a motívum: az antiszemitizmus ir{nti közömbösség szinte ugyanannyira felh{borító, mint az antiszemitizmus. Igen, a saj{t bajaiktól megkínzott embereknél és népeknél gyakran esik vissza a m{sok baja ir{nti együttérzés f{jdalomküszöbe. A zsidók sem képeznek kivételt; jogosan jegyzi meg a mai szerző: „Remélem, hogy engem, mint zsidó nőt, aki tudat{ban van saj{t gyökereinek és természetes módon megtal{lta saj{t helyét Izraelben, nem fognak elfogults{ggal v{dolni, ha arra emlékeztetek, hogy saj{t -[1047]-
szörnyű szerencsétlenségeink idején a zsidó művészek nem léptek fel a kitelepített krími és kauk{zusi népek védelmében.” [10] Miut{n a Vörös Hadsereg 1943-ban felszabadította a Krímet, „Moszkv{ban a zsidó elit köreiben elkezdtek beszélni a 20-as évek krími terveinek elengedhetetlen újj{születéséről”, vagyis a zsidók Krímbe költöztetéséről. A szovjet korm{ny nem vetett véget ezeknek a törekvéseknek abban a reményben, hogy „az amerikai zsidók bőkezűbben fogj{k {ldozni doll{rjaikat a Vörös Hadsereg jav{ra”. Az Egyesült [llamokban 1943 nyar{n tett diadalmas körutaz{suk sor{n Michoels és Fefer, Molotov szóbeli beleegyezése alapj{n t{rgyalhattak az amerikai cionist{kkal a zsidók Krímbe költözésének pénzügyi t{mogat{s{ról. A krími zsidó közt{rsas{g létrehoz{s{nak gondolat{t t{mogatta az akkor külügyminiszter-helyettes, nagyhatalmú Lozovszkij is. [11] A zsidó antifasiszta bizotts{g (JAK) m{s tervvel is rendelkezett: a zsidó közt{rsas{got a kitelepített Volga menti németek közt{rsas{ga helyén létrehozni (ahol, amint az előző fejezetben l{ttuk, a németek kitelepítése ut{n zsidó telepek jöttek létre). Markis Eszter, Perec M{rkis JAK-tag özvegye al{t{masztja, hogy Markis levelet nyújtott be „a kor{bbi Volga menti német közt{rsas{g területének {tad{s{ról a zsidóknak”. [12] A politikai bizotts{gban „a JAK-hoz a legjóindulatúbban Molotov, Kaganovics és Vorosilov” {lltak hozz{. *13] És „a szóbeszéd szerint a politikai bizotts{g némely tagja... hajlott erre (a krími ötletre)”. [14+ Michoels, Fefer és Epstein 1944. febru{r 15-én memorandumot küldtek Szt{linnak erről. (P. Szudoplatov verziója szerint: hab{r Szt{lin m{r kor{bban elhat{rozta, hogy kitelepíti a tat{rokat a Krímből, ez a döntése csak febru{r 14-én érkezett meg Berij{hoz végrehajt{sra *15+, úgyhogy a memorandum éppen idejében érkezett.) Ez volt a zsidó remények csúcspontja. G. B. Kosztircsenko a korszak kutatója írja: a JAK vezetői „eufóri{ba estek. Azt kezdték érezni (különösen Michoels és Fefer nyugati utaz{sa ut{n), hogy az {ltaluk alkalmazott közismert r{menősség könnyen ahhoz vezethet, hogy – miként az amerikai zsidó elit – ők is befoly{solhatj{k a kor-[1048]-
m{nyköröket, és részt vehetnek az {llam politikai ir{nyvonal{nak alakít{s{ban a szovjet zsidók érdekében.” [16] Szt{lin azonban nem engedélyezte a krími tervet, nem is tetszhetett neki, tekintetbe véve a Krím stratégiai jelentőségét. A szovjet vezetők, akik éppen az Amerika elleni h{borúra sz{mítottak, valószínűleg azt feltételezték, hogy egy ilyen h{ború esetén a Krím sűrű zsidó lakoss{ga esetleg szimp{ti{t mutatna az Egyesült [llamok ir{nt. (Azt mesélik, hogy az 50-es évek elején némely letartóztatott zsidónak ezt mondt{k a GB vizsg{lói: „Hiszen nem fogtok Amerika ellen harcolni? Teh{t, az ellenségeink vagytok.”) Hruscsov hasonlóképpen gondolkozott, sőt, 10 év múlt{n a Szovjetunióban kifejezetten a zsidó kérdéssel foglalkozó kanadai kommunista küldöttségnek kijelentette: a Krím „nem v{lhat a zsidó betelepülés központj{v{, mivel e terület h{ború esetén a Szovjetunió elleni harc lehetséges színtere”. [17] A JAK közbenj{r{sa a krími területek zsidók sz{m{ra történő {tad{s{ról, nemsok{ra a JAK tagjainak a „haza{rul{s” elkövetését célzó sz{ndéka bizonyíték{ul szolg{lt. A h{ború végén – alapvetően ok-rajnai indíttat{sra – a hatalom köreiben ismét megélénkült a Birobidzs{nba való költöztetés ötlete. Néh{ny szervezett szerelvény indult 1946-1947-ben oda. Mintegy 5-6 ezer ember, és még valamennyi külön{lló csal{ dokkal odavonatozott, *18+, de jó részük csalódottan visszatért. Ez az {tköltöztetési mozgalom 1948-ban meg is rekedt. Azt{n pedig a szt{lini politika {ltal{nos fordulata idején megkezdődött a csekély sz{mú birobidzs{ni zsidó vezető letartóztat{sa (a v{dak: a zsidó kultúra erőszakos terjesztése, r{kényszerítése a nem zsidó lakoss{gra, és – természetesen – kémkedés, valamint Birobidzs{n elszakít{s{nak és jap{nhoz csatol{s{nak terve). Lényegében ezzel végződött a Birobidzs{nban létrehozandó zsidó telepek története. A 20-as évek végén úgy tervezték, hogy az 1. ötéves terv alatt 60 ezer zsidót telepítenek be. E tervből 1959-re 14 ezer fő valósult meg, vagyis a terület lakoss{g{nak 9%-a. [19] Viszont Ukrajn{ban jelentős ínértékben a zsidók jav{ra v{ltozott a helyzet. A hatalom, miut{n kíméletlen harcot kezdett Bandera követőivel, m{r nem foglalkozott annyira az ukr{n nacionalista tö-[1049]-
rekvésekkel; 1946 végén, különösebb nyilv{noss{g nélkül, a kommunista p{rt „apr{nként kamp{nyt kezdett az antiszemitizmus ellen, fokozatosan r{szoktatva a lakoss{got arra, hogy különböző munkatej-ületeken a zsidókat felelős {ll{sokba helyezik” a tan{csi és a gazdas{gi intézményekben. Ugyanekkor 1947 elején az ukr{n kommunista p{rtot Hruscsov kezéből (rövid időre) Kaganovics kezébe adt{k {t. A zsidókat p{rtfunkciókra is kezdték jelölni, „különösen jellemző, ebből a szempontból, egy zsidó kinevezése... a zsitomiri területi p{rtbizotts{g titk{r{v{”. [20] Sok zsidó volt azonban jogosan bizalmatlan a hatalom, és az új helyzet ir{nt. És amikor, nem sokkal a h{ború befejezése ut{n elkezdődött a kor{bbi lengyel {llampolg{rok visszatelepítése Lengyelorsz{gba, akkor sz{mos nem lengyel zsidó is „sietett kihaszn{lni ezt a lehetőséget”, és odaköltöztek. *21+ (Az m{r m{sik eset, hogy mi is történt azt{n Lengyelorsz{gban: a h{ború ut{ni lengyel b{bkorm{nyban, az {ltala összeszedett korm{nyzatban és a lengyel KGBben jelentős zsidó túlsúly alakult ki és ez később megint csak súlyos következményekkel j{rt a lengyel zsidókra nézve. Igen, a h{ború ut{n a többi kelet-európai orsz{gban is megjelentek a saj{t konfliktusaik: „mindezen orsz{gok gazdas{gi életében a zsidók igen jelentős szerepet j{tszottak”, elvesztették vagyonukat Hitler alatt, amikor pedig a h{ború ut{n mindezen orsz{gokban „k{rpótl{si törvények születtek... (azok) nagysz{mú új tulajdonos érdekét sértették”. A visszatért zsidók saj{t, a kommunist{k {ltal nem {llamosított v{llalataik visszaad{s{t követelték, ami a zsidók ir{nti ellenségesség újabb hull{m{t v{ltotta ki. [22]) Mindeközben a zsidó vil{gtörténelem legfontosabb eseménye – Izrael [llam megszületése – zajlott. Amikor 1946-47-ben a cionist{k összevesztek az angolokkal, Szt{lin, valószínűleg britellenes sz{mít{sból, siker esetén pedig saj{t t{mogatói b{zis létrehoz{sa végett, az előbbiek p{rtj{t fogta. Az 1947. év folyam{n Szt{lin Gromikón 558 keresztül az ENSZ-ben aktívan t{mogatta Palesztina területén a függet558
Gromiko, Andrej Andrejevics: A Szovjetunió nagykövete az USA-ban, NagyBritanni{ban, a Szovjetunió {llandó képviselője az ENSZ Bi ztons{gi Tan{cs{ban, külügyminiszter.
-[1050]-
len zsidó {llam létrehoz{s{nak gondolat{t, csehszlov{k fegyverrel is segítette. A Szovjetunió 1948 m{jus{ban pedig két nap alatt de jure559 elismerte az Izrael {ltal meghirdetett függetlenséget, és elítélte az Izrael elleni arab megmozdul{sokat. Nem sz{mított viszont Szt{lin arra, hogy ettől a t{mogat{stól mennyire megnő a szovjet zsidók nemzeti öntudata. Sokan felszólított{k a JAK-ot, hogy kezdjen gyűjtést az izraeli hadsereg jav{ra, m{sok önkéntesnek akartak jelentkezni. A JAK-hoz fordultak az ön{lló zsidó hadoszt{ly létrehoz{s{nak gondolat{val is. [23] Az érzések ilyetén sz{rnyal{sa idején érkezett Moszkv{ba Golda Meir, Izrael első nagyköveteként 1948 szeptemberében és viharos ujjong{s fogadta a moszkvai zsinagóg{kban, és egy{ltal{n a moszkvai zsidók köreiben. És rögtön sokan a fentiek közül Izraelbe való {ttelepedési kérelmet adtak be. A szovjet zsidós{gban a katasztrófa megerősítette és felerősítette a nemzeti öntudatot, amelynek mértékére Szt{lin valószínűleg nem sz{mított. Kiderült, hogy saj{t {llampolg{rai tömegesen akarnak odatelepülni? És Izrael [llam, úgy tűnik, Nyugat-p{rti lesz? Ott gyorsan nőtt az amerikai jelenlét és befoly{s, miközben a Szovjetunió kezdte elveszíteni az arab vil{g t{mogat{s{t? (Egyébként Izraellel „az elhidegülés kölcsönös volt. Izrael egyre gyakrabban fordította tekintetét legfőbb t{masza, az amerikai zsidós{g felé”.) [24] Bizony{ra a zsidó nemzeti érzés ekkora fell{ngol{s{tól megijedve Szt{lin – 1948 végétől, és h{tramaradó éveire – jelentősen v{ltoztatott zsidópolitik{j{n. Először azonban, ahogy szokta: élesen – de nem messzehangzóan –, gyökeresen, de csak kis oldallépésekkel. B{rmilyen oldalazóak is voltak azok a lépések, a zsidó vezetők sz{m{ra a levegőben érződött a nyugtalans{g. Girsch Szmoljar, a Volksstimme című lengyel zsidóújs{g akkori szerkesztője később viszszaemlékezett „arra a p{nikra, ami a h{ború ut{n elfogta a zsidó kommunist{kat”. Kétségbe volt esve Emmanuil Kazakevics és m{s zsidó írók. Ehrenburg asztal{n Szmoljar „egy halom levelet (l{tott),
559
De jure (latin): a törvény betűje, azaz jog szerint.
-[1051]-
folyamatos f{jdalomki{lt{st az orsz{gban elharapózott zsidóellenes hangulat miatt”. [25] Amint az jóval később kiderült, éppen ebben az időben szórt{k szét az I. Ehrenburg és V. Grossman {ltal össze{llított Fekete könyv szedését, ez a könyv a szovjet zsidók pusztul{s{ról és szenvedéséről szólt a Szovjetunió Németorsz{g elleni h{borúja sor{n. És az 1948. szeptember 21-i Pravd{ban Golda Meir dicsőséges megérkezését ellensúlyozandó egy nagy, rendelésre készült cikk jelent meg: a zsidók egy{ltal{n nem nemzet, és beolvad{sra ítéltettek. [26] A cikk nemcsak a szovjet zsidós{g köreiben keltett riadalmat, hanem még Amerik{ban is. És a kezdődő hidegh{borúban 560 „a zsidók megkülönböztetettsége a Szovjetunióban” v{lt a Nyugat egyik legfőbb szovjetellenes ütők{rty{j{v{. Mindeközben tov{bbra is ott magasodott a német h{ború szükségleteire létrehozott JAK, hivatalos szervezetével (mintegy 70 tag, saj{t {llom{nyi appar{tussal, újs{ggal, kiadóval), és v{lt minden szovjet zsidó mintegy szellemi és fizikai képviseletévé mind az SZKbP KB, mind pedig a Nyugat előtt. „A JAK vezetőinek sok minden meg volt engedve: tisztességes fizetés, külföldi publik{ciók és az ezért j{ró honor{riumok, külföldről érkező aj{ndékok és csomagok fogad{sa és eloszt{sa, és végül a külföldi út.” A JAK körül „először elit jellegű, a csúcsokat érintő, majd pedig egyre terebélyesedő zsidó nemzeti mozgalom bontakozott ki”, [27+ a JAK m{r a zsidó nemzeti ön{llós{g jelképévé kezdett v{lni. Ekkor kellett nekifognia Szt{linnak, hogy a sz{m{ra akad{lly{ v{lt intézménytől megszabaduljon. A legkiemelkedőbb figur{val kezdte, Lozovszkijjal, a Szovinformbüro (szovjet inform{ciós iroda) vezetőjével, aki (az 1945 július{tól a JAK felelős titk{r{v{ kinevezett Fefer szavai szerint) „a JAK
560
Hidegh{ború: {llamok közötti feszült v. ellenséges viszony, amely gazdas{gi és politikai form{ban nyer kifejezést, és kevés v{lasztja el a „meleg” vagy fegyveres h{borútól. Az ilyen politika célja az egyik oldal erejének növelése és az ellenfél gyengítése, főleg a katonai és fegyverkezési fölény tekintetében. Ezért {ltal{ban ezzel a kifejezéssel írj{k le a SZU és a nem kommunista nyugati nagyhatalmak – főleg az USA – 1945 és a 60-as évek közepe, vége között fenn{llt viszony{t, amelyet a fokozódó nukle{ris fegyverkezési verseny jellemzett.
-[1052]-
ihletője volt... teljes {ttekintése volt minden tevékenységéről, és gyakorlatilag a szervezet vezetője”. A KB agit.-prop.-ja 1946 nyar{n ellenőrző bizotts{got küldött a Szovinformbüróba, amely megv{dolta azt, hogy „az appar{tus elszennyeződött... (benne) a zsidók koncentr{ciója megengedhetetlenül magas”. Lozovszkijt megfosztott{k a külügyminiszter-helyettesi beoszt{s{tól (amint Litvinovot és Majszkijt is), 1947 nyar{n pedig lev{ltott{k a Szovinformbüro éléről is. [28] Ezek ut{n sort kerítettek a JAK-ra is. A KB ellenőrző bizotts{ga 1946 szeptemberében meg{llapította, hogy a JAK ahelyett, hogy „harcos t{madó ideológiai harcot folytatna a nyugati, és mindenekelőtt a cionista hírveréssel... a burzso{ cionist{k és bundist{k vonal{t t{mogatja, és lényegében... az egységes zsidó nemzet reakciós eszméjéért sz{ll síkra”. A KB 1947-ben azt az utasít{st adta ki, hogy „a Szovjetunió zsidó lakoss{ga körében végzett munka nem tartozik a [JAK] kötelességei közé. A bizotts{g figyelmét »a nemzetközi reakció és cionista ügynökei {ltal folytatott prób{lkoz{sok elleni harcra kell összpontosítania«„. [29] Ez az időszak azonban éppen egybeesett a Szovjetunió Izrael melletti politik{j{val, és a JAK-ot nem oszlatt{k fel. Michoels pedig, a JAK elnöke „a szovjet zsidós{g inform{lis vezetője kénytelen volt elbúcsúzni a kremli nemzetiségi politik{nak a dikt{tor rokons{g{n keresztüli befoly{sol{s{val kapcsolatos illúzióitól” (a rokons{g alatt elsősorban Grigorij Morozovot, Szt{lin vejét kell érteni). A leghatékonyabb segítséget azonban P. Sz. Zsemcsuzsina, Molotov felesége, akit 1949 elején tartóztattak le, és Vorosilov felesége nyújtotta. Ez utóbbi, Jekatyerina Davidovna (Golda Gorbman) fanatikus bolsevista, akit még ifjúkor{ban kiközösítettek a zsinagóg{ból”. Abakumov jelentése szerint Michoelst „a vezérrel kapcsolatos személyes adatok gyűjtésével” gyanúsított{k. *30+ És egy{ltal{n, az MGB verziója szerint „fokozott érdeklődést mutatott a szovjet korm{ny vezetőjének mag{nélete ir{nt”. A JAK vezetősége pedig „az amerikai hírszerzés utasít{s{ra inform{ciót gyűjtött J. Szt{lin és csal{dj{nak életéről”. [31] Szt{linnak azonban nem felelt meg Michoels nyílt t{rgyal{sa, tekintélyének nagys{ga miatt, és Michoels végzete 1948 janu{rj{ban teljesedett -[1053]-
be egy „baleset”-nek {lc{zott gyilkoss{ggal. A szellemi vezető hal{la megr{zta és megdöbbentette a szovjet zsidós{got. A tov{bbiakban fokozatosan dőlt el a JAK sorsa is. Helyiségeit 1948 végén lepecsételték, az iratokat elsz{llított{k Lubjank{ra, bez{rt{k az újs{got és a kiadót. Ezut{n letartóztatt{k Fefert és Süsskint – a JAK kulcsfigur{it – mélységes titokban, és a letartóztat{s tényét sok{ig hivatalosan c{folt{k. Lozovszkijt 1949 janu{rj{ban tartóztatt{k le, febru{rban pedig a JAK tov{bbi neves tagjait. Egész 1949 folyam{n folyt intenzív kihallgat{suk, de 1950 elején a vizsg{lat elakadt. (Igaz, a kiegyensúlyozotts{g szt{lini felfog{sa értelmében ebben az időben éppen a leningr{di felső vezetés – „a Kuznyecov-Rogyionov-Popkov p{rtellenes csoport” – orosz nacionalista kísérleteinek szétverése történt. De azok a kísérletek, a szétzúz{s és ennek jelentősége a történelemben szinte észrevétlen maradt, hab{r az 1950 elején kezdődött „leningr{di per”-ben „letartóztattak, majd kivégeztek mintegy 2 ezer p{rttagot”. [32]) Majd 1949 janu{rj{ban kerülővel és oldallépésekkel, mintegy jelentéktelen kérdésről írt nagy szerkesztőségi cikket a Pravda „a szính{zi kritikusok hazafiatlan csoportj{ról” [33] (egy nap kihagy{ssal pedig egy r{menősebb cikkel a Kultura i zsiznyben (Kultúra és az Élet.) *34+), Szt{lin parancs{ra megkezdődött a zsidók kiszorít{sa a szovjet kultúr{ból, kezdve orosz művészneveik felfedésével. A Szovjetunióban pedig „sz{mos szovjet zsidó {lc{zta zsidós{g{t oly művészien”, hogy „egyszerűen túl kemény dió a kihal{sz{suk”, magyar{zza egy mai zsidó folyóirat szerkesztője is. [35] Ez a Pravdabeli cikk hosszú, alig ismert előtörténettel rendelkezik. Még 1946-ban a KB appar{tusi jelentéseiben szerepel, hogy „a 29 szính{zi kritikus közül, alak a sajtóban szính{zi kérdésekről írnak, csak 6 az orosz. A megfogalmaz{sba mintegy bele volt értve, hogy a többi kritikus többsége zsidó.” Nyugtalans{got érezve, ugyanazon év novemberében, még mindig „magukat a p{rt magas bizalm{val felruh{zott személyeknek érezve, némely szính{zi kritikus, győzelmét biztosítottnak vélve nyílt konfront{cióba keveredett Fagyejevvel” *36+, a szovjet írók szövetségének mindenható fejével, Szt{lin -[1054]-
kedvencével. És akkor csat{t veszítettek. És az ügy hosszú időre elaludt, de 1949-ben felébredt. Végiggurult a kamp{ny az újs{gokban, a p{rttaggyűléseken. G. Aronson a zsidók helyzetéről „Szt{lin kor{ban” írt {ttekintésében így beszél: „Ennek a kamp{nynak az volt a célja, hogy kiszorítsa a zsidó értelmiség képviselőit a szovjet élet minden pórus{ból... A besúgók diadalmas k{rörömmel fejtették meg a felvett neveket. Kiderült, hogy Je. Holodov valój{ban Meyerovics, Jakovlev Holzman, Melnyikov Milman, Jasznij Finkelstein, Viktorov Zlocsevszkij, Szvetov Scheidman stb. A Lityeraturnaja gazeta (Irodalmi Újs{g)... fokozottan foglalkozott a leleplezéssel.” [37] Meg kell hagyni, hogy Szt{lin sebezhető és a tömegeket erősen ingerlő pontot tal{lt. Szt{lin azonban nem volt együgyű, hogy csak úgy egyenesen kibökje, „zsidók”. A „szính{zi kritikusok csoportja” adta az első löketet, és attól fogva széles körű és hosszan tartó kamp{ny kezdődött a „kozmopolit{k” ellen (a szovjetek földhözragadt korl{tolts{g{ra jellemzően belekötöttek ebbe a tal{ló kifejezésbe, és meglovagolt{k). A „»kozmopolit{k«, akik ellen indított{k ezt a t{mad{st, kiz{rólag zsidók voltak. Nem volt olyan terület, ahol ne fedeztek volna fel »kozmopolit{kat«... Emellett mindny{jan loj{lis szovjet emberek voltak, akiket semmi szovjetellenességgel sem gyanúsítottak meg, és alak szerencsésen túlélték a Jagoda- és a Jezsovféle nagy tisztogat{sok időszakait. Néh{nyan jelentős munkaviszonnyal és befoly{ssal rendelkeztek, m{sok jelentős nevet szereztek szakm{jukban.” [38] A „kozmopolit{k” leleplezése azt{n {tlendült az orosz „elsőbbség” idióta, nevetségessé v{lt felmagasztal{s{ba mindenhol, a tudom{ny, a technika és a kultúra minden területén. Egyébként a „kozmopolit{kat” rendszerint nem tartóztatt{k le, hanem nyilv{nosan megal{zt{k és kikergették az ideológiai és kultur{lis sajtóorg{numok szerkesztőségéből, a TASZSZ-ból, az irodalmi főigazgatós{gról, az irodalmi főiskol{król, szính{zakból, filharmóni{kból, valakit a p{rtból is, és a „kozmopolit{k” nyomtatott anyagait le{llított{k. A nyilv{nos kamp{ny pedig egyre szélesedett, egyre újabb neveket és tevékenységi köröket nyelt el. „Kozmopolitizmus” v{dj{val -[1055]-
zsidóellenes tisztogat{sokat rendeztek a tudom{nyos akadémia intézeteiben, a filozófiai intézetben (ahol a kl{nok harca régóta izzott), a közgazdas{gi, a jogi intézetben, az SZKbP KB mellett működő t{rsadalomtudom{nyi akadémi{n, a jogtudom{nyi főiskol{n ({tterjedt azt{n az ügyészségre is). Az MGU történettudom{nyi kar{n, péld{ul még a régi, odaadó kommunista hamisítót, I. I. Minz professzort is, aki bírta Szt{lin személyes bizalm{t, akit kitüntettek Szt{lin-díjakkal is, és egy időben néh{ny tanszékkel több felsőoktat{si intézményben is, még őt is „kiki{ltott{k a történettudom{nyokba beférkőzött kozmopolit{k vezetőjének”. Őut{na pedig elkezdték „felszabadítani” az MGU nagysz{mú tudom{nyos posztj{t Minz és m{s zsidó professzorok tanítv{nyaitól. *39+ A zsidók kiszorít{sa a műszaki és az egzakt 561 tudom{nyokból fokozatosan felgyorsult. „Az 1945. év vége és az 1946. év az ehhez a szoci{lis kategóri{hoz tartozó zsidók sz{m{ra viszonylag nyugodtan telt.” A zsidóknak a szovjet tudom{nyban és iparban a h{ború időszakban j{tszott szerepét vizsg{ló kutató illusztr{ l{sként az al{bbi tényt említi: „1946-ban mérték a h{ború ut{ni időszak első komoly csap{s{t az igazgat{si appar{tus munkat{rsaira, és koholt{k az első jelentős »ügyet«. Az {ldozatok alapvetően oroszok voltak... zsidó közöttük nem volt... A vizsg{lati jegyzőkönyvekben voltak tanúvallom{sok Izrail Szolomonovics Levin, a szaratovi repülőgépgy{r igazgatója ellen is. Az igazgatót azzal v{dolt{k, hogy a szt{lingr{di csata alatt a gy{r {ltal gy{rtott repülőgépekben előforduló gy{rt{si hiba miatt két repülőezred nem tudott a levegőbe emelkedni. A tény valódi volt, nem a vizsg{lók kre{lt{k. Levint azonban sem le nem tartóztatt{k, sem el nem bocs{tott{k.” Még 1946-ban is „az új korm{nyban a népbiztosi posztokat B. L. Vannyikov, L. M. Kaganovics, Sz. Z. Ginzburg, L. Z. Mehlisz... őrizte meg. Miniszterhelyettesi posztj{n maradt majdnem minden zsidó, aki a h{ború idején népbiztoshelyettesi posztot töltött be.” A kutató a mérnökök és a műszaki értelmiség körében az első zsidó {ldozatokat 1947-ben fedezi fel. [40]
561
Egzakt (latin): szabatos, egyértelmű, pontosan meghat{rozott.
-[1056]-
A. F. Joffe akadémikus „1950-ben... kénytelen volt lemondani a fizikai és műszaki főiskola igazgatói posztj{ról, hab{r azt ő maga alapította 1918-ban, és azóta v{ltozatlanul vezette”. Majd 1951 elején a repülőgépgy{rak éléről 34 igazgatót és 31 főmérnököt v{ltottak le. „Az ebben a névsorban lévők többsége zsidó.” Amíg 1942-ben az {ltal{nos gépgy{rt{si minisztériumban (aknavető-fegyverzetek népbiztoss{ga) mintegy 40 zsidó igazgató és főmérnök dolgozott, addig 1953-ra csup{n h{rman maradtak. A szovjet hadseregben pedig „a szovjet vezetés nem korl{tozta az üldöztetéseket a zsidó t{bornokokkal szemben. A fegyverzetek és a haditechnika kidolgoz{s{val foglalkozó, alacsonyabb rendfokozatú tiszteket is elt{volított{k.” [41] A tisztogat{sok így {tterjedtek a hadiiparra, repülőgépgy{rt{sra, gépj{rműgy{rt{sra is (nem érintették azonban az atomipart), és végiggördültek mindenekelőtt az adminisztratív {llom{nyon, az igazgatókon és a főmérnökökön, majd pedig a hivatali alkalmazottakon. Az elbocs{t{sok külsőségeiben azonban soha nem szer epelt a nemzetiségi indok. Ink{bb gazdas{gi bűncselekmények, vagy külföldi rokonok, az USA-val való eljövendő összecsap{s fényében. A központi tisztogat{sok legyűrűztek vidékre is. Azoknak a tisztogat{soknak a körülményei is tipikusan szovjetek voltak (annyira ismerősek az 1930-as évek óta!): kialakult az össznépi ördögi kör, amelyben a fenyegetettek gyakran, hogy eltereljék magukról a gyanút, igyekeztek gyorsan valaki m{st megv{dolni. Az 1937-es év megismételt, mérsékeltebb vonulat{val emlékeztette a szovjethatalom a zsidókat arra, hogy igaz{ból nem is olvasztotta be, és b{rmikor meg is szorongathatja őket. „N{lunk nincs nélkülözhetetlen ember!” (Egyébként „Lavrentyij Berija toler{ns volt a zsidókhoz. Legal{bbis, amikor {llami posztokra kinevezte őket.” [42]) „A zsidók »kilökdösése« az uralkodó csoport sz{m{ra presztízst jelentő és különösen fontos termelési, igazgat{si, kultur{lis és ideológiai tevékenységből, valamint bizonyos egyetemek és főiskol{k korl{tozott felvételi r{t{ja 563 vagy elz{r{sa a zsidók elől elképesztő 562
562 563
Presztízs: tekintély, befoly{s, erkölcsi súly. R{ta (olasz, német): ar{ny, mérték, h{nyad.
-[1057]-
mértéket öltött 1948-1953-ban... a zsidók elől elz{rt{k az utat a KGB, a p{rtszervek, a hadsereg valamirevaló pozícióiba, sz{mos felsőoktat{si, kultur{lis és tudom{nyos intézményben pedig sz{zalékos norm{t vezettek be.” [43] Az „ötös ponton” keresztül nehezedett most a szovjet zsidókra az a bizonyos prolet{r kérdőív, amely – m{s pontjaival – dar{lta le az orosz nemeseket, papokat, értelmiséget és mindenfajta „kor{bbi”-t még a 20-as években. „A zsidó politikai elit csúcsa, hab{r megsérült az appar{tusi zavarkeltésben, de b{rmily furcsa, nem annyira, mint azt gondolhattuk volna”, vonja le a következtetést G. V. Kosztircsenko. „A tisztogat{sok fő csap{sir{nya a zsidó elit legnagyobb létsz{mú középrétegére, az {llamigazgat{si dolgozókra ir{nyult... valamint az újs{gírókra, professzorokra, a kreatív értelmiség egyéb képviselőire... Éppen ezek, az úgymond névleges zsidók, nemzeti gyökereiktől való szinte teljes elszakítotts{guk ellenére, ők viselték e+ a h{ború ut{ni k{dertisztogat{s egyik főcsap{s{t.” [44] Ami a tudom{nyos k{dereket illeti, a statisztikai adatok egyébként az al{bbiak: „az 1920-as évek végén a zsidók adt{k az orsz{g összes tudom{nyban foglalkoztatottj{nak a 13,6%-{t, 1937-re ez a mutató 17,5%-ra emelkedett”, [45] 1950-ben 15,4% volt (25.125 zsidó a Szovjetunió 162.508 tudom{nyos dolgozój{ból). *46+ Sz. Margolina a 80-as évek végén visszatekintve kijelenti, hogy a h{ború ut{n, a kamp{ny lendületes volta ellenére, „a magas posztokon lévő magasan képzett zsidók sz{ma még mindig ar{nytalanul magas maradt. De a »régi szép idők«-kel ellentétben ez a sz{m szemmel l{thatóan csökkent.” [47] A. M. Heifec visszaemlékszik „Budker akadémikusnak, a szovjet atombomba egyik atyj{nak önéletrajzi cikkére”. Amikor ő a kollég{ival, éjszak{kon {t, a feszültségtől eszét vesztve megszülte a szovjet {llamnak az első atombomb{t, méghozz{ éppen a „kozmopolit{k” üldözésének napjaiban, és ezek a napok voltak Budker életének „leglelkesültebb és legboldogabb” napjai. [48] De amíg „a Szt{lin-díjjal jutalmazottak között 1949-ben, mint kor{bban is jelentős sz{mú zsidó volt”, legal{bb 13 %, addig 1952-re Sz. Schwarz sz{mít{sai szerint ez a sz{m 6%-ra csökkent. *48] (A -[1058]-
Szovjetunióban tanuló zsidó egyetemist{k sz{m{ról pedig a h{ború előttől fogva egészen 1963-ig, mintegy negyedsz{zadig nem jelent meg adat; mi ezeket a következő fejezetben közöljük.) Mag{t a jiddis nyelvű zsidó kultúr{t pedig, amely a h{ború ut{n amúgy is alig tudott mag{hoz térni, 1948-1951-ben becsukt{k és elhervasztott{k. Megszüntették a t{mogat{s{t és bez{rt{k a még megmaradt zsidó szính{zakat, kiadókat, újs{gokat, könyvkereskedéseket. [50] Majd 1949-ben megszűntek a jiddis nyelvű nemzetközi r{dióad{sok is. *51] A h{ború ut{ni nyom{st megérezték a hadsereg parancsnoki posztjain {lló zsidók is, így „1953-ra majd minden zsidó t{bornok”, és „mintegy 300 ezredes és alezredes volt kénytelen nyug{llom{nyba vonulni”. [52] Amíg a letartóztatott zsidó vezetők több, mint h{rom évig ültek a Lubjank{n, Szt{lin sok{ig lépkedett óvatosan (1949-ben, nagyon idejében az első hidrogénbomb{ra is sikerült szert tennie). Jól értette, miféle nemzetközi vihar kitörését kock{ztatja a JAK-kal való lesz{mol{sakor. Azt is tudta ugyanakkor, hogy a vil{g zsidós{ga elszakíthatatlan kötelékkel kapcsolódik Amerik{hoz, személyes ellenségéhez az első h{ború ut{ni évektől kezdve, amikor visszautasította a Marschall-tervben való részvételt. A JAK-kal kapcsolatos vizsg{lat 1952 janu{rj{ban kezdődött újra. A v{dlottakat „az »amerikai zsidó nacionalista szervezetekkel« fenntartott kapcsolatokkal gyanúsított{k. Azzal, hogy ezekhez a szervezetekhez »adatokat juttattak el a Szovjetunió gazdas{g{ról«... azzal, hogy »felvetették a Krím betelepítésének, és a Krímben zsidó közt{rsas{g megalapít{s{nak kérdését«„. [53] Az ítélet 13 v{dlott: Sz. A. Lozovszkij, I. Sz. Juzefovics, B. A. Simeliovics, V. L. Süsskin; kiv{ló zsidó írók: D. R. Bergelson, P D. Markis, L. M. Kvitko, I. Sz. Fefer, D. N. Hofstein, valamint L. J{. Talmi, I. Sz. Vatenberg, Cs. Sz. Vatenberg-Osztrovszkaja, E. I. Teumin [54+ esetében hal{lbüntetés. Augusztusban pedig titkos körülmények között kivégezték őket. (Ehrenburgot, ugyanazon bizotts{g tagj{t, „lutriból”, ahogy írja, ínég -[1059]-
csak le sem tartóztatt{k, amint a ravasz David Zaszlavszkijt sem. És a zsidó írók kivégzése ut{n Ehrenburg tov{bbra is azt {llította Nyugaton, hogy még élnek, és írnak. *55]) A zsidó antifasiszta bizotts{g szétzúz{s{t ugyanolyan titkosan „csatolt” ügyek kísérték, 110 embert tartóztattak le, közülük 10-et kivégeztek, S-en a vizsg{lat sor{n haltak meg. [56] Ezt követően pedig 1952 őszétől kezdve Szt{lin nyílt harcot kezdett: megkezdődtek a letartóztat{sok a zsidók között; 1952 októberében Kijevben az orvosprofesszorok között, valamint a kijevi irodalmi körökben. Ennek .rögtön híre ment a szovjet zsidók között és külföldön. Október 17-én az Amerika Hangja m{r „tömeges megtorl{sok”-ról beszélt a szovjet zsidók körében. *57+ A szovjet „zsidókat hal{los borzalom kerítette hatalm{ba”. [58] És rögtön ezut{n, nyomban, novemberben Pr{g{ban kezdődött egy szt{lini stílusú hangos „minta”-per, melynek v{dlottai: Slansky, a csehszlov{k kommunista p{rt első titk{ra, zsidó, és az {llami és p{rtvezetők egy csoportja. A pernek nyíltan zsidóellenes jellege volt, elhangzottak a „vil{got igazgató” zsidók nevei, mint Ben-Gurioné, Morgentaué, és amerikai csatlósaiké, Trumané és Achesoné. Itt 11 embert, közöttük 8 zsidót akasztottak fel. Levonva a tanuls{gokat, K. Gottvald ezt mondta: „A vizsg{lat és a per folyam{n... űj csatorn{t sikerült felt{rnunk, amelyen az {rul{s és a kémkedés behatol a kommunista p{rtba. És ez a cionizmus.” [59] Mindeközben m{r 1951 nyar{tól suttyomban melegítették az „orvosok ügyét”, híres Kreml-közeli orvosok elleni v{d arról, hogy a vezéreket bűnös módon gyógykezelték. Az {llambiztons{g sz{m{ra ez nem volt újdons{g, mivel m{r az 1937-es „Buharin-perben” hasonlóval v{dolt{k D. D. Pletnyov professzort, L. G. Levid és I. N. Kazakov orvosokat, és a hiszékeny szovjet tömegek m{r akkor szörnyülködtek a rettenetes terv hallat{n. Nem voltak restek m{sodj{ra is megismételni ugyanazt a forgatókönyvet. A v{dlottak összetétele szerint az „orvosok ügyé”-nek, amelyről később annyi minden kitudódott, kezdetben nem volt kiz{rólag zsidóellenes felhangja. Nagynevű orosz orvosok is szerepeltek benne. Az ügyet valój{ban Szt{lin {ltal{nos lelki zavara, összeesküvé-[1060]-
sektől való félelme, az orvosok ir{nti bizalmatlans{ga t{pl{lta, különösen egészsége rosszabbra fordult{val. A neves orvosokat csoportokban 1952 szeptemberétől kezdve tartóztatt{k le. A vizsg{lat a gyanúsítottak kegyetlen verésével, leg vadabb v{dakkal kezdődött és a tov{bbiakban egyre ink{bb {tment a „kémterrorista összeesküvés külföldi hírszerzői kapcsolatokkal”, „amerikai bérencek”, „fehér köpenyes diverz{nsok”, „burzso{ nacionalizmus” verzióba, vagyis az éle a zsidók ellen fordult. Conquest A nagy terrorban végigköveti ezt a külön{lló tragikus sz{lat: magas rangú orvosok. A Kujbisev hal{l{ról szóló – hamis – z{rójelentést 1935-ben al{írt{k: G. Kaminszkij egészségügyi népbiztos, I. Hodorovszkij, L. Levin. Majd 1937-ben ugyanők az ugyanannyira hamis z{rójelentést Ordzsonikidze hal{l{ról. M{r csak a titok ismerete miatt is ugyan mi v{rhatott r{juk még, a hal{lon kívül? Conquest írja: Levin doktor még 1920-tól együttműködött a Csek{val, „dolgozott Dzerzsinszkijjel, Menzsinszkijjel és Jagod{val... »l{ttam... hogy ennek az intézménynek a vezetője megbízik bennem«... Levint tulajdonképpen... Jagoda NKVD-s munkat{rsainak köréhez sorolhatjuk”. Nem messze tőle olvasunk egy erkölcsi prédik{ciószerűt is: „A tekintélyes orvosok között, akik (1937 ben) tanúskodtak Pletnyov (orvosprofesszor) ellen, és ellene szóló dühödt t{mad{sokkal teli hat{rozatokat irk{ltak al{, megtal{ljuk M. Vovszi, B. Kogan és V. Zelenyin nevét is. Azokét, akik... 1952-53-ban maguk mentek az MGB kínvallat{sai elébe a »bűnöző orvosok perében«„, mint a m{sik két orvos, N. Seresevszkij és V. Vinogradov is, akik al{írt{k a Menzsinszkij hal{l{ról szóló megfelelő szakértői véleményt. *60+) A Pravda és az Izvesztyija 1953. janu{r 3-{n közölte a TASZSZ közleményét a „bűnöző orvosok csoportj{nak” letartóztat{s{ról. A v{d súlyos fenyegetésként hangzott az egész szovjet zsidós{g sz{m{ra. Ugyanitt, a gunyoros szovjet szok{soknak megfelelően, a neves szovjet zsidókat arra kényszerítenék, hogy al{írj{k a Pravd{ban megjelent a zsidó „burzso{ nacionalist{k” fondorlatait a legélesebben elítélő, és a korm{ny lépéseit helyeslő levelet. A levél alatt néh{ny tucat al{ír{s {llt. (Többek között al{írta M. Romm, D. Ojsztrah, Sz. Marsak, L. Landau, V. Grossman, E. Gilels, I. Dunajevszkij. Ehrenburg először nem írta al{, elég b{tor volt hozz{, hogy levelet írjon -[1061]-
Szt{linnak: „a tan{cs{t szeretném kérni”. Csalafintas{g kellett itt a jav{ból. Sz{m{ra, Ehrenburg sz{m{ra vil{gos, hogy „zsidó nemzet nincsen”. Egy{ltal{n, az egyetlen kiút a beolvad{s. A zsidó nacionalizmus „elkerülhetetlenül {rul{shoz vezet”; azt is tudja, hogy az al{ír{sra elé tett levelet veszélyes módon értelmezhetik „haz{nk ellenségei”. Viszont „magam nem tudom megoldani ezeket a kérdéseket”, de ha a „vezető elvt{rsak azt üzenik nekem... (hogy al{ír{som) kív{natos... (és) hasznos haz{nk védelme, és a békemozgalom sz{m{ra, akkor azonnal al{írom”. [61]) A hűségnyilatkozat tervezetét a KB appar{tusa kínlódta ki, amíg l{gyabb és jovi{lisabb 564 külsőt adtak neki. A levél azonban mégsem jelent meg a sajtóban. Tal{n a nyugati közvélemény felh{borodott, érzelemkitörése következtében „az orvosok ügye” még Szt{lin végnapjaiban – van erre utaló jel – kezdett lefékeződni. *62+ Nyilv{nos bejelentése ut{n „»az orvosok ügye« a zsidó orvosok széles körű üldözéséhez vezetett az orsz{g egész területén. Az orsz{g különböző v{rosaiban az {llambiztons{gi szervek gy{rtott{k az orvospereket... Az egész orsz{gban a zsidó orvosok féltek bemenni a munkahelyükre, p{cienseik pedig féltek hozz{juk j{rni kezelésre.” [63] A „kozmopolita” kamp{ny ut{n jött az „orvosok peré”-vel kapcsolatos „népharag” időben esedékes mennydörgése, amely természetesen megfélemlített sz{mos szovjet zsidót. Így jött létre az a szóbeszéd (amely később rögzült a fejekben), miszerint Szt{lin arra készült volna, hogy a zsidókat kitelepíti Szibéria és Észak isten h{ta mögötti vidékeire, ezt a félelmüket az is t{pl{lta, hogy a h{ború ut{n Szt{lin egész népeket telepített ki. Legfrissebb munk{j{ban G. B. Kosztircsenko történész, Szt{lin „zsidó” politik{j{nak alapos kutatója igen alaposan megc{folja a „kitelepítési mítoszt”, r{mutatva, hogy ezt sem akkor, sem azóta semmiféle tény sem t{masztja al{, sőt Szt{lin még elvi szinten sem tudott volna végrehajtani ilyen kitelepítést. [64]
564
Jovi{lis (latin): ny{jas, kedélyes.
-[1062]-
Megdöbbentő azonban, mennyire meg voltak szédítve a szovjet zsidós{g azon körei, amelyek ellenkezés nélkül {tadt{k magukat a szovjet-kommunista ideológi{nak. Sok évvel később mondta nekem Sz. K.: „Egyetlen olyan tett sincs az életemben, amit annyira szégyellenék, mint azt, hogy 1953-ban elhittem az orvosok ügyét! Azt, hogy nekik, tal{n akaratlanul, de közük van valami külföldi összeesküvéshez...” M{r a 60-as években íródott londoni gyűjteményben pedig erről az időszakról ez {ll: „A szt{lini időszak erősen lefejezett antiszemitizmusa ellenére... sok (zsidó) im{dkozott azért, hogy Szt{lin életben maradjon, mivel tapasztalatból tudt{k, hogy a hatalom meggyengülésének b{rmely időszaka zsidók pusztít{s{hoz vezet. Jól éreztük a »testvéri népek« felénk ir{nyuló gar{zda hangulat{t.” [65] Febru{r 9-én a tel-avivi szovjet nagykövetségen bomba robbant. Febru{r 11-én a Szovjetunió megszakította diplom{ciai kapcsolatait Izraellel. Az „orvosper” körüli konfliktus ettől még élesebbé v{lt. És ekkor Szt{lin elszabadult, nem is először! Nem értette meg, milyen fenyegetést hordoz re{ nézve ennek a forgatókönyvnek a folytat{sa, ott az elérhetetlen politikai Olymposzon 565 , a biztons{gos falak mögött. A vil{gharag fellobban{sa egybeesett a belső erők gyors lépéseivel, amelyek tal{n végeztek Szt{linnal. Nagyon lehetséges, hogy Berij{n keresztül (olyan módon, ahogyan ezt péld{ul Avtorhanovn leírja). *66+ Az orvosok peréről kiadott nyilv{nos kommüniké ut{n Szt{lin mindössze 51 napot élt. „Az orvosok szabadl{bra helyezésében és peren kívüli felmentésében a szovjet zsidók idősebb nemzedéke purim 566 csod{j{nak megismétlését l{tta”: Szt{lin éppen purim napj{n halt meg, amikor Eszter megmentette Perzsia zsidóit H{m{ntól. [67]
565
566
Oly mposz, Ol ümposz (görög): az istenek lakóhelye a görög mitológi{ban, {tvitt ért elemben irodalmi és művészeti hírnév. Purim (héber): sors ünnepe, a zsidóknak a bibliai Eszter könyvében leírt, ellens égeik feletti győzelme emlékére.
-[1063]-
[prilis 3-{n az „orvosok perében” érintett minden életben maradt gyanúsított szabadl{bra került. Egy nap múlva ezt nyilv{noss{gra hozt{k. M{r sokadszorra éppen a zsidók lökték a megmerevedett történelmet előbbre.
-[1064]-
11. A HATNAPOS H[BORÚ
Szt{lin hal{l{nak m{snapj{n, m{rcius 6-{n az MGB „beszüntette létezését”. Vagyis egy{ltal{n nem szüntette be, de form{lisan Berija behúzta maga al{ a belügyminisztériumba. Ez pedig szabad utat nyitott sz{m{ra, hogy „felt{rja a visszaéléseket”, amelyeket az MGB és az MGB kor{bban soha senki {ltal nyilv{nosan meg nem nevezett minisztere (az Abakumovot titokban felv{ltó) Ignatyjev követett el. Úgy l{tszik, Berija m{r úgy 1952-től szép lassan elveszíti Szt{lin bizalm{t, és Ignatyjev-Rjumin m{r az „orvosper” folyam{n kezdte is kiszorítani a hatalomból és ezt követően Berija csup{n a körülmények folyt{n fokozatosan mag{hoz vonzotta a Szt{lin ellenzék éhez tartozó köröket. És l{m, m{r egy hónap múlva, {prilis 4-én megvolt az ereje ahhoz, hogy megc{folja az „orvosok ügyét”, és megv{dolja Rjumint a v{dak koholts{g{val. H{rom hónap múlva pedig helyre{llt a diplom{ciai kapcsolat is Izraellel. Mindez a szovjet zsidók sz{m{ra megnyitotta a remények időszak{t, és Berija megerősödése a sz{mukra sokat ígérő lehetett volna, de őt nemsok{ra megdöntötték. Bizonyos ideig azonban a tehetetlenség még hatott. „J. Szt{lin hal{l{val... sokan az elbocs{tott zsidók közül visszatérhettek kor{bbi munkahelyükre... az »olvad{s« idején sz{mos régi cionista... kiszabadult a börtönből... a Szt{lin ut{ni időszakban kez dtek megjelenni az első cionista csoportok, először helyiek.” [2] Azonban megint a zsidók sz{m{ra kedvezőtlen ir{nyba kezdett fordulni a helyzet. A Szovjetunió 1954 m{rcius{ban megvétózta az ENSZ Biztons{gi Tan{cs{nak arra vonatkozó hat{rozati javaslat{t, hogy a Szuezi-csatorn{t nyiss{k meg az izraeli hajók sz{m{ra is. Hruscsov 1955 végén arabp{rti, Izrael ellenes politik{t hirdetett meg. Majd 1956 febru{rj{ban a XX. P{rtkongresszuson mondott híres beszédében, miközben bőségesen taglalta az 1937-38. évi megtorl{so-[1065]-
kat, nem említette meg külön, hogy az {ldozatok között igen jelentős sz{mú volt a zsidó; és nem nevezte meg az 1952-ben kivégzett zsidó vezetőket; és az „orvos-perről” szólva sem mondta ki egyenesen, hogy az a zsidók ellen ir{nyult. „Könnyen elképzelhető, milyen keserű érzéseket v{ltott ki mindez a zsidós{g soraiban... a keserűség szétterjedt a külföldi zsidó körökben is, és még azoknak a kommunista p{rtoknak a vezetőköreiben is, amelyeknek tags{g{t jelentős ar{nyban a zsidók teszik ki (kanadai és amerikai p{rtok).” [2] Majd 1956 {prilis{ban Varsóban – a kommunista rezsim idején, de alapvetően a zsidók hat{s{ra – a Volksstimme című zsidó lapban megjelenő szenz{ciós cikk felsorolja a kor{bban a kultur{lis és a t{rsadalmi szfér{ban dolgozó, de mind 1937-38-ban, mind pedig 1948-52-ben elpusztult zsidók nevét. A cikk egyébként eközben {tkozta a „kapitalista ellenségeket” és a „Berija-elhajl{st”, és üdvözölte a visszatérést a „lenini nemzetiségi politik{hoz”. „A Volksstimme cikke elindította a lavin{t.” [3] És a vil{g kommunista és zsidó t{rsadalmi köreiben nagy hangon magyar{zatot kezdtek követelni a szovjet vezetőktől. „Egész 1956 alatt a Szovjetunióba érkező külföldiek nyíltan érdeklődtek a zsidók helyzetéről a Szovjetunióban, lényegében arról, hogy a szovjet korm{ny miért nem utasítja el a súlyos szt{ lini örökséget a zsidókérdésben?” [4] Ez a kérdés a külföldi tudósítók és a Szovjetunióba érkező „testvéri kommunista p{rtok” küldöttségeinek {llandó tém{j{v{ v{lt. (Részben éppen innen bontakozhatott ki a szovjet sajtóban a maga idejében nagy port felvert téma, a kommunizmus „el{rul{sa” Howard Fast amerikai író részéről.) Mindeközben m{r „a különböző v{rosokból érkezett szovjet zsidók sz{zai vettek részt ilyen vagy amolyan form{ban az újj{születő cionista csoportok és szakkörök tal{lkozóin... ezen csoportok aktív tagjai régi cionist{k voltak, akik megőrizték a kapcsolatot Izraelben élő rokonaikkal és bar{taikkal”. [5] Ekkor – 1956 m{jus{ban – érkezett Moszkv{ba a francia szocialista p{rt küldöttsége. „Különös figyelmet fordítottak a Szovjetunióban élő zsidók helyzetére vonatkozó kérdésre.” [6] Hruscsov nehéz helyzetbe került: m{r nem engedhette meg mag{nak, hogy ne adjon -[1066]-
magyar{zatot, de – különösen a h{ború ut{ni Ukrajn{ban szerzett tapasztalatai alapj{n – tudta, hogy a zsidókat visszatéríteni a 20-30-as évekbeli {llapotukba aligha sikerülne. Így v{laszol: „A forradalom elején sok zsidó volt min{lunk a p{rt és az {llam ir{nyító testületeiben... Később új k{dereket neveltünk ki... Ha most a zsidók megprób{ln{k elfoglalni a közt{rsas{gainkban az első helyeket, ez természetesen az őslakoss{g elégedetlenségét v{ltan{ ki... Ha egy zsidót magas posztra neveznek ki, és ő zsidó munkat{rsakkal veszi mag{t körül, ez természetesen irigységet és ellenségességet szül a zsidókkal szemben.” Ugyanabban a beszélgetésben {ttértek a zsidó kultúr{ra, a zsidó iskol{kra, és Hruscsov ezt a magyar{zatot adta: „Ha zsidó iskol{kat építenénk, valószínűleg nem sok jelentkező akadna, hogy tanuljon is bennük. A zsidók szét vannak szórva az egész orsz{gban... Ha a zsidókat arra köteleznék, hogy zsidó iskol{ba j{rjanak, ez okvetlenül felh{borod{st okozna. Ezt saj{tos gettóként értelmeznék.” [7] Tov{bbi 3 hónap múlva, 1956 augusztus{ban megérkezett a kanadai kommunista p{rt küldöttsége és most m{r közvetlenül „azzal a feladattal, hogy tiszta vizet öntsön a poh{rba a zsidó kérdés vonatkoz{s{ban”. Vagyis a h{ború ut{ni években hat{rozottan a zsidókérdés került a nyugati kommunista p{rtok aggodalmainak középpontj{ba. „Az antiszemitizmussal kapcsolatos szemreh{ny{sokat Hruscsov mint az ellene és p{rtja ellen ir{nyuló r{galmakat elutasította”, felsorolt sok magas poszton lévő zsidót, „megemlítette még a saj{t zsidó menyét is”, azonban azonnal „kissé v{ratlanul... {ttért »a különböző népek jó és rossz szok{saira« és elkezdte taglalni »a zsidók sz{mos negatív tulajdons{g{t«„, fogyatékoss{gaik közé sorolta „megbízhatatlans{gukat politikai viszonylatban”, nem érintette azonban sem pozitív von{saikat, sem b{rmely m{s nép tulajdons{gait. [8] Ugyanezen beszélgetés sor{n Hruscsov kifejezte egyetértését Szt{lin negatív döntésével a zsidó ön{lló Krím kapcs{n olyan megfogalmaz{ssal, hogy a Krím ilyetén betelepítése katonai kock{zatot jelentene a Szovjetunió sz{m{ra. Ez a bejelentés különösen sértette a zsidó közvéleményt. A kanadai küldöttség szorgalmazta, hogy az -[1067]-
SZKP KB tegyen közzé egy rendkívüli és különleges nyilatkozatot arról, hogyan szenvedtek a zsidók, „de hat{rozott elutasít{sra tal{ltak: le{s népek és közt{rsas{gok, amelyek szintén megszenvedték Berij{nak a kultúr{juk és művészeik ellen ir{nyuló t{n ind{sait, meglepve kérdeznék, a nyilatkozat miért csak a zsidókról szól?” (Sz. Schwarz kategorikus véleménye: „Ennek az érvelésnek szegényes volta különösképpen szembetűnő.” [9]) A kérdések azonban ezzel nem értek véget. „Befoly{sos külföldi zsidó kommunist{k titokban megprób{ltak... magyar{zatot (kapni) a zsidó kultur{lis elit sors{ról.” Ugyanazon év októberében pedig 26 nyugati „haladó zsidó vezető és író” nyilv{nosan fordult Bulganyin miniszterelnökhöz és Vorosilov „elnök”-höz „tegyenek nyilv{nosan bejelentést az elkövetett igazs{gtalans{gokról, és a zsidó kultur{lis intézmények helyre{llít{s{ra hozott intézkedésekről”. [10] A szovjet korm{ny zsidópolitik{ja azonban mind a „kollektív vezetés” idején (1953-1957), mind Hruscsov idején következetlen is, óvatoskodó is, körültekintő is, kettős is volt. Ezzel pedig különböző ir{nyokban küldött jelzéseket és keltett reményeket. Éppen 1956 nyara, amit egyébként is megtöltöttek a t{rsadalom reményei, a zsidó reményeket is mozg{sba hozta. Szurkov, az írószövetség titk{ra m{r megígérte a New York-i kommunista kiadónak, hogy zsidó kiadó létrehoz{s{t, zsidó szính{z megnyit{s{t, zsidó újs{g, irodalmi h{romhavi folyóirat kiad{s{t tervezi. Megvalósul a zsidó írók és művészek össz-szövetségi tan{cskoz{s{nak összehív{sa, és létrejön a (jiddis) nyelvű zsidó irodalom újj{születését előmozdítani hivatott bizotts{g. „Moszkv{ban megint jelentős sz{mú zsidó író és újs{gíró gyűlt össze.” (1956) [11] „Az az optimizmus, amelyet az 1956. év oltott belénk, nem egyhamar hamvadt el” [12], emlékeztek vissza zsidó közéleti személyiségek. A szovjethatalom azonban tov{bbra is habozott és tétov{zott, értelmetlenül, visszatartva az ön{lló zsidó kultúra fejlődését. Valószínűleg jelentős mértékben ellen{llt maga Hruscsov is. Ekkor összesűrűsödtek az események: Szuezi-h{ború, IzraelAnglia-Franciaorsz{g megt{madja Egyiptomot („Izrael az öngyilkos-[1068]-
s{gba rohan” – írta zordan a szovjet sajtó) és a magyar forradalom, amelynek még az – a történelemben szinte teljesen agyonhallgatott – {rnyalata is megvolt, hogy zsidóellenes jelleget kapott. [13] Lehetséges, hogy ez a magyar KGB-ben 567 tapasztalható bőséges zsidó jelenlét miatt történt? (Nem ez-e az egyik oka – b{r lehet, hogy nem a legfőbb – annak, hogy a Nyugat egy{ltal{n sehogy és semmivel sem t{mogatta a felkelést, r{ad{sul a szuezi problém{val volt elfoglalva. A szovj etek sz{m{ra pedig nem az a következtetés adódott-e, hogy a zsidó tém{t jobb elhallgatni?) Tov{bbi egy év múlva pedig Hruscsov legyőzte vetélyt{rsait a p{rt csúcsain és m{sok mellett Kaganovics is letaszíttatott. Nem volt ez túl sok? Úgy tűnik, kor{nt sem ő az egyetlen, és nem is ő a legfontosabb a letaszítottak közül. Meg egy{ltal{n nem is zsidó volta miatt rúgt{k ki. Azonban „t{voz{sa, zsidó szemszögből nézve kétségtelenül egy korszak végét jelképezte”. Körülnéztünk, megsz{moltuk: „a zsidók nemcsak a p{rt vezető köreiből, hanem a vezető korm{nykörökből is eltűntek”. [14] Eljött az ideje, hogy alaposabban elgondolkozzanak és eldöntsék, hogy is viszonyulnak a zsidók a jelenlegi, é p p e n u g y a n i l y e n hatalomhoz? David Burg – még 1956-ban kitelepült – a szovjethatalom sz{m{ra igen hasznos megfogalmaz{st tal{lt k-i arra, hogyan viszonyuljanak hozz{ a zsidók. „Néh{ny ember sz{m{ra az »alulról« jövő antiszemitizmus veszélye nagyobbnak tűnik, mint a »felülről« jövőé... a korm{ny, hab{r nyom{st fejt ki mir{nk, mégis hagyja, hogy létezzünk. Amennyiben azonban forradalmi v{ltoz{s következik be, akkor az {tmeneti korszak elkerülhetetlen anarchi{ja közepette bennünket egyszerűen agyonvernek. Tartsunk ezért ki a korm{ny mellett, b{rmilyen rossz is legyen.” [15] Ezzel az aggodalommal m{r nemegyszer tal{lkoztunk a 30-as években is: a zsidóknak t{mogatniuk kell a bolsevik hatalmat a Szovjetunióban, mert nélküle még rosszabb lesz. És most, hab{r a szov-
567
Ez a kissé körülményes utal{s az [VO/[V H-ra elkerülte a lektor figyelmét (a dig.)
