fiatalember hajnalban felkereste Magnust egy bár előtt. Egyiküknél kés volt. Egy másik fiatalember közbelépett. Egy olyan, aki mindig közbelép. Az autó lágyan, meleg sóhaj kíséretében megáll a kavicsokon. A fényszórói abban a pillanatban alszanak ki, amikor a pizzéria lámpái felkapcsolnak. Néhány községben tudják, hogy mit jelent, ha autó áll meg az ablak alatt még hajnalhasadás előtt. Tudják, az sosem jót jelent. Valaki kigurul a lépcső tetejére, de a tolókocsi azonmód megáll, ahogy meglátja a rendőregyenruhát. Sven mindkét kezével a sapkáját markolássza, ajkán fognyomok, amikkel mindent vissza akar tartani. Az arcán végigfutó vörös csíkok arr ól tanúskodnak, nem járt sikerr el. Britt-Marie felkiált. Elzuhan. Egy ember súlya alatt ér földet, egy emberé alatt, aki már nincs.
35 Ez a gyász nem a tagadás, a harag, az alkudozás, a depresszió és elfogadás medréből nő ki, mint egy meglassult folyam. Azonnal fellángol, mint a pusztító tűz, ami felemészt minden oxigént, míg végül a padlón fekszik, üti, rúgja a kavicsot, és levegő után kapkod. A teste önmagába akar fordulni, mintha nem lenne gerince, mintha kétségbeesetten próbálná elfojtani a bensőjében tomboló lángnyelveket. A halál tehetetlenség. A tehetetlenség kétségbeesés. Britt-Marie nem tudja, hogyan áll lábra. Hogyan segíti be Sven az autóba. Bizonyára vitte. Vegát félúton találják meg az ifjúsági otthon és a lakás között, a földön fekve. A haja ráragadt az arcára. Szavai értelmetlenül bugyognak fel belőle, mintha könnyekkel lenne tele a tüdeje. Mintha a lány belülről fuldokolna. – Omar. Meg kell találnunk Omart. Meg fogja ölni őket. Britt-Marie nem tudja, hogy ő öleli-e Vegát erősebben a hátsó ülésen,
