John Brunner - A Yan jatékmesterei

JOHN BRUNNER

A Yan játékmesterei TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS REGÉNY KOZMOSZ BUDAPEST, 1978

KÖNYVEK

A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT JOHN BRUNNER: DRAMATURGES OF YAN

THE

1972 BRUNNER FACT AND FICTION LTD, ACE BOOKS, NEW

YORK

FORDÍTOTTA NEMES LÁSZLÓ

A FEDÉL JENKOVSZKY IVÁN MUNKÁJA Nemes László, translation

1978

Hungarian

ISSN 0324-5225 ISBN 963 211 283 0

Felelõs kiadó: Szilvásy György Felelõs szerkesztõ: Futaki József A szöveghuseget ellenõrizte: Nagy

Ágnes Szakmailag ellenõrizte: Funk Miklós Mûszaki vezetõ: Gonda Pál Képszerkesztõ: Diósi Katalin Mûszaki szerkesztõ: Végh Judit 39 800 példány, 9,9 (A/5) ív, MSZ 5601 59 77.1393/1 Készült a Zrínyi Nyomdában, rotációs ofszet eljárással Felelõs vezetõ: vezérigazgató

Bolgár

Imre

IF 3175-e-7880

I.

Mint kifeszített ezüstíj, úgy ívelte át az éjszakai égboltot a Yan gyûrûje, meteorok ragyogó, apró, tüzes nyilait záporozva a felsõ légrétegekbe. Dr. Yigael Lem alaposan elfáradt, a

kimerítõ gondolkodástól azonban olyan feszültség volt benne, hogy semmiképpen sem tudott volna elaludni, mégsem akarta bevenni az altatóját, míg csak nem érzi majd feltétlenül szükségesnek. Levetette rendes földi ruháját, kényelmesebb, laza szövésû yanbeli köpenyt öltött, lábát háncssaruba bújtatta, úgy ment ki a verandára, azt remélve, hogy ott, mint mindig, most is lecsillapítja majd zaklatott gondolatait az elébe táruló látvány. Kedvence, Madame de Pompadour, a dédelgetett mókucica, mely már a hetedik naprendszerre jött el vele, azt hitte, hogy gazdája lefekvéshez készülõdik, s ennek megfelelõen maga is a hálóhelyiségben

telepedett le, ott várt Lem doktorra. Amikor azonban rájött, hogy az máshová ment, röviden, panaszosán felrikoltott, de végül is összeszedte minden energiáját, s utána indult. Mereven mozgott. Maga is megöregedett, akárcsak a gazdája. A közelgõ tavasz lehelete meglágyította a levegõt, Lem doktor kertjében már nyílni kezdtek híres „i" virágjainak legelsõ példányai. Néhány esztendõ elõtt határozta el, hogy megpróbál belekontárkodni az eredeti fajta hibás génjeibe, azokba, amelyek ezt a növényt néha közönséges gazzá silányították, olyannyira, hogy virágok helyett csak jellegtelen, zöld, bolyhos

golyócskákat termett. Munkáját figyelemreméltó siker koronázta, ám ha valaki dicsérni akarta, mindig csak azt mondogatta, hogy a szerencséje volt nagyobb, mint a tudása, hiszen ha tanult is fiatalkorában orvosi fizikát, sõt a gének feljavításából kitüntetéssel diplomázott, gyakorlatilag mégsem foglalkozott ilyesmivel évtizedek óta. Kertjét most mégis, senki máséhoz nem hasonlítható pompás élõ sövény vette körül, oly gyönyörû, hogy egy dugványt még Kaydad, a Szószóló is hajlandó volt elfogadni belõle. A Gyûrû sápadtan sugárzó fényében a hosszú száraikon bólogató bimbók olybá tûntek, mint megannyi csillogóra

fényezett koponya, készen arra, hogy szétnyíló állkapcsaik mélyébõl mesebeli illatok leírhatatlan titkait bocsássák ki a világba. Pompy meggyõzõdött arról, hogy gazdája innen egyelõre sehová sem megy, nyugodtan leheveredett hát, és elégedetten dorombolt magában; úgy feküdt a veranda sima kõpadlózatán, mint egy szõrme-kérdõjel. A szomszédos házakból csak elvétve szûrõdtek ki egyes hangok: valahol néha egy kisgyerek sírt fel nem nagy meggyõzõdéssel, éppen csak hogy felkeltse magára a figyelmet, aztán valami nevetés hallatszott, meg panaszosán sípoló furulyaszó, amint

valaki egy yanbeli fuvolával próbálkozott. De már késõre járt, s Lem doktor a még ébren lévõk szórványos, szinte csak jelzésszerû híradásán túl tisztán hallhatta a hatalmas Smor-folyam zúgását. Háza a környék legnagyobb magaslatának tetején állt. Félkör alakú tornácának egyik végérõl lelátott a földi emberek kolóniájára, melynek legszembetûnõbb jellegzetessége a telenavigációs állomás és az informat, vagyis az informátorberendezés kupolája volt. A veranda másik oldaláról viszont a bennszülöttek városa, Prell tárult a szeme elé: a helység gerincét maga a fekete folyam

alkotta, kétoldalt pedig kikövezett utcák bordazata látszott. Az Isum rakparton kikötött bárkák orrán fénygömbök himbálództak, mint üvegesen csillogó gyümölcsök fürtjei, amikor a szél megrázza az ágakat. Az egyiken minden kétséget kizáróan egy kortch, vagyis egy koporsó alakú láda körvonalait ismerte fel; ebben szállítanak majd el az anyjától egy ma vagy tegnap született yanbeli csecsemõt: fel a folyón, Liganigba vagy a tengerpart mentén Frinthbe. Annak, hogy a yanlakók nem hajóztak a mély tengereken, legalábbis napjainkban, nyomós oka volt. De a folyami és tengerpart menti kereskedelmi hajózásnak igen nagy

jelentõséget tulajdonítottak. Illene tudnom, kinek a gyereke. A születés nagy esemény a yanlakóknál. De ahogy az agyában szavakká formálódott a kérdés, máris helyt kellett adnia újabb, különösképpen komor gondolatoknak. Kíváncsi vagyok, ki lesz most a soros? Egyszerre dühös lett önmagára. Nem, ez nem tisztességes dolog, így nem lenne szabad a shrimasheyre gondolnia. Hiszen neki mint pszichológusnak igazán elfogulatlannak kellene lennie, tudnia kellene, hogy az idegen

szokásokkal kapcsolatban nem szabad emberi értékítéleteket alkotni. Mindenesetre az, akire sor kerül, semmiképpen sem lesz személyes ismerõse; az egyenleget valahol másutt egyenlítik ki, Liganigban vagy Frinthben, vagy akár valamelyik, Prelltõl még távolabb fekvõ helyen. Mert ha mégoly ironikusnak látszik is, valahányszor születést ünnepelnek, ugyanakkor, idõben eltolódva, halotti tort is ülnek, virrasztanak egy halott fölött, aki pedig még nem is halt meg, s akit személyesen sohasem ismertek. Eltökélten igyekezett kiûzni tudata elõterébõl az ilyesfajta képzeteket. De

hiába. Újra és újra visszatértek, mintazárnyék, úgy vetõdtek a gondolataira. És valóban: az az érzés, hogy valami árnyék borul rá, egyszerre csak olyan erõs lett, hogy önkéntelenül összerezzent és hátrafordult, mintha onnan fenyegetné valami váratlan, néma veszedelem. S tekintete ekkor ráakadt és szinte rabul ejtve tapadt a hatalmas kristályoszlopokra, melyeknek sziluettje kirajzolódott a Gyûrû legalsó szintje elõtt. A Kitörés Mandalájának oszloptörzsei voltak ezek. A yanlakók sohasem bánják, ha õket magukat legalább egy-két hegy választja el az ilyen titokzatos

dolgoktól; ezért is adták szívesörömest nekünk ezt a területsávot, hogy itt építsük fel a házainkat: az én magaslatom gerincétõl egészen a völgy túlsó végéig. Valamikor úgy gondoltam: milyen nagyszerû, hogy minden áldott reggel láthatjuk a letûnt dicsõség és nagyság e tüneményes emlékmûvét, amint megcsillan rajta a hajnal fénye, majd amikor a nap delelõre ér, a híres-nevezetes Láng fellobbanása szinte tûzbe borítja! Most azonban... – Pompy! – mondta bosszúsan. A mókucica félálomban a hátára fordult, és hosszú, kékes nyelvével megnyalta gazdája csupasz lábujjait. A férfi

azonban meg is könnyebbült, hiszen ez elvonta attól, hogy csak bámulja a Mandalát, a Yan felszínén konfettiként szeszélyesen szerteszórt, fantasztikus emlékmûvek e legközelebbi és feltehetõen minden másnál lenyûgözõbb példányát. Ezek emberi szemmel nézve logikátlanul, de építõik elképzelése szerint talán nem is olyan szeszélyesen szétszórva helyezkedtek el! Belevetette magát az egyik karosszékbe, ahonnan nem láthatta sem a folyót a várossal, sem a földi emberek otthonainak színes, áttetszõ háztetõit – melyek egymás után, de teljesen ötletszerû sorrendben

sötétedtek el aszerint, ahogyan lakóik úgy döntöttek, most már valóban eljött a lefekvés ideje – , közvetlen kilátása nyílt viszont az Északi Hegyláncra. Ott, a Fley-hegy oldalán egy jé^folt felületén csillant meg a Gyûrû foszforeszkáló fénye, mint valami királynõ magasra tornyozott, fekete hajába tûzött, fehéren szikrázó drágakõ. Ez volt az a hely, az örök hó világa, ahonnan a Smor-folyam eredt: a gleccser könnye, ahogyan a yanlakók mondták. Mert õk maguk is könnyezve sírtak. És még nem is ez volt a legkülönösebb mindazon tulajdonságaik közül, melyek a földi emberekhez oly

hasonlóvá tették õket. Lem otthonától balra és jobbra terültek el a lakható vidékek: a termékeny Rhee síkság, melyre változatlan minták sávjait rajzolták évezredek óta a szántóföldek és a gyümölcsösök, aztán Hóm szelíden lankás dombvidéke, amit diófaligetek tarkítottak, és ahol õzhöz hasonló, vastag és hosszú ezüstszürke farkú, félénk teremtések csordái kóboroltak, meg Biaw lejtõs fennsíkja, melynek õsidõk óta málladozó szikláin gombákhoz hasonlatos növények nedvdús tömbjei tenyésztek. A yanlakók ezeket összegyûjtötték, spóráikat megszárították, és kávészerû

italt készítettek belõle, reggelifõzetnek neveztek.

amit

Háta mögött és onnan dél irányában terült el Kralgak, vagy ahogy joggal nevezhették, a „Veszedelem Földje" – az az övezet, amelyet éjszakánként fehéren izzó lándzsahegyek jelöltek meg; ez volt az a hely, amelyre a Gyûrû szünet nélkül ontotta az elemi részeinek soha meg nem szûnõ ütközései során pályájukról letérített szilánkjainak záporát. Félelmetes vidék volt ez, himlõhelyektõl visszataszítóvá torzult arcbõrhöz hasonlatos. Sem a földi emberek, sem a yanlakók nem merészkedtek oda, mert okkal tarthattak attól, hogy halálra zúzzák

õket az égbõl lecsapódó kalapácsok. E területtõl délre, a szubtropikus övezetnek megfelelõ táj volt a vadak hazája. Ezek a vadak az északi yanlakók elkorcsosult rokonai voltak; nyelvezetük néhány alig tagolt szótaggá silányult, egyedüli szerszámuk a bot,-amivel a gyökereket túrták ki a földbõl. Lába alatt, vagyis a bolygónak Prellel ellentétes oldalán volt a vizes félteke: a Scand óceán. A Gyûrû egyenlítõi íve alatt ott is veszedelmesen zúdultak alá az égbolt tüzes szilánkjai; még az óceán hullámai is felforrtak tõlük.

Az volt a legokosabb, ha az ember igyekezett éjszakánként még csak nem is gondolni Kralgakra vagy a vadakra; éppen ezért azokat a házakat, amelyek a földlakók kolóniáján olyan magasan épültek fenn a hegyen, hogy lakói abba a nem kívánatos irányba is kitekinthettek volna, kivétel nélkül mind úgy tervezték, mint Lem doktor otthonát: azaz a fõ kilátással észak felé. Dr. Lem most arra sem szeretett volna gondolni, mekkora árat fizetett ez a bolygó azért, hogy lakói az égboltját átszelõ ragyogó ív látványában gyönyörködhessenek, és csak felfelé nézett, ahol a sztratoszféra fátyolán keresztül néhány csillag

reszketett, mint valami szõrmén megkapaszkodott vízcseppek. Mindegyiket apró, szivárványos fényudvar keretezte, mintegy miniatûr másolatai annak a sokszínû ködpárának, mely nappal a kaleidoszkópnál is kiszámíthatatlanabb alakzatokban vette körül a napot. Miért is határoztam úgy, hogy ide jövök? A tudatalattijából bukkant elõ ez az önmaga számára is oly váratlan és meglepõ kérdés. Ezt egyébként gyakran feltették neki, telenavigációval ugyanis csaknem minden esztendõben nagy számban érkeztek ide, a Yanre idegenek, fõként igen fiatalok, akik a jó ég tudja, mit kerestek itt... és ezek a

vándormadarak a hosszú ideje itt lakó emberek közül egyre gyakrabban éppen õvele, dr. Lemmel akartak beszélni. Különös érzés volt, hogy ilyen... hogyan- is mondja csak. . . ismert személyiség? Ez nem pontos meghatározás. Hírhedt? Ez sem a megfelelõ kifejezés. De akárhogy is, tagadhatatlan, hogy olyan ember, akirõl a Galaktika más tájain is hallani lehet. Pompyval is mindig foglalkoztak a látogatók, és mindig gyalázatosán túletették. Hm! Hol is tartottam? Ja, igen. . . Volt elég, látszólag meggyõzõ oka annak az elhatározásának, hogy itt, a

Yanen telepszik le. Többé-kevésbé õszintén elmondhatta: elérkezett már a határára annak a kornak, amikor még utazgatni lehet, testileg is, lelkileg is kifárasztja már a telenavigáció, aztán meg túl késõn is kezdte el magát az utazgatást ahhoz, hogy olyan hajlékony alkalmazkodóképességre tegyen szert, mint amilyennek sokan örvendhetnek. Õ már akkor középkorú volt. De mindenekfölött: szellemileg sem volt már olyan rugalmas, hogy örömét lelte volna abban, hogy megbirkózzon az emberi uralom alá került bolygókon kialakult különbözõ életstílusok olykor õrültnek ható eltolódásaival, amelyek arra kényszerítették az õslakosokat, hogy úgyszólván egyik napról a

másikra évszázadokat lépjenek 't. Éppen ezért valami állandót keresett, valamit, ami azonban mégis többet nyújthat neki, mint a puszta lehetõségét annak, hogy elmélkedjen, és az életét eltengesse. Valójában a Yan békés, csaknem pásztorian idillikus élete mindenképpen igen vonzó lett volna számára, ha mindezeken felül még nem lett volna tele rejtélyekkel, melyeket az elmúlt évszázad során õnála különb elmék is meg-megpiszkálgattak. Az ember legalább reménykedhet, mondogatta némi öngúnnyal sok ifjú látogatójának, hogy ha ezek a rejtelmek itt vannak állandóan a szeme elõtt, akkor talán csak közelebb férkõzhet

végsõ megfejtésükhöz. És fiatal vendégei ilyenkor bólogattak, hiszen nekik is volt valami halvány fogalmuk a bolygón szerteszórt, watnak és mandalának nevezett építmények és a menhirrek rejtelmeirõl. Ezek az õskori emlékek ugyanis messze felülmúlták a mai yanlakók technikai lehetõségeit, de nem egy közülük – mint például a Mullom Wat – még az emberiség képességeit is meghaladta. Így élt hát itt harminc-egynéhány esztendeje, küszködve a shrimashey rejtélyével... s reménytelenül kutatva, hogy milyen kifejezés is felel meg értelmében és lényegében azoknak a yanbeli fogalmaknak, amelyek

olyanféle szerepet töltenek be, mint „tudomány", „technika", „természeti törvények", de amelyeket kétségbevonhatatlan pontossággal mégsem lehet ezekkel a szavakkal lefordítani... na és persze mindenekfölött maguknak a yanlakóknak kérdésén törve a fejét. Ez pedig így szólt: miként lehetséges, hogy egy, a földi emberiséghez oly meghökkentõen hasonlatos fajta – ugyanolyan intelligens, hasonlóképpen többféle vérmérsékletü egyedekbõl álló, olyanokból, akik kétségtelenül alkalmasak olyan roppant tettek végrehajtására, amilyeneket a jelek szerint évezredekkel elõbb megvalósítottak – egyszerre csak

kimondta: létezik egy tökéletes életforma, s emellett aztán évezredek en át kitartott minden észrevehetõ változtatás nélkül. Olykor-olykor úgy érezte, már csak karnyújtásnyira van mind e talányok kulcsától, olyan volt, mintha éveken át valamiféle türelemjáték darabkáit rázogatta volna szünet nélkül elõrehátra a dobozban, hogy összeálljanak, most pedig, amikor rápillant, egyszerre csak azt látja. .. Nos, még nem a teljes alakzatot adja ki, de már eleget ahhoz, hogy ebbõl rájöjjön, miként kell hozzáilleszteni a kimaradt darabokat. És ezután, így vagy úgy, de minden

esetben rá kellett jönnie, hogy mégsem stimmel a dolog. Valójában soha nem remélte igazán, hogy a Yan bolygón eltöltött idejét valaha is ilyen siker koronázza. Tudta, hogy ez az igazság. Hát nem, ha a végsõkig elemezzük, akkor azért jöttem ide, mert.. . Mert Yan egyszerre volt csodaszép és iszonyatos világ, ahol minden a puszta lényegre egyszerûsödött le. Ellentéteinek skálája Kralgak borzalmaitól Hóm idilli paradicsomáig olyan széles volt, mint bármely más lakható bolygón, mégis volt benne valami lenyûgözõ egyszerûség. A teljes változatosság minden összetevõ eleme egyedüli volt a maga nemében:

egyetlen nagy óceán, egyetlen félelmetes sivatag, egyetlen bûbájos kertté varázsolt rónaság. . . Fáradtnak, kimerültnek érzem magam. Ez a megállapítás arra késztette, hogy felemelje a kezét, és ujját végighúzza az arcán, s ebbõl pontosan azt érzékelte, amit a tükör is megmutatott volna. Bozontos, õszes haja alatt mély barázdák a homlokán, arca kétoldalt beesett, nyakán az inak viszont úgy kimeredtek, mint a kifeszített húr. Köpenye alatt a tavaszi éjszaka langy simogatása a múló évek jegesen borzongató érintésévé változott.

Megöregedtem, vallotta be önmagának dr. Lem. Most már azon kellene gondolkoznom, hogy hol akarok meghalni. Itt? De hát merõben más dolog arra kiszemelni egy bolygót, hogy ott éljen az ember; és más az is, hogy ott haljon meg. Amikor ilyen gyászos mederbe terelõdtek gondolatai, rádöbbent: legfõbb ideje, hogy lefeküdjön és aludjon. Félig hátrafordult a karosszékben, kinyújtotta kezét, hogy Pompyt megsimogassa, de a mozdulat kellõs közepén megdermedt. A Kitörés Mandalájának távoli sziluettje mögött most hágott fel az égre a hold fehér korongja.

De hiszen a Yannek nincs holdja! Nincs már legalább tízezer esztendeje!

II.

Amikor felkelt az a képtelen hold, Marc Simon éppen borongós hangulatban ballagott hazafelé Goydel otthonából, egy estélynek is nevezhetõ

összejövetelrõl; néhány lépéssel lemaradt szeretõje, a yanlakó Shyalee mögött, aki most éppen komolyan neheztelt rá. Marc Simon ugyanis ma este döntõ lépésre szánta el magát – a legfontosabbra négy esztendõ óta – , amikor úgy határozott, hogy otthagyja a földlakók kolóniáját, és Prellnek a folyó felsõ szakasza mentén elterülõ negyedében, a mûvészek, regösök és kézmívesek között fog letelepedni. Az a tény, hogy Shyalee a barátnõje lett, szinte semmiség volt ahhoz az egyszerû tetthez képest, hogy átköltözött ebbe a háromszobás kis házba, melyhez tavirózsákkal teli

medence is tartozott. Cselekedetét olybá tekintették, mint egy megkezdett folyamat természetes továbbfejlõdését. Túlságosan régen tart ez a viszony? Utóvégre a yanlakóknál az asszonyok ugyanazzal a férfival soha sem éltek egy évnél hosszabb ideig. .. Egy pillanatig önkéntelenül arra gondolt, hátha éppen valami változatosság enyhíthetne a gondjain. De amikor aztán ránézett a lejtõs utcán elõtte haladó Shyalee-re, amint a házkapuk fölötti fénygömbök megmegvilágították fiúsán karcsú, szívszorítóan gyönyörû alakját, rájött, hogy csak pillanatnyi csalódottsága és rosszkedve juttathatott eszébe

olyasmit, hogy elküldje az asszonyt. Persze lennének sokan, akik szívesen lépnének a helyébe. De semmi valószínûsége, hogy találhatna bárkit is, akivel kellemesebben élhetne, mint õvele. Habár... Hirtelen azon vette észre magát, hogy olyasmin töpreng, milyen is lenne újra olyan lánnyal szeretkezni, akinek melle van, meg teljesen egyszínû bõre, s aki kénytelen néha megszakítani a csókolózást, mert a száján keresztül kell lélegzetet vennie. De hát mindennek semmi köze az õ problémájához. Egyáltalán semmi

köze. Teljesen lényegtelen. Ilyesfajta változatosságra egyébként alkalma is nyílt volna olykor-olykor, ám õ egyszerûen tudomást sem vett a kínálkozó lehetõségekrõl. Nem, ami engem izgat, az... Hát, ha legalább megértette volna Shyalee, mit jelentett az õ számára az az elhatározás, hogy ma este, Goydelék összejövetelén a saját, yan nyelven írt alkotásait akarta bemutatni a fordítás helyett, amibe pedig már oly régen és olyan eredményesen bedolgozta magát, és melynek alapanyagáról azt is eleve tudta, hogy jó, hiszen nála sokkal nagyobb tehetségek készítették.

És akkor azt kellett látnia, hogy ott közben shrimashey folyik, vagyis az egész társaság abba a körtáncra emlékeztetõ, önfeledt, kígyózó mozgásba feledkezett, mely feltartóztathatatlanul lejjebb sodorja õket, ki tudja hány fokkal, a fejlõdés lépcsõjén! De talán végül is éppen ez mentette meg õt magát valami keserves, feszengõ helyzettõl. Hiszen elképzelhetõ, hogy az, amit õ e baráti körben elõ akart adni, valójában mégiscsak dilettáns fércmû. Ezt pedig biztos, hogy nem mondhatták volna meg neki. A yanlakók mindig udvariasak, de különösképpen

udvariasak a költõkhöz. Amikor pedig földi költõrõl van szó, megkétszerezõdik az udvariasságuk. Az idõsebb yanlakók ugyan nem vettek részt abban a feltétel nélküli alázatos tömjénezésberi, amit a fiatalság jelentõs része mûvelt, s ami miatt a földi emberek megvetõen „majmoknak" nevezték õket – mert mindenben a földiek öltözködését, viselkedését, szokásait majmolták, és a beszédüket is emberi szavakkal tûzdelték tele. De a Földnek és mindennek, ami a Földrõl származott, az õ szemükben is leírhatatlan nimbusza volt. Éppen ezért még a leghitványabb fércmû is lelkes fogadtatásra számíthatott volna.

De még annak sem lett volna értelme, ha elõre kikéri Shyalee véleményét. Shyalee fantasztikusan szép volt, vékony csontú, a szeme nagy és koromsötét, keze, lába karcsú, hajlékony, mint a vesszõ, és persze, az a szerve, a caverna veneris, az olyan csodálatos, hogy hozzá képest az emberi nemhez tartozó lányok megfelelõ testrésze csak olyan hevenyészve összetákolt, mechanikus utánzatnak nevezhetõ. Néha úgy érezte, mintha ez a szerv teljesen különálló élõlény lenne, s ez csaknem igaz is volt, mert egy, a gerincoszlop alsó részén levõ és kizárólag erre szolgáló idegközpont irányította.

Viszont amikor Goydelékhez indultak, hosszan kellett vitatkozni vele arról, hogy azt a ruháját vegye fel, amit Marc a legjobban szeretett: a sejtelmesen halványkék, fátyolszövetnél is finomabb, lazán szõtt palástját, mert Shyalee inkább földi ruhát öltött volna magára. Természetesen megfelelõ átalakítással: a hóna alatt felhasítva, hogy a levegõ szabadon áramolhasson a légzõnyílásaihoz. Valószínûleg arra sem került volna sor, hogy a férfi szeretõje legyen, ha nem istenítette volna annyira a Földet és a földi embereket. A Kitörés Eposzának nagyszerûségéhez azonban egyszerûen nem volt füle, mélységesen lenézte,

még a tartalmát is porosnak, elavultnak tartotta, olyasminek, ami már legfeljebb csak a reakciós öregeket érdekelheti. Abba már kénytelenkelletlen régen belenyugodott, hogy Marcot ennyire izgatja a yanbeli költészet. Úgy vélte, ez az az ár, amit feltétlenül meg kell fizetnie és érdemes is megfizetnie azért, hogy õ maga a saját nemzedékéhez tartozó yanlakók irigységének tárgya lehet. Különös ellentmondás, gondolta Marc. Ha nem lenne meg benne az a hiba, amit egyébként a legjobban utálok, sohasem lett volna részem abban a gyönyörben, amit Shyalee nyújt nekem.

Olyan dühös és elkeseredett lett, amikor meglátta Goydeléknél a shrimasheyt, hogy maga is felkapott e g y s h e y a s h r i m kábítószerrel teli kelyhet, és ki akarta inni. Pedig tudta, hogy az emberekre nem ugyanúgy hat, mint a yanlakókra, nem állítja át az idegközpontot a test alacsonyabb fokozatú irányítására, csak az agykérget kapcsolja ki egy idõre, amitõl a záróizmok meglazulnak, és a végtagok rángatózni kezdenek. Akár jelképes cselekedetnek is felfoghatták volna. De hát Shyalee kiütötte a poharat Marc kezébõl, és részletesen elmagyarázta neki, hogy milyen õrültséget akart elkövetni.

Bizony! Szégyenkezve tántoroghattam volna haza, csak úgy büzlött volna belõlem az ital. Csak hát... És itt következett az a kérdés, amit Marc már hosszú idõ óta mindig csak megkerülni igyekezett, ma este azonban egyszerûen nem lehetett nem szembenézni vele. Vajon Shyalee magát Marcot mentette-e meg a hülyesége szégyenteljes következményeitõl, vagy csupán azért tette, mert földi ember, a világ két lábon járó csodája? Elképzelte, mi lenne, ha ki tudna röppenni saját testébõl, ha felülhetne az útját szegélyezõ házak ereszére, és

onnan nézhetné, amint elmegy alatta õ maga: ez a vékonypénzû, nyurga fiatalember, kinek fekete haja és barnás bõre arról árulkodik, hogy északafrikaiak keveredtek a franciák közé, akiktõl nemcsak a nevét örökölte, hanem a szavak rendje iránti érzékét is, méghozzá olyan feszes és fegyelmezett rendjét, ami pontosan kihallatszik minden egyes jelentõs gondolatokat tömörítõ szótagjából. Viselhetett volna földi szabású inget és nadrágot, de nem tette; miután saját akaratából a yanlakók világa lett az otthona, alkalmazkodott az öltözködésükhöz is, tógaszerû heyket é s wel wa körgallért hordott.

De ezek a külsõségek jelentették – legnagyobb sajnálatára – asszimilációjának határait is. Olykorolykor mégis kénytelen volt visszamenni a kolóniára, bár igyekezett e látogatásait a lehetõ legrit-kábbra korlátozni. Mert belélegezhetett ugyan yanbeli levegõt, ihatott yanbeli vizet, tarthatott yanbeli szeretõt, kinek szépsége és kedvessége a lélegzetét is elállította, valahányszor csak rápillantott – ez a bolygó mégsem a földiek világa volt, nem felelt meg a maga fajtája szükségleteinek, éppen ezért néha ki kellett lépnie belõle, hogy megvásárolja a legalapvetõbb élelmiszereket vagy orvosságokat, és'ilyen alkalmakkor kénytelen volt

elviselni a hûvös lekezelést, a megvetõ pillantásokat és a háta mögötti összesúgásokat is.. . Egyébként azt is pontosan tudta, hogy a kolónia tagjainak felháborodása nem csupán a Shyalee-vel való élettársi viszonyának szól, mert ez nem egyedülálló eset. Hiszen Alice Minggel eléggé udvariasan viselkedtek, pedig a helyzet náluk is hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy a nõ volt földi. Alice azonban mindig a legelsõk egyikeként hívta fel rögtön a könyvtárat, ha új földi szalagszállítmány érkezett, és olyankor egész csoport „majmot" csõdített össze magánál, azok társaságában nézte

végig szeretõjével együtt a szalagokat. Élettársát Rayvornak hívták, de jobban szerette, ha Harrynak nevezik. Alice tehát kihangsúlyozza az emberi nemhez tartozását, foglalta össze Marc keserûen. Ezzel szemben én „bennszülötté váltam". Tehát áruló vagyok. De hát mi értelme volna az intelligens lényekkel benépesített bolygón való tartózkodásnak, ha nem igyekezne az ember közvetlen közelségbe kerülni velük, s nem követne el mindent, hogy megértse õket? És ez többet jelent annál, mint olykor-olykor egy bennszülött ágyassal

hálni. .. márpedig ezt – és ebben egészen biztos volt a kolóniának úgyszólván minden felnõtt tagja kipróbálta már, talán csak az öreg dr. Lem a kivétel. Még a kolónia felügyelõje, az a pökhendi, nyavalyás Chevsky is! Pedig õ még azzal is henceg, hogy egyetlen árva szót sem beszél yan nyelven! Az õ szemükben mit sem számít az, hogy a Kitörés Mandalája a maga óriási és káprázatos mivoltában már itt állt jóval azelõtt, hogy nálunk a barbárok egymásra hordták a Stonehenge durva köveit vagy akár a piramisokat?

Úgy látszik, nekik ez sem számít! Pedig éppen ez volt az, ami õt ebben az önként választott hazájában mindenek fölött lenyûgözte: itt végrehajtottak valami nagyszerût, olyat, amit valamiféle befejezettség jellemez, s azt a maradandó, megmásíthatatlan érzést hagyta az utókorra, hogy a yanlakók elvégezték feladatukat, és önmagukat is tökéletesen megvalósították. Menynyit küszködött, hogy megértesse Shyalee-vel és annak barátaival a maga nézeteit a földi emberek és a yanlakók értékének relativitásáról. Igyekezett megmagyarázni nekik, hogy az a vaktában végzett, összevissza keresgélés, ami az emberiséget kihajszolta a csillagok közé,

önmagában nem jelenthet felsõbbrendûséget, hiszen soha sem érhet el a kielégítõ befejezéshez. Hogyan is képzelhetné el bárki az emberiség vándorútjának végét? A futónövények értelmetlen burjánzásához hasonlatosan jutnak el az emberek egyik naprendszerbõl a másikba anélkül, hogy bármi reményük lenne a végsõ teljesítményre, amely az egész folyamatot megkoronázná úgy, ahogyan azt õ teljes bizonyossággal érzékeli itt, a Yanen. Ellentmondást nem tûrõ meggyõzõdéssel hitt abban, hogy itt valami roppant nagy feladatot terveztek el, logikus következtetése szerint pontosan azt, amit a Kitörés Eposzának tizenegy könyvében leírtak

– és azt nemcsak elkezdték, hanem véghez is vitték. Most pedig, a hatalmas erõkifejtésekkel a hátuk mögött, békésen, nyugalomban élnek. Shyalee már meghallgatni sem akarta Marc ilyesfajta magyarázatait. De erre a barátai sem voltak hajlandók. Róluk egyébként aligha lehetne olyasmit állítani, hogy lázadók; hátat fordítottak ugyan saját életformájuknak, de az idõsebb nemzedék tagjai néhány elvétve elejtett gúnyos megjegyzésen kívül semmiféle tényleges akadályt nem gördítettek eléjük. Ezek a fiatalok úgy vélték, hogy ami földi származású, az mind csodálatos, jobban szerették a földi

mûanyagokat, mint a maguk finoman szõtt kelméit, s többre tartották a földi hangosképszalagokat, mint a saját, végtelenül kifinomult, hagyományos kultúrájuk megnyilatkozásait. Marc tudta azt is, hogy Shyalee, a Goydel összejövetelein való részvétel helyett – amit pedig Marc óriási megtiszteltetésnek tartott, hiszen Goydel napjainkban a mûvészeti élet és közízlés elismert vezéralakja Prellben – sokkal szívesebben menne Alice M ingékhez, ahol megjátszott elragadtatással szürcsölhetné az undorító földi italokat, és az egész estét sekélyes fecsegessél tölthetné, méghozzá legalább felerészben földi

nyelven. Hát igen, Shyalee jobb híján velem is megelégszik. Ezt jelenti a viszonyunk, és csakis ennyit. Hirtelen nagyon nekikeseredett. Aztán egyszerre csak észrevette, hogy Shyalee – mintha csak megbánta volna, hogy olyan indulatosan viselkedett, amikor eljöttek Goydeléktõl – megállt a házuk kapujában, és bevárta õt. Marc pedig sietve tette meg az utolsó métereket, megragadta a lány kezét, s miközben kaput nyitott neki, mosolyt erõltetett magára. A kapu nem volt kulcsra zárva. A Yanen nem szoktak sem lopni, sem rabolni, maga a

fogalom is elképzelhetetlen, és szavuk sem volt rá. Együtt léptek be az átriumba, ahol egy ovális medence túlsó felén, a tavirózsa levelei közt szökõkút vízsugara csörgedezett szünet nélkül. Volt valami, kissé a római, kissé a japán házakra emlékeztetõ ebben az átlagos yanbeli otthonban, ahol Marc Simon lakott. A belsõ falakat térelválasztók helyettesítették, meleg napokon ezeket egészen széjjellehetett tolni, így aztán a kõlapokkal borított belsõ udvar szinte szerves folytatása lett a szellõsen bútorozott és tökéletes aranyér zékkel díszített három kis szobának. A szökõkút Marc

elképzelései alapján készült, Shyalee barátai azóta is széltében-hosszában utánozták. Ahogy õ maga késõbb rájött, a hamisítatlan yanbeli életfelfogás szemszögébõl ez a szökõkút túlságosan élénk, hiszen ugyanazt a mozzanatot ismételi újra és újra változatlanul, fölöslegesen pazarolva erejét, holott a folyamat végeredménye teljes egészében elõrelátható. De amikor felismerte, hogy mennyire nincs összhangban ezzel a világgal, Shyalee Marc kedvéért már annyira ragaszkodott hozzá, hogy õ is lemondott az eltávolításáról. Shyalee a yan és a földi nyelv szavait váltva, megkérdezte:

– Nem kérsz lefekvés elõtt egy pohár italt? Marcot egy pillanatra megint elborította a düh: hányszor mondjam neked, hogy utálom ezt a majomszokást, amikor a yan nyelvet emberi szavakkal keverik! De erõt vett magán; arra ugyan pillanatnyilag még nem volt képes, hogy megszólaljon, sikerült azonban legalább bólintania. Shyalee eltûnt a ház belsejében, õ pedig odament kedvenc ülõhelyéhez, egy kõtömbhöz, ahonnan a medencére láthatott. Vállára akasztott tarsolyából már útközben elõszedte a Kitörés E p o s z á n a k Kilencedik Könyvét, melynek fordítását mostanában

javítgatta, és ma este csak azért vitte magával Goydelékhez, hogy ha talán a saját költeménye... Hát nem! Mi értelme annak, hogy áltassam magam? Nem azért, hogy „ha talán a saját költeményemet olyan kitörõ lelkesedéssel fogadják, hogy még valami mást is akarnak hallani". Hanem azért, hogy ha az utolsó pillanatban mégis inamba száll a bátorság. . . Miközben a tavirózsákat nézegette, és elámult, mily gyönyörûen kinyíltak a bimbók a tavasz melegétõl, félhangon egy verstöredéket mormolt maga elé, azt a részt, amelyikkel leginkább

küszködött.

Vizeknek partján, sziklaszilárdan, döntve mi légyen, Hullámok borongó

torlódó

erejét

uraló

lényed Faragja lágy anyagával...

Itt abbahagyta. Nem jó. Egyszerûen

nem jó. Sántít, mint a pókos ló, melyre túl nagy terhet raktak. „Faragja lágy anyagával" – ebben nincs benne az eredeti kifejezés paradox értelme, hiszen a faragás szó a kés vagy a vésõ fogalmára utal, mindenképpen valami kemény, éles szerszámra, holott a yan szó azt a képzetet kelti, hogy a szerszám lágyabb, mint a megmunkálandó anyag – mint amikor a víz kivájja a sziklát. Ez a kép viszont hosszú, türelmes geológiai folyamatra utal, holott a yan vers világosan leszögezi, hogy az, ami itt történt, egyetlen pillanat mûve volt! – Az ördög vigye el! – mondta hangosan. Érdemes ezt egyáltalán

folytatni? Lehet bármi értelme is annak, hogy az ember megkísérelje e meghökkentõ eposzból kifejteni a történelmi hitelesség kemény magvát? Nem vitás, hogy a múlt kézzelfogható emlékei, a menhirek, a mandalák, a watok, valamint az elsüllyedt kontinensekrõl, szilánkjaira hullott holdakról szóló fantasztikus leírások mögött valamiféle objektív valóságnak kell lennie. De hát milyen messzeségben, és egyáltalán, milyen irányban keresendõ? A hagyományosan elfogadott nézet ésszerûnek látszott; eszerint mintegy tízezer év elõtt kozmikus katasztrófa játszódott le – meglehet, hogy a Yan

holdját a bolygórendszerbe csapódott másik, hasonló méretû test lendítette ki pályájáról, vagy összeütközés történhetett. A hold éppen csak valamicskével a Roché-féle határon kívül keringett. Ez az esemény pedig vagy darabokra szakította a holdat, vagy annyira közel rántotta a bolygóhoz, hogy ennek következtében hullott szilánkjaira. Akár így, akár úgy történt, mindenképpen ekkor vált belõle gyûrû a Yan körül. Ez a fantasztikus elemi csapás az ésszerû magyarázatok szerint nemcsak a holdat zúzta szét, hanem a yanlakók önbizalmát is. Jelentõs tudományos ismeretekkel rendelkezõ, becsvágyó,

nagyra törõ lényekbõl legyõzõttek lettek, kik számára világuk fele megközelíthetetlenné vált a Gyûrûbõl záporozó meteoritesõ miatt, s akik technikai vívmányaik nagy részét is hagyták veszendõbe menni, és beérték annyival, hogy õk maguk életben maradhatnak. De önmaguk vigasztalására, amiért ehhez a félig-meddig primitív élethez tértek vissza, és hogy mentegessék saját hanyatlásukat, egy mítoszt találtak ki az eltûnt aranykorról, melyet hiába is próbálnának utánozni, hiszen elpusztultak fajtájuk legnagyszerûbb és legerõteljesebb egyedei, azok a lángelmék – félig költõk, félig tudósok

– , akiket a földi emberek „játékmesterek"-ként emlegettek. A mítosz szerint azonban ezek a játékmesterek idézték elõ azt, hogy a hold darabjaira hasadt. Valamiféle értelemben tartalmazhat is ez a legenda némi igazságot. Elképzelhetõk veszélyes kísérletek – persze nem valószínû, hogy nukleáris energia felszabadítása, hiszen a yanbeli „tudomány" más utakon járt, de próbálhattak esetleg valami más módon beavatkozni a molekuláris kötõerõkbe – , mindenesetre végezhettek olyan kísérletet, ami végül is szilánkokra vethette szét a Yan holdját.

Azt azonban senki sem tudta megállapítani, hogy e feltevésnek vane valami alapja. A földi embereknél ugyanis a tudnivalóknak bizonyos összessége, amit „tudománynak" neveztek, az acéllal és a gõzgéppel kezdõdött, ûrhajókkal meg telenavigációval folytatódott, és minden szakaszában megvolt a gondolkodásmód jellegébõl következõ folyamatossága. Ám ha az emberek a maguk e logikus rendszere alapján jutnának végül valamilyen eredményre, errõl a yanlakók feltételezhetõ véleménye az volna, hogy csakis a posztulátumok, azaz az elõfeltételek ellenére, nem pedig azok következményeként fogható fel: vagyis

valamiféle csodaként. A földi ember azzal bizonyítja adott esetben álláspontja helyességét, hogy gépei például, ha bekapcsolják, pontosan mûködnek. Ezzel szemben egy yanlakó – nem mintha hajlandó lenne egyáltalán ilyesfajta vitába bocsátkozni – , a Kitörés Eposzának Hetedik Könyvét idézné, és a Gyûrûre mutatna, mint nyilvánvaló bizonyítékára annak, hogy az is „a valóság". Márpedig a régi közmondás szerint a puding próbája az evés... Lépteket hallott a háta mögött – Shyalee közeledett. Reflexszerûen hátrafordult, hogy átvegye tõle a

poharat, de Shyalee teljesen megzavarodva csak az eget bámulta, Marc követte tekintetét, és meglátta az égen a hold korongját.

III.

Amikor feltûnt az égen a hold, Prell alvó lakosai közül a legelsõk közt

ébredt fel Kaydad, a Szószóló és jelenlegi matrónája – így nevezték azokat a yanbeli asszonyokat, akik olyan családapával éltek együtt, akinek gyermeke más anyától származott. (A yanbeli családi viszonylatok elemzése különben is rendkívül bonyolult.) Kaydadék gyermekei – pontosabban az asszony fia és a férfi lánya – Alice Mingnél és Rayvornál töltötték az estét tizenöt másik fiatal társaságában. Az õ kiáltozásuk verte fel már az utcáról a házat. De a tizenhét hangosan kiabáló fiatal, több négyzetkilométeres terület utcáin szétszéledve, elegendõ volt

ahhoz, hogy láncreakció-szerûén az egész lakosságot felébressze. Akik már megpillantották a holdat, sorra riasztották a többieket, alig félórával az esti lámpaoltás után sorra megint felragyogtak a lampionszerû fénygömbök, és olyan lett az egész város, mint egy hirtelen kivirágzóit rét, melyen fantasztikus, kék-piros, sárga, zöld és fehér virágok pompáznak. A kolónián belül a kis földi közösség feldúltan tanakodott, és a csak ritkán használt vészberendezések összes áramkörét mûködésbe hozták, amikor magyarázatokat kértek az informattól. Mindenki a házak elé tódult, földi emberek és yanlakók egyaránt,

felöltözötten vagy meztelenül, ki hogyan volt, félbeszakították a szalagok nézését, zene hallgatását vagy akár szeretkezést, hogy elképedten bámulják ezt a csodát. Rövid idõ múltán már ölben vitték ki a szülõk a csecsemõket is, nem merték õket bennhagyni a házban, nehogy valami baj történjék velük. – íme, itt van fáradhatatlan erõfeszítésed eredménye és jutalma – fordult Kaydadhoz, a Szószólóhoz a matrónája, méghozzá azzal a végtelen megbecsüléssel hangjában, ahogyan csak kiemelkedõen értékes egyéniségekkel szoktak beszélni. Kaydad azonban a leghatározottabban

tiltakozott: – Nem. Nézd csak, és próbáld elemezni, mi az, amit látsz. Ez bizony nem hold! Alig tudta leplezni csalódottságát.

haragját

és

Valóban, néhány másodperccel annak a valaminek a felbukkanása után máris nyilvánvaló lett – legalábbis azok számára, akik az ilyesfajta dolgokról már valamit megtanultak – , hogy ez semmiképpen nem lehet egy jelentõs távolságra levõ, nagy tömegû égitest. Túlságosan gyorsan mozgott, következésképpen közel, jóval a Gyûrûn belül kellett keringenie. És

szédületesen hatalmas volt, ehhez hasonló méretû mesterséges tárgyat még sohasem láttak a Yan közelében, hacsak nem a tízezer esztendõ elõtti idõkben, amikor... Ezen a ponton aztán megtorpantak Kaydad gondolatai, de ugyanígy járt ezzel csaknem mindenki, aki ezt a különös jelenséget figyelte. Amikor dr. Lem végre visszanyerte lélekjelen-létét, elengedte a veranda barázdált fakorlátját, melybe addig erõsen megkapaszkodott. Valami hozzáért a bal lábához. Azt hitte, hogy Pompy, s hangosan rászólt: – Nyugi, öreglány, nincs semmi baj!

– Majd lehajolt, hogy megsimogassa. Ujjai azonban sima, hideg fémfelülethez értek. Bosszúsan vette észre, hogy a ház beépített egészségügyi reflexei juttatták el hozzá a védõszerkezeteket. Pompy még mindig aludt, elegáns bajsza minden lélegzetvételnél meg-megremegett. Félrelökte a szerkentyûket, méghozzá olyan határozottsággal, hogy azok megértsék a parancsot, majd mély lélegzetet vett, és a régi módszerrel igyekezett megállapítani a titokzatos tárgy szögátmérõjét. Karját teljesen kinyújtotta, hüvelykujját felfelé tartotta, és azt látta, hogy körme

vízszintes irányban a korongnak megközelítõleg csak a felét takarja. Más szavakkal: az ismeretlen tárgynak mintegy negyedfokos szögátmérõje volt. De miután a Gyûrû alatt keringett, és annál sokkal fényesebben ragyogott, valóságos méreténél jóval nagyobbnak tûnt; éppen ezért a csalfa emlékezet játékaként késõbb talán már mindenki meg fog esküdni arra, hogy az égboltnak egynyolcadát vagy még annál is nagyobb részét fedte el. És mint a Gyûrûbõl záporozó meteoritok, ez a tárgy is ontotta magából jelenlétének bizonyítékait. A távoli északról indult ki, onnan,

ahol – mint minden hasonló jellegû világban – a helyi nap erõsen aktivizálja a felsõ légrétegek molekuláit. A Gyûrûbõl állandóan lefelé szitáló részecskék hatására a Yanen, tekintet nélkül az évszakokra, mindig élénk sarki fény volt látható. Most, mintha valami égi ujj az egyenlítõ felé irányítva, hosz-szan lejtõ pályára térítette volna a sarki sztratoszféra helyzeti gradienseit, s elkezdõdött a sarkvidéki éjszaka fénylõ kisüléseinek villódzása. És mintha fénybõl szõtt, roppant méretû függönyök redõi bomlottak volna ki véges-végig a Smor folyam fölött, kékes és sárgás, olykor meg teljesen váratlanul mélyvörösbe váltó

színekben. A magasból szertehintett felszabadult atomcsoportok új reakciókat váltottak ki, s ettõl mintha széjjelhúzták és kétoldalt összegöngyölve felemelték volna e gigantikus színházi függönyöket úgy, hogy ellentétes színösszeállítású, kifordított, roppant szivárványkötegeknek látszottak. Az égi színpadon, amit most az északi fény valamiféle proszcéniumívvel határolt, káprázatos tûzijáték kezdõdött. Megfoghatatlan drágakövek sziporkáztak, tüzes kerekek bomlottak részeikre, s az éjszaka ezüsttel kivert koromfekete hátterét villámcsapások hasították keresztül-kasul, olyan fehér izzással, amit az emberi szem már nem

is tudott elviselni. Ezt a jelenetet egy másik, méghozzá teljesen absztrakt részlet követte: színek és fények elegánsan sikló görbéi. Mintha egy nagyszerû orgonamûvész, aki inkább látható, mint hallható zenével akarja kifejezni magát, most azon igyekezne, hogy a gazdag pártfogó által megadott, közhelyszerû téma egyes hangjai közt harmonikus összefüggéseket találjon, majd formá'sabb szerkezetet építsen fel belõlük. Ezt a szakaszt, mely tíz vagy tizenkét percig tartott, egy újabb sorozat: csodálatos jelek és tünemények csoporto-zata követte. Egy óriási, tûzokádó szörnyeteg lángot

lövellt ki, és végül saját farkát nyelte el. Ezután az égbolt kellõs közepén két, karddal felfegyverzett pajzsos alak csapott össze, majd kék levelû, hófehér szirmú virágba tûntek át. Végül pedig az egész eget betöltötte egy ragyogó sárga kerék, mely láthatatlan tengelyén forgott, s közben fokozatosan elhomályosult, mintha pörgése közben magába szívta volna a körülötte levõ sötétséget.

Alice Ming halálra rémülten kapaszkodott élettársa karjába, félelmében teljesen kerekre nyílt

mandulavágású szeme, egyébként is sápadt arca kísértetiesen fehérré halványult, azzal sem törõdött, hogy derékig meztelenül áll hálókamrája erkélyén, pedig ha valaki odanézne az utcára kitódult földi emberek közül, az talán nem is tartaná a petyhüdt mellét olyan egzotikus csodának, mint Rayvor-Harry. – Mi... mi nyöszörögve.

az?

–

kérdezte

Rayvor-Harryn még mindig az a földi szabású ruha volt, amit este viselt, amikor a tizenhét ifjú „majom" volt náluk vendégségben. Nagyokat nyelt, s valami olyasféle válaszon törte

a fejét, amivel nem okoz az asszonynak nagy csalódást. De semmi sem jutott az eszébe. – Nem tudom – nyögte ki végül. De ezt is yan szavakkal mondta, mert megdöbbenésében emberi nyelvtudása egyszerûen cserbenhagyta – De hát a legendáitok! Az õsi mondáitok a népi hagyományaitok! – kezdte Alice izgatottan. Alig tudott azonban összefüggõen beszélni állkapcsának izmai rángatóztak, a foga vacogott. – Hát nem éppen arról az idõrõl szólnak amikor még hold keringett a bolygótok körül? – Ezek csak legendák. Kitalált

képtelenségek! – vágta rá bátran Rayvor-Harry. – Hiszen te magad mondtad ezt. Nem is egyszer. Önuralmát azonban csak eddig a pontig tudta megõrizni. Még képes volt erre a szkeptikus kijelentésre, de aztán akaratlanul áttért egy hagyományos yanbeli könyörgés mormolására; nem valamiféle istenhez imádkozott – mert ha imádtak is valaha természetfölötti lényeket a yanla-kók, réges-régen elfeledték õket – , hanem a felfoghatatlan, a tudományon, a hihetõn túli hatalmakhoz fordult segítségért. A jelenséget Vetcho is figyelte. Neki

ugyan semmiféle hivatala vagy rangja nem volt a prellbeli yanlakók közt – a yanbeliek felfogása szerint a hivatali hatalom fogalma egyébként is elképzelhetetlen – , Vetcho azonban úgy viselkedett, legalábbis a földlakókkal tartott kapcsolatokban, hogy az gyakorlatilag mégis valamiféle hivatalos tekintéllyel ruházta fel.Elsõ reagálása kettõs volt, méghozzá egyazon idõben; ez a képessége fõként testi felépítésébõl következett. Egyik énjével azt gondolta, amit a Szószóló, Kaydad matrónája, vagyis hogy a sok kudarc után végre itt a nagy siker. Énje másik felével viszont azon rágódott sértõdötten, hogyan készíthették elõ ezt

a sorsdöntõ eseményt az õ részvétele nélkül. Akkor aztán kezdett felderengeni az igazság. És ezt követõen jutott el a szitkozódásig – már amennyire az egy yanlakótól egyáltalán kitellett. Többé-kevésbé, de inkább kevésbé, mint többé, ilyesfélét gondolt: „Azok az ördögök, azok a sátáni alakok! Hát már semmit sem hagynak meg nekünk? Büszkeségünk halvány visszfényének maradványaitól is meg kell hogy fosszanak minket?" De eltökélt szándéka volt, hogy

ennek nem szabad bekövetkeznie. Még akkor sem, ha most ezzel a csúfságos tréfával tetézték eddigi sértéseik hosszú, keserves sorát: azt, hogy lakhelyüket pontosan oda helyezték, ahonnan a legjobb kilátás nyílik a Kitörés Lángjára, hogy telenavigációs állomásuk köré automatikus berendezést emeltek, amivel megakadályozzák, hogy yanlakók is elutazhassanak más naprendszerekbe, hogy kíváncsian beleütötték orrukat az eposzok titkába, hogy... Itt tartott, amikor matrónája odalépett hozzá, õ pedig yanlakótól igazán szokatlan módon, gorombán viselkedett az asszonnyal. És egyetlen

szóval sem mondta neki, hogy ez a hold nem hold. Jöjjön csak rá saját magától. Chevsky felügyelõ horkolva aludt. Részegen. Felesége, Sidonie ébren feküdt mellette; többször is megpróbálta férjét a másik oldalára fordítani. A legutóbbi kísérletnél azonban Chevsky álmában úgy odacsapott, hogy az asszony azóta is ápolgatta az ütés helyét, és azon töprengett, mennyire fog még reggel is meglátszani. Nem ez volt az elsõ kudarc, amit ezen az éjszakán elszenvedett. Amikor lefeküdtek, arra próbálta rávenni a

férjét, hogy szeretkezzen vele, de az gorombán visszautasította. Most tehát ott ült az ágyban, hátát a párnákkal megtámasztva, és mélabúsan utálta a férjét. Hát már erre sem jó ez a nyavalyás alak? Vagy szeretõt tart? Yanbeli szeretõt? Van-e a kifinomult, kecses teremtések közt olyan, aki egyáltalán hajlandó lenne akár csak ránézni is erre a pasasra? Megpróbálta elképzelni egy-két pillanatig, milyen is lehet a férje otromba, elhízott teste, amint egy yanlakó lánnyal ölelkezik, és olyan nevetségesnek tûnt ez az egész.