-[1069]-
jethatalom tov{bb romlott, a zsidóknak elkerülhetetlenül ki kell tartaniuk mellette, mint kor{bban is. A nyugati vil{g, legink{bb pedig az Egyesült [llamok igencsak odafigyelt ezekre az aj{nl{sokra, leég a hidegh{ború legfeszültebb éveiben is. R{ad{sul a szocialista Izrael még tele volt kommunista szimp{ti{kkal, és sokat megbocs{tott a Szovjetuniónak Hitler szétzúz{s{ért. De akkor hogyan értelmezzük az antiszemitizmust a Szovjetunióban? Ebben az esetben D. Burg és a hozz{ hasonlók aj{nl{sa teljesítette a szükséges „szocialista megrendelést”: {tlényegítette a jelenséget a szovjet korm{ny antiszemitizmus{ról az „orosz nép antiszemitizmus{ra, amely örök és {tkozott. Ekkor néh{ny zsidónak kellemes emlék ül eszébe jutott az 1930ban feloszlatott, a KB mellett működő zsidó szekció (Dimanstein és m{s vezetők m{r régen kivégzésre kerültek), amely a 20-as években t{n túls{gosan is kommunistaínak tűnt. A zsiszekció „bizonyos mértékben a zsidó nemzeti érdekek őre volt... olyan szerv, amely pozitív munk{t is végzett”. [16] A hruscsovi korm{nyzat politik{ja tov{bbra is ugyanilyen maradt, nem kötelezte el mag{t egyetlen ir{nynak sem: feltételezhetően Hruscsov különösebben nem szerette a zsidókat, de nem is akart velük harcba sz{llni, meg azért l{tta is, hogy nemzetközi síkon ez neki sehogy sem éri meg. Ezt követően 1957-58-ban mégiscsak engedélyezték az orsz{gban széles körűen terjedő zsidó koncerteket és felolvas{sokat, sok v{rosban (így „1961-ben a zsidó irodalmi esteknek és a zsidó dalkoncerteknek mintegy 300 ezer l{togatója volt”). [17] Viszont betiltott{k a varsói Volksstimme terjesztését a Szovjetunióban, megfosztva ezzel az orsz{got a zsidó vil{g inform{ciótól. *18] Hoszszabb szünet ut{n (1954-ben) kiadt{k orosz nyelven Solom-Aleichem: A Motl-fiú című könyvét, majd m{s könyveit és műfordít{sait is m{s nyelveken és többszörösen, 1959-ben pedig jelentős péld{nysz{mban megjelentek összegyűjtött művei. Moszkv{ban 1961 -től kezdve jelenik meg a jiddis nyelvű Sowetisch Heimland című folyóirat, amely azonban teljes mértékben t{mogatta a pontosan és szigorúan vett hivatalos {ll{spontot. Mind jiddis, mind orosz nyelven megjelentek a kivégzett zsidó írók könyvei, az össz-szövetségi r{dióban zsidó dal-[1070]-
lamokat lehetett hallani. [19+ M{r 1966-ban „a Szovjetunióban mintegy sz{z zsidó író él”, aki jiddis nyelven alkot, „szinte az összes felsorolt író egyidejűleg orosz nyelven újs{gíróként és fordítóként dolgozik... többen orosz iskol{kban tan{ri {ll{st töltenek be”. [20] [m a zsidó szính{z egészen 1966-ig nem kezdi újra működését. És 1966ban Sz. Schwarz a zsidók {llapot{t „kultur{lis {rvas{g”-ként *21] hat{rozta meg. Egy m{sik szerző egyébként keserűen jegyzi meg: „Csup{n csak az {llam politik{j{val nem magyar{zható a lelkesedés és az érdeklődés hi{nya... a zsidó lakoss{g széles rétegeiben” az akkori kultur{lis kezdeményezések ir{nt. „A zsidó színészek akkoriban, ritka kivételtől eltekintve, félig üres termek előtt léptek fel. A zsidó írók könyvei nem keltek el.” [22] Ugyanennyire kanyargós, de jóval kibékíthetetlenebb politik{t folytattak a hruscsovi hatós{gok a zsidó vall{s vonatkoz{s{ban. Ez részét képezte az {ltal{nos hruscsovi vall{sellenes t{mad{soknak. Ismeretes, milyen romboló hat{st fejtett ki ez a pravoszl{v egyh{zra. A 30-as évektől kezdve m{r nem volt semmiféle oktat{si intézmény, amely papokat képezett volna, és a h{borúig semmiféle hittudom{nyi intézmény az egész Szovjetunióban. Végül 197-ben Moszkv{ban megnyílt egy jesiva rabbiképző iskola mindössze 35 tanulóval, akiket később folyamatosan kiszorítottak, péld{ul megfosztott{k moszkvai lakcímbejelentőjüktől. Szorongatt{k őket az imakönyvek kiad{s{val, akad{lyozt{k a kegyt{rgyak gy{rt{s{t. 1956-ig hol az {llami pékségek sütötték a p{szk{t, és a boltokban {rult{k a zsidó húsvét előtt, hol pedig 1957-től elkezdődtek a szorongattat{sok a sütés terén, 1961-ben pedig egy{ltal{n betiltott{k ezt a tevékenységet. Hol engedélyezték a p{szk{t tartalmazó, külföldről érkező csomagok {tvételét, hol pedig meg{llított{k azokat a v{mhivatalokban, sőt azt követelték a csomagok címzettjeitől, hogy ír{sban fejezzék ki méltatlankod{sukat a csomagok tartalm{val kapcsolatban. *231 Sok v{rosban bez{rt{k a zsinagóg{kat. „1966-ban a Szovjetunióban mindössze 62 zsinagóga maradt.” *241 Moszkv{ban, Leningr{dban, Kijevben és a közt{rsas{gok főv{rosaiban a hatós{goknak nem volt merszük bez{rni azokat. És a 60-as években az ünnepnapokon ugyanúgy megtartott{k a széles körű istentiszteleteket, miközben a zsinagóg{k körüli utc{kban (10-15 ezer fős) tömeg gyűlt össze. *25] Sz. Schwarz -[1071]-
megjegyzi, hogy a 60-as években a szovjet zsidók vall{si élete súlyos v{ls{gban van, de széles l{tókövűségéről tesz tanúbizonys{got, amikor emlékeztet arra, hogy mindez a tudatform{l{s hosszas elvil{giasod{si folyamat{nak a befejeződése, amely az orosz zsidós{g körében m{r a XIX. sz{zad végén kezdődött (apropó, teszi hozz{, amely túlzottan jól sikerült az egy{ltal{n nem kommunista Lengyelorsz{gban is az első és a m{sodik vil{gh{ború között). *26] Az izraelita hitet a Szovjetunióban megfosztott{k egységes ir{nyító központj{tól, amikor azonban a szovjet hatós{gok ki akartak sajtolni a vezető rabbikból valami politikai komédi{t a külföld sz{m{ra, vagy az izraelita hit vir{gz{s{ról a Szovjetunióban, vagy haragosan az atomh{ború e+len, akkor a hatós{gok meg tudt{k ezt szervezni. *27] „A szovjet hatós{gok sokszor felhaszn{lt{k a zsidó vall{si vezetőket saj{t külpolitikai céljaikra.” Így „1956 novemberében a rabbik egy csoportja a sajtóban hozta nyilv{noss{gra tiltakoz{s{t (Izrael) sínaifélszigeti hadj{rata ellen”. [28] A Szovjetunióban élő izraelita vall{s különleg es és kétségtelen megterhelése volt az 1956. évi Szuezi-v{ls{g ut{n kezdődő „cionizmus elleni küzdelem” divatja. Maga a cionizmus, mint a szocializmus egyik v{lfaja, Marx-Lenin p{rtj{nak édestestvérévé v{lhatott volna, de az arabok bar{ts{g{nak elnyerésére vonatkozó döntés az 50-es évek közepétől a szovjet vezetőket a cionizmus elleni hajtóvad{szatra sarkallta. A cionizmus azonban a szovjet tömegek sz{m{ra t{voli, ismeretlen és elvont jelenség volt. És ennek a küzdelemnek a megvalósít{sa, megtestesülése végett a cionizmust az örök zsidó alakj{nak és arculat{nak koncentr{lt megjelenítésével {br{zolt{k. Az {llítólag a cionizmus ellen készült könyvekbe és brosúr{kba besziv{rgott a judaizmus elleni harc is, de közvetlen zsidóellenes elemek is. Amíg a 20-30-as években a Szovjetunióban a zsidó vall{s a pravoszl{vval összehasonlítva kevésbé volt kegyetlen üldözésnek kit éve, addig az 1957. évben a külföldi szocialista megfigyelő érzékeli a „judaizmus elleni harc hat{rozott felerősödését... fordulópontot a zsidó vall{s elleni küzdelemben”. „A harc nemcsak a zsidó vall{s ellen, hanem {ltal{ban a zsidós{g ellen ir{nyul.” [29] A nagy port felvert esemény az 1963-ban Kijevben, ukr{n nyelven az ukr{n tudom{nyos akadémia kiadój{ban megjelent „Judaizmus szépítgetés nélkül” című -[1072]-
brosúra volt, 12 ezer péld{nyban, de annyira rosszarcú zsidóellenes karikatúr{kkal, hogy az m{r nagymérvű nemzetközi felh{borod{st v{ltott ki még a (Moszkv{ból {llandóan finanszírozott) kommunista „bar{tok” körében is. A brosúra elleni felh{borod{suknak adtak hangot az amerikai és a brit kommunista p{rt vezetői, a L'Humanité, a Unit|, a brüsszeli Kína-p{rti kommunista újs{g, sok m{s fórum is. Az ENSZ emberi jogi bizotts{g{ban pedig magyar{zatot követeltek az ukr{n deleg{tustól. A zsidó kultur{lis vil{gszövetség szorgalmazta a brosúra szerzőjének és karikatúrist{j{nak bírós{g elé {llít{s{t. A szovjet fél magyar{zataiban sok{ig azt nyomatékosította, hogy a rajzokon kívül „a könyvet összességében pozitívan értékelhetjük”. [30] Végül azonban még a Pravda is kénytelen volt elismerni, hogy ez „rosszul előkészített... brosúra”,amelyben „sz{mos téves kijelentés tal{lható... és az illusztr{ciók sérthetik a hívők érzéseit és antiszemitizmusként értelmezhetők”, pedig „mint ismeretes, ilyesfajta kérdés a mi orsz{gunkban nem létezik, és nem is létezhet”. [31+ Tegyük azonban hozz{ az Izvesztyija véleményét: „hab{r a brosúr{ban felfedezhetők hi{nyoss{gok, mag{hoz az elgondol{shoz... semmiféle kétség sem férhet”. [32] Nem maradhattak ki a dologból a letartóztat{sok sem. Letartóztattak néh{ny moszkvai és leningr{di zsidót „kémkedés v{dj{val (beszélgettek tal{lkoz{saik alkalm{val) egy tőkés {llam (Izrael) jav{ra”, a zsinagóg{k pedig csup{n „fedezékül szolg{lnak a különböző »bűncselekmények« {lc{z{s{ra” *33+, hogy keményebben r{ijesszenek a többiekre. A legink{bb szem előtt lévő posztokon m{r nem maradt zsidó, de sokan még megmaradtak a hathatós, értékes m{sodik helyeken, hab{r Venyjamin Dimsic 1962-től akad{lytalanul igazgatta az {llami tervbizotts{got és egyidejűleg betöltötte a Szovjetunió minisztertan{cs{nak elnökhelyettesi posztj{t és KB-tag is volt (1961-től 1986-ig). *34+ De valamikor a zsidók „annyira sűrűn elözönlötték a Csek{t, az NKVD-t és a BM-et..., hogy mindm{ig, mindenfajta tisztogat{s követően, hogy eltüntessék a zsidóknak még a szag{t is, csod{val hat{ros -[1073]-
módon mégis megmaradtak egyes egyedek, mint a híres Joffe kapit{ny a mordvin l{gerekben”. [35] Az 1959. évi össz-szövetségi népesség-összeír{s adatai szerint a Szovjetunióban 2 millió 268 ezer zsidó élt. (Igaz, elhangzanak figyelmeztetések is ennek a sz{mnak a megbízhatós{g{ra vonatkozóan: „Mindenki tudja... hogy a Szovjetunióban több a zsidó, mint ah{nyan a népsz{ml{l{si adatokban szerepelnek”, a népesség-összeír{s sor{n a zsidó nem a személyi igazolv{ny{ban szereplő nemzetisége szerint szerepel, hanem úgy, ahogyan szeretne. [36+) Közülük v{rosban lakott 2 millió 162 ezer, vagyis 95,3%-uk, szemben az 1926. évi 82%-kal és az 1939. évi 87%-kal. *37+ És még ha a jövőbe tekintünk, az 1970. évi népsz{ml{l{s adatai szerint is „a zsidók létsz{m{nak növekedését Moszkv{ban és Leningr{dban nyilv{nvalóan nem a természetes szaporulat adja, hanem a zsidók migr{ciója (az {llandó lakóhely bejelentésének mindenféle korl{toz{sa ellenére) az orsz{g m{s v{rosaiból”. Ezalatt a 11 év alatt Kijevbe is „legal{bb néh{ny ezer zsidó költözött. A zsidó lakoss{gnak a nagyv{rosokba való koncentr{lód{sa m{r évtizedek óta tart.” [38] Aki ismeri a szovjet v{rosi és falusi lakoss{g jóléte közötti különbséget, az nem érzi ezeket az adatokat holt sz{moknak. G. Rosenblum, az Ediot Ahronot tekintélyes izraeli újs{g szerkesztője idézi dr. Harel – Moszkv{ba akkredit{lt izraeli nagykövet – szinte anekdotikus besz{molój{t a Szovjetunióban a 60 -as évek közepén tett utaz{s{ról. Az egyik Kisinyov melletti k olhozban azt mondt{k neki, hogy „a kolhozban dolgozó zsidók szeretnének (vele) tal{lkozni. (Az izraeli) roppant mód megörült, hogy a kolhozban vannak zsidók” (a földművelés szeretete – jó jel Izraelben). Meséli: „jött h{rom zsidó... az egyik pénzt{ros, a m{sik a kolhoz faliújs{gj{nak szerkesztőj e, a harmadik meg valami gazdas{gis. M{sokat nem tal{ltam. Vagyis, amivel a zsidók (kor{bban) foglalkoztak, azzal foglalkoznak tov{bbra is.” G. Rosenblum is tanúsítja: „A szovjet zsidók legtöbbje valóban nem tért {t a fizikai munk{ra.” [39] És L. Schapiro levonja a következtetéseket: „A zsidók bevon{sa a mezőgazdas{gba, vagyis az agr{rosít{s folyamata csődöt mondott a zsidó t{rsadalmi szervezetek... minden erőfeszítése, és az {llami segítség... ellenére.” [40] -[1074]-
Az orsz{g többi részéhez képest – anyagilag is és kultur{lisan is – a legjobban ell{tott Moszkv{ban, Leningr{dban, Kijevben pedig a zsidók ar{nya az 1959. évi népsz{ml{l{s szerint sorrendben 3,9%, 5,8% és 13,9% volt, egy{ltal{n nem kevés, ha meggondoljuk, hogy 1959-ben a zsidók a Szovjetunió lakoss{g{nak 1,1%-{t tették ki. *11] Éppen az ezekben a v{rosokban meglévő, igen nagyfokú, 95%os koncentr{lts{gukból következett a zsidók rendkívül beteges érzékenysége „a tilt{sok és korl{toz{sok rendszere” ir{nt. Ez, amint ezt az előző fejezetben említettük, még az 1940-es évek elején alakult k-i, „és hab{r a korl{tozó rendszab{lyokat sosem tették közzé, a hivatalos személyek pedig kitartóan tagadt{k azok létezését, ezek a szab{lyok igen hat{sosan megakad{lyozt{k a zsidók hozz{férését sokféle tevékenységi körhöz, szakm{hoz és beoszt{shoz”. [42] Azt írj{k, hogy egyszer riasztó hírek keltek sz{rnyra a zsidók között: {llítólag Hruscsov valamelyik (nyilv{noss{gra nem került) beszédében kijelentette, hogy „annyi zsidót fognak felvenni a felsőoktat{si intézményekbe, ah{nyan a b{ny{kban dolgoznak”. [43] Nincs kiz{rva, hogy kibuggyant ilyen a sz{j{n, ez Hruscsovra vallana, csakhogy ezt az „egyenletet” sosem v{ltott{k valóra. Igaz ugyanakkor, hogy a 60-as évek elején, miközben a zsidó egyetemist{k létsz{ma nőtt, ar{nyuk az egyetemist{k körében jelentősen visszaesett a h{ború előttihez képest. Amíg 1936-ban a zsidó egyetemist{k ar{nya 7,5-szeresen haladta meg a zsidók lakoss{gon belüli ar{ny{t, *44+, addig most csak 2,7-szeresen. A felső- és a középfokú oktat{si intézmények hallgatóinak megoszl{s{ra vonatkozó friss adatokat a h{ború ut{n először A Szovjetunió népgazdas{ga 1963-ban *45+ című statisztikai évkönyvben közölték, és ilyen t{bl{zat egészen 1972 -ig jelent meg. A felsőoktat{si és a középfokú szakképzési intézmények hallgatóinak és tanulóinak összlétsz{m{ban a zsidók az 1962-63. tanévben a negyedik helyet foglalt{k el a h{rom szl{v nemzet ut{n; az egyetemeken és a főiskol{kon a zsidók létsz{ma 79,3 ezer volt a 2943,7 ezerből (vagyis az összlétsz{m 2,69%-a). A következő tanévben, 1963-64-ben a zsidó egyetemist{k létsz{ma 82,6 ezerre, a Szovjetunió egyetemist{inak összlétsz{ma pedig 3.260,7 ezerre nőtt (2,53 %). Ez az ar{ny, szinte alig v{ltozva megmaradt az 1969-70-es tanévig: zsidó -[1075]-
egyetemista 101,1 ezer, összes egyetemista 4.549,9 ezer, később pedig elkezdett csökkenni, és 1972-73-ban az ar{nyuk 1,91 % lett: zsidó egyetemista 88,5 ezer, összes egyetemista 4.630,2 ezer. *46+ (Előreszaladva megjegyezzük, hogy a visszaesés egyébként időben egybeesik az Izraelbe ir{nyuló zsidó kitelepülés kezdetével.) A tudom{nyban dolgozó zsidók ar{nya szintén visszaesett a 60as években: 9,5%-ról 1960-ban, 6,1%-ra 1973-ban. [47] Ugyanezekben az években a „szovjet művészetben és irodalomban több tízezer zsidó név forgott” [48+, az írók és újs{gírók 8,5%-a, a színészek és festők 7,7%-a, a bír{k és ügyvédek több, mint 10%-a, az orvosok mintegy 15%-a. [49] (Az orvostudom{nyban hagyom{nyosan sok a zsidó, de abban a hírhedt „szovjet pszichi{tri{ban”, amely éppen ezekben az években kezdte elmegyógyintézetekbe z{rni az egészséges embereket, ugyan, vajon kik dolgoztak? Felsorolva a „zsidó szakm{kat”, M. Heifec írja: „A pszichi{tria zsidó monopólium, mondotta nekem egy pszichi{ter zsidó bar{tom, nem sokkal letartóztat{som előtt. Ide, hozz{nk csak az utóbbi időben, méghozz{ utasít{sra kezdtek oroszokat ir{nyítani.” És péld{kat sorol: a leningr{di főpszichi{ter, Awerbuch professzor, a GB-be, a nagy h{zba szokott j{rni szakértem; Moszkv{ban a híres Lunz; a kalugai kórh{zban Lifsitz és „az egész zsidó duhaj t{rsas{g Lifsitzcel az élen”. Amikor pedig mag{t Heifecet tartóztatt{k le, a felesége elkezdett keresni „engedélyes” ügyvédet, vagyis olyat, akinek engedélye volt a KGB-től a politikai perekben való részvételre, és „egyetlen oroszt sem tal{lt”, az összes ilyen ügyvéd zsidó volt. [50]) Furceva, a moszkvai v{rosi p{rtbizotts{g első titk{ra (1956-ban) „arra panaszkodott, hogy némely intézményben zsidók képezik a személyzet több, mint a felét”. [51+ (Ennek ellensúlyaként megjegyzem: ezekben az években a zsidók részvétele a szovjet appar{tusban annak csak jav{ra szolg{lt. A szovjet törvényesség mindig keményfejűen és kíméletlenül minden ember, ügyfél, kérelmező ellen ir{nyult. És a hivatalokban üldögélő, a hatalomban megkövesedett oroszok szívesen kaptak minden alkalmon, hogy diadalmasan elutasíts{k a kérelmezőt. A zsidó csinovnyikn{l akkoriban sokkal gyakrabban tal{lhatott az ember valódi megértésre, vele emberi módon el lehetett -[1076]-
intézni az ügyet.) Schapiro idézi a panaszokat is arra, hogy a nemzetiségi közt{rsas{gokban a zsidókat a bennszülött értelmiség szorítja ki az appar{tusból *52+, amely k inyilv{nított módon is előnyt élvez odahaza, ez {ltal{nos folyamat minden közt{rsas{gban, legal{bb ennyire kiszorítj{k az oroszokat is. Eszembe jut ezeknek az éveknek – éppen 1965-ből – az amerikaiakn{l megtörtént eset. Az amerikai zsidó bizotts{g New York-i kirendeltsége négy hónapon keresztül titkos felmérést folytatott ötven New York-i bank ezernél több munkat{rsa körében. Ezt követően a zsidó bizotts{g tiltakoz{st jelentett be. Ugyanis a megkérdezetteknek kevesebb, mint 3%-a volt zsidó, hab{r New York lakoss{g{nak egynegyedét zsidók képezik. A bizotts{g követelte a sz{zalékos ar{ny betart{s{t. Erre a New York {llam bankjai egyesületének elnöke azt v{laszolta, hogy a bankok a törvény értelmében nem vehetnek fel munkat{rsakat „faji, vall{si, bőrszín vagy nemzetiségi hovatartoz{s szerinti alapon”, és nem tarthatj{k nyilv{n dolgozóikat ilyen kategóri{k szerint (hiszen ez a mi hírhedett „ötödik pontunk” lenne!). Meg kell jegyeznünk, hogy ugyanaz a zsidó bizotts{g két évvel kor{bban is végzett felmérést az USA ötven legnagyobb kommun{lis szolg{ltató v{llalata vezetőségének nemzetiségi összetételéről, 1964-ben pedig hasonlóképpen felmérte a philadelphiai j{r{s ipar{nak vezetőit. *53+ Térjünk azonban vissza a szovjet zsidókhoz. Nos, miut{n külföldre költöztek, sokan kezdték zajosan rekl{mozni a lapkiad{s és a filmgy{rt{s terén végzett kor{bbi tevékenységüket. Így tudjuk meg többek között egy zsidó szerzőtől: „Éppen az ő (Szirokomszkij) t{mogat{sa folyt{n került a Lityeraturka minden vezető posztj{ra zsidó.” [54] Mindazon{ltal 20 év múlt{n arról az időszakról ilyen értékelés születik: „Az új antiszemitizmus egyre erősödött... és a 60 -as évek m{sodik felében egy egész nép lej{rat{s{nak, megal{z{s{nak és elszigetelésének kialakult rendszerévé v{lt.” [55] Nos, hogyan is egyeztessük össze ezek ut{n a kettőt? Ugyan hol is tal{lhatunk nyugodt, megfontolt értékelésre?
-[1077]-
Ekkor a zsidók riadalm{ra, jelzések érkeztek azokból a magass{gokból, ahol a gazdas{gi {szok dolgoztak. „A Szovjetunióban a tudott mértékben megmaradt a zsidó szociológia előtt ismert jelenség, a zsidók koncentr{lód{sa az orsz{g gazdas{gi életének saj{tos {gazataiban.” *56+ Mindeközben pedig a 60-as években a mi dr{ga Nyikit{nk (Hruscsov) észbekapott, hogy a gyökeresen szovjet gazdas{gban tömegessé v{ltak a lop{sok és a csal{sok. És emiatt „1961-ben megkezdődött a »szocialista tulajdon eltulajdonít{sa« elleni kamp{ny, amelynek nyilv{nvalóan antiszemita jellege volt”. *57+ A legfelsőbb tan{cs büntető hat{rozatai 1961-től kezdtek megjelenni, először a „valutaüzérkedés”, majd a csúszópénz ellen, később pedig a hal{lbüntetés alkalmaz{s{ról ezekért a bűncselekményekért. A hat{rozatok a törvényeket megsértve ezt a büntetést helyezték kil{t{sba a hat{rozatok hat{lybalépése előtt elkövetett esetekre (péld{ul a Ja. Rokotov-V. F{jbisenko perében). És a legelső évtől kezdve elkezdődött a hal{lbüntetések végrehajt{sa. A kilenc első bírós{gi perben 11 embert ítéltek hal{lra, közöttük „tal{n 6 zsidót”. [58] A Zsidó Enciklopédia kategorikusabb: „1961-64-ben gazdas{gi bűncselekmények miatt az OSzFSzK-ban 39, Ukrajn{ban 79”, m{s közt{rsas{gokban összesen 43 zsidót ítéltek hal{lra. *59] Ezekben a perekben „a v{dlottak túlnyomó többsége zsidó volt”. (Mindemellett a nyilv{noss{g abban {llt, hogy a bírós{gi közleményekben feltüntették a v{dlottak nevét és apai nevét, ez az ítélkezés norm{lis rendje, de „rögtön nyilv{nvalóv{ v{lt, hogy zsidókról van szó”. [60]) A tov{bbiak sor{n az 1962. évi nagy frunzei perben a 46 v{dlottból valószínűleg 19 volt zsidó. „Semmiféle alapja sincs annak, hogy úgy gondoljuk, mintha ez az új politika zsidóellenes intézkedések rendszereként került volna alkalmaz{sra. Az új jogszab{lyok bevezetésének elejétől kezdve azonban zsidóellenes jelleget kölcsönöztek neki”, ez úgy értendő, valószínűleg, hogy közölték a v{dlottak – közöttük a zsidók – teljes nevét, mivel közvetlen kirohan{sokat és {ltal{nosít{sokat sem a bírós{g, sem a hatós{gok, sem a sajtó nem engedtek meg maguknak. Ha pedig azt írta a Szovetszkaja Kirgizija (Szovjet Kirgízia), hogy különböző posztokat foglaltak el, de „köztük szoros kötelék {llt fenn”, akkor az éberség azt dikt{lja: „ugyan miféle -[1078]-
»kötelék« {llt fenn közöttük..., ezt az újs{g egyetlen szóval sem említi, az olvasóra hagyva a tal{lgat{st, de közvetlenül r{vezeti, hogy a bűnszervezet magj{t olyan emberek alkott{k, akik között »szoros kötelék {llt fenn«, miféle kötelék, h{t a zsidós{g, kidomborítani ebben az ügyben a zsidók szerepét”. [61] A »szoros kötelék«-et azonban képezhették a bűnös ügyletek, a haszonlesés, a sz{mít{s, a mesterkedések. Érdekes azonban, hogy senki sem azzal érvel, hogy ezek a személyek {rtatlanok voltak (hab{r ak{r lehettek is volna). Nevükön nevezni őket, az bizony zsidóüldözés. Tov{bb, a valut{zók pere Vilniusban 1962 janu{rj{ban. Ott mind a 8 v{dlott zsidó. Ebben az esetben azonban a v{dbeszédben közvetlen zsidóellenes utal{s is elhangzott: „az ügyleteket a zsinagóg{ban kötötték, a vit{kat a rabbi rendezte”. [62] Sz. Schwarz szentül meg van győződve arról, hogy ezek a gazdas{gi bírós{gi üldözések csak is az antiszemitizmus tobzód{s{nak tekinthetők, egy{ltal{n nem fordítva figyelmet „a zsidók koncentr{lód{s{ra az orsz{g gazdas{gi életének saj{tos {gazataiban”. Hasonlóképpen az egész nyugati sajtó is kegyetlen zsidóüldözési kamp{nynak, egy egész nép megal{z{s{nak és elszigetelésének értelmezte a folyamatot. Bertrand Russell tiltakozó levelet írt Hruscsovnak és Hruscsov személyesen v{laszolt neki. *63+ Ezt követően azonban a szovjet hatós{gok mintha erősen óvakodtak volna a zsidókhoz nyúlni. Nyugaton a hivatalos antiszemitizmust nevezték a „legkényesebb kérdésnek” (nem vették észre, hogy vannak m{s, kényesebb kérdések is) vagy „a legink{bb tiltott tém{nak” a Szovjetunióban. (Hab{r tiltott tém{val is Dun{t lehetett volna rekeszteni, beleértve a kul{ks{g elleni grandiózus harcot, vagy azt, hogy csup{n 1941-ben h{rommillió vörös katona adta meg mag{t és került fogs{gba, vagy a tocki gyakorlótéren 1954-ben a saj{t katon{kon végrehajtott megsemmisítő nukle{ris „kísérlet”.) Természetesen Szt{lin ut{n a kommunista p{rt m{r nem engedett meg nyílt zsidóellenes megnyilv{nul{sokat. Tal{n az uszító „z{rt előad{sok” vagy „eligazít{sok” rendszerét alkalmazt{k, ez teljességgel megfelel a szovjet stílusnak. Helyes végkövetkeztetést von le Szolomon Schwarz: „Elégséges racion{lis alapja a zsidóellenes szovjet politik{nak egy{ltal{n nincs”, a -[1079]-
zsidó kultur{lis élet elfojt{sa „rejtélyesnek tűnhet. Hogyan magyar{zható ez a vad politika » *64] Egyrészt: ha az orsz{gban mag{ban elfojtottak mindent, ami életképes, akkor hogyan is feltételezhetjük, hogy nem fognak elfojtani egy ennyire élénk, mozgékony népet? A 60-as években pedig ehhez még hozz{jött a Szovjetunió nemzetközi sz{mít{sa: kamp{nyt kellett kezdeni Izrael ellen. Tal{ltak egy kényelmes, kétértelmű és meghat{rozhatatlan fogalmat, az „anticionizmust” és „ez lett Damoklész kardja, amely az orsz{g egész zsidó lakoss{ga fölött lebegett”. [65] A „cionizmus” elleni újs{gkamp{ny mintegy sérthetetlen parav{nn{ v{lt, nem lehet bebizonyítani, hogy mindez egyszerű antiszemitizmus. Ugyanakkor félelmes, fenyegető: „A cionizmus az amerikai imperializmus eszköze.” A zsidóknak „közvetve vagy közvetlenül igazolniuk kellett lojalit{sukat, különböző módon bizonygatni környezetüknek, hogy semmi közük saj{t zsidó mivoltukhoz és legfőképpen a cionizmushoz”. [66] A közrendű zsidó életérzése a Szovjetunióban valóban nyomasztóv{ v{lt, ezt nagyon érthetően fejezte ki egyikük: „Az üldözések és sértések évei alatt a zsidókban kialakult a pszichikai gyanakv{si komplexus minden fajt{ja, a nem zsidóktól eredő b{n{smóddal szemben. Hajlamosak mindenben rejtett vagy köz vetlen utal{st l{tni nemzetiségükre... A zsidók sosem képesek nyilv{nosan lenyilv{nítani zsidós{gukat, és hivatalosan elfogadott, hogy erről hallgatni kell, mint valamiféle jellemhib{ról vagy alvil{gi múltról.” [67] Nagy benyom{st keltett 1959 októberében Malahovka településén – „félór{nyi utaz{sra Moszkv{tól... 30 ezer lakossal, amelynek mintegy 10%-a zsidó – történt esemény... Október 3-ról 4-re virradó éjjel kigyulladt a malahovkai zsinagóga teteje, és.., a zsidó temetőőr h{zikója... a tűzben elpusztult az őr felesége. Ugyanazon az éjszak{n szórólapokat ragasztottak ki és szórtak szét Malahovk{ban: »El a zsidókkal a kereskedelemből... Megmentettük őket a németektől... ők meg olyan gyorsan elszemtelenedtek, hogy az orosz nép nem érti... ki is él a m{sik földjén.«„ [68] És a nyomasztó {llapot fokozód{sa még olyan tünetekhez is vezetett, mint amelyről D. Schturman írt: „a zsidók egy része olyan {l-[1080]-
lapotba került, hogy elkezdte gyűlölni Izraelt, mint az antiszemitizmus szítój{t a szovjet politik{ban. Emlékszem az egyik túlz{sokra hajlamos zsidó tan{rnő szavaira: »Egy jó kis bomb{t kéne odahajítani arra az Izraelre, és könnyebb volna az életünk.«„ [69] Ez azonban csak torz kivétel. Alapvetően az anticionista kamp{ny tombol{sa csak „megerősítette önnön zsidós{guk tudat{t és Izrael mint az egész zsidós{g előőrse ir{nti szimp{ti{jukat”. [70] Az akkori közéleti helyzetre az al{bbi magyar{zatot is kín{lj{k: igen, Hruscsov idején „a zsidó lakoss{gnak az életben marad{sa ir{nti aggodalma a múlt ködébe veszett”, de „letették az új antiszemitizmus alapkövét”. A nómenklatúra 568 fiatal nemzedéke, a kasztoknak j{ró privilégiumokért küzdve „igyekezett elfoglalni a vezető pozíciókat a kultúr{ban, tudom{nyban, kereskedelemben, pénzügyben stb. Éppen itt történt az újdonsült szovjet arisztokr{cia »megismerkedése« a zsidókkal, akiknek ezekben az {gazatokban hagyom{nyosan nagy volt a fajsúlya.” És „az orsz{g alapvető központjaiban koncentr{lódott zsidó lakoss{g szoci{lis struktúr{ja a vezető oszt{lyt saj{t oszt{ly{nak szerkezetére emlékeztette”. [71] Ez a tal{lkoz{s kétségtelenül lezajlott, ez volt a történelmi „őrségv{lt{s” a szovjet csúcsokon, a zsidóról oroszra v{lt{s. És az antagonizmus is kétségtelenül megjelent, amitől, emlékszem, a hruscsovi időkben a zsidó közegben nemcsak gúnyolódtak, hanem erősen meg is sértődtek a faluról elsz{rmazottakra, a csúcsra jutott „muzsikokra”. Összességében pedig a különböző hat{sok feszült volta, de a szovjet hatós{gok jelentős körültekintése is hozz{j{rult ahhoz, hogy 1965-re „a mai szovjet antiszemitizmus elterjedtsége és éles volta jelentősen elmarad” attól, ami „a h{ború éveiben és a h{ború ut{ni első években” volt jellemző, és „úgy tűnik, szemmel l{thatóan gyengül, tal{n most kezd elhalni a »sz{zalékos norma«„. *72+ Egészében véve a zsidók közérzete a 60-as években a jóléti tartom{nyban tartózkodott, ezt halljuk különböző szerzőktől. (Ellensúlyaként annak, 568
Nómenaklatúra (latin): a p{rt{llamban a kiv{lts{gokat élvező p{rt- és {llami vezetők összessége.
-[1081]-
amit az imént olvastunk: „az új antiszemitizmus egyre erősödött” a 60-as években.) És 20 év múlva elhangzik ugyanaz a benyom{s: „»{ltal{ban a zsidók sz{m{ra« a hruscsovi időszak volt az egyik legnyugodtabb az egész szovjet történelemben”. [73] „Sok új cionista kör jött létre 1956-1957-ben, amelyekben olyan fiatal zsidók vettek részt, akik kor{bban nem mutattak különösebb érdeklődést a zsidó nemzetiségi kérdések és a cionizmus ir{nt. A szovjet zsidók nemzeti öntudatra ébredésének, és Izrael {llammal érzett szolidarit{suknak fontos ösztönzéséül szolg{lt a sínai hadj{rat.” (1956) Később pedig „a Szovjetunióban a zsidók között a cionista mozgalom újj{születésének kataliz{tor{v{ a vil{gifjús{gi tal{lkozó (VIT) v{lt (Moszkva, 1957)... A VIT és a hatnapos h{ború (1967) között a cionista tevékenység a Szovjetunióban fokozatosan egyre szélesebb körűvé v{lt. A szovjet zsidók és az izraeli nagykövetség kapcsolatai gyakoribb{, a kapcsolatok kevésbé veszélyessé v{ltak... rövid idő alatt jelentősen megnőtt a zsidó szamizdat 569 jelentősége.” [74] Az 50-es évekből a 60-asokba, a hruscsovi „olvad{sba” való {tmenet idején a szovjet zsidók magukhoz tértek és lelkileg kiegyenesedtek a „kozmopolit{k” és az „orvosper” korszak{nak félelme és elnyomat{sa ut{n. A főv{rosi t{rsas{gban egyenesen „divatoss{ is v{lt zsidónak lenni”, a zsidó téma bekerült a szamizdatba, a költői estekbe, amelyeken tolongtak a fiatalok. Rimma Kazakova felb{torodott és a színpadról is kinyilv{nította zsidó sz{rmaz{s{t, 1961-ben erre a hangulatra r{érzett és kifejezte Jevtusenko a Babij Jarban [75], lélekben mag{t is a zsidókhoz sorolva. Ez a verse (és a Litgazeta b{tors{ga) kürtszóként harsant az egész szovjet zsidós{g és a vil{g zsidós{ga sz{m{ra is. Azt{n Jevtusenko sz{mos és sz{mtalan költői esten ismét felolvasta a verset, mindig dörgő tapsvihar közepette. Egy idő ut{n Sosztakovics is, aki gyakran fordult a zsidó tém{hoz, nekil{tott a jevtusenkói vers 13. szimfóni{ba való {tír{s{nak, amit azt{n csak korl{tozottan engedtek előadni. A Babij Jar éltető és gyógyító sug{rként söpört végig a zsidós{gon, mint „valami forradalmi cselekmény... a köztudat fejlődésének folyamat{ban a Szovjetunióban”, 569
Szamizdat: en gedély nélkül kinyomtatott és terjesztett (politikai) ír{smű, sajtótermék.
-[1082]-
és a zsidós{g sz{m{ra „a legjelentősebb eseménnyé v{lt az »orvosper« megszüntetése óta”. [76] A zsidó téma 1964-65-ben visszatért a nyomtatott irodalomba is: Anatolij Ribakov Ny{r Szosznyakiban és M{sa Rolnyik naplója [77] („Anna Frank naplój{nak nyilv{nvaló ut{nz{sa” [78]). „Miut{n Hruscsovot lev{ltott{k minden beoszt{s{ból, az {llam zsidópolitik{ja valamelyest enyhült. Al{bbhagyott a judaizmus elleni harc, majdnem mindenütt megszüntették a p{szka sütését korl{tozó rendszab{lyokat... Fokozatosan felsz{molt{k a gazdas{gi bűncselekmények elleni kamp{nyharcot...” Viszont „a szovjet sajtóban hírkamp{ny kezdődött a szovjet zsidók között végzett cionista tevékenységről, és kapcsolataikról az izraeli nagykövetséggel”. [79] A szovjet helyzetben bekövetkezett ingadoz{sok és törések egy{ltal{n nem múltak el nyomtalanul a zsidó öntudat fölött, de nem ütöttek rést benne. Az 1959. évi népsz{ml{l{s adatai szerint a jiddist a megkérdezetteknek csup{n 21%-a nevezte meg anyanyelveként (1926-ban 72%). *80+ Ezt még a 70-es években is így értelmezték: „Az orosz zsidós{g, amely a legzsidósabb volt a vil{gon, a legkevésbé zsidóss{ v{lt”. [81] „A szovjet t{rsadalom jelenlegi fejlődése előidézheti a zsidós{g szellemi és intellektu{lis potenci{lj{nak összeoml{s{t.” [82] Pontosabban, ahogy később egy m{sik szerző fogalmazott: a zsidókat a Szovjetunióban „nem hagyj{k beolvadni”, és „nem hagyj{k, hogy zsidók legyenek”. [83] Az egész szovjet időszak alatt azonban a zsidó öntudat soha nem enyészett el. Még a hivatalos Sowietish Heimlandban (1966) is azt {llított{k, „hogy még az oroszul beszélő beolvadt zsidók is megőrzik saj{t, a lakoss{g m{s rétegeitől eltérő jellemüket”. *84+ M{r nem is beszélve Odessza, Kijev, Harkov zsidóiról, akik „még kérkedtek is néha zsidó mivoltukkal, egészen od{ig, hogy gojokkal nem is akartak bar{tkozni”. [85] Lev Thumerman tudós (1977-ben m{r Izraelben) emlékezik a korai szovjet időkről, hogy ő akkor „tagadott mindenfajta naciona-[1083]-
lizmust”. Most pedig visszatekintve azokra az évepe: „Csod{lkozva veszem észre mindazt, ami akkor elkerülte a figyelmemet: annak ellenére, hogy úgy tűnt, teljesen beolvadtunk az orosz közegbe, a legközelebbi, testi-lelki jó bar{taim köre akkoriban is zsidó maradt.” [86] Kijelentésének őszintesége nem kérdőjelezhető meg, erre mondj{k azt: „mintha lefényképezte volna”. Ehhez nem is fér kétség, éppen elég ilyen helyzetet l{ttam m{r, de az oroszokból ez semmiféle sértődést sem v{ltott ki. Egy m{sik zsidó szerző megjegyzése: a Szovjetunióban „a különböző ir{nyzatokat képviselő nem vall{sos zsidók jó egyetértésben ki{lltak a »faji tisztas{g« elve mellett” és hozz{teszi: „Semmi sem lehet ennél természetesebb. Olyan ember, aki sz{m{ra a zsidós{g csak egy üres szó, és emellett nem olvadt be, nagyon ritk{n fordul elő.” [87] Nagyon jellemző Natan Scsaranszkij vallom{sa is nem sokkal Izraelbe való érkezése ut{n. „Zsidós{gom nagyobb része m{r otthon, a csal{dban kialakult. Csal{dunk beolvadt, mégis zsidó maradt.” Apja „egyszerű szovjet újs{gíró” volt, akit „annyira mag{val ragadott a »boldogs{got mindenkinek«, és nem csak a zsidóknak forradalmi eszménye, hogy teljesen loj{lis szovjet {llampolg{rr{ v{lt”. A hatnapos h{ború ut{n 1967-ben, majd 1968-ban is a csehszlov{k események ut{n „hirtelen nyilv{nvaló különbséget vettem észre magam és a körülöttem lévő nem zsidók között... valamiféle gyökeres különbséget éreztem a saj{t zsidó tudatom, és az oroszok nemzetiségi tudata között”. [88] Itt van még egy nagyon mély tanús{g (1975): „Azok az erőfeszítések, amelyeket a zsidó értelmiség tett az utóbbi 100 évben, hogy orosz nemzeti form{t öltsön, valóban hatalmasak voltak. Ez egyébként nem {llította helyre a lelki egyensúlyt; ellenkezőleg, felerősítette a kéznemzetiségű lét keserűségét.” És „Blok tragikus kérdésére: »Oroszorsz{gom, életem, együtt fogunk-e gyötrődni?« – erre a kérdésre, amely az orosz ember sz{m{ra, rendszerint egyértelmű v{laszt hordoz, erre a kérdésre az orosz zsidó értelmiség így v{laszolt, néha kis gondolkod{s ut{n: »Nem, nem együtt. Egym{s mellett, ad-[1084]-
dig-ameddig, de nem együtt!«... A kötelesség nem helyettesíti a haz{t.” És ez „nem kötötte meg a zsidós{g kezét az orosz történelem viharai közepette”. [89] Nagyon őszinte. És csak {lmodozhatunk arról, hogy minden oroszorsz{gi zsidó vil{gosan l{ssa és beismerje ezt a dilemm{t. Hisz szok{sos módon az egész problém{t csak az „antiszemitizmusban” l{tj{k: „Elt{volítva bennünket a lehetőségtől, hogy slagunkba fogadjuk a valódi orosz értékeket, az ottani (szovjetunióbeli) antiszemitizmus eltiltott a zsidó értékekhez való közeledéstől is... Az antiszemitizmus nemcsak attól félelmetes, amit a zsidókkal tesz (megszabva az ismert korl{tokat), hanem azzal is, amivé a zsidókat teszi, neurotikus, letargikus, komplexumokkal teli, lelki sérültekké.” [90] Valój{ban ebből a beteges {llapotból – teljességgel, gyorsan és hat{rozottan – kigyógyultak azok a zsidók, akik teljes mértékben tudatosított{k magukban zsidó mivoltukat. A Szovjetunióban a zsidó öntudat erősödött, legyőzve a XX. sz{zadban eléjük kerülő történelmi akad{lyokat. Először a m{sodik vil{gh{ború katasztróf{ja. (A szovjet elfojt{s és elkenés következtében ennek tudatosít{sa a szovjet zsidós{g körében elhúzódott.) Újabb ösztönzést jelentett a „kozmopolitizmus” elleni harc 1949-1950-ben. Azt{n a szt{lini megtorl{s tot{lis veszélye, ami csak a tirannus hirtelen hal{l{val h{rult el. A hruscsovi „olvad{s” óta, majd a 60-as években m{r anélkül is a szovjet zsidós{g gyorsan mag{hoz tért, és elkezdte mag{t, éppen saj{t mag{nak érezni. M{r az 50-es évek m{sodik felében „a szovjet zsidós{g széles rétegeiben eluralkodó, növekvő keserűség érzése” ahhoz vezetett, hogy „erősödik a nemzetiségi szolidarit{s érzése”. [91] De „csak a 60-as évek végén a tudósok, méghozz{ nem bölcsészek kicsiny csoportja (a legkiv{lóbb közülük, kétségtelenül Alekszandr Voronel volt) elkezdte meggyőződéssel... ismét helyre{llítani a zsidó nemzetiségi öntudatot Oroszorsz{gban”. [92] -[1085]-
És a szovjet zsidók ilyesforma öntudat{nak érlelődése közepette berobbant, és azonnal győzelmesen, csod{nak tűnően suhant tova, a hablapos h{ború. Izrael felmagasztalódott a képzeletükben, felébredt bennük a lelki és a vérrokons{g érzése. A szovjet {llam azonban mag{nkívül volt Nasszer vereségétől. Azonnal r{zúdította a zsidók fejére a „judaizmus, cionizmus, fasizmus” elleni mennydörgő kamp{nyt. És minden zsidó egyben „cionista” is, és hogy a cionizmus „vil{gméretű összeesküvése... törvényszerű, elkerülhetetlen következménye az egész zsidó történelemnek, a zsidó vall{snak és az ezek {ltal létrehozott zsidó nemzeti karakternek... a judaizmus nagyon kényelmes vall{snak bizonyult a vil{guralom megszerzéséhez, mert nagyon következetesen végigvitte a faji felsőbbrendűség és az apartheid ideológi{j{t”. [93] A televíziós és sajtókamp{nyt még az Izraellel fenntartott diplom{ciai viszony dr{mai megszakít{sa is kísérte. A szovjet zsidóknak volt okuk r{, hogy megijedjenek: „úgy tűnt, hogy a dolgok mindj{rt a pogromokig fajulnak”. [94] [m ennek az ijedelemnek a felszíne alatt m{r érett a zsidó nemzetiségi öntudat újabb és imm{r legyőzhetetlen feltörése. „Keserűség, megb{ntotts{g, harag, a jövőbe vetett hit hi{nya felgyülemlett, hogy végre utat tal{ljon kifelé, és teljes szakít{shoz vezessen (ezzel) az orsz{ggal, és (ezzel) a t{rsadalommal, az emigr{cióba.” [95] „Az izraeli hadsereg győzelme hozz{j{rult a nemzeti öntudat felszít{s{hoz sok ezer, szinte teljesen asszimil{lódott szovjet zsidóban... Elindult a nemzeti újj{születés folyamata... Megélénkült a cionista csoportok tevékenysége az orsz{g sok v{ros{ban... 1969-ben kísérletek történtek egyesített (az egész Szovjetunióra kiterjedő) cionista szervezet létrehoz{s{ra... Növekedik az Izraelbe kiv{ndorl{st kérelmező zsidók sz{ma.” [96] A kiv{ndorl{si kérelmek nagysz{mú elutasít{sa pedig 1970. június 15-én sikertelen repülőgép-eltérítéshez vezetett. Az ezut{n kezdődő „repülőgépes per”-t történelmi mezsgyének tekinthetjük a szovjet zsidós{g életében. -[1086]-
12. LESZAKAD[S A BOLSEVIZMUSRÓL
A XX. sz{zad elején, amikor Európa m{r a vil{gméretű tudat küszöbére {lmodta mag{t, senki sem tudta megjósolni, micsoda ősi erővel lobbannak fel a Föld különböző népeinek nemzeti érzései éppen ebben a sz{zadban. És egy évsz{zad múlt{n mindny{jan döbbenten l{tjuk, hogy éppen nem a nemzeti érzések közeli elhal{s{t kell feltételeznünk (ahogyan azt majd egy évsz{zadig az internacion{lé-szocialist{k a fejünkbe verték), hanem megerősödésüket. Vajon az emberiség soknemzetiségű volta nem sokoldalús{g{t és gazdags{g{t jelenti-e? A nemzetek szétporlad{sa legink{bb az emberiség elszegényedéséhez, a szellem entrópi{j{hoz 570 vezetne. (És a nemzeti kultúr{k évsz{zadai holt, senkit sem érdeklő rakt{rakk{ v{ln{nak.) Vérszegény ipari gondolkod{smódra vall, ha azt gondoljuk, hogy az {ltal{nos egyformas{g mellett e g y s z e r ű b b volna megszervezni bolygónk életét. De az az élet legink{bb h{nyingert keltene. A szovjet birodalomban azonban mindig tolakodóndiadalmasan hajtogatt{k, hogy a nemzeti különbségek elsimulnak, és a nemzetek összeolvadnak, hogy n{lunk nincsenek „nemzetiségi kérdések”, és persze főleg nincs „zsidókérdés”. A zsidókérdés pedig egy, a vil{gon szerteszórt és lelkében öszszeforrt nemzet h{romezer éves hihetetlen létezésének kérdése. Olyan nemzeté, amely az {llamis{gról és területiségről vallott mindenfajta elképzelés ellenére él, méghozz{ rendkívül élénken és erősen befoly{solva az egész vil{gtörténelmet. Amiért is a zsidókat „a vil{gtörténelem tengelyének” is nevezték. Ugyan mitől is ne létezne ez a kérdés? Midőn m{r az összes nemzeti kérdés felszínre jut, még l{m a gagauz is? 570
Entrópia (görög): anyagi rendszerek molekul{ris rendezet tségi fok{nak, illetőleg {llapotuk termodinamikai valószínűségének mértéke.
-[1087]-
Ilyen botor kétség fel sem merülhetett volna, ha a zsidókérdés körül különböző időben politikai j{tszm{k nem kezdődtek volna, kinek éppen milyen kellett. Ez volt n{lunk, Oroszorsz{gban is. A forradalom előtti or osz t{rsadalomban, ahogy l{ttuk, „antiszemitizmusnak” tekintették még a zsidókérdés elhallgat{s{t is. Többet mondok: az orosz t{rsadalom tudat{ban úgy rögzült akkoriban a zsidókérdés – amit polg{ri egyenjogús{gként vagy teljes jogús{gként értelmeztek –, majdhogynem az orosz közélet legfontosabb kérdésének sz{mított. Mindenesetre mindenképpen minden egyes ember lelkiismereti középpontja, lakmuszpapírként ható meghat{rozója volt. M{sfelől. Az európai szocializmus növekedésével minden nemzetiségi kérdés csup{n bosszantó akad{lynak sz{mított ennek a nagyszerű tanít{snak az útj{ban, a zsidókérdés pedig (amit Marx közvetlenül a kapitalizmushoz sorolt) még ann{l is mondvacsin{ltabb sz{lk{nak. Mommsen tanúsította, hogy – ahogy őket nevezte – „a nyugat-orosz szocialista zsidós{g” köreiben a zsidókérdés megvitat{s{ra tett legkisebb prób{lkoz{s is a „reakciós” és „antiszemita” jelzőket vonta maga ut{n (ez még a Bund előtt történt). Ez a fajta megkövesült szocialista szabv{ny {töröklődött a Szovjetunióba is. Így 1918-tól a kommunist{k alatt n{lunk szigorúan (börtön- vagy ak{r még hal{lbüntetés terhe mellett is) tilos volt b{rmi módon hangsúlyozni a zsidókérdést (kivéve a c{ri rezsim alatt a zsidókat ért szenvedések ir{nti együttérzést és a kommunizmusba való aktív bekapcsolód{suk ir{nti meghatotts{got). És az értelmiségi tudat önként és dalolva, a többiek pedig kény szeredetten követték ezt az új k{nont. A fenti be{llítód{st a kommunista hatalom keményen és rettenthetetlenül keresztülvitte a szovjet-német h{borún is. Úgymond, semmiféle különleges „zsidókérdés” nem jelentkezett még akkor sem. És tov{bb, a Gorbacsov idején való kimúl{s{ig ez a hatalom tov{bbra is érzéketlenül ismételgette: semmiféle zsidókérdés n i n c s , nem és nem! (Behelyettesítették a „cionist{val”.)
-[1088]-
De m{r a m{sodik vil{gh{ború végétől, amikor a szovjet zsidók felfogt{k a zsidóirt{s nagys{grendjét Hitler alatt, majd a 40-es évek szt{lini „kozmopolita” kamp{ny{nak idején, a szovjet t{rsadalom intelligens köreinek tudat{ba az ivódott be, hogy ellenkezőleg, a Szovjetunióban zsidókérdés v a n , van! És még hogyan van! És vissza{llt a forradalom előtti értelmezés, miszerint ez a kérdés központi jelentőségű az orosz t{rsadalom és minden egyes ember lelkiismerete sz{m{ra. Hogy a zsidókérdés maga „a tényleges emberiesség mércéje”. [1] Nyugaton pedig csak a cionizmus vezetői (hab{r némelyek fenntartva az élő kapcsolatot a keményfejű európai szocializmussal) a XIX. sz{zad végétől magabiztosan kezdtek beszélni a zsidókérdés történelmi rendkívüliségéről és múlhatatlan aktualit{s{ról. Amikor pedig megjelent Izrael [llam, a körülötte dúló viharok még az európai szocialista tudat {rtatlans{g{t is megzavart{k. Két kisebb, de a maga idejében zajos, jellegzetes példa adja itt mag{t. Az egyik az úgynevezett „Kelet és Nyugat közötti dialógus” (a hidegh{ború időszak{nak Ügyes mechanizmusa, amelynek sor{n a nyugati vit{zókkal szemben előtérbe hozt{k a kelet-európai csinovnyikokat vagy a megalkuvókat, akik a hivatalos zagyvas{got a saj{t lelkiismereti meggyőződésükként prób{lt{k be{llítani). Ladislaw Mnacko szlov{k író 1967 elején méltóképpen képviselvén a szocialista Keletet, szellemesen megjegyezte, hogy életében és saj{t tevékenysége sor{n soha nem volt semmiféle konfliktusa a kommunista hatalommal. Egyetlen esetet kivéve, amikor a közlekedési szab{lyok megsértése miatt elvették a jogosítv{ny{t. A francia opponens dühösen megjegyezte, hogy Mnackónak legal{bb egyetlen alkalommal bizony{ra az ellenzékhez kellett volna p{rtolnia amikor vérbe fojtott{k a szomszédban a magyar forradalmat. De nem, Magyarorsz{g elnyom{sa nem zavarta meg Mnacko lelki nyugalm{t, semmiféle gorombas{got vagy szemtelenséget nem engedett meg mag{nak. Az ut{n a „p{rbeszéd” ut{n néh{ny hónap telt el, kitört a hatnapos h{ború. Novotny csehszlov{k korm{nya, hűséges kommunist{k, agresszióval v{dolta Izraelt és megszakította vele a diplom{ciai kapcsolatot. Na és? Mnacko, aki nyugodtan tűrte Magyarorsz{g vérbe fojt{-[1089]-
s{t, a szlov{k Mnacko, akinek a felesége zsidó, most annyira felh{borodott és zaklatott lett, hogy elhagyta haz{j{t és tiltakoz{sul Izraelbe költözött. M{sik példa ugyanabból az évből. Daniel Mayer, az ismert francia szocialista a hatnapos h{ború idején azt nyilatkozta a Le Monde-nak, hogy ettől kezdve ő: 1. szégyelli, hogy szocialista, azért, mert a Szovjetunió szocialist{nak nevezi mag{t (amikor a Szovjetunióban a népet irtott{k, az még hagyj{n, méghozz{ a szocialist{kat is, ő nem szégyellte mag{t); 2. szégyelli, hogy francia (bizony{ra de Gaulle 571 helytelen pozíciója miatt); 3. szégyelli, hogy ember (ez tal{n túlz{s?); és csak egyetlen dolgot nem szégyell, azt hogy zsidó. *2+ Készek vagyunk osztozni Mnacko felh{borod{s{ban és Mayer haragj{ban, és csup{n érzéseik szélsőséges volt{ra szereznénk felhívni a figyelmet, miut{n oly sok{ig és szolgalélekkel tűrték a kommunizmust. Hiszen érzéseik hevülete szintén a XX. Sz{zadi zsidókérdés egyik oldala. És hogy is van az a „nem volt”? Aki a XX. sz{zad 50-80-as éveiben hallgatta a Szovjetunióba ir{nyroló amerikai r{dióad{sokat, adnak úgy tűnhetett, hogy m{s egyéb fontos kérdés a zsidókérdés mellett orsz{gunkban nem is létezett. Ugyanakkor az Egyesült [llamokban, ahol a zsidókat úgy jellemezhetjük, mint „a legink{bb privilegiz{lt... kisebbséget” és ahol ők „egyedül{lló pozíciókat foglaltak el, a legtöbb (amerikai zsidó) akkor is a modern élet komor tényének tekinti a keresztény polg{rt{rsaik részéről megnyilv{nuló gyűlöletet és megkülönböztetést” [3]; de ezt fennhangon {llítani – nem hangozna hihetően, és ezért zsidókérdés n i n c s , és észrevenni vagy beszélni róla – nem ildomos és nem illik. Meg kell szoknunk, hogy a zsidókérdésről ne halkan és ijedősen, hanem érthetően, vil{gosan és megokoltan beszéljünk. Nem indulatoktól hevítve, hanem együttérzően behatolva mind a szokatlan és rendkívüli zsidó vil{gtörténelmi sors mélyére, mind pedig a mi 571
De Gaulle, Charles (1890-1970): francia {llamférfi, 1945-1946 miniszterelnök, 19581969 közt{rsas{gi elnök.
-[1090]-
orosz évsz{zadaink sűrűjébe, amelyeket szintén sok szenvedés j{rt {t. Akkor eloszolhatnak a kölcsönös előítéletek, néha egészen vadak is, és nyugodt józans{g lesz úrr{. Ezen könyvem ír{sa közben meggyőződhettem arról, hogy a zsidókérdés nem csak mindig és mindenütt jelen volt a vil{gtörténelem sor{n, de soha nem volt nemzetspecifikus, mint m{s nemzeti kérdések, hanem – tal{n az izraelita hitnek köszönhetően? – mindig beleszövődött a l e g { l t a l { n o s a b b dolgokba. Az 1960-as évek végén, amikor azon meg érzésemet elemeztem, hogy a kommunista rezsim – hisz pusztul{sra van ítélve? Arra, bizony! – jelentős mértékben t{mogatott, az a megfigyelésem, hogy l{m, h{ny zsidó fordult el tőle. Valamikor tolongtak, hogy önként és kitartóan t{mogass{k a szovjet rezsimet, és a jövője kétségtelenül biztosítva volt. De azt{n a zsidók kezdtek elfordulni tőle, először a gondolkodóbbak, azut{n pedig tömegesen, és nem azt jelenti-e mindez, hogy napjai meg vannak sz{molva? Előjel. Mikor is történt az, hogy a zsidók ennek a rendszernek a biztos t{maszaiból majdhogynem a legfőbb ellenzői közé {lltak {t? Mondhatjuk e, hogy a zsidók mindig ki{llnak a szabads{gért? Nem. Túl sokukkal tal{lkoztunk mint fanatizmusunk harson{saival. De l{m, félrefordultak. Nélkülük pedig – közben öregedvén – a bolsevista fanatizmus nemcsak veszített hevességéből, hanem még fanatizmus{t is elvesztette, oroszos módon ellustult, elbrezsnyevesedett572 . A szovjet-német h{ború ut{n a kommunista hatalom nem v{ltotta be a zsidók reményeit: kiderült sz{mura, hogy b enne élni roszszabb, mint előtte. Végigkövettük ennek a szakít{snak a fő fokozatait. Az újszülött Izrael t{mogat{sa a Szovjetunió részéről fellelkesítette
572
Brezsnyev, Leony id Iljics: Az SZKP KB főtitk{ra, egyidejűleg szovjet {llamfő 1964 -től. Főtitk{rs{ga idején az orsz{gba túlsúlyba kerültek a konzervatív tendenci{k, er ősödtek a negatív folyamatok a gazdas{gban, a t{rsadalmi és a szellemi életben. Ezt az időszakot utólag a „pang{s évei”-nek keresztelték el.
-[1091]-
a szovjet zsidókat. A „kozmopolit{k” üldözése – a kommunizmus kezdte félretolni a zsidókat? Szorongatni kezdte? – aggodalomra késztette, de ink{bb a zsidó értelmiséget, mintsem az {tlagos tömeget. A szt{lini megtorl{sok rémisztő fenyegetése a legkeményebben felr{zta, de csak rövid ideig tartott, és szinte rögtön csod{latos módon jött az enyhülés. A kollektív vezetés, majd Hruscsov időszak{ban a zsidó reményeket csalód{sok v{ltott{k fel, és valahogy egyre hosszabb{ v{lt a tartós javul{shoz vezető út. És egyszerre csak lecsapott a hatnapos h{ború, amely bibliai erővel megrengette mind az izraeli, mind a szovjet zsidós{got. És elkezdett lavinamód újj{születni a zsidó nemzeti öntudat. A hatnapos h{ború ut{n „sok minden meg-v{ltozott... cselekvési impulzus érkezett. Elindultak a levelek és a folyamodv{nyok a szovjet és a nemzetközi szervekhez. A nemzetiségi lét megélénkült: ünnepnapokon be sem lehetett férni a zsinagóg{kba, illeg{lis körök jöttek létre a zsidó történelem, kultúra, az ivrit tanulm{nyoz{s{ra.” [4] És erre itt a „cionizmus” elleni egyre fokozódó kamp{ny, amely egy hurokba fonódik az „imperializmussal”. És ann{l idegenebbnek és visszataszítóbbnak tűnt a zsidók szemében ez a korl{tolt bolsevizmus, ugyan, h o n n é t , h o g y a n lett az ilyen egy{ltal{n? Igaz, sok művelt zsidó a kommunizmustól való elfordul{s{t szívf{jdalommal élte meg, nehéz volt lemondani az ide{lról: hisz az „nagyszerű és bizony{ra elkerülhetetlen, az egész emberiségre kiható kísérlet volt, ami Oroszorsz{gban 1917-ben elkezdődött. Kísérlet, amit ősi, vonzó és valószínűleg magasztos eszmék erősítettek fel, amelyek közül kor{ntsem volt mindegyik végzetes, sok pedig mindm{ig megőrizte pozitív jelentőségét... A marxizmus a műveltségre épít.” [5] Hosszan és hevesen ragaszkodott sok zsidó publicista a „szt{linizmus” kifejezéshez, ez könnyű formula volt a korai szovjethatalom igazol{s{ra. Nem olyan könnyű megv{lni a megszokottól, a szeretettől: az vajon kigyoml{lható még? Történtek kísérletek az értelmiségnek a vezető körökre kifejtett befoly{s{nak növelésére. Az egyik ilyen (1966) mozzanat G. -[1092]-
Pomeranz {ltal az SZKP „XXIII. kongresszus{hoz” írott levele volt. A levél tervezetében azt javasolt{k a kommunista p{rtnak, hogy: bízzon „a tudom{nyos és művészeti értelmiségben”, amely „nem fölforgat{sra, hanem a törvényességre törekszik... a fenn{lló rendszert nem szétrombolni, hanem rugalmasabb{, értelmesebbé, hum{nusabb{ igyekszik tenni”, és hozzon létre az értelmiségi magból egy szakértői „elméleti központot”, amely komplex tan{csokkal l{tn{ el az orsz{g adminisztratív vezetését. *6+ A tervezet megmaradt javaslatnak. Még sok{ig sajgott sokak lelki szemei előtt „a poros komissz{rsisakok” l{tv{nya. De v{laszt{s m{r nem maradt. És a szovjet zsidók elfordultak a kommunizmustól. És ekkor, elfordulva, ellene fordított{k egész frontjukat. És ha ekkor – mintegy megtisztító bűnb{nó vallom{ssal – ők maguk mondt{k volna el, hogy kor{bban aktívan részt vettek a szovjet rezsim diadal{ban, és kegyetlen szerepet j{tszottak abban! Nem, egy{ltal{n nem. (A kivételekről most, az al{bbiakban.) Az 1924-ben megjelent gyűjtemény, Oroszorsz{g és a zsidók, e vonatkoz{sban annyira időszerű, annyira helyénvaló és szívbemarkoló. És még a nagy tud{sú Simon Markis mai véleménye szerint is: „senki sem meri manaps{g a védelmébe venni a nagyorrú és raccsoló komissz{rokat: félnek szovjetnek, csekist{nak vagy Isten tudja kinek l{tszani... És mégis megmondom úgy, ahogy van: a vörösök közé {lló zsidó fiatalok viselkedése ezerszerte érthetőbb, mint a fent idézett gyűjtemény szerzőinek indítékai.” [7] Némely zsidó szerző mégis elkezdett valamit beismerni abból, ami történt, ahogyan történt, de csak a legóvatosabb kifejezésekkel: „Véget ért annak az »orosz-zsidó értelmiségnek« a szerepe, amely a h{ború előtti, és az első h{ború ut{ni években alakult ki, és amely – valamilyen szinten tudatosan – a marxista ideológia hordozója volt, és hitt – tal{n félszegen, tal{n csak lélekben, a gyakorlattal ellentétben – a liberalizmus, az internacionalizmus és a humanizmus eszményeiben.” *8+ A marxista ideológia hordozója? Igen, persze. Az in-[1093]-
ternacionalizmus eszménye? Ó, hogyne. De a liberalizmusé és a humanizmusé? Erről csak a Szt{lin ut{ni időszakban lehet beszélni, amikor eszméletre tértek. A késő szovjet időszak zsidó komment{toraitól azonban m{r egészen m{st olvashatunk. Visszatekintve az 1917 óta eltelt hosszú időszakra, csup{n zsidó szenvedést l{tnak az egész rezsim alatt. „A Szovjetunió nagysz{mú nemzetisége közű+ a zsidókat mindig mint a »legmegbízhatatlanabb« elemet tartott{k nyilv{n.” [9] Micsoda? Emlékezetkiesésben kell szenvedni, hogy 1983-ban valaki ilyet mondjon? M i n d i g ! És a 20-as években is! És a 30-as években is! Még hogy a legmegbízhatatlanabb?! Ennyire törlődött volna minden megtörtént esemény? „Ha... nagyobb t{vlatból vizsg{ljuk a szovjet történelmet, akkor nem l{tunk m{st, mint a zsidók folyamatos ledar{l{s{t és elpusztít{s{t.” S e m m i m { s t ! Hisz mi m{r az előző fejezetekben {tr{gtuk magunkat rajta, és l{ttuk: m{r ha nem beszélünk arról, ki volt olyan nagy sz{mban a csúcsokon, vajon a zsidók többsége sz{m{ra nem volt ez jóléti időszak, amikor tömegesen költöztek be a v{rosokba, amikor hozz{férhető volt a felsőoktat{s és vir{gzott a kultúra? Azért van elszól{s: „Voltak... »fluktu{ciók«, de az {ltal{nos tendencia megmaradt... a szovjethatalom, amely felbomlasztja az összes nemzetiséget, a zsidókkal végül is a legmostoh{bban b{nt.” [10] Egy m{sik szerzőnek pedig még az a korai momentum is, amikor Lenin és az OKbP segítségül hívt{k a zsidókat az {llamappar{tusba, és a hív{st meghallott{k, azt{n pedig a zsidók jelentős tömegei {thurcolkodtak a kor{bban gyűlöletes letelepedési terület kisv{rosaiból a főv{rosokba és nagyv{rosokba, közelebb az élcsapathoz – mondom, még az is –, „a bolsevista rezsim kialakul{sa, amely a zsidók legnagyobb részét »deklassz{lt elemmé« züllesztette, tönkretette, sz{műzetésbe küldte, szétrombolta a csal{dokat”, és ezt ő „mindennapos katasztróf{nak” minősítette „a zsidó lakoss{g többsége sz{m{ra”. (Ez attól függ, kinek a szemével nézzük azt a képet. De hisz maga a szerző is l{tja, kissé lejjebb: a 20-as és a 30-as években „a deklassz{lt zsidó kispolg{rok gyerekeinek sikerült elvégezniük... a műszaki főiskol{kat és a főv{rosi egyetemeket és »parancsnokokk{« -[1094]-
v{lni a »nagy építkezések« mindennapjaiban”.) Meg valami hom{lyos eszmefuttat{s: „a sz{zad elején a zsidó cselekedetek alapvető jellemzője az, ...hogy az új, igazs{gos t{rsadalom felépítésének eszménye... elbűvölte őket”, de a forradalom hadseregévé „a nyilv{nvaló söpredék v{lt, mindazok, akik »semmik voltak«„, és „a rezsim talpra {ll{sa ut{n” ez a söpredék „elhat{rozta, hogy megvalósítja jelszav{t, és »minden lesz«, letiporva még saj{t vezéreit is... Így jött létre a söpredék kir{lys{ga, a hat{rtalan totalitarizmus”. (Az eszmefuttat{s lényege: a zsidóknak ehhez abszolút semmi közük, esetleg csak az {ldozatt{ v{lt vezérek között.) És ez a tisztogat{s „négy évtizedig tartott... az ötvenes évek közepéig”; erre az időre teszi a szerző a „történelem {ltal kirótt csalód{sok (utolsó) keserű pirul{j{t” az „»elbűvölt« zsidóknak”. [11] Megint ugyanaz a l{t{smód: a z e g é s z szovjet történelem nem {l+ m{sból, mint zsidók elnyom{s{ból és kiszorít{s{ból. És most egységes tiltakozó nyögés szakad fel oly sok zsidó mellből: „Nem mi v{lasztottuk ezt a hatalmat!” Sőt még mintha ez is: „Nincs arra mód, hogy a loj{lis szovjet elitet közöttük (a zsidók között) felkarolj{k.” [12] Ó, Istenem, hisz ez a módszer hib{tlanul működött 30 évig, csak ut{na kezdett ber{gódni. És ugyan honnan – az oly sok ragyogó és közismert név? – kerültek elő az előttünk azt{n épp elég ideig villogó arcok, alakok? És ugyan miért nem nyílt r{ a zsidók többségének szeme a szovjet rendszer lényegére 30-40 évig, és most hirtelen felpattant? Mi nyitotta meg? H{t lényegében éppen az, hogy ez a hatalom egyszer csak megfordult, és elkezdte kiszorítani a zsidókat, nemcsak az igazgat{si és parancsnoki szfér{kból, hanem a kultur{lis és tudom{nyos intézetekből is. „A csalód{s olyannyira friss és f{jdalmas volt, hogy még arra sem futotta az erőnkből és a b{tors{gunkból, hogy a gyerekeinknek elmondjuk. Na és a gyerekek? ...túlnyomó többségük meghat{rozó kív{ns{ga tov{bbra is az aspirantúra a karrier és ehhez hasonló maradt.” [13]
-[1095]-
Eljött azonban az idő, amikor alaposabban kellett megvizsg{lniuk saj{t helyzetüket. A 70-es években ismét megjelent valamiféle szót értés, még a vélemények egybeesése is, ami fél évsz{zadon {t elképzelhetetlen volt. Péld{ul Sulgin írta 1929-ben: „Be kell vallani azt, ami volt. A puszta tagad{s... miszerint a zsidók semmiben sem hib{sak sem az orosz forradalomban, sem a bolsevizmus konszolid{l{s{ban, sem a kommunizmus rémtetteiben, ez a legrosszabb út... M{r az is nagy előrelépést jelentene, ha sikerülne az {ltal{nosító v{dat, miszerint a zsidók hib{sak mindabban, ami Oroszorsz{got sújtotta, bizonyos mértékben differenci{lni. M{r az is valami, ha megtal{lhatóak az »{rnyalatok«.” [14] Szerencsére ezek az {rnyalatok – és ami még meghat{rozóbb: a megértés, sőt a bűnb{nat – egyes zsidók részéről kifejezésre került. R{ad{sul becsületes ész és bölcs élettapasztalat mellett eléggé hat{rozottan. Ez nagyon örvendetes. És igen reményt keltő. Itt van Dan Levin, Izraelbe települt amerikai értelmiségi: „Nem véletlen az, hogy egyetlenegy amerikai író – aki megkísérelte leírni és megmagyar{zni, mi is történt a szovjet zsidós{ggal – sem érintette ezt a legfontosabb tém{t, a kommunizmusért viselt felelősséget... Oroszorsz{gban a népi antiszemitizmus jelentős mértékben kapcsolódik ahhoz, hogy az orosz nép a zsidókban l{tja mindannak az ok{t, amit a forradalom velük művelt. De az amerikai írók – zsidók és egykori kommunist{k – nem akarj{k életre kelteni a múlt {rnyait. Pedig a múlt elfeledése rémisztő dolog.” [15] Az egyik vele egy időben Szovjetunióból {ttelepült zsidó így írt: az oroszorsz{gi (szovjet) zsidós{g tapasztalatai, ellentétben az európaival, amelynek történelmi tapasztalatai „külső gonosz erővel való összeütközés tapasztalataiból {llnak... nem belülről kifelé ir{nyuló pillant{st tételeznek fel, hanem ellenkezőleg, igénylik, hogy magunkba nézzünk, és... éppen odabent keressünk... a mi valós{gunkban csak egyetlen zsidó szellemiséggel tal{lkoztunk – és ez a komisz-[1096]-
sz{rban volt – és úgy hívt{k, hogy marxizmus”. Vagy itt van „a mi fiatal cionist{inkról, akik annyira tudj{k becsmérelni Oroszorsz{got, pimaszs{g{t és vads{g{t, elv{lasztva tőle és szembe{llítva vele az ősi zsidó nemzetet”, „annyira vil{gosan magam előtt l{tom, amint azok, akik ma dölyfös himnuszt zengenek az egész zsidós{g dicsőségére (és sehol egy cseppnyi bűntudat, csekélyke indíttat{s a mag ukba sz{ll{sra), pedig tegnap még azt mondt{k: »Nincs bajom a szovjethatalommal, hacsak nem az antiszemitizmusa«, tegnapelőtt pedig lelkesülten verték a mellüket: »Éljen a népek nagy testvérisége! Örök dicsőség az aty{nak és bar{tnak, a zseni{lis Szt{lin elvt{rsnak!«„ [16] Ha pedig ma annyira vil{gosan l{tszik, hogy ennyi zsidó volt az acélos bolsevik vezetésben, és még több hatalmas orsz{gunk ideológiai tévutakra vezetgetésében, akkor nem jelenik e meg valamiféle felelősségérzet azokért? [ltal{nosan fogalmazva: létezik e erkölcsi felelősség – nem kéz kezet mos, hanem felelősség –, emlékezni és beismerni? L{m, a fiatalabb gener{cióhoz tartozó németek is elismerik a zsidók előtti felelősségüket még a legközvetlenebb módon is, erkölcsileg is, anyagilag is. Mint elkövetők az {ldozatok előtt: m{r h{nyadik éve egyre csak egyre fizetik a k{rtérítést Izraelnek, és személyes k{rtérítéseket az életben maradt {ldozatoknak. És a zsidók? Mit kapott Mihail Heifec? Akit nemegyszer idézünk tanulm{nyunkban. Ő túlélte a l{gereket, és lelki nagys{g{ról tett tanúbizonys{got azzal, hogy népe nevében megb{nta a zsidók {ltal a Szovjetunióban a kommunizmus nevében elkövetett bűnöket. Epésen kiröhögték. Az egész művelt t{rsadalom, a kultúrkör őszintén nem vette észre a 20-as és a 30-as években az oroszok sérelmeit, még csak fel sem tételezték, hogy vannak ilyenek, {m azonnal megérezték a zsidó sérelmeket, amint azok megjelentek. És péld{ul Viktor Perelman, aki az emigr{cióban az Idő és mi című szovjetellenes zsidó folyóiratot adja ki, a rendszert a legpiszkosabb helyen, Csakovszkij Lityeraturnaja gazet{j{ban szolg{lta, mindaddig, amíg meg nem jelent előtte a zsidókérdés. Akkor megt{ntorodott. Magasabb szinten ennek {ltal{nosít{sa így hangzik: „Az orosz t{rsadalmi mozgalmakba való szemes beilleszkedésről, valamint ar-[1097]-
ról szőtt illúziók..., hogy Oroszorsz{gban b{rmit is meg lehet v{ltoztatni, összeomlottak.” [17] És ekkor, miut{n r{jöttek, hogy nyilv{nvalóan a szovjet rendszer ellen vannak, a zsidók a rendszer ellenzékébe vonultak, t{rsadalmi szerepük szerint szellemi ellenzékébe. Nyilv{nvaló, hogy nem ők l{zadtak fel Novocserkasszkban, szerveztek zavarg{sokat Krasznodarban, Alekszandrovban, Muromban, Kosztrom{ban. Azonban M. Romm filmrendező vette a b{tors{got, hogy egy értelmű kijelentéseket tegyen nyilv{nos beszédében a „kozmopolit{k” elleni híres kamp{nyról, és ez lett a szamizdat egyik első dokumentuma [maga Romm pedig – b{r kor{bban istenített művész, Lenin Októberben (1937), Lenin 1918-ban (1939), 5-szörös Szt{lin-díjas – addigra ideológiailag felszabadult és mintegy a szovjet zsidós{g szellemi vezérévé v{lt+. Ekkortól a zsidók jelentősen feljavított{k a „demokratikus mozgalom”, a „disszidensek” létsz{m{t és ezeknek merész tagjaiv{ v{ltak. M{r Izraelből tekint vissza a moszkvai forrong{sra annak egyik kor{bbi résztvevője: „Az orosz demokrat{k nagy része (ha nem a többsége) sz{rmaz{suk szerint zsidó... Nem érzik magukat zsidóknak, és nem veszik észre, hogy hallgatós{guk szintén főként zsidókból {ll.” [18] Így v{ltak a zsidók ismét oroszorsz{gi forradalm{rokk{, annak az orosz értelmiségnek az örökségében, amelyet a zsidó bolsevikok oly odaadóan segítettek elpusztítani az első forradalom ut{ni évtizedben, valamint az újorran létrejött ellenzéki közvélemény valódi és őszinte magj{v{. Úgyhogy b{rmiféle progresszív halad{s a zsidók nélkül ismét lehetetlenné v{lt. Ki {llította meg a hazug politikai (és a legtöbbször félig z{rt) perek {radat{t? Alekszandr Ginzburg. Őut{na pedig Pavel Litvinov és Larisza Bogoraz. Nem túlzok, hogy az ő A vil{g közvéleményéhez írt ki{ltv{nyuk 1968 janu{rj{ban – amit nem a szamizdat szeszélyeire bíztak, hanem b{tor kézzel {tnyújtottak a Nyugatnak a csekist{k fényképezőgépei előtt – volt a szovjet ideológiai történelem v{lasztóvonala. Ki az a hét merész ember, aki 1968. augusztus 25-én óloml{bakon felv{nszorgott a vesztőhelyre? Nem a tiltakoz{s sikere végett, -[1098]-
hanem hogy saj{t {ldozatukkal lemoss{k az orosz névről Csehszlov{kia szégyenét? Hetük közül négyen zsidók. (Pedig 1970-ben az orsz{gban ar{nyuk nem érte el még az egy sz{zalékot sem, ezt itt is meg kell említeni.) Ne felejtsük el Szemjon Gluzmant sem, aki saj{t szabads{g{t sem sajn{lta a „bolondokh{za” elleni harcban. És sok moszkvai értelmiségi zsidó az elsők között részesült p{rtbüntetésben. A ritka disszidensektől azonban legal{bb sajn{lkozó hanglejtést lehetett hallani zsidó ap{ik múltj{ról. P. Litvinov soha sehol sem szólt nagyapja szerepéről a propagandagépezetben. V. Belocerkovszkijtől sem hallunk arról, h{ny {rtatlan embert pusztított el az apja nehéz Mauzerével. A kommunista Raisza Lehrt, aki öregségére megm{rtózott a disszidens élet vízében, aki a „szigetcsoport” ut{n is büszke volt, hogy valaha annak a p{rtnak lehetett a tagja, „amelybe becsületesen és rajong{ssal lépett be” fiatalkor{ban. „Amelynek odaadta lelke teljes hevületét, minden erejét és sz{ndék{t”, és amelytől maga is megsérült, de most ez m{r „nem ugyanaz” a p{rt. [19] És nem üt rajta sebet, sőt észre sem veszi, hogy neki is köze volt a korai évek p{rtterrorj{hoz. A disszidensmozgalom sodr{ba 1968 ut{n mérlegelés nélkül belépett Szaharov is. Új gondjai és tiltakoz{sai közepette sok egyedi eset akadt, r{ad{sul a legszemélyesebb természetűek, ezek közül pedig a legtöbb a katonai szolg{latot megtagadó zsidók védelmében írt kérvények. Amikor pedig szélesebb körben akarta ezt a tém{t forszírozni – ahogy nekem naivan mesélte, anélkül, hogy értette volna ennek egész ordító értelmét –, Gelfand akadémikus azt v{laszolta neki: „Belef{radtunk abba, hogy ennek a népnek segítsünk megoldani a problém{it”; Zeldovics akadémikus pedig: „Nem fogok al{írni az {ldozatok érdekében semmit, megtartom a lehetőséget, hogy azokat védjem, akik a nemzetiségük miatt szenvednek.” Vagyis csak a zsidókat. Megjelent a tiszt{n zsidó disszidencia is, amely tudatosan csak a zsidók meghurcol{s{val és a politikai menekültekkel foglalkozott (erről később). -[1099]-
A t{rsadalmi köztudat v{ltozékonys{ga gyakran v{laszt ki mag{nak egyes személyeket, hogy szószólóik, ihletőik legyenek. Ilyen tipikus – és pontos – visszatükrözője volt a 60-as évek szovjetunióbeli értelmiségi felfog{snak és hangulatnak Alekszandr Galics. („A Galics {lnév – magyar{zza N. Rubinstein –, amely Ginzburg Alekszandr Arkadjevics utónevének, apai nevének és vezetéknevének különböző szótagjaiból kivett hangok egyesítésével jött +étre. Az {lnév megv{laszt{sa felelősségteljes dolog.” [20] Ez igaz, és a szerző feltételezhetően tudta, hogy a „hangok egyesítése” mellett ez egy ősi orosz v{ros neve, a szl{vok mélységes tartalékaiból). Galics érzékenyen mozgott az {ltal{nos értelmiségi fordulatoknak és t{mogat{soknak megfelelően. Git{rkíséret mellett félig énekelve, félig elmondva előadott dalainak magnófelvételei igen széles körben terjedtek, és a 60-as években majdnem a t{rsadalmi élénkülés egész korszak{t jelölték ki; ezt a korszakot nagy {téléssel, sőt szinte dühösen fejezték ki. A kultúrkör véleménye egyöntetű volt: „a legnépszerűbb népi költő... a modern Oroszorsz{g b{rdja”. Mag{t Galicsot a szovjet-német h{ború 22 éves kor{ban érte. Elmesélte, hogy egészségügyi {llapota miatt felmentették hadkötelezettsége alól, elutazott Groznijba, „egészen v{ratlan könnyűséggel helyezkedtem el a v{rosi dr{maszính{zban”, ezenfelül „megszemeztem a politikai szatíraszính{zit”. Azt{n evaku{lt{k, Krasznovodszkon keresztül eljutott a Taskent melletti Csircsikba, onnan 1942-ben Moszkv{ba, együtt egy újonnan alakított szính{zi csoporttal, amelyik j{rta a frontokat, és velük maradt a h{ború végéig. Viszszaemlékszik r{, h{nyszor is lépett fel az egészségügyi szerelvényben, csasztusk{kat 573 költött a sebesülteknek, a koncertek ut{n pedig tiszta szeszt ivott a szimpatikus vonatparancsnokkal annak kupéj{ban. „Mi akkor mindny{jan együtt – hab{r minden a maga módj{n – a nagyszerű közös ügyet szolg{ltuk: védelmeztük haz{nkat.” [21] Véget ért a h{ború, ismert szovjet dramaturg v{lt belőle, 10 szűrdarabj{t „sz{mtalan szính{z vitte színre a Szovjetunióban és külföldön” ,216}, meg forgatókönyvíró, sok film születésénél b{b{skodott.
573
Csasztuska (orosz): bökvers, ismert dallamra énekelt rövid, alkalmi csúfolódó versike.
-[1100]-
mindez a 40-50-es években, az össznépi lélekelhal{s időszak{ban. Nemde sikeresen kikapaszkodott belőle? És a csekist{król is volt filmje, díjat is kapott érte. A 60-as évek elején azonban történt valami fordulat Galicsban. Összeszedte a b{tors{g{t, és otthagyta a sikeres, jól jövedelmező életét, és „kiment a terekre” {98}. Ettől a pillanattól kezdve moszk vai lak{sokban lépett fel git{rkíséretes dalokkal. Elfordult a nyilv{nos megjelenéstől, hab{r érthetően megmaradt a sóv{rg{s: „elolvasni a borítón a nevet, nem ak{rkiét, hanem az enyémet”! {216} A rendszerellenes, a közéleti-csípős és az erkölcsi-követelőző dalai kétségtelenül hasznosak voltak a t{rsadalom sz{m{ra, felr{zt{k a közhangulatot. Dalainak fő időszaka a késői Szt{lintól kezdve és tov{bb, nem illetve rosszall{ssal a fényes lenini múltat (hab{r, egyszer jól mondta: „Véres rakom{nnyal terhelt szekerek / nyikorognak a Nyikitszki kapun{l” {224}). Jobb fordulataiban erkölcsi meg tisztul{sra hívja a t{rsadalmat, ellen{ll{sra buzdítja („Arany{só keringőcske” {26}, „A szabads{got v{lasztom” {226}, „Ballada a tiszta kezekről” {181}, „A kérvényektől pac{s minden ujjunk” {90}, „Minden egyes nap – a harson{s szótlans{g dicsőíti az eszmegazdag gondolathi{nyt”. {92} Időnként kemény igazs{g a múltról: „Elhullott negyvenh{romban a gyalogs{g értelmetlenül, hi{ba” ,21}, időnként vannak „vörös legend{i” is: „a rabok harmada a KB-ből jő. / Volt idő – a vörös színért / hozz{csaptak még egy tízest!” ,69} és megindult a szegény kommunist{król! Egyszer érintette a kul{kok elleni harcot is („jogfosztottak – a legelső felszólít{s” ,115}). Fő csap{sir{nya azonban teljesen a mai nómenklatúra ellen ir{nyult („V{ros szélén kerítések, kerítés mögött – vezérek” ,13}, ebben ő igazs{gosan éles hangú, de sajnos, a tém{t leviszi a privilegiz{lt jólétük elleni acsarkod{s szintjére, l{m, zab{lnak, vedelnek, mulatnak. {151-152} A dalok uszítgatósra sikerültek, de a tartalmuk eléggé korl{tolt, mint a homlokegyenes „vörös prolet{ros” agit{cióslapok. De akkor is, amikor a vezérektől lesz{ll a „néphez”, az emberi jellemek kategóri{i szinte mind – hülyék, finyny{sak, mocskok, szemetek... – m{r nagyon alantas... -[1101]-
Szerzői „én”-jéhez a korszellemnek megfelelően tal{lt {tlényegülési form{t: azonosította mag{t minden szenvedővel, üldözöttel és elesettel. „Közlegény voltam, és közlegényként is halok meg” {248}; „Bennünket, közlegényeket szoktak megölni a h{borúban.” A leghosszabb ideig pedig, úgy tűnt, hogy elítélt volt, ült, sok dala szól a volt rab hangjen: „a m{sodik rab – az én vagyok személyesen” {87}; „Patkóm belefagyott a sz{nnyomba, / a jégbe, amit vassal feltörtem! / Nemhi{ba húsz évig / gürcöltem a l{gerekben” {24}; „sz{maink szerint / hullottunk, haltunk”; „bennünket meg a l{gerből a frontra !” ,69}, sokan meg is voltak róla győződve, hogy ő onnan jött: „Galicsot faggatt{k, mikor és melyik l{gerben ült.” [22] Na és hogyan vélekedett múltj{ról? Sokéves részvételéről a népet bolondító nyilv{nos szovjet hazugs{gban? Ami engem leg ink{bb megdöbbentett: ekkora v{dló p{tosz mellett egy hang nem sok, anynyi bűnb{n{s sem hangzik el, egyetlen szó személyes bűnb{nat sem íródik le sehol! És amikor utólag költötte: „p{rt-Ili{sz! aj{ndékba adott lak{jkod{s!” {216} – tudat{ban volt-e ugyan, hogy s a j { t m a g { r ó l is énekel? És amikor azt dúdolta, hogy „Ha pedig szent olajat fogsz {rulni” {40} – mintha egy kívül{llónak adna tan{csokat, pedig ő maga is „{rult szent olajat” fél életén keresztül. Mit neki megb{nni kincst{ri ízű színdarabjait és filmjeit? De nem! „Nem zengtük a hóhérok dicséretét!” {119} – h{t éppen arról van szó, hogy zengtétek! Valószínűleg mégis gondolt r{ vagy fokozatosan kezdett tiszt{ba jönni vele, mert később, m{r Oroszorsz{gon kívül ezt mondta: „Sikeres forgatókönyvíró, sikeres dramaturg, sikeres szovjet t{nyérnyaló voltam. És megértettem, hogy ezt így képtelen vagyok folytatni. Hogy végre beszélnem kell, hangosan, az igazat...” {639} Akkor azonban, a 60-as években rettenthetetlenül haszn{lta a polg{ri harag p{tosz{t ak{r még az evangéliumi parancsolat megc{fol{s{ra is („ne ítélj, hogy ne ítéltess...”): Nem! Megvetendő teljes mélységében A létezés eme képlete ! És a megénekelt szenvedésekre t{maszkodva hat{rozottan foglalta el a v{dló helyét: „Engem nem v{lasztottak. De én vagyok bír{tok!” ,100} És annyira biztoss{ v{lt ebben, hogy a terjedelmes „Költe-[1102]-
mény Szt{linról” („Legenda a kar{csonyról”) című versében, amelyben ízléstelenül egym{sba szőtte Szt{lint és Krisztust, saj{t agnosztikus formul{t költött, itt írta meg valóban híressé v{lt, később idézetek elnyűtt, és annyi k{rt okozó sorait: Ne féljetek a pokoltól és a gyehenn{tól, Félnivalótok csup{n attól van, Aki így szól: „Tudom, hogyan kell!” {325} De arra, h o g y a n k e l l , éppen Krisztus tanított bennünket... Hat{rtalan intellektu{lis {llamellenesség, amely elfojt b{rmely vil{gos gondolatot, b{rmely hat{rozott javaslatot. Ink{bb: tovasodródunk, mint az agyatlan (viszont pluralista574 ) csorda, ott meg valahova csak eljutunk. És még ami valóban f{jt benne és teljesen {tj{rta dalait, a zsidó lelki rokons{g és a zsidó f{jdalom: „Vonatunk Auschwitzba indul ma és mindennap.” „Babilon folyóin” – ez m{r értelmes egész, dr{mai teljességében. Vagy a K{dis című költemény. Vagy: „Hat{gú csillagom, égj a karomon és a mellemen”. Vagy „Emlékezés Odessz{ra” („eggyé akartam forrasztani Mandelstamot és Chagallt”). Itt megtal{lható mind a lírai, mind a fell{ngoló hangnem. „A ti törzsbeletek, a belőletek kiszakadt / a ti Exodusotok utolsó dalnoka” – fordul Galics a kiv{ndorló zsidókhoz. A zsidó emlékezés annyira {tj{rta, hogy még a nem zsidó tém{jú versekbe is be-beszúrta: „nem nagyorrú... nem tat{r és nem zsidó” {115, 117}, „nem vagy még Izraelben, vén satrafa?!” {294}, és még Arina Rogyionovna is zsidó nyelven altatja. ,101} De egyetlen jómódú, nem elnyomott, jó {ll{sban lévő, tudom{nyos kutatóintézetben, szerkesztőségben vagy a kereskedelemben dolgozó még csak fel se villan szövegeiben. N{la a zsidó mindig megal{zott, szenved, vagy ül és pusztul a l{gerben. Vagy egyik m{r híressé v{lt rész:
574
Plural ista (latin): a pluralizmus híve, követője. Pluralizmus: többp{rtrendszer. / Több azonos vagy hasonló célú szervezet, intézmény p{rh uzamos működése. / A monizmussal szemben a vil{g egységét tagadó filozófiai ir{nyzat, amely szerint a vil{g egym{st{l független, ön{lló rendezőelvek sokas{g{ból {ll.
-[1103]-
Nem lesz belőletek kamar{s, zsidók... Nem üldögéltek majd a szinódusban, sem a szen{tusban, Üldögélhettek viszont eleget Szolovkiban, meg Butirkiben. {40} Mennyire rövid azonban az emlékezete, no, nem csak Galicsnak, de minden hallgatój{nak, aki őszintén, szívesen fogadja ezeket a szentiment{lis sorokat: ugyan hova tűnt az a 20 év, amikor nem Szolovkiban ült a szovjet zsidós{g, hanem tömegesen „kamar{sként feszített a szen{tusban”! Elfelejtették. Becsszó, teljesen elfelejtkeztek róla. Saj{t mag{ról a rosszat nemigen jegyzi meg az ember. Mivelhogy a jómódúak és a rendszert megfejők között zsidó úgy tűnik nincs egy sem, csak oroszok, ezért Galics szatír{ja is, tudatosan vagy tudattalanul, az oroszokra sújt. Mindenféle Klim Petrovicsokra és Paramonovokra, és a szerző sz{rmaz{s{ból fakadó minden düh r{juk ömlik, hangsúlyozottan „vaskalapos hazafi” hangz{sban, form{ban és részletekkel. Besúgók, fogl{rok, züllöttek, hülyék vagy alkoholist{k gyakrabban karikatúraszerűen, néha megvető lesajn{l{ssal (amit mi, sajnos megérdemeltünk!), „Zsíros tincseit széth{nyva / a vendég r{zendített a term{kra... És röhög, mint a vércse, / ki kéne vinni a szentképeket, hogy ne hallj{k, / és beszélgetni akar / Oroszorsz{g megmentéséről.” {117-118} Ezeket az {llandóan részeg, a petróleumot a vodk{tól megkülönböztetni nem tudó, semmivel a részegeskedésen kívül nem foglalkozó, vagy nyilv{nvalóan elveszett vagy nem teljesen épeszű embereket. Pedig, amint mondtuk, népi költőnek tartj{k... Sehol egyetlen hős katona, iparos vagy orosz értelmiségi és még egyetlen rendes börtönviselt sincs (a legfontosabb rabtisztséget mag{nak tulajdonítja), hisz orosz „még a fogl{rok minden atyafis{ga is” ,118} vagy nacsalnyik. Ez pedig vers Oroszorsz{gról: „Ah{ny fecsegő, annyi Messi{s! / (...) És prób{ld megkérdezni – / ugyan itt volt-e, testvéreim, / egy{ltal{n az az Oroszhon – Oroszorsz{gban?”. „Ocsm{ny bűnök töltik meg a tetejétől az alj{ig.” És rögtön ezut{n, kétségbeesve: „De hisz valahol, biztosan, / létezik- ő?!” Az a l{thatatlan Oroszorsz{g, ahol „a simogató ég alatt / mindenki b{rkivel megosztja / Isten szav{t s a kenyerét”. -[1104]-
Az Istenre kérlek: - Bírd ki! Légy az enyészetben is eleven, Hogy legal{bb a szívünkben, mint Kityezsben, Meghalljuk a te harangod szav{t! {280-281} Így, amikor megnyílt a kiv{ndorl{s lehetősége és cs{bít{sa, Galics kétfelé szakadt az elsüllyedt Kityezs és a mai ocsm{nys{g között. „Ez ugyanaz az ördögi kör, mese a fehér borjúról, gyűrű, amely nem z{rul össze, de nem is nyílik!” {599}. Elutazott. Ezekkel a szavakkal: „Engem – az orosz költőt – az »ötödik ponttal« Oroszorsz{gtól elszakítani nem lehet!” {588} M{s kiv{ndorló pedig undort és ut{latot merített dalaiból Oroszorsz{g ir{nt. Úgy legal{bbis azt a magabiztoss{got, hogy helyes lesz szakítani vele. Itt egy hang, m{r Izraelből: „Elbúcsúztunk Oroszorsz{gtól. F{jdalmasan, de örökre... Oroszorsz{g még mindig makacsul fogva tart minket. De... egy év, tíz év, sz{z év múlva elmegyünk belőle, eljutunk saj{t küszöbünkig. Galicsot hallgatva újra meg újra r{jövünk, mennyire helyes ez az út.” [23]
-[1105]-
13. A V[DLOTT OROSZORSZ[G
Persze korszakot alkotó mozgalom volt a zsidók elfordul{sa a szovjet kommunizmustól. A húszas és a harmincas évekb en úgy tűnt, hogy a szovjet zsidós{g megm{síthatatlanul összeforrott a bolsevizmussal. És erre elv{lnak? Micsoda öröm! Természetesen – mint egy{ltal{n mindig minden embernél, és minden nemzetnél – nem lehet elv{rni, hogy e közben az {tértékelés közben sajn{lkoz{s hallatik a kor{bbi részvételt illetően. Én azonban egy{ltal{n nem, v{rtam olyan torzul{st, hogy a megb{n{snak ak{r legcsekélyebb jele vagy legal{bb lepd pironkod{s helyett a zsidók elfordul{s{t a bolsevizmustól ennyire dühödt oroszok felé fordul{s fogja kísérni. Éppen az oroszok tiport{k szét a demokr{ci{t Oroszorsz{gban (vagyis a febru{rit), az oroszok hib{sak abban, hogy 1918 óta tartotta mag{t és tartja mag{t ez a hatalom! Mi mag{tól értetődően hib{sak vagyunk, de még hogyan! Sőt még kor{bban is: éppen a fénysugaras febru{ri forradalom piszkos jelenetei ne adn{nak ehhez t{pot? De a bolsevizmus elleni harc újonnan {ttért harcosai kitartanak amellett, hogy most m{r mindenkinek tudom{sul kell vennie, hogy éppen ők és mindig ez ellen a hatalom ellen küzdöttek. És egy{ltal{n nem szabad emlékezni, vagy pl{ne emlékeztetni arra, hogy ez a hatalom bizony valaha az ő szeretett hatalmuk volt! Nem szabad emlékeztetni arra, milyen alaposan kiszolg{lt{k ezt a zsarnoks{got. Nem bizony, hiszen ezt a „bennszülöttek” csin{lt{k, kezdettől fogva ők alkott{k, erősítették és szeretgették. „Az októberi fordulat vezetői ink{bb voltak vezetettek, mint vezetők, vagyis a nép tudatalattija mélyén lappangó {ltal{nos kív{ns{gok kísérői és megvalósítói. Nem szakadtak el a néptől.” És azt{n: „Az októberi fordulat Oroszorsz{g sz{maira szerencsét lenségbe torkollott. Az orsz{g m{sként is fejlődhetett volna... akkor (vagyis feb-[1106]-
ru{r dühöngő felfordul{sa közepette) jelentek meg az emberi méltós{g ir{nti tisztelet első jelei az {llam részéről, a jog, a szabads{g csír{i, de ezeket elsöpörte a népharag.” [1] Íme az egyik későbbi, a zsidók jelenlétét a bolsevikok soraiban k{pr{zatosan {tértékelő magyar{zat: „Lenin és az OSzDbP bolsevizmusa a »plebs« bolsevizmus{nak csup{n értelmiségi és civiliz{lt megnyilv{nul{sa volt. Amennyiben nincs az első, úgy győzött volna a m{sodik, a sokkal szörnyűségesebb.” És ezért, „miközben tömegesen részt vettek a bolsevista forradalomban, biztosítva sz{m{ra az entellektüeleket és a szervezőket, a zsidók megmentették Oroszorsz{got az orsz{gos Pugacsov-felkeléstől 575 . Ők biztosított{k a bolsevizmus legink{bb hum{nus v{ltozat{t az akkoriban egy{ltal{n lehetséges v{ltozatok közül.” [2] De: „Amint a fell{zadt nép a lenini p{rt kezével megdöntötte az értelmiségi demokr{ci{t (mikor is volt?)... úgy a lecsendesített nép a szt{lini bürokr{cia kezével igyekezett megszabadulni... mindattól, amiben még felfelhangzott a szabad értelmiségi szellem utóhangja.” [3] Igen, igen, hogyne: „Az, hogy az értelmiség hib{s az orosz történelem későbbi szomorú eseményeiért, erősen túlzó {ll{spont.” És egy{ltal{n, az ő bűne „önmag{val szemben elkövetett bűn” [4+, nem pedig a néppel szemben. Ellenkezőleg, „jó volna, ha maga a nép felfogn{ az értelmiséggel szembeni bűnösségét”. [5] Ehhez pedig nincs mit hozz{tenni: „A totalit{rius hatalom... lényegét és sz{rmaz{s{t tekintve össznépi.” (6] „Ez totalit{rius orsz{g... az orosz nép v{laszt{sa.” [7] Mindez pedig amiatt történt, hogy „az ösztönös tat{r erő belülről megsz{llta a pravoszl{v Oroszorsz{g lelkét” [8], „az {zsiai t{rsadalmi és szellemi struktúra, amit az oroszok a mongoloktól örököltek... pangó, fejlődésre és halad{sra képtelen”. *9+ (Egyébként azt az elméletet, miszerint tat{r iga egy{ltal{n nem létezett, hanem ink{bb bar{ti szövetség a tat{rokkal, Lev Gumiljov is tov{bbfejlesztette. Erre a legegyszerűbb v{lasz az orosz folklór. Ak{rmelyik tat{rokról szóló 575
Pugacsov-felkelés: a földesurak elleni nagy parasztl{zad{s 1773-ban. Vezetőjét, Pugacsovot a l{zad{s leverését követően kivégzik.
-[1107]-
közmond{st is vesszük elő, mindegyik a tat{rt mint ellenséget és hódítót szemléli, a néphagyom{ny pedig nem hamiskodik, nem lehet b{rmire r{húzni, leint valami tudom{nyos elméletet.) Így „az októberi fordulat az ösztönös {zsiai erők hallatlan erejű {ttörése volt”. [10] És mindenki, aki tépni és taposni akarja az orosz történelmet, ezt gajdolja. A kórus legkedveltebb és legfontosabb előénekese Csaadajev (mint gondolkodó, kétségkívül kiemelkedő). Kezdetben a szamizdat, később azt{n az emigr{ns kiadv{nyok is alaposan lecsemegézték, összekapart{k, szenvedélyesen ismételgették a közzétett, és a meg nem jelent szövegeket (amelyek egybev{gtak elképzeléseikkel). A meg nem felelő idézeteket, és azt, hogy Csaadajev legfőbb opponensei a kort{rsai közül nem I. Miklós és Benckendorf voltak, hanem bar{tai – Puskin, Vjazemszkij, Karamzinék, Jazikov – pedig semmibe veszik. A 70-es évek elején az oroszok és az orosz értékek elleni nekiiramod{s egyre hevesebbé v{lt. „Ruszis-kulturis... emberi disznóól”, „Sz. Tyelegin”-nek (G. Kopilovnak) a szamizdatban megjelent névtelen cikkében mennyi az Oroszorsz{ggal mint rosszul sikerült anyaggal szembeni megvetés; az 1972. évi erdőtüzekkel kapcsolatban ugyanaz az „Sz. Tyelegin” egy szamizdatos szórólapon meg{tkozta egész Oroszorsz{got. Ég az orosz erdő? Megérdemelted, gonoszs{gaid miatt! „Az egész nép egyetlen reakciós tömeggé olvad össze” (G. Pomeranz); „a szívem csücske harmonika hangj{tól megvadulok, de az ezzel a tömeggel való érintkezéstől is tompa ingerültség tör r{m”. [11] Mondhatni nagyon nyíltan beszél, de ez van: a szívének nem parancsol az ember. „Zsidók, zsidó sors – m{s szóval, ez az értelmiség sorsa, kultúr{j{nak sorsa ebben az orsz{gban, és a zsidó {rvas{g az egy m{siknak, a szellemi mag{nynak a szimbóluma, amit a »n é p b e « vetett hagyom{nyos hit összeoml{sa szült.” [12+ (Micsoda v{ltoz{son ment keresztül Oroszorsz{gban a XIX. sz{zadtól a XX. sz{zad m{sodik feléig az örökösen h{nytorgatott „a nép problém{ja”. Most „népnek” azt a – létével és vezetőivel – ostob{n elégedett bennszülött tömeget értjük, aki közé végzete, balsorsa szenvedésre ennek az orsz{gnak a v{rosaiba vetette a zsidós{got. Ezt a tömeget szeretni lehe-[1108]-
tetlen, gondoskodni róla természetellenes.) Ugyanaz a B. Hazanov (még a kiv{ndorl{s előtt) így ítélt: „Oroszorsz{g, amelyet szeretek, csak platóni idea 576 ; a természetben nem lelhető fel. Az az Oroszorsz{g, amelyet magam körül l{tok, visszataszító sz{momra”, ez „a maga nemében saj{ts{gos Augi{sz ist{llója 577 ... a rühes lakóit... egyszer majd utoléri a hallatlan lesz{mol{s azért, amilyen manaps{g a maga megjelenési form{ja”. [13] Utoléri a lesz{mol{s, úgy van. De nem a mai nyomorús{gos helyzete miatt. Az m{r utolérte jóval kor{bban. A 60-as évek értelmiségi közegében sokat gondolkodtak és beszéltek a Szovjetunióban kialakult helyzetről, a t{vlatokról, és t{gítva a kört: mag{ról Oroszorsz{gról. A kemény {llami megfigyelés körülményei közepette mindezek a vit{k és gondolatok csak mag{nbeszélgetésekben vagy az akkoriban többnyire félénk névtelen szamizdat cikkekben jelentek meg. Amikor azt{n megkezdődött a zsidós{g kitelepedése, az Oroszorsz{ggal szembeni leleplezések g{ttalanul és megtöbbszörözött epével szétömlöttek a szabad Nyugaton. A kiv{ndorolt zsidó értelmiség között ezek oly bőségesen {radók, és annyira zajosan bőbeszédűek voltak, hogy m{s hangokat sok{ig nem is lehetett kivenni. Íme az 1968-ban külföldre szaladt Arkagyij Belinkov. Ő {d{z ellensége – bizony{ra – a szovjet rezsimnek? Hisz nem, nem az orosz népé, ugye? És itt van a cikke az {ltala összeszedett Novij kolokolban (Új Harang): „Rabok orsz{ga, urak haz{ja...” Ugyan kire önti a dühét? Vegyük azonban tekintetbe, hogy a cikket még a Szovjetunióban írta, és a szerző még nem szerezte meg a külföld adta b{tors{got, hogy egyenesen a rezsimet ócs{rolja. Még a „szovjet” szót sem haszn{lja egyetlen egyszer sem. Hanem a jól bev{lt úton halad: örökké rab Oroszorsz{g, a szabads{g „haz{nk sz{m{ra rosszabb, mint üvegcserepet zab{lni”. Meg Oroszorsz{gban persze „vagy nem azt akasztj{k, 576 577
Platóni idea: elvont, anyagiass{g, érzékiség n élküli gondolat. Augi{sz ist{llója: züllött, nagyon romlott {llapotok. Utal{s Augi{sz mondabeli görög kir{ly igen piszkos, elhanyagolt ist{llój{ra, amelyet csak Héraklész tudott kitakar ítani.
-[1109]-
akit kell, vagy nem úgy, ahogy kell, de mindig keveslik”. M{r {llítólag a XX. sz{zad 20-as éveiben „sok minden arról tanúskodott, hogy az évsz{zados evolúciós578 folyamat{ban (Oroszorsz{g) lakoss{ga... {rulók, besúgók, hóhérok falk{j{v{ v{lik... a félelem orosz volt: batyuba kötötték a meleg holmit, és v{rt{k, hogy kopognak az ajtón”. Még itt sem „szovjet” félelemről beszél. Ugyan, mikor v{rt{k a forradalom előtt az éjszakai kopogtatókat? „Oroszorsz{gban a bírós{g nem ítél, mert amúgy is tud mindent. Ezért Oroszorsz{gban a bírós{g csak elítél.” *14+ Ezt úgy kell érteni, hogy S{ndor c{r reformjai idején is? És az esküdtszék is? És a békebírós{gok? Micsoda felelősségteljes, mérlegelt, megfontolt érvelés. Ugyan m{r! A szerzőnek annyira hat{rtalan magass{gokba emelkedik az epéje, hogy szégyenf{hoz kötözi az írókat is, Karamzint, Zsukovszkijt, Tyutcsevet, sőt Puskint is. Ezenkívül az orosz t{rsadalom egészét az elégtelen forradalmis{g{ért: „rabok, rabok fiainak és rabok unok{inak hitv{ny t{rsas{ga... a félelemtől és a dühtől remegő {llatok t{rsadalma... telepakolt{k a gaty{jukat a lehetséges következményektől való félelmükben... ha a szabads{g elfojt{s{ról volt szó... az orosz értelmiség mindig szívesen segített”. [15] Akivel iszunk, azt szoktuk megverni. Ha Belinkovnak mindez csak „a szovjetellenesség {lc{z{sa” volt, zsebben mutatott füge, akkor külföldön miért nem írta {t a szöveget? Ha Belinkov valóban m{sként gondolkozott, nem úgy értette, akkor miért tette közzé ebben a form{ban? Nem, ő éppen így gyűlölt. H{t, ilyen fordulattal szakadtak el a bolsevizmustól? Nagyj{ból ez idő t{jt, a 60-as évek végén jelent meg Londonban egy zsidó gyűjtemény szovjet tém{król. Ebben levél a Szovjetunióból. „Az orosz lélek labirintusainak hatalmas mélységeiben okvetlenül ott ül a pogromozó... Meg a rab és a hulig{n is ott ül.” [16] Itt meg Belocerkovszkij készséggel felkapja valakinek a gunyoros mond{s{t: „Az oroszok igen erős nép, csak a fejük gyenge.” [17] „Ezek a
578
Evolúció (latin): fejlődés / szüntelen, fokozatos, ugr{s nélküli mennyiségi v{ltoz{s.
-[1110]-
holmi oroszok, ukr{nok... hadd bömböljenek részegségükben a feleségeikkel, vedeljék a vodk{t és olvadjanak el a kommunista blöfföktől... nélkülünk... Négykézl{b csúsztak, a f{kat és a köveket im{dt{k, mi pedig [brah{m, Izs{k és J{kob Istenét adtuk nekik.” [18] „Vajha legal{bb mélyen hallgatn{tok, az még bölcsességtekre lenne.” (Jób 13:5) Megjegyezzük, hogy b{rmely ut{latos vélemény „az orosz lélekről” {ltal{ban, „az orosz jellemről” {ltal{ban egyetlen civiliz{lt emberben sem v{lt ki semmiféle ellenkezést vagy kétséget. Az a súlyos kérdés „szabad-e ítélni b{rmely nemzetről {ltal{ban”, fel sem merül. Ha valaki nem szeret semmiféle orosz dolgot vagy ak{r ut{lja azt, vagy ak{r haladó körökben kijelenti, hogy „Oroszorsz{g moslékos gödör”, ez Oroszorsz{gban nem bűn, és nem sz{mít nem élenj{rónak. És senki sem ugrik azonnal, hogy az elnökhöz, miniszterelnökhöz, szen{torokhoz, kongresszusi képviselőkhöz folyamodjon aggodalmas felhív{ssal: „H o g y a n értékeli a nemzetiségek elleni uszít{snak ezt a megnyilv{nul{s{t?” Bizony, mi saj{t magunkat sokkal keményebben szidtuk a XIX. sz{zad óta, és különösen a forradalomig. H{t ilyen dús-bús, gazdag hagyom{ny a mienk. Tov{bb olvasva megtudjuk: „a vall{s félművelt hirdetői... a pravoszl{v vall{s nem érdemelte ki az értelmiség bizalm{t.” („Tyelegin”) Az oroszok „olyan könnyen lemondtak aty{ik vall{s{ról, közömbösen nézték, hogyan robbantj{k fel a templomokat”. Ezt az éles megl{t{st! „Lehetséges, hogy az orosz nép csak ideiglenesen nyugodott bele a kereszténység hatalm{ba?” Vagyis 950 évre! – „és csak v{rta az alkalmat, hogy attól megszabaduljon” [19] – és bele a forradalomba. Mennyi rosszindulatnak kell összegyűlnie valaki fejében, hogy ilyeneket mondjon! (Ugyan, az orosz publicist{k vajon kitartottak ebben a torzult tudatú térben? A csuszamlósak megcsúsztak. Íme a kora emigr{ciós publicisztika {sza, Sz. Rafaelszkij, még tal{n pópa fia is, hogyan ír azokról az időkről. „A pravoszl{v szent Oroszorsz{g különösebb ellen{ll{s nélkül hagyta, hogy szétzúzz{k szentélyeit.” [20] P{rizsig, ugye meg nem hallatszott el azoknak a hörgése, akik a csekista géppusk{k tüzében hullottak el az 1918. évi templomi l{zad{sok idején. Azóta pedig igen, újabb felkelés nem -[1111]-
volt. Pedig megnézném, hogy a 20-as évek Szovjet Oroszorsz{g{ban ez a pópafi hogyan akad{lyozta volna meg a szentélyek szétzúz{s{t.) Van, aki homlokegyenest m{st mond. „A pravoszl{v hottentotta vall{s” (M. Grobman). Vagy: „Rubljov, Dionysios és Bergyajev {ltal illatosított zabol{tlans{g... az »ősi orosz történelmi Pravoszl{via« restaur{l{s{nak eszméi sokakat megrémítenek... Ez a legfeketébb jövő az orsz{g és a kereszténység sz{m{ra.” [21] Vagy a prózaíró F. Horenstein: „Az »Orosz Nép Szövetségének« tiszteletbeli elnökeként Jézus Krisztus volt feltüntetve, akit egyfajta egyetemes atam{nnak 580 tekintettek.” [22] 579
Vigy{zz, ha túl élesre fened, kicsorbítod. Mindezektől a leplezetlen durvas{goktól e+ kell különíteni az akkori évek b{rsonyosan l{gy szamizdatos filozófus{t-esszéírój{t, Grigorij Pomeranzot. Mintegy minden polémia fölé sz{rnyaló magass{gokban írt a népek sors{ról {ltal{ban, az értelmiség sors{ról {ltal{ban, a népről, b{r m{ra m{r sehol sem maradt belőlük, legfeljebb a busmanok. A 60-as évek szamizdatj{ban olvastam ezt az ő toll{ból: „A nép egy ízetlenedő pocsolya, a legfőbb sób{ny{k pedig bennünk vannak”, az értelmiségiekben. „Az értelmiség hat{ron {tnyúló szolidarit{sa valósabb dolog, mint a népé.” Ez nagyon modernül és valami újszerű-bölcsen hangzott. Csakhogy az 1968. évi csehszlov{k kísérletben éppen az értelmiségnek, és saj{t nem létező népe „ízetlenedő pocsoly{j{nak” egyesülése hozta létre az Európa {ltal rég elfeledett szellemi védőb{sty{t. És ekkor kétharmad milliónyi szovjet katona sem volt képes megtörni lelküket. Csak a csehszlov{k kommunista vez érek idegei nem bírt{k a gyűrődést. (Majd 12 év múlt{n hasonló kísérlet ismétlődött meg Lengyelorsz{gban.) A pontoss{g alól kibúvó modor{ban, miközben sz{mos p{rhuzamos gondolatmenete sehogy sem bír szigorú és vil{gos szerkezetbe rendeződni, Pomeranz, úgy tűnik, sehol sem írt a nemzetről, ó Hottentotta (holland): Dél-Afrik{ban élő, nom{d p{sztor, nem néger népcsoport. (Itt: érthetetlen, nem ismert nyelv.) 580 Atam{n (török): koz{k katonai parancsnok (hetman). 579
-[1112]-
nem! „Mi sehol nem vagyunk egészen idegenek. Mi sehol nem vagyunk igaz{n hazaiak”, és l{m, megénekelte a szétszórat{st mint olyat, a szétszórat{st {ltal{nos form{j{ban, kinek hogyan megfelelő. Csak barangolt a relativizmuson és az agnoszticizmuson {t, tal{n a legmagasabb szintű vil{gok felettiségében. „És m{r mag{ban a néphez intézett hív{s{ban a hit és a hagyom{ny ki{tkozz{k egym{st.” A varsói egyetemist{k sz{m{ra meg{llapított szab{lyok értelmében „csak egy nemzetet lehet szeretni”, és „ha vérségileg ehhez az orsz{ghoz kötődöm, de a többit is szeretem?” – panaszkodik Pomeranz. [23] Ez persze körmönfont csúsztat{s. Persze, hogy nemzetet is, orsz{got is lehet szeretni kor{ntsem csak egyet, sőt, ak{r tízet is. De hozz{tartozni, a fi{nak lenni csak egyetlen haz{nak lehet, mint ahogy csak egyetlen anyja lehet az embernek. Hogy jobban megvil{gítsam a vizsg{lat t{rgy{t, helyénvaló lesz elmesélnem azt a levelezést, amit a Pomeranz h{zasp{rral v{ltottunk 1967-ben. Abban az évben m{r elterjesztették a szamizdatban regényemet, kéziratban, amit éppen hogy csak elkezdtek üldözni (A pokol torn{c{nt). És az elsők között éppen G. Sz. Pomeranz és felesége, Z. A. Mirkina küldték el ellenvetéseiket: hogy megsebeztem őket azzal, hogy ügyetlenül és helytelenül nyúltam hozz{ a zsidókérdéshez; hogy a Torn{cban helyrehozhatatlanul megal{ztam a zsidókat, és ezzel önmagamat is. Ugyan, mivel al{ztam meg? Úgy emlékszem, nem beszéltem azokról a kegyetlen zsidókról, akik a kora szovjet időkben a csúcsokra emelkedtek. De Pomeranzék levelei sűrűn tele voltak {rnyalatokkal, nüanszokkal, és a zsidó f{jdalom ir{nti érzékellenségem miatt tettek szemreh{ny{st. Én v{laszoltam, ők is v{laszoltak. Ezekben a levelekben megvitattuk még a nemzetekről való ítéletalkot{s jog{t is, hab{r regényemben erről nem ítéltem. Ekkor Pomeranz azt javasolta nekem, és {ltal{ban b{rmely írónak, és mindenkinek, aki b{rmely emberi, lélektani, t{rsadalmi ítéletet mond, tegyek úgy és gondolkozzam úgy, mintha egy{ltal{n semmiféle nemzet sem létezne a Földön. Ne csak ne ítéljek róluk {ltal{ban, hanem az egyes emberekben se vegyem észre annak nemzetiségét. -[1113]-
„Ami természetes és megbocs{tható Iv{n Gyenyiszovicsnak, az értelmiségi sz{m{ra szégyenletes, a kereszténynek (nem megkereszteltnek, hanem kereszténynek) súlyos bűn: »Itt m{r nincs görög vagy zsidó.«„ Magasrendű {ll{spont. Adja meg mindny{junknak az Isten, hogy valaha felemelkedjünk hozz{. Hisz nélküle elvesztené az értelmét minden {ltal{nos emberi, így a kereszténység is. De egyszer m{r pusztító módon meggyőztek bennünket arról, hogy nemzetek nincsenek, és megtanítottak arra, hogy pusztítsuk el a leggyorsabban a magunkét is. Amit mi, akkori őrületünkben el is követtünk. És még: gondolkodni, nem gondolkodni, de hogyan lehet megrajzolni az embereket nemzetiség nélkül? Vagy ha nincs nemzet, akkor nyelv sincs? Pedig egyetlen író-szépíró sem tud m{s nyelven, mint nemzetiségi nyelvén írni. Ha a nemzetek kiha lnak, kihalnak a nyelvek is. Üres edényből pedig se nem esznek, se nem isznak. Észrevettem, hogy leggyakrabban éppen a zsidók ragaszkodnak ahhoz, hogy ne foglalkozzunk a nemzetiséggel! Minek itt a „nemzetiség”? Milyen „nemzeti von{sok”, „nemzeti jellegek” lehetségesek? És készen voltam földhöz csapni a sapk{mat: „Egyetértek! Legyen! Mostantól...” L{tni kell azonban, hova v{nszorog szerencsétlen sz{zadunk. Szinte a legfontosabb, ami az embert az emberek között megkülönbözteti, valamiért éppen a nemzetisége. És tegyük a szívünkre a kezünket: a legbizalmatlanabbul, a legféltékenyebben, a leg rejtettebb módon – a legmegkülönböztetőbben és legbehatóbban – éppen a zsidók figyelik. A saj{t nemzetiségüket. És mi legyen azzal, hogy – hisz maguk olvast{k feljebb – a zsidók oly gyakran ítélnek az oroszokról éppen {ltal{noss{gban, és szinte mindig elítélően? Ugyanaz a Pomeranz: „az orosz jellem beteges von{sai”, közöttük „belső {llhatatlans{g”. (Meg sem rezdül, pe-[1114]-
dig egy egész nemzetről mond ítéletet. Prób{ln{ csak meg valaki kimondani: „a zsidó jellem beteges von{sai”!) Az orosz „tömeg engedte, hogy az opricsnyina szörnyűségei beteljesedjenek rajta, ugyanúgy, ahogy később engedte a szt{lini hal{lt{borokat”. [24] (Nem a szovjet internacionalista csinovnyik vezetés engedte, nem, az nagyon tiltakozott, de ez a buta tömeg...) Vagy még élesebben: „Az orosz nacionalizmus elkerülhetetlenül agresszív, pogromos jelleget fog ölteni.” [25] Vagyis b{rmelyik orosz, aki szereti haz{j{t, m{r potenci{lis pogromszervező is egyben! Kiderül, hogy azokkal a csehovi szereplőkkel együtt, az elmaradt kora tavaszi vonul{skor, nekünk sem marad m{s, mint felsóhajtani: „Kor{n van még!” A legcsod{latosabb azonban: a betetőzése a nemzetek megkülönböztetésének mellőzését annyira {llhatatosan követelő Pomeranz hozz{m intézett m{sodik levelének. Ebben a sokoldalas heves levelében (a legfeldúltabb, súlyos kézír{ssal) Pomeranz azt{n megmutatta – méghozz{ ultim{tum form{j{ban! – hogyan lehetne megmenteni ezt az undok Pokol torn{c{nt. Egyetlen megold{s marad sz{momra: Geraszimovicsot zsidóv{ KELL v{ltoztatnom, hogy a regényben a legmagasztosabb lelki hőstettet ok vetlenül zsidó hajtsa végre! „Az, hogy Geraszimovics orosz prototípusról került megrajzol{sra, egy{ltal{n nem fontos”, éppen így ír a nemzetek észre nem vevője, csak a kiemelés van tőlem. Igaz, hagyott nekem egy tartalékmegold{st is: ha mégis orosznak hagyom meg Geraszimovicsot, akkor bele kell vennem a regénybe egy azonos hat{sú alakot, egy nemes lelkű önfel{ldozó zsidót. Ha pedig sem az egyik, sem a m{sik hegold{st nem v{lasztom, arra az esetre Pomeranz nyilv{nos pat{li{val fenyeget meg. (Erre a javaslat{ra m{r nem is v{laszoltam.) Egyébként később ezt az egyoldalú pat{li{t „a mi polémi{nknak titul{lva folytatta a külföldi kiadv{nyokban is, és amikor m{r lehetett, a Szovjetunióban is. R{ad{sul ismételte önmag{t, és ugyanazokat a cikkeit ismét megjelentette, miut{n kijavította bennük az opponensei {ltal kiszúrt baklövéseket. Ebben a mivolt{ban még többet mutatott önmag{ból: hogy csak e g y e t l e n a b s z o l ú t gonosz volt és van a vil{gon, a hitlerizmus. Ebben a kérdésben a mi filozófu-[1115]-
sunk nem relativista, ugyan m{r! De ha a kommunizmusra terelődik a szó, és ez az egykori l{gerrab, és persze sohase kommunista, egyszercsak azt kezdi mondani, és az évek sor{n egyre hat{rozottabban (vitatva a kommunizmussal szembeni kérlelhetetlenségemet), hogy a kommunizmus nem nyilv{nvalóan gonosz (a korai Cseka felett pedig még „a demokr{cia szelleme lebegett” [26]). A nyilv{nvaló gonoszs{g pedig a kitartó antikommunizmus, különösen, ha az az orosz nacionalizmusra t{maszkodik (amelyről m{r megmondatott nekünk, hogy nem lehet nem pogromcentrikus). L{m, hov{ fejlődött Pomeranz a behízelgő vil{gfelettiségével, és a „nemzetiség nélküliségével”. Ekkora elferdüléssel, ekkora szenvedélyességgel lehet-e szolg{lni az oroszok és a zsidók közötti kölcsönös megértést? Ahogy a mond{s tartja: A m{sok púpj{n jókat nevetgélek, a saj{t púpomon vég nélkül örvendezek. Ugyanabban az időben, amikor Pomeranzékkal leveleztem, valakinek a liber{lis keze lefénym{solta a leningr{di megyei p{rtbizotts{gon bizonyos Scserbakov-Szmirnov-Utyehin titkos jelentését a Leningr{dban folytatott {llítólagosan „bomlasztó cionista tevékenységről... az ideológiai diverzió lefinomult form{iról”. „Hogyan harcoljunk ez ellen?” – kérdeztek meg ismerős zsidók. „Vil{gos, hogyan – v{laszoltam még azelőtt, hogy olvastam volna az iratot –, a nyilv{noss{g erejével! Tegyük közzé a szamizdatban! A mi erőnk a nyilv{noss{g, a nyitotts{g!” Ismerőseim azonban haboztak: „Nem lehet ezt csak ilyen egyszerűen elintézni, félreérthetik.” Miut{n elolvastam, megértettem, {téreztem az óvatoss{gukat. A jelentésből egyértelmű volt, hogy az írók h{z{ban 1968. janu{r 30{n megtartott ifjús{gi irodalmi est politikai vonatkoz{saiban őszinte és merész volt. Hol közvetlenül, hol félig leplezve kinevették a korm{nyt, meg{llapít{sait és ideológi{j{t. A szövegből azonban egyértelműen kitűnt a felszólal{sok nemzetiségi üzenete, mondanivalója (valószínűleg alapvetően zsidó fiatalok voltak ott). Ugyanis egyértelműen kicsendült az oroszok ir{nti sértődöttség, ut{lat, és tal{n még a velük szembeni lenézés, és a zsidó szellem magasztoss{ga -[1116]-
ut{ni v{gy is. H{t ezért óvakodtak az ismerőseim attól, hogy a szamizdatba küldjék a jelentést. Engem viszont erősen szíven ütött az írói esten elhangzott zsidó vélemények, hangulatok helyessége. „Oroszorsz{g a sörösbódé ablak{ban tükröződik” – mondta {llítólag Ufljand költő. És ez igaz! Ez a borzalmas. Úgy tűnik, hogy a felszólalók közvetlenül vagy nem közvetlenül, tal{n a szavak és mondatok közében, de v{dolt{k az oroszokat azzal, hogy a söntés alatt csúsznak négykézl{b, és feleségeik vonszolj{k őket ki a s{rból; hogy eszméletvesztésig vodk{znak, intrik{lnak; hogy az oroszok tolvajok... Hiszen l { t n u n k kell magunkat oldalról, l{tni megal{zó hib{inkat. Hirtelen a zsidó l{t{smód oldal{ra lendültem {t, körülnéztem és velük együtt megrémültem. Uramisten, hova kerültünk mi, zsidók! K{rtya, dominó, a tévé előtt kit{tott sz{j... Micsoda barmok vesznek körül, micsoda {llatok! Sem Istent, sem lelki szükségletet nem ismernek. És azonnal mennyi sérelem kél lelkünkben a szorongattat{soktól. Csak elfelejtődött, hogy az igazi oroszokat kiütötték, kiv{gt{k és elnyomt{k, a többit pedig bolondd{ tették, megkeserítették és kétségbeesésbe kergették. Mégpedig a bolsevista fenegyerekek, a mai fiatal zsidó értelmiségiek apuk{inak buzgó részvétele mellett. A maiakat irrit{lj{k azok a pof{k, akik a 40-es évektől kezdve emelkedtek fel a szovjet vezetésbe, de h{t bennünket is irrit{lnak. A legjobbakat azonban mind egy sz{lig kiirtott{k, nem hagyt{k élni, nem hagyt{k életben. „Ne nézz h{tra!” – tanított bennünket azt{n Pomeranz szamizdatban megjelent esszéiben. – „Ne nézz h{tra, mert Orfeusz is így veszítette el Euridikéjét!” Mi azonban m{r többet veszítettünk Euridikénél. Bennünket m{r a 20-as évektől erre tanítottak: az egész múltunkat ki kell hajítani a korszerűség fedélzetéről. Az orosz közmond{s pedig ezt tan{csolja: haladj előre, de azért nézegessél vissza. -[1117]-
Nekünk semmiképpen sem szabad nem visszatekintgetni. Ugyanis enélkül semmit sem fogunk megérteni. Ha pedig meg is prób{ln{nk nem nézni h{tra, úgyis emlékeztetni fognak r{: kiderült, hogy „(az oroszkérdés) lényege a nép lelketlen vezetőinek kisebbrendűségi komplexusa sok évsz{zados történelme sor{n”, és éppen ez „ösztönözte az orosz c{rokat a területfoglaló h{borúlova... A kisebbrendűségi komplexusa középszerűség betegsége.” *27+ Akarj{k tudni, mivel magyar{zható az 1917. év forradalom Oroszorsz{gban? Nem tal{lt{k még ki? Pedig „ugyanaz a kisebbrendűsédi komplexus idézte elő az oroszorsz{gi forradalmat is”. [28] (Ó, halhatatlan Freud, milyen egyszerűen megmagyar{zta az egész életet.) Meg egy{ltal{n: „Az orosz szocializmus az orosz önkényuralom közvetlen lesz{rmazottja” *29+, éppen, hogy k ö z v e t l e n , ez még bizonyítékot sem igényel. Ezt pedig majdhogynem kórusban: „A c{rizmus és a kommunizmus között... közvetlen folytonoss{g {ll fenn... minőségi hasonlatoss{g.” *30+ De h{t mit is v{rjunk a „vérrel és provok{cióval dagasztott oroszorsz{gi történelem”-től? *31+ Agurszkij érdekes könyvéhez, a Nemzeti bolsevizmus ideológi{j{hoz írt érdekes recenzióban viszont az értékeknek még egy kicsiny elmozdul{sa is megv{ltoztatja a képet és ezt kapjuk: „A szovjet t{rsadalom valós{gos történetében nagyon kor{n elindult az orosz nemzeti öntudat hagyom{nyos, tősgyökeres eszméinek behatol{sa az uralkodó p{rt gyakorlat{ba és ideológi{j{ba... a p{rtideológia m{r a 20-as évek derek{n lovat v{lt.” M{r a 20-as évek derek{n?! Hogyhogy mi ezt akkor nem vettük észre? Hisz mag{t az „orosz” szót, „orosz vagyok” tilos volt kiejteni, valós{gos ellenforradalom! Nagyon jól emlékszem r{. Erre tessék, kiderül, hogy m{r akkor, amikor gőzerővel folyt minden orosz és pravoszl{v gondolat, érték üldözése, a p{rtideológia „saj{t gyakorlat{ban mind {llhatatosabban és következetesebben a nemzeti eszmének megfelelően kezd elj{rni... a szovjethatalom, az internacionalizmus köntösével {lc{zva, valój{ban az orosz {llam megerősítésével foglalkozott”. [32] Igen! Igen! „Az internacionalista kijelentések ellenére a forradalom Oroszorsz{gban nemzeti ügy ma-[1118]-
radt.” [33] „És a forradalomtó+ felfordult Oroszorsz{g tov{bb építette népi {llam{t.” [34] Népi? Hogy nem szakad ki a nyelve?! Hiszen mindegyik szerző tud a vörös terrorról; a sok millió parasztról, akik a kollektiviz{l{s sor{n pusztultak el; a telhetetlen Gul{gról. Bizony, reménytelenül, felfoghatatlanul és visszafordíthatatlanul elítéltetett Oroszorsz{g fenn{ll{s{nak teljes időszak{ra és minden megnyilv{nul{s{ban. Mindig gyanús: az „orosz eszme” antiszemitizmus nélkül „m{r nem is igaz{n eszme, és nem orosz”. Sőt: „A kultúra gyűlölete saj{tos orosz jelenség... h{ny szor bizonygatt{k m{r nekünk, hogy ők az egyedüliek az egész vil{gon, akik megőrizték a tisztas{got és a bűntelenséget, az egyedüliek, akik félik Istent a hazai mélységek felett” [35]; „ezen a megnyomorított földön minthogyha otthonra lelt volna a legmagasztosabb lelkiség. Erre a lelkiségre mutogatnak mint valami nemzeti kincsre, különleges termékre mint a préselt fekete kavi{rra.” [36] Rendben van, nevessetek bennünket ki, gúnyolódjatok, ez csak hasznunkra v{lik. Igen, az elmondottakban van igazs{g is, sajnos. De amikor elmondj{tok ezt, nem kellene annyira gyűlölködni. Mi régóta tudat{ban vagyunk annak, milyen szörnyű zuhan{st élt {t népünk a kommunist{k alatt, mi – éppen azokban az elmúlt 70-es években – b{tortalanul írtunk erkölcsiségünk és kultúr{nk újj{születésébe vetett reményünkről. A furcsa, hogy az ebből az {ramlatból sz{rmazó zsidó szerzők éppoly dühödten t{madt{k a remélt orosz újj{születést (őt, biztosan?), mintha féltek volna, nehogy az orosz kultúra v{ltsa fel a szovjetet. „Félek, nehogy a pusztul{sra ítélt orsz{g »hajnala« még mocskosabb legyen jelenlegi (70-80-as évek) alkony{n{l.” [37] És visszatekintve a 90-es „demokratikus” évekből, egyetérthetünk azzal, hogy ebben is van jövőbel{t{s. Csakhogy: együttérzéssel vagy k{rörömmel hangzott-e el ez a mondat? Sőt még így is: „Vigy{zzatok, amikor a hazaszeretetről papolnak nektek: ez a szeretet gyűlölettel van tölt ve... Vigy{zzatok, amikor arról beszélnek nektek, hogy Oroszorsz{gban legrosszabbul az oroszok élnek, {ldozatt{ elsősorban az oroszok v{ltak, hogy az orosz -[1119]-
nép létsz{ma csökken” – ez, persze, mint tudjuk, csal{s! „Legyetek óvatosak, amikor az orvul meggyilkolt... múlhatatlan érdemű {llamférfiról beszélnek nektek” (Sztolipinről), ez is csal{s? Dehogy: „Nem azért, mert a nektek bemutatott tények hamisak voln{nak”, de teljesen mindegy, ne fogadj{tok el a valódi tényeket sem! „Legyetek óvatosak... vigy{zzatok!” [38] H{t, a késői heves v{daskod{sok ezen {radata hegdöbbentő. Ugyan ki gondolta volna a l{nylelkű 20-as években, hogy annak az egész örömteli oroszorsz{gi appar{tusi felépítménynek az elagg{sa és összeoml{sa ut{n, miut{n m{r maguk is megszenvedték a kommunizmust, mintegy m{r el is {tkozva azt, és m{r megszökve előle, olyan nagysz{mú zsidó fogja Izraelből és Európ{ból és a tengerentúlról {tkozni és rugdosni nem is a kommunizmust, hanem Oroszorsz{got? Ennyire hat{rozottan és kórusban zengeni Oroszorsz{g sokfajta bűnéről és hitv{nys{g{ról, a zsidókkal szembeni kifogyhatatlan bűnösségéről! És őszintén hisznek is ennek a bűnnek a hat{rtalans{g{ban, éppen ez az! Tömegesen hisznek benne! Miközben csendesen, oldalazva és suba alatt t{ volabb terelgetik a maguk fajt{j{t a felelősségtől a Cseka {ltal kivégzettek egy részéért, a hal{lraítéltekkel teli usz{lyok egy részének elsüllyesztéséért a Fehér- és a Kaszpi-tengerben, a kollektiviz{l{sból, az ukrajnai éhezésből, a szovjet vezetés minden ocsm{nys{g{ból kivett részükért, a „bennszülöttek” elbutít{s{nak szolg{lat{ban kimutatott tehetséges igyekezetükért. Mindent megtesznek, csak ne kelljen bevallaniuk bűneiket. Pedig azt a felelősséget meg kell osztanunk egym{ssal, legyünk testvérek vagy idegenek. És a bűnb{nat – kölcsönös bűnb{nat –, minden elkövetett, cselekedet megb{n{sa volna a legtiszt{bb út a gyógyul{s felé. Én szüntelenül erre hívom az oroszokat. És felhívom erre a zsidókat is. Nem Trockijt, Kamenyevet, Zinovjevet kell megb{nni, ők amúgy is a felszínen vannak, legyinteni lehet r{juk, hogy: „Nem is voltak zsidók!” Hanem nézzenek végig őszintén a kora szovjet elnyomó gépezet teljes keresztmetszetén, l{ss{k meg az „észrevehetetleneket”, mint amilyen Iszaj Davidovics -[1120]-
Berg volt, aki a hírhedt „gyilkolómasin{t” létrehozta [39], maguknak a zsidóknak a k{r{ra, de l{ss{k meg a még észrevehetetlenebbeket is, akik csak a papírocsk{kat tűzögették a szovjet appar{tusban, és sosem kerültek a nyilv{noss{g fénye elé. No persze a zsidók megszűnnének zsidók lenni, ha valamiben egyetértenének. Most is ez van. M{s hangok szintén elhangzottak. Ettől az időszaktól fogva a zsidók Szovjetunió hat{rain kívülre történt nagy kiv{ndorl{s{nak kezdetétől – mindenki szerencséjére, és a zsidók tisztességére – azokat, alak megőrizték a zsidós{g ir{nti hűségüket, {thatotta az a köznapi érzéseken felülemelkedő tudat, amitől képessé v{ltak a történelmet teljes t{vlat{ban l{tni. Mily örömömre szolg{l, hogy hallhatom őket! És attól fogva szüntelenül hallom. Micsoda jövőbe vetett hitet kölcsönöz ez az embernek! Az oroszok sorainak gyilkos megritkít{sa, kitördelése miatt most különösen értékes sz{munkra a zsidók megértése és t{mogat{sa. Hisz elhangzott a XIX. sz{zad végén ez a melankolikus vélemény: „Minden orsz{gnak olyan zsidói vannak, amilyeneket megérdemel.” [40] Minden vélemény az érzések ir{nyults{g{tól függ. Ha nem szólna ezeknek a zsidóknak a hangja a harmadik emigr{cióból és Izraelből, kétségbe lehetne esni attól, hogy az oroszok és a zsidók nem képesek tiszt{zni egym{ssal a dolgokat és képtelenek egym{s megértésére. A kibernetikus Roman Ruthman első alkalommal 1973-ban, közvetlenül Izraelbe való kitelepedése ut{n írt az emigr{ns sajtóban. Ír{sa meleg hangú, élénk elbeszélés arról, hogyan is ébredt mag{ra, kezdett mozgolódni a kitelepült értelmiség, és m{r akkor érzéssel nyilatkozott Oroszorsz{gról. A cikk címe is kifejező: „Tisztelet az elt{vozónak, testvéri érzés a visszamaradónak.” [41] A magukra ébredés hangjai közül az egyik első így hangzott: „Zsidók vagyunk-e vagy oroszok?” A búcsúz{s hangjai között pedig: „Az emberiség miatt keresztre feszített Oroszorsz{g.” -[1121]-
A következő évben, 1974-ben a „Sértődések köre” című cikkében javasolta, hogy gondoljanak újra „a »zsidókérdéssel« kapcsolatos némely meggyökeresedett elképzelést... l{ss{k meg az ezen elképzelések abszolutiz{l{s{ból eredő veszélyeket”. Íme h{rom koncepció: 1. „A zsidó nép szokatlan sorsa miatt az emberiség szenvedéseinek jelképévé v{lt”; 2. „A zsidók Oroszorsz{gban mindig az egyoldalú üldözések {ldozat{ul estek”; 3. „Az orosz t{rsadalom adósa a zsidó népnek.” Az én mondatomat idézi a „Gul{g”-ból: „ez a h{ború végső soron megnyitotta előttünk, hogy a vil{gon a legrosszabb dolog: orosznak lenni”. Megértéssel fogadja, hogy ez a mondat nem üres és nem tartalmatlan. Megtal{lható benne a h{ború veszteségei, s a foglyok. Előtte meg – a forradalmi terror, az éhezések, „a nemzet gondolkodó színe jav{nak és a nemzet t{masz{nak – a paraszts{g értelmetlen elpusztít{sa”. Hab{r a modern orosz irodalom és a demokratikus mozgalom, a kor{bbi bűnök és üldözések vezek léseképp az orosz t{rsadalomnak a zsidókkal szembeni bűnösségét vallja, maga a szerző „a zsidó nép bajairól és tehetségéről való elérzékenyült gügyögéssel” szemben előnyben részesíti a „sértődések köréről” szóló alapos vizsg{lód{st. „Ahhoz, hogy széjjelszakítsuk a »sértődések körét«, kétfelől kell széjjelhúzni azt.” [42] Íme a megfontolt, bar{ts{gos, nyugodt gondolkoz{s és hang. És többször hat{rozottan felhangzott az elmúlt években Mihail Heifec, a kor{bbi gul{gbeli rab hangja is. „Nagy híve lévén saj{t népemnek, nem tudok együttérzés nélkül gondolni m{s népek nacionalist{ira.” [43] Fel merte szólítani a zsidókat a bűnb{natra, ezzel a péld{zattal: „A német nép, amely nem fordult el saj{t szörnyű és bűnös múltj{tól, nem prób{lta a hitlerizmus bűnét m{s vétkesekre, idegenekre stb. h{rítani, de folyamatosan tisztulva a nemzeti bűnb{nat tüzében, olyan {llamot tudott létre hozni, amely elsőként v{ltotta ki az emberiség csod{lat{t és tiszteletét a németek ir{nt. Ezt a tapasztal{st kell mintaképpen {tvenniük azoknak a népeknek is, akik részt vettek a bolsevizmus bűncselekményeiben. Többek között a zsidóknak is... nekünk, zsidóknak becsületes módon kell levonnunk az »idegen esküvőn« j{tszott szerepünk következtetéseit, amit m{r akkor megdöbbentő módon megjósolt Z. Zsabotyinszkij.” [44] -[1122]-
M. Heifec lelke nagys{g{ról is tanúbizonys{got tesz, midőn így szól: „a beolvadt zsidók valós{gos bűnt követtek el azoknak az orsz{goknak a népei ellen, amelyekben élnek, és ez a bűn nem engedi, nem engedheti, hogy nyugodtan éljenek a szétszórat{sban”. És a 2030-as évek szovjet zsidós{g{ról: „Kinek van joga elítélni őket ezért a történelmi tévedésért (lelkes részvétel a kommunizmus építésében) és a történelmi lesz{mol{sért Oroszorsz{ggal a letelepedési hat{rért és a pogromokért, kinek, rajtunk, bűneinket keserűen b{nó utódainkon kívül?” [45] (Heifec megemlíti, hogy a l{gerben vele együtt ülő és gondolkodó B. Penson és M. Korenblit osztott{k {ll{spontj{t.) Az addigra m{r kitelepült Heifec szavaival majdnem egy időben a Szovjetunióban is hangzott el felhív{s a zsidó bűnb{natra Félix Szvetov T{rd ki az ajtód című szamizdatos regényében. *46+ (Nem véletlen, hogy F. Szvetov egyike volt az elsőknek, akik megértették a kezdődő orosz vall{sos újj{születést.) Ezt követően később az Asztafjev-Eidelman körül kialakult szenvedélyes vita közepette írt Jurij Stein „a mi specifikus asken{zi komplexusainkról, amelyek a v{lasztott néphez való tartoz{s tudat{ból, és a kisv{rosi mentalit{sból alakultak ki. Ebből sz{rmazik a meggyőződésünk nemzeti tévedhetetlenségünkről, innen sz{rmazik igényünk saj{t szenvedéseink kiz{rólagoss{g{ra... Ideje volna norm{lis nemzetnek éreznünk magunkat, amely minden jellemzője szerint méltó-esendő és nem bűntelen, ugyanúgy, mint a vil{gon élő b{rmely m{s nép. Ann{l is ink{bb most, amikor van saj{t, független {llamunk, amely bebizonyította az egész vil{gnak, hogy a zsidók – m{s nagy népekhez hasonlóan – tudnak harcolni is, sz{ntani is.” [47] Amikor a baloldali liber{lisok üldözni kezdték V. Asztafjevet, V. Raszputyint és V. Belovot, alkot{saik védelmében szívélyesen szólalt fel Marija Schneerson irodalomkutató, aki külhonban is megőrzi Oroszorsz{g ir{nti, honv{gyat idéző meleg szeretetét, és az orosz kérdés belülről való megértését. *48+ A 70-es években azonban Nyugaton sok mindenre kiterjedő, szalmailag kiv{ló és fenyegető könyv jelent meg arról, hogyan pusztítj{k a kommunist{k a Szovjetunió természeti kincseit. Mivel szovjet volt a szerző, {lnéven írt (mint B. Komarov). Bizonyos idő elteltével a -[1123]-
szerző kitelepült, és megtudtuk valódi nevét – Zejev Wolfson. M{st is megtudtunk azonban: részt vett az Oroszorsz{g középső területén valaha létezett, lerombolt és meggyal{zott templomok album{nak össze{llít{s{ban. *49+ A szétrombolt Oroszorsz{gban olyan kevés hatékony orosz erő maradt – a bar{ts{gos, együttértő zsidó erők segítségükre siettek. Ebben az elembertelenedésben és a hatós{gok kegyetlen üldözése közepette kezdte segíteni az üldözötteket a mi orosz t{rsadalmi alapítv{nyunk, amelybe {tutaltam a Gul{g szigetvil{g külföldi kiad{saiból sz{rmazó összes honor{riumomat, és legelső tehetséges és önfel{ldozó ügyvezetőjétől, Alekszandr Ginzburgtól kezdve az alapítv{ny önkéntesei között sz{mos zsidó és félzsidó volt. (Ami ürügyként szolg{lt az elvakult orosz szélsőséges körök sz{m{ra, hogy alapítv{nyunkat „zsidónak” bélyegezzék.) . Hasonlóképpen vett részt a mi INRI (a legújabb kori orosz történelmi kutat{sok) sorozatunk munk{iban M. Bernstam, majd Ju. Felstinszkij és D. Schturman. A kommunista hazugs{gok elleni küzdelemben sokarcú, gondolatfriss, mély {térzésű, méltóképpen megfontolt hangnemben íródott publicisztik{kkal tűntek ki M. Agurszkij, D. Schturman, A. Nyekrics, M. Geller, A. Szerebrennyikov. És hol, ha nem itt kell megemlékeznünk az amerikai Julius Epstein professzor hőstettéről, érdemeiről Oroszorsz{g előtt. Az önelégült Amerik{ban, amely mindig biztos saj{t igaz{ban és könnyedén {tsiklik saj{t bűnein, ő mag{nyos erőfeszítései {ltal megfejtette a „gerincdöntés-hadművelet” titk{t. A h{ború ut{n az amerikaiak kiadt{k az amerikai földrészen tartózkodó sok sz{z és sok ezer oroszt és koz{kot, akik naivan feltételezték, hogy m{r „szabad” orsz{gba érkeztek és megmenekültek. [tadt{k őket a szt{lini ügynököknek, ezzel a pusztul{sba juttatva mindny{jukat. *50+ Mindezen péld{k bizonyítj{k, hogy az őszinte és kölcsönös orosz-zsidó megértés mindenki sz{m{ra nyitott, ha nem {rnyékoljuk be azt kétfelől a meg nem értés hi{ny{val és dühvel.