Jókedve azonban egykettõre elszállt. Mert nagyon is jól tudta a feleletet, azpedig igen volt. Hiszen a bennszülöttek szokásai annyira mások! Talán nekem is ugyanazt kellene tennem.. . Ez, vagy visszavonhatatlanul a szûzi élet? Nincs már más lehetõségem? Itt a kolónián egyetlen földi férfinak sem jutna eszébe, hogy viszonyt kezdjen vele, ebben biztos lehetett. Nem csak azért, mert hatvanöt éves, és az alakja is kezdett már elromlani; sokkal inkább azért, mert a felügyelõ felesége. De valamelyik ifjú yanlakó, a „majmok" egyike, még engem is

fõnyereménynek tartana. Valami egzotikusát, csodásat látna bennem. És Alice azt állítja, hogy a yanlakók testi felépítése. . . Egy villanás, sugárzó ragyogás, káprázatosán felizzó fénykoszorú a mennyezeti ablakon! Sidonie felsikoltott, felkapta fejét, és hitedenkedve hunyorgott. Férje változatlanul tovább horkolt. Az asszony megérintette a mennyezet kapcsolóját, mire széthúzódtak a fenti ablakok, és közvetlenül'az égre lehetett tekinteni. Nahát, ez nem lehet más, csakis.. . ! Emlékszem, annak idején a Tamaron.. .

De mégsem. Talán csak valamelyik epigonja. Akárhogy is, ez mindenképpen nagy esemény. Teljes izgalmában kiugrott az ágyból, kiáltani akart, hogy felébressze a férjét még akkor is, ha esetleg újra megütné. De aztán mégis visszatartotta a feltörõ kiáltást. Hát nem. Csak aludjon ez a disznó, ha már elitta az eszét. Legyen csak õ a legutolsó, aki megtudja, mi történt. Hátha emiatt végül még az állásából is leváltják. Én bizony nem sírnék miatta. Amennyire csak tudott, olyan csendesen osont ki a szobából, köntöst kapott magára, lábát papucsba dugta, és

kiment az erkélyre, hogy élvezze a színek csodálatos játékát. – Hallgass, Pompy! – mondta dr. Lem olyan hangsúllyal, amit csak ilyesféle alkalmakra tartogatott, s éppen ezért komolyan kellett venni. A mókucica ugyanis panaszos hangokat hallatott, mert megérezte, hogy a dolgok szokásos rendje felborult. Ebben az idõpontban az emberek általában nem szoktak odaülni a távösszekötõ-készülékek elé, s most ez zavarta. Sértõdötten s rezignáltán mozgatta csüggedten lógó bajszát, és kis kupaccá gömbölyödött össze, amirõl gazdájának azok a régi idõk jutottak eszébe, amikor a még kölyök

Pompyt arra tanítgatta, hogyan viselkedjen az emberek otthonában. Akkor tanította meg valamiféle struccpolitikára is: ha én nem látlak, te sem láthatsz engem. – Hajaj! – sóhajtott Lem doktor, s arra gondolt, bárcsak ilyen egyszerû lenne ez az egész. Szerette volna, ha eltûnne az égrõl az a micsoda. Nagyon szerette volna. Egyszerre valami váratlan és akaratlan felelõsségérzet kerítette hatalmába. Semmiféle hivatalos funkciója nem volt a telepen – ami azt illeti, egyetlen hivatalos állás volt csak: Chevskyé – , de az idõk múltán õ

lett a kolónia legidõsebb tagja, s az emberek egyre több tisztelettel tekintettek rá. De hivatása is megkülönböztetett helyzetet biztosított neki. Még az efféle kis közösségben is, mint amilyen az õ kolóniájuk volt, felmerülhetnek olyan problémák, amelyek miatt egyesek olykor pszichiátriai segítségre szorulnak, s ilyen esetekben õ mindig igyekezett megtenni, ami tõle telt. De arra is gondolt, hogy vannak itt még jó néhányan, akik úgyis azonnal rájönnek a jelenség okára. Mindenekelõtt kolléganõje, Harriet Pokorod, a közösség orvosa; aztán itt van a Shigaraku házaspár: Jack és

Toshi, a kis iskola vezetõ tanárai. Sok gyerek ugyan nem volt itt, részben talán azért sem, mert az emberek érthetõen vonakodtak attól, hogy egy idegen bolygón alapítsanak családot, de kétségtelenül hatott rájuk a yanlakók felfogása meg a szokásaik is – a két tanárnak mindezek ellenére kétségtelen tekintélyt biztosított a kis társadalomban elfoglalt helyük. Aztán Pedro Phillips, a kereskedõ, meg Hector Ducci, aki a kolónia minden technikai berendezéséért, de mindenekelõtt a telenavigációs állomás karbantartásáért volt felelõs. Ezek pedig nyilván mind beszéltek már egymással a távösszekötõ-

készülékükön. Erre utalt legalábbis, hogy ha bármelyiküket hívta, csak foglalt jelzést hallott. Hívjam fel Chevsky felügyelõt? Ugyan! Persze hogy nem érdemes. Nyilván õ értesült legelõször errõl az egész históriáról, és minden bizonnyal rettenetesen el van foglalva. Kedvetlenül dõlt hátra a székben. Feltétlenül tenni akart valamit – tennie kellett valamit – , még ha csak annyit is, hogy beszéljen valamelyik barátjával. Vagy az informattal – tette hozzá magában, mert végül bosszúsan rá kellett jönnie, hogy mindeddig csupán találgatásokba bocsátkozott, és

csak hallomásból ismert adatokra támaszkodott. Reszketõ ujjal nyomta le az informat kódbillentyûit, s egy pillanat múlva nemcsak azt tudta meg, hogy következtetései helyesek voltak, hanem azt is, hogy elõtte már nem kevesebben, mint harmincnyolcan jutottak ugyanerre az eredményre. – Mi ez? – kérdezte Shyalee suttogva, amikor végre meg tudott szólalni, de addig már olyan sokáig és olyan görcsösen kapaszkodott Marc karjába, hogy csaknem elszorította a vérkeringését. – Hát... valami. . . valamiféle hirdetés – felelte Marc mogorván. A

szóhoz legközelebb álló yanbeli kifejezést használta erre. Tulajdonképpen sokkal többet jelentett, mint emberi nyelvû megfelelõje, de ebben a sajátságos esetben ez egyáltalán nem volt túlzás. Shyalee felkiáltott: – Hirdetés? De hiszen ez képtelenség! Mi a csudát hirdethetne ez?! – Hát... azt, hogy megérkezett. .. tudod. .. – Marc habozott egy ideig, körgallérja szegélyével törölgette verítékes homlokát. – Nos – mondta végül – , talán te is hallottad már valamelyik földitõl Gregory Chart

nevét? Shyalee tágra nyitott szemmel, tátott szájjal rázta fejét. Ezt a szokást a helybeliek még abban az idõben vették át a földi emberektõl, amikor azok legelõször létesítettek a Yannel kapcsolatot. De azóta is megmaradt, mint a bennszülött lakosság bevett és megszokott taglejtéseinek egyike. – Most majd fogsz róla hallani – sóhajtott Marc. – Nem vitás, hogy fogsz.

IV.

Prellben és környékén azon az éjszakán jóformán csak a csecsemõk aludtak. Amikor azok a káprázatos fények felragyogtak az égen, elragadtatottan gügyögtek, majd megnyugodtan elszenderedtek megint anyjuk karjában. És voltak nagyon öregek is, akik elszunyókáltak, miközben baljós fenyegetéseket mormoltak az égi jelekkel kapcsolatban.

Ilyesféle jelenségeket a yanlakók személy szerint még soha nem tapasztalhattak, mégsem voltak ismeretlenek elõttük, hiszen ébren tartották emléküket az állandó viták, egyrészrõl a Kitörés Eposzának és más megfejthetetlen forrásmûveknek misztikus részleteit idézõ konzervatív szárny, másrészrõl a velük szemben álló, fõként fiatalokat csoportosító irányzat között. Ezek az ifjak most is azt állították: íme, a felsõbbrendû emberi kultúra újabb csodálatra méltó megnyilvánulása, hiszen még a mennyboltot is hirdetõtáblának tudják felhasználni. Nem sok idõbe telt, talán mindössze egyetlen órába, amíg az a feltevés, amit Maré közölt Shyalee-vel,

szájról szájrajárva, messze túljutott közvetlen barátaik körén. Amikor azonban egyre újabb részletek követték a puszta ténymegállapításra szorítkozó elsõ híreket, egyszerre csak más irányt vettek a viták is. Három X lefelé, mondta magában Erik Svitra a telenavigációs átkelés közben. Elfáradt, és úgy érezte, hogy soha nem ér véget az irányítás folyamatvezérlõ számsora, amit hipnózis alatt elõre be kellett magolnia. Egyszer X átlósan, aztán Pi úgy viszonylik az E-hez... A telenavigátor valamiféle F-dúrban

zümmögött. Ettõl egyszerre olyan érzése támadt, mintha egy vödör jeges vizet zúdítottak volna a fejére, s ugyanakkor a lába alá sima acélpadló csúszott. Végre túl volt ezen is! Legfõbb ideje, gondolta Erik. Ha sejtette volna, milyen hosszú és keserves ez a procedúra, kétszer is meggondolja, hogy közvetlenül, megszakítások nélkül utazzék a Yanre. De hát ez a költséges hipnotikus irányítás végül mégiscsak eljuttatta a céljához. Megkönnyebbülten rakta le úti csomagját, s a telenavigátor rámpájáról a ragyogó Gyûrû felé nézett, amit már eddig is oly sok képen látott.

De egyszerre csak valami égitestet vett észre a Gyûrû alatt. Egy holdat. Hát ez meg?... Elõhalászta zsebébõl az informál tájékoztatószalagját, és a jó ég tudja, hányadszor, ellenõrizte. Nem. Itt nincs hold. Az ördögbe is, ezek egy másik bolygóra küldtek engem! Hát... én... én beperelem a nyavalyásokat! De majd csak holnap. Nagyon kimerült volt. Most legelõször is találnia kell valami helyet, ahol megszállhat. Rosszkedvûen vállára akasztotta csomagját, és fáradtan

vanszorgott lefelé a domboldalon. A hír természetesen perceken belül eljutott az összes földi emberhez; közülük igen sokan rögtön az informál gombjait kezdték nyomogatni, és magyarázatul kérlek s persze kaplak is. Sokuknak azonban erre sem voll szükségük: Ducci mama például éppen az Hiúmon larlózkodoll, amikor oll lépell fel Chart, Sidonie Chevsky a Tamar bolygón látla, valaki más a Cinulán, ismét másvalaki a Vailon. .. De mindenki ébren töltölle az éjszakái, hogy beszélhessen róla, amíg csak a hajnal beköszöntével véget nem ért ez a fantasztikus légi produkció.

Egyetlen kivétel volt csak: Chevsky felügyelõ, aki végighorkolta az éjszakát. Napkeltekor aztán a hold úgyis eltûnt az égrõl. Ahogy lefelé szállt, egyre kisebbedve, még mindig ontotta a távlatokat meghamisító effektusait, melyek úgy mutatták, mintha a sztratoszférán túl lenne oly roppant méretû. És valóban, amikor lenyugodott, még mindig óriási fehér gömbnek látszott, mely szinte rátelepedett a Blaw fennsíkra, s az úgy remegett a súlya alatt, mintha elcsigázott Atlasz lenne, aki már alig bírja tovább tartani vállán az égboltot.

Voltak emberek, akik azt állították, hogy õk valami befejezettséget vagy beteljesülést éreznek itt, a Yanen. Amit Lem doktor érzett, az inkább kimerültség volt. Ezt sugallta maga a táj is; mintha kinyúltak volna a hegyek a saját súlyuk alatt, amióta darabjaira hullott és Gyûrûvé alakult a hold; s ennek következménye lett az is, hogy a szárazföld egyetlen féltekére korlátozódott. A bolygó másik felén hullámzó sekély óceánt az állandóan bombázó meteoritok is csak annyira mozgatták meg, mint a nap által elõidézett lanyha árapályok. A sarkkörön kívül egyetlen olyan terület maradt csak, mely eléggé magas

és tagolt volt ahhoz, hogy állandó hósipkával és gleccserekkel dicsekedhessen, mintegy utolsó tanúbizonyságaként egy hajdani erõteljes, hegyeket építõ ifjú kornak. Blaw és Hóm egész területén nem akadt dombnál magasabb csúcs, minden magaslat málladozó és könnyen megmászható volt. Maga Prell sem volt mindig a Smor torkolatánál. A tenger és Prell között eredetileg több más város is volt, ezek azonban sorra a mind nagyobb területet elfoglaló víz áldozatai lettek. Mivel a yanlakók bonyolult légzókészülékek nélkül nem tudtak úszni, a jelek szerint nem is óhajtottak megküzdeni a tengerrel. Ha az ember most Prelltõl tizenöt

kilométerrel délre kihajolt a csónakból, és lenézett a mélybe, tiszta, napos idõben megláthatta egy hajdani kikötõ romjait. Amikor pedig a téli viharos szelek beleszántottak a vízbe, és félresöpörték a hullámokat, úgy meredtek elõ a legmagasabb tornyok, mint egy beteg, öreg kutya megsárgult tépõfogai. És ezen a hajnalon Lem doktor is ugyanazt a mérhetetlen s a csontja velejéig hatoló fáradtságot érezte, amint ott ült a távösszekötõjé elõtt, s mind több és több lehangolt konkrétumot tudott meg a helyzetrõl, melybe oly meglepetésszerûen csöppent bele a kolónia. Agya teljesen

éber maradt, hiszen alvás elleni gyógyszert vett be, de olyan szert még nem találtak fel, amely orvosolni tudna egy egész bolygót hatalmába kerítõ kimerültséget. Marc Simon érdeklõdve figyelte az égi látványosságot, de közben mintha valami jövés-menést hallott volna. Házának lapos tetején tartózkodott, meleg éjszakákon yanbeli szokás szerint Shyalee-vel együtt gyakran aludt odafenn. A tetõ most nagyszerû megfigyelõhelynek bizonyult. Az utcai bejárat felõl kiáltások hallatszottak, elõbb csak halkan, aztán hangosabban, mert rájöttek, hogy úgyis

mindenki ébren van az egész környéken. Shyalee elébük ment, és válaszolgatott a kérdéseikre; nyilván azt adta tovább, gondolta Marc, amit az elõbb õtõle hallott, méghozzá valószínûleg elferdítve. De nem akarta, hogy most ilyesfajta töprengések vonják el a figyelmét a lényegrõl. Mégiscsak nagy nehezen és alig-alig tudott logikusan gondolkozni, mert két, homlokegyenest ellentétes érzés kerítette hatalmába. Egyrészt itt van az, amit Gregory Chartról mesélnek: hogy minden idõk legnagyobb alkotómûvésze. .. és ebben az állításban feltétlenül van is valami igazság, már amennyiben valóban soha,

senki a történelem folyamán még nem dolgozott fel ilyen témákat és ilyen hatalmas méretekben. Marénak eddig még nem nyílt alkalma arra, hogy személyesen láthassa valamelyik elõadását; de évekkel az egyik produkciója után látta annak bizonyos következményeit, melyek a Hyraxon akkor még mindig tapasztalhatók voltak. Persze mindenki boldog lenne, ha jelen lehetne egy Chart-féle elõadáson. De ha a Hyraxon bemutatott mû jellemzõ példája Chart munkásságának, akkor bizony a Yanre jövetelének hatása...

Lépteket hallott a háta mögött. S egy gyengéd érintés a vállán. Úgy rázta le, egy rándítással, mint valami bosszantó rovart. – Marc – szólt hozzá Shyalee – , Goydel keres. Micsoda? Felugrott a párnáról, amin yanbeli szokás szerint guggolva ült. Egy teljes hónapjába telt, amíg begyakorolta, hogy ülés közben el ne zsibbadjon a lába. A tetõre vezetõ lépcsõfeljáró ovális nyílásában egy jól ismert személy alakját pillantotta meg, azét, akit a legmegközelítõbb emberi kifejezéssel mecénásnak nevezhetnénk, csak hát itt

fel sem merült bármiféle anyagi segítség szükségessége, mindössze eszmei támogatás és lehetõségek biztosítása, hogy a mûvész alkotásait kifinomult ízlésû, értõ közönség elõtt adhassa elõ. Nos, azt legalább már tudom, hogy nem õ az, aki a shrimashey alatt életét vesztette, gondolta Marc... és egyszerre rájött: ez volt valószínûleg az a kimondatlan szorongás, amely néhány órával elõbb annyira hatalmába kerítette, s amiért arra kényszerült, hogy azt az ostoba mozdulatot tegye a sheyashrim szert tartalmazó serleggel. Goydelen azonban semmi különös nem látszott, hacsak nem az a kis

balzsampötty a homlokán, ott, ahonnan feltehetõen kitéptek egy hajfürtöt. Képtelenség még csak elképzelni is ezt a megfontolt, tekintélyes személyiséget a vonagló, erõlködõ testek halmazában... De hát, ha ugyan egyáltalán sor került valakire, vajon ki lehetett az, aki életét vesztette? Talán mégis valamelyik barátom? De ezt megkérdezni sem volt szabad. Ilyesmit az ember csak közvetett, kerülõ utakon tudhatott meg. És nemegyszer elõfordult az is, hogy a résztvevõk mind életben maradtak. Marc látogatója elé sietett, s mentegetõzni kezdett, amiért az

öregnek ezeken a meredek lépcsõkön kellett felfáradnia. Goydel azonban rögtön megnyugtatta, méghozzá nem yan, hanem földi nyelven, amit kiváló kiejtéssel és igen választékosán beszélt. – Szót se róla, fiatal barátom, higgye el, valóban sokkal szívesebben vagyok idefenn. Ezeket a figyelemreméltó mutatványokat itt, fölöttünk igazán nem szabad elmulasztani! Mondja csak, igaz, amit hallottam, hogy ez az önök egyik legnagyobb mûvészének az érkezését jelenti? Marc a lehetõ legkevésbé yanlakó módján viselkedve sürgött-forgott,

elõkerített egy párnát, hogy az öreg ráülhessen, Shyalee-nek suttogva utasításokat adott, hogy hozzon egy kancsó reggelifõzetet és valami süteményt, egészben véve olyan izgatottan nyüzsgött, mint valami otthonára nagyon kényes háziasszony, akihez éppen váratlan vendég állított be. Végül nagy nehezen sikerült erõt vennie magán, a lélegzete is visszanyerte rendes ütemét, s miután meggyõzõdött, hogy Goydel kényelmesen ül, õ maga is, karjának, lábának szándékoltan könnyed tartásával lekuporodott vele szemben. A sarki fény addigra már csaknem véget ért, de a kelet felõl beköszöntõ hajnalhasadással együtt még mindig

elég világosságot árasztott, hogy jól láthassák egymást. Illõ ideig hallgattak, s ez a csend csak akkor ért véget, amikor Shyalee eléjük tette a frissítõket. Marc bátortalanul jegyezte meg yan nyelven: – Ami a fölöttünk látható fényeket kibocsátó személyt illeti, hát igen, nyugodtan mondhatjuk rá, hogy mûvész. Goydel házigazdája iránti udvariasságból viszont ismét földi nyelven kérdezte: – És miféle mûvész ez az ember. .. ez a Chart?

– Hát... õ... – Marc habozott egy ideig, végül úgy döntött,.Jiogy a Goydel választotta nyelven folytatja. Nem mintha ez könnyebbé tette volna számára a magyarázatot. Hogy is lehetne Chart lényegét összefoglalni? Egy fél tucat mondatban? Nem, ez képtelenség! Ezt egyetlen nyelven sem lehet! De hát mégis meg kell kísérelnie, méghozzá a tõle telhetõ legpontosabban. Hosszú töprengés után szólalt meg: – Nos, mindenekelõtt be kell vallanom, hogy én magam még sohasem láttam munkában, csak

beszéltem olyanokkai, akik látták. Úgy tudom, hogy Chart... hát, bizonyos drámai alkotások rendezõje és elõadója. . . méghozzá szédületes méretû produkciókban. Olyan szituációt igyekszik létrehozni, amelyben az adott bolygón lakó emberek maguk is részt vehetnek, feltéve, ha ezt meg tudják fizetni neki. Ez a szituáció lehet egy álom, valamiféle becsvágy, esetleg a történelem valamely régmúlt idõszaka. De lehetséges a jövõ tucatnyi változata közül is választani. Úgy hiszem, roppant nagy a repertoárja. – Azóta, hogy az ön fajtájabeliek legelõször látogattak ide, a mi

világunkba, ez az elsõ eset, hogy ûrhajót látunk. Chart mindig így utazik, nem telenavigációs úton? – Igen. Azt hiszem, így. – Marc nyelve hegyével megnedvesítette ajkát. Mindig kínosan érezte magát, ha yanlakókkal kellett csillagközi utazásról beszélnie; hiszen olyan sokan irigyelték a földi embereket, amiért szabadon közlekedhetnek a kozmoszban. Azt viszont megmásíthatatlan törvény tiltotta, hogy nem emberi lények akár csak beléphessenek is a telenavigációs állomás területére. – És Chart az érkezéséi mindig

ugyanilyen módon jelenti be? – Úgy hallottam, hogy így tette a Hyraxon is. Elõször egy póthold jelent meg az égen... a Hyrax holdja egyébként vörös, az az új hold viszont ezüstös volt, olyan, amilyennek ön is látta ezt most. Azt követték a poláris fényszerû mutatványok, bár nem olyan gondosan kidolgozottak és bonyolultak, mint itt. Megmutatták nekem az arról készült szalagokat. Persze, az évek során nyilvánvalóan õ is továbbfejleszti a technikáját... – És az ön által ismert esetben mi volt az elõadás tartalma?

– Ó... hát a Hyraxon egy álomról volt szó. – Marc furcsa fintort vágott. – Arról szólt, hogy milyen boldogok a Quain család uralma alatt. Részleteket nem tudok, de úgy gondolom, Chartot azért szerzõdtette az ott hatalmon levõ család, hogy cirkuszt adjon a népnek, mely így helyzetével megbékélve eltûri a korábbinál is nagyobb kizsákmányolást, s ebbõl a jövedelembõl fizetik majd ki Chart tiszteletdíját is. Mert Chart árai bizony nem alacsonyak. Az álom azonban úgy ért véget, hogy a nép ráébredt a valóságra, s legutóbbi értesüléseim szerint a Hyrax népe még mindig törleszti Chart tiszteletdíját.

Goydel bólintott, Marc pedig egyszerre rájött, hogy a yanlakók feltehetõen könnyen megértenék Chart mûvészetének lényegét. Mert ha van egyáltalán valami történelmi valóság a yanbeli hagyományos tanok homályának mélyén, akkor az pontosan olyan esemény lehetett, amiért még most, évezredek múltán is fizetniük kell. – És ez a Chart milyen eszközökkel hozza létre az effektusokat? – kérdezte Goydel. Marc szándékosan kérdést.

félreértette

a

– Azt hiszem, hogy a számos

bolygón alkalmazott idõjárásszabályozó technikák különbözõ változatait használja fel, megváltoztatja az atmoszféra természetes rétegeinek helyzeti gradienseit, aztán aktivizált molekulák látványos alakzatait záporozza szét... Látva Goydel higgadt, szenvtelen tekintetét, bennerekedt a szó, majd azzal próbálta leplezni hirtelen támadt zavarát, hogy szürcsölni kezdte a neki odakészített kávét; pedig az a bizonyos reggelifõzet aszkorbinsavat elvonó anyagot tartalmazott, így a földi emberek skorbutot kaphattak tõle. – Ami a módszereit illeti – folytatta

végül Marc, félretéve kávéscsészéjét – , azt, hogy miként vonja be az elõadásaiba a bolygó egész lakosságát, sajnos csak halvány körvonalakban sejtem. Annyit tudok, hogy elsõ lépésként az indulatok megfelelõ szintû és hõfokú beállításához hatalmas technikai apparátust használ fel... erre megint csak az idõjárás az egyik példa. Ezt követõen bizonyos óriási méretû szerkezeteket vesz igénybe, melyek egyrészt alakjukkal és színükkel, másrészt a tudatküszöb alatt ható kisugárzásukkal kondicionálják a lakosok reagálását; ezután kezdi el magát a színjátékot, méghozzá beprogramozott önkéntesek vagy ember formájú automaták, azaz

androidok szerepeltetésével. Ha van az elõadás helyén valamiféle tömegtájékoztatási eszköz, akkor azt is igénybe veszi. Én azt hiszem, hogy talán még kábítószert is alkalmaz, méghozzá az ivóvízben vagy a levegõben. De el sem tudom képzelni, hogy lenne rajta kívül bárki is, aki pontosan ismerné a módszereit. – Ezek szerint a maga sajátos mûvészeti ágának õ az egyedüli képviselõje? – Úgy hiszem, vannak utánzói. De ezek közül senki sem mérhetõ õhozzá. Újabb szünet következett. Végül megint Goy-del törte meg a csendet,

yan nyelvre fordítva a szót: – Mindezek alapján talán nem is lenne egészen téves az a feltevésem, hogy önt személy szerint nem is lelkesíti olyan nagyon az a tény, hogy Chart eljött ide, a Yanre? – Így van – bólintott Marc, miután felfogta az udvariasan feltételes módban fogalmazott negatívumokat. Emberi nyelven nehezen lehet mindezt ily kevés szóba belesûríteni. Várta, hogy Goydel most majd megkérdezi, miért nem lelkesedik? Az öreg azonban nem kérdezett semmi ilyesmit. Csak kiitta a csésze tartalmát, aztán felállt.

– Már el kell mennie? – kérdezte Marc, és õ is felkelt. Egyébként õ még szívesen folytatta volna ezt a beszélgetést, hogy hangot adjon rossz elõérzetének, megmagyarázza, miért is keltett benne ilyen ellentmondásos érzelmeket Chart megjelenése. De Goydel tökéletes udvariasságával, gyakorlott társasági modorával kitért ezelõl: – Hálásan köszönöm nagylelkû vendégszeretetét – mondta. – De ebben a társasági összejövetelre szokatlan órában nem illene, ugyebár, túlmenni azon a határon, amit ez az elõre nem látott esemény mégis indokolttá tett.

Ami yanbeli fogalmak szerint azt jelentette: de még mennyire nem lenne ildomos!

V.

Folytak a viták, röpködtek az érvek és az ellenérvek, miközben a fehér gömb úgy állt a töredezett sziklák felett, mintha csak arra várna, hogy jöjjön egy óriás, aki ezt a hatalmas kugligolyót a tekepályán levõ bábuk, azaz Prell házai közé vágja.

Erik Svitra még mielõtt beért volna a városkába, melynek tarkabarka fényeit tisztán láthatta a dombról, kimerültén letette csomagját. A talajt valamiféle puha növényzet borította, de sem a Gyûrû világa, sõt még az a különös sarki fény sem volt elegendõ ahhoz, hogy a részleteket kivehesse. Végül megpillantott egy bokrot, mely kitûnõ menedéket kínáló, kehely alakú horpadás fölé hajolt. Elõször arra gondolt, hogy csak kipiheni magát egy kicsit ezen a helyen, de aztán elnyomta az álom. Valami viszketésre ébredt. Hunyorogva nézett fel a bokorra,

mely alatt oltalmat keresett, s az ágak rései közt, néhány fokkal a horizont fölött meglátta a napot. Pontosan olyan fényudvar vette körül, mint amilyenrõl az informál szólt. Ez az észrevétel azonban csak a második helyre szorult figyelmében, mert mindenekelõtt az izgatta most, hogy mindkét halványbarna, izmos lábszára megdagadt, méghozzá tele óriásira felduzzadt hólyagokkal; álmában nyilván vakarózott is, mert egy helyen már véresre kaparta a bõrét. Az ördögbe is, gondolta bosszúsan, s valami ellenszert keresett a csomagjában. Ez az én formám. Csak épp hogy megérkeztem, és máris

elkapott ez az allergia! Egy kis palackból vékony réteget permetezett a sebre, s éppen vissza akarta tenni a csomagba, amikor lépteket hallott. Óvatosan kikémlelt az ágak közül, s megpillantott egy közeledõ alakot, aki nyilván valami bõrfertõzést kaphatott a lábán, mert sötét foltok tarkították mindkét... Hirtelen észbe kapott Amikor a kompról leszállt, olyan fáradt volt, hogy önmagát is meggyõzte, nem arra a bolygóra került, ahová akart. Ha viszont mégis jó helyre érkezett – mert a Gyûrû, a fényudvar a nap körül, most pedig ez a. .. ez az alak itt, akinek

nyilván szabályszerû, a yanlakókra jellemzõ több színû bõre van, mind arra utalnak, hogy ez mégis kétségtelenül a Yan – , akkor viszont itt most valami nagyon furcsa dolog történik. Egy-két lépéssel a yanbeli. . . lány? Igen, lány, állapította meg, miután újra belepillantott az in-format válaszszalagjába. Szóval: egy-két lépéssel a lány mögött egy férfi közeledett, szabályos emberi szakálla volt, bár igen bizarr ruhát hordott. Erik felállt, hogy észrevétesse magát. – Hahó, barátom!

A férfi és társnõje éppen csak egy pillantást vetett rá. – Hahó, most érkeztem a telenavigátorral! Merre találok egy szállodát... és kinél kell jelentkeznem? – Jelentkezni? – ismételte kérdését a férfi. A barátnõje meg különös, fürkészõ tekintettel bámult a jövevényre. Hát persze, gondolta Erik, hiszen ez az a bolygó, ahol az embernek lehet... De hát ez most még ráér.. . Mégis, már elõre valami bizsergetõ jó érzéssel gondolt arra, miként fog majd meggyõzõdni, hogy az efféle szóbeszédbõl mi az igazság. –

Igen,

jelentkezni

–

mondta.

Kimászott a mélyedésbõl, ahol aludt, közben a bokor ágai hozzácsapódtak, akkor vette csak észre, milyen különös, szürkés virágai vannak, majd megállt a pár elõtt. – Mert tudják, én önálló, mondhatnám, amolyan szabadúszó kábítószer-vizsgáló vagyok, és arra gondoltam, eljövök ide, és megvizsgálom ezt az anyagot, amit itt használnak, ezt a shay. . . vagy hogy is hívják. Hát ezért gondolom, hogy valakinél csak kellene jelentkeznem. Meg valami helyet is kellene találnom, ahol megszánhatnék. – Itt nincsenek szállodák – válaszolt kurtán a férfi. – És azt sem tudom, hogy egyáltalán kell-e jelentkeznie

valakinél? De ha feltétlenül ragaszkodik hozzá, akkor talán keresse meg Chevsky felügyelõt. Ott lenn, a kolónián. – Bizonytalanul visszafelé mutatott, arra, amerrõl jött. – Kérdezze csak meg bárkitõl, hogy merre lakik. .. oda fogják vezetni. Na gyere, Shyalee, menjünk! Megragadta a lány kezét, és sietõs léptekkel ment tovább. Erik dermedten nézett utánuk, valami olyasmit akart nekik odakiáltani, hogyan lehet ilyen kurtánfurcsán bánni egy újonnan érkezett emberrel, amikor megpillantotta az ûrhajó égnek meredõ irtózatos tömegét.

A galaxisba is! Hát ez meg miféle...? Körülnézett, idegesen megnedvesítette ajkát. Észrevette, hogy az ösvényen, a város felõl, többen is errefelé jönnek. Tõlük majd megkérdezheti. Csomagját megint a vállára akasztotta, úgy várta, hogy amazok odaérjenek hozzá.

Mi ez, mi készül itt? Dr. Lem pattintott az ujjával, így próbálta Pompyt sietségre bírni, de a mókucica csak azt érezte igen határozottan, hogy több alvás járna neki, ezért hát nyûgös

hangulatban volt, és folyton lemaradozott. Lem doktor az ösvény mellett húzódó, méter magas töltésrõl igyekezett szemügyre venni a szokatlan jelenséget. Lehetetlen – villant át rajta – , hogy ez csõdület legyen, ezen a bolygón ilyesmi egyszerûen nem létezett; több személy összeverõdése egyszerre, ugyanazon a helyen, ellenkezett a yanbeli szokásokkal, földi ember pedig mindössze háromszázhúsz és egynéhány élt itt, ezek közül is többen gyerekek. Márpedig amit látott, az igazi csõdület volt. És egyre több és több ember igyekezett arra, hogy csatlakozzék a tömeghez.

Amióta a házából kilépett, hátra sem nézett. Most pillantott csak maga mögé, s meglátta, hogy rendezetlen, kusza sorokban tódul nyomában Jack és Toshi Shigaraku vezetésével a kolónia kicsiny iskolájának, úgy rémlett, összes növendéke. Sokan közülük ismerték Pompyt, s amint most észrevették, elragadtatott kiáltásokkal odafutottak hozzá. – Mi készül itt? – kérdezte dr. Lem, amikor Jack Shigaraku már olyan közel ért hozzá, hogy meghallhatta a hangját. A tanai a vállát vono-gatta. – Úgyse lett volna értelme ma a rendes oktatásnak. Ezért inkább

tanulmányoztam az in-format lexikonközpontjának „Gregory Chart" címszó alatt található adatait, és most éppen elindultunk, hogy kinn, a helyszínen tartsunk rendhagyó órát. Körülötte nevetgéltek.

a

gyerekek

vidáman

– Történt valami? – kérdezte Toshi. – Mármint amióta leszállt az ûrhajó. Mert azt hallottuk, hogy már leszállt. Lem doktor már mellettük ment, s a fejét rázta. – Nem tudom. Én is kerestem Hector Duccit, mert ha valakinek, hát õneki feltétlenül tudnia kell az ilyesfajta

dolgokról. Én magam azonban nem hiszem, hogy bármiféle ûrhajó landolt volna itt azóta, hogy elõször vettük fel a kapcsolatot a Yannel. Természetesen Chevskyvel is próbáltam beszélni. De senki sem felel a készülékén. – Biztosan már idekinn vannak õk is – mondta Toshi. – Úgy látszik, hogy mindenki idejött. Miután kissé továbbhaladtak, egy csomó yan-lakó figyelmét magára vonta a gyerekek zsivaj-gása és nevetése. Ugyanarra tartottak, amerre õk, s közben kíváncsian nézték az iskolásokat. A yanlakók a gyerekeiket nem oktatták csoportosan; ehelyett –

már rögtön a születésük utáni naptól kezdve – végigvitték õket a rokonság hihetetlenül szövevényes hálózatán, melynek segítségével gyakran tucatnyi városba és faluba jutottak el, s így szívták magukba fokozatosan fajtájuk jellegzetes „életstílusát". Ez a folyamat általában negyvenéves korukban ért véget – a yanlakók hosszú életûek voltak, és úgy tûnt, hogy ennek megfelelõen egész életritmusuk is lelassúbbodott. Kaydad, a Szószóló például, földi években számlálva, köztudottan csaknem kétszáz esztendõs volt. Neveltetésük néha korábban is befejezõdött, Marc szeretõje, Shyalee állítólag csak harmincnégy éves volt. Nagy ritkán viszont tovább is

eltarthatott; Kaydadnak a vele lakó lányán és ez évi matrónáján kívül egy fia is volt, s ez a fiatalember csak negyvenhét éves korában alapított önálló családot. Hát nem, gondolta dr. Lem. A csoport õnáluk semmi összefüggésben sincs az oktatással. Ez valami egészen mást jelent. Meleg volt a reggel, mégis úgy érezte, hogy megborzongott.

Busa

szemöldök

és

fenyegetõn

kipödört bajusz tagolta Hector Duccí kövér, barnás ábrázatát. Õsei olasz nyelvén szitkozódott magában. Nagydarab, tagbaszakadt férfi volt, tekintélyes súlya ellenére igen aktív; õ volt az, aki elsõként érkezett annak a helynek a közelébe, ahová az ûrhajó leszállt. Úgy vélte, hogy ez kötelessége is; elvégre õ volt a telenavigációs állomás és általában minden technikai berendezés felügyeletével megbízott személy a kolónián, az ûrhajók pedig ,ez idõ tájt olyan ritkaságszámba mentek, hogy fogadásukra nem is volt semmiféle kidolgozott munkarend. De ha egy ilyen hajó most mégis leszállt itt, akkor az feltehetõen a csillagközi bázis felelõsének reszortjába tartozik.

Ezért jött Ducci s nyomában a többiek is ide, a Blaw fennsíkot alkotó, sárgás, réteges sziklatömbök utolsó nyúlványára. És hát természetesen gyalog. Általában gyalogszerrel közlekedtek a Yanen; maguk a yanlakók fel sem vették, ha akár két álló hétig is napkeltétõl napnyugtáig gyalogoltak. Már jóval több mint egy óra is eltelt azóta, hogy Ducci a hajó közelébe ért, az meg csak ott tornyosult kifürkészhetetlenül, mozdulatlanul, és Ducci hordozható távösszekötõmellékállomásának hívójeleire sem reagált. Távcsövével is vizsgálgatta, de attól sem lett okosabb.

Hol a csudába van az a Chevsky felügyelõ? Utóvégre mire való a felügyelõ, ha nem arra, hogy az ilyen... ilyen. .. helyzetekben intézkedjen? Az ilyen válságos helyzetben, gondolta, s valami komor elégtételt érzett. Ez bizony feltétlenül az. Újra szeme elé emelte távcsövét, végigpásztázta vele az egész látóhatárt, és nagy meglepetéssel vette észre, hogy a hajó vetette árnyék határvonalán most már sokkal több yanlakó gyûlt össze, mint földi ember. Márpedig azt mondják, hogy éppen az emberiség amolyan kielégíthetetlenül kíváncsi, bámészkodó fajta! A yanlakók viszont,

állítólag, még akkor sem mutattak semmiféle meglepetést, sõt érdeklõdést is alig tanúsítottak, amikor a déli féltekén élõ, elkorcsosult rokonaikról, a vadakról számoltak be nekik. Csupán annyit mondtak rá, hogy „igen, valami ilyesmi várható volt". Feltehetõ tehát, hogy ezeknek a most összeverõdött yanlakóknak a többsége a „majmok" közül került ki. Személyesen azonban nem ismert annyit közülük, hogy ezt a tényt a látcsövén keresztül biztonsággal megállapíthassa. Ösztönösen hátrafordult, letekintsen Prellre, de

hogy amint

megpillantotta a telenavigációs állomást, egyszerre megdöbbent: a telenavigátor mûködésben volt. Élénk kék pára vette körül, s hallható volt jellegzetes, fogcsikorgatásra emlékeztetõ zúgása is. – Zepp! – kiáltotta, mire legidõsebb fia, a tizennyolc éves Giuseppe, még karcsú, de sötét haja és erõs csontozata máris elárulta, hogy idõvel apja szakasztott hasonmása lesz, elõbukkant a Duccitól ötvenméternyire összeverõdött emberek csoportjából. – Mi történt? – kérdezte. – Eredj, nézd meg, ki az, aki a bázison leszállt!

– Muszáj? Ilyen fontos ez? Ducci a telenavigátorra szögezte látcsövét, várt egy ideig, hogy pontosan válaszolhasson. A pára kezdett szétoszlani. És ott állt... – Az ördögbe, de még mennyire! Nagyon fontos! – kiáltotta. – Már csak ez hiányzott! Gyorsan el kell tüntetni innen. – Mi az ? – Giuseppe odasietett, és el vette apjától a látcsövet. – Ó, hiszen ez csak egy tudósítógép! – mondta rövid szünet után. – Miért izgat ez? – Majd megtudod – felelte Ducci komoran. Furcsa elõérzete támadt: mi

minden lehet még ebbõl, de hogy nem valami kellemes dolog, az aztán biztos! – Menj oda. és hatástalanítsd! De hiszen azt tiltja a törvény! A tudósítógépek bárhová elmehetnek, hacsak nem sértik valakinek a személyi jogait – figyelmeztette apját Giuseppe. – Nem azt mondtam, hogy tedd tönkre – vágott vissza Ducci. – Csak tartóztasd fel egy ideig. – Újra felemelte látcsövét, azon keresztül tanulmányozta a szerkentyû szögletes, csillogó alakját, kapaszkodókampókban végzõdõ hosszú lábait, a saját áramforrású motorblokkja körül elhelyezett

szívótölcséreket és a kinyújtható érzékelõ csápok nyalábjait. – Szerencsére ez egy régi típusú gép, Epszilon, nem pedig a legújabb Kappák vagy Lambdák közül való. Egy kis idõbe telik, amíg betájolja magát. Siess, táplálj belé valami álhírt vagy akármit, csak irányítsd hamis nyomra. Nagyon fontos! Giuseppe morcos ábrázattal, a lelkesedés legcsekélyebb jele nélkül kelt útra. Amikor Ducci újra megfordult, a hajón még mindig nem tapasztalt semmiféle életjelt. De a város felõl, az ösvényen egyre több és több ember

özönlött felfelé, köztük teljes létszámban az iskolás gyerekek, Shigarakuék vezetésével, aztán... Kétszer is ellenõriznie kellett látcsövén keresztül, mielõtt õ maga is elhitte. Atyaisten! Hiszen ez maga a Szószóló, Kaydad, és itt jön Vetcho is, aki amolyan helyettese vagy segítõtársa. Mert arra számíthatott az ember, hogy az összes „majmot" meglátja itt, de arra aztán végképp nem, hogy még ezeket a konzervatív, hajthatatlan öregeket is! Amikor õ maga tíz vagy tizenegy évvel ezelõtt a Yanre érkezett, igyekezett barátságos kapcsolatot létesíteni velük, azt hitte, érdekelni fogják õket a földlakók fortélyos szerkezetei, már csak azért is, hogy

lássák, mi mindent lehet csinálni velük. De Kaydadék olyan hûvösek, olyan tartózkodóak voltak, hogy abbahagyta a közeledést. Általában nem volt túlságosan élénk a fantáziája. De most volt valami ebben a helyzetben, ami megbizsergette az agyát. Õrült hely! Õrült lények! Erik Svitra nem elõször gondolt nyugtalanul arra, hogy vajon valóban kiheverte-e annak az anyagnak a hatását, amit a Groseille-en fedezett fel. Ez a gifmak nevû kábítószer az agyban összevissza kapcsolja egymáshoz az érzékelõ idegpályákat. Ez volt Erik

pályafutásának legnagyobb sikere, ennek köszönheti, hogy most önálló kutatóként élhet és dolgozhat. De hiszen biztos, hogy kigyógyították a gifmakból. Neki legalábbis azt mondták, hogy kigyógyították. Most azonban, ahogy ezt a megkergült világot látja maga körül, már nem is olyan biztosa gyógyulásában. Lám, itt vannak ezek az alakok, földi emberek és bennszülöttek egyaránt, és mind kitódulnak a városból csak azért, hogy megbámulják azt az ûrhajót.. . Óriási hajó, nem vitás, de hát azért... – A fenébe is! – dörmögte Erik hangosan. – Mi van egy ûrhajón néznivaló? Ezek talán még egy

gõzmozdonyt is megbámulnának! Bár, ami azt illeti, az sokkal érdekesebb lehetett, hiszen az tele volt mindenféle füttyögõ szerkezettel. Mégis úgy vélte, hogy most már tudja, merre kell mennie. Eddig hatszor vagy nyolcszor is kellett érdeklõdnie; útjának egyik szakasza a város yanlakónegyedén vezetett keresztül, õ legalábbis annak vélte: tojásdad kis épületek álltak ott, lapos, részben korláttal körülvett tetõkkel, az ajtók mindenütt tárva-nyitva, szemmel láthatóan senki sem tartózkodott odahaza; aztán következett ez a kaptató, ahol csomagját kibírhatatlanul súlyosnak érezte, de az informat

tájékoztatója elõre figyelmeztette, hogy itt nincsenek sem mozgójárdák, sem antigravi bértrolik. Most pedig végre lefelé ment a viszonylag ismerõs, megnyugtató környezet, az úgynevezett „kolónia" felé. Azokhoz a házakhoz képest, melyekhez másutt hozzászokott, ezek úgyszólván csak kunyhók voltak, kétszintesnél egyik sem nagyobb, de félreismerhetetlenül magukon viselték az emberi tervezés jegyeit. És itt van Chevsky felügyelõ címe, amit megadtak neki. Az átlagosnál nagyobb ház, tágas erkéllyel, az ajtón a szokásos földi típusú kaputelefon. Megérintette a kapcsolólapocskát, és

bemondta Chevsky nevét. Rögtön utána ordítást hallott bentrõl: – Sid! A fene vigyen el, menj már, nézd meg, ki az! Miután semmiféle „Sid” nem jött ajtót nyitni, Erik újra megérintette a lapocskát. Újabb üvöltés. Majd megjelent az ajtó fölött, az erkélyen egy testes, borzas férfi, valami öVet tekert éppen a háziköntöse köré, vöröslõ szemmel hunyorgott a napfényben, nyilvánvalóan komisz másnapos állapotban volt. Erik szakértõ szemmel rögtön megállapította, hogy ez alkoholtól származik, nem pedig valami finom,

egzotikus szertõl. Alig leplezett megvetéssel kérdezte: Maga Chevsky felügyelõ? A fenébe is... persze! – A szemét dörzsölte. – Hová a pokolba tûnt a feleségem? És hová. . . hová lett innen mindenki? – fûzte hozzá; látszott, csak most fogta fel, hogy az utca teljesen kiürült. – Ugyan, ezek mind megbolondultak – mondta Erik, és vállat vont. – Mind kimentek a városon kívülre, hogy megnézzék azt a nyavalyás ûrhajót vagy micsodát. Ide figyeljen! Én Erik Svitra vagyok, és azért jöttem, hogy. . .

– Miféle ûrhajót? – vágott a szavába Chevsky. – Mit tudom én! – mondta Erik, és bosszúsan pattintott ujjával. Kezdett az idegeire menni ez a bolygó. Majd engedékenyebben hozzáfûzte: – Ó, azt hiszem, tudom... – Rájött, mégsem lenne okos dolog rögtön az itttartózkodása kezdetén összerúgni a patkót ezzel az alakkal, akit a helybeliek felügyelõnek neveznek. Vannak helyek, ahol amúgy se nagyon kedvelik a magafajta foglalkozásúakat. – Ja igen – folytatta – , valaki mondott valamit... valaki, akitõl útközben érdeklõdtem, hogy merre

jöjjek. Azt mondta, hogy valamiféle színjáték volt odafenn az égen, aztán hajnalfelé leereszkedett ez a micsoda... A gazdája állítólag. .. Cart? Nem, Chart. . . vagy valami hasonló nevû... Chevsky egy pillanatra olyan dühödten nézett rá, hogy Erik hátrahõkölt, attól tartott, hogy a pasas az erkély korlátján keresztül ráveti magát. De aztán eltûnt odabenn, és becsapta az ablakokat. – Hé! – kiáltotta Erik. Majd megismételte: – Hé! Semmi válasz. – Le vagy ejtve! – mondta végül, fogta a holmiját, s találomra elindult. – Jobb lesz, ha minél hamarább

itthagyom ezt az eszeveszett világot! De hogyan? Mert ha nem sikerül neki itt valami jó fogás, talán azzal a sheyashrim nevû szerrel, amit állítólag a bennszülöttek használnak, akkor mi a csudából tudná megfizetni, hogy egy újabb telenavigációs utazás hipnotikusan rögzített útvonalát programozzák belé, olyat, ami egy másik, több reménnyel kecsegtetõ bolygóra vinné el? – Bárcsak sose jöttem volna ide! – sóhajtotta a meleg tavaszi légbe. Azonkívül éhes volt, és a lába is fájt.

VI.

Mi lenne a legjobb megoldás? Talán a Földhöz kellene fordulnunk, hogy akár erõszakkal is, de távolítsák el innét Chart ûrhajóját? Ez a kérdés zakatolt Lem doktor agyában, miközben nagy erõlködéssel tette meg az utolsó néhány méteres kapaszkodót a fennsík széléig, ahonnan tisztán lehetett látni Chart hajóját.

Neki azonban nem volt joga, hogy ilyesmit kérjen. De ki tehetné meg ezt egyáltalán? – töprengett. Talán csak Chevsky. Mert Chart rendkívül befolyásos. Híres ember. Ismert személyiség az egész Galaktikában! Nem az a fajta ember, akit a földi kormányzat gyenge lábon álló tekintélyével csak úgy leparancsolhat egy távoli bolygóról, s miután jól az ülepére vert, egyszerûen máshová irányíthatja! De még ha megvalósítható lenne is ez az ötlet, vagyis egy nagyobb szabású rendõri akció – márpedig egy ekkora hajót csakis nagyszabású rendõri akcióval lehetne eltávolítani – , annak

végignézése kétségtelenül új távlatokat nyitna a yanla-kóknak az emberiségrõl eddig kialakult elképzelésében. Mert bármennyire is megalapozatlan az a fölöttébb hûvös tisztelet, amivel a bennszülöttek adóztak e valójában kevéssé civilizált lényeknek, az embereknek, kézzelfogható technikai vívmányaik miatt – az ilyen viszony még mindig jobb volt, mint bármi más elképzelhetõ változat. Másrészt viszont bármire készül is Chart, az legalább ennyire káros, de még lényegesen kevésbé elõrelátható következményekkel járna... De

hát

valószínûleg

úgyis

elkerülhetetlen, hogy a dolgot dûlõre vigyék. Itt, a kolónián egészen másként éltek, mint a legtöbb, emberek által benépesített bolygón, hiszen a Yanen félig-meddig idilli élet folyt. De még ez az emberekkel kialakult felszínes kapcsolat is komoly bomlást idézett elõ a yanbeli társadalomban. De azért ebben is benne volt a probléma igazi magva. A földi embereknek, amikor felfedezték a Yant, már megvoltak legalább a korábbi, nem emberi intelligens lényekkel való találkozásaikból eredõ tapasztalataik, volt hát mire támaszkodniuk. Bár a földi

emberiségen kívül egyetlen más, csillagról csillagra utazó fajtára sem akadtak, legalább hét olyat ismertek meg, melynek egyedetivel eléggé jól tudtak kommunikálni. Még arra vonatkozóan is volt meggyõzõ elméletük, hogy miért mind kétlábúak, kétnemûek és kétszemûek ezek a lények. Találtak olyan nem emberszerû teremtményeket is, melyekrõl csupán gyaníthatták, hogy valamiféle sajátos módon intelligensek... azt azonban csak az idõ és hosszú, türelmes tanulmányozás döntheti el, vajon ezek a feltevések helytállók-e vagy sem.

Annyi bizonyos, hogy a yanlakók viszonylag szerencsések voltak. Hihetetlen hasonlatosságuk az emberekhez megmentette õket attól, hogy kiállítási tárgyakká vagy laboratóriumi kutatási anyaggá váljanak. Mert azokat az adatokat, melyeket egyes más fajtákról tudtak meg a földi emberek, olyan kutatók gyûjtötték össze, mint amilyeneket például a Quainek küldtek ki a Hyraxról. Nos, épp ez volt egyike azoknak a valószínûtlen dolgoknak, melyek csodákra képesek! Ezenkívül a yanlakók rendkívül békések is voltak. És mégis, érthetetlen módon,

alávetették magukat az életeket elprédáló shrimasheynek, a népszaporulat-szabályozás e brutális, vaktában történõ, erõszakos eszközének. És ha az ember szerette volna megtudni ennek az okát, olyasféle dolgokba ütközött, melyeket emberi fogalmakkal csak úgy lehetne kifejezni, hogy „szent", „megszentelt", „tabu". Legkevésbé sem olyan kategóriák, amilyeneket az ember egy józan, értelmes fajtától elvárna. Márpedig nem vitás, hogy józanul eszesek voltak – intelligensek és öntudatosak. Valamikor a múltban, amint ezt a watok, a mandalák és a menhirek bizonyítják, bizonyos

területeken technikailag is fejlettebbek voltak, mint az emberiség akár napjainkban is. De úgy látszik, az ilyesfajta dolgok iránti érdeklõdésüket teljesen elveszítették. Társadalmuk évezredek óta változatlan maradt. Bevett szokásaik irányították õket, nem pedig kormányok, nem voltak sem tisztségviselõik, sem hivatalnokaik – bizonyos személyeknek meghatározhatatlan, nem hivatalos csoportját ismerték el csupán, õk voltak, a hrathok, vagyis „legjobbak": más szavakkal azok, akik különösképpen alkalmasak arra, hogy a következõ nemzedékre is átruházzák a „helyénvalóság" és az „illendõség" érzékét.