-[1124]-
Sajnos, az észre térés, a bűnb{nat, az igazs{goss{g felé tett legfinomabb mozdulatok is kemény r{förmedéseket v{ltanak ki a szélsőséges nacionalizmus érdekek védelmezőiből. Mind az oroszok, mind a zsidók köreiben. „Alig szólított fel Szolzsenyicin a nemzeti bűnb{natra”, m{rmint az oroszokat, és ezt nem ítéli el a szerző, „erre – puff neki! – a mieink is rögtön betolakodtak az első sorokba”. Nem nevezi nevén, de valószínűleg legelsősorban M. Heifecre gondol. „H{t kiderül, hogy mi mindenkinél hib{sabbak vagyunk, mi segítettük... megteremteni... illetve nem, nem segítettük, hanem mi magunk teremtettük meg a szovjethatalmat... ar{nytalanul magas szarvban dolgoztunk a különböző szerveknél.” [51] Azokra, akik a bűnb{nat hangj{n szólottak, azonnal őrjöngve r{vetették magukat. „Jobbnak tartj{k, ha saj{t hurr{-hazafias bensőjükből kiv{lasztott ny{llal töltik meg a sz{jukat” – micsoda stílus, a gondolatmenet nemes hajlít{sa! – „és gondosan leköpdössék az öszszes »elődöt«, el{tkozva Trockijt és Bagrickijt, Kogant és Dunajevszkijt... M. Heifec felszólít bennünket arra, hogy »a nemzeti bűnb{nat tüzén tisztuljunk meg«(?!)”, [52] És mit kapott F. Szvetov regényének önéletrajzi hőséért? „Könyv a kereszténységre való {ttérésről... kor{ntsem a bűnb{nathoz vezető utak elvont keresését fogja ösztönözni, hanem a teljesen konkrét antiszemitizmust és zsidóz{st... ez a könyv – antiszemita.” Meg ugyan mit is b{nn{nk meg? – h{borodik fel a nyughatatlan David Markis. – Szvetov hőse az „{rul{st” abban l{tja, hogy „ezt az orsz{got siralmas {llapotban hagyjuk el, pedig ennek az {llapotnak a kialakul{s{ért kiz{rólag mi magunk vagyunk a felelősek. Hiszen, mint kiderült, mi magunk szemeztük a véres forradalmat, lőttük agyon a c{r atyusk{t, meggyal{ztuk és megerőszakoltuk a pravoszl{v egyh{zat, és r{ad{sként létrehoztuk a Gul{g szigetvil{got” – így valahogy? Nos, először is, ezeknek az „elvt{rsalmuk”, Trockijnak, Szverdlovnak, Bermannak és Frenkelnek semmi közük a zsidós{ghoz. M{sodszor pedig helytelen még a kérdésnek a felvetése is valakinek a kollektív bűnösségéről. *53] (M{s dolog persze az oroszok. Őket mindig kivétel nélkül, összességükben szok{s megv{dolni, m{r a szerzetes Filóteustól kezdve.) -[1125]-
S. Markis – testvére – pedig így ítél: „Angi az oroszorsz{gi kiv{ndorlók utolsó hull{m{t illeti... ak{r Izraelben, ak{r az USA-ban a russzofóbia 581 igazi, nem pedig »fant{zia szüleménye«... ami nem jellemző r{juk, viszont a közvetlen antiszemitizmusba {tcsapó öngyűlölet túls{gosan is gyakran szúr szemet.” [54] Teh{t, ha a zsidók b{nj{k a bűneiket, az m{r antiszemitizmus. (Ez a jelenség újabb form{ja.) Az oroszolajak azt{n tényleg tudom{sul kell venniük nemzeti bűnüket! „A nemzeti bűnb{nat eszméje megvalósíthatatlan a nemzeti bűn teljesen vil{gos tudatosít{sa nélkül... A bűn hatalmas, és nincs kire {th{rítani. Ez a bűn nemcsak a múltat, hanem a jelent is érinti, amelyben Oroszorsz{g éppen elég ocsm{nys{got művel, a jövőben pedig még többet is művelhet” – írja a 70-es évek elején Sragin. [55] H{t, mi is folyamatosan arra figyelmeztetjük az oroszokat: bűnb{nat nélkül nem lesz jövőnk. Mert hisz: a kommunista gaztetteket bel{tt{k azok, akiket közvetlenül érintettek, és a hozz{juk közel{llók. Azok pedig, akiket nem érintettek, igyekeztek nem észrevenni azokat, mostanra pedig m{r elfelejtették, megbocs{tott{k, és nem értik: mit is kell megb{nni? (Arról m{r nem is szólva, ki cselekedte azokat a gazs{gokat?) Mindennap l{ngol az arcunk a szégyenpírtól rendet nem tűrő népünk miatt. És szeretjük őt. És nem keresünk tőle elfelé vezető utakat. És valahogy még nem veszítettük el teljesen a belévetett hitünket sem. De vajon a mi hatalmas vétkünkben, a mi félresikerült történelmünkben egy{ltal{n, semennyire sincs részetek? L{m, Simon Markis {tfogalmazza Zsabotyinszkijt: a 20-as években írt cikkeiben „Zsabotyinszkij néh{nyszor (különböző indítékok alapj{n) megjegyezte: Oroszorsz{g idegen orsz{g, a mi érdeklődésünk ir{nta t{voli, hűvös, hab{r persze együttérző. Az ő nyugtalans{ga, keserűsége és öröme nem a mienk, ugyanúgy, ahogy a mi érzé581
Russzofóbia : oroszellenesség.
-[1126]-
seink sem az övéi.” Markis hozz{teszi: „H{t éppen így viszonyulok én is... az oroszok nyugtalans{g{hoz.” És felszólít: végre „nevezzük nevén a dolgokat. Egyébként, a szabad, nyugati oroszok sem tűnnek ki b{tors{gukkal ezen a kényes ponton... Jobban szeretek az ellenségeimmel t{rgyalni.” [56] Ezt a szentenci{j{t azonban ketté kéne osztani: miért, hogy „nevén nevezni a dolgokat”, e g y e n e s e n b e s z é l n i azt jelenti, e l l e n s é g n e k l e n n i ? Közmond{sunk pedig úgy tartja: ne szeresd a helyeselgetőt, szeresd a vitatkozót. H{t éppen ez az a csúsztat{s: ha egyenesen beszélünk, akkor ellenségek vagyunk, amiről szeretném, ha mindenki lemondana, a zsidók is. Történelmileg mondjanak le! Örökre mondjanak le! Én péld{ul ebben a könyvemben „a dolgokat nevén nevezem”. És egy percig sem éreztem, hogy ellenséges volnék a zsidókhoz. És együttérzőbben írok, mint ahogy sok zsidó ír az oroszokról. Ezen könyvem célja, amit a címe is tükröz, éppen az, hogy meg kell értenünk egym{st, egym{s helyébe és közérzetébe kell képzelnünk magunkat. Ezzel a könyvemmel a kölcsönös megértés kézszorít{s{t szeretném {tadni jövőnk, közös jövőnk érdekében. De ezt kölcsönösen kell megtennünk! A XVIII. sz{zadtól kezdve egym{sba fonódott zsidó és orosz sors viszonya, amely robban{sszerűen mutatkozott meg a XX. sz{zadban valamiféle mély történelmi kódot tartalmaz, amit a jövőben sem szabad elveszítenünk. Lehetséges, hogy éppen ebben van elrejtve a titkos terv, akkor pedig ann{l ink{bb törekednünk kell annak megfejtésére és teljesítésére. És nyilv{nvalónak tűnik, hogy a közös múltunkra vonatkozó igazs{gra zsidónak, orosznak egyar{nt erkölcsileg van szüksége.
-[1127]-
14. KIVONUL[S
A kivonul{s időszaka, mint azt a zsidók nemsok{ra elnevezték, nagy óvatosan lopakodott be. Kezdetét az Izvesztyij{ban 1966 decemberében megjelent cikkhez lehet kötni. Ebben a korm{ny illő módon lefejezte beleegyezését a „csal{degyesítésbe”, és erre való hivatkoz{ssal „a zsidók jogot kaptak a Szovjetunió elhagy{s{ra”. [1+ Egy félévre r{ pedig kitört a hatnapos h{ború. „Mint minden eposz, a kivonul{s is csod{kkal kezdődött. És amint az eposzhoz illő, az oroszorsz{gi zsidóknak – a kivonul{s nemzedékének – h{rom csoda jeleníttetett meg”: Izrael [llam létrehoz{s{nak csod{ja, „Purim csod{ja – 1953” (vagyis Szt{lin hal{la) és „az 1967. évi vid{m, fényes, részegítő győzelem csod{ja”. [2] A hatnapos h{ború erős és visszafordíthatatlan ösztönzést adott a szovjet zsidók öntudat{nak fejlődéséhez és sokukban a beolvad{sra való törekvés elhalv{nyul{s{hoz. Erős vonzalmat éb resztett a zsidó önképző körök, azok létrehoz{sa és az ivrit tanulm{nyoz{sa ir{nt. És végül, ez a h{ború jelentette a „kitelepült” vil{gérzés kezdetét. Milyennek, kinek érzékelte mag{t a szovjet zsidók többsége a 60-as évek végén, a kivonul{s küszöbén? Nem, nem torzítj{k el utólag az érzéseiket azok a zsidók, akik akkori {llandó elnyomat{s- és szorongattat{sérzetükről sz{molnak be. „A zsidó szó hallat{n a v{lluk közé húzz{k a fejüket, mintegy az ütésre készülve. És maguk is igyekeznek minél ritk{bban kimondani ezt a szót, amikor pedig kénytelenek kimondani, akkor csak elhadarj{k fojtott hangon, mintha a torkukat szorongatn{k... Ezek között az emberek között vannak, akiket {llandó félelem gyötör, amely m{r a tudatalattijukba hatolt és m{r gyógyíthatatlan.” [3] Vagy írja egy zsidó szerkesztőnő: egész szakmai életét azzal élte, lehet, hogy munk{j{t visszautasítj{k, merthogy ő zsidó. *4+ Sok zsidó ebben a nyomott hangulatban élt, hab{r anyagi életkörülményei l{tv{nyosan jobbak voltak a lakoss{g többségénél. -[1128]-
A kultur{lt zsidók azonban nem a gazdas{gi szorongat{sra, hanem legink{bb a kultur{lisra panaszkodnak. „A szovjet zsidók igyekeznek... megőrizni az orosz kultúr{ban való részvételük mértékét. védik az orosz kultúra jelenlétét magukban.” [5] Dora Schturman így emlékszik: „Amikor az oroszorsz{gi zsidókat, akiknek érdekei Oroszorsz{ghoz kötődnek, hirtelen – mint bitorlókat és idegeneket – megfosztj{k, ak{r csak papíron vagy sza vakban is a lehetőségtől, hogy orosz dolgokkal, orosz történelemmel foglalkozzanak, akkor megsértődnek és értetlenkednek. A tamizdat 582 és a szamizdat 583 megjelenésével a magrakat orosznak érző zsidók ir{nti, az ír{ssal foglalkozó oroszok egy részére jellemző xenofóbia 584 sok év óta először nemcsak utcai és hivatalnoki szinten, hanem az elit értelmiség, így a disszidensek szintjén is megnyilv{nult. Ez természetesen megdöbbentette a zsidókat, akik az oroszokkal azonosított{k magukat.” *6+ És Galics: „A húszas, harmincas, negyvenes években felnőtt emberek többsége kiskor{tól, születésétől fogva megszokta, hogy orosznak tekintse mag{t, és valóban... minden gondolat{val az orosz kultúr{hoz kötődik.” [7] Egy m{sik szerző azonban megrajzolja „a modern orosz zsidó {tlagos típus{t”, aki „életével és vérével szolg{ln{ mindazt, ami az orsz{gban van. ...figyelmesen megvizsg{lta saj{t hi{nyoss{gait. Megértette vagy megérezte azokat... És igyekszik megszabadulni azoktól... abbahagyta a gesztikul{l{st. Megszabadult a hanglejtésbeli saj{toss{goktól, amelyek saj{t nyelvében megvannak, és amelyeket {tvitt az oroszba... valamelyik pillanatban felébredt benne a v{gy, hogy azonosuljon az oroszokkal, megkülönböztethetetlenné v{ljon tőlük.” És ekkor: „Éveken keresztül nem fogja hallani a »zsidó« szót. Lehet, hogy sokan m{r el is feledték, hogy zsidók. De ő maga soha nem fogTamizdat: Az 1960-as évektől a szamizdat irodalom termékei egye növekvő sz{mban Nyugatra kerültek, onnan pedig a SZU és Kelet -Európa területére sug{rzott nyugati r{dió{llom{sokban felolvast{k, illetve könyv form{ban kiadt{k őket, létrehozv{n így a tamizdat (ottani kiad{s) műfaj{t. 583 Szamizdat: Az elnevezés ironikus jelleggel a hivatalos kiadók szok{sos orosz bet űszavainak (pl. goszizdat, {llami kiadó, gyetyizdat, gyermekkiadó stb.) mint{j{ra keletkezett a SZU-ban 1966 elején. 584 Xenofóbia (görög ): idegen gyűlölet, beteges félelem az idegene ktől. 582
-[1129]-
ja elfeledni. Mindig emlékeztetni fogja erre a hallgat{s. Ez olyan feszültséget gerjeszt odabent, hogy még a legkisebb porszem is robban. Amikor pedig a »zsidó« szót hallja, az úgy hangzik, mint a sors kongat{sa.” Nagyon élénk kép. És ugyanaz a szerző nem hagyja ki, hogy ne írja le, milyen veszteségek {r{n történt ez az orossz{ lényegülés. „Nagyon sok mindenen kellett túllépnie”, ez elszegényít. „Most sokkal tartalmasabb, többértelmű, nagyon rugalmas szavakra lenne szüksége. Ilyen szavak azonban nem {llnak a rendelkezésére... Amikor nem tudja megtal{lni vagy nem képes meghallani a szükséges szót, valami meghal benne”, elveszítette „a zsidó beszéd hanglejtéses zeneiségét”, és a benne kifejeződő „vid{ms{got, pajkoss{got, viccelődést, életbeni ki{ll{st, iróni{t”. [8] Természetesen nem minden szovjet zsidó élte {t ezeket a benyom{sokat teljességükben és minden nehézségével együtt, csak a zsidók kisebb részének egy h{nyada, a legmagasabb kultur{lis réteg, és azon belül is csak azok, akik valóban {llhatatosan igyekeztek azonosítani magukat az oroszokkal. Erről a körről, kiterjesztve azt {ltal{ban a teljes értelmiségre mondotta G. Pomeranz: „Mindenütt nem vagyunk teljesen idegenek. Mindenütt nem vagyunk teljesen honfit{rsak”; mi „saj{ts{gosan nem izraeli zsidókk{ v{ltunk, levegőemberekké, akik elvesztették a köznapi léthez fűző minden gyökeret”. [9] Nagyon pontos megfogalmaz{s. Ugyanezt a gondolatot folytatva l{ssunk még egy szerzőt: „Annyira vil{gosan l{tom, mennyire l{tszólagos ma az ő (zsidóké) létezésük Oroszorsz{gban.” [10] Ott pedig, ahol nem érték el az összeolvad{st, elkerülhetetlenül az elidegenedés hűti le a viszonyokat. Natan Scsaranszkij gyakran ismételgette, hogy egy bizonyos pillanattól kezdve úgy érzi, hogy nem olyan, mint az orsz{g többi lakója. L. Chnoch 1970 decemberében a „repülős” per sor{n nyilv{nosan kijelentette (amit valószínűleg nem két-h{rom hónap alatt ötölt ki): „Olyan orsz{gban élni, amelyet nem érzek a magaménak, sz{momra kibírhatatlann{ v{lt.” -[1130]-
Kiforrott {ll{spont. És b{tor kijelentés. Ez az életérzés egyre ink{bb eluralkodott a szovjet zsidós{g legszélesebb rétegeiben is. Egy zsidó újs{gíró valamivel később, 1982-ben így fejezte ki mag{t: „Én kívül{lló vagyok... Kívül{lló vagyok a saj{t orsz{gomban, amelyet elvontan szeretek, konkrétan pedig egyszerűen félek tőle.” [11] A 70-es évek elején L. K. Csukovszkaja egy beszélgetés sor{n (akkor jegyeztem fel) ezt mondta: „A jelenlegi kivonul{st csizm{val verték bele a zsidókba. Gy{szolom azokat, akiket az oroszok arra kényszerítenek, hogy zsidónak képzeljék magukat. A zsidók elvesztették nemzeti saj{toss{gukat, és hamis a nemzeti érzéseik mesterséges felélesztésére ir{nyuló törekvés.” Ó, kor{nt sincs így! – ezt L. K. nem tudta megérezni, hab{r mindkét főv{ros sok zsidój{val érintkezett. A zsidó érzések ébredése teljességgel természetes módon történt, törvényszerűen a történelmi tengely egy bizonyos pontj{n, nem pedig egyszerűen „csizm{val beleverve”. Hirtelen magukra ébredés! „A »zsidó« szó is hangozhat büszkén!” [12] [tgondolva fiatal nemzedékének a Szovjetunióban bej{rt útj{t, egy m{sik zsidó publicista így ír: „Ugyan mit tudunk mi, ennek a kegyetlen kísérletnek az »unok{i« és örökösei, mi, akik fejünkkel megrepesztettük a toj{shéjat, és itt, Izraelben bújtunk ki, mit tudunk elmondani ap{inkról és nagyap{inkról? Hogy nem kaptunk tőlük „zsidó nevelést”? Vajon az ő útjaik, az ő életük tapasztalata, amit magunkba szívtunk, amit magunk is {téltünk, ha gyerekfejjel is, de mindny{jan, a gyerekkori {lmodoz{stól az érett kori brutalit{sig, vajon ez nem zsidó nevelés? Hisz éppen zsidó mivoltunknak az érzéklete nagyobbrészt úgy alakult ki berniünk, mint az ő (és a mi) sikertelenségeink, katasztróf{ink, kétségbeesésünk eredője. Becsüljük h{t meg ezt a múltat... Ugyan minek is dob{ln{nk kővel az elmúlt idők romantikusainak szétzúzott kopony{it?!” [13] Őszinte és becsületes az ap{kkal és nagyap{kkal való örökletes kapcsolat leír{sa. Akik egyébként annyira lelkesek voltak a kora -[1131]-
szovjet években, ez plasztikuss{got kölcsönöz a képnek. (És a cikken {tüt az azokat a „romantikusokat” felv{ltó „új oszt{ly” javai és kiv{lts{gai ir{nti ingerültség.) A szamizdatos cikkben is jogosan kapott hangsülyt: „Teljességgel megalapozatlannak tartjuk azt a véleményt, mintha a szovjet aszszimil{lódott zsidók nemzeti öntudat{nak jelenlegi felemelkedése csup{n az antiszemitizmus újj{születésének köszönhető. Ezt ink{bb időbeni egybeesésnek tekinthetjük.” [14] Ennek a folyamatnak a különböző résztvevői kissé különbözőképpen írj{k le az akkori önfelismerés folyamat{t. Egy vélemény: „majd' mindenkinek úgy tűnt, hogy a 60-as években gyakorlatilag semmi sem történt”, vagyis nem történt visszatérés a zsidós{ghoz, viszont „a 67-es h{ború ut{n új szellők kezdtek fújni... A rést pedig, biztos vagyok benne, mégiscsak a repülős per ütötte.” [15+ M{sok: „Leningr{dban, Moszkv{ban, Rig{ban a zsidó csoportok m{r a 60-as évek közepére kialakultak”, az évtized végére pedig m{r zsidó „konspiratív központ” is létrejött. Ugyan miben {llt azonban a konspir{ció? „Ivrit szakkörök, zsidó történelmi szakkörök jöttek létre... kevésbé az ivrit tanulm{nyoz{sa, mint ink{bb a nyelvet tanulni v{gyók érintkezése végett. A tanul{s nem ment tov{bb két-h{romsz{z szón{l... Kivétel nélkül mindenki funkcion{rius, egész környezetük olyan emberekből {llt, akiktől nemcsak a vall{s, hanem még a zsidó hagyom{ny is t{vol {llt... a 60-as évek zsidói igen hom{lyos fogalmakkal rendelkeztek a cionizmusról.” Mindazon{ltal „eléggé zsidónak éreztük magunkat, nem volt szükségünk zsidó mivoltunk »tov{bbképzésére«„. Az Izrael-ellenes propagandahull{m ellenpólusaként nőtt „a zsidós{g és Izrael ir{nti belső szimp{tia... Ha akkor azt mond{k volna, hogy Izrael teljesen elhagyta a judaizmust, nem is ismeri, a mi szemünkben akkor sem veszített volna semmit.” Azut{n a mozg{stér kit{gult, „a földalatti körökből tömegjelenség, nyilv{nos... »szalonképes« megnyilv{nul{s v{lt... A kiv{ndorl{s lehetőségébe, legal{bbis a mi életünkben, senki sem hitt akkoriban, viszont abba, hogy l{gerbe zsuppolhatnak, mindenki.” [16] (A beszélgetőt{rs komment{rja: „Sajnos, a konspir{ció elv{laszthatatlan az »ördöngös-
-[1132]-
ségtől«. Magam l{ttam ezt a 70-es évek zsidó mozgalm{ban, m{r a leningr{di perek ut{n.” [17]) Így kezdődött a zsidó kultúra elsaj{tít{sa, és folytatódott anélkül, hogy a kiv{ndorl{sra gondolt is volna valaki és ez még nem {rnyékolta be és nem rúgta fel a benne részt vevők hétköznapi életét. „Nem vagyok benne biztos, hogy az alij{t 585 a cionist{k kezdték.” Azok az első cionista csoportok túls{gosan gyengék voltak ehhez. „Bizonyos mértékben maga a szovjethatalom segített hozz{, miut{n hatalmas hűhót csapott a hatnapos h{ború ut{n. A szovjet sajtó létrehozta a harcos, mindenütt győző zsidó alakj{t, és ez a képzet kompenz{lta a szovjet zsidókban meglévő kisebbrendűségi érzést.” [18] De „titkold el »izraelita rettegésedet« a munkat{rsak szeme, a szomszédok füle elől”. Először mélységes aggodalom: „ezek a papírfecnik, amelyekre felírt{k az adatokat a meghívólevélhez, mintha az ítéletedet, gyerekeid, rokonaid ítéletét írn{d al{”. Nemsok{ra azonban „megszűnt a sugdolóz{s, elkezdtek hangosan beszélni... elkezdtek összejönni, megülni” a zsidó ünnepeket, és „tanulni a történelmet és az ivritet a körökben”. Majd 1969 végétől „a zsidók tucatj{val és sz{z{val írt{k al{ a külföldi »közvéleménynek« címzett leveleket. Elkezdték követelni, hogy »engedjék ki» őket Izraelbe.” [19] A szovjet zsidós{g, amely „el volt v{gva a zsidó vil{gtól, bele volt hajítva a f{raó-szt{linista birodalom olvasztótégelyébe... úgy tűnt, hogy teljesen elveszett a zsidós{g sz{rv{ra, és egyszerre csak Oroszorsz{gban újj{született a cionista mozgalom, felhangzott az ősi mózesi felszólít{s: »Bocs{sd e+ népemet!«„ [20] És „1970-ben az egész vil{g az orosz zsidókról kezdett beszélni”. Ők „felkeltek, hat{rozotts{g költözött beléjük... Közöttük és {lmuk között egyetlen fal maradt, az {llami tilalom fala. [tütni, {ttörni, keresztülrepülni rajta, az volt az egyetlen kív{ns{guk... »Fussatok Észak Babilonj{ból«„, hangzott fel a letartóztatott „repülősök”, az E. Kuznyecov–M. Dimsic-csoport üzenete. [21] A leningr{di per (1970 december) sor{n „nem hallgattak, nem rejtőztek el, nyíltan kinyilv{nított{k azon sz{ndékukat, hogy elrabolnak egy repülőgépet, kül-
585
Alija (héber): felmenetel; így fejezik ki a történelmi haz{ba való visszatérést.
-[1133]-
földre térítik, Izraelbe repülnek. Azzal együtt, hogy ezért hal{lbüntetés j{rt! ...»Beismerésük« lényegében a cionizmus kinyilv{nít{sa volt.” *22+ Néh{ny hónap múlva, 1971 m{jus{ban indult a m{sodik per „a leningr{di cionista szervezet” ügyében, ezt követték a perek Rig{ban, Kisinyovban. Ezek a bírós{gi perek, különösen a két „leningr{di”, újabb jelentős ösztökélést jelentettek a zsidó öntudat sz{m{ra. Nem sokkal ezut{n kezdett megjelenni a Jevreji v SzSzSzR (Zsidók a Szovjetunióban) című szamizdatos folyóirat (1972 októberétől), amely élénken tükrözte az Izraelbe való kiv{ndorl{sért vívott küzdelem minden form{j{t, hasonlóan a Szovjetunióban maradottaknak a zsidó kultúra szabad fejlődése ir{nti követeléséhez. De még ekkor sem fogta el a kiv{ndorl{s v{gya a szovjet zsidók nagy többségét. „Amikor a szovjet zsidók tudt{k, hogy nincs m{s v{laszt{suk és egyszerűen tűrni és alkalmazkodni kell, tal{n könnyebb volt az életük, mint most, amikor lehetőségük nyílt életük és alkotómunk{juk helyét megv{lasztani... Az Oroszorsz{got elhagyók első hull{m{t a 60-as évek végén még csak egyetlen v{gy mozgatta, h{tramaradt napjaikat abban az egyetlen orsz{gban eltölteni, ahol nincs antiszemitizmus, Izraelben.” (Azokon kívül – teszi hozz{ a szerző –, akik azért indultak el, hogy meggazdagodjanak.) [23] „A szovjet zsidók valamely része örömest kész lemondani nemzetiségi hovatartoz{s{ról, ha ezt megengednék” [24], annyira meg vannak félemlítve. Ebből a rétegből kiemelkedtek azok a zsidók, akik {tkozt{k „azt az Izraelt”: miatta fékezték le a törvénytisztelő zsidók szolg{lati előmenetelét: „a kiv{ndorlók miatt nekünk is rosszabb lesz”. A szovjet korm{ny nem hagyhatta szó nélkül a szovjet zsidók nemzeti öntudatra ébredését, amely v{ratlanul érte, mint ahogy a Földön mindenkit! A korm{ny megerősítette az Izrael- és cionizmusellenes hírverést; hogy növelje a megfélemlítést. Azt{n 1970 m{rcius{ban Nevetette az elcsépelt szovjet trükköt, szembesz{llni a jelenséggel, jelen esetben a zsidó nemzetiségű „polg{rok részvételével”. És ennek a nyilv{nos sajtót{jékoztatónak a színj{ték{ra engedelmesen odahúztak nemcsak a m{r dörzsölt „kincst{ri zsidók”, mint -[1134]-
Vergelisz, Dragunszkij, Csakovszkij, Bezimenszkij, Dolmatovszkij. A rendező Donszkoj, Mityin és Mintz, a politikai alapismeretek oktatói, hanem olyanok is, mint Bjalik névrokona, Frumkin és Kasszirszkij akadémikusok, Flier, Zack vil{ghírű muzsikusok, a színész Pliszeckaja, Bisztrickaja, Plucsek, akiknek a helyzete annyira stabil volt, hogy nem szenvedtek volna jelentősebb atrocit{st, ha nem írj{k al{ a „nyilatkozatot”. De al{írt{k... A „nyilatkozat” „gyal{zatosnak minősítette az izraeli vezető körök agressziój{t... akik felt{masztj{k a hitlerist{k barb{rs{g{t... a cionizmus mindig is a zsidó burzso{zia soviniszta nézeteinek és a zsidó zagyvas{gainak kifejezője volt”, és a felszólalók „fel akarj{k nyitni a cionista agymos{s hiszékeny {ldozatainak szemét... a dolgozó zsidók a lenini p{rt vezetése alatt teljesen megszabadultak a gyűlöletes cionizmustól”, ez igen, fél évsz{zadra nyúltak vissza! No l{m, hol volt a legfőbb elnyomó! Az idők azonban megv{ltoztak. És egy héttel a „kincst{riak” ut{n felhangzott I. Silberberg fiatal mérnök hangja, aki visszavonhatatlanul szakítani akart ezzel az orsz{ggal, és kiv{ndorolni. A szamizdatban nyílt v{laszt írt a „nyilatkozatra”, al{íróit „lak{jlelkűeknek” minősítette, el{llt kor{bbi hitétől: „naivs{gunkban a »mi« zsidóinkban reménykedtünk, Kaganovicsokban, Ehrenburgokban stb.” (teh{t, mégiscsak reménykedtek?). Rögtön egy szemreh{ny{s az oroszoknak: vajon az 50-es évek ut{n a „bűnb{natot gyakorolt és megszégyenült oroszok... néh{ny csepp könnyet ejtettek a múlt miatt... nem biztosított{k-e szeretetükről és ragaszkod{sukról az újonnan nyert testvéreiket?” Még csak nem is kételkedett az oroszok egyoldalú bűnösségében a zsidók előtt. Azt{n a hasonló fellépések ismétlődtek meg. Egy évvel később a szamizdatban elhíresült egy m{sik ny ílt levél is, Mihail Kalik eladdig sikeres filmrendezőé. Őt most kiz{rt{k a szovjet filmművész szövetségből annak következményeként, hogy kinyilv{nította kiv{ndorl{si sz{ndék{t Izraelbe. A zsidó kultúra ir{nti hűségéről szóló levelét Kalik hirtelen „Az orosz értelmiségnek” címezi. Mintha a Szovjetunióban nem a sikeresek rétegében leledzett volna, hanem éveken {t küszködött volna az elnyomott mélységekben és évekig a szabads{gért harcolt volna. L{m most ő elutaz{sakor {ldozathozatal{nak er-[1135]-
kölcsi magass{g{ról tanítja ezeket a begyepesedett orosz értelmiségieket: „Ti maradtok... hallgat{sotok közepette? »Al{zatos lelkesedésetekkel«? Akkor vajon ki fog felelni a nemzet, az orsz{g, a t{rsadalom erkölcsi egészségéért?” Egy tov{bbi félév múlva újabb szamizdatos nyílt levél Grigorij Szvirszkij szovjet írótól. A végletekig juttatt{k azzal, hogy egy 1968-ban az irodalm{rok központi h{z{ban mondott antiszemitizmus elleni felszólal{sa miatt több évig nem kapott megjelenési lehetőséget. Sőt az irodalmi enciklopédia újabb kiad{s{ból is kivették a nevét, amit ő érthető felhevültségében (anélkül, hogy viszszanézett volna, h{ny íróra, akik előtte és milyen nagys{grendűekre?) „gyilkoss{gnak” nevez. „Nem tudom, hogyan fogok élni a tov{bbiakban” – írta az írószövetségnek címzett nyilatkozat{ban. (Ez {ltal{nosan jellemző volt az írószövetség mind a 6 ezer tagj{ra. Úgy gondolt{k, hogy az {llamnak okvetlenül irodalmi pénzkereseti lehetőséget kell sz{mukra juttatnia.) Ezek „az okok, amelyek engem, az orosz kultúra emberét, sőt oroszorsz{gi írót, az orosz irodalom szakértőjét arra késztettek, hogy zsidónak érezzem magam, és visszavonhatatlan döntést hozzak arról, hogy csal{dommal együtt kiv{ndorolok Izraelbe... izraeli íróv{ szeretnék v{lni”. (Ez a szakmai és nemzetiségi ugr{s azonban meggondolatlannak bizonyult. Szvirszkijhez hasonlóan a korai kitelepülők jó része nem sz{mított arra, hogy nehéz lesz hozz{igazodnia Izraelhez. Végül kénytelen volt h{t azt is elhagyni.) A felébresztett zsidó öntudat felcsendülő szavaiban azonban csod{lkoz{sra késztettek, belenyilalltak a fülünkbe és szívünkbe az oroszellenes érzések és érvek. Hiszen ezekben „az érett felbőszülés” érzéseiben egy{ltal{n nem halljuk – sajnos – zsidó testvéreink bűnb{nat{t legal{bb a 20-as évekért. Egyetlen együttérző szó sincs az oroszokról, mint szenvedő népről. Azonban a „felbőszült” hangok között egyéb hangok is hallatszottak. És azokra az évekre m{r Izraelből visszaemlékezve, elhangzottak józan értékelések is: „a »Zsidók a Szovjetunióban« című könyvünkben túl sokat foglalkoztunk azzal, hogy lesz{moljunk Oroszorsz{ggal...”, még annak rov{s{ra is, hogy „túl keveset foglalkoztunk Izraellel és életünkkel ebben az orsz{gban... »leendő cselekedeteink programj{val«„. [25] -[1136]-
Egyszerű, hétköznapi életet élő, minden fegyverzet nélküli embereknek {tütni a Szovjetuniót szorosan beburkoló acélp{ncélt teljességgel lehetetlen, reménytelen feladatnak tetszett. Most meg kétségbeestek, elkezdték, és elindult! Az Izraelbe való szabad kiv{ndorl{sért vívott küzdelemben a résztvevők rendkívüli kitart{st és a form{k terén megnyilv{nuló tal{lékonys{got tanúsítottak. A legfelsőbb tan{csnak benyújtott panaszok, tüntetések és a „visszautasítottak” (így kezdték magukat nevezni azok a zsidók, akiknek kiv{ndorl{si kérvényét visszautasított{k) éhségsztr{jkjai. Az {ll{sukból kitett zsidó tudósok szemin{riumai „a szakmai képzettség megőrzése végett”; nemzetközi tudós-szimpózium összehív{sa Moszkv{ban (1976 vége); és végül a katonai szolg{lat megtagad{sa. Ez a harc természetesen csak erős nemzetközi zsidó t{mogat{s mellett lehetett sikeres. „Zsidó szolidarit{s jelenléte a vil{gban sz{munkra megdöbbentő és egyedüli reményt keltő felfedezés volt abban a kil{t{stalan helyzetben”, emlékezik vissza az egyik legelső (1971) „visszautasított”. [26] Azonnal volt anyagi segély is: „Moszkv{ban a visszautasítottak között született a függetlenség különleges fajt{ja, ami a zsidók külföldről jövő hatalmas gazdas{gi t{mogat{s{ra épült.” [27] Ann{l is ink{bb kezdték v{rni a Nyugattól hasonló erejű t{rsadalmi, meg persze politikai segítséget. Az első komoly megprób{ltat{s 1972-ben jelentkezett. A szovjet legfelső körökben valaki így okoskodott: most kiv{ndorol a zsidó értelmiség, amely a Szovj etunióban ingyen megkapta a felsőfokú képzést, majd pedig a tudom{nyos fokozatokhoz való feltételeket, és erre könnyedén kiviszi külföldre mindezt a kedvezményesen beszerzett tudom{nyos bag{zst, hogy m{s orsz{gok sz{m{ra dolgozzanak? Ne vessünk e ki r{juk, ilyenekre valami különleges adót? Ugyan miért kell az egyik orsz{gnak ingyen képeznie a szakembereket m{s orsz{gok sz{m{ra, félre{llítva saj{t tősgyökeres lakóit, akik megkaphatt{k volna ezt a képzést, de nem jutottak be? És elkezdődött az erről az adóról szóló törvény előkészítése. A tervezetet nem titkolt{k, széles körben ismertté v{lt, hevesen vitatt{k zsidó körökben, és a Szovjetunió legfelsőbb tan{csa elnökségének 1972. augusztus 3-{n -[1137]-
kelt, „[llami oktat{si költségek megtérítése az {llandó külföldi lakhelyre kiutazó szovjet {llampolg{rok esetében” szóló rendeletében öltött testet. A behajtandó összeg az al{bbi volt: a felsőok tat{si intézmény kategóri{j{tól függően 3600 és 9800 egyszerű szovjet rubel közötti összeget (azokban az években 3600 rubel volt egy doktori fokozattal nem rendelkező tudom{nyos főmunkat{rs évi fizetése). És fellobbant a vil{gméretű felh{borod{s. A szovjet rezsim fenn{ll{s{nak 55 éve alatt annak egyetlen tömeges gonosztettét sem kísérte ekkora, egyidejű erélyes vil{gméretű tiltakoz{shull{m, mint a képzett emigr{nsokra kirótt adót. – Amerikai akadémikusok; 5 ezer amerikai professzor írta al{ a tiltakoz{st (1972 ősze); az amerikai szen{torok kétharmada befagyasztotta a Szovjetuniónak nyújtandó legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megad{s{ról szóló egyezmény előkészítését. – És az európai parlamenti képviselők. – A maguk részéről 500 szovjet zsidó küldött nyílt levelet Waldheimnek, az ENSZ főtitk{r{nak (akkor még senki sem tudta, hogy nemsok{ra ő maga is el lesz {tkozva): „a felsőfokú képzettséggel rendelkező emberek jobb{gyi függősége”. (Az elsőrendű cél felé való törekvésükben nem hallott{k saj{t magukat, azt, hogy is hangozhat mindez egy olyan orsz{gban, ahol valódi jobb{gyi rabs{gban élnek a kolhozokban.) És a szovjet korm{ny megh{tr{lt, a rendelet nem került alkalmaz{sra. És a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény alkalmaz{s{ról szóló egyezmény? George Mini szakszervezeti vezető 1973 {prilis{ban bebizonyította, hogy ez az egyezmény nem is előnyös az USA-nak, és nem is hozza meg a nemzetközi feszültség kív{nt mértéhű csökkenését, az egyedül csak a zsidó problém{ra összpontosító szen{torok azonban ezeket az érveket nem hallott{k meg. Ők beleegyeztek az egyezménybe, a „Jackson-féle módosító z{radék” elfogad{s{nak függvényében: nem kötik meg, amíg a zsidók kiv{ndorl{sa a Szovjetunióból nem lesz teljes mértékben szabad. És az egész vil{g hangos volt az amerikai tőke alkudoz{s{tól: segíteni fogunk a szovjet korm{nynak, ha kiengeditek az orsz{gból, csak és kiz{rólag a zsidókat! -[1138]-
És senki nem meri hangosan lemondani: uraim, hiszen 55 éven keresztül polg{rt{rsaink nem tízezrei, hanem milliói csup{n {lmodhattak a gyűlölt szovjet rezsimtől való elszakad{sról, kiutaz{si engedélye senkinek sem volt soha, a nyugati politikusok, közéleti emberek soha nem csod{lkoztak, nem tiltakoztak, nem javasolt{k a szovjet korm{ny megbüntetését legal{bb kereskedelmi korl{toz{sokkal. (Egyetlen – az is sikertelen – kamp{ny volt 1931-ben a szovjet faanyagdömping ellen. Amikor egészen olcsón {rult{k az elítéltek erdőirt{sban kifejtett munk{j{nak eredményét. Az a kamp{ny is, valószínűleg csak a kereskedelmi konkurencia miatt volt.) Elpusztítottak 15 millió parasztot a kul{ks{g elleni harc idején, hal{lra éheztettek 6 millió parasztot 1932-ben, nem is beszélve a tömeges kivégzésekről és a sok millió elhunytról a l{gerekben. Mégis az akkori idők szovjet vezéreivel kedves meg{llapod{sokat írtak al{, kölcsönöket nyújtottak, megszorított{k becsületes kezük et, keresték kegyüket, dicsekedtek saj{t parlamentjeik előtt az elért eredményekkel. És csak amikor egyedül a zsidókat érintette a dolog, az egész Nyugaton fellobbant az eleven együttérzés tüze, és elkezdték érteni, miféle rezsimről is van szó. (Ekkor 1972-ben jegyeztem fel egy cetlire: „Hatott, h{la Istennek. De sok{ig tart-e vajon tiszt{nl{t{sotok? Hisz elég most megoldani a zsidó kiv{ndorlók problém{j{t és mindazzal szemben, ami itt történik, az oroszorsz{gi és a kommunizmussal kapcsolatos problém{kat tekintve, önök ismét megsüketülnek, megvakulnak, és m{r nem fognak semmit sem megérteni.”) El sem tudj{k képzelni, micsoda lelkesedéssel fogadt{k a Jackson-féle módosító z{radékot a zsidók Oroszorsz{gban... „Végre megtal{ltuk a szovjet vezetést befoly{soló hatékony eszközt.” [28] És 1975-ben hirtelen a Jackson-féle módosít{s végleg lekerült a napirendről: a szovjet vezetés hirtelen elutasította az Egyesült [llamokkal kötendő, a legnagyobb kereskedelmi kedvezményről szóló egyezményt. (Pontosabban, kisz{molta, hogy az orsz{gok vetélkedése miatt m{s orsz{goktól még több hitelt kaphat.) A szovjet visszautasít{s nagy benyom{st gyakorolt a zsidó aktivist{kra ott is, itt is, de ez nem tartott sok{ig. Amerik{ban és Európ{ban egyre szélesebben terjedt a Szovjetunióból való kiv{ndorl{st -[1139]-
t{mogató mozgalom. „Amerikai nemzeti tan{cskoz{s a szovjet zsidók védelmében.” „A szovjet zsidókkal szolidarit{st v{llaló tan{csok szövetsége.” „Szovjet zsidós{gért küzdő egyetemista bizotts{g.” „A szovjet zsidókkal való nemzeti szolidarit{s napja Amerik{ban.” (1975. {prilis 13.) Több, mint 100 ezer tüntető vonult végig Manhattanen, közöttük Jackson és Humphrey szen{torok (mindketten elnök-jelöltek). „Több sz{z különböző jellegű tiltakozó megmozdul{st tartottak... A legtömegesebbek közülük az évente megtartott »szolidarit{si vas{rnapok« voltak, tüntetések és nagygyűlések New Yorkban, amelyeken 250 ezren is részt vettek (1974-1987 között).” [29] H{romnapos ülésezés Oxfordban, 18 Nobel-díjas az elektrokémikus Levics, az akadémia levelezőtagja védelmében. És még 650 tudós a vil{g minden t{j{ról Levicsért. És kiengedték. Majd 1978 janu{rj{ban több, mint 100 amerikai tudós t{viratot intéz Brezsnyevhez azt kérve, hogy engedje külföldre Meyman professzort. Rögtön egy m{sik vil{gkamp{ny és végül a siker dicsősége: Csudnovszkij matematikus engedélyt kapott a külföldi gyógykezelésre, amely nem volt lehetséges a Szovjetunióban. És nem csak neves emberek, rövid időre hirtelen felzengtek az egész vil{gon kor{bban sosem hallott, és nem sokkal ezut{n elfeledett nevek. Különösen hangosan kürtöl szét a vil{gsajtó (1978 m{jusa) egy megható esetet: Jessica Katz moszkvai hétéves kisl{ny gyógyíthatatlan betegségben szenved, őt pedig szüleivel együtt nem engedik ki az Egyesült [llamokba, felh{borító! Edward Kennedy szen{tor személyes közbenj{r{sa. Siker! A sajtó ujjong. Minden tévét{rsas{g a főhírek között mutatja a repülőtéri fogadtat{st, a boldogs{g könnyeit, a kisl{nyt karon viszik. És az Amerika Hangja orosz ad{sa teljes műsort szentel Jessica Katz megmenekülésének (eszükbe sem jut, hogy azok előtt az orosz csal{dok előtt, akiknek szintén reménytelenül beteg gyermekeik vannak, tov{bbra is {thatolhatatlan fal emelkedik). Erre fel – orvosi vizsg{lat – kiderült, hogy Jessica egy{ltal{n nem beteg, hanem a ravasz szülők becsapt{k az egész vil{got, hogy saj{t maguk kiv{ndorolhassanak. (És ezt kényszeredetten elhadart{k a r{dióban, szinte észrevétlenül, majd szőnyeg al{ seperték. Ugyan kinek nézték volna el ezt a b löfföt?) Hasonló elj{r{s: V. Boriszov éhségsztr{jkot kezd a börtönben (1976 decembere), m{r 9 évet ült a „bolondokh{z{ban”, olvasta be az Amerika -[1140]-
Hangja a szabad Ilja Levin „15 napjainak” megemlítésével egyidejűleg, sőt ez utóbbi hírnek nagyobb figyelmet szentelt. B{rmely néh{ny „visszautasított” írt is nyilatkozatot arról, hogy nem akarj{k őket kiengedni a Szovjetunióból és mindezt azonnal lehozta a „Szabads{g”, az „Amerika Hangja”, a BBC, a legfontosabb vil{ghírek között. Manaps{g szinte hihetetlennek tetszik, milyen nagydobra verték ezeket az eseteket. Bizony{ra helyesen mondj{k: a szovjet zsidók kezdődő mozgalma körüli egész felhajt{s a vil{g zsidós{g{ban is, különösen az amerikai zsidós{gban felébresztette a nemzeti hovatartoz{s izgalmas érzését. „Az események közös {télésének lelkesedése a nyugati zsidós{gban a (szovjetunióbeli) első cionist{k messianisztikus megsz{llotts{g{nak hat{s{ra lobbant fel... A nyugati zsidók megl{tt{k, hogyan is működnek az ő ide{ljaik. Megbíztak az orosz zsidókban... sz{mukra ez azt jelentette, hogy bíznak a maguk legjobb tulajdons{gaiban... Mindaz, amit a nyugati zsidók {llandóan maguk körül szerettek volna l{tni... és nem l{tt{k.” [30] Van m{sik magyar{zat is, lényegl{tó iróni{val fűszerezve: „Az aj{nlott {ru (a felt{madt zsidó szellem) megtal{lta lelkes v{s{rlóit (az amerikai zsidókat). Sem Amerik{t, sem az amerikai zsidókat maguk a szovjet zsidók nem érdeklik. Az {rucikk éppen a zsidó zendülés szelleme. Amerika zsidói (velük együtt pedig London, Amszterdam, P{rizs stb. zsidói), akiknek érzéseit amúgy is felkorb{csolta a hatnapos dicsőség... lehetőséget l{ttak az együttes részvételre... Kényelmes körülmények között vívott »küzdelem«... különösebb erőfeszítések nélkül.” [31] El kell azonban ismernünk: a lelkesedés fell{ngol{sa hol itt, hol ott egyre jobban feszítette szét a szovjet p{ncél falait. Úgy tartj{k, hogy a tömeges zsidó kiv{ndorl{s a Szovjet unióból 1971-ben kezdődött: 13 ezer ember (ezeknek 98%-a Izraelbe) egy év alatt. Majd 1972-ben 32 ezer, 1973-ban 35 ezer (h{rom éven keresztül 85-100% Izraelbe). *32+ De nem az orosz központokból, a kiv{ndoroltak többsége grúziai és baltikumi zsidó volt. (Hab{r „Grúzia antiszemitizmus nélküli orsz{g”, jelentette ki a zsidó küldött a nemzetközi kongresszuson; sok grúz zsidó csalódott a kiv{ndorl{sban Izra-[1141]-
elbe, hazakív{nkozott.) A Szovjetunió középső vidékeiről nem kezdődött tömeges kiv{ndorl{si hull{m. Később pedig, amikor a kiv{ndorl{s megnehezült, erős keserűség lett úrr{ az embereken (R. Nudelman): a leendő visszautasítottak sz{m{ra „tal{n nem lett volna szükség a megkésett b{tors{gra, ha idejében kihaszn{lt{k volna a megnyílt rést”. Ellentmondanak neki: „Hisz az embernek idő kell, amíg megérik! Mennyi minden kellett hozz{, hogy megértsük, nem szabad maradnunk, a marad{s a gyerekeinkkel szemben elkövetett bűncselekmény.” [33] „Jaj ! Jaj ! Fussatok ki az északi földről, így szól az Úr.” (Zak 2:6) Egyébként a zsidó kitelepülés izgalma egyre jobban úrr{ lesz az orosz és az ukr{n v{rosokon. M{r 1973 m{rcius{ban 700 ezer kiv{ndorl{si kérvény volt beadva a hatós{gokhoz. 1973 őszén azonban kitört az ítéletnapi h{ború, és ekkor „{ttörés” következett be a kiv{ndorl{si hajlandós{gban. „Izrael arculata az ítéletnapi h{ború ut{n hirtelen megv{ltozott. Magabiztos és b{tor, anyagi jóléttel, a holnapba vetett hittel és egységes vezetéssel rendelkező orsz{gból Izrael v{ratlanul zavarban lévő, puh{ny, belső ellentmond{sok szaggatta orsz{gként mutatkozott meg a vil{g színe előtt. A lakoss{g jóléte ugr{sszerűen al{zuhant.” [34] És 1974-ben m{r csak 20 ezer zsidó hagyta el a Szovjetuniót. 1975-76-ban pedig a tranzit{llom{sként szolg{ló Bécsből „a szovjet zsidók mintegy 50%-a... Izrael mellé indult tov{bb”. Ebben az időben jelent meg a „direkt” (35+ kifejezés, vagyis, aki direkt az Egyesült [llamokba utazik. M{r 1977 ut{n sz{muk „70 és 98 sz{zalék között mozog”. [36] „Őszintén szólva ezt meg lehet érteni. A zsidó {llamot mint nemzeti menedéket gondolt{k el az egész vil{g zsidói sz{m{ra. Menedéket, amely mindenekelőtt biztons{gos életben marad{st biztosít a sz{mukra. Ez azonban nem valósult meg. Az orsz{g hosszú évekre tűzvonalban maradt.” (37] R{ad{sul „elég hamar kiderült, hogy Izraelnek nem értelmiségi zsidókra... hanem zsidó értelmiségre van szüksége”. És akkor „a gondolkodó zsidó... szörnyülködve jött r{, hogy abban a minőségében, amelyben ő mag{t érzi, Izraelben semmi dolga”. Kiderült, hogy -[1142]-
Izrael sz{m{ra {t kell itatódni zsidó nemzeti kultúr{val és l{m, csak akkor értették meg „a kiv{ndoroltak, hogy tragikus félreértés történt: semmi értelme sem volt elhagyniuk Oroszorsz{got” (többek között amiatt sem, mert elveszítették itteni szoci{lis helyzetüket) *38+, és a hazaírt levelek tudatt{k ezt a h{tramaradottakkal. „Az akkori levelek hangneme és tartalma szinte kivétel nélkül csalódott, negatív volt. Izrael az az orsz{g, ahol az {llam betör az {llampolg{r életébe, és igyekszik életét minden oldalról védelmezni.” [39] „Az Izraelbe való kiv{ndorl{s elleni előítélet sok emberben m{r a 70-es évek közepén kitapintható.” *40+ A moszkvai és a leningr{di értelmiség körében szil{rd meggyőződés alakult ki arról, hogy Izrael z{rt, szellemileg szegényes t{rsadalom, amely saj{t szűken vett nemzeti problém{ival foglalkozik, és a kultúr{t a napi ideológiai érdekek al{ rendeli... Jobb esetben... vidéki kultúra, rosszabb esetben... totalit{rius {llam, csak éppen az elnyomó gépezet nélkül.” [41] „Sok szovjet zsidóban – nem alaptalanul – az a benyom{s alakult ki, hogy a Szovjetunióból Izraelbe költözve az egyik tekintélyuralmi rendszert m{sikkal v{ltott{k fel.” [42] Amikor 1972-73-ban Izraelbe évente több, mint 30 ezer szovjet zsidó érkezett, Golda Meir maga fogadta őket a repülőtéren és sírt, az izraeli újs{gok pedig tömeges érkezésüket „a XX. sz{zad csod{ja”ként emlegették. Akkoriban „mindenki Izraelbe tartott. Azokra-a, akik Róm{ban m{sfelé kanyarodtak”, vagyis nem Izraelbe, „ujjal mutogattak. De l{m, évről évre csökkent az érkezők sz{ma. Tízezrekről ezrekre, ezrekről sz{zakra, sz{zakról egyesekre. És Bécsben m{r nem azokra mutogatnak ujjal, akik Róma felé kanyarodnak, hanem ezekre az »egyesekre« és »csodabogarakra«, a »féleszűekre«, akik tov{bbra is Izrael felé veszik az útjukat.” [43] „Amíg kor{bban Izrael volt a »norm{lis«, és magyar{zni kellett, miért kanyarodsz »félre«, addig ma minden fordítva van: ink{bb azoknak kell magyar{zkodniuk, akik Izraelbe készülnek.” [44] „Idealista csak az első hull{m volt... 1974-től kezdve a Szovjetunióból – ha lehet így nevezni őket – a zsidók m{sodik hull{ma indult el, akik sz{m{ra Izrael ha kedves is, akkor is csak messziről.”
-[1143]-
*45+ ívlég egy ilyen megközelítés: „Lehet, hogy a nesira 586 jelensége... azzal kapcsolatos, hogy kor{bban a kitelepülés alapvetően a (Szovjetunió) azon vidékeiről indult, ahol a (zsidó) hagyom{nyok erősek, most pedig {ttevődött a központba, ahol a zsidók erősen elt{volodtak a hagyom{nytól?” [46] Így vagy amúgy, de „minél t{gabbra nyílt a kiutaz{s kapuja, ann{l kevesebb volt a zsidó jelleg ebben az {ramlatban”, a mozgalmi emberek többsége alapvetően nem ismerte még a héber {bécét sem. [47] „Nem a zsidós{g megtal{l{sa, hanem az attól való megszabadul{s... a kiv{ndorl{s alapvető indítéka.” [48] És l{m, ironiz{lnak Izraelben, „a vil{got nem töltötte be a zsidó l{bdobog{s, amint futnak, hogy beköltözzenek saj{t h{zukba... A következők gyorsan tekintetbe vették az élcsapat hib{it: tömeg esen és sietve oda tódultak, ahol idegen kezek m{r megteremtették az idegen életet. Éppen tömegesen, ebben végre megmutatkozott a híres »zsidó egység«.” [49] Persze, hisz ezek az emberek „a Szovjetuniót az »intellektu{lis szabads{g« miatt hagyt{k el, és mintegy ezért kell élniük Németorsz{gban vagy Angli{ban” [50], egyszerűbb azonban, ha az Egyesült [llamokban települnek le. Hiszen m{r széles körben beismerik: a diaszpór{ra azért van szükség, mert „valakinek csak kell pénzelnie azt a forr{sszegény Izraelt és hűhót csapni, amikor b{ntj{k! M{sfelől pedig, éppen ez a diaszpóra {llandósítja az antiszemitizmust.” [51] A. Voronel magasabb szintű {ltal{nosít{st fogalmaz meg: „Az orosz zsidók helyzete és felszabadít{suk problém{ja csup{n az egész zsidós{g {ltal{nos v{ls{g{nak a tükörképe... A szovjet zsidók gondjai segítenek abban, hogy megl{ssuk a riadalmat saj{t sorainkban... a szovjet zsidók cinizmusa”, akik hamis izraeli meghívólevelet haszn{lnak ahelyett, hogy „al{vetnék magukat sorsuknak, amely a tisztesség útj{t írja elő sz{mukra, nem m{s, mint az egész zsidó (és nem zsidó) vil{got megérintő cinizmus és szétboml{s visszatükröződése”. Teh{t „a szabad vil{g üzleti életének, konkurenci{j{nak és korl{tlan lehetőségeinek hat{s{ra a lelkiismereti kérdések egyre h{trébb tolódnak”. [52]
586
Nesira: az Izraelbe indulók lemorzsolód{sa az úton; nosrim (héber): kihullottak.