Mindazonáltal, amikor a távoli csillagokról idegenek érkeztek hozzájuk, s ez merõben új probléma elé állította a yanlakókat, arra azonnal és az adott helyzetnek tökéletesen megfelelõ módon reagáltak. Kiszemeltek maguk közül egy személyt, s azt Elgadrinnak nevezték: „az-aki-szót-szól". És akkor... Dr. Leni elképedten hunyorgott. A tanárok és a nyomukban zsivajgó gyerekek már távolabb kerültek tõle; körülnézett hát, kit találhatna, akivel balsejtelmeit megoszthatná – talán Ducci-val vagy Pedro Phillipsszel, a

kereskedõvel? De pillantása ekkor Kaydad, a Szószóló félreismerhetetlen alakjára és az õt kísérõ Vetchora esett. Udvarias meghajlással õfelé indultak mint a ketten. Legszívesebben megfordult és elfutott volna, de nem lehetett. Pompy, aki földöntúli boldogságban úszott a sok becézéstõl, amivel a gyerekek elhalmozták, most elégedetten dorombolt gazdája lába mellett. Lem doktor arra gondolt, bárcsak õ maga is így élvezhetné az élet egyszerû gyönyöreit. A Szószóló kissé magasabb volt a yanbeliek átlagánál, és magasságát

még jobban kiemelte fürtös, kékesfekete haja, mely feje búbján legyezõszerûen terült szét, egyik csúcsos fülétõl a másikig, s hátul a tarkójáról egészen a hónalja vonaláig omlott le. Lassú járásától és beszédétõl eltekintve kopaszodó homloka volt az egyedüli jel, amibõl elõrehaladott korára lehetett következtetni. Bõrén természetesen többfelé is látszottak forradások, két ujja eltört, és görbén nõtt össze, mindezek azonban csak a shrimashey elkerülhetetlen nyomai voltak, amelyeket-hatvanéves kora óta bármikor összeszedhetett. Mint minden yanlakó, õ is közömbös tekintettel nézett maga elé, mintha csak

álarcot viselne. Homloka, fejbõre és szemgödre halvány Volt, mint a világos nyers fa színe. Az arca azonban vöröses árnyalatú volt, mint a kiszáradt mahagóni, s ugyanilyen színhatású tenyérnyi foltok tarkították a bõrét egyéb helyen is, behálózva szabálytalan, világosabb vonalakkal. Volt egy olyan elmélet, mely szerint az emberi faj alacsony bozótban és tengerparton fejlõdött ki, a yanlakók viszont az erdei tisztások népe voltak, ennek azonban semmi bizonyítékát nem találták; a yanlakókat ugyanis egészen szembeszökõ módon nem érdekelték az õseik. Ez tehát csak amolyan emberi feltételezés volt, mely bizonyos földi teremtmények – például

a zsiráf és a zebra – elszínezõdéséhez való hasonlóságon alapult. A bõr színezõdésén kívül szemmel láthatóan abban is különbözött Kaydad az emberi hímtõl, hogy térdén és könyökén szõrcsomók nõttek, mezítelen testén pedig látni lehetett volna or-mányszerü nemi szervét, amely bizonyos értelemben a két fajta közti érintkezés nehézségeinek egész sorát jelképezte. Persze minél mélyebbre hatolt a vizsgálat, annál feltûnõbbek voltak a különbségek. Mája és veséje a hasüreg elején helyezkedett el, szíve a medencében; a szív két oldalán, a

csípõízületek elõtt voltak a másodlagos kettõs nemi szervek hímcsökevényei, amelyek a mellnek feleltek meg a nõknél, akik az újszülött csecsemõt a belek mellett található, különleges mirigybõl kiválasztott kristálytiszta szérummal táplálták. Kétoldalt helyezkedett el a tüdõ egy-egy lebenye, mely a levegõt a bordák közti légzõnyílásokon át, közvetlenül pumpálta szünet nélkül ki-be, mint a duda. Egy dobhártyaszerû membrán képezte a beszédhez a hangot, amit a garatnál levõ rezonáló kamrák erõsítettek fel, jóllehet kissé monoton, de fölöttébb kellemes hangszínt eredményezve; Kaydad esetében például egy mindig azonos

hangmagasságon megszólaló gordonka zengésére emlékeztetett. Lem doktor még mindig nem szûnt meg azon ámuldozni, hogy e lényegtelen részletektõl eltekintve, mennyire hasonlított egymásra ez a két fajta. Végtagok, hátgerinc, koponya, szem, száj – a hasonlatosságok felsorolása sokkal, de sokkal hosszabb volt, mint a különbségeké. Mit bánom én, szokta mondogatni magában dr. Lem, ha akár egy óra hosszat is tudnak beszélni anélkül, hogy lélegzetvételhez szünetet kelljen tartaniok! A lényeg az, hogy agyuk olyan gondolatokat formál, melyeket

mi is képesek vagyunk felfogni! Aztán a közeledõ Szószóló mögé pillantva, meglátta az Alice Minget és szeretõjét követõ „majmok" elmaradhatatlan bandáját. Eltökélten utánozták a földi öltözködést, kínos igyekezettel próbálták elrejteni a felsõruhájukba vágott, lélegzõnyílásokat, de ugyanakkor csak úgy áradt belõlük valami állandó sértõdöttség is, ami, Lem doktor jól tudta, abból eredt, hogy õk nem utazhattak más bolygókra. És dr. Lem most arra gondolt: lehet, hogy ez nem is olyan szerencsés dolog? De abból, hogy ezeket a „majmokat"

meglátta, egyszerre csak megértette, miért is keresi õt Kaydad, miért akar beszélni vele. Kaydad közismerten konzervatív, nem olyan soviniszta, mint Vetcho, nem olyan zárkózott, mint az a – hogyan is hívják ? – Goydel, de õszinte híve a status quo fenntartásának. Ha az történt, hogy valaki elmondott egyet s mást a yanlakóknak Gregory Chartról, akkor ezek a fiatalok nyilván teljesen odavannak azért, hogy Chart maradjon itt, és rendezzen nekik színjátékot; márpedig, és erre a fejemet tenném, széles e világon nincs semmi, amit Kaydad nemzedéke kevésbé óhajtana, mint hogy valami pökhendi földlakó

beleüsse az orrát az õ mélységesen tisztelt õsi tanaikba. Mert ez lehet az egyes-egyedüli ok, ami Chartot ide csábíthatta. Lem doktor biztosra vette, hogy ezek a következtetései teljesen helytállók. És mindez még kielégítõ megoldásra is vezethet. Mosolyogva nyújtotta kezét Kaydadnak, úgy üdvözölte. – Történt valami azóta, papa? – kérdezte Giuseppe Ducci, amint a kapaszkodón lihegve sietett felfelé az apjához. – Ott szemben épp az imént csípte el Lem doktort Kaydad, a Szószóló –

dörmögte Ducci, s a látcsõ még mindig ott volt a szeme elõtt, mintha csak hozzátapadt volna. – És... – Úgy értem, az ûrhajóval történt-e valami! – vágott a szavába Giuseppe. – Nem. Semmi. – Akkor jutott egyszerre az eszébe, mivel is bízta meg a fiát, s úgy mordult rá, hogy elõször még a látcsövet is elfelejtette leereszteni, aztán meg olyan hirtelen rántotta el a szeme elõl, hogy csak úgy cuppant, és két nagy, kerek árok maradt a helyén a szeme alatt. – Elintézted a tudósítógépet? – kérdezte. – De még mennyire! – felelte Giuseppe nevetve. – Ahogy mondtad,

tényleg nagyon ócska. Rozoga szemétláda már! Talán attól, hogy túl sokat utazgatott a csillagközi útvonalakon. A szokott rutinkérdéssel kezdte: „Milyen esemény történt itt, amely az egész Galaktikát érdekelheti?" Meg a többi hasonló marhaság. Erre én a legnagyobb lakott településhez utasító áramkörét aktivizáltam, amivel leküldtem Prellbe. Ott majd órák hosszat el lesz foglalva azzal, hogy megpróbálja kideríteni, mi lehetett az a szerencsétlenség, amitõl a város elnéptelenedett. – Derék gyerek vagy! – mondta Ducci, és vállon veregette.

– Jó reggelt, Hector, jó reggelt, Zepp! – hallatszott a hátuk mögül gondterhelt hangon, s amint megfordultak, látták, hogy Pedro Phillips, a kolónia kereskedõje közeledik. – Mondják csak, megerõsítették azt a hírt, hogy valóban Chart van azon a hajón? Beidegzõdött mozdulatával dörzsölte kezét. Mintapéldánya volt az igazi kereskedõtípusnak, jó húsban levõ férfi, bár nem olyan nagydarab, mint Ducci, mindig mosolyra kész és gyors felfogású. – Pontosan ezt próbálom õvele magával hitelesíttetni – felelte Ducci,

hordozható távösszekötõ-készülékére mutatva. – Eddig azonban egy árva szót sem sikerült kihúznom belõle. – Értem – bólintott Phillips elgondolkozva. – Mert tudja, én meg azon kezdtem töprengeni, vajon tényleg Chart van-e ott? Egyszerûen képtelen vagyok belátni, mi hozta volna éppen ide? Hiszen nem vitás, azt õ sem hiheti, hogy mi háromszázan itt, a kolónián, meg tudnánk fizetni az õ fellépd díját. Ami pedig a yanlakókat illeti, vagyis hogy õk szerzõdtetnék... hát õk meg hogyan tudnák megfizetni? Ducci bólintott. Létezett ugyan yanbeli fizetõeszköz, de az a személyes

kötelezettségvállalások olyan bonyolult és finom szövevényébõl állt, amit földi ember semmiképpen sem nevezhetett pénzügyi mûveletnek. – Talán csak azért jött ide, hogy körülnézzen a bolygón – vetette fel Giuseppe. – Mint egyszerû turista. – Az nem létezik – jelentette ki Phillips, Ducci pedig helyeslõn bólintott, miközben bajszát rán-cigálta, és fenyegetõen összevonta szemöldökét. Nem, ez nem lehet egyszerû látogatás. A csillagközi utazás nem olcsó szórakozás még az olyanoknak sem, mint Chart, ha ugyan bárkit is ösz-szehasonlíthatnánk vele,

aki világrészekkel köt szerzõdéseket, és egész bolygók kormányzataival szokott egyenrangú félként tárgyalni. – Látta már valamelyik elõadását? – kérdezte Phillipstõl. A kereskedõ a fejét rázta. – Nem. De azt sem állíthatom, hogy szeretném látni. – Én nagyon szeretném ! – kiáltott Giuseppe. A mama látta az Iliúmon, amikor Chart éppen ott volt. . . hallott errõl, ugye? – vetette közbe Phillipshez fordulva. – És azt mondja a mama, hogy csodálatos volt!

– Hiszen úgysem tõlünk függ az egész – mondta az apja kis szünet után. – Látod, ugye, hogy Lem doki odaát a Szószólóval beszél? Fogadni mernék, tudom, mirõl tárgyalnak. Arról, hogy a „majmok" talán szeretnék, ha Chart elõadást tartana itt, a Yanen, de istenemre mondom, az öregek nem akarják ! – Remélem, igaza van – dünnyögte Phillips. Miután Erik Svitra hasa üresebb volt még a házaknál is, végül elhatározta, lesz, ami lesz, õ bizony megpróbál valami ennivalót szerezni. Talált is egy kellemes ízû, helybeli sütésû kenyeret s

egy szelet sajtszerû valamit, amely csípõs volt ugyan, de azért ehetõ. Éppen egy jókora falat csúszott lefelé a torkán, amikor meghallotta, hogy motoznak az ajtón. Felugrott az asztaltól, a falat cígányútra ment, ettõl köhögni kezdett, a félig megrágott kenyérés sajtdarabkákkal telefröcskölte az asztal lapját, s a szemét elöntõ könnyeken át az egész világ örvénylõ folttá mosódott össze. – Na, rendben van? – nyögte ki, amint lélegzethez jutott. – Mit csináljak, éhes voltam. . . szivesen megfizetem... De addigra már kitisztult a látása, s

felismerte a belépõ valamit: az öreg, Epszilon típusú tudósítógép volt, olyasfajta, amilyennel gyakran találkozott csillagközi utazásai során. – Nahát – mondta fanyarul – , úgy látszik, én vagyok ma az egyetlen szenzáció ebben a városban, mi?! A gép érzékelõit valami bonyolult rendszer szerint s látható izgalomban elõre-hátra mozgatva, megszólalt: – Uram, miután úgy rémlik, hogy ön az egyedüli túlélõje annak a katasztrófának, mely a város egész lakosságát eltüntette, miként az egykoron, meg nem erõsített jelentesek szerint a Marie-Celeste nevû óceánjáró

hajóval is történt, kérem, ha módjában áll, szíveskedjék informálni engem az elõbb említett esemény mibenlétérõl. – Katasztrófa? – hunyorgott Erik szaporán. – Miféle katasztrófa? Egyszerûen kirohant mindenki a városból, hogy megbámulja azt a most érkezett ûrhajót. Azt, amelyiknek – újra gondolkodott a néven, aztán eszébe jutott – Gregory Chart a tulajdonosa, legalábbis így mondták, hajói emlékszem. . . Mondja csak.. . A gép azonban erre a lehetõ legkülönösebb módon reagált. Behúzta érzékelõ csápjait, egy pillanatig remegve, egy helyben állt, majd meg-

pördült a saját tengelye körül, és hanyatt-hom-lok futásnak eredt. – Micsoda világ ez! – sóhajtott Erik. – Még a gépeket is megõrjíti! S újra nekilátott a kenyérnek és a sajtnak.

VII.

Az ûrhajó oly régen állt tétlenül, meg sem moccanva a helyén, hogy szinte

már nem is nagyon figyeltek rá. Ezért volt olyan meghökkentõ, amikor minden elõjel nélkül egyszerre csak felharsant belõle egy, a környéken mindent betöltõ, hatalmasan felerõsített, de mégis kellemesen zengõ hang. – Jó reggelt kívánok! Itt Gregory Chart beszél. Elnézést kérek, amiért oly hosszú ideig nem erõsíthettem meg azt, amit önök kétségtelenül amúgy is sejtettek, de hát egy ilyen hosszú csillagközi utazás után á hajón elõbb bizonyos lényegbevágó rutinfeladatokat kell végrehajtani Addigra a fényudvárral körülvett nap

már teljes egészében a látóhatár fölé emelkedett. Különös módon sem az emberek, sem a yanlakók nem mentek közelebb a hajóhoz, mint ahol árnyékának kissé elmosódott peremvonala húzódott. És nem is vették minden irányból körül; fõként a Prellhez közelebb esõ oldala elõtt helyezkedtek el, nagyjából patkó alakzatban. És, most a szemlélõk, kivétel nélkül mind, a szavak forrása felé fordultak. – Azt hiszem, hogy. .. igen, igen, valóban itt van! Már látom is, hogy itt van egy barátom barátja, aki mellesleg az önök közösségének is köztiszteletben álló tagja. Minthogy

mi, sajnos, még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kimehessünk önök közé, õt szeretnénk megkérni, haladéktalanul jöjjön fel a hajóra. Ha majd befejezte megbeszélését, dr. Yigael Lem. .. A hajótest egy része széjjelnyílt, de az is meglehet, hogy egyszerûen semmivé foszlott – mindenesetre olyan hirtelen ment végbe, hogy puszta szemmel nem is lehetett megállapítani, mi történt valójában. A nyílásból, mintha egy állatka öltötte volna ki a nyelvét, úgy csusszant ki, egészen a göröngyös, köves talajig lenyúlva, egy halványszürke feljáróhíd. A leeresztett hídon virágesõ záporozott, sûrûn

hullottak, a rózsák, s legalább húsz felerõsített hangerejû kürt harsant fel. Néhány yanbeli „majom" ujjongva tapsolt, ez is egyike volt azoknak a szokásoknak, melyekkel a földi emberek viselkedését utánozták. Ezt követõen kétméteres szálfatermetû katonákból összeállított díszõrség jelent meg testhez álló, fekete egyenruhában, magas, vörös csákóval a fejükön, s csizmájukkal közömbösen taposták a virágokat. Öt sorban álltak fel a híd mindkét oldalán, s egy ugatásszerû vezényszóra tisztelgésre emelték fegyverüket. Mennydörögve peregtek a dobok, de ez csak elõjáték volt a leopárdbõrbe

öltözött zenészek felbukkanásához; a zenekar elérve a híd alsó végét, elkanyarodott, majd két, egymással szemközt elhelyezkedõ csoportra szakadt, és helyben járva játszotta tovább a kemény ütemû, vérpezsdítõ indulót. – Ki gondolta volna ezt? – ámuldozott Giuseppe Ducci. Egyébként is nagy hatással volt rá mindaz, amit anyja mesélt neki Chart iliumbeli szereplésérõl. – Ki hitte volna, hogy ez az öreg Lem doktor. .. egy ilyen híres ember az ismerõse! – Csak az ismerõsének az ismerõse – helyesbítette az apja szórakozottan, s

látcsövén keresztül nézelõdött tovább úgy, hogy észre sem vette fia sértõdött pillantását. Egy örökkévalóságig tartott, amíg Chevsky olyan állapotba került, hogy megjelenhessen a nyilvánosság elõtt: amíg lezuhanyozott, rendesen magára öltötte elõírásos egyenruháját, eligazgatta rajta a kitüntetéseket, úgyahogy rendbe hozta másnaposságát, meg amíg elvacakolt a szõrtelenítõ folyadékkal, mely folyton a feje búbjára csörgött, hogy mély barázdákat szántson a hajába ahelyett, hogy csak ott hatott volna, ahol kellett: az arcán és az állán. Mire elkészült az egész, mûvelettel, ugyanolyan izzadt és

rosszkedvû volt, mint amikor elkezdte. Miközben botladozva igyekezett felfelé a göröngyös ösvényen, hogy odaérjen, ahol a hajó leszállt, már hallotta a kürt harsogását, és szitkozódva a poklok fenekére küldözgette a feleségét, s ahány bolygó pokláról csak hallott is valaha, azt mind belefoglalta a káromkodásába. – Nem szeretnénk késleltetni találkozását a barátja barátjával – mondta Kaydad, a Szószóló. Az ismeretségnek ez a foka yanbeli fogalmak szerint a legszorosabb kapcsolatok közé tartozott; az ilyen kapcsolatokat magától értetõdõen a

nyolcadik tartották.

ismerõsfokozatig

számon

Lem doktor mosolyt erõltetett magára. Nem ment könnyen. Tudta, hogy minden szem õrá szegezõdik – olyan hatalmas tömegé, amekkorát valószínûleg még soha sem láttak a Yanen az elsõ földi ûrhajó megérkezése óta – , és egyébként is utálta, ha. .. Hogy is mondták régen? Ja, igen ha „reflektorfényben" kell lennie. De hát nem volt más választása. Gépiesen elköszönt Kaydadtól, és elindult a hajó hídja felé; sarkában, mint mindig, most is ott volt Pompy.

Az ívelt hajótest a feje fölé tornyosult, hatalmas mérete azt a képtelen félelmet váltotta ki belõle, hogy bármely pillanatban rádõlhet, és apró zsírpacnivá lapíthatja. A hajótest peremén túl, a nappali égbolt háttere elõtt is tisztán látta, amint a Gyûrûbõl egy különösen ragyogó meteorit csapódott le Kralgak felé. Bárcsak ne vette volna észre, gondolta. Túlságosan is valamiféle elõjelként hatott az ugyancsak égbõl pottyant ûrhajó mögött. Amikor már csak húsz méter választotta el a díszõrségtõl és a zenekartól, azok szembefordultak vele, és másodszor is tisztelegtek. Dr. Lem

optimista módon arra gondolt, hogy Chart talán csak azért választotta a bemutatkozásnak ezt a módját, mert a Yant elmaradott bolygónak képzelte. Ez csak egy halvány remény volt, de jobb a semminél. Amint Pompyval együtt rálépett a hídra, az a magasba emelte. A mókucica meghökkenten leült, erõsen hozzápréselte összes lábát ahhoz a valamihez, aminek véleménye szerint szilárd talajnak kellett volna lennie, ám kiderült, hogy nem az. Erre Pompy panaszosán nyüszíteni kezdett. Amikor Lem doktor gépies mozdulattal lehajolt, hogy megsimogassa, felemelte az egyik rózsát és szakértõ szemmel

vizsgálgatta. Meglepõ. „Béke" – hát még mindig termesztik ezt a fajtát? Ennyi évszázad múltán is? Pompy megnyalta a virágot, s úgy döntött, hogy ez neki nem tetszik. Oltalmat keresve bújt gazdája lábához. A híd tetején Lem doktor nem egy zsilipkamra, de még csak nem is elõcsarnok jellegû helyiségben találta magát, inkább valami barlangban. Fürtös cseppkövek csüngtek alá a magasból, arra a színpadi függönyszerû effektusra emlékeztetve õt, amivel az éjszakai égi fényparádé kezdõdött. A cseppköveket rejtett forrásokból világították meg, s ez a fény és árnyék

elképesztõ színskáláját hozta létre. Valahol víz csobogott, és citromillat lengett a levegõben. A két oldalon sorjázó kõoszlopok közül leheletvékony áttetszõ lepelbe öltözött lányok bukkantak elõ, mind gyönyörû szép, mind bûbájosan kecses, mind õt üdvözölte, százféle, lágyan suttogó hangon. Az egyik, halványkékbe öltözött lány odalépett hozzá, és kedvesen elõbbre invitálta. Lem doktor eleget tett a felszólításnak, de közben egy pillantást vetett hátrafelé, s látta, hogy a hajó bejárata úgy összecsukódott, mintha soha nem is létezett volna.

Ismét a kísérõjéül szegõdött lányra nézett, valamit kérdezni szeretett volna tõle, de elállt a lélegzete. Az, akire pillantása esett, már nem a kék lepelbe burkolt, csodaszép szõke lány volt, hanem egy iszonyatos lény, zöldesen villódzó agyarakkal, a romlott hús mélyvörös színében parázsló szemmel. Kénköves lehelet csapott az arcába, marta az orrlyukát és a torkát; mintha valami megtébolyodott szamár bõgött volna egyenest a fülébe, lába alatt pedig a szilárd talaj szortyogó, undorító iszappá változott. S mindent elnyelt a sötétség. De

Pompy,

meglepõ

módon,

nyugodtan ment mellette tovább, gyengéden hozzá-hozzádörgö-lõzött a lábához. Hm! És Lem doktor rövid szünet után megszólalt: – Semmi értelme sincs, kérem, hogy így próbáljon elkápráztatni. Úgy látszik, még a mókuci-cámra sem tud ezzel hatni. – Igazán? – kérdezte támadóan a semmibõl egy tisztán csengõ hang, melyben maró gúny és jókedv keveredett. – Helyes, akkor hát leállítom az elõadást. Bár nem sok

embernek adatik meg, hogy gyönyörködhessék egy kizárólag az õ számára rendezett Gregory Chart elõadásban, és biztosíthatom, hogy ez a lehetõség nem fog megismétlõdni. Egyszerre világosság lett, nyoma sem volt már sem az iménti barlangnak, sem a lányoknak. Dr. Lem hatalmas, üres térségben találta magát, melynek két oldalán csak a hajó támpillérei sorakoztak, szemközt vele, a magasban pedig valami gömb áttetszõ felületébõl fény áradt. A gömb felületén eltorzított arányokkal roppant méretûre felnagyítva egy férfi arca látszott: sasorr, mélyen ülõ szempár, vastag, kissé csillogó ajak s az olajos,

pergamenszerû bõre olyan volt, mintha csak kifeszítették volna egy tar koponyán. Az arc Pompynak sem tetszett, s ezt gazdájának nagyon halkan tudomására is hozta. – Nos, tehát ön Yigael Lem – szólalt meg a tízméteres arc. – A földi emberek itteni telepének korelnöke, legalábbis engem így informáltak.. . Szíveskedjék, a jobb oldali felvonót igénybe venni. Az arc ekkor zsugorodni és távolodni kezdett. A fejhez két váll csatlakozott, aztán mellkas, majd két kar és végül a teljes emberi alak, de még mindig

állandóan kisebbedve. Egy röpke pillanatra olyannak rémlett az áttetszõ gömb belsejében, mintha fényesen csillogó magzatvízben lebegne valamiféle iszonyatosan túlhordott embrió. Pompy teljesen megmakacsolta magát, semmiképpen sem akart a felvonóba szállni, gazdájának kellett végül ölbe vennie. Nagy testükhöz képest a mókucicák szerencsére könnyûek voltak. Lem doktor, kedvencével a bal karján, figyelmesen nézegette a gömböt, melyben Chart megjelent, s rájött, hogy az tulajdonképpen nem más, mint egy hatalmas szem a hajó agyközpontjának

elülsõ részén, tobozszerûen beleillesztve a hajótestkoponyába. S e szemgolyó kidomborodó, átlátszó felületét fényáteresztõ látórekeszek pókháló-finomságú keretei erezték keresztül-kasul; Dr. Lem önkéntelenül is megszámlálta õket: negyvenszer harminc, tehát ezerkétszáz lehetséges különbözõ látószög vetülhet egyszerre Chart elé, aki így – akárcsak a rovarok – mozaikképet lát a világról. Chart mögött volt az óriási szem látóhártyája: egy négy méter magas tábla, ezen át és a rajta levõ berendezés segítségével irányíthatta Chart élõszóval, érintésre, árnyékvetítéssel vagy pillanatnyi ötletének megfelelõ

bármi egyéb módszerrel szemfényvesztõ mutatványait. A tapintó, hangra, hõre reagáló érzékelõ szerkezet pálcikái és kúpjai – melyek Lem doktor tudomása szerint alkalmasak voltak arra, hogy közvetlenül az ember idegrendszerébõl eredõ impulzusokat fogják fel – a legfinomabb szõrme szálainál is vékonyabban meredeztek felé. A felvonó egy platószerûen kiképezett szintig emelkedett, efölött korláttal körülvett karzat húzódott. Erre a korlátra könyökölt és onnan nézett le rá egy asszony, csuklóján vérvörös, méregzöld és szürke színekben tündöklõ gyönyörû, vad

salvadori sólyommal. A madár a fejére húzott bõrsisaktól idegesen, türelmetlenül csapkodott szárnyával, s eközben meg-megszólaltak a lábára erõsített bõrszíj csengettyûi. Eléggé furcsa módon, a nõ fejét is csuklya fedte. De hát, amint már Lem doktor is hallott róla: egyes bolygókon ez volt a divat. Kényelmes, párnázott karosszék jelent meg dr. Lem elõtt. Chart testetlen hangja most arra szólította fel, hogy foglaljon helyet. Engedelmeskedett, s közben Pompyt nyugtatgatta, mert az már felfigyelt a sólyomra, és igen izgatott lett tõle. Az

a domború felület, amelyet dr. Lem szemnek vélt, most megfeszített íjak sorozatává torzította magát Chartot, mintha hosszú csontjai meglágyultak s egész teste új formát kapott volna egy úthenger alatt; annyi azonban így is látszott, hogy sovány férfi, s egyszerû kék öltönyt viselt, amelyet egy arany monogramon kívül semmi más nem díszített. Dr. Lem úgy érezte, hogy agya összevissza ugrál koponyájában, mint a ketrecbe zárt egér, mely sehol sem talál nyílást a rácsok között. Chart ráérõsen szemlélte, s most már olyannak látszott az alakját körülvevõ, áttetszõ gömb, mint egy mikroszkóp lencséje, mely

alatt látogatója vizsgálandó példány.

a

kiszemelt,

Kérdezzem meg, hogy ki az a közös barátunk?. .. Teljesen közömbös. Nem, itt csak egyetlen lényeges kérdés van, azt kell feltennem neki. És Lem doktor ekkor egyszerre csak megtalálta a hangját, és megszólalt. – Chart úr, mi az, ami önt idehozta a Yanre? – Elsõsorban ez – felelte Chart, és jobb felé nyúlt, amitõl karja azonnal iszonyatos görbe vonallá hosszabbodott, majd csaknem természetes méretet öltött megint, de

addigra már egy tégla alakú valamit tartott a kezében. Lem doktor rögtön felismerte, de teljesen meghökkent, annyira nem illett ez a holmi az ûrhajó fejlett technikai berendezéséhez. – Egy könyv? bizonytalanul.

–

kérdezte

– Igen, egy könyv! Méghozzá olyan könyv, amit minden bizonnyal jól ismer ön is. Bocsánat... ebbõl a furcsa szögbõl talán nem tudja elolvasni a címét és a szerzõ nevét. – Úgy fordította a nagyalakú, vaskos kötetet, hogy jó világítás érje, és a gerince is látható legyen. – Hiszen ez a Kitörés Eposzának

Marc Simonféle fordítása! – Pontosan – válaszolta Chart mosolyogva. – Eléggé szokatlan manapság, ugye, még költõi mûnél is, hogy könyv alakban jelentessék meg. Ez Simon esetében, nekem legalábbis így mondták, a nagyon szûk körû érdeklõdésnek tulajdonítható ... de hát eltértem a tárgytól. A kérdését megválaszoltam, ugye? Lem doktor mintha tudatának legtávolibb csücskével valamiféle földcsuszamlás moraját érzékelte volna. Közben egyik kezével szünet nélkül simogatta az állandóan remegõ Pompyt. Végül is megkérdezte:

– És magát a költõt nem ismeri személyesen? – Még nem. De találkozni akarok vele. Gondolom, fel lehet kutatni, bár a kiadója azt mondta, hogy nem a kolónián lakik, hanem a yanlakók közt él. Egyébként azt hiszem, pontosan ezzel magyarázható a fordítás lényegbe világító ereje. Nem vagyok szakértõ, de remekmûnek tartom. Lem doktor zavartan bólintott. – De még ha teljesen... izé... . bennszülött módra is él, akkor sem hinném, hogy annyira visszahúzódott volna, hogy ne legyen hajlandó találkozni velem. Vagy talán mégis?

Hiába tettem volna meg ezt az utat? – Hát. . . – Lem doktor szerette volna megtörölni az arcát, amelyet teljesen ellepett a csípõs veríték, pedig itt hûvös, kellemes hõmérséklet volt. Abból, hogy Chart a könyvet mutatta neki, arra következtetett, talán Marc az a bizonyos közös barátjuk, akire utalt. De ha képes lett volna tovább gondolkozni, rájött volna, hogy errõl szó sem lehet. Marcot ugyanis nem látta odakinn, a tömegben, márpedig nem vitás: Shyalee mindenképpen igyekezett rábeszélni Marcot, hogy jöjjön ide. És ez esetben Chart nyilván egyenesen õhozzá fordul.

Akkor hát ki az a... ? De a csend 'már elviselhetetlenül hosszúra nyúlt, s dr. Lem nagy erõfeszítéssel mondta ki: – Nem hiszem. Úgy vélem, Marc Simon el lesz ragadtatva, hogy a mûve tetszik önnek... De nem tartom valószínûnek, hogy ön csak azért utazott ide sok tucat parszeknyi távolságról, hogy udvariassági látogatást tegyen egy költõnél. – Igaza van – felelte Chart, és elégedetten nevetett. – Akkor hát...

– Semmi szükség rá, Lem doktor, hogy kerülgessük a forró kását – mondta Chart hirtelen rátört kimerültséggel. – Azért jöttem ide, mert élek, és jó egészségnek örvendek, és voltam már mindenütt, és végigcsináltam már csaknem mindent, ami elképzelhetõ. De most új közönséget keresek magamnak, amely még új, izgalmas feladat elé tudna állítani. Lem doktor agyában a földcsuszamlás csillagrendszerek összeroppanásává erõsödött. Kihúzta derekát, de azért tudta, hogy így is milyen nevetséges figura lehet azzal a gömbben hatalmasan felnagyított

alakkal szemben: alacsony, vézna öregember, a mellén keresztben azzal a mókucicával, mint valami szõrmestólával. De azért kimondta: – Ezt nem szabad itt keresnie! – És miért nem? – Mert.. . Hát. . . tudja meg: jártam a Hyra-xon! És ön mikor volt ott? Hatvan évvel ezelõtt? – Ó, az a Hyrax! – válaszolta Chart lágy hangon. – Bizony, vannak, akik azt állítják, hogy az volt a legnagyobb remeklésem. De hát, tudja, az ember nem élhet a régi teljesítményei árnyékában. Én mindig úgy érzem,

hogy a következõ lesz a legremekebb munkám. – De annak a következõnek másutt kell lejátszódnia, nem a Yanen – tartott ki véleménye mellett Lem doktor. – Miután itt a példa elõttünk, hogyan rombolt szét mûködésével emberi világokat, nem merjük megkockáztatni... Chart arckifejezése egyszerre könyörtelenné vált; a szeme összeszûkült, ajkát keskeny vonallá szorította össze. – Mióta az ön tulajdona ez a bolygó? Én nem azért jöttem ide, hogy dr. Lemmel vagy bárki más földi emberrel

vitatkozzam! Azért jöttem, hogy a yanlakók számára rendezzek elõadást, és amit teszek, az csakis és kizárólag órájuk tartozik. Lem doktor szótlanul ült a helyén. Mert õ már tudta, hogy mi lesz a yanlakók döntése – Kaydad, a Szószóló azért kereste meg, hogy elmondja neki, és kérje az õ támogatását. Ugyanis minden logika ellenére, melybõl kiindulva dr. Lem eredetileg pontosan az ellenkezõ következtetésrejutott, végül az derült ki: nemcsak a Földet istenítõ ifjak, hanem a megfontolt, konzervatív öregek is azt akarják, hogy Gregory Chart tartson a Yanen elõadást!

Meglehet, hogy az a moraj az agyában mégsem csillagrendszerek összeütközése volt. Talán csak valami kisebb, de közelibb esemény: egy hold darabokra hullása.

VIII.

– Ezek szerint az a kísértés, hogy az isten szerepét játssza, végérvényesen hatalmába kerítette önt, ugye? – jegyezte meg hosszabb szünet után Lem doktor.

Azt hitte egy pillanatig, hogy sikerült kizökkentenie Chartot a nyugalmából; ugyanis elõrehajolt ott benn, abban a gömbben, feje és két válla megint csaknem olyan óriásivá torzult, amilyennek dr. Lem találkozásuk elején látta, iszonyatos méretû embrióhomloka pedig kidudorodott vastag ajkú kis szája fölött. Nagyon hamar visszanyerte lélekjelenlétét. Önuralma azonban egy röpke pillanatra mégis cserbenhagyta, és Lem doktor úgy gondolta, ha lehetséges, kihasználja ezt. – Azt mondja, istent játszani? Nahát, Lem doktor, egy olyan embertõl, mint

ön, én bizony több bölcsességet vártam. Hiszen pszichológus, nemde? Márpedig akkor igazán illene felismernie, milyen jellegû az én becsvágyam. A legkevésbé sem nagyzási hóbort. Csupán olyasmi... hogyan is mondjam, ami arra ösztökél, hogy képességeimet a lehetõ legteljesebb mértékben kihasználjam. Mondtam önnek: én már csaknem mindent megvalósítottam, amire valaha is vágytam. Nagyon kevés dolog van, ami még új feladatra sarkall. Vagyis az eddigi közönsége már megunta önt, ugye? Vagy pedig már lekörözték és kiszorították a pályáról az utánzói?

Dr. Lem szándékosan fogalmazott ilyen gúnyosan, azt remélte, hogy ezzel sebet ejthet Chart önimádatán. A szavak azonban hatástalanul pattantak le róla, s csak nevetett. – Látszik, hogy túlságosan hosszú idõt töltött a yanlakók között. Hallottam, hogy fantasztikusan udvariasak és béketûrõk. És lám, már ön is elfelejtette, hogyan kell megfogalmazni egy igazi sértést. Nem mintha sok olyasmi létezne, amivel engem megsérthetnének..." mégis válaszolok az ellenvetéseire. Ez egyszerûsítheti a dolgokat. Lélegzetvételnyi

szünet

után

folytatta: – Hát nem, engem semmiféle utánzóim nem „szorítottak ki". Persze, vannak epigonjaim. De sokkal gyengébbek nálam. Az én közönségem egyáltalán nem unt meg engem, minden olyan világ, ahol csak megtelepedtek az emberek, már legalább egyszer szerzõdtetett, és kivétel nélkül mindegyik kéri, hogy menjek el újra hozzájuk.. . igen, és ez. . . még mielõtt félbeszakít. .. ez vonatkozik a Hyraxra is! – Nehezen tudom elhinni – mondta Lem doktor. Igazán? Persze sejtem, miért. – Chart

iszonyatosan eltorzultnak tûnõ kezével az állat dörzsölte. – Gondolom, hogy ön az én látogatásom után járt ott, ugye? Igen. Volt azelõtt is a Hyraxon? Dr. Lem nagyot nyelt, és a fejét rázta. – Gondoltam, hogy nem volt. Hiszen a Quainek uralma idején arra a bolygóra nemigen lehetett csak úgy látogatóba menni. – Chart széles kézmozdulatot tett. – Majd én megmondom önnek, mit láttam, amikor odaérkeztem: pokoli zsarnokságot, mely arra hivatkozott, hogy „biztonságot" és „békét" nyújt. Láthatatlan bilincsekkel járkált a

Hyraxon minden egyes férfi, nõ és gyerek, s úgy viselte magán a bélyeget, hogy Eliás Quain magántulajdona, mintha tüzes vassal égették volna az arcbõrükbe. Elhiszi vagy sem? – Ezek szerint ön az önzetlen felszabadító szerepében tetszeleg? – vetette közbe dr. Lem. A szavak mögött azonban már nem volt ott a meggyõzõdés ereje, s ezt a hangja is elárulta. – Egyáltalán nem. A Hyrax népe megfizetett, leszurkolta nekem az utolsó vasig azt az összeget, amiben a Quainekkel megállapodtam. Úgy érezték, megéri nekik, hogy a saját

érdeküket szolgáló változásért áldozatot vállaljanak, miután oly sok évszázadon át csak az uralkodóikért hoztak áldozatokat. – Ha büszke arra, hogy ilyen sorstól tudott embereket megszabadítani, nem állna módjában, hogy ezt másutt is megtegye? – szállt vele vitába dr. Lem. – Fél tucat világot is megnevezhetnék, ahol az állapotok. . . – Én is tudom, én is tudom! – vágott a szavába, Chart. – De hiszen éppen ezt mondtam önnek: nem vagyok felszabadító. Egyszer megtettem, akkor is csaknem véletlenül. Miért tenném meg újra, még ha büszke is vagyok

arra, hogy én voltam Hyrax felszabadításának az eszköze? Én nem ismétlem önmagamat... az ismételgetést a csacska utánzóimra hagyom. Én, Gregory Chart, én alkotok! A gömb belsejében hátrább húzódott a feje, s a felnagyított arc elé két ökölbe szorított kéz lendült, s csapott össze hatalmas erõvel. Lem doktor Chartot figyelve arra gondolt: „Ez az alak az egész Galaktika legveszedelmesebb embere. A mûvészek mindig is veszedelmesek voltak. De ekkora tehetséggel és ekkora hatalommal. .."

Majd hirtelen azt mondta: – De itt nem fogja megtalálni azt, amit keres. Ez egy õsrégi világ. Itt, a Yanen semmi lehetõsége sincs arra, hogy újat alkosson. .. legfeljebb, hogy... – Utánozzak? – egészítette ki halkan Chart. Haboztam, hogy használjam-e ezt a szót. De hát.. . igen. Kis szünet után Chart végül megszólalt, de nem nézett Lem felé, inkább csak a semmibe beszélt: – Igen. Bizonyos értelemben ez igaz lehet. Ennek ellenére nem érzi, hogy

éppen ez adhatja nekem az új feladat izgalmát? Rendeztem én már színjátékot minden emberek megszállta világnak. Mi maradt még számomra? Még nem merültem ki, még nem vagyok öreg! Persze, éveim számát tekintve lehet, hogy valóban vén vagyok, de nem idebenn, a fejemben! Mint ketrecében a vadállat, úgy háborog, úgy feszül ugrásra készen az agyam, minden áldott nap ötletek tucatjait dolgozza ki és vételi el! Különös, gyönyörû szép'alakzatokká tudom változtatni bármelyik nap fényudvarát, plazmakölteményeket tudok létrehozni az ûrben, és.. . hát igen, nem is kevés idõt töltöttem efféle dolgokkal. De kinek csináljam? Ki az,

aki ezt nézheti? Ki az, aki értékelni tudná azt, amit ilyen monumentális méretekben produkálok? Saját magamnak játsszak meg a némán kavargó csillagoknak? Roppant méretû, de egyszerû feladatokkal vacakoljak, új konstellációkba ráncigáljam a csillagokat? Azt hiszem, ezt meg is tehetném, azt az összeget, amit a legutóbbi szerzõdésemért kaptam a Tubalcainon, még úgysem költöttem el, ha tehát mégis e mellett döntenék, a maradékot a munkámhoz szükséges gépekbe fektethetném. De minek? Hogy emlékmûvet állítsak magamnak: valamelyik lakatlan bolygó egének új csillagképét, melybõl majd az oda eljutó elsõ felfedezõk az én nevemet

olvashatják ki? Nem, én nem emlékmûvet akarok! Én mûvész vagyok, Lem doktor! Nekem közönségre van szükségem, a lehetõ legjobb ízlésû, leginkább értõ, elképzeléseimre legjobban rezonáló közönségre! És én már mindet végigpróbáltam.. . egy kivételével. – És ez az a közönség lenne, ugye, mely másfajta lényekbõl áll – jegyezte meg dr. Lem. És megborzongott saját szavai hallatára. – Igen – felelte Chart, és nyelve hegyével megnedvesítette ajkát. – Igen. Még soha nem gyönyörködtettem egy másik fajtához tartozó közönséget. És

azt hiszem... hinnem kell.... hogy ezt is meg tudnám tenni. – Papa! – kiáltott Giuseppe. – Add csak ide egy pillanatra a látcsövet! Megint mûködik a telenavigátor! Ducci hátrafordult, inkább maga emelte a szeme elé a látcsövet, s a következõ pillanatban felüvöltött: – Gyorsan! Rohanj és. . . de mégsem, diavo-lo! Most már késõ, már késõ! – Dühösen a fiára támadt: – Azt mondtad, hogy órákra lekötötted azt a... azt a tudósítógépet! Giuseppe hátrahõkölt az apja hirtelen, kiszámíthatatlan haragja elõl.

– De hiszen megtettem! Elküldtem zabot hegyezni ! –Akkor meg hogy a csudába került vissza az állomásra, méghozzá harmadfokú készültségben? – Micsoda? – Giuseppe elvette az apja látcsövét, és belenézett. De még mennyire igaz! Az ósdi masina, ott, a csillagközi állomás rámpáján éppen azon munkálkodott, hogy módszeresen darabokra szedje szét magát: minden egyes különálló részét megtöltötte ugyanazzal a tömörített híranyaggal, s különbözõ csillagközi útvonalakat táplált beléjük. Ducci dúlt-fúlt dühében.

– Most aztán az egész galaxisban megtudják, hogy Chart idejött. El fognak minket árasztani! Ó, te... te. .. – Ugyan, papa, hallgass már – vágott közbe a fia. – Chart valószínûleg úgyis közölte már mindenkivel. Az ilyesféle embert járjon bármerre is, nyilván mindenütt nyomon követik a tudósítógépek. Lehet, hogy ez is már õmiatta jött ide. – Az meglehet – vallotta be néhány pillanatnyi gondolkodás után kelletlenül Ducci. – De akkor is. .. én ettõl megörülök! Miért nem tudott az a nyavalyás máshová menni? – Miért bánt téged olyan nagyon,

hogy idejött, a Yanre? – kérdezte Giuseppe. – Nem vitás, hogy ez... Kiabálást hallottak, és amint hátranéztek, megpillantották a közelgõ Chevsky felügyelõt, aki a jelek szerint valakin mindenáron ki akarta tölteni a dühét. A torzító bura mögött Chart odább csúszott a székén; arca és végtagjai ezáltal újabb meg újabb bizarr alakzatokat öltöttek. Majd újra megszólalt: – Mielõtt továbbmennénk, szeretnék válaszolni az összes kifogására, mert gyanítom, hogy még jó néhánnyal elõ akar hozakodni. A tiszteletdíj kérdése

nem fog felmerülni, hiszen, mint már mondtam önnek, a Tubalcainon még óriási követelésem van, hajói beosztom, ez már életem végéig elegendõ. Dr. Lem bólintott. Õ maga sohasem járt a Tubalcainon, de köztudott, hogy az egész galaxis legiparosodottabb bolygója: az élet rajta csaknem elviselhetetlen, mert a vízig és az oxigénig bezárólag mindent gyárilag kell elõállítani, de éppen ezért a technikai fejlesztésre olyan nagy súlyt helyeztek, hogy ipari termelése fél tucat más bolygó szükségleteit is kielégíti. Termékeit még a Földre is exportálják.

Megjegyezte magának: a lexikonban utána kell majd néznie, mi is volt az, amire a Tubalcain lakosai szerzõdtették Chartot. – Feltételezem – folytatta Chart – , ön már azon is gondolkodott, hogy beadványt vagy valami hasonlót terjeszt az illetékesek elé, hogy a törvény erejével távolítsanak el a Yanrõl. De ezt úgysem tehetik meg. A földi embereket itt épp hogy megtûrik. A hatósági jogkör törvényesen és valóságosan is az õslakosságot illeti. És én hajlandó vagyok velük szerencsét próbálni. Azt pedig, ugye, nem akadályozhatja meg, hogy találkozzam és beszéljek velük?

– Nem. Természetesen nem. Önnek és személyzetének pontosan ugyanolyanok a jogai, mintha a megszokott telenavigációs módon érkeztek volna.. . – Személyzet? – vágott közbe Chart, ajkát biggyesztve. – Énnekem nincs személyzetem! Persze volt valamikor régen, de miután kilesték a tudományomat, úgy gondolták, hogy jobban járnak, ha önállósítják magukat, ezért hát egyik a másik után mind lelépett. Aztán egyik a másik után kénytelen volt belátni, hogy nem megy neki. Néhányan könyörögtek, vegyem vissza õket, ezt azonban minden esetben megtagadtam. Megtanultam,

hogyan boldoguljak nélkülük... senkire sincs szükségem... a barátnõmön kívül. Kezével felfelé mutatott, Lem önkéntelenül is arra fordult, és a karzaton álló nõre nézett. Az felemelte kezét, nem azt, amelyiken a sólyom ült, hanem a másikat, mintha csak a bõrsisakot akarná levenni a madár fejérõl. De helyette, pillanatnyi habozás után, a saját arcát takaró csuklyát rántotta le. – Emlékszel rám, Yigael? – kérdezte. Az idõ megállt.

Mivel senki sem zavarta Erik Svitrát – a tudósítógép okozta közjátékot pedig nem tekinthetjük annak – , és az utcák odakinn még mindig csendesek voltak, úgy gondolta, hogy körülnéz a házban, ahová bevetõdött, hadd lássa, hogyan is élnek a lakói. Amikor a ház kilenc szobájából megtekintett már négyet vagy ötöt, egyszerre csak rájött, hogy ez nem is olyan nyomorúságos kalyiba, mint amilyennek gondolta, hiszen egyetlen család számára épült. Elõször el sem akarta hinni. Ahonnan idejött, ott ilyen kisméretû házakat nem építettek; a sokkal nagyobb

épületekben azonban egy-egy családnak átlagosan csak három vagy négy szoba jutott. Ezért van tehát ezeknek itt hagyományos stílusú bútorzatuk! Hiszen mi értelme lenne, hogy változtassák az egyes darabok alakját és anyagát, ha elegendõ a helyük, hogy a háztartás különbözõ céljait szolgáló egységeket elhelyezzék. Meglehet, hogy ez amolyan régimódi szemlélet, de azért megvan az az elõnye: nem kell civakodni olyasmin, hogy ma vagy holnap alakítsuk át az asztalt kerevetté. És az a különös dolog ott, amit elõször furán elrendezett polcoknak

nézett: az bizony a lépcsõház! Nincs lift, amely felvinné az embert az emeletre .. . másrészt viszont a gyerekek játékszobájában sincsenek rugós tornaszerek. Ezek szerint a testüket bizonyára a lépcsõn edzik azzal, hogy a saját testsúlyukat emelgetik a gravitációs erõvel szemben, de még az is elképzelhetõ, hogy futnak és ugrálnak kinn a szabadban. Hm! Elgondolkozva dörzsölgette állat. Korábban azon csodálkozott, miként lehet, hogy egyesek a világnak éppen ezt a távoli, furcsa, idegen lényekkel

teli, elzárt zugát választották, s idejöttek lakni ahelyett, hogy valamelyik emberek uralta bolygón maradtak volna. Most egyszerre ennek pontosan az ellenkezõjén kezdett töprengeni: hogy lehet, hogy ezt a helyet még nem töltötték meg dugig azok az emberek, akik nyugodt életre és jó, régimódi luxusra vágynak. Persze, bizonyára megvannak ennek a hátrányai is: talán rovarok vagy zord idõjárás, esetleg – hogyan is nevezték ezt valamikor? – igen: esõ! De azért egyvalamit ebben a házban is talált, ami a lehetõ legkorszerûbbnek látszott: egy táv-összekötõ-alállomást, amely annyi mindent tudott, mint

bármely máshol látott készülék. Végighúzta ujját a kapcsolótábla gombjai fölött: hírek, lexikon, személyi hívás, tanácskozás, szórakoztató mûsorok egyenes közvetítése, háztartási tanácsadó, könyvtári katalógus. Választása szinte önkéntelenül a lexikonra esett, és a billentyûkön beütötte a CHART, GREGORY nevet. Csak azért, hogy kipróbálja, valóban olyan jól müködik-e a készülék, mint amilyennek látszik. Amikor dr. Lem a hajóról lefelé jövet újra végigment a hídon, a rózsákat már nem találta ott, de

eltûntek a katonák és a zenészek is. Nem volt ott semmi más, csak a csupasz, szürke feljáró. Pompy rettenetesen élvezte, hogy újra kinn lehet a szabad levegõn, kicsússzam gazdája karjából, és nagy rohanva ért elõtte a földre, még azzal sem törõdött, hogy a híd végén felbukfencezett, belehempergett a porba. Olyan volt megint, mint egy kölyök mókucica. Lem doktor visszaparancsolta a lábához, majd elindult ugyanazon az úton, amelyiken idejött, de egyszerre csak rádöbbent: senki sem várta a hajóhíd elõtt, hogy megtudakolja, mirõl is tárgyalt Charttal. Ehelyett vagy száz méterrel távolabb sûrû

tömeget látott, valamennyien háttal álltak neki. Izgatott taglejtéseikbõl kiolvashatta, hogy valami kellemetlen dolog történhetett. Hector Ducci azonban meglátta õt, s nagy léptekkel sietett eléje. Mások is követték: a fia, Giuseppe és a kolóniának azok a tagjai, akiket Lem doktor akár felelõs személyiségeknek is nevezhetett volna – más szavakkal: azok, akik azonnal felismerhették, mekkora veszélyt jelent Chart felbukkanása, vagyis, akiket egy pillanatra sem vakított el ennek az alaknak a hírneve. Ott látta köztük Toshi Shigarakut – férje, Jack, még mindig a növendékeinek magyarázott –

és Pedro Phillipset is. Ott voltak mind, orvosnõjük, Harriet Pokorod kivételével. Giuseppe fiatal lábával mindnyájukat megelõzte, és már messzirõl kiabálta: Lem doktor! Szörnyû dolog történt! Itt most rengeteg szörnyû dolog fog történni – mondta dr. Lem. – Nos, mivel kezdõdött a . sorozat? – Chevsky, a felügyelõnk! Megverte a feleségét! Méghozzá kinn, a szabadban, mindenki szeme láttára. . . megragadta a haját, és képzelje, megütötte! – Szent igaz! – bizonygatta az apja,

aki addigra utolérte a fiát. – Soha életemben nem láttam még ilyen undorító dolgot... mintha egyenesen a sötétség korából lépett volna ki! Úgy látszik, éjszaka alaposan felöntött a garatra, és átaludta az egész égi színjátékot meg mindent. És most a feleségét okolja, hogy miért nem ébresztette fel! – Sidonie-t most Harriet ápolja – fûzte hozzá Pedro Phillips. – Még az ajka is felszakadt... a szeme körül fekete véraláfutás... Nahát! – Szerencse, hogy nem volt itt, Lem doktor – mormolta Ducci. – Mert amiatt

külön is dühöngött, hogy magát hívták fel az ûrhajóra. Azt képzeli, neki kellett volna az elsõnek lennie, aki üdvözli Chartot. .. Apropó, mirõl beszéltek? – Az, amirõl beszéltünk, nem is olyan lényeges – felelte dr. Lem. – Sokkal nagyobb annak a jelentõsége, hogy ki az, aki itt van vele. – A személyzete? – kérdezte Ducci, homlokát ráncolva. – Attól tart, hogy rengetegen vannak? – Nem. Senki sincs a hajón, csak õ és a szeretõje. A hajó közpo'nti vezérlése annyival fejlettebb minden eddig látott

hasonló szerkezetnél, hogy szinte hihetetlen! Azt mondja, hogy legutóbb a Tubalcainon volt szerzõdése, így feltételezem, hogy ez a hajó volt a fellépti díjának egy része. – Lem doktor a szemét dörzsölte. Párás fényudvara ellenére igen erõsen tûzött idekinn a nap. – Hector, maga talán nem is emlékezik Chart szeretõjének a nevére, de Pedro biztosan nem felejthette el: Morag Feng! – Ide visszajött? – kérdezte Phillips hitetlenkedve, bambán eltátotta a száját, és elfelejtette becsukni.

IX.

A kialvatlanságtól vörös szemmel, gyomrában nehezen megmagyarázható korgással vágott át Marc Simon az ûrhajó leszállóhelye mögötti göröngyös területen, kezében szorongatva diktírógépét, melyet mindig és mindenhová magával vitt, hogy rögtön leírhassa,

amit lát vagy az éppen eszébe jutó, figyelemreméltó gondolatokat. Shyalee nógatta, hogy õk is jöjjenek ki a többiekkel együtt a városból, és nézzék meg az óriási hajót, mely úgy fészkelt a súlya alatt megrogy-gyant, sárgás sziklába mélyedve, mint valami irdatlan dinosaurus tojása. Marc végül is engedett barátnõje kívánságának, és most annak rendje és módja szerint éppúgy ácsorogtak ott õk is, mint a többiek, és velük együtt bámulták a hajót, mely egyáltalán semmit sem csínált. Végül Shyalee megunta a dolgot, és most arra próbálta rávenni Marcot, hogy a Rayvor-Harryt és Alice Minget körülvevõ „majmok" csoportjához csatlakozzanak. Alice

Ming éppen Chart munkásságáról tartott nagy szakértelemmel elõadást, pedig Marc meg volt gyõzõdve, hogy valójában soha egyetlen elõadását sem látta. Otthagyta hát Shyalee-t, töltse idejét kedve szerint, õ pedig ötletszerûen elindult a Kitörés Mandalája felé. Amikor már jókora utat megtett, egyszerre csak felharsanó zenét hallott a háta mögül, erre visszapillantott, és megállapította: végre-valahára történik valami a hajó körül... De õ maga, úgy gondolta, inkább továbbmegy. Azt is megfigyelte, hogy mûködni kezdett a csillagközi állomás; ebben

azonban semmi rendkívülit nem látott. Utóvégre tavasz volt megint, és a telenavigátorral minden tavasszal tucatnyi ember érkezett a Yanre, hogy elszökjön saját bolygójának tele vagy a maga télies lelkiállapota elõl, amitõl különben egész évben nem tudna megszabadulni. Mint például az a tömzsi idegen, akivel õ meg Shyalee összetalálkozott, amikor az valami frissen rászáradt balzsamfélével a csupasz, barna lábszárán, éppen egy bokor fedezéke mögül bújt elõ. Marc valamin töprengeni kezdett. Akkor annyira elfoglalták a saját gondolatai, hogy jóformán meg sem nézte a pasast.

Hogy is mondta? Önálló kábítószervizsgáló? Ez esetben, ha azért' jött volna ide, hogy sheyashrimmintát szerezzen. Valakinek sürgõsen figyelmeztetnie kellene õt. . . Vagy talán mégsem? Talán hagyni kellene, hadd jöjjön rá magától! Marc nem tartotta sokra azokat a kutatókat, akik azért utazgatnak a világok között, hogy újabb és újabb olyan dolgokat fedezzenek fel, melyekkel eltávolíthatják az embereket a valóságtól. Másrészt viszont mindenkivel türelmesnek kell lennünk; ahogy mondani szokták: elég nagy ez a csillagrendszer, elfér benne mindenféle csodabogár.

És õneki aztán igazán nincs joga másokat kritizálni azután, amit majdnem elkövetett tegnap este Goydel házában. Az ösvény, melyre ráfordult, a Blaw és Rhee találkozási vonala mentén húzódott, egyik oldalán zord sziklák meredeztek, a másikon kertek és gyümölcsösök terültek el, száz és száz kilométeren át. Itt-ott fák emelték büszkén koronájukat a nap felé; patakok csobogtak mindenfelé: a hatalmas Smor folyam apró tápláló erei. Most egy ilyen érhez érkezett, annak mentén folytatta elgondolkozva útját. A sekély, kavicsos medrû csermelyben, melyet kék mohához

hasonlatos növényzet szegélyezett, s benne félig növényi, félig állati organizmusok tenyésztek – ezek az év nagy részében tapadó virágokként éltek, majd a tavasz közeledtével behúzták gyökereiket, s csigalassúsággal útra keltek, hogy alkalmasabb helyet keressenek maguknak. Marc kis idõ múltán rábukkant egy, a patakra nézõ sima sziklára, arra letelepedett, szándékosan hátat fordítva annak az iránynak, ahonnan elindult. Hosszú ideig – nem is tudta, milyen sokáig – bámulta a vízben megmegcsillanó napsugarat, olyan mereven, hogy amikor lehunyta

szemét, lezárt szemhéján belül továbbra is látta, csak éppen ellentétes színekben. Egyszerre csak bekapcsolta a diktírógépet, és beszélni kezdett. Semmi más hallgatósággal nem tudta volna megosztani pillanatnyi gondjait, csakis ezzel a kritikátlan géppel. – Hogy van az, hogy Chartnak ez a felbukkanása, érzésem szerint, elkerülhetetlen volt, de ugyanakkor katasztrofális is? Nos, azt hiszem, elkerülhetetlen az volt, hogy megérezze a vonzerejét annak, milyen az, ha egy tõle idegen fajta elõtt produkálhatja magát.

Egyetlen elõadását sem láttam, de láttam a hatását, mely még fél évszázad múltán is tapasztalható volt a Hyraxon, így hát pontosan ismerem munkásságának méreteit. Nem tudom, valóban az-e, aminek sokan mondják: minden idõk legnagyobb mûvésze, egy vívmánya azonban minden vitán felül áll. A kifejezésnek alapvetõen új eszközét dolgozta ki, és ahelyett, ami általában meg szokott történni, vagyis hogy a háttérbõl szinte rögtön felbukkan egy másik személy, aki tökéletesíti az úttörõ felfedezését, Chart véges-végig az élen maradt, messze maga mögött hagyva azokat a vetélytársait is, akik valaha az õ tanítványai voltak.

Ez viszont, úgy látszik, megrendíti azoknak a biztonságérzetét, akik más területeken dolgoznak. Egész életemben mindig is hallottam vele kapcsolatban vállveregetõ megjegyzéseket. Úgy hiszem, olyasféle lehet ez, mint amikor valaki elõször öntött szobrot bronzba, a többi szobrász pedig ráeszmélt, hogy mi is a baj a kõvel... vagy amikor elõször rögzítettek képeket szalagra és... Hogyan is hívták ezt? Nem tekercsre. . . nem csíkra. .. Megvan! Filmre! Tehát amikor a színigazgatók rájöttek, hogy a szalag és a film versenyre tud kelni eleven színészek díszletek közti játékával.

Most pedig itt van õ, ez a Galaktikaszerte közismert egyéniség, akinek csak el kell indulnia valamelyik lakott csillagrendszer felé, s a hírek máris ott száguldanak elõtte és... aki vitákat vált ki a bolygóközi parlamentben! Világos tehát, milyen hátborzongatóan izgalmas feladatnak tûnik számára az a lehetõség, hogy nem emberi közönségnek rendezzen színjátékot. De nem ezért tartom elkerülhetetlennek, hogy Chart eljött ide, a Yanre. Inkább. . . Marc habozott, azon töprengett egy ideig, hátha bután hangzik, amit most rögzíteni akar, de végül elszántan

belevágott. – Sokkal inkább arról van szó, hogy Chart egész lénye pontosan valamiféle yanbeli eszményt testesít meg. Amennyire tudom, Chart afféle drámaíró-rendezõ. De ennél valójában több. Õ az, aki közülünk, emberek közül a legjobban meg tudta közelíteni annak az elnevezésnek az igazi tartalmát, amit itt jóval ideérkezé-sem elõtt használtak, hogy jelöljék vele a Kitörés Eposzának hõseit, a fõszereplõit.. . vagy minek is nevezzem õket... azokat az alakokat, akik uralják az egész eposzt. Gregory Chart ugyanis ezekhez hasonlatos: játékmester.

És ez mit jelent? Nagyon hasznos dolog, hogy ez a szó a mi szótárunkban is megvolt, s így már gondolattársítások is fûzõdnek hozzá, s én hálás vagyok annak, aki megalkotta, bárki légyen is. De... Nagyot sóhajtott, és elzárta a gépet. Visszatérve a valóságos világba – sokkal hosszabb szünet után, mint ahogy eredetileg gondolta – , most újra körülnézett, és meglepetten látta, mennyire megrövidültek az árnyékok. Mi a csuda, tehát már csaknem dél van! És lám, éppen itt van, szinte a kitörés Mandalájának a küszöbén. Csaknem

páni

riadalmat

keltett

benne a felismerés meg a hirtelen meginduló mûködés teljes egybeesése. Hónapok teltek el, talán egy egész esztendõ is azóta, hogy ilyen közelrõl látta a Kitörés Lángját. És akkor azt tervezte, hogy egyszer a mandala belsejébõl próbálja megfigyelni ajelenséget, s majd naponta fokról fokra haladva közelíti meg, de aztán valahogy... Elhessegette magától ezt az emlékét meg a lehetõségek vétkes mulasztásainak sorozatát, mely elõlopakodott az emlék nyomában. Szemügyre vette a dombot, melyre a patak folyását követve felmászott. Közel a dombtetõhöz egy értékes

ghulfa állt, ennek termése volt a yanlakók étrendjének egyik legfontosabb része. Erõs és egyenletes térközökben nõtt ágai szinte természetes létrául szolgáltak. Marc a fához sietett. Tetejérõl, tizenöt-húsz méter magasságból akadálytalanul végigtekintheti a Blaw fennsíkot egészen addig a törésvonalig, ahol megkezdõdik az az alig érzékelhetõ szögben lejtõ ötszáz kilométeres terület, mely egészen a Gheb sóstóig terjed. Voltak arra-felé más városok, kisebbek és nagyobbak is, mint Prell, ám egyiknek sem volt hozzá hasonlíthatóan szép, folyamparti fekvése.

Éppen a magasba nyúlt, hogy megkapaszkodjon a legalsó, lombos ágban, amikor valami egyszerre csak megszúrta az ujját. Felkiáltott és hátrahõkölt; ujjhegyébõl vér szivárgott. Felnézett a sûrû lombozat homályába, s egy mozgó valamit vett észre, és még valami suhogó hangot is hallott. Madár? De hiszen a Yanen vagyunk! Itt nincsenek madarak! És akkor, a háta mögül, egyszerre csak valaki kiáltott: – Jaj, bocsásson meg! Bántotta magát?

Szorosan testhez álló zöld ruhában, hersegõ csizmában egy nõ sietett felfelé az emelkedõn, csaknem olyan magas volt, mint Marc, a vörösréz színében csillogó haját, mely hosszúkás arcát szabadon hagyta, fekete borostyánkõ csat szorította hátra. Egyik csuklóján gyémántokkal díszített bõrkézelõt viselt. Marc elképedve bámulta, nem azon lepõdött meg, hogy addig még sohasem látta – hiszen ha egyvalaki ideérkezett ma a Yanre a telenavigátorral, akkor természetesen mások is jöhettek – , inkább azon csodálkozott, hogyan lehetséges, hogy nem vette észre már elõbb? Hiszen ez a nõ olyan magas;

ahhoz, hogy Marc ne lássa meg, a földre kellett volna feküdnie, és kúszva közelednie. Vagy úgy! Csípõjén ott csillog aranyosan az antivíziós készülék. Ez a felszerelés rendkívül költséges, azonkívül számos bolygón nem is engedélyezik a használatát. De azért nem volt ismeretlen Marc elõtt. Az asszony, hangjában némi türelmetlenséggel, újra megkérdezte: – Megsérült? – Én... – A kezére nézett, lerázta róla a vért, hogy szemügyre vehesse a sebet; de úgy látta, hogy csak

jelentéktelen karcolás. – Ó... semmi... azt hiszem, semmiség.. . – Ha a csõrével ejtette, akkor nem lehet semmi baj. Fertõzést csak a karmai okozhatnak. Habár, valahányszor a csuklómra telepszik, ez a kézelõ itt természetesen automatikusan megtisztítja a karmait. Gyere vissza, te haszontalan teremtés, gyere vissza! Úgy, úgy... vissza, vissza! Karját a fa homályba veszõ ágai felé nyújtotta. A madár sértõdötten rikoltozva, nagy szárnycsapásokkal rászállt a csuklójára, az asszony pedig gyors, ügyes mozdulattal fejtre húzta a bõrsisakot.

– Na, így! – mondta újra Maréhoz fordulva. – Ez a maga részérõl biztosan nem fog bocsánatot kérni, így hát inkább én teszem meg. Egyébként mindig nagyon nyûgös, valahányszor elsõ alkalommal röpköd egy számára új bolygón, azt képzeli, hogy minden és mindenki õt akarja bántani. Tudja, ezek nagyon paranoiás teremtések! – De gyönyörû állat – jegyezte meg Marc, s a fáról egy levelet szakított, hogy sebesült ujja köré tekerje. A ghullevél meggyorsítja a véralvadást, nagyon hasznos tehát, feltéve ha valaki a. földi emberek azon szerencsés öt százalékába tartozik, mely nem lesz tõle allergiás. – Miféle madár ez?

– Salvadori sólyom. Egyszer régesrégen az a ragyogó ötlete támadt valakinek, hogy a solymá-szat igen hasznos lehetne azokon a fejletlen bolygókon, ahol nincsenek rendes utak, méghozzá nemcsak vadászatnál, hanem állattenyésztésnél, a nyájak õrzésénél i s . Ezért aztán az összes fellelhetõ sólyomfajta genetikájával kísérletezni kezdett. Az egyik ág azonban megszökött, és vadon szaporodott tovább, közéjük tartoztak ennek a példánynak az õsei is. Tõlük örökölte azt a tulajdonságát, hogy olyan túlzott jelentõséget tulajdonít a saját maga fontosságának... így van ez, ugye, te gonosz? Megrázta csuklóját, mire a sólyom a csõrét csattogtatta.

Miközben az asszony beszélt, Marc tovább figyelte, sokkal inkább a nõt, mint a madarat. Volt valami halványan ismerõs vonás benne, mintha már látta volna valamikor, régen a képét, de sehogyan sem tudott rájönni, hogy hol és mikor. Tulajdonképpen arra is volt már ideje, hogy véleményt alkosson róla, de valamilyen oknál fogva, önmagának sem tudta megmagyarázni, miért, úgy érezte: nem lényeges, hogy milyen benyomást kelt benne ez a nõ. Rideg volt a hangja, túlságosan gyorsan pattogtak a szavai, s volt benne valami türelmetlenség, amikor másodszor kérdezte, hogy megsérült-e. .. De Marc rögtön rendreutasította önmagát. Nyilván eltúlozva reagál a dolgokra.

Hiszen oly hosszú idõt töltött itt, a Yanen, eleinte a kolónia már ugyancsak nyugodt, kellemes légkörében, aztán meg a yanlakók között, kiknek életére annyira jellemzõ a méltóságteljes, megfontolt viselkedés, hogy minden bizonnyal elszokott az olyan emberekkel való érintkezéstõl, akik feszültebb körülmények között élnek. Már éppen meg akarta kérdezni az asszonytól, honnan jött, és csak azért kelt-e át az ûrön, hogy sólyma kedvére röpködhessen, amikor észrevette, hogy most a nõ bámulja õt. – Hiszen... hiszen én... hülye vagyok!

– mondta az asszony igen határozottan. Marc öszzerezzent. – Kétszeresen hülye. Sõt, háromszorosan! – Egy lépéssel közelebb jött a férfihoz. – A fenébe is, hiszen maga heyket és welwát visel, és ez csak most jutott el a tudatomig. – Én... – Mafc önkéntelenül megérintette yanbeli szabású körgallérját. – És ha csak nem jött ide valami tetoválómûvész vagy bõrátültetõ, hogy megtegye a „majmoknak" azt a szívességet, amire azok mindennél jobban vágynak, vagyis hogy megszabadítsa õket a bõrük sötét foltjaitól, mély esetben viszont maga nem viselné ezt az

öltözéket, akkor maga földi ember. Marc megfigyelte, hogy az asszony szeme nagyon sötét zöld, és ugyanolyan áthatóan éles tekintetû, mint a sólyomé. – Ez esetben viszont nem lehet más. . . csakis Marc Simon!

Nagyon sokáig tartott, amíg az informál leforgatta Erik kérdésére a Chartról szóló ismertetõ anyagot. Közben Erik annyira a hatása alá került, hogy meg is feledkezett arról a

lehetõségrõl, hátha belép valaki, és megzavarja; odahúzott egy széket a készülék elé, és szinte szájtátva bámulta a képernyõt. Nem is csoda, hogy ezek itt mind kitódultak a városból, hogy megbámulják az ûrhajót! Õt egyébként sohasem érdekelték túlságosan az alkotómûvészetek. Hajlama szerint inkább az olyan szubjektív mûvészetekhez vonzódott, melyekhez tabletták, porok, gáz vagy injekciós tû révén lehet eljutni. De most mégis úgy vélte: ha ez a Chart egyszer munkához lát, akkor bizony az objektív módszereitõl is kikészül az ember agya!

Amikor az ismertetõnek a befejezõ része Chartnak a Tubalcainon kötött szerzõdésére utalt, azzal a megjegyzéssel, hogy ha valaki meg akarja tekinteni az ottani elõadásáról készített szalagot, akkor külön díjat kell befizetni, Eriknek váratlanul valami egészen más jutott az eszébe. Apropó, „kikészül"! Errõl jut eszembe, hogy még valaminek utána akartam nézni a lexikonban. Hogyan lehet hozzájutni egy yanlakó lányhoz, és egyáltalán érdemes-e? Némi gondolkodás után lenyomta a „Yan" címszó, majd a „Fajták közti kapcsolatok" alfejezet, aztán a „Szex" al-alfejezet billentyûit. Az informat

egyébként még akkor is ki tudta választani a helyes címszavakat, ha valaki tévedett a betáplálásuknál. Most azonban a képernyõ teljesen üres maradt, és Erik rájött, hogy az emberi kolónia tagjainak, akik itt élnek állandóan a Yanen, valószínûleg nincs szükségük arra, hogy ezt az információt a géptõl szerezzék be. Marc maga is hallotta, hogy furcsán recseg a hangja: – Én. . . ö.. . ö... Honnan tudja? – Morag Feng vagyok. Gregory Chart szeretõje. Ez a név halkan megpendített egy

húrt Marc emlékezetében, akárcsak a nõ arca, de még mindignem tudta azonosítani. Az asszony folytatta: – Olvastam a Kitörés Eposzai, amit maga fordított. Én adtam oda Gregorynak is, és ez hozta ide õt. A maga könyve! Marc egészen meglepetéstõl.

elszédült

a

– És tetszett neki. .. Chartnak tetszett a mûvem? – Hogy tetszett-e? – Érdesen felnevetett. – Hiszen ez a világon az elsõ olyan hiteles fordítás, amit nem emberi eredetû költeményrõl

készítettek. Tudja mit ? Jöjjön velem a hajóra most azonnal! Rögtön felhívom Gregoryt, és megmondom neki, hogy találkoztam magával. El lesz ragadtatva. Hiszen épp maga az, akivel ezen a bolygón mindenekelõtt beszélni szeretne... Valami baj van? Az asszony keze megállt egy pillanatra, miközben szája elé emelte a távösszekötõ kagylóját, azt a miniatûr készüléket, mely a derekán függött, az antivíziós felszereléssel ellentétes oldalon. – Én... én... teljesen meg vagyok rendülve – mondta Marc halkan. – Fõleg azért,

mert az a fordítás tulajdonképpen rettenetes. Éppen csak hogy letelepedtem itt, amikor sietve máris belefogtam. Akkor azt képzeltem, hogy már mindent tudok a Yanrõl és a yan nyelvrõl. Csak amikor kiköltöztem a kolóniáról, akkor jöttem rá, milyen otromba, milyen nehézkes, milyen felületes munka volt! Elkeseredetten kezét.

ökölbe

szorította

– Gregoryt mégis ez hozta ide – jegyezte meg Morag élesen. – És ez mégiscsak nyom valamit a latban a maga javára, nem? Na, jöjjön már! – Én. .. tulajdonképpen.. . – Marc

hátrapillantott. A nap már csaknem zenitjére emelkedett. – Tulajdonképpen még várni akartam egy kicsit, hogy pontosan délben megláthassam a Kitörés Lángját. Az ugyanis. .. – Tudom. Ismerem. Én is ismerem a Lángot – vágott szavába az asszony. – De hát lesz arra még nagyon sokszor lehetõsége. És ha minden jól megy, azt is meg fogja érteni rövidesen, mi is az a Láng valójában, és miért lobban fel minden áldott nap. – Micsoda? – Még a gondolattól is teljesen elakadt Marc lélegzete. – Jól hallotta! – Megragadta a férfi karját, és sietõs léptekkel vezette a hajó

felé. – Hát mit gondol, miért jött ide Gregory, és mit akar itt csinálni?

X.

– Morag Feng? – kérdezte Giuseppe kissé csodálkozó, hangon. – Mintha már hallottam volna ezt a nevet, de...

– Hé! Kijött már az a Lem? Most nyomban beszélni akarok vele! Az üvöltés félreismerhetetlenül Chevsky hangja volt. A kis csoport arra fordult, ahonnan a kiabálás hallatszott, s meglátták a felügyelõt, amint éppen átfurakodott a tömegen, mely – ahogy ilyen esetekben az õsidõkben is történni szokott – összegyûlt a megvert Sidonie körül, akinek Harriet Pokorod a sérüléseit kezelte. Chevsky arckifejezése valami átmenetet tükrözött a zavart ijedelem és az öntelt pökhendiség között, de nagyon igyekezett, hogy ez utóbbi kerüljön felszínre. Hatan vagy nyolcan

jöttek utána, közvetlenül a nyomában. Lem doktor, mint a közösség pszichológusa, nagyon szigorúan ragaszkodott ahhoz az elvéhez, hogy õt magát semmiféle személyes rokonszenv vagy ellenszenv ne befolyásolja, de ha mégis megengedhette volna magának ezt a fényûzést, akkor éppen ennek a társaságnak a tagjai lettek volna azok, akiket megvet. Chevsky olyan rettentõen vágyott hivatali címekre és kitüntetésekre, hogy ide, a Yanre – amit pedig csak amolyan isten háta mögötti, elmaradott területnek tekintett – is szívesen eljött csak azért, mert itt megkaphatta azt a hivatalos ranggal járó állást, amire az õ személye másutt

még csak szóba sem jöhetett volna. És hozzá hasonlóan a többi ilyen is azzal kompenzálta a maga szemétdombjának jelentéktelenségét, hogy a saját személyét igyekezett minél nagyobb kakasnak feltüntetni. Különösképpen szemet szúró volt ez a jelenség Dellian Smith és felesége esetében; ezek ketten olyannyira szégyelltek csatorna- és szennyvíztisztító munkájukat – bármennyire nélkülözhetetlen és értékes volt is a szaktudásuk – , hogy Chevsky legmeghittebb cimborái lettek, és a kolónia többi lakosával még érintkezni is alig voltak hajlandók. Ó, miért is olyan rettenetesen érzékenyek és nagyképûek az emberek?

Chevsky súlyos, fenyegetõ léptekkel utolérte, és már ott is állt dr. Lem elõtt. Pompy megérezte, hogy a felügyelõ bántani akarja gazdáját, felágaskodott hát rengeteg lábán, elszánt védekezést jelezve felborzolta szõrét, amitõl az olyan 'merev és szúrós lett, mint a tarajos sül tüskéje, s kitátotta száját, hogy megmutassa tépõfogait. .De hát szegényke már nagyon megöregedett, a fogai pedig letompultak, semmiképpen sem hatottak ijesztõen. – Felügyelõ! – hallatszott egy kiáltás, és Chevsky meg a társai nyomában felbukkant Harriet Pokorod. Sietve szedte a lábát, járás közben próbálta visszagyömöszölni mûszereit

az orvosi táskába. Chevsky tudomást sem vett az orvosnõrõl. Csípõre tette kezét, és recsegõ hangon förmedt Lem doktorra: – Na, most végre legalább nem akar átejteni... de hát nem is sikerülne! Jól tudom, milyen gyönyörûséggel szokta a színfalak mögött boncolgatni a lelkivilágunkat, kipuhatolni a gyöngéinket, és addig vacakolni velünk, amíg az agyunk már nem is a saját akaratunk szerint mûködik. De most túl messzire merészkedett! Döbbent csend következett. Majd Hector Ducci megkérdezte:

– A fenébe is, mirõl beszél?! Chevsky lesújtó pillantást vetett rá. – Nagyon is jól tudja, mire gondolok! Hiszen Sidonie és a maga felesége sülve-fõve együtt vannak! Maga is jól tudja, hogy Sid a hátam mögött ehhez a kiszáradt csontkollekcióhoz járkál, olyan bizalmas dolgokról fecseg vele, melyek kizárólag a férjre és a feleségre tartoznak! Ne is próbálja hát azt bemagyarázni nekem, hogy nem õneki köszönhetem, hogy a saját feleségem fel sem ébresztett, amikor pedig már mindenki tudott Chart megérkezésérõl! Ne is mondja nekem, hogy az véletlen, ha éppen a felügyelõ szerez legutoljára

tudomást a híres-nevezetes látogató érkezésérõl, ugyanakkor ez a madárijesztõ Lem doktor volt a legelsõ, akit meghívtak az ûrhajóra! – És azzal se próbáljon visszavágni a felügyelõnek – szólt közbe Dellian Smith – , hogy mit mûvelt Sidonie-val! Ha én lettem volna az õ helyében, ugyanazt tettem volna. – Nagyon helyes! – bólintott zordan a felesége. Ellenségesen hallgattak egy ideig. Dr. Lem tisztán hallotta a csendben Toshi fogvacogását. Végül, szándékosan kiélezve szavait,

kijelentette: – Nem keltett volna túlságosan jó benyomást, ha az elsõ ember, akivel Chart itt összetalálkozik, éppen tökrészeg. Most már nem maradt helye az udvariaskodásnak. Már vérre ment a dolog. Chevsky arca bíborvörös lett. De mielõtt még megszólalhatott volna, Lem gyorsan folytatta: – Csak aki teljesen ittas volt, az alhatta át ezt a mozgalmas éjszakát! Ugye, Pedro?

– Bizony! – felelte a kereskedõ Lem doktor pártjára állva. – Legutóbb is, amikor benn járt nálam, hat liter különféle italt vásárolt. – És õ kéri tõlem a legtöbb nyugtatót és gyomorbántalmak elleni tablettát, csupa olyasmit, amire az embernek másnapos állapotában van szüksége – tette hozzá Harriet, aki végre mindent visszarakott az orvosi táskájába, és éppen elfoglalta a helyét dr. Lem másik oldalán. Siettében majdnem rálépett Pompyra, ezért aztán mentegetõznie kellett, és meg is akarta simogatni az állatot, de rögtön megbánta elhamarkodott tettét, mert a mókucica még mindig védekezõ tartásban

kuporgott, s a szõrszálai szúrósan mere-deztek. – Ha olyan felesége van valakinek, mint amilyen Sid, akkor talán nincs joga az embernek olykor-olykor italba fojtania bánatát? – szállt velük vitába Dellian Smith. Hangjában azonban nem volt semmi meggyõzõdés, szavai hamisan csengtek. Chevsky elhatározta, hogy semmi esetre sem hagyja lépre csalni magát. – Ugyan, hallgass már! – mondta, és oldalba bökte Smitht. – Nem azért jöttem ide, hogy errõl beszéljünk. Mert ha pletykázik is rólam Sid ennek a nyavalyás Lemnek, én még akkor is

úgy vélem, hogy a magánéletem csak rám tartozik. Nem vagyok éppen büszke az asszony viselkedésére, de hát az én dolgom, hogy úgy intézzem el, ahogy helyesnek látom. Tudhatják, a házastársak közti viták senkit sem jogosítanak fel arra, hogy felelõsségre vonjon, és ha iszom is hébe-hóba, hát akkor mi van? Ez igazán nem zavarja hivatali kötelességem teljesítését! Kihívó pillantást vetett a vele szemben álló hármasra: a pszichológusra, a kereskedõre és az orvosnõre. Ducci a hátuk mögött topogott, nem tudta biztosan, ki kell-e mondania, kivel érez együtt, vagy pedig – mivel õ csak a kolónia

technikai berendezéseiért felelõs – az a helyesebb, ha semleges marad. Dr. Lem nagyon remélte, hogy Ducci ez utóbbi megoldást fogja választani. – De ami most igazán fontos – folytatta Chevsky – , az egészen más. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy alakult itt egy magát önkényesen kijelölt bizottság, mely meg akarja akadályozni, hogy Chart elõadást tartson nálunk. Smithék és a mellettük állók hevesen bólogattak. Nem volt nehéz kitalálni, hogy kikre vonatkozik a „mindenki". Chevsky kihúzta magát, fenyegetõen elõretolta.

állat

– Azt rögtön elõrebocsátom, hogy én magam Chart egyetlen elõadását sem láttam. De nagyon sok olyan emberrel beszéltem, akik látták. . . köztük a maga feleségével is, Ducci! – Haragosan összevonta szemöldökét. – Igazán nem kell lángésznek lennem ahhoz, hogy rájöjjek: Chart mûködése korszakalkotó, ha egy bolygón elõadást rendez... hát az olyan ott, akár egy határkõ. Történelmi esemény! Én aztán igazán meg tudom ítélni, milyen érzések lesznek úrrá a kolónia lakosain, ha valami nagyszerû és fontos dolog történik! így hát kerek perec kijelentem: ha akadályozni próbálják, hogy Chart megrendezze itt a színjátékát, kivétel nélkül minden

emberfiával szembe fognak kerülni. .. maguk... maguk. .. nagyképû, fontoskodó alakok! Smithék újra bólogattak, és ugyanúgy tett a többi cimborájuk is. Mind olyan arckifejezést öltöttek, mintha pontosan a Chevskyét akarnák utánozni, s várták a feleletet. – De hát Chartnak esze ágában sincs elõadást tartani nekünk – mondta dr. Lem néhány másodpercnyi szünet után. – Micsoda? – Chevsky egy fél lépést tett elõre. – Honnan veszi egyáltalán, hogy Chart azt képzeli, érdemes produkciót

rendeznie háromszáz embernek? Ilyesmire számít maga, amikor õ világrészek, egész bolygók számára rendez elõadásokat? – Ezt úgy érti... – kezdte Chevsky, de Smith most elébe furakodott. – Ezt úgy érti, hogy az a nyavalyás nem nekünk, hanem a „majmoknak" akar színjátékot bemutatni? – Szavaiból csak úgy fröcskölt az undor és az iszonyat. És mintha csak éppen erre a kérdésre akart volna válaszolni, megint felharsant a hajóból Chart hangja: Megállapítottuk, hogy jelen van Prell

város yanlakó közösségének három legkiválóbb tagja: Kaydad, a Szószóló, Vetcho hrath és Goydel hrath! . – Yan nyelven is tud beszélni? – ámuldozott Harriet szinte elakadó lélegzettel. Phillips ugyanolyan halkan válaszolt: Feltételezhettük volna róla, hogy mielõtt idejött, mindent megtanult, ami erre a bolygóra vonatkozik. – Megtennék ezek az urak, ha kedvük tartja, hogy feljöjjenek a hajóra? Gregory Chart el lenne ragadtatva, ha vendégül láthatná õket. Ducci felkapta fejét.

Nahát! Ehhez mit szólnak? Bemutatni nem emberi lényeknek a legfejlettebb technikát. . . – De a hangja elhalt, mert õ is éppolyan jól tudta, mint mindenki más, aki csak hallhatta ezt a meghívást, hogy Chart ellen úgysem lehet emiatt egyszerûen vádat emelni, minden ilyen kísérlet csak fölösleges idõpazarlás lenne. Hiszen ez az ember több mint fél évszázada csakis a saját maga megszabta törvényei szerint él. Felemelte látcsövét, és újra belenézett. És egy pillanat múlva már közölte: –

Igen,

valóban

ott

mennek!

Chevsky, Smithék és a többi társuk elképedve és döbbenten néztek egymásra. – Nahát, majd még teszünk errõl! – kiáltotta végül a felügyelõ, és elviharzott. Dr. Lem pedig kijelentette: – Valójában nem is Chart miatt kell fájnia a fejünknek. – Hanem? – Harriet tekintete egyikrõl a másikra vándorolt, mindnyájuk arca egyformán gondterhelt volt. – Morag Feng van a hajón – mondta Phillips. – Most Chart szeretõje.

– Nem, az nem lehet! – Harriet okos, becsületes arca elsápadt, karját ernyedten leeresztette, még az orvosi táskáját is majdnem elejtette. – Az ördögbe is, mi ez folyton, ezzel a Morag Fenggel? – kérdezte Ducci. – Azt hiszem, hallottam már a nevét, de. .. – Ez éppen a maga ideje elõtt lehetett – mondta dr. Lem kimerültén, s kezével beletúrt kócos hajába. – Én akkor.. . várjunk csalt.. . igen, tizennégy éve voltam itt; ez tehát tizennyolc évvel ezelõtt történt. De hát maga, Pedro, ismerte õt, ugye? A

kereskedõ

nyomatékosan

rábólintott. – Igen. Az azt követõ nyáron érkezett a Yanre, amikor én a családomat idehoztam. Nagyon jól emlékszem rá. – És körülbelül két hónappal azt megelõzõen, hogy Alice ide költözött – tette hozzá Harriet, s összeszorította száját. – Micsoda? – Ducci keze ökölbe szorult. – Csak nem õ az a nõ, akitõl Alice elcsábította Rayvort? – De bizony õ az – mondta Lem doktor bánatosan. – És még nem aludt ki benne a gyûlölet. Ebben biztos vagyok.

Õrült! Hülye! Bolond! így szidalmazta Erik önmagát minden egyes lépésénél, amint csomagjának súlya alatt görnyedve, nagy keservesen rótta visszafelé ugyanazt az utat, melyen a városba jött. Hát persze hogy fel kellett volna ismernie a Chart nevet – méghozzá azon nyomban! És akkor a maga személyes érdemeként közölhette volna az adatokat a tudósitógéppel, azután meg a helyi informálnál bejelenthette volna az igényét a megfelelõ tiszteletdíjra, és ha ez a Chart valóban olyan sokat érõ szenzáció, mint ahogyan a lexikon állítja, ebbõl elég tartaléktõkét szedhetett volna össze, hogy leléphessen a Yanrõl, ha kiderül, hogy

befürdött ezekkel a kábítószerekkel. Tökkelütött! Hirtelen megállt. Ha már használta ezt a készüléket ott a házban, ahol evett, miért nem kérte tõle a keresett kábítószerre vonatkozó cikket is? Rengeteg fáradságtól kímélte volna meg magát. Annak a bolygón kívüli információmennyiségnek ugyanis, amit egy-egy lexikonban tárolni lehetett, meg voltak szabva a határai; ennek következtében szigorú kikötések szabályozták a különbözõ jellegû adatok elsõbbségét; ezért az Hiúmon, ahonnan Erik idejött, csak egyetlen utalás volt található a sheyashrim nevû

kábítószerre, az is csak futólag említette egy szadista orgia vagy valami ilyesféle leírásánál, s csak annyit fûzött hozzá, hogy az ilyen orgiák során számos yanlakó életét is veszti. Szadista orgiák egyébként sok bolygón voltak divatban, méghozzá többnyire az átlagosnál gazdagabb helyeken. Valójában ez késztette Eriket a yanbeli látogatásra. Itt, a Yanen minden bizonnyal elsõbbséget biztosítanak az informatban a helyi vonatkozású információknak, ugyanúgy, mint... Éppen vissza akart fordulni, hogy a legközelebbi üres emberi házban újra

adatokat kérjen az informattól, amikor szemközt egyszerre csak hangos – méghozzá emberi – , izgatottan vitatkozó hangokat hallott. Hunyorogva nézett arrafelé. Öten vagy hatan jöttek szembe vele, a csoport élén ugyanaz a felügyelõ, akit akaratlanul felébresztett. – Hé! – kiáltotta Chevsky, amint már messzirõl megismerte. – Na nézzék csak! Ez az a fickó, aki segített rajtam, mert felébresztett, és megmondta, hogy itt van Chart... amikor Sidonie egyszerûen meglógott és otthagyott. Hahó, pajtás! Sugárzó

arccal,

kedélyességet

erõltetve közeledett hozzá. Erik felsóhajtott, válláról a földre csúsztatta csomagját, s kezet nyújtott a felügyelõnek. – Morag Feng – ismételte Ducci, s úgy forgatta szájában a szót, mintha keserû lenne. – Hallottam róla. . . de hát az nagyon régen volt. – Majd Giuseppéhez fordulva hozzátette: – Akkoriban voltál te csecsemõ. – Pedig én is hallottam ezt a nevet – felelte a fia. – Ha jól tudom, valami szörnyû nagy kalamajkát kavart, ugye? – Én pontosan emlékszem a részletekre is – mondta Lem doktor. – Lehet, hogy bizonyos szempontból az

én hibámból is történt a dolog. Elmondjam úgy, ahogy emlékszem rá? – Igen, kérem – fordult hozzá Ducci. A többiek is helyeseltek, csak Harrietnek volt még külön megjegyzése. – Ezek ugye olyan adatok, amelyeket hiába kérnénk az informattól? – Alighanem! – válaszolta Lem doktor, kísérteties mosollyal nyugtázva a kérdés akasztófahumorát. – Nos... hát a dolog lényegében így történt. Akkoriban a kolónia még viszonylag új volt, én magam, mint tudják, a megalapítása utáni második hullámmal érkeztem ide, de még az idõ tájt is

gyakran közöltek róla tudósításokat: ez volt a legeslegelsõ emberi település egy olyan bolygón, ahol másfajta lények voltak az urak. Szexuális egyezésünk lehetõségei pedig mindenféle zavaros alakot is idecsábítottak; ezek aztán szörnyû zûröket okoztak. Igaz, Harriet? Az orvosnõ rábólintott. – Nos, ez a Morag Feng nem volt éppenséggel hóbortosnak nevezhetõ, de nagyon kiegyensúlyozott sem. Különbözõ elméletekkel állt elõ a játékmesterekrõl, a yanbeli õsi.civilizációról meg hasonlókról, és eltökélt szándéka volt, hogy bebizonyítja a maga igazát. Amikor

megérkezett, nem volt hajlandó a kolónia emberei közt élni, és yanbeli szeretõt szerzett magának: Rayvort. Tulajdonképpen Rayvor õtõle kapta a Harry nevet, amit ma is használ. És ezután bukkant fel Alice Ming, aki ugyan a kolónián belül akart lakni, de azért õ is yanbeli szeretõre vágyott, csak azt akarta, hogy az. .. – dr. Lem egy pillanatig habozott, majd kimondta – szolgalelkû legyen. Igen, azt hiszem, errõl lehetett szó. Elhallgatott, aztán folytatta: – Morag... ezt jól tudom, mert én voltam a bizalmasa, sõt most már önmagámnak is bevallhatom, szerelmes is voltam belé, nem is

kicsit... szóval, Morag azon nyomban végére akart járni annak, hogy van-e egyáltalán valami valóságos alapja, s ha igen, akkor milyen mértékben mindannak, amit õ a Kitörés Eposzából, a watokból, a mandalákból meg a hasonló dolgokból kikövetkeztetett, így hát útra kelt, és a Kitörés Mandalájának belsejében lefeküdt a földre, amikor a Láng fellobbant. – Ugyanúgy, ahogy Marc Simon tette tavaly? – vetette közbe Ducci pillanatnyi dermedt csend után. – Igen. És hát azt is tudják, hogy mi történt akkor Marc Simonnal. Mintegy

három hétre teljesen megtébolyodott. Õ maga mondta késõbb, hogy olyan volt, mintha egy egész élet lelki és szellemi élményeit, látomásait, hallucinációit sûrítették volna harminc másodpercbe. – A bõre pedig rettenetesen leégett – tette hozzá halkan Harriet. – Morag magas, izmos nõ – folytatta Lem doktor – , Alice viszont vékony, törékeny testalkatú. Sokkal inkább a yanlakók ízlése szerinti. És Alice rögtön felismerte a kínálkozó alkalmat; amíg Morag a Blaw fennsíkon kóborolt, önmagában motyogva és sikoltozva, ha bárki a közelébe ment, addig õ elszerette tõle Ray vort.

Amikor aztán meggyógyult Morag, énhozzám jött, nálam is maradt egy ideig, szüksége volt valakire, akinek a vállán kisírhatja magát; én pedig rábeszéltem, hogy utazzon vissza valamelyik másik világba. És ezt meg is tette. Most pedig itt van megint. És elhozta magával Gregory Chartot is. Mert újra elmondom, ismételten hangsúlyozom: ez a nõ hozta Gregory Chartot a Yanre!

XI.

– Gregorynál most egy yanlakó küldöttség van – súgta Morag, amikor Marckal a hajó közelébe ért. – De azért mindenképpen felviszem magát a hajóra. Újra bekapcsolta az antivíziós felszerelését, és átkarolta a férfi derekát, hogy mindketten a készülék hatósugarán belül legyenek. Marc énjének egyik fele legszívesebben elrohant volna. A

másik, az erõsebbik fele azonban szeretett volna találkozni Charttal. Akarta – szüksége volt rá – , hogy egy hírneves, kiváló mûvész szájából hallja, amint az megdicséri az õ Yanen végzett munkáját. A yanlakók sohasem bocsátkoztak mézesmázos dicséretekbe, legfeljebb csak sóhajtoztak vagy mosolyogtak, vagy úgy intézték, hogy amikor egy különösen sikeres költõ, mûvész, zenész, elõadó a legközelebbi estélyükön megint fellépett, akkor már valamivel nagyobb legyen a közönsége is. Soványka díjazás ez egy emberi teremtménynek!

Amikor visszafelé mentek az úton az ûrhajóhoz, Marc emlékezete mélyén, a kísérõjének neve hallatára megszólalt kis csengettyû mind erõteljesebben kezdett csilingelni, és ahogy odaértek a hajóhoz, egyszerre helyükre ugrottak az emlékképek... Hiszen Harriet Pokorod, amikor a karján, lábán és arcán keletkezett és csaknem három hétig teljesen elhanyagolt égési sebeit kötözte, beszélt errõl. Azt mondta akkor az orvosnõ, hogy volt már egyszer egy hasonló esete, amikor. .. Igen, most már pontosan emlékszik, Morag Fengnek hívták azt a nõt, aki több mint tiz évvel az õ idetelepülése elõtt érkezett a Yanre, pontosan talán

tizenkét évvel korábban, a yanlakók között élt, és akárcsak Marc, õ is ki akarta tapasztalni a Kitörés Lángjának a hatását. Zúgott a feje, ha csak visszagondolt is arra az iszonyú megrázkódtatásra, amivel az a páratlan élmény járt. Amikor a nap elért egy bizonyos fokot a mandala kristályaknája fölött, abban a pillanatban történt. Mintha valamiféle visszhang támadt volna. Távolról az ember csak fények és színek káprázatos, de gyönyörû játékát láthatta. Az építmény belsejébõl azonban.. . Leírhatatlan.

De

olyan

megsemmisítõ erejû, hogy a tudatalattija azon nyomban elvetette azt a tervét, amely szerint lassan, fokozatosan akarta hozzászoktatni magát a Lánghoz, úgy, hogy mindennap elmegy arrafelé, s minden egyes alkalommal valamivel közelebbrõl nézi végig a Láng fellobbanását, míg végül képes lesz arra, hogy újra belépjen a mandala belsejébe, így akarta megérteni, mi is az a jelenség, amit a napsugár odabenn kivált, de a mai napig szinte tökéletesen meg is feledkezett errõl az eredeti tervérõl. Most, hogy ott ment az asszony mellett, százszor is ajkára tolult a

kérdés: „Ön az a Morag Feng, aki. .. ?" De mindannyiszor vissza is riadt attól, hogy kimondja. A bámészkodók többsége még most is a hajó túloldalánál ácsorgóit, ugyanúgy, mint amikor Marc otthagyta õket. Az asszony egyenesen a hajóra vezette fel; Marc összerezzent, amikor belépett. Olyan régen volt már a Yanen, hogy csaknem teljesen megfeledkezett az egyes helyiségek közti ajtókról. Az egyiken áthaladva folyosó következett, ugyanolyan sima, fehér, mint maga a hajótest, elegánsan arányos, de jellegtelen. – Gregory! – szólalt meg Morag,

csak úgy a semmibe beszélve. – Chart úr még mindig a yanlakókkal tárgyal – jött a válasz ugyancsak a semmibõl. – De a jelek szerint a megbeszélés már csak négy-hat percet vesz igénybe. A társalgás szövegében kimutathatók a búcsúzkodással kapcsolatos mondatok. – Nagyszerû. Akkor hát vigyél fel minket a fõ karzatra! A folyosó egyszerre felvonóvá változott, s Marc megérezte a harántirányú gravitációs mezõ kellemetlen vonzását. Nagy hatással volt rá ez az egész. A hajó felszerelése fantasztikusnak hatott. Csak egy

pillanat elteltével volt elég mersze ahhoz, hogy megkérdezze: – A.. . a hajóhoz beszélt? – Tessék? Ja, igen. Persze, Gregory ezt a maga különleges igényeinek megfelelõen építtette a Tubalcainon. Még néhány pillanat, s fenn voltak az ezüstkorláttal körülvett karzaton, ahonnan a hajó hatalmas központi belsõ terére tekinthettek le. Ez ugyan össztérfogatának csak egy része volt, a többit nyilván a hajtó- és biztonsági mûvek foglalták el, meg a Chart mesterségéhez szükséges gépi felszerelések. Az alattuk levõ szinten, a hangot és képet csak az egyik irányba

továbbító, forgó ernyõn át Marc egy yanbeli fogadószoba tökéletes utánzatát látta meg, melyben egy földi ember – nyilvánvalóan Chart – ült, és beszélgetett a... Marc meglepetten pillantott rájuk. Eltökélt szándéka volt, hogy Chartra összpontosítja minden figyelmét, kihasználva a lehetõséget, hogy elsõ alkalommal jól szemügyre veheti ezt a Ga-laktika-szerte híres mûvészt, aki mellett kicsinynek, rettentõen fiatalnak és nem is kevéssé ijedtnek érezte magát. Chart azonban nem egyszerûen „egy" yanlakó küldöttséggel tárgyalt. Nem, õ

„a" yanlakó küldöttséggel beszélt: Kaydaddal, a Szószólóval, Vetchóval és Goydellel. Marc bárhol felismerte volna õket. Morag valamilyen mozdulatot tett, amit Marc észre sem vett, mire most már a hangok is eljutottak a füléig: Chart és Kaydad kölcsönös udvariaskodása közben a vendégek felemelkedtek helyükrõl. Csak egy hosszúra nyúlt pillanat múltán jött rá, hogy a szavak yan nyelven hangzottak el. – Chart beszél yan nyelven? – ámuldozott. – Hogyan? Nem, persze hogy nem! –

felelte Morag türelmetlenül. – A hajó fordít neki. Kissé megenyhült, és tekintetét a férfira szegezte.

perzselõ

– A szókincstároló nagy részét a maga fordításának anyagából töltöttük fel – mondta. – Büszke lehet rá. – Majd három vagy négy perc múltán újra megszólalt: – Rendben van, már mennek. Vigyél le minket! Az indulás felkavarta Marc gyomrát. Pedig tökéletesen, simán mûködött a szerkezet, csak õ nem számított arra, hogy az egész karzat leereszkedik a lenti szintre. Abban a pillanatban, amikor Chart az ajtóhoz kísérte

látogatóit, szertefoszlott a yanbeli fogadószoba látomása, s mire a házigazda visszafordult, és meglátta, hogy ott van Marc és Morag, a színhely máris teljesen valóságosnak ható pázsittal borított, fákkal körülvett, kellemes erdei tisztássá változott. – Ön kétségkívül Marc Simon. A hang teljesen szokványos. Nem az a visszhangzó, istenszerû mennydörgés, amit félig-meddig elképzelt. Azon vette észre magát, hogy megszorítja Chart üdvözlésre nyújtott kezét, és megállapítja: a nagy ember keze csontos és fölöttébb gyenge fogású, a mosolya kissé halálfejszerû,

egész alakja roppant vékony, szinte cingár. A tekintete azonban lángolt, lobogott. Abban a pillanatban, amint a szemébe nézett, tudta Marc, hogy miért nagy ember ez. Egy röpke simogatás Morag csupasz alkarján, majd megszólalt: – Foglaljon helyet! Parancsoljon valami üdítõ italt! Morag minden bizonnyal megmondta önnek, milyen nagy öröm számomra ez a találkozás, és hogy milyen régen vártam erre! A semmibõl székek termettek elõ, rusztikus stílusban faragottak, persze,

hogy illõk legyenek a tisztáshoz, meg egy asztal, azon egy kancsóban jól behûtött bor és néhány serleg. – Hûha! De jólesik megint székre ülni... azokhoz a yanbeli párnákhoz bizony hozzá kellene szokni elõbb. Chart csontos testével rátelepedett az egyik székre, s egy kézmozdulatot tett; erre a kancsó magától tölteni kezdte a bort, és a teli kehely felemelkedett a helyérõl, odalibbent egyenesen Marc keze ügyébe. Morag kissé oldalt ült le, jelezve, hogy ezen a találkozón õ csak hallgatóság akar lenni. Ajka körül halvány mosoly suhant át. – Egészségére! – mondta Chart,

megragadva a kelyhet, mely hasonló módon libbent õelé is. – Arra az emberre, aki mindenkinél többet tud a Yan kultúrájáról! – Ivott, letette a poharat, a keze fejével megtörölte száját. – Apropó, mi is az a shrimashey? Mindez túl gyorsan történt ahhoz, hogy Marc követni tudta volna; évek óta megszokta már a yanbeli társadalom kényelmes tempóját. Morag Chart vállára tette a kezét. – Ne siettesd! – mondta, majd Marchoz fordulva hozzáfûzte: – Meg kell neki bocsátania. . . mindig ilyen, ha egy terv igazán megragadja és

izgatja a képzeletét. – Bizony, bizony – nevetett elégedetten Chart. – Hát igen, bocsánatot kérek... de amikor ilyen állapotban vagyok, kissé nyomasztóan, hathatok, ugye? Na, nem baj! Nos, meg tudja mondani? Mert ez az, amit mindenekelõtt tudnom kellene. –Hát... az... izé... elsõsorban amolyan népességszabályozó mechanizmus – válaszolta Marc kis szünet után. – De hát errõl nyilván hallott már. – Na persze! Errõl kilométernyi, fényévnyi, parszeknyi szalagjaim vannak! – Chart újabb kézmozdulatára eltûnt a körülöttük levõ erdei tisztás

egy része, s helyette egy szabadban folyó shrimashey képe elevenedett meg; mûbolygóval közvetített felvétel volt azoknak a nagyon ritka, tíz vagy tizenöt évben egyszer elõforduló nyilvános kitöréseknek egyikérõl, melyekben egy-egy város lakosságának a fele is részt vesz. Marc már azelõtt is látta ezt a felvételt, s akárcsak akkor, elsõ alkalommal, most is a hideg futkározott tõle a hátán: e felnõtt, érett yanlakók tömegeinek a látványától, amint egymásba gabalyodó testek vonagló, ziháló halmazává válnak. A felvett jelenet alkalmával nyolc haláleset történt.