-[1144]-
Vagyis, megkezdődött az egyszerű, tömeges menekülés a nehéz szovjet élettől a könnyű nyugatihoz, ami emberileg teljesen érthető. Miben {ll akkor a „visszahonosít{s”, és miben azoknak a „szellemi fölénye”, aki r{sz{nta mag{t a „rabok orsz{g{nak” elhagy{s{ra? A kitelepülés lehetőségéért harcoló szovjet zsidók azokban az években zengő hangon idézték: „Bocs{sd el népemet!” Ez azonban megcsonkított idézet volt. A szentír{sban így {ll: „Bocs{sd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a puszt{ban.” (Móz II. 5:1) Valahogy azonban túl sok elbocs{tott nem a puszt{ba, hanem a bővelkedő Amerik{ba igyekezett. Vajon kezdetben – a hirtelen kitelepülés sikeres éveiben – a cionista meggyőződés és az Izraelbe való törekvés voltak a kiv{ndorl{s fő ösztönzői? Különböző zsidó szerzők tanúsítj{k, hogy nem. „A 60-as évek végének szovjet helyzete, nem pedig a cionista mozgalom helyzete volt az alija. Az emberek egy része m{r készen {llt a Szovjetunióból való fut{sra. És m{r ezen a hull{mon belül kezdődött az, amit feltételesen cionista mozgalomnak lehet nevezni.” *53+ A zsidó történelmet és kultúr{t tanulm{nyozó körökbe azok kerültek be, akiknek „különleges ismertetőjele tal{n a szovjet zsidó értelmiség köreiben annyira elfogadott karrierizmus teljes hi{nya volt. Éppen ezért szentelhették egész szabadidejüket a zsidó ügynek.” [54] Az ilyenek sz{m{ra m{r a 70-es évek végén elkezdődött a „héber tanulm{nyok kora”, a 80-as évek elejétől pedig „a Tóra-tanítók az egyetlenek, akik még hat{ssal voltak az értelemre”. [55] Sokak kitelepülésre ösztönző motívuma így magyar{zható: „A szovjethatalom a zsidók előtt akad{lyt {llított sz{mukra a legfontosabb dologban, a szalmai előmenetelben”, és teh{t „a zsidós{got a lecsúsz{s fenyegeti”. [56] „Az arctalan közigazgat{si végzet... űzte bele őket először a zsidós{gba, majd pedig a cionizmusba.” [57] „Sokan... sohase tal{lkoztak komolyabban az antiszemitizmussal vagy a politikai üldöztetéssel. Őket, mint orosz zsidókat létük perspektív{tlans{ga nyomasztotta, az ellentmond{s hordozóit... amelytől nem lehet elmenekülni sem a »beolvad{sba«, sem a »zsidós{gba«.” [58] „Dagadt az összeférhetetlenség és a keserűség érzése... sok tucat tehet-[1145]-
ségtelen ember... vonszol az ismeretlenbe... nyom víz al{.” *59+ És a törekvés – csak kiszabadulhatnék a Szovjetunióból. „És az a fényes perspektíva, amikor az ember még nemrég a szovjethatalom teljes al{rendeltségében volt, és hirtelen, h{rom hónap múlva szabadd{ v{lt... rendkívül lelkesítően hatott.” [60] Az elutaz{s körül természetesen a hangulatok bonyolult egyvelege rajzott. Itt írj{k, hogy a zsidó többség, „felhaszn{lva ugyanazt a »cionista« ajtót... b{natosan hagyja e+ az annyira megszokott nagy türelemmel elviselt Oroszorsz{got” [61] (a nyelvezeten keresztül türemkedő tartalom arra enged következtetni, hogy a szerző azt akarta mondani: amelybe m{r annyira „beletörődtek” a zsidók). Vagy ezt is írj{k: „A döntő többség sz{m{ra a kitelepülés melletti döntés »fejből«, az ezzel szembeni ellen{ll{s pedig »zsigerből« jött” [62], vagyis az orsz{ghoz és hagyom{nyaihoz való hozz{szok{sból következett. Mennyire a „többség”, ezt senki sem tudja megítélni. De az {ltalunk ismert hangulatok ingadoznak Lija Vlagyimirova jóindulatú költeményeitől kezdve: De nektek, szeretteimnek, nektek, büszkéknek Hagyom örökül emlékemet és t{voz{somat, az akkoriban dívó viccig: „Aki utolsónak megy el, oltsa el a villanyt!” – terjedt. A szovjet zsidók kitelepedési hull{ma időben egybeesik a „diszszidens” mozgalom megjelenéséve+ a Szovjetunióban. Megvolt ehhez persze a belső kapcsolat is: „közülük némelyek sz{m{ra (zsidó értelmiségiek) »a zsidók nemzetiségi öntudata a Szovjetunióban« az oldalhajt{s különleges form{ja... a m{sként gondolkod{s új arca”, [63] türelmetlen kiszakad{sukat az orsz{gból elsz{nt és fontos politikai harcnak tartott{k. Tulajdonképpen, megismétlődött a XX. sz{zad eleji cionist{k dilemm{ja: ha célunk Oroszorsz{g elhagy{sa, folytassuk-e a politikai harcot? Akkor a többség arra hajlott: folytassuk, most ne folytassuk. De a kiv{ndorl{s egyre ink{bb kihívó jellege nem esett messze a politikai +hív{stó+ sem, és néha egybeesett a résztvevők személye. Így péld{ul (m{r később, 1976-ban) a zsidó mozgalom -[1146]-
néh{ny szervezője – V. Rubin, A. Scsaranszkij, V. Szlepak – ön{llóan úgy hat{roztak, hogy t{mogatj{k a disszidensek „helsinki csoportj{t”. De ezt „zsidó körökben megalapozatlan és értelmetlen kock{zatnak minősítették”. Mivel „a hatalom részéről a zsidó mozgalmi emberek elleni megtorl{sok azonnali és teljes fokoz{s{t” vonja maga ut{n, meg az egész zsidó mozgalmat „a disszidens mozgalom függelékévé” v{ltoztatja. *64+ M{sfelől sok disszidens haszn{lta fel a két mozgalom egyidejűségét, haszn{lta a kiv{ndorl{st, mint a harctérről való megfutamod{s lehetőségét, személyes megmenek ülése érdekében. Ehhez elméleti alapvetések is születtek: „A Szovjetunióban minden becsületes ember megfizethetetlen adósa Izraelnek, a következők miatt... A kiv{ndorl{si rés, ami a vasfüggönyben Izraelnek köszönhetően keletkezett... biztosítja azon kevesek h{torsz{g{t, akik készek szembesz{llni az SZKP lelketlen zsarnoks{g{val és védelmezni az emberi jogokat a Szovjetunióban. A »vészkij{rat« hi{nya a legk{rosabb módon hatott volna a mai demokratikus mozgalomra.” [65] El kell ismernünk: a magyar{zat igen cinikus, és meglehetősen rossz szolg{latot tesz a disszidens mozgalomnak. Az opponens r{mutat az erőszakolt mozzanatokra: „az (SZKP-nek) ezek az »ellenfelei« elég fura j{tszm{t j{tszanak: bekapcsolódnak a demokratikus mozgalomba, miut{n egészen biztosak a »vészkij{rat« meglétében. Ezzel azonban csup{n tevékenységük ideiglenes és következetlen jellegét bizonyítj{k. Van-e joguk a potenci{lis letelepülőknek beszélniük az oroszorsz{gi v{ltoz{sokról, főként Oroszorsz{g nevében?” [66] Az egyik disszidensfantaszta 587 (később – külhonban – pravoszl{v pap) a következő gondolatot javasolja: a zsidó emigr{ció „forradalmat csin{lt a szovjet ember tudat{ban... a kiv{ndorl{si jog{ért küzdő zsidó az ({ltal{nos) felszabadít{s harcos{v{ v{lik... A zsidó mozgalom v{lik azz{ a t{rsadalmi miriggyé, amely a jog-tudat hormonjait kezdi kiv{lasztani... a disszidensség {llandó kinevelésének 587
Disszidensfantaszta. Disszidens: olyan személy, akit felfog{sa a többséggel szembe{ llít, s aki ezért a közösségből kilép / haz{j{t hivatalos papírok nélkül elhagyó sz emély. Fantaszta (görög-latin): felh evült képzeletű, légv{rakat építő, {lmodozó sz emély.
-[1147]-
saj{tos hormonj{v{”. Így „Oroszorsz{g »kiürül«„, az eleddig csup{n legend{s „»külföld« saj{t emberekkel telik meg... a zsidó kivonul{s... fokozatosan kikorm{nyozza a szovjet totalit{rius Moszkovi{t 588 a szabads{g t{g mezőire”. [67] Ezt a nézetet készségesen elsaj{tított{k, és éveken {t hangosan hirdették: „a kitelepüléshez való jog a legelső az emberi jogok között”... Kórusban és sokszor ismételgették, hogy ez „kényszerű menekülés... a zsidóknak a kiv{ndorl{ssal kapcsolatos privilegiz{lt helyzetéről szóló {llít{sok pedig aljas gyal{zkod{s”. [68] H{t igen, a hajóról csónakon menekülni persze, kényszerű cselekedet. De csónakkal rendelkezni, hatalmas privilégium. És a kimerítő szovjet fél évsz{zad múlt{n a zsidók hirtelen csónakra tettek szert, a többiek pedig ezzel nem rendelkeztek. Az érzékenyebbek lelkiismereti kérdést fejeztek ki: „Küzdhetünk a zsidók repatri{l{s{ért, ez mindenkinek érthető, küzdhetünk a kiv{ndorl{s jog{ért mindenki sz{m{ra, ez szintén érthető, de nem lehet... küzdeni a kiv{ndorl{s jog{ért, de valami okból kifolyólag csak a zsidók sz{m{ra.” [69] A meghatott kitelepült teoretikusok véleménye ellenére, miszerint ily módon voltaképpen minden szovjet ember belakta a külföldet, és éppen emiatt szabadabban érezték magukat a Szovjetunióban, éppen ellenkezőleg: a szovjet emberek még kil{t{stalanabb helyzetben, még ink{bb becsapva és még ink{bb fogolynak érezték magukat. A kitelepültek között olyan is volt, aki értette: „Ennek az egész helyzetnek a legalattomosabb momentuma az, hogy a zsidók v{ndorolnak ki. Képtelen módon a kérdés mintegy az eredetiség ellenőrzésévé v{lt.” [70] H{t éppen ez az. De önmegvakít{suk közepette észre sem vették ezt. Ugyan mit gondoljanak ezek ut{n a „totalit{rius Moszkovia” h{tramaradó lakói? Azoknak a hangulatoknak igen nagy a szór{ sa, az össznépi ingerültségtől (nektek, zsidófaiak szabad, nekünk bezzeg nem...) az értelmiségi levertségig. Ezt fejezte ki L. K. Csukovszkaja 588
Moszkovia: a boj{rs{gok idején a Moszkv{hoz tartozó boj{rs{g. Haszn{latos belső Oroszorsz{g megjelölésére.
-[1148]-
velem folytatott beszélgetése sor{n: „Tucatnyi értékesebbnél értékesebb ember t{vozik, akik nélkül szétszakadnak az orsz{g sz{m{ra fontos belső emberi kapcsolatok. Szakadnak a csomók, amelyek a kultúra szövetét alkotj{k.” Ahogyan éppen az imént olvastuk: „Oroszorsz{g kiürül”... Erről a kivonul{sról olvassuk az egyik kiv{ndorolt zsidó szerző elmélyült töprengését: „Oroszorsz{g zsidós{ga péld{tlan módon összeolvadt az orosz néppel és az orosz kultúr{val, beavatkozott Oroszorsz{g sors{ba és történetébe, és hirtelen ellökve mag{t, amint az azonos töltéssel rendelkező testtől lökődnek el, elment.” (Tal{ló és mély összehasonlít{s!) „A legmegdöbbentőbb ebben a kivonul{sban önkéntes volta a legnagyobb fokú hasonul{s pillanat{ban... A 70-es évek oroszorsz{gi alij{j{nak patetikus jellege... Bennünket nem kir{lyi parancs vagy p{rt- és korm{nyhat{rozat űzött ki az orsz{gból, és nem kellett menekülnünk a népi pogromok {radó dühe elől... ez a tény nem hatol el rögtön a történelmi események résztvevőinek tudat{ig.” [71] Mindeközben kétségtelen, a Szovjetunióból sz{rmazó zsidók hatalmas össztörténeti migr{cióba kezdtek. A kivonul{s kezdete lez{rta a zsidók és oroszok kényszerű együttélésének két évsz{zados időszak{t. Ettől kezdve minden oroszorsz{gi zsidó maga dönthetett: Oroszorsz{gban akar élni vagy azon kívül. A 80-as évek m{sodik felében az Izraelbe való kiv{ndorl{s m{r teljességgel szabadd{ v{lt, nem követelt küzdelmet. Mindaz, ami a zsidós{ggal két évsz{zad alatt történt Oroszorsz{gban – a letelepedési hat{r, és az ottani tengődésből való kil{bal{s, majd a felvir{gz{s, és az oroszorsz{gi hatalomba való felmagasztosul{s, az újabb szorongat{s, majd a kivonul{s –, nem a véletlen egybeesések j{téka a történelem peremén. A zsidós{g elterjedése teljes fordulatot tett a Földközi-tenger körül, egészen Európa keleti fert{ly{ig és most elindult visszafelé, kiindul{si orsz{g{ba. Ebben a körfordulóban is, és a helyzet megold{s{ban is emberfeletti sz{ndék rejlik. És tal{n majd utódainknak megadatik, hogy ezt a sz{ndékot vil{gosabban l{ss{k. Valamint megfejtsék. -[1149]-
15. BEOLVAD[S
Hogyan és mikor alakult k-i a zsidókn{l ez a rendkívüli – „mindenütt csak vendég” – tudat{llapot? A köztudatban széles körben elterjedt, mintha a sok évsz{zados zsidó szétszórat{s Jeruzs{lem lerombol{s{val kezdődött volna, amit Titus 589 vitt véghez Kr. u. 70ben. S l{m, a zsidók erőszakosan megfosztatva haz{juktól, azóta kényszerűen bolyonganak az egész vil{gon. De „a zsidók hatalmas többsége m{r akkor is szétszórat{sban élt; Palesztin{ban aligha maradt több, mint a nép egynyolcada”. [1] A zsidó szétszórat{s kezdete sokkal ősibb: „m{r a babiloni fogs{g idején (Kr. e. VI. sz.), de valószínűbb, hogy még ann{l is kor{bban a zsidók alapj{ban véve a szétszórat{s népe voltak; Palesztina csup{n vall{si, és részben kultur{lis központ volt”. [2] A zsidók szétszórat{s{t m{r a Biblia korai könyvei is megjósolj{k. „Titeket pedig elszélesztetek a pog{ny népek közé” (Móz III. 26:3 3). „És az Úr szétszór titeket a népek közé, és sz{m szerint kevesen maradtok meg a népek között” (Móz V. 4:27). „A zsidóknak csup{n jelentéktelen része tért vissza a (babiloni) fogs{gból, »sokan maradtak Babilonban, nem akarv{n elhagyni ingós{gaikat«.” M{s nagy települések is létrejönnek Palesztin{n kívül, „zsidók nagy sz{mban élnek... az ókori vil{g jelentős kereskedelmi és ipari központjaiban” (Alexandri{ban, péld{ul a Ptolemaiosok 590 idején a zsidók a lakoss{g 2/5-ét tették ki.) „Ők nagyobbrészt kereskedők és iparosok.” *3+ Alexandriai Filón, a zsidó-hellén filozófus (meghalt az I. sz. közepén, 20 évvel a templom lerombol{sa előtt) t{jékoztat: „Főv{rosuknak (a zsidók) a szent v{rost tartj{k, ahol a mindenekfelett való Isten szent temploma {ll. Haz{juknak azonban azo-
Titus, Flavius Vespasianus (39-51): római cs{sz{r (79-81), 70-ben leverte a zsidó felkelést, amiért Róm{ban tiszteletére diadalívet emeltek. 590 Ptolemaios: görög eredetű egyiptomi uralkodó csal{d (Kr. e. III-I. sz{zad) 589
-[1150]-
kat az orsz{gokat tekintik, amelyek lakóhelyükül jutottak ap{iktól, nagyap{iktól, dédap{iktól, és a még t{volibb őseiktől, és amelyekben magvuk is születtek és felnevelkedtek.” [4] Mihail Herschenson a zsidó nép Babilon ut{ni sors{ról merengve: a zsidók „megszoktak idegenben, és nem húzott vissza a szívük régi haz{jukba, mint az v{rható lenne... Emlékezzetek csak: a Júdeai Kir{lys{g még {llt, a zsidók nagyobb része pedig m{r szét volt szórva Kelet minden orsz{g{ban. A m{sodik templom még teljes szépségében ragyogott, Jeruzs{lem utc{in és h{zaiban pedig m{r nem hallatszott a bibliai beszéd: az egész nép szírül vagy görögül t{rsalgott.” A zsidók m{r akkor mintegy tudatosított{k magukban: „nem kell félteni a nép függetlenségét, meg kell tanulni nélküle élni, idegen hatalom alatt; nem kell leragadni sem egyetlen helyhez, sem egyetlen nyelvhez”. [5] A mai zsidó szerzők sem t{volodtak el ettől a hozz{{ll{stól: „A zsidók az ókorban szétszóródtak és még a zsidó {llamis{g összeoml{sa előtt jelentős központokat hoztak létre a szétszórat{sban.” [6] „A nép, amely megkapta a törvényt, nem akart visszatérni orsz{g{ba. Ebben valami mélyebb dolog rejtőzik, amit még nem évtettünk meg teljesen. Mennyivel egyszerűbb a zsidó értékekről és a zsidós{g megőrzéséről fecsegni, mint megmagyar{zni az oly régóta fennmaradó g{lut 591 valódi okait.” [7] Történelmi ismereteinkből tudjuk, hogy a zsidók szétszóra t{s{nak előidézője nemcsak szerencsétlen végzetük, hanem önkéntes keresésük is. Nemcsak megsiratott baj, hanem tal{n az élet megkönynyítésének eszköze is? Ennek ismerete fontos a diaszpóra megértéséhez. A zsidós{g között ma sincs egy séges nézet arról, mi is sz{m{ra a diaszpóra, {ld{s vagy {tok. A cionizmus megjelenésének pillanat{tól kezdve és alapeszméje szerint hat{rozottan v{laszol erre: „A mi szétszórat{sunk a legna591
G{lut: sz{műzetés. Még egészen a XX. sz{zad közepéig sem volt az ivritben szó a „diaszpóra” mint az önkéntes szétszórat{s kifejezésére, csak a „g{lut” mint sz{műzetés.
-[1151]-
gyobb {tok a magunk sz{m{ra, és semmiféle jót, semmiféle hasznot és semmiféle békét nem hoz m{soknak sem... Mi mindenütt vendégek... és még csak szívesen l{tottak sem vagyunk, meg akarnak szabadulni tőlünk.” [8] „Az otthontalan ember, aki mindenütt csup{n vendégnek érzi mag{t, íme, ez a szétszórat{s igazi {tka, valódi keserűsége!” [9] „Egyesek azt mondj{k, hogy a sok »otthon« növeli a zsidók esélyeit a túlélésre. Nézetem szerint a sok idegen otthonban vendégeskedő nép, amelynek nincs gondja a saj{t otthon{ra, nem sz{míthat biztons{gra. Sok elérhető otthon megléte csak megmételyez.” [10] Még bővebb azonban a re{lisabbnak tűnő ellentétes {ll{spont. „Lehetséges, hogy a zsidó nép nem sz{műzetése és szétszórat{sa ellenére, hanem ezeknek köszönhetően maradt meg és tartott ki... a zsidó diaszpóra a zsidó történelemnek nem epizódja, hanem szerves »összetevője«.” [11] „Érdemes elgondolkodni azon: vajon a zsidó nép teljes egyedül{llós{g{ban a sz{műzetés és szétszórat{s ellenére vagy annak köszönhetően maradt-e meg Jeruzs{lemben, Kr. u. 70-ben bekövetkezett tragédia elpusztította az {llamot, de szükséges előfeltétele volt a nép fennmarad{s{nak... a nemzeti önfenntart{s hihetetlenül kiéleződött ösztöne” sodorta a megmenekülés felé a diaszpór{n keresztül. *12] „A zsidós{g sosem l{tott teljesen tiszt{n helyzete és ennek okai tekintetében. A sz{műzetést büntetésnek tartott{k az elkövetett bűnökért, pedig különös kegyelemmé v{lt, amelyet Isten adott saj{t népének. A diaszpóra révén a zsidók kialakított{k mag-okra vonatkozóan a kiv{lasztotts{g bélyegét, amelyet a saj{t homlokukon l{ttak... A szétszórt {llapot nem természetellenes a zsidók sz{m{ra... A zsidós{g még a legmagasabb szintű {llami berendezkedettség időszakaiban is hagyott helyőrségeket útj{n, élcsapatokat küldött mindenfelé, mintha érezte volna a sz{műzetés előszelét, és készült volna az előre előkészített had{ll{sokba való {tvonul{sra... a diaszpóra ily módon a zsidós{g saj{tos létform{ja a földi térben és időben.” [13] És mag{ban a diaszpór{ban is mennyire mozgékonyak a zsidók! „A zsidó nép sehol sem szokik meg, még ha néh{ny nemzedék óta él is ott.” [14]
-[1152]-
De ennyire t{g szétszórat{sba kerülvén, kicsiny z{rv{nyokként m{s népek közé, a zsidóknak mégiscsak k i kellett dolgozniuk vil{gos viszonyukat ezekhez a népekhez, a viselkedés ir{nyvonal{t közöttük és velük szemben. Törekedjenek e maxim{lis egyesülésre, összeolvad{sra ezekkel a népekkel vagy t{volodjanak el, hat{rolódjanak el tőlük? A szentír{s sz{mos elkülönülési parancsolatot tartalmaz. Még a rokons{gban {lló szomszédoktól – szamarit{nusoktól, izraelit{któl – is annyira kibékíthetetlenül t{vol tartott{k magukat a júdeabeliek, hogy nem szabadott azoktól még egy szelet kenyeret sem elfogadniuk. A legszigorúbb tilalom vonatkozott a vegyes h{zass{gokra is. „És hogy nem fogjuk adni le{nyainkat feleségül a föld népeinek, sem az ő le{nyaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak.” (Nehémi{s 10:30) Ezdr{s pedig azt parancsolja, hogy bonts{k fel a mar meglévő, ak{r gyerekes h{zass{gokat is! És a szétszórat{sban élve a zsidók az évezredek alatt így nem is keveredtek össze azokkal a népekkel, amint az olaj sem keveredik a vízzel, hanem felemelkedik a felszínre és ott marad. Mindezen a hosszú évsz{zadok folyam{n magukat külön{lló egységnek tekintették és egészen a XVIII. sz{zadig „a zsidók mint nép egyetlen egyszer sem mutatott hajlandós{got az asszimil{cióra”. A forradalom előtti Zsidó Enciklopédia, idézve Marx eszmefuttat{s{t, miszerint „a zsidók nem asszimil{lódtak, mivel gazdas{g ilag magasabb rendű típust képviseltek, vagyis a tőkések oszt{ly{t a földművelő és a kispolg{ri népek között”, ellentmond neki. A gazdas{g m{sodlagos volt, „a diaszpóra zsidói tudatosan hozt{k létre saj{t gazdas{gukat, amely elkülönítette őket a beolvad{stól. Ezt ők saj{t kultur{lis magasabbrendűségük miatt tették.” Ezt „a judaizmus szellemi tartalma (hozta létre) a legteljesebb form{j{ban. Ez védte meg őket m{sok ut{nz{s{tól.” [15] De l{m, „a XVIII. sz{zad közepétől a zsidók elkezdenek hinni az asszimil{cióban, amely a XIX. sz{zad Nyugat-Európ{j{ban m{r... a zsidó nemzet boml{si enzimjévé v{lik”. A beolvad{s akkor kezdődik, „amikor a környező kultúra a zsidó kultúr{val azonos magass{gba emelkedik, vagy amikor a zsidós{g megszűnik új értéket elő{llítani”. Az európai zsidók „nemzeti akarata a XVIII. sz{zad végétől -[1153]-
kezdve egyre gyöngül: a túlzott v{rakoz{soktól tompul. M{s népek ragyogó kultúr{t kezdtek létrehozni, amely elhalv{nyította a zsidó kultúr{t.” [16+ És éppen ebben az időben, Napóleontól sz{míthatóan megkezdődött az össz-európai egyenjogús{gi folyamat; a zsidók előtt egyik orsz{gban a m{sik ut{n megnyílt az út a szoci{lis egyenlőséghez, és a beolvad{s ez{ltal még természetesebbé v{lt. (Hozz{fűznek itt egy fontos elképzelést: hogy „egyoldalú asszimil{ció nincs”, nem szokott lenni, és hogy „az asszimil{lódó zsidók elkezdték saj{t nemzeti von{saikkal bővíteni az idegen kultúr{kat”. Heine és Burne, Riccardo és Marx, Baconsfield-Disraeli és Lassalle, Meyerbeer és Mendelssohn „beolvadva környezetükbe, zsidó elemeket is vittek abba”. [17] Egyes esetekben az asszimil{ció a személyes alkotóképesség szembeötlő megnyilv{nul{s{hoz is vezet. Összességében „a beolvad{s volt az az {r, amelyet a zsidók fizettek az európai kultúr{hoz való hozz{férésükért”, és a művelt zsidók meggyőzték magukat, hogy „a zsidó nem nemzet, hanem csak vall{si csoport”. [18] „A zsidó nép, amióta az európai nemzetek sor{ba tartozik, elkezdte elveszíteni arculat{t... élesen nacionalista von{saival csak a gettózsidó tűnt ki... az értelmiségi zsidó pedig mindent megtett, hogy ne l{ssék annak.” Épp így terjedhetett el az az „elmélet, hogy zsidó nemzetiség nincs, vannak csup{n »Mózes törvénye szerint élő lengyelek, franci{k, németek«„. [19] Marx és ut{na Lenin is a zsidókérdés teljes megold{s{t a zsidók teljes asszimil{l{s{ban l{tta, azok lakóhelye szerinti orsz{gokban. Eltérően ezeknek az ideológusoknak a b{rdolatlans{g{tól, nagy érdeklődésre tarthatnak sz{mot M. O. Herschenson 1920-ban – vagyis életének vége felé – kifejtett elképzelései, amelyek attól még érdekesebbek, hogy maga Herschenson nem csak a nagyszerűen gondolkodó, hanem az igencsak beolvadt orosz zsidók közül való. És l{m, nem sz{radt ki, és nem halt el benne a zsidókérdés, ellenkezőleg, a felszínre került. „A zsidó nép sokféle sorsa” című cikkében. Az ő idejében kiadott Zsidó Enciklopédia {llít{sai ellenére Herschenson a zsidók asszimil{ciój{t ősi, az évsz{zadok hom{ly{ba -[1154]-
vesző jelenségnek tartja. Mindig és v{ltozatlanul volt egy hang, amely „őt (a zsidót) arra hívta, hogy vegyüljön el a köz egében, innen van a zsidós{gban még az ősidőktől fogva a beolvad{s ir{nti kiirthatatlan v{gy”. Egy m{sik hang pedig „arra szólítja fel, hogy még az életénél is jobban vigy{zzon nemzetiségi rendkívüliségére. A szétszórat{s egész története nem m{s, mint a két akarat vetélkedése a zsidós{gban: az emberi és az emberfeletti, az egyéni és a népi akaraté... Azok a követelmények, amelyeket a nemzetiségi akarat t{masztott minden egyeddel szemben, annyira kegyetlenek, szinte meghaladt{k az emberi képességet, és kísértést éreztek arra, hogy elszakadjanak testvéreiktől és a furcsa, kínzó közös ügytől”. Azon vélemény ellenére, hogy a XVIII. sz{zad végén kezdődött asszimil{ció megmagyar{zható jelenség, Herschenson ellenkezőleg, csod{lkozik: „Vajon nem furcsa-e, hogy az asszimil{ció éppen az utóbbi sz{z évben erősödött fel hirtelen, és ór{ról ór{ra gyorsul, hab{r most, a zsidók {ltal{nos jogegyenlőségének bekövetkeztével az elszakad{s kísértése összehasonlíthatatlanul visszaesett?” Nem, mondta ő: „Nem külső erő forg{csolja szét a zsidós{got: mag{tól bomlik belülről. Megrozzant, elaggott a fő tartóoszlop, a zsidó nemzet vall{si egysége.” És hogy zajlik a beolvad{s és mihez vezet? „Úgy tűnik... (a zsidókat) velejükig {titatja a kozmopolitizmus szelleme vagy jobb esetben a helyi kultúra szelleme: ugyanabban hisznek, és ugyanabban nem hisznek és ugyanazt szeretik, mint a többiek.” De nem: „ugyanazt szeretik, de nem ugyanígy... Őket valóban emészti a heves v{gy, hogy higygyenek az idegen istenekben... Erőlködnek, hogy megszeressék azt, ami a modern kultur{lis vil{gban dívik... Úgy tesznek, mintha m{r szereznék, m{r igaz{ból szereznék, és magukat is meggyőzik erről.” De nem! Csak a saj{t bensőséges hitedet szereted, „amit a lélek kínok között szült saj{t mélységeiből”. [20] A zsidó szerzők őszintén kifejezik azt a lelki szenvedést, amelyen keresztülmegy a zsidó az asszimil{ció közben. „Ha úgy akar tenni, mintha nem volna zsidó, vagy m{s vall{sra akarna térni, akkor folyamatosan belső küzdelmet kell vívnia saj{t zsidós{g{ val... Rettenetes feszültségben fog élni... Bizonyos tekintetben ez erkölcstelen, és saj{tos lelki erőszaktevés saj{t magukon.” [21] (Ezt a dr{m{t lenyűgöző erővel adja {t Csehov Ballagófű című elbeszélése.) „A gonosz -[1155]-
mostoha, az asszimil{ció... arra kényszerítette a népet, hogy mindenben őhozz{ alkalmazkodjon: a lét értelmének és az emberi viszonyok értelmezésében, a követelményekben és a szükségletekben, az életmódban és a szok{sokban. Teljesen eltorzította a nép mentalit{s{t és az értelmiségét különösen... Önmagunkról való lemond{sra, végső soron önpusztít{sra késztetett.” [22] „Önmagunk »mi«-jének kínos, megal{zó keresése.” [23+ De még „a legteljesebb beolvad{s is tiszavir{g életű: soha nem v{lik természetessé”, nem szabadít meg az „{llandóan résen lenni” szükségességétől. [24] Ez a bizalmatlans{g a környezet, az őshonos népek részéről. Meg r{ad{sul a hitsorsosok részéről érkező v{dak: „a fogyasztói és alkalmazkodó viselkedésform{k” gyakoribb{ v{l{sa, „késztetés a saj{t zsidós{gunk elől való menekülésre, a megszabadul{sra zsidós{gunktól”,ami elvezethet egészen „a nemzetiségi reneg{ts{gig”. [25] Mindazon{ltal el kell mondanunk, hogy a XIX. sz{zadban minden arrafelé hajlott, hogy az asszimil{ció lehetséges, sőt szükséges, és be is következik, sőt meg is van jövendölve. A megjelent cionizmus azonban a kérdést egészen új megvil{gít{sba helyezte. A cionizmus megjelenéséig „a kínzó kettősség... az egész zsidós{gra jellemző volt” *26+, a kettősség a vall{si hagyom{ny és a környező vil{g között. A XX. sz{zad elején Zsabotyinszkij így írt: „Amikor egy zsidó idegen kultúr{t fogad mag{ba... nem lehet sz{mítani ennek az {talakul{snak a mélységére és tartós volt{ra. Az asszimil{lt zsidó nem bírja ki az első nyom{st sem, ellen{ll{s nélkül kiadja mag{ból a »mag{ba fogadott« kultúr{t, amint meggyőződik róla, hogy annak az uralma véget ért... m{r nem lehet ennek a kultúr{nak a t{masza.” Es nagyszerű péld{t hoz fel: amint az elnémetesedett Osztr{k-Magyar Monarchi{ban – a cseh, a magyar, a lengyel kultúra növekedésével – az elnémetesedett zsidók ezeket kezdték ut{nozni. Itt „valamiféle objektív momentumokról van szó, amelyek valódi, vérségi köteléket hoznak létre az ember és az ő ősei {ltal létrehozott kultúr{ja között”. *27+ Nos, nyilv{nvalóan helyes megfigyelés; hab{r az „objektív momentumok” kissé sz{razan hangzik. (Zsabotyinszkij nemcsak a beolvad{s heves ellenzője volt, hanem kitartóan arra is figyelmeztette a zsidókat, hogy ne rohanjanak orosz politik{t, irodalmat és művésze-[1156]-
tet csin{lni: hogy évekkel később az oroszok okvetlenül félresöprik ezeket a szolg{latokat. [28]) A beolvad{s {llhatatlans{g{t l{tjuk sok példaín, ak{r tömeges, ak{r egyéni péld{n, mind Európ{ban, mind Oroszorsz{gban, ahogy kor{bban, úgy a legutóbbi időkben is. Péld{ul arra gondolhatunk: Benjamin Disraeli, a vall{silag közömbös ap{tól sz{rmazó, serdülőkor{ban megkeresztelt fiú, aki nemcsak egyszerűen beleolvadt a brit életbe, hanem a Brit Birodalom jelképévé is v{lt, ugyan miről is mereng üres ór{iban, amikor regényír{sra adja a fejét? A zsidós{g kivételes érdemeiről és messianizmus{ról, forró szeretettel Palesztina ir{nt, és {lmodozva az izraeli haza vissza{llít{s{ról. *29+ No és Herschenson? Az orosz kultúra híres történetírója, Puskin-kutató, még szidt{k is „szlavofil” 592 érzései miatt, és l{m-l{m, élete végén ezt írja: „Gyermekkorom óta az európai kultúr{ban nevelkedtem, mélyen magamba szívtam szellemét... és őszintén szeretek benne sok mindent... Tudatom legmélyén azonban m{sképpen élek. M{r sok éve {llhatatosan és elhallgathatatlanul hangzik bennem egy titkos hang: Nem jó! Nem jó! Valamiféle m{s akarat bensőmben leverten elfordul a kultúr{tól, mindentől, ami körülöttem történik és amiről beszélnek... Úgy élek, mint valami jövevény, aki idegen orsz{gban telepedett le; akit szeretnek az őslakosok és magam is szeretem őket, buzgón serénykedem az ő javukra... de idegennek tudom magam, titokban haz{m mezőségei ut{n v{gyódom.” [30] Éppen Herschenson eme vallom{sa ut{n lesz helyénvaló emlékeztetnem arra a megfontol{sra, ami m{r a fejezet első oldalaitól kezdve ide kív{nkozik: hogy az „asszimil{ció”-ban, feltehetőleg meg kell különböztetni a mindennapi civil beolvad{st, amikor az asszimil{lt teljes értékűen lép be az őshonos nép élet- és érdekfolyam{ba (ebben a tekintetben valószínűleg az Oroszorsz{gban, Európ{ban és Amerik{ban élő zsidók túlnyomó többsége asszimil{ltnak tartan{ mag{t), a kultur{lis beolvad{st, és a maradéktalan, teljes asszimil{ciót a lélek mélységeiben, amely sokkalta ritk{bban fordul elő, de elő592
Szlavofil: szl{vbar{t.
-[1157]-
fordul. A harmadik eset jóval összetettebb és nem következik az előző kettőből. (Így Vjacseszl{v Ivanov és M. O. Herschenson műve, a Levelezés a két sarokból, ez a „hatalmas fontoss{gú kis könyv” a kritikus véleménye szerint bemutatja „a zsidók lelki beolvad{s{nak nem teljes volt{t, még ha kultur{lis asszimil{lód{suk nyilv{nvaló is”. [31]) Íme fiatalkor{ban forradalm{r, a forradalom ut{n pedig politikai menekültté „hasonul {t”, és el van ragadtatva a csoda l{tv{ny{tól: hogy az orosz zsidók még az új befogadó orsz{gokban is „nemzetiségi energi{juk hatalmas tartalékait” vonultatt{k fel, és „saj{t eredeti zsidó kultúr{jukat” hozt{k létre. Még Londonban is: saj{t jiddis nyelvű iskol{k, saj{t t{rsadalmi szervezetek, saj{t szil{rd gazdas{gi alapok; nem olvadtak be az angliai életbe, hanem csak alkalmazkodtak annak követelményeihez és maguk {ltal megerősítették az őseredeti angliai zsidókat. (Akiknek – saj{t Brit Zsidó Tan{csuk van, meg a „Nagy-Britannia zsidó közössége” fogalmuk, és mindez Angli{ban, ahol a hasonul{st majdhogynem befejezettnek tekintik.) És ugyanezt l{tja Franciaorsz{gban is. És egészen „csod{latraméltó hőstett”, az Egyesült [llamokban is. *32+ Ezenkívül – a v{ltozatlan, megbízható zsidó kölcsönös segítségnyújt{s – a zsidó népet megtartó csod{latos képessége. De ebből még ink{bb következik a beolvad{s nem tartós, csup{n időleges volta. Nem csak a cionizmus megerősödéséből, de mag{nak a XX. sz{zadnak a történéseiből is olyan jelzések érkeztek a zsidókhoz, amelyek az asszimil{ciótól való elt{volod{sra késztették őket. Max Brod, a meggyőződéses cionista írta 1939-ben, a m{sodik vil{gh{ború előestéjén: „A XIX. sz{zad jóval fejletlenebb {llamis{g{nak idején még lehetett szó a hasonul{s elméletéről”, de „ez az elmélet teljességgel elveszítette értelmét abban a korban, amikor a népek mind szorosabban összekov{csolódnak... bennünket, zsidókat elkerülhetetlenül széttipornak azok a népek, amelyekben fell{ngolt a nacionalizmus harcias szelleme, hogy ha mi magunk nem gondoskodunk magunkról, és nem vonulunk vissza idejekor{n”. [33]
-[1158]-
Martin Buber is igen keményen fogalmaz (1941): „Mindeddig létünkből csup{n arra tellett, hogy megingassuk a b{lv{nyok trónjait, arra m{r nem, hogy megépítsük az Úr trónj{t. Éppen emiatt oly titokzatos a mi létünk a népek között. Arra tartunk igényt, hogy az abszolútumot taníthassuk, valój{ban azonban csak »nem«-et mondunk a többi népnek, vagy tal{n éppen magunk jelenítjük meg a tagad{st és semmi m{st. Éppen ezért v{ltunk réml{tom{ss{ a nemzetek szemében.” [34] Tov{bb{ a zsidó történelemben két esemény v{j igen mély bar{zd{t: a katasztrófa és közvetlenül utam Izrael létrehoz{sa. És ezek az események új, még élesebb fényt vetettek a beolvad{s kérdéskörére. Izrael [llam létrehoz{sainak tényét Arthur Koestler gondolta {t, és vonta le a vil{g zsidós{ga sz{m{ra a jól megfogalmazott következtetéseket az Igézet és megvalósul{sa: Palesztina 1917–49 című könyvében, és a „Júdeaiak keresztúton” című cikkében. Koestler – fiatal kor{ban buzgó cionista – 1926-ban Bécsből palesztinai kibucba költözik, majd néh{ny évig Jeruzs{lemben újs{gíróskodik. Neki {llandó ivrit nyelvű rovata volt Zsabotyinszkij újs{gj{ban, több német újs{g tudósítójaként dolgozott, ezt írja: „Ha kivesszük a zsidó vall{sból az ígéret földjére való visszat érés ir{nti misztikus elv{gyód{st, akkor eltűnik ennek a vall{snak az alapja és lényege is.” És így „a zsidó im{ds{gok, rítusok és jelképek túlnyomó többsége elvesztette értelmét a zsidó {llam helyre{llít{s{nak napj{tól fogva... Izrael Istene teljesítette a szerződést, visszaadta K{na{n földjét [brah{m ivadék{nak... Amennyiben pedig (a vall{sos zsidó) elutasítja az ősei földjére való visszatérés előír{s{t, akkor ő szegi meg a szerződést, és... {tok sújtja, és kivettetik a zsidós{g soraiból.” Azon zsidók esetében pedig, akiknek „hom{lyos” a vall{soss{ga, érthetetlen, mi célból v{llalj{k az {ldozatot azon „zsidó értékek” megőrzéséért, amelyek nem szerepelnek a vall{si tanokban. „A vall{s elveszíti minden értelmét, ha a Sionba való visszatérésért im{dkoztok akkor is, miközben szil{rdan eltökéltétek, hogy nem tértek oda vissza.” Igen, a v{laszt{s f{jdalmas, de „azonnal meg kell tenni, és mindezt a következő nemzedék érdekében... [t akarok e települni Izraelbe? Ha -[1159]-
pedig nem akarok, akkor mi jogon nevezem magamat tov{bbra is zsidónak, és sütöm r{ a gyermekeimre az elkülönültség bélyegét? Az egész vil{g őszintén üdvözöm fogja a zsidók beolvad{s{t”, és mintegy a harmadik nemzedéktől kezdve „a zsidókérdés fokozatosan eltűrik”. [35] A londoni zsidó újs{g (Jewish Chronicle) ellentmond Koestlernek: lehetséges, hogy „a szétszórat{s zsidóinak sokkal jobb, sokkal értelmesebb és méltóbb tov{bbra is úgy élni, mint eddig, ugyanakkor azonban segíteni Izrael [llam épülését?” Koestler hajthatatlan: vagyis „egyszerre akarj{k megőrizni a torta épségét, és jól is lakni vele. Ez azonban végzetes út.” [36] Az újs{g tov{bbra is ellentmond, hisz úgymond a hasonul{s összes kor{bbi kísérlete kudarcba fulladt; mitől lenne most m{sként? Attól, hogy „a beolvad{sra tett minden eddigi prób{lk oz{s csup{n félerőből tett kísérlet volt azon a téves alapon, miszerint a zsidók a gazdanép teljes értékű fiaiv{ v{lhatnak úgy, hogy közben megőrzik saj{t vall{sukat, és »v{lasztott nép« voltukat.” Ugyanakkor „az etnikai asszimil{ció nem lehetséges az izraelita hit megőrzése mellett; az izraelita hit pedig szétporlad az etnikai beolvad{s közben. A zsidó vall{s {llandósítja a nemzeti elkülönülést és ezen nincs mit vitatkozni”. Vagyis: „Izrael újj{születése előtt a zsidós{gról való lemond{s egyenértékű volt az üldözöttekkel v{llalt szolidarit{s elutasít{s{val, és csak mint gy{va kapitul{l{st lehetett tekinteni... Most azonban nem kapitul{l{sról, hanem szabad v{laszt{sról van szó.” 137] És íme, a szétszórat{sban élő zsidóknak Koestler kemény v{laszt{st aj{nl: „vagy izraeliekké v{lnak, vagy megszűnnek zsidók lenni. Ő maga a m{sodikat v{lasztotta.” *38+ (Mit is szépítsük, a diaszpóra nagyobbrészt heves kritik{val fogadta Koestler következtetéseit.) Azok azonban, akik az elsőt v{lasztott{k – Izrael [llam polg{rai –, új t{maszt nyertek, és ettől új szemszögből tekintettek erre az örök problém{ra. Kort{rs izraeli író éles kritik{ja: „A g{lut zsidója erkölcstelen lény. Haszn{lja az őt befogadó orsz{g minden jav{t anélkül, hogy teljességgel azonosítan{ mag{t vele... ezek az emberek olyan st{tust követelnek maguknak, amely nem adatik meg egyetlen -[1160]-
népnek sem, hogy két haz{juk lehessen: egy, amelyben élnek, és egy m{sik, amelyben »a szívük él«. És r{ad{sul azon csod{lkoznak, hogy őket mindenki gyűlöli!” [39] Sőt, és még hogyan csod{lkoznak: „H{t ugyan miért, miért nem szeretik annyira a zsidókat (pedig nem szeretik, ez a helyzet, különben nem volna mitől megszabadulni)? Mitől szabaduljunk? Nem zsidós{gunktól, ez vil{gos... jól tudjuk, hogy meg kell szabadulnunk, ez hat{rozottan elengedhetetlen, de h{t egyelőre ujjal r{mutatni, hogy mitől... ezt még nem tudjuk.” [40] Ritk{bban teszik fel a természetes kérdést: mit tegyünk, hogy megszeressenek? A zsidó szerzők ink{bb l{tj{k az egész vil{got köröskörül ellenségesnek és kétségesnek: „A vil{g kettéosztott, azokra, akik szimpatiz{lnak a zsidó néppel, és azokra, akik el akarj{k pusztítani azt.” [41+ Vagy büszkén esnek kétségbe: „Megal{zó, ha a hatalomra sz{mítunk abban, hogy védjen meg a nem szerető néptől. Megal{zó érzés köszönettel lenni ennek a népnek a legjobbjai, legméltóbbjai ir{nt azért, mert mondtak érted egy jó szót.” [42] Lehűti a lelkesedést egy m{sik izraeli: „A vil{g kor{ntsem csak a zsidókhoz való viszony tekintetében oszlik meg, b{r ha nekünk néha, túlzott érzékenységünk miatt úgy is tűnik.” És A. Voronel: „A zsidók túl sok figyelmet fordítanak az antiszemit{kra, és túl keveset saj{t magukra.” [43] Izraelnek – a saj{t {llamnak – központt{ kellett volna v{lnia, amely biztosítja a vil{g zsidóinak jövőjét. Hisz még a 20 -as években. Kicsoda? Einstein! – írta – és kinek? Pjotr Ruthenbergnek, a kor{bbi eszernek, nyilv{nvalóan az 1905. janu{r 9-i forradalmi követelések fő össze{llítój{nak, a tüntetésen Gapon kísérőjének, majd hóhér{nak, aki Palesztin{ba utazott azt újj{építeni: „Mindenekelőtt meg kell védeni az önök (Palesztina telepeseinek) életét, mert maguk {ldozatul hozz{k magrakat a szellem nevében és az egész zsidó nép ir{nti tisztelet kifejezéseképpen. Feltétlenül meg kell mutatni, hogy mi olyan nép vagyunk, amely elég nagy életerővel és akarattal rendelkezik a nagy cselekedet elkövetéséhez, amely a leendő nemzedékek egyesítő eszközévé és védelmezőjévé v{lik. Sz{munkra és utódaink sz{m{ra -[1161]-
az orsz{gnak ugyanolyan hatalmas jelentőségűvé kell v{lnia, mint amilyen volt őseink sz{m{ra a templom.” [44] Ezen meggyőződését az izraeli szerzők különbözőképpen t{mogatj{k. „A zsidókérdés, úgy tűnik, nem rendelkezik megbízható megold{sra+ a zsidó {llam nélkül.” [45] „Az eszme: Izrael központt{ nyilv{nít{sa szavatolja az egész vil{g zsidós{g{nak a jövőjét.” [46] Csak Izrael tekinthető a zsidók sz{m{ra azon megfelelő helynek, ahol „a történelmi aktivit{s nem fordul történelmi fiaskóv{”. [47] És csak félig földalatti morg{sként hallik ide abból az {llandóan ostromlott kicsiny orsz{gból „az a k a t a s z t r ó f a , amelynek szelleme {llandóan jelen van az izraeliek kollektív tudatalattij{ban”. [48] Milyen h{t manaps{g a hajlam és a remények ar{nya a hasonulók, a diaszpóra és Izrael között? Végül is a XX. sz{zad 90-es éveiben a beolvad{s folyamata m{r erősen előrehaladott. Péld{ul „az amerikai zsidók 80-90%-a sz{m{ra a zsidó élet modern ir{nyzatai fokozatos beolvad{st biztosítanak”. És nem csak az USA-ban: „a zsidó élet fokozatosan eltűnik a diaszpóra hitközségeinek többségében”. A legtöbb mai zsidónak „nincs a katasztróf{hoz kötődő közvetlen f{jdalmas élménye... Ok sokkal kevésbé szolid{risak Izraellel, mint a szüleik.” Kétségtelen az az ir{nyzat is, hogy „rohamosan csökken a diaszpóra szerepe, elkerülhetetlen lényeges jellemzőinek elvesztése... Zsidók lesznek e unok{ink...? Mennyivel éli túl a diaszpóra az ezredvéget? Rav Adin Steinsalz, a ma élő egyik legnagyobb tanító... figyelmeztet, hogy a diaszpóra zsidói megszűntek olyan csoportnak lenni, »amelynek biztons{ga nem biztosított«.” És ettől ők, b{rmennyire ellentmond{sos, „m{r a kihal{s útj{ra léptek, mint az »önpusztít{s katasztróf{j{nak« résztvevői”. Hasonlítsuk ezt össze azzal, hogy „az antiszemitizmus a nyugati orsz{gokban többé nem tekinthető a zsidó öntudatot erősítő tényezőnek. Az antiszemita megkülönböztetés a politik{ban, üzletben, egyetemeken, mag{nklubokban stb. gyakorlatilag megszűnt.” [49] A jelenlegi Európ{ban „elég sok olyan zsidó él, aki nem érzi mag{t zsidónak, és allergi{san reag{l minden prób{lkoz{sra, hogy ehhez a -[1162]-
mesterségesen konstru{lt közösséghez csatolj{k... a beolvadt zsidó nem akarja mag{t zsidónak érezni, elveti saj{t faj{nak von{sait (Sartre ut{n)”. [50] Ne hagyjuk ki ugyanannak a szerzőnek ezt a maró megjegyzését: „Az európai zsidók nem ismerik el magukat zsidónak. Úgy tartj{k, hogy a zsidós{gba csak az antiszemit{k kényszerítik őket. Ellentmond{s jelentkezik: a zsidó csak akkor érzi mag{t zsidónak, ha veszély fenyegeti. Akkor zsidó módon menekül. Amikor azonban ő v{lik a veszély forr{s{ v{, akkor m{r nem zsidó.” [51] Ily módon „a diaszpóra összeoml{s{nak kont{rjai éppen abban az időben kezdenek össze{llni, amikor a Nyugaton élő zsidók a legnagyobb szabads{ggal, jövedelemmel rendelkeznek, és amikor – legal{bbis kívülről – erősebbek, mint b{rmikor történelmük sor{n.” És „ha a fenn{lló tendenci{k meg nem v{ltoznak, a diaszpóra legnagyobb része egyszerűen eltűnik. Be kell ismerni a diaszpóra megal{zó, b{r önkéntes fokozatos önfelbomlaszt{s{nak re{lis lehetőségét... Arthur Koestler, a beolvad{s híve előrevetítette. Úgy l{tszik, hogy neki, aki az 50-es években a diaszpóra kihal{s{t jövendölte, igaza lesz.” [52] Ezzel egy időben „zsidók az egész vil{gon, néha még önnön csod{lkoz{sukra is, személyes érintettséget éreznek Izrael sors{ban... ha, ne adj Isten, Izraelt elpusztítan{k, akkor eltűnnének a zsidók a többi orsz{gban is. Nem tudom, mitől van ez így; de a zsidók nem élik túl a m{sodik katasztróf{t évsz{zadunkban.” [53] Egy m{sik szerző „az elkerülhetetlen katasztrófa zsidó mitológi{j{t” éppen hogy a diaszpóra életére vonatkoztatja. Emiatt „az amerikai (és szovjet) zsidók gyakran nyilv{nítanak ilyen véleményt”, arra készülnek: ha Izrael elesik, akkor r{juk h{rul a feladat, tov{bbvinni a nép z{szlaj{t. *54+ Vagy „sz{mos elmélet létezik, amely megprób{lja megmagyar{zni a zsidó diaszpóra rendeltetését... szinte mindenki abban l{tja a funkcionalit{s{t, hogy a zsidós{got gyakorlatilag elpusztíthatatlann{ teszi, örök életet garant{l sz{m{ra az emberi nem fenn{ll{s{nak végső hat{r{ig”. [55] Tal{lkozhatunk a diaszpóra harcias védelmezésével is: „Ellene vagyunk annak, hogy a történelmi követelményeknek megfelelően alij{t végezzünk. Mi nem érezzük magrakat sz{műzetésben.” (Leo-[1163]-
nard Fein amerikai professzor). 1994 június{ban „Sosana Cardin, a Zsidó Vil{gkongresszus elnöknője agresszív módon kijelentette az izraelieknek: »Egy{ltal{n nem sz{ndékozunk Izrael abrakos alij{i lenni, és kételkedünk abban, hogy egy{ltal{n fogalmatok van az amerikai zsidók életének gazdags{g{ról és harm óni{j{ról.«„ [56] Tal{lkozunk p{tosszal: „Ha a vil{g sz{m{ra egy{ltal{n valamivel érdekesek ]ehetünk, akkor az nem az {llami form{ciónk, hanem a diaszpóra, amit a vil{gtörténelem egyik legnagyobb csod{j{nak ismernek el.” *57+ Vagy iróni{val: „Egy ravasz ember... eleg{ns mentséget tal{lt ki: {llítólag a zsidó nép kiv{lasztotts{ga éppen abban {ll, hogy örökké szétszórat{sban éljen.” [58] „Izrael helyre{llít{s{nak csod{ja viszszamenőleg új értelemmel ruh{zta fel a diaszpór{t, egyidejűleg zseni{lis módon megold{st tal{lt az elhúzódni hajlamos cselekménynek, röviden, megkoszorúzta a diaszpóra csodaíj{t. Megkoszorúzta, de nem szüntette meg.” [59] De „ebben is van valamelyes irónia, mivelhogy a célokat, amelyek felé oly nehezen haladtunk, és amelyek büszkeséggel és a rendkívüliség érzésével töltöttek el bennünket, m{r elértük”. [60] Hogyan értelmezzük és jósoljuk meg a diaszpóra sors{t, nagy mértékben függ a vegyes h{zass{goktól. A vegyes h{zass{g a beolvad{s leghatalmasabb és megingathatatlan eszköze. (Nem véletlenül tiltja annyira szigorúan a Biblia. „Hűtlenül cselekedtek az Úr ellen, mert idegen fiakat nemzettek.” Hose{s 5:7.) Amikor Arnold Townby a vegyes h{zass{gokat az antiszemitizmus elleni harc eszközének aj{nlotta, több sz{z rabbi tiltakozott e gondolat ellen. „Amint a vegyes h{zass{gok tömeges jelenséggé v{lnak, véget ér a zsidós{g léte.” [61] Megfigyelhető a vegyes h{zass{gok sz{m{nak erőteljes növekedése a Nyugat orsz{gaiban: „Az »eltűnés« statisztik{j{nak dokument{lt adatai borzong{st okoznak. Az 1960-as években az USA-ban, a vil{g legnagyobb zsidó közösségében a »vegyes h{zass{gok« ar{ny{t mintegy 6%-ra értékelték. Ma m{r (a 90-es években), csup{n egy nemzedékkel később, ar{nyuk m{r 60%-ra tehető – tízszeres! A »vegyes h{zass{gok« szintje Európ{ban és Latin-Amerik{ban közel hasonló... Sőt, mi több, ha nem sz{mítjuk az ortodoxokat, az európai -[1164]-
orsz{gok szinte minden zsidó csal{dj{ban igen alacsony a születések sz{ma.” És az elmondottakhoz: „A »vegyes h{zass{gokból« sz{rmazó gyerekek csup{n jelentéktelen h{nyada hajlandó nyíltan, kifej ezett zsidó életmódot folytatni.” [62] És Oroszorsz{gban? Az izraeli enciklopédia az al{bbi sz{mokat közli: 1988-ban az OSzFSzK-ban vegyes h{zass{gban élt a nős zsidó férfiak 73%-a, és a férjezett zsidó asszonyok 63%-a (1978-hoz viszonyított növekedés: 13% a férfiak, és 20% a nők esetében). „Az ilyen h{zass{gban {llók sokkal gyorsabban elveszítik zsidó öntudatukat és népesség-összeír{sok alkalm{val gyakrabban hajlamosak m{s nemzetiségűnek vallani magukat.” [63] Teh{t, majdnem mindenütt kisebb vagy nagyobb mértékben „a zsidó lét eróziója” zajlik, „elmosódik az a faji, vall{si és etnikai megoszt{s, amely a legutóbbi időig akad{lyozta a beolvad{st, valamint a »vegyes h{zass{gokat«„. Manaps{g, „amikor a köznapi antiszemitizmus szintje annyira jelentősen lecsökkent... elveszett sok nagy elv; amely a múltban az önazonoss{gtuda t erős t{maszaként szolg{lt”. [64] A „g{lut”-ban élő zsidók gyakran v{lnak heves izraeli kritika célpontj{v{. Izrael [llam létrehoz{sa ut{n 30-40 évvel onnan gúnyos, időnként pedig haragos kérdéseket intéznek a diaszpór{hoz: „Na és mi lesz a mai zsidókkal? Valószínűleg mindörökké valódi, történelmi haz{jukban, a g{lutban maradnak.” [65] „Az algíri zsidók Franciaorsz{got előnyben részesítették Izraellel szemben, majd pedig az ir{ni zsidók, miut{n elhagyt{k Khomeini 593 orsz{g{t ismét csak legink{bb elkerülték Izraelt... lakóhelyükről t{vozva olyan orsz{got keresnek, ahol az élet- és a civiliz{ciós színvonal magasabb. Sion szeretete mag{ban m{r nem elég.” [66] „A klasszikus »felettünk lebegő katasztrófa« örök alak-ja m{r nem tudja a zsidókat Izraelbe vonzani.” [67] „A zsidók népét elzüllesztett az {llam nélküli, történelmen kívüli létezés.” [68] „A zsidók nem {llt{k ki a próbatételeket. V{ltozatlanul nem akarnak visszatérni haz{jukba. Jobban szeretnek a g{lutban ülni, és amikor valaki kritik{val illeti őket, az antiszemitizmusra pa593
Khomeini ajatollah (1901-1989): 1979-től az Ir{ni Iszl{m Közt{rsas{g siíta vall{si és teljhatalmú politikai vezetője volt.
-[1165]-
naszkodni... És hogy senki se merjen egyetlen rossz szót se szólni, mivel Izrael kritik{ja az m{r »antiszemitizmus«? Ha ennyire szívügyük Izrael, miért nem jönnek ide és nem élnek itt? Semmi esetre sem, éppen ezt szeretnék a legkevésbé!” [69] „A vil{g zsidóinak többsége m{r eldöntötte: nem akar független lenni... Nézd meg az oroszorsz{gi zsidókat. Egy részük akarta a függetlenséget, a többiek tov{bbra is kullancsként élnek az orosz kutya testén. Ha pedig az orosz kutya kicsit beteg, kicsit dühös, akkor keresnek maguknak amerikai kuty{t. elégül is a zsidók kétezer éve élnek így.” [70] Nos, a diaszpóra zsidój{nak „az izraeli zsidó színe előtt... gyakran komplexusai vannak, kész mag{n hordozni az érthetetlen bűn púpj{t, mert nem tudta elhat{rozni mag{t arra, hogy osztozzon az izraeliek sors{ban. Ezt az elégtelenséget saj{t zsidós{guk feszült fenntart{s{val kompenz{lj{k... az apró zsidó szimbolika sz{ndékos kidomborít{s{val”; mindemellett „a diaszpóra zsidója az antiszemita erőkkel való mag{nyos szembesz{ll{s specifikus kock{zat{t is mag{ra v{llalja”; de „ak{rhogyan is viselkedik egy izraeli, a diaszpóra előtt nincs m{s kiút: csöndesen a h{ta mögé {ll mint a nem szeretett, de hűséges feleség”. [71] Létezik olyan előrejelzés is, miszerint: „2021-re a diaszpóra, feltehetőleg újabb egymillió lélekkel és testtel csökken”. „A zsidó történelem mélységi folyamatai... nagyon valószínűsítik a vil{g zsidós{g{nak tov{bbi csökkenését, és többségének fokozatos {thelyeződését m{r nem a diaszpór{ban, hanem Sionban.” [72] Lehet, hogy egy{ltal{n nem így van? És Ioszif Bickerman orosz zsidónak volt igaza, aki magabiztosan kijelentette, hogy a diaszpóra elpusztíthatatlan: „Én elfogadom a g{lutot, amelyben kétezer éve élünk, ahol csak a szoros egységünk erősödött, és amelyben tov{bbra is élnünk, és érvényesülnünk kell.” [73] Lehet, hogy az a két hang, amely Herschenson szerint mindig felcsendül a zsidóban: összeolvadni a környezettel vagy megőrizni a nemzetiségi rendkívüliséget, örökké hallatszani fog? Szolid történészszerző véleménye (a m{sodik vil{gh{ború ut{n): „A modern zsidós{g életének ellentmond{sa, hogy b{r a zsidók meggyökeresednek egy-egy nép életében, de ez nem mossa el -[1166]-
nemzetiségi öntudatukat, hanem helyenként még el is mélyíti azt.” [74] Itt vannak a szovjet „internacionalista” időszakból sz{rmazó tanús{gok az orosz zsidós{g különböző köreiből. „Mindig nagyon élesen zsidónak éreztem magam... M{r mintegy tizenhét évesen, alighogy kibújtam az iskola pelenk{iból olyan körökbe jutottam be, ahol a zsidókérdés volt az alaptéma.” És az apa „erős zsidó hangulatokkal rendelkező ember. Egy{ltal{n nem tartja a hagyom{nyokat, sem a micv{t 594 , nem beszéli a nyelvet de... minden, amit tud, valahogyan, bensőjében, zsidó bensőjében, a zsidó önazonoss{gtudatnak van al{rendelve.” [75] Arkagyij Lvov odesszai író: „Tízéves fiúcskaként kikerestem a zsidókat a tudósok, az írók, a politikusok, és – ifjú úttörőként! – mindenekelőtt a korm{nytagok között”, és l{m, Lazar Kaganovics {llt a harmadik helyen, Vorosilovot és Kalinyint megelőzve, „és én büszke voltam Kaganovics szt{lini népbiztosra... Büszke voltam Szverdlovra, büszke Urickijre... büszke voltam Trockijra, igen, igen, Trockijra!” Úgy gondoltam először, hogy Osterman (Péter c{r idején) zsidó volt, amikor pedig megtudtam, hogy német, „bosszús{got éreztem, veszteséget éreztem”,viszont „mindenkinek büszkén újs{goltam: Safirov zsidó”. [76] De milyen sok olyan zsidó volt még Oroszorsz{gban, akik nem féltek „elmerühi a befogadó test szerfelettiségében” *77+, aki önfeledten adta {t mag{t az orosz őserőnek, az orosz kultúr{nak: „A régi időkben csak egyes zsidóknak jutott oszt{lyrészül mindez: Antokolszkijnak, Levitannak, Rubinsteinnek és keveseknek. Később sz{muk szaporodott. Ők felfogt{k Oroszorsz{got, beleéreztek eszük és szívük ősi és kifinomult ösztöneivel! Oroszorsz{g hagyta mag{t felfogni villódz{s{ban, a fény és {rnyék titokzatos v{ltakoz{s{ban, küzdelmeiben és szenvedéseiben. Vonzotta szívüket a jó és a gonosz dr{mai küzdelmével, végzetes vill{ml{saival, gyengeségével, erejével, bűb{joss{g{val. Néh{ny évtizeddel ezelőtt azonban 594
Micva, micv{, micvót: parancs, parancsnok. A Tór{ban, illetve a Talmudban tal{ lható előír{sok, parancsok.
-[1167]-
Oroszorsz{g kultur{lis rónas{gaira m{r nem egyes zsidók, hanem sok ezer zsidó érkezett... És közülük oly sokan érezték magukat orosznak, lelkükkel, gondolataikkal, ízeikkel és szok{saikkal... Mégis van valami a zsidó lélekben... valami egyetlen hang, valamiféle diszszonancia, valamilyen hajsz{lrepedés, amin keresztül mégis sziv{rog: kívülről a bizalmatlans{g, a gúny és ellenségesség; belülről pedig valamiféle ősi emlék. H{t ki vagyok én? Ki vagyok? Orosz vagyok? – Nem, nem. Én orosz zsidó vagyok.” [78] Igen, nyilv{nvalóan a beolvad{snak, saj{t, {th{ghatatlan hat{rai vannak; éppen abban tér el a teljes szellemi beolvad{s a kultur{listól, és még ink{bb a széles körűen elterjedt civil köznapitól. A zsidók – ez sorsfontoss{gú a zsidós{g sz{m{ra – megőrzik önnönmagukat a beolvad{s minden külső jegye ellenére, megőrzik a „zsidó benső arculat”-ot (Szolomon Lurje). A mozg{s ir{nya, összeolvadni az emberiség többi részével, véglegesen, a törvény kemény akad{lyai ellenére, természetesnek, élőnek tűnik. De vajon megvalósítható-e? Még a XX. sz{zadban is valaki a zsidók közül így l{tta: „Az egész emberiség egyesítése a judaista messianizmus ide{lja.” *79+ Így van-e ez vajon? Létezett-e valaha ilyen ide{l? Sokkal több erélyes tiltakoz{st hallunk: „Senki sem fog meggyőzni vagy kényszeríteni eng em arra, hogy lemondjak a saj{t zsidó {ll{spontomról, fel{ldozzam saj{t, zsidó érdekeimet valamilyen egyetemes eszme érdekében, lett légyen az ak{r a »prolet{r internacionalizmus«„ (amelyben mi, hülyék a 20-as években hittünk), „a »nagy Oroszorsz{g«, »a kereszténység diadala«, »az egész emberiség jóléte« vagy b{rmi hasonló.” [80] De még ettől is eltérő hangulatokkal tal{lkozunk a nem cionista és vall{stalan, h{romnegyedrészt beolvadt zsidó értelmiség körében. A közülük való igen fejlett és széles politikai érdeklődéssel bíró aszszony, T. M. L. mondotta nekem Moszkv{ban, 1967-ben: „Szörnyű volna csupa zsidó között élni. Népünkben a legértékesebb a kozmopolitizmus. Szörnyű volna, ha mindny{jan összegyűlnénk valami ki-[1168]-
csiny militarista {llamban. A beolvadt zsidók sz{m{ra ez teljességgel érthetetlen.” Erre én, b{tortalanul: „De a beolvadt zsidók sz{m{ra ez nem lehet gond, hiszen ők m{r nem zsidók.” Erre ő: „Nem, azért valamilyen gének megmaradtak bennünk.” A kulcs nem a sz{rmaz{s sorsszerűségében, nem a vérben, nem a génekben tal{lható. Hanem: kinek a f{jdalm{t veszed ink{bb a szívedre: a zsidóét-e vagy az őshonos nemzetét, amelynek közegében felnőttél? „A nemzetiség bizony nem merül ki sem a nyelvtud{sban, sem a kultur{lis jelenlétben, még csak nem is az orsz{g természetéhez és létszok{saihoz való kötődésben. M{s dimenzióban létezik a sorsközösségben, amely minden ember sz{m{ra saj{t népének történelmében és sors{ban való részesedés mértékében fejeződik ki. De amíg m{sok sz{m{ra ez a részesedés ab ovo595 adott, a zsidók sz{m{ra, nagyobbrészt v{laszt{s, méghozz{ nehéz v{laszt{s kérdése.” [81] Egyelőre a beolvad{s eszméje nincs elég meggyőzően képviselve. Mindenki, aki az egyetemes azonosul{s útjait aj{nlotta, csődbe jutott. A beolvad{s kérdése tov{bbra is nehezen kezelhető. És hab{r körültekintve a vil{gban a beolvad{s folyamata elég messzire ment, ebből semmiképpen nem következtethető ki az, hogy fel fogja v{ltani a szétszórat{st. „Sz{zsz{zalékosan asszimil{lt zsidót, olyat, aki a legmélyebb, lélektani szinten lenne beolvasztva (még) a szovjet élet... sem produk{lt.” *82+ És a zsidó kritikus így következtet: „B{rmerre tekint az ember, az asszimil{lt folyadékban mindenütt megtal{lja az oldhatatlan zsidó üledéket.” [83] Egyedi fényes sorsok, a teljes beolvad{s egyedi esetei előfordulnak. És mi idehaza, Oroszorsz{gban tiszta szívből üdvözöljük őket. „Orosz zsidó... Zsidó, orosz... e körül az egyesülés-szétv{l{s körül mennyi vér, könny ömlött, mennyi kimondhatatlan szenvedés 595
Ab ovo (latin): elejétől foga, eleve, eredendően.
-[1169]-
halmozódott fel. Ennek még nincs vége, és ugyanakkor a szellemi és kultur{lis növekedés mennyi öröme töltötte el a résztvevőket... Volt is, maradt is nagyon sok zsidó, akik v{llaikra vették ezt a nehéz keresztet: orosz zsidónak és orosznak lenni. Két szerelem, két szenvedély, két küzdelem... Nem túl sok e mindez egy szívnek? Bizony, túl sok. De éppen ebben {ll ezen kettősség fat{lis tragikuma. A szavakon nem múlik, de a kettősség mégsem a kettő egysége. Itt az egyensúly nem adotts{g, hanem feladat.” [84] Ezt 1927-ben írt{k a p{rizsi emigr{cióból, visszateli-intve a forradalom előtti Oroszorsz{gra. Eltelt egy fél évsz{zad és egy m{ sik zsidó, akinek az élete szovjet Oroszorsz{gban telt le, Izraelből visszatekintve így szól: „Mi, Oroszorsz{gban felnőtt zsidók fura egy hibrid 596 vagyunk, orosz zsidók... Rólunk azt mondj{k: zsidók nemzetiségük, oroszok kultúr{juk szerint. Vajon a kultúra és a nemzetiség csup{n valami próbabab{ra húzott öltöny...? Amikor a rettenetes prés egym{sba sajtol két fémet, azokat m{r nem lehet kettév{lasztani, még ha ketté is v{gn{nk azokat. Hatalmas nyom{ssal préseltek bennünket évtizedeken keresztül. Az én nemzetiségi érzéseim m{r nem tudnak m{sképpen megnyilv{nulni, mint a kultúr{mban. Az én kultúr{mat pedig nemzetiségem erei hatj{k {t meg {t. Osszatok ketté, engem is érdekelne, lelkem mely sejtjei vannak oroszra, és melyek zsidóra festve. Nem csak nyom{s volt azonban, nem csak erőszakos összenövesztés, v{ratlanul kiderült, hogy ez a két, egym{sba hatoló elem valahol, a lelkük legmélyén rejlő rétegeikben rokon. Mintha egym{st új teljességre egészítenék ki: a teret az idővel, a lélek t{gass{g{t a lélek mélységével, a mindent elfogad{st a mindent tagad{ssal; és volt kölcsönös féltékenység is a kiv{lasztotts{g talaj{n. Ezért nincs nekem két lelkem, amely ellenségeskedne egym{ssal, elerőtlenítené egym{st, kettéosztana engem. Egyetlen lelkem van... nem kétlényegű, nem kettéosztott, nem kevert, egyetlen.” [85] Oroszorsz{gból meg ez a hang felel:
596
Hibrid (görög-latin): különböző fajt{k keresztezéséből vagy kereszteződéséből keletkezett {llat/növény, amely szülőitől legal{bb egy öröklődő jellegben különbözik.
-[1170]-
„Hiszem, hogy nem véletlenszerűen történt meg ez Oroszorsz{g útjain a zsidó lélek és a szl{v lélek érintkezése, ebben valamiféle előre elrendeltetés rejlik.” [86]
-[1171]-
A SZERZŐTŐL
1990-ben, amikor befejeztem az „1917 {prilis{”-t, és elkezdtem rendezni a „Vörös kerék”-en kívül maradt hatalmas anyagot, úgy döntöttem, hogy ennek egy részéből történelmi {ttekintést írok a zsidók szerepéről az oroszorsz{gi forradalomban. Szinte rögtön vil{goss{ v{lt, hogy a történtek megértéséhez az {ttekintést okvetlenül sokkal kor{bban kell kezdenem, és ez a kezdés egyre kor{bbra tolódott, vissza egészen a zsidóknak az Orosz Birodalomba való első befogad{s{ig, 1772-ig, ahonnan végül is elindultunk. M{sfelől pedig az 1917. évi forradalom erőteljes v{ltoz{st idézett elő az oroszorsz{gi zsidók sors{ban, és az {ttekintés hat{ra természetes módon tov{bb tolódott, a forradalom ut{ni évek történéseihez. Így született h{t a cím: „Kétsz{z év együtt.” Nem mélt{nyoltam azonban azonnal azt a hat{rozott történelmi hat{rt, amelyet a szovjet zsidók tömeges emigr{ciój{nak elindul{sa vont a XX. sz{zad 70-es éveiben – éppen a zsidók oroszorsz{gi tartózkod{s{nak kettősz{zadik évfordulój{n – és amely teljességgel szabadd{ v{lt 1987-re. Ez a folyamat először sz{molta fel az önkéntesség hi{ny{t az oroszorsz{gi zsidók {llapot{ban. Többé m{r nem voltak idekötve ehhez az élethez, v{rta őket Izrael, elérhetővé v{lt a vil{g minden orsz{ga. Ez a vil{gosan megnyilv{nuló hat{r késztetett tervem – azaz hogy az {ttekintés a 90-es évek közepéig terjedjen – módosít{s{ra, mivel a könyv alapgondolata kimerült. Hiszen a kivonul{s pillanat{ban megszűnt az orosz-zsidó egym{sba fonódotts{g rendkívülisége is. Ekkortól egészen új időszak kezdődött a m{r szabadd{ v{lt oroszorsz{gi zsidós{g és az új Oroszorsz{ggal létrehozott kapcsolatainak történetében. Ebben az időszakban hirtelen és lényeges v{ltoz{sok történtek, de az azóta eltelt idő túls{gosan rövid ahhoz, hogy előrevetítsük tov{bbi eredményeit, és ítéljünk arról, mennyire fogj{k azt jellemezni éppen orosz-zsidó von{sok vagy pedig a zsidó diaszpóra egész vil{gra kiterjedő tör-[1172]-
vényszenűségei. Ezen új téma kifejletét figyelni, elemezni imm{ron meghaladja a szerző sz{m{ra adatott élettartamot.
-[1173]-
A SZOVJETUNIÓ VEZETŐI
Az ideiglenes korm{ny elnökei (1917) Lvov, Georgij Jevgenyjevics (1861-1925) Elsősorban a zemsztvo-mozgalom aktív résztvevőjeként és az ideiglenes korm{ny fejeként v{lt ismertté. Korm{nyfőként képtelennek bizonyult az orsz{gban kialakult helyzet stabiliz{l{s{ra. Midőn az orosz-német fronton júniusban kezdett t{mad{s összeoml{sa végleg lej{ratta a korm{nyt, Lvov lemondott. Franciaorsz{gba 1918 októberében emigr{l, ahol 1918-1920-ban a legnagyobb bolsevikellenes mozgalmat, az orosz politikai tan{cskoz{st vezeti. Kerenszkij, Alekszandr Fjodorovics (1881-1970) Ügyvéd, nemes. A „munk{scsoport” (a parasztképviselők és a narodnyik értelmiségiek) frakciój{nak vezetője az [llami Dum{ban. Eszer 1917 m{rcius{tól. Az ideiglenes korm{nyban több posztot töltött be: igazs{gügy-miniszter, honvédelmi és tengerügyi miniszter, miniszterelnök, legfőbb hadúr. A bolsevikellenes katonai fellépés vezetője 1917 októberét követően. 1918-tól Franciaorsz{gban, 1940-től az USA-ban élt. Visszaemlékezések, történelmi kutat{sok és Oroszorsz{g legújabb kori történelmével kapcsolatos dokumentumír{sok szerzője.
-[1174]-
Szovjet elnökök597 1917 Kamenyev, Lev Boriszovics (1883-1936) Eredeti neve: Rosenfeld. A gimn{zium ut{n a moszkvai egyetem jogi kar{n tanul. 1903-tól bolsevik. Magas {llami és p{rtbeoszt{sokat tölt be 1917-től. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. 1917 őszén a bolsevikok fegyveres felkelése ellen foglalt {ll{st. Ő javasolta 1922-ben Szt{lint a KB főtitk{ri posztj{ra. Vele és G. Je. Zinovjevvel együtt lép fel L. D. Trockij ellen. Kamenyev és Zinovjev 1925-ben hozt{k létre az „Új Ellenzék”-et, amelynek veresége ut{n Kamenyevet elt{volított{k a politikai bizotts{gból, lev{ltott{k minden posztj{ról, kiz{rt{k a p{rtból és Szibéri{ba sz{műzték. Nyilv{nos vezeklése ut{n visszaveszik a p{rtba, majd újra kiz{rj{k. Ismételt bűnb{nata ut{n megint visszaveszik a p{rtba, s egy kiadóv{llalat élére kerül. 1934 végén letartóztatj{k, 1935-ben először 5, majd 10 év börtönbüntetésre ítélik. 1936-ban, az ún. „egyesült trockista-zinovjevista központ” perben hal{lra ítélik és kivégzik. 1917-1919 Szverdlov, Jakov Mihajlovics (1885-1919) Eredeti apai és utóneve: Jeshua-Szolomon Movsevics. Apja vésnök, majd nyomdatulajdonos. A középiskola ut{n patikussegédként dolgozik. Az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rtba 1901-ben lép be, 1903 óta bolsevik. A KB titk{rs{g{nak 1917-től a vezetője és a petrogr{di katonai forradalmi bizottm{ny tagja. Ez év novemberétől az Össz-oroszorsz{gi Központi Végrehajtó Bizotts{g elnöke. Lenin egyik bizalmasaként az alkotm{nyozó nemzetgyűlés feloszlat{s{nak 597
1917-1922 – Össz-oroszorsz{gi Központi Végrehajtó Bizotts{g 1922-1938 – Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizotts{ga 1938-1989 – Szovjetunió Legfelső Tan{cs{nak Elnöksége 1989-1990 – Szovjetunió Legfelső Tan{csa
-[1175]-
egyik szervezője. Szerepe meghat{rozó a c{ri csal{d kivégzésének, a „vörös terrornak”, a koz{kok kiirt{s{nak stb. előkészítésében. A p{rtappar{tusi rendszer megszervezője. A Vörös téren van eltemetve. 1919-1946 Kalinyin, Mihail Ivanovics (1875-1946) Parasztcsal{dból sz{rmazik. A középiskola ut{n Péterv{rott gy{ri munk{s. Az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt tagja 1898tól, 1903-tól bolsevik. 1919-38-ban az Össz-oroszorsz{gi Központi Végrehajtó Bizotts{g, majd a központi végrehajtó bizotts{g, valamint a Szovjetunió Legfelső Tan{cs{nak elnöke. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. Kalinyin al{ír{sa {ll a különböző törvények alatt, többek között a 30-40-es évek „nagy terror”-j{t hivataloss{ tevők alatt is. Nem tiltakozik 1938-ban felesége letartóztat{sa ellen, aki így 8 évet tölt börtönben. Élemedett kora miatt 1946 m{rcius{ban lev{ltj{k posztj{ról. A Vörös téren nyugszik. 1946-1953 Svernyik, Nyikolaj Mihajlovics (1888-1970) 1905-től az Össz-oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata (bolsevik) Munk{sp{rt tagja. P{rtmunk{s, később katonapolitikai és szakszervezeti beoszt{sokat tölt be. M{r 1923-tól a legmagasabb p{rtbeoszt{sok szintjén dolgozik. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. A Szovjetunió Legfelső Tan{csa Elnökségének elnöke. A Szakszervezetek Orsz{gos Tan{cs{nak elnöke. Az SZKP KB P{rtellenőrzési Bizotts{g{nak elnöke. Hamvait a Kreml fal{ban helyezték el. 1953-1960 Vorosilov, Kliment Jefremovics (1881-1969) Katonai és {llami vezető, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió kétszeres hőse. A bolsevik p{rtba 1903-ban lépett be. A vörös hadsereg vezetésében 1918-tól dolgozik. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. A 20-as években a hatalomért folytatott harcokban Szt{lint t{mogatta. -[1176]-
A Szovjetunió védelmi népbiztosa. A legfelsőbb katonai posztokon a hozz{értés hi{ny{ról tett tanúbizonys{got, nem értette meg a modern h{ború jellegét és saj{toss{gait („szabot{zsnak” tekintett péld{ul minden megnyilatkoz{st arról, hogy a modern h{borúban a lovass{g kiszorul, és helyét a harckocsik és a haditechnika veszi {t). A Szovjetunió marsallja címet 1935-ben az elsők között kapta meg. Vorosilov folytatta a – Szt{lin {ltal 1936-37-ben megkezdett – legjobb katonai vezetők megsemmisítését. Katonapolitikusként részt vett a moszkvai (1941) és a teher{ni (1943) konferenci{kon. Ő köti meg a fegyverszüneti meg{llapod{st Magyarorsz{ggal. A h{ború ut{n 1945-1947-ben a szövetséges ellenőrző bizotts{g elnöke Magyarorsz{gon. Szovjet {llamfő 195 3-1960-ban. Szt{lin hal{la ut{n Hruscsov ellenl{basait t{mogatja, az ún. p{rtellenes csoport tagja. Hruscsov 1960-tól fokozatosan kiszorítja a vezetésből. Sírja a Vörös téren tal{lható. 1960-1964 Brezsnyev, Leonyid Iljics (1906-1982) A Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió ötszörös hőse. A szovjet kommunista p{rt tagja 1931-től. A vaskoh{szati főiskol{t 1935-ben végzi el. A p{rtappar{tusban 1937-től tevékenykedik. A legmagasabb {llami és p{rtbeoszt{sokat 1952-től tölti be. Az SZKP KB főtitk{ra, egyidejűleg szovjet {llamfő 1964-től. Ebben az időszakban Moszkv{ban folytatódott az 50-es évek m{sodik felében, Hruscsov idején elkezdett tömeges lak{sépítés, kultur{lis célú épületek és ipari létesítmények stb. építése. Brezsnyev főtitk{rs{ga idején az orsz{gban túlsúlyba kerültek a konzervatív tendenci{k, erősödtek a negatív folyamatok a gazdas{gban, az orsz{g t{rsadalmi és szellemi életében. A 70-es évek m{sodik, a 80-as évek első felét utólag a „pang{s évei”nek keresztelték el; ekkor Moszkva sz{mtalan díszes ünnepség és pomp{zatos jubileum színhelye volt, melyeknek kezdeményezője a leggyakrabban maga Brezsnyev volt. Nyughelye a Vörös téren tal{lható.
-[1177]-
1964-1965 Mikojan, Anasztasz Ivanovics (1895-1978) Artyom Mikojan repülőgép-tervező testvére. Munk{scsal{dból sz{rmazott. 1915-ben lépett be az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata (bolsevik) Munk{sp{rtba. Elvégezte a tifliszi papi szemin{riumot. Magas {llami és p{rtbeoszt{sokat tölt be 1917-től. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. A Szovjetunió bel- és külkereskedelmi, közell{t{si és élelmiszer-ipari népbiztosa. A SZU Népbiztosok Tan{cs{nak elnökhelyettese. Szt{lin legbelső köréhez tartozott, és aktívan részt vett a tömeges megtorl{sokban. Szt{lin hal{la ut{n Hruscsov egyik legközelebbi t{rsa. A Szovjetunió kereskedelmi minisztere. A SZU Legfelsőbb Tan{csa Elnökségének elnöke, majd tagja. 1965-1977 Podgornij, Nyikolaj Viktorovics (1903-1983) Apja öntödei munk{s. Gy{ri lakatos 1917-től. A Komszomolban 1921-től tevékenykedik. Ukrajna, majd a Szovjetunió élelmiszer-ipari népbiztoss{g{nak helyettes vezetője. 1950 -től p{rtmunk{s. A KB politikai bizotts{gínak tagja. Aktívan részt vesz Hruscsov elt{volít{s{ban. A Szovjetunió Legfelső Tan{csa Elnökségének elnöke ({llamfő). 1977-ben elmozdítj{k ebből a posztj{ból és Brezsnyev követi. 1977-1982 Brezsnyev, Leonyid Iljics 1983-1984 Kuznyecov, Vaszilij Vasziljevics (1901-1990) (első elnökhelyettesként mb. elnök) Diplomata. Parasztcsal{dban született. Elvégezte a leningr{di műszaki egyetemet. A p{rtba 1927-ben lép be. Koh{szati üzemekben dolgozik. A Szovjetunió {llami tervbizotts{g{nak elnökhelyettese. A m{sodik vil{gh{ború idején a különleges acélötvözetek gy{rt{s{ért -[1178]-
felelős. A szakszervezeti mozgalomban 1943-tól tevékenykedik. A szakszervezetek orsz{gos tan{cs{nak elnöke. 1945-53-ban a Szakszervezeti Vil{gszövetség elnökhelyettese. A Szovjetunió Legfelső Tan{cs{nak képviselője 1946-tól, majd elnökségének tagja. Az SZKP KB Politikai Bizotts{g{nak póttagja. Szt{lin hal{la ut{n külügyi területre kerül: Molotov helyettese és a Szovjetunió kínai nagykövete. Első külügyminiszter-helyettes 1955-1977 között. A Szovjetunió Legfelső Tan{csa Elnökségének első elnökhelyettese 1977-től. Rövid ideig {llamfő Brezsnyev, Andropov és Csernyenko hal{ la ut{n. 1983-1984 Andropov, Jurij Vlagyimirovics (1914-1984) Hadseregt{bornok. Vasutas csal{dból sz{rmazik. A vízi közlekedési technikum ut{n egyetemen tanult. A Komszomolban 1936 -tól, majd az SZKP KB-ban felelős p{rtbeoszt{sokban dolgozik. A Szovjetunió budapesti nagykövete 1953-1957 között, az 1956-os forradalom letörésének egyik kezdeményezője. A Szovjetunió [llambiztons{gi Bizotts{g{nak (KGB) elnöke 1967-1982-ben aktívan küzdött a disszidens- és a jogvédő mozgalmak ellen. L. I. Brezsnyev hal{la ut{n, 1982 novemberében v{lasztott{k az SZKP KB főtitk{r{v{, 1983-tól a Szovjetunió Legfelső Tan{csa Elnökségének elnöke is. Rossz egészségi {llapota miatt 1984-ben elhunyt. A Vörös téren van eltemetve. Kuznyecov, Vaszilij Vasziljevics (első elnökhelyettesként mb. elnök) 1984-1985 Csernyenko, Konsztantyin Usztyinovics (1911-1985) 1929-től területi, megyei PB-titk{r. 1948-tól a Mold{v KP KB agit{ciós és propagandaoszt{ly{nak vezetője (ekkor a KB első titk{r Brezsnyev egyik bizalmasa). A KB politikai bizotts{gínak tagja 1956-tól. Az SZKP KB főtitk{ra és a Szovjetunió Legfelső Tan{csa Elnökségének elnöke 1984-től. A Vörös téren van eltemetve.
-[1179]-
1985 Kuznyecov, Vaszilij Vasziljevics (első elnökhelyettesként mb. elnök) 1985-1988 Gromiko, Andrej Andrejevics (1909-1989) A gazdas{gtudom{nyok doktora. Parasztcsal{dból sz{rmazik. A moszkvai gazdas{gi főiskol{n végzett. 1939-től foglalkozik külügyekkel. A Szovjetunió nagykövete az USA-ban, NagyBritanni{ban, a Szovjetunió {llandó képviselője az ENSZ Biztons{gi Tan{cs{ban, külügyminiszter. A Szovjetunió Minisztertan{cs{nak elnöke, {llamfő. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. A szovjet csapatok afganiszt{ni bevonul{s{nak (1979) egyik kezdeményezője. Az SZKP KB főtitk{ri posztj{ra ő aj{nlotta M. Sz. Gorbacsovot. 1988-1991 Gorbacsov Mihail Szergejevics (1931-) 1955-től Komszomol-, 1962-től p{rtmunk{s. KB-titk{r, majd a KB politikai bizotts{g{nak tagja. 1985-1991-ben az SZKP KB főtitk{ra. 198890-ben a Szovjetunió Legfelső Tan{cs{nak elnöke. 1990-91-ben a Szovjetunió elnöke. A „peresztrojka”, a „glasznoszty” és az alkoholtilalom „atyja”. 1991 decemberétől a t{rsadalmi, gazdas{gi és politológiai kutat{sok nemzetközi alapítv{ny{nak („Gorbacsovalapítv{ny”) elnöke. 1996-ban indult az Oroszorsz{gi Föder{ció elnökv{laszt{s{n. Politológiai t{rgyú munk{k szerzője. Nobel-békedíj (1990).
-[1180]-
A KOMMUNISTA P[RT598 VEZETŐI599
1922-1953 Szt{lin, Joszif Visszarionovics (1878-1953) Eredeti nevén Dzsugasvili, a Szovjetunió hőse, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió generalisszimusza. Édesapja cipész volt. A t ifliszi (tbiliszi) papi szemin{rium hallgatója, innen kiz{rt{k. A Koba („fékezhetetlen”) {lnevet felvett forradalm{r 1899-ben lépett be a szoci{ldemokrata szervezetbe. 1903 ut{n bolsevik. Lenin híve. 1917 -ben a KB katonai forradalmi központj{nak tagja. A nemzetiségi ügyekért felelős népbiztos 1917-1922-ben. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. A központi bizotts{g főtitk{ra 1922 -ben lesz, de ez csak Lenin hal{la ut{n (1924) v{lt a legmagasabb p{rtfunkcióv{. Az 1920 -as években, az 1930-as évek elején a többi p{rtvezetővel folytatott – Lenin hal{la ut{n kiéleződött – {d{z küzdelem sor{n megerősítette helyzetét a p{rtban és az {llami vezetésben. Diktatúr{t vezet be az orsz{gban. Mag{t „Lenin ügyének folytatója”-ként neveztette. Az egyeduralom megszerzése érdekében sorra sz{mol le p{rtbeli ellenfeleivel. A legveszélyesebbnek ítélt Trockijjal szemben Zinovjevvel és Kamenyevvel ideiglenes h{romfős vezetést (úgynevezett „trojk{t”) hoz létre, s fel{llítja a „szocializmus megvalósítható egyetlen orsz{gban is” tételét. Majd mind Trockijt, mind két vezetőt{rs{t elt{volította a vezetésből 1927-ben, 1928-ban pedig az addig őt t{mogató Buharint és t{rsait is hasonló sors érte. Fő kezdeményezője a legértékesebb történelmi és építészeti műemlékeket elpusztító moszkvai rendezési tervnek. Az 1930-as évek elején kezd kialakulni körülötte a biz{nci stílusú szemé598
1917- Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt (bolsevik) 1918-1925 – Oroszorsz{gi Kommunista (bolsevik) P{rt 1925-1952 – Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) P{rt 1952-1991 – Szovjetunió Kommunista P{rtja 599 1922-1953, 1966-1991 – főtitk{r 1953-1966 – első titk{r
-[1181]-
lyi kultusz. 1935-től nyílt terroruralmat épít ki. A m{sodik vil{gh{borút követően túlnyomórészt kommunista csatlós {llamokk{ tette azokat az orsz{gokat, amelyek területére a Vörös Hadsereg a németek elleni hadműveletek idején bevonult (többek között Magyarorsz{got is). Hal{l{t követően testét a Vörös téren {lló mauzóleumban helyezték el, Lenin mellé. Szt{lin személyi kultusz{nak éles kritik{ja ut{n (SZKP XX. és XXII. kongresszusa) a Kreml fal{n{l temették el. 1953 Malenkov, Georgij Makszimilianovics (1890-1988) Tisztviselői csal{d sarja, vezető p{rtbeoszt{sokat tölt be 1925-től. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. Szt{lin legbelső köréhez tartozott. Jelentős szerepet j{tszott a 30-as évek-tőt az 50-es évek elejéig tartó megtorl{sok szervezésében és lebonyolít{s{ban; az egyik legfőbb szervezője a leningr{di p{rtszervezet vezetése elleni kamp{nynak (az ún. leningr{di ügy). A Szovjetunió Minisztertan{cs{nak elnöke, villamosenergia-ügyi miniszter. L. M. Kaganoviccsal, és V. M. Molotovval és m{sokkal együtt tiltakozott Hruscsov politikai ir{nyvonala ellen. 1957-ben elveszti KB tags{g{t. Ezt követően villamoserőműigazgató, majd 1961-ben kiz{rt{k a p{rtból. 1953-1964 Hruscsov, Nyikita Szergejevics (1894-1971) A Szovjetmeó hőse. Parasztcsal{dban született. B{ny{szként dolgozott. 1918-ban lépett be a kommunista p{rtba, részt vett az 1918-21-es orosz polg{rh{borúban. Műszaki főiskol{ra j{rt. 1924-től p{rtmunk{s. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. A moszkvai megyei és a moszkvai v{rosi p{rtbizotts{g első ritk{ra. Később a legmagasabb p{rt- és {llami beoszt{sokba kerül. 1953-64-ben a Szovjetunió Minisztertan{cs{nak elnöke. A p{rt XX. és XXII. kongresszus{n élesen bír{lta Szt{lin személyi kultusz{t és tevékenységét; elítélte az 1930-as évektől az 50-es évek közepéig tartó tömeges politikai megtorl{sokat, egyik fő kezdeményezője az „olvad{s”-nak a kül- és belpolitik{ban. A legfelső {llami és p{rtvezetés elégedetlensége Hruscsov szervezeti-[1182]-
és k{derpolitik{j{val vezetett ahhoz, hogy 1964 októberében puccsszerűen v{ltott{k le p{rt- és {llami tisztségeiből. Utolsó éveit nyugdíjasként töltötte. 1969-1982 Brezsnyev, Lennyid Iljics 1982-1984 Andropov, Jurij Vlagyimirovics 1984-1985 Csernyenko, Konsztantyin Usztyinovics 1985-1991 Gorbacsov, Mihail Szergejevics
-[1183]-
SZOVJET „MINISZTERELNÖKÖK 600 „
1917-1924 Lenin, Vlagyimir Iljics (1870-1924) Eredeti nevén Uljanov. A szovjet {llam létrehozója és vezetője, a kommunizmus ideológi{j{nak kidolgozója. Jog{sz. Nagysz{mú publicisztika és politikai munka szerzője. 1887 -től vett részt a forradalmi mozgalomban, marxista. 1900-1905-ben és 1907-1917-ben emigr{cióban él. A p{rt bal („bolsevik”) sz{rny{nak élére {llt. Az első vil{gh{ború idején a saj{t korm{ny elleni h{ború ötletével {llt elő: azt hangoztatta, hogy a munk{soszt{lynak a h{borúból a polg{rh{borúba való {tmenetet kell elérnie. Az októberi fegyveres felkelés és a szovjethatalom bevezetésének egyik vezére. Egyik főszervezője a „vörös terror”-nak: az ellenzéki p{rtok felsz{mol{s{nak, a v{llalk ozók, a klérus, az értelmiség elleni megtorl{soknak, amelyek súlyosbodtak sebesülése, az ellene elkövetett terrorcselekmény ut{n. A „hadikommunizmus” politik{j{nak kezdeményezője és ideológusa; ennek csődje ut{n pedig az „új gazdas{gpolitika”, a villamosít{s {llami tervének kidolgozója. Személyes részvétele mellett pusztított{k el a „régi” szobrokat a Kremlben és Moszkv{ban, döntötték le a templomokat. Ugyanakkor sz{mtalan új szobrot {llítottak forradalm{roknak, íróknak, tudósoknak. Egyre romló egészségi {llapota miatt kiszorul a közéletből. Utolsó erőfeszítéseivel meg akarta akad{lyozni az egyszemélyi vezetés kialakít{s{t és Szt{lin hatalomra kerülését, de kudarcot vallott. Hal{la ut{n a bebalzsamozott testét tartalmazó szarkof{g a Vörös téren külön erre a célra emelt mauzóleumban nyer elhelyezést.
600
1917-1946 – Népbiztosok Tan{csa 1946-1991 – Szovjetunió Minisztertan{csa
-[1184]-
1924-1930 Rikov, Alekszej Ivanovics (1881-1938) Parasztcsal{d sarja. Az Oroszorsz{gi Szoci{ldemokrata Munk{sp{rt tagja 1898-tól. A hatalom erőszakos elfoglal{s{nak ötletét „politikai esztelenség”-nek tartotta. 1917 októberétől az első szovjet korm{ny belügyi és igazs{gügyi népbiztosa. T{mogatta, hogy a korm{ny az összes szocialista p{rt képviselőiből {lljon. A korm{ ny több tagj{val együtt 1917 novemberében kijelentette, hogy nem fizv{n felelősséget viselni azért a politik{ért, amelyet a p{rt KB többsége megvalósít, és lemondott a népbiztoss{gról. 1917-18 telén Moszkva kenyérell{t{s{ról gondoskodott. Az Össz-oroszorsz{gi Népgazdas{gi Tan{cs elnöke 1918-tól. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. A Szovjetunió Népbiztosok Tan{cs{nak elnöke. A 20-as évek végétől fellépett a szocializmus építésének szt{lini kurzusa módosít{s{ért. „Jobboldali elhajl{ssal” v{dolt{k meg. Ezt követően 1937-ben letartóztatt{k, 1938-ban kivégezték. 1930-1941 Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics (1890-1986) Valódi vezetékneve: Szkrjabin. Kereskedősegéd fia. 1906-tól a bolsevik p{rt tagja. Tanult a péterv{ri műszaki főiskol{n. Részt vett az 1917-es bolsevik hatalom{tvételben, 1918-tól gazdas{gi, {llami és p{rtfunkcion{rius. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. A Szovjetunió Népbiztosok Tan{cs{nak elnöke. Mint Szt{lin „jobbkeze”, Molotov aktívan részt vett a 30-as évektől az 50-es évek közepéig tartó tömeges megtorl{sok szervezésében és lebonyolít{s{ban. Molotov nem tiltakozott saj{t feleségének letartóztat{sa ellen sem, aki így négy évig élt sz{műzetésben. A szovjet korm{ny nevében al{írta Németorsz{ggal a bar{ts{gi és a hat{regyezményt, valamint a meg nem t{mad{si szerződést. A Szovjetunió külügyminisztere, a Szovjetunió Min isztertan{cs{nak elnökhelyettese. Miut{n 1957-ben vereséget szenvedett – Kaganoviccsal, Malenkovval és m{sokkal együtt – a Hruscsov elmozdít{s{ért folytatott összecsap{sban, kiz{rj{k a p{rt politikai és
-[1185]-
központi bizotts{g{ból. Az SZKP-ból 1962-ben z{rt{k ki (1984-ben rehabilit{lt{k). 1941-1953 Szt{lin, Joszif Visszarionovics 1953-1955 Malenkov, Georgij Makszimilianovics 1955-1958 Bulganyin, Nyikolaj Alekszandrovics (1895-1975) A Szovjetunió marsallja. A bolsevik p{rtba 1917-ben lépett be. Először a VCSK-ban (Össz-oroszorsz{gi Rendkívüli Bizotts{g, a KGB elődje), majd az Össz-oroszorsz{gi Népgazdas{gi Tan{csban dolgozik. A Moszkvai V{rosi Tan{cs Végrehajtó Bizotts{g{nak elnöke. A h{ború ut{n Szt{lin legszűkebb köréhez tartozik. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. A Szovjetunió fegyveres erőinek minisztere. Szt{lin hal{la ut{n (1953) a hatalomért folyó harcban Hruscsov szövetségese. A Szovjetunió Minisztertan{cs{nak elnöke, a Szovjetunió védelmi minisztere. 1957-ben V. M. Molotovot, L. M. Kaganovicsot és G. M. Malenkovot t{mogatta Hruscsov politikai vonala ellenében. 1958-ban elt{volítj{k minden posztj{ról, kiz{rj{k a politikai bizotts{gból, lefokozz{k. 1958-1964 Hruscsov, Nyikita Szergejevics 1964-1980 Koszigin, Alekszej Nyikolajevics (1904-1980) A vörös hadseregben 1919-21-ben, 1924-30-ban a szövetkezeti szektorban dolgozik. A főiskola elvégzése ut{n mérnöki és gazdas{gi vezetői posztokat tölt be. Az SZKP KB tagja 1939-től. Textilipari népbiztos, a Szovjetunió Népbiztosok Tan{cs{nak elnökhelyettese. 1946 és 1960 között (megszakít{sokkal) a Szovjetunió Minisztertan{cs{nak -[1186]-
elnökhelyettese. Az SZKP KB Politikai Bizotts{g{nak tagja. Pénzügyminiszter, könnyű- és élelmiszeri, közszükségleti cikkek ipar{nak minisztere. Az {llami tervbizotts{g elnöke. A Szovjetunió Minisztertan{cs{nak elnöke. 1964-ben t{mogatta a PB-tagok egy csoportj{nak Hruscsov elleni l{zad{s{t. A Vörös téren temették el. 1980-1985 Tyihonov, Nyikolaj Alekszandrovics (1905-1997) A műszaki tudom{nyok dohtora. Mérnökcsal{dból sz{rmazik. Gépészsegéd, vasúti technikus. A dnyepropetrovszki koh{szati főiskola elvégzése ut{n az 1930-1950-es években mérnöki és gazdas{gi vezetői beoszt{sokat tölt be. Az 1950-60-as években a koh{szati ipar felsővezetésének tagja. Az 19(0-80-as években a Szovjetunió Minisztertan{cs{ban dolgozik. A KB politikai bizotts{g{nak. tagja. 1980-85ben a Szovjetunió Minisztertan{cs{nak elnöke. 1985-1991 Rizskov, Nyikolaj Ivanovics (1929-) Gy{rigazgató, majd a Szovjetunió {llami tervbizotts{g{nak első elnökhelyettese. A KB politikai bizotts{g{nak tagja. A Szovjetunió Minisztertan{cs{nak elnöke 1985-1991-ben. tinikor Gorbacsov belekezdett a reformokba, Rizskov t{mogatta és saj{t feladat{t a „piaci szocializmus” létrehoz{s{ban l{tta, amelyhez „evolúciós úton” lehet eljutni. Végül ellenérzést v{ltott ki mind a demokrat{kból, mind a régi kommunist{kból, akik a szocialista eszmék el{rul{s{val v{dolt{k.
-[1187]-
HIVATKOZ[SOK
TISZT[ZÓ BEVEZETÉS [1] ZSE, 7. köt., 434-436. o. [2] KZSE, 2. köt., 405. o. [3] A. VORONEL: b) 1992, 82. sz., 125. o. [4] NORDEN: 1991, 79. sz. 118. o. [5] NORDEN: 1991, 79. sz. 118. o. [6] KZSE, 2. köt., 7. o. [7] BICKERMAN: a) 12. o. [8] KOESTLER: 1978, 33. sz., 99. o. [9] KUCSERSZKIJ: 1993, 88. sz., 142. o. [10] LURJE: 171. o. [11] GALKIN: 1989, 66. sz., 94-95. o. [12] S ZLIOZBERG: 1. köt., 7. o. [13] ARENDT: 1989, 26. sz., 147. o. [14] OZ: b) 1991, 66. sz., 240. o. [15] D. L EVIN: 1978, 1. sz., 56. o. [16] GALKIN: 1989, 66. sz., 88-89. o. [17] KZSE, 6. köt., 230. o. [18] S Z. S CHWARZ: 8. o. [19] S TURMAN: a) 1989, 68. sz., 148. o. [20] LIEBLER: 1995, 95. sz., 153-154. o. [21] KATZENELENBEUGEN: 1989, 64. sz., 173. o. [22] S ZVET: a) 465. o. -[1188]-
[23] KZSE, 5. köt., 323-324. o. [24] KARABCSIJEVSZKIJ: 1989, 5. sz., 111-112. o. [25] OZSE, 1. köt., 5. o. [26] KZSE, 5. köt., 49. o. [27] Great Jewish Speeches Throughout History: 70. o. [28] OZ: a) 1978, 1. sz., 30. o. [29] BULGAKOV : a) 66., 93-94. o. [30] OZ: b) 1991, 66. sz., 234. o. [31] OZ: a) 1978, 1. sz., 29-30. o. [32] BICKERMAN: a) 101. o. [33] BERGYAJEV : a) 74. o. [34] G ERSENZON: 1981, 19. sz., 106. o. [35] NORDEN: 1991, 79. sz. 119. o. [36] MÜLLER: 1990, 73. sz., 96. o. [37] S ARTRE: 1991, 7. sz., 151. o. [38] M ELIHOV : 14. o. [39] BICKERMAN: a) 64. o. [40] LANDAU: 103. o. [41] ZSABOTYINSZKIJ: a) 249. o.; ZSABOTYINSZKIJ: Védőbeszéd helyett. 205. o. [42] ETHERMAN: a) 1988, 61. sz., 98. o.; ld. még: A. VORONEL: a) 1978, 2. sz., 193. o.; V. M ENICKEL: 1978, 3. sz., 181. o. [43] BERGYAJEV : a) 82-83. o. [44] S ZOLOVJOV : 5. köt., 13., 16. o. [45] S TEINSALZ: 1975, 1. sz., 139., 140. o. [46] WARTBURG: 1986, 47. sz., 220. o. [47] S TEINSALZ: 1975, 1. sz., 141., 142. o. -[1189]-
[48] G ERSENZON: 1981, 19. sz., 106., 107., 108. o. [49] ETTINGER: a) 1987, 55. sz., 208. o. [50] VAJMAN: 1979, 7. sz., 150. o. [51] S ZLIOZBERG: 3. köt., 309-310. o. [52] OZ: b) 1991, 66. sz., 242-243. o. [53] G ERSENZON: 1981, 19. sz., 114-116. old. [54] Dosztojevszkij: 1877. m{rc., 3. fejezet, 83. o. [55] ZSE, 14. köt., 405. o. [56] M ENDZSERICKIJ: 1992, 80. sz., 152., 164. o. [57] Levélt{r: F. 5802, op. 1., 31. levélt{ri egység, 419-420. o. [58] BERGYAJEV : b) 4-5. o. [59] N. S ZTRUVE: 6. o. 527 [60] BULGAKOV : b) 7-8. o. [61] S ZAMORODNICKIJ: 1980, 15. sz., 137. o. [62] CIRJULNYIKOV : a) 1984, 77. sz., 144. o. [63] A. VORONEL: c) 1981, 20. sz., 123. o. [64] S ZAMORODNICKIJ: 1980, 15. sz., 145. o. [65] VISSZE: 1991, 77. sz., 111. o. [66] A. VORONEL: d) 1991, 74. sz., 141. o. [67] S ZEGRE: 1978, 3. sz., 142. o. [68] D. L EVIN: 1978, 1. sz., 53. o. [69] ELDAD: a) 1984, 76. sz., 140., 147. o. [70] A. VORONEL: d) 1991, 74. sz., 146-147. o. [71] CIRJULNYIKOV : a) 1984, 77. sz., 149., 152., 154-155. o. [72] KUCSERSZKIJ: 1993, 88. sz., 136. o. [73] S CSARANSZKIJ: 1986, 49. sz., 112. o. [74] BICKERMAN: b) 13. o. -[1190]-
[75] IM, 1976, 11. sz., 192. o. [76] ZWEIG: 1976, 11. sz., 193-195. o. [77] BROD: 1976, 11. sz., 200-202. o. [78] NUDELMAN: a) 1978, 3. sz., 192. o. [79] A. VORONEL: e) 1985, 40. sz., 126. o. [80] MARGOLINA: a) 151. o. [81] ELDAD: a) 1984, 76. sz., 147. o. [82] N. VORONEL: a) 1982, 24. sz., 118. o. [83] A. VORONEL: f) 63. o. [84] A. VORONEL: g) 1992, 80. sz., 204. o. 1. FEJEZET [1] Recs, 1917, m{rc. 7., 2. o. [2] Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{rc. 8., 5. o. [3] Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{rc. 10., 6. o. [4] KZSE, 7. köt., 377. o. [5] Recs, 1917. m{rc. 9., 4. o.; m{rc. 10., 5. o. stb. [6] Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{rc. 9., 2. o. [7] Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{rc. 9., 2. o. [8] KZSE, 7. köt., 377. o. [9] S ZLIOZBERG: 3. köt., 360. o. [10] KZSE, 7. köt., 377. o. [11] Recs, 1917. rn{rc. 25., 6. o. [12] Recs, 1917. rn{rc. 25., 6. o. [13] VINAVER: 92. o. [14] Russzkaja volja, 1917. m{rc. 29., 5. o. [15] S ZLIOZBERG: 3. köt., 360. o. [16] B. ORLOV : a) 1988, 60. sz., 157. o. -[1191]-
[17] Recs, 1917. m{rc. 17., 5. o. [18+ A c{ri rezsim buk{sa: az 1917-ben az ideiglenes korm{ny rendkívüli nyomozati bizotts{g{n{l felvett kihallgat{si és vallom{si jegyzőkönyvek gyorsír{sos besz{molói. Leningr{d: GIZ, 1924, 1. köt., 119-121., 429. o. [19] Russzkaja volja, 1917. {pr. 21., 4. o. [20] Izvesztyija, 1917. m{rc. 6., 4. o. [21] Izvesztyija, 1917. m{rc. 6., 2. o. [22] Pl. Birzsevije vedomosztyi, 1917. {pr. 8. és 12.; Russzkaja volja, 1917. {pr. 9.; Izvesztyija, 1917. {pr. 15. és 28. stb. [23] ZSE, 15. köt., 281-284. o. [24] Izvesztyija, 1917. m{rc. 26., 2. o. [25] Russzkaja volja, 1917. {pr. 15., 4. o. [26] Birzsevije vedomosztyi, 1917. {pr. 23., 3. o. [27] Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{j. 19., 1. o. [28] Gyeny, 1917. m{j. 10. [29] Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{rc. 11., 2. o. [30] Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{rc. 10., 6. o. [31] Recs, 1917. m{rc. 10., 3. o. [32] Encyclopaedia Judaica, Jerusalem: Keter Publishing House, 1971, 14. kiad{s, 961. o. [33] ARONSZON: a) 13-14. o. [34] ARONSZON: b) 133. o. [35] KZSE, 7. köt., 378. o. [36] NABOKOV : 1. köt., 15. o. [37] BALK.: 16. o. [38] Overman: 5. o. [39] ZASZLAVSZKIJ, KANTOROVICS: 1. köt., 63., 65, o. -[1192]-
[40] OZSE 2. köt., 502. o. [41] KZSE, 7. köt., 381. o. [42] LANDAU: 116. o. [43] CLAUDE ANET: 61. o. [44] S ZTANKEVICS: 86. o. 2. FEJEZET [1] Gyelo naroda, 1917. m{rc. 25., 3. o. [2] Russzkaja volja, 1917. {pr. 14., 1. o.; {pr. 20., 1. o.; Recs, 1917. {pr. 16., 1. o.; {pr. 20., 1. o. [3] Russzkaja volja, 1917. {pr. 23., 4. o. [4] Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{j. 24., 2. o. [5] Pl. Russzkaja volja, 1917. m{j. 10., 5. o.; Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{j. 9., 5. o.; jún. 1., 6. o.; Recs, 1917. júl. 29., 6. o. [6] KZSE, 7. köt., 399. o. [7] KZSE, 7. köt., 380-381. o. [8] KZSE, 7. köt., 379. o. [9] ARONSZON: c) 6. o. [10] KZSE, 7. köt., 378. o. [11] Izvesztyija, 1917. {pr. 9., 4. o. [12] KZSE, 7. köt., 378-379. o. [13] KZSE, 7. köt., 378. o. [14] Izvesztyija, 1917. szept. 15., 2. o. [15] KZSE, 6. köt., 85. o.; 7. köt., 379. o. [16] KZSE, 7. köt., 378. o. [17] Birzsevije vedomosztyi, 1917. {pr. 12., 4. o. [18] KZSE, 6. köt., 463., 464. o. [19] PASZMANYIK: a) 211. o. -[1193]-
[20] KZSE, 7. köt., 378. o. [21] KZSE, 7. köt., 379. o. [22] KZSE, 7. köt., 380-381. o. [23] KZSE, 7. köt., 379. o. [24] Recs, 1917. {pr. 27., 3. o. [25] KZSE, 7. köt., 378. o. [26] Russzkaja volja, 1917. {pr. 25., 5. o. [27] GYENYIKIN: 129-130. o. [28] KZSE, 7. köt., 379. o. [29] Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{j. 5., 2. o. [30] KZSE, 4. köt., 775. o. [31] KZSE, 5. köt., 475. o. [32] Obscseje gyelo, 1917. okt. 14., okt. 16. [33] S UTTON: 14-36. o. [34] Recs, 1917. jún. 27., 3. o.; jún. 28., 2-3. o. [35] Recs, 1917. aug. 2., 3. o. [36] Viszsij Szovjet Narodnava Hozjajsztva [37] OZSE, 1. köt., 240. 427. o.; 2. köt., 124. o.; 3. köt., 29., 179., 280. o. [38] OZSE, 1. köt., 473. o.; 3. köt., 41. o. [39] A kommunizmussal szembeni népi ellen{ll{s Oroszorsz{gban: Ural és K{ma-mente. 1917. nov.–1919. jan. Szerk.: M. BERNSTAM. P{rizs: YMCA-Press, 1982., 356. o. – Legújabb kori orosz történeti kutat{sok, 3. köt. [40] OZSE, 2. köt., 85. o.; 3. kör., 106. o. [41] OZSE, 3. köt., 224., 505. o.; 1. köt., 239. o. [42] Recs, 1917, jún. 28., 2. o. [43] Russzkaja volja, 1917. {pr. 13., 3. o. -[1194]-
[44] Russzkaja volja, 1917. {pr. 9., 3. o. [45] Birzsevije vedomosztyi, 1917. m{j. 7., 3. o. [46] ARONSZON: c) 7. o. [47] KZSE, 7. köt., 381. o. [48] KZSE, 7. köt., 381. o. [49] I. O. LEVIN: 124. o. [50] KZSE, 7. köt., 399. o. [51] ARONSZON: c) 10. o.; KZSE, 7. köt., 381. o. [52] OZSE, 3. köt., 162., 293. o. [53] ARONSZON: c) 7. o. [54] Izvesztyija, 1917. nov. 8., 5. o. [55] PASZMANYIK: b) 153-154. o. [56] Recs, 1917. júl. 28., 3. o. [57] LELEVICS: 1922, 13., 66-67. o. [58] S ZTANKEVICS: 86-87. o. [59] GYENYIKIN: 216. o. [60] S ZUHANOV : 5. könyv, 287. o. [61] Russzkaja volja, 1917. m{j. 7., 4. o. [62] Russzkaja volja, 1917. m{j. 7., 6. o. *63+ Az ideiglenes korm{ny ülésnaplói, Petrogr{d, 1917., 1. köt.: m{rc.-m{j. [pr. 6-i ülés (44. napló, 5. cikk) és {pr. 27-i ülés (64. napló, 4. cikk) [64] Recs, 1917. jún. 28., 2. o. [65] Recs, 1917. m{j. 3., 6. o. [66] NAZSIVIN: 28. o. [67] Russzkaja volja, 1917. jún. 17., esti kiad., 4. o. [68] Recs, 1917. szept. 9., 3. o. -[1195]-
[69] Recs, 1917. aug. 8., 5. o. [70] Russzkaja volja, 1917. jún. 17., 4. o. [71] NABOKOV : 1. köt., 80. o. [72] V. I. LENIN: a) 4. köt., 311. o. [73] Izvesztyija, 1917. jún. 28., 5. o. [74] Izvesztyija, 1917. jún. 30., 10. o. [75] Recs, 1917. okt. 20., 3. o. [76] Izvesztyija, 1917. okt. 26., 2. o. [77] Gyelo naroda, 1917. okt. 29., 1. o. [78] Recs, 1917. júl. 11., 3. o. [79] Recs, 1917. júl. 21., 4. o. [80] Recs, 1917. szept. 16., 3. o. [81] LANDAU: 105., 106. o. [82] PASZMANYIK: b) 245. o. [83] Recs, 1917. júl. 26., 3. o. [84] ELDAD: b) 1980, 16. sz., 120. o. [85] PASZMANYIK: b) 179-181. o. [86] Recs, 1917. aug. 16., 3. o. [87] BOGUSZLAVSZKIJ: a) 1980, 16. sz., 169. o. [88] V. I. LENIN: a) 30. köt., 231. o. [89] KZSE, 7. köt., 381. o. [90] ASZTRAHAN: 407. o. [91] ABRAMOVICS: 1. köt., 45., 46. o. [92] L. TROCKIJ: a) 2. rész, 361. o. 3. FEJEZET [1] KZSE, 7. köt., 399. o. [2] PASZMANYIK: b) 155. o. -[1196]-
[3] GRINGAUZ: 46. o. [4] KZSE, 2. köt., 312. o. [5] Izvesztyija, 1920. okt. 12., 1. o. [6] N. LENIN: 17-18. o. [7] L. S CHAPIRO: a) 164. o. [8] H EIFEC: a) 1980, 14. sz., 162. o. [9] Jevrejszkaja tribuna, 1923. szept. 7., 1. o. [10] S UB: 142. o. [11] LARIN: 260-262. o. [12] PASZMANYIK: a) 212. o. [13] TONJOROFF: 1920. szept. 10., 507. o. [14] Lityeraturnij kurjer, 1985, 11. sz., 67. o. [15] M. AGURSZKIJ: 264. o. [16] CIRJULNYIKOV : b) 1987, 96. sz., 155. o. [17] L. S CHAPIRO: a) 164-165. o. [18] M. AGURSZKIJ: 264. o. [19] Overman: 192 7., 7. o. [20] CONQUEST: 192. o. [21] Gyeny, 1917. dec. 5., 2. o. [22] MASZLOV : 2. könyv, 190. o. [23] S Z. E. TRUBECKOJ: 195-196. o. [24] Russzkaja volja, 1917. júl. 8., esti kiad{s, 4. o. [25] Bolsevikok, 1903-1916: 318. o. [26] KZSE, 5. köt., 476. o. [27] KZSE, 6. köt., 124. o. [28] OZSE, 1. köt., 267. o. -[1197]-
[29] Nyizsnyij Novgorod-i p{rtarchívum, F. 1, op. 1, 66. őrzési egység, 3., 12. stb. lapok [30] LARIN: 258. o. [31] Bolsevikok, 1903-1916: 340. o.; OZSE, 1. köt., 100-101, 376, 427, 465-466. o.; 2. köt., 51, 61, 321, 482. o.; 3. köt., 306. o. [32] OZSE, 1. köt., 160, 250, 234, 483, 502, 533. o.; 3. köt., 260. o. [33] Szibériai, t{vol-keleti vidék, in: Omszk, 1993, 5-6. sz. (m{j. –jún.), 35-37. o. [34] Izvesztyija, 1931. {pr. 7., 2. o. [35] Izvesztyija, 1928. m{rc. 6., 5. o.; OZSE, 2. köt., 295-296. o. [36] NAZSIVIN: 93. o. [37] N EGRETOV : 97., 106. o. [38] ARONSZON: C) 16. o. [39] Bolsevikok, 1903-1916: 283-284. o. [40] L. TROCKIJ: b) 101. o. [41] H EIFEC: b) 246-247, 258, 268-271. o. [42] H EIFEC: b) 355. o. [43] H EIFEC: b) 246., 378-380. o. [44] Izvesztyija, 1918. {pr. 28., 4. o. [45] LARIN: 7-8. o. (hiv.: Sz. Agurszkij 155. o.) [46] Izvesztyija, 1918. jún. 27., 4. o. [47] LARIN: 259. o. [48] N. LEVIN: 17-18. o. [49] KZSE, 4. köt., 766. o. [50] Cerkovnije vedomosztyi, 1. sz. (jan. 5.), 38. o. [51] M ENYSOJ: 1919. júl. 3. , 1. o. [52] Levélt{r: Tyihon p{tri{rka elleni vizsg{lat iratai. 2000., dok. sz. 58., 600-604. o. -[1198]-
[53] Levélt{r: F. 130, op. 4, őrzési egység sz.: 94., 1. lap. – A kistan{cs 1920. szept. 2-i ülésének 546. sz{mú jegyzőkönyve [54] Levélt{r: F. 1235, op. 56, dok. sz.: 26., 43. lap [55] MASZLOV : 2. könyv, 43. old. [56] BULGAKOV : a) 76. o. [57] BULGAKOV : a) 98., 121., 124. o. [58] PASZMANYIK: b) 156. o. [59] BICKERMAN: b) 25. o. [60] BICKERMAN: a) 42. o. [61] BICKERMAN: b) 14-15. o. [62] LANDAU: 117. o. [63] PASZMANYIK: b) 156. o. [64] S UB: 143. o. [65] PASZMANYIK: b) 157. o. [66] AVINERI S.: 1990, 73. sz., 112. o. [67] S TURMAN: a) 1989, 68. sz., 149-15 0. o. [68] I. O. LEVIN: 127. o. [69] LANDAU: 109. o. [70] LINSZKIJ: 145., 146. o. [71] PASZMANYIK: a) 225. o. [72] PASZMANYIK: b) 129. o. [73] The Jewish Chronicle, 1919. m{rc. 28., 10. o. [74] Mentor, Peace, War – and Bolshevism, The Jewish Chronicle, 1919. {pr. 4., 7. o. [75] BICKERMAN: b) 34. o. [76] BICKERMAN: a) 124-125. o. [77] I. O. LEVIN: 125, 126. o. -[1199]-
[78] PODGOREC: 1985, 86. sz., 113. o. [79] S UTTON: 141-142. o. [80] TIRKOVA-WILLIAMS: a) 297-299. o. [81] OVERMAN: 22-23., 26-27. o. [82] MÜLLER: 1990, 73. sz., 96. o.; ld. még: Jevrejszkaja tribuna, 1920, 10. sz., 3. o. [83] OZSE, 1. köt., 154. o. [84] OZSE, 1. köt., 22. o. [85] POTOK: 3 7 ., 44-45. o. [86] ARONSZON: d) 133-135. o. [87] ARONSZON: d) 135-136. o. [88] KZSE, 1. köt., 560. o. [89] OZSE, 1. köt., 478. o.; 2. köt., 78. o.; 3. köt., 286. o. [90] DIMANSTEIN: 3. köt., 1. kiad., 125. o. [91] KZSE, 1. köt., 560. o. [92] BICKERMAN: b) 44. o. [93] AZBEL: 1989, 104. sz., 231. o. [94] Független munk{smozgalom 1918-ban: Iratok és anyagok. Szerk.: M. Bernstam, P{rizs: YMCA-Press, 1981, 291-293. o. Legújabbkori orosz történelmi kutat{sok, 2. (köt.) [95] OZSE, 1. köt., 135-136., 199-200. o. [96] OZSE, 1. köt., 331., 419. o.; 2. köt., 221-222., 230. o. [97] OZSE, 2. köt., 36., 51-52., 176. o. [98] S CHECHTMAN: a) 317. o. [99] S CHECHTMAN: a) 315. o. [100] H EPSTEIN: 390-392. o. [101] H EIFEC: a) 1980, 14. sz., 162. n. -[1200]-
[102] OZSE, 2. köt., 276-277. o. [103] TIRKOVA-WILLIAMS: a) 299. o. [104] B. ORLOV : b) 1975, 2. sz.; Nyilov: 1989, 6. [105] KONYAJEV : 1995, 10. sz., 240-241, 250-252. o. [106] KLEMENTYJEV : 241-245. o. [107] LANDAU: 110. o. [108] AZBEL: 1989, 104. sz., 192-196., 199., 203., 209., 223., 225-226. o. [109] MANDEL: 200. o. [110] LANDAU: 111-112.0. [111] BICKERMAN: b) 22. o. [112] PASZMANYIK: a) 212. o. [113] PASZMANYIK: h) 200. o. [114] PASZMANYIK: b) I 5 7. o. [115] S TURMAN: b) 357. o. [116] PASZMANYIK: b) 1 I. o. [117] MARGOLINA: a) 99-100. o. [118] I. O. LEVIN: 123. o. [119] PASZMANYIK: b) 198. o. [120] S INGARJOVA: 66-68. o. 4. FEJEZET [1] LANDAU: 117. o. [2] S OROKIN: 267. o. [3] KZSE, 1. köt., 686. o. [4] ABRAMOVICS: 1. köt., 45-61. o. [5] OZSE, 3. köt., 285. o. [6] OZSE, 1. köt., 122., 340., 404., 515.; 2. köt., 120., 126., 434., 511. o. [7] OZSE, 3. köt., 61., 278., 305., 503. o. -[1201]-
[8] OZSE, 1. köt., 144.; 2. köt., 354., 388-389. o. [9] Vörös koz{ks{g [10] V. V. S ULGIN: a) 145. o. [11] V. V. S ULGIN: a) 157. o. [12] MIRSZKIJ: a) 1924. febr. 1., 3. o. [13] M ELGUNOV : 43., 48., 70-71., 72-73. o. [14] M ELGUNOV : 50., 99., 100., 105., 109., 113. o. [15] Columbia University, New York, Trotsky's Archive, bMs Russ 13 T-160, ügyirat: („9. sz. p{rtlevelezés 1919-ből”), 9. o. [16] KRICSEVSZKIJ: 321., 344. o. [17] KRICSEVSZKIJ: 327-329. o. [18] OZSE, 1. köt., 106., 124., 223., 288.; 2. köt., 22., 176., 302., 350., 393.; 3. köt., 374., 473. o. [19] MASZLOV : 2. könyv, 193. o. [20] N EGRETOV : 1$1-1$4., 2 3 2-236. o. [21] LANDAU: 117-118. o. [22] MASZLOV : 196. o. [23] OZSE, 2. köt., 388-389. o. [24] V. V. S ULGIN: b) 313-318. o. [25+ Csekista a Csek{ról (A déloroszorsz{gi különleges vizsg{lóbizotts{g levélt{r{ból), in: Idegenek oldal{n 9. köt., 111-141. o. [26] REMIZOV : 376-377. o. [27] V. V. S ULGIN: a) 95-96. o. [28] MASZLOV : 44. o. [29] LJUBARSZKI: 1990, 109. sz., 134 0. [30] OZS, 6-7. o. [31] LANDAU: 100. o. -[1202]-
[32] S ZTYEKLOV : 1920. m{j. 18. 1. o. [33] LARIN: 31. o. [34] KZSE, 6. köt., 646. o.; 1. köt., 326. o. [35] MÜLLER: 1990, 73. sz., 96., 99-100. o. [36] KZSE, 4. köt., 733-734. o. [37] MÜLLER: 1990, 73. sz., 99. o. [38] MÜLLER: 1990, 73. sz., 100-101. o. [39] LANDAU: 115. o. [40] S CHECHTMAN: b) 22. o. [41] S CHECHTMAN: b) 29., 30., 35. o. [42] V. I. LENIN: a) 30. köt., 346. o. [43] S CHECHTMAN: b) 33-34. o. [44] S CHECHTMAN: b) 35-3 7. o. [45] KZSE, 4. köt., 256. o. [46] OZSE, 1. köt., 407. o. [47] I. M. TROCKIJ: 59. o. [48] I. M. TROCKIJ: 62. o. [49] I. M. TROCKIJ: 62. o. [50] PASZMANYIK: a) 211. o. [51] BICKERMAN: a) 66-67. o. [52] KZSE, 6. köt., 570. o. [53] BICKERMAN: b) 65. o. [54] MASZLOV : 25., 26. o. [55] LARIN: 40., 41. o. [56] MASZLOV : 40. o. [57] MÜLLER: 1990, 73. sz., 97. o. [58] LITVINOV : 1983, 28. sz., 191-206. o. -[1203]-
[59] KZSE, 6. köt., 574. o. [60] Zsidópogromok, 1918-1921 [61] Zsidópogromok, 1918-1921, 73-74. o. [62] KZSE, 7. köt., 403. o. [63] PASZMANYIK: b) 169. o. [64] POLNER: 274. o. [65] PASZMANYIK: b) 176-177. o. [66] KZSE, 7. köt., 403. o. [67] KOSZTIRCSENKO: 56-57. o. [68] PASZMANYIK: a) 216. o. [69] KOSZTIRCSENKO: 56. o. [70] PASZMANYIK: b) 185. o. [71] A. VON LAMPE T[BORNOK: 1981, 3. sz., 38-39. o. ({tvéve: Russzkij kolokol, 1929, 6-7. sz.) [72] KZSE, 6. köt., 572. o. [73] V. V. S ULGIN: a) 97-98. o. [74] BICKERMAN: b) 64. o. [75] V. V. S ULGIN: a) 86. o. [76] PASZMANYIK: b) 186-187. o. [77] BICKERMAN: b) 65-66. o. [78] PASZMANYIK: b) 173-174. o. [79] KZSE, 6. köt., 572-574. o. [80] LINSZKIJ: 149-151. o. [81] PASZMANYIK: b) 183. o. [82] V. V. S ULGIN: a) 55., 81., 82. o. [83] LINSZKIJ: 157., 160-161. o. [84] PASZMANYIK: b) 181., 187. o. -[1204]-
[85] I. O. LEVIN: 136. o. [86] BICKERMAN: b) 51., 82. o. [87] PASZMANYIK: b) 181. o. [88] KZSE, 4. köt., 598. o. [89] COHEN: 56., 57. o. [90] GR. N. TRUBECKOJ HERCEG: 202. o. [91] LARIN: 38. n. [92] Zsidópogromok, 1918-1921: 74. o. [93] NSZE, 24. köt., 148. o. [94] KZSE, 6. köt., 569. o. [95] KOSZTIRCSENKO: 56. o. [96] S CHECHTMAN: a) 321. o.; KZSE, 6. köt., 85. o.; 1. köt., 560. o. [97] I. O. LEVIN: 134. o. [98] KZSE, 6. köt., 570., 574. o. [99] BICKERMAN: b) 63. o. [100] MASZLOV : 26. o. [101] S Z. M. S CHWARZ: b) 14. o. [102] LINSZKIJ: 147., 148., 149. n. [103] BICKERMAN: b) 58-60. o. 5. FEJEZET [1] KZSE 8. köt., 294. o. [2] PARKS: 44. o. [3] HORUV D.: 1. (6.) köt., 352. o. [4] G. S ZTRUVE: 24. o. [5] S ZEDIH: 426-427. o [6] S ZEDIH: 426. o. [7] Zsidók az orosz emigr{ció kultúr{j{ban -[1205]-
[8] GUL: 99. o. [9] OSZORGIN: 1. köt., 15-17. o [10] OSZORGIN: 1. köt., 18-19. o. [11] S ZEDIH: 427. o. [12] S ZEDIH: 429., 430. o. [13] LEVITAN: 448. o. [14] S ZEDIH: 431., 432. o. [15] S ZEDIH: 431., 432-434. o. [16] V. V. S ULGIN: a) 210. o. [17] S ZEDIH: 432., 434. o. [18] S ZEDIH: 435-436. o. [19] KZSE, 9. köt., 2 S 3. o. [20] GUL: 100. o. [21] G. S ZTRUVE: 230. n. [22] KZSE, 9. köt., 255. o. [23] S ZEDIH: 443. o. [24] S ZEDIH: 432. o. [25] MASZLOV : 2. könyv, 37. o. [26] MIRSZKIJ: a) 1924. febr. 1. 3. o. [27] LITOVCEV : 1928, m{j. 29. 2. o. [28] PASZMANYIK: b) 9. o. [29] PASZMANYIK: b) 9. o. [30] BICKERMAN: b) 11-12. o. [31+ Minden orsz{g zsidóihoz!, in: OZS, 6. o. [32] BATAULT: Le problème juif [33] PASZMANYIK: b) 15-16., 95. o. [34] BELLOC: The jews -[1206]-
[35] PASZMANYIK: b) 16., 78. o. [36] PASZMANYIK: b) 11-13. o. [37] M. AGURSZKIJ: 195. o. [38] KOHN: 24. o. [39] KZSE, 6. köt., 846. o. [40] Ezt az inform{ciót V. L. Burcev 1934-ben kapta K. I. Globacsov t{bornoktól, aki 1915 febru{rja és 1917 m{rciusa között Péterv{rott a védelmi hivatal vezetője volt, és 1938-ban P{rizsban közzétette a „Jegyzőkönyvek”-ről írott kutat{si anyag{ban. Id.: BURCEV V. L.: Provok{torokat üldözve. „Sion bölcseinek jegyzőkönyvei” bizonyított hamisít{s. Ju. V. Davidov előszav{val; L. G. Aronov megj. M., 1991. [41] KZSE, 6. köt., 847. o. [42] KZSE, 6. köt., 847. o. [43] KZSE, 8. köt., 848. o. [44] KARTASOV : 110-115. o. [45] GYELEVSZKIJ: a) [46] Levélt{r: F. 5802, op. 1. őrzési egység sz. 31, 417-421. o. – V. L. Burcev nem hozta le A. V. Kartasov előszav{t 1938-ban kiadott könyvében, de megőrizte iratai között. Ennek az előszónak a létezéséről az al{bbi cikkből szereztünk tudom{st: O. Budnyickij: A „zsidó-kérdés” az 1920-1930-as évek emigr{ns publicisztik{j{ban, in: A zsidók és az orosz forradalom [47] GAR: 95. o. *48+ Minden orsz{g zsidóihoz! In: OZS, 6. o. [49] BICKERMAN: b) 87-89. o. [50] PASZMANYIK: a) 219. o. [51] BICKERMAN: b) 84, 89. o. [52] KZSE, 7. köt., 890. o. [53] BICKERMAN: b) 40. o. -[1207]-