– Azt mindenki megtudhatja – folytatta Chart – , hogy a felnõtt yanlakók minden születés után csoportosan összejönnek, és isznak ebbõl a... ebbõl a kábítószerbõl, mely kikapcsolja a magasabb rendû értelmi képességeiket, s a testi reakcióikat a hátgerinc alsó idegközpontjára kapcsolja át. Ez ugyanaz az idegdúc, ugyebár, melynek a nemi érintkezésben van szerepe? Nemi érintkezés. . . Egyszerre csak beugrott Marc emlékezetébe Morag Feng teljes története. Egyszer hallott róla, de akkor alig figyelt fel rá... most azonban

hirtelen feltámadt benne az emlék. Szinte elhaló hangon felelte: – Ó... igen! És azon gondolkozott, vajon tudja-e már Alice Ming, hogy Morag visszatért ide? – Remélem, meg fog nekem bocsátani – dünnyögte Chart – , de hát tekintettel arra.. . a... arra a tényre, hogy ön egy yanbeli lánnyal él együtt, a két faj közötti nemi kapcsolatról szeretnék egyet s mást megkérdezni. Indulatos szavak tolultak Marc ajkára, de Morag rögtön elébe vágott annak, amit mondani akart. Elõrehajolt

és mosolyogva közbeszólt: – Gregory errõl már mindent megtudott a nõ szemszögébõl. Természetesen szeretne egy férfitól is véleményt hallani. Marc érezte, hogy legyõzték; hátradõlt a székén, újabb italért nyújtotta poharát, mely automatikusan újra teletöltõdött, majd elkezdte: – Nos, bizonyára ön is tudja, van egy bizonyos szervük, a caverna veneris, mely, ha érintkezésbe kerül a hímek ormányszerû szervével, hát... izé... lüktetni kezd, és apró kis foszlányokat dörzsöl le a hámfelületérõl. Ez az, ami a nõket megtermékenyíti, de a

hatásfoka rendkívül alacsony, hiszen a yanbeli nõk életük során átlagosan csak kétszer esnek teherbe, márpedig szexuális aktivitásuk körülbelül huszonnégytõl százharmincöt éves korukig tart. Az érzés nem olyan, mint nálunk, hiányzik belõle az a feszültség, nincs is náluk igazi orgazmus, nincs tetõfok; viszont maga az aktus roppant... izé.. . élvezetes számukra, s éppen ezért igen gyakran csinálják. És van az egészben valami erõs érzelmi elkötelezettség is. Nem olyan, mint amikor földi emberek szeretkeznek egymással. Sokkal inkább... talán olyasminek felel meg, mintha együtt utaznának egy másik bolygóra. Igen, valami ilyesféle. Valami

elkötelezettség... Újra belekortyolt a borába. – És a férfiakban is megvan ugyanaz a... hogyan is nevezte? Ugyanaz a lüktetõreflex – folytatta Chart a témát. – Értem. És ezt a hátgerincnek ugyanaz az alsó idegközpontja irányítja, ami a shrimashey idején jut szerephez, és.. . ez földi ember számára kielégülést tud nyújtani? Volt valami visszataszító Chart kérdésében, mintha afféle leskelõdõ, perverz alak lenne. Mocskos volt a hangja. Marc már azon a ponton volt, hogy indulatosan visszavág neki – habár sehogyan sem lett volna képes

egyetlen mondattal megmagyarázni, milyen érzés is Shyalee szeretõjének lenni, milyen a kedveskedése, milyen az elszántságuk a csillagok közt tátongó ûr áthidalására, amihez foghatóra talán csak néhány vakmerõ egyén vállalkozott valamikor régesrégen, a Sötétség korában, azok, akik át akarták hidalni a fajok és nyelvcsoportok közti szakadékot. Ekkor Morag egyszerre csak élesen kimondta: – Igen! És neki be kellett ismernie, hogy ugyanez vonatkozik a férfira is, és alázatosan megismételte az asszony

válaszát. – De nincs meg a gyönyör tetõfoka – tûnõdött Chart. – Azt jelenti ez, hogy van valami igazság abban az elképzelésben, miszerint a shrimashey maga valamiféle orgazmus.. – . neurotikus és antiszociális hajlamok közvetlen levezetése? Marc azonnal kigyógyult abból az undorból, amit Chart elõzõ megjegyzése váltott ki belõle; helyette szinte belehasított a megbecsülés érzete. Mert hiszen, ha errõl a feltételezésrõl tudomása volt, akkor nagyon mélyen kellett beleásnia magát az adatok tömkelegébe, mindabba, amit

földi kutatók a mai összegyûjtöttek a yanlakókról.

napig

– Létezik ilyen elmélet – mondta Marc kis szünet után, miközben megint ivott egy keveset a borából. – Én magam is hajlok efelé. Tudjuk, hogy az emberi orgazmus feszültséget vezet le. Feltételezhetjük, hogy hasonló szükségletük van a yanlakóknak is. Amit viszont helyette tapasztalunk. .. az... – Széttárta karját. Az: katarzis – segítette ki Chart. – Nagyon helyes! Bizony, „katarzis", ez az a kifejezés, amellyel bármelyik emberi nyelven leginkább tudták valaha is megközelíteni a shrimashey

fogalmát. – És a módszer bevált – morogta halkan Chart. – Mindenesetre tudnak valamit, ami bevált – tért ki a pontos válasz elõl Marc. – Akárhogy is van, a... – A társadalmuk évezredek óta stabil – vágott közbe Chart. – Errõl én is hallottam. De az, ami engem leginkább érdekel. . . Tudja, hogy a Yanen egy évszázad óta rendszeres népszámlálásokat tartanak? – Micsoda? – Marc döbbenten bámult rá. – De hát a yanlakók...

Ó! Hát nem õk csinálják, hanem mi. – Látom, hamar megértette – mosolygott Chart. – Igen, azóta, hogy legelõször érintkezésbe léptünk velük, rendszeres népszámlálást végeztünk. Tudta-e, hogy a yanlakók száma mindig egy egész nyolc tizedszer tíz a hetedik hatványon, és ettõl a számtól ötnél többel vagy kevesebbel az elmúlt évszázadban soha el nem tértek? Marc úgy hallotta, mintha a bensejében visszhangoznának a szavak... és úgy összerezzent, hogy a bort is a keze fejére löttyintette. Rekedten mondta: – Lehetetlen! Ez ilyen pontos nem

lehet! – A népszámlálás? – kérdezte Chart. – Nem... A népességszabályozó mechanizmus. – Marc tágra nyitott szeme egészen kimeredt a csodálkozástól. – Márpedig, úgy látszik, ilyen – hangzott a válasz, mégpedig Moragtól. – Amikor elmentem innen... ugye, tudta, hogy én már jártam itt? Igen, látom az arcáról, hogy tudta. . . Tehát, amikor elmentem, elhatároztam, hogy mindent felderítek, amit tudni lehet a Yanrõl, még azokat a dolgokat is, melyektõl annyira rettegnek a földi bürokraták, hogy teljes titokban tartják

õket. Össze sem tudnám számlálni azokat a férfiakat, akiket el kellett csábítanom, hogy hozzájuthassak mindahhoz, amire szükségem volt... .Igaz ugyan, hogy ez a tapasztalat végül is jól jött nekem, mert így kerültem össze Gregoryval. Chart farkasmohóságú vicsori mosolyt vetett felé, ettõl a mosolytól azonban paradox módon nem fiatalabbnak, hanem még öregebbnek látszott. – Lehet, hogy ez az én megszokott munka-módszeremnek a következménye – vette át a szót Chart – , amennyiben mûvészi céljaim

megvalósításához mindig is felhasználtam a legújabb technikai vívmányokat, mint például ezt az ûrhajót is, melyet az elõzõ helyett építettek nekem a Tubalcainon. De a Moragtól kapott adatok alapján, úgy látszik, sikerült rájönnöm a yanbeli kultúra néhány eddig észre nem vett jellegzetességére. Azok a földi emberek, akik a népszámlálást elhatározták, természetesen jól ismerik azt a pontosságot, amellyel a shrimashey a népszaporulatot szabályozza. Az adatokkal azonban semmit sem csináltak, csak összegyûjtötték. Én azonban teljesen el vagyok ragadtatva attól a szexuális reflextõl, amely ilyen tökéletesen

precíz népesedésszabályozó technikát foglal magában. És el vagyok ragadtatva annak a szernek a létezésétõl, amelyik ezt a shrimasheyt lehetõvé teszi. Számomra ez az úgynevezett játékmesterek hagyatéka. A Kitörés Lángja, a Mullom Wat, a Gladen menhirek... azok mind csak statikus tárgyak, nem gondolja? Ez azonban egy népes fajta felnõtt egyedeibe beépített folyamat, mely évezredeken át mûködik! És még valami. A Kitörés Eposza, amit ön olyan csodálatosan fordított le... – Azzal mi van? – Marc alig tudta kipréselni a kérdést.

– Hány könyvbõl áll? – Köztudott. Tizenegybõl! – Én azt hiszem, tizenkettõbõl – mondta Chart igen megfontoltan. – Azt hiszem, rájöttem valamire, ami önnek.. . már ne is haragudjék, elkerülte a figyelmét. A Kitörés Eposza nemcsak költemény, hanem technikai kézikönyv, amelynek már csak a kulcsa hiányzik.

XII.

– Azt hiszem, nem értem pontosan – mondta végül Marc. – Alkímia – felelte Chart. – Ugye ismeri ön azokat a mágus és alkimista kézikönyveket, amelyeket mintegy ezerötszáz évvel ezelõtt írtak a Földön? A kérdés természetesen eleve azt a választ feltételezte, hogy: igen. Marc azonban õszinte szerénységgel bevallotta, hogy nem ismeri. – Amikor legutóbb az Európa kontinens szerzõdtetett, kénytelen voltam ezekbe a könyvekbe is betekinteni. – Chart az utolsó cseppig

kiitta borát, s hagyta, hogy a kancsó saját magától újra teletöltse. Bágyatag, csapongó, közvetlen volt a viselkedése, mint az olyan embernek, akinek tudása páratlan és kétségbevonhatatlan. – Ezeket a könyveket bizonyos asszociációs kódok alapján fogalmazták, általánosan elfogadott jelképek felhasználásával, mint például a sárkányok, csillagképek és különféle, ezekhez hasonló homályos utalások. Ha már kitanulta az ember ezt a tolvajnyelvet, viszonylagos könnyedséggel olvashatta el a szövegeket. A kívülállók azonban zavarosnak és félrevezetõ zagyvaságnak tartották. Ami azt illeti, meg vagyok lepve, hogy ön ezzel a

tárgykörrel nem foglalkozott. Ezeken az alkimista kézikönyveken kívül ugyanis semmi mást nem találtam, ami akár csak távoli hasonlatosságot is mutatna az ön tolmácsolásában megismert Kitörés Eposzával. – Pedig az a kiadás, ami az ön kezébe került, rettenetes! – jegyezte meg sietve Marc. – Néhány esztendõvel ezelõtt még olyan büszke voltam rá... most viszont már rájöttem, mennyi hiba van benne... – És ki tudná javítani ezeket a hibákat? – kérdezte Chart. – Én... – Marc nyelve hegyével izgatottan megérintette ajkát, majd

végül hozzátette: Egy részét igen. – Helyes. Gondolom, észrevette, hogy ez a hajó a világ legtökéletesebben megtervezett komputereinek egyikével van felszerelve, a legújabb, Tubalcainon elõállított modellel, melynek kapacitása megközelítõleg tizenhat megaagy. Háromnégyszerese annak, ami például a telenavigációs utazáshoz szükséges. Most éppen a Kitörés Ep o s z á n a k két változatát, az ön fordítását és annak az eredeti példánynak, melyet ön helyezett letétbe a mûvet kiadó egyetemnél, a fakszimiléjét tápláltam be, azzal a feladattal, hogy vesse egybe az összes

fellelhetõ alkimista kézikönyvvel. A vizsgálat már eddig is igen nagyfokú megegyezést matat ki a legbonyolultabb tulajdonságban, a stílusban. Merem állítani, hogy a Yan játékmesterei, e bolygó úgynevezett „nagy tudósai" egyáltalán nem tudósok voltak, inkább az esztétikum vonzotta õket. Egyszóval: mûvészek voltak. – Milyen különös – szólalt meg Marc pillanatnyi szünet után. – Éppen azt megelõzõen, hogy Morag rám bukkant, azon gondolkodtam, hogy tudomásom szerint a földi emberek közül ön az, aki a legközelebb áll a yanbeli játékmesterekhez.

Chart felvonta szemöldökét. – Érdekes! Ez a párhuzam az én figyelmemet sem kerülte el – mondta minden álszerénység nélkül. – Még az ön által most már kifogásolt fordítás szûrõjén át is éreztem valamiféle kapcsolatot. – De hát. .. az az elképzelés, hogy az eposz technikai kézikönyv – mondta Marc, visszatérve ahhoz a gondolathoz, ami mélyen befeszkelodött az agyába, és ott munkálkodni kezdett – , nos... természetesen nagyon érdekes feltevés. De miféle bizonyítéka van rá? – Talán az lenne a leghelyesebb, ha errõl a hajó véleményét kérném ki –

felelte Chart egy gyors vállrándítással. – Éppen most elemezte ki a Kaydaddal, Goydellel és Vetchóval imént lefolytatott beszélgetésemet. – Egy pillanatra elhallgatott. – De mielõtt beszélnék vele, szeretnék még valamit tisztázni. Ugye helytálló az a feltevésem, hogy a yanlakók a... legkonzervatívabb egyéneiket szemelték ki arra a feladatra, hogy velünk, földi emberekkel tárgyaljanak? Én legalábbis erre hívtam fel a komputer figyelmét. – Ez határozottan így van – jelentette ki Marc. – Van egy hasonlatuk, én már nem is egyszer találkoztam vele, bár azok az emberek, akik a kolónián

élnek, talán a hírét sem hallhatták. Nos, azt mondják a yanlakók, hogy a társadalmuk szerkezete olyan, mint egy torony, mint például a Mullom Wat, melynek pontosan annyi a kilengése, amennyi ahhoz szükséges, hogy a viharokat merev szembefeszülés nélkül kiállja. És a torony csúcsa, vagyis a legkisebb része az a pont, amelyik a legmesszebbre lendül ki, annak kell tehát a legfinomabb mestermunkának lennie. – Értem – felelte Chart az állat dörzsölve. – Ha jól tudom, ugye, a Mullom Wat a többi õsi mûemlékük közt is az a különleges alkotás, amelyet aligha tudnánk lemásolni?

– Bizony! – Marcot most már kezdte elragadni a téma, elõrehajolt, könyökét a térdére támasztotta. – A Mullom Wat még a Kitörés Mandalájánál is meghökkentõbb: magányosan álló, ovális oszloptörzs a Scand óceán kellõs közepén, egyetlen darabból készült százharminc méteres építmény, mely a húsz méter mély vízen áthatolva, tizenöt méternyire a tengerfenék kõzetébe és iszapjába van ágyazva. Bizonyára hallotta már, hogy az elsõ expedícióban, vagyis a Yan felfedezõi közt voltak mérnökök, akik szerettek volna rájönni, miként lehetne leutánozni, de semmiféle megoldást nem tudtak kitalálni azon kívül, hogy az egész oszlopot függõlegesen

belelõjék a vízbe és a talajba. Mellékesen megjegyezve, a Mullom Wat alapja körül nyoma sincs erõszakos beavatkozásnak, az oszlop anyaga pedig valami porcelánszerû kerámia, ami ekkora ütõdést nem bírt volna ki. – Igen, errõl hallottam – bólintott Chart. – De a Mullom Wat ugye nem csinál semmit? Abban az értelemben gondolom, ahogy például a Kitörés Mandalája produkál valamit. – Heves szélben dalol, mint minden, egyik végén nyitott csõ – felelte Marc. – De ennyi az egész. – Egy pillanatig tétovázott, majd Moragra nézett. –

Egyébként be kell vallanom, hogy amikor összetalálkoztunk, nem tudtam pontosan, hová tegyem Morag nevét... legalábbis nem azon nyomban. Az asszony rámosolygott, de a szeme hideg maradt. – Most azonban már emlékszem. Nem maga volt az elsõ olyan személy, aki a Mandala belsejébõl akarta megfigyelni a Kitörés Lángját? Morag oly szorosan markolta meg boroskelyhét, hogy ujjpercei fehérek lettek, mint a papír. – De igen – mondta feszült csend után, meglepõ vékony hangon. – És

nem én vagyok még mindig az egyedüli, aki ezt megpróbálta? – Én is megkíséreltem – válaszolta Marc. – Maga? És?... – Egy idõre megõrültem tõle – mormolta Marc, a saját poharába bámulva. – Aztán megfogadtam, hogy fokozatosan újra megközelítem a Lángot. De erre többé nem került sor. Még azt sem tartottam fontosnak, hogy minden délben meglássam a Láng fellobbanását. – Ez a Láng is, amirõl Morag beszélt nekem – vetette közbe Chart – , úgy

vélem, ez az õsi emlékek közt is páratlan. Mármint abban az értelemben, hogy funkciója van. Maga szerint mi ez a Láng? – Én csak azt tudom, hogy az eposz szerint micsoda – felelte Marc. Chart felsóhajtott. – Hát igen. Az eposzban az áll, hogy ez a teljes információs anyag mindarról, amit valaha tudtak, és a játékmesterek azért zárták kristályoszlopokba, mint valami hangfelvételt, hogy a nap a világ végezetéig minden délben újra lejátssza. Ön ezt elhiszi? – Talán igen felelte Marc. – Csak

abban nem vagyok biztos, hogy megérti-e valaha földi ember a közlés itt alkalmazott módját. Azt gyanítom, arra a yanbeli alsó idegközpontra lenne szükségünk, amit a sheyashrim kábítószer szokott bekapcsolni, hogy ezeket a jelzéseket be lehessen fogadni. – A yanlakók viszont nem törõdnek a múltjuk emlékeivel – szólt közbe Morag. – Így van – bólintott Marc. – Azt még csak láthatjuk néha-néha, hogy gyerekek odamennek, és megnézik ezeket az emlékeket, a felnõttek azonban általában az érdeklõdésnek a legcsekélyebb jelét sem mutatják. Még

amikor egy nagyon távoli városba mennek, olyan útvonalon, ahol addig sohasem jártak, és az utazás hetekig tart, még akkor sem veszik a fáradságot, hogy közben akár csak egy ötkilométeres, jelentéktelen kitérõt tegyenek, és megtekintsék az útjukba esõ valamelyik ilyen mûemléket. – Valóban azt hiszi, annak az alsó idegközpontnak a hiánya gátolja meg a földi embert abban, hogy felfoghassa a Kitörés üzenetét? – kérdezte Chart. – Vagy talán inkább az az oka, hogy a Gyûrûbõl záporozó por eltorzítja a nap színképét? Marc hosszasan meredt rá. Végül

kijelentette: – Bárcsak... gondoltam volna erre! Mert nagyon ésszerûen hangzik! És ezt lehet ellenõrizni? – Természetesen. Már vannak is kísérleti eredményeim. Azaz, hogy egészen pontos legyek, holnap déltõl lesznek csak használható eredményeim. Ha a yanlakók úgysem mennek múltjuk emlékeinek a közelébe, nyilván nem bánják, ha én elhelyezem a Mandala belsejében az egyik távirányítású érzékelõmet, az pedig majd betáplálja ide, a komputerembe a felvett adatokat. Feladata egyszerû lesz: napokon át

rögzíti a Láng fellobbanását, megfigyeli, mikor ér a csúcspontjára, van-e a fellobbanást kísérõ zajban valamiféle elrejtett jelzés, és kiszûri a zajt. Végül pedig, ha szerencsém lesz, sikerül majd itt, a hajóban elkészíteni a Mandala pontos másolatát is, és mesterséges napszínképpel „lejátszani" az üzenetet. – Fantasztikus! – kiáltotta Marc. – Egyetért vele? – Hogy egyetértek-e? – Marc izgalmában csaknem felugrott. – Hiszen ez... csodálatos lenne! – Majd a hangja egyszerre csak nagyon távolinak tûnt: – Ez... ez az, amire célzott,

amikor azt mondta, hogy van a Kitörés Eposzának egy tizenkettedik könyve is? Chart kísértetiesen elmosolyodott. – Természetesen. Ez maga a Mandala, mely nemzedékek megszámlálhatatlan során át végesvégig itt állt mindenki orra elõtt. – A beavatottak szótára – tette hozzá Morag. – A kulcs. – Az alapötlet magától származik? – fordult az asszonyhoz Marc. E bámulatba ejtõ éleselméjûség hatására

kész volt elfelejteni mindazt a sok – rosszat, amit Moragról beszéltek. De tulajdonképpen nem is értette pontosan soha, hogy a kolónián miért gyûlölték olyan szenvedélyesen ezt a nõt, amikor annak idején itt tartózkodott a Yanen; és mivel Marc személy szerint nem volt olyan nagyon oda sem a kolóniáért, sem a lakóiért, eleve hajlandó volt sok mindent levonni abból, amit azok állítottak. – Azt hiszem, segítettem Gregorynak, hogy erre a következtetésre jusson – felelte Morag. – De alapvetõen mégis az õ felkészültségének és páratlan

agymunkájának köszönhetõ. Menynyit tud maga Gregory munkásságáról? Marc egy pillanatig habozott a válasszal. – Nem sokat – mondta végül. – Mármint a Hyraxtól eltekintve... – Már megint az a Hyrax! – szólt közbe Chart némi undorral a hangjában. – Mintha létjogosultságomat kizárólag néhány rabszolga felszabadításával tudnám igazolni! Méltatlannak, csaknem lealázónak tartom ezt! A maguk Lem doktora például épp az imént vágta az arcomba, mit mûveltem a Hyraxon, én pedig megmondtam neki, hogy mi a

véleményem arról az egészrõl, de biztosra veszem, még csak rá se hederített. Hát ide figyeljen, fiatalember! Maga költõ. Ha maga sem képes megérteni a filozófiámat és a módszereimet, akkor senki sem! Görnyedten elõrehajolt, miközben Marc minden erejével azon volt, hogy figyelmét a lehetõ legjobban összpontosítsa. Még mindig alig tudta elhinni, hogy valóban itt van Gregory Chart hajóján, és hogy ez a nagy ember maga tart neki a mûvészetérõl elõadást. És Chart egyszerre csak felélénkült. Szemében fellobogott a tûz, mintha szélvihar ragadott volna fel egy apró

lángocskát, hogy azzal egy egész erdõt felgyújtson. A hangja is úgy ropogott, akár a tûzvész: – Remélem, ön is egyetért velem, hogy bármely fajtához tartozó értelmes lények világában az a mindenkori legnagyobb alkotóerõ, amely kultúrát hoz létre! Az az erõ, ami elõtt mindnyájunknak: költõknek, muzsikusoknak, drámaíróknak, filozófusoknak fejet kell hajtanunk. . . A folyamat, mely türelemmel, vég nélküli csiszolással létrehoz valamit, a teljesség, mely mindent fel tudott szívni magába: az maga a remekmûvek remekmûve! És ennek semmi köze az egyes személyekhez, hacsak annyiban

nem, hogy néha megérhet az idõ egyegy különleges tehetségû egyéniség számára, aki képes rajta hagyni a keze nyomát a kultúra múlandó, képlékeny, cseppfolyós elemein. Egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta: – És hol találhatók valamely kultúra mutatói? A múzeumaiban? Szó sincs róla! Az elsõ, elgügyögött gyermekdalokban, a hõsökben, akiket a mûvészetek állítanak elénk, a szleng kiszólásokban, a viccekben, melyek olyan tömény kivonatba sûrítik a társadalom szemléletmódját, mint... mint amilyen a fecskendõbe felszívott

orvosság anyaga! Marc lopva Moragra pillantott. Az asszony szobormereven ült, de készen arra, hogy lelkes egyetértése jeléül bármely pillanatban bólintson. Chart pedig tovább beszélt. – És ott vannak azokban az eszményekben, melyeket az illetõ kultúra részesei maguk elé tûznek, és az emberek szokásaiban, az ízlésükben, á választásaikban, bármily kicsiny és jelentéktelen dologgal kapcsolatban. Mármost, a telenavigátor létrehozása óta tetszésünk szerint kalandozhatunk egyik bolygóról a másikra... Menynyi is van belõlük? Csaknem száz! Azt

hiszem, pontosan kilencvenegyet számoltam össze legutóbb. – Élesen felnevetett. – Kultúra? Egy olyan világban, ahol a legelsõ odaérkezõk semmi egyebet nem tettek, csak úttörõkként megjelentek, felépítettek néhány kunyhót, létrehozták a legszükségesebb közszolgáltatásokat, és aztán rögtön továbbvándoroltak, mert gyûlölték a tucatnyi különbözõ világból utánuk jövõ, mindig a sarkukban levõ, állandó otthont keresõ népséget. Én kultúrákat teremtek! Vagy legalábbis újrateremtek. Ezt dramatizálom. Az illetõ világ lakosai számára elevenné, érthetõvé, közvetlenül hozzáférhetõvé teszem. Feldolgoztam néha a Földön is az õsi

hagyományokat. Két szerzõdésem volt Észak-Amerikában, három Európában és egy-egy Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában. Azt követõen DélAmerikába hívtak, de úgy döntöttem, hogy azt a szerzõdést már nem fogadom el. Átmentem inkább más bolygókra: a Cinula, Hyrax, Groseille, Logres, Pe t'Shwé... ezek voltak az állomásaim. És mindenütt összegyûjtöttem, elemeztem, tanulmányoztam, az eredetéig nyomon követtem, válogattam és csoportosítottam azokat a vicceket, azokat a gyermekdalokat, azokat a már eltorzított népi hagyományokat, azokat a meséket és balladákat és epigrammákat és... szimbólumokat,

melyek az emberek tízmillióinak közös élményeit jelentik. Van a Galaktikában egyáltalán emberi kultúra? Mert ha van, azt én építettem fel! Marc torka egészen kiszáradt, a tenyere viszketett az izzadságtól. Ennek a büszke kijelentésnek akkor sem tudott volna ellentmondani, ha az élete függött volna tõle. – Látja? Én most száznegyvenöt éves vagyok. Minden emberi világban megrendeztem már legalább egy elõadást. Az utolsó és a legnagyobb szabású a Tubalcainon volt, ott, ahol fizetségül – legalábbis tiszteletdíjam egy részeként – ezt a hajót építették

nekem. Emberi kultúrát kellett létrehoznom egy olyan világban, melyet már teljességgel uralnak a gépek, és a gyerekek kivételével gyakorlatilag semmi sincs, amit a gépek közremûködése nélkül tudnának elõállítani, még a levegõt, az ivóvizet, az élelmet sem... És én megcsináltam. Pedig nem is ezzel az ûrhajóval. Hanem a régivel, amit fél évszázadig használtam. És persze az agyammal! Tenyerét a homlokára szorította, mereven kinyújtott ujjakkal: úgy látszott, mintha a koponyájából szarvak meredeznének. – És mi az... mi az, amit a Tubalcain

lakosai kaptak? suttogva.

–

kérdezte

Marc

– Azt az érzést, hogy egy emberi társadalom tagjai – felelte Chart. – Mi mást? Azt tettem, amit mindig is szoktam.. . dramatizáltam. Megesett már magával, hogy egy reggel arra ébredt. . . Ó, de hiszen nem is tudom, kik a maga hõsei! Nos, ébredt-e már arra, hogy az egyik hõs üdvözli magát, bevonja abba a kalandos vállalkozásba, amitõl õ maga vált hõssé? Az úttörõk csapatába, mely meghódította a maguk számára azt a bolygót, amelyen él, és most a csapat tagjaként köszönti, és velük együtt maga is hozzájárulhat híres, nagyszerû gyõzelmük

kivívásához Ázsiában egyszer egyetlen hónap leforgása alatt száznyolcvannyolc millió embernek adtam meg a személyes részvétel érzetét! De hát, persze. .. – Chart egyszerre társalgási modorra váltott: – A Föld olyan hihetetlenül gazdag! Morag elmosolyodott, és hátradõlt a székén, mintha eddig azon izgult volna, képes lesz-e Chart megfelelõen összefoglalni munkássága lényegét – most azonban elégedett volt a magyarázattal. – Tizezer év múlva – szólalt meg újra Chart – úgy fognak engem emlegetni, mint az embereket

összekötõ erõt a világûr benépesítése idején. Tulajdonképpen ez az a pont, ahol meg kellett volna állnom. De sajnos, még mindig egészséges és aktív vagyok, és semmi kedvem itt megállni. Ha nem kerülök össze véletlenül Moraggal, lehetséges, hogy végzetes kétségbeesésbe süllyedek. Õ azonban megkeresett engem, és javasolta, jöjjek ide, a Yanre. .. Kényelmesen összekulcsolta ölében a kezét. – Azt mondják, hogy a yanlakók, bár nem emberi lények, bámulatosán közel állnak hozzánk, földiekhez. Nagyszerû! Megvan a kultúrájuk, de az már

ingadozni kezd az itt élõ kis emberi település tapintatos, alig észrevehetõ nyomása alatt. Igénylik-e vajon, hogy ezt az eredeti kultúrát valaki megtámogassa, drámai formában újra megelevenítse a bolygó lakosai számára, oly sok évezred után, mely idõ alatt táplálékuk csupán õsi hagyományok és legendák sovány és híg étrendjébõl állt? Pontosan ezt a kérdést akartam feltenni a hajómnak az imént. Most már biztosan elkészült a yanbeli delegáció látogatásakor rögzített beszélgetés elemzésével. Marc feszülten figyelt. Felcsendült a levegõben ugyanaz a hang, melyet akkor hallott, amikor Morag felhozta a

hajóra: – Az analízis megerõsíti az elõzetes feltételezéseket. A yanlakók hatalmon levõ hrathcsoport-ja, tudatában annak, hogy kultúrájukat az emberiség magasabb rendû technikai vívmányai veszélyeztetik, már régen elszántan kutatta annak a módját, miként lehetne újra feleleveníteni a múlt idõk nagy napjait, és ezt szembeállítani azzal a magatartással, amellyel az ifjabb nemzedékük, amint mondani szokták, „majmolja" az emberi viselkedést. De miután minden eddigi erõfeszítésük kudarcot vallott, most készek megragadni bármely kínálkozó lehetõséget és eszközt. A legteljesebb

együttmûködésükre lehet számítani. Amikor a hang elhallgatott, Chart megkérdezte: – Remélhetem-e a yanbeli költészet legnagyobb élõ fordítójának a segítségét is? Azt hiszem, szükségem lesz rá; a Tubalcainon megtanultam azt a keserû leckét, hogy a gépek még sok kívánnivalót hagynak maguk után. Marc hosszú-hosszú másodpercekig ült dermedten, szédítõen kavargott az agya. Ott volt egyrészt a kockázat, mi történik, ha kiszakítják a yanbeli társadalmat oly régen változatlan állapotából, emberi módon nyúlnak hozzá a féltõ gonddal ápolt õsi

álmaikhoz; másrészt viszont ott volt a csábító lehetõsége annak, hogy részese legyen Chart legelsõ olyan színjátékának, melyet az emberiségtõl idegen hagyományokra épít. És ha Chartnak van igaza, és ha valóban tudja, hogyan lehet megtalálni a kulcsot, mellyel a Kitörés Eposza technikai kézikönyvvé alakítható... Még nem is döntött teljesen, de rávágta: – Igen. Természetesen!

XIII.

– Üzenet... egy üzenet érkezett a felügyelõnek – mondta Erik Svitra idegesen, amikor belépett Chevsky házának fogadóhelyiségébe. Attól a pillanattól kezdve, hogy a felügyelõ felismerte és mintegy besorozta követõinek csapatába, amikor õ éppen visszaindult Chart hajójának állomáshelyérõl a kolónia felé, úgy érezte: valamiképpen õ maga is belekeveredett ebbe a furcsa históriába. Valami régimódi hivatali légkör töltötte be ezt a házat: naphosszat jöttek-mentek különféle emberek, s a

házigazda szinte uralkodóként trónolt köztük. Erikben egyre inkább megerõsödött az a szentségtörõ gondolat, hogy a kolónia egyetlen földi megbízatású tisztségviselõjének sokkal többet kellene odakinn járkálnia, hogy a h o z z á tartozó közösség érverését közvetlenebbül kitapinthassa. De hát õ végül is idegen volt itt, s meglehet, hogy ebben a világban, ahol másfajta lények vannak túlsúlyban, másként mennek a dolgok. Chevsky éppen Dellian Smithékkel beszélgetett, de most abbahagyta, és Erikhez fordult. – Miféle üzenet? És mirõl?

– Szigorúan csakis önnek szól – felelte Erik, és átadta neki az önmûködõen lezárt kis tokot, amit a távközlõkészülék épp az imént kézbesített. A fejlettebb világokban is ritkaságszámba ment az ilyesfajta szolgáltatás, legelsõ yanbeli napja óta egyfolytában csodálkozott is, mi szüksége van tulajdonképpen efféle bonyolult berendezésre egy ilyen kicsiny és viszonylag szegényes emberi közösségnek. – Pardon – motyogta Chevsky, s kézbe vette a tokot. Az a pillanat törtrészéig tétovázni látszott, amíg a címzettet azonosította, majd egy pukkanással kettéhasadt, és

szétteregette tartalmát. A felügyelõ kíváncsi pillantást vetett rá. – Nahát... A dög! Az a rohadt dög! Smithék csak bámulták, meg Erik is, és a többiek, mind a kilencen, akik ott voltak a helyiségben. Erik némelyiküknek már a nevét is megtanulta, de azóta, hogy egyszer a gifmak kábítószer hatása alá került, még mindig voltak kiesések az emlékezetében. – Sid! – mondta Chevsky mélységes utálattal. – A fenébe is, ez összeesküvés! Ez bizony szabályszerû összeesküvés! Ki

akarnak készíteni! – Kicsoda? – felesége, Rachel.

kérdezte

Smith

– Lem... meg Pokorod. .. meg Ducci... meg a többi öntelt csibész abból az önjelölt bandából ! – Chevsky galacsinná gyûrte az üzenetet meg a tokját is, és a szemételnyelõbe hajította. – Tudják, hogy most meg mit mûveltek ezek? Körülötte mind a fejüket rázták. – Sid elment. Ma reggel meglépett a telenavigátoron anélkül, hogy egy szót is szólt volna nekem! – Képtelenül

nagy könnyeket préselt ki a szemébõl, mire Rachel papírzsebkendõket adott neki, hogy letörölje. Chevsky váratlanul zokogni kezdett, s úgy nyögte ki nagy nehezen: – Nem sokat ért, de hát mégiscsak a feleségem volt, és az embernek szüksége van feleségre! Ahogy az elõbb nemet intettek, most ugyanúgy mind bólogattak a fejükkel. – És még csak el sem köszönt! – motyogta Chevsky elfúló hangon. „Kíváncsi vagyok, hogyan tudta az asszony nyélbe ütni ezt az egészet –

töprengett Erik. – Gondolom, lehetett valami megtakarított stiki pénze. Mert ez a pasas biztosan ellenõrizte a közös számlájukat. Szerencsés spiné! Bárcsak én is megengedhetnék magamnak egy új csillagközi telenavigációs utat!" – Ezzel hát el is dõlt a dolog! – harsogta Chevsky. – Összehívjuk ez ügyben a városi gyûlést! És többségi határozattal kérvényt küldünk a Földre, hogy szabadítsanak meg minket ezektõl a nagyképû csirkefogóktól! Mert mi mind örülnénk, ugye, ha Chart megrendezné miná-lunk az elõadását? – De még mennyire! – helyeseltek kórusban.

– Még akkor is, ha olyan elõadás lenne, ami... hogyan is mondjam... a bennszülött hagyományokon alapulna, nem pedig a mién-ken! – Chevsky kinyújtotta kezét, s valaki egy tele poharat nyomott a markába; valami sörféle ital volt benne. Erik már kóstolta egyszer, de savanyúnak találta. Sejtette, ki az, aki Chevskyt ilyen irányba befolyásolja. Rachel Smithben volt valami naiv ravaszság – ha ugyan egyáltalán van ilyen – , és nagyon jól tudta, hogyan kell megédesíteni az élvezhetetlen dolgokat. Az õ befolyását érezte ki Erik a felügyelõ következõ megjegyzésébõl is.

– Ennek a híres mûvésznek, ennek a Gregory Chartnak a zsenialitása talán még abban is segítene, hogy jobban megértsük yanlakó szomszédainkat, és enyhítsük az életmódunk közti feszültséget. Ezt a megjegyzést már mindenki fogadta lelkesedéssel.

nem

Chevsky azonban rendületlenül folytatta: – De mindenesetre nagy szerencsénk volt ezzel az Erik fiúval is, aki nemcsak abban segített, hogy én... izé... megõrizhessem a tekintélyemet, amikor a saját feleségem, az a dög, úgy ki akart szúrni velem... Szünet. Számos mosoly irányult Erik

felé, aki megpróbált – bár ezt utálta – udvariasságból visszamosolyogni rájuk. – Hanem tájékoztatott egy tudósítógépet is, mely meghallván a hírt, hogy Chart ideérkezett, máris robogott a telenavigációs állomásra, és harmadfokú készültségben útnak eredt, még mielõtt Ducci és az a minden lében kanál fia megakadályozhatta volna. – Kényelmesen hátradõlt, kezétlábát kinyújtotta. – Hála ennek a.. . azt hiszem, még nem mondtam maguknak, de én már érdeklõdtem az informattól, és megtudtam, hogy ez a tudósítógép a Földön van bejegyezve. .. így hát biztosra vehetjük, hogy a Chartról

szóló hírek máris elterjedtek az egész lakott Galaktikában. Újabb szünet. Hadd emésszék meg a kijelentését. – Ami azt jelenti, hogy most aztán mi is igazán híres-nevezetesek leszünk. Az informat szerint, ahová csak beteszi a lábát Chart, ott rögtön megjelennek a Cinuláról, az Iliúmról, a Groseille-rõl, de még a Földrõl is a jómódú turisták, hogy megtekinthessék legújabb remeklését. De még ez a megszokott, tömeges érdeklõdés is nyilván megkétszerezõdik attól, hogy Chart most elõször nyúl idegen kultúrához. Ugye világos, hogy ilyen üzleti

lehetõségre itt, a Yanen még soha nem nyílt alkalom! – Pedro Phillipset nem látom itt – szólalt meg egy hang a helyiség legtávolibb sarkából. Erik nem is ismerte igazán az illetõt, csak a nevét hallotta már; bizonyos Boris Dooley volt, aki néhány esztendõvel ezelõtt érkezett, és úgy látszik, sokkal tovább maradt itt, mint ahogyan eredetileg gondolta. Egyébként Smithékkel dolgozott együtt a csatornahálózat karbantartásánál és tisztításánál. Chevsky fenyegetõ pillantással mérte végig. Vészjósló dörmögés hallatszott a hangjából:

– Na és? Ezzel mire céloz? – Csak arra, hogy Pedro a kolónia kereskedõje, és ha valóban olyan nagy üzleti lehetõséggel kecsegtetne ez a dolog, akkor Phillips nyilván a mi oldalunkon állna. És azt is szeretném tudni, hogy az a Lem meg a Pokorod doki és a többiek miért vannak olyan frászban Charttól? Szavait rövid, ellenséges csend követte. Egyszerre csak megszólalt Erik, pedig egyáltalán nem is szándékozott felszólalni. – Én... Kivétel nélkül mind rászögezték

tekintetüket. Erik nyelve hegyével megnedvesítette ajkát. – Nos – kezdte elszántan – én, mivel én magam csak a minap toppantam be ide, tudom, hogy ebben az ügyben sok mondanivalóm nem lehet. De hát mesterségembõl kifolyólag igen sokfelé jártam már, talán harmincnál is több naprendszerben ... és van bennem valami rossz érzés ezzel a Charttal kapcsolatban, aki földi ember létére erre a nagy, õsi yanbeli elõadásra vállalkozik. Ezt úgy értem, hogy vannak itt olyasféle dolgok, amiket mi nem tudunk utánozni. Nincs igazam? Úgy értem, hogy nyilván vannak olyanok is a yanlakók között, akik nem

szeretik a földi embereket... Ezt úgy értem... Tehetetlenül széttárta vaskos, barna kezét, és ebben a pózban állva fejezte be: – Úgy értem, valami rosszat érzek ebben. Mindenesetre szívesebben lennék bárhol másutt a világon, mint azon a bolygón, ahol Chart éppen mûködésbe lép. Sokat gondolkoztam ezen, és ez a véleményem... Elsõ pillantásra megállapíthatta, hogy érzékeny pontot érintett nem is egy jelenlevõ agyában. Chevsky azonban nyersen rászólt:

– Ide figyeljen, Erik barátocskám! Maga is mondta, hogy csak most jött ide! Hát akkor miértünk ne fájjon a maga feje! Élvezze csak az elsõ látogatását a Yanen... vagy ha nem tetszik itt, akkor fogja magát, és menjen vissza. Az aggályokat bízza csak ránk, régiekre. Mi tudjuk, hogy mi az, amit ilyen esetben tenni kell! – Bocsánat – mondta halkan Erik, s a helyiség egyik homályos zugában keresett magának ülõhelyet. – Helyes! – folytatta Chevsky. – Arról beszéltünk, ugye, hogy összehívjuk a városi közgyûlést. Van-e valaki a jelenlevõk között, aki úgy

gondolja, hogy erre nincs szükség? Senki sem jelentkezett. – Jó. Akkor hát tovább mehetünk. Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy ebben a helyiségben most megtalálható a Yanen élõ emberi társadalom tekintélyes keresztmetszete, és ha ügyesen forgatjuk a lapokat, akkor a gyûlést úgy irányíthatjuk. .. Erik már nem hallgatta. Azt számolgatta magában, vajon elegendõe pénzének maradéka ahhoz, hogy a telenavigátorral egy másik világba utazhasson. Még az sem feltétlenül szükséges, hogy olyan világba, ahol

szakmájában valami nagyon jó fogást remélhet. .. csak éppen jel, el innen, a Yanrõl. A hideg futkározott a hátán, valahányszor azt emlegette valaki, hogy Chart ezeknek az idegen lényeknek akar itt színjátékot rendezni. Már régóta kifejlõdött benne az a hasznos tulajdonság, hogy felfigyeljen a néhanapján jelentkezõ baljós elõérzeteire. Most pedig úgy érezte, egy Chart-féle színjáték idején okosabb dolog bármely másik bolygóról szemlélõdni, mint ott lenni, ahol ez az alak éppen tevékenykedik. Persze, szégyenletes dolog lenne

elmenni a Yanrõl anélkül, hogy legalább kipróbálta volna azt a nevezetes nemi összeillésüket. De hát. ..! Nagy mûvész! Mi az, amit mégsem szabad megtenni ezen az alapon? Az ördögbe is! Például, novaszerûen fellobbantani valamelyik napot csak azért, hogy tanulmányozhassa azt a hatást, amit a nap hirtelen hõmérsékletemelkedése gyakorol valamelyik lakott bolygójának a kultúrájára? Körülbelül ugyanabban a pillanatban kérdezte Pedro Phillips gondterhelten: – Van arra mód, hogy mi itt valamiféle törvényes testületté

alakuljunk? – Mint kereskedõ, tevékeny részt vett a csillagközi áruforgalomban, s tekintettel a betegségek elterjesztésének vagy az eléggé ingatag helyi gazdasági egyensúlyok felborulásának veszélyeire, rengeteg olyan szabályzat volt, amelyet mindig figyelembe kellett vennie. Ebbõl következett, hogy éppen õ volt az, akit annyira izgatott a törvényesség. Hasonlóképpen helyzetébõl kifolyólag, Ducci volt az, aki viszont felhorkant, és nyomatékosan kijelentette: – Törvényes? Törvényes precedensek

nincsenek, amíg elõször meg nem történik valami... és ez, ami most itt történik, nemde, éppenséggel egy elsõ eset? Ott ült dr. Lem híres „i" sövényére nézõ verandáján, kényelmes székekben az a társaság, melynek tagjaira Lem doktor már régen úgy tekintett – függetlenül attól, hogy volt-e valamiféle hivatalos megbízatásuk vagy sem – , mint a kolónia „felelõs" személyiségeire, s akik most józan megfontolással bólogattak, s néztek egymásra. Pompy gazdája lába mellett nagyot sóhajtott. Mint általában a mókucicák, a hátán levõ nagy kiterjedésû szaglózóna következtében õ

is igen érzékenyen reagált a körülötte levõk hangulatára, éppen ezért most már kezdte idegesíteni az az állandó válságérzet, amit a feszültségnek felé is áradó kellemetlen szagából érzett ki. Lem doktornak eszébe jutott, hogy kedvencének elõzõ éjszaka lidércnyomásos álma volt. Elõször fordult ez elõ, amióta itt voltak a Yanen. Karmaival cafatokra szaggatott egy értékes yanbeli szõnyeget. Micsoda önzõ fráter ez a Chart! Úgy megkavart minket, mint gulyást a fazékban! Remélve, hogy lecsillapítja kedélyeket, így szólt:

a

– Tekintsük át még egyszer, mi az, amit eddig tudunk. Elõször is.. . – Mit kell itt újra áttekinteni? – vágott a szavába az egyébként nyugodt Jack Shigaraku, székében elõrehajolva. – Tudjuk, hogy Chart kedvezõ választ kapott, méghozzá nemcsak az ifjú „majmoktól", hanem a konzervatív, idõsebb yanlakóktól is. Tudjuk, hogy igénybe vette Marc Simon segítségét is, és akár helyeseljük Marc egész magatartását, akár nem... – és a tanító éreztette, hogy õ bizony nem helyesli, ami nem is volt meglepõ, hiszen az idegen világokban tevékenykedõ minden oktatóhoz hasonlóan, õ is lelkes híve volt a földi mûveltség

folyamatosságának, és mindenképpen annak a megõrzésére törekedett – , azzal a ténnyel mégis számolnunk kell, hogy a földi emberejt közül õ az, aki legtöbbet tud a Yan kultúrájáról. De minket, hogy úgy mondjam, faképnél hagyott. Egyszóval, Marc... Nem vonta le a következtetést, csak újra hátradõlt a székben. De Lem doktor számára nyilvánvaló volt, hogy mindenki tudja, mit akart mondani. – Csak éppen ne Morag Feng csalogatta volna ide Chartot! – jegyezte meg bánatosan Jack felesége, Toshi. – Pedig õ tette – felelte élesen Pedro. – Elég baj ez nekünk! – Miután

felkeltette a társaság figyelmét, így folytatta: – Arra vonatkozólag pedig, hogy törvényes testületté alakulhassunk, tanácsot kértem az informaitól, és... Megszólalt a távközlõ. Lem doktor elnézést kért a többiektõl, hátrafordult székében, s miközben a verandán mûködõ és most õhozzá lebegõ készülék felé nyúlt, hallotta, amint Pedro kitartóan mondja tovább: – És kiderítettem, hogy nekünk, úgy is mint az itteni egész emberi lakosság határozatképes csoportjának jogunkban áll önmagunkat politikai testületté, egy olyan. . . Hogy a csudába is hívják ezt?

Ja igen, párttá nyilvánítani! Ezek után pedig a tennivalónk a következõ. Ha összehívják a legközelebbi városi gyûlést... Egyszerre csak azt vette észre, hogy senki sem figyel rá. Mindenki megfordult és Lemre nézett, meg a távösszekötõ miniatûr képernyõjére, mely most Lem doktor széke elé lebegett. A kép gyenge minõségû volt, s a rikácsoló, erõlködõ beszéd is torzítva hallatszott. Jellegzetességei azonban félreismerhetetlenek voltak. – Csillagközi hívás! – jegyezte meg Toshi teljesen elképedve, majd egész fölöslegesen hozzátette: – Pszt!

A képernyõn egy nagydarab, de azért egészen csinos, sötét hajú, élénk rózsás arcú nõ el-eltünedezõ, elhomályosodó, de néha tökéletesen kivehetõ képe jelent meg, s azt mondta: – Lem doktor? A yanbeli kolónia névjegyzékébõl megállapítottuk, hogy ön ott a korelnök, az egyetlen hivatalosan feltüntetett személy a felügyelõn kívül, õ viszont pillanatnyilag nem válaszol a hívásra, így hát megbocsát, ugye, ha önt... – És ön kicsoda? – vágott közbe dr. Lem, amikor felocsúdott – elsõ meglepetésébõl. – És honnan hív? Mit óhajt?

– A nevem Claudine Shah, és a Földrõl beszélek – mondta a nõ. A verandán mindenki feszülten figyelt. Hívás a Földrõl! Amióta a kolóniát megalapították, ilyesmi legfeljebb ötször-hatszor fordult elõ. – És egy utazási iroda megbízásából jelentkezem. Eddigi útvonalait irodánk már régen szerette volna kiegészíteni egy olyan bolygóval, melyet gyûrû vesz körül. Nemrégiben járt önöknél egy tudósítógép, az közölte a hírt, hogy Gregory Chart ott van a Yanen; ez hát a legjobb alkalom lenne arra, hogy... – Töröljük ezt a hívást! – mondta dr. Lem. A képernyõ engedelmesen üresen

kivilágosodott. Lem doktor laza kézmozdulattal elúsztatta magától a készüléket, visszafordult, és társaira pillantott. Mindnyájan hallgattak. – Azt indítványozom – mondta végül dr. Lem – , hogy úgy is mint felelõs javaslattevõ testület, nyújtsunk be egy kérelmet a Föld kormányzatához, és ebben kérjük, hogy ha kell, akár erõszakkal is, de távolítsák el Chartot a Yanrõl. Meg kell akadályoznunk, hogy végrehajtsa a tervét, és felelevenítse a Kitörés Korát.

XIV.

– Most végre alkalmam lesz meglátni azt a híres-nevezetes Kitörés Lángját – mondta Chart, és megállította a levegõben az expresszsuhanót. Marc már évek óta nem ült ilyen jármûvön, de ehhez hasonlatos korszerû modellben még sohasem: tökéletesen hangtalan volt, és a legcsekélyebb rezgés sem árulta el

mozgását. Nem vitás, hogy ez is része volt annak a tiszteletdíjnak, amit Chart a Tubalcainon kötött ki magának. A nap sugarai éppen akkor kezdték színpompába borítani a Mandala kristályoszlopait. Chart tökéletesen idõzítette az érkezésüket. – Elhelyezte odabenn az érzékelõ szerkezetet? – érdeklõdött Marc. – Természetesen. – Chart hunyorogva nézett oldalra, a fényudvaros nap felé. – De túl gyors eredményt azért ne várjon! Több tucat, talán még száznál is több felvételt kell összevetni egymással, amíg majd sikerülhet kiszûrni a zajból a

jelzéseket. A napot körülvevõ porfátyol minden bizonnyal szörnyen összezavarja a színképet. – Most! – kiáltotta Morag a hátsó ülésen. Mintha odalenn az áttetszõ oszlopokat hirtelen tûzzel futtatták volna be: a Mandala most összessége és sûrített kivonata volt mindannak, amit az emberek egy remekül csiszolt drágakõben Valaha is megcsodálhattak. Harangcsengéshez hasonlatos, kristálytiszta színeket szorítottak háttérbe az újabb és újabb, csíkokban, örvénylõ ívekben megjelenõ, káprázatosán ragyogó fénynyalábok.

Egyik gyöngyházfényû, szivárványos színjátékot másik követte, majd új színárnyalatokba olvadtak össze, miközben mögöttük elviselhetetlen ragyogássá fokozódott a fény. És mégsem tudták levenni róla a szemüket. Maréban – és kétségtelenül Moragban is – fájdalmas emlékeket ébresztett; hiszen senki számára sem lehet kellemes a visszaemlékezés saját átmeneti õrültségére. A tobzódó színek hullámai mintha szívfájdító érzést, valamiféle jelentést vagy rejtett értelmet hordoztak volna, mintha az ember egy félig-meddig már a földbe temetett, idõ koptatta kõre bukkanna, amelyen egyszerre csak hajdanvolt

felirat nyomát fedezné fel, de olyan írásét, melynek utolsó értõje már ezer esztendeje halott. A szemmel látható dicsõség röpke, hihetetlenül káprázatos felvillanása volt ez – és máris elmúlt az egész! A nap túlhaladt a zeniten. Chart hangosan, mélyet lélegzett. Marc arra gondolt, hogy Chart a Láng fellobbanásának harminchat másodpercén át véges-végig visszafojtotta lélegzetét. Most pedig megilletõdött hangon mondta: – Óriási! És ilyen rövid idõbe tömörítve az egész! Bizony, az én kis fénytrükkjeim olyanok e mellett, mint.

.. mintha egy kisgyerek mázolna nevetséges pacnikat festékbe mártott ujjával! – Ezt most te mondtad ki! – jegyezte meg halkan Morag. – Nem hitted el nekem, ugye? Legalábbis mostanáig! – Hát.. . – Chart hátradõlt a vezetõülésen – azt hiszem, valóban nem hittem el. És ezek a yanlakók még azt a fáradságot sem veszik maguknak, hogy idejöjjenek és megnézzék? – Sohasem hallottam, hogy felnõtt yanlakó eljött volna ide, hogy megnézze a Lángot – erõsítette meg Marc.