[54] BICKERMAN: b) 12. o. [55] BICKERMAN: b) 47., 48., 72. o. [56] GYELEVSZKIJ: b) 1922. szept. 19. 2. o. [57] PASZMANYIK: a) 221. o. [58] RIKLIN: 1928. m{rc. 16. 5. o. [59] Poszlednyije novosztyi, 1936. aug. 13., 2. o. [60] IVANOVICS: a) 53. o. [61] BICKERMAN: b) 23-24. o. [62] BICKERMAN: b) 54-55. o. [63] PASZMANYIK: b) 7., 14. o. [64] LINSZKIJ: 141., 144-145. o. [65] I. O. LEVIN: 124. o. [66] BICKERMAN: b) 24. o. [67] PASZMANYIK: a) 215. o. *68+ Minden orsz{g zsidóihoz! In: OZS, 5. o. [69] Minden orsz{g zsidóihoz! In: OZS, 7-8. o. [70] LANDAU: 100. o. [71] LANDAU: 104. o. *72+ Minden orsz{g zsidóihoz! In: OZS, 6. o. [73] LANDAU: 118. o. [74] PASZMANYIK: a) 225. o. [75] GYELEVSZKIJ: b) 1922. szept. 19. 3. o. [76] BICKERMAN: b) 78. o. [77] BICKERMAN: 52., 53-54. o. [78] LINSZKIJ: 149. o. [79] BICKERMAN: b) 92. o. [80] MANDEL: 202. o. -[1208]-
[81] LINSZKIJ: 153., 154. o. [82] PASZMANYIK: a) 227-228. o. [83] BICKERMAN: b) 93. o. [84] PASZMANYIK: a) 217-218. o. *85+ G. A. Landau letartóztat{s{ról és hal{l{ról szóló adatok az al{bbi cikkből sz{rmaznak: V. H ESSEN: 1993. 2. köt., 543. o. [86] S ZTYEPUN: 1. köt., 301. o. [87] MANDEL: 204. o. [88] PASZMANYIK: a) 210. o. [89] PASZMANYIK: a) 212., 213. o. [90] LINSZKIJ: 152. o. [91] BICKERMAN: b) 74-75. o. [92] PASZMANYIK: a) 226. o. [93] PASZMANYIK: a) 226. o. [94] KULISER: 1923, {pr. 6. 3-4. o. [95] MIRSZKIJ: b) 1924. {pr. 7. 2. o. [96] POZNER: a) uo., 1-2. o. [97] S. MARKIS: b) 1984, 38. sz., 218. o. [98] BICKERMAN: a) 2 5. o. [99] MILJUKOV : 1922. szept. 1. 1-2. o. [100] MILJUKOV : 1922. szept. 1. 1-2. o. [101] Poszlednyije novosztyi, 1927. okt. 14., 2. o.; okt. 19., 1-2. o. [102] Izvesztyija, 1927. okt. 21., 3. o. [103] Izvesztyija, 1927. okt. 22., 1. o. [104] Izvesztyija, 1927. okt. 23., 1. o. [105] Poszlednyije novosztyi, 1927. okt. 25., 2. o.; okt. 26., 1. o. [106] OZSE 2. köt., 59. o. -[1209]-
[107] Poszlednyije novosztyi, 1927. okt. 2 3 ., 1. o. [108] V. V. S ULGIN: a) 156. o. [109] Poszlednyije novosztyi, 1928. m{j. 29. [110] LITOVCEV : 1928. m{j. 29. 2. o. [111] V. V. S ULGIN: a) 11. o. [112] GINZBURG: 33. o. [113+ Előszó, in: ZSV-1, 7. o. 6. FEJEZET [1] POPOVSZKIJ: 7. o. [2] LVOV : a) 1981. nov. 28.–dec. 4. 82. sz., 4. o. [3] KZSE 1 köt., 235. o. [4] KZSE 5. köt., 477-478. o. [5] LARIN: 58-60. o. [6] M. AGURSZKIJ: 265. o. [7] KZSE, 1. köt., 326. o. [8] LARIN: 63-64., 74. o. [9] Izvesztyija, 1927. dec. 11., 1. o. [10] S Z. M. S CHWARZ: b) 44-46., 48-49. o. [hivatkozik: L. S INGER: Az ORT KB egyesített statisztikai és gazdas{gi bizotts{g{nak anyagai és kutat{sai. Moszkva, 1927, 1. kiadv{ny: A Szovjetunió zsidó lakoss{ga (statisztikai és gazdas{gi szemle). Moszkva, Leningr{d: Szocegiz, 1932.] [11] BICKERMAN: b) 116. o. [12] S Z. M. S CHWARZ: b) 7., 17., 25., 29., 39. o. [13] KZSE, 8. köt., 161-162. o. [14] BICKERMAN: b) 22-23. o. [15] KZSE, 8. köt., 186. o. [16] ARONSZON: d) 137. o. -[1210]-
[17] OZSE. 2. köt., 218. o. [18] BUHARIN: 1927. febr. 2. 4. o. [19] LARIN: 86. o. [20] LARIN: 124-125. o. (hivatkozik Kljucsnyikov felszólal{s{nak gyorsír{sos jegyzőkönyvére, és megjegyzi, hogy a felszólal{s egy részét a Rabocsaja Moszkva 1926. dec. 7-i sz{ma hozza le) [21] LARIN: 127. o. [22] M. AGURSZKIJ: 223. o. [23] FEDOTOV : 57.0. [24] S IMON: 50. o. [25] V. I. Vernadszkij I. I. Petrunkevicshez írott, 1927. jún. 14-én kelt levele. In: Novij mir, 1989, 12. sz., 219. o. [26] LARIN: 61-63., 86. o. [27] LARIN: 259. o. [28] J E. Sz.: 1923. aug. 21. S. o. [29] M. AGURSZKIJ: 264. o. [30] S CHITZ: 202. o. [31] Jevrejszkaja tribuna, 164. sz. [32] LARIN: 257., 268. o. [33] J E. Sz.: 1923. aug. 21. 5. o. [34] M. AGURSZKIJ: 303. o. [35] LARIN: 258. o. [36] M. AGURSZKIJ: 238-239. o. [37] Izvesztyija, 1922. m{j. 17., 4. o. [38] Bolsevikok, 1903-1916: 316. o. [39] KRICSEVSZKIJ: 330-336. o. [40] KRICSEVSZKIJ: 340., 344-345. o. -[1211]-
[41] OZSE, 3. köt., 178. o. [42] OZSE, 1. köt., 21. o. [43] Izvesztyija, 1927. dec. 18., 1., 3., 4. o. [44] OZSE, 3. köt., 115-116., 286., 374., 394., 414. o. [45] AZBEL: 204-205. o. [46] L. S CHAPIRO: a) 165. o. [47] ZARUBEZSNIJ: 1989, febr. (263. sz.) 24-28. o. [48] ABRAMOVICS: 1. köt. [49] ARAD: a) 96. o. *50+ Többek között erről is, l{sd: PASZMANYIK: b) 148. o. [51] OZSE, 2. köt., 499-500. o., 3. köt., 273., 422. o. [52] Izvesztyija, 1927. dec. 22., 1. o. [53] IPATIEFF: 377. o. [54] S OLOMON: 2. rész [55] IPATIEFF: 377. o. [56] Jevrejszkaja tribuna, 1922. júl. 6. (130. sz.), 6. o. [57] ZARUBEZSNIJ: 1989, febr. (263. sz.) 26-27. o. [58] Izvesztyija, 1927. aug. 25., 2. o. [59] OZSE, 1. köt., 331. o. [60] OZSE, 1. köt., 105., 536., 538. o., 2. köt., 256. o. [61] OZSE, 3. köt., 311-312. o. [62] OZSE, 3. köt., 302. o. [63] OZSE, 1. köt., 197-198., 234., 275-276. o., 2. köt., 18., 140., 518. o., 3. köt., 260. o. [64] Izvesztyija, 1927. nov. 27., 4. o. [65] OZSE, 3. köt., 383. o. [66] BRUCKUSZ: a) 36. könyv, 519-521. o. -[1212]-
[67] LARIN: 73. o. [68] POMERANZ: a) 1980, 6. sz., 52-53., 68. o. [69] MIRSZKIJ: a) 1924, 58. sz., 3. o. [70] IVANOVICS: a) 47. o. [71] H EIFEC: c) 43. o. [72] H EIFEC: c) 44-45. o. [73] BOGUSZLAVSZKIJ: a) 1980, 16. sz., 174. o. [74] RUTHMAN: a) 1974, 2. sz., 7. o. [75] M. AGURSZKIJ: 150. o. *76+ Minden orsz{g zsidóihoz! In: OZS, 7. o. [77] BICKERMAN: a) 70. o. [78] LURJE: 8. o. [79] KUSZKOVA: 1922. okt. 19. (144. sz.), 1-2. o. [80] MASZLOV : 2. könyv, 41. o. [81] MASZLOV : 2. könyv, 41., 42., 43., 155., 176-177. o. [82] MASZLOV : 2. könyv, 42., 44–45. o. [83] PASZMANYIK: b) 198-199. o. [84] PASZMANYIK: b) 198., 200. o. [85] LANDAU: 101. o. [86] PASZMANYIK: a) 217. o. [87] KOZAKOV : F. 1. E-60, 1. o. [88] V. V. S ULGIN: a) 41-43. o. [89] LARIN: 254. o. [90] RIMSZKIJ: 1923. szept. 7. (170. sz.), 3. o. [91] LARIN: 240-244. o. [92] LARIN: 244. o. [93] LARIN: 47. o. -[1213]-
[94] LARIN: 35., 86., 102., 108-110., 120. o. [95] LARIN: 121., 134., 135. o. [96] LARIN: 144., 145., 148-149. o. [97] LARIN: 238-240., 244-245., 247., 248. o. [98] S Z. M. S CHWARZ: b) 8., 39. o. [99] ALEKSZANDROVA: 290. o. [100] S Z. M. S CHWARZ: b) 83-84. o. [101] L. S Z.: 1928. m{j. 17., 4. o. [102] LARIN: 9., 119-120., 269-270., 276-277., 280-282. o. [103] LARIN: 27., 45-46., 106., 116., 252., 254., 255., 257. o. [104] LARIN: 138., 283., 288. o. [105] LARIN: 259., 278. o. [106] S Z. M. S CHWARZ: b) 72-73. o. [107] S Z. M. S CHWARZ: b) 32. o. [108] S Z. M. S CHWARZ: b) 88-89. o. [109] S Z. M. S CHWARZ: b) 90-91. o. [110] LANDAU: 101. o. [111] S Z. M. S CHWARZ: b) 7 3., 74. o. [112+ NEP és a zsidók. In: Jevrejszkaja tribuna, 1923. szept. 21. (171. sz.), 3-4. o. [113] KZSE, 8. köt., 170., 171. o. [114] KZSE, 8. köt., 186. o. [115] LARIN: 75., 77-80., 107. o. [116] ARONSZON: d) 137. o. [117] LARIN: 121-122. o. [118] ETTINGER: h) 1970, 5. sz., 38-39. o. [119] Izvesztyija, 1928. {prilis 22., 7. o. -[1214]-
[120] KZSE, 8. köt., 187. o. [121] KZSE, 8. köt., 161. o. [122] KZSE, 8. köt., 188. n. [123] ARONSZON: d) 136. o. [124] NEP és a zsidók. In: Jevrejszkaja tribuna, 1923. szept. 21. (171. sz.), 3-4. o. [125] S IMON: 22., 159., 192., 217., 237. o. [126] BRUCKUSZ: 36. könyv; 511-512. o. [127] BRUCKUSZ: 36. könyv; 513-518. o. [128] PASZMANYIK: b) 198., 194., 195. o. [129] V. I. LENIN: a) 32. köt., 201. o. [130] S UTTON: 64-66., 193. o. [131] V. I. LENIN: b) 53. köt., 267. o. [132] BRUCKUSZ: 36. könyv, 525. o. [133] BRUCKUSZ: 36. könyv, 529-526. o. [134] LARIN: 293., 297-298. n. [135] P. S ZTRUVE: 1925. okt. 25. (145. sz.), 1. o. [136] Rul, 1925 . okt. 1. (1469. sz.), 1. o. [137] BENEGYIKTOV : 1925. nov. 6. (1699. sz.), 2. o. [138] LARIN: 295., 296., 300-302. o. [139] KZSE, 8. köt., 184. o. [140] KZSE, 8. köt., 185., 188. o. [141] KZSE, 6. köt., 139-140. o. [142] LARIN: 74., 174., 175., 308. o. [143] LARIN: 150-152., 233-234. o. [144] Izvesztyija, 1928. m{j. 1., 4. o. [145] Izvesztyija, 1927. júl. 13., 4. o. -[1215]-
[146] Izvesztyija, 1927. júl. 13., 4. o. [147] KZSE, 2. köt., 552. o., 4. köt., 599. n. [148] ARONSZON: d) 137. o. [149] LARIN: 97-98., 236. o. [150] LARIN: 206. o. [151] KZSE, 4. köt., 600. o. [152] KZSE, 2. köt., 554. o. [153] KZSE, 2. köt., 354. o. [154] ARONSZON: d) 137. o. [155] KZSE, 2. köt., 554. o. [156] Hruscsov és a Birobidzs{n-mítosz. In: Szocialisztyicseszkij vesztnyik, 1958, 7-8. sz., 142-143. o. [157] Encyclopaedia Britannica, 15. had., 1981, X. köt., 817. o. 2. oszlop [158] KZSE, 1. köt., 445-446. o. [159] LARIN: 183-184. o. [160] Hruscsov és a Birobidzs{n-mítosz. In: Szocialisztyicseszkij vesztnyik, 1958, 7-8. sz., 144. o. [161] LARIN: 188., 189. o. [162] KZSE, 1. köt., 448. o., 8. köt., 188. o. [163] LARIN: 184., 186-189. o. [164] KZSE, 8. köt., 188. o. [165] KZSE, 8. köt., 146. o. [166] KZSE, 8. köt., 165-166. o. [167] KZSE, 8. köt., 166. o. [168] KZSE, 7. köt., 947. [169] KZSE, 2. köt., 465. o. -[1216]-
[170] ARONSZON: d) 137. o. [171] KZSE, 2. köt., 465. o. [172] B. ORLOV : a) 1988, 60. sz., 161. o. [173] L. S CHAPIRO: a) 167. o. [174] Minden orsz{g zsidóihoz! In: OZS, 5. o. [175] PASZMANYIK: a) 214. o. [176] PASZMANYIK: b) 195. o. [177] KZSE, 2. köt., 439. o., OZSE, 2. köt., 432. o., B. ORLOV : a) 1988, 60. sz., 161. o. [178] S ZLUCKIJ: 241-242., 246. o. [179] KZSE, 2. köt., 422. o. [180] S Z. S CHWARZ: 407. o. [181] LARIN: 56. o. [182] KZSE, 1. köt., 326. o., 2. köt., 465. o., 6. köt., 125. n. [183] MARK: a) 2 3 5-2 3 8. o. [184] KZSE, 8. köt., 175. o. [185] KZSE, 8. köt., 177-179., OZSE, 2. köt., 195-196. o. [186] MARK: b) 324-229. o. [187] S ZLUCKIJ: 245., 247. o. [188] KZSE, 8. köt., 174., 181-182. o. [189] S ZVET: b) 366-271. o. [190] KZSE, 9. köt., 477. o. [191] KZSE, 4. köt., 616. o. [192] S ZVET: b) 273-278. o. [193] KZSE, 8. köt., 183. o. [194] LEVITYINA: a) 1984, 34. sz., 204. o. [195] S CHECHTMAN: a) 321-323. o. -[1217]-
[196] KZSE, 8. köt., 200. o. [197] KZSE, 8. köt., 201. o. [198] KZSE, 5. o., 476. o., 7. köt., 948. o. [199] H EIFEC: d) 74-79. o. [200] S CHECHTMAN: a) 324-325. o. [201] PASZMANYIK: a) 214. o. [202] KZSE, 7. köt., 948. o., S CHECHTMAN: a) 325-328. o. [203] BICKERMAN: b) 92. o. [204] BICKERMAN: b) 53. o. [205] I. O. LEVIN: 138. o. [206] LANDAU: 118. o. [207] KZSE, 8. köt., 199. o. [208] S ZLIOZBERG: 3. köt., 376. o. [209] IVANOVICS: a) 47. o. [210] Jerusalem Post, 1973. {pr. 13., 1979. okt. 7. [211] MARGOLINA: a) 106. o. [212] M. AGURSZKIJ: 114. o. [213] KZSE, 1. köt., 235. o. [214] POZNER: b) 271. o. [215] LARIN: 304. o. [216] KZSE, 8. köt., 194. o. [217+ Zsinagóg{k elleni hadj{rat Szovjet Oroszorsz{gban. In: Jevrejszkaja tribuna, 1922. {pr. 21. (120. sz.), 7. o. [218] KZSE, 8. köt., 196. o. [219] S ZVET: c) 205-207. o. [220] KZSE, 8. köt., 194. o. [221] KZSE, 8. köt., 195. o. -[1218]-
[222] S ZVET: c) 209. o. [223] KZSE, 4. köt., 257. o. [224] KZSE, 8. köt., 195. o. [225] S ZVET: c) 208. o. [226] KZSE, 8. köt., 197. o. [227] KZSE, 8. köt., 198. o. [228] S ZVET: c) 208-209. o. [229] KZSE, 8. köt., 199. o. [230] LARIN: 285. o. [231] S ZLUCKIJ: 246. o. [232] Negyven negyvened: 1. köt., 13. o.; POZNER: b) 271. o. [233] POPOVSZKIJ: 1981. szept. 20-26. (84. sz.), 7. o. [234] KZSE, 4. köt., 275. o., OZSE, 3. köt., 439. o. [235] KZSE, 1. köt., 653. o. [236] KZSE, 4. köt., 276-277. o. [237] TIRKOVA-WILLIAMS: b) 1990, 111. sz., 214-215. o. [238] KZSE, 4. köt., 860-862. o. [239] KZSE, 1. köt., 547. o. [240] KZSE, 5. köt., 541-542. o.; OZSE, 2. köt., 86-87. o. [241] OZSE, 1. köt., 377. o. [242] OZSE, 2. köt., 287. o. [243] OZSE, 1. köt., 288., 409. o. [244] OZSE, 3. köt., 3 36. o. [245] M. AGURSZKIJ: 240. o. [246] M. AGURSZKIJ: 240-242., 244. o. [247] Izvesztyija, 1927. okt. 13., 2. o. [248] JAROSZLAVSZKIJ: 1927. nov. 12., 2. o. -[1219]-
[249] Izvesztyija, 1927. dec. 11., 1. o. 539 [250] Izvesztyija, 1927. dec. 22., 2-4. o., dec. 23., 4-5. o. [251] OZSE, 2. köt., 93. o., 3. köt., 497. o. [252] MARGOLINA: a) 84. o. [253] POPOVSZKIJ: 1981. szept. 20-26. (84. sz.), 7. o. [254] S ZEMASKO: 1927. aug. 20., 3. o. [255] ETTINGER: b) 1970, 5. sz., 38- 39. o. [256] Pravda, 1925. aug. 13., 3. o. [257] Negyven negyvened: 1. köt., 15. o. [258] MARGOLINA: a) 79. o. [259] A. VORONEL: f) 120. o. [260] Izvesztyija, 1930. szept. 22., 1., 3-4. o., szept. 25., 1. o. [261] S TURMAN: c) 1990, 73. sz., 126-144. o. [262] ZUNDELEVICH: 1983, 29. sz., 54. o. [263] MARGOLINA: a) 144-145. o. [264] S URMAK: 1994, 11. sz., 244. o. 7. FEJEZET [1] Izvesztyija, 1928. jan. 22., 1. o. [2] Izvesztyija, 1928. jan. 26., 3. o. [3] S UTTON: 210., 212. o. [4] S UTTON: 214., 215. o. [5] A. VORONEL: a) 1986, 50. sz., 160. o. [6] Izvesztyija, 1936. nov. 30., 2. o. [7] OZSE.: 1. köt., 527-528. o. [8] CONQUEST: 70., 73. o. [9] OZSE, 3. köt., 95. o. [10] Izvesztyija, 1930. júl. 14., 1. o. -[1220]-
[11] Izvesztyija, 1934. febr. 11., 1-2. o. [12] OZSE, 2. köt., 163. o. [13] OZSE, 3. köt., 189. o. [14] OZSE, 3. köt., 283., 344. o. [15] Izvesztyija, 1936. jan. 18., 1. o., febr. 6., 3. o. [16] OZSE, 1. köt., 394. o. [17] OZSE, 1. köt., 313. o. [18] Ld. pl. Izvesztyija, 1930. júl. 12.; 1931. m{rc. 14. és 17.; 1934. jan. 6.; 1936. jan. 10., febr. 21. [19] Izvesztyija, 1930. dec. 25., 1. o. [20] Izvesztyija, 1931. m{rc. 14., 3-4. o.; m{rc. 17., 1-2. o. [21] Izvesztyija, 1931. febr. 2., 4. o.; m{j. 30., 1. o. [22] Izvesztyija, 1936. febr. 20., 4. o. [23] OZSE, 3. köt., 497. o. [24] OZSE, 2. köt., 98., 256. o. [25] OZSE, 1. köt., 418. o. [26] OZSE, 1. köt., 483. o. [27] Ld. pl. Izvesztyija, 1931. m{j. 17., 3. o. [28] Izvesztyija, 1936. dec. 9., 1. o. [29] Izvesztyija, 1930. júl. 7., 2. o. [30] OZSE, 1. köt., 222., 387. old; 3. köt., 237., 464. o. [31] Izvesztyija, 1930. nov. 14., 2. o.; nov. 16., 4. o. [32] Izvesztyija, 1931. febr. 13., 3. o. [33] Izvesztyija, 1936. {pr. 9., 2. o. [34] Izvesztyija, 1930. nov. 5., 2. o.; nov. 11., 5. o. [35] Izvesztyija, 1936. jún. 11., 2. o. [36] Boguszlavszkij: a) 1980, 16. sz., 174. o. -[1221]-
[37] Izvesztyija, 1931. {pr. 24., 2. o. [38] Izvesztyija, 1930. m{j. 18., 1. o. [39] KZSE, 1988. 4. köt., 879. o. [40] OZSE, 3. köt., 58. o. [41] OZSE, 1. köt., 101. o. [42] ABRAMOVICS: 1. köt., 61. o. [43] OZSE, 1. köt., 63., 376., 515. o.; 2. köt., 120., 491. o.; 3. köt., 300301. o. [44] OZSE, 1. köt., 244., 350. o.; 2. köt., 78. o.; 3. köt., 179., 206-207., 493-494. o.; ABRAMOVICS: 1. köt., 62. o. [45] KRICSEVSZKIJ: 343-344. o.; Izvesztyija, 1935. nov. 27., 1. o.; nov. 29., 1. o. [46] Izvesztyija, 1935. nov. 27., 1. o.; nov. 29., 1. o. [47] CONQUEST: 187. o. [48] OZSE, 3. köt., 473. o. [49] A. ORLOV : 1982, 67. sz., 202. o. [50] OZSE, 2. köt., 62. o. [51] Izvesztyija, 1936. szept. 27., 1. o.; szept. 30., 3. o.; OZSE, 1. köt., 124. o. [52] OZSE, 2. köt., 187., 218., 432. o.; 3. köt., 358. o. [53] A. KOKURIN, N. PETROV : 1997, 6. sz., 113-116. o. [54] OZSE, 2. köt., 22., S 1-52., 3 89. o. [55] A. KOKURIN, N. PETROV : 1997, 6. sz., 118. o. [56] OZSE, 2. köt., 293. o.; 3. köt., 311. o. [57] OZSE, 1. köt., 170. o. [58] KOSZTIRCSENKO: 210. o. [59+ Kurzívval a kivégzettek nevét és kivégzésük évét jelöltük; m{s esetekben az évsz{m a letartóztat{s évét jelenti; külön tüntet-[1222]-
tük fel azokat, akik öngyilkoss{got követtek el a letartóztat{sukra v{rva és a börtönben elpusztultakat. [60] Ld. pl. PETROV , SZKORKIN, [61] S ZUDOPLATOV : 440-441. o. [62] Izvesztyija, 1992. m{j. 16., 6. o. [63] ZSIRNOV : 1990. okt. 28., 2. o. [64] CONQUEST: 797-798. 0. [65] KRICSEVSZKIJ: 343-344. o. [66] CONQUEST: 459. o. [67] MARGOLIN: 1968. aug. S. [68] CONQUEST: 427-428., 430. o. [69] Ld. pl. S ZUVENIROV [70] OZSE, 3. köt., 430. o.; ABRAMOVICS: 1. köt., 66. o.; V. KATUNCEV , I. KOTZ: 1991, 6-7. sz., 17. o. [71] OZSE, 3. köt., 82. o.; ABRAMOVICS: 1. köt., 64-66. o. [72] IVANOVICS: a) 43. o. [73] IVANOVICS: a) 44-46. o. [74] V. I. Vernadszkij I. I. Petrunkevicshez írott, 1927. június 14-én kelt levele. In: Novij mir, 1989, 12. sz., 220. o. [75] H EIFEC: e) 1989, 63. sz., 202. o. [76] MARGOLINA: a) 84. o. [77] CARINNYIK: 1984, 37. sz., 160. o. [78] Sz. M. Schwarz: b) 8., 98-99., 107-108. o. [79] New York Times, 1931. jan. 15., 9. o. [80] S ZT[LIN: 13. köt., 28. o. [81] Izvesztyija, 1936. nov. 30., 2. o. [82] POZNER: b) 260. o. -[1223]-
[83] S Z. M. S CHWARZ: b) 118. o. [84] IVANOVICS: a) 50., 51., 52. o. [85] IVANOVICS: a) 51-52. o. [86] B. ORLOV : a) 1988, 60. sz., 160. o. [87] MARGOLIN: 1968. aug. 5. [88] KZSE, 8. köt., 167. o. [89] KZSE, 8. köt., 176. o. [90] MARK: a) 239. o. [91] KZSE, 8. köt., 176., 177., 179. o. [92] OZSE, 2. köt., 58., 432. o. [93] KZSE, 8. köt., 179., 181. o. [94] MARK: b) 216. o. [95] MARK: b) 230. o. [96] KZSE, 8. köt., 182-183. o. [97] OZSE, 1. köt., 1 S., 417. o.; 2. köt., 84. o. [98] KZSE, 8. köt., 198-199. o. [99] S ZVET: c) 209. o. 541 [100] OZSE, 1. köt., 145. o.; 2. köt., 260. o. [101] Izvesztyija, 1931. júl. 19., 2. o. [102] KZSE, 8. köt., 173., 190., 193. o. [103] Izvesztyija, 1930. dec. 12., 2. o. [104] S Z. M. S CHWARZ: a) 170-171., 200. o. [105] S Z. M. S CHWARZ: a) 177-178. o. [106] S Z. M. S CHWARZ: a) 173., 180. o. [107] Izvesztyija, 1936. okt. 26., 3. o. [108] OZSE, 1. köt., 214. o. [109] S Z. M. S CHWARZ: a) 176. o. -[1224]-
[110] KZSE, 8. köt., 190. o. [111] S Z. M. S CHWARZ: a) 177. o. [112] S Z. M. S CHWARZ: a) 178., 179. o. [113] PELED: a) 1981, 17. sz., 116. o. [114] KZSE, 5. köt., 477-478. o. [115] ARONSZON: d) 137. o. [116] LARIN: 245. o. [117] KZSE, 8. köt., 190. o. [118] KZSE, 8. köt., 190. o. [119] POZNER: b) 264. o. [120] KOSZTIRCSENKO: 198. o. [121] KZSE, 8. köt., 190. o. [122] ARONSZON: d) 138. o. [123] ARONSZON: d) 140-141. o. [124] OZSE, 2. köt., 150. o. [125] S ZVET: d) 256-262. o. [126] KZSE, 2. köt., 393-394. o. [127] J ELAGIN: 340-345. o. [128] KZSE, 4. kör., 277. o. [129] KZSE, 4. kör., 275. o. [130] KZSE, 4. köt., 277-278. o. [131] KZSE, 4. köt., 116. o. [132] OZSE, 1. köt., 245-246. o. [133] KOPELEV : 56-57. o. [134] OZSE, 1. köt., 108., 238-239. o. [135] S ZUDOPLATOV : 19. n. [136] KZSE, 4. köt., 397. o. -[1225]-
[137] KZSE, 8. köt., 190-191. o. [138] MININBERG: 16. o. [139] WEISSBERG: 359-360. o. [140] KZSE, 4. köt., 660. o. [141] OZSE, 3. köt., 401. o. [142] Izvesztyija, 1931. {pr. 7., 2. o.; {pr. 11., 3. o.; {pr. 12., 4. o.; OZSE, 2. köt., 61-62. o. [143] KZSE, 8. köt., 191. o. [144] KZSE, 8. köt., 191. o. [145] S Z. M. S CHWARZ: b) 111-112., 114., 121-122. o. [146] OZSE, 1. köt., 486. o.; 2. köt., 196. o. [147] S Z. S CHWARZ: 410. o. [148] S CHEINIS: 1992., 4. sz., 15. o. [149] L. TROCKIJ: c) 1985, 87. sz., 226. o. [150] KULISHER: 259. o. [151] S Z. S CHWARZ: 33-34. o. [152] The Sentinel, Chicago, XXXXIII. évf., 13. sz., 1946. június 27., 5. o. [153] ARONSZON: d) 141. o. [154] S CHECHTMAN: c) 221-222. o. 8. FEJEZET [1] BADAS: 65-66. o. [2] LEMPORT: 1991, 113. sz., 168. o. [3] A. VORONEL: f) 28-29. o. [4] H EIFEC: c) 93. o. [5] S ÜSSMAN: 1960. m{j. 7., 3. o. [6] BERGER: 148-164. o. [7] Izvesztyija, 1933. aug. S., 1-2. o. -[1226]-
*8+ Szt{lin nevét viselő fehér-tengeri-balti-tengeri csatorna: Az építkezés története. Szerk.: M. GORKIJ, L. L. AVERBACH, Sz. G. FIRIN. (Moszkva): Isztorija Fabrik i Zavodov (üzemek és gy{rak története), 1934. *9+ Frenkelről részletesebben a „Gul{g szigetvil{g”-ban [10] MIRONOVA: 1989. {pr. 18., 1. o. [11] OZSE 1994, 1. köt., 526-527. o.; 1995, 2. köt., 27. o. [12] S ZANDLER: 22., 62-64. o. 9. FEJEZET [1] S CHECHTMAN: c) 225-226. o. [2] A. GOLDSTEIN: 89.,92. o. [3] Rescue: Inforrnation Bulletin of the Hebrew Sheltering and Immigrant Aid Society (HIAS), 1946. július-augusztus (III. köt., 7-8. sz{m, 2. old.: S Z. S CHWARZ: 45. o. [4] S Z. S CHWARZ: 55 . o. [5] KAGANOVICS: 188. o. Idézet: S Z. S CHWARZ: 45-46. o. [6] KUPOVECKIJ: 1995, 2(9). sz{m, 137., 145 ., 151. o. [7] ARAD: a) 62. o. [8] KUPOVECKIJ: 1995, 2(9). sz{m, 145. o. [9] ARAD: a) 61. o. [10] S Z. S CHWARZ: 181. o. [11] KOSZTIRCSENKO: 431. o. [12] KZSE, 4. köt., 167. o. [13] S Z. M. S CHWARZ: a) 187. o. [14] S CHECHTMAN: c) 226., 227. o. [15] ARONSZON: d) 144. o. [16] CIRJULNYIKOV : b) 1987, 96. sz{m, 151-152. o. [17] S CHECHTMAN: c) 224. o. -[1227]-
[18+ Szovjet h{torsz{g a nagy honvédő h{ború első időszak{ban: Gyűjtemény. Moszkva, 1988., 139. o. [19] S Z. S CHWARZ: 53. o. [20] MININBERG: 13. o. [21] S Z. S CHWARZ: 53. o. [22] S Z. S CHWARZ: 46., 53. o. [23] ARAD: b) 1995, 2(9). sz., 23. o. [24] S CHECHTMAN: c) 238. o. [25] S CHECHTMAN: c) 237. o. [26] I. V. Szt{lin elvt{rsnak, az {llami védelmi bizotts{g elnökének felszólal{sa a dolgozói küldöttek tan{cs{nak 1941. nov. 6-i ünnepi ülésén, in: Pravda, 1941. nov. 7., 1-2. o. [27] ARAD: b) 1995, 2(9). sz., 17. o. [28] Izvesztyija, 1942. jan. 7., 1-2. o. [29] S Z. S CHWARZ: 138-145. o. [30] ARONSZON: d) 146. o. [31] S CHWEIBISH: 1995, 2(9). sz., 47. o. [32] Pravda, 1938. nov. 18., 1. o. [33] Pravda, 1938. nov. 28., 2-3. o. [34] ARAD: b) 1995, 2 (9). sz., 15-16. o. [35] S CHWEIBISH: 1995, 2(9). sz., 47-48. o. [36] KZSE, 8. köt., 223. o. [37] KZSE, 8. köt., 49. o. [38] KOSZTIRCSENKO: 231. o. [39] KOSZTIRCSENKO: 233-235. o. [40] ARONSZON: d) 148. o. [41] S ZUDOPLATOV : 465., 470. o. -[1228]-
[42] S Z. S CHWARZ: 239. o. [43] KOSZTIRCSENKO: 237-239. o. [44] S Z. S CHWARZ: 166-170. o. [45] S UB: 145. o. [46] KRICSEVSZKIJ: 344. o. [47] S ZTALINSZKIJ: 243-245. o. [48] ARONSZON: d) 143. o. [49] ANFILOV : 1991, 6-7. sz., 31. o.; OZSE, 2. köt., 276-277. o. [50] ABRAMOVICS: 2. köt., 536-578. o. [51] ARAD: a) 93. o. [52] VISNYAK: 98. o. [53] ARONSZON: d) 143. o. [54] ABRAMOVICS: 2. köt., 548-555. o. [55] Cikkek a zsidó hősiességről [56] KOSZTIRCSENKO: 245. o. (hiv.: a kor{bbi SZKP KB mellett működő központi p{rtlevélt{r, jelenleg RGASzPI F.: 17, op.: 125, t{r. egys.: 127, 220. o.). [57] ARAD: a) 128. o. [58] MININBERG: 18., 444-445., 452., 474-475. o. [59] S Z. S CHWARZ: 154–156. o. [60] S ZTALINSZKIJ: 250. o. [61] ABRAMOVICS: 2. köt., 562. o. [62] FREILICH: 1990, 3. sz., 132. o. [63] LAZAREV : 2001, 6. sz., 167. o. [64] S Z. S CHWARZ: 154. o. [65] GLIKSMAN: 2. rész, 1947. júl., 17. o. Id.: S Z. S CHWARZ: 157. o. *66+ KZSE, 8. köt., 223. o. -[1229]-
[67] EHRLICH: 1948 októbere, 27. o. Id.: S Z. M. S CHWARZ: b) 192. o. [68] ARAD: a) 128. o. [69] S ZTALINSZKIJ: 240. o. [70] A. VORONEL: h) 1984, 34. sz., 146. o. [71] KZSE, 1. köt., 690. o.; 4. köt. 159. o. A Szovjetunió című cikkében (8. köt., 224. o.) a KZSE az al{bbi sz{mokat közli: 450 ezer zsidó a szovjet hadsereg kötelékében, és még 25-30 ezer a partiz{ncsapatokban. [72] ARAD: a) 102. o. [73] ARAD: a) 86. o. [74] KZSE, 8. köt., 441. o. [75] ARAD: a) 98-102. o. [76+ Mondjuk úgy, hogy azt gondoljuk, hogy a „keletiek” létsz{ma, akiket még a németek bejövetele előtt mozgósítottak, valam ivel kisebb volt, viszont a katonai szolg{latukat teljesítőknek a Szovjetunió lakoss{g{hoz viszonyított {tlagos ar{nya valamivel magasabb Arad J. sz{mít{sain{l. *77+ A jelenleg is megjelenő Katonai Enciklopédi{ban majdhogynem először jelentek meg adatok a nagy honvédő h{ború idején mozgósítottak létsz{m{ról – 30 millió. Ld. (Katonai Enciklopédia): 8 kötetben. Moszkva: Vojenizdat, 2001. 5. köt., 182. o. [78] KZSE, 7. köt., 385. o. [79] KZSE, 1. köt., 686. o. [80] KZSE, 1. köt., 686-687. o. [81] ARAD: a) 118. o. [82] ABRAMOVICS: 2. köt., 531-532. o. [83] KZSE, 8. köt., 232. o. [84] ARAD: a) 96. o. [85] ARAD: 126. o. -[1230]-
[86] JU. KOLKER: 1987, 5. sz., 138. o. [87] CSERTOK: Russzkaja miszl, 1992. m{j. 1., 18. o. [88] M. GOLDSTEIN: 1968. aug. 1., 10. o. [89] OZSE, 1. köt., 296-297. o. [90] ARTYEMJEV : 58-59. o. [91] KZSE, 8. köt., 1051. o.; S ZUDOPLATOV : 217-228. o. [92] KZSE, S. köt., 83. o.; Cikkek a zsidó hősiességről, 1. köt., 405430. o. [93] OZSE, 3. köt., 383. o. [94] KAGAN: 1990 novembere – 1991 janu{rja, 74. sz., 252. o. (Recenzió: D EGEN művére) [95] KAGAN: 1990 novembere – 1991 janu{rja, 74. sz., 252. o. (Recenzió: D EGEN művére) [96] LURJE: 77. o. [97] ALEKSZANDROVA: 297. o. [98] S Z. M. S CHWARZ: b) 197. o. [99] S Z. S CHWARZ: 6. o. [100] KOSZTIRCSENKO: 242. o. [101] S Z. Schwarz: 157. o. [102] GLIKSMAN: 2. rész, 1947. júl., 6. o. Id.: S Z. S CHWARZ: 157. o. [103] S Z. M. S CHWARZ: b) 191. o. [104] EHRLICH: 1948 októbere, 9. o. Id.: S Z. M. S CHWARZ: b) 192. o. [105] EHRLICH: 1948 októbere, 26. o. Id.: S Z. M. S CHWARZ: b) 194. o. [106] GLIKSMAN: 17. o. Id.: S Z. S CHWARZ: 159. o. [107] GLIKSMAN: 15. o. Id.: S Z. S CHWARZ: 159. o. [108] S Z. S CHWARZ: 157. o. [109] S Z. S CHWARZ: 158. o. -[1231]-
[110] Bulletin of the Rescue Committee of the Jewish Agency for Palestine. 1945. m{rcius, 2-3. o. Id.: S Z. S CHWARZ: 160. o. [111] S Z. S CHWARZ: 184. o. [112] L. S CHAPIRO: b) 359. o. [113] Trial of the major War Criminals before the International Military Tribunal, Nuremberg. 14. November 1945 – 1 October 1946. Nürnberg, 1949, 38. sz., 292-293. o. Iratsz.: 102-R. Id.: Sz. Schwarz: 101. o. [114] S Z. S CHWARZ: 88. o. [115] Trial of the major War Criminals..., 37. sz., 672-683. o. Iratsz.: 180-L. Id.: S Z. S CHWARZ: 89. o. [116] GAR: 97. o. [117] KZSE, 8. köt., 218. o. [118] Trial of the major War Criminals..., 37. sz., 672-683. o. Iratsz.: 180-L. Id.: S Z. S CHWARZ: 89-90. o. [119] KZSE, 8. köt., 218. o. [120] KZSE, 8. köt., 218. o. [121] Trial of the major War Criminals..., 37. sz., 672-683. o. hatsz.: 180-L. Id.: S Z. S CHWARZ: 90. o. [122] KZSE, 8. köt., 218. o. [123] Trial of the major War Criminals..., 37. sz., 672-683. o. hatsz.: 180-L. Id.: S Z. S CHWARZ: 89-90. o. [124+ A szovjet zsidók elpusztít{sa a német megsz{ll{s idején (19411944): Dokumentumok és anyagok gyűjteménye. ARAD J. szerk., Jeruzs{lem: Jad Va-Sem, 1991, 12. o. [125] Trial of the major War Criminals..., 37. sz., 672-683. o. hatsz.: 180-L. Id.: S Z. S CHWARZ: 91-92. o. [126] KZSE, 8. köt., 218. o. [127] S Z. M. S CHWARZ: b) 134-135. o. [128] S Z. M. S CHWARZ: b) 132. o. -[1232]-
[129] S Z. M. S CHWARZ: b) 93. o. [130] S CHECHTMAN: c) 235-236. o. [131] WEISS: 1995, 2(9). sz., 106. o. [132] WEISS: 1995, 2(9). sz., 105-106., 107. o. [133] WEISS: 1995, 2(9). sz., 106-107. o. [134] S Z. S CHWARZ: 98., 101. o. [135] KZSE, 8. köt., 218. o. [136] S Z. S CHWARZ: 99. o. [137] A. GOLDSTEIN: 74. o. [138] S Z. S CHWARZ: 102. o. [139] S Z. S CHWARZ: 74., 90. o. [140] A szovjet zsidók elpusztít{sa a német megsz{ll{s idején 4. o. [141] S Z. S CHWARZ: 65. o. [142] S CHECHTMAN: c) 229. o. [143] KZSE, 8. köt., 218. o. [144] Forr{sról forr{sra a sz{mok valamelyest különböznek. Ezeknek a pusztít{soknak a statisztik{j{t valószínűleg lehetetlenség pontosan meg{llapítani. Ld.: A. Goldstein idézett cikkét az OZSK (1968) lapjain; ARAD: A szovjet zsidók elpusztít{sa...; A Szovjetunió in: KZSE, 8. köt. [145] KZSE, 1. kör., 275. o. [146] KZSE, 6. köt., 125-126. o. [147+ A szovjet zsidók elpusztít{sa a német megsz{ll{s idején, 16. o. [148] A szovjet zsidók elpusztít{sa a német megsz{ll{s idején, 17. o. [149] A szovjet zsidók elpusztít{sa a német megsz{ll{s idején, 26-27. o. [150] KZSE, 8. köt., 222. o. [151+ A szovjet zsidók elpusztít{sa a német megsz{ll{s idején, 24. o. -[1233]-
[152] S Z. S CHWARZ: 108. o. [153] S Z. S CHWARZ: 121-124. o. [154] KZSE, 5. köt., 366. o. [155] OZSE, 1. köt., 499. o. [156] S Z. S CHWARZ: 127. o. [157] S Z. S CHWARZ: 129. o. [158] S Z. S CHWARZ: 125-126. o. [159] S Z. S CHWARZ: 121., 128. o. [160+ A szovjet zsidók elpusztít{sa a német megsz{ll{s idején, 386387. o. [161] S Z. S CHWARZ: 132. o. [162] S Z. S CHWARZ: 171-173. o. [163] ARAD: a) 91. o. [164] KUPOVECKIJ: 1995, 2(9). sz., 134-155. o. [165] KZSE, 8. köt., 299. o. [166] ANDR EJEV JE. M., DARSZKIJ L. JE., HARKOVA T. L.: A Szovjetunió lakoss{ga, 1922-1991. Moszkva, 1993, 78. o. [167] KZSE, 4. köt., 175. o. [168] KAGANSZKAJA: a) 1988, 58. sz., 144. o. [169] GUTYINA: b) 1988, 58. sz., 191. o. [170] KAGANSZKAJA: a) 1988, 58. sz., 141-142. o. [171] M ENESZ: 111. o. [172] BEN-BARUCH: 1988, 58. sz., 197-198., 200. n. [173] AVNERI: 1993, 85. sz., 132., 134., 139. o. [174] H EIFEC: h) 1989, 64. sz., 218-219. o. [175] MARGOLINA: a) 137-138. o. [176] D. L EVIN: 1978, 1. sz., 55. o. -[1234]-
[177] HMELNYICKIJ: 1992, 80. sz., 175. o. [178] MARGOLINA: b) 1991, 3. sz., 142. o. [179] MARGOLINA: a) 150-151. o. 10. FEJEZET [1] BICKERMAN: b) 80. o. [2] S Z. S CHWARZ: 198. o. [3] KOSZTIRCSENKO: 259-260. o. [4] KOSZTIRCSENKO: 310. o. [5] S Z. S CHWARZ: 181-182., 195. o. *6+ Hruscsov és a zsidókérdés. In: Szocialisztyicseszkij vesztnyik, 1961, 1. sz., 19. o. [7] KZSE, 1996. 8. köt., 236. o. [8] Szocialisztyicseszkij vesztnyik, 1961, 1. sz., 19-20. o.; OZSK-2, 146. o. [9+ Hruscsov és a Birobidzs{n-mítosz. In: Szocialisztyicseszkij vesztnyik, 1958, 7-8. sz., 145. o. [10] BLINKOVA: 1988, 12. sz., 12. o. [11] KOSZTIRCSENKO: 430. o. [12] E. MARKIS: 1982, 25. sz., 203. o. [13] KOSZTIRCSENKO: 430. o. [14] KZSE, 4. köt., 602. o. [15] S ZUDOPLATOV : 466-467. o. [16] KOSZTIRCSENKO: 435. o. [17+ A Krím ügye. In: Szocialisztyicseszkij vesztnyik, 1957, 5. sz., 98. o. [18] S Z. M. S CHWARZ: a) 189. o. [19] S Z. M. S CHWARZ: a) 192., 195-196. o. [20] S Z. S CHWARZ: 185-186. o. [21] S Z. S CHWARZ: 130. o. -[1235]-
[22] S Z. S CHWARZ: 217-218. o. [23] KOSZTIRCSENKO: 403-404. o. [24] CIRJULNYIKOV : b) 1987, 96. sz., 156. o. [25] CIRJULNYIKOV : b) 1987, 96. sz., 150. o. [26] EHRENBURG: 1948. szept. 21., 3. o. [27] KOSZTIRCSENKO: 353., 398. o. [28] KOSZTIRCSENKO: 361., 363-364. o. [29] KOSZTIRCSENKO: 366., 369. o. [30] KOSZTIRCSENKO: 376., 379., 404. o. [31] KZSE, 8. köt., 243. o: [32] KZSE, 8. köt., 248. o. [33] Pravda, 1949. jan. 28., 3. o. *34+ Idegen {ll{sponton: a szính{zi kritikusok hazafiatlan csoportj{nak {rm{nykod{s{ról. In: Kultura i zsizny, 1949. jan. 30., 2-3. o. [35] PERELMAN: a) 1977 , 23. sz., 216. o. [36] KOSZTIRCSENKO: 321., 323. o. [37] ARONSZON: d) 150. o. [38] ARONSZON: d) 150. o. [39] N EKRICS: 1981, 28. sz., 301-320. o. [40] MININBERG: 413., 414., 415. o. [41] MININBERG: 416., 417., 427., 430. o. [42] MININBERG: 442. o. [43] KZSE, 6. köt., 855. o. [44] KOSZTIRCSENKO: 515., 518. o. [45] KZSE, 8. köt., 190. o. [46] DOMALSZKIJ: 1978, 25. sz., 120. o. [47] MARGOLINA: a) 86. o. -[1236]-
[48] H EIFEC: c) 68-69. o. [49] S Z. M. S CHWARZ: b) 225-226., 229. o. [50] S Z. S CHWARZ: 161-163. o.; L. S CHAPIRO: b) 373. o. [51] KZSE, 8. köt., 245. o. [52] KZSE, 1. köt., 687. o. [53] KZSE, 8. köt., 251. o. [54] KOSZTIRCSENKO: 473. o. [55] ARONSZON: d) 155-156. o. [56] KOSZTIRCSENKO: 507. o. [57] ARONSZON: d) 152. o. [58] BOGUSZLAVSZKIJ: b) 1986, 47. sz., 102, o. [59] KOSZTIRCSENKO: 504. o. [60] CONQUEST: 168., 353., 738-739., 754., 756-757. o. [61+ A zsidó nacionalizmus felt{maszt{s{ra tett kísérletek ellen. I. G. Ehrenburgnak J. V. Szt{linhoz intézett levele. Forr{s: Az orosz történelem dokumentumai. Moszkva, 1997, 1. sz., 141-146. o. [62] KOSZTIRCSENKO: 682., 693. o. [63] KZSE, 8. köt., 254., 255. o. [64] KOSZTIRCSENKO: 671-685. o. [65] N. S CHAPIRO: 50. o. [66] AVTORHANOV : 231-239. o. [67] S TURMAN: d) 1985, 42. sz., 140-141. o. 11. FEJEZET [1] KZSE, 1996. 8. köt., 256. o. [2] S Z. S CHWARZ: 247. o. [3] S Z. S CHWARZ: 247-248. o.
-[1237]-
*4+ Hruscsov és a zsidókérdés. In: Szocialisztyicseszkij vesztnyik, 1961, 1. sz., 20. o. [5] KZSE, 8. köt., 257. o. [6+ Hruscsov és a zsidókérdés. In: Szocialisztyicseszkij vesztnyik, 1961, 1. sz., 20. o. [7] Hruscsov szavait Pierre Lochac, a francia küldöttség tolm{csa idézi besz{molój{ban. Réalités, P{rizs, 1957. m{j., 64-67., 101104. o. – Mi pedig a Szoc. vesztnyik (1961, 1. sz., 21. o.) visszafordít{s{ból idézzük. [8] S ALSBERG: 1957. febr. – Id. a Szocialisztyicseszkij vesztnyik fordít{s{ban (1961, 1. sz., 20. o.) [9] S Z. S CHWARZ: 250. o. [10] S Z. S CHWARZ: 249-251. o. [11] S Z. S CHWARZ: 241., 272. o. [12] S TERN: a) 1984, 38. sz., 132. o. [13] HANDLER: 36-37. o. [14] L. S CHAPIRO: b) 360-361. o. [15] BURG: 1957. júl.-aug., 12. sz., 3 5. o. [16] S Z. S CHWARZ: 238. o. [17] S Z. S CHWARZ: 283-287. o.; KZSE, 8. köt., 258. o. [18] S Z. S CHWARZ: 281. o. [19] FINKELSTEIN: a) 1989, I. sz., 65-66. o. [20] L. S CHAPIRO: b) 379-380. o. [21] S Z. S CHWARZ: 280., 288. o. [22] FINKELSTEIN: a) 1989, 1. sz., 66. o. [23] S Z. S CHWARZ: 304–308. o. [24] KZSE, 8. köt., 259. o. [25] L. S CHAPIRO: b) 290. o. -[1238]-
[26] S Z. S CHWARZ: 290. o. [27] S Z. S CHWARZ: 294–296. o. [28] KZSE, 8. o., 258. o. [29] Antiszemita gúnyirat a Szovjetunióban. In: Szoc. vesztnyik, 1965, 4. sz., 67. o. *30+ Antiszemita gúnyirat a Szovjet-unióban. In: Szoc. vesztnyik, 1965, 4. sz., 68-73. o. [31] Pravda, 1964. {pr. 4., 4. o. [32] Izvesztyija, 1964. {pr. 4., 4. o. [33] S Z. S CHWARZ: 303. o. [34] OZSE, 1994, I. köt., 448. o. [35] RUTHMAN: c) 1974, 117. sz.; 185. o. [36] DOMALSZKIJ: 1978, 26. sz., 113-114. o. [37] KZSE, 8. köt., 298., 300. o. [38] LJASZT: 1981, 21. sz., 112-113. o. [39] ROSENBLUM, PERELMAN: 1977, 24. sz., 120. o. [40] L. S CHAPIRO: b) 346. o. [41] KZSE, 8. köt, 300. o. [42] FINKELSTEIN: a) 1989, I. sz., 65. o. [43] N. S CHAPIRO: 55. o. [44] KZSE, 8. köt., 190, o. *45+ A Szovjetunió népgazdas{ga 1963-ban: Statisztikai évkönyv. Moszkva: Sztatyisztyika, 1965, 579. o. *46+ A Szovjetunió népgazdas{ga 1969-ben. Moszkva, 1970, 690. o.; A Szovjetunió népgazdas{ga 1972-ben. Moszkva, 1972, 651. o. [47] DOMALSZKIJ: 1978, 25. sz., 120. o. [48] FINKELSTEIN: a) 1989, 1. sz., 66. o. [49] A. NOV , ZSD. N EWT: 1975, 180. o. -[1239]-
[50] H EIFEC: c) 63-65., 67., 70. o. [51] L. S CHAPIRO: b) 363. o. [52] L. S CHAPIRO: b) 363. o. [53] New York Times, 1965. okt. 21., 47. o. [54] PERELMAN: b) 1985, 87. sz., 147. o. [55] FINKELSTEIN: a) 1989, 1. sz., 66. o. [56] L. S CHAPIRO: b) 362. o. [57] KZSE, 8. köt., 261. o. [58] S Z. S CHWARZ: 326-327., 329. o. [59] KZSE, 8. köt., 261. o. [60] N. S CHAPIRO: 55. o. [61] S Z. S CHWARZ: 330-333. o. [62] S Z. S CHWARZ: 333-334. o. [63] B. Russel és N. Sz. Hruscsov levélv{lt{sa. In: Pravda, 1963. m{rc. 1., 1. o. [64] S Z. S CHWARZ: 421-422. o. [65] FINKELSTEIN: a) 1989, 1. sz., 65. o. [66] FINKELSTEIN: a) 1989, 1. sz., 66-67. o. [67] N. S CHAPIRO: 48., 55. o. [68] Szocialisztyicseszkij vesztnyik, 1959, 12. sz., 240-241. o. [69] Sturman: e) 1978, 3. sz., 180. o. [70] S Z. S CHWARZ: 395. o. [71] FINKELSTEIN: a) 1989, 1. sz., 64-65. o. [72] S Z. S CHWARZ: 372., 409. o. [73] H EIFEC: f) 1987, 146. sz., 189. o. [74] KZSE, 8. köt., 262-263. o. [75] RUTHMAN: a) 1974, 4. év., 2. sz., 11. o. -[1240]-
[76] Sz. S Z. S CHWARZ: 371. o. [77] Sorrendben: Novij mir, 1964, 12. sz.; ROLNYIKAJTE: 1965, 2. és 3. sz. [78] Sz. S CHWARZ: 373. o. [79] KZSE, 8. köt., 262., 264. o. [80] KZSE, 8. köt., 295., 302. o. [81] ROSENBLUM: 1977, 24. sz., 120. o. [82] ZIEGELMAN-DIMERSZKAJA: 1978, 3. sz., 175. o. [83] S TERN: a) 1984, 38. sz., 135. o. [84] L. S CHAPIRO: b) 379. o. [85] S TERN: b) 1981, 21. sz., 127. o. [86] „22”, 1978, 1. sz., 204. o. [87] ETHERMAN: a) 1987, 52. sz., 112. o. [88] S CSARANSZKIJ: 1986, 49. sz., 111-112. o. [89] B. ORLOV : c) 1975, 1. sz., 129., 132-133. o. [90] BOGUSZLAVSZKIJ: c) 1985, 40. sz., 133., 134. o. [91] Sz. S CHWARZ: 415. o. [92] FEIN: 1976, 12. sz., 133-134. o. [93] NUDELMAN: b) 1978, 3. sz., 144. o. [94] FINKELSTEIN: a) 1989, 1. sz., 67. o. [95] FINKELSTEIN: a) 1989, 1. sz., 67. o. [96] KZSE, 8. köt., 267. o. 12. FEJEZET [1] LEVITYINA: b) 1. köt., 24. o. [2] MAYER: 1967. jún. 6., 3. o. [3] M EDVED: 1997. júl. 28., 53. o. [4] H EIFEC: c) 174. o. [5] JU. KOLKER: 1987. {pr. 24., 12. o. -[1241]-
[6] POMERANZ: b) 269-276. o. [7] S. MARKIS: a) 1980, 16. sz., 188. o. [8] NUDELMAN: b) 1978, 3. sz., 147. o. [9] F. KOLKER: 1983, 31. sz., 145. o. [10] S TERN: a) 1984, 16. sz., 169-174. o. [11] BOGUSZLAVSZKIJ: a) 1980, 16. sz., 169-174. o. [12] S TERN: a) 1984, 38. sz., 130. o. [13] BOGUSZLAVSZKIJ: a) 1980, 16. sz., 175. o. [14] V. V. S ULGIN: a) 49-50. o. [15] D. L EVIN: 1978, 1. sz., 55. o. [16] S ZUKONYIK: 1977, 123. sz., 43-46. o. [17] NUDELMAN: c) 1982, 24. sz., 112. o. [18] A. VORONEL: i) 1978, 2. sz., 186. o. [19] LEHRT: 1980, 6. sz., 5-6. o. [20] RUBINSTEIN: a) 1975, 2. sz., 164. o. [21] GALICS: 552., 556., 561-562. o. [22] VOLIN: 632. o. [23] RUBINSTEIN: a) 1975, 2. sz., 177. o. 13. FEJEZET [1] S RAGIN: 160., 188-189. o. [2] N. S ULGIN: 1990, 3. sz., 2 7. o. [3] M EYERSON-AKSZJONOV : 102. o. [4] S RAGIN: 246., 249. o. [5] ALTAJEV : 1970, 97. sz., 11. o. [6] M EYERSON-AKSZJONOV : 102. o. [7] PELED: a) 1981, 17. sz., 188. o. [8] PRAT: 1980, 56. sz., 191. o. -[1242]-
[9] S RAGIN: 304. o. [10] S RAGIN: 305. o. [11] D EUTSCH: 1982, 26. sz., 156. o. [12] HAZANOV : a) 1976, 8. sz., 143. o. [13] HAZANOV : a) 1976, 8. sz., 141., 142., 144. o. [14] BELINKOV : 323., 339., 346., 350. o. [15] BELINKOV : 325-328., 337., 347., 355. o. [16] N. S CHAPIRO: 50-51. o. [17] Novij amerikanyec, 1982. m{rc. 23-29., 110. sz., 11. o. [18] JAKOV : 1973. dec. 12. – Id.: Novij zsurnal, 1974, 117. sz., 190. o. [19] AMRAM: a) 1979, 5. sz., 201. o. [20] Novoje russzkoje szlovo, 1975. nov. 30., 3. o. [21] ORLOV : 1984. m{j. – jún., 3. sz., 12., 1 S. o. [22] Horenstein: 1982, 65. sz., 125. o. [23] POMERANZ: c) 143., 145., 161-162. o. [24] Pomeranz: d) 1980, 12. sz., 129. o. [25] POMERANZ: c) 157. o. [26] POMERANZ: a) 1980, 6. sz., 21. o. [27] FRANK: 1989. m{j. 19., 13. o. [28] AMRAM: b) 1978, 3. sz., 153. o. [29] GUSSMAN: 1990, 70. sz., 139., 142. o. [30] S RAGIN: 99. o. [31] AMUSZIN: 1995, 96. sz., 191. o. [32] S ZERMAN: 1982, 26. sz., 210-212. o. [33] S RAGIN: 158. o. [34] M EYERSON-AKSZJONOV : 102. o. [35] HAZANOV : b) 1982, 69. sz., 156., 158., 163. o. -[1243]-
[36] HAZANOV : a) 1976, 8. sz., 142. o. [37] WEISSKOPF: 1981, 22. sz., 168. o. [38] HAZANOV : c) 1986, 12. sz., 93-94. o. [39] ZSIRNOV : 1990. okt. 28., 2. o. [40] MORGULISZ: I. könyv, 18. o. [41] RUTHMAN: b) 1973, 112. sz., 284-297. o. [42] RUTHMAN: c) 1974, 117. sz., 178-189. o.; ugyanez angolul: Soviet Jewish Affairs, London, 1974, 4. évf., 2. sz., 3-11. o. [43] H EIFEC: g) 1981, 27. sz., 209. o. [44] H EIFEC: a) 1980, 14. sz., 162-163. o. [45] H EIFEC: c) 42., 45. o. [46] S ZVETOV : T{rd ki az ajtót [47] S TEIN: 1987, 2. sz., 112. o. [48] S CHNEERSON: a) 1981, 28. sz.; S CHNEERSON: b) 1990, 62. sz. [49] KOMAROV : b) [50] EPSTEIN [51] ZEJEV : 1982. jún. 1-7., 120. sz., 37. o. [52] BOGUSZLAVSZKIJ: a) 1980, 6. sz., 166-167., 170. o. [53] D. MARKIS: 1981, 18. sz., 210. o. [54] S. MARKIS: b) 1984, 38. sz., 218. o. [55] S RAGIN: 159. o. [56] S. MARKIS: a) 1980, 16. sz., 178-179., 180. o. 14. FEJEZET [1] F. KOLKER: 1983, 31. sz., 145. o. [2] BOGUSZLAVSZKIJ: d) 1978, 2. sz., 176. o. [3] DOMALSZKIJ: 1978, 25. sz., 106-107. o. [4] N. VORONEL: b) 1978, 2. sz., 150-151. o. -[1244]-
[5] DOMALSZKIJ: 1978, 25. sz., 129. o. [5] S TURMAN: f) 1980, 12. sz., 13 3. o. [7] GALICS: 586. o. [8] RANI AR EN: 1981, 19. sz., 133-135., 137. o. [9] POMERANZ: c) 161., 166. o. [10] A. VORONEL: f) 122. o. [11] D EUTSCH: 1982, 26. sz., 156. o. [12] RUTHMAN: b) 1973, 112. sz., 286. o. [13] BOGUSZLAVSZKIJ: a) 1980, 16. sz., 176. o. [14] ILSZKIJ: 1977, 15. sz. – Id.: „22”, 1978, 1. sz., 202. o. [15] ETHERMAN: b) 1986, 47. sz., 124. o. [16] BOGUSZLAVSZKIJ: b) 1986, 47. sz., 102., 105-108. o. [17] BOGUSZLAVSZKIJ: b) 1986, 47. sz., 109. o. [18] BOGUSZLAVSZKIJ: e) 1982, 24. sz., 113. o. [19] BOGUSZLAVSZKIJ: d) 1978, 2. sz., 176-177. o. [20] OREN: 1979, 7. sz., 140. o. [21] BOGUSZLAVSZKIJ: d) 1978, 2. sz., 17 7-178. o. [22] BOGUSZLAVSZKIJ: b) 1986, 47. sz., 122, o. [23] FEIN: 1976, 12. sz., 135. o. [24] DOMALSZKIJ: 1978, 25. sz., 106. o. [25] NUDELMAN: c) 1982, 24. sz., 141. o. [26] RUBINSTEIN: b) 1976, 7. sz., 131. o. [27] MANYEVICS: a) 1985, 85. sz., 230-231. o. [28] PERELMAN: c) 1977, 24. sz., 128. o. [29] KZSE: 1996. 8. köt., 380. o. [30] A. VORONEL: j) 1983, 31. sz., 140. o. [31] BOGUSZLAVSZKIJ: f) 1984, 38. sz., 156. o. -[1245]-
[32] F. KOLKER: 1983, 31. sz., 144. o. [33] S TERN a) 1980, 16. sz., 132., 133. o. [34] MANYEVICS: b) 1985, 87. sz., 107-108. o. [35] F. KOLKER: 1983, 31. sz., 144. o. [36] PERELMAN: d) 1982, 66. sz., 152. o. [37] CIRJULNYIKOV : c) 1986, 88. sz., 135. o. [38] FEIN: 1976, 12. sz., 135-136. o. [39] MANYEVICS: b) 1985, 87. sz., 111. o. [40] FINKELSTEIN: b) 1984, 38. sz., 148. o. [41] S ZOTNYIKOVA: 1978, 25. sz., 214. o. [42] NUDLER: 1982, 24. sz., 138. o. [43] PERELMAN: e) 1977, 23. sz., 217. o. [44] S TERN: b) 1981, 21. sz., 126. o. [45] MANYEVICS: b) 1985, 87. sz., 109-110. o. [46] FREIMAN: 1983, 31. sz., 119. o. [47] ETHERMAN: b) 1986, 47. sz., 126. o. [48] B. ORLOV : d) 1977, 14. sz., 126. o. [49] N. VORONEL: a) 1982, 24. sz., 117., 118. o. [50] Z. LEVIN: 1982, 24. sz. 127. o. [51] DOBROVICS: 1989, 67. sz., 218. o. [52] A. VORONEL: j) 1983, 31. sz., 139-141. o. [53] BOGUSZLAVSZKIJ: e) 1982, 24. sz., 139. o. [54] BOGUSZLAVSZKIJ: b) 1986, 47. sz., 105. o. [55] ETHERMAN: b) 1986, 47. sz., 136., 140. o. [56] A. VORONEL: k) 1983, 31. sz., 119. o. [57] KOPELEV : 61. o. [58] NUDELMAN: d) 1979, 7. sz., 97. o. -[1246]-
[59] ANGENITZ: 1980, 15. sz., 166., 167. o. [60] ETHERMAN: b) 1986, 47. sz., 125. o. 551 [61] BOGUSZLAVSZKIJ: a) 1980, ló. sz., 175. o. [62] LJUBARSZKI: 1990, 109. sz., 129. o. [63] HAZANOV : a) 1976, 8. sz., 143. o. [64] LAZARIS: 1978, 2. sz., 207. o. [65] M ELCSUK: 1977, 23. sz., 213-214. o. [66] LAZARIS: 1978, 2. sz., 200. o. [67] AKSZJONOV -MEYERSON: 1979, 41. sz. [68] S ZUHAREVSZKAJA: 1984, 51. sz. [69] S CHLOMOVITS: 1982, 24. sz., 138. o. [70] HAZANOV : a) 1976, 8. sz., 139. o. [71] B. ORLOV : c) 1975, 1. sz., 129., 127-128. o. 15. FEJEZET [1] BICKERMAN: a) 17. o. [2] LURJE: 160. o. [3] LURJE: 64., 122., 159. o. [4] LURJE: 160. o. [5] H ERSCHENSON: 1981, 19. sz., 109-110. o. [6] CIRJULNYIKOV : a) 1984, 77. sz., 148. o. [7] JOSUA: 1982, 27. sz., 158. o. [8] BROD: 1976, 11. sz., 197-198. o. [9] OZ: b) 1991, 66. sz., 260. o. [10] JOSUA: 1982, 27. sz., 159. o. [11] CIRJULNYIKOV : a) 1984, 77. sz., 149-150. o. [12] Szamorodnyijszkij: 1980, 15. sz., 153., 154. o. [13] FISCHTEIN: a) 1985, 40. sz., 112-114. o. -[1247]-
[14] S AMIR: 1982, 27. sz., 167. o. [15] ZSE, 3. köt., 312. o. [16] ZSE, 3. köt., 313. o. [17] ZSE, 3. köt., 313. o. [18] KROL: 187. o. [19] KLAUZNER: 506. o. [20] H ERSCHENSON: 1981, 19. sz., 111-115. o. [21] PODGOREC: 1985, 86. sz., 117. o. [22] LEVITYINA: a) 1984, 34. sz., 194. o. [23] BOGUSZLAVSZKIJ: g) 1984, 35. sz., 125. o. [24] RAPOPORT: 1978, 1. sz., 122. o. [25] ZIEGELMAN-DIMERSZKAJA: 1976, 3. sz., 173-174. o. [26] S AKED: 1982, 2 3. sz., 13 5. o. [27] ZSABOTYINSZKIJ: a) 251., 260-263. o. [28] ZSABOTYINSZKIJ: b) 76. o. [29] ZSE, 4. köt., 560., 566-568. o. [30] IVANOV és HERSCHENSON: 60., 61. o. [31] RAPOPORT: 1978, 1. sz., 123. o. [32] KROL: 191-193. o. [33] BROD: 1976, 11. sz., 198-199. o. [34] BUBER: 1976, 4. sz., 117. o. [35] KOESTLER: 1978, 33. sz., 104-107., 110. o. [36] KOESTLER: 1978, 33. sz., 112. o. [37] KOESTLER: 1978, 33. sz., 117., 126. o. [38] BOGUSZLAVSZKIJ: c) 1985, 40. sz., 135. o. [39] JOSUA: 1982, 27. sz., 159. o. [40] WIENER: 1983, 32. sz., 204-205. o. -[1248]-
[41] M. GOLDSTEIN: 1968. febr. 29., 5. o. [42] KAGANSZKAJA: b) 1990, 70. sz., 111. o. [43] N. VORONEL: a) 1982, 24. sz., 131. o. [44] CSERNYAK: 1990, 70. sz., 1 ] 1. o. [45] KATZENELENBEUGEN: 1989, 64. sz., 180. o. [46] LIEBLER: 1995, 95. sz., 168. o. [47] GUTYINA: a) 1981, 19. sz., 124. o. [48] KAGANSZKAJA: a) 1988, 58. sz., 141. o. [49] LIEBLER: 1995, 95. sz., 149-150., 154., 157. o. [50] MARGOLINA: a) 95., 99. o. [51] MARGOLINA: b) 1991, 3. sz., 143. o. [52] LIEBLER: 1995, 95. sz., 150., 155. o. [53] PODGOREC: 1985, 86. sz., 113., 120. o. [54] BAR-S ELLA: 1988, 58. sz., 182-184. o. [55] FISCHTEIN: a) 1985, 40. sz., 112. o. [56] LIEBLER: 1995, 95. sz., 152. o. [57] FISCHTEIN: b) 1984, 39. sz., 135. o. [58] N. VORONEL: a) 1982, 24. sz., 118. o. [59] FISCHTEIN: a) 198>, 40. sz., 114. o. [60] LIEBLER: 1995, 95. sz., 156. o. [61] NORDEN: 1991, 79. sz., 126. o. [62] LIEBLER: 1995, 95. sz., 151., 152. o. [63] KZSE, 996. 8. köt., 303. o., 15. t{bl. [64] LIEBLER: 1995, 95. sz., 156. o. [65] GUTYINA: a) 1981, 19. sz., 125. o. [66] CIRJULNYIKOV : a) 1984, 77. sz., 148. o. [67] LIEBLER: 1995, 95. sz., 165. o. -[1249]-
[68] BAR-S ELLA: 1988, 58. sz., 184. o. [69] JOSUA: 1982, 27. sz., 1_58. o. [70] PELED: b) 1983, 30. sz., 125. o. [71] FISCHTEIN: a) 1985, 40. sz., 115., 116. o. [72] NORDEN: 1991, 79. sz., 120., 130-131. o. [73] BICKERMAN: a) 62. o. [74] ETTINGER: c) 587. o. [75] ETHERMAN: b) 1986, 47. sz., 123-124. o. [76] LVOV : b) 1980, 52. sz., 183-184. o. [77] ZSABOTYINSZKIJ: a) 251. o. [78] RANI AR EN: 1981, 19. sz., 135-136. o. [79] S ZLIOZBERG: 1. köt., 4. o. [80] S. MARKIS: a) 1980, 16. sz., 189. o. [81] ZIEGELMAN-DIMERSZKAJA: 1978, 3. sz., 175. o. [82] S TERN: b) 1981, 21. sz., 127. o. [83] RAPOPORT: 1978, 1. sz., 123. o. [84] IVANOVICS: b) 1. köt., 29. o. [85] NUDELMAN: d) 1979, 7. sz., 95-96. o. [86] L-S ZKIJ: 1981, 21. sz., 150. o.