– Fantasztikus! – Chart kábultan csóválta fejét. – Azt tudja, ugye, hogy elõadásaimhoz mesterséges kozmikus részecskéket állítok elõ. Olyan tárgyakat. .. szerkezeteket... amelyek különbözõ jelzéseket sugároznak, felfokozzák a hangulatot, elõkészítik a közönséget, hogy úgy reagáljanak, ahogy én akarom... De ehhez hasonlóan látványos dolgot még sohasem hoztam létre! Egy ideig szótlanul ültek, Chart végül megdörzsölte szemét, s újra a suhanó kapcsolóihoz nyúlt. – Most pedig hová? Persze, persze... azokhoz az úgynevezett Gladen

Menhirekhez. Vagyis: a múlt emlékeinek teljes felmérése következik. A Gladen Menhirek, melyek szabályosan sorakoznak, körülvéve az egész bolygót szárazföldön és víz alatt; pontosan harminckét egész négy tized kilométernyi távolságra egymástól: teljesen azonos mûkõ tömbök, mindegyik hatvanhét méter magas, az alapja tizennégyszer tizennégy méter, a sarkai lekerekítettek. Aztán a Mullom Wat, mely a Scand óceánból emelkedik ki, és halkan zümmög nyitott tetején a szél. Félelmetes sziklába, valami gránitfélébe vájt hatalmas üreg a belseje, annyi padsorral, hogy az

üléseken tízezer yanlakó is kényelmesen elférhetett, arccal egy csupasz fal felé fordulva. És egy spirális labirintus, olyasféle, mint egy középen félbevágott tengeri kagyló, melynek járata valamilyen központi kör felé vezet... de aztán kifelé halad megint. És nem jut el sehová sem. És aztán tovább... Egy nap, egy éjszaka és még egy nap telt el, amíg sorra látogatták az északi félteke fontosabb emlékmûveit; repülés közben ettek, és akkor aludtak, amikor az óceán fölött haladtak át, de kétszer is felébresztette õket az automata, hogy leereszkedhessenek a vízbõl magányosan kiálló, rejtélyes kisebb

építményeknél, s ott körözzenek egy ideig; ezek ugyan nem voltak olyan jelentõsek, mint a Mullom Wat, de hasonlóképpen talányosak. És minden egyes megállónál bebizonyosodott, hogy mielõtt elindult ide Chart, mennyire alaposan tanulmányozott mindent, ami a Yanre vonatkozott. Marc csatolt az eposz fordításához egy függeléket is, ebben próbálta azonosítani a fennmaradt õsi emlékeket azokkal a.mûalkotásokkal, amelyekre a költeményben hivatkozásokat talált. Egyeseket egyáltalán nem volt nehéz felismerni; a Kitörés Mandalája például annyiszor szerepelt az eposzban, hogy annak

azonosságához vita sem férhetett, de a Mullom Watot és még néhány más építményt is aligha lehetett volna bármi mással összetéveszteni. A problémák ott kezdõdtek, ahol fennállt annak a lehetõsége, hogy a szövegben említett eredeti épület már nincs meg – talán a Kralgak területén állt, s a meteoritok zápora nyilván régen megsemmisítette. De amikor Chart megvizsgálta az egyes építményeket, folyton ilyeneket mondott: – Lehetséges, hogy ez a Hatodik Könyvben leírt emlékmû, ahol az erdõt visszaküldik a múltba? – Vagy pedig: –

Ez arra a Második Könyv elején levõ szakaszra emlékeztet engem, ahol a játékmesterek egy magas hegytetõn tartanak gyûlést. Marc csak ámuldozott, és igyekezett minden tudását összeszedni, hogy alátámaszthassa vagy pedig megcáfolja ezeket az éles logikával végiggondolt feltételezéseket. Újra és újra megesett, hogy Chart egyszerre csak olyasmit vett észre, amire addig õ maga sem figyelt fel. Percrõl percre nagyobb tisztelettel nézett rá. És akkor Chart végül kijelentette: – Jól van! Most pedig a déli féltekére indulunk!

Marc hosszan, döbbenten nézett rá. Majd nagy sokára azt kérdezte: – Ebben a. . . ebben a micsodában? Úgy gondolja, hogy a Kralgakon át? – Miért ne? Látni akarom a déli emlékmûveket is. Meg természetesen meg kell néznem a vadakat is. – De hiszen... – Még mielõtt azonban kimondta volna, máris semmivé lett Marc ellenvetése, amint körülnézett a suhanó belsejében. Hát igen, ez a legújabb típusú tubalcaini suhanó minden bizonnyal arra is képes, hogy sértetlenül átrepüljön Kralgak fölött. – Fél a meteoritoktól? – fordult

hozzá Morag. – Nem kell félnie. Csak nem képzeli, hagynám, hogy Gregory az életét kockára tegye? Vagy az enyémet! Nem. Az számomra nagyon is sokat ér! – Persze.. . persze... csak talán már nagyon hozzászoktam, hogy úgy éljek és gondolkozzam, mint a yanlakók. Számukra természetesen a Kralgak átrepülésének még a gondolata is elképzelhetetlen. – Azt hiszem, lenyûgözõ utazás lesz – mondta Chart. – És ezt a suhanót egy húsztonnás sziklánál kisebb valami még csak ki sem tudja billenteni ütjából. Egyébként inkább az óceán,

mintsem a Kralgak fölött fogunk átrepülni. Értesüléseim szerint a vadak legsûrûbb koncentrációja a déli kontinens hozzánk közelebbi partja mentén található, innen tehát a fõkör irányában haladva, egyenesen oda repülhetünk, ahol ezek élnek. Amikor Marc megpillantotta maga elõtt a sötétkék víz színén a meteoritokkal bombázott övezet határát jelentõ fehér tajtékot, minden elszántsága ellenére is meg kellett kapaszkodnia, ujjai teljesen elfehéredtek, olyan szorosan markolta az ülés karfáját. Charton semmiféle feszültség nem látszott, csak valami elragadtatott izgalom jele. Olykor-

olykor felvonta szemöldökét, amikor különösen nagy vízoszlop lövellt fel. Ahogy közeledtek, mintha az egész égboltra szabálytalan csíkokban tüzes fonalakat fûztek volna, aztán egy enyhe kis rázkódást lehetett érezni, Marc felpillantott, és rémülten vette észre, hogy a suhanó átlátszó tetején egy meteorit zúzódott szét. És közben a háttérben ott pislákolt a Gyûrû, mely a nappali ég kék ködfátylán keresztül éppen csak látható volt: egy halvány, halvány fehér szalag.. . Összerezzent, amikor újabb kõdarab csapódott nekik. Hallotta, amint Morag felkuncog. Dühös lett önmagára, inkább lefelé nézett, ahol a vizet

láthatta, mely pontosan úgy kavargott, olyan habosán tajtékzott, mint egy sebesen rohanó patak zuhataga. Pedig errefelé volt a legmélyebb a tenger. A felszínt leginkább megközelítõ sziklák csúcsa is jó százméternyire volt a víz alatt. – Pompás! – mondta Chart. – Bámulatos! És. .. Hát igen, bizonyos szempontból valóban az. Ezt Marénak is el kellett ismernie. De annyira azért nem nagyszerû, hogy megérte volna egy fél bolygó elveszítését. –

Oda

nézzetek!

–

kiáltotta

váratlanul Chart, és magasba lendített kezével a zenit felé mutatott. Hatalmas, több tonnás szikladarab zúdult lefelé, jobbra az õ útvonaluktól, vakító fehér csíkot hagyva maga után a légben. Amikor a vízbe csapódott, óriási robbanás hallatszott, s egy gõzoszlop lövellt szökõkútszerûen, több száz méternyire a magasba. Szél ragadta magával a permetet, egy röpke pillanatra a suhanó fedelét is ellepte a pára, de az önmûködõ tisztítószerkezet rögtön újra tökéletesen átlátszóvá tette. – Bárcsak igazán tiszta képet tudnék alkotni magamnak arról, hogy milyenek is voltak fénykorukban a yanlakók – mormolta Chart maga elé. –

A játékmesterekrõl meglehetõsen pontos elképzelésem van, de az utódaik még mindig rejtélyesek számomra. Marc! – Tessék? – Marc, maga ismeri az embereket. Képzelje el, hogy az emberiséget otthon, a Földön valami nagy, nagy katasztrófa érte volna, de még a csillagközi telenavigációs utazás elõtti idõkben. Képzeljen el egy... mondjuk egy háborút! Tudja egyáltalán, mi az, hogy háború? – Tudom. – Vagy valami más katasztrófát,

amely tönkretette volna a korabeli civilizációt. El tudná képzelni, hogy az emberiség annyira elcsügged, hogy teljesen lemondjon az újjáépítésnek még a reményérõl is? – Én. .. azt hiszem.. . el tudnám képzelni – felelte Marc. – De csak abban az esetben, ha a katasztrófa következtében az emberek olyan primitív fokra süllyednének, mint itt a vadak. – Igen, pontosan. Ezek a vadak, akiket most meg fogunk tekinteni, jellemzõ példái annak, hogy mi történhetett volna az emberiséggel, habár, én legalábbis merném remélni,

az emberek néhány évszázad után mindent újrakezdenének, és nem maradnának tízezer évig a fásult barbárság állapotában. – Körülöttük minden irányban folytatódott a tûzesõ, az óceán zubogott és hánykolódott alattuk, de Chart már oda sem nézett. – De hát a civilizált yanlakók! Hihetetlen! Hogy így egyszerûen kiengedték kezükbõl a... a saját vívmányaik színe-javát, és attól a bizonyos naptól kezdve, a jelek szerint, teljesen megelégedtek a puszta létfenntartásukkal. – Teljesen azért mégsem elégedettek – szólt közbe Morag.

Chart hátrafordulva kérdezte: – Azokra a „majmokra" gondolsz? Tudom. Van elégedetlenség is, ez elég nyilvánvaló. De ennek felkeltéséhez az kellett, hogy kapcsolatba kerüljenek az emberiséggel. És hát mi ez az egy évszázad, ha egybevetjük a megelõzõ kilenc és fél évezreddel? Olyan ez az egész, mintha a játékmesterek egy más fajhoz tartoztak volna, nemde? Vagy mondjuk õk voltak a faj élcsapata. Egy kicsiny csoport, melyben összpontosult az összes kezdettiényezõképesség, eredetiség, találékonyság, s amikor õk eltûntek... – Olyan kézmozdulatot tett, mintha homokot rázna le a tenyerérõl. – Azért mégis ugyanahhoz a fajtához

tartoztak, ugye? – Tudomásom szerint olyasmire soha senki sem célzott, hogy a játékmesterek nem a mai yanlakókkal azonos fajta lények lettek volna – mondta Marc. – És a vadak? – Én magam soha egyetlenegyet sem láttam még – ismerte be Marc. – De az informatnak vannak erre vonatkozó adatai. Testi felépítésük azonos a többi yanlakóéval, csak gyakran csenevészek vagy betegek. – Értem – bólintott Chart. – Ohó, itt már tisztább a felszín! Úgy látszik,

átjutottunk a meteoritövezeten. Még egy égi kõdarab zúzódott szét a tetõn. De ez sem okozott nagyobb izgalmat, mint a többi. A suhanó zavartalanul folytatta útját. Félóra sem telt el azóta, hogy elérték a déli földrész partját, amikor máris rábukkantak a vadak egyik törzsére. Chart már korábban bekapcsolta az antivíziós készüléket, így aztán a kabin nem volt látható, sem hallható, amikor a vörös homokos part mentén finoman lefelé suhant. Húszan vagy huszonötén lehettek a felfedezett csoportban: férfiak és nõk nagyjából egyenlõ számban, mind meztelenek, csak a

nyakuk és a derekuk köré kötöttek lombfüzert. Két gyermek is volt a csoportban, de még nagyon pici volt mind a kettõ, ölben vitték õket. Homoki férgekre vadásztak mind: hegyes végû karókkal vagy a csupasz lábujjaikkal túrták ki föld alatti lyukaikból. Amint megtalálták, nyomban meg is ették. Csak ketten voltak köztük, akik elvitték a lelõhelyrõl a férgeket, mindketten férfiak. Ezek odafutottak a gyermekeket cipelõ nõkhöz, és zsákmányuknak mintegy a felét nekik adták. – Ezek az apák? – kérdezte Chart.

– Nem valószínû – felelte Marc, miután egy pillanatig maga is elgondolkozott ezen. – Azt hiszem, emlékszem, mit mondott ezzel kapcsolatban az informál. Ezek felváltva gondoskodnak a gyerekekrõl. Ez az északon meglevõ szokásnak valamilyen csökevényes változata. Azt tudja, ugye, hogy ott az újszülötteket egy kortchnak nevezett különleges tartályban elküldik valamelyik másik városban élõ rokonukhoz, s a gyermekek igazi szüleiket öt- vagy hatéves korukig nem is látják viszont. – Természetesen tudom. Tanulmányoztam a yanbeli családi kapcsolatokat. – Chart minden

figyelmét összpontosítva kémlelte a vadakat. – Igen, ami a testalkatukat illeti, nagyon hasonlítanak az északiakra. Nézzük csak, hátha meghallhatjuk a beszédüket! Egy kattanással bekapcsolt valamit. Marc nem látta, hogy ettõl bármi is történt volna; megkérdezte hát, hogy mi volt az. – Egy antivíziós monitort bocsátottam ki – felelte Chart. – De ahogy a hangjából kiveszem, azok ott lenn nem valami sokat beszélnek. Figyelje csak! – Elcsavart egy gombot, s a suhanó kabinjában egyszerre valami lágy hang hallatszott : a partot

nyaldosó apró hullámok csobogása, amit olykor-olykor a talajon kúszó, fejletlen növényzethez érõ mezítelen lábak surrogása tarkított. – És nincsenek fegyvereik – mondta Chart tûnõdve. – És szerszámaik is csak olyan kezdetleges munka elvégzéséhez, mint az a turkálás a talajban, így van? Marc bólintott. – Azt hiszem, kitûnõen meg fognak felelni – jelentette ki váratlanul Chart. – Persze, kétszeresen is meg kell gyõzõdnünk róla. Nézzük csak azt a fickót, aki ott messzebbre ment a többiektõl, s a társai most nem

láthatják. Chart egyik kezével egy hímnemûre mutatott, aki éppen egy nagy szikla mögé ment. A másik kezével a szerelvényfalon nyomta le az utasításait közvetítõ kapcsolókat. A férfi váratlanul a levegõbe emelkedett, mintha üvöltött volna, aztán eltûnt. – Mit csinál? – kiáltott fel Marc. – Csak tanulmányozom, megnézem, hogy megfelel-e – válaszolta szórakozottan Chart. – Hm! Igen... a testalkata meglehetõs... egy kicsit hiányosan táplált, de hát azon lehet

segíteni... Igen! Ezek a vadak nagyon megfelelõk lesznek... már amennyiben ez egy tipikus példány. – Nagyon megfelelõk lesznek?... Mire? – kérdezte Marc vontatottan. Valami jeges, kellemetlen gyanú kezdte befészkelni magát az agyába. Chart nagyot sóhajtott. – Természetesen arra, hogy Bizonyos részeiket eltávolítva beprogramozzam õket. Olyan felszerelésem nincs, ugyebár, amivel yan típusú androidokat állíthatnék elõ. Pokoli munka lenne arra berendezkedni, meg nagyon költséges is. De ha sor kerül az elõadásra, szükségünk lesz

beprogramozott szereplõkre, akik a játékmestereket alakítják. – Öntsünk tiszta vizet a pohárba – mondta, Marc, és az ajkába harapott. – Ki akarja preparálni ezeket a vadakat? Ki. . . kibelezni õket?. .. – Megmondtam! – csattant fel Chart. – Feltétlenül szükségünk lesz beprogramozott szereplõkre! Halálos csend volt, csak a mûszerek ketyegése hallatszott, amint azok tovább elemezték a fogoly testi adottságait. – Vigyen vissza Prellbe – mondta végül Marc. Chart rábámult.

– Azt mondtam, vigyen vissza Prellbe! – ismételte. – Én ebben nem veszek részt! Ökölbe szorította kezét. – Marc, viselkedjék okosan – szólt rá Morag, ültében, elõrehajolva. De Marc csak üvöltött: – Nem hallotta, mit mondtam! Gyerünk! Tegye már vissza a földre azt a szerencsétlen ördögöt, engem pedig vigyen azonnal haza!

XV.

Tulajdonképpen Kérelmezõk?

mik

vagyunk?

Ez a kérdés újra és újra felbukkant dr. Lem agyában, amint ott ment merev tartással az önjelölt kis küldöttség élén, hogy látogatást tegyenek Kaydadnál, a Szószólónál. Mellette ment határozott, döngõ léptekkel Hector Ducci, majd a Shigaraku házaspár, valamint Harriet és Pedro zárta be a sort. Mind egyetértettek abban, hogy van még egy utolsó remény, mielõtt a Földtõl kérnének segítséget, amit valószínûleg úgysem kapnának meg. Charthoz hiába fordulnának, semmi értelme sem lenne;

Chevskyhez folyamodni teljes képtelenség, hiszen a felügyelõ már meggyõzte önmagát: Chart elõadása a Yanen, éppen akkor, amikor õ a kolónia hivatalos megbízottja, személy szerint õneki is hírnevet szerezne, talán még ahhoz is hozzásegítené, hogy egy másik bolygóra, valamilyen nagyobb állásba helyezzék át. De ha a yanjakókhoz fordulnak, az talán. . . de csak talán... – Ugye, már majdnem ott vagyunk? – kérdezte a háta mögül Toshi. Dr. Lem bólintott. Mintegy öt perccel azelõtt lépték át Prell emberi és yanlakóövezetének jelképes

határvonalát. Itt már nem a földi építészet dogmatikusan kockaszerû alakzatai vették õket körül, hanem a yanbeliek csaknem tojás alakú lakóházai: lapos, középen nyitott tetejüket felfelé meghosszabbított, befelé hajló falak keretezték; ezek az épületek kívülrõl szinte tagolatlannak, teljesen jellegteleneknek látszottak, elrendezésük ugyanis befelé összpontosult, az átrium és a medence, esetleg a virágágyak vagy fafaragások vagy valami más olyan tárgy köré, amit a ház gazdája saját ízlésének megfelelõen választott ki. – Hová tûntek ezek? – morogta Ducci. – Még sohasem láttam ilyen

üresnek az utcákat! – Nem érzi ezt a szagot? – válaszolt Harriet. – Sheyashrimot készítenek. – Feltûnõen nagyot szippantott a levegõbõl. – Micsoda? – szippantott egyet Ducci is. – Nahát... bizony! Eddig fel sem tûnt nekem, de azt hiszem, már a harmadik vagy negyedik olyan ház elõtt megyünk el, ahonnan ugyanez a szag árad. – Talán inkább a harmincadik vagy negyvenedik elõtt – tette hozzá Jack Shigaraku fanyarul, miközben megszaporázta lépteit, és felzárkózott Ducci és dr. Lem mellé. – Azt hiszem,

hordószámra fõzik. Egy pillanatig hallgattak, amint végiggondolták mindnyájan, hogy micsoda irdatlan mennyiségben készülhet itt ez az erõs kábítószer. Rendes körülmények között csupán egy-egy csecsemõ születése utáni napon volt rá szükség, amikor is – mintha csak a yanlakók egész nemzetségének kollektív tudatalattija ösztönözné õket – tekintélyes felnõttek csoportjai isszák szertartásosan a Sheyashrimot, majd azt követõen vad, állati táncba és végezetül egymásba gabalyodó testek féktelen tobzódásába szédülnek.

– Ez is összefügg Chart tervével? – kérdezte Toshi, amikor néhány lépéssel továbbmentek. Férje a fejét csóválta. – Fogalmam sincs róla. És magának, Yigael? Lem doktor sóhajtott. – A Kitörés Eposzának Marc-féle fordítása szerint a sheyashrim szert a játékmesterek dolgozták ki, méghozzá pontosan a nagy vállalkozásukat megelõzõen. De hát én eredetiben, sajnos, sohasem olvastam az eposzt, így hát csak Marc tolmácsolására hagyatkozhatok. – Az a nyavalyás! – sziszegte Toshi mérgesen. – Az a megszállott alak! Hogy valaki így összeálljon ezzel a

Charttal!. .. Hát nem tudja, mi az, amit ezzel ránk szabadíthat? Dr. Lem rápillantott.

a

szeme

sarkából

– A kolónia tagjai sohasem viselkedtek tisztességesen Marckal – mondta végül. – Maga és Jack pedig azok közé tartoznak, akik a legkomiszabbul bántak vele. – Na, várjunk csak egy pillanatra... – kezdte Jack. – Ez így vari! – Lem doktor a fejét szokatlan eréllyel felszegte, és a tanító szemébe nézett. – Tudom, milyen nagyra becsüli az emberi mûveltséget,

és azt is tudom, hogy haragszik Marcra, mert õ többre tartja a yanbeliek társaságát, mint a saját embertársaiét. De õ egy határozott cél érdekében kötelezte el magát erre. És megjósolom maguknak, hogy még mielõtt ez az egész história véget ér, mind hálásak leszünk neki, amiért ilyen kitûnõen érti a yanlakók nyelvét. Ne kerteljünk! Ha õ nem fordította volna le a Kitörés Eposzai, ugyan mibõl tudhatnánk meg, hogy mire kell számítanunk? – De az õ fordítása nélkül ugyan mi csalogatta volna ide Chartot? – vágott vissza Jack.

Lem doktor azonban kitartott a maga álláspontja mellett. – Ha egyszer a fejébe vette, hogy színjátékot rendez egy nem emberi közönség számára, akkor egészen logikus, hogy az elsõ választása úgyis a Yanre esett volna – mondta. – De hogy pontosabbak legyünk – vetette közbe Harriet – , Chartot nem Marc, hanem Morag Feng hozta ide. És éppen ez a tény az, amit számításba kell vennünk. – Gondolja, hogy azért jött ide, hogy bosszút álljon? – kérdezte Pedro.

– Nem. Sokkal veszedelmesebb célja van. Azért jött, hogy igazolást találjon a saját ostobaságára. – Ez itt már Kaydad háza – mutatta dr. Lem. – És lám, várnak minket. A fénygömböc az ajtó fölött zöld színben világított, ami azt jelentette, hogy igen megbecsült személyek látogatását várják elõzetes megbeszélés alapján; váratlan vendégek viszont szíveskedjenek más alkalommal visszajönni. Vetcho ott volt a Szószólónál, erre egyébként számítani is lehetett. De jelen volt Goydel is, amire viszont nem gondoltak. A legmesszebbmenõen

kimért szertartásossággal üdvözölték vendégeiket, s hagyományos yanbeli párnákra ültették õket. Kaydad átriuma, már amennyire dr. Lem meg tudta ítélni, egészen különleges volt, õneki tulajdonképpen soha sem tetszett. A közepén medence, szobor vagy virágágyás helyett egy 4 x 2 m széles és legalább tizenkét méter mély kút volt, amit semmiféle korlát, de még csak alacsony kõszegély sem vett körül. Lem doktor a kút helyett inkább a színes háncsból szõtt faliszõnyegekre igyekezett irányítani a tekintetét. De valahogy nem olyan volt az egész

szituáció, mint amilyennek lennie kellett volna. Erre rögtön rájött, amint belépett, mert a levegõ itt is a sheyashrim illatával volt tele, s tudta, hogy ezt a többiek is észrevették. És ekkor a Szószóló matrónája üdítõ ital gyanánt a ghulfa gyümölcsébõl készült szíverõsítõt kínált. Ez felséges ízû ital volt. De emberekre mérgezõ hatású. Egyetlen pohárka már gyomorgörcsöket, körülbelül háromkupicányi pedig delíriu-mot okozott. Ez tehát visszautasítást jelent, gondosan mérlegelt, de határozott visszautasítást.

Ilyen létszámú társaságnál a tárgyalást bevezetõ formaságok körülbelül tizenöt-húsz percig tartottak. Ezután a ház matrónája visszavonult, Kaydadnak pedig a vendégek nyelvén illett volna látogatásuk tárgyát szóba hozni, miután addig, az udvariasság szokásainak megfelelõen, yan nyelven beszéltek. A Szószóló azonban kitartott a yan nyelv mellett. „Ahogy óhajtod" – sóhajtott magában dr. Lem, és remélte, hogy meglehetõsen bizonytalan nyelvtudása nem fog félreértésekre vezetni. – Ez a yanlakók bolygója – kezdte

Lem doktor – , nem pedig az embereké, éppen ezért változtattunk néhány szokásunkon, hogy jobban összhangba hozzuk az önökéivel. De most egy rendkívül súlyos probléma merült fel, amit feltétlenül meg kell beszélnünk. Ezt az ügyet illetõen én vagyok az Elgadrin. – Ezt a kifejezést használta, amit általában, Szószólónak fordítottak. – Igazán távol áll tõlünk, hogy kétségbe vonjuk annak a szavahihetõségét, aki ilyen nagy horderejû kijelentést tesz... – Ezt Vetcho mondta. És azt jelentette: meglehet, mégis kénytelen kétségbe vonni Lem doktor szavahihetõségét.

Vetcho köztudottan sokkal konzervatívabb és sovinisztább volt, mint Kaydad. – Ugyanakkor szeretnõk felhívni a figyelmet arra, hogy létezik egy olyan földi személy, aki a „felügyelõ" címet viseli. – Chevsky felügyelõ megbízatása az emberi kolónián belüli ügyekre vonatkozik, nem pedig a két különbözõ faj közti kérdésekre. Rutinjellegû és adminisztrációs kérdéseket kényelmi szempontból vele is el lehet intézni. A most megbeszélendõ ügy azonban nem ilyen mindennapi probléma. – Lem doktor meg akarta törölni az arcát, de aztán úgy döntött, mégsem teszi. Eddig yan nyelven is világosan, érthetõen

fejtette ki álláspontját, csak sikerüljön továbbra is tartania ezt a színvonalat. .. Bár ez egyáltalán nem volt helyénvaló, most egyszerre mégis arra gondolt, milyen kár, hogy Pompyt ptthon kellett hagynia. A yanlakók azonban a jelek szerint sohasem tartanak háziállatokat, az pedig, hogy valaki egy állatot vigyen a társaságukba, súlyos sértésnek számított. – És mi lenne ez az ügy? – kérdezte ekkor Kaydad. – Gregory Chartnak az a terve, hogy újból életre kelti a Kitörés Korát.

A földi emberek minden idegszála pattanásig feszült. Sokkal hosszabb bevezetõ udvariaskodásra számítottak. Abból, ahogy nyugalmat erõltettek az arcukra, dr. Lem pontosan leolvashatta, mennyire nyugtalanította õket az õ kertelés nélküli, nyers kijelentésének a hatása. Kaydad végül megszólalt, de fagyos arckifejezése olyan volt, mintha kõálarcot viselt volna. – Ez az ügy nem képezheti vita tárgyát. A mondat yan nyelven még ennél is energikusabban hangzott. Filozofikus tagadó módban volt, az abszolút

elutasításnak abban az alakjában, amellyel általános, kategorikus tagadást szoktak kifejezni. – Ez azt jelenti, hogy ilyen ügy nem is létezik? – próbált szerencsét dr. Lem ezzel a kérdéssel, s közben lázasan keresgélt iskolásán szabályos yan nyelvtudásának elhomályosult emlékei közt; amikor ugyanis a bolygóra érkezett, öt vagy tíz esztendeig szorgalmasan tanulta a helybeliek nyelvét, késõbb azonban meglehetõsen elhanyagolta. – Vagy azt jelenti, hogy az... izé... az érintett tárgykört egyáltalán nem lehet a nyelvünkre venni?

Ezen az õsi, bonyolult nyelvezeten ez két, egymástól teljesen és nyilvánvalóan külön álló dolgot jelentett. – Ez azt jelenti – mondta Goydel – , hogy az érintett tárgykörnek nincsenek olyan vonatkozásai, amelyek bármiféle vita alapjául szolgálhatnának. A többiek nyomatékosan bólogatttak. – Más szavakkal – fûzte hozzá Lem doktor a saját nyelvén – , megteszik, amire készülnek, függetlenül attól, hogy mi helyeseljük-e vagy sem. – Általános hallgatás.

– Értem – folytatta kis szünet után. – Végezetül tehát ide jutottunk: a valamikor oly büszke yanlakók kétségbeesett igyekezetükben, hogy visszaszerezhessék elmúlt dicsõségüket, már olyan mélyre süllyedtek, hogy kénytelenek egy földi embert szerzõdtetni, hogy az segítsen rajtuk. Aztán várt. Emlékezetében most újra hallani vélte Chart gunyoros hangját, amint megjegyezte: olyan hosszú idõt töltött a yanlakók közt, hogy már elfelejtette, miként kell egy sértést megfogalmazni. Ez talán igaz is lehet, amikor a saját nyelvén beszél. Yan nyelven azonban nyilvánvalóan nagyon

isjól tudta, hogyan lehet goromba. És valóban, eddig még soha, egyetlen yanlakót sem látott ennyire dühösnek. Goydel reszketett, a keze ökölbe szorult. Kaydadnak csak a szája mozgott, mintha mondani akarna valamit, de egy szót sem volt képes kiejteni. Csak Vetcho tudott annyira úrrá lenni magán, hogy felemelkedjen, s abban a pillanatban, amikor már állt, kinyújtotta karját, és az ajtóra mutatott. – Kifelé! – parancsolta. – Kifelé! – Lassan álljanak fel – súgta dr. Lem a szája sarkából. – Ne siessenek. Mozogjanak úgy, mintha fütyülnének a Yanre vagy a yanlakókra. Ne is

köszönjenek, csak menjenek. A társai, idegesen megfogadták a tanácsát.

ugyan,

de

Õ maga merev tagokkal, esetlenül állt fel, majd hangosabban azt mondta: – Szégyen, gyalázat! Amikor ideérkeztem, azt hittem, a yanlakókban van büszkeség. – Büszkeségnél is több volt az, gondolta, persze, büszkeség is volt, plusz önérzet, plusz önbecsülés, plusz valamiféle méltóságérzet, plusz, plusz, plusz... – Most pedig azt kell látnom, hogy ezt csak úgy lehet fenntartani, ha ennek alátámasztására felbérelnek egy idegen szakembert. Szégyenletes dolog! És szörnyû

csalódás. Talán az lenne a leghelyesebb, ha keresnék magamnak egy másik, megfelelõbb bolygót. Mire befejezte, már háttal állt a három yanlakónak. Toshi és Harriet addigra az ajtón kívülre ért, Jack és Ducci közvetlenül a nyomukban igyekezett. Ekkor Lem doktor csontos vállára egy kéz nehezedett. Talán elõször fordult elõ, hogy yanlakó dühében megérintett kezével egy földi embert. És nem is vitás, hogy ezt dühében tette. Dr. Lem sarkon fordult, hogy szembenézzen vele. Vetcho arcának felsõ, világos, álarchoz hasonlatos

sávjából csak úgy tüzelt a sötét szeme. – Felõlem mehet vagy maradhat, a maga dolga! – kiáltotta érdes hangon. – Azt mondta, hogy mi felbéreltük ezt az embert, ezt a Gregory Chartot? Milyen ostoba maga! Hogy félreismert minket! Hiszen mi nem is értjük a maguk „felbérelni" fogalmát: fizetni valakinek azért, hogy azt tegye, amit õ maga nem akar! Õ jött ide, õ kért minket, hogy segítsük olyasvalaminek az elõkészítésében, amit õ szeretne megtenni! És ebbe mi szívesen beleegyeztünk, mert van valamink ami maguknak nincsen, ami soha nem is lesz, s aminek igazi értékét végre egy földi ember is felismerte.

Pedro és Ducci megállt az ajtóban, hogy ha szükséges, erõszakkal is kiszabadítsák Lem doktort. Vetcho azonban leengedte kezét; zihálva lélegzett. – Évezredek is elmúlhatnak, amíg megértik végre, hogy milyenek vagyunk, és mit tudunk – mondta. – De lehet, hogy sohasem fogják megérteni. Ha pedig egyszer mégis megértik, akkor talán nem lesznek többé olyan fennhéjázók, olyan pökhendik, olyan elbizakodottak. Mi már régen felismertük a magunk korlátait, és úgy döntöttünk, hogy azokon belül kell élnünk. Mikorra remélik, hogy maguk

is eljutnak ilyen magaslatra? Ha ugyan egyáltalán képesek lesznek rá! Kituszkolta Lem doktort az ajtón, majd becsapta a háta mögött. Amikor a kis csoport már vagy ötven lépést is megtett az utcán, Pedro a torkát köszörülte. – Oonagh meg én... – kezdte, a feleségére utalva – arra gondoltunk, hogy befizetnénk magunknak egy telenavigációs utazást, így nem kellene itt lennünk addig, amíg ez a.. . amíg ez a színjáték lezajlik. Az üzletet addig természetesen automatára állítanánk. .. – Ez hónapokig is eltarthat – mondta

dr. Lem. – Tudom – jegyezte meg Jack, kezét ökölbe szorítva. – Már mi is gondoltunk arra, hogy bezárjuk az iskolát. .. ez a hely itt nem lesz gyerekeknek való.. . de hát ezt nem lehet a szülõkkel megértetni. Chevsky meg a cimborái rögtön mindet felkeresték, és elmondták nekik, hogy ez lesz a legnagyobb esemény a Yan történetében, és természetesen a srácoknak is végig kell nézni az egészet, olyasmi lesz ez, amirõl majd még felnõttkorukban is mesélhetnek! Ennek ellenére kénytelenek leszünk szabályszerû javaslatot elõterjeszteni az iskolaszünetre. Tudják-e, hogy ezek

a gyerekek játszanak?

máris

shrimasheyt

– Hát persze – mondta Ducci egész természetesen. – Emlékszem, Zepp a társaival már évekkel ezelõtt is játszotta. – Nem is volt semmi baj, amíg ez a játék csak valamiféle testi érintkezésre és a kíváncsiságuk kölcsönös kielégítésére nyújtott lehetõséget – szólt közbe Toshi. – De a jelek szerint most már úgy érzik, csak akkor van értelme az egésznek, ha a játék végén legalább egy gyerek elveszíti az eszméletét. – Errõl én nem is tudtam! – kiáltott

fel Ducci. – És maga, Yigael ? – Természetesen tudtam – sóhajtott dr. Lem. – És tudta Harriet is, akinek nem is egyszer kezelnie kellett a sérülteket. Rendkívül nyugtalanító jelenség. – Ezek szerint maga is elutazik? – Nem hiszem. Ahhoz én már túl öreg vagyok. És.. . és szeretném elkerülni azt az érzést, hogy Chartnak sikerült elûznie engem arról a bolygóról, ahol több mint harminc esztendeje élek.

Néhány perc múlva elváltak, ki-ki a maga otthonába igyekezett, de elõtte szomorúan állapítottak meg, hogy most már igazán nem maradt más lehetõség, mint közvetlen kérelemmel fordulni a Földhöz, és az ottani kormányzat beavatkozását sürgetni. Az informattól azonban azt is megtudták már, hogy az ilyesféle intézkedés valószínûsége legfeljebb egy a tízhez. A Föld nagyon messze volt és közömbös. Képtelen arra, hogy kormányozza leányvilágait. Megelégedett a csupán kommunikációs kapcsolattal. – Legrosszabb esetben – mondta Jack, amikor elbúcsúztak – kénytelenek leszünk küldöttséget meneszteni a

Földre, hogy megnyerje a Legfõbb Szenátus támogatását. Az talán segíthetne. Talán... De amikor dr. Lem a láthatóan nyugtalan Pompyt üdvözölte, már önmagát sem tudta igazán megnyugtatni afelõl, hogy a Legfõbb Szenátus valóban segítene. Szokása szerint kiment a verandára, és onnan körbejártatta tekintetét. A telenavigációs állomás fölött halvány pára látszott: tehát megint mûködött. Nem vitás, hogy mostantól kezdve tömegesen fogják elözönleni a Yant, abban a reményben, hogy megtekinthetik Chartnak ezt a

különleges, idegen lények számára rendezendõ elõadását. . . A háta mögött jelzett a távösszekötõkészülék. Kézbe vette a levegõben felé lebegõ hallgatót. Ducci kereste. – Yigael – kezdte – , képzelje, Marc Simon visszatért. – Honnan tudja? – Legutóbb akkor hallott róla, amikor a költõ felment Chart hajójára, ahol aztán olyan nyomtalanul eltûnt, mintha elnyelték volna. – Mielõtt elmentem hazulról, beállítottam egy távolsági jelzõkészüléket az õ házában, Marcra

hangolva. Most, amikor hazajöttem, éppen jelzéseket adott. De Marc nincs egyedül, egy nõ van vele, de nem yanlakó. Semmiképpen sem lehet Shyalee. – Csak nem Morag Feng? – kérdezte dr. Lem szinte megdermedve. – Azt hiszem, az a legvalószínûbb. De annyi adatot nem közvetített a készülék, hogy azt is pontosan megállapíthattam volna. – Ugye, Marc nincs bekapcsolva a távösszekötõ-hálózatba? Beszélhetnék vele talán azon a maga jelzõkészülékén keresztül ?

– Nem hiszem, hogy sikerülne. Ha akarja, átirányíthatok hozzá egy hívót is, de... – Nem – mondta dr. Lem hirtelen elhatározással. – Meglátogatom. Mert ha van egyáltalán valaki, aki képes lenne jobb belátásra bírni Chartot, az csak kettõjük közül lehet valamelyik. – Sok remény nincs arra, hogy sikerüljön Morag Penget meggyõznie. – Én is attól tartok. – Dr. Lem azon igyekezett, hogy legalább a hangja ne csengjen olyan reménytelenül, mint amilyen reménytelen volt õ maga. És hozzátette: – De Marcot talán meggyõzhetem.

XVI.

– Shyalee? – szólt be az ajtón Marc. A ház sötétbe burkolózott, de hát,a Yanen természetesen sohasem volt teljes sötétség. A Gyûrûbõl mindig derengett valami fény, még a felhõs éjszakákon is.

Becsukta maga mögött az utcai ajtót, és beljebb lépett, az átriumba. Kedvenc ülõhelyén, a kövön, ahonnan a szökõkút medencéjére lehetett letekinteni, egy karcsú, fekete alak körvonalait pillantotta meg. – Shyalee! – kiáltotta megint. – Sajnálom. Nem Shyalee. – Az alak lassan felemelkedett. – Én vagyok itt... Alice Ming. – Hogy került ide? – Nagy léptekkel sietett a nõ felé. – És hol van Shyalee? – Nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy ide nem jön vissza.

Most már jól lehetett látni Alice-t, arca az ég ezüstös ragyogásának világánál egészen szürke volt. – Ezt nem értem! – robbant ki Marc. – Harry elhagyott. – Olyan volt Alice hangja, mintha nagyon sokat sírt volna, oly sokáig, míg végül nem maradt már egyetlen csepp könnye sem. – És Shyalee is elhagyta magát. Ezt mondták nekem. Harry közölte ezt is velem. Azaz... valójában már nem is Harry. . . Persze, ez a megszokás ereje, hogy Harrynak nevezem. Mert õ maga mondta, hogy most már megint Rayvor a neve, és az is marad mindörökre. Miközben beszélt, a szökõkút csak

csobogott tovább, mint egy elmebajos, aki valami nagyon tetszetõs hangra lelt, s azt csacsogja, motyogja, ismételgeti megállás nélkül. – De mi az oka? – Természetesen az, amire Chart, az õ elképzelésük szerint, készül itt. Mert azt hiszik, hogy Chart visszahozza a játékmestereket, és újra megteremti a Yan aranykorát! Azt képzelik, hogy az valóság lesz, és akkor a valóságban is lesz valamijük, amire büszkék lehetnek! – De hiszen ezek õrültek – mondta Marc vontatottan. – Ez is csak olyan lesz, mint Chart minden eddigi

produkciója volt: részletesen kidolgozott színjáték. És amikor az elõadás véget ér... – De nem itt – mondta Alice. – Nem a Yanen. Az, amit maga mondott, az akkor van úgy, amikor Chart embereknek rendez elõadást. Harry azonban... akarom mondani Rayvor, elmagyarázta nekem. Nagyon alaposan. Kaydad, a Szószóló magához hívatta õt, meg Shyaleet is, és pontosan elmondta nekik, hogy a két eset között mi a különbség. Marc úgy érezte, hogy valami nagy hidegség támadt a belsejében, és az kezd most minden irányba szétterjedni.

– És?. . . – kérdezte. – Nem is értettem pontosan. – Alice mindkét kezét a halántékára szorította, s csak ingatta egy ideig a fejét. – Pedig Rayvor elmagyarázta nekem. Igaz, yan nyelven mondta. Kijelentette, hogy soha többé nem akar a mi nyelvünkön beszélni. De amit újra és újra elismételt, az a következõ: azt mondta a Szószóló, hogy Chart már nem is lesz földi ember, mire a mûvét befejezi. Azt mondta, hogy az emberek legnagyobb mûvészébõl egyszerûen a yanlakók utánzója lesz. Vagyis majom, fordított elõjellel. – Alice, maga ezt kinek mondta még

el? – kérdezte végül Marc. – Senkinek. Úgy gondoltam, hogy talán... maga lesz az, aki leginkább megértheti. – Elhallgatott, fürkészõ pillantást vetett a férfira. – És maga hol volt mostanáig? – Egy nagy körutazáson. Az õsi emlékeket látogattuk sorra Charttal és a szeretõjével. – A szeretõje.. . valóban ugyanaz a Morag Feng, aki itt élt valamikor? – Úgy látszik. – Marcot annyira lekötötték a saját, .nyugtalanító gondolatai, hogy szinte el is felejtette, amit arról a réges-régi botrányról

hallott. – És Moragnak eltökélt szándéka, hogy bosszút álljon azért, amit én tettem vele? – Nem tudom. – Válasza sokkal kurtábbra sikerült, mint amilyennek szánta. – Igaza van – mondta Alice, s ujjaival beleszántott a hajába. – Nem lenne szabad olyasmin rágódnom, amin már úgysem lehet segíteni. Számot kell vetnünk leszûkült lehetõségeinkkel... De mondja csak, maga tulajdonképpen miért jött haza? Mielõtt megjött, éppen azt mondogattam magamban, micsoda hülyeség, hogy itt ülök a sötétben, és itt

várok magára, hiszen bizonyára visszament a kolóniába, mert nyilván meghallotta már, hogy Shyalee elhagyta. – Azért jöttem vissza ide, mert Chart vadakat akar összeszedni; az a terve, hogy kiveszi az agyvelejüket, mesterségesen beprogramozza õket, hogy eljátsszak a darabjában a játékmesterek szerepét. – De... de hiszen az iszonyú lenne! – sikoltott fel Alice. – Azok ugyan vadak, mégis élõ teremtmények! Nem bábuk! – De azokká válnak, ha Chart a kezébe kaparintja õket – jegyezte meg

Marc. – Olyan irtózat fogott el, hogy megmondtam neki, azonnal hozzon haza. Nem akarom, hogy ezentúl bármi közöm is legyen ehhez az alakhoz. – Újra megborzongott. – És tudja, mi a legborzasztóbb az egészben? Egyszerûen meg sem érti Chart, mi kifogásom lehet ellene! Amíg visszafelé jöttünk a vadak kontinensérõl, folyton csak azt kérdezte újra meg újra, hogy tulajdonképpen mi az, amin úgy felháborodtam? Nagy magát.

erõfeszítéssel

összeszedte

– Ha meggondolom – mondta végül

– , talán van itt valaki, akihez elmehetnénk, s akivel megbeszélhetnénk a dolgokat. Ez pedig Lem doktor. Jöjjön, menjünk el hozzá! Átkarolta Alice vállát, s kivezette házából a még mindig reszketõ asszonyt. – Ön doktor Lem? Ismeretlen volt a hang. Egy pillanatig arra gondolt, hogy ez a tömzsi, barna férfi, aki megszólította, bizonyára most érkezett a telenavigációs állomásról; de aztán rájött, hogy nyilván az elõzõ napon jött Erik Svitrával azonos, azzal, akit Chevsky felügyelõ – a szóbeszéd

szerint Erik csekély lelkesedésére – rögtön bevont a maga kompániájába. – Igen – felelte dr. Lem, s megállt a sarkon, ahol éppen be akart fordulni. – Én vagyok. Erik odasietett hozzá. – Elnézést, doki, hogy zavarom, de az az igazság, hogy éppen önhöz igyekeztem. – Nagyot nyelt. – Tulajdonképpen.. . izé.. . bocsánatot akartam kérni valakitõl. És úgy gondoltam, hogy az csakis ön lehet. Ami azt illeti, van még annyi megtakarított pénzem, hogy el tudjak menni errõl a bolygóról, egy rövidebb csillagközi utazásra.. . és el is utazom; de amikor már az állomás felé mentem,

arra gondoltam, a fenébe is, ennek a sok zûrnek nem is kis részét én okoztam itt... Látta, mi van most ott, a telenavigációs állomáson? Micsoda szédítõ forgalom! Csak úgy özönlenek ide az emberek! Lem doktor egy közeli fénygömböc világánál Eriket fürkészte. – Miért megy el innen? – Hát, tudja, elsõsorban az én hibám. . . én voltam az, aki leadta a drótot annak a tudósítógépnek. És erre most csõstül tódulnak ide az emberek, s mind valami fene nagy, megrázó élményt vár Chart elõadásától... és, az ördögbe is, doki, én õrült frászban

vagyok ettõl az egésztõl! Nem tudom megmagyarázni, miért. De úgy gondoltam, mielõtt elmegyek, meg kell mondanom valakinek, hogy mennyire sajnálom, de nem is sejtettem, mi az, amit teszek. – Kétségbeesetten tördelte a kezét. – Tulajdonképpen csak ennyit akartam... – De hiszen itt van! – kiáltotta valaki az utca végérõl. Mindketten megfordultak. Marc és Alice jött feléjük nagy sietve, kéz a kézben. – Nahát! – mondta dr. Lem megkönnyebbülten. – Éppen magát akartam megkeresni. És õ?.. . – A színjátszó alkonyaiban jól ki kellett

meresztenie a szemét, hogy az asszonyt felismerje. – Ó, hiszen ez Alice. Jó estét! Marc, azt akartam megkérdezni. ... De Alice a szavába vágott: – Chart valami szörnyû dologra készül! El akar rabolni egy csomó vadat, hogy kibelezze és bábukká alakítsa õket. Erik a szája elé kapta a kezét. – Ezek a vadak az itteni, vagyis a Prellben élõ bennszülötteknek amolyan unokatestvérei, ugye? – kérdezte. – Az informatból tudok róluk valamicskét. A gép, úgy láttam, jó sok adatot tárol

róluk. De ezek a vadak azért értelmes lények, ugye? Van valamiféle nyelvük is meg szerszámaik meg minden... – Egyszerre Lem doktorhoz fordult. – Ide figyeljen! Az ilyesmi ellen törvények is vannak, nem igaz? – Ami azt illeti, vannak – felelte Lem. Mintha valami nagy kõ esett volna le a szívérõl. – És ami a legkülönösebb, részben éppen Chartnak köszönhetõ, hogy ezeket a törvényeket megalkották. A Hyraxról a Quainek annak idején mindenfelé küldözgettek úgynevezett felfedezõket, akik különbözõ nem emberi értelmes lényeket ejtettek fogságba, majd kiállították õket. Ez azonban akkora

botrányt váltott ki, hogy a Quainek bukása után az õket követõ kormányzat még csak ellenzõkre sem talált, amikor elhatározta, hogy az efféle mesterkedéseket bûncselekménynek minõsíti, és kéri ennek a galaktikus törvénykönyvbe való iktatását. Azóta törvényszegésnek számít minden lakott bolygón az olyan tevékenység, mint amirõl az imént beszélt. Most pedig menjünk haza, énhozzám, és kérjük ki errõl az informál véleményét. Sarkon fordult és visszafelé indult, de léptei most sokkal élénkebbek lettek. Majd néhány méter után megjegyezte:

– Arra gondoltam, hogy ha már úgyis el akar innen utazni... nem tudom ugyan, hová szeretne végül menni... de nem lenne kedve útba ejteni a Földet? Erik tágra meresztette szemét. – A Yannõl egyenesen a Földre? Hiszen az csaknem a leghosszabb csillagközi utazás! Ilyen hosszú távú beprogramozásra nincs nekem pénzem... – Azt el lehetne intézni. Elvben mit szólna a dologhoz? – A fenébe is! Kölyökkorom óta mindig arra vágytam, hogy egyszer eljussak a Földre! De hát általában

mindig oda kellett mennem, ahová éppen küldtek a gyógyszerészek, mert többnyire nekik dolgozom. – Ami az útiköltséget illeti, azért ne fájjon a feje. Én beprogramozhatom magát: ez csupán a feladat egyszerû, hipnotikus beplántálása. – Dr. Lem egy pillanatig elgondolkodott. – Persze lenne azért egy feltételem. – Gondoltam. Ki vele, essünk túl rajta! – Nos, a feltételem: rögtön a megérkezése után a legeslegelsõ dolga az legyen, hogy lépjen érintkezésbe a Bolygóközi Legfõbb Szenátus emberek és idegen lények kapcsolataival

foglalkozó bizottságával, s részletesen számoljon be nekik Chart terveirõl. – Ennyi az egész? – kérdezte Erik hitetlenkedve. – Természetesen megteszem! Ez aztán olcsó ár! – Helyes. – Lem doktor sietõs léptekkel felment a háza bejáratához vezetõ néhány lépcsõfokon, s egyetlen taszitással szélesre tárta az ajtót. Pompy dorombolva jött elé. Gazdája nem vihette magával, amikor Prell yanlakónegyedébe készült átmenni. A lakás kivilágosodott; az automaták halkan zümmögve érzékelték a látogatók számát, majd mûködésbe hozták a különbözõ szolgáltatásokat.

– Ha óhajtanak valami frissítõt, kérem, vegyenek maguknak – mondta Lem doktor, s egyenest a távösszekötõkészülék kapcsolótáblájához sietett. Még jóformán le sem ült a gép élé, ujjai máris szaporán nyomkodták a billentyûket. Erik kíváncsian fordította felé a fejét, úgy figyelte. – Tudja, éppen ez volt a legelsõ dolog, ami annyira meglepett engem itt, a maguk telepén. Olyan nagyszerû távösszekötõ-berendezéseik vannak, amilyeneket soha másutt nem láttam. És mindez csupán e néhány. .. mennyi is. .. ? vagy háromszáz ember és

néhány gyerek számára? – Ennek is megvan az oka – felelte kurtán dr. Lem. – Egyébként tökéletesen igaza van. Ezek a készülékek ugyanolyan korszerûek, mint a Tubalcainon lévõk; ami azt illeti, ott is tervezték és készítették az egész berendezést. Az informat olyan nagy, hogy egy hat- vagy nyolcmilliós város igényeit is kielégíthetné. Nicsak! A képernyõn feliratok villantak fel: „Galaktikus Törvénykönyv", majd azt követõen alcímek hosszú sora. Lem doktor lenyomta a kívánt alcím számát. – Hadd folytassa, ne zavarjuk – mondta Marc, s ezzel Erik is

egyetértett. Elfordult és leült a szoba közepén elhelyezett patkó alakú, nagy, lágyan süppedõs pamlagra. Azon foglalt helyet Alice is; az asszony hátradõlt, lehunyta szemét, a szája bánatosan lefelé görbült. – A távösszekötõnek itt rendkívül átfogónak, minden területre kiterjedõnek kell lennie – folytatta Marc. – Az az igazság, hogy részben éppen emiatt költöztem oda, a kolónián kívülre, ahol már nem érhetnek el. Gondolja csak el: itt van ez a kis emberi közösség, háromszázegynéhány fõ, ahogyan az imént maga is megjegyezte, és a többi emberlakta világgal kizárólag telenavigációs úton

lehet kapcsolata. Ilyen utazásra azonban nem vállalkozik az ember csak úgy, egyik pillanatról a másikra, minden elõkészület nélkül. Be kell programozni az emberbe egy.. . hogy úgy mondjam, hipnotikus útvonalat. A hosszabb útiterv beprogramozása órákat is igénybe vehet, és nagyon jó szakemberre van szükség, hogy alaposan bevésse az emberbe a menetrendet, különösen, ha az illetõ nem elsõrendû alany... – Nekem mondja? – szakította félbe Erik, s keserves fintort vágott. – Valamikor nagyszerû alany voltam. De azután rábukkantam arra a gifmak nevû szerre, és azóta. .. – Kerek, barna

arcáról letörölte a verítéket. – Na mindegy. Elég annyi, hogy mostanában sokkal hamarább elfáradok. De azért, ha lehetõségem nyílik, hogy potyan a Földre látogassak, azt bizony megkockáztatom. De folytassa csak, amit errõl az itteni távösszekötõrõl kezdett mondani. Nagyon érdekesnek látszik. – Nos, arról van szó, hogy ennek a berendezésnek kell ellensúlyoznia az elszigeteltség hatását. És talán még annál is inkább a közvetlen közelünkben levõ igen régi és erõs yanbeli kultúra ránk nehezedõ nyomását. Azt, ami például engem is magával ragadott. És mi tagadás, itt

van bennem most is, úgy belém ivódott, olyan mélyen a bõröm alá, hogy énem egyik fele most is sóvárogva vágyakozik: „Jaj, de nagyon szeretném látni, amint életre keltik a Yan aranykorát! Mindennél jobban szeretném!" És ez tulajdonképpen így is van. De annyira azért mégsem akarom, hogy segédkezet is nyújtsak Chartnak ahhoz az iszonyatos tervéhez, amit elmondott nekem. – Azt akarta Chart, hogy ténylegesen segítsen neki? – Azt éppenséggel nem akarta, hogy a szó szoros értelmében segítsek neki vadakat foglyul ejteni, csak azt, hogy

segítsek a Kitörés Eposza egynémely homályos részletének és metaforájának a csoportosításában és helyes értelmezésében. Színjátéka szövegkönyvéül ugyanis az eposzt akarja felhasználni. – Majd ültében egyszerre csak kihúzta magát. – Lem doktor! – Mi az? – kérdezte Lem, le sena véve szemét a kapcsolótábláról. – Tudja-e, hogy Shyalee otthagyott engem, Rayvor pedig elhagyta Alice-t? – Eddig még nem hallottam. De azért sejtem az okát. Biztosan meggyõzték õket arról, hogy a saját fajtájuk most valami óriási tettre készül, és abban õk

maguk is részt vehetnek. – Bizonyára így van. Dr. Lem bólintott, végezetül még egy gombot lenyomott a kapcsolótáblán, s csak azután fordult hátra. Nagyon fáradtnak látszott. – Azt hiszem, elegendõ anyagot tápláltam be. Egy fiktív döntést kértem a géptõl, vagyis, hogy számítsa ki, milyen határozat születne, ha azzal a kérelemmel küldenénk Eriket a Földre, hogy hivatalos védelmet eszközöljön ki a vadaknak Chart ellen. – Sokáig kell várni a válaszra? – kérdezte Marc.

– Talán egy-két percig. Egyébként, ha jól értettem, azt mondta, ugye, hogy Chart a Kitörés Eposzát akarja az elõadása szövegkönyvéül felhasználni? Hogy lehet ez? Én mindig úgy tudtam, hogy még a yanlakók hráthcsoportja sem érti teljesen a szöveget. – Chart úgy hiszi, hogy rátalált a Tizenkettedik Könyvre, s szerinte ez az a kulcs, amitõl az eposz technikai kézikönyvvé válik. Dr. Lem összerezzent. Újra megfordította székét, és lenyomott néhány gombot a kapcsolótáblán. – És hol találta meg a Tizenkettedik Könyvet? A yanlakók adták oda neki?

– Nem. Az a véleménye, hogy azt a Kitörés Lángja tartalmazza. Lem doktor egy pillanatra megdermedt, majd tovább nyomogatta a kapcsolókat. – Fantasztikusan eredeti elgondolás. .. – mormolta félhangon. – És.. . nagyon könnyen igaz is lehet! De még milyen könnyen! Ha a játékmesterek valamiféle útmutatást akartak hagyni az utódaikra... Csak az a baj, ugye, hogy a por eltorzítja a napszínképet? – Igen. Õ is azt hiszi – bólintott Marc õszinte elismeréssel. –

Hm!

Kénytelen

vagyok

arra

gondolni, hogy ebben az esetben talán ez még több is lehet, mint instrukciók sorozata. Talán ez is valami állandó szellemi utánpótlást biztosító rendszer, olyasféle, mint a mi távösszekötõnk... amirõl Erik épp az imént kérdezõsködött. Marcnak tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta, hogy ez valamiféle védekezés a yanlakók nyomásával szemben. A távösszekötõ nélkül ugyanis fennállna annak a lehetõsége, hogy a földi emberek eltávolodjanak saját közösségüktõl. Arról minden bizonynyal maga is hallott már, hogy a yanlakókkal létesített szexuális kapcsolat rendkívüli gyönyört nyújthat; ez a tény már önmagában is robbanékony hatású

lehet, hát még ha hozzávesszük az állandóan szem elõtt levõ õsi emlékeket, melyek közül egyeseket még csak lemásolni sem lennénk képesek, megérteni viszont egyiküket sem tudjuk. – Úgy véli tehát – mondta Erik elgondolkozva – , nem azért létesítették ezt a telepet itt, hogy a yanlakók hozzánk, földi emberekhez idomulhassanak, és ki lehessen próbálni, miként tudnának velünk együtt élni? Az ugyanis, amire ön céloz, ennek pontosan az ellenkezõje. – Éppen errõl van szó – bólintott dr. Lem szomorkás mosollyal. – Hogy

kipróbálhassuk, tudunk-e mi magunk alkalmazkodni a yanlakókhoz! – Csak tréfál, ugye? – - kiáltott fel Erik tágra meresztett szemmel. – Mit számíthatnak ezek az elmaradott... A távösszekötõbõl megszólaló hang félbevágta a mondatot: – Halló, itt az ön informatja beszél. Azon tények alapján, melyeket doktor Yigael Lem az elõbb adatbankomba betáplált, narancssárga vészjelzést adtam le a Földre. Semmiféle további mûveletbe ne kezdjenek, ismétlem, semmiféle mûveletbe ne kezdjenek, amíg a Földrõl utasítást nem kapnak! Errõl a készültségi állapotról a

felügyelõ, a szabályzatnak megfelelõen, értesítést kapott. A bejelentést döbbent csend követte. Erik volt az elsõ, aki végül is megtörte a hallgatást: – Ezek szerint, azt hiszem, mégsem kapom meg azt az ajándékutazást a Földre.

XVII.

Tíz perccel késõbb már olyan felfordulás volt, hogy csak úgy zengett! Természetesen maga Chevsky volt az, aki elsõként reagált, fuldokolt a dühtõl, amikor a távösszekötõn felhívta Lem doktort, alig tudott egy-két összefüggõ szót kinyögni. Marc, Alice és Erik idegesen feszengett dr. Lem háta mögött, miközben az öreg ötször vagy hatszor is türelmesen ismételgette, hogy ez a „narancssárga vészjelzés" õt is legalább annyira meglepte, mint a felügyelõt. Végül aztán mégis elvesztette a türelmét, és kirobbant: – Ahelyett, hogy velem szórakozik,

miért nem kérdezi meg inkább az informattól, mit jelent ez pontosan? Soha nem hallottam még ilyet! Chevsky még mindig levegõ után kapkodva erre hevesen rábólintott. – Meg is fogom tenni! És meg ne próbáljon újabb zûrt kavarni itt! Már torkig vagyunk azzal, hogy önkényesen mindenbe beleüti az orrát! Megértette? A képernyõ elhomályosult. Szinte ugyanabban a pillanatban éles fehér fény villant a távolban; az ablakon át is láthatóvá lett, az Északi Hegylánc: az elsõ nyári vihar volt éppen kitörõben. Az idõzítés olyan tökéletes volt, hogy az ember szinte azt hihette, valóban

visszatértek a játékmesterek, hogy újra olyanná alakítsák bolygójukat, amilyen hajdanán volt a Kitörés Eposza szerint: egyetlen, központilag megtervezett mûalkotássá. Ezután Ducci jelentkezett a hírrel, hogy egy földi távjelzés elõre lefoglalta a telenavigációs állomást; errõl az intézkedésrõl õt mint az állomás technikai vezetõjét természetesen azonnal értesítették, de hát fogalma sincs, mi ez az egész – aztán elõkerült Lem doktor néhány szomszédja is, köntösüket sebtiben magukra kapva, egyenest az ágyból, hogy szemtõl szembe ugyanezt a kérdést tegyék fel neki. Az öreg végül

kétségbeesetten emelte fel a kezét, és kérlelte õket, hogy várjanak, és próbálják kideríteni, mirõl is van szó. A következõ fejlemény azonban már meghökkentõbb volt. Chart hajója egyszerre csak nesztelenül felszállt arról a helyrõl, ahol érkezése óta állt, és északnyugati irányban ellebegett. – Csak nem megy el? – kiáltotta Marc, és a hajóra tekintõ ablakhoz rohant. – Ez túl szép lenne! – Nem – felelte dr. Eem. – Csak helyi pályán halad. Tudja, Marc, én már öreg ember vagyok, s amikor fiatal voltam, még rengeteg ûrhajó közlekedett. Láttam jó néhányszor,

milyen az, amikor rátérnek az atmoszferális pályára. Chart most egyszerûen elhúzódik közelünkbõl. A yanlakók vitathatatlan fennhatósága alá helyezi magát. – Harry.. . akarom mondani: Rayvor azt magyarázta nekem – jegyezte meg halkan Alice – , hogy mire véget ér Chart itteni szereplése, õ maga is a yanlakók utánzatává válik. Fordított elõjelû „majom" lesz belõle. – Ez bizony nagyon is könnyen elképzelhetõ – felelte dr. Lem. – Eddig soha nem vettem olyan komolyan ezt az eshetõséget, hogy mélyrehatóan tanulmányoztam volna. Most azonban

már látom: mindig is megvolt annak a kockázata, hogy az a társadalmi rend, mely elég erõs milliós tömegeket évezredeken át kormányozni, ahhoz is elég erõs lehet, hogy a befolyása alá vonjon földi társaiktól elszigetelten élõ emberi lényeket. – Ezt nem értem egészen – szólt közbe zavartan Erik. – Nem érti? – támadt rá türelmetlenül Marc, a kezét ökölbe szorítva. – Hiszen éppen ez az, ami olyan könnyen megeshetett volna velem is! Az, hogy egy idegen életforma egyszerûen elkapott és magába szívott volna! Mutatkoztak

már ennek a jelei, de mostanáig sohasem fogtam fel igazán. A kolóniában olyan kevés a gyerek. Ugye, Lem doktor? – Bizony. És az a kevés is shrimasheyt játszik, méghozzá addig, amíg az egymásba gabalyodott testek rakása alatt eszméletlenül ott nem marad valamelyikük vagy akár több is. – Lem doktor keze fejével megtörölte arcát. Nem volt különösen meleg az éjszaka, mégis mind izzadtak. A telenavigációs állomás irányából, az arra nézõ ablakon át, egyszerre kék fény világította meg az eget, még a Gyûrûnél is sokkal élénkebb

ragyogással. Erik felugrott. – Ez meg micsoda? – Hacsak nem tévedek – mondta dr. Lem – , olyan óriási tömeg érkezett, melyhez foghatót a Yan telenavigációs állomása még sohasem fogadott. Földi emberek hatalmas csoportja és rengeteg felszerelés. Talán jó lenne, ha elébük mennénk, hogy találkozzunk velük, még mielõtt beérnek Prellbe. Két dologban igaza volt. A csoport valóban igen népesnek bizonyult – több mint száz fõbõl állt – , és rengeteg felszerelést is hozott magával, nagyrészt olyat, amely teljesen önmûködõ volt. Ezek teljesen

önvezérléssel szálldostak az emberek körül, mint óriási gyermekláncfûpihék. Abban azonban tévedett Lem doktor, hogy Prellbe igyekeznek. Egyenesen az informatközpont gömbkupolája felé indultak, és mire õ maga is odaérkezett a társaival, már nemcsak Ducci és Chevsky, hanem a kolónia több más lakója is ott volt a helyszínen. A gömb alakú építményt természetesen senki sem õrizte. Bárki bármikor beléphetett. Áthatolhatatlan impervium páncél védte a meteoritoktól, arra az esetre, ha valamelyikük Kralgaktól ily messze északon találna lecsapódni, s az épület

egész belsõ áramkörszerkezetének is rendkívül magas fokú szilárdsága volt. Tanácsadó memóriatárának kapcsolóegységeitõl eltekintve, semmi sem tagolta a belsõ teret: kellemesen ható sárga anyaggal bevont, egyetlen óriási üres helyiség volt, ahová rendes körülmények között csak a karbantartó munkás lépett be néhanapján, kivéve természetesen azokat az eseteket, amikor a városi gyûléseket tartották itt. Most azonban csak úgy nyüzsögtek odabenn az idegenek, akik szemmel láthatóan mind pontosan tudták, mi a dolguk; szorgosan tevékenykedtek különféle rejtélyes, apró, hordozható készülékeikkel, hol a falakat, hol a

padlót érintették meg velük, érthetetlen technikai szakkifejezéseket mondtak egymásnak, amint három-hat fõs kis csoportokban vitatták a problémákat. Dr. Lem zavartan torpant meg a bejáratnál, s maga mögé nézett. Elfelejtett szólni Pompynak, hogy maradjon otthon, és amikor már jó néhány száz méternyire volt hazulról, észrevette, hogy a mókucica ott van a nyomában. Akkor már nem akarta visszavinni. Pompy most összes lábát görcsösen behúzva, riadtan lapult a padlóhoz, és ugyanolyan döbbent csodálkozással bámult körbe, mint a gazdája.

– Ez... olyan, mint.. . – kezdte Marc, amikor belépett, de bizonytalanul elhallgatott, nem tudta, hogy valóban a megfelelõ hasonlatot használja-e. – Olyan... mint valami hadmûvelet. – Az... pontosan nem is tudom, az mit jelent? – kérdezte Alice remegõ hangon. – Csak nem azt akarja mondani, hogy megtámadták a Yant? – Dehogy! – felelte Marc. – Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy meg akarják védeni. De igyekezzen csak Lem doktor nyomában maradni! Lem azonban nem ment tovább, mert ebben a pillanatban észrevette õt egy kék ruhába öltözött, sudár termetû,

sötét hajú, sötét bõrû, sötét szemû, parancsoló magatartású nõ, aki most gyorsan utat vágott magának a váratlanul összeverõdött tömegen át, és megállt az öreggel szemközt. Vállra akasztható, csillogó kék tasakba helyezett adattár volt nála. – Ön Yigael Lem! – mondta. – Igen. Én vagyok. – Az én nevem Trita Garsonova. – A hordozható adattár közben szünet nélkül, halkan duruzsolt a nõ jobb fülébe. – Ön közölt adatokat Gregory Chartnak arról a tervérõl, hogy értelmes

primitív

lényeket

akar

megoperálni és beprogramozni. – Hát ezért jött ide ez a.. . ez a hadsereg? – Természetesen. Ön személyesen szerzett tudomást Chart tervérõl? – Nem. Marc Simontól hallottam, aki ott áll... – Itt van ez a jómadár! – bõdült el Chevsky felügyelõ a csõdület kellõs közepén, majd dr. Lem felé furakodott. – Csak kapjam végre a kezem közé ezt a... – Állj! – mondta a kékruhás nõ. Feszes öltözékének övére szerelt

készülékén kapcsolt valamit, mire Chevsky megtorpant, csak a lába járt továbbra is nevetségesen egy helyben. A szeme pedig dülledten meredt a nõre. – Hát ez meg mi? – ordította. – Én vagyok itt a felügyelõ! – Önt súlyos kötelességmulasztás miatt éppen vád alá helyezték – közölte a nõ. – Sor fog kerülni a tárgyalására. Nagyon jól tudja, hogy minden egyes, akár csak ideiglenesen is a Yanen tartózkodó földi ember automatikusan az ön hatáskörébe tartozik. Mármost, amennyire az informat adataiból megállapíthattuk, ön nemcsak hogy nem igyekezett meggátolni Chartot

undorító bûncselekményének elkövetésében, hanem még tevékenyen bujtogatta is. – Nem tudtam arról, hogy. .. – Hallgasson! – mondta Garsonova, s még valamit igazított az övén. Chevsky szája továbbra is mozgott, de a hangja nem hallatszott. Dr. Lem csak ekkor ismerte fel a rendõrségi hangfogót. Legalább negyven éve nem látott ilyet. A yanbeli életnek megvannak az elõnyei. Az ember bízvást elfelejtheti az ilyesfajta dolgokat. – Helyes! Akkor tehát... igen: ott van Marc

Simon, az pedig az adataim jelzése szerint Alice Ming... az a barna, zömök férfi pedig... – Egy újonnan érkezett. Erik Svitra. – Aha, a kábítószer-vizsgáló! Azért jött ide, ugye, hogy kipróbálja és hasznosítsa a sheyashrimot? Dr. Lem meglepetten hunyorgott. – Nem tudom biztosan. De lehet, hogy így van. Ön honnan értesült errõl a kábítószerrõl? Garsonova jeges pillantást vetett rá. – Hát mit képzel, doktor, ki vagyok én?

– Nem... nem tudom. Fogalmam sincs róla. Minden olyan váratlanul történt... – És a váratlan esetek nem illeszthetõk be a yanbeli élet megszokott rendjébe – bólintott Garsonova. – Értem. Nem is csoda, hogy oly sokáig várt, amíg betáplálta az informatba a megfelelõ adatokat! Már-már arra kellene gondolnom, miért is áldoztunk annyit azért, hogy a lehetõ legtökéletesebb berendezést állítsuk fel itt, amikor a jelek szerint senki sem használta ki igazán! Na de úgy látszik, mégiscsak van itt egy belevaló kis gárda, néhány olyan ember, akinek maradt még józan esze.

Azt akarom, hogy ezeket hívjuk össze valami megfelelõ helyen, ahol megbeszélést tarthatunk. Most már persze ott tartunk, mintha csupasz kézzel kellene kiszednünk a tûzbõl az izzó szenet, de hát akkor is meg kell próbálnunk. Harminc perc sem telt bele, máris ott voltak dr. Lem házában Shigarakuék, Pedro Phillips, Hector Ducci, Harriet Pokorod, Marc, Alice és – többékevésbé a véletlen folytán – Erik Svitra. Garsonova keményen végignézett rajtuk. – Mindenekelõtt, csak hogy a tudomásukra hozzam: én vagyok a Föld

Bolygóközi Legfõbb Szenátusa emberek és idegen lények közti kapcsolatok állandó bizottságának szükségállapot esetére kinevezett fõigazgatója. Eleget mond önöknek ez a rang, vagy óhajtják, hogy felsoroljam a többi hivatali tisztségemet is? Összesen nyolc ilyen van. Egyébként képesített szociálpszichológus vagyok, másodosztályú tudományos fokozatom van a nem emberi nyelvtudományokból, ezenkívül a kibernetika, valamint a számítógépadatfeldolgozás tudományának is minõsített szakembere vagyok. Most pedig éppen átkozottul dühös vagyok! Mind elképedten bámultak rá.

Garsonova egyszerre magát, s hátradõlt a széken.

elnevette

– Ó, igazából nem önökre vagyok dühös, nem is a társaikra itt a kolónián, hanem elsõsorban azokra a bürokratákra és politikusokra, akiknek felelõsséggel tartozom. De be kell vallanom, egy kicsit azért önökre is haragszom. Egy pillanatra sem jutott az eszébe egyiküknek sem, hogy ha Gregory Chart kénye-kedve szerint tevékenykedne egy nem emberi bolygón, azt a Föld valószínûleg nem tûrné el? – Azt hiszem, mindnyájan arra gondoltunk, hogy a Föld.. . képtelen

lenne a beavatkozásra – felelte kis szünet után dr. Lem. – Egyébként, amikor legelõször feltettük ezt a kérdést az informatunknak, a készüléktõl ezt a választ kaptuk. – Hm! Valahol hiba van az áramkörben – mondta Garsonova halkan maga elé. – Chart mindent elkövet, hogy csak a maga törvényei szerint éljen; ez persze nem teljesen sikerül neki, habár nagyon igyekszik. Önök a kérdés feltevésekor nyilván nem a megfelelõ kategóriát vették alapul. Akkor hát kezdjük azzal: tisztázzuk, hogyan is állnak pillanatnyilag a dolgok... ha ugyan nem jöttek rá most már önök is. ..

– Azt hiszem, én már értem – jegyezte meg Marc. – Bár ma estig magam sem láttam világosan. Nyilván szándékosan táplálták bennünk azt az érzést, hogy a Föld úgysem tud beavatkozni az itteni ügyekbe. Ez azt a célt szolgálta, hogy támaszkodjunk csak önmagunkra, és növeljük az önbizalmunkat. – Pontosan így van – helyeselt Garsonova. – Ugyanis mindeddig még nem találkoztunk ûrutazó nem emberi lényekkel. De megismerkedtünk hét különbözõ, majdnem emberszerû, értelmes fajtával, és azok egyike, az itteni, olyan rendkívüli módon hasonlít ránk, hogy biztosra vehetjük: igen

rövid idõn belül olyan fajtával is szembe kell majd néznünk, mely minden vonatkozásban vetélytársunk lesz. A földi embereknek feltehetõen olyan csoportja kerül majd legelõször szembe velük, amely az összes jelenlegi emberi településünknél távolabb lesz. Ennek a kicsiny elõõrsnek tehát képesnek kell lennie arra, hogy megálljon a saját lábán, mindenkor helyesen döntsön, illõ udvariassággal, szükséges határozottsággal, hogy egyenrangú félként léphessen fel. Önök itt, a Yanen.. . hogy úgy mondjam, a mi kísérleti telepünk. Próbavállalkozás. Erre eddig nem jöttek rá?

– Olyan hosszú idõ telt el, hogy ennek tudata nyilván visszahúzódott valahová az agyunk egyik rejtett zugába – jegyezte meg dr. Lem. – Hm! Lehet. Ezenfelül még számos más hiba is becsúszott... nem itt, hanem az eredeti tervezésbe. De hát most még megvan a lehetõségünk, hogy kijavítsuk õket. Hogy a lényegre térjek: vette-e valaki önök közül mostanában a fáradságot, hogy a yanlakók sajátosságaival kapcsolatos kérdéseket tegyen fel az informatnak? Meghökkenten mindnyájan.

meredtek

rá

– Azt hiszem, nem értem teljesen a

kérdését – mondta végül Hector Ducci. – Az a keserves galaxis! – robbant ki Garsonova, s megjátszott iszonyattal homlokára szorította a kezét. – Hát mit képzelnek, miért láttuk el ezt a kolóniát akkora informattal, ami még egy világváros szükségleteit is kielégítené? Én odahaza a Földön csak annyit tettem, hogy odaléptem a saját informatkészülékemhez, és beütöttem azokat a nyavalyás kérdéseket, és máris megkaptam a kulcsinformációkat. Ott rohadnak ezek az adatok már több mint tíz esztendeje az adatbankban, a shrimashey, a játékmesterelv és mind a többi! És itt senki sem törõdött ezekkel?

– Elkeseredetten leeresztette a karját. – Hát ez tényleg képtelenség! Lem doktor, feltétlenül használnom kell a távösszekötõjét. De azonnal! Az öreg bizonytalan kézmozdulatot tett, olyasmit, hogy tessék, parancsoljon. Garsonova erélyesen magasba lendítette kezét, odafüttyentett magának egy lebegõ mellékállomást, és amint a készülék a közelébe ért, máris nyomkodta a gombokat, és beszélni kezdett: – Címszó: yanlakó. Alfejezet: kulturális megnyilvánulások. Alalfejezet: shrimashey... Nem, hát ezt egyszerûen nem tudom elhinni. Üres a képernyõ!

– Hát azt hiszi, én nem próbáltam ezt? – kérdezte dr. Lem. – Nem is egyszer próbáltam! De a legtöbb, ami válaszként kijött a kérdéseimre, az annyi volt, hogy a gép újra lejátszott néhány régi felvételt. Olyan régi szalagokat, melyek egyikét-másikát még az elsõ Yanre szállók idejében készítették. Garsonova sötét arca mintha elszürkült volna. Most más kapcsolást ütött be a készülékbe, s valami tömör technikai tolvajnyelven beszélt valakivel, akirõl õk mindössze annyit sejthettek, hogy az informat kupolatermében tevékenykedõ különítmény tagja. Lem és társai meg

csak vártak dermedt rémülettel; most ébredtek tudatára annak, hogy itt valami talán jóvátehetetlenül elromlott, s helyzetüket még kínzóbbá tette, hogy halvány fogalmuk sem volt, mi is lehet az. – Megvan! – mondta a képernyõn látható férfi, körülbelül három perc múlva. – Megszakítások, a QA-527-es áramkörtõl végig a QC-129-esig. Rendbe hozzuk, de csak kézzel lehet elvégezni. Lassú munka. Szerencsére csak helyi meghibásodás. – Értették, mirõl van szó? – fordult hozzájuk Garsonova, miközben reszketõ kézzel taszította el magától a

távösszekötõ-mellékállomást. Ducciból kirobbant a felháborodás: – Megszakítások az áramkörben? De hiszen én mindig személyesen végzem el az áramkörök átvizsgálását. – Az átvizsgálást, azt igen. De ellenõrzi a közölt adatokat is? Soha, ugye? – Garsonova hátrasimította az arcába hullott sima, fekete hajfürtöt. – Nem is csoda, hogy így át lehetett ejteni magukat! És ha arra gondolok, mi lett volna, ha nem jövünk rá addig, amíg. . . Most már mindegy! Figyeljenek csak ide! Azt tudjuk, hogy mi a shrimashey, ez a fantasztikus népességszabályozó mechanizmus, ami

kábítószeres szadista orgiának látszik. Azt is tudjuk, mi a Kitörés Lángja, és azt is, miért hat úgy mindenkire. Elhallgatott, a vállára akasztott adattár duruzsolására figyelt, mely automatikusan közvetítette továbbra is az eredmények magyarázatait. Garsonova elsápadva nézett Marcra. – Ön valóban a Mandala belsejébõl figyelte meg a Kitörés Lángjának fellobbanását? – Igen. – Pontosan azt megelõzõen, hogy a Kitörés Eposzának fordításába belefogott?

– I-igen – felelte Marc reszketõ hangon, s közben úgy összeszorította öklét, hogy körmei mélyen belevájtak a tenyerébe. – Volt még vállalkozott?

valaki,

aki

erre

– Igen. Morag Feng. Chart szeretõje. Az a nõ, aki rábeszélte Chartot, hogy idejöjjön a Yanre, és itt rendezzen színjátékot. – De hiszen ez szörnyû! – mondta Garsonova. – Nos, Lem doktor? Ebben a pillanatban, ugye, ön is rádöbbent arra, hogy mi történik itt?

– Attól tartok; igen – bólintott az öreg. Majd elfúló hangon hozzátette: – Ugye arra gondol, hogy a Kitörés Lángja Morag Fenget a hatalmába kerítette, és belétáplálta a parancsot, hogy induljon el, és keresse meg Chartot... illetõleg pontosabban, hogy találjon bárkit, aki képes annak a tervnek a végrehajtására, amellyel újból életre kelthetik a Kitörés Korát. És hasonló módon ösztönözte Marcot is az eposz lefordítására, hogy Chart már készen és kidolgozva találja a forgatókönyvet. – Pontosan így van – jegyezte meg Garsonova.

– És az a tény, aminek a felismerését olyan furfangosan lehetetlenné tették az önök számára, bár az informat memóriatárában is szerepel már, az a következõ. A sheyashrim kábítószer hatására a yanlakók egy szuperorganizmus alkotóelemeivé válnak; ennek az organizmusnak a kollektív agya ott van a gerincvelejük alsó központjában, és ez a kollektív agy maga a játékmester... így, egyes számban, nem többes számban!... Az a játékmester, aki megtervezte a watokat és mandalákat, és összezúzta a holdat.

XVIII.

Már a legelsõ napoktól kezdve, amikor érdeklõdni kezdett Marc a Yanen létesített emberi település iránt, és tanulmányozta azokat a köny-nyen hozzáférhetõ ismertetéseket, amelyek minden bolygó informatberendezésének standard anyagához tartoztak, nyilvánvaló volt számára, melyek azok a dolgok, melyekkel a Yan nem büszkélkedhet. Ilyen többek között a versenyképes

kereskedelem, a tömegközlekedés meg a népképviseleti kormányzat. De hát miért is lett volna fontos ezekre súlyt helyezni, amikor a Yanen mindössze néhány száz földi ember élt, akik a távösszekötõ-készülékkel fenntarthatták egymás közt a kapcsolatot, sõt, amikor negyedévenként összehívták a szokásos városi gyûlést, mindnyájan elfértek egyetlen helyiségben. Ez a városi gyûlés azonban, amelyet Chevsky hívott össze – még azelõtt, hogy a távoli Földön élõ felettesei vád alá helyezték és leváltották volna – , a maga nemében egyedülálló volt.

Gyakorlatilag a kolónia teljes lakossága megjelent már jóval a meghirdetett idõpont elõtt az informál kupolacsarnokában. A helyiségnek még inkább közgyûlésterem jellege lett, amikor Hector Ducci lenyomta a megfelelõ kapcsolót, s ezáltal a sárga padlózatból patkó alakú üléssorok emelkedtek ki. Amikor Marc a terembe lépett, az már csaknem teljesen megtelt. Marc egyébként a régi otthonában maradt, nem óhajtott visszaköltözni a kolóniába. Magában Prellben ugyan a sheyashrim szûnni nem akaró bûze terjengett, a kolónián belül azonban a gyûlölettõl bûzlött a levegõ. Chevsky

olyaneredményesen gyõzött meg csaknem mindenkit arról, hogy ha Chart elõadást rendezne itt, az mindnyájukat gazdaggá és híressé tenné, hogy most szinte mindenki dühös volt Marcra meg Lem doktorra és mindazokra, akikrõl gyaníthatták, hogy részük volt a terv megfúrásában. A városi gyûléseken az volt a szokás, hogy a felügyelõ a közönséggel szembefordított székbe ül. Ezen az estén azonban, amikor már mindenki elhelyezkedett, azt a helyet Garsonova foglalta el. Marcnak még a gyûlés kezdete elõtt az az ötlete támadt, hogy beütötte Garsonova nevét az informat lexikonregiszterébe, s meglepetten

tapasztalta, hogy akárcsak Chart, õ is már életében kiérdemelt egy cikket, pedig csak feleannyi idõs. Mielõtt állami szolgálatba lépett, Garsonova a lexikon szerint az emberi nemnek egyik vezetõ szaktekintélye volt a nem emberi intelligens lényekkel kapcsolatos kérdésekben, és az Altaire és a Denebol lakosaival létrehozott kommunikációs kapcsolat egyik jelentõs úttörõje. – Miért nem küldtek rögtön ilyen embert a Yanre? – kérdezte Lem doktortól Marc kétségbeesetten. – Mert a Galaktika óriási, és mindenhová nem juthatnak ilyen

emberek. A sárga csarnokban szinte tapintani lehetett a komor, ellenséges hangulatot, mintha fagyos köd ülte volna meg a termet. Leginkább abból a csoportból áradt, mely az elsõ sorokban Dellian Smithéket meg Chevsky többi régebbi cimboráját vette körül. Hozzájuk hasonlóan kialakult azonban egy másik csoport is dr. Lem társaiból a terem másik oldalán, közvetlenül az emelvény elõtt, ahol most Garsonova ült a felügyelõ helyett. Alice is féligmeddig ez utóbbi csoporthoz tartozott, miután állandóan Marc körül lebzselt, amióta Rayvor otthagyta. A férfi most sem kedvelte jobban, mint annak

elõtte, de olykor-olykor érzett iránta némi rokonszenvet. Nagyon is hiányzott neki Shyalee. Rettenetesen hiányzott. Kapcsolatuk, Shyalee minden hibája ellenére, mégis a boldogságot jelentette. De amikor legutóbb véletlenül összetalálkoztak, volt szerelme még csak rá sem mosolygott. A Földrõl oly váratlanul érkezett látogatók közül senki sem mutatkozott az egyetlen Garsonova kivételével. Elvégezték a dolgukat, amiért idejöttek – átvizsgálták és kijavították az informatberendezést, amivel valaki mesterkedett – , aztán eltûntek. Erik

Svitra azonban még itt volt, meg is jelent a gyûlésen; ez jogában is állt, mint minden földi embernek, aki akár átutazóként, akár állandó lakosként itt tartózkodott. – Ez az összejövetel rendkívüli városi közgyûlés – szólalt meg váratlanul Garsonova, s egyszerre elcsendesedett a terem. – Még a volt felügyelõ, Guillaume Chevsky hívta egybe azért, hogy a kolónia megszavazza vagy pedig elvesse Gregory Chartnak azt a tervét, hogy a Yanen színjátékot rendezzen. – Chart azonban maga is kijelentette, nem azért jött, hogy nekünk rendezzen

elõadást! – kiáltott közbe Dellian Smith. – Mi értelme van akkor ennek a mai cirkusznak? Ha a jelenlevõk óhajtják – mondta Garsono-va – , kérelmezhetnek ingyenes telenavigációs programozást, és elutazhatnak a Yanrõl arra az idõre, amíg az elõadás véget nem ér... vagy akár véglegesen is. – Hogy lemaradjunk egy Chart-féle színjátékról? Amikor mások sok parszeknyi távolságra is elutaznak csak azért, hogy ott lehessenek valamelyik elõadásánál? Marc döbbenten állapította meg, hogy ezt a megjegyzést Hector

felesége, Ducci mama tette, akit a hosszas viták során, úgy látszik, még mindig nem sikerült meggyõzni. – Nem érti a lényeget – válaszolt neki Garso-nova. – Ez nem akármilyen, hétköznapi esemény, és megbeszélésünknek az a célja, hogy olyan tényeket közöljön önökkel, melyekrõl eddig nem szerezhettek tudomást. Mindenekelõtt innen, az elnöki székbõl felolvasom önöknek azt a végzést, melyet Gregory Chart ellen hoztak, s amely megtiltja neki, hogy a Marc Simon elõtt szóban kifejtett tervét végrehajtsa. .. – Marc Simon... az az áruló! –

kiáltott közbe megint Dellian Smith. – Tudjuk, mire megy ki a játék! Egyszerûen a maga számára akarja kisajátítani a yanbeli kultúrát, hogy õ legyen az egyedüli elismert szaktekintély az egész Galaktikában! – Különben is, ki a fene törõdik azokkal a vadakkal? – Boris Dooley mondta ezt; õ ugyan nem tartozott Chevsky szorosan vett köréhez Marc értesülése szerint, azonban a felügyelõ leváltása annyira felbõszítette, hogy most nyíltan a szószólója lett. – Maguk a yanlakók sem törõdnek velük! – Teljesen igaza van! Nem törõdnek velük!

A sebészkés pontosságával hasítottak e szavak a terembe. A hang félreismerhetetlenül Gregory Charté volt. Garsonova a székben villámgyorsan hátrafordult. A hang a háta mögül, az emelvényrõl jött, ahol most, mintha csak a köd homályából tûnnének elõ, két, eddig láthatatlan emberi alak körvonalai bontakoztak ki: maga Chart és Morag Feng, akik egyszerre kapcsoltak az övükre szerelt antivíziós készüléken. – Elnézést kérek ezért a trükkért – mondta Ghart halkan maga elé. – De ha nyíltan jöttünk volna

ide,

az

nyugtalanságot

kelthetett volna. Mivel azonban törvényes jogunk, hogy részt vegyünk a gyûlésen, úgy véltük, az a leghelyesebb, ha élünk is ezzel a jogunkkal. – Joguk? – Ducci már talpon volt, és rekedten kiabált. – Maguknak nincs itt semmiféle joguk... – De igen! – vágott közbe Morag. – Minden földi ember, akár átutazó, akár állandó itteni lakos, részt vehet az ilyen összejöveteleken. – És felszólalhat és szavazhat – egészítette ki Chart. – Szavazata azonban arányosan veszít értékébõl, ha az illetõ közölte az informattal azt a

szándékát, hogy el akar utazni a Yanrõl. Nekem viszont ez idõ szerint eszem ágában sincs, hogy elhagyjam a Yant, és ugyanez vonatkozik Moragra is. A felbolydult terem Garsonova hangja vágta el:

zsivalyát

– Tökéletesen igaza van. És jól tette, hogy idejött, így legalább módomban áll személyesen átadni azt a határozatot, amit különben már közöltünk az ûrhajója automatikájával is, azzal az utasítással, hogy tartalmára hívja fel az ön figyelmét. A határozat megtiltja, hogy a „vadak" néven ismeretes yanlakók közül egyet is

elhurcoljon megszokott lakóhelyérõl, és különösképpen megtiltja, hogy agyvelejüket eltávolítsa, vagy bármi más módon beprogramozza õket azért, hogy részt vegyenek. .. – Ezt a határozatot már láttam – vágott a szavába Chart. – És csupán azért jöttem ide, hogy közöljem önnel: eljárásával ugyan egy csomó akadályt gördített elém, tervezett munkámat azonban mégsem szabotálhatta el, ahogyan pedig szerette volna. Folytatom az elõkészületeket.. Nem az ön engedélyével... nincs is szükségem rá! Hanem az egyedül illetékes lények: a yanla-kók és személy szerint a Szószólójuk és a többi hrath felkérése

alapján. – Nagyszerû! Remek! – ordítozta Dellian Smith, szórványosan felcsattanó taps kiséreté-ben. Az, aki a tapsot kezdeményezte, ismeretlen volt Marc elõtt. Vagy nyolc-tíz idegen tartózkodott a teremben, ezek a tudósítógéptõl kapott híradás hatására érkeztek ide telenavigációs úton. És Marc attól tartott, hogy ezek még csak az elsõ fecskék. Nyomukban majd sokkal többen is jönnek.. . És ekkor Marc felpattant a helyérõl. – Nekem yanlakókhoz készítéséhez

azt mondta, hogy hasonló androidok nincs megfelelõ

felszerelése! Azt is mondta, hogy az ilyesmi túlságosan drága és túlságosan idõt rabló eljárás lenne. .. – Na persze – bólintott Chart. – Nyilvánvalóan maga volt az, aki nehézségeket gördített elém. Vagy legalábbis megpróbálta. De hát a yanlakók megoldották ezt a problémát. Önkénteseket adnak nekem. – Micsoda? – Önkénteseket. És becsületszavamra kijelentem, hogy ezek valóban önként jelentkezõk! Sõt, mi több, teljesen fellelkesültek a tervtõl. – Chart hideg tekintete úgy fúródott Marcba, mint a dárda hegye. – És most néhány további

tényt szeretnék a tudomására hozni, hadd számoljon ezekkel is. A Kitörés Lángjával kapcsolatban igazam volt: valóban az a kulcs az eposz tizenegy többi könyvéhez. A Tubalcainon szerkesztett komputerem, mely a létezõ legkorszerûbb gépezet, máris kidolgozta a Láng jelzéseinek kísérleti kódját, amit a Láng minden déli fellobbanása még jobban megerõsít és tisztáz. Most pedig, csaknem tízezer év után elõször, fel fognak elevenedni a Yan játékmestereinek ismeretei. . . és tudásukat a gyakorlatban is fel fogjuk használni. És miután errõl a yanlakók maguk is meggyõzõdtek, számosan ajánlkoztak, hogy a program végrehajtásában a saját személyük

lehessen a közvetítõ közeg. Az önként jelentkezettek között van, ez talán érdekelheti, egy volt barátnõje, bizonyos Shyalee is. Meg egy hímnemû egyed is, bizonyos Rayvor nevezetû. – És maga ezeket kibelezi? És... nem. .. jaj, ezt nem! – Alice felpattant, és Chartra akarta vetni magát. Marc megragadta a karját. – Nyugalom! – szólt rá kurtán Chart. – Nincs olyan törvény, amely megtiltaná, hogy önként jelentkezõk sheyashrimot vegyenek be. Itt ül éppen maga mellett egy kábítószer-vizsgáló, aki évek óta abból él, hogy újabb és

újabb módozatokat eszel ki, miként lehetne az emberek gondolkodóképességét kikapcsolni, hogy csak a feltétlen reflexek mûködjenek. Igazam van? – Az pedig, hogy a maguk értelmezése szerint önkéntesek-e vagy sem, nem magukra tartozik – tette hozzá Morag magabiztosan. – Ezt csak a yanlakók illetékesek eldönteni, nem a földi emberek. Garsonova egy percig a vállán függõ adattár közléseit hallgatta, majd megjegyezte: – Ebben, sajnos, igaza van.

– Nos hát errõl van szó! – mondta Chart torz mosollyal. – És most itt állunk a megújhodott, dicsõ Kitörés Korának küszöbén. Egyébként, kérem, ne büntessék szigorúan Marc Simont. Mert neki volt oroszlánrésze abban, hogy tervemet kidolgozhattam. Ami pedig a végrehajtását illeti, amennyiben ez izgatná a társaságot, nos, e tárgyban én nem óhajtok szavazni. Egyrészt azért, mert magam is érdekelt fél vagyok, másrészt pedig azért, mert ebben az ügyben a maguk véleménye fikarcnyit sem számít. Nos, Morag, hagyjuk itt õket? – Egy pillanat! – harsant egy recsegõ hang. Lem doktor állt fel a helyérõl. –

Mielõtt elmennének, lenne még egykét kérdésem. – Közben megnyugtatón tette kezét a mellette ülõ Marc karjára. A költõ homlokát a tenyerébe hajtva, teljesen összegörnyedt, amikor a tudatáig hatolt mindaz, amit Chart Shyalee-rõl mondott. – Tessék. – Személyesen tanulmányozta a Kitörés Lángjának dekódolt szövegét? – Természetesen. Különben hogy lehetnék olyan biztos a végsõ sikerben, amikor földi ember létemre egy yanbeli elképzelést akarok megvalósítani?

– Van-e tudomása arról, hogy az ön társa, Morag, rögtön azután, hogy közvetlen közelrõl megfigyelte a Lángot, tehát még a nyilvánvaló elmezavara idõszakában az itteni informat-berendezésben bizonyos adattároló központokat blokkolt le? Morag elsápadt, és a szája elé kapta a kezét. Chart ingerülten rátámadt. – Mit jelent ez a képtelenség? – Nem... nem tudom, mirõl beszél – dadogta Morag. De nyilván elszédült, mert szemmel láthatóan megingott. – És arról volt-e tudomása – folytatta dr. Lem, Garsonova, Ducci és mások

élénk bólogatásától kísérve – , hogy az ön adatbankjában is vannak hasonló leblokkoló szigetelések? – Marhaság! – kiáltotta Chart. – Az én komputerem a Tubalcainon készült, a lehetõ legkorszerûbb példányok egyike! – Bebizonyíthatom – mondta dr. Lem, és ernyedten leeresztette mindkét vézna, öreg karját. – Ön épp az imént is a Yan játékmestereit említette, többes számban. – Na és? – csattant fel Chart. – Térjen már a lényegre! Persze hogy játékmesterek, többes számban.

– Úgy rémlik, hogy nem – felelte Lem doktor szenvtelenül. – Egyébként be kell vallanom, hogy amikor Garsonova kormánybiztos elõször mondta nekem, én is alig tartottam hihetõnek, most azonban meg vagyok gyõzõdve az igazáról. Tudja, az informál leblokkolásának célja volt: mégpedig az, hogy ha itt, a kolónián bárki kérdéseket tesz fel az informatnak, attól ne tudjanak meg biztos tényt. Azt, hogy amikor a yanlakók shrimasheyt tartanak, megszûnnek egyénekként funkcionálni, és egy önmagát újratermelõ kollektív organizmusnak válnak alkotóelemeivé. A folyamat nagyon hasonlít a vágott vagy horzsolt seb gyógyulásához:

megfelelõ számú új sejt lép a nagyjából ugyanolyan számú megsérült sejt helyébe. Ennek már réges-régen, de néhány évtizeddel ezelõtt minden bizonnyal köztudottnak kellett volna lennie, hiszen az önálló gondolkodásra képtelen informat is rájött erre legalább tíz esztendõvel ezelõtt, márpedig az emberi értelem jobban fel tudja ismerni a módszerekel, mint bármely eddig megtervezell gép. És ez vonatkozik még az ön ûrhajójának a Tubalcainon készült komputerére is, amivel olyan nagyon henceg. Lem doktor mély lélegzetet veti, úgy folytatta:

– És ennek az organizmusnak az... agykérge pusztult el, amikor a Yan holdja szétrobbant A közponli idegrendszere. És ami a katasztrófa után megmaradl, az csak a reflexmûködése. A yanlakók mint külön egyedek ezt már régen tudták, és kutatva kutattak egy olyan pótközpontot, melynek révén újra olyan teljesítményekre lennének képesek, mint amilyeneket a játékmester hajdanán már elért. Játékmester: egyes számban. Vagyis a Yan lakosainak összessége, méghozzá olyan abszolút összetartozásban, ahol a fajta minden egyede egy-egy, az egész bolygóra kiterjedõ egység alkotórésze csupán. Most pedig végül rátaláltak

arra, amit kerestek: nem önre, hanem az ûrhajójára. És hála Morag beavatkozásának a Kitörés Lángjának hatása alatt, sikerült az igazságot olyan tökéletesen elrejteniök, hogy még ön sem hiszi el. Chart válaszolni akart, de csak a szája mozgott hangtalanul: – Én. . . én... – Végül aztán kirobbant: – Nem! Nem igaz! Hazugság! Hazugság az egész! Gyere, Morag! Megragadta Morag antivíziós készülékét, valamit elcsavart rajta, ugyanabban a pillanatban a sajátján is tárcsázott. Marc felugrott az

emelvényre, hogy megakadályozza távozásukat, de akkor már nem voltak láthatók, s mire a zûrzavar lassan lecsillapodott, már régen el is hagyták a helyiséget. – Igaz volt ez az egész? – kérdezte végül Dellian Smith. – Bizony – bólintott Garsonova. – Minden jel szerint. És éppen azért hívtuk össze önöket, hogy informáljuk minderrõl... – De hát ez ellen valamit tenni kell! Nem hagyhatjuk, hogy Chart ismét a világra szabadítsa ezt a szörnyeteget! Smith mellett a felesége, Rachel, a

rémülettõl verejtékezõ arcát törölgette. Nem õ volt az egyedüli, aki ezt tette. – És most mit vár tõlünk? – kérdezte Garsonova hidegen. – Mit tegyünk? – Hát... ha kell, töröljék le az égrõl Chart hajóját! De mindenképpen meg kell akadályozni! – Néhány perccel ezelõtt még azt akarták mind, hogy rendezzen itt színjátékot – jegyezte meg Garsonova, már csak az igazság kedvéért is. – Nem, ezt az egyet biztosan nem tehetjük. Egyébként az a helyzet: valahányszor eljutunk a Galaktika újabb tájaira, mindig újra és újra precedens nélküli dolgokkal kell

szembenéznünk. Éppen ezért próbáljuk létrehozni alapelveinknek azt a kódexét, melyet az adott eseményektõl függetlenül is mindenkor használhatunk. És senkit sem fogunk kiseprûzni csak azért, mert cselekedeteinek hatása elõre kiszámíthatatlan. – Márpedig én akkor elmegyek a Yanrõl! – üvöltötte Smith. – Nincs joga ahhoz, hogy itthagyjon minket kiszolgáltatottan egy olyan világban, ahol ez a. .. – Helyes, helyes! Igaza van! – visszhangozták kórusban. S a teremben az emberek mindenfelé felugráltak a

székükrõl. Néhány perc telt el csupán, és már csak Marc, Alice, dr. Lem, Ducci és Garsonova maradt a helyiségben. Meg Erik Svitra, aki tétován topogott a kijáratnál. – Ön nem megy el? – fordult Garsonova Lem doktorhoz. – Ha óhajtja, segítséget is adhatunk: ingyen telenavigációs utazást, sõt még némi hitelt is, hogy valahol másutt letelepedhessen. – Képtelen lennék rá. Több mint harminc év után már nem lehet. – Én sem tudom megtenni – mondta

halkan Marc. – Ha mégsem lehet megakadályozni a Kitörés Korát, gondolom, valakinek itt kell maradnia, hogy szemtanúja legyen. – És ön? – pillantott Garsonova Erikre. – Én? Csak azért maradtam itt, hogy megmondhassam, irtóra sajnálom, hogy így elszúrtam a dolgokat. Csak betettem ide a lábam, és bumm! – mindent összekavartam! – Ne tegyen magának szemrehányást – mondta Marc, és maga elé nézett a padlóra. – Ilyen az emberiség egész története.

Erik az ajkába harapott, egy pillanatig még habozott, aztán kiment a helyiségbõl.

XIX.

– Eszembe jutott valaki – mondta dr. Lem – , akire már évek óta nem gondoltam. A nagyanyám. A

nagyanyó... Marc egy pillanatra elgondolkodott. Majd egyszerre csak bólintott. – Pontosan értem, mire gondol – mondta. Az informatközpont gömb alakú csarnokában voltak. A helyiség – látszatra csak véletlenül – sokkal több és lényegesen többféle helyzetre állítható képernyõvel volt felszerelve, mint amennyit Lem doktor Chart hajójában látott. Eléggé valószínûnek látszott, hogy itt, a kupola impervium páncéljának védelme alatt átvészelhetik az eseményeket, amelyek a Kitörés Korának felélesztése során bekövetkezhetnek. Tucatjával

keringtek különben a megfigyelõ távközlõ mûbolygók is a Yan körül, és elõkészültek arra, hogy rögzítsék, analizálják és tanulmányozzák a példa nélkül álló eseményeket. Mert a gépezet már megindult. Az elmúlt éjszaka, azt követõen, hogy a telenavigációs állomásról az utolsó csoport is elutazott, a yanlakók lerombolták a földi emberek telepét. Fáklyákkal, kõtörõ kalapácsokkal és szekercékkel vonultak ki Prell yanlakónegyedébõl, és módszeresen eltüntették az idegenek építményeinek még a nyomait is; nem maradt belõlük semmi egyéb, csak portól füstölgõ törmelék.

Marc és Lem doktor á kupolában ült, onnan nézte, hogy mi történik. Nem is vitás, hogy a yanlakóknak tudomásuk volt a fölöttük keringõ mûbolygókról, melyek felvételeket továbbítottak a helyszínrõl az informat kupolájába, de kísérletet sem tettek arra, hogy megtámadják õket. Nyilván azt akarták, hogy ami itt történik, annak híre a lehetõ legszélesebb körben terjedjen el a földi emberek között. De volt valami különös, vad öröm abban, amit tettek. – A Földre gondol, ugye? – kérdezte végül Marc. – Igen – felelte dr. Lem. – Furcsa

dolog, hogy egy vénembernek ilyen érzései támadnak, Marc! – Öreg csontjait kissé odább csúsztatta a párnázott széken, melybõl – amióta a telenavigációs állomást az ûrbõl távirányítással leállították és kikapcsolták – csak olyankor tápászkodott fel, amikor néhány lépést tett a csarnokban, hogy kinyújtóztassa tagjait. Készenlétben voltak a robbanótöltetek is, arra az esetre, ha a yanlakók összességét magába foglaló organizmusról kiderülne, hogy újra mûködtetni tudja titokzatos energiaforrásait, amelyekkel térgörbületet elõidézve lehetõvé teszi, hogy az útra kelt személy minden

egyes lépésével több távolságot tegyen meg.

fényévnyi

– Jó érzés ez bizony egy fiatal embernek is – tette hozzá Marc. És mind a ketten pontosan tudták, hogy mire céloztak: arra a hirtelen támadt megnyugtató érzésre, hogy az anyabolygó még a csillagok közti roppant szakadékon át is minden lehetõt elkövet ivadékainak támogatására és védelmezésére. – Rájött már azelõtt is arra, hogy mi itt... minek is nevezett minket Garsonova kormánybiztos? – Próbavállalkozás vagyunk? Azt hiszem, olykor-olykor csak rá kellett

jönnöm – mondta Lem doktor. – Volt valami, ami itt tartott a Yanen annak ellenére, hogy gyakran úgy éreztem, csak elfecsérelem itt az idõmet és a képességeimet. De most már tudom, hogy rendkivül fontos célnak szenteltem magam. Az automatikák majd feldolgozzák a nyers információk nagy részét... de hát elképzelhetõ-e egyáltalán megfelelõbb szemtanú e példa nélkül álló esemény megfigyelésére, mint egy pszichológus és egy költõ? – És vajon mit mûvel Chart ebben a pillanatban? – kérdezte – Marc komoran. Egyszerre úgy érezte, hogy nem is alkalmas arra a feladatra, amit a

véletlenek összjátéka révén vállalt magára. – Aligha hinném, hogy itt még mindig Chart irányítja a dolgokat – felelte Lem. Bekapcsolta az egyik képernyõt, s azon a Kitörés Mandalájának miniatûr képét pillantották meg; csak úgy ragyogott, amint a nyugati látóhatár felé haladó napnak egyetlen pontra irányított sugarai bearanyozták. A Mandala egyébként már jóval pirkadat elõtt ragyogni kezdett. Chart ûrhajója a közvetítõ mûbolygók sorát bocsátotta fel, ezek biztosították, hogy mindig legyenek olyan napsugarak, amelyek megfelelõ szögben érik a Mandalát, és életre keltik a

kristályoszlopokból áradó fények és színek játékát. És mintha csak ceruzával húztak volna egy kusza vonalat, úgy áramlott a yanlakók menete a Mandala felé; ott pedig ki-be hömpölygõit, keresztülkasul az oszlopok között. – Be vannak programozva – mondta dr. Lem. – Ezek azok, akiket mi játékmestereknek véltünk: közönséges yanlakók, valamiféle különleges izgatószer hatása alatt. – És miért várt olyan sokáig a játékmester?