-[1250]-
AZ IRODALOMJEGYZÉKBEN TAL[LHATÓ RÖVIDÍTÉSEK
„22”: A Szovjetunióból Izraelbe emigr{lt zsidó értelmiségiek közéleti és irodalmi szemléje (Obscsesztvenno-politicseszkij i lityeraturnij zsurnal jevrejszkoj intelligencii iz SzSzSzR v Izrailje), Tel-Aviv. A zsidók és az orosz forradalom: Anyagok és kutat{sok. Szerk. és össze{ll.: O. V. Budnyickij. Moszkva; Jeruzs{lem: Gesarim, 1999. Birzsevije vedomosztyi: Tőzsde Közlöny. Bolsevikok, 1903-1916: Bolsevikok: A bolsevizmus történetével kapcsolatos, az 1903-1916-os évekből, az egykori moszkvai védelmi oszt{lytól sz{rmazó iratok (Bolseviki: dokumenti po isztorii bolsevizma sz 1903 po 1916 god bivs. Moszkovszkava Ohrannava Otgyelenyija). New York: Telex, 1990. Cerkovnije vedomosztyi: Egyh{zi Hírek. Petrogr{d Cikkek a zsidó hősiességről: 3 kötetben. Össze{ll.: G. Sz. Schapiro, Sz. L. Averbuch. Kijev; Tel-Aviv, 1994-1997. Encyclopaedia Judaica: Jerusalem, Keter Publishing House, 1971, 14. kiad{s. Feletoni: T{rcagyűjtemény. Granyi: Élek – Az irodalom, művészet, tudom{ny és a közéleti és politikai gondolat folyóirata. Frankfurt am Main. Great Jewish Speeches Throughout History, szerk., kiad. Steve Israel, Seth Forman. Northvale (New Jersey); London: Jason Aronson Inc., 1994. Gyelo naroda: A Nép Ügye. Gyeny: A Nap. Idegenek oldal{n: Történelmi és irodalmi gyűjtemények. Szerk.: Sz. P. Melgunov. Berlin: Vataga; Pr{ga: Plamja, 1925. -[1251]-
IM: Az Idő és Mi (Vremja i mi). Az irodalom és a t{rsadalmi problém{k nemzetközi folyóirata. Izvesztyija: Hírek (Izvesztyija petrogradszkava Szovjeta Rabocsih i Szoldatszkih Deputatov). A petrogr{di munk{s- és katonaképviselők tan{cs{nak hírei. Jevrejszkaja tribuna: Zsidó Tribün. Az orosz zsidók érdeklődésének szentelt hetilap. P{rizs. Kontinens: (Kontinent). Irodalmi, t{rsadalmi, politikai és vall{si folyóirat. KZSE: Kis Zsidó Enciklopédia. (Kratkaja Jevrejszkaja Enciklopegyija). Jeruzs{lem. Zsidó közösségek tanulm{nyoz{s{ra létrejött t{rsas{g kiadv{nya. Levélt{r: Oroszorsz{gi Föder{ció szövetségi biztons{gi szolg{lat{nak {llami levélt{ra, Moszkva. Lityeraturnij kurjer: Irodalmi Kurír. Negyedévi kiadv{ny, USA. Nasa sztrana: A Mi Orsz{gunk, Tel-Aviv. Negyven negyvened: Minden moszkvai templom fényképalbuma és mutatója. Össze{ll.: Sz. Zvonarjov (P. Palamarcsuk). P{rizs: YMCA-Press, 1988. Novaja gazeta: Új Újs{g, New York. Novaja zarja: Új Hajnal, San Francisco. Novij amerikanyec: Új Amerikai, New York. Novij kolokol: Új Harang. Irodalmi és publicisztikai gyűjtemény. London, 1972. Novij mir: Új Vil{g. Novij zsurnal: Új Újs{g, New York. Novoje russzkoje szlovo: Új Orosz Szó, New York. NSZE: Nagy Szovjet Enciklopédia (Bolsaja Szovjetszkaja Enciklopegyija). 1. kiad{s, Moszkva, 1932. Obscseje gyelo: Közös Ügy. -[1252]-
Overman: Az októberi forradalom az amerikai szen{torok ítélőszéke előtt: a szen{tus „Overman-bizotts{g{nak” hivatalos besz{molója (Oktyabrszkaja revoljucija pered szudom amerikanszkih szenatorov: Oficialnij otcsot «overmenszkoj komisszii» Szenata). Moszkva; Leningr{d: GIZ, 1927. OZS: Oroszorsz{g és a zsidók (Rosszija i Jevreji). 1. gyűjteményes kötet. Külföldön élő orosz zsidók hazai egylete. P{rizs: YMCAPress, 1978. (1. kiad{s. Berlin: Osznova, 1924. ) OZSE: Orosz Zsidók Enciklopédi{ja (Rosszijszkaja Jevrejszkaja Enciklopegyija). 2., javított és bővített kiad{s. Moszkva, 1995, 2. OZSK-I: Az orosz zsidók könyve: az 1860-as évektől az 1917-es forradalomig. New York; Orosz Zsidók Szövetsége, 1960. OZSK-2: Az orosz zsidók könyve, 1917-1967 (Knyiga o russzkom jevrejsztve, 1917-1967). New York; Orosz Zsidók Egyesülete, 1968. Puty: Út. Pravoszl{v almanach. New York. Rabocsaja Moszkva: Munk{s Moszkva. Recs: A Szózat. Rogyina: Haza. Rosszkaja miszl: Orosz Gondolat. Rosszkaja volja: Orosz Akarat. Russzkij kolokol: Orosz Harang. Scsit: Irodalmi szöveggyűjtemény, amelynek 3. kiegészített k iad{sa L. Andrejev, M. Gorkij és F. Szologub szerkesztésében jelent meg a t{rsas{g az oroszorsz{gi zsidós{g életének tanulm{nyoz{s{ra elnevezésű szervezet kiad{s{ban, Moszkva, 1916. Szamoszoznanyije: Öntudat. Cikkgyűjtemény. New York: Krónika, 1976. Szem dnyej: Hét Nap, New York. Szintaxis: Publicisztika, kritika, polémia, P{rizs. -[1253]-
Szocialisztyicseszkij vesztnyik, New York. Szoversenno szekretno: Teljesen Titkos, Moszkva. Szovremennije zapiszki: Mai Feljegyzések, P{rizs, 1928. Sztrana i mir: Orsz{g és Vil{g: t{rsadalompolitikai, gazdas{gi és kultúrfilozófiai folyóirat. München. Sztrelec: Nyilas, Jersey City. Szvobodnaja miszl: Szabad Gondolat. Voszhod: Napkelte, Szentpéterv{r. Vörös koz{ks{g: a veter{nok visszaemlékezései (Cservonnoje kazacsesztvo: voszpominanyije veteranov). (Gyűjt.). Moszkva: Vojenizdat, 1969. Zn{mja: Lobogó. ZSE: Zsidó Enciklopédia (Jevrejszkaja Enciklopegyija) 16 kötetben, Szentpéterv{r: Tudom{nyos Zsidó Kiadv{nyok T{rsas{ga és Brockhaus-Efron Kiadó 1906-1913. Zsidópogromok, 1918-1921. (Jevrejszkije pogromi, 1918-1921). Össze{ll.: Z. Sz. Osztrovszkij. Moszkva: Akc. obsesztvo Skola i knyiga, 1926. Zsidók az orosz emigr{ció kultúr{j{ban: Cikkek, publik{ciók, viszszaemlékezések és esszék S kötetben. Jeruzs{lem, 1992-1996. Össze{llította: Parhomovszkij M. Az orosz zsidós{g az emigr{cióban: cikkek, publik{ciók, visszaemlékezések és esszék. Jeruzs{lem, 1998-. Össze{llította és szerk.: Parhomovszkij M. és m{sok. ZSV-1: A Zsidók Vil{ga, az Orosz Zsidó Értelmiség Egyesületének kiad{s{ban, P{rizs. 1939. ZSV-2: A Zsidók Vil{ga 2. gyűjt. Orosz Zsidók Egyesületének kiad{s{ban, New York. 1944.
-[1254]-
IRODALOMJEGYZÉK
ABRAMOVICS, A.: A döntő h{borúban: a szovjet zsidók részvétele és szerepe a n{cizmus elleni h{borúban (V resajusej vojne: Ucsasztyije i rolj jevrejev SzSzSzR v vojne protyiv fasizma). 2. kiad., Tel-Aviv, 1982. AGURSZKIJ, M.: A nemzeti bolsevizmus ideológi{ja (Ideologija nacional-bolsevizma). P{rizs: YMCA-Press, 1980. AGURSZKIJ, Sz.: Zsidó munk{s a kommunista mozgalomban (Jevrejszkij rabocsij v kommuniszticseszkom dvizsenyija). Minszk: GIZ, 1926. AKSZJONOV-MEYERSON, M.: A zsidó kivonul{s oroszorsz{gi t{vlatai (Jevrejszkij iszhod b rosszijszkoj perszpektyive), in: IM. ALEKSZANDROVA, V.: Zsidók a szovjet irodalomban (Jevreji v szovjetszkoj lityerature), in: OZSK-2. ALTAJEV, O.: Az értelmiség kettős tudata és a pszeudokultúra (Dvojnoje szoznanyije intelligencii v pszevdo-kulturi), in: Az orosz keresztény di{kmozgalom hírlapja. P{rizs-New York. AMRAM: a) Kilökődési reakció (Reakcija ottorzsenija), in: „22”. b) Szovjet antiszemitizmus – okok és előrejelzések (szemin{rium) [Szovjetszkij antiszemitizm – pricsini i prognozi (Szeminar)], in: „22”. AMUSZIN, M.: Péterv{ri rémségek (Peterburgszkije sztrasztyi), in: „22”. ANFILOV, V.: Hogyan „igazolta mag{t” Szt{lin (Kak „opravgyalszja” Sztalin), in: Rogyina. ANGENITZ, JE.: Leereszkedés a mélységbe (Szpuszk v bezdnu), in: „22”.
-[1255]-
ARAD, J.: a) Holokauszt: az európai zsidós{g katasztróf{ja (1933 -1945) [Holokauszt: Katasztrofa jevropejszkava jevrejsztva (1933-1945)]. Jeruzs{lem, 1990. b) A szovjet vezetés viszonya a holokauszthoz (Otnasenyije szovjetszkava rukavodsztva k Holokausztu), in: A Moszkvai Zsidó Egyetem Értesítője. ARENDT, H.: Antiszemitizmus (Antiszemitizm), in: Szintaxis. ARONSZON, G.: a) Interjú a „Szabads{g” R{diónak (Intervju radiosztancii „Szvaboda”), in: Visszaemlékezések az 1917-es forradalomról. 66. interjú. München, 1966. b) Forradalmi ifjús{g: visszaemlékezések (Revoljucionnaja junoszty: Voszpominanyija) 1903-1917, in: Inter-University Project on the History of the Menshevik Movement, 6. sz. irat. New York, 1961. c) A zsidó közvélemény Oroszorsz{gban 1917-1918-ban (Jevrejszkaja obscsesztvennoszty v Rosszii v 1917-1918), in: OZSK-2. d) A zsidókérdés Szt{lin kor{ban (Jevrejszkij vaprosz b epohu Sztalina), in: OZSK-2. ARTYEMJEV, A. P.: A Szovjetunió népeinek testvéri harctéri szövetsége a nagy honvédő h{ború idefen (Bratszkij bojevoj szojuz narodov SzSzSzR v Velikoj Atecsesztvennoj Vojne). Moszkva: Miszl, 1975, ASZTRAHAN, H. M.: Bolsevikok és politikai ellenfeleik 1917 -ben (Bolseviki i ih polticseszkije protyivnyiki). Leningr{d, 1973. AVINERI, S.: Visszatérés a történelembe (Vozvrascsenyije v isztoriju), in: „22”. AVNERI, U.: Adolf Hitler utolsó bosszúja (Poszlednyij meszty Adolfa Gitlera), in: „22”. AVTORHANOV, A.: Szt{lin hal{l{nak rejtélye (Berija összeesküvése) [Zagadka szmertyi Sztalina: (Zagovor Berija)]. Frankfurt am Main: Poszev, 1976. -[1256]-
AZBEL, D.: Előtte, közben és ut{na (Do, vo vremja i poszle), in: IM. BADAS, SZ.: Kolima, édes Kolima... (Kolima, ti maja Kolima...). New York: Effect Publishing Inc., 1986. BALK, A.: A c{ri Petrogr{d utolsó öt napja (Poszlednyije pj{ty dnyej carszkava Petrograda) (1917. febru{r 23-28.): Az utolsó petrogr{di polg{rmester naplója. Hoover Intézet Gyűjteménye. Gépelt kézirat. BAR-SELLA, Z.: Az iszl{m fundamentalizmus és a zsidó {llam (Iszlamszkij fundamentalizm i jevrejszkoje goszudarsztvo), in: „22”. BATAULT, G.: Le problème juif. 5 edition, Paris, 1921. BELINKOV, A.: Rabok orsz{ga, urak haz{ja... (Sztrana rabov, sztrana goszpod...), in: Novij kolokol. BELLOC: The Jews, London, 1922. BEN-BARUCH: Az {rnyék (Teny), in: „22”. BENEGYIKTOV, M.: A zsidók letelepítése a Szovjetunióban (Jevrejszkaja kolonizacija v SzSzSzR), in: Poszlednyije novosztyi. BERGER, L: Egy nemzedék pusztul{sa: visszaemlékezések (Krusenyije pakalenyija: Voszpominanyija). Ford. ang. Firenze: Edizioni Aurora, 1973. BERGYAJEV, NY.: a) Az egyenlőtlenség filozófi{ja (Filoszofija nyeravensztva). P{rizs: YMCA-Press, 1970. b) Kereszténység vagy antiszemitizmus (A zsidós{g vall{si sorsa) [Hrisztyiansztvo i antiszemitizm (Religioznaja szugyba jevrejsztva)+. P{rizs: A Vall{sfilozófiai Akadémia kiadv{nya. 1938. BICKERMAN I. M.: a) A zsidók öntudatosod{sa felé: amik voltunk, amikké v{ltunk, amiknek lennünk kéne (K szamopoznanyiju jevreja: Csem mi bili, csem mi sztali, csem mi dolzsni bity), P{rizs, 1939. b) Oroszorsz{g és az orosz zsidók (Rosszija i Russzkoje jevrejsztvo), in: OZS. -[1257]-
BLINKOVA, M.: Ismeret és vélemény (Znanyije i mnyenyije), in: Sztrelec. BOGUSZLAVSZKIJ, V.: a) Kunyajev védelmében (V zascsitu Kunyajeva), in: „22”. b) A kezdeteknél (U isztokov), in: „22”. c) G{lutnak – reménnyel. (Galutu – sz nagyezsdoj), in: „22”. d) Az orosz alija ap{i és gyermekei (Atci i gyetyi russzkoj alii), in: „22”. e) Nézz vissza merengve... (kerekasztal) *Ogljanyisz v razdumje... (Kruglij sztol)], in: „22”. f) Ők semmit sem értettek meg (Onyi nyicsevo nye ponyjili), in: „22”. g) Lapszéli jegyzetek (Zametki na poljah), in: „22”. BROD, M.: T{vols{gtartó szerelem (Ljubov na rassztojanyii), in: IM. BRUCKUSZ, B.: Zsidó lakoss{g a kommunista hatalom idején (Jevrejszkoje naszelenyije pod kommuniszticseszkoj vlasztyju), in: Szovremennije Zapiszki. BUBER, M.: Nemzeti istenek és Izrael Istene (Nacionalnyije bogi i Bog Izrailja), in: IM. BUHARIN, N.: Besz{moló a XXIV. leningr{di korm{nyzós{gi p{rtkonferenci{n (Doklad ha XXIV Lenyingradszkoj gubpartkonferencii), in: Pravda. BULGAKOV, SZ.: a) Rasszizmus és kereszténység. A kereszténység és a zsidókérdés (Raszizm i hrisztyiansztvo. Hrisztyiansztvo i jevrejszkij voprosz). P{rizs: YMCA-Press, 1991. b) Sion (Szion), in: Kereszténység és a zsidókérdés. P{rizs: YMCA-Press, 1991. BURG, D.: Die Judenfrage in der Sowietunion. Der Anti-kommunist. München. CARINNYIK, M.: Ukr{n-zsidó p{rbeszéd (Ukrainszko-Jevrejszkij dialog), in: „22”.
-[1258]-
CIRJULNYIKOV, SZ.: a) A zsidó anom{lia filozófi{ja (Filoszofija jevrejszkoj anomalii), in: IM. b) Szovjetunió, a zsidók és Izrael (SzSzSzR, jevreji i Izrail), in: IM. c) Izrael – 1986-ban (Izrail – god 1986), in: IM. CLAUDE ANET: Az orosz forradalom: 1917 júniusa-novembere (La révolution russe: Juin-Novembre 1917). P{rizs, Payot et Cie , 1918. COHEN, M. J.: Churchill and the Jews. London; Totowa, NJ: Frank Cass, 1918. CONQUEST, R.: A nagy terror (Bolsoj terror). Fordít{s angolból. Firenze: Edizioni Aurora, 1974. CSERNYAK A.: Einstein ismeretlen levele (Nyeizvesztnoje piszmo Ejnstejna), in: „22”. DEGEN L: A szolgas{g h{z{ból. Tel-Aviv: Moria, 1986. DEUTSCH, M.: Egy kívül{lló feljegyzései (Zapiszki posztaronnevo), in: „22”. DIMANSTEIN, Sz.: Forradalmi mozgalom a zsidók körében (Revoljucionnoje dvizsenyije szregyi jevrejev), in: A forradalmi mozgalom története v{zlatokban. Szerk.: M. N. Pokrovszkij. Moszkva, Leningr{d: GIZ, 1927. DOBROVICS, A.: (Levél a szerkesztőségbe) (Piszmo v redakciju), in: „22”. DOMALSZKIJ, L: A gyűlölet technológi{ja (Tehnologija Nyenavisztyi), in: IM. DOSZTOJEVSZKIJ, F. M.: Egy író naplója (Dnyevnyik piszatyelja: za 1877. 1880 i 1881 godi) Moszkva, Leningr{d: GIZ, 1929. EHRENBURG, 1.: Egy levél kapcs{n (Po povodu adnova piszma), in: Pravda.
-[1259]-
EHRLICH, R.: Summary Report on Eighteen Intensive Interviews with Jewish DP's from Poland and the Soviet Union. A New York-i Amerikai Zsidó Bizotts{g levélt{ra. ELDAD, L: a) Zsidó anom{lia h{rom dimenzióban (Jevrejszkaja anomalija b trjoh izmerenyijah), in: IM. b) Kik is h{t Zsabotyinszkij örökösei? (Tak kto zse naszlednyiki Zsabotinszkava?) (interjú), in: „22”. EPSTEIN, J.: Operation Keelhaul: The Story of Forced Repatriation from 1944 to the Present. Old Greenwich, Connecticut: DevinAdair, 1973. ETHERMAN, A.: a) Az igazs{g közelről (Isztyina sz blizkava rassztojanyija), in: „22”. b) A harmadik nemzedék (interjú) *Tretyje pakalenyije: (Intervju)], in: „22”. ETTINGER, S.: a) Orosz nyelvű zsidó kisenciklopédia (Kratkaja jevrejszkaja enciklopegyija na russzkom jazike) (interjú a szerkesztői g{rd{val), in: „22”. b) Russian Society and the Jews, in: Bulletin on Soviet and East European Jewish Affairs. c) A legújabb korszak (Novejsij period), in: A zsidó nép története. Szerk.: Ettinger S., Jeruzs{lem: Gesarim; Moszkva: Moszti kulturi, 2001. FEDOTOV, G. P.: Oroszorsz{g arca. Cikkgyűjtemény (1918 -1931) [Lico Rossziji: Szb. sztatyjej( I 918-1931)+. P{rizs, YMCA-Press, 1967. FEIN, G.: Jól megfizetett port{sok szerepében (V roli viszokooplacsivaemih svejcarov), in: IM. FINKELSTEIN, E.: a) Zsidók a Szovjetunióban: belépés a XXI. sz{zadba (Jevreji b SzSzSzR: Puty v dvadcaty pervij vek), in: Sztrana i mir. b) A híd, amely összeomlott... (Moszt, kotorij ruhnul...), in: „22”. -[1260]-
FISCHTEIN, E.: a) A g{lutból szeretettel (Iz galuta sz ljubovju), in: „22”. b) Félelem nélkül tekintünk h{tra... (Gljagyim mi nazad bez bojanyje...), in: „22”. FRANK, L.: Még egyszer az „oroszkérdésről” (Jiso raz o „russzkom voprosze”), in: Russzkaja miszl. FREILICH, SZ..: Egy ütközet története (Isztorija odnova boja), in: Filmforgatókönyvek, Moszkva. FREIMAN, G.: P{rbeszéd az alij{ról és az emigr{cióról (A. Voronellel) [Dialog ob alije i emigracii (sz A. Voronelem)], in: „22”. GALICS, A.: Dalok. Versek. Költemények. Filmnovella. Színdarab. Cikkek. (Pesznyi. Sztyihi. Poemi. Kinopoveszty. Pjesza. Sztatyi.). Jekatyerinburg: U-Faktorija, 1998 (A könyv szövegében kapcsos z{rójelben lévő sz{mok is e mű alapj{n.) GALKIN, G.: Mi az a „zsidóss{g”? (Sto takoje jevrejszkoszty?), in: „22”. GAR, L: Zsidók a baltikumi orsz{gokban a német megsz{ll{s alatt (Jevreji v Pribalijszkih sztranah pod nyemeckoj okkupaciej), in: OZSK-2. GERSENZON, M.: A zsidó nép végzete (Szugybi jevrejszkava naroda), in: „22”. GINZBURG, Sz. M.: Az orosz zsidó értelmiségről (O russzkojevrejszkoj intelligencii) in: ZSV-1. GLiKSMAN, J. DR.: Jewish Exiles in Soviet Russia (1939-1943). A New York-i Amerikai Zsidó Bizotts{g levélt{ra. GOLDSTEIN, A. A.: A zsidók sorsa a németektől megszólt Szovjet Oroszorsz{gban (Szugyba jevrejev v okkupacionnoj nyemcami Szovjetszkoj Rosszii), in: OZSK-2. GOLDSTEIN, M.: Kimondott gondolatok (Miszli vszluh), in: Russzkaja miszl.
-[1261]-
GRINGAUZ, Sz.: Zsidó nemzetiségi autonómia Litv{ni{ban és a többi balti {llamban (Jevrejszkaja nacionalnava abtonomija v Litve i drugih sztranah pribaltiki), in: OZSK-2. GUL, R.: Magammal vittem Oroszorsz{got (Ja unyosz Rossziju). New York: Híd, 1984, 2. köt.: Rosszija v Francii (A franciaorsz{gbeli Oroszorsz{g.) GUSSMAN, V.: Peresztrojka: Mítosz és valós{g (Peresztrojka: Mifi i realnoszty), in: „22”. GUTYINA, N.: a) Kétértelmű kapcsolat (Dvuszmiszlennaja szvjaz), in: „22”. b) Igazod{s a templomra (Orientacija na Hram), in: „22”. GYELEVSZKIJ, JU.: a) Cion bölcseinek jegyzőkönyvei (Egy hamisít{s története) [Protokoli Szionszkih Mudrecov (Isztorija Adnova podloga)]. Berlin, 1923. b) Kisebb rossz-e a bolsevikok? (Menyseje li zlo bolseviki?), in: Jevrejszkaja tribuna. GYENYIKIN, A. D.: Tanulm{nyok az oroszorsz{gi zavaros időkről (Ocserki Russszkoj Szmuti). P{rizs, 1922. 1. kötet: A hatalom és a hadsereg összeoml{sa. 1917 febru{rja-szeptembere. 2. kiad{s. HANDLER, A: Where Familiarity with Jews Breeds Contempt, in: Red Star, Blue Star: The Lives and Times of Jewish Students in Communist Hungary (1948-1956). New York: Columbia University Press, 1977. HAZANOV, B.: a) Új Oroszorsz{g (Novaja Rosszija), in: IM. b) Bélyegző nélküli levelek (Piszma bez stempelja), in: IM. c) Akiért az elsüllyedt harang szól (Po kom zvinyit potonuvsij kolokol), in: Sztrana i mir. HEIFEC, M.: a) Közös leckéink (Nasi obscsije uroki), in: „22”. b) C{rgyilkoss{g 1918-ban (Careubijsztvo v 1918 godu). Knyigotovariscsesztvo „Moszkva-Ijeruszalim”, 1991. -[1262]-
c) Hely és idő (zsidó feljegyzések) *Meszto i vremja (Jevrejszkije zametki)+ P{rizs: Tretyja volna, 1978. d) Emlékezetem b{natos tekercse (Voszpominanyij grusztnij szvitok), Jeruzs{lem, 1996. e) A míllt leckéi (Uroki proslava), in: „22”. f) Új „arisztokr{cia”? (Novaja „arisztokracija”?), in: Granyi, 1987. g) Vlagyimir Oszipov orosz hazafi (Russzkij patriot Vlagyimir Oszipov). in: Kontinens. h) Mit kell tiszt{zni az időben? (Sto nada vijasznyity vo vremenyi?), in: „22”. HEPSTEIN, Sz.: Orosz cionist{k a Palesztin{ért vívott harcban (Russzkije szioniszti v borbe za Palesztinu), in: OZSK-2. HERSCHENSON, M.: A zsidó nép sorsa (Szugybi jevrejszkava naroda), in: „22”. HESSEN, V.: Ioszif Hessen: jog{sz, politikus és újs{gíró (Ioszif Hessen: juriszt, politik, i zsurnaliszt), in: Zsidók az orosz emigr{ció kultúr{j{ban. HMELNYICKIJ, D.: A vér hangos szava mellett, avagy tudatunkkal a kezünkben (Pod zvonkij golosz krovi ili sz szamoszoznanyijem naperevesz), in: „22”. HORENSTEIN, F.: A vörös csillag hatodik {ga (Sesztoj konyec krasznoj zvezdi), in: IM. HORUV, D.: Az Orosz Birodalomból és a Szovjetunióból sz{rnlazó zsidó emigr{ció: statisztikai szemlélet (Jevrejszkaja emigracija iz Rosszikszkoj Imperii i Szovjetszkava Szojuza: sztatiszticseszkij aszpekt), in: Az orosz zsidós{g az emigr{cióban, 1998. ILSZKIJ, N.: Történelem és öntudat (Isztorija i szamoznanyije), in: Jevreji v SzSzSzR. IPATIEFF, V. N.: The Life of a Chemist. Stanford, 1946. IVANOV, V. Us HERSCHENSOIV M. O.: Levelezés a két sarokból (Perepiszka iz dvuh uglov). Petrogr{d: Alkonoszt, 1921. -[1263]-
IVANOVICS, S.: a) A zsidók és a szovjet diktatúra (Jevreji i szovjetszkaja diktatura), in: ZSV-1. b) Szemjon Juskevics és a zsidók (Szemjon Juskevics i jevreji). Ed. Kapitajkin publik{ciója. (Jevreji v kulture Russzkava Zarubezsja), in: Zsidók az orosz emigr{ció kultúr{j{ban. 1992. JAKIR JAKOV: Viktor Kraszinnak írok (Ja pisu Viktoru Kraszinu), in: Nasa sztrana. JAROSZLAVSZKIJ, J.: Az antiszcmitizmus ellen (Protyiv antiszemitizma), in: Pravda.. JE. Sz.: Az OKP nemzetiségi összetételéről (O nacionalnom szosztave RKP), in: Pravda. JELAGIN, J.: A művészetek megzabol{z{sa (Ukrascsenyije isszkusztv). Előszó: M. Rosztropovics. New York: Ermit{zs, 1988. JOSUA A.-B.: Az író hangja (Golosz piszatyelja), in: „22”. KAGAN, V.: Helyes döntés (Pravilnoje resenyije), in: „22”. KAGANOVICS, M.: Der idischer inteil in partizanerb ewegung fun Sovet-Russland. Róma, 1948. KAGANSZKAJA, M.: a) Mítosz a realit{s ellenében., in: „22”. b) Vendégszeretetünk... (Nase gosztyepriimsztvo...), in: „22”. KARABCSIJEVSZKIJ, JU.: Harc a zsidóval (Borba sz jevrejem), in: Sztrana i mir. KARTASOV A. V.: Kiv{lasztottak és megkegyelmezettek (Izbrannije i pomilovannije), in: Scsit. KATUNCEV, V., KOTZ, L: Incidens: a haszani események indítékai (Incident: Podapljoka Haszanszkih szobityij), in: Rogyina. KATZENELENBEUGEN, A.: Antiszemitizmus és a zsidó {llam (Antiszemitizm i jevrejszkoje goszudarsztvo), in: „22”. KLAUZNER, I. L.: Az újhébér irodalom Oroszorsz{gban (Lityeratura na ivrit v Rosszii), in: OZSK-I. -[1264]-
KLEMENTYJEV, V. F.: A bolsevista Moszkv{ban (1918-1920) [V bolsevickoj Moszkve (1918-1920)]. Moszkva: Russzkij puty, 1998. Össz-oroszorsz{gi Memo{r Könyvt{r. Sorozat: Közelmúltunk, 3. kiad. KOESTLER, A.: Juda útkereszteződésben (Ijuda na pereputyje), in: IM. KOHN, N.: [ld{s a népirt{sra: mítosz a vil{gméretű zsidó összeesküvésről és a „Sion bölcseinek jegyzőkönyvei”-ről (Blagoszlovlenyije na genocid: Mif o vszemirnom zagovore jevrejev i „Protokolah szionszkih mudrecov). Ford. angolból. M.: Progressz, 1990. KOKURIN, A.-PETROV, N.: NKVD: struktúra, funkciók, k{derek (NKVD: sztruktura, funkcii, kadri), in: Szvobodnaja miszl. KOLKER, F.: Új segélyterv az oroszorsz{gi zsidós{gnak (Novij plan pomoscsi szovjetszkomu jevrejsztu), in: „22”. KOLKER, Ju.: A „Fronton harcolt leningr{di írók. 1941 -1945” című kézikönyvhöz írt recenzió (Recenzija na szpravocsnyik „Lenyingradszkije piszatyeli-frontoviki. 1941-1945”). Össze{ll.: Bahtyin V. Leningr{d: Szovetszkij piszatel, 1985., in: Sztrana i mir. KOMAROV, B.: a) Természetpusztít{s (Unicstozsenyije prirodi). Frankfurt: Poszev, 1978. b) Lerombolt és meggyal{zott templomok: Moszka és középső Moszkva-vidék. Utószó: A vandalizmus hat{rai. (Razrusonnije i oszkvrenyonnije hrami: Moszkva i Szrednyaja Rosszija. Poszleszlovije: Predeli vandalizma). Frankfurt: Poszev, 1980. KONYAJEV, NY.: Úgy ölt, mintha verset költene (On ubival, szlovno piszal sztyihotvorenyije). Don, Rosztov-na-Donu. KOPELEV, L.: Az igazs{gról és a toleranci{ról (O pravde i tyerpimosztyi). New York: Hronyika Press, 1982. KOSZTIRCSENKO, G. V.: Szt{lin titkos politik{ja: hatalom és antiszemitizmus (Tajnaja politika Sztalina: Vlaszty i antiszemitizm). Moszkva: Mezsdunarodnije otnosenyija, 2001. -[1265]-
KozAkOV, M.: (Levél) (Piszmo), in: „Orosz Külföld” Könyvt{r Alapítv{ny (BFRZ). KRICSEVSZKJ, L. JU.: Zsidók a VCSK OGPU appar{tus{ban a 20-as években (Jevreji v apparatye VCsK OGPU b 20-e godi), in: Zsidók és az orosz forradalom: anyagok és kutat{sok. Szerk.-össze{ll. O. V. Budnickij. Moszkva; Jeruzs{lem: Gesarim, 1999. KROL, M.: A nacionalizmus és asszimil{ció a zsidó történelemben (Nacionalizm i asszimilacija v jevrejszkoj isztorii), in: ZSV-1. KUCSERSZKIJ, A.: A zsidó paradigma (Jevrejszkaja paradigma), in: „22”. KULISER, A.: Felelősség és felelőtlenség (Ob otvetszvennosztyi i bezotvetszvennosztyi), in: Jevrejszkaja tribuna, P{rizs, 1923. KULISHER, JE: A zsidók kiűzetése és deport{l{sa (Izgnanyje i deportacija jevrejev), in: ZSV-2. KUPOVECKIJ, M.: A zsidó lakoss{g emberveszteségei a Szovjetunió h{ború ut{ni hat{rai között a nagy honvédő h{ború idején (Ljugyszkije potyeri jevrejszkava naszelenyija v poszlevojennih granyicah SzSzSzR v godi Velikoj Otecsesztvennoj Vojni), in: A Moszkvai Zsidó Egyetem Értesítője. 1995. KUSZKOVA, JE.: Kik ők, és mi a teendő? (Kto onyi i kak bity?), in: Jevrejszkaja tribuna. L. Sz.: Harcra az ellenforradalom szekértolói ellen (Na barbu c poszobnyikami kontrrevoljucii), in: Pravda. LAMPE, A. von t{bornok: A fehérek fegyveres akciói sikertelenség ének okai (Pricsini nyeudacsi vooruzsonnava szila bisztuplenyija belih). Poszev. LANDAU, G. A.: Forradalmi gondolatok a zsidó közvéleményben (Revoljucionnije idei v jevrejszkoj obscsesztve), in: OZS. LARIN, JU.: Zsidók és antiszemitizmus a Szovjetunióban (Jevreji i antiszemitizm v SzSzSzR), Moszkva, Leningr{d, GIZ, 1929. LAZAREV, L.: Egy idős ember feljegyzései (Zapiszki pozsilavacseloveka), in: Znamja. -[1266]-
LAZARIS, V.: Ironikus dalocska (Ironicseszkaja peszenyka), in: „22”. LEHRT, R.: Késői tapasztal{s (Pozdnij opit), in: Szintakszis. LELEVICS, G.: Október a főhadisz{ll{son (Oktyabr v Sztavke) Gomel, in: Recs. LEMPORT, V.: A sors ellipszisei (Ellipszi szugybi), in: IM. LENIN, N.: A zsidókérdésről Oroszorsz{gban. Sz. Dimanstein bevezetőjével (O jevrejszkom voprosze v Rosszii. Vvegyenyije Sz. Dimanstejna). Moszkva: Prolet{rij, 1924. LENIN, V. L: a) Gyűjtemény (Szocsinyenyija), 45 kötetben, negyedik kiad{s, Goszpolitizdat, 1941-1967. b) Összes művei (PSzSz: V 55-tyi t.), 55 kötetben, 1958-1965. LEVIN, D.: A kísértés küszöbén (Na kraju szoblazna) (interjú), in: „22”. LEVIN, I. O.: Zsidók a forradalomban (Jevreji v revoljucii), in: OZS. LEVIN, Z.: Nézz vissza merengve... (Ogljanyisz v razdumje) (kerekasztal), in: „22”. LEVIT[N, 1.: Orosz könyvkiadók a húszas években Berlinben (Russzkie izdatyelsztvo v 20-h let v Berline), in: OZSK-2. LEVITYINA, V.: a) Érdemes volt-e felperzselnünk a templomlulkat... (Sztilo li szzsigaty szvoj hram...), in: „22”. b) Az orosz szính{z és a zsidók (Russzkij tyeatr i jevreji). Jeruzs{lem: Bibliotyeka- Alija, 1988. LIEBLER, L: Izrael – diaszpóra: az azonoss{gtudat v{ls{ga (Izrail – Diaszpora: Krizisz identifikacii), In: „22”. LINSZKIJ, D. O.: Az oroszorsz{gi zsidók nemzeti tudat{val kapcsolatban (O nacionalnom szamoszoznanyii russzkava jevreja), in: OZS. LITOVCEV, Sz.: Disputa az antiszemitizmusról (Diszput ob antiszemitizm), in: Poszlednyije novosztyi. LITVINOV, V.: Mahno és a zsidók (Mahno i jevreji), in: „22”. -[1267]-
LJASZT, L: Alija a Szovjetunióból – demogr{fiai előrejelzések (Alija iz SzSzSzR – demograficseszkije prognozi), in: „22”. LJUBARSZKI, V.: Mi a teendő, nem pedig ki a hib{s (Sto gyelaty, a ny kto vinovat), in: IM. L-szkij: Levelek Oroszorsz{gból (Piszma iz Rosszii), in: „22”. LURJE, Sz. JA.: Antiszemitizmus az ókori vil{gban (Antiszemitizm v drevnyem mire). Tel-Aviv: Szlova, 1976 (1. kiad{s-Petrogr{d: A múlt, 1922). Lvov, A.: a) [d{m, hol vagy? (Ggye ti, Adam?), in: Novaja gazeta. b) Vezesd magad ut{n aty{dat is (Vedi za szoboj atca tvoevo), in: IM. MANDEL, V. S Z.: Konzervatív és destruktív g ondolatok a zsidó t{rsadalomban (Konszervativnije i razrusityelnije igyei v jevrejsztve), in: OZS. MANYEVICS, JE.: a) (Levél a szerkesztőségbe) (Piszmo v redakciju), in: IM. b) Új emigr{ció: szóbeszéd és valós{g, in: IM. MARGOLIN, Ju.: Tel-avivi jegyzetfüzet (Tel-Avivszkij bloknot), in: Novoje russzkoje szlovo. MARGOLINA, S.: a) Das Ende der Lügen: Rußland und die Juden im 20. Jahrhundert. Berlin: Siedler Verlag, 1992. b) Németorsz{g és a zsidók: m{sodik kísérlet (Germanyija i jevreji: vtaraja popitka), in: Sztrana i mir. MARK, Ju.: a) Zsidó iskola a Szovjetunióban (Jevrejszkaja skola v Szovjetszkom Szojuze), in: OZSK-2. b) A jiddis nyelvű irodalom Oroszorsz{gban (Lityeratura ha jidis v Rosszii), in: OZSK-2. MARKIS, D.: Kikeresztelkedés (Vikreszt), in: „22”. MARKIS, E.: Hogyan öldösték őket (Kaki ih ubivali), in: „22”. -[1268]-
MARKIS, S.: a) Még egyszer az önmagam ir{nti gyűlöletről (Jiso raz o nyenavisztyi k szamomu szebje), in: „22”. b) Az oroszorsz{gi zsidóellenes gyűlölet kapcs{n (O jevrejszkoj nyenavisztyi k Rosszii), in: „22”. MASZLOV, Sz. Sz.: Oroszorsz{g négyévi fowadalom ut{n (Rosszija poszle csetirjoh let revoljucii). P{rizs: Russzkaja pecs{ty, 1922. M.1YER, D.: J'ai honte d'être socialist, in: Le Monde. MEDVED, M.: The Jewish Question, in: National Review. MELCSUK, L: (Levél a szerkesztőségbe) (Piszmo v redakciju), in: IM. MELGUNOV, Sz. P.: A „vörös terror” Oroszorsz{gban („Krasznij terror” v Rosszii) 2., bővített kiad. Berlin: Vataga, 1924. MELIHOV, A.: Egy zsidó gyón{sa (Iszpovegy jevreja). Szentpéterv{r: Új Helikon, 1994. MENDZSERiCKij, E.: A Tóra is, a gének is (I Tora, i genyi ), in: „22”. MENESZ, A.: Katasztrófa és újj{születés (Katasztrofa i vozrazsgyenyije), in: ZSV-2. MENICKEL, V.: in: „22”. MENYSOJ, A.: Üsd a zsidót! („Bej zsidov!”), in: Pravda. MEYERSON-AKSZJONOV: Az új értelmiség megszületése (Rozsgyenyije novoj intelligencii), in: Szamoszoznanyije. MILJUKOV, P. N.: Nemzetiség és nemzet (Nacionalnoszty i nacija), in: Jevrejszkaja tribuna. MININBERG, L. L.: Szovjet zsidók a Szovjetunió tudom{ny{ban és ipar{ban a m{sodik vil{gh{ború időszak{ban (1941-1945) [Szovjetszkije jevreji v nauke i promislennosztyi SzSzSzR v period Vtoroj miroboj vojni (1941-1945)]. Moszkva, 1995. MIRONOVA, G.: Alagút a múltba (Tunnelj v prosloje), in: Komszomolszkaja pravda.
-[1269]-
MIRSZKIJ, B.: a) Fekete sz{zak (Csornaja szotnya ), in: Jevrejszkaja tribuna. b) „16 pont” („16 punktov), in: Jevrejszkaja tribuna. MoRGULisz, M.: A zsidó kérdés alapjai és részletei (Jevrejszkij vaprosz v evo osznovanyijah i csasztnosztyah), tll: Voszhod. MÜLLER, J.: A tragédia dialektik{ja: antiszemitizmus és kommunizmus Közép- és Kelet-Európ{ban (Dialektika tragedii: antiszemitizm i kommunizm v Centralnoj i Vosztocsnoj Jevrope), in: „22”. NABOKOV, V.: Az ideiglenes korm{ny (Vremennoje pravityelsztvo), in: Az orosz forradalom archívuma, Hessen I. V. kiad{s{ban. Berlin: Szlovo, 1922-1937. NAZSIVIN, Iv.: Feljegyzések a forradalomról (Zapiszki o revoljucii). Bécs, 1921. NEGRETOV, P. I.: V. G. Korolenko: Élet és életmű krónik{ja, 19171921 (V. G. Korolenko: Letopisz zsiznyi i tvorcsesztva, 1917-1921). A. V. Hrabrovickij szerk., Moszkva: Knyiga, 1990. NEKRICS, A.: Hadj{rat a „kozmopolit{k” ellen az MGU-ban (Pohod protyiv „koszmopolitov” v MGU), in: Kontinens. NORDEN, ED.: [tsz{molva a zsidókat (Pereszcsitivaja jevrejev), in: „22”. Nov, A., Newt Zsd.: A Szovjetunió zsidó lakoss{ga: demogr{fiai féjlődés és szakmai foglalkoztatotts{g (Jevrejszkoje naszelenyije v SzSzSzR: demograficseszkoje razvityije i professzionalnaja zanyjatoszty), in: Zsidók Szovjet Oroszorsz{gban (1917-1967). Izrael: Bibliotyeka „Alija”. NUDELMAN, R.: a) Beszélgetése L. Pljuscscsal, in: „22”. b) Szimpóziumi előad{s: A szovjet antiszemitizmus – okok és kil{t{sok (Doklad na szeminare: Szovjetszkij antiszemitizm – pricsini i prognozi), in „22”. c) Nézz vissza merengve... (Ogljanyisz v razdumje) (kerekasz-[1270]-
tal), in: „22”. d) A szerkesztő has{bja (Kolonka redaktora), in: „22”. NUDLER, M.: Nézz vissza merengve... (Ogljanyisz v razdumje) (kerekasztal), in: „22”. NYILOV, G.: Urickij, Volodarszkij és a többiek (Urickij, Volodarszkij i drugije), in: Sztrana i mir. OREN, I.: Gyón{s (Iszpovegy), in: „22”. ORLOV, A.: A szt{lini bűncselekmények titkos története c. könyv előszav{ból (Iz predszlovija k knyige „Tajnaja isztorija sztalinszkih prisztuplenyij”), in: IM. ORLOV, B.: a) Oroszorsz{g zsidók nélkül (Rosszija bez jevrejev), in: „22”. b) Fanni Kaplan mítosza (Mif o Fanni Kalan), in: IM. c) Nem a jó abc-t tanult{tok meg (Nye tye bi ucsili alfaviti), in: Vremja i mi. d) A „római zar{ndokok” utasútjai (Putyi dorogi «rimszkih pilgrimov »), in: IM. ORTOV, M.: A pravoszl{v {llam és az egyh{z (Pravoszlavnoje goszudarsztvo i Cerkov), in: Puty. OSZORGIN, M.: Orosz mag{ny (Russzkoje ogyinocsesztvo). Rangon A. publik{ciója, in: Zsidók az orosz emigr{ció kultúr{j{ban (ut{nnyom{s az al{bbi mű alapj{n: Rasszvet, P{rizs, 1925. februr{r 15., 7. sz.). Oz, A.: a) A haza fogalma (Ponyjatyije otyecsesztva) , in: „22”. b) Az időről és magamról (O vremenyi i o szebje), in: Kontinens. PARKS, J.: A zsidók m{s népek között. Az antiszemitizmus okainak {ttekintése (Jevreji szregyi narodov: Obzor pricsin antiszemitizma), P{rizs, YMCA Press, 1932. PASL.MANYIIt, D. SZ.: a) De mit is akarunk mi jogosan? (Csevo zse mi dobivajemszja?), -[1271]-
in: OZS. b) Az orosz forradalom és a judaizmus (Bolsevizmus és judaizmus) [Russzkaja revoljucija i iudaizm (Bolseviki i iudaizm)]. P{rizs, 1923. PELED, B.: a) Nem v{rhatunk újabb kétezer évig! (Mi nye mozsem zsdaty jiso dve tiszicsi let!) (interjú), in: „22”. b) Meg{llapod{s a nem megfelelő partnerrel (Szoglasenyije nyes z tyem partnyorom), in: „22”. PERELMAN, V.: a) ...Maguk a zsidók a hib{sak (...Vinovati szami jevreji), in: IM. b) A szovjet csúcsokon lévő liber{lisokról (O liberalah b szovjetszkih verhah), in: IM. c) A csoda összeoml{sa: okok és következmények (Beszélgetés mal) [Krusenyije csuda: pricsini i szledsztvija (beszeda sz G. Rosenblumom)], in: IM. d) Nézz vissza kétséggel (Ogljanyisz v szomnyenyii), in: IM. e) (A szerkesztőségi post{ból) (Iz pocsti redakcii), in: IM. PETROV, N. V., SZKORKIN, K. V.: Ki ir{nyította az NKVD-t, 19341941: útmutató. (Kto rukavagyil NKVD, 1934-1941: Szpravocsnyik). Moszkva: Zvenyja, 1999. PODGOREC, N.: Zsidók a modern vil{gban (Jevreji v szovremennom mire)(interjú), in: IM. POLNER, T. L: Georgij Jevgenyjevics Lvov herceg életútja (Zsiznyennij outy Knyaza Georgija Evgenyijevicsa Lvova.). P{rizs, 1932. POMERANZ, G.: a) [lom az igazs{gos jóv{tételről (Szon o szpravedlivom vozmezdii), in: Szintaxis. b) A XXIII. kongresszushoz intézett levél tervezete (Proekt piszma XXIII szjezdu), in: Publik{latlan. Frankfurt/Main: Poszev, 1972. c) A sehonnan jött ember (Cselovek nyiatkuda), in: Publik{lat-[1272]-
lan. Frankfurt/Main: Poszev, 1972. d) A föld {lmai (Szni Zemli), in: „22”. POPOVSZKIJ, M.: Rólunk – őszinte szívvel (O nasz – sz vszej iszkrennosztyju.), in: Novij amerik{nyec. POTOK, C.: The Gates of November: Chronicles of the Slepak Family. New York: Alfred A. Knopf, 1996. POZNER, SZ.: a) Miről is van szó? (V csom zse gyelo?), in: Jevrejszkaja tribuna. b) Szovjet Oroszorsz{g (Szovjetszkaja Rosszija), in: ZSV-1. PRAT, N.: Emigr{ns komplexusok történelmi t{vlatban (Emigrantszkije komplekszi v isztoricseszkom aszpektye), In: IM. RANI AREN: Az orosz g{lutban (V russzkom galutye), in: „22”. RAPOPORT, O.: Egy betegség tünetei (Szimptomi odnoj bolezni), in: „22”. REMIZOV, A.: A felkorb{csolt Oroszorsz{g (Vzvihrennaja Rusz). London: Overseas Publications, 1979. RIKLIN, G.: B{bellel esett meg (Szlucsaj sz Babeljej), in: Izvesztyija. RIMSZKIJ, G.: Korm{nyzati antiszemitizmus Szovjet Oroszorsz{gban (Pravityelsztvennij antiszemitizm v Szevjetszkoj Rosszii), in: Jevrejszkaja tribuna. RoLNYIKAJTE, M.: El kell mondanom (Ja dolzsna rasszkazaty), in: Zvezda. ROSENBLUM, G.: A csoda összeoml{sa... (Beszélgetés V. Perelmannal) [Krusenyije csuda... (Beszeda sz V. Perelmanom)], in: IM. RUBINSTEIN, N.: a) Kapcsolja ki a mikrofont – beszéljünk a költőről (Vikljucsitye mikrofon – pogavarim o poete), in: IM. b) Ki az olvasó? (Kto csitatyel?), in: IM.
-[1273]-
RUTHMAN, R.: a) Solzhenitsyn and the Jewish Question, in: Soviet Jewish Affairs, London. b) Tisztelet az elt{vozónak, testvéri érzés a visszamaradónak (Uhodjasemy – poklon, osztajuscsemcja – bratsztvo), in: Novij zsurnal. c) Sértődések köre (Kolco obid), in: Novij zsurnal. SAKED, G.: Nehéz-e megőrizni az izraeli kultúr{t m{s kultúr{kkal való konfront{ció közben (Trudno li szohranyity izrailszkuju kulturu v konfrontacii sz drugimi kulturami), in: „22”. SALSBERG, J. B.: Talks with Soviet Leaders on the Jewish Question, in: Jewish Life. SAMIR, M.: Sz{z év h{ború (Szto let vojni), in: „22”. SARTRE, J.-P.: Gondolatok a zsidókérdésről (Razmislenyija o jevrejszkom voprosze), in: Néva. SCHAPIRO, L.: a) The Role of the Jews in the Russian Revolutionary Movement, The Slavonic and East European Review, (negyven kötetben), London, Athlone Press, 1961-1962. b) Zsidók a Szt{lin ut{ni Szovjet Oroszorsz{gban (Jevreji v Szovjetszkoj Rosszii poszle Sztalina), in: OZSK-2. SCHAPiRO, N.: Egy közrendű szovjet zsidó szava (Szlovo rjadavova szovjeszkava jevreja), in: Az orosz antiszemitizmus és a zsidók. Gyűjt. London, 1968. SCHECHTMAN, I.: a) Szovjet Oroszorsz{g, cionizmus és Izrael (Szovjetszkaja Rosszija, szionizm i Izrailj), in: OZSK-2. b) A zsidó közvélemény Ukrajn{ban (1917-1919) [Jevrejszkaja obscsesztvennoszty na Ukraine (1917-1919)], in: OZSK-2. c) A szovjet zsidós{g a német-szovjet h{borúban (Szovjetszkoje jevrejsztvo v germano-szovjetszkoj vojnye), in: ZSV-2. SCHEINIS, Z.: M. M. Litvinov: Az utolsó napok (M. M. Litvinov: Poszlednyije dnyi), in: Szoversenno szekretno. -[1274]-
SCHITZ, I. I.: A „nagy {ttörés” naplója (1928 m{rciusa-1931 augusztusa) [Dnyevnyik „Velikava pereloma” (Mart 1928 - Avguszt 1931)+. P{rizs: YMCA-Press, 1991. SCHLOMOViTS, I.: Nézz vissza merengve... (kerekasztal) *Ogljanyisz v razdumje... (Kruglij sztol)], in: „22”. SCHNEERSON, M.: a) A lerombolt igazs{g (Razrusennaja pravda), in: Kontinens. b) Az író művészi vil{ga, és az író a vil{gban (Hudozsesztvennij mir piszatyelja i piszatyel v miru), In: Kontinens. SCHWARZ, SZ. M.: a) Birobidzs{n, in: OZSK-2. b) Antiszemitizmus a Szovjetunióban (Antiszemitizm v Szovjetszkom Szojuze). New York: Izd-vo inl. Csehov, 1952. SCHWARZ, Sz.: A Szovjetunió zsidós{ga az első vil{gh;íború kezdetétől, 1939-1965 (Jevreji v Szovjetszkom Szojuze sz nacsala Vtoroj mirovoj vojni. 1939-1965), New York, az amerikai zsidó munkabizotts{g kiad{s{ban, 1966. SCHWEIBISH, SZ.: Az evaku{l{s és a szovjet zsidók a katasztrófa éveiben. (Evakuacija i szovjetszkije jevreji v godi katasztrofi), in: A Moszkvai Zsidó Egyetem értesítője. SCSARANSZkiJ, A.: (Interjú) (Intervju), in: „22”. SimoN, G.: Zsidók uralkodnak Oroszorsz{gban: egy amerikai visszaemlékezései (Jevreji carsztvujut v Rosszii: Iz voszpominanyij amerikanca.). P{rizs: Rodnyik, 1929. SINGARJOVA, A. I.: (Utóirat) (Poszleszlovanyje), in: A. I. Singarjov naplója. Hogy is volt: Péterp{l-erőd, 1917. XI. 27.-1918. I. 5.; 2. kiad{s, Moszkva, 1918. SOLOMON, G. A.: Vörös törzsfőnökök között (Szregyi krasznih vozsgyej). P{rizs: Miseny, 1930. SOROKIN, P.: Leaves from a Russian Diary. New York: E. F. Dutton & Co., 1925.
-[1275]-
SRAGiN, B.: A lélek szemben{ll{sa (Protyivosztojanyije duha). London: Overseas Publications, 1977. STerN, Ju.: Levél a szerkesztőségnek (Piszmo k redakciju), in: Sztrana i mir. STEINS ALZ, A.: Kik vagyunk: tragikus színészek vagy saj{tos n{ció? (Kto mi: tragicseszkije aktyori ili szamobitnaja nacija?), in: IM. STERN, JU.: a) A helyzet labilis és ezért veszélyes (interjú) *Szituacija nyeusztojcsiva i poetomu opaszna (intervju)], in: „22”. b) Kettős felelősség (interjú) [Dvojnaja otvetsztvennoszty (intervju)], in: „22”. STURMAN, D.: a) A nemzetiségi fóbi{król (O nacionalnih fobijah), in: „22”. b) A v{rosnak és a vil{gnak (Goradu i miru). P{rizs. New York: Tretyja volna, 1988. c) Ők – tudt{k (Anyi – Vedali), in: „22”. d) Sem a mézedet, sem a full{nkodat nem keresem (Nyi mne mjoda tvoevo, nyi ukusza tvoevo), in: „22”. e) Szovjet antiszemitizmus – okok és előrejelzések (szemin{rium) [Szovjetszkij antiszemitizm – pricsini i prognozi (szeminar)], In: „22”. f) Gondolatok egy kézirat felett (Razmislenyija nad rukopiszju), in: „22”. S UB, D.: Zsidók az orosz forradalomban (Jevreji v russzkoj revoljucii), in: ZSV-2. SULGIN, N.: Az új orosz önrildat („Novoje russzkoje szamouznanyije”), in: A XX. Sz{zad és a vil{g. Moszkva. SULGIN, V. V.: a) „Ami nem tetszik nekünk bennük...”: az oroszorsz{gi antiszemitizmusról („Sto nam nyih nye nravitszja<”: Ob antiszemitizme v Rosszii), P{rizs, 1929. b) Mellékletek (Prilozsenyija).
-[1276]-
SURMAN, G.: Sulgin és apologét{i (Sulgin i evo apologeti), in: Novij mir. SUTTON, E.: A Wall Street és a bolsevik forradalom (Uoll-sztrit i bolsevisztszkaja revoljucija). Ford. angolból. Moszkva, 1998. SÜSSMAN, A.: „Könyv az orosz zsidós{gról” („Knyiga o russzkom jevrejsztve”), in: Novaja zarja. SZAMORODNICKIJ, P.: Fura egy népség (Sztrannij narogyec), in: „22”. SZANDLER, A: Csomók emlékezetül: egy rehabilit{lt visszaemlékezései (Uzelki na pamjaty: Zapiszki reabilitrovannava). „Magadanszkoje knyizsnoje izd-vo”. 1988. SZEDIH, A.: Orosz zsidók az emigr{ns irodalomban (Russzkije jevreji v emigrantszkoj lityeraturi), in: OZSK-2. SZEGRE, D.: Cionizmus a nemzeti újj{születés előtt és ut{n (Cionozm do i poszle nacionalnava vozrazsgyenyija), in: „22”. SZEMASKO, N.: Zsidók a földön (Jevreji na zemlje), in: Izvesztyija. SZERM[N, L: (Recenzió) (Recenzija), in: „22”. SZLioZBerG, G. B.: Az elmúlt idő dolgai: egy oroszorsz{gi zsidó feljegyzései (Gyela minuvsih dnyej: Zapiszki russzkava jevreja), h{rom kötetben, P{rizs, 1933-1934. SZLUCKIJ, I.: Az ivrit sorsa Oroszorsz{gban (Szugyba ivrit v Rosszii), in: OZSK-2. SZOLOVJOV, V. Sz.: Nemzetiségi kérdés Oroszorsz{gban (Nacionalnij voprosz v Rosszii). Első kiad{s, 1883-1888, in: Öszszegyűjtött művei 10 kötetben. Brüsszel, 1966 (fénynyomó m{solat: Összegyűjtött művei. 2. kiad{s, Szentpéterv{r, 19111914.) SZOTNYIICOVA, E.: (Levél a szerkesztőségbe) (Piszmo k redakciju), in: IM. SZT[LIN, J. V.: Összegyűjtött művei 13 kötetben. Moszkva: Goszpolitizdat, 1946-1951. -[1277]-
SZTALiNSZKij, JE.: Zsidók a vörös hadseregben (Jevreji v Krasznoj armii), in: ZSV-2. SZTANKEVICS, V. B.: Visszaemlékezések (Voszpominanyija) 19141919. Berlin, I. P. Ladizsnyikov kiadója, 1920. SZTRUVE, G.: Orosz irodalom a kiűzetésben (Russzkaja lityeratura v izglanyii), 2. kiad{s. P{rizs: YMCA-Press, 1984. SZTRUVE, N.: A kiadó előszava, in: Szergej Bulgakov. Kereszténység és a zsidó kérdés. P{rizs: YMCA-Press, 1991. SZTRUVe, P.: A zsidó letelepítés terve Oroszorsz{gban (Projekt jevrejszkoj kolnizacii Rosszii), In: Vozrozsgyenyije, P{rizs. SZTYekLOV, JU.: Népi védelem – nemzetvédelem (Narodnaja abarona – nacionalnaja abarona), in: Izvesztyija. SZTYEPUN, F.: Az egykori és a meg nem valósult (Bivseje i nyeszbivsejeszja), 2. kiad. London: Overseas Publications, 1990. SZUDOPLATOV, P.: Különleges műveletek. Moszkva, OLMA-Press 1997. SZUHANOV, N: Feljegyzések a forradalomról (Zapiszki o revoljucii). Berlin: Z. I. Grzsebin kiadója, 1923. SZUHAREVSZKA)A, G. (Levél a szerkesztőségbe) (Piszmo v redakciju), in: Szem dnyej. SZUKONYIK, A.: A vall{sos és az. ateista tudatról (O religioznom i ateiszticseszkom szoznanyii), in: Az Orosz Keresztény Mozgalom hírnöke. P{rizs-New York-Moszkva. SZUVENIKOV, O. F.: A MPVH tragédi{ja, 1937-1938 (Tragegyija RKKA, 1937-1938). Moszkva: Terra, 1998. SZVET, G.: a) Zsidók az orosz zenei életben (Jevreji v russzkoj muzike), in: OZSK-1. b) A zsidó szính{z Szovjet Oroszorsz{gban. (Jevrejszkij tyeatr v Szovjetszkoj Rosszii) in: OZSK-2. c) A zsidó vall{s Szovjet Oroszorsz{gban (Jevrejszkaja religija v Szovjetszkoj Rosszii), in: OZSK-2. -[1278]-
d) Zsidók az orosz zenekultúr{ban a szovjet időszakban (Jevreji v russzkoj muzikalnoj kulture v szovjetszk oj period), in: OZSK-2. SZVETOV, F.: T{rd ki az ajtód! (Otverzi mi dveri!). P{rizs: Editeurs Réunis, 1978. TIRKOVA-WILLIAMS, A.: a) From Liberty to Brest-Litovsk. London: Macmillan and Co., 1919. b) A múlt {rnyai (Tenyi minuvseva), in: IM. TONJOROFF, S.: Jews in World Reconstruction, in: The American Hebrew: The National Jewish Weekly. TROCKIJ, I. M.: Zsidópogromok Ukrajn{ban és Belorusszi{ban (Jevrejszkije pogromi na Ukrainye i v Belaruszii 1918-1920 godah), in: OZSK-2. TKOCKIJ, L.: a) Az orosz forradalom története (Isztorija russzkoj revoljucii). Berlin: Granit, 1933. 2. köt.: Októberi forradalom. b) Naplók és levelek (Dnyevnyiki i piszma). New York: Ermit{zs, 1986. c) Miért b{nt{k meg? (Pacsimu anyi kajalisz?), in: IM. TRUBECKOJ, Gr. N. herceg: A forrong{sok és a remények évei (DélOroszorsz{g haderői és a francia parancsnoks{g képviselői közötti kapcsolatok v{zlata) (Kny. Gr. N. Trubeckoj. Ocserk vzaimoatnasenyij Voaruzsennih Szil Juga Rosszii i Predsztavityelej Francuzkava Komandovanyija), Jekatyerinod{r, 1919., Montreal, 1981. TRUBECKOJ, Sz. E.: Az elmúlt idők (Minuvseje). P{rizs: YMCAPress, 1989. (Össz-oroszorsz{gi Emlékirat Könyvt{r. Sorozat: A mi közelmúltunk.) 10. kiad{s. VAJMAN, N.: A cél v{ls{ga (Krizisz celi), in: „22”. VINAVER, R.G.: Emlékezések (Voszpominanyija). New York, 1944, in: H{ború, forradalom és béke Hoover-intézetének gyűjteménye. -[1279]-
VtSNYAK, M.: Nemzetközi antiszemitizmus elleni konvenció (Mezsdunarodnaja Konvencija protyiv antiszemitizma), in: ZSV-2. VISSZE, R.: „A vil{g vil{goss{ga?” („Szvet dlja narodov?”), in: „22”. VOLIN, V.: Kivonult az utc{ra (On visel na ploscsagy), in: Galics. VORONEL, A.: a) in: „22”. b) Könnyed sz{rnyal{s a nehéz problém{k körül (Ljogkoje porhanyije vokrug tyizsolih problem), in: „22”. c) Izrael egyedisége (Unikalnoszty Izrailja), in: „22”. d) A XXI. sz{zad küszöbén (Nakanule XXI veka), in: „22”. e) J{kob mag{ra maradt (Jakov osztalszja agyin), in: „22”. f) Az izraelita gondok szorong{sa (Trepjot iudejszkih zabot), 2. kiad{s, Ramat-Gan: Moszkva Jeruzs{lem, 1981. g) Ahasvérusi öntudat és a cionizmus (Agaszfericseszkoje szoznanyije i szionizm), in: „22”. h) Emberek a h{borúban, avagy még egyszer Izrael rendkívüliségéről (Ljugyi na vojnye, ili jiso raz ob unikalnoszty Izrailja), in: „22”. i) Az orosz alija jövője (Buduscseje russzkoj alii), in: „22”. j) Utószó helyett (Vmeszto poszleszlovija), in: „22”. k) P{rbeszéd az ólij{ról és az emigr{cióról (G. Freimannal) [Dialog ob alije i emigracii (sz G. Freimanom)], in: „22”. VORONEL, N.: a) Nézz vissza merengve... (kerekasztal) [Ogljanyisz v razdumje... (Kruglij sztol)], in: „22”. b) Mindenkinek saj{t h{za van (U kazsdova szvoj dom), in: „22”. WARTBURG, M.: Magamról, Izraelről, a zsidós{gról (O szebe, ob Izrailje, o jevrejsztve), in: „22”. WEiss, A.: Az ukr{n nacionalista mozgalom bizonyos köreinek viszonya a zsidókhoz a m{sodik vil{gh{ború időszak{ban (Atnasenyij nyekatorih krugov ukrainszkava nacionalnava dvizsenyija k jevrejam v period Vtoroj mirovoj vojni), in: A Moszkvai Zsidó Egyetem értesítője. WEISSBERG, A.: Conspiracy of Silence. London, 1952. -[1280]-
WEISSKOPF, M.: Saj{t Platon (Szobsztvennij Platon), in: „22”. WIENER, Ju.: Ki szeretnék szabadulni (Hocsetszja oszvabagyitszja), in: „22”. ZARUbEZSNiJ, M.: Zsidók a Kremlben (Jevreji v Kremlje), in: Alef, Tel-Aviv. ZASzLAVSZKIJ, D. O., KANTOROVICS, VL. A.: A febru{ri Forradalom krónik{ja (Hronyika Fevralszkoj revoljucii). Pelrogr{d: Biloe, 1924. ZEJEV, VL.: Az objektivit{s demonstr{l{sa (Demonsztracii objektivnosztyi), in: Novij amerikanyec. ZIEGELMAN-DIMERSZKAJA L.: Szovjet antiszemitizmus – okok és előrejelzések (szemin{rium) [Szovjetszkij antiszemitizm – pricsini i prognozi (Szeminar)], in: „22”. ZUNDELEVICH, L: Felmenetel (Voszhozsgyenyije), in: „22”. ZWEIG, S.: Nem külső pompa, hanem belső nevelés (Nye vnyesnaja misura, no vnutrennyeje voszpitanyije), in: IM. ZSABOTYINSZKIJ, VL.: a) Hamis úton (Na lozsnom putyi). Zsabotyinszkij Vl.: Feletoni. Szentpéterv{r, „Harold” Nyomda, 1913. b) Négy cikk a Csirikov-féle incidensről (1909) *Csetire sztatyi o «csirikovszkom incidentye» (1909)], in: Feletoni. ZSIRNOV, JE.: „A kivégzés menete visszataszító volt” („Procedura kaznyi noszila omerzityelnij haraktyer”), in: Komszomolszkaja pravda.
-[1281]-
Allprint Kiadó • 1114 Budapest, Kanizsai u. 6. • postacím: 1519 Bp., Pf. 322 telefon: (06-1) 381-0464, (06-1) 381-0465 • fax: (06-1) 466-2694 • E-mail: [email protected] • A kiad{sért felel: Tolnai A. L{szló • Nyelvi lektor: Angyal Istv{n • Borítóterv: Valentin Andrea • A szedés és tördelés az Allprint Kft. munk{ja • Nyomtatta és kötötte az Alto Nyomda Kft., Székesfehérv{r • Felelős vezető: Vass Tibor igazgató • ISBN 963 9575 13 5
-[1282]-