– kérdezte fojtott hangon Marc. Lem doktor nagyot sóhajtott. – Sejtem, miért – felelte. – Ebben egyébként, úgy látom, az informat is egyetért velem. Amikor valami rendkívül fontos tervet kell megvalósítani, a közönséges idegszövet nem vetekedhet egy személyen belül az önmagában gondolkodni képes magasabb szintû idegközponttal, az aggyal. Az, ami a yanlakókkal történt, tulajdonképpen egy kolosszális méretû idegösszeroppanás volt, ami végül is a hold széthullását eredményezte. Ezek után a kollektív organizmus csökkentett tudata már meg volt

félemlítve. De ugye, Marc, maga is rájött, hogy ez a tudat halhatatlan, vagy legalábbis gyakorlatilag az. – Igen. – Éppen ezért nem volt sürgõs számára, hogy megismételje a korábban elkövetett hibát. Várt az alkalomra, amikor újra próbálkozhat, remélve közben, hogy.. . végül is csak szertefoszlik egyszer a Gyûrû, és a Kralgak tájai újra járhatók lesznek, a vadak pedig újra beilleszkedhetnek a yanlakók családjába... De hát mi értelme van a feltételezéseknek olyasmirõl, ami olyan messze van még tõlünk, mint mi az amõbáktól?

– Ezzel nem tudok egyetérteni – mondta pillanatnyi szünet után Marc. – Én úgy hiszem, hogy az értelem egy bizonyos folyamatosság, és minden olyan értelmes lény, mely képes az elõre megszabott mozdulatokon.. . mondjuk az egyszerû reflexeken túllépni, az bizonyos értelemben kapcsolatot is tud teremteni, és meg is tudja értetni magát bármely más, hasonló teremtménynyel. Persze lehetnek köztük olyan mélységes különbségek, mint egy költõ és egy matematikus között, az egyiknek lehet olyan irányú agymûködése, amit a másik még csak utánozni sem tud, egyszerûen azért, mert az semmit sem jelent számára. De mindegyik képes

arra, hogy megértse a másik céljait, sõt bizonyos mértékben még tevékenységének végsõ eredményét is. – Lehetséges – mondta Lem doktor. – Mint ahogyan maga vagy én is átérezhetjük annak a kozmogonikusnak az izgalmát, akinek az egyenletei beigazolódnak, azt bizonyítva, hogy elmélete a világmindenség keletkezésérõl teljesen logikus, de ugyanakkor nem értjük a szóban forgó tényezõket, és nem tudnánk alkalmazni a számításaihoz szükséges képleteket. – Éppen erre gondoltam – mondta Marc. – Ha valamely lényt értelmesnek akarunk nevezni, lennie kell legalább

egy területnek, mellyel kapcsolatban képesek vagyunk kommunikálni egymással. A többi. . . nos hát a többi akár olyan hozzáférhetetlen is lehet, mint egy roppant gáztömeg magja. – Szeretném tudni, lesz-e valaha a közös tapasztalatoknak olyan hálózata, valamiféle hajszálér-rendszer, mely a Galaktika összes értelmes lényét összeköti úgy, hogy a gondolkodó lények minden fajának legyenek egymásról legalább tized- vagy ötvened- vagy akár csak ezredkézbõl adatai. – Ez még millió évbe is beletelhet – jegyezte meg Marc.

– De talán éppen itt és éppen most kezdõdik el. És... Hirtelen elhallgatott. Az informat rájuk villant. – Most száll fel Chart hajója – közölte a készülék. – Atmoszferális pályára tér. – Ha elkezdõdik – mondta Marc – , bizony nem tudom, olyasmi lesz-e, amit mi is megérthetünk? – Mi értelme van a találgatásnak? Csak annak örülnék, ha Pompy velem lehetne. Ugye, nagy butaság itt és most errõl beszélni?

– Valóban, hol van Pompy? – Ducciékkal küldtem el a bolygóról. Mindig is nagyon szerette Giuseppét, és arra gondoltam, nem lenne tisztességes dolog arra kényszeríteni, hogy itt maradjon, még akkor sem, ha én elég ostoba módon a hõs szerepét akarom játszani. – Tehát így fogja fel a dolgot? – kérdezte Marc. – Nem. Hogy õszinte legyek: nem.Lem doktor megtörölte verejtéktõl csillogó arcát. – Nem a bátorság az, ami engem itt tartott, hanem a makacsság. Valamikor réges-régen fûtött a becsvágy, hogy kibogozzam a

Yan rejtelmeit. Most pedig kiderült, hogy ezek a rejtelmek már évek óta nem voltak rejtelmek, csak éppen elrejtette elõlem a megfejtésüket egy szellemes trükk ezzel az informattal itt. – Körbemutatott a csarnokban. – Bosszant a dolog! Úgy érzem, hogy csúnyán rászedtek. És úgy érzem, tennem kell valamit, amivel ezt ellensúlyozhatom. Meg aztán. . . – egy pillanatig tétovázott – megszerettem ezt a bolygót! Újra megszólalt az informat: – Mágneses erõtér mutatható ki. A meteoritok záporozása Kralgak területén negyven százalékkal

csökkent... negyvennégy százalékkal... negyvenkilenc százalékkal. .. kiszámítható, hogy a meteoresõ sípjeltõl számított egy perc huszonkét másodperc múlva teljesen megszûnik. Sípjel! – Mondja, Marc – kérdezte dr. Lem – , azok után, hogy annyit foglalkozott a Kitörés Eposzával, van-e valami határozott elképzelése, mi is az, amit a játékmester akart? – Igen – felelte Marc. – Uralkodni a világegyetem fölött. Ezt követõen már lehetetlenné tette a beszélgetést az elképesztõ jelenések váratlan özöne.

Újra ott volt a Yan fölött egy holdhoz hasonló alakzat, ez alkalommal azonban úgy cikázott elõre-hátra, mint egy takács vagy fazekas villámsebesen dolgozó keze, amikor a nyersanyagot mintázza. Az éjszaka eddig a bolygó északi féltekéjének nagy része fölött nyugodt és enyhe volt. csak néhány felhõ úszott az égen, s egyetlen nyári zivatar tört ki messze a látóhatár szélén, az óceán fölött. Most azonban percrõl percre telítettebb lett a levegõ elektromos feszültséggel, s elszórtan villámok kezdtek csapkodni. A különös fényjáték az egyenlítõ felé húzódott, de nem szabályos alakzatokban, mint Chart érkezésének éjszakáján, hanem

kusza örvényekben, mint amilyenek a tajtékzó hullámokon száguldó motorcsónakot követik. A Kitörés Mandalájának izzó ragyogása is kikihagyott röpke pillanatokra, amikor a helyi nap sugarai az ûrön áthatolva, a másodperc törtrészéig teljes, összpontosított intenzitásukkal Chart hajójára irányultak, hogy ellássák a szükséges energiával, és kezdetét vehesse az elõadás. A bolygó körül szabályos rendben sorakozó Gladen menhirek sok helyen megsérültek a meteoritbombázás következtében. Chart hajója meg-

megállt a levegõben ott, ahol a menhirek sorában hézag keletkezett, vagy ahol letöredezett a roppant kõoszlopok valamelyike. És akkor a környéken elmozdult a talaj. Szikla emelkedett magától a magasba, miközben megolvadt, és olyan alakot öltött, ami pontosan a meglevõ menhireket utánozta, de csak az új alakba öntés idejére hevült fel, utána egy szempillantásnál is rövidebb idõ alatt megdermedt, és a környezet hõfokára hûlt le. Csak úgy remegtek a hatalmas kõtömbök, amíg végbement ez a folyamat. – Kisebb szeizmikus jelenségek – közölte az informat.

Eddig azonban semmi olyasmi nem történt, ami a gömbkupola imperium páncél falán keresztül behatolhatott volna a bolygó kérgéhez szilárdan rögzített megfigyelõhelyiségükbe. – Ezt vajon hogy csinálják? – suttogta Marc, de valójában nem várt választ rá sem Lem doktortól, sem az informattól. Az ilyesféle technika kielemzésére sokat, nagyon sokat kell még várni. Nem az emberi tudomány körébe tartozott ez a fantasztikus erõ, melytõl a hatalmas sziklák úgy megpendültek, mintha kézi csengettyût ráztak volna meg. És ezután következett az a különös,

üreges – hegyorom, amelyet Marc is meglátogatott Chart és Morag társaságában, s ahol a csupasz fallal szemközt több ezer ülõhely sorakozott. E hegytetõ fölé ereszkedett most a hajó, s egy lézersugárral ösvényt vágott a hegyoldalba, fel, egészen a csúcsig. A yanlakók pedig, akik addig a hegy lábánál várakoztak türelmesen, most elindultak felfelé. – Ez a játékmester egyik legfontosabb szerve – jegyezte meg dr. Lem. – Amolyan agykérge. Egyének ezrei azokból, akiket áthághatatlan sziklafalak választanak el a külvilágtól.

Tántorgó járásuk alapján kétségtelenül megállapíthatták, hogy a yanlakók mind a sheyashrim kábító hatása alatt állnak – de hát addig is tudták, hogy nemcsak Prellben, hanem a Yan többi városában is oly hatalmas mennyiségben fõzték a bódító szert, hogy minden egyes felnõtt yanlakó számára akár százszoros adag is rendelkezésre állt. Következõ állomás: a Mullom Wat.. . és a hajó eszeveszett sebességgel pörgött néhány méterrel az óceán színe fölött, míg csak létre nem hozott egy kisebbfajta ciklont, mely szívóhatásával hatalmas, örvénylõ pára- és permetoszlopot emelt a

magasba. Magának a Watnak a tetején egy vízgömb keletkezett, mely sértetlenül ott is maradt, dacolva a széllel és a gravitációval. Még csak találgatni sem merték, mi lehet a célja. De a vízgömb belsejében volt valami. Olykor-olykor ragyogva felvillant, s teljesen mozdulatlannak látszott, holott körülötte a víz szünet nélkül forgott. Aztán kisebb feladatok: egy rózsaszínû, apró, alig hat méter magas tárgy eltávolítása a Fley hegynek a jégkorszak után keletkezett görgetegével borított oldaláról; majd ugyanannak a felállítása az egyik közeli hegygerincen; egy régi hegycsuszamlás omladékai alól

kiszabadított, megszámlálhatatlan mennyiségû törmelék összeállítása egyetlen, méregzöld fényû, minden részében remegõ, roppant alkotmánnyá... Úgy rémlett, hogy se vége, se hossza az elõkészület mozzanatainak. Marc azon kapta rajta magát, hogy ásítozík, amint a képernyõk egymás után közvetítették ezeket a jeleneteket; és kissé meg is lepõdött, hogy még mindig képes fáradtságot érezni. Ha az ember már el sem tud igazodni azon, amit mutatnak neki, annak ellenére, hogy... – Ez pedig az energiaforrás! –

kiáltott fel váratlanul dr. Lem. – Tessék? – Marc még mindig káhultan felegyenesedett ültében, és a képernyõre bámult; legnagyobb meglepetésére valóban elszundított. Csak félig-meddig tudott visszaemlékezni, mintha mondott volna valamit az informat. Szinte gépiesen ismétlésre kapcsolta. – Nagy erejû szeizmikus események – hallotta. – Kéregcsuszamlás kontinensen. Micsoda?

minden

– Azt mondta, hogy energiaforrás? – fordult Lem doktorhoz. Az öreg nem

vette le tekintetét a képernyõkrõl, amelyek most tomboló viharokat, vakító villámokat, leomló hegyeket, iszonyatos méretû hullámokkal hánykolódó, forr-pontig hevük óceánt mutattak. És még a kupola imperium páncélfalán keresztül is valami csikorgó, süvöltõ, nyikorgó, észbontó moraj hallatszott. – Az informat még analizál – mondta Lem. – De én azt hiszem, ez az energiaforrás. Informat! – Igen, Lem doktor! – Nem az volt-e a játékmester szándéka, hogy a hold tengely körüli

forgásának kinetikus energiáját a Yan bolygó egész tömegének hajtóerejévé alakítsa át? – A rendelkezésre álló legújabb adatok arra mutatnak, hogy ez valószínû feltételezés – felelte a gép teljes közönnyel. Marc visszafojtotta lélegzetét. – Azzal a céllal, hogy útra kelhessen a csillagok között? – Ennek igen magas a valószínûségi hányadosa. – Teljesen igaza volt – szólt az öreg Maréhoz – , amikor azt mondta, hogy a

játékmester becsvágyának és célkitûzésének mértéke maga a világegyetem. – Majd újra az informathoz fordult: – Csak nem arra készül most, hogy a Yan olvadt magva körül elcsúsztassa a bolygó szilárd kérgét, hogy az így keletkezõ energiát elvezethesse, és az elõbb említett terv végrehajtásához tárolhassa? – Ennek igen magas a valószínûségihányadosa – ismételte a gép. – De hiszen... – Marc felugrott ültébõl. Gondolatban most megelevenedett elõtte ez a kép, és sokkal elevenebbé vált mindannál, amit

addig a körülöttük mûködõ képernyõkön láthatott. – De hiszen ezt nem teheti! Ezzel darabokra zúzza az egész bolygót! És megöl mindnyájunkat! – Máris az történik – jegyezte meg Lem doktor jéghidegen. – Oda nézzen! Arra a képernyõre mutatott, amelyik éppen azt közvetítette, hogy mi történik a vadak egykori kontinensének partja mentén. Gõzzé vált az óceán, s úgy röpködtek ki belõle a sziklák, mint a kövek a tûzhányó kráterébõl. De lehetett látni valódi tûzhányókat is, két... nem: öt másik képernyõn... És ekkor elmozdult alattuk a talaj:

mintha az egész impervium páncéllal burkolt kupolacsarnok partra vont ladik lett volna csupán, amelyet most elért és hátára kapott a dagály.

XX.

– Marc! Marc! Csak nagyon messzirõl, mintha valami szürke ködfelhõn keresztül

érkezett volna a hang és a kép, úgy jutott a tudatáig, hogy dr. Lem, székében félig megfordulva õrá néz, õhozzá beszél. S ott voltak elõtte azok a képtelen, távoli, miniatürizált jelenetek is: a tûzhányók, a szökõár, a viharok. .. De mindez nem tûnt lényegesnek. Mindezek nem értek el a tudat megfelelõ szintjéig. Éppen csak hogy futólag érzékelte õket. Jelentéktelen dolgok voltak. Semmire sem valók. Volt valami, ami mindezeknél végtelenül többet ért. Normális, emberi tudatának utolsó maradékával Marc Simon, a költõ,

felidézte magában azt a kérdést, amit akkor tett fel az informálnak, amikor a földi technikusok eltávolították a gépbõl azokat a yanlakókra vonalkozó leblokkolásokal, amelyek oly eredményesen és oly sok esztendeig félrevezették a kolónián élõ embereket. Azt kérdezte akkor az informattól: miféle energiamezõ vagy erõ az, ami a yanlakók egyedeit egységbefogja, amikor a shrimashey bûvöletébe kerülnek, és hogyan lehetne ezt megfigyelni. Mire az informat közölte, hogy semmi olyan emberi tudomány által eddig megalkotott mûszer nem létezik, amellyel azt meg lehetne figyelni; de annyiféle más energiamérõ, – erõ vagy

dimenzióövezet, elrendezõdés, állapot és telíletlség ismeretes már eddig is, hogy feltétlenül kell lennie ilyesminek, méghozzá a telenavigációs állomás hatósugarának N1 és Ne által határolt övezetében. Gyanítható, hogy több mint hatezer-hétszáz dimenziós tér rendelkezik ilyen paraméterekkel. A kérdéses energiamezõ (-erõ) megfigyelésére – jelentette az informat – a legmegfelelõbb szerkezet az emberi idegrendszer. És Marc Simon most kezdett rájönni arra, mennyire igaza volt az informatnak. Csontváz...

Tudatában van-e az ember annak, hogy vannak csontjai? Amíg egy mély vágás nyomán szét nem nyílik a bõre és az izomzata, hogy elõtûnjön a rózsásan fehérlõ csont – mondjuk a sípcsont – , addig az embernek nincs tudomása másról, mint valami szilárdságról, támasztóerõrõl és hajlékony pontokról. Forró kõzet. Folyékony, szilárdságig sûrített.

de

a

Csontváz. Izomzat... Rugalmas valami a csontokon. Hosszú esztendõkön, évtizedeken, évszázadokon át kellett az anatómusoknak hullákat boncolniuk, amíg rájöttek, miként helyezkednek el

az izmok, milyen csontokhoz tapadnak hozzá, meg hogy vannak olyan izmok is, amelyek nincsenek alávetve az akaratunknak. Anyagcsere... Másodlagos áramlásoknak nevezték, és valóban az is: a levegõ beáramlása által kiváltott bonyolult kémiai reakció. (Mindez iszonyatos sebességgel és egyszerre jutott az eszébe.) Idegrendszer... Évezredekig azt sem tudták az emberek, hogy az agyukkal

gondolkoznak. Marc Simon már csak nevetni tudott, a legkegyetlenebb fajta nevetéssel, mint az az ember, aki roppant mulatságosnak tartja, hogy sikerült alattomban kinyújtott lábával egy nyomorékot elgáncsolnia. De aki most nevetett, már nem az a Marc Simon volt, akit õ addig ismert. Ez már csak az a valami volt, ami megmaradt belõle, amikor autonóm reflexei a játékmester idegáramkörének az irányítása alá kerültek. Ez célzatosan történt. Az volt a játékmester szándéka, hogy megértesse és elismertesse ezekkel a Földrõl idekerült majomszerû jöttmentekkel a Yan

(lakók) lényegét és személyiségét. Lem doktor csak annyit látott, hogy társa a földön fetreng, és hisztérikus hahota rázza. De mivel õ nem volt magánkívüli állapotban, látta azt is, amit a képernyõk mutattak, és érezte, hogy megmozdul a kupolacsarnok gömbje, amint alatta a szilárd talaj elõször képlékennyé, aztán olvadttá, majd cseppfolyóssá vált. Az informat közömbös hangon közölte, hogy a külsõ hõmérséklet nyolcszázharminc fok. A fölöttük keringõ, Földrõl küldött figyelõszerkezetekre gondolt, és valamivel kevésbé félt már a haláltól,

mint egy perccel azelõtt. A bolygó erõlködött, fel-felüvöltött, recsegett. Kérge meghasadt, hegyei leomlottak, óceánja tajtékzott, a szó szoros értelmében felforrt. És közben a yanlakók a kábítószer bódulatában koncentráltak, kon-cent-rál-tak, k-o-nc-e-n-t-r-á-1-t-a-k... Olyan volt ez az egész, mint amikor valaki váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül víz alatt találja magát, de kezdi visszanyerni az önuralmát; megpillantja a felszínen a fény derengését, és lassan felismeri: oda kell felúsznia! De közben orrlyukán át a jeges hideg csak nyomja,

préseli a tüdejébe zárt és egyre kisebbedõ, pótolhatatlan értékû oxigénkészletet, szerencsés megmenekülésének egyedüli zálogát. És ugyanakkor valami arra kényszeríti, hogy azon töprengjen szüntelen, életben marad-e vagy sem. „Nem lett volna szabad megkockáztatnod, hogy bebizonyítsd, bármit meg tudsz tenni velem vagy más földi emberrel – szólt gondolatban Marc a játékmesterhez. – Egyszer már megtörtént, hogy túlbecsülted a képességeidet. És most újra ezt tetted, amikor mindenáron ez elõtt a közönség elõtt akartad produkálni magad."

Valami csendes elégedettség áradt szét a bensejében. Semmi köze sem volt ennek õhozzá, mármint személy szerint a Marc Simon nevû egyénhez. Ez az egész emberi nem elégedettsége volt. Kollektív. Akárcsak ellenlábasa: a játékmester. Közben tovább erõlködött, kínlódott, csikorgott a bolygó. „Talán azért tudom ezt megérteni, mert oly közel kerültem ahhoz, hogy megértsem Shyalee-t?" Ez saját hajdani énjének morzsája volt – éppen csak arra elegendõ, hogy a kérdést megfogalmazza.

De az, ami Shyalee-bõl került a játékmesterbe, nem volt elegendõ ahhoz, hogy õ is megérthesse, mi az, amit Marc mond (illetõleg gondol). Dr. Lem borzongva nézte a képernyõkön sorjázó látványokat. Az ezüst farkú, õzikeszerû teremtések hanyatt-homlok menekültek Hom lankás tájain az iszonyú hõ elõl, amitõl ropogva lángra lobbantak a ghulfák. A Blaw fennsík újra meg újra megreccsent és megremegett, és Rhee bájos gyümölcskertjeiben, gondosan megmûvelt földjein üszkös csomókká perzselõdtek a növények, hátára kapta õket a szél, s az õsidõk óta dús termõtalaj porfelhõvé foszlott.

Közben a bolygónak azon a felén, ahol nappal volt, szemmel láthatóan kisebb lett a nap korongja. Lem doktor bólintott. Hát igen. Most pusztul el mindaz, amely oly hosszú ideig kedves volt neki. Méghozzá a maga szabad akaratából semmisül meg. Az egyik, addig még be nem kapcsolt mûbolygó révén meglátta egy hegyoldalon a vadak valamelyik csoportját: a törzs tagjai teljes önkívületben táncoltak, mintha testüket valami kolosszális, közös orgazmus kerítette volna hatalmába. Két-három gyerek bámulta õket elképedve, az egyik vinnyogva sírt élelemért. Ez

azonban a játékmester számára ugyanolyan lényegtelen volt, mintha a bõrfelület egyik sejtje pusztult volna el egy mikroszkopikus hajszálér sérülése miatt. A mennybolton a nap egyre kisebbedett, az ég kékjét éjszakai sötétség szorította ki. Marc nem nézett a társára, látszólag eszméletlenül hevert a sárga padlón, de azért tudta, hogy Lem doktor ott van mellette. Hát... eddig eljutottunk volna. . . csak éppen arra nem maradt már elég energia, hogy maga az ábránd is valóra válhasson.

(Ebbõl kétségtelenül önmagára ismerhetett. Ahogyan megpróbálja kiszínezni a. . . a fogalmakat. Nem a szavakat.. Mert a szavak túlságosan jelentéktelenek ahhoz, hogy ilyen mérhetetlen tudathoz eljussanak.) Mintha úgy kellene versenyt futnia valakinek, hogy a start elõtt átvágják a combján az ütõerét, s hiába lenne akár az egész galaxis legragyogóbb atlétája, akkor se érné el a célt, annyi vért veszítene minden egyes lépésénél. Így vérzett ez a bolygó. Bömbölve áradt a hõség a Scand óceán fenekének tátongó hasadékaiból. Hegyláncok omlottak le, s alakultak völgyekké. A

nagy Kralgak sivatag úgy kezdett elmozdulni sok tízezer esztendõ óta állandó földrajzi helyzetébõl, mintha a nyugalmi súrlódás, mely szilárdan kötötte az északi és déli kontinenshez, egyszerre csak gyengébb lett volna, mint az a súrlódás, amelyik az alatta megolvadt maghoz köti. Zokognék, ha lenne elég kapcsolatom a saját testemmel. Félek, elborzadok attól, amit látnom kell! A bolygó most már messzire került a pályájáról, kifelé sodródott az ûr kietlen mélységeibe, de a Földrõl kiküldött monitorok és távközlõ mûbolygók még mindig hûségesen

követték. Rögzíteni, tanulmányozni, értelmezni kell haláltusájának legkisebb rezdülését is. Marc egyszerre csak legszívesebben felsikoltott volna. Erre még a sírásnál is erõsebb kényszert érzett. De ez a rémület csak rövid ideig tartott. Véget ért abban a pillanatban, amikor a Kitörés Mandalájának ragyogása kihunyt. A vulkánok zavarosan gomolygó füst- és porfelhõi elfedték még azt a roppantul felerõsített napsugárzást is, amit Chart mûbolygói fogtak fel, és irányítottak koncentráltan a Mandalára. Olyan volt ez a pillanat, mintha az

ember egy forró bolygóról a telenavigátorral egyetlen nagy lendülettel átlépne egy jeges planétára. És volt itt még valami.. . talán... egy hang? Nem is egészen az. Egy egyéniség. Valami jelenlét. . . (Minderre majd az az agy emlékezik, mely Marc Simon sajátja. Bár teljesen megérteni sohasem tudja. Lehet, hogy valamikor egy költemény nyersanyaga lesz. Lehet, hogy stílust teremt, amelynek hallatán azt mondhatják az emberek tízmilliói: „Ó, hiszen ezt Marc Simon írta!" De ez a jelenlevõ valami olyan brutális is egyúttal, mint az izzó vas, mellyel üzenetet égetnek a bõrébe – s mintha ez az üzenet azt mondaná el neki, hogy ez a seb rajta

marad örökre, örökre, örökre...) Úgy építették ezt a Mandalát, ahogy ti a komputereket szerkesztitek. Érted ezt? Értem. Célomhoz felhasználok egy személyt, akit ti Gregory Chartnak neveztetek. Eredetileg azt akartam felhasználni, akit ti Morag Feng névvel illettetek. Csakhogy ezt a Moragot már korábban is igénybe vettem, és annyira használhatatlanná tette õt a Mandalának éppen most semmivé foszlott üzenete... Értem.

Ez hát a Kitörés Eposzának a története. Olyan történet, melynek nincs befejezése. Csak tanulsága. Rövidesen semmi sem marad ebbõl az egészbõl, csak egy jeges ködfelhõbe burkolt hideg, csupasz kõgolyóbis, meg néhány különös tárgyi emlék, melyeknek bizonyos események lejátszódásában volt szerepük. Értem. (Mintha elvárta volna Marctól: legalább egykét percenként nyugtázza a közléseit, és majd egyszerre emlékezzék mindenre, hogy elmondhassa az egész történetet.) Volt egyszer egy bolygó, melyet

lakói Yannek neveztek. Termékeny volt, nyájas, sõt gyönyörû szép. És egy olyan faj fejlõdött ki rajta, mely annyira fölötte állt a ti kisszerû, elszigetelt individualizmusotoknak, hogy szegényes fantáziátokkal el sem tudjátok képzelni... Folytasd. Itt vagyok. .. elvesztetted... Nem. Csak újra átgondoltam, és helyesbitek. Nektek is van képzelõerõtök. És ez az, ami megrémít engem. Megrémít? Igen. Te költõ vagy, mint ahogyan mûvész (volt) Gregory Chart is (de

jövõ idõben már nem az, mert most ég ki). Megvan köztetek is a kommunikációnak egy olyan módozata, mely nagyon hasonlít az én fajtám (a mi fajtánk) egymás közti érintkezésére, benneteket azonban ez nem tud teljesen a hatalmába keríteni. Én most meghalok, mert amíg a ti álmaitok benneteket csak csábítanak, csalogatnak, az én álmaimnak (a mi álmainknak) ahhoz is volt erejük, hogy tettekre kényszerítsenek. Azt hiszem, értem ezt. Igen, érted. És mert megérted, az a helyes, hogy a ti elszigetelt, magányos, különálló, morzsányi

protoplazmadarabkáitok tegyék meg azt, ami nekem (nekünk) nem sikerült. És a bolygó, ha ilyesmi egyáltalán lehetséges, mintha most kegyelemért könyörgött volna. Kérge megcsúszott és elfordult a saját magva fölött, õsi magmája úgy fröcskölt ki, mint az ütõérbõl a vér, utolsó élõ lakói zihálva küszködtek a megfulladás ellen. Meggyötört felszínén úgy hánykolódott egy földi emberek építette impervium gömb, mint a tajték egy megáradt folyó hátán. A Smor medrét a törmelék és a tetemek halmai már régen eltömítették. Egymás után mondták fel a szolgálatot a kihelyezett kamerák is, amint sorra magukkal sodorták a

földcsuszamlások, vagy a szétnyílt talaj hasadékai nyelték el õket. Prell is víz alá került elõdeinek sorsára jutott, ez a víz azonban elõbb lobogva forrt, most pedig jegesen hût, vagy kavarog, vagy. .. Az álom tönkretett téged. Mert álmodozó részemnek (részünknek) sohasem kellett az anyag és az energia nyers és hajlíthatatlan realitásával megküzdenie. Érted ezt? Igen. Számodra, aki egy sokmilliónyi lénybõl álló fajta alsó idegdúcainak az összessége voltál, a világmindenség csak egy fogalom volt, amivel játszani lehet. A létfenntartás gondja nem rád,

hanem a fajtád egyedi tagjaira tartozott. Ugyanúgy a verejtékes munka is. Meg a szaporodás. Más szavakkal. .. Csak bátran! Engem már nem lehet megsérteni. Nem maradt már más belõlem, csupán néhány rezonancia egy emberek alkotta komputer hibásan összeszerelt áramköreiben, és egyetlen érintkezési pont a ti fajtátokkal: egy hajdani nagy mûvész kudarcot valló agya, azé az emberé, akit én fertõztem meg látomásaimmal.. . és kiégettem, mint ahogyan kiégettem korábbi becsvágyam áldozatait is. Már nem úgy mondod (gondolod),

hogy: én (mi). Mert nincs többé „mi". Az az oxigén, amit ez a kolosszális tûzvész még nem emésztett fel a Yan légkörében, nemsokára hó alakjában fog a sziklákra lehullani. Eddigi keringési pályánkról letérve, fél fényévnyi távolságra kerültünk a naptól. Fejezd csak be a gondolatot, amit az elõbb abbahagytál. Õrült vagy. Amennyiben abból áll az épelméjûség, hogy csak azt tegyük, amit a világegyetem engedélyez nekünk – akkor valóban õrült vagyok. Felmondta a szolgálatot az utolsó

kihelyezett kamera is. Az informat bejelentette: – Mostantól kezdve a fennmaradás érdekében életbe kell léptetni a szükségprogramot. Ne essenek pánikba. Biztonságuk szavatolására elegendõ élelmiszer és védõfelszerelés áll rendelkezésükre. Dr. Lem összerázkódott, mint aki csak a veszély elmúltával jön rá, hogy centiméterek választották el a haláltól. Vacogott, a szeme könnybe lábadt. Marc földön vonagló testének körvonalait is alig tudta kivenni. A gyógyító automaták közül azonban egyik sem jött elõ, hogy segítsen rajta.

Az sem csekélység, ha valakinek volt egy álma. Nem szabad átadni magunkat az álomnak. Még a leghõbb álomnak sem. Fokozatosan elhaló visszaverõdött jel vagyok egy komputer áramkörében, mely alig-alig alkalmas arra, hogy rezonáljon a hozzám hasonló típusú tudatra. Ha nem lenne az a minimális agyi aktivitás, amit még mindig észlelek Gregory Chartban, akkor már meg is... Vége. Marc lassan felült, úgy sajgott minden tagja, mintha megkorbácsolták s utána roppant terhek súlya alatt

préselték volna. Dr. Lem hangját hallotta: – Marc?... És akkor Marc a tenyerébe hajtotta a fejét, és zokogni kezdett; siratta Shyalee-t, siratta a Yan játékmestereit, a Kitörés Eposzai, az álmot, mely hatalmába kerítette a megálmodóját, és aztán megszûnt létezni, amikor az ébredés ideje elérkezett. Megszólalt egy hang: – A berendezések hibás mûködése Gregory Chart hajóján túllépte a megengedett százalékot. Folyamatba tétetett az automatikus életmentõ

program. Rádiója önmûködõen sugározza a segélykéréseket. – Marc? – szólt hozzá ismét dr. Lem. Marc végre rápillantott, és észrevette, hogy az öreg holtsápadt. – Olyan volt ez az egész – mondta , mint amit Chart csinált a Hyraxon. Az is egy álom volt. És amikor véget ért, meg kellett fizetni az árát. Ez alkalommal azonban az álmodó tudatában volt annak, hogy csak álmodik. És amíg tartott az álom, azon is tudott gondolkodni, miként lehetne kibújni a fizetség alól. Lem doktor rábámult. – Ezt nem értem.

– Én sem – felelte Marc. Megérintette saját arcát. Nedvességet érzett. Az ujja hegyére telepedett csillogó kis cseppekre nézett, s nagyon mulatságosnak találta. Nevetni kezdett. Egy pillanat múlva vele kacagott Lem doktor is, öreges, nyikorgó nevetéssel, a megkönnyebbülés hisztériájával, hogy végül mégse keveredtek bele az álomba, mely most véget ért. XXI.

– Ön jobban ismeri Marcot, mint én.. . vagy akár az automaták. Jól van most már? Trita Garsonova volt az, aki a kérdést halkan feltette; Garsonova, ez a

rendkívüli nõ, aki olyan váratlanul elhozta nekik sok parszeknyi távolságon át a Föld-nagyanyó segítségét és vigaszát, amikor a Yanen már mindenki azt hitte, hogy nem számíthatnak a Földre. Dr. Lem gondterhelt pillantást vetett Marcra. Látszólag egész nyugodtan ül itt... de hát olyan iszonyú megpróbáltatást állt ki a Yan halálakor amikor a bolygót darabjaira hasította a belsejébõl kitörõ tûz, majd jéggé dermesztette a csillagközi ûr kietlen pusztasága. S mindezt az a felszabadult energia váltotta ki, amelyet – mint maguk is beismerték – a földi emberek sem tudtak volna megfékezni. Azok

közül pedig, akik hatásának legközvetlenebbül voltak kitéve, legalább ketten minden valószínûség szerint már gyógyíthatatlanok. Ezek: Gregory Chart és Morag Feng; mindketten teljesen megõrültek. – Nagyon aggódunk Marcért – suttogta Gar-sonova. – Hiszen érzelmileg annyira kötõdött a yanlakókhoz. – Úgy, mint Chart? – Nem! Épp ellenkezõleg! Chart csak önmagához kötõdött; õ csak arra vágyott, hogy mi, emberek csodáljuk, amiért átlépett természetes korlátjainkon, és másfajta lények

szellemi területeit is meghódította. Amikor aztán rájött, hogy ez nem sikerült neki... De hát Marc egészen más. – Bizony – mondta dr. Lem. – Marc egészen más. Marc pedig körülbelül ugyanabban a pillanatban arra gondolt: „Persze... de hiszen.. . csak nem a Földön vagyok ?.. ." Úgy érezte, hogy az elmúlt percben véget ért az idõn kívüliség szakasza, röpke közjáték volt az egész, s most helyreállt a kapcsolata saját fizikai lényével. Azon volt, hogy ne látszódjék rajta a rémület, amint keresgélni kezdte

az emlékképeket. Telenavigációs utazás? Logikus, hiszen a Földön van. És nem is csak egyszerûen a Földön. A Legfõbb Bolygóközi Szenátus üléstermében. De mindez csak féligmeddig vált tudatossá benne, mintha olyan személy közölte volna vele, akit alig ismer, s akiben nem is nagyon bízik. Enyhe csodálkozással nézte a termet, magasba veszõ mennyezetével, a helyiségben levõ személyeket – bõrük színezete szerint a legkülönbözõbb emberek voltak jelen, meglepõen sokféle ruhát viseltek, s mindegyikük ott ült egy-egy informatpult elõtt, mely akkora adattömeget tárolt, hogy szinte egyetlen kollektív...

organizmus?... mindenkit.

áramkörébe

kapcsolt

– Jó reggelt, Marc! – köszönt benne valaki hangtalanul. Mélyen benn, az agyában, olyan szinten, amit tudatosan nem volt képes irányítani. Volt ebben a köszöntésben valami meghitt árnyalat. Egy karcsú, kecses testre emlékeztette, mely oly szorosan hozzásimult, hogy érezhette minden porcikáját, és belélegezhette édes illatát, mely olyan volt, mint a Rhee gyümölcsöskertjei felõl áradó éjszakai szellõ. Földi ruhájában, a földi nehézkedés által a párnázott székhez préselve, a

bizottsági tagokkal szemközt sorban elhelyezkedõ emberek közé tartozónak érezte magát, a földi napfény erejét megsokszorozó, kivilágított mennyezet alatt. Megnyugtató érzés volt, hogy ilyen szilárdan veszik körül az õsi, meghitt, saját fajtáját szimbolizáló kellékek. Olyannyira megnyugtató volt, hogy már válaszolni is tudott. – Jó reggelt! – Tudod, ugye, hogy mi vagyok. De ha azt akarod, hogy például még pontosabban Shyalee legyek... Shyalee azonban csak néhány szénné égett, majd megfagyott csontdarab volt. Marc tagadó-an válaszolt.

– Shyalee sohasem volt veled azonos. Még élete legvégén, amikor öntudatát megbénította a sheyashrim, akkor sem volt veled azonos. – Akkor hát próbáld meghatározni, hogy ki vagyok! – Az vagy, ami kevéske megmaradt a Yan álmából, túlélve azon lények pusztulását, akik megteremtettek téged, és ami azután túlélte még a csillagközi hajó komputerének elviselhetetlen nyomását is, azét, mely téged végül elvetett... most pedig másfajta lények reflexszerû elõítéleteit kell elviselnie. A játék.. . Lehet még egyáltalán használni ezt a kifejezést? Bizony,

elkerülhetetlen! Tehát, a játékmester kijelentette: – És Chart is én vagyok. Õ pökhendi volt, szembe akart szállni velem. A yanlakókat csak ugródeszkának tekintette saját becsvágyó célja érdekében. Te viszont alázatos vagy. Te vagy a nagyobb mûvész. – Bolondság! – vágott vissza Marc hangtalanul. – Csupán fiatalabb vagyok. Az életkor számodra semmit sem jelent? Szünet elõzte meg a választ. Marc közben észrevette, hogy valaki, aki a Yan sorsára vonatkozó adatok feldolgozásában segédkezett, most

elõre elkészített beszédet mondott. De a szavak áradata nem jutott el a tudatáig. Volt valami az emlékezetében, mely jobban elõtérben állt. – Hát igen – szólalt meg egyszerre ez a fejében mûködõ valami. – Mások az arányok. Habár. . . Mondd csak, te meg tudod érteni azt, amit Chart eredendõen nem vett figyelembe? Azt, ami a yanlakók évezredes tétlen nyugalmának legkézenfekvõbb magyarázata? – Errõl már Lem doktorral is beszéltem. Õ ezt a Yanre érkezésének pillanatától érzékelte. Végsõ

kimerülés. – Aztán még gyorsan hozzátette: – Az, amit én, és még oly sokan mások is, tévesen beteljesülésnek tartottunk. – Bizonyos értelemben az is volt. . . de a kimerültség jobban kifejezi. Szuperorganizmus ide vagy oda, az igazság az, hogy elhasználódtam (elhasználódtunk). Senki se sajnálja, hogy meghaltam (meghaltunk). – Bizony, így van ez. Ami továbbra is fennmarad, az csak a te tudatodban élõ kép arról, hogy mi is voltam (voltunk) egyáltalán, Lám, találtam itt, a gondolataidban valamit, ami pontosan erre vonatkozik! – És mintha

magnószalagról játszanak le újra: megelevenedett egy beszélgetés, amelyet Marc Lem doktorral folytatott, amikor a kölcsönös megértésnek arról a láncolatáról elmélkedtek, amely végül összeköthetné a világegyetem összes értelmes faját. Képzeletében ez a lánc egy pillanatra felragyogott, mint egy csodálatos nyakék, melynek minden egyes drágakõszeme a Kitörés Lángjánál is kápráztatóbb. Olyan váratlan volt ez a gondolat, hogy csaknem felkiáltott. De a látomást rögtön elfedte a mélabú sötét fátyla, és Marc mindjárt rájött az okára is: vannak a világegyetemnek olyan lényei, melyek

arra ítéltettek, hogy soha ne tudják meg, van-e lehetõség arra, hogy ez a látomás egyszer valóra váljon. – Most pedig felkérem Marc Simont, fejtse ki személyes véleményét arról, ami. .. – Úgy érzem, te már pontosan érted, miért kellett a bolygónak meghalnia. De meg tudod ezt értetni velük is? – Nem rajtam múlik. Tõled függ. Ekkor már talpon volt, mereven elnézett a szemközti komoly, feszülten figyelõ arcok fölött. Csupa idegen. De mind a vigaszt adó Föld-nagy-anyó megszemélyesítõi: egymástól

elkülönült, lehet, hogy ostoba, de mindenképpen érzéketlen és tapintatlanul kíváncsi majomszerû lények, akiket nagyon nyugtalanít az, amit nemrégiben hallottak egy bizonyos teremtményrõl vagy lényrõl, mely csak úgy tekintette az égitestek letérítését pályájukról, mint akaraterejének végletesen megfeszítõ próbáját, mintha, mondjuk, egy ember azzal kísérletezne, hogy egy súlyos sziklát emeljen a magasba. . És az õ feladata most, hogy megértesse ezekkel itt, miért volt helytelen a világmindenség ilyen megközelítése, de azt is, hogy – bizonyos fokig – miben volt mégis

igaza a lénynek. Beszélni kezdett. Az õ hangja hallatszott a teremben, de az ész, mely a mondanivalót szavakba foglalta, nem a sajátja volt. Õ is csak hallgatta, mint a többiek mindannyian – az volt a különbség csupán, hogy érzékelte, amint mozog a nyelve és az ajka, és azt is érezte, milyen furcsa, hogy lélegzetet kell vennie (ó, Shyalee, kinek csókolózás közben sem kellett szünetet tartania!).. . – Mi volt hát a baj? – hallotta önmaga hangját. – A Yanen csak egyetlen értelem létezett. És egyetlen

tudat egyszerûen nem lehet olyan sokoldalú, hogy megbirkózzon a világegyetemmel. A teremben mindenfelé bólogattak. Az adatfeldolgozó készülékek, melyeket az emberiség protézisként használt, hogy a maga gyarló gondolkodóképességét megtámogassa, feltehetõen már felhívták valami ehhez hasonlóra a figyelmet, mint ahogyan a Yanen is tudott az informál a shrimasheyrõl, s tudását közölte volna is minden érdeklõdõvel, ha nem blokkolják le-fortélyo-san az arra vonatkozó memória-áramköröket. – Ez a központi értelem, mely csak a

maga erõforrásaiból táplálkozhatott, tízezer évvel ezelõtt kimerítette saját bolygójának minden lehetõségét, és elhatározta, hogy felderíti a környezõ Galaktikát. A Yant éppúgy kezelte, ahogy egy ember az otthonával bánik: vagyis úgy alakította át, hogy elképzeléseinek minél jobban megfeleljen. Teleszkópot szerkesztett ugyan, de ahhoz a technikához, mely minket elvezetett az ûrhajóig és a telenavigációs utazásig, az ismereteknek olyan útját kellett volna végigjárnia, amit õ nem fedezett fel. Ahhoz, hogy eljusson a távoli csillagokra, el sem tudott képzelni más közlekedési eszközt, mint a saját bolygóját, a bolygó kitöréséhez pedig

nem tudott más módot kiagyalni, csak azt, hogy holdjának kinetikus energiáját hajtóerõvé alakítsa át. És hogy a lakosság egyedei túléljék a tervezett utazást, beszûkítette tulajdonságaikat, feláldozta képzelõerejüket és kezdeményezõképességüket egy olyan teljesen stabil, önmagát tökéletesen szabályozó, reflexszerû létfenntartó folyamatért, mely eszményi egészen addig, amíg az egész népesség kollektív célkitûzései annyira fölötte állnak az egyének céljainak, hogy az utóbbi teljesen elhanyagolható. Lélegzetvételnyi aztán folytatta :

szünetet

tartott,

– Csakhogy a hold széjjelhasadt. Az a kinetikus energia, amelynek az egész bolygót katapul-tálnia kellett volna, hogy naprendszerébõl kitörhessen, kevésnek bizonyult, nem eredményezett egyebet, csak földrengéseket, szökõárt és a Gyûrû kialakulását. – Ha beszélhetünk az emberiség tapasztalatából olyasféle jelenségrõl, mely hasonlít ahhoz a megrázkódtatáshoz, amit ez az esemény váltott ki a yanlakókból, az csakis az amnézia, az emlékezetkiesés lehetne. A. . . Yan – így kell neveznem, hiszen ez az intelligencia világméretû volt – , nos, a Yan ez után a robbanás

után... öntudatlan állapotba került. Összetevõ elemei emlékfoszlányaikat homályos költeményekbe foglalták, de már arra sem voltak képesek, hogy értelmezzék a Kitörés Lángjába sûrített adatokat, melyeket egyszerûen feljegyzéseknek nevezhetnénk. Pontosan úgy készültek ugyanis, ahogyan az ember adatokat ír fel magának, vagy beprogramoz egy komputert, mielõtt belefogna egy különösen bonyolult és nagy felkészültséget igénylõ feladat megoldásába, hogy késõbb, a munka minden szakaszában, ne csak azt tudja meg belõle, mi a legközelebbi teendõje, hanem azt is, hogy mi az, amit addig már elvégzett. Csakhogy a

Kitörés Lángjába táplált séma legalább annyira tudatos gondolkodó folyamat volt, mint az agyban az idegáramok hálózata. S miután a program végrehajtása késett, lehetõséget kezdett keresni, ha szabad úgy mondanom: a maga szakállára, hogy rendeltetését betölthesse, így bukkant énrám, amikor õrült módon megkockáztattam, hogy a Mandala belsejébõl figyeljem meg a Lángot; és hasonló módon talált rá Morag Fengre is, az õ révén pedig Gregory Chartra. – Mire a Yan tudata újra teljes egészében funkcionált, már hosszú ideje földi emberek is tartózkodtak a bolygón. De a földi emberek és az

emberek alkotta szerkezetek, mint például a Chart hajójába beépített, Tubalcainon gyártott komputer – melyeket ez a tudat alaposan tanulmányozóit – olyan fogalmakat használtak, amelyek meghaladták a Yan felfogóképességét. Mert telenavigátorra például a Yan soha nem gondolhatott volna, nem mintha mûködésének fizikai elvét nem lett volna képes megérteni, hanem azért, mert egyszerûen nem tudta volna egységes lényének alkotóelemeit több tucat különbözõ naprendszer bolygói közt szétosztani. Ám azt a gondolatot sem tudta elviselni, hogy ezek a majomivadékok valójában felsõbbrendûek nála. Valami roppant

nagy tettel akarta lenyûgözni õket. Repertoárjában azonban csak egy ilyen cselekedet volt, és az egyszer már csõdöt mondott. Leginkább talán azzal hasonlíthatnánk össze, amit Chart csinált a Hyraxon. Mindketten egy álmot keltettek életre, melynek azonban nem lehetett más befejezése, csak az, hogy végül a való világra kellett ébredniök. A valóság világa kilökte magából az álmot. A természet törvényei nem engedik meg, hogy a Yan bolygót egyszerûen átlódítsák az ûrön keresztül egy másik naprendszerbe. A bolygó elpusztult! – De miért nem látta ezt elõre a Yan? Lehet, hogy látta. De ha nem, akkor

ennek nem lehet egyéb oka, csak a következõ. A Yan sohasem volt tudós. Mûvész volt. Azzal a kifejezéssel élve, amit azért találtunk ki, hogy behelyettesítsük vele a Kitörés Eposzának szimbolikáját: játékmester, akinek az volt a legfõbb ambíciója, hogy a világmindenséget mûalkotássá alakítsa át. De ha ez egyáltalán véghezvihetõ, akkor a világmindenség már most mûalkotás, és mi ennek a mûnek csak szemlélõi lehetünk. Akár tudta a Yan kezdettõl fogva, hogy terve kudarcra van ítélve, akár nem – abban bizonyosak lehetünk, hogy amikor a vég közeledett, már világosan látta a való helyzetet. És olyasmit tett, amit én, igaz örömömre, sohasem leszek

kénytelen megtenni. Mi, emberek tulajdonképpen szerencsések vagyunk. Halálunkkor nem hárul ránk az egész emberi nem iránti felelõsség. Tudomásul vehetjük, hogy sub spécié aetarnitatis létezünk az idõk és távolságok ijesztõ távlatai ellenére is, mert sokan vagyunk, és mindig vannak köztünk, akik a folytonosságot fenntartják. A Yan viszont rettenetes kudarcainak árnyékában kénytelen volt eldönteni, akarja-e vagy sem, hogy egyáltalán emlékezzenek rá, s ha igen, akkor azt miként biztosítsa? Gondolják csak el! Mindezt egyszer s mindenkorra, visszavonhatatlanul kellett elintézni, méghozzá egy szempillantásnyi idõ alatt. Jeges

borzongás futott végig a közönség sorain, mintha magának az Idõnek porlepte, rongyos köpönyege érintette volna meg a teremben ülõket. – És a Yan az igent választotta... már csak azért is, hátha példát tud mutatni nekünk ezzel a választásával arra az esetre, ha majd eljön a mi idõnk. A mondás úgy tartja, hogy „elég nagy ez a Galaktika", de nemcsak nagy, hanem mérhetetlen is, s benne egyetlen ember élete a világmindenség méreteihez képest porszemnél is parányibb. De egyetlen ember életében is bámulatos dolgokat lehet véghezvinni! Tudjuk, azt is választhatta volna a Yan, hogy emlékezete se maradjon fenn. Elõször

azt akarta, hogy ne emlékezzenek rá, még a hírét se hallják soha. Hiszen úgy, ahogy volt, nem vitte többre, mint Gregory Chart, aki bolygók tucatjain csip-csup töredékekbõl, hulladékból, viccekbõl és gyermekdalokból és népi hagyományokból igazi kultúra alapjait tákolta össze! És amikor a Yan rájött, hogy a sok millió közt volt egy ember, aki már vállalkozott arra, aminek végrehajtásához õneki évezredek voltak szükségesek... – De hát – folytatta – mégiscsak ez volt a Yan egyetlen élete, és végül nem tudta volna elviselni, hogy elmúlásának még csak nyoma se maradjon. Úgy okoskodott, hogy talán még egy kudarc

is hasznosabb a világmindenség távlataiban, mint a teljes feledés. Most tehát elsõ ízben lehettünk tanúi annak, hogy miként pusztult el az élõlények egyik fajtája. Elöregedett. Megtette, ami tõle telt. És azt akarta, hogy teljesítményének legjaváért emlékezzenek rá. És ha végül több emléket nem is hagy maga után, csak néhány költeményt, a maga módján azokban is tovább él. Leült. Egy ideig néma csend volt. Végül a bizottság képviselõi, anélkül hogy arra bárki jelt adott volna egymás után felálltak kapcsolóasztalaik mellõl, és

sorra kimentek a terembõl. Ugyanazt tették az emelvényen ülõ szemtanúk is. Marc nem mozdult székérõl, rendkívül kimerültnek érezte magát, mintha hosszú-hosszú ideig hatalmas terhet cipelt volna, de tulajdonképpen csak akkor jött rá igazán, milyen óriási volt a súly, amikor megszabadult tõle. Végül észrevette, hogy Lem doktor várakozóan nézi; gyorsan felállt, mentegetõzni akart, amiért udvariatlanul megváratta. Az öreg azonban elhárította. – Csak azt szeretném tudni – kérdezte – , miként lehetséges, hogy olyan fiatal ember, mint maga, ennyire

pontosan öregség.

megértse,

milyen

is

az

– Azért, mert a Yan öreg volt. – Igen, valóban az volt... De ha egyszer már az ember megértette, milyen érzés az öregség, soha nem tudja újra átérezni, milyen is volt a fiatalság. Tudja ezt? – Azt hiszem, tudom. – És ez nem bántja? – Nem. Úgy érzem, ennek is van valami célja. Ennek is megvan a maga oka.

– Ugyan már! Minket azért mégsem hajszol valamiféle kollektív kényúr egy olyan cél felé, amit fel sem tudunk fogni. .. mint a yanlakó-kat.. . – Dr. Lem hangja lassan elbizonytalanodott, amint Marc mereven nézett rá. Végül hozzátette : – Vagy talán mégis? – Ha igen – felelte Marc – , akkor csak abban reménykedem, hogy azt sem önnek, sem nekem nem kell soha megtudnunk. Mert az a cél hiábavalónak is bizonyulhat, ugye? – Hát igen – mondta Lem doktor, és a távolba tekintett, valahová a szorongató jövõ felé. – Bizony, az is lehetséges...

– Az idõ majd erre is megadja a feleletet – mondta Marc. – De akkor én nem leszek hajlandó odafigyelni. Karon fogta Lem doktort, és elindult vele, hogy kivezesse a terembõl.